Egy újabb Prológus

Sziasztok Drágák!
Tudjátok mi a hihetetlen ha az ember beteg? Hogy hirtelen több ideje van írni, és jobban is megy neki. Velem legalábbis így van. Majd ki köhögöm a tüdőm is de semmi gond nincs addig amíg tudok írni. :D Már pedig még tudok. ;)
Sajnos még nem résszel tudtam nektek jönni, de már az is készülőben van. Ha a héten itthon maradtam volna, mint az tenne kellett volna, most valószínűleg tudtam volna hozni részt is, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy menni akarok suliba! Ilyen is ritkán hall az ember, nem igaz? :D
Egy újabb történettel jelentkezem, aminek jelenleg készül már a harmadik rész, de egy-egy rész hosszabb lesz. Címet még nem tudok mondani, sőt linket sem. Úgy vagyok vele, hogy ha ez amolyan "fellángolás" lesz akkor ne kelljen olvasókat cserben hagynom, hogy sajnos nem folytatom, mint az már egyszer előfordult. Most csak írogatok-írogatok, de nem teszem ki sehová sem. Szeretnék maximálisan a Táncoslány-ra koncentrálni, hogy jó legyen, és minél hamarabb hozhassak Nektek részeket.
Nos, most ez az új "szenvedélyem". Úgy érzem jó lesz, hisz ez már egy komolyabb történetnek bizonyul, ami komolyabb kihívás is. Próbálok megbirkózni vele, és úgy néz ki sikerült is.
Ez lenne az új történetem:

Zene: Emeli Sande - My Kind of Love
 
 Prológus

A nevem Sziszi King.
De hogy is hívnak igazából? Azt senki sem tudja, csak is én és néhány ember. -Pontosabban négy-
- Sziszi készülnöd kell! Hat perced van hátra! - szól be egy statiszta, amit a sminkesem és én is csak bólintással jutalmazunk. Felteszik rám a szőke hajzuhatagot, ami jelen esetben azt mutatja: nem az én hajam. Maszkomat is felteszik, ami nem takarja egész arcom csak egy részét. Néha úgy is emlegetnek, mint egy Fantomot. Pedig ha tudnák, hogy csak egy Londoni 18 éves lány vagyok... De nem tudják. Évek óta a hazugságaimba bújok el és még sosem adtam fel, vagy inogtam meg. Most sem lesz másképp.
A hazugságok. Legtöbbször ez vagyok én. Egy hatalmas adag hazugság. Kettős életet élek, de néha már én magam sem tudom melyik is az igazi. Vagy éppen, hogy melyiket is élném szívesebben, melyik tesz boldogabbá.
Nina Weyble egy 18 éves egyetemista, szürke kisegér, félénk lány élete, kinek apja meghalt egy szörnyű autó balesetben, anyja pedig messze él tőle, és alig vannak barátai. Unokanővére a legjobb barátnője, de igazából neki is hazudik folyvást.
Vagy Sziszi King a 20 éves lány kit már három éve ismer a világ, de senki sem tudja, hogy is néz ki valójában és milyen is.
Mindenki azt hiszi ismer. De nem. Senki, ismétlem senki sem ismer! Az életem csak hazugság. Hazugságok amiből egy másik életet építettem fel. Egy másik csodálatos, mégis bonyolult életet.

Nina Weyble vagyis, alkalmanként Sziszi King. Egy profi hazug, és énekes vagyok. Hallgasd hát történetem!

Remélem tetszett! :) Amint ennek a történetnek (vagyis a Táncoslány-nak) vége lesz valószínűleg 2-3 blogom is még. A "Sziszi King" név, és az, hogy mire vége a Táncoslányak addigra Kinga már 18 éves lesz, csupán csak véletlen. Nem az ő életének folytatása, csak így találtam ki. (Nem mindig jut eszembe valami jól megjegyezhető név, már na :D Mint pl a : Sziszi King ) Meg hát ebben már 15 évesen megkezdődött a karriere.
Légyszi, légyszi, légyszi írjatok véleményt, érdemes ezt elkezdeni??
Pusziii Mindenkinek!!

62.Fejezet - Szóval elvállalod?

Sziasztok Drágák! Nem fűznék hozzá semmi különöset ehhez a részhez csak annyit, hogy ez kivételesen tetszik. :D Valószínűleg azért, mert Kitti szemszögéből komolyabb mondatokat is írhattam, ami vééégre kielégítette írási fájdalmamat. :D
Jelenleg sietek, megyek apummal pizzázni. :D
Puszii mindenkinek! :* <3

Nagyon szépen köszönöm a 9000 oldalmegjelenítést! <3

62.Fejezet - Szóval elvállalod?

/Kitti szemszöge/
 -Zene-

A repülő gépen ülök. Négy napja volt, hogy láttam Doriánékat, és azóta mind a ketten felkerestek. Akármennyire is nem akartam velük beszélni muszáj volt, hiszen a suliban nem tudtam elkerülni őket nagyon.
Doriánnal szakítottam és megmondtam neki, hogy hagyjon békén legyen csak nyugodtan az ő kis aranyoskájával. Szelivel is beszéltem. Ő sírva kért tőlem bocsánatot, eléggé ki volt bukva. Megbocsátottam neki, de megmondtam, hogy a bizalmamat már nem fogja visszakapni. Ettől csak még jobban sírt, de én ott hagytam. Nem vagyok szívtelen, de azt hiszem ez az egész nekem jobban fájt, mint neki, nekik.
Nem voltam egyedül szünetekben, mindig volt társaságom akik előtt játszhattam, hogy milyen boldog is vagyok. Leginkább Nándival voltam csak ő tudta mi is játszódik le jelenleg a lelkemben. Mások előtt ugyan az a lány maradtam. Velem ellentétben Szeli csak rosszabb lett kívülről is. Rékáékkal van, de néha már úgy mászkál a folyosókon, mint egy zombi. Egyszer majd nem oda is mentem hozzá, de aztán bevillant az a bizonyos kép az agyamba... Ha Nándi nem lenne, azt hiszem belülről még nagyobb roncs lennék. Most, hogy Kinga már nincs itt elveszett vagyok lelkileg. Mint ha elveszett volna a másik felem. Telefonon, persze beszélünk de az nem ugyan az. Ezért is nem meséltem neki a történtekről. Azt sem tudja, hogy megyek hozzá, csak a barátnőjével Emilyvel beszéltem le a dolgokat. Mindegyikük elég elfoglalt mostanában ezért jön ki elém a reptérre Emily. Azt akarta, hogy a One Direction jöjjön elém, de az túl nagy feltűnést keltene, és azt hiszem én is sikítva rohantam volna a nyakukba, normális rajongó módján. Kinga ugye nem tud róla, és amúgy sem lenne ideje, mert elkezdték felvenni a dalát, na meg a klippet forgatni. Nem sokára végeznek vele, vagyis Kinga részéről, mert akik csinálják ezt az egészet még van egy kis dolguk azért. Nem értek ehhez szóval fogalmam sincs...
A klippben Kinga egy szép fehér, földig érő ruhában lesz, és egy erdőben mászkál. Ez így elég bénám hangzik, de jó lesz Emily szerint. Néha bele-bele vágnak majd egy kis táncot, amit Kinga még mindig nem tud megtanulni, mert inkább hasonlít balettra, mint hip-hop-ra. Emily sehogy se tudja betanítani neki. Szerinte Kinga egyre nyűgösebb, amikor nem megy neki. Persze, mert Kinga maximalista volt a tánccal kapcsolatosan mindig is, és ha nem ment neki valami levágta a hisztit. Aztán addig csinálta amíg, nem sikerült neki tökéletesen. Vagyis csak saját magát kínozta. Ezért is volt többször balesete amikor táncolt.

- Aszta, te aztán valóban nagyon hasonlítasz Sziszire. - áll előttem egy nagyon, nagyon vörös hajú lány a reptéren, amikor leszállok a gépről. Valószínűleg ő lesz Emily.
- Emily, ugye? - kérdezem mosolyogva.
- Igen. Te pedig Kitti. - mosolyog ő is. Nevemet nem kettő t-vel hanem csak egyel mondta, amit kicsit fura volt hallani. Agyamat át kell váltanom teljesen angolra, ami kicsit nehéz lesz. Megy az angol, de nem perfect.
- Tetszik a hajad. - nézem a rikító vörös hajzuhatagát, amibe bal oldalt bele van nyírva, és jobb oldalra van fésülve az egész. Kicsit merész ez a hajválasztás...
- Mehetünk? - kérdi miután előkotortuk a bőröndömet. Bólintással jeleztem miszerint mehetünk, majd egy gyönyörű fehér BMW-be ültünk be.
- Wáo ez a tiéd? - csodálkozom, mikor már ő is beült.
- Igen. - mosolyog elégedetten. - Nem rég vettem. - indítja be a motort, majd elindulunk. Az úton beszélgettünk, meséltünk egymásnak magunkról.
- Sziszi még nincs otthon, mert a táncot próbálja. - forgatja itt szemeit - De úgy másfél óra múlva megérkezik. - állítja le a motort, amikor egy gyönyörű, és nagy házhoz ér.
- Azta kurva. - suttogom mikor kiszállok a kocsiból. Mi ez a nagy gazdagság, bakker?? Otthon is volt jó pár pénzes kis emberke, na de ekkora ház két embernek....
- Megkérdezhetem, hogy két embernek minek ekkora bazi nagy ház? - nevetek kínosan, miközben a bőröndömet kiveszem a csomagtartóból.
- A srácok többnyire már beköltöztek hozzánk, szóval megfogod érteni. - mosolyogva bólogat Emily.
- A srácok? Úgy érted a One Direction? - fagy meg bennem a vér egy pillanatra. Baszki, baszki, baszki...
- Úgy tudom nagy rajongójuk vagy. - kuncog Emily, miközben kinyitja az ajtót.
- Imádom őket! Csak abban reménykedem, hogy amikor látom őket, ne ájuljak el. - nevetek már én is.
Az egyik vendég szobát kaptam meg, ami elég szép. A nappalit foglaltuk el, hogy ott beszélgessünk, hülyüljünk egy ideig.
- Édes megjöttem! - kiáltott egy igen csak ismerős hang. - Kitti? - csodálkozik el Kristóf.
- Hali! - intek mosolyogva.
- Hogy, hogy te itt? - csodálkozik, miközben hozzánk jön, és Emilyt egy rövid csókkal köszönti.
- Eljöttem. - vonok vállat.
- Kinga azt mondta csak akkor jössz ha otthon valami gond van. - ráncolja szemöldökét, én pedig kellemetlenül megköszörülöm a torkom és fészkelődöm helyemen.
- Mi történt? - kérdi, mikor leesett neki, hogy valóban valami van otthon.
- Nincs semmi gond, csak eljöttem... Csak úgy. - erőltetek mosolyt az arcomra, és megrázom fejem.
- Oké. - motyogja, mint aki nem hiszi el, amit mondtam.
- Megyek csinálok forró csokit, meg valami kaját. Nehogy Niall panaszkodjon, mint legutóbb. - nevetve áll fel Emily a helyéről.
- Segítek. - indulok meg én is mielőtt még Kristóf bármit kiakarna szedni belőlem.
Összesen húsz(!!) szendvicset készítettünk el a végén.
- És ezt mind megfogja enni? - ráncolom szemöldököm a sok ételt nézve.
- Óó ez még csak az eleje neki! - nevet Emily, majd halljuk, hogy nyitódik az ajtó. Mivel tipikus amerikai konyha ezért látni, hogy ki jött. Kinga volt az aki elől jött, de a mögötte lévőket nem láttam ugyan is, amint Kinga meglátott rám ugrott.

