38.fejezet

Na Hali! :D Fogalmam sincs honnan jött ez a köszönés. :D Egy kicsit megoint sikerült géphez jutnom, vagy is pontosabban laptophoz. :) Szóval ezt kihasználva írtam egy részt. :) Egy kicsit lehet, hogy késni fognak a részek. Ugyan is az első jegyem év elején egy kettes, ami angolból van. (Ja, nem is mert matek ötös az első :D ) Szóval, mivel, hogy az új angol tanárom annyira "Imád" engem ezért gőzerővel tanulnom kell, +külön angolra kell járnom, ami kimondottan unalmas. :D Így hát tanulnom kell gőzerővel, különben karácsonyra nem kapom meg, se a gördeszkámat, se pedig az új laptopom. :D (Hozzá tenném, életembe nem gördeszkáztam még, csak ahogyan írtam a sztorimban, megtetszett, és most ki szeretném próbálni. :D ) Na, de nem is húznám az időt. :) ;) Jó olvasást Drágáim! :D <3
December 8., Hétfő

Reggel mikor felkeltem, gyorsan elkészültem. Átakartam menni Kittihez, hogy megbeszéljük a tegnapot, de nem volt a szobájában. Körbenéztem a házba, de sehol se volt. Ez fura.
A konyhában Alinát találtam.
- Nem láttad Kittit? – kérdeztem tőle, miközben ledobtam a táskámat a pultra.
- Úgy húsz perce ment el. – mondta miközben az életmentő kávét tolta elém.
- Köszi. – mondtam, majd miután megittam, felvettem a dzsekim.
- Elmentem. – mondtam, mikor kiléptem az ajtón. Még hallottam Alina „Szió” elköszönését.
A suliba menet zenét hallgattam, és úgy sétáltam. Az éjszaka esett hó kezdett megmaradni, de még nem annyira, inkább csak jég volt. Amin én sikeresen majd nem elcsúsztam. Szerencsére nem estem el. Ahogy a suli felé közeledtem, már láttam a többieket, ahogy egy kis csapatot alakítanak, és ott beszélgetnek a suli előtt. Eltettem a telefonom, meg a fül hallgatóm, ugyan is a fiúk már kezdték gyúrni a hógolyókat. Igen hát sajnos, annyi hó maradt, hogy a fiúk tudjanak hó csatázni. A lányokon már láttam, hogy a kabátjuk, sapkájuk, és szinte mindenük tiszta hó. 
- Ha megmertek dobni, végetek. – mondta a fiúknak fenyegetően feltartva az ujjam. Bence, Zoli, Ádám, és Csabi csalódottan megvonták a vállukat, majd egy csapat végzős lányt dobáltak meg. Nándi azonban csak mosolyogva nézett engem, és kezében még mindig benne volt a hógolyó. Ismerem ezt a mosolyt. Ez amolyan „véged, van, mert én nem fogadok szót neked” mosoly, egyben nézés volt. Nem foglalkozva bolond barátommal, oda mentem a lányok mellé. Hírtelen a nyakamnál valami nagyon hideget, és vizeset éreztem. Megfeszülve álltam meg, és szorítottam össze a fogamat. Kiszedegettem a havat a nyakamtól, majd megfordultam. Nándi mosolyogva nézett engem.
- Megmondtam. Véged van! – mondtam neki gonoszul mosolyogva, mire ő beszaladt a suliba. Szeli már tartotta a kezét jelezve, hogy adjam oda a táskámat, ő majd fogja, míg én kinyírom Nándit.
- Köszi. – mondtam barátnőmnek, a kezébe adva a táskám, majd Nándi után szaladtam.
Ahogy beléptem a suliba láttam őt szaladni, az udvar felé, én pedig neki iramodtam, és utána szaladtam. A többi diák közül, csak néhányan néztek minket nagyon, de amúgy mások nem. Nálunk valahogy megszokott, hogy pár dilis, szaladgál a folyosón.
Nándit az udvaron sikerült elkapnom, de az is úgy sikerült, hogy mikor utolértem ráugrottam. Nándival előre estünk a hideg hóba. Igaz míg ő arccal bele, én addig Nándira.
- Te egy állat vagy. – mondta nevetve, miközben felállt, és az arcából söpörte ki a havat.
- Tudom. – mondtam, én is nevetve, Nándi pedig kezét nyújtotta, hogy felhúzzon. Elfogadva kezét, feltápászkodtam a földről a segítségével. Lesöpörtük magunkról a havat, és nevetve indultunk vissza a többiekhez.
- Kitti, amúgy hol van? – kérdezte Nándi, miközben az aulán keresztül mentünk már.
- Fogalmam sincs. – mondtam sóhajtva. Ahogy kiléptünk, megláttuk a 12/a-t. Azok a lányok nagyon… hogy is mondjam. Az öltözködésük, nekem túl kihívó. Olyan Avril Laving hasonmások. A hajuk pedig mindig színes. A legtöbbnek szőke haja van, és a végébe, rózsaszín van festve. Mindig hatan vannak. Most azonban egy igen ismerős arcot láttam. Kitti volt köztük, és éppen valamin nagyon nevetett a többi lánnyal. Egy fekete,hosszú cicanadrág volt rajta, fölé kockás szoknyát vett, amin oldalt lelógott egy lánc, amit halál fejes kis medálok dízsítettek. A szoknya bordó színből
kockáról-kockára váltott át feketére. Felül pedig egy fekete kabát volt, amiben csípője kint volt, így megmutatva, hogy alatta milyen színű felső van. Ami a legdurvább volt az egészben, hogy kivasalt, szőke(!!) haja omlott a vállára, és a vége rózsaszínre volt festve. Erősre festett füstös sminkjét simán láttam.
- Ez… - kezdte Nándi mondani, totál ledöbbenve.
- Ez Kitti, bizony. – mondtam, neki én szintén ledöbbenve, majd odamentem agyhiányos testvéremhez. Félre ráncigáltam, (szó szerint) az Avril-hasonmásoktól, amit ők nem néztek jó szemmel, de pont, hogy nem érdekelt.
- Ez, meg mi a franc? Mi ez a ruha? Na, és ez a haj? – mondtam, neki hajára mutatva.
- Hagyjál már! Mi közöd van hozzá? – kérdezte flegmán.
- Mi az, hogy mi közöm van hozzá? – ordítottam az arcába, de mivel elég sokan megnéztek minket ezért kicsit vissza fogtam a hangerőt – A testvérem vagy, és ha így viselkedsz azt vagy megkel gátolnom benne, vagy legalább is nem hagyhatom szó nélkül! – mondtam neki.
