60.Fejezet - Csupán "csak" ennyi.

Sziasztok Drágák! Megírtam a részt, ami kb ugyan annyi időbe telt, mint kikeresni a tökéletes képet hozzá. Vagy is majd nem két és fél óra.
Ebben a percben fogom kinyírni bátyámat, mert most kapcsolta be By Alex Kedvesem című számát, ami most sikeresen a fejembe ragadt..
De visszatérve a történethez... :) A rész Szivárványnak valószínűleg nem fog tetszeni. ;) Előre is Sorry. :D <3 Nada Orsulics-nak pedig köszönöm az ötletet, átgondolva a dolgot így valóban jobb! :) <3
A zene amit hozzá csatolok A szürke ötven árnyalata című könyv, most készülő filmjéhez készítették, és úgy éreztem ez a zene tökéletes lesz. Nem néztem meg magyarul a szövegét, sőt még angolul sem, de a dallamba bele szerettem! A filmbe pedig még inkább és már nagyon várom, hogy kiadják. :) A könyv első részét teljesen lusta vagyok kiolvasni pedig elkezdtem és eszméletlen, de vagy nincs időm, ha pedig igen akkor azt próbálom kihasználni és pihenek.. :)
Jóó híír. A félévit is kikaptam és csak angolból van hármasom és öt darab négyesem lett. :D De új angol tanárunk van, aki normálisabban tanít szóval kezdem érteni a nyelvet. :D

Amit szeretnék megköszönni és elmesélni nektek az a 8680 oldalmegjelenítés!! Ezt megköszönném Nektek! :) Csak tegnap 53 oldalmegjelenítés volt úgy, hogy én rá se kattintottam, szóval nem is én bütykölgettem vele. A 9 követő ugyanúgy megmaradt mint volt, de nem sajnálom, hogy nem több tized-század követőm van, mert nekem vannak a legjobbak!!! Nagyon szeretlek Titeket Drágák, sok pusziii!!!

U.i.: A képen látható szöveg, alatta található meg magyarul, és ha arra rákattintotok ott lesz a zene is! <3

"És egy nap a neved nem nevettet meg többé."

60.Fejezet - Csupán "csak" ennyi.

