63.Fejezet - Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

 Sziasztok Drágák! Meghoztam egy újabb részt, ami kicsit valahogy nekem bonyolultabbnak tűnik. Nem tudom miért, lehet csak azért mert én írtam, vagy mert a betegség miatt az agyam is lustább lesz. Nem tudom, de remélem azért nektek tetszeni fog. De így visszaolvasva nincs benne semmi bonyolult, csak hát na. Tiszta értelmes vagyok. Egy jó tanács: Ha megijedtek egy kedves kutyától, ami mögüled bukkan fel és megnyalja a kezed, akkor a topjoy-os üdítő üvegeteket ne ejtsétek el ijedtségetekben, mert ennek több oka is van. Az első, hogy a kutya megijed. A másik, hogy a barátnőd majd szét pukkad a röhögéstől. A harmadik pedig, hogy attól hogy már kezd sötétedni akkor, attól még van egy-kettő ember a faluban és hülyének néznek.
Nos, miután levázoltam a: "Miért-ne-ejtsünk-el-üveget-egy-kutya,-a-barátnőd-és-néhány-ember-társaságában" programot hagynálak is titeket olvasni. :D
Jaj, tényleg majd nem elfelejtettem. Mivel ez nem igazán eredeti One Direction Fanfiction csak főbb szerepet kapott az 1D, ezért nem fogok ódákat zengeni, hogy Harry így, Harry úgy. Ezt most csak azért mondom/írom mert ma van a születés napja. Na, de ha már szerepel a történetben hozzá teszem. ;)
Boldog Szülinapot Harry Styles. <3 :D ;)
Bár igazából ezt nem értem, hisz' tuti nem fogja ezt elolvasni meg semmi, de hát azért csak az udvariasság, illetve kedvesség kell néha. :)
Puszii Mindenkinek! <3

