56.Fejezet - Hozhatnál nekem egy kis répát!

Sziasztok Drágák! Tudom, tudom rövid lett, de ebbe megpróbáltam több érzelmet is bele vinni, hogy úgy tűnjön a történet, mint ha egy zombi írná. Szóval remélem tetszeni fog! :)
Lenne egy kérdésem: A következő részben írjak Kitti szemszögéből is, vagy ne? Én sehogy se tudom eldönteni, és nekem végülis mindegy, fejben már meg van így is egy kombináció, is, hogy benne legyen. :) Boldog új évet drágáim, és ha leesett a hó nálatok is, akkor jó hó lapátolást. :D
Puszii!! :) <3

-Zene-

56.Fejezet - Hozhatnál nekem egy kis répát!

Összeszedve magam mentem el a mai táncórámra. Emily már izgatottan várt, bár ő mikor nem izgatott?
- Szia! - köszönök nagy mosollyal arcomon mikor belépek.
- Hát te aztán jól eltűntél. - tette csípőre kezeit, de azért mosolygott. - Amikor azt mondom, hogy majd hívj akkor hívj. - mondja mikor megölel, és játékosan vállamba bokszol.
- Te se törted magad. - nézek rá szigorúan, de aztán elnevettük magunkat. - Mellesleg mit csináltál a hajaddal? - túrok bele újonnan hidrogénezett szőke tincseibe.
- A változás sosem árt. - kacsint rám, majd a laptop felé veszi irányát. - Rád is, rád férne egy kis újítás. - néz vissza rám.
- Köszönöm, én meg vagyok elégedve magammal így is. - nevetek fel ő pedig mellém pattog. Úgy értem szó szerint mellém PATTOG! Látványától csak még jobban nevettem.
- Nézd meg! - fordít a tükör felé. Bár... Egy tánc teremben vagyunk, aminek falait 70%-a tükör borít.
- Mit nézzek? - ráncolom homlokom, és felé akarok fordulni, de mivel nem engedi, csak a tükörből nézek rá.
- Magadat! Ezen a hajon sürgősen változtatni kell! Édesem Nicki Minaj mivel tört be leginkább a hangján kívül? Hát a hajával! Avril Lavigne is ha nem lettek volna azok a rózsaszín tincsek a hajába, kevesebben jegyezték volna meg a csajt. Sőt... Harry Styles szerinted mivel hódítja meg a lányokat? Hát azokkal az édes kis göndör fürtjeivel, amibe legszívesebben bele túrna az ember. - neveti el a végén magát.
- Mond, te ezeket a szövegeket mikor találod ki? Táncolás közben? - nézek rá visszafojtott nevetéssel.
- Mit szólnál a szőke hajhoz? - néz rám a tükörből, figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Az ikremnek is szőke haja van. És utálom a szőkét. - húzom el a szám.
- Akkor barna a vége pedig... Hm, mondjuk - húzza el az u betűt, és nagyon gondolkozik. - Mondjuk barna, és a vége kék. - csillan fel szeme, de nekem nem tetszik ez az ötlet.
- Nem tetszik. - fintorodom, és megrázom a fejem. Ezzel lezártuk a témát, de nem véglegesen. Ugyan is az elkövetkezendő három órában Em folyton különböző színeket mondott a hajamnak. A legviccesebb amikor azt mondta, hogy legyen az egész citrom sárga. Nem tudtam, hogy itt most meglepődjek, meg nevessek. Végül csak nevettem de azt nagyon.