- Megjöttek a többiek. - áll az ajtóban Harry, én pedig sóhajtva állok fel és sétálok hozzá. - Szívesen lettem volna még veled egy picit. - ölel magához, és én arcomat mellkasába temetem.
- A te hibád. Minek szervezted be a többieket? - mosolygok rá. Még kaptam egy csókot, majd elindultunk le, hogy beengedjük a többieket. Már az ajtóban álltak mind annyian, amikor széles mosollyal kitártam nekik az üveg ajtót.
- Gyertek be "szerény" hajlékomba. - álltam arrébb, mosolyogva. Mind be jöttek, és ki-ki öleléssel vagy puszival köszöntött, miközben a nappali elé mentek.
- Hát te? - néz összeráncolt szemöldökkel Niall, a konyhából kilépő Harryre. Harry lefagyva állt előtte, és a kanalat fogó keze is megállt, amikor egy adag csokis pudingot akart szájába tenni.
- Gondoltam, hogy megtalálod a pudingot. - forgatom szemeim halványan mosolyogva.
- Hát én. - vonja meg vállát Harry, Niall kérdésére. - Jó illatok jöttek ki a konyhából. Még szép, hogy megtalálom. - mosolyog rám Harry. Szemforgatva indultam meg a nappaliba, és közben össze találkozott a tekintetem Louiséval. Én mosolyogtam, ő pedig sokat tudóan bólintott nekem. Hát, persze, hogy elmondta neki Harry..
- Na, meséljetek. - ül le törökülésbe a kanapé közepére Eleanor.
- Miről? - ülök le mellé.
- Hát... Mondjuk, hogy, hogy van a testvéred? - fordul felém.
- Már jobban. - mosolygok - Annyira jól, hogy kijelentette, hogy következőleg nem szabad Zayn nélkül meglátogatnunk őt. - nevetek itt egy kicsit.
- Szeret minket? - kérdi felcsillanó szemekkel Liam.
- Az nem kifejezés. - nevet Harry, aki mellettem foglalt helyet.
- Az elmúlt öt évben nem hallottam mást, csak, hogy One Direction így, One Direction úgy. Azon belül pedig az örök kedvenc Zayn. Minden zenéteket hallottam akaratomon kívül. - mosolygok fájdalmasan vissza gondolva, hogy volt, hogy egy egész délután csak a srácokról kellett hallgatnom a neten található dolgokat.
- Ááá meg van ki lesz az új csajom. - röhög fel önelégülten Zayn.
- Tőlem nyugodtan. - vonok vállat. - De nem hiszem, hogy Dorián, Kitti pasija annyira örülne ennek. - mosolygok, és ezzel a mondatommal letörlöm Zayn arcáról a mosolyt.
- Doriánról jut eszembe. Ki az a Dávid? - néz rám Harry, és a kérdést csendesen tette fel, de még így is hallatszott a csendes szobában.
- Az őrült exem. De mondtam, hogy később elmondom. - mondom szintén halkan, és komolyan nézek Harry szemeibe. Ő erre csak bólint majd kezén lévő karkötőivel babrál.
- Találkoztál Dáviddal? - vonja fel szemöldökét Kristóf. Igen, ő is ott volt, ami egy kicsit fura volt, de hát már barátok vagyunk. Vagy olyasmik...
- Nem önszántamból. - nevetek fel kínosan. - A kórházban találkoztunk. - húzom el a szám.
- Megint azt csinálta? - kérdi felvont szemöldökkel, és az "azt" szót kicsit megnyomja.
- Bepróbálkozott, de miután elég nyilvánvalóvá tettem neki, hogy Harryvel vagyok, elment. - vonok vállat. Szemem sarkából látom, hogy miközben Harry a karkötőjét nézi, mosolyog. Hát, persze a kijelentésem miatt miszerint együtt vagyunk.
- Hé emberek megjöttem. - ordítja a hátam mögül Emily, és mosolyogva teszi csípőre mindkét kezét.
- Halljuk. - nevetek, és miközben hátra fordulok és feltérdelek, megölelem.
- Mi a helyzet te csaj? - kérdi mosolyogva amikor elenged.
- Velem semmi. De neked megint változott a hajad színe. - nevetek halvány kék haját nézegetve.
- Jó, mi? - kérdi egy tincset kezébe véve.
- Merész. - bólogatok, miközben visszaülök a helyemre.
- Menny' má' arrébb. - lök arrébb Emily. Megforgatom szemeim, mert hát hova mennék már arrébb? Nincs több hely ezen a kanapén. Harry hirtelen megemelt egy kicsit, és ölébe rakott, így Emily is mellénk tudott ülni.
- Na azért mondom. - ül le mosolyogva Emily. Hátamat a kanapé karfájának döntöttem, felhúztam térdeim és Harry kezével játszadoztam, ami az ölemben pihentek.
- Uramisten, Kinga elpirult. - röhög Mike, és még nagy szerencséje volt, hogy nem angolul beszélt. Megfogtam egy kis párnát és hozzá vágtam, ő pedig eldőlve nevetett.
- Meg ne szólalj vagy te is kapsz! - fenyegetem a már megkészülni készülő Kristófot.
- Ez így még mindig nem ér. - emlékeztet minket Zayn, hogy ők nem tudnak magyarul.
- Nem maradsz le semmi érdekesről, csak két hülye beszólásairól. -  mosolygok rá.
Már egy ideje csak hülyéskedünk és nevetünk, amikor megcsörren a telefonom. Felkelve Harry mellkasáról néztem meg, hogy hol a telóm. Az asztalon.
- Valaki nézze meg ki az. Lusta vagyok odáig elnyújtózni. - nevetek és visszadőlök Harrynek. Kristóf volt a legközelebb ezért ő nézte meg. Kicsit megfeszülve nézett vissza rám a telefonomról, és fintorogva válaszolt.
- Nándi. - feleli egyszerűen.
- Nyomd ki! - vágom rá rögtön.
- Örömmel. - mondja. Igen, attól, hogy nem járunk ugyan úgy utálja őt.
- Nem beszélsz vele? - kérdi halkan Harry.
- Ne, hogy azt mond, hogy bírod. - néz Harryre hitetlenkedve Kristóf.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Csak veszekedtek ezért gondoltam, hátha megbeszélik. - von vállat Bongyorka.
- Megint veszekedtetek? - vonja fel szemöldökét Kristóf, és ezúttal rám néz.
- Elhordott mindennek. Azt mondta szánalmas vagyok, és nézzek magamba, hogy megváltoztam. Aztán amikor ribancnak hívott megpofoztam, és elküldtem. - vonok vállat, mint ha az olyan egyszerű lenne. Pedig torkomban hatalmas gombóc keletkezett.
- Megint hív. - néz rá megint világító telefonomra.
- Nyomd ki. - vonok vállat ismét.
- Arról a Nándiról van szó, aki a legjobb barátod volt? - néz rám Louis, és pedig bólintok.
- Már megint... - motyogja Kristóf. Mérgesen kelek fel Harry öléből, és veszem el a telefonom.
- Kétszer kinyomtalak. Mit nem értesz azon, hogy nem akarok beszélni veled?! - kérdezem idegesen arrébb mentve pár lépést a többiektől. A háttérből hallom, amint Mike tolmácsol a többieknek, hogy mit mondok.
- Kinga, én... - kezdi de nem hallgatom meg.
- Nem érdekel, oké? - mondom és leteszem. Vissza megyek a többiekhez, és ismét Harry ölébe ülök.
 A többieknek sikerült öt perc után visszahozniuk a jó kedvem, így aztán végig megint csak nevettünk.
Késő volt már mikor megnéztük mennyi is az idő, így páran itt aludtak. Emily természetesen, aki már velem lakik. Elenaor, és Louis az egyik vendéglő szobát elfoglalták, és Zayn is egy másikat. Természetesen Harry velem aludt.
- Fáradt vagy? - suttogja Harry karomat simogatva, az ágyban fekve.
- Egyáltalán nem. - válaszolok - Te? - nézek zöld szemeibe, amik mint mindig most is elvarázsoltak.
- Nem. - felel mosolyogva. Volt egy olyan érzésem, nem tudom, hogy miért, vagy hogyan de úgy éreztem Most van itt az ideje.
Lassan hajoltam közelebb Harryhez és szenvedélyesen megcsókoltam. Felsője aljához nyúltam, és kicsit feljebb húztam azt.
- Mit csinálsz? - mosolyog bele csókunkba.
- Most akarom. - suttogok neki lehunyt szemekkel.
- Biztos? - csókol meg újból.
- Biztos. - csókolom meg ezúttal én. Harry levette a felsőm, miközben még mindig csókolt. És megtörtént. Soha nem gondoltam volna, hogy először Harry Styles-al fogok lefeküdni, de megtörtént.