/Kinga szemszöge/
-Zene-

Az ajtóból pillantottam meg Kittit. Mosolyogva szaladtam hozzá és köszöntöttem sajátos módon. Vagy ráugrottam és úgy öleltem.
- Szállj már le rólam te só zsák! - nevet fájdalmasan alattam Kitti. Felállok és felsegítem őt is. Majd normálisan köszöntjük egymást és megölelem jó szorosan.
- Hogy, hogy itt vagy? - kérdezem mikor elengedem.
- Nem akartam otthon maradni. - von vállat mosolyogva.
- Mi történt? - húzom össze szemem és úgy nézem. Látom rajta, hogy valami van.
- Semmi. - rázza fejét keserűen mosolyogva.
- Meddig maradsz? - váltok témát mert most még tuti nem fogja elmondani. Majd később kiszedem belőle...
- Ameddig eltűrsz. - mosolyodik el.
- Szigeti Kitti Alexandra! Most azonnal mond el mi történt! - teszem csípőre kezem, mert ez már több, mint gyanús. Kitti sóhajt és arcát tenyerébe temeti.
- Ne hívj így! - néz fől rám össze szedve magát.
- Megjöttünk! - kiálltja Zayn az ajtón belépve.
- Hallom, édes hallom. - nézek hátra mosolyogva. Mind az öt fiú ott van, Kittinek pedig az álla a földet súrolja, szemei pedig majd kiesnek.
- Csak nem? - mosolyogva vonja fel szemöldökét Zayn.
- Srácok ő itt Kitti a tesóm. - mutatok a már normálisabban kinéző Kittire, aki csak mosolyogva int nekik.
- Kétlem, hogy fordítva is be kéne mutatnom mindenkit. - nevetek halkan, Kitti pedig szúrósan pillant rám.
- Az gáz lenne ha most elájulnék? - suttogja nekem Kitti.
- Igen! - nevetek csendesen. - Csak viselkedj emberi módon, ha pedig az nem megy ugorj a nyakukba. Hidd el, mind kettőt elfogadják! - nevetek, mire Kitti belém könyököl. Eközben Harry hozzám sétál és megcsókol köszönésképpen. A többi fiú is reagál és megindulnak hozzánk.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek! - öleli meg Zayn ezzel még jobban megölve Kittit.
- Én is! - mosolyog Kitti, mint a tejbe tök.
- Azt meghiszem! - motyogom.
- Kajaaa! - kiáltja el magát Niall és a konyhába siet ahonnan egy nagy tálca szendviccsel tér vissza. - Hát, asszony legalább most csináltál. Nem úgy, mint múltkor. - néz Emilyre Niall mérgességet játszva.
- Én ugyan nem csináltam neked kaját! - rázza fejét Emily és kiölti rá a nyelvét. - Kitti csinálta őket. - mutat tesóm felé.
- Ez esetben köszönöm! - ad egy puszit Kitti arcára. Igen, azt hiszem Kittinek ez volt az utolsó előtti pont, mielőtt még kitörne belőle az örült rajongó.
- Mindjárt elájul szegény, ne kínozzátok már! - nevet Emily, mire a fiúk értetlenül néznek rá. - Kitti imád titeket, hatalmas rajongótok! Nagyon, nagyon szeret titeket! Most csak vissza fogja magát, hogy ne legyen őrült rajongó, szóval ne kínozzátok! - mondja Emily, mire Kitti hálásan bólint neki.
- Hát én ezt a dögös kis őrült rajongót ellopnám. - öleli át vállánál Zayn Kittit.
- És ha letámad? - nevet Lou.
- Akkor kiélvezem a helyzetet. - kacsint Zayn, Kitti pedig totál vörös fejét lehajtja.
Nekem csörög a telefonom szóval arrébb megyek és felveszem.
- Szia Szeli! - köszönök mosolyogva.
- Szia, Kittit oda tudnád adni? - kérdi csendesen.
- Miért? - ráncolom szemöldököm, mint ha látná. Ekkor elmesélte mi is történt. Hogy lefeküdt Doriánnal, és hogy mennyire megbánta és hogy szeretne újra a barátnője lenni Kittinek.
- Öhm... Ez lehet, hogy felejtős. - mondom zavartan hajamba túrva. Kittit ismerve az tuti felejtős.
- Rendben. Akkor... Szia! - köszön szomorúan és leteszi.
- Szigeti Kitti Alexandra! - megyek vissza a többiekhez. - Most hívott Szeli! - teszem csípőre a kezem.
- Miért nem mondtad el, hogy mi történt? - kérdezem megenyhülve és mellé megyek, majd magamhoz ölelem. Kitti vissza ölel, majd mikor elengedem rezzenéstelen arccal néz rám.
- Mert nem érdekelnek! Szakítottam vele és kész! - mondja miközben kibuggyan szeméből egy könnycsepp.
- Ekkora egy parasztot. - motyogom és megint magamhoz ölelem Kittit. Kitör belőle a zokogás, én meg csak ölelem, és simogatom.
- Azt hiszem, most még jobban jól jönne neki, ha elrabolnám. - szólal meg Zayn. Mikor elengedem Kittit ő letörli könnyeit és színészkedve jó kedvet játszik.
- Amit, mondtam intézzem el? - kérdi Niall tőlem, a Kittinek való ajánlatra célozva én pedig bólintok.
- Mit intézzen el? - értetlenkedik Liam.
- Az meglepetés. - mosolygok rájuk - Most pedig menjetek és teperjétek le egymást. - röhögök fel, amint szavaimat Zaynek és Kittinek célzom.
- Nekem nincs ellenvetésem ez iránt. - mondta Zayn átkarolva Kittit és megindultak ki.Zayn kicsit előrébb ment, hogy kinyissa Kittinek az ajtót. Ez idő alatt Kitti hátra fordult és nagy mosollyal arcán, mind két hüvelykujját felmutatta. Amikor Zayn megfordult Kitti tökéletesen időzített, mert úgy nézett rá mint ha nem fordult volna vissza. Kitti bolondságát már megszoktam így ezen csak mosolyogtam amíg a többiek nevettek.
- Azt hittem rá veti magát. - mosolyog már Harry.
- Áá türtőztette magát. - intem le - De ha így folytattátok volna lehet valamelyikőtökre rá ugrott volna. - nézek Niallre.
- Dögös. - bólogat elismerően maga elé nézve Niall.
- Tudjuk! - mondja egyszerre Liam, Harry és nagy meglepetésemre Kristóf. Bár az utóbbi oldalába bele könyökölt jelen lévő barátnője.
- Tudjuk? - kérdezzük vissza Emilyvel saját barátunkra nézve.
- Hé, ikrek vagytok ezt dicséretnek is vehetnéd. - néz rám kaján vigyorral Harry.
- Óó, hidd el Kitti erre azt mondaná, hogy ő dögösebb. - nevetek és Kristóf egyetértően bólogat velem, hogy valóban ezt mondaná Kitti. Ismerjük már...
- Na jó elnézzük nektek ezt a kis mondatotokat. - mosolygok a két fiúra, mire ők megkönnyebbülten sóhajtanak fel. Emilyvel már tudjuk, hogy lesz itt egy "ha" vagy "de".
- De ha valamelyikőtök hozzányúl Kittihez úgy, ahogy nem kéne megölünk titeket. - mondom halálosan nyugodtan mosolyogva.
- Téged egyrészt mert a barátnőd vagyok - mondom Harrynek és ahogy ezt kijelentem némi boldogságot vélek fel felfedezni szemeiben - és mert a testvérem szóval alap, hogy a pasijait jól le ellenőrizzem. Ezért is adok rá engedélyt, hogy Zayn legyen az új fiúja. - mosolygok még mindig.
- Miért pont Zayn? - durcázik Niall.
- Mert jól néz ki. - vonok vállat, mint ha olyan egyszerű lenne pedig csak Harrynek akartam vissza adni.
- Héé. - szól fel némi fázis késéssel Harry.
- Szépek a szemei. - válaszolok magyarázat ként.
- Úúú ölni tudnék olyan szempillákért, mint amilyenek az övéi. - olvadozik Emily. Ekkor Kristóf és Harry megfordult és hisztizve a kanapét célozták meg.
- Nem bírják egymást mégis egy valami közös bennük. - állok Em mellé és nézem a két hiszti zsákot mosollyal arcomon.
- Igen! - bólogat Emily ő is a fiúkat nézve - Határozottan cukik mind ketten ha hisztiznek. - mondja az egyetlen közös dolgot bennük én pedig helyeslően bólogatok.
A többi fiú is helyet foglalt a kanapén, mi meg Emilyvel csináltunk szendvicseket. Mikor bevittük nekik mind neki estek kivéve a még mindig durcázókat. Leültem Harry ölébe féloldalasan és nyaka köré fontam karom. Lehajtott fejjel, összefont karokkal ült továbbra is egy helyben. Fel sem nézett rám.
- Naa, már. - lököm meg egy kicsit és mosolyogva figyelem reakcióját. Semmi. Tudom mi a gyengéje, így bele túrok göndör fürtjei közé, így már sikerült elérnem, hogy felnézzen rám. Még mindig hisztizve nézett ezért bevetettem a másik gyenge pontját. Rövid mégis vad és szenvedélyes csókba kezdtem, amit ő pár pillanat múlva viszonzott is. Mikor elváltunk egymástól mosolyogva harapott bele alsó ajkába ezáltal olyan volt, mint egy szerelmes tini lány.
- Aranyos vagy, amikor féltékeny vagy. - nevetek csendesen és ölébe bújok. Csak ez a féltékenykedéses dolog miatt ne menjen tönkre semmi köztünk, úgy mint Kristóffal..

Délután három óra van és mi itt ülünk a besötétített házban és horror filmet nézünk. Én éppen Harry mellkasába fúrom arcom, mert elég ijesztő a film.
- Hali! - csendesen jön be Kitti, arcán halvány mosollyal. Most más mint szokott lenni.
- Hát ti tubicáim? - kérdi Emily mosolyogva nézve Zaynt és Kittit.
- Beszélgettünk, elvoltunk, jól voltunk. - von vállat Kitti - És ha az még lehetséges még jobban imádom, mint az előtt. - mosolyog már jobban, ezeket a szavakat nekem címezve. Felnevetek és csak bólogatok, majd megveregetem vállát. Ekkor megcsörren a telefonja. Értetlenül nézi meg, és közben lefagy.
- Ki az? - kérdezem ő pedig felmutatja és csak egyetlen egy nevet látok.
Dorián.
Kikapom kezéből és Kitti akárhogy is ellenkezik, felveszem.
- Még is mit képzeltél magadról? - üvöltök bele, amikor felveszem. - Hogy merészelted? Megcsalod a testvéremet, aztán még van pofád felhívni? Na, jól figyelj most Dorián, mert csak egyszer mondom el! Ne keresd, ne hívd, de még csak meg se közelítsd a húgomat, különben nem állok jót magamért! Felejtsd el, hogy egyáltalán létezik, mert ő is ezt fogja tenni veled! Itt van velem szóval tudni fogom ha lesz annyi pofád, hogy felkeresd! Na, szia! - üvöltök végig, majd bontom a vonalat, és mérgesen ülök Harry mellé, összefont karokkal.
- Köszönöm! - suttogja Kitti, és mikor ránézek könnyek csillognak szemeiben. Kitárom karomat ő pedig megölel.

- A testvérem vagy és mindenáron megvédelek! Mindentől és mindenkitől! - suttogom, de teljesen komolyan mondom neki.
- Hogy értetted, hogy a húgod? - kérdi hirtelen Kristóf.
- Ötven másodperccel hamarabb születtem. - mosolygok büszkén, de továbbra sem engedem el testvérem.
- Tudom! Megvan, tudom! - áll fel hirtelen Emily és ezt a két mondatot kiabálva közli velünk, miközben Kittire és rám mutogat.
- Ilyenkor mit érzel? - vonja fel szemöldökét Zayn.
- Jót. - inti le Emily és visszafordul hozzánk. - Ikrek vagytok. - jelenti ki.
- Örülök, hogy rájöttél. - nevetve engedem el Kittit.
- Nem érted! - int le most, engem Em. - Ikrek vagytok. - ismétli meg. - Mind a ketten táncoltok. Mind a ketten jól. Kitti te tudsz balettozni, Sziszi viszont már nem. - magyarázz nekünk hevesen. Majd nekem leesett, hogy mire is akar kilyukadni pontosan.
- Kinga nem tud balettozni? - döbben le Kitti és rám néz.
- Már nem megy. - rázom fejem keserűen mosolyogva. - Egy ideje már nem igazán sikerül. Valószínűleg a baleset miatt. - motyogom az utolsó mondatot.
- Na, hadd folytassam! - hisztizik türelmetlenül Emily, mi pedig újra rá figyeltünk. - Szóval ha Kittinek betanítanám a Balett részét, fel sem tűnne a különbség, hogy nem Sziszi az, aki táncol. - mondja el végül.
- Csak Kitti haját kell befesteni ugyanolyan színűre, mint Sziszié és tádá. Teljesen egyformák. Kinézetre. - mondja Zayn is bólogatva.
- Na, szóval elvállalod, hogy Sziszi klippében táncolj? -

61.Fejezet - Több mint tökéletes

Sziasztok Drágák! :) Leszek olyan aranyos és hozom nektek a kövi részt! :D Igaz rövid lett, de elég tartalmas szerintem. Most Kitti szemszögéből is írtam, és hát igyekeztem úgy írni, ahogyan egy maga fajta lány gondolkozik.. Olvastam egy blogban, hogy valaki úgy írja a szereplőket, hogy egy általa ismert személyt próbál összerakni. Nos, nekem ez nem jutott eszembe, amikor elkezdtem, így szerintem elég "Kingás" lett a gondolkodása.
Nem sűrűn fog előfordulni, hogy más szemszögéből írok, csak nagyon ritkán.
A ikrek egyébként Emily Rudd és hát róla sajnos elég kevés a Gif (mozgókép) szóval ezért is hoztam csak egyetlen egyet, pedig amikor az van, hogy "/Kitti szemszöge/" oda is Gif-et akartam... Ez van. :)
Nem is lenne nagyon mit mondanom még.
Talán csak annyit még, hogy valami tud blogokba kódokat? Pl.: a képek lekerekítése ha ráviszed az egeret, meg különböző modulok hozzá adása, amik jók is. Fontos lenne! Előre is köszönöm, aki tud!! :) <3Puszii Drágák, ígérem a kövi rész hosszabb lesz. :) <3
U.i.: Az első zenét nagyon imádom! Most kezdtem el hozzá tanulni egy tök jó kis táncot! :) Elég nehéznek tűnik első ránézésre, de szerintem megbirkózom vele :D ;) Chachi Gonzales egy táncát szeretném megtanulni videón keresztül :3  <3

-Zene-

61.Fejezet - Több mint tökéletes

- Elmegyek kicsit a táncterembe. - adok csókot Harry szájára, a konyhában ülve.
- Miért? - néz rám bociszemekkel.
- Általában az emberek azért járnak tánctermekbe, hogy táncoljanak. - nevetek csendesen. Harry eközben telefonját nyomkodta, de most összeráncolt szemöldökkel nézte azt.
- Mi az? - nézek bele telefonjába én is. A Twitteren volt és egy rajongó üzenetét olvasta. Pontosabban több rajongó üzenetét.
StylesGirl: Harry, Édes ugye nem igaz, hogy azzal a magyar cafkával jársz?
BeaMia: Harry te nem járhatsz mással csak velem!
MissStyles: Csajok, hát persze, hogy nem jár Harry azzal a csajjal! Biztos nem süllyed le ahhoz a csajhoz.
Az üzeneteket látva eléggé ledöbbentem.
- Hé, Sziszi nyugi! Ne foglalkozz velük! - ölel magához Harry.
- Nem, semmi gond nincsen. - rázom fejem, és minden színészi tehetségem össze szedtem, de azt hiszem sikertelen volt. Harry szemei felcsillantak, mint akinek eszébe jutott valami. Megcsókolt, és ha jól hallottam megörökítette csókunk.
- Mit csinálsz? - nevetek, amikor eltávolodunk egymástól.
- Elkészítettem az első közös képünk. - nevet ő is.
- Ari vagy, de én most megyek. - mosolygok rá - Csak egy órára megyek el! - mondom szomorú arca láttán. Kis győzködés és felvidítás után sikerült elindulnom a terembe. Amikor megérkeztem a terembe csipogott a telefonom jelezve, hogy valaki akit követek Twitteren, tweetelt. Megnyitottam, mert Harry írt ki valamit. Miután megnéztem, hatalmas mosoly terült szét arcomon, és mérhetetlenül boldog voltam. Mert nekem van a legaranyosabb barátom!

Azoknak, akik még nem tudják: Nekem van a
legcsodálatosabb barátnőm és szeretem!

