59.Fejezet - Még soha nem voltam boldogabb.

Halii Smucilimúk. :D (aki látta már a Szörny Rt című mesét ezt érteni fogja) Kicsit több, pontosabban csak egy nappal több mint egy hete hoztam legutóbb részt. Most itt van, és hát ez sem lett egy hiper-szuper. Nem vagyok megelégedve mostanában az írásaimmal. Elég rossz érzés ez így szóval remélem, hogy hamarosan tetszeni fog már nekem is amit írok. :D
Puszii mindenkinek, és remélem mindenkinek jó lett/lesz a félévi bizije. :D :*
Puszii Drágák!! :) <3

-Zene

 59.Fejezet - Még soha nem voltam boldogabb

Amikor felkeltem egy barna, göndör fürtöskével találtam szembe magam. Elmosolyodtam, nyugodt, angyali arca láttán. Gondolkodtam, hogy felébresszem vagy még sem, de végül arra a döntésre jutottam, hogy úgy ébresztem fel, ahogyan szeretné.
Lágy csókot lehelve arcára keltettem, minek hatására ő lágyan mosolygott.
- Már fent voltál. - kérdésem sokkal inkább kijelentésnek hatott. Kinyitotta szemeit, és úgy nézett rám még mindig mosolygós arccal.
- Igen. És hozzá tenném nagyon aranyosan alszol. Különösen, amikor a nevemet motyogtad - öleli át derekamat, és magához húz.
- Komoly? - piroslik el az arcom.
- Igen. - ad egy puszit a számra.
- Hát ez ciki. - motyogom, és úgy hajtom le fejem, hogy így mellkasára hajtottam fejem.
- Egyáltalán nem! Aranyos voltál. - simítja végig arcom, és pedig mosolyogva nézek fel zöld szemeibe.
- Hozzak reggelit? - jut eszembe hirtelen egy ötlet. Nem, eszem ágában sem volt az, hogy most, hogy járunk (mert gondolom járunk) reggel amikor mellettem kell fel, olyankor mindig vigyek neki reggelit, de ez egyszeri alkalomnak még elmegy.
- Nem kell. Menjünk inkább le. Bírom a családod, és ha már itt vagyunk ne csak kettesbe legyünk. - rázza fejét, miközben felül, és engem is felhúz. - Azt majd otthon. - teszi hozzá mosolyogva, és hosszasan megcsókol. Olvadozva nézem amint felöltözik, miután elváltak ajkaink. Én is felvettem egy farmert (Kittiét) de a toppom maradt.

- Ma megyünk haza. - suttogom a konyhában ülve, hátamat Harry mellkasának döntve. Az ölében ültem, és pirítóst majszoltam. Senki nem jött még ki a saját kis kuckójából, azt sem tudom, hogy egyáltalán fent vannak e a többiek. Amint magam elé bámultam eszembe jutott az a tény, hogy ma délután bizony utazunk vissza New Yorkba.
- Tudom. - suttog ő is, és szorosabbra fonja, amúgy is derekamat ölelő karjait, majd egy puszit nyom hajam közé.
- Rossz ez így. - sóhajtok fel fájdalmasan. A gondolat, vagyis inkább a tudat, hogy pár óra múlva el kell mennem és kitudja mikor látom viszont a családom, szeretteim, egyszerűen fájdalmasabb, mint gondolná az ember.
- Tudom mit érzel. - sóhajt ő is.
- Tudod? - fordulok félig felé, felvont szemöldökkel.
- Az én családom Angliában él. Szóval jelenleg közelebb vagyunk hozzájuk, mint New Yorkban. - mosolyog keserűen. Igen, teljes mértékben megértem. - Ez az egyik ára a hírességnek. - puszilja meg még egyszer a fejem.
- Az egyik. - ismétlem meg suttogva, majd fejem Harry mellkasának döntöm. Pár percig így ülünk, de ezt a nyugalmat a csengő visító hangja zavarta meg. Nem indultam meg rögtön, gondoltam ébredjenek fel egy kicsit a többiek is.
- Ki a faszom, csenget így, ilyenkor? - jön le nagy hanggal Alina.
- Igazán kulturált vagy. - mosolygok, miközben "elismerően" bólogatok neki. Alina végül elmosolyodott, és kinyitotta az ajtót.