- Hagyjál békén! – mondta, majd oda ment az „Avril-ekhez” és bementek a suliba. Én csak dühösen, egyben döbbenten néztem utánuk.
- Jól vagy? – kérdezte halkan a hátam mögül Nándi egyik kezét vállamra tette.
- Én? Én tökéletesen. De úgy látszik Kitti nem! – mondtam mérgesen, majd odamentem Szelihez, elvettem tőle a táskám, és beviharoztam a suliba. Kitti idióta viselkedésén agyalva, mentem be a termünkbe. Ledobtam a táskámat a padom mellé, és összefont karokkal ültem le a székemre. Utána Nándi jött be, és miután ledobta (szó szerint) a táskáját a padjára, oda jött hozzám, és ráült a padomra.
- Beszéljek vele? – kérdezte halkan, arcomat fürkészve.
- Nem hallgatna rád. – mondtam, szintén halkan, és a fejemet rázva sóhajtottam. Közben felültem Nándi mellé a padra. Nándi magához húzott, és átölelt, én pedig vállába fúrva fejemet sóhajtottam.
 Becsengetésig csak a padomon ültünk, és néztünk ki a fejünkből. Mikor becsengettek mindenki elkezdett bejönni a terembe. Kitti jött be legutoljára, majd miután becsukta maga után az ajtót, ledobta magát a székére, táskáját a padjára dobta, és elkezdte nyomkodni a telefonját. Nándi is leült a helyére, és így vártuk a tanárt.

Egész nap elég nyomott volt a hangulat, Kitti hírtelen változása miatt. Ugyan is ő minden szünetben az Avrilekhez ment, Szeli, Nándi, és én pedig elég nyomottak voltunk, amiért Kitti így viselkedik. A mi hangulatunk pedig valahogy a többiekre is átvetült. Elég lassan telt a nap. Vagy is hát inkább változatosan. Egyszer úgy éreztük, hogy nagyon lassan telik, aztán pedig, hogy gyorsan.
Mikor utolsó óráról is kicsengettek Réka és én beszélgetve indultunk ki (Kitti megint elment a végzősökkel) a suliból. Kint Nessza, és Kristóf állt, a korlátnak dőlve, és beszélgettek. Elköszöntem a többiektől, majd odamentem hozzájuk.
- Sziasztok. – köszöntem komoran, nekik, majd Kristófhoz felpipiskedve egy gyors csókkal köszöntöttem.
- Miért vagy ilyen komor? – kérdezte Nessza. Ahogy ezt kimondta, mint ha csak hívtuk volna őket, Kitti, és a végzős lányok megjelentek, és nevettek valamin. Egy csapat (végzősnek kinéző) fiúhoz mentek, majd mikor odaértek, Kitti egy fekete hajú sráchoz ment, és megcsókolta.
- Ez elég kielégítő válasz, szerintem. – mondta Kristóf döbbenten bámulva, a már távolodó társaságot.
- Aha. – mondta helyeslően Nessza.
- Csak menjünk inkább. – mondtam sóhajtva. Ujjaimat Kristóf ujjai köré fontam, majd elindultunk.
Az út csendesen telt. Írtam egy SMS-t Alinának, hogy Kristóféknál leszek.
Amikor megérkeztünk felmentünk Kristóffal a szobájába. Leültem az ágyára törökülésbe, és magam elé húztam a táskámat, hogy elővegyem a matekot, és gyorsan megcsináljam a házit. Körülbelül negyedóra alatt megcsináltam. Ahogyan felnéztem láttam, hogy Kristóf még csinálja a háziját. Mosolyogva figyeltem, ahogyan értetlenül nézi hol a könyvét, hol a füzetében lévő írást. Úgy két perc után észrevette, hogy nézem, és először kérdőn, majd mosolyogva nézett rám.
- Mi az? – kérdezte mosolyogva.
- Semmi. – mondtam megrázva a fejem, és viszonoztam a mosolyát. – Én készen vagyok. Elmenjek, hogy ne zavarjak? – kérdeztem tőle.
- Nem kell. – mondta majd adott egy gyors csókot, és a könyve felé görnyedt. Összepakoltam a cuccaimat, majd a táskámat letettem az ágya mellé, és az ajtó felé indultam.
- Hova mész? – kérdezte Kristóf.
- Lányos trécselésre. – mondtam mosolyogva, mire Kristóf is elmosolyodott, én pedig átmentem Nessza szobájába. Mikor beléptem éppen Dorinával beszélgetett.
- Hali, na mizujs? – kérdezte Nessza, én pedig becsuktam magam után az ajtót és leültem Nessza kerek foteljébe.
A „lányos-trécselés” amúgy annyit takart, hogy két és fél órán keresztül beszélgettünk folyamatosan mindenről. Mikor visszaindultam Kristófhoz, ő már összepakolta a cuccait, és a tévét nézte.
- Rengeteget tudtok beszélni, tudsz róla? – kérdezte mosolyogva.
- Tudom. – mondtam mosolyogva, majd mellé feküdtem, hozzábújva, és néztem vele a tévét.
- Mit fogsz csinálni Kittivel kapcsolatban? – kérdezte kis idő múlva.
- Nem tudom. Szerintem semmit. – mondtam sóhajtva. – Ha meg akarnám akadályozni, hogy azokkal a lányokkal legyen, akkor már csak azért is csinálná. Csak remélni tudom, hogy hamar észhez tér. – mondtam hátra vetve a fejem, hogy szemébe tudjak nézni. Kristóf megértően bólintott, majd tovább néztük, az amúgy nagyon unalmas filmet.

Fél ötkor Kristóf haza kísért, majd ő is haza indult. Otthon mikor beléptem a házba senkit sem láttam, úgy, hogy csak felmentem a szobámba, és rajzolgattam egy kicsit. 
                                                                  [Saját rajz., Szerz.Megj.]

 Miután ezt is meguntam, lementem a konyhába csinálni magamnak egy meleg szendvicset. Miközben vártam, hogy kézen legyen a fülhallgatómat a fülembe tettem, és a telefonomon elindítottam a zenét. Éppen Victoria Justice – Shake című számát dúdolásztam, mikor hírtelen megfogta valaki a nyakamat a hideg kezével. Ijedtemben felsikoltottam, és arrébb ugrottam, miközben megfordultam. Dani nevetve nézte az ijedt arcomat.
- Idióta. A szívbajt hoztad rám. – mondtam neki a szememet forgatva kivéve a fülemből a fülhallgatót.
- Az volt a célom. – mondta mosolyogva. – Többiek merre? – kérdezte miközben kivett a hűtőből a dobozos kólát.
- Alina szerintem Tomival, Anyu nem tudom, Kitti meg gondolom az újdonsült barátaival bulizik. – mondtam neki, miközben elővettem egy tányért a szendvicsemnek.
- Milyen újdonsült barátaival? És milyen buli? – kérdezte értetlenül. Miközben kivettem a szendvicsem a meleg szendvics sütőből, és csináltam Daninak is egyet, közben elmeséltem, hogy mi történt Kittivel.
Miután elmeséltem, Dani eléggé kiakadt Kittire úgy, hogy azt hiszem, mikor haza méltóztatik jönni akkor majd kapni fog a fejére.
Danival megettük a szendvicsünket, majd mind a ketten a saját szobánkba mentünk fel. Zenét hallgattam közben megint rajzoltam, de ez most inkább csak firkálgatás volt.
Olyan fél kilenckor lementem, hogy igyak egy kakaót, és akkor láttam, hogy Kitti haza jött.
- Haza találtál? – kérdeztem tőle összefont karokkal a lépcsőn megállva, mire ő csak felnézett rám, majd kikerült és ment tovább. Nem foglalkoztam vele én se, és lementem a konyhába, azért amiért elsőnek akartam. A kakaó hamar készen lett, és mivel nem akartam felmenni még a szobámba, ezért a pultnak dőlve bámultam ki a fejemből, és ittam a forró italt.
- Mit iszol? – kérdezte hírtelen valaki, mire én annyira megijedtem, hogy majd nem elejtettem a bögrém.
- Szokásod megijeszteni? Amúgy kakaót. – mondta Daninak. – Kérsz? – kérdeztem tőle, mire ő csak bólintott, én pedig elővettem a hűtőből a tejet, és csináltam neki is kakaót.
- Kitti az előbb jött haza. – mondtam neki, csak úgy mellékesen.
- Beszélek vele! – mondta és a bögrével a kezében felment Kittihez.
Megittam a kakaót, majd elmostam a bögrét, és visszamentem a szobámba.
Leültem a babzsákomba ülve, megint zenét hallgattam, és rajzoltam. Úgy három perc múlva Dani lépett be a szobámba, és elég dühös volt. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, és érdeklődve néztem rá.
- Na? – kérdeztem tőle.
- Egyszerűen kikészít! Mindig csak azt mondta, „Nem érdekel”, „Hagyjál már” meg ilyenek. És az a haj… Jó, tényleg jó az haj, de könyörgöm! Még csak tízen hat éves! – mondta fel alá járkálva. Úgy látszik Kittinek sikerült Danit jobban felidegesítenie, mint engem.
- Én inkább már nem mondok neki semmit. – mondtam megvonva a vállam. – Nincs kedvem veszekedni. – mondtam majd tovább firkálgattam a füzetembe.
Danival még tíz percen keresztül Kitti viselkedéséről beszéltünk, de aztán elment aludni.
Dani után úgy három percre rá, Alina rontott be a szobámba.
- Mi az?  - kérdeztem felnézve rá. Alina is csak annyi ideig marad mint Dani, de bátyánkkal ellentétben, ő azért jött be, hogy elmesélje Tomival a napját, meg csak úgy. Mondván: „Egész nap nem is beszéltünk”
Már éppen lefeküdni készültem, mikor Kitti berontott hozzám.
- Komolyan, ebben a házban nem szokás kopogni? – mondtam már mérgesen, ránézve, széttárt karokkal.
- Jól van hiszti zsák, akkor nem mondom, hogy mi van Nándival. – mondta a szemeit forgatva, és megfordult, hogy kimenjen.
- Várj. – szóltam utána, mire ő széles mosollyal az arcán fordult vissza. – Mi van Nándival? – kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva. Kitti becsukta maga mögött az ajtót, majd folytatta.
- Szánalmas vagy. – mondta összefonva maga előtt karjait, mire én totál ledöbbenve néztem rá. Látva értetetlen, és csodálkozó fejemet folytatta. – Észre sem veszed, hogy már évek óta szerelmes beléd! – mondta mire én döbbenten néztem rá.
- Neked elment az eszed! – mondtam megrázva a fejem. Ugyan már. Nándi csak a legjobb barátom, de egyikünk se érez semmi többet, a másik iránt.
- Én szóltam. – tette fel a kezét Kitti védekezően, majd kiment a szobámból.
Nem akartam ezen a hazugságon gondolkozni, ezért elmentem aludni. Persze attól, hogy nem akartam rá gondolni attól még sajnos, folyamatosan ezen járt az agyam.
Komolyan Nándi szerelmes lenne belém? És ha igen, miért nem vettem észre ennyi év óta? Nem. Biztos nem szerelmes belém hiszen legjobb baráthoz méltóan észre kellett volna már vennem. Kitti csak hazudozik össze vissza, amiért azokkal a lányokkal lóg.
Miközben ezen gondolkodtam muszáj volt bekapcsolnom egy bzenét, mert etttől a nagy csöndtől, ami körül ölelt, csak még jobban katoogott az agyam. Megfogtam a laptopom, az ölembe tettem, és bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet. Birdy – Wings. ­
Arébb tettem a gépem, és ahogy törökülésben ültem az ágyon, csak bámultam ki a fejemből. Hírtelen ötlettől vezérelve, elővettem a telefonom, ésa gyors hívóból felhívtam a legelsőt. Második kicsöngésre felvette.
- Szia zavarlak? – szóltam bele a telefonba, mikor felvette.
- Dehogy is. – mondta Nándi, és hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Kitti totál bekattant. – mondtam felsóhajtva. – Most éppen azt a hülyeséget találta ki, hogy szerelmes vagy belém. – mondtam kínosan bele túrva a hajamba.
- Hát… Ez… Tényleg hülyeség… - mondta összevissza habogva.
- Nem értem miért mondta ezt mikor ő tudja a legjobban, hogy csak barátok vagyunk. – mondtam megrázva a fejem mint ha csak látná.
- Aha… Most mennem kell. Szia, jó éjt. – mondta és már le is tette.
- Jó éjt. – motyogtam a már csak sípoló készülékbe. Hátra dőltem az ágyamon, és a plafont bámúltam, miközben ment a zene. Egy idő után vége lett, és az én agyam is kikapcsolt, így aztán elaludtam.

37.fejezet

Oké, hát kihasználom, hogy ennyi ideig tudok jól működő gép közelében lenni így hát kirakok még egy részt. :)


December 7., Vasárnap

Mikor felkeltem Kristóf még aludt. Csendben felkeltem, és kimentem a szobámból. Lementem a konyhába, és kerestem valami gyógyszert, mert majd’ széthasadt a fejem. Miután bevettem felmentem a szobámba, ahol Kristóf még aludt. Átmentem a fürdőszobába, ott pedig rendbe szedtem magam. Mikor visszamentem megnéztem mennyi az idő. Fél nyolc. Visszafeküdtem Kristóf mellé, és mellkasára feküdtem, és úgy öleltem. Sehogy se tudtam elaludni, és csak akkor vettem észre, hogy Kristófon nincs póló. Mellette aludtam, és még hozzá is bújtam reggel, de csak most veszem észre… Hát igen. A reggeli éberség. Kezemmel elkezdtem óvatosan úgy, hogy ne ébredjen fel, simogatni hasán a kockákat. Úgy egy perc után tenyeremet hasára raktam, majd arcára néztem, alvó barátomnak.
- Miért bámulsz? – kérdezte becsukott szemmel, de azért mosolygott.
- Tönkre teszed a romantikus pillanatomat. – mondtam neki felnevetve.
- Bocs. – mondta ő is felnevetve, majd kinyitotta a szemét, és úgy nézett rám. Jobb kezét arcomra tette, majd megcsókolt.
- Így már visszahoztam a romantikus pillanatodat? – kérdezte mosolyogva.
- Az túl giccses lenne, ha azt mondanám, hogy ez a mi romantikus pillanatunk, így csak azt mondom, hogy igen. – mondtam mosolyogva, mire Kristóf felnevetett. Hihetetlen, hogy ez a srác még reggel is mikor felkel, ilyen helyes. Nem, hogy még tök laza, és rendes is, ha nem plusz még jól is néz ki. Bár nem a kinézetre szoktam menni a fiúkkal, de ezt a tényt akkor sem zárhatom ki. Nem csoda, hogy annyi lány oda van érte.
- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte kizökkentve engem a gondolataimból.
- Azon, hogy nem csodálkozom, hogy minden lány oda van érted. – mondtam elmosolyodva.
- És miért nem? – kérdezte az egyik hullámos, barna tincsemet csavargatva.
- Helyes vagy, laza vagy, és mikor felkelsz, reggel már akkor jól nézel ki. Nem szoktam kinézetre menni soha sem egy fiúnál, de akkor is jól nézel ki. – mondtam neki mosolyogva.
- Kösz. – mondta mosolyogva, majd adott egy puszit.
- Sorolhatnám még a dolgokat, hogy miért vannak oda érted annyian, de inkább nem teszem. Ne, hogy elszállj magadtól. – mondtam neki, mire ő nevetve bólintott egyet.
- És amilyen rendes vagy, még vásárolni is eljössz velem ma. – jelentettem be neki mosolyogva.
- Vásárolni? Mit? Csak mert ha valami csinit kell venni, vagy esetleg előre gondolsz a nyárra, és bikinit akkor szívesen elkísérlek. – mondta mosolyogva, mire én csak a szememet forgattam.
- Decemberbe miért vennék bikinit? – kérdeztem mosolyogva. – Amúgy csak könyvet szeretnék venni. – mondtam megvonva a vállam.
- Oda is elkísérlek. – mondta mosolyogva.
- Azt rögtön gondoltam. – mondtam majd visszahajtottam fejemet mellkasára. Kristóf tincseimmel játszadozott, én pedig megint kockáit simogattam.
- Na, mi az? Ennyire nem tudsz nekem ellen állni? – kérdezte a simogatásomra utalva.
- De hülye vagy. – mondtam felnevetve.
- Mit kérsz karácsonyra? – kérdezte a totál nem ide illő kérdést, pár perc csend után. Ezen kicsit elgondolkodtam, de különösebben nem gondolkodtam még rajta.
- Téged. – mondtam neki elmosolyodva.
- Engem most is megkaphatsz. – mondta, és hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Nincs különösebben szükségem semmire sem. – mondtam a szemébe nézve. – Már mindenem meg van. – mondtam elmosolyodva.
- Mi ez a romantikus hangulat most így reggel? – kérdezte mosolyogva.
- Most mond azt, hogy nem tetszik. – mondtam neki, felnevetve.
- Bármit mondhatsz, csak ne nagyon nyálasat. – kérte, mire nekem eszembe jutott egy jobb ötlet. Elmosolyodtam, és a laptopomhoz nyúltam és a youtube-on kikerestem az egyik zene karaokéjét.
- Ijesztő ez a mosolyod. Akkor szoktál így mosolyogni, ha kitaláltál valami
hülyeséget. – mondta én pedig csak a szememet forgattam, és elindítottam a zenét
(Barbee – Hógömb) és elkezdtem neki énekelni. Kristóf folyamatosan röhögött rajtam, ugyan is többször is elrontottam a szövegét.
- Na, jó ennyi elég volt. – mondtam én is nevetve, mikor vége lett a zenének.
- Miért? Már kezdtél egészen bele jönni. – mondta nevetve.
- Jaj, de vicces vagy. – mondtam karjára csapva, egy kicsit. Kristóf magára rántott így rajta feküdtem, és úgy nevettem.
- Ugye tudod, hogy amiket korábban mondtam, nem gondoltam komolyan, és csak a düh, hogy szakítottál velem, az beszélt belőlem? – mondta miután kellően kinevettük magunkat, én pedig mellkasán pihentettem fejemet.
- Tehetséged van tönkretenni a jó pillanatokat. – mondtam elfintorodva.
- Tudom. – mondta és hangján hallottam, hogy mosolyog. – De komolyan mondom. – tette még hozzá komolya.
- Szóval a táncos urat zavarta, hogy szakítottak vele, és nem ő dobott valakit? – kérdeztem mosolyogva. Túlságosan jó volt a kedvem, hogy ezekről beszéljünk.
- Kinga. – szólt rám Kristóf.
- Ajj, hogy minden áron tönkre akarod tenni a jó kedvemet. – mondtam felsóhajtva.
- Tudom, hogy csak a pasis természeted mondtad azokat. – mondtam neki elkomolyodva, mire ő értetlenül nézett rám.
- „Pasis természetem miatt”? – kérdezte.
- Bántott, hogy valaki szakított veled, mert gondolom ilyen még nem volt, és ezért megsértettem a pasis természetedet. Minden pasit bántja, ha a nő szakít, és nem ők különösen, ha még soha nem dobták. – magyaráztam el neki.
- Minden féle képen csempészni fogsz ebbe a beszélgetésbe poénokat, nem igaz? – kérdezte nagyon halványan elmosolyodva.
- Igen. – mondtam neki mosolyogva. Kristóf sóhajtva rázta meg a fejét. – A lényeg az, hogy tudom, hogy csak sértettség miatt mondtad azokat. – mondtam teljesen elkomolyodva, és gondolván, hogy lezártuk ezt a témát, elkezdtem szórakozottan arcába hulló tincsivel játszani.
- És amiket csináltam… - kezdte, de nem folytatta. Én abba hagytam haja piszkálását, és megmerevedve néztem szemébe.
- Igen? – kérdeztem ajkamba harapva. Tudtam a válaszát, de még is csak a szájából szerettem volna hallani.
- Látom rajtad, hogy tudod, mit akarok mondani, de téged ismerve el kell mondanom nem igaz? – kérdezte kétségbeesetten, mire én bólintottam.
- Őszintén szólva fogalmam sincs miért szorítottam meg a csuklódat, és, hogy miért… Szóval tudod. – mondta kicsit kellemetlenül. – Rettenetesen sajnálom Kinga! Ne haragudj! – mondta és szemében bűntudatot láttam.
- Itt fekszem rajtad, és hagytam, hogy itt aludj este. Szerinted haragszom rád? – mondtam neki kedvesen.
- Fogalmam sincs, mit érzel, ezért nem tudom. – mondta közben nehezen, de felült az ágyamon, így én is ültem már az ölében, vele szembe.
- Egyáltalán nem haragszom rád! – mondtam neki elmosolyodva, és megsimítottam az arcát.
- Sokszor nem értem, hogyan lehet ilyen megbocsátó szíved. – mondta mosolyogva, és magához ölelt.
- Mivel olyan hülye vagyok, hogy szeretlek, ezért nem nehéz megbocsátani. – mondtam neki mosolyogva, ő pedig kicsit eltolt magától, hogy szemembe nézhessen.
- Hülyének találod magad, mert szeretsz? – kérdezte elmosolyodva.
- Kicsit. – mondtam megvonva a vállam.
- Miért? – kérdezte értetlenül.
- Sokszor úgy érzem, hogy én jobban szeretlek, mint te, és ez nyugtalanít egy kicsit. – vallottam be.
- Ne sértődj meg, de most egyben egyet értünk. – mondta elmosolyodva. – Hogy hülye vagy. – mondta, mire én összefontam magam előtt karomat, és sértődést színlelve kinyújtottam rá a nyelvem. Kristóf mosolyogva magához húzott, és megcsókolt.
- Bocs. – szólalt meg hírtelen egy hang a hátam mögül mire én gyorsan lemásztam Kristófról, és az ajtóban álló Kittire néztem. Totál zavarba, voltam Kristóf pedig ezt szórakozottan nézte.
- Az van, hogy – kezdte Kitt belépve az ajtón, és fejét vakargatta, mint ha valami rosszat akarna mondani. – Dávid itt van, és én véletlen beengedtem, mert azt hittem Dorián az, és most nem hajlandó elmenni, addig, amíg nem beszélsz vele. – mondta elhúzott szájjal Kitti.
- Jesszusom, jó lemegyek. – mondtam, közben kikászálódtam az ágyból. Kitti bólintott, majd kiment a szobámból. Kristóf hírtelen utánam szólt, és megragadta csuklómat, ami még az előző szorításától fájt.
- Azt inkább ne fogd, ha kérhetlek. – mondtam neki csuklómat felemelve.
- Uh, bocsi. – mondta, majd elengedte a kezemet, és őszinte sajnálattal nézett rám.
- Lemegyek veled. – mondta, majd ujjait az enyéimmel összekulcsolta.
- Jó, de lehetne, hogy nem verekedtek, vagy esetleg, hogy egymáshoz sem szoltok? – kérdeztem tőle reménykedve.
- Lehetne, de ha hozzád nyúl… - kezdte, de én félbe szakítottam.
- Nem fog. Csak ígérd meg, hogy nem verekedtek. – mondtam neki.
- Megígérem. – mondta, majd egymás kezét fogva, mentünk le. Én a saját pizsamámba, Kristóf pedig csak egy nadrágba.
- Mit akarsz? – kérdeztem Dávidot flegmán, és elengedve Kristóf kezét, összefontam karomat magam előtt.
- Hallottam, hogy szakítottatok, és gondoltam eljövök megnézni, hogy vagy, bár ahogy látom elég jól. – mondta gúnyosan mosolyogva.
- Igen, megint járunk. És még ha nem is járnánk, akkor sem lenne semmi közöd hozzám. Nos, most, hogy láttad, hogy nélküled is nagyon boldog vagyok, esetleg elmehetnél. – mondtam neki határozottan, majd leengedve karomat, megfogtam Kristóf kezét. Dávid szemével követte a mozdulatot, és gúnyosan mosolygott.
- Igen, ezt terveztem. – mondta, de még sem mozdult meg.
- Akkor szia! – szólalt meg Kristóf, és hangjából csak úgy sütött a düh.
- Bajod, hogy idejöttem? – kérdezte Dávid, Kristófot.
- Igen. – mondta Kristóf a lehető legnyugodtabban, még is érezhető volt, hogy mérges.
- Ahogyan látom, megkaptad a kis ribancot. – mondta Dávid, és éreztem, hogy Kristóf kezdené elengedni a kezemet, hogy odamenjen Dávidhoz, de én erősebben fontam ujjaimat, ujjai köré.
- Kristóf. – szóltam rá olyan halkan, hogy csak ő hallja. – Menj, fel kérlek. – mondtam neki szemébe nézve, mire ő kételkedve nézett rám, de én csak rámosolyogtam. Kristóf bólintott, majd elindult fel a lépcsőn.
- Semmi közöd, hogy kivel és mit csinálok! Most pedig tűnj innen! – mondtam visszafordulva Dávidhoz.
- Ugyan már cica. Én nem kapok belőled? – kérdezte gúnyosan mosolyogva, és megtett felém még egy lépést. És gúnyosan elmosolyodtam majd odamentem hozzá.
- De, hogy nem. – mondtam neki mosolyogva, majd megfogtam mind két vállát. Jobb kezemmel ott fogtam meg a vállánál, és úgy, hogy ott érzékeny az ember, és úgy vezettem ki a házból Dávidot.
- Megmondtam, hogy tűnj innen! – mondtam neki nyugodtan, majd rácsuktam az ajtót, és be is zártam. Megfordultam, és a lépcső tetején Kristófot láttam.
- Mondtam, hogy menj fel. – mondtam, neki miközben felé igyekeztem.
- Fent vagyok. Azt nem mondta, hogy a szobádba, menjek, hogy ne lássak, és halljak semmit. – mondta elmosolyodva. – Ügyes voltál. – mondta megfogva derekamat, mikor felértem mellé.
- Kösz. – mondtam mosolyogva. – Gondolod, hogy nálad is be kellett volna vetnem ezt a fogást?  - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom. – mondta mosolyogva. Kristóffal bementünk a szobámba, és visszafeküdtünk az ágyba, de leginkább csak beszélgettünk.

Úgy két órát beszélgettünk minden féléről, majd én elmentem rendbe rakni magamat. Mikor visszaértem Kristóf már fel volt öltözve. Én is átöltöztem, egy egyszerű tapadós farmerba, egy lila pólóba, és egy rózsaszín-lila melegítő felsőbe.
- Menjünk nekem könyvet venni. – mondtam jókedvűen a nyakába ugorva, mikor mind ketten elkészültünk. (jó, nekem több idő kellett)
- Oké. De Kinga… - mondta, lefejtve karjaimat magáról. – Megfojtasz. – mondta elmosolyodva, én pedig megnyugodtam, hogy nem valami rosszabbat akar mondani.
- Bocs. – mondtam felnevetve. Elindultunk a centerbe, és a könyves boltba mentünk rögtön. Megvettem, a: Csontváros című könyvet, és a második részét is a Hamuváros-t.
- Láttad már filmben? – kérdeztem Kristófot felmutatva neki a Csontvárost.
- Még nem. – mondta kicsi gondolkodás után.
- Akkor majd megnézzük. – mondtam elmosolyodva, mire Kristóf szenvedést színlelve, elhúzta a száját.
Miután kifizettem a könyveket, elmentünk enni. Miután megettük a pizzakat, és a kólánkat is megittuk elmentünk sétálni. A tegnapi hó mára már elolvadt, de volt egy kis megfagyott jég is, amin én el is csúsztam miközben haza mentünk.
- Fáj. – mondtam elhúzott szájjal a könyökömet dörzsölve.
- Elestél. Szerintem ez normális, hogy fáj. – mondta Kristóf mosolyogva.
- Kösz. – mondtam én is elmosolyodva, majd megint elindultunk.
- Gyere. – ragadta meg a karomat, mikor a házuk előtt mentünk, mert ugye úgy volt, hogy hozzánk megyünk. Bementünk a házba, de sehol se volt senki.
- Többiek? – kérdeztem mikor vettem le a kabátomat.
- Nem tudom. – mondta megvonva a vállát. – Nézünk filmet? – kérdezte a konyha felé véve az irányt.
- Aha. Akkor most is megnézhetjük a Csontvárost. – mondtam mosolyogva, miközben utána mentem.
- Ha annyira akarod. – mondta sóhajtva majd elmosolyodott.
Egy tál popcorn-nal, és kólákkal a kezünkben elindultunk fel Kristóf szobájába. Leültünk az ágyára, és a laptopján elindítottuk a filmet.
Kristóf látványosan unatkozott mind végig, de azért jó volt megnézni vele, mert sokat nevettünk.
- Na, azért nem volt ennyire rossz. – mondtam mosolyogva, meglökve a vállát, mert mikor vége lett a filmnek megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Ja. Épphogy nem haltam meg. – mondta aranyos mosollyal az arcán.
- Na, mert a te filmjeid sokkal jobbak, mi? – mondtam összefont karokkal, rá mosolyogva.
- Hát persze, hogy jobbak. – mondta ő is mosolyogva. Ezen felnevettem, majd Kristófhoz bújtam, és úgy kezdtünk el egy újabb filmet keresni.
Éppen azon veszekedtünk, hogy a Bunkó vagyok, így hódítok című filmet, vagy a Blöff-öt nézzük, mikor a telefonomból megcsörrent egy ismerős zene.
- Hali. – köszöntem bele vidáman, meg sem nézve, hogy ki az, mert a csengőhangból már rájöttem. Közben leraktam a polcra a dobozos kólámat, és felültem.
- Szia. – köszönt bele legjobb barátom, halkan, rekedtes hangon. Hangján rögtön hallottam, hogy valami nincs rendben.
- Valami baj van? – kérdeztem összevont szemöldökkel magam elé bámulva.
- Több is. – mondta felsóhajtva – Hol vagy most? – kérdezte Nándi.
- Kristófnál. – mondtam neki, miközben Kristófra néztem, majd vissza magam elé.
- Mi? Miért vagy nála? – kérdezte Nándi értetlenül. – Csak azt ne mond, hogy kibékültetek. – mondta feszülten.
- De igen. Na, de ne térjünk el a tárgytól. Mi a baj? – mondtam miközben bele ittam a kólámba.
- Mondom, hogy több is. Át tudsz most jönni, vagy inkább jobban szeretnél a hercegeddel lenni? – kérdezte szomorúan, egyben gúnyosan is.
- Ne legyél gúnyos, tudod, hogy utálom, amikor ezt csinálod. Mindjárt elindulok, oké? – mondtam neki.
- Oké. – mondta majd letette. Eltettem a telefonom a zsebembe, és felálltam.
- Mi az? – kérdezte Kristóf és ő is felállt.
- Nándinak valami baja van, és én, jó baráthoz híven megyek hozzá. – mondtam elmosolyodva.
- Nándi? – kérdezte Kristóf elfintorodva.
- Ne kezd megint. – mondtam neki feltartva az ujjam, miközben összeszedtem a cuccaimat, és a táskámba tettem őket.
- Meg se szólaltam. – mondta mosolyogva.
- De ismerlek annyira, hogy tudjam mire gondoltál. – mondtam mosolyogva neki, majd elindultam kifelé az ajtón. Mikor leértem felvettem a cipőm, és a dzsekim, majd Kristófhoz léptem.
- Majd beszélünk. – mondtam neki halkan, majd megcsókoltam.
- Oké. – mondta Kristóf, én pedig elindultam Nándihoz.
Gyorsan a házuk elé értem, és mikor becsöngettem az anyukája nyitott ajtót.
- Szia. – köszönt kedvesen elmosolyodva, és félreállt, hogy bemehessek.
- Szia. – köszöntem mosolyogva, majd bementem az ajtón, és levettem a cipőm.
- Nándi a szobájában van. – mondta Nándi anyukája (Vera) közben pedig a konyha felé indult. Én csak bólintottam majd elindultam fel a lépcsőn. Mivel, hogy már egy jó ideje jó barátok vagyunk Nándival és egy csomószor voltam náluk, ezért mára már úgy közlekedem a házukban, mint otthon.
- Szia. – köszöntem Nándinak mosolyogva, mikor beléptem a szobájába.
- Szia. – köszönt halványan elmosolyodva, az ágyán ülve laptopjával az ölében. Levettem a dzsekimet, és a foteljára tettem, csak úgy, mint a táskámat is.
- Na, mesélj. – mondtam neki miközben törökülésbe ültem le elé. Nándi maga mellé rakta a laptopját, utána pedig rám nézett.
- Láttam Kittit mással csókolózni a ligetben. – mondta ki hírtelen Nándi. Mi van? Kitti megcsalja Doriánt? De hát miért? Dorián maga a főnyeremény! Helyes, kedves, okos, és még jól is táncol.
- Kivel? – kérdeztem totál ledöbbenve.
- Nem tudom. De csináltam egy képet róluk, mert gondoltam, hogy érdekelni fog, hogy ki, és hát, ha te tudod. – mondta, majd a telefonját a kezembe nyomta. A képen Kitti egy srác nyaka köré fonta a kezeit, a srác kezei pedig Kitti derekán volt. A srác fekete hajú volt, farmer volt rajta, és egy fekete bőrdzseki.
- Te nem ismered? – kérdezte Nándi.
- Nem. Fogalmam sincs ki ez. – mondtam vissza adva neki a telefont. – Át tudnád küldeni a képet? Megkérdezném Szelit is, hogy ki az a srác. – mondtam a hajamba túrva. Nándi bólintott, majd elkezdte nyomkodni a telefonját. Pár pillanat után elkezdett pityegni a telefonom, jelezve, hogy sikerült átküldenie Nándinak a képet.
- Nem hiszem el, hogy Kitti ezt teszi Doriánnal. – mondtam magam elé bámulva, és a fejemet ráztam. Komolyan ez a lány nem normális.
- De azt mondta több baj van. Mi a többi? – kérdeztem tőle.
- Hagyjuk. Nem most van itt az ideje, hogy elmondjam. – mondta Nándi legyintve, én pedig értetlenül néztem rá.
- Megint jársz Kristóffal? – kérdezte Nándi témát váltva.
- Igen. – mondta, mire ő elfintorodott.
- Hogy, hogy nem maradtál ott a hercegednél? – kérdezte gúnyosan.
- Ha bunkóskodsz akár el is mehetek. – mondtam neki egyik szemöldökömet felvonva, miközben felálltam.
- Oké, befejeztem. – mondta Nándi elmosolyodva, és kezemnél fogva visszarántott az ágyra.
- Azért jöttem, mert a legjobb barátom vagy, és ha baj van, akkor jövök. – mondtam neki kedvesen elmosolyodva. – És tudod, hogy nekem te vagy a hercegem. – mondtam felnevetve, és megöleltem.
- Persze, hogy én. Még szép. – mondta ő is nevetve mikor elengedett.
- Na, azért mondom. – mondtam mosolyogva.
- Maradsz még, vagy haza kísérjelek? – kérdezte Nándi.
- Szóval unod a fejem. – mondtam csípőre tett kézzel, és rámosolyogtam. – Mond csak meg nyugodtan, hogy ezért akarsz kirakni. – mondtam mosolyogva.
- Persze, hogy ezért. – mondta nevetve. – De, hogy is. Csak gondolom, szeretnéd megbeszélni Kittivel. – mondta komolyabbra véve a dolgot.
- Persze, hogy szeretném. Csak nem tudom, hogy Doriánnak mondjam el én, vagy várjam, meg amíg az idióta testvérem mondja el. – mondtam sóhajtva.
- Szerintem elsőnek Kittivel beszélj. – mondta Nándi. Bólintottam, majd felálltam, és felvettem a dzsekim, és a táskámat. Nándi is felkapott egy dzsekit, majd lementünk a lépcsőn.
Haza siettünk, és Nándit is sikerült magammal rángatnom a házba.
- Sziasztok. – köszönt mosolyogva Kitti a konyhából, mikor haza értünk.
- Ez mi? – kérdeztem köszönés nélkül, és a telefonomat a kezébe nyomtam, amin a kép volt, amit Nándi küldött át nekem.
- Semmi közöd. – mondta összefont karokkal.
- Mi az, hogy nincs közöm hozzá? – kérdeztem felháborodva – Igen is van hozzá közöm. Az ikertestvéred vagyok, ahogyan te tudsz mindent rólam, nekem is tudnom kell rólad mindent. – mondtam csípőre tett kézzel.
- Csak egy ártalmatlan csók volt. – mondta megvonva a vállát.
- Na, de ki ez a srác? – kérdeztem tőle.
- Nem ismered. – mondta majd megfordult, és elindult fel az emeletre.
- Tudom. Ezért kérdezem. – mondtam utána szólva.
- Semmi közöd hozzá, oké? – mondta Kitti visszafordulva rám nézve, majd megfordult, és tovább ment fel.
- Akkor, szerintem én megyek is. – mondta alig halhatóan Nándi és elindult volna az ajtó felé, de én elkaptam a karját.
- Itt maradsz, és jössz velem. – mondtam határozottan, majd elindultam a lépcső felé, magam után húzva Nándit is. Mikor már magától is jött velem elengedtem.
- Állj meg Kitti! – mondtam Kitti után szólva. Ő, mint ha meg se hallotta volna becsapta a szobája ajtaját előttem, és bezárta.
- Kitti, nyisd ki! – kiáltottam, az ajtaján dörömbölve. Még úgy egy percig dörömböltem rajta, aztán megfordultam, és bementem a saját szobámba. Nándi is bejött, és becsukta maga után az ajtót, majd leült az egyik babzsák fotelembe.
- Ezt nem hiszem el. Komolyan agybajt kapok tőle. – mondtam dühösen a fejemet fogva, miközben fel alá járkáltam.
- Még, hogy nincs közöm hozzá… - motyogtam, még mindig járkálva.
- Oké, állj meg, és nyugodj meg. – mondta Nándi felállva, és megfogta a vállamat, így megállítva engem. Szikrákat szóró szemmel néztem rá majd a vállamon lévő kezére, és megint rá. Vette a lapot, és levette a kezeit rólam.
- Oké. Most már kezdek félni tőled, mert általában akármennyire is dühös vagy azért még engeded, hogy hozzád nyúljak. Kivéve azok ritka esetén mikor valamelyik testvéreddel veszekszel. – mondta Nándi.
- Oké, lenyugszom, ha megígéred, hogy válaszolsz egy kérdésemre. – mondtam összefonva magam előtt a kezeimet.
- Megígérem. – mondta Nándi bólintva.
- Miért utáljátok egymást Kristóffal? – kérdeztem tőle, mire ő lefagyott.
- Megígérted. – mondtam miközben feltettem az ujjamat. Nándi továbbra sem válaszolt, ha nem fogta magát, és leült a babzsákomba.
- Ne már. Megígérted. – mondtam neki, leülve mellé ugyan abba a babzsákba.
- Erre nem válaszolok. – mondta határozottan.
- Utállak. – mondtam sértődést színlelve, és felálltam.
- Tudom. – mondta elmosolyodva, miközben megszólalt a telefonom. Megnéztem ki hív, majd ijedten néztem vissza Nándira.
- Dorián az. – mondtam neki.
- Elmondod neki? – kérdezte Nándi.
- Nem. Nem tudom. Talán. – habogtam közben felvettem a telefont. – Szia. – köszöntem bele.
- Szia. Nem tudod, mi van Kittivel? Nem veszi fel a telefont. – mondta Dorián.
- Nem, nem tudom. De most itthon van. Ha szeretnél vele beszélni. – mondtam neki.
- Oké, köszi. – mondta.
- Nincs mit. – mondtam majd letettem.
- Mi az? – kérdezte Nándi.
- Azt hiszem, ide jön. – mondtam neki, mire ő bólintott. – Kérsz kólát? – kérdeztem tőle.
- Aha. – mondta, én pedig lementem a konyhába kóláért. Felvittem kettő dobozos kólát, és mikor a szobámba léptem, láttam, hogy Nándi a rajtfüzetemet lapozgatja, amit az asztalon felejtettem. Nem szeretem, ha a rajzfüzetemet piszkálják, vagy nézegetik.
- Ne már. Tudod, hogy utálom, ha nézegetik a rajzfüzetemet. – mondtam neki a kezébe nyomva a kóláját, és elvéve tőle a füzetemet.
- Tudom. – mondta mosolyogva – De nekem mindig megengedted, hogy megnézzem. – mondta vissza véve tőlem a füzetem.
- De most nem. – mondtam, és el akartam venni tőle a füzetem, de helyette rá estem. Régen is hülyéskedtünk, meg ugráltunk össze vissza, de mikor most rá estem, és az arcom vészesen közel lett az övéhez, más milyen érzés volt. Nem tudom megmondani, hogy milyen, csak más.
- A bordáim közt van a kólád. – mondtam neki nevetve, kizökkenve a gondolataimból.
- Az enyéim közt meg a könyököd úgy, hogy én rosszabb helyzetbe vagyok. – mondta ő is felnevetve, én pedig feltápászkodtam róla. Elpirulva ültem le az ágyamra.
- Visszaadod a füzetem? – kérdeztem, rá mosolyogva.
- Tessék. – mondta Nándi mosolyogva, és oda dobta hozzám.
- Köszi. – mondtam, majd felálltam, és az íróasztalom fiókjába tettem.
Körülbelül úgy három órán át beszélgettünk minden féléről, de volt, amikor kb. tíz percig csak nevettünk. Rég beszéltem ilyen sokat vele. Jó volt, hogy minden rendben velünk és normálisan tudtunk beszélgetni, meg úgy ellenni vele.
Mikor elment kikísértem a kapuig, és ott egy öleléssel elbúcsúztam tőle. Mikor mentem be a házba, Kitti akkor ment ki.
- Hova mész? – kérdeztem megállva előtte.
- Valahova. – mondta, majd kikerült, és elment.
- Láttad? – kérdeztem Alinát mikor beléptem a házba. Alina felnézett a receptes könyvből, és rám nézett.
- Mit? – kérdezte.
- Mi ez, most Kittinél? – kérdeztem, majd folytattam Alina értetlen fejét látva.
- Bunkóskodik, beszólogat, meg minden. És Nándi látta egy másik sráccal smárolni, erre meg még ő van felháborodva mikor megkérdeztem, hogy ki volt az a srác. – mondtam miközben oda mentem hozzá.
- Nem tudom. – mondta megvonva a vállát. – És Dorián mit szólt hozzá? – kérdezte miközben lapozott egyet a receptes könyvben.
- Nem tudom, de beszélek vele. – mondtam a fejemet rázva.
- Most? – kérdezte Alina, majd mikor megtalálta, amit keresett elmosolyodott.
- Igen. – mondtam majd felsiettem a szobámba a táskámért.
- Elmentem, majd jövök. – mondtam miután felvettem a dzsekimet, és a hosszúszárú Converse cipőmet.
Negyed óra alatt odaértem Doriánék házához. Becsengettem, és úgy egy perc után Dorián ki is nyitotta.
- Szia. – köszönt, majd félreállt az ajtóban beinvitálva engem.
- Szia. – mondtam miközben bementem. A ház ugyan olyan volt, mint egy átlagos ház, csak egy kicsit fiúsabb.
- Figyelj, csak azt akarom kérdezni, hogy Kittivel mi van? – mondtam a lényegre törve.
- Hogy érted? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Tudsz róla, hogy csókolózott egy másik sráccal? – mondtam neki.
- Igen. Dávid mondta el. – mondta Dorián összefonva maga előtt karját, és bár tartotta magát, láttam, hogy szomorú.
- És…? – kezdtem kérdőn mondani.
- És szakítottunk. – mondta, és a szomorúságot most még inkább láttam rajta. – Nem mondta? – kérdezte.
- Nem. Tudod, nem igazán vagyunk beszélő viszonyban most. – mondtam sóhajtva.
- Valami, van vele. – mondta a fejét rázva, mire én bólintottam.
Hamar elmentem Doriántól, de mielőtt haza mentem volna, beugrottam az egyik boltba, kólát venni, mert otthon már kezdett fogyni. Mikor haza értem Alina valamit sütött a konyhában, mellette pedig Dani állt, és azt hiszem segített neki.
- Jó ötlet, hogy Dani segít? – kérdeztem tőlük, mosolyogva, felvont szemöldökkel, miközben vettem le a dzsekim. Oda mentem a pulthoz, rátettem a kólákat, majd leültem az egyik székre.
- Már, mint nem kapunk majd ételmérgezést, vagy nem fog odaégni semmi? – kérdeztem tőlük mosolyogva.
- Haha, vicces vagy. – mondta Dani, miközben a receptes könyvet olvasta értetlen fejet vágva.
- Mivel Kitti hisztizik, te nem voltál itthon, Tomi pedig nem ér rá, ezért rángattam le
őt. – mondta Alina mosolyogva, és Danira mutatott.
- Oké, de vállald érte a felelősséget. – mondtam mosolyogva, és felkaptam a pultról egy kólát.
- Oké. – mondta Alina nevetve, én pedig elindultam a lépcső felé.
- Ne zavarjon, hogy itt vagyok. – mondta sértődést színlelve Dani.
Felmentem a szobámba, és kibontva a kólát, lefeküdtem az ágyamra, és olvastam.
Egészen vacsoráig, olvastam, és akkor is csak akkor fejeztem be az olvasást mikor lementem enni, és miután visszamentem folytattam is az olvasást.
Kristóf még hívott telefonon, de nem tudtunk sokáig beszélni, mert Nessza hívta őt. Miután letettük, én elmentem aludni.
(Saját fénykép)