                                                                  ***

Lassan nyitottam ki szemem másnap reggel, és a legcsodálatosabb dologra ébredtem. Harry fürkésző zöld szemeire.
- Jó reggelt. - mondja halkan, nagy mosollyal arcán.
- Jó reggelt. - mosolygok én is és közelebb hajolok egy csókért.
- Nem bántad meg? - kérdi komolyan, amikor eltávolodunk egymástól.
- Nem. Teljes mértékben nem bántam meg! - simítom meg arcát. - Te talán igen? - fagyok le egy pillanatra.
- Nem! Egyáltalán nem! - mosolyog rám, majd megcsókol. Hozzá bújok, ő pedig védelmezően átkarol.
- Életem legjobb éjszakája volt, Édes! - suttogja fülembe, mire én kicsit elnevetem magam.
- Nekem is! - suttogom én is. Percekig fekszünk így. Majd kiszökik számon egy gondolat, amin régóta gondolkodom már.
- Harry. - szólok neki halkan.
- Mond édesem. - puszil bele fülem mögötti helyre, aminek hatására engem kiráz a hideg, de jó értelembe.
- Miért szeretsz engem? - nézek kíváncsian a most kicsit csodálkozó, egyben vidám zöld szempárba.
- Nem tudom. Erre nem lehet választ adni. Te miért szeretsz engem? - mosolyog én pedig kicsit elpirulok és lesütöm szemeim.
- Azért mert kitartóan küzdöttél azért, hogy szeresselek. Nem figyeltél mindig, de egy apróbb mozdulatodnál hozzám, vagy felém már jobb érzést keltett bennem. Szeretem a göndör hajadat, mert az olyan aranyos, mint a gödröcskék a mosolyodban. A zöld szemed meg még inkább. Belsőre pedig... Hm... Azt hiszem azt szeretem benned a legjobban belsőleg, amikor abban a klubban bunkó módon azt a számot énekeltem neked, hogy szállj le rólam, akkor láttam az arcodon, hogy mennyire is rosszul esett. Láttam az arcodon, és azóta is bűntudatom van. Aztán amikor még azok után is bepróbálkoztál majd nem megadtam magam, de a tetőtéren amikor beszélgettünk... Az csodálatos volt! Attól kezdve kezdtem többet érezni irántad, mint utálat. Amikor a kocsinál csókolóztunk, akkor viszont már biztosra tudtam, hogy ez több. Csak nem akartam bevallani még magamnak sem. Otthon pedig csak biztosan akartam tudni, hogy valóban szeretlek-e és, hogy te is engem. - hadarok egy kissé, Harry pedig elcsodálkozó arccal néz rám.
- Nem... Én... Csak... - keresi a szavakat kicsit dadogva, de nem megy neki.
- Csak csókolj meg! - mosolygok rá, de ő nem cselekszik. - Harry? - vonom össze szemöldököm.
- Te jobban szerelmes vagy belém, mint gondoltam. - mondja végül, de hanglejtése olyan, mint ha neki ez fájna.
- T-te n-nem? - kérdem dadogva kissé, az idegességtől, kétségbe eséstől.
- De! Sokkal jobban szeretlek, mint azt gondolnád. - mosolyodik el, és össze kulcsolja kezeinket.
- Akkor? - kérdem kicsit félve. Hangom remeg, és én se nézek már szemeibe, inkább lesütöttem azokat.
- Nincs akkor. Csak nem gondoltam volna, hogy így szeretsz. - mondja, mire én felnézek így látom mosolygós arcát.
- Az elejétől kezdve azt szeretem benned, hogy makacs vagy. Amikor az edző teremben nem mutattál felém semmi érdeklősét, még azok után sem, hogy bemutatkoztam egyszerűen majd meg vesztem. Nem szoktam hozzá a visszautasításhoz. Elsőnek nem akartam mást csak, hogy velem legyél és kész. De semmi több. Aztán amikor a partyn voltunk tetszettél már jobban. Utána amikor a klubban énekeltél, az valóban rosszul esett. És onnanstól kezdve tudtam, hogy muszáj lesz megszerezzelek valahogy. A tetőtérrel kezdtem. Viszont amikor Kristóf majd nem megcsókolt elborult az agyam. És igen, én is attól kezdve, hogy csókolóztunk akkortól kezdve tudtam, hogy szeretlek. - mosolyog a végén.
- Ki gondolta volna, hogy a beképzelt kis Harry Styles-nak ekkora szíve van. - nyomok puszit szájára.
- Szóval beképzeltnek tartasz, mi? - mosolyog pimaszan. Bele megyek a játékba és mosolyogva bólogatok.
- Igen. Mindig is ezt hallottam rólad, ezt is szűrtem le a klippekből vagy cikkekből, és lám igazam volt, mind végig. - mosolygok.
- Csak, hogy ez a "beképzelt kis Harry Styles" - idézi szavaimat - képes vissza venni az arcából, mert szerelmes egy tini lányba. Egy csodálatos tini lányba. - felel egy igazán jó kis válasszal.
- Szóval tini lány? - vonom fel szemöldököm, sértődést játszva. Nem sértődtem meg igazából, de szavain kicsit csodálkoztam. Eddig egyszer sem volt az téma, hogy melyikünk hány éves.
- Csak tízen hét vagy. Én meg huszonegy. Ez téged nem zavar? - vonja fel szemöldökét.
- Egy kicsit sem. - válaszolok, és megrázom fejem. - Miért? Téged igen? - kérdezek kicsit csalódottan rá.
- Egy kicsit sem. - válaszolja ugyan azt amit én, annyi különbséggel, hogy ő mosolygott.
- Négy év nem nagy cucc. - mosolygok már én is.
- Valóban nem. - csókol meg, miközben keze lejjebb vándorol. - Mit szólnál ha egy kicsit az ágyban maradnánk még? - szól halkan, közelebb húzva magához. Egész testem egészen közel tapadt az övéhez.
- Nem, ez most nem jó ötlet. - rázom fejem - Ha a többiek felébrednek Lou biztos nem hagy minket majd, és nem akarom, hogy ránk nyisson. - mosolygok. Elképzeltem ezt a kínos jelenetet, és rádöbbentem, hogy a kínosnál is rosszabb lenne ha megtörténne.
- Lou későn szokott kelni. Még van időnk. - csókol bele nyakamba. Mind kettőnkről lekerül az a maradék ruha is ami rajtunk volt, és élvezzük egymást...