- Nem lesz zöld a hajam! - néztem rá hitetlenül mikor már otthon voltunk, és az ajtón léptünk be.
- Miért? Menne a szemedhez. - mondja nevetve - És citromsárga? - kezdi megint ezzel a sárgával.
- Emily! Nem lesz befestve a hajam! Ez így jó ahogy van. Természetesen. Én így vagyok én. Elég ha az ikremnek van szőke haja. - próbálom leállítani a nappali felé lépkedve.
- Pedig a sárga is jól állna. - tűnődik el, de én már csak fáradtan rázom fejem, az elmaradhatatlan mosolygással.
- Egy kis haj újítás nem ártana tényleg. - szólal meg a kanapén Mike. Oda pillantottunk, és csak ekkor vettük észre a hat fiút. Megjegyzem az öt fiú, vagy a(z) 1D mostanában felettébb sokat vannak itt...
- Jaj, ne kezd te is! - ülök le pufogva, összefont karokkal. Semmi kedvem nincs újítani a hajamon! Nekem tetszik így ahogy van.
- És mit szólnál a szőkéhez, és a vége rózsaszín? - vetette fel az ötletet Niall.
- Nem szeretem a szőkét. - fintorgok.
- Pedig jól állna. - dobja le magát Kristóf a kanapéra, és fejét ölembe hajtja. Nem kicsit lepett meg e tette miatt, de zavartságomat leplezve néztem rá, és kezdtem el babrálni hajával.
- Én elhiszem, hogy Barbikád szőke meg a legtöbb utánad futó lány is, de én nem leszek az. - mosolyodom el. Kristóffal napi szinten piszkáljuk egymást, mint két testvér.
- Hé, nem mindegyik szőke. - nyújtja ki rám nyelvét sértődését megjátszva.
- De. Mert a szőkék agyilag szőkék és csak a kinézetedre mennek, de nem veszik észre, hogy milyen is vagy valójában. - mondom szemeimet forgatva.
- Miért? Milyen vagyok valójában? - ül fel, és hajol nagyon közel hozzám. Lélegzetem akaratlanul is felgyorsul, és szívem torkomban dobog. Bármely más fiú ilyen szintű közelségére így reagáltam volna, ez nem személytől függ. Hangos ajtó csapódásra lettem figyelmes, így vissza engedtem tekintetem a többiekre, akik kíváncsian figyeltek rám. Kivéve egy személy, aki jelenlétét nem láttam sehol. A göndörke, zöld szemeit sehol nem láttam. Szóval ő ment el. Kristófot mellkasánál fogva löktem hátra. Nem, erősen de pont annyira, hogy a megfelelő távolság meglegyen. Felpattantam és a fiú után siettem. Miközben csuktam be az ajtót, még hallottam a többieket.
- Most ezt miért kellett? - vonja kérdőre Mike, azt hiszem Kristófot. Harry a kocsija felé sietett.
- Harry! - kiáltottam utána ő pedig meg sem halva szólításom, ment tovább. - Harry, kérlek állj már meg! - szólok megint, de már futásnak iramodtam. Kis idő múltán be is értem, és ahogyan elé vágtam mellkasára helyeztem jobb tenyerem, hogy megállítsam. Megállítása mellé a szívem is megállította. Éreztem kockás felső testét, és közelsége megzavarta agyam működését.
- Mi van? - zökkent ki gondolataimból, de nem néz rám.
- Nézz rám, először is! - utasítom, de nem teszi meg. Két tenyerem közé fogom arcát, és úgy irányítom magam felé. Szemei egy ideig kerüli az enyéimet, de nem sokkal később már rám néz. Dühös arcvonásai ellágyulnak, amint szemei megtalálják enyémeket. Elmélyedek a zöld szempárba, és már azt sem tudom mit akartam mondani neki. Kezei derekam köré fonódnak és így húz közelebb magához, én kezeim pedig a göndör fürtjei közé vándorolnak. Lassan hajol közelebb, végig szemeimbe nézve. Elsőnek csak lassan, érzékien húzza végig ajkait az enyémeken, majd alsó ajkát megnyalja jelezve még is mennyire szeretné ezt a csókot. Neki sem kellett több, miután egy apró sóhaj csúszott ki számon. Ajkai enyémeknek esett, de nem csókolt durván, sőt. Felettébb érzékien tette, amit tett. Szemeim automatikusan lecsukódtak, és ha lehetett, akkor csak még jobban hozzá préselődtem. Testem egésze bele remegett, és kétségbeesetten kaptam ajkaimmal ajkai után, amikor egy kicsit is eltávolodott. Bele mosolygott csókunkba, majd folytattuk. Arra lettem figyelmes, hogy már a nyakamat hinti be apró csókokkal, amit én jó érző sóhajokkal koronázok.
- Ha-Harry. - suttogom el-elakadva.
- Mond szépségem. - motyogja, két puszi között. Minden erőmet össze szedve tolom el magamtól, de igazából én sem akarom, hogy abba hagyja.
- Mit csinálunk? - nézek rá kissé hisztérikusan, és ziláltan.
- Nem egyértelmű? - mosolyog rám, hajába bele túrva. Nem teszem szóvá, de ez a mozdulat felettébb jól áll neki.
- De. Csak éppen nem kéne! - dőlök neki a kapunak, ami mögöttem volt.
- Miért nem? - áll elém Harry így el állva menekülési utamat.
- Mert te nem szeretsz engem. Én se téged. Az amolyan Barátok Extrákkal dologban pedig nem leszek benne. - nézek szemeibe határozottan. Zöld íriszeiben csalódottságot vélek felfedezni.
- Értem. - távolodik el. - Tekintsd meg nem történtnek, vagy ahogy akarod. - mondja elhalkulva, de tekintetemet kerüli. - Egyébként... - teszi hozzá, amikor már a kocsijában ül. - A szőke haj, rózsaszín tincsekkel tényleg jól állni. - mondja nekem pedig ösztönösen mosolyognom kell rajta. Végig néztem amint elhajt, és visszamentem a házba. Nem törődve a többiekkel, indultam meg a lépcső felé. A többiek csak értetlenül néztek rám, de nem kérdeztek semmit. A lépcső első fokára léptem, amikor egy kisebb súlyt éreztem meg hátamon. Még jó, hogy a korlátba kapaszkodtam máskülönben elestem volna a hátamon lévő személlyel együtt.
- Mit csinálsz? - nevettem el magam egy kicsit, amikor észre vettem, hogy ez nem más mint Emily.
- Te felcipelsz, és elmondasz mindent! - adta ki az utasítást, de hangján hallottam, hogy mosolyog. Azon gondolkodtam miként hagyhatnám ki ezt a beszélgetést, és be is ugrott valami.
- Mi lenne ha inkább fodrászhoz mennénk? Gondolom jól állna a szőke haj, rózsaszín tincsekkel. - vonok vállat, már amennyire tudok a hátamon csimpaszkodó barátnőmtől.
- Oké! - száll le hátamról, nagy mosoly kíséretében. Én csak magamra erőltetek egy halvány mosolyt. Emily még elment inni, amíg én a lépcső korlátnak támaszkodva gondolkozom. Lehajtott fejjel bambulok. Gondolatban újra élem az egész csókot, de semmiképpen nem jutok semmire sem.
- Mi történt Kinga? - szólal meg komoly hangon Mike, és szerencsére magyarul.
- Semmi... csak... Megcsókolt! - harapok alsó ajkamra, és lesütöm szemeim.
- Hogy érted, hogy megcsókolt? - vonja fel fél szemöldökét.
- Úgy, hogy megcsókolt. - tárom szét karjaim. - És a legrosszabb, hogy élveztem. - túrok hajamba kínosan.
- Szereted őt?
- Nem. - rázom fejem határozottan. - De akkor is jó érzés volt csókolni őt. Mint... Mintha szerelmes lennék, de nem vagyok belé szerelmes! - mondom egy kicsit felidegesítve magam bénázásom.
- Mehetünk? - jön vissza Emily vidáman.
- Persze! - erőltetek magamra egy mosolyt. - Ha elmeritek mondani a többieknek, kinyírlak titeket! - nézek Mikera és Kristófra. Az egyetlen személyekre akik értették miket is mondtam.