-Zene-

63.Fejezet - Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

- Persze, szívesen. - mosolyogva bólogat Kitti.
- Ez által több ideig is maradsz. - mondja még Emily. Ahogy ezt kimondja Zayn szemei megcsillannak.
Kicsit szét széledtünk ez után. Emily Kristóffal elmentek, csak úgy mint Zayn és Kitti. Niall elment elintézni Kittinek a dolgokat, Louis pedig Eleanorral találkozik.
Kettesben maradtunk Harryvel.
- Tudod mire gondoltam? - kérdezi huncut mosollyal. Ölébe von, és hajamat arrébb söpri, így hozzáfér nyakamhoz amit elkezd csókolgatni.
- Mire? - hangomat hirtelenjében elvesztem és csak suttogni tudok.
- Hát, először is felmehetnénk a szobádba aztán... - itt megcsókol, majd ölébe kapva felvisz. Lábaimat ösztönösen fonom dereka köré.
- Aztán? - mosolyogva kérdezem tőle.
- Aztán elmennénk egy... hm azt hiszem vacsorázni. - látszik rajta, hogy nehezen mondja ki, mint amire eredetileg gondolt.
- Vacsorázni? - kérdezem mosolyogva.
- Romantikázni. - javít ki mosolyogva.
- Romantikázni... - emésztem meg hangosan amit mondott. Persze, ezzel csak szívatom a fejét. Szegénykém...
- Randizni. - nyögve mondja ki ezt az egy szót. Azt hiszem sosem tudom meg miért fájdalmas neki ezt kimondani.
- Miért rossz neked ezt kimondani? - játszadozom hajával, zöld szemeibe elmélyedve.
- Nem rossz csak... - elhúzza száját és inkább megvonja vállát.
- Csak? - vonom fel szemöldököm és mivel már a szobámba vagyunk letesz a földre. Kezeim mellkasán pihennek finoman.
- Miért érdekel annyira? - csattan föl, ami meglepett.
- Miért ne érdekelne, ha egyszer a barátom vagy? - kérdezem nyugodtan. Gondoltam ha én megőrzöm a nyugalmam akkor ő is nyugodtabb lesz.
- Igen, az vagyok. De ez nem rád tartozik! - szinte már kiabál velem.
- Miért nem? - eresztem le karjaim róla és úgy nézek fel rá.
- Csak mert, és kész! Nem kell tudnod mindenről! - kiabálja, és ez már engem is feldühít. De nem mutatom ki.
- Ne kiabálj velem! - mondom idegesen, mert nem megy annyira, hogy leplezzem idegességem.
- De igen kiabálok! - kiabál még mindig. - Miért nem tudod megérteni, hogy ehhez semmi közöd? - túr bele idegesen hajába.
- Miért nincs hozzá közöm? Mert másnak szoktad mondani? Vagy nem, de még sem mondod ki, mert nem is szeretsz igazán, csak játszol velem is? - vonom kérdőre, feljebb emelve hangom.
- Ezt most te sem mondod komolyan. - nevet lesajnálóan.
- Nem tudom Harry, nem tudom! - hisztérikusan túrok hajamba.
- Menj a francba hülye liba! - megfordul és dühösen elmegy. Csak állok mereven, amíg meg nem hallom, hogy lent is csapódik az ajtó. Amint ez meg történt, könnyek csurognak végig arcomon. Szorosan lehunyom szemeim. Nem akarok sírni! Összetörve, furcsa fájdalommal mellkasomba, és sírva ülök le az ágyra.
Hallottam, hogy valaki megjött. Az ajtómhoz rohantam és bezártam. Nem akartam senkivel sem találkozni, beszélni, vagy egyéb kommunikációhoz folyamodni. Aztán befeküdtem az ágyba, és úgy sírtam tovább, csendesen. Utálok veszekedni főleg ha azt egy közeli hozzám tartozóval tettem. És hát van egy olyan érzésem, hogy ez amolyan "utolsó-szavak" féle volt a végén.
"Menj a francba hülye liba!" 
Hát, szép kis szavak mit ne mondjak...
Csak sírtam, és sírtam majd elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, amikor kopogtak az ajtón.
- Nem érdekel ki az, hagyjatok békén! - szóltam ki rekedtes hangon.
- Kinga engedj be! - szól Kitti csendesen. - Mi történt? - kérdi, de nekem eszem ágában sincs beengedni. Senkit.