- Mennyi az idő? - kérdezem halkan, Harry mellkasán fekve, immáron megint ruhában.
- Pont annyi, hogy még ne kelljünk fel. - szól miközben karom simogatja. Akaratát a csengő hangja szakítja meg.
- Vagy még is. - nézek rá mosolyogva, miközben fel kelek.
Lemegyek a lépcsőn és a nappaliban a telefonozó Kristóffal találkozom.
- Miért is van neked szabad bejárásod ide? - kérdem kicsit csodálkozva. Nem számítottam rá, hogy itt lesz.
- Emily engedett be. - von vállat egy pillanatra felnézve a telefonjából, de már nyomkodja is tovább.
- Szóval nem te csengettél. Szuper, akkor más "szívesen" látott vendégem lesz. - sóhajtok, és figyelmen kívül hagyom, hogy Kristóf mosolyog reggeli hisztizésemen.
Kinyitom az ajtót, de egy nem várt személlyel találom szembe magam. Nándi volt az!
- Mi a... - csak ennyit tudok mondani.
- Beszélnünk kell. - szólal meg, és már be is jön a házba.
- Hát persze, nyugodtan kerülj csak beljebb. - mondom ironikusan - És az a beszélgetés telefonon miért is nem lehetett volna megfelelőbb? - vonom fel szemöldököm, és összefonom magam előtt karjaim. Csak ekkor döbbenek rá, hogy Harry pólójában vagyok, ami elég nagy nekem így comb középig ér, és egy bugyi.
Eközben látom, hogy a konyhában Lou, El, Emily és Kristóf ül.
- Ez meg mit keres itt? - mutat Kristófra Nándi.
- Nekem a barátnőm van itt. Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled. - néz lesajnálóan Krisóf Nándira.
- Milyen barátnőd? - kérdezzük egyszerre Nándival.
- Emily. - mosolyog büszkén Kristóf.
- Grat. - bólintok neki, majd vissza fordulok Nándihoz. - Várom válaszod. - szólok rá kissé türelmetlenül. Hallom, hogy hátam mögül a lépcsőn Harry letrappol.
- Ez mit keres itt? - néz a hátam mögé fintorogva.
- TE mit keresel itt? - kérdem már idegesen. - Nem azt kéne kérdezgetned, hogy ők mit keresnek itt, mert ők a barátaim. De neked mint ha valami olyat mondtam volna, hogy NE keress! - mondom élesen.
- Bocsánatot kérni jöttem, de fölöslegesen. Hiszen nekem volt igazam. - néz rám lesajnáló mosollyal.
- Tűnés innen! - mutatok az ajtó felé lehunyt szemekkel, nehogy többet mondjak, mint kéne.
- Nem! Elmondom most már amit akartam. - mondja határozottan, mire én csodálkozva nézek rá. - Nem veszed észre, hogy csak kihasznál! Szánalmas, hogy így bedőlsz neki! Szánalmas amit művelsz! Nem fogod fel ésszel, hogy ő nem szeret, én viszont igen! De már mindegy, hiszen amint látom az ágyába kerültél már. Ne csodálkozz ha dobni fog. - mondja gúnyosan.
- Menj innen! Minek jöttél ide? Azért, hogy elhordj egy ribancnak? Hát Drágám, már voltál olyan "jó barátom" és megtetted. Sajnálom, hogy nem tehetek eleget a vágyaidnak miszerint nem vagyok beléd szerelmes, de attól még örülnék ha nem a saját érdekeidet néznéd és a boldogságomat kívánnád! - kiabálok a könnyeimmel küszködve.
- Kinga... - szól halkan a konyhából Kristóf. - Én vagyok aki a legjobban élvezné a világon, ha most egyből neki ugranál és szét vernéd őt, de sajnos vissza kell, hogy fogjalak. - szól és bár nem rá nézek hallom, hogy mosolyog.
- Miért is? - nézek végül már rá, és nem tévedtem valóban mosolygott.
- Igazad van. Nincs miért vissza fogjalak. Csak nyugodtan. - int, vissza fordulva Emilyhez.
- Hülye vagy. - forgatom szemeim, és visszafordulok Nándihoz. - Menj el és ne is keress! - hangom kimért és távolság tartó. Még soha nem beszéltem vele így.
- Nem foglak. De ha aztán megint sírni fogsz miatta - mutat Harryre - engem ne keress. A te bajod, hogy ribancosdit játszol. - mondja gúnyosan mosolyogva.
- Tűnés! - kiáltok rá, mire ő megfordul és elmegy. Én is megfordulok és felrohannék a lépcsőn ha nem állná utamat Harry. Magához szorít és akárhogy is kapálózom, nem ereszt. Végül megadva magam ölelem át és hagyom, hogy könnyeim utat törjenek. Harry percekig csak ölel, én pedig sírok, amikor megemel és ölébe véve engem, visz a kanapéhoz.
A többiek is odajöttek, Kristóf pedig bekapcsolt egy filmet, hogy elterelődjön a gondolatom.
- Jobban vagy? - suttogja Harry hátamat simogatva, amikor már nem sírtam.
- Kívülről vagy belülről? - kérdezem én is suttogva és felnézek arcába. Harry elhúzta a száját majd homlokon puszilt.
- John hívott. El kéne, hogy vigyelek a You do not have the spark-ot felvenni. - áll elém Kristóf, eszembe juttatva a dalt amit írtam.
- Mindegy vágyam. - temetem arcom Harry vállába.
- Tudom. Ezért is halasztottam holnapra ma pedig jön a felmentő sereg. - magyarázza Kristóf, én pedig értetlenül mégis hálásan nézek rá.
- Milyen felmentő sereg? - értetlenkedem.
- Mégis ki a tökéletesebb felmentő sereg nálam? - szól hátam mögül egy ismerős hang. Mosolyogva nézek hátra. Dorina áll csípőre tett kezekkel az ajtóban.
- Hát én. - jelen meg mellette Zayn.
- Pontosabban mi. - mosolyog immár Niall. Az maradék két fiú, plusz Mike és Dorina jön be a lakásba. Lou, El és Zayn már itt vannak szóval gondolom ők hívták a többieket.
- Aranyosak vagytok. - mosolyogva nézek végig kilenc barátomon, akik már kényelembe helyezték magukat. Fejemet még mindig Harry vállán pihentetem, ami igen kellemes. Dorina szólal meg először.
- Na figyi. Mivel nagyszerű a színészi tehetségem, ezért játszottam egy kicsit a jó kislányt, és sikerült rávennem apám, hogy három nappal halasszunk. Ügyesebb vagyok, mint ez a barom - bök fejével Kristóf felé - és nem csak egy napot kértem. - forgatja szemeit. - És csak, hogy tudd sosem bírtam, még akkor sem, amikor éppen másra féltékenykedett. - húzza fel orrát Dorina.
- Érted ez alatt Dávidot és Kristófot. - motyogom.
- Hát ja. - bólogat idegbeteg állapotban lévő barátnőm.
- Szóval. Mivel kezdjük a mai napot? - kérdi Emily.
- Először velem eljön fodrászhoz. - jelenti ki Zayn. Kijelentésére mind furán néztünk rá kivéve a vele egy bandában lévő négy fiút, és El-t. Gondolom már megszokták.
- Most mi van? Mit gondoltok, miért tökéletes mindig a hajam? - mosolyog büszkén Zayn.
- Oké, ha befejezted a hajad fényezését, akkor induljatok. - forgatja szemeit Dorina.
- Indulj csajszi. - mondja izgatottam Zayn. Nagy nehezen felkelek a kanapéról és a lépcsőt célzom meg.
- Hé azt a pólót tőlem lopta Hazza. - nevet a háttérből Liam, mire nekem leesik, hogy még mindig egy kissé hiányos ruha öltözékben vagyok... Sietősebbre fogom a tempót és felrohanok öltözni. Hajamat kiengedve hagytam tekintve, hogy fodrászhoz megyek.