- Ez fantasztikus! - nézek mosolyogva a tükörbe. Szőke hajam természetesen hatott arcomhoz, és a rózsaszín vége is nagyon tetszett.
- Én megmondtam. - teszi csípőre kezeit Emily. Eszméletlenül jó volt a hajam! Ahhoz képest mennyire ellenkeztem, most imádom!
- Akkor ünnepeljünk egy kis Mekivel. - veti fel a nagyszerű ötletet Em.
- Rendben. - mosolygok, és Emilyvel karöltve indulunk meg a kocsijához.

- Nézz csak rám. - mondja Emily, mikor már a Mc'Donalds-ban ülünk, és én éppen a telefonom nyomkodtam, mert Kitti írt SMS-t.
- Mond? - nézek fel rá, és csodálkozva nézek a kezében tartott kamerára, ami aztán kattan is. Vagy is lefényképezett.
- Hát te bolond vagy. - nevetek, de azért megnézem a képet, ami elég jól sikerült.
Mikor kellően tele ettük magunkat, és elfáradtunk a nevetésekben ő ledobott nálunk, majd haza hajtott.
- Azta rohadt! - mondja Mike elkerekedett szemekkel, amikor a nappaliba lépek. - De jól nézel ki! - jön hozzám, és két keze közé fogja egyik tincsemet.
- Köszi! - nevetek fel, majd miután sikerül lehámoznom a hajamról Mike-ot, felmegyek a szobámba. Hívott a két fiú, hogy filmezzek velük, de túl fáradt voltam, és bocsánatot kérve ígértem meg nekik, hogy máskor bepótoljuk, de én szunyálni megyek.
Ezt így is tettem, de amikor az ágyban fekszem még kiposztoltam azt a képet, amit Em csinált a Mekiben rólam.
Írtam egy kis szöveget is hozzá angolul.
"Új haj. Köszönöm a pesztrálást Emily! Nagyon tetszik! És nem, nem lesz citrom sárga a hajam! xD"
Pár percen belül kommenteket is kaptam.
Szigeti Kitti: Wáó, de jó a hajad!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi! :*
Harry Styles: Én megmondtam, hogy a szőke+rózsaszín jó lesz! :) Mellesleg holnap beugrom, lenne mit megbeszélnünk...!
Szigeti Alina: Cuki vagy húgi!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi Alina! <3 Styles ezt nem itt és most kéne...! Részemről pedig nem kell mit megbeszélnünk. Én elmondtam mit gondolok erről az egész dologról.
Louis Tomlinson: Ó-ó-ó. Mik történtek kint a kocsinál skacok? Egyébként csajszi nem akarsz átjönni holnap? Hozhatnál nekem egy kis répát! :)
Szigeti Kinga Sziszi: Lou még meglátom. ;) Répát feltétlen viszek neked! :D
Louis Tomlinson: Megtisztelsz! ;) :D
Szigeti Dani: Te csaj! Mi ez a haj? Hasonlítasz arra a sütire, amit karácsonykor ettünk. :D
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi Dani, ez nagyon megnyugtat, hogy egy sütire emlékeztetlek! :D Harry Styles: Szerintem meg de! Nem hiszem el, hogy csak ennyi volt..
Szigeti Kinga Sziszi: Harry! Ne itt. Kérlek!
Harry Styles: Holnap beszélünk! Mellesleg... Szép vagy!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszönöm!
Ezek után inkább kiléptem. Aranyos volt mindenki, de Styles... Kiakaszt. Miért kellett ezeket a képemnél megbeszélni? Most mindenki erre a témára lesz rá kattanva. Kezdve a családomtól, egészen a bandáig.
Ráadásul azt sem értem mit kellene megbeszélnünk, hiszen nem volt több mint egy csók. Egy jól eső, vad csók. De ezt ki kell vernem a fejemből! Nem gondolhatok rá! Nem szabad.
Próbálok aludni, de a csók sehogy sem megy ki a fejemből. Amint ajka az enyémeket érinti, és keze csípőmön van, smaragd zöld szemeivel az enyémekbe néz... Istenem, ha így folytatom el olvadok! De épp ez az, hogy nem kéne "elolvadnom"! Hisz még csak nem is tetszik, szerelemről pedig szó sincs. Hálát adok, amiért megcsörren a telefonom, így nem gondolkodom ilyen felesleges dolgokról.
- Megmentettél a hülye gondolataimtól. - Nézem a plafont, és próbálok a telefon beszélgetésre koncentrálni.
- A gondolatoktól melyekben Harry Styles szerepel. - jelenti ki, mintsem kérdi.
- Eltaláltad. - sóhajtok fel. - Mesélj valamit. Csak, hogy ne ezen járjon az agyam.
- Pedig nem úszod meg. Mi a helyzet? Mik voltak azok a kommentek a képednél?
- Semmi csak... Megcsókolt. És annyira élveztem! Olyan jó volt amikor megcsókolt. Bele túrtam göndör hajába, ő pedig a derekam fogta aztán a nyakamat csókolta. De aztán itt leállítottam, és megmondtam neki, hogy ez így nem jó mert nem vagyunk szerelmesek egymásba, és ha ez nincs meg akkor több nem lesz köztünk mint barátság. Vagy hasonló... - magyarázom a végén már kétségbe esetten.
- Wáó.- ennyit tudott rá reagálni, amiért nem is hibáztatom.
- Egyéb értelmes mondat, vagy tanács?
- Nem, nincsen. Ezekhez még én sem tudok választ adni.
- Sejtettem. - sóhajtok fel - Holnap beszélni akar velem. De nem tudom mit, és miért. Vagy is hát igen a csókról, de ezen nem tudom mit kéne még megbeszélnünk.
- Én a helyedben... Nem, nem tudom mit tennék a helyedben. Fogalmam sincs. - mondja, minek hatására én felnevetek.
- Megoldom valahogy. - sóhajtok a végén. - Milyen az új hajam? - kérdezem egy kicsit elmosolyodva.
- Tetszik. Jól áll a szőke. Így már tükrözi a kinézeted, ami bent is van az agyadban. Vagy ami éppen nincs. - mondja jókedvűen, és én is felnevetek.
- Szerintem beszéljétek meg. - tér vissza a Styles témához. - Az a legjobb ha mindent tisztáztok. -
- Tudom. De félek, hogy neki mi lesz a véleménye. Már mint tudom, nagyon jól, hogy nem szerelmes belém, hiszen ő mindig csak megakarta kapni a lányokat aztán elhajítani. Nem én leszek a kivétel. Viszont nem is akarok a többi lány közé tartozni, akiket csak lefektetett és kész. - magyarázom neki, miközben ő hümmög egyet.
- Feltétlen beszéljetek! - mondja, és lerakja. Ismerem már, szóval mivel, hogy lerakta ezzel arra célzott, hogy MOST beszéljek vele, mert hamarosan újra hívni fog a fejlemények miatt. Kikerestem a számát, ami csupán csak Zayn jóvoltából van meg nekem, és rányomtam a hívás gombra.
- Haló? - szól bele kissé rekedtes hangján.
- Szia! - köszönök halkan, és már kezdenék is bele a mondandómba.
- Sziszi! - hallom meg hangján egy kis örömöt. - Figyelj, én tényleg beszélni szeretnék veled.
- Tudom, csak éppen nem értem miért. Már mint már mondtam, hogy te sem szeretsz, én sem téged, egy éjszakás kaland pedig nem leszek!
- Tudom, csak... Mindegy hiszen ezzel úgy is mindent elmondtál. - motyogja - Remélem attól még nem fog zavarna, ha ugyan azt csinálom amit eddig. De ha zavar az sem baj. - mondja és szinte látom a kaján vigyort az arcán.
- Hülye vagy! - nevetek fel. - Jó éjt Styles! - köszönök el.
- Jó éjt Szépségem! - mondja majd leteszi a telefont. Mosoly terül szét arcomon, de nem az az igazi mosoly. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de nem jó érzés ezt az arcomon viselni.
Pár perc múlva újra csörög a mobilom.
- Szia! - kapom fel rögtön.
- Na? Megbeszéltétek? - kezdi köszönés nélkül.
- Igen. Vagyis. Nagyjából. - motyogok idegesen pólóm alját gyürködve.
- Ezt, hogy érted? Vagy... Inkább hagyd. Most túl fáradt vagyok. Rossz ez az időeltolódás. - mondja majd nekem is eszembe jut, hogy ha itt most este kilenc van akkor ott hajnali kettő.
- Oké, én is megyek aludni. Jó éjt. - mondom búcsúzásképpen.
- Jó éjt. - mondja és leteszi.
Már nyugodtabb vagyok, hisz Ő megnyugtatott. Hiába is. Az ikertestvéri képességeink még ekkora távolságot is átszel. Hisz Neki, vagyis Kittinek mindig sikerült megnyugtatnia.