- Semmi, csak hagyjatok! Kérlek! - szólok ki és megint csurognak a könnyek a szememből. Nem hallok több hangot az ajtó mögül ezért újra lehunyom szemem. Az álom megint elfog pár percen belül, de kicsit később megint felkelek. Hallom, hogy valaki kiabál valakivel. Majd a hangok közelebbről szólnak.
- Akkor bemászol az erkélyen, engem nem érdekel! - kiabálja valaki, de az már nem tudom ki. Nem figyelek, de pár perc múlva kattan a zár az ajtóban. Az meg, hogy lehetséges? Nem nézek fel, csak azt tettetem, hogy alszom.
- Hogy mekkora egy pöcs vagyok! - hallok egy ismerős kétségbe esett hangot, suttogni.
- Ezzel nem vitatkozom. - szólok csendesen és kinyitom szemem. Harry az ágyam mellett lévő fotelben ül, térdeire könyökölve arcát pedig tenyerébe temeti. Mikor megszólalok ijedten néz fel.
- Sziszi! - vékonyodik el hangja - Annyira sajnálom, ne haragudj! Nagyon bunkó voltam, tudom. - térdel le mellém az ágyra. Csak nézek rá rezzenéstelen arccal. Nem tudom, mit gondoljak.
- Csak azt nem értem miért. - mondom és látom Styles arcán a megrendülést.
- Te... te ezt nem értheted. - temeti arcát tenyereibe.
- Csak próbáld meg elmagyarázni. - nézem amint felemeli fejét és megrázza fejét, ezáltal arcába hull néhány göndör hajtincse.
- Nem felejthetnénk el inkább? - kérdezi reménykedve, de én megrázom a fejem.
- Tudnom kell Harry ahhoz, hogy megbízhassak benned, hogy amit érzel igaz-e. - csak suttogni tudok, nem tudom  miért.
- Sziszi. Kicsim, kérlek! Tudod, hogy nem hazudnék ekkorát, és nem ilyen témában, amivel megbánthatlak! - szemeimbe néz és próbálja magát erősnek mutatni, de nem megy neki. Látom.
- Igen, de azt is tudom, hogy te Harry a nőcsábász fajta fiúk közé tartozol. Amikor megismertük egymást látszódott a viselkedésedből, és nekem is van szemem. Olvastam már cikkeket rólad, tudom milyen vagy. - kicsit nagyobb lesajnálás van hangsúlyomból, mint kéne. Harry arcán hirtelen dühöt fedezek fel, de pár másodperc múlva már inkább fájdalmat, szomorúságot.
- Érzékeny pontra tapintottam, nem igaz? - kérdezem alsó ajkamba harapva.
- Egy kicsit. - nevet kínosan. Ekkor be állt egy hirtelen kínos csend, amit látszólag egyikünk sem akart megszakítani.
- Nem voltam mindig ilyen. - suttogja pár perc múlva. Értetlenül kapom fejem hozzá, de ő csak kezeit nézi.
- Mi? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel. Sehogy se tudom, mit is akart ezzel kifejezni.
- Nem voltam mindig ilyen csajozós. Igazából sem vagyok annyira, mint azt a média megírja. Ez csak amolyan... - keresi a szavakat, de nem megy neki így segítek.
- Álca. - találom ki ő pedig bólogat. Megint beállt a kínos csend, de most én törtem meg ezt.
- Nem vagyok hülye liba! - motyogom, kerülve tekintetét, vagy hogy egyáltalán rá kelljen néznem.
- Nem gondoltam komolyan! - mondja halkan. Hangja meg-meg remegett egyetlen mondata alatt.
- Nem érdekel. - rázom fejem. Nem érdekel a magyarázata, vagy mondani valója mert már tudom mit választok. Megbocsátok vagy még sem?
Megdörzsöli arcát majd feláll és elindul ki a szobából.
- Styles? - szólok utána rekedt hangon. Lassan fordul meg és néz könnyektől csillogó szemeivel rám. - Én nem...
- Értem én. - szól közbe mondandómba, fejrázással.
- Én nem akartam... - kezdek bele megint, de most is közbe szól.
- Erre nincs szükség Sziszi. - szinte már könyörögve kér.
- Végig mondhatom? - emelem meg a hangom egy szinttel. Szavakkal most nem igazán tudnék hatni rá, ezért is kelek fel és megyek hozzá. Megcsókolom, amit ő szívélyesen viszonoz.
- Ez most mi? - kérdi kínosan nevetve.
- Nem egyértelmű? - mosolygok rá. Megint megcsókolom, közben bele túrok hajába.
Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

/Kitti szemszöge/

- Szerintetek kibékültek? - kérdezem a kanapén ülve.
- Óóó biztos vagyok, hogy kibékültek már. - legyint Emily mosolyogva. - Zayn lennél olyan drága és szórakoztatod Kitti? Nekem el kell mennem. - mondja még, mire Zayn boldogan, és hevesen bólogat.
Emily elment mi pedig Zayn-el kettesben maradtunk. Igazán aranyos srác és az is imponál, hogy ő Zayn Malik, de vagy egy igen csak nagy gond. Nem vagyok belé szerelmes.
- Mi lenne ha elmennénk valahova? - Ő látszólag szeret velem lenni, vagy csak szimplán kedves.
- Hova? - kérdem mosolyogva.
- Sütizünk egyet. - csillannak fel szemei. Előjött gyermekded lelke.
- Oké. - egyezek bele mosolyogva.
Zayn elvitt egy cukrászdába, ahol ő választott nekem süteményt, ugyanis én nem tudtam dönteni.
- Na milyen? - mosolyogva várja reakcióm a finomságra.
- Fantasztikus. - mosolyodom el én is.
- Mint te. - mondja én pedig elpirulok.

- Hova megyünk? - sokadszorra kérdezem már Zayn-t de még mindig semmit nem mond.
- Majd meglátod. - és végig ugyan ezt a választ adta.Végül egy nagy épülethez vezetett, ahol a legfelső szintre mentünk, pontosabban a tetőtérre. Ott egy gyönyörűen megterített asztal fogadott, az asztalon finomabbnál finomabb desszertek várakoztak.
- Wáo. Ezt mikor sikerült megcsinálnod? - kérdem mosolyogva. Helyet foglalok az egyik széken ő pedig velem szembe.
- Az legyen az én titkom. - kacsint játékosan, ami bevallom tetszik.
Rengeteget beszélgettünk ami szuper volt.
- Úgy hallottam én vagyok a kedvenced. - kérdi kis idő után önelégülten vigyorogva.
- Ez így van. - bólintok magabiztosan mosolyogva, ami láthatóan zavarta egy kicsit. Gondolom azt várta majd elpirulok. Nem az a fajta lány vagyok.
- Miért? - összekulcsolt kezeivel az asztalon könyököl, arcát pedig kezein pihenteti.
- Tetszik a hangod. - és mérhetetlenül helyes vagy. De persze ezt csak gondolatba tettem hozzá.
- Csupán csak ennyi lenne? - kihívóan mosolygott. Játszani akar? Hát, rendben.
- Többnek kéne lennie? - hangom csakúgy mint az övé játékosan hangzik, és fejemet én is kezeimre támasztom, mint ő.
- Többre számítottam. - válaszol kicsit lebiggyesztett ajkakkal.
- Hm, talán még a szemeid miatt. - mondom tettetett gondolkodás után.
- A szemeim? - őszinte meglepettséget látok arcán, de próbálja egy mosollyal fedezni azt.
- Szépek. Nagyon szeretem ha valakinek olyan barna szemei vannak, mint például neked. - bólogatok megerősítést adva annak amit mondok.
- Szeretnéd őket közelebbről megvizsgálni? - hangja rekedtes, ezzel is jelet adva milyen pimasz kedvében van. Mérvet adva kérdésének pár centit közelebb hajol.
- Nem, köszönöm. Inkább maradok a süteményeknél. - dőlök hátra mosolyogva - Tudod, egy ideig elegem van a fiúkból. A sütemények legalább nem hagynak el, nem csalnak meg szóval lényeg a lényeg, hogy veled maradnak. - mosolyom immár keserű mosollyal arcomon.
- Akkor javasolnék még süteményeket. - dől hátra ő is mosolyogva. Újra előre hajol és tányéromra még rárak hat sütit.
- Tudod ám ezeket nekem le is kell mozognom igen erősen. - fonom össze karjaimat magam előtt, és mosolyogva nézek, hol szemeibe, hol a sütikkel teli tányéromat.
- Van egy jó ötletem, hogyan segíthetnék ebben. - kaján mosoly terül el arcán.
- Hogyan? - hajolok közelebb most én.
- Gyere. - áll fel és tartja kezét. Kezére pillantok majd vissza arcába. - Na, gyere már. - noszogat aranyos mosollyal arcán. Viszonzom a gesztust és elfogadom kezét. Sétálunk pár métert, amikor egy nagy hangfalat pillantok meg tetején egy laptoppal.
- Válassz! - engedi el kezem amikor mellé sétálunk. Nem értettem mit is akar pontosan, de tettem amit kért. Kiválasztottam azt a zenét amire régen annyira szerettem táncolni. Skylar Grey hangja különösen tetszett, és pár hónapja ki is találtam egy koreográfiát rá. Természetesen senkinek sem mutattam eddig. Az alap a Balett, viszont van néhány mozdulat ami már hip-hop-ot is tükröz. Az egész szerintem jól sikerült.
Elindult a zene, de még meg kellett várnom, hogy az ének is megkezdődjön. Ezután elkezdtem táncolni. Imádtam az egészet, hiszen volt benne jó néhány merészebb mozdulat is. Lehunyt szemekkel csináltam az egészet, egyszerűen már az izmaimban vannak az ismerős mozdulatok. A vége felé volt, hogy amikor az egyik forgás volt, két erős kar fogott körbe és egy mellkasnak csapódtam. Szemeim még mindig lehunyva voltak úgy döntöttem fejemet mellkasának, amin kezeim is pihentek, eközben ide-oda ringatóztunk tánc gyanánt. Az ő kezei derekamat ölelték így is magához közelebb tartva. Lassan a zene végéhez közeledtünk volna, de ha jól vettem észre akkor ez egy megmixelt fajta volt, ami hosszabb az eredetinél, de semmivel sem gyorsabb.
Úgy érzem beteljesült egy álmom. Zayn Malik itt táncol velem egy romantikus tetőtéren, amit ő rendezett be nekünk a mai délutánra, illetve estére. Ha minden igaz még egy csókot is kiakar csikarni a mai estéből.
Mintha csak kiolvasta volna gondolataim, egyik kezével gyengéden felemelte államnál fogva a fejem, mélyen szemeimbe nézett és úgy közelített fejem felé.
- Tudsz róla, hogy nem leszek egy éjszakás kaland? - suttogom makacsul szemeibe nézve. Pedig nagy a kísértés, hogy ne nézzek ajkaira, amik oly' puhák lehetnek.
- Nem akarlak egy éjszakás kalandnak. - suttogja ő is. Zayn már kevésbé olyan kitartó, mint én, szemei folyton ajkaimon van.
- Kedvellek Kitti. - Leesett állal nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy ezt pont ő mondja majd nekem.
- Te... Kedvelsz... Engem? - dadogok a döbbenettől.
- Miért olyan hihetetlen ez? - simítja ki arcomból egy barna tincsemet, és mosolyogva figyeli reakcióm.
- Mert én csak egy egyszerű rajongó vagyok, míg te Zayn Malik. - keserűen mosolygok. Ez egy szempontból így is van. Egy másikból viszont teljesen máshogy.
- Csak ezt látod ebben az egészben? - szomorúan és csalódottan kérdezi - Csak annyit látsz, hogy Zayn Malik vagyok a kedvenc híres bandádból? - hangjában némi lesajnálást is észre veszek.
- Nem, dehogy is. - mosolyogva fogom két tenyerem közé arcát. - Ezt is látom. Viszont azt is látom, hogy egy helyes, aranyos, kedves srác áll előttem aki az imént mondta, hogy kedvel engem. Egy srác, akiről úgy tudom szeret csajozni, ezért is félek bele kezdeni egy újabb dologba. Főleg úgy, hogy alig ismerem személyesen ezt a bizonyos srácot. - végig szemeibe nézve beszélek. Ráfejti arcán nyugvó kezeimre az övéit és úgy szólal meg.
- Szeretném megpróbálni. Bebizonyítani, hogy igenis képes vagyok egy komoly kapcsolatra, azzal akit kedvelek.
- Várjuk meg amíg a "kedvellek"-ből "szeretlek" lesz. Addigra én is remélhetőleg megtudok bízni egy fiúban úgy, hogy ne féljek, hogy esetleg megcsal. - ajánlok egy szerintem ésszerű ötletet.
- Rendben. - mosolyogva suttog, és boldogan bólogat.
Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?