- Na, édes. Mit szeretnél? - ülünk be a kocsiba Zaynel.
- Mit ajánlasz? - fordítom felé fejem mosolyogva. Apró mosoly ül ki arcára, és felém pillant egy másodpercre.
- A rózsaszínt hanyagold. Nem a te stílusod. Sőt, eleve a szőke nem a te stílusod, de jól áll. - magyaráz. Aha, oké, jól van.. Biztos.
- Mit gondolsz a sima szőke jobb lenne? - kérdem két ujjam közé csippentve egy tincset és azt nézegetem.
- Teljes mértékben! - bólogat makacsul. Az utat csak a hajas témákról beszéltük el, és mire feleszméltem volna már ott is voltunk.
A hajamra rákentek egy barna hajfestéket az eredetihez hasonló színt. Utána kivasalták, és valami balzsamot kentek rá, hogy ne göndörödjön be olyan hamar. Bár kétlem, hogy hatna, hiszen túl göndör a hajam sajnos.
Zaynek eközben vágtak a hajából, és az egyik fodrász kis csaj telefon számát is megkapta.
- Na gyere te szőke picsa. - karol át nevetve Zayn. Bár nem vagyok jelenleg szőke, szerinte "szőke picsa" vagyok. Hát, oké...
- Ne akard, hogy a hajadhoz érjek. - "fenyegetem" nevetve.
- Nem mered. - húzza az agyam. Végül nem tettem meg, de csakis azért, mert olyan sokáig bajlódott szegény lány azzal a hajjal.

Ezután Elel mentem vásárolni. Azt hiszem értem, hogy amikor a pénztáros meglátta a mennyiséget amit megvenni készültünk eléggé ledöbbent. Rengeteg ruhát vettünk. Voltak köztük "tornacipős-farmeros" stílusúak, de volt koktél ruha is, elegáns, kihívó, szóval mindenféle. Ez ugyan így volt a cipőkkel is.