55.Fejezet - Most még nem

Sziasztok Drágák! Tudom régen hoztam új részt, de most itt van. Nem tudok mit hozzá fűzni, és nagyon hangulatom sincs hozzá... A kövi részt nem tudom mikor tudom hozni. Talán a hétvégén, de lehet csak jövő héten.
Millió Puszi Drágáim! <3

-Zene-

Egy hét. Ennyi ideje vagyok New Yorkban. Összesen három műsorban voltam benne, amikben énekeltem is, azt hiszem úgy 20 fotózáson vagyok túl, és a fiúk kettő koncertjén. Koncertről jut eszembe. Miután Styles bocsánatot kért mindenki előtt és én megbocsátottam neki, minden ugyan olyan volt, mint a csók előtt. Vagy is ő "megakart kapni" én pedig flegmáztam vele. Niallel nem randiztunk többet, inkább csak barátok maradtunk. Zaynel is szoros a kapcsolatunk, mint barátokként. Megismertem Shopiát is, és hát be kell valljam nekem nem szimpatikus. Persze, ezt nem mondtam a fiúknak, csak Eleanorral beszéltünk erről, és ő mondta, hogy ő sem bírja. Ez van.
John mondta, hogy nemsokára énekelnem kell annak a nem tudom kinek aki majd eldönti, hogy csinálhatunk e klippet a zenémnek. Kittivel többször beszéltem már, és elmondta, hogy tényleg nagyon sajnálja, amit akkor mondott. Nekem pedig ő a testvérem így még ha akartam sem tudtam volna sokáig haragba lenni vele. Ami Kristófot illeti... Nem beszéltem vele. Dorina szerint megváltozott. Azt mondta, hogy rosszabb lett, mint mielőtt megismert volna engem. Nándival is ritkábban beszélek már. Nem igazán tudunk miről. Én zavarban vagyok mindig, mert folyton az jár a fejemben ha beszélünk, hogy szerelmes belém, ő pedig érzi, hogy zavarban vagyok.