- Figyelj... - fordulok Harry felé, komoly arccal, de egy ismerős hang hallatára elvetem az ötletet, hogy most beszéljünk Harryvel. - Később beszélnünk kéne! - mondom neki komolyan, és bár ő kissé értetlen arccal, de bólint. - Egy pillanat. - mosolyodom el, majd kiszállva öléből, az ismerős hang irányába veszem az irányt. És nem tévedtem. A már becsukott bejárati ajtónál állt, csak most már belülről.
- Jéé, itt egy lökött csaj. - tája ki karjait, mosolyogva az én Drága mostoha tesóm. Szokatlan kapcsolatunk ellenére is elmosolyodom amikor meglátom, és gondolkodás nélkül szaladok felé, hogy jó testvérhez híven megöleljen.
- Fáj? - néz rám komoly arccal, kicsit eltolva magától.
- Micsoda? - vonom össze szemöldököm.
- A hülyeséged. - mondja mosolyogva, én pedig felnevetek. Köhécselést hallok hátam mögül. Elengedem Martint és Hazza felé fordulok.
- Amikor azt mondtad, hogy Harry Styles van a házatokban azt hittem beszívtál. - mondja halkan Martin Alinának. Eközben Harry kissé feszülten térképezi fel Martint, majd mellém áll.
- Martin, ő itt Harry a... - kezdem, de igazából magam sem tudom mit kéne mondanom. Éppen erről szerettem volna beszélni Harryvel, mielőtt Martin megjött.
- A barátja. - jelenti ki Harry határozottan, és bal kezével megfogja az enyém. Úgy tűnhetett birtoklóan bánik velem, pedig igazából csak bebizonyította, hogy komolyan gondolja, és ezt a kis féltékenysége is bizonyította.
- A pasid? - néz rám csodálkozva Martin.
- Ja. - bólogatok mosolyogva, és alig észrevehetően egy kis büszkeség is beköltözik mosolyomba. Martin bólint majd visszafordul Harryhez.
- Martin vagyok, a mostoha testvére. - ráznak kezet, és Harry kicsit észrevehetően ellazul. Kezemet elkezdi simogatni úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.
Martin nem maradt sokáig, és végleg el is búcsúztunk, mert ő már nem tud elbúcsúzni később. Alina a konyhában tüsténkedett, a többiek pedig még mindig nem jöttek elő.
- Mondták már, hogy cuki a féltékeny vagy? - ülök bele Harry ölébe mosollyal arcomon, és nyaka köré fonom karjaim. Gondolom erre nem volt semmi frappáns válasza ezért, csak rám villantott egy mosolyt, majd megcsókolt. Jó hosszas, és vad csókba keveredtünk..
A végén már eldőltünk a kanapén és úgy csókolóztunk.
- Harry... - suttogom lehunyt szemekkel.
- Na jó. Ez így nem lesz jó. - ül fel gyorsan, és nagyon halkan sóhajt.
- Meddig nem lesz jó? - ülök fel félig, és kicsit félve nézek a zilált göndör fiúra, de nem mutatom ki. Harry nem válaszol csak vadul megcsókol és hátamat támasztja, de keze lejjebb csúszik, fenekemre. Döbbenetemben kicsit lesokkolódom és egy picit megharapom a száját.
- Szóval addig nem lesz jó. - motyogom magam elé bámulva, amikor teljesen eltávolodtunk egymástól.
- Otthon felavathatjuk az új házat. - nevet fel pimaszan, de én képtelen vagyok nevetni. Félek. Félek, mert Harry leakar feküdni velem.
- Harry... - mondom elhaló hangon. Észre sem vettem, hogy közben annyira szorongattam a kanapé párnáját, hogy egészen elfehéredtek ujjaim.
- Hé, nyugi! - mosolya megváltozik, most már kedvesen és halványan mosolyog, miközben közelebb hajol és megsimítja az arcom. - Csak hülyülök! Ha te nem, hát nem. Várunk akkor, vagy nem. A te döntésed, oké? - simogatja továbbra is arcom. Csak bólintani tudok. Még mindig feszengek.