Ezek után Niall elvitt ebédelni. Egy közeli kis büfébe mentünk, aminek nem tudtam megjegyezni a nevét, de nagyon jó volt! És nem csak amiatt, hogy Niallel felzabáltuk a fél büfét, hanem mert rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk és jobban megismertük egymást. Volt, hogy annyira nevettem, hogy képtelen voltam megszólalni, nemhogy még enni.
- Szóval az ikertesód szeret minket? - csillannak fel szemei, amikor Kittiről mesélek.
- Az nem kifejezés. - mosolygok, bele harapva egy sült krumpliba.
- És dögös... - tűnődik el Nialler.
- Van fiúja. - kuncogok Niall különös arcát nézve.
- Még meglátjuk, hogy alakul a jövője. - reménykedik még a szöszike.
- Semmi esetre sem fognak szét menni. Tökéletes kapcsolatuk van, bírom is a barátját, és akkor sem lenne esélyed. Zaynt szereti a legjobban. - mosolygok.
- Ugyan már. - int le - Mondtad, hogy szeret is és jól is tud színészkedni. Egy hirtelen ajánlat és el kell jönnie szóval szakítaniuk kell. - tervezi már a jövőt - Aztán meg te is úgy jöttél ide, hogy szakítás után, és akkor is nem volt igazán kedvenced közülünk, sőt Hazzát egyenesen gyűlölted nem rég még. - emlékeztet.
- Az mindegy. - legyintek - De hogy érted, hogy "egy hirtelen ajánlat" ? Milyen ajánlatot kapna? - vonom össze szemöldököm. Ő csak titokzatosan mosolygott. - Niall ugye nem fogsz intézkedni? Kérlek! Kittinek meg van a saját élete otthon! Neki tökéletes az élete, ő nem akarna eljönni és csak mardosná a bűntudat, akárhol is lenne! - magyarázok egy kicsit kétségbe esetten. Hát persze, hogy kétségbe estem, hiszen Kittinek meg van a saját kis tökéletes élete, amibe nem kéne bele rondítani.
- Hé, nyugi! Nem terveztem ezt! Még. - mosolyodik el a végén, de szavai akkor is megnyugtatnak egy kicsit.
- Ígérem, amint nagyobb bonyodalmai lesznek elmondom és intézkedhetsz! - ajánlom fel a szerintem jó ötletet.
- Rendben. - mosolyog és kezet rázunk.

Lou egy gyerek boltba vitt el. Ott azon belül a plüssökhöz mentünk el. Bele ugrott egy nagy rácskerítéssel körül vett, kicsi sarokba, ami teli volt plüssökkel. Ezen annyira nevettem, hogy nem vettem észre amint mellém lopózik és beránt engem is.
A boltos végül megkért minket, hogy szálljunk ki különben hívja a biztonsági őrt. Mivel nem akartunk balhét ezért még mindig nevetve kikászálódtunk és körül néztünk (aránylag) kulturált módon a bolt többi polcai között.
- Úúú nekem ez kell! - visítok fel, amint meglátod egy körülbelül két méteres, nagy, barna maci láttán.
Sikerült kihisztiznem és miután megvettük, elneveztük Brumi Maci-nak.
- Hogy visszük haza? - kérdem, amikor kiérünk a boltból. Ha egy két méteres macival mászkál az ember, még New York utcáin is megnéznek.
- Elcipeljük. - von vállat Louis. Miután elcipeltük a házamig, kicsit leültünk a kanapéra kifújni magunkat. Ugyan is a rajongók ezzel a nagy macival még inkább észre vettek, szóval futás volt. Ez így nem egészen volt könnyű.

Ezután Liam volt, aki fel vidított. Ő nem tervezett különösebben semmit. Elmentünk a lakására, ami egyszerű mégis szép volt. Ott már elő volt készítve rengeteg étel, inni való, de volt nasi is és alkohol is. Fő a változatosság... DVD-ket is készített, de nem igazán volt rá szükségünk. A kanapén ültünk, a nappaliban és csak beszélgettünk.
- Beszélj a reggel történtekről! - mondta, vagy is inkább parancsolt rám. Ez elsőnek nem tetszett, de miután kitudtam magyarázni magamból, egyszerűen megkönnyebbültem. Mesélésem közben vadul gesztikuláltam és az arcom is több mindent fedett fel. Meséltem, hogy milyen is volt az a régi barátság. Volt, hogy fintorogtam, mosolyogtam, sírtam majd megint nevettem. Ezek így mentek végig csak más sorrendbe. Eddig ez volt a legjobb, mert kimondhattam mindent. Még a búcsú csókot is elmeséltem neki és, hogy miközben az folytatódott milyen érzések is kavarogtak bennem.
- Ez a szerelem. - bólogatott vadul, amikor meséltem a csókot.
- Nem ez nem a szerelem! A szerelem az, amit Harry iránt érzek. - rázom fejem - Azt hiszem. - suttogom szemeimmel ujjaimat tördelő kezemet nézve.
- Azt hiszed? - ismétli meg Liam, vagyis hallotta.
- Hát... Harryvel még nem mondtuk ki, hogy mit is érzünk. Vagy hát ő igen, de én nem. Csak egyszer, de akkor kicsit sokat ittam. És nem tudom, hogy a pia beszélt-e belőlem. - vonok vállat - Szeretem vagy legalább is azt hiszem szeretem. Jól esik, hogy mellettem van, ha velem van jobban érzem magam, szeretnék minél több időt vele tölteni, kettesben lenni vele. Amikor megcsókol furcsa érzés fog el... Mintha nem létezne a külvilág csak mi ketten. A térdem remeg, és a mellkasom is bizsereg. Ez az, nem? Ez ugye szerelem? - nézek szinte már kétségbe esetten Liam szemébe. Beparáztam, hogy még sem azt érzem Harry iránt, mint gondoltam.
- Öhm... - láthatóan zavarba van. - Azt hiszem igen. Ez a fiúknál kissé másképpen mutatkozik ki, mint a lányoknál. De azt hiszem, szerintem igen ez a szerelem. - mosolyog rám bátorítóan, mire már én is megeresztek egy mosolyt.
- Azért ez durva. - motyogom miközben bele iszok a már majd nem teljesen kihűlt forrócsokimba.
- Mi? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel.
- Hát, hogy itt ülök veled szembe és ilyenekről beszélünk. - mosolygok kínosan - Pár hónappal ezelőtt hülyének nézem azt, aki azt mondaná, hogy Nándival véglegesen összeveszünk, a One Direction tagjai pedig a barátaim lesznek, sőt az egyikkel még járni is fogok. - mosolygok, és beszélgető társam is mosolyog.