Jelenleg a nappaliban ülünk a srácokkal, és Eleanorral. Mellettem Styles, és Zayn ül. Lou éppen répával dobált engem, amikor csengettek. Mike elment kinyitni az ajtót, én pedig nevetve tömtem Zayn szájába a répát. A szemüvegemet, ami csak másodjára van rajtam, amióta itt vagyok, azt a fiúk elcsenték, és most Niallel díszeleg.
Pár perc után felnézek a telefonomból, hogy lássam kijött. És amikor meglátom... Nem akarok hinni a szememnek. Ott áll egy nagy táskával a vállán, farmerben, és bőr dzsekiben. Hirtelenből oda futottam hozzá, és megöleltem. Mélyen szívtam be régen érzett illatát. Elsőre vonakodva, de ő is megölel. Mosolyogva nézek szemébe, amikor elengedem. Ő viszont... Gúnyosan mosolyog rám. Nem úgy, mint régen.
- Nem gondoltam, hogy ilyen boldogan fogadod viszont látásom. Bár ugyan ezt elmondhatnám én is, de nem. - mondta gúnyosan mosolyogva. Ezzel a két mondatával törte ketté a szívem. A mosolyom lehervadt arcomról, és majd nem elsírtam magam. Minden erőmet összeszedve fordultam meg, és ültem vissza a két fiú közé.
- Kristóf. Rég láttalak. - áll fel mellőlem Zayn, és kezet fog Kristóffal.
- Heló srácok. - köszön mindenkinek Kristóf, körbe nézve, miközben biccent egyet fejével. - Styles. Hallom meg van az új ribancod. - tette hozzá gúnyosan Styles, és felém nézve.
- Nem ribanc! - szűrte ki fogai közül idegesen Styles.
- Ahogy érzed. - vont vállat.
- Kristóf. Drágám csak, hogy megjöttél. - jött be a nappaliba Anna nagy mosollyal az arcán. Kristóf köszöntötte Annát (hozzátenném, hogy kedvesen) majd felmentek az emeletre.
- Nem mondtad, hogy jön. Szólnod kellett volna. - mondtam halkan Mikera nézve. Az elmúlt napokban folyton angolul beszéltem ezért már észre sem vettem, hogy ezt is úgy mondtam.
- Tudom, igazad van. Ne haragudj! - süti le szemeit.
- Miért ilyen? Miért ilyen gúnyos, érzéketlen? - mondom most is csak suttogva. Egyszer csak meleg szuszogást érzek bal oldalt arcomon.
- Te tettél ilyenné Édes! - suttogja Kristóf, majd elmegy. Mély levegőt véve hunyom le szemeim.
- Valaki elmondaná mi folyik itt? - kérdezi Liam felváltva rám, és Mikera nézve. Én csak lejjebb csúszom a kanapén, felhúzom térdeim, és lehunyt szemekkel próbálok nem sírni. Mike nem igazán akar válaszolni így kinyitom szemeim, és mély levegőt véve válaszolok.
- Tudjátok, hogy mielőtt eljöttem volna otthonról, volt egy fiú, akivel jártam, de a sok bonyodalmak miatt szakítottunk, majd összejöttünk megint de utána meg már én szakítottam vele mert, nem bírtam tovább ezeket a dolgokat. - kezdtem el magyarázni, ők pedig bólintottak. - Nos, az a fiú Kristóf. - mondtam ki, mire mindenki ledöbbenve néz rám. - De négy napja azt mondta, hogy egy ribanc vagyok, amiért... Konkrétan amiért veletek, fiúkkal vagyok. Azóta nem beszéltünk, és Dorina mondta, hogy azóta rosszabb mielőtt velem találkozott. - mesélem, és a végén már érzem,amint legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Hát... Erre nem tudok mit mondani. - mondja Liam. A többiek vele egyet értve bólogatnak. Érzem, hogy már nem egy hanem több könny áztatja arcom. Tenyerembe temetve próbálom takarni. Aztán valamelyik fiú magához húz és átölel. Nem tudom, hogy melyikük, de nem is érdekelt. Sírtam, így összekönnyezve a fiú pólóját, és szerencsém van, hogy ma nem sminkeltem ki magam. Annyira.
- Ja, még, hogy nem a ribancod. - hallom meg újra gúnyos hangját. Idegesen emelem fel a fejem, és sírásom is el múlik. Dühösen megyek oda hozzá, és tenyerem arcán csattan, nagy foltot hagyva ott.
- Nem beszélhetsz így velem! Nem hívhatsz ribancnak, amikor csak kedved tartja! Megint az az érzéketlen pöcs vagy, mint amikor megismertelek a nyáron! Igen, eljöttem ide. De képzeld Kitti megérti. Nándi, és Szeli megérti. Nessza is! Mi a frászért nem tudod megérteni te is? - kiabálok vele.
- Mert szerettelek! Te meg csak úgy elmész! Ráadásul rögtön randizol Niallel, Zaynt ölelve alszol, és Stylest csókolod. - kiabál már ő is.
- Tudod, hogy egyik sem jelentett semmit sem! Ők a barátaim! - mutatok a fiúkra idegesen.
- Aha, ja persze. - forgatja szemeit.
- Azt hiszel, amit akarsz. - mondom, majd megfordulok, és kirohanok a hátsó ajtón. A legrosszabb, hogy csak ekkor döbbentem rá, hogy mindezt angolul beszéltük, szóval a többiek is értették.
Oda mentem, ahova Mike vitt még az első nap, mikor meg érkeztem New Yorkba.
A függőágyra ültem, és sírtam. Miért kellett tönkre tennie? Tönkre tennie a napom, az érzéseim. Már vagy tíz perce csak sírtam, mikor lépteket hallottam. Könnyes szemekkel néztem fel, és Styles állt velem szembe. Tehetetlenül állt. Nem tudta, mit kéne tennie. Én viszont tudtam mire van szükségem. Felálltam, és átöleltem. A zokogás újra kitört belőlem, de most nem próbáltam visszatartani.
- Igazából sosem bírtam. Úgy néz ki ez már nem fog változni. - mondja, én pedig halkan felnevetek. Elengedem, és könnyeimet törölgetve ülök vissza a függőágyra. 
- Jól vagy? - áll meg előttem, és kezeit térdeimre helyezi.
- Jól leszek. - mosolyodom el halványan.
- Addig is itt leszek. - mondja, és előveszi zsebéből a szemüvegem. Na, az meg, hogy került oda?
- Niall adta vissza, mielőtt kijöttem. - mondja értetlen arcomat látva.
- Vissza kapom? - nyújtom ki a kezem, jelezve, hogy adja vissza tényleg.
- Persze. - mosolyog rám, de ahelyett, hogy a kezembe adná, rám adja. Tenyere megállapodik arcomon, és úgy jön közelebb végig szemeimbe nézve.
- Ugye, nem megcsókolni akarsz? - kérdezem halkan, zöld szemeit fürkészve.
- Nem. - mosolyog rám, de arca még mindig közelit felém. Nem tudom mit akar, de amíg nem megcsókolni, addig hagyom. Megsimítja arcom, majd arcomról lepuszilja az egyik könnyem. Elpirulva hajtom le fejem, és birizgálom karkötőim. Pár másodperc múlva leül mellém, és vállával meglök egy kicsit, játékosan. Mosolyogva nézek fel, és lököm vissza.
- Vissza megyünk? - kérdezi halkan, pár perc múlva. Csak bólintok, és már fel is állok. Csöndben, lehajtott fejjel sétálunk az ajtóig. Mindenki még ott volt, és az egyik fotelban Kristóf ül térdein könyökölve, tenyereibe temetett arccal. Nagy levegőt véve nyitom ki az ajtót, és megyek be. Rögtön az emeletet célzom meg, és csak Eleanorra nézek jelezve, hogy ha bárki fel akar jönni, az csakis ő lehet. Mielőtt megindultam volna a lépcsőn Kristóf hozzám siet és elkapja a karom.
- Ha kell az a kéz, most elengedsz! - sziszegem idegesen kezére, majd szemeibe nézve.
- Beszéljük meg. Kérlek! - mondja halkan, de még mindig nem enged el.
- Engedj el! Most! - mondom idegesen, figyelmen kívül hagyva szavait.
- Sziszi. Beszéljétek meg. - szól rám Zayn, és El is nagyon bólogatva néz rám.
- Ne rángasd bele őket ebbe. - mondom már magyarul Kristófnak. - Nem akarok veled beszélni, nem is fogok, szóval hagyj békén. - mondom végre kirántva karom keze közül, és felrohanok a szobámba. Idegesen sétálok fel alá a szobában, majd elővéve a telefonom akarom hívni Dorinát.
Mit tudna segíteni? Miért kéne bele rángatnom? Felesleges.
Meggondolva magam teszem el a mobilom. A teraszra megyek, és ott leülök az egyik székbe, felhúzott térdekkel. Nem akartam gondolkodni. Csak kikapcsolni az agyam. Csak öt perc szünet. Ennyi lenne a kívánságom. Ám ez nem sokáig tart így, mert John jön ki hozzám. Azt sem tudtam, hogy itthon van...
- Negyed óra múlva megyünk az első tánc órádra. Készülnöd kéne. - néz le rám kedvesen. Magamra erőltetve egy mosolyt, bólintok. Ő kimegy a szobából, én pedig elkezdek készülni. Átöltöztem gyorsan egy Nike, lazább, szürke nadrágba, egy fekete ujjatlan pólóba, fölé egy lenge, szürke pulcsi, és sport cipő. Hajamat felkötöttem, de a frufru részét kint hagytam. John az ajtó előtt várt így együtt mentünk le.
Mindenki ugyanúgy ott volt mint mikor felmentem.
- Kinga. Kérlek! - jön utánam megint Kristóf.
- Ajj, már. Nem. Vagy legalább is nem addig, amíg a többiek is itt vannak. - mondom, és ahogyan elnézem arcát neki ez a válasz is megfelel. Bólint majd engedi, hogy elmenjek.
- Hova mész? - szól utánam Louis.
- Tánc órára. - vonok vállat, és z ajtóban várakozó Johnra mutatok.
- Megyek veled. - mondja Styles kaján vigyorral az arcán.
- Minek?- vonom fel szemöldököm.
- Miért ne? - vigyorodik el még jobban.
- Kérdéssel kérdésre nem illik válaszolni. - fonom össze magam előtt karjaim.
- Te se válaszolsz általában az én kérdéseimre. - jön közelebb.
- Mert hülyeségeket kérdezel. - forgatom meg szemeim.
- Vagy csak, mert tetszem neked. - mondja, és már egészen közel áll hozzám. Ártatlan arcot vágva hajolok közelebb hozzá, ő pedig hitetlen, és egyben örömteli arccal néz rám. Mikor már majdnem szájához érek, a füléhez hajolok jobban.
- Te csak magadnak tetszel, Drága Naiv Styles. - suttogom fülébe, mire ő kicsit eltávolodik, és zavartan vakargatja tarkóját.
- Mehetünk. - fordulok meg és Johnra mosolygom.
- Csak, hogy tudd. Nem adom fel. - szól utánam Styles.
- Csak, hogy tudd. Nem érdekel. - nézek vissza rá.
*
Jó volt már táncolni. Őszintén hiányzott. Hiába énekeltem nap mint nap a tánc hiányzott. Nagyon is. A koreográfus nagyon aranyos. Egy 19 éves lány. Haja olyan vörös, mint Ariana Grande-é. Szóval durván vörös. Háta közepéig ér, és teljesen egyenes. Jól ki lehet jönni vele, mert aranyos lány. Kicsit emlékeztet Kittire.
- Oké, akkor még egyszer utoljára. - mondja Emily (így hívják) és elindítja a zenét. Kicsit hasonlított Chachi Gonzales egyik táncára. A zene is elég jó volt, bár nekem mind kettő kicsit... Vad volt. Viszont nagyon élveztem. Azt, hogy táncoltam, hogy újat tanultam, és a legjobban azt, hogy másabb volt, mint az otthon tanultak.
- Na, és most húzzunk el kajálni. - mondja Emily, amikor kikapcsolja a zenét. Nevetve egyezek bele, és szóltam Johnnak, hogy Em-el elmegyünk kajálni, és majd ő haza visz a kocsijával. Na, hát igen nekem se ártana már egy jogsi..