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

/Kitti szemszöge/
 -Zene- 

- Szóval veszekedtetek? - kérdeztem, és bele ittam még forró kakaómba. Nándinál voltam, és fent a szobájában kakaóztunk. Nándi most nincs a legjobb állapotban. Elmesélte, hogy mi történt New Yorkban. Tudtam, hogy elmegy, mert bocsánatot akart kérni Kingától, de ő nem volt hajlandó vele beszélni, amit meg is értek egy kicsit. Aztán ott találkozott Kristóffal, (aki fogalmam sincs miért volt ott) és Harryvel (vele nincs semmi gondom) nagyon mérges lett, szóval a bocsánatkérésből újabb veszekedés lett. Olyan kis szerencsétlenek, szegénykék.
- Igen. - bólogat bögréjébe bele nézve. Nem igazán nézett a szemembe egész idő alatt.
- És most konkrétan miért is? - kérdezem reménykedve, hogy jobban kifejti mint az előbb. Beszélni sincs nagyon kedve.
- Ott volt az a két idióta, és én meg nagyon mérges lettem. Hisz' Kristóf is megbántotta pedig én szóltam előre neki. Most meg ott van a sztárocska. - fintorog és a "sztárocska" szót gúnyosan mondja.
- Mi a gond Harryvel? - tettetek értetlenséged, de már sejtem a választ.
- Ő is megfogja bántani, mert olyan fajta mint Kristóf. - mondja szomorkásan.
- Mi van ha nem? Mi van ha Kingának ő az igazi? - Minél több mondatot, gondolatot próbálok kihúzni belőle. Elég nehéz feladat volt eddig, de most már jobban megeredt a nyelve.
- Biztosan nem ő az! - rázza fejét. - Nem lehet ő. - suttogja szinte már kétségbe esetten.
- Ezt most azért gondolod így mert szereted, vagy mert valóban így gondolod? -
- Is-is. - sóhajt egy nagyot.
- Szerinted miért csókolt meg mielőtt elment? - kérdeztem rá, ami már régóta fúrta az oldalam. Ezt sem Kinga mesélte el, hanem Nándi. Kinga mostanában már nem mond el ilyeneket...
- Óóó ha én azt tudnám! - dől el az ágyán. - Fogalmam sincs. Pedig nagyon szeretném tudni! - sóhajt fel.
- Túlságosan szereted őt. Tudod, hogy nem fog már haza jönni. Ő már ott él, ott van az élete. - simítom meg karját együtt érzően.
- Nem érdekelne ha nem lenne itt. Mennék vele csak tudjam, hogy szeret. - húzza el száját. Ó, ha tudná, hogy amúgy szereti őt csak még Kinga sem tudja. Szeretik egymást ez egyértelmű. Csak, hogy amíg Nándi ezt be is vallja, Kinga még saját magának sem vallja be. Pedig milyen kis aranyosak lennének együtt. Most csak kínlódnak.
Harry is tökéletesen passzol Kingához, de én Nándinak jobban örülnék. Harry aranyos, meg kedves és hát azt is hozzá kell tennem, hogy a One Direction egyik énekese!!! Két okból kifolyólag örülök Kinga kapcsolatának. Az egyik, mert boldog, a másik pedig, hogy ezáltal én is boldog lehetek, mert találkozhatok a srácokkal. Bár kétlem, hogy a közel jövőben eltudnék menni New Yorkba, de remélem nem sokára igen.
- Szerintem idővel rá fog jönni, hogy téged szeret. - válaszolok kizökkenve a gondolataimból.
- Hogy lehet, hogy a ti kapcsolatotok Doriánnal olyan tökéletes? Már, mint még egyszer sem veszekedtetek.- mondja miközben felül. Nem reagálok rá másképp csak megvonom a vállam.
Ezt a témát ennyivel le is zártuk. Kingáról is csak pár mondatot ejtettünk aztán inkább tereltük a témát.
Én elindultam Doriánhoz, ő pedig elmondása szerint maradt otthon punnyadni. Dorián anyukája engedett be, és mondta, hogy nyugodtan menjek csak fel a szobájába. Elég jól kijövök az anyukájával is szóval ez tényleg több, mint tökéletes. Ez a gondolat rögtön szétfoszlik, amikor bemegyek a szobájába. Mellkasomba hihetetlenül nagy fájdalom csap, amikor azt látom, hogy a legjobb barátnőm, és a fiúm egy ágyban fekszik úgy, hogy nem takarja őket más csak is a takaró.
- Kitti megmagyarázom... - néz rám aggódva Szeli. Nem mondok semmit csak megfordulok és elrohanok.
- Kitti! - hallom még egy ideig Dorián hangját mögülem, de aztán elhalkul, amikor gyorsabban futok.
Figyeltem az útnál, hogy ne üssön el semmi, mert azért az kicsit gáz lenne, hogy ma engedtek ki, de már mennék is vissza.
Futottam hazáig, de eszembe jutott még idejében, hogy nem akarom, hogy kérdezősködjenek. A kapuban álltam csak meg. Vagy tíz percig csak álltam, hogy egyenletes legyen a légzésem, hajamat elrendeztem szebbre, ruhámat is megigazítottam, és a könnyeket is ki töröltem a szememből. Mosolyt erőltetve arcomra mentem be a házba.
- Hogy van Nándi? - kérdi Alina a konyhában tüsténkedve.
- Elfogadható állapotban, bár eléggé össze van törve. - Ahogyan én is. De persze, ezt már csak gondolatban tettem hozzá.
- Majd jobban lesz. - mosolyog kedvesen nővérem, én pedig ugyan úgy mosolyogva bólogatok.
- A szobámban leszek. - indulok meg normálisan a szobámba. Egészen amíg be nem csuktam a szobám ajtaját már belülről és zártam azt be, színészkedtem. Ezért egy hatalmas ötöst adtam magamnak színészetből... Azonban amikor beértem a szobámba lerogytam a földre az ajtóm előtt, és csak sírtam. Átadtam magamat a fájdalomnak, amit ők ketten okoztak. Persze, nem hagytam figyelmen kívül, hogy telefonom megállás nélkül rezeg. Mind végig ők ketten hívtam. Dorián és Szelina. Viszont az utolsó hívás Kinga volt. Ha nem veszem fel rájön, hogy valami gebasz van. Össze szedtem magam (ismét) és felvettem.
- Szia csajszi! - köszönök vidámságot tettetve.
- Szia, miújság? - kérdi őszinte boldogsággal.
- Semmi. Reggel kiengedtek a kórházból, aztán Nándival voltam. - mondom neki. Direkt hozom szóba Nándit, hiszen a veszekedést is nem Kingától tudtam meg hanem Nánditól.
- Aha, értem... - motyogja a vonal túlsó végén. Hátam mögött kopognak az ajtón.
- Kitti! - szól halkan, rekedtes hangon Dorián az ajtó másik oldalán. Lehunyt szemekkel sóhajtok majd felállok és kitárom az ajtót.
- Képzeld Kinga. A napokban megyek hozzád New Yorkba. - mondom bár szavaimat inkább Doriánnak címeztem. Szemeibe nézve, gúnyosan mosolyogva csaptam rá az ajtót.
- Ez szuper! - mondja vidáman Kinga. Még mondogat valamit, de nem figyeltem oda. Csak azon járt az agyam egész végig, amit láttam. Sírni nem igazán bírtam már, és nem is akartam. Csak hagyjanak békén ez az egyetlen kérésem.

60.Fejezet - Csupán "csak" ennyi.

Sziasztok Drágák! Megírtam a részt, ami kb ugyan annyi időbe telt, mint kikeresni a tökéletes képet hozzá. Vagy is majd nem két és fél óra.
Ebben a percben fogom kinyírni bátyámat, mert most kapcsolta be By Alex Kedvesem című számát, ami most sikeresen a fejembe ragadt..
De visszatérve a történethez... :) A rész Szivárványnak valószínűleg nem fog tetszeni. ;) Előre is Sorry. :D <3 Nada Orsulics-nak pedig köszönöm az ötletet, átgondolva a dolgot így valóban jobb! :) <3
A zene amit hozzá csatolok A szürke ötven árnyalata című könyv, most készülő filmjéhez készítették, és úgy éreztem ez a zene tökéletes lesz. Nem néztem meg magyarul a szövegét, sőt még angolul sem, de a dallamba bele szerettem! A filmbe pedig még inkább és már nagyon várom, hogy kiadják. :) A könyv első részét teljesen lusta vagyok kiolvasni pedig elkezdtem és eszméletlen, de vagy nincs időm, ha pedig igen akkor azt próbálom kihasználni és pihenek.. :)
Jóó híír. A félévit is kikaptam és csak angolból van hármasom és öt darab négyesem lett. :D De új angol tanárunk van, aki normálisabban tanít szóval kezdem érteni a nyelvet. :D

Amit szeretnék megköszönni és elmesélni nektek az a 8680 oldalmegjelenítés!! Ezt megköszönném Nektek! :) Csak tegnap 53 oldalmegjelenítés volt úgy, hogy én rá se kattintottam, szóval nem is én bütykölgettem vele. A 9 követő ugyanúgy megmaradt mint volt, de nem sajnálom, hogy nem több tized-század követőm van, mert nekem vannak a legjobbak!!! Nagyon szeretlek Titeket Drágák, sok pusziii!!!

U.i.: A képen látható szöveg, alatta található meg magyarul, és ha arra rákattintotok ott lesz a zene is! <3

"És egy nap a neved nem nevettet meg többé."

60.Fejezet - Csupán "csak" ennyi.

- Megjöttek a többiek. - áll az ajtóban Harry, én pedig sóhajtva állok fel és sétálok hozzá. - Szívesen lettem volna még veled egy picit. - ölel magához, és én arcomat mellkasába temetem.
- A te hibád. Minek szervezted be a többieket? - mosolygok rá. Még kaptam egy csókot, majd elindultunk le, hogy beengedjük a többieket. Már az ajtóban álltak mind annyian, amikor széles mosollyal kitártam nekik az üveg ajtót.
- Gyertek be "szerény" hajlékomba. - álltam arrébb, mosolyogva. Mind be jöttek, és ki-ki öleléssel vagy puszival köszöntött, miközben a nappali elé mentek.
- Hát te? - néz összeráncolt szemöldökkel Niall, a konyhából kilépő Harryre. Harry lefagyva állt előtte, és a kanalat fogó keze is megállt, amikor egy adag csokis pudingot akart szájába tenni.
- Gondoltam, hogy megtalálod a pudingot. - forgatom szemeim halványan mosolyogva.
- Hát én. - vonja meg vállát Harry, Niall kérdésére. - Jó illatok jöttek ki a konyhából. Még szép, hogy megtalálom. - mosolyog rám Harry. Szemforgatva indultam meg a nappaliba, és közben össze találkozott a tekintetem Louiséval. Én mosolyogtam, ő pedig sokat tudóan bólintott nekem. Hát, persze, hogy elmondta neki Harry..
- Na, meséljetek. - ül le törökülésbe a kanapé közepére Eleanor.
- Miről? - ülök le mellé.
- Hát... Mondjuk, hogy, hogy van a testvéred? - fordul felém.
- Már jobban. - mosolygok - Annyira jól, hogy kijelentette, hogy következőleg nem szabad Zayn nélkül meglátogatnunk őt. - nevetek itt egy kicsit.
- Szeret minket? - kérdi felcsillanó szemekkel Liam.
- Az nem kifejezés. - nevet Harry, aki mellettem foglalt helyet.
- Az elmúlt öt évben nem hallottam mást, csak, hogy One Direction így, One Direction úgy. Azon belül pedig az örök kedvenc Zayn. Minden zenéteket hallottam akaratomon kívül. - mosolygok fájdalmasan vissza gondolva, hogy volt, hogy egy egész délután csak a srácokról kellett hallgatnom a neten található dolgokat.
- Ááá meg van ki lesz az új csajom. - röhög fel önelégülten Zayn.
- Tőlem nyugodtan. - vonok vállat. - De nem hiszem, hogy Dorián, Kitti pasija annyira örülne ennek. - mosolygok, és ezzel a mondatommal letörlöm Zayn arcáról a mosolyt.
- Doriánról jut eszembe. Ki az a Dávid? - néz rám Harry, és a kérdést csendesen tette fel, de még így is hallatszott a csendes szobában.
- Az őrült exem. De mondtam, hogy később elmondom. - mondom szintén halkan, és komolyan nézek Harry szemeibe. Ő erre csak bólint majd kezén lévő karkötőivel babrál.
- Találkoztál Dáviddal? - vonja fel szemöldökét Kristóf. Igen, ő is ott volt, ami egy kicsit fura volt, de hát már barátok vagyunk. Vagy olyasmik...
- Nem önszántamból. - nevetek fel kínosan. - A kórházban találkoztunk. - húzom el a szám.
- Megint azt csinálta? - kérdi felvont szemöldökkel, és az "azt" szót kicsit megnyomja.
- Bepróbálkozott, de miután elég nyilvánvalóvá tettem neki, hogy Harryvel vagyok, elment. - vonok vállat. Szemem sarkából látom, hogy miközben Harry a karkötőjét nézi, mosolyog. Hát, persze a kijelentésem miatt miszerint együtt vagyunk.
- Hé emberek megjöttem. - ordítja a hátam mögül Emily, és mosolyogva teszi csípőre mindkét kezét.
- Halljuk. - nevetek, és miközben hátra fordulok és feltérdelek, megölelem.
- Mi a helyzet te csaj? - kérdi mosolyogva amikor elenged.
- Velem semmi. De neked megint változott a hajad színe. - nevetek halvány kék haját nézegetve.
- Jó, mi? - kérdi egy tincset kezébe véve.
- Merész. - bólogatok, miközben visszaülök a helyemre.
- Menny' má' arrébb. - lök arrébb Emily. Megforgatom szemeim, mert hát hova mennék már arrébb? Nincs több hely ezen a kanapén. Harry hirtelen megemelt egy kicsit, és ölébe rakott, így Emily is mellénk tudott ülni.
- Na azért mondom. - ül le mosolyogva Emily. Hátamat a kanapé karfájának döntöttem, felhúztam térdeim és Harry kezével játszadoztam, ami az ölemben pihentek.
- Uramisten, Kinga elpirult. - röhög Mike, és még nagy szerencséje volt, hogy nem angolul beszélt. Megfogtam egy kis párnát és hozzá vágtam, ő pedig eldőlve nevetett.
- Meg ne szólalj vagy te is kapsz! - fenyegetem a már megkészülni készülő Kristófot.
- Ez így még mindig nem ér. - emlékeztet minket Zayn, hogy ők nem tudnak magyarul.
- Nem maradsz le semmi érdekesről, csak két hülye beszólásairól. -  mosolygok rá.
Már egy ideje csak hülyéskedünk és nevetünk, amikor megcsörren a telefonom. Felkelve Harry mellkasáról néztem meg, hogy hol a telóm. Az asztalon.
- Valaki nézze meg ki az. Lusta vagyok odáig elnyújtózni. - nevetek és visszadőlök Harrynek. Kristóf volt a legközelebb ezért ő nézte meg. Kicsit megfeszülve nézett vissza rám a telefonomról, és fintorogva válaszolt.
- Nándi. - feleli egyszerűen.
- Nyomd ki! - vágom rá rögtön.
- Örömmel. - mondja. Igen, attól, hogy nem járunk ugyan úgy utálja őt.
- Nem beszélsz vele? - kérdi halkan Harry.
- Ne, hogy azt mond, hogy bírod. - néz Harryre hitetlenkedve Kristóf.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Csak veszekedtek ezért gondoltam, hátha megbeszélik. - von vállat Bongyorka.
- Megint veszekedtetek? - vonja fel szemöldökét Kristóf, és ezúttal rám néz.
- Elhordott mindennek. Azt mondta szánalmas vagyok, és nézzek magamba, hogy megváltoztam. Aztán amikor ribancnak hívott megpofoztam, és elküldtem. - vonok vállat, mint ha az olyan egyszerű lenne. Pedig torkomban hatalmas gombóc keletkezett.
- Megint hív. - néz rá megint világító telefonomra.
- Nyomd ki. - vonok vállat ismét.
- Arról a Nándiról van szó, aki a legjobb barátod volt? - néz rám Louis, és pedig bólintok.
- Már megint... - motyogja Kristóf. Mérgesen kelek fel Harry öléből, és veszem el a telefonom.
- Kétszer kinyomtalak. Mit nem értesz azon, hogy nem akarok beszélni veled?! - kérdezem idegesen arrébb mentve pár lépést a többiektől. A háttérből hallom, amint Mike tolmácsol a többieknek, hogy mit mondok.
- Kinga, én... - kezdi de nem hallgatom meg.
- Nem érdekel, oké? - mondom és leteszem. Vissza megyek a többiekhez, és ismét Harry ölébe ülök.
 A többieknek sikerült öt perc után visszahozniuk a jó kedvem, így aztán végig megint csak nevettünk.
Késő volt már mikor megnéztük mennyi is az idő, így páran itt aludtak. Emily természetesen, aki már velem lakik. Elenaor, és Louis az egyik vendéglő szobát elfoglalták, és Zayn is egy másikat. Természetesen Harry velem aludt.
- Fáradt vagy? - suttogja Harry karomat simogatva, az ágyban fekve.
- Egyáltalán nem. - válaszolok - Te? - nézek zöld szemeibe, amik mint mindig most is elvarázsoltak.
- Nem. - felel mosolyogva. Volt egy olyan érzésem, nem tudom, hogy miért, vagy hogyan de úgy éreztem Most van itt az ideje.
Lassan hajoltam közelebb Harryhez és szenvedélyesen megcsókoltam. Felsője aljához nyúltam, és kicsit feljebb húztam azt.
- Mit csinálsz? - mosolyog bele csókunkba.
- Most akarom. - suttogok neki lehunyt szemekkel.
- Biztos? - csókol meg újból.
- Biztos. - csókolom meg ezúttal én. Harry levette a felsőm, miközben még mindig csókolt. És megtörtént. Soha nem gondoltam volna, hogy először Harry Styles-al fogok lefeküdni, de megtörtént.

                                                                  ***

Lassan nyitottam ki szemem másnap reggel, és a legcsodálatosabb dologra ébredtem. Harry fürkésző zöld szemeire.
- Jó reggelt. - mondja halkan, nagy mosollyal arcán.
- Jó reggelt. - mosolygok én is és közelebb hajolok egy csókért.
- Nem bántad meg? - kérdi komolyan, amikor eltávolodunk egymástól.
- Nem. Teljes mértékben nem bántam meg! - simítom meg arcát. - Te talán igen? - fagyok le egy pillanatra.
- Nem! Egyáltalán nem! - mosolyog rám, majd megcsókol. Hozzá bújok, ő pedig védelmezően átkarol.
- Életem legjobb éjszakája volt, Édes! - suttogja fülembe, mire én kicsit elnevetem magam.
- Nekem is! - suttogom én is. Percekig fekszünk így. Majd kiszökik számon egy gondolat, amin régóta gondolkodom már.
- Harry. - szólok neki halkan.
- Mond édesem. - puszil bele fülem mögötti helyre, aminek hatására engem kiráz a hideg, de jó értelembe.
- Miért szeretsz engem? - nézek kíváncsian a most kicsit csodálkozó, egyben vidám zöld szempárba.
- Nem tudom. Erre nem lehet választ adni. Te miért szeretsz engem? - mosolyog én pedig kicsit elpirulok és lesütöm szemeim.
- Azért mert kitartóan küzdöttél azért, hogy szeresselek. Nem figyeltél mindig, de egy apróbb mozdulatodnál hozzám, vagy felém már jobb érzést keltett bennem. Szeretem a göndör hajadat, mert az olyan aranyos, mint a gödröcskék a mosolyodban. A zöld szemed meg még inkább. Belsőre pedig... Hm... Azt hiszem azt szeretem benned a legjobban belsőleg, amikor abban a klubban bunkó módon azt a számot énekeltem neked, hogy szállj le rólam, akkor láttam az arcodon, hogy mennyire is rosszul esett. Láttam az arcodon, és azóta is bűntudatom van. Aztán amikor még azok után is bepróbálkoztál majd nem megadtam magam, de a tetőtéren amikor beszélgettünk... Az csodálatos volt! Attól kezdve kezdtem többet érezni irántad, mint utálat. Amikor a kocsinál csókolóztunk, akkor viszont már biztosra tudtam, hogy ez több. Csak nem akartam bevallani még magamnak sem. Otthon pedig csak biztosan akartam tudni, hogy valóban szeretlek-e és, hogy te is engem. - hadarok egy kissé, Harry pedig elcsodálkozó arccal néz rám.
- Nem... Én... Csak... - keresi a szavakat kicsit dadogva, de nem megy neki.
- Csak csókolj meg! - mosolygok rá, de ő nem cselekszik. - Harry? - vonom össze szemöldököm.
- Te jobban szerelmes vagy belém, mint gondoltam. - mondja végül, de hanglejtése olyan, mint ha neki ez fájna.
- T-te n-nem? - kérdem dadogva kissé, az idegességtől, kétségbe eséstől.
- De! Sokkal jobban szeretlek, mint azt gondolnád. - mosolyodik el, és össze kulcsolja kezeinket.
- Akkor? - kérdem kicsit félve. Hangom remeg, és én se nézek már szemeibe, inkább lesütöttem azokat.
- Nincs akkor. Csak nem gondoltam volna, hogy így szeretsz. - mondja, mire én felnézek így látom mosolygós arcát.
- Az elejétől kezdve azt szeretem benned, hogy makacs vagy. Amikor az edző teremben nem mutattál felém semmi érdeklősét, még azok után sem, hogy bemutatkoztam egyszerűen majd meg vesztem. Nem szoktam hozzá a visszautasításhoz. Elsőnek nem akartam mást csak, hogy velem legyél és kész. De semmi több. Aztán amikor a partyn voltunk tetszettél már jobban. Utána amikor a klubban énekeltél, az valóban rosszul esett. És onnanstól kezdve tudtam, hogy muszáj lesz megszerezzelek valahogy. A tetőtérrel kezdtem. Viszont amikor Kristóf majd nem megcsókolt elborult az agyam. És igen, én is attól kezdve, hogy csókolóztunk akkortól kezdve tudtam, hogy szeretlek. - mosolyog a végén.
- Ki gondolta volna, hogy a beképzelt kis Harry Styles-nak ekkora szíve van. - nyomok puszit szájára.
- Szóval beképzeltnek tartasz, mi? - mosolyog pimaszan. Bele megyek a játékba és mosolyogva bólogatok.
- Igen. Mindig is ezt hallottam rólad, ezt is szűrtem le a klippekből vagy cikkekből, és lám igazam volt, mind végig. - mosolygok.
- Csak, hogy ez a "beképzelt kis Harry Styles" - idézi szavaimat - képes vissza venni az arcából, mert szerelmes egy tini lányba. Egy csodálatos tini lányba. - felel egy igazán jó kis válasszal.
- Szóval tini lány? - vonom fel szemöldököm, sértődést játszva. Nem sértődtem meg igazából, de szavain kicsit csodálkoztam. Eddig egyszer sem volt az téma, hogy melyikünk hány éves.
- Csak tízen hét vagy. Én meg huszonegy. Ez téged nem zavar? - vonja fel szemöldökét.
- Egy kicsit sem. - válaszolok, és megrázom fejem. - Miért? Téged igen? - kérdezek kicsit csalódottan rá.
- Egy kicsit sem. - válaszolja ugyan azt amit én, annyi különbséggel, hogy ő mosolygott.
- Négy év nem nagy cucc. - mosolygok már én is.
- Valóban nem. - csókol meg, miközben keze lejjebb vándorol. - Mit szólnál ha egy kicsit az ágyban maradnánk még? - szól halkan, közelebb húzva magához. Egész testem egészen közel tapadt az övéhez.
- Nem, ez most nem jó ötlet. - rázom fejem - Ha a többiek felébrednek Lou biztos nem hagy minket majd, és nem akarom, hogy ránk nyisson. - mosolygok. Elképzeltem ezt a kínos jelenetet, és rádöbbentem, hogy a kínosnál is rosszabb lenne ha megtörténne.
- Lou későn szokott kelni. Még van időnk. - csókol bele nyakamba. Mind kettőnkről lekerül az a maradék ruha is ami rajtunk volt, és élvezzük egymást...

- Mennyi az idő? - kérdezem halkan, Harry mellkasán fekve, immáron megint ruhában.
- Pont annyi, hogy még ne kelljünk fel. - szól miközben karom simogatja. Akaratát a csengő hangja szakítja meg.
- Vagy még is. - nézek rá mosolyogva, miközben fel kelek.
Lemegyek a lépcsőn és a nappaliban a telefonozó Kristóffal találkozom.
- Miért is van neked szabad bejárásod ide? - kérdem kicsit csodálkozva. Nem számítottam rá, hogy itt lesz.
- Emily engedett be. - von vállat egy pillanatra felnézve a telefonjából, de már nyomkodja is tovább.
- Szóval nem te csengettél. Szuper, akkor más "szívesen" látott vendégem lesz. - sóhajtok, és figyelmen kívül hagyom, hogy Kristóf mosolyog reggeli hisztizésemen.
Kinyitom az ajtót, de egy nem várt személlyel találom szembe magam. Nándi volt az!
- Mi a... - csak ennyit tudok mondani.
- Beszélnünk kell. - szólal meg, és már be is jön a házba.
- Hát persze, nyugodtan kerülj csak beljebb. - mondom ironikusan - És az a beszélgetés telefonon miért is nem lehetett volna megfelelőbb? - vonom fel szemöldököm, és összefonom magam előtt karjaim. Csak ekkor döbbenek rá, hogy Harry pólójában vagyok, ami elég nagy nekem így comb középig ér, és egy bugyi.
Eközben látom, hogy a konyhában Lou, El, Emily és Kristóf ül.
- Ez meg mit keres itt? - mutat Kristófra Nándi.
- Nekem a barátnőm van itt. Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled. - néz lesajnálóan Krisóf Nándira.
- Milyen barátnőd? - kérdezzük egyszerre Nándival.
- Emily. - mosolyog büszkén Kristóf.
- Grat. - bólintok neki, majd vissza fordulok Nándihoz. - Várom válaszod. - szólok rá kissé türelmetlenül. Hallom, hogy hátam mögül a lépcsőn Harry letrappol.
- Ez mit keres itt? - néz a hátam mögé fintorogva.
- TE mit keresel itt? - kérdem már idegesen. - Nem azt kéne kérdezgetned, hogy ők mit keresnek itt, mert ők a barátaim. De neked mint ha valami olyat mondtam volna, hogy NE keress! - mondom élesen.
- Bocsánatot kérni jöttem, de fölöslegesen. Hiszen nekem volt igazam. - néz rám lesajnáló mosollyal.
- Tűnés innen! - mutatok az ajtó felé lehunyt szemekkel, nehogy többet mondjak, mint kéne.
- Nem! Elmondom most már amit akartam. - mondja határozottan, mire én csodálkozva nézek rá. - Nem veszed észre, hogy csak kihasznál! Szánalmas, hogy így bedőlsz neki! Szánalmas amit művelsz! Nem fogod fel ésszel, hogy ő nem szeret, én viszont igen! De már mindegy, hiszen amint látom az ágyába kerültél már. Ne csodálkozz ha dobni fog. - mondja gúnyosan.
- Menj innen! Minek jöttél ide? Azért, hogy elhordj egy ribancnak? Hát Drágám, már voltál olyan "jó barátom" és megtetted. Sajnálom, hogy nem tehetek eleget a vágyaidnak miszerint nem vagyok beléd szerelmes, de attól még örülnék ha nem a saját érdekeidet néznéd és a boldogságomat kívánnád! - kiabálok a könnyeimmel küszködve.
- Kinga... - szól halkan a konyhából Kristóf. - Én vagyok aki a legjobban élvezné a világon, ha most egyből neki ugranál és szét vernéd őt, de sajnos vissza kell, hogy fogjalak. - szól és bár nem rá nézek hallom, hogy mosolyog.
- Miért is? - nézek végül már rá, és nem tévedtem valóban mosolygott.
- Igazad van. Nincs miért vissza fogjalak. Csak nyugodtan. - int, vissza fordulva Emilyhez.
- Hülye vagy. - forgatom szemeim, és visszafordulok Nándihoz. - Menj el és ne is keress! - hangom kimért és távolság tartó. Még soha nem beszéltem vele így.
- Nem foglak. De ha aztán megint sírni fogsz miatta - mutat Harryre - engem ne keress. A te bajod, hogy ribancosdit játszol. - mondja gúnyosan mosolyogva.
- Tűnés! - kiáltok rá, mire ő megfordul és elmegy. Én is megfordulok és felrohannék a lépcsőn ha nem állná utamat Harry. Magához szorít és akárhogy is kapálózom, nem ereszt. Végül megadva magam ölelem át és hagyom, hogy könnyeim utat törjenek. Harry percekig csak ölel, én pedig sírok, amikor megemel és ölébe véve engem, visz a kanapéhoz.
A többiek is odajöttek, Kristóf pedig bekapcsolt egy filmet, hogy elterelődjön a gondolatom.
- Jobban vagy? - suttogja Harry hátamat simogatva, amikor már nem sírtam.
- Kívülről vagy belülről? - kérdezem én is suttogva és felnézek arcába. Harry elhúzta a száját majd homlokon puszilt.
- John hívott. El kéne, hogy vigyelek a You do not have the spark-ot felvenni. - áll elém Kristóf, eszembe juttatva a dalt amit írtam.
- Mindegy vágyam. - temetem arcom Harry vállába.
- Tudom. Ezért is halasztottam holnapra ma pedig jön a felmentő sereg. - magyarázza Kristóf, én pedig értetlenül mégis hálásan nézek rá.
- Milyen felmentő sereg? - értetlenkedem.
- Mégis ki a tökéletesebb felmentő sereg nálam? - szól hátam mögül egy ismerős hang. Mosolyogva nézek hátra. Dorina áll csípőre tett kezekkel az ajtóban.
- Hát én. - jelen meg mellette Zayn.
- Pontosabban mi. - mosolyog immár Niall. Az maradék két fiú, plusz Mike és Dorina jön be a lakásba. Lou, El és Zayn már itt vannak szóval gondolom ők hívták a többieket.
- Aranyosak vagytok. - mosolyogva nézek végig kilenc barátomon, akik már kényelembe helyezték magukat. Fejemet még mindig Harry vállán pihentetem, ami igen kellemes. Dorina szólal meg először.
- Na figyi. Mivel nagyszerű a színészi tehetségem, ezért játszottam egy kicsit a jó kislányt, és sikerült rávennem apám, hogy három nappal halasszunk. Ügyesebb vagyok, mint ez a barom - bök fejével Kristóf felé - és nem csak egy napot kértem. - forgatja szemeit. - És csak, hogy tudd sosem bírtam, még akkor sem, amikor éppen másra féltékenykedett. - húzza fel orrát Dorina.
- Érted ez alatt Dávidot és Kristófot. - motyogom.
- Hát ja. - bólogat idegbeteg állapotban lévő barátnőm.
- Szóval. Mivel kezdjük a mai napot? - kérdi Emily.
- Először velem eljön fodrászhoz. - jelenti ki Zayn. Kijelentésére mind furán néztünk rá kivéve a vele egy bandában lévő négy fiút, és El-t. Gondolom már megszokták.
- Most mi van? Mit gondoltok, miért tökéletes mindig a hajam? - mosolyog büszkén Zayn.
- Oké, ha befejezted a hajad fényezését, akkor induljatok. - forgatja szemeit Dorina.
- Indulj csajszi. - mondja izgatottam Zayn. Nagy nehezen felkelek a kanapéról és a lépcsőt célzom meg.
- Hé azt a pólót tőlem lopta Hazza. - nevet a háttérből Liam, mire nekem leesik, hogy még mindig egy kissé hiányos ruha öltözékben vagyok... Sietősebbre fogom a tempót és felrohanok öltözni. Hajamat kiengedve hagytam tekintve, hogy fodrászhoz megyek.

- Na, édes. Mit szeretnél? - ülünk be a kocsiba Zaynel.
- Mit ajánlasz? - fordítom felé fejem mosolyogva. Apró mosoly ül ki arcára, és felém pillant egy másodpercre.
- A rózsaszínt hanyagold. Nem a te stílusod. Sőt, eleve a szőke nem a te stílusod, de jól áll. - magyaráz. Aha, oké, jól van.. Biztos.
- Mit gondolsz a sima szőke jobb lenne? - kérdem két ujjam közé csippentve egy tincset és azt nézegetem.
- Teljes mértékben! - bólogat makacsul. Az utat csak a hajas témákról beszéltük el, és mire feleszméltem volna már ott is voltunk.
A hajamra rákentek egy barna hajfestéket az eredetihez hasonló színt. Utána kivasalták, és valami balzsamot kentek rá, hogy ne göndörödjön be olyan hamar. Bár kétlem, hogy hatna, hiszen túl göndör a hajam sajnos.
Zaynek eközben vágtak a hajából, és az egyik fodrász kis csaj telefon számát is megkapta.
- Na gyere te szőke picsa. - karol át nevetve Zayn. Bár nem vagyok jelenleg szőke, szerinte "szőke picsa" vagyok. Hát, oké...
- Ne akard, hogy a hajadhoz érjek. - "fenyegetem" nevetve.
- Nem mered. - húzza az agyam. Végül nem tettem meg, de csakis azért, mert olyan sokáig bajlódott szegény lány azzal a hajjal.

Ezután Elel mentem vásárolni. Azt hiszem értem, hogy amikor a pénztáros meglátta a mennyiséget amit megvenni készültünk eléggé ledöbbent. Rengeteg ruhát vettünk. Voltak köztük "tornacipős-farmeros" stílusúak, de volt koktél ruha is, elegáns, kihívó, szóval mindenféle. Ez ugyan így volt a cipőkkel is.

Ezek után Niall elvitt ebédelni. Egy közeli kis büfébe mentünk, aminek nem tudtam megjegyezni a nevét, de nagyon jó volt! És nem csak amiatt, hogy Niallel felzabáltuk a fél büfét, hanem mert rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk és jobban megismertük egymást. Volt, hogy annyira nevettem, hogy képtelen voltam megszólalni, nemhogy még enni.
- Szóval az ikertesód szeret minket? - csillannak fel szemei, amikor Kittiről mesélek.
- Az nem kifejezés. - mosolygok, bele harapva egy sült krumpliba.
- És dögös... - tűnődik el Nialler.
- Van fiúja. - kuncogok Niall különös arcát nézve.
- Még meglátjuk, hogy alakul a jövője. - reménykedik még a szöszike.
- Semmi esetre sem fognak szét menni. Tökéletes kapcsolatuk van, bírom is a barátját, és akkor sem lenne esélyed. Zaynt szereti a legjobban. - mosolygok.
- Ugyan már. - int le - Mondtad, hogy szeret is és jól is tud színészkedni. Egy hirtelen ajánlat és el kell jönnie szóval szakítaniuk kell. - tervezi már a jövőt - Aztán meg te is úgy jöttél ide, hogy szakítás után, és akkor is nem volt igazán kedvenced közülünk, sőt Hazzát egyenesen gyűlölted nem rég még. - emlékeztet.
- Az mindegy. - legyintek - De hogy érted, hogy "egy hirtelen ajánlat" ? Milyen ajánlatot kapna? - vonom össze szemöldököm. Ő csak titokzatosan mosolygott. - Niall ugye nem fogsz intézkedni? Kérlek! Kittinek meg van a saját élete otthon! Neki tökéletes az élete, ő nem akarna eljönni és csak mardosná a bűntudat, akárhol is lenne! - magyarázok egy kicsit kétségbe esetten. Hát persze, hogy kétségbe estem, hiszen Kittinek meg van a saját kis tökéletes élete, amibe nem kéne bele rondítani.
- Hé, nyugi! Nem terveztem ezt! Még. - mosolyodik el a végén, de szavai akkor is megnyugtatnak egy kicsit.
- Ígérem, amint nagyobb bonyodalmai lesznek elmondom és intézkedhetsz! - ajánlom fel a szerintem jó ötletet.
- Rendben. - mosolyog és kezet rázunk.

Lou egy gyerek boltba vitt el. Ott azon belül a plüssökhöz mentünk el. Bele ugrott egy nagy rácskerítéssel körül vett, kicsi sarokba, ami teli volt plüssökkel. Ezen annyira nevettem, hogy nem vettem észre amint mellém lopózik és beránt engem is.
A boltos végül megkért minket, hogy szálljunk ki különben hívja a biztonsági őrt. Mivel nem akartunk balhét ezért még mindig nevetve kikászálódtunk és körül néztünk (aránylag) kulturált módon a bolt többi polcai között.
- Úúú nekem ez kell! - visítok fel, amint meglátod egy körülbelül két méteres, nagy, barna maci láttán.
Sikerült kihisztiznem és miután megvettük, elneveztük Brumi Maci-nak.
- Hogy visszük haza? - kérdem, amikor kiérünk a boltból. Ha egy két méteres macival mászkál az ember, még New York utcáin is megnéznek.
- Elcipeljük. - von vállat Louis. Miután elcipeltük a házamig, kicsit leültünk a kanapéra kifújni magunkat. Ugyan is a rajongók ezzel a nagy macival még inkább észre vettek, szóval futás volt. Ez így nem egészen volt könnyű.

Ezután Liam volt, aki fel vidított. Ő nem tervezett különösebben semmit. Elmentünk a lakására, ami egyszerű mégis szép volt. Ott már elő volt készítve rengeteg étel, inni való, de volt nasi is és alkohol is. Fő a változatosság... DVD-ket is készített, de nem igazán volt rá szükségünk. A kanapén ültünk, a nappaliban és csak beszélgettünk.
- Beszélj a reggel történtekről! - mondta, vagy is inkább parancsolt rám. Ez elsőnek nem tetszett, de miután kitudtam magyarázni magamból, egyszerűen megkönnyebbültem. Mesélésem közben vadul gesztikuláltam és az arcom is több mindent fedett fel. Meséltem, hogy milyen is volt az a régi barátság. Volt, hogy fintorogtam, mosolyogtam, sírtam majd megint nevettem. Ezek így mentek végig csak más sorrendbe. Eddig ez volt a legjobb, mert kimondhattam mindent. Még a búcsú csókot is elmeséltem neki és, hogy miközben az folytatódott milyen érzések is kavarogtak bennem.
- Ez a szerelem. - bólogatott vadul, amikor meséltem a csókot.
- Nem ez nem a szerelem! A szerelem az, amit Harry iránt érzek. - rázom fejem - Azt hiszem. - suttogom szemeimmel ujjaimat tördelő kezemet nézve.
- Azt hiszed? - ismétli meg Liam, vagyis hallotta.
- Hát... Harryvel még nem mondtuk ki, hogy mit is érzünk. Vagy hát ő igen, de én nem. Csak egyszer, de akkor kicsit sokat ittam. És nem tudom, hogy a pia beszélt-e belőlem. - vonok vállat - Szeretem vagy legalább is azt hiszem szeretem. Jól esik, hogy mellettem van, ha velem van jobban érzem magam, szeretnék minél több időt vele tölteni, kettesben lenni vele. Amikor megcsókol furcsa érzés fog el... Mintha nem létezne a külvilág csak mi ketten. A térdem remeg, és a mellkasom is bizsereg. Ez az, nem? Ez ugye szerelem? - nézek szinte már kétségbe esetten Liam szemébe. Beparáztam, hogy még sem azt érzem Harry iránt, mint gondoltam.
- Öhm... - láthatóan zavarba van. - Azt hiszem igen. Ez a fiúknál kissé másképpen mutatkozik ki, mint a lányoknál. De azt hiszem, szerintem igen ez a szerelem. - mosolyog rám bátorítóan, mire már én is megeresztek egy mosolyt.
- Azért ez durva. - motyogom miközben bele iszok a már majd nem teljesen kihűlt forrócsokimba.
- Mi? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel.
- Hát, hogy itt ülök veled szembe és ilyenekről beszélünk. - mosolygok kínosan - Pár hónappal ezelőtt hülyének nézem azt, aki azt mondaná, hogy Nándival véglegesen összeveszünk, a One Direction tagjai pedig a barátaim lesznek, sőt az egyikkel még járni is fogok. - mosolygok, és beszélgető társam is mosolyog.

- Na gyere már! - szól Dorina mosolyogva ülve a kocsiban.
- Jó ötlet nekem, melléd beülnöm? Még a végén kinyírsz. - nevetek de közben beülök mögé. Mellesleg, neki is mikor lett jogsija?
- Hova megyünk? - kérdem izgatottan.
- Majd meglátod. - nézi az utat továbbra is. Pár perc után egy edző terem előtt álltunk meg. Dorina kiszállt és én is mentem utána. Nem igazán értettem miért ide hozott, de bíztam benne.
Perceken belül már boksz kesztyűkkel kezeimen, egy boksz zsák előtt álltam, edző ruhámban.
- És most még is mit kéne csinálnom? - állok esetlenül a zsák előtt.
- Üsd meg! - vonja meg vállát. - Add ki magadból a dühöt, a feszültséget. Amit Ő okozott, a srácok, New York, Minden! - noszogat, én pedig kedvet kapok, és bele ütök a zsákba. Elég jónak bizonyul szóval folytatom. Jól bele is jöttem, és ezt abból is láttam, hogy Dorina elégedett mosollyal arcán nézett rám. A feszültséget tényleg sikerült kiadnom magamból, már kevésbé éreztem magam rongynak. Miután letusoltunk, és átöltöztünk elmentünk kávézni, aztán Dorina "lepasszolt" Emilynek. A csajnak megint más volt a haja, mint legutóbb...
- És most? - mosolygok, és a gondolkozó Emilyt nézem.
- Táncolunk! - csettint egyet, amikor eszébe jut ez a nagyszerű ötlet. Szarkazmus...
- És hol édeském? A termet ilyenkor már nem fogják kinyitni nekünk. - húzom el a számat.
- Egyrészt: Simán kinyitnák még ilyenkor! Másrészt: Egy közeli klubban. - mosolyog.
- Jó ötlet ez? - vonom fel szemöldököm.
- Nyugi, nem leitatlak, csak jól érezzük magunkat. - biztat mosolyogva.
- Oké. - adom be a derekam.
Valami felkapott helyre mentünk, és elfoglaltunk egy asztalt az egyik sarokban. Miután megittuk az első kör italt, mentünk is táncolni. Most nem lépéseket táncoltunk, csak a zene ritmusára rángattuk csípőnket. Nem foglalkoztunk másokkal egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
Harry volt az utolsó, akivel eltöltöttem a mai napot.
Csodásan éreztem magam! Az egész napomat széppé tették. Minden tőlük telhetőt megtettek, és nagyon aranyosak voltak mind annyian. És még így is volt két szabad napom.
- Szia Kicsim! - suttogta fülembe Harry, és hátulról átölelte derekam. Elmosolyodtam, és fejemet hátra döntöttem kezeimet pedig az övéire raktam.
- Szia! - fordultam vele szembe. A furcsa érzéseket megint kiváltotta belőlem, mint mindig.
- Milyen napod volt? - terül el arcán még nagyobb mosoly.
- Csodálatos, te is tudod. - bújok hozzá.
- Örülök neki! - mondja teljesen komolyan, én pedig felnézek szemeibe.
- Aludj itt! - kérlelem, ő pedig rögtön rábólint.
- Ha nem is kértél volna meg rá, akkor is itt aludtam volna. - nevet egy kicsit.
- És miért is, ha szabad tudnom? - kérdezem pimasz mosolyát leutánozva.
- A holnapi napon csak is az enyém leszel. És segítek kideríteni neked, hogy ezek a furcsa érzések valóban azt jelentik, hogy szerelmes vagy-e. - mosolyog aranyosan. Elpirulva nézek rá.
- Miért van az, hogy a fiúk nem tudnak titkot tartani? - vonom kérdőre sértődést színlelve.
- Tudunk titkot tartani, de Liam szerint olyan aranyosan aggodalmaskodtál, hogy ezt feltétlen el kellett mondania. - mosolyogva kap fel Harry én pedig ösztönösen ölelem körül derekát lábaimmal, és kapaszkodom nyakába.
- Te jó ég! Mi az a nagy medve? - nevet, benézve a nappaliba, és megszakította ezzel a romantikus helyzetünket.
- Megláttam, hisztiztem és megkaptam. - vonok vállat, és felmegyek a szobába. Átöltözöm egy itthoni ruhába, majd hajamat is kiengedem, és visszamegyek Harryhez, aki a nappaliban van. Brumi a kanapé előtt végezte Harry pedig ahol eddig a mackó ült, most ő ül ott.
- Ledobtam a szeretődet, remélem nem baj. - néz rám mosolyogva. Kiöltöm rá a nyelvem, és inkább Brumi mellett foglalok helyett a földön, lehunyt szemekkel magamhoz ölelem. Fél perc múlva egy telefon fényképezőjének hangját hallom. Kinyitom szemem és egy mosolygós Hazzával találom szembe magam.
- Mit csinálsz? - nevetek, amikor telefonjába merülve azt nyomkodja.
- Kiteszlek Twittere. - nevet gonoszkásan.
- Úú átküldöd, és én is kirakom Facebookra. - állok fel ugrándozva. Harry csak mosolyogva figyeli bolondozásom, én pedig már alig várom, hogy kirakhassam a képet.

I have the best friends in the world! :) <3 #felmentősereg

Miután kiraktam, már kaptam is kommenteket pár percen belül.
*Szigeti Kitti: Jujj, ha megyek elkunyizom azt a macit!! :) <3
Szigeti Kinga Sziszi: Drágám itt már tárt karokkal fogad mindenki! :) Két drága fiút le is kellett állítanom, hogy ne mozduljanak rád ha jössz. :D
Szigeti Kitti: Na, ne mond! :D Mondom én, hogy szexi vagyok! Főleg a mostani kórházi ruhámban! :D
Louis Tomlinson: Répácskám azt a macit becsüld meg, mert a látszat csal! Sokkal nehezebb, mint azt hinnéd! :D
Szigeti Kinga Sziszi: Megbecsülöm Répa fiú! :D Harry helyett az ő ölét választottam...
Louis Tomlinson: Ez már valami...! :D
Zayn Malik: A szőke haj jobb volt! ;) Ha valamikor vissza szeretnéd festeni szívesen vissza megyek veled ahhoz a dögös kis fodrász csajhoz! :D
Szigeti Kinga Sziszi: Persze Zayn, feltétlenül! :D
Eleanor Calder: Jéé nekem is egy ilyen macim van. Pont ma kaptam... Vajon Lou honnan szedhetett egy ugyan ilyet, pont ma...? :D <3
Szigeti Kinga Sziszi: Háát én nem tudoooom! :D <3
Szigeti Kitti: Cukorfalat, mond már meg ki is volt pontosan az a két "drága fiú"?
Szigeti Kinga Sziszi: Zayn Malik and Niall Horan. :D
Szigeti Kitti: Jujjci azt nem mondtad, hogy Zayn Malik is! Drága tesókám, amint tudok máris megyek hozzád! Ez esetben hozzátok! :D
Ezt már angolul írta ő is.
Zayn Malik: Szívesen várunk Kitti! Már várom, hogy megismerhesselek! :) <3
Azt hiszem Kitti éppen olvadozott, amikor ezt olvasta...
Szigeti Kitti: Nálam nem jobban Zayn! Ha tudok, megyek! :) <3

Ekkor megcsörrent a mobilom. Kitti volt az. Amikor felvettem csak visítozást hallottam.
- Zayn Malim szívet küldött nekem! Érted, nekem! - sikítozik továbbra is.
- Oké, oké, nyugi! - nevetek kínosan. Harry csak mosolyog, mert hallotta Kittit. Esetleg ki az aki nem hallotta?
- Kinga, mikor mehetek? - pörög fel Kitti.
- Amikor csak akarsz, ha most békén hagysz és végre nyugodtan kettesben lehetek Harryvel. - egyezkedem, amibe ő bele megy, majd miután elköszöntünk le tettük.
- Istenem, végre. - motyogom, majd Harryhez megyek, és megcsókolom, jó hosszasan.
- Na, mi az? Így hiányoztam? - nevet pimaszan.
-  Erre a pillanatra vártam egész nap! - mosolygok rá. Harry egyik szemöldökét felvonja és kihívóan néz rám. Fel kap ölébe, és úgy visz egészen a szobámig. Ott ledönt az ágyra, és mellém fekszik.
Bárki azt hiszi, hogy mást is csinálunk, hát csalódást kell okoznom, de egy olyan srácnak, aki bent ragadt egy boltban a rajongók miatt, majd futnia kellett előlük, egy nagyot, és az én mai napom sem volt éppen pihenős, nem igazán volt más is csinálnunk csak aludni. Szóval szerintem érthető ha mind a ketten rögtön aludni akarunk.
- Szeretsz? - kérdez rá ezért még, félálmában. Légzésem elakad és nem tudok válaszolni.
- Én... Harry nem tudok erre válaszolni még! Tudod, mit érzek, de én még nem vagyok biztos abban, hogy ezek az érzések a szerelemmel kapcsolódnak össze. - könyökölök fel az ágyon és úgy nézem a behunyt szemű fürtöskét.
- Csak röviden és tömören is elég lett volna, hogy "nem tudom". - nyöszörög csukott szemmel, nekem pedig nevetnem kell reagálásán. Elpoénkodta, mint mindig.
- Jó éjt Styles! - csókolom meg és úgy hívom, ahogy régen.
- Jó éjt Cica! - ő is úgy hívott, mint régen. Annyi csupán a különbség, hogy most itt vagyunk a saját házamban, amit tőle kaptam, megcsókoltam, és egymás mellett vagyunk.
Csupán "csak" ennyi.

59.Fejezet - Még soha nem voltam boldogabb.

Halii Smucilimúk. :D (aki látta már a Szörny Rt című mesét ezt érteni fogja) Kicsit több, pontosabban csak egy nappal több mint egy hete hoztam legutóbb részt. Most itt van, és hát ez sem lett egy hiper-szuper. Nem vagyok megelégedve mostanában az írásaimmal. Elég rossz érzés ez így szóval remélem, hogy hamarosan tetszeni fog már nekem is amit írok. :D
Puszii mindenkinek, és remélem mindenkinek jó lett/lesz a félévi bizije. :D :*
Puszii Drágák!! :) <3

-Zene

 59.Fejezet - Még soha nem voltam boldogabb

Amikor felkeltem egy barna, göndör fürtöskével találtam szembe magam. Elmosolyodtam, nyugodt, angyali arca láttán. Gondolkodtam, hogy felébresszem vagy még sem, de végül arra a döntésre jutottam, hogy úgy ébresztem fel, ahogyan szeretné.
Lágy csókot lehelve arcára keltettem, minek hatására ő lágyan mosolygott.
- Már fent voltál. - kérdésem sokkal inkább kijelentésnek hatott. Kinyitotta szemeit, és úgy nézett rám még mindig mosolygós arccal.
- Igen. És hozzá tenném nagyon aranyosan alszol. Különösen, amikor a nevemet motyogtad - öleli át derekamat, és magához húz.
- Komoly? - piroslik el az arcom.
- Igen. - ad egy puszit a számra.
- Hát ez ciki. - motyogom, és úgy hajtom le fejem, hogy így mellkasára hajtottam fejem.
- Egyáltalán nem! Aranyos voltál. - simítja végig arcom, és pedig mosolyogva nézek fel zöld szemeibe.
- Hozzak reggelit? - jut eszembe hirtelen egy ötlet. Nem, eszem ágában sem volt az, hogy most, hogy járunk (mert gondolom járunk) reggel amikor mellettem kell fel, olyankor mindig vigyek neki reggelit, de ez egyszeri alkalomnak még elmegy.
- Nem kell. Menjünk inkább le. Bírom a családod, és ha már itt vagyunk ne csak kettesbe legyünk. - rázza fejét, miközben felül, és engem is felhúz. - Azt majd otthon. - teszi hozzá mosolyogva, és hosszasan megcsókol. Olvadozva nézem amint felöltözik, miután elváltak ajkaink. Én is felvettem egy farmert (Kittiét) de a toppom maradt.

- Ma megyünk haza. - suttogom a konyhában ülve, hátamat Harry mellkasának döntve. Az ölében ültem, és pirítóst majszoltam. Senki nem jött még ki a saját kis kuckójából, azt sem tudom, hogy egyáltalán fent vannak e a többiek. Amint magam elé bámultam eszembe jutott az a tény, hogy ma délután bizony utazunk vissza New Yorkba.
- Tudom. - suttog ő is, és szorosabbra fonja, amúgy is derekamat ölelő karjait, majd egy puszit nyom hajam közé.
- Rossz ez így. - sóhajtok fel fájdalmasan. A gondolat, vagyis inkább a tudat, hogy pár óra múlva el kell mennem és kitudja mikor látom viszont a családom, szeretteim, egyszerűen fájdalmasabb, mint gondolná az ember.
- Tudom mit érzel. - sóhajt ő is.
- Tudod? - fordulok félig felé, felvont szemöldökkel.
- Az én családom Angliában él. Szóval jelenleg közelebb vagyunk hozzájuk, mint New Yorkban. - mosolyog keserűen. Igen, teljes mértékben megértem. - Ez az egyik ára a hírességnek. - puszilja meg még egyszer a fejem.
- Az egyik. - ismétlem meg suttogva, majd fejem Harry mellkasának döntöm. Pár percig így ülünk, de ezt a nyugalmat a csengő visító hangja zavarta meg. Nem indultam meg rögtön, gondoltam ébredjenek fel egy kicsit a többiek is.
- Ki a faszom, csenget így, ilyenkor? - jön le nagy hanggal Alina.
- Igazán kulturált vagy. - mosolygok, miközben "elismerően" bólogatok neki. Alina végül elmosolyodott, és kinyitotta az ajtót.
- Figyelj... - fordulok Harry felé, komoly arccal, de egy ismerős hang hallatára elvetem az ötletet, hogy most beszéljünk Harryvel. - Később beszélnünk kéne! - mondom neki komolyan, és bár ő kissé értetlen arccal, de bólint. - Egy pillanat. - mosolyodom el, majd kiszállva öléből, az ismerős hang irányába veszem az irányt. És nem tévedtem. A már becsukott bejárati ajtónál állt, csak most már belülről.
- Jéé, itt egy lökött csaj. - tája ki karjait, mosolyogva az én Drága mostoha tesóm. Szokatlan kapcsolatunk ellenére is elmosolyodom amikor meglátom, és gondolkodás nélkül szaladok felé, hogy jó testvérhez híven megöleljen.
- Fáj? - néz rám komoly arccal, kicsit eltolva magától.
- Micsoda? - vonom össze szemöldököm.
- A hülyeséged. - mondja mosolyogva, én pedig felnevetek. Köhécselést hallok hátam mögül. Elengedem Martint és Hazza felé fordulok.
- Amikor azt mondtad, hogy Harry Styles van a házatokban azt hittem beszívtál. - mondja halkan Martin Alinának. Eközben Harry kissé feszülten térképezi fel Martint, majd mellém áll.
- Martin, ő itt Harry a... - kezdem, de igazából magam sem tudom mit kéne mondanom. Éppen erről szerettem volna beszélni Harryvel, mielőtt Martin megjött.
- A barátja. - jelenti ki Harry határozottan, és bal kezével megfogja az enyém. Úgy tűnhetett birtoklóan bánik velem, pedig igazából csak bebizonyította, hogy komolyan gondolja, és ezt a kis féltékenysége is bizonyította.
- A pasid? - néz rám csodálkozva Martin.
- Ja. - bólogatok mosolyogva, és alig észrevehetően egy kis büszkeség is beköltözik mosolyomba. Martin bólint majd visszafordul Harryhez.
- Martin vagyok, a mostoha testvére. - ráznak kezet, és Harry kicsit észrevehetően ellazul. Kezemet elkezdi simogatni úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.
Martin nem maradt sokáig, és végleg el is búcsúztunk, mert ő már nem tud elbúcsúzni később. Alina a konyhában tüsténkedett, a többiek pedig még mindig nem jöttek elő.
- Mondták már, hogy cuki a féltékeny vagy? - ülök bele Harry ölébe mosollyal arcomon, és nyaka köré fonom karjaim. Gondolom erre nem volt semmi frappáns válasza ezért, csak rám villantott egy mosolyt, majd megcsókolt. Jó hosszas, és vad csókba keveredtünk..
A végén már eldőltünk a kanapén és úgy csókolóztunk.
- Harry... - suttogom lehunyt szemekkel.
- Na jó. Ez így nem lesz jó. - ül fel gyorsan, és nagyon halkan sóhajt.
- Meddig nem lesz jó? - ülök fel félig, és kicsit félve nézek a zilált göndör fiúra, de nem mutatom ki. Harry nem válaszol csak vadul megcsókol és hátamat támasztja, de keze lejjebb csúszik, fenekemre. Döbbenetemben kicsit lesokkolódom és egy picit megharapom a száját.
- Szóval addig nem lesz jó. - motyogom magam elé bámulva, amikor teljesen eltávolodtunk egymástól.
- Otthon felavathatjuk az új házat. - nevet fel pimaszan, de én képtelen vagyok nevetni. Félek. Félek, mert Harry leakar feküdni velem.
- Harry... - mondom elhaló hangon. Észre sem vettem, hogy közben annyira szorongattam a kanapé párnáját, hogy egészen elfehéredtek ujjaim.
- Hé, nyugi! - mosolya megváltozik, most már kedvesen és halványan mosolyog, miközben közelebb hajol és megsimítja az arcom. - Csak hülyülök! Ha te nem, hát nem. Várunk akkor, vagy nem. A te döntésed, oké? - simogatja továbbra is arcom. Csak bólintani tudok. Még mindig feszengek.
- Sziszi! Lazulj el, kérlek! Tudom, hogy még nem akarod, hogy lefeküdjünk, de akkor várunk. Ha nem akarod, nem lesz semmi! - vált már át könyörgő hangnembe. Megpróbálok el lazulni, ami sikerül is, de csak azután, hogy Harry nagyon lassan, és lágyan megcsókolt.
- Olyan bolond vagy! - mosolyog homlokát az enyémnek támasztva.
- Szóval... - dőlök háta a kanapén, és az "ó" betűt hosszan mondom egy kicsit. - Mi most tulajdonképpen járunk...? - mondom, de ez inkább kérdésnek hangzott a végén.
- Nem tudom nálad mit jelent az, hogy ha valaki azt mondja a mostoha tesódnak, hogy a fiúd, de nálam azt jelenti, hogy igen, járunk. - mosolyog kedvesen.
- És az őrült rajongóitok előtt is járunk? - vonom fel szemöldököm.
- Mindenki előtt járunk. - fogja meg kezeim és azokkal játszadozik.
- Ha visszamegyünk nálam alszol? Ha már te vetted a házamat. - bújok hozzá mosolyogva.
- Ez természetes, hogy igen. - mosolyog rám. - Most viszont elmegyünk Kittit meglátogatni. - áll fel és engem is felsegít.
- Nocsak, nocsak. Csaknem megkedveltétek egymást? - vonom fel szemöldököm. Igazából örülök, hogy jól kijönnek.
- De. - ad egy rövid csókot számra. - Attól, hogy ikrek vagytok nem is hasonlítotok annyira egymásra. Már mint belsőleg. - mondja amikor már cipőjét veszi fel.
- Tudom. De miben is nem hasonlítunk? Csak, hogy a te szemszögedből is lássam. - kezdem el felvenni a kabátom, és közben Harry válaszára várok.
- Ő jobban szereti a divatot mint te. Szóval ilyen szempontból totál csajos. Te makacsabb vagy, nehezebben meggyőzhető. Kitti tipikus az a... Nagyon-csajosféle lány. Ő egy átlag lány, bár a természete nem átlagos. Te pedig... Hm nem is tudom... - gondolkozik maga elé nézve, összevont szemöldökkel. - A legnagyobb különbség kettőtök között, hogy beléd szerelmes vagyok, belé pedig nem. - mosolyog rám a végén.

- Úgy tudtam. - tapsol örömében Kitti, amikor Harryvel kézen fogva. Mi csak nevettünk rajta, és inkább leültünk a mellette lévő székekre.
- Ma megyünk vissza. - mondom neki halkan, fájdalmasan mosolyogva. Kitti ugyanígy mosolygott, és kitárta karjait. Hozzá bújtam és szorosan öleltem. Csak öleltük egymást percekig.
- Legyél ügyes! És csak, hogy tudd folyamatosan leellenőrizlek ha kint lesz rólad valami a neten. - tol el magától mosolyogva. Nem igazán kellettek szavak a búcsúzásunkhoz. Tudtuk mire gondol a másik, hogy mit érez és, hogy mennyire fáj ez mind a kettőnknek.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, de ha következőleg találkozunk magaddal rángathatnád a One Direction többi tagját is. - néz immár Harryre Kitti. Harry felnevetett, majd magához ölelte Kittit.
- Ígérem, ha következőleg találkozunk ők is velem lesznek. - néz ikrem szemeibe mosolyogva.
- Ajánlom is. - üti vállba barátságosan Kitti, és felnevet.
- Lehet egy tippem, hogy ki a kedvenced? - kérdi Harry. Kitti elsőre kicsit értetlenül néz rá, de végül bele egyezően bólint neki.
- Zayn, vagy Niall. - tippel Harry. Én már tudom ki a kedvence, hisz amióta csak vannak a fiúk Kitti csak is egy személyről beszél.
- Zayn. Egyértelmű, hogy ő. Ő a legcukibb, leghelyesebb...
- Legbeképzeltebb. - szólok közbe mosolyogva.
- Egyértelműen összeillenek. - bólogat Harry rám nézve, és közben mosolyog.
- Hát persze. Azt leszámítva, hogy Kittinek van pasija. -
- Pasija, akinek a testvére a te exed volt, szépségem. - hallom meg egy régen hallott hangot az ajtóból, mögülem. És kicsit sem hiányzott ez a hang.
- Mi a francot keresel itt? - fordulok meg idegesen.
- Doriánt kísértem be Kittihez. Hiányoztál Édes. - mondja gúnyos mosollyal az arcán, és amikor az utolsó mondatot mondja, már előttem áll, és derekamat fogja.
- Szállj le rólam, te idegbeteg állat! - söpröm le magamról karjait. Harryhez megyek, aki védelmezően átölel hátulról. Nem érthette mit is beszélünk, hisz' magyarul beszéltünk. De azt hiszem a testbeszédeinkből és az én arckifejezésemből úgy ítélhette meg, hogy most mit is kell tennie. Megint elkezdtem úgy félni mint régen. Dávid félelmet keltett bennem, és ezt ő tudta. Igen, Dávid volt az.
Ekkor megfordult és elment. Nem értettem, hogy minek jött ide. Kissé remegve a félelemtől fordultam szembe Harryvel, és mellkasába fúrtam arcom.
- Ki volt ez Sziszi? - tol el magától egy kicsit Harry, hogy szemeimbe tudjon nézni.
- A volt fiúm. - húzom el a szám. - Kitti fiújának az ikertestvére. - teszem hozzá.
- Később megbeszéljük. - ölelt meg megint, én pedig megkönnyebbülten bólogattam.
- Hát te csaj. Te itt? - jön be a szobába Dorián, és csókkal köszönti Kittit.
- Hát én itt. - mosolygok rá.
- Azt hittem New Yorkban vagy. - ül fel eközben Kitti mellé az ágyra.
- Haza jöttem, mert az én hülye testvérem elüttette magát. - mosolygok, miközben kibújok Harry öleléséből, de kezeinket összekulcsolom.
- Ki az új lovagod? - néz Harryre, Dorián.
- Ne már. - visít fel Kitti. - Egy csomószor mutattam a zenéjüket! Még a klippüket is megnézted már! Tudod, hogy imádom őket! - akad ki egy kicsit Kitti, amit én csak mosolyogva nézek Harryvel együtt.
- Most éppen téged fáraszt ezzel? - nevetek kicsit, Dorián pedig fájdalmasan bólogat.
- Szóval nem csak pletyka, hogy összejöttél Harry Styles-al? - kérdez rá végül.
- Elsőnek pletyka volt. - vonok vállat. - Tegnap este jöttünk össze végül. - mosolygok, mint a tejbetök.
- Tudsz róla, hogy egy őrült mászkál a kórházban? - kérdezem, mire Dorián értetlenül nézett rám. - A testvéred volt olyan szíves és meglátogatott az imént. - húzom el a szám. Dorián bocsánat kérő tekintettel nézett rám, én pedig rá mosolyogtam. Órákat töltöttünk még Kittiékkel, de aztán indulnunk kellett.
- Vigyázz a testvéremre! - suttogja Kitti amikor megöleli Harryt.
- Vigyázok rá. - mosolyog rá Harry.
- Hamarosan találkozunk, ígérem! - nézek Kitti szemeibe, könnyes szemekkel, amikor már engem ölel.
- Következőleg én megyek hozzád. - mosolyog rám. - És a fiúkkal is találkozni akarok. Főleg Zaynel. - mondja én pedig nevetve bólogatok.

                                                                                          ***

- Milyen volt Magyarország? - mosolygok Harryre immár a repülőgépen ülve.
- Jó. Főleg, ami aközben történt, hogy itt voltunk. - ad egy puszit a számra, mosolyogva. Még jobban elmosolyodtam, és hozzá bújtam.
- Megígéred, hogy nem leszel szemét, nem csalsz meg, és mindig velem leszel? - nézek fel gyönyörű zöld szemeibe.
- Igen, megígérem. - csókol meg hosszasan. Ezek után nem kellettek szavak a lényeg, hogy együtt vagyunk.
Egész úton gondolkodtam. Jó, hogy Harryvel együtt vagyunk, de vajon tényleg úgy szeret ahogyan mondja? Én szeretem, de félek ettől. Ha hazaértünk mindenféleképpen kikérdezem Louist, hiszen ő a legjobb barátja. Ami viszont bánt, hogy Nándival így ért éget a barátságunk. Nem így kellett volna történnie. De az amiket mondott fájtak, és ő még csak bocsánatot sem kért. Tipikus férfi...
- Min gondolkozol ennyire? - puszil bele nyakamba Harry, és ujjaimmal játszadozik.
- Nándin. - fordítom felé arcom. Harry erre csak egy grimaszt vágott, de nem kommentálta.
- A fiúk bulit akartak rendezni, mire haza érünk. - mosolyodik el. Elhúztam a szám nemtetszésemet jelezve.
- Gondoltam, hogy nem tetszene az ötlet ezért is találtam ki, hogy csak a többiek jöjjenek át egy kis filmezésre. - veti fel az ötletét, ami már sokkal jobban tetszik.
- Oké, ez már jobban hangzik. Bár én annak is örülnék ha csak kettesben lennénk. - adok egy rövid csókot a szájára.
- Én is. De a többiek mindenáron szerettek volna átjönni. - csókol meg, hosszan.
- Addig viszont inkább alszom egy kicsit, mert a srácok tuti nem hagynak majd. - hajtom fejemet vállára, és lehunyom szemem. Olyan, mintha csak pislogtam volna, de amikor kinyitottam a szemem újra, már megkezdtük a leszállást. Egy kicsit sokat aludhattam.
- Fogjunk egy taxit, és menjünk rögtön hozzád. A többiek csak három óra múlva jönnek. - mosolyog rám Harry, amikor leszálltunk a gépről. Felvettük a kapucniinkat és a napszemüvegeket, hogy ne ismerjenek fel, és megindultunk. Harry fogott egy taxit, majd bediktálta a címet, és negyedórán belül már ott is voltunk.
Valami eszméletlen ez a ház! Gyönyörű, nagy és mese szép. A hátsó kert pedig valóban a tengerpartra nyílik.
Az egész házban a szürke, fekete és fehér színei játszadoznak kivéve a hálószobáét. Ott a tenger kék és a sötét szinte már fekete kék színek vették át az uralmat. A fal az utóbbi színű volt, de az ágy mögötti falból alig lehetett kivenni a színét. Ugyan is a falat gyönyörű rajzok fedték el, amik mellé idézetek társultam. A a bútorok szép fehérek voltak és a hatalmas francia ágyon, a kanapén, és néhány fotelt tengerkék anyagok fedték, a fehér szín mellett. A bútorok egytől egyig fából készültek, ami különösen tetszett. Jobb oldalt két ajtó nyílt. Az egyik a fürdőszobámé (ugyan olyan színek voltak benne, mint a hálóban) a másik, egy üveg ajtó volt, ami a teraszra nyílt. A kilátás itt is csodálatos volt.
- Tetszik? - suttogja fülembe, hátulról átölelve Bongyorka.
- Nagyon! Csodálatos az egész. Köszönöm! - mondom halkan, miközben felé fordulok, és nyaka köré fonom karjaim. Harry rám mosolygott, és megcsókolt. Eközben felkapott az ölébe, és úgy csókolt tovább miközben bevitt a szobába. Ott lefektetett az ágyra. Megijedtem. Ez észre vehető volt, mert nem csókoltam tovább és megfeszülve feküdtem alatta.
- Mi az? - néz szemeimbe, miközben fülem mögé tűri egy hajtincsemet.
- Én még nem... - motyogom, de nem tudom befejezni.
- Nem akarod még, vagy nem csináltad még? - vonja össze szemöldökét.
- Is-is. - sütöm le szemeim. Érzem amint elönti arcomat a pír.
- Is-is. Hm... - emészti meg válaszom Harry, majd újra megcsókol, de most visszafogottan. - Akkor most még nem. - mosolyog rá, minek hatására én is mosolygok.
- Még van két és fél óránk. Mit csináljunk addig? - ül fel, és engem is felhúz.
- Feküdjünk, beszélgessünk, együnk csak legyünk együtt. Ketten. - mosolygok rá. Közelebb hajolok és megcsókolom. Testem egésze bele remeg, és úgy érzem soha nem voltam még boldogabb. Ugyan is ez így is van. Még soha nem voltam boldogabb, mint most.

58.Fejezet - Szívesen elfogadom vejemnek.

Sziasztok Drágák! Vasárnap este fél tízen egy van. Aludnom kéne, és azt hiszem anya is nemsokára ki kapcsolja a wifit, hogy a laptopomon ne legyen net, ezért inkább kirakom a részt, mielőtt tényleg kikapcsolja azt a fránya netet. :) Nem írnék sokat, mert sietek. :) Csak sok sikert a hétfőhöz, és a közelgő félévhez, ami nekem NAGYON nem jött jól. Jelenleg alkudozok a tanáraimmal a jegyeket illetően. Az angolt már sikerül a tavalyi hármasról négyesre felalkudnom. A matekkal és a természettel ezt nem tehetem meg sajna. :/ A matekban Drága padtársam segít mert nem értem. A természetet meg... Ááá inkább nem is érdemes szóba hozni! Én nem tudom, hogyan de valami ultra béna vagyok belőle! Egyszerűen nem tudom! Hiába tanulom. Ezért is lesz használatba véve az én drága rég látott barátomat; a puskázást. Az ofő a természet tanárom, és nem igen figyel ránk amikor dogát írunk..
Nem húzom az időt itt lenne a történet. Puszi Drágák, legyetek rosszak, és hallgassatok sok zenét! :D
Puszii!! <3 :)
U.i.: Új blogom van. Design blog. A neve Sziszi Design. (Sziszi, mint Sziszi King. :D Jobb nem jutott eszembe, és szerintem egyszerű is.)  http://sziszidesign.blogspot.hu/  

-Zene-

58.Fejezet - Szívesen elfogadom vejemnek.

- Nem. Nem járunk. - válaszolok magamra erőltetve egy mosolyt, és visszafojtva azt a késztetést, hogy rákiáltsak; "Basszus, mi közöd van hozzá?" Igen, néha vannak igencsak beteg gondolataim..
A csajt hamar leráztam, és nagyon (nagyon) nem volt szimpatikus.
- Húzzunk innen mielőtt valakit lelövök. - mondom Daninak amikor kijövök a hideg levegőre, hogy aztán beszálljak a meleg kocsiba.
- Csak nyugodtan. - legyint az ajtó felé ahonnan kijöttem. - Mivel szeretnél gyilkolni? Puska, pisztoly, balta, ráncfűrész? Esetleg, szimplán csak kézzel? - mosolyog, én bennem pedig már kezd lejjebb menni a harag.
- Hm, azt hiszem láncfűrésszel. - tettetek gondolkodást, egy kicsit, és mosolyogva válaszolok.
- Haza megyünk. - mondja beülve a kocsiba. - Alina, és Szeli van most Kittivel, ti meg Harryvel otthon aludtok normális ágyban. - indítja be a motort. Csak egy bólintással lerendezem.
- Mióta van neked jogsid? - kérdezem mellékesen.
- Nem rég óta. - mondja az igazán értelmes választ. Haza érve jó volt újra belépni a házba. Anyu nagy öleléssel köszöntött, és miután leszidta a fejem amiért szó nélkül elmentem, elküldött aludni. Csak ekkor vettem észre Harryt is aki már ott volt. Éppen anyu sütijéből evett.
- Mond csak te Niallel szoktál enni? - kérdem csípőre tett kezekkel megállva előtte.
- Nagyon jól süt anyukád! - mondja két rágás között.
- Milyen ízű? - nézet a sütire, ami szerintem banános lehet. Reménykedem benne mert az, az egyik kedvencem.
- Megízlelheted. - húz közelebb magához derekamat átölelve, és kaján vigyora elterül arcán.
- A szádból? Kissé gusztustalan nem gondolod? - vonom fel szemöldököm. Mosolyogva hajol közelebb, én pedig lefagyok és nem távolodom el.
- Már volt rá példa mennyire is élvezted. Szerintem ez most sem lesz gond. - mosolyog még mindig, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Én nem akarok semmit sem megzavarni, de jó lenne egy kis időt tölteni a húgommal. - szólal meg mosolyogva az ajtóból Alina.
- Te sosem zavarsz! - mosolygok rá, miközben hozzá sétálok.
- Annyira, de annyira hiányoztál! - suttogja fülembe, amikor magához ölel.
- Te is nagyon hiányoztál! - ölelem vissza szorosan, és lehunyom szemeim.
- Soha, de soha ne csinálj több ilyen hülyeséget! - tol el magától egy kicsit, hogy szemeimbe tudjon nézni. Hevesen bólogatok, könnyes szemekkel, és a keserű mosoly arcomon van.
- Ezen a napon csak az enyém vagy! - mosolyog rám, mire én kicsit felnevetek. Nevetésem, sírássá ment át a végén. Próbáltam visszafojtani könnyeim, de nem ment. Észre sem vettem, de végén már nagyon sírtam. Csak potyogtak a könnyeim, és potyogtak. Annyira hiányzott Alina! Persze, mindenki más is, de ő hiányzott a legjobban.
- Css, ne sírj! Itt vagyok, nyugi! - ölel magához ismét, és én szorosan lehunyt szemekkel szorítom magamhoz.
- Mi a baj? - hallom a hátulról Styles hangját halkan, és egy kicsit féltőnek hangzik. Tudom, hogy a kérdést Alinának címezte, így figyelmen kívül hagyom.
- Mindig a lehető legszorosabb volt a kapcsolatunk. Csak most jön ki rajta, hogy hiányoztam neki. - magyarázza meg neki nővérkém, közben pedig hajamat simogatja.
- A mai nap első programja, hogy elmeséled mi történt az elmúlt másfél hónapban. - mondja, amikor már nagyjából sikerült össze szednem maga.
- Oké. - bólintok, halványan mosolyogva.
  És ez valóban így volt. Az egész napomat Alinával töltöttem. Styles otthon érezte magát szóval nem volt semmi gond. Alina elmesélte, hogy ő is nemsokára megy Angliába, az egyetemre. Az első "programunk", hogy meséltünk egymásnak a másfél hónap alatt történtekről, ami eléggé elhúzódott az időt nézve. De nem zavart minket. Utána már csak úgy beszélgettünk, hülyéskedtünk. Annyira jó volt újra vele lenni. A gondolat, vagy inkább a tudat, hogy hamarosan megint a fél világ lesz közöttünk egyszerűen fájdalmas. Hatalmas gombóc keletkezik torkomban, és legszívesebben csak sírnék. De ezt nem tehetem. Hisz azzal csak megnehezíteném a dolgokat. Az ő, és a saját részemről is. Ezért is inkább emlékeket gyártunk. Mint emlékezetben is, és képekben is.
De amikor Rúzsa Magdi - Egyszer című dalát hallgattuk, eltört a mécses mind a kettőnknél. Tudjuk (vagy legalábbis gondoljuk), hogy ez egy szerelmes dal, de a legtöbb mondat hatott ránk.

- Édes, drága Nialler. Annyira jó az időzítésed, mint egy retaldált fókáé! - szólok bele szipogva, még is egy kicsit idegesen a telefonba, amikor másfél óra múlva Niall hívott.
- Mit zavartam meg? - kérdi és még így is hallom hangján, hogy mosolyog.
- Ááá semmit, csak éppen Harryvel lefeküdtünk. - húztam egy kicsit az agyát, és majd nem elröhögtem magam. Alina kikerekedett szemekkel nézett rám, de leintettem jelezve, hogy hülyülök csak.
- Ez... komoly? - csodálkozik el Niall. Eddig bírtam. Totálisan hangosan, jóízűen elnevettem magam.
- Nem! - fuldokoltam a röhögéstől. - Jujj, kár, hogy nem láttam az arcod! - feküdtem el az ágyon, lehunyt szemekkel. - Nővéremmel éppen sirattuk az emlékeket, és hogy mennyire hiányzik itt mindenki. - válaszoltam amikor más kevésbé nevettem.
- Hát... Akkor közlöm a jó hírt veled miszerint, amint haza jöttetek, fogadhatsz minket mint vendégeket, a saját házadban, ami a tengerpartra nyílig a hátsó kertből. Öt vendég szoba van, szóval a testvéreid is simán elférnek. - mondja, mire én döbbenetemben leesek a földre.
- Mi van? - kérdem, és bár tudom mi van, csak megerősítést vártam, hogy nem őrültem meg. Közben felálltam, és döbbentem meredtem magam elé.
- Jól hallottad. - erősíti meg, hogy tényleg nem vagyok őrült, én pedig örömömben felvisítottam, és ugrálni kezdtem.
- Hívj vissza ha ezt abba hagytad. Megsüketülök tőled. - teszi le nevetve a telefont. Telefonomat az ágyra dobom, és a nappaliba szaladok, mert tudom, hogy Styles ott lesz Dani és egy pár étel társaságában. Ennyi erővel lottóznom kéne, ugyan is tényleg ott voltak, egy-egy tányér süteménnyel.
- Harry! Harry! Harry! - szaladtam le a lépcsőn mosolyogva, miközben Stylesnak kiabáltam.
- Mi az? Mi az? Mi az? - nézett hátra a kanapén, és amint meglátta mekkora sebességgel közelgek felállt, hogy elkapjon.
- Niall hívott az előbb! Van egy házam! - visítoztam tovább, és már előtte is voltam. Elkapott, és karjaiba zárva megpörgetett kétszer.
- Tudom. - enged el mosolyogva.
- Honnan? - nézek fel rá, de a mosoly levakarhatatlan az arcomról.
- Én vettem neked. - vonja meg a vállát nekem pedig leesik az állam.
- Azta kurva. - szalad ki a számon. - Nem kellett volna! - ölelem meg újból.
- Tudom, hogy nem szeretsz Kristóffal együtt lakni, és mi is mindig ott tanyáztunk le, ami kicsit már zavarta az ott élő családot. - neveti el magát kicsit. - Ezért is Emily hozzád költözik, hogy ne legyél annyira egyedül, mi pedig, mint mindig zargatni fogunk. - folytatja. Annyira, de annyira örültem ennek!
- Mennyibe került? Amint tudom kifizetem! - engedem el és komolyan nézek szemeibe.
- Semennyibe, és nem kell! - mosolyog rá, de szemén látom, hogy komolyan gondolja.
- Vii, de ez annyira jó már! - pörgök fel megint. - Köszönöm! - pipiskedek fel, és szájára adok egy puszit, majd felrohanok az emeletre.
- Ez meg mi volt? - nevette el magát Alina, aki a lépcső tetején figyelt.
- Van egy saját házam New Yorkban! És Harry vette nekem! - mondom halkan és mosolyogva ugrálok tovább.
- Az oké. Én a puszira gondolok. - mondja ő is halkan.
- Ja az. Csak úgy jött. - vonok vállat - Megérdemelte. - mosolygok, majd Alina elkezdett lehúzni a lépcsőn a konyha felé.
- Mit csinálsz? - kérdem amint leértünk.
- Kaját. Te pedig elmondod mit is érzel ez a kis göndörke iránt. Mert szívesen elfogadom vejemnek. - mondja mosolyogva hátra pillantva rám, mire én akaratlanul is elnevetem magam.
- 17 éves vagyok Drága nővérkém. Ne akarj még megházasítani! - mosolygok továbbra is.
- Ne terelj, kisasszony, ne terelj! - fenyegetően hangzik hangja, de szája felfelé kanyarul.
Miután tisztáztam Alinával a bongyorka iránti érzéseim (vagyis, hogy fogalmam nincs mit érzek) visszahívtam Niallt.
- Azt nem mondtad, hogy Harry vette azt a házat! - "köszönök" bele a telefonba, amint felvette.
- De tetszik! Tudom, hogy tetszik!
- Persze, hogy tetszik!
- Mind kettő? Harry és a ház is? Vagy csak az egyik?
- Csak a házban vagyok biztos, hogy igen. - nevetek kínosan.
- Szóval talán... - gondolkozik el.
- Na, jó. Térjünk vissza a házra. Még is meddig ügyködtetek ti ezen?
- Már azóta kerestük neked a megfelelő házat, amikor össze vesztetek Harryvel. Aztán Harry talált rá a házra, és ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye meg. Pedig John szívesen kifizette volna.
- És mennyibe is került? - próbálom kihúzni belőle, de nehezebb mint gondoltam.
- Nem mondom meg. - neveti el magát.
- Hát, oké. - vonok vállat lemondóan. - Köszönöm mindenkinek! - teszem hozzá hálásan.
- Nem kell! Szeretünk akármilyen hibbant csaj vagy. - neveti el magát, és én is felnevetek halkan.
Miután letettük a nappaliba mentem. A két fiú még mindig ott volt, én pedig elfeküdtem az ölükben úgy, hogy a fejem Styles ölében legyen.
- Mi a helyzet Szöszikém? - játszadozik el egy hajtincsemmel és mosolyogva néz szemeimbe.
- Semmi Bongyorkám. - becézgetem vissza.
- Hm.. Te eddig is az én Szöszikém voltál, de mikor lettem én a te Bongyorkád? - mosolyog még jobban, én pedig zavarba jövök. Zavaromat palástolva csak szemeim forgattam.
- Amikor azt mondtad, hogy legyek szöszi. - gondolok vissza az első csókunkra. Ahogyan vissza gondolok rá, önkéntelenül felsóhajtok az emlékre.
- Megismételhetjük. - néz rá Styles flörtölős mosollyal.
- Rám nem hat a flörtölős mosolyod. Ezt már megtanulhattad volna. - rázom fejem kicsit, és zöld szemeibe nézek.
- Éppen ezt szeretem annyira benned! - mosolyog rám már őszinte mosollyal, és kicsit közelebb hajol.
- Ne már, hogy ilyen észrevehetetlen vagyok! Itt vagyok skacok! - szól közbe, megszakítva a romantikus pillanatot Dani.
- De miért is vagy még itt? Nyilván félbe szakítottad a romantikus pillanatot, amit ez a barom ritkán enged meg magának! Szeretlek Dani, de megakarom tudni mit is érzek Harry iránt, és ez nem fog sikerülni ilyen tempóban. - dorongálom le az elején, de a végén már könyörgőre fogom.
- Hát ilyet sem hallottam még tőled. - mosolyog rám Dani. - Akkor megye is. - indul meg mosolyogva a lépcső felé.
- Köszönöm! - szólok utána.- Én nem akarok telhetetlennek tűnni, de az ilyen romantikusabb pillanatokat sűrűbben is csinálhatnád. - nézek vissza a zöld íriszekbe.
- Igen? - kérdi megsimítva az arcom amitől engem kiráz a hideg, de jó értelembe. - Mit szólnál ha este elmennénk valahova? - kérdi halkan, megint azzal a dörmögős, mélyebb hangjával, ami még jobban hat rám mint a rekedtes hangja.
- Hova? - hunyom le szemem, és hagyom, hogy arcom tovább simogassa.
- Azt még kitalálom. De valahova ahol kettesben lehetünk. - lehet egy puszit arcomra. Egyre több puszival lepi el arcom, nekem pedig önálló útra térve kezeim, a hajába túrtam.
- Ha ezt így folytatjuk nem csak csók lesz. És ez nem a megfelelő pillanat a dolgok megtörténéséhez. - suttogja, és érzem, hogy szája közvetlenül fülem mellett van. Kicsit megijedtem attól amit mondott, de amint újra megpuszilt rögtön elfelejtettem mindent, de mindent.
- Harry... - suttogom elhaló hangon.
- Igen, édesem? - emel meg egy kicsit, így ölében ülök, és már nyakamat puszilgatja. Azt mondta az előbb még, hogy ne folytassuk még is folytatja... Ki érti ezt?
- Nem... Én nem... - kezdem de ahogy bele puszil nyakhajlatomba nem tudom befejezni. - Ne... Csináld...Ezt... - mondom ki végül, de még most is motyogva. Harry abba hagyja, és úgy néz szemeimbe.
- Miért ne? - kérdi derekamat fogva, hogy ne essek le.
- Mert még mindig nem járunk ha nem esett volna le. - ahogy kimondom látom szemeiben a megtörtséget. - Viszont ilyen közel vagy az igenhez. - mutatok mutató és hüvelyk ujjammal, úgy öt centit.
- Valóban? - kérdi mosolyogva, és visszatért az a csillogás a szemébe, ami pár pillanatra elveszett.
- Valóban. - bólintok, nyaka köré fonva karjaim.
- Akkor az esti randi áll? - játszadozik hajammal, ami leér derekamig. Vágni kéne a hajamból, nagyon hosszú már.
- Hm, hát csak randi lesz? Azt hittem nem szereted a randikat. - mosolygok. Emlékszem amikor a tető téren voltunk akkor mondta ezt el.
- Amióta ismerlek sok mindenben változott a véleményem. Fél óra elég lesz elkészülnöd? - kérdi, én pedig megrázom a fejem.
- Egy óra. - egyezkedem.
- Háromnegyed.
- Másfél.
- Egy óra. Többet nem egyezkedem. - rázza fejét mosolyogva.
- Oké. - vonom meg a vállam. Tipikus férfi logika. Egyezkedem, egyezkedem, és amikor többet mond az eredetinél azt hiszi ő nyert, de még is én kapom meg azt amit már az elején akartam. Hajjaj, butus kis férfiak..
- Egy óra. - mosolygok rá, miközben bólintok, és már meg is indulok Alinához.
Alina kölcsön adta az egyik ruháját, ami egy bordó ruha volt. Az alja mintás volt, ujjatlan ruha volt, és hozzá egy női, félujjas zakót vettem fel. Szürke magassarkút húztam fel, ami legalább tíz cm volt. Hajamat lazán felcsatoltam, így néhány göndör tincs kilógott.
- Mehetünk. - megyek le a lépcsőn mosolyogva, a már nappaliba váró Styleshoz. Amikor mellé értem, derekamra rakta egyik kezét és ott ölelt miközben fülembe suttogott.
- Nagyon szép vagy! - suttogta, én pedig érzem, amint elpirulok.
- Köszönöm! - suttogom vissza. - Hova megyünk? - kérdem izgatottan az angol fiút, amikor kilépünk az ajtón. Még kabátomon keresztül is érzem a február közeledtéhez a hideget.
- Majd meglátod. - mosolyog rám.
- És tudod is az utat? - nevetem magamban. Elég viccesre sikerült, hogy ő visz el valahová miközben én vagyok a szülővárosomban.
- Miért, neked van ötleted, hogy hova menjünk? - kérdi miközben összeakarja kulcsolni ujjainkat, de én elhúzom kezem.
- Hm, lenne ötletem, de inkább megadom magamnak a lehetőséget, hogy, hogyha eltévedünk nevethessek, és én mutathassam meg az utat, hogy merre is kéne menni. - mosolygok rá gonoszan.
- Gonosz vagy. - nyújtja ki rám nyelvét.
- Tudom. - nevetek kicsit, majd elindultunk. Harry egy számomra eddig ismeretlen helyre hozott, Dani kocsijával. Elég érdekes érzés volt, hogy még nem jártam erre, pedig kemény tizenhét évet laktam itt.
- Na, csak nem tévedtünk el. - mondja mosolyogva, amikor kinyitja nekem a kocsi ajtaját.
- De csak mert szerencséd volt. - viszonzom a mosolyt, miközben kiszállok. Nem tudom hol lehetünk, de valami park félében. Azt hiszem.
Harry egy plédet terített le a kocsi motorháztetőjére, és derekamnál fogva felültetett oda. Felült mellém, mire én neki dőltem a vállának.
- Ez romantikus. - mondom halkan, és megfogom a kezét.
- Ha vissza utazunk, ennél jobb lesz. - mondja ő is halkan, és egy puszit nyom a fejemre.
- Ez így is tökéletes. - bújok jobban hozzá, ő pedig átkarol.
- Na, és most mennyire vagyok az igentől? - fordítja felém fejét, én pedig felnézek szemeibe.
- Egy iciri-picirit közelebb. - mondom mosolyogva.
  
Az este csodálatos volt! Harry végig romantikus volt, de nem csöpögősen csak mértékben, és poénkodtunk is. Hozott egy kosárban szendvicseket, meg pezsgőt, amiket el is fogyasztottunk. Harry még plédet is hozott, amivel be is takaróztunk. Egészen öt órától este kilencig maradtunk. Amikor már túl hideg volt a kint üldögéléshez, haza indultunk.
- Nagyon jó volt a mai este! - dőlök neki a kocsinak, amikor kiszállunk a ház előtt.
- Örülök, hogy jól érezted magad! - jön közelebb mosolyogva, miközben mindkét kezem megfogja.
- Szeretlek! - csúszik ki a számon, amin egész este gondolkodtam. Végül így döntöttem. Harry közelebb lép nagy mosollyal arcán, így én a kocsi, és ő közé szorulok.
- Ennek még inkább örülök. Szeretlek! - suttogja az utolsó szót, és megcsókol. Térdem bele remegett, és mellkasom is furán bizsergett. Nyaka köré fontam karjaim, hajába túrtam, ő pedig derekamat markolta meg.
- Annyira, de annyira örülök! - suttogja pár perc után, amikor elváltunk egymástól.
- Menjünk aludni. - döntöm homlokom az övének.
- Menjünk. - bólint ő is mosolyogva, és egy rövid csókot nyom számra.
Elindultunk az ajtóhoz, de kicsit másképpen sikerült bemennünk mint terveztük. Ugyan is amíg én a zárral bajlódtam ő mögöttem állt, és puszilgatott, így az ajtón úgy sikerült bemennünk, hogy majd nem elestünk, miközben nevettünk, és én az arcára rakva bal tenyerem, csókoltam őt.
Amikor a kissé hosszúra sikerült csókból felnéztünk láttuk, hogy a nappaliban mindenki ott van. Anyu, Alina, Dani és Nessza. Zavarba ejtve nevettem halkan, miközben a félig mögöttem álló Harry kezét fogtam.
- Öhm... Heló. - intettem szerencsétlenül, szabad kezemmel.
- Heló! - köszönt Harry is miközben a hátamon lévő cipzárral babrált észrevétlenül. Könyökömmel bökdöstem óvatosan, hogy a többiek ebből semmit se vegyenek észre, de ő csak folytatta. Nem húzta le a cipzárt, de azért piszkálgatta.
- Fejezd már be! - súgom neki kicsit felé fordítva a fejem. - Mi megyünk is. Alszunk. Fáradtak vagyunk. - motyogok összevissza zavaromba, és a lépcső felé kezdem ráncigálni Harryt. Mivel az egész üveg pezsgőt megittuk, ezért kicsivel több volt bennem az alkohol tartalom a kelleténél. Ezért is majd nem elestem a lépcsőnél, de Harry időben fogott meg.
- Menjünk már. Olyan kellemetlen ez most! - motyogom amikor megállunk egy pillanatra a lépcső előtt.
- Hát ha már mondod akkor maradjunk egy kicsit. - suttogja vissza, és derekamnál fogva vezet a kanapéhoz, hogy ne essek el.
- Ne, nem mentek aludni? - néz rám nevetését visszafojtva Dani.
- Van itt ez a vadbarom. - mutatok a már mellettem ülő Harryre. - Nos, ő annyira vadbarom, hogy nem tudja még milyenek is vagytok ezért volt akkora mersze ide hurcolni engem is. - ismertetem a dolgokat a többiekkel.
- Rég láttalak Nessz. - mosolyog Harry Nesszára, figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Látom még mindig csábítod a lányokat, mint két éve. - mosolyog vissza Nessza.
- Ezúttal szerelmes is vagyok. - húzza ki magát mosolyogva.
- Ajánlom is. - motyogom neki úgy, hogy a többiek ezt ne vegyék észre. Harry ujjait az enyémekre fonta és megerősítésképpen rám mosolygott.
 - Na, jó. Túl sok pezsgőt ittam szóval én megyek aludni. Vagy jössz, vagy nem. - nézek Harryre, miközben felállok, és felmegyek a régi szobámba, ahol aludni fogunk. Amint beléptem a szobába elmosolyodtam, amikor az emlékek eszembe jutottak. Ledobtam magamról a ruhát, és a cipőt, hajamat kiengedtem. Fehérneműben és egy fekete toppban feküdtem az ágyba. A toppot Kitti szekrényéből kunyeráltam. A jó, puha ágyba feküdni nagyon kellemes volt. Főleg az előző éjszakámhoz képest.
Hallottam, hogy pár percen belül nyílik az ajtó. Félig nyitva volt a szemem így láttam, hogy Harry jött be (ki gondolta volna) és leveszi ruháit. Egy száll boxerban fekszik be mellém, és húz magához. Átölelt a derekamnál, és egy puszit nyomott arcomra. Mosollyal az arcomon fordultam felé. Hozzá bújtam mellkasához, és úgy aludtam el.
- Szeretlek Kinga! - suttogta, és most először hallom saját nevemet tőle. Kicsit nehézkesen mondta ki, de végsőben aranyos volt.
- Szeretlek Harold! - mosolygok, miközben felnézek rá. Egy csókot kapok tőle, aztán elnyom minket az álom.