2014. június 29., vasárnap

Egy kis előleg :)

Ne haragudjatok, hogy egy ideje nem írok, de írói váltságban vagyok. :) :( Vagy is hát van ihletem de abban a pillanatban ahol most tartok arra a helyzetre nincs. Ezért most kiteszek egy kis előleg részt ami később fog történni. Az illető nevét akivel Kinga beszélget az elején, neki direkt nem írom ki a nevét. Legyen titok :) ;)


- Nem! Te ezt nem érted! - mondtam neki könnyekkel a szememben, majd elrohantam.
- Kinga! Kinga állj meg kérlek! - kiabált utánam.
- Hagyj békén! - kiabáltam vissza közben futottam elfele onnan. Nem akartam látni most. Megbántott. Nem érti, hogy nekem a tánc a mindenem! Hallottam, hogy még ismételgeti a nevemet és kéri, hogy álljak meg. De nem álltam meg csak szaladtam tovább.Át akartam futni egy kereszteződésen de az út közepén de a sokktól földbe gyökerezett a lábam. dudálást hallottam és ennyi. Többre nem emlékszem. Vay is de. Egy ismerős hangot hallottam ami a nevetem ismételgeti ijedten. Majd ezt a hangot egyre közelebbről hallottam. Éreztem, hogy kezét a kezemre tette és azt suttogta: Szeretlek. Majd elvesztettem az eszméletem.

Mikor felébredtem nem éreztem mást csak fájdalmat. Kiakartam nyitni a szemem de nem tudtam. Egy idő után már nem erőltettem és megadtam magam, és újra elnyomott az álom.
Mikor újra felébredtem már kitudtam nyitni a szemem de még éreztem a fájdalmakat. Mikor kinyitottam a szemem körül néztem, hogy hol vagyok. Egy fehér szobába voltam amiben egy ajtó, és két ablak volt. Az ablakon besütött a nyári napsugár. Csak akkor vettem észre, hogy mellettem egy EKG gép pittyeg.
- Felébredt. - hallottam Kittinek suttogó hangját.
- Mi történt? - kérdeztem halk, rekedtes hangon.
- El ütött egy autó kicsim. - mondta anyu és meg simogatta a homlokom.
- Fel kéne ébreszteni. Nem? - kérdezte halkan Kitti anyut az ablak felé biccentve. Anyu csak megrázta a fejét. Oda néztem amerre Kitti biccentett. Az ablaknál egy bőrfotel volt amin lehetett aludni. És ahogy láttam aludtak is rajta.
- Mennyi ideig nem voltam magamnál? - kérdeztem vissza nézve anyura, és Kittire.
- Két napig. - mondta Kitti.Bólintottam majd vissza néztem a fotelban alvó illetőre.
- Mióta van itt? - kérdeztem anyuékat, barátomról lenem véve a szemem.
- Ő hozott be, és azóta nem ment el. - mondta Kitti. Vagy is két napja. Istenem, és én még veszekedtem
vele Akkor, és közben ő meg itt maradt velem. Már két napja!
- Nem. Én nem ezt mondtam. Én azt mondtam, hogy... Kinga! - hallottam meg hírtelen nővérem hangját az ajtó felől. Ami azért furcsa mert Alina Angliában van. Majd mikor az ajtó felé néztem láttam, hogy Alina tényleg ott van. Mellette Tomi, és Dani állt.
- Szia. mondtam neki mosolyogva.
- Te lány! Tudod, hogy megijesztettél?! Totál ideg voltam! - mondta majd oda jött hozzám és megölelt.
- Ezt tanúsíthatom. - mondta Tomi mosolyogva, mire én vissza mosolyogtam rá.
- Hidd el. Nem direkt ugrottam ki egy kocsi elé! - mondtam neki savanyú mosollyal az arcomon.
- Tudom. - mondta Alina mosolyogva, majd az ablak felé nézett, és elmosolyodott. - Később beszélünk.- folytatta mikor rám nézett majd hátra fordult a többiekhez és fejével az ejtó felé biccentett. A többiek ezt (valószínűleg) megértették, és kimentek. Én ezt nem értettem. Alina mosolyogva megszorította egy kicsit a kezem majd az ablak felé nézett és bólintott, majd ő is kiment. Értetlenül néztem az ajtót ahol kiment aztán az ablak felől lépteket hallottam. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet. Már amennyire tudtam a fájdalomtól. Éreztem, hogy megsimítják az arcom. Megfogtam a kezét és leszedtem az arcomról, de továbbra is fogtam a kezét. Kinyitottam a szemem és bele néztem az ő ég kék színű szemeibe.
- Ne haragudj! - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Miért kéne haragudnom? - kérdeztem értetlenűl.
- Azért mert miattam ütött el az az autó. Ha akkor nem veszekszem veled akkor nem ütöttek volna el! - mondta és bűntudattal teli szemeit lesütötte.
- Nem haragszom! - mondtam neki és kezemet ráraktam az arcára. Rám nézett és megfogta arcán a kezemet. Rá mosolyogtam és ő viszonozta a mosolyt.