- Na és most mesélj magadról. - mondja nagy vigyort felvéve, amikor beülünk a McDonald's-ba.
- Mit kéne? - kérdezem viszonozva mosolyát.
- Hogy állsz pasi téren? - kérdi rögtön.
- Sehogy. És nem is akarok. - rázom fejem fintorogva.
- Ilyen rossz volt az utóbbi? - kérdi csodálkozva egy kissé. Én csak bólintok. - Ne aggódj. - legyint - Amikor híres leszel, a pasik úgy jönnek mennek majd mint a buszok. Nem baj ha lekésed, pár perc múlva jön egy másik. - kacsint rám, belőlem pedig kitör a nevetés.
- Nem ilyen fajta vagyok. - rázom fejem, amikor befejezem a nevetést.
- Mert még fiatal vagy. - legyint szemeit forgatva, de azért mosolyog.
- 17 vagyok. - ráncolom szemöldököm.
- Az még fiatal Édes. - mosolyog rám.
- Na, mert te olyan öreg vagy. - forgatom szemeim mosolyogva. Két órán keresztül beszélgettünk. Emily kedves lány, és nagyon -nagyon- szeret bulizni, illetve szórakozni. 15 éves kora óta tanít táncot (wáó) és gyerek kora óta táncol. Megpróbálta a balettot de inkább abba hagyta, mert nem szerette annyira. Szülei meghaltak egy autó balesetben négy éve, és a nagymamájánál lakik a hat éves húgával. Jelenleg eladó lakást keres, ami jól megfizethető, de nem igazán megy neki.
- Akkor holnap. - intek mosolyogva, mikor kiszállok a kocsijából. Vissza int, én pedig megindulok be a házba.
- Öt órán keresztül tánc óra? - néz felvont szemöldökkel Mike, mikor beléptem a nappaliba. Hozzá tenném a többiek még mindig nálunk tanyáztak.
- Öhm... Nem. - nevetek fel kínosan, miközben felgumizom a hajam - Igazából más két órája vége, csak elmentünk kajálni, és eldumáltuk az időt. - vonom meg vállam, és a lépcsőt veszem célba.
- Jó csaj? - ugrik ki elém Niall. De szó szerint. A kanapéról ugrott így előttem ért földet. Nevetésem visszafojtva nézek a földön heverő Niallre.
- Te teljesen hülye vagy. - nevetek, miközben segítek felállni neki.
- Na, de jó csaj? - sürget vigyorogva.
- Hallod. Táncos csaj. Az csak jó lehet. - neveti el magát Louis, mire El fejet üti. Ebből lett az, hogy mindenki nevetett.
- Kinga. A függő ágynál vár. - mondja halkan, és magyarul Mike. Persze, tudom, hogy Kristófra gondolt. Biccentek, majd intek a többieknek.
- Mindjárt jövök. Addig készítsetek elő valami jó filmet. - mosolygok. Niall és Louis már el is kezd veszekedni, hogy mit nézzünk.
Gyorsan és határozottan sétálok a függőágyig. Pár méterre tőle megállok, és összefonom karjaim. Fa arccal próbálok ránézni, de miután látom, milyen sebezhető is jelen helyzetben, megenyhülök. Leülök mellé, és így vagyunk csendben vagy tíz percig.
- Sajnálom! - mondja egyszer csak.
- Kifejtenéd, hogy mit? - kérdezek rá, mert ezért nem egy dolog van, amit sajnálnia kéne...
- Mindent! - mondja szemeimbe nézve.
- Rendben. - bólintok.
- Tényleg? - csodálkozik el. Hát, persze. Hisz rögtön megbocsátottam neki.
- Tényleg. - mosolygok rá. - Csak egy kérésem van. Kezdjük úgy, mint barátok. - mondom ő pedig nagy lelkesedéssel egyezz bele.
- Menjünk, mielőtt Niall és Lou összeverekednek, azon, hogy milyen filmet nézzünk. - mosolygok, és megindulunk vissza a házba.
- Na, meg van mit nézünk? - kérdezem mikor belépünk, és mindenki mosolyogva bólogat. Kivéve El. Ő csak elhúzott szájjal bólint.
- Na, szent a béke? Vagy jártok? - vonogatja szemöldökét Lou mosolyogva, mikor beléptünk.
- Csak szent a béke. - forgatom szemeim mosolyogva. - Most ha megbocsátotok én elmegyek letusolni. Mindjárt jövök. - mondom és felmegyek a szobába, ahol valóban lefürdök.
Átöltözve, kiengedett vizes hajjal, és szemüvegben megyek le, ahol a többiek egy csomó kaját összekészítettek, meg a filmet.
- Mit nézünk? - ülök le a kanapéra, El mellé.