- Na gyere már! - szól Dorina mosolyogva ülve a kocsiban.
- Jó ötlet nekem, melléd beülnöm? Még a végén kinyírsz. - nevetek de közben beülök mögé. Mellesleg, neki is mikor lett jogsija?
- Hova megyünk? - kérdem izgatottan.
- Majd meglátod. - nézi az utat továbbra is. Pár perc után egy edző terem előtt álltunk meg. Dorina kiszállt és én is mentem utána. Nem igazán értettem miért ide hozott, de bíztam benne.
Perceken belül már boksz kesztyűkkel kezeimen, egy boksz zsák előtt álltam, edző ruhámban.
- És most még is mit kéne csinálnom? - állok esetlenül a zsák előtt.
- Üsd meg! - vonja meg vállát. - Add ki magadból a dühöt, a feszültséget. Amit Ő okozott, a srácok, New York, Minden! - noszogat, én pedig kedvet kapok, és bele ütök a zsákba. Elég jónak bizonyul szóval folytatom. Jól bele is jöttem, és ezt abból is láttam, hogy Dorina elégedett mosollyal arcán nézett rám. A feszültséget tényleg sikerült kiadnom magamból, már kevésbé éreztem magam rongynak. Miután letusoltunk, és átöltöztünk elmentünk kávézni, aztán Dorina "lepasszolt" Emilynek. A csajnak megint más volt a haja, mint legutóbb...
- És most? - mosolygok, és a gondolkozó Emilyt nézem.
- Táncolunk! - csettint egyet, amikor eszébe jut ez a nagyszerű ötlet. Szarkazmus...
- És hol édeském? A termet ilyenkor már nem fogják kinyitni nekünk. - húzom el a számat.
- Egyrészt: Simán kinyitnák még ilyenkor! Másrészt: Egy közeli klubban. - mosolyog.
- Jó ötlet ez? - vonom fel szemöldököm.
- Nyugi, nem leitatlak, csak jól érezzük magunkat. - biztat mosolyogva.
- Oké. - adom be a derekam.
Valami felkapott helyre mentünk, és elfoglaltunk egy asztalt az egyik sarokban. Miután megittuk az első kör italt, mentünk is táncolni. Most nem lépéseket táncoltunk, csak a zene ritmusára rángattuk csípőnket. Nem foglalkoztunk másokkal egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
Harry volt az utolsó, akivel eltöltöttem a mai napot.
Csodásan éreztem magam! Az egész napomat széppé tették. Minden tőlük telhetőt megtettek, és nagyon aranyosak voltak mind annyian. És még így is volt két szabad napom.
- Szia Kicsim! - suttogta fülembe Harry, és hátulról átölelte derekam. Elmosolyodtam, és fejemet hátra döntöttem kezeimet pedig az övéire raktam.
- Szia! - fordultam vele szembe. A furcsa érzéseket megint kiváltotta belőlem, mint mindig.
- Milyen napod volt? - terül el arcán még nagyobb mosoly.
- Csodálatos, te is tudod. - bújok hozzá.
- Örülök neki! - mondja teljesen komolyan, én pedig felnézek szemeibe.
- Aludj itt! - kérlelem, ő pedig rögtön rábólint.
- Ha nem is kértél volna meg rá, akkor is itt aludtam volna. - nevet egy kicsit.
- És miért is, ha szabad tudnom? - kérdezem pimasz mosolyát leutánozva.
- A holnapi napon csak is az enyém leszel. És segítek kideríteni neked, hogy ezek a furcsa érzések valóban azt jelentik, hogy szerelmes vagy-e. - mosolyog aranyosan. Elpirulva nézek rá.
- Miért van az, hogy a fiúk nem tudnak titkot tartani? - vonom kérdőre sértődést színlelve.
- Tudunk titkot tartani, de Liam szerint olyan aranyosan aggodalmaskodtál, hogy ezt feltétlen el kellett mondania. - mosolyogva kap fel Harry én pedig ösztönösen ölelem körül derekát lábaimmal, és kapaszkodom nyakába.
- Te jó ég! Mi az a nagy medve? - nevet, benézve a nappaliba, és megszakította ezzel a romantikus helyzetünket.
- Megláttam, hisztiztem és megkaptam. - vonok vállat, és felmegyek a szobába. Átöltözöm egy itthoni ruhába, majd hajamat is kiengedem, és visszamegyek Harryhez, aki a nappaliban van. Brumi a kanapé előtt végezte Harry pedig ahol eddig a mackó ült, most ő ül ott.
- Ledobtam a szeretődet, remélem nem baj. - néz rám mosolyogva. Kiöltöm rá a nyelvem, és inkább Brumi mellett foglalok helyett a földön, lehunyt szemekkel magamhoz ölelem. Fél perc múlva egy telefon fényképezőjének hangját hallom. Kinyitom szemem és egy mosolygós Hazzával találom szembe magam.
- Mit csinálsz? - nevetek, amikor telefonjába merülve azt nyomkodja.
- Kiteszlek Twittere. - nevet gonoszkásan.
- Úú átküldöd, és én is kirakom Facebookra. - állok fel ugrándozva. Harry csak mosolyogva figyeli bolondozásom, én pedig már alig várom, hogy kirakhassam a képet.

I have the best friends in the world! :) <3 #felmentősereg

Miután kiraktam, már kaptam is kommenteket pár percen belül.
*Szigeti Kitti: Jujj, ha megyek elkunyizom azt a macit!! :) <3
Szigeti Kinga Sziszi: Drágám itt már tárt karokkal fogad mindenki! :) Két drága fiút le is kellett állítanom, hogy ne mozduljanak rád ha jössz. :D
Szigeti Kitti: Na, ne mond! :D Mondom én, hogy szexi vagyok! Főleg a mostani kórházi ruhámban! :D
Louis Tomlinson: Répácskám azt a macit becsüld meg, mert a látszat csal! Sokkal nehezebb, mint azt hinnéd! :D
Szigeti Kinga Sziszi: Megbecsülöm Répa fiú! :D Harry helyett az ő ölét választottam...
Louis Tomlinson: Ez már valami...! :D
Zayn Malik: A szőke haj jobb volt! ;) Ha valamikor vissza szeretnéd festeni szívesen vissza megyek veled ahhoz a dögös kis fodrász csajhoz! :D
Szigeti Kinga Sziszi: Persze Zayn, feltétlenül! :D
Eleanor Calder: Jéé nekem is egy ilyen macim van. Pont ma kaptam... Vajon Lou honnan szedhetett egy ugyan ilyet, pont ma...? :D <3
Szigeti Kinga Sziszi: Háát én nem tudoooom! :D <3
Szigeti Kitti: Cukorfalat, mond már meg ki is volt pontosan az a két "drága fiú"?
Szigeti Kinga Sziszi: Zayn Malik and Niall Horan. :D
Szigeti Kitti: Jujjci azt nem mondtad, hogy Zayn Malik is! Drága tesókám, amint tudok máris megyek hozzád! Ez esetben hozzátok! :D
Ezt már angolul írta ő is.
Zayn Malik: Szívesen várunk Kitti! Már várom, hogy megismerhesselek! :) <3
Azt hiszem Kitti éppen olvadozott, amikor ezt olvasta...
Szigeti Kitti: Nálam nem jobban Zayn! Ha tudok, megyek! :) <3

Ekkor megcsörrent a mobilom. Kitti volt az. Amikor felvettem csak visítozást hallottam.
- Zayn Malim szívet küldött nekem! Érted, nekem! - sikítozik továbbra is.
- Oké, oké, nyugi! - nevetek kínosan. Harry csak mosolyog, mert hallotta Kittit. Esetleg ki az aki nem hallotta?
- Kinga, mikor mehetek? - pörög fel Kitti.
- Amikor csak akarsz, ha most békén hagysz és végre nyugodtan kettesben lehetek Harryvel. - egyezkedem, amibe ő bele megy, majd miután elköszöntünk le tettük.
- Istenem, végre. - motyogom, majd Harryhez megyek, és megcsókolom, jó hosszasan.
- Na, mi az? Így hiányoztam? - nevet pimaszan.
-  Erre a pillanatra vártam egész nap! - mosolygok rá. Harry egyik szemöldökét felvonja és kihívóan néz rám. Fel kap ölébe, és úgy visz egészen a szobámig. Ott ledönt az ágyra, és mellém fekszik.
Bárki azt hiszi, hogy mást is csinálunk, hát csalódást kell okoznom, de egy olyan srácnak, aki bent ragadt egy boltban a rajongók miatt, majd futnia kellett előlük, egy nagyot, és az én mai napom sem volt éppen pihenős, nem igazán volt más is csinálnunk csak aludni. Szóval szerintem érthető ha mind a ketten rögtön aludni akarunk.
- Szeretsz? - kérdez rá ezért még, félálmában. Légzésem elakad és nem tudok válaszolni.
- Én... Harry nem tudok erre válaszolni még! Tudod, mit érzek, de én még nem vagyok biztos abban, hogy ezek az érzések a szerelemmel kapcsolódnak össze. - könyökölök fel az ágyon és úgy nézem a behunyt szemű fürtöskét.
- Csak röviden és tömören is elég lett volna, hogy "nem tudom". - nyöszörög csukott szemmel, nekem pedig nevetnem kell reagálásán. Elpoénkodta, mint mindig.
- Jó éjt Styles! - csókolom meg és úgy hívom, ahogy régen.
- Jó éjt Cica! - ő is úgy hívott, mint régen. Annyi csupán a különbség, hogy most itt vagyunk a saját házamban, amit tőle kaptam, megcsókoltam, és egymás mellett vagyunk.
Csupán "csak" ennyi.