Írói utószó!

                                                                            Írói Utószó! 

                                                              Édes Drága Olvasóim!
Őszinte leszek. Gyűlölök búcsúzkodni, szomorkodni és minden hasonló dolgot, aminek köze van ahhoz a szóhoz, hogy Vége. Most, hogy hivatalosan is vége a történetnek kénytelen leszek átírni a nevet; Táncoslány [Befejezett] Pfuu de utálom az ilyen dolgokat!! Boldog vagyok, amiért magam mögött tudhatom életem első blogát, de szomorú is vagyok emiatt.
Március 31.-én lesz, hogy egy éve nyitottam meg a blogot.
Annyi mindent tudnék mondani, írni de egyszerűen képtelen vagyok.
A történet írása rengeteg dolgon vitt keresztül. Volt, hogy a tudtotok nélkül, de kiöntöttem nektek a szívem. Legelőször Nővérem hiányát adtam ki nektek. Majd amikor barátnőimmel veszekedtem. Amikor minden rendben volt velem, akkor csak kitaláltam minden félét. Majd pár hónapja volt egy hatalmas veszekedésem barátnőimmel és egészen mostanáig nem is beszéltünk nagyon. Eddig a táncot is hanyagoltam. De a múlt héten kibékültem velük, ezért is határoztam úgy, hogy itt kell, hogy vége legyen a történetnek. Hiszen ha az én életem rendben van (már pedig rendben van) akkor nem tudok mit írni Kinga bonyolult életéről, mert a bonyodalmak megírásában vagyok jó.
Érdekes, hogy minden van az agyamban, de most leírni nem tudom. Igazából még som mindenen mentem át, amíg írtam a részeket és kiöntöttem nektek a szívem, de most hirtelen ezek jutottak az eszembe. De ott volt még az is amikor Pesten voltam, az osztálykirándulás, a bolond osztálytársaim beszólásai, bátyámmal a hülyéskedés, ami jobban mondva Dani hülyéskedései is voltak, és még sorolhatnám őket. Egyszerűen... Most nem tudok ennél több mindent írni.
Viszont egy valamit még igen; Köszönöm!!
A történet végére 10 feliratkozó lett, több mint 12000 oldalmegjelenítés, és összesen 16(!!) országból kattintottak a blogomra. Kenyától kezdve egészen Indonézia, India, Románia, Szerbia, Németország, Az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Hollandia és még nagyon, nagyon sokan. Eddig nem is néztem, de ma megnéztem és egyszerűen nem tudtam megszólalni. Vagy tíz percig a képernyőt néztem és csodálkoztam. Köszönöm nektek a rengetek oldalmegjelenítéseket, a kommenteket, amikből egyre többet kaptam az utóbbi időben, a Chatben kapott üzeneteket. Mindent! Nem tudjátok el képzelni, hogy ez nekem mennyit jelent, de csak, hogy tudjátok; Rengeteget!!
Aki esetleg még nem tette a Facebook Csoportot oldalt találjátok, ami továbbra is élni fog, ugyan is ugyan azt a csoportot fogom fenn tartani a további blogaimnak is.
Még egyszer nagyon Köszönök Mindent! Remélem még találkozom néhányotokkal más blogaimban, vagy bárhol bármikor bármiért! :)) ;) 
Puszi Édes Drága Olvasóim!! Szeretlek Titeket! <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
                                                                                Goodbye!