- Ez elég bizarr. - mondja Dorina a telefonba. Este, minden elmeséltem neki, miután a srácok elmentek.
- Tudom. - túrok hajamba, kínosan felnevetve.
- És most, hogy viselkedik? - kérdi én pedig megcsinálom a kakaóm, amihez már feltettem a gáztűzhelyre a tejet.
- Hát... Mondjuk úgy, hogy normális. Bár a szokottnál beképzeltebb. És úgy tűnik túl tette magát rajtam. -
- Igen, azt tudom, hogy beképzelt. Itthon rémes vele lenni. - mondja, én pedig eltudom képzelni, hogy most éppen szemeit forgatja.
- Nem olyan rémes. Leszámítva, hogy árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom. - forgatom ezúttal én a szemeim.
- Szerintem csak szimplán hülye. - mondja ki ezt tök természetesen, én pedig felnevetek.
- Óóó a rokoni szeretet. - mosolygok még mindig magam elé.
- Rokonról jut eszembe. Kittivel mi van? - meglepődöm kérdésen, hiszen ő van otthon, csak tudja.
- Ezt fordítva kéne nem? Te vagy hozzá közelebb. Amúgy meg nem tudom. Tegnap beszéltünk utoljára. - vonom meg vállam, mint ha csak látná.
- Én azt hiszem két napja. De lehet volt már az három is. -
- Várj, akkor felhívom most. Félek valami baja esett. - rágom szám szélét. - Negyedóra múlva hívlak. - mondom és válaszát meg sem várva leteszem. Hívom Kittit, és egy kis várakozás után felveszi.
- Szia mi újság? - kérdi rögtön. Megkönnyebbülve fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
- Csak tudni akartam, hogy vagy. Dorina mondta, hogy nem beszéltetek egy ideje, és engem sem hívtál még... - hadarom el. - Szóval aggódtam. - mondom végül.
- Nem kell. - nevet fel egy kicsit, és hallom, hogy van ott valaki.
- Öhm... Zavarok? - kérdem zavartan.
- Nem, dehogy. Dorián van itt csak. - motyogja zavarba jőve.
- Biztos nem zavarok? - vonom fel szemöldököm, és még mindig csak magam elé bámulok.
- Igazából, egy kicsit. - neveti el magát kínosan. - Mi... szóval mi csak... Öhm... - habok össze vissza zavarában. Majd leesett.
- Ójaj. - mondom kicsit elhúzva az "ó" betűt. - Nem kérek részleteket. - nevetem el magam. - Jó szórakozást! - mondom, és le is teszem. Mosolyogva, hitetlen fejjel rázom meg azt, és hívom vissza Dorinát.
- Na? - szól bele rögtön.
- Kitti és Dorián éppen... Érted. - mondom mire belőle kiszakadt egy hatalmas nevetés.
- És te megzavartad őket? - kérdi két nevetés között.
- Ja. - nevetek már én is. - De hallod én megyek aludni, mert a fiúk egész nap kínoztak minket és táncolni is voltam, szóval leteszem. Majd beszélünk még. Már ha sikerül abba hagynod a röhögést. - nevetek fel én is egy kicsit, mert Dorina még mindig nagyon nevetett a háttérben.
- O-ké. Szi-a. - mondja nevetéstől akadozva, majd leteszi.
- Hát, ez kész. - motyogom, nevetve a fejem rázva.