- Sziszi! Lazulj el, kérlek! Tudom, hogy még nem akarod, hogy lefeküdjünk, de akkor várunk. Ha nem akarod, nem lesz semmi! - vált már át könyörgő hangnembe. Megpróbálok el lazulni, ami sikerül is, de csak azután, hogy Harry nagyon lassan, és lágyan megcsókolt.
- Olyan bolond vagy! - mosolyog homlokát az enyémnek támasztva.
- Szóval... - dőlök háta a kanapén, és az "ó" betűt hosszan mondom egy kicsit. - Mi most tulajdonképpen járunk...? - mondom, de ez inkább kérdésnek hangzott a végén.
- Nem tudom nálad mit jelent az, hogy ha valaki azt mondja a mostoha tesódnak, hogy a fiúd, de nálam azt jelenti, hogy igen, járunk. - mosolyog kedvesen.
- És az őrült rajongóitok előtt is járunk? - vonom fel szemöldököm.
- Mindenki előtt járunk. - fogja meg kezeim és azokkal játszadozik.
- Ha visszamegyünk nálam alszol? Ha már te vetted a házamat. - bújok hozzá mosolyogva.
- Ez természetes, hogy igen. - mosolyog rám. - Most viszont elmegyünk Kittit meglátogatni. - áll fel és engem is felsegít.
- Nocsak, nocsak. Csaknem megkedveltétek egymást? - vonom fel szemöldököm. Igazából örülök, hogy jól kijönnek.
- De. - ad egy rövid csókot számra. - Attól, hogy ikrek vagytok nem is hasonlítotok annyira egymásra. Már mint belsőleg. - mondja amikor már cipőjét veszi fel.
- Tudom. De miben is nem hasonlítunk? Csak, hogy a te szemszögedből is lássam. - kezdem el felvenni a kabátom, és közben Harry válaszára várok.
- Ő jobban szereti a divatot mint te. Szóval ilyen szempontból totál csajos. Te makacsabb vagy, nehezebben meggyőzhető. Kitti tipikus az a... Nagyon-csajosféle lány. Ő egy átlag lány, bár a természete nem átlagos. Te pedig... Hm nem is tudom... - gondolkozik maga elé nézve, összevont szemöldökkel. - A legnagyobb különbség kettőtök között, hogy beléd szerelmes vagyok, belé pedig nem. - mosolyog rám a végén.

- Úgy tudtam. - tapsol örömében Kitti, amikor Harryvel kézen fogva. Mi csak nevettünk rajta, és inkább leültünk a mellette lévő székekre.
- Ma megyünk vissza. - mondom neki halkan, fájdalmasan mosolyogva. Kitti ugyanígy mosolygott, és kitárta karjait. Hozzá bújtam és szorosan öleltem. Csak öleltük egymást percekig.
- Legyél ügyes! És csak, hogy tudd folyamatosan leellenőrizlek ha kint lesz rólad valami a neten. - tol el magától mosolyogva. Nem igazán kellettek szavak a búcsúzásunkhoz. Tudtuk mire gondol a másik, hogy mit érez és, hogy mennyire fáj ez mind a kettőnknek.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, de ha következőleg találkozunk magaddal rángathatnád a One Direction többi tagját is. - néz immár Harryre Kitti. Harry felnevetett, majd magához ölelte Kittit.
- Ígérem, ha következőleg találkozunk ők is velem lesznek. - néz ikrem szemeibe mosolyogva.
- Ajánlom is. - üti vállba barátságosan Kitti, és felnevet.
- Lehet egy tippem, hogy ki a kedvenced? - kérdi Harry. Kitti elsőre kicsit értetlenül néz rá, de végül bele egyezően bólint neki.
- Zayn, vagy Niall. - tippel Harry. Én már tudom ki a kedvence, hisz amióta csak vannak a fiúk Kitti csak is egy személyről beszél.
- Zayn. Egyértelmű, hogy ő. Ő a legcukibb, leghelyesebb...
- Legbeképzeltebb. - szólok közbe mosolyogva.
- Egyértelműen összeillenek. - bólogat Harry rám nézve, és közben mosolyog.
- Hát persze. Azt leszámítva, hogy Kittinek van pasija. -
- Pasija, akinek a testvére a te exed volt, szépségem. - hallom meg egy régen hallott hangot az ajtóból, mögülem. És kicsit sem hiányzott ez a hang.
- Mi a francot keresel itt? - fordulok meg idegesen.
- Doriánt kísértem be Kittihez. Hiányoztál Édes. - mondja gúnyos mosollyal az arcán, és amikor az utolsó mondatot mondja, már előttem áll, és derekamat fogja.
- Szállj le rólam, te idegbeteg állat! - söpröm le magamról karjait. Harryhez megyek, aki védelmezően átölel hátulról. Nem érthette mit is beszélünk, hisz' magyarul beszéltünk. De azt hiszem a testbeszédeinkből és az én arckifejezésemből úgy ítélhette meg, hogy most mit is kell tennie. Megint elkezdtem úgy félni mint régen. Dávid félelmet keltett bennem, és ezt ő tudta. Igen, Dávid volt az.
Ekkor megfordult és elment. Nem értettem, hogy minek jött ide. Kissé remegve a félelemtől fordultam szembe Harryvel, és mellkasába fúrtam arcom.
- Ki volt ez Sziszi? - tol el magától egy kicsit Harry, hogy szemeimbe tudjon nézni.
- A volt fiúm. - húzom el a szám. - Kitti fiújának az ikertestvére. - teszem hozzá.
- Később megbeszéljük. - ölelt meg megint, én pedig megkönnyebbülten bólogattam.
- Hát te csaj. Te itt? - jön be a szobába Dorián, és csókkal köszönti Kittit.
- Hát én itt. - mosolygok rá.
- Azt hittem New Yorkban vagy. - ül fel eközben Kitti mellé az ágyra.
- Haza jöttem, mert az én hülye testvérem elüttette magát. - mosolygok, miközben kibújok Harry öleléséből, de kezeinket összekulcsolom.
- Ki az új lovagod? - néz Harryre, Dorián.
- Ne már. - visít fel Kitti. - Egy csomószor mutattam a zenéjüket! Még a klippüket is megnézted már! Tudod, hogy imádom őket! - akad ki egy kicsit Kitti, amit én csak mosolyogva nézek Harryvel együtt.
- Most éppen téged fáraszt ezzel? - nevetek kicsit, Dorián pedig fájdalmasan bólogat.
- Szóval nem csak pletyka, hogy összejöttél Harry Styles-al? - kérdez rá végül.
- Elsőnek pletyka volt. - vonok vállat. - Tegnap este jöttünk össze végül. - mosolygok, mint a tejbetök.
- Tudsz róla, hogy egy őrült mászkál a kórházban? - kérdezem, mire Dorián értetlenül nézett rám. - A testvéred volt olyan szíves és meglátogatott az imént. - húzom el a szám. Dorián bocsánat kérő tekintettel nézett rám, én pedig rá mosolyogtam. Órákat töltöttünk még Kittiékkel, de aztán indulnunk kellett.
- Vigyázz a testvéremre! - suttogja Kitti amikor megöleli Harryt.
- Vigyázok rá. - mosolyog rá Harry.
- Hamarosan találkozunk, ígérem! - nézek Kitti szemeibe, könnyes szemekkel, amikor már engem ölel.
- Következőleg én megyek hozzád. - mosolyog rám. - És a fiúkkal is találkozni akarok. Főleg Zaynel. - mondja én pedig nevetve bólogatok.

                                                                                          ***

- Milyen volt Magyarország? - mosolygok Harryre immár a repülőgépen ülve.
- Jó. Főleg, ami aközben történt, hogy itt voltunk. - ad egy puszit a számra, mosolyogva. Még jobban elmosolyodtam, és hozzá bújtam.
- Megígéred, hogy nem leszel szemét, nem csalsz meg, és mindig velem leszel? - nézek fel gyönyörű zöld szemeibe.
- Igen, megígérem. - csókol meg hosszasan. Ezek után nem kellettek szavak a lényeg, hogy együtt vagyunk.
Egész úton gondolkodtam. Jó, hogy Harryvel együtt vagyunk, de vajon tényleg úgy szeret ahogyan mondja? Én szeretem, de félek ettől. Ha hazaértünk mindenféleképpen kikérdezem Louist, hiszen ő a legjobb barátja. Ami viszont bánt, hogy Nándival így ért éget a barátságunk. Nem így kellett volna történnie. De az amiket mondott fájtak, és ő még csak bocsánatot sem kért. Tipikus férfi...
- Min gondolkozol ennyire? - puszil bele nyakamba Harry, és ujjaimmal játszadozik.
- Nándin. - fordítom felé arcom. Harry erre csak egy grimaszt vágott, de nem kommentálta.
- A fiúk bulit akartak rendezni, mire haza érünk. - mosolyodik el. Elhúztam a szám nemtetszésemet jelezve.
- Gondoltam, hogy nem tetszene az ötlet ezért is találtam ki, hogy csak a többiek jöjjenek át egy kis filmezésre. - veti fel az ötletét, ami már sokkal jobban tetszik.
- Oké, ez már jobban hangzik. Bár én annak is örülnék ha csak kettesben lennénk. - adok egy rövid csókot a szájára.
- Én is. De a többiek mindenáron szerettek volna átjönni. - csókol meg, hosszan.
- Addig viszont inkább alszom egy kicsit, mert a srácok tuti nem hagynak majd. - hajtom fejemet vállára, és lehunyom szemem. Olyan, mintha csak pislogtam volna, de amikor kinyitottam a szemem újra, már megkezdtük a leszállást. Egy kicsit sokat aludhattam.
- Fogjunk egy taxit, és menjünk rögtön hozzád. A többiek csak három óra múlva jönnek. - mosolyog rám Harry, amikor leszálltunk a gépről. Felvettük a kapucniinkat és a napszemüvegeket, hogy ne ismerjenek fel, és megindultunk. Harry fogott egy taxit, majd bediktálta a címet, és negyedórán belül már ott is voltunk.
Valami eszméletlen ez a ház! Gyönyörű, nagy és mese szép. A hátsó kert pedig valóban a tengerpartra nyílik.
Az egész házban a szürke, fekete és fehér színei játszadoznak kivéve a hálószobáét. Ott a tenger kék és a sötét szinte már fekete kék színek vették át az uralmat. A fal az utóbbi színű volt, de az ágy mögötti falból alig lehetett kivenni a színét. Ugyan is a falat gyönyörű rajzok fedték el, amik mellé idézetek társultam. A a bútorok szép fehérek voltak és a hatalmas francia ágyon, a kanapén, és néhány fotelt tengerkék anyagok fedték, a fehér szín mellett. A bútorok egytől egyig fából készültek, ami különösen tetszett. Jobb oldalt két ajtó nyílt. Az egyik a fürdőszobámé (ugyan olyan színek voltak benne, mint a hálóban) a másik, egy üveg ajtó volt, ami a teraszra nyílt. A kilátás itt is csodálatos volt.
- Tetszik? - suttogja fülembe, hátulról átölelve Bongyorka.
- Nagyon! Csodálatos az egész. Köszönöm! - mondom halkan, miközben felé fordulok, és nyaka köré fonom karjaim. Harry rám mosolygott, és megcsókolt. Eközben felkapott az ölébe, és úgy csókolt tovább miközben bevitt a szobába. Ott lefektetett az ágyra. Megijedtem. Ez észre vehető volt, mert nem csókoltam tovább és megfeszülve feküdtem alatta.
- Mi az? - néz szemeimbe, miközben fülem mögé tűri egy hajtincsemet.
- Én még nem... - motyogom, de nem tudom befejezni.
- Nem akarod még, vagy nem csináltad még? - vonja össze szemöldökét.
- Is-is. - sütöm le szemeim. Érzem amint elönti arcomat a pír.
- Is-is. Hm... - emészti meg válaszom Harry, majd újra megcsókol, de most visszafogottan. - Akkor most még nem. - mosolyog rá, minek hatására én is mosolygok.
- Még van két és fél óránk. Mit csináljunk addig? - ül fel, és engem is felhúz.
- Feküdjünk, beszélgessünk, együnk csak legyünk együtt. Ketten. - mosolygok rá. Közelebb hajolok és megcsókolom. Testem egésze bele remeg, és úgy érzem soha nem voltam még boldogabb. Ugyan is ez így is van. Még soha nem voltam boldogabb, mint most.