- Sziszi, légyszi! - néz rám Niall, és Louis kölyök kutya szemekkel. Éppen azért könyörögnek, hogy menjünk el az este bulizni.
- Jó, na megyek. - forgatom szemeim mosolyogva.
- Szeretünk. - mondja Louis, és rám ugranak mindketten, azzal a céllal, hogy átöleljenek. Így hárman feküdtünk a szobám padlóján.
- Na, jó. Szálljatok le rólam, vagy én löklek le titeket. - mondom nevetve.
- Megyünk már, megyünk már. - tornázta fel magát Louis nevetve.
- Leszednéd rólam? - utaltam a még mindig rajtam terpeszkedő Niallre. Lou nevetve szedte fől szöszi barátját.
- Akkor este. - kacsintott a szöszi, mire én mosolyogva intettem nekik.Miután a srácok elmentek lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és a változatosság kedvéért most egy kis színt tettem bele. Nem csináltam frufrut, hanem középen elválasztottam, és hajam végét kékre színeztem, haj színező spray-vel. Sminknek szempilla spirált tettem fel, kihúztam és ennyivel elintéztem. A ruha már nagyobb kérdés volt. Végül egy elég vad kollekciót választottam. Vagy legalább is hozzám vad.
Fekete mély kivágású trikó, fölé egy átlátszó csak csipkés anyagból álló "pulcsi". Hozzá egy elég rövid szintén fekete szoknya, amit hasam közepéig felhúztam így begyűrtem a két felsőt. Hozzá egy fekete tíz centis tűsarkút.
Három órán át készülődtem a fürdést is bele számítva. A tükör előtt álltam meg.
Igen, kimondottan buli képes vagyok. - gondoltam magamban. Csináltam magamról egy képet, amolyan "tükör-pózolás" félén, és azt kiraktam Facebookra. "Go Party" címszóval raktam ki és megjelöltem benne a fiúkat, és persze Eleanort. Rögtön kaptam is kommenteket.
Szigeti Kitti: Jól nézel ki. ;) Mi ez az új haj?
Szigeti Kinga: Köszi! :) Áá ne aggódj nem marad ilyen. Csak a buli kedvéért egy kis újdonság. ;)
Harry Styles: Nekem tetszik. Hm az a mini szoknya... Húsz perc és megyek érted Sziszi. ;)Csak egy kérdés; Honnan tudta, hogy mit írunk ha magyarul írtunk? Valószínűleg lehet lefordította.
Szigeti Kinga: Jaj, Styles neked minden tetszik.. De ne feledd! Azt a mini szoknyát nem te fogod levenni onnan. Ne késs! :)
Szigeti Alina: Tényleg csini vagy, de az a szoknya lehetne hosszabb..! És mik ezek a kommentek??
Szigeti Kinga: Nem lesz gond nyugi. :) Megoldom magam is. Styles csak szimplán hülye..!
Harry Styles: Ki kérem magamnak. Ezért még kapsz. Még hozzá 15 perc múlva. ;)
Szigeti Kinga: Na, hogy méred az időt már.. Én a helyedben nem várnám ennyire! Itt már inkább kiléptem mert ha Styles tényleg nemsokára jön értem, akkor nem enyeleghetek hosszabb beszélgetésbe.
Styles nem várta meg a 15 percet. Pontosabban öt perccel korábban jött.
- Wáó! De szexi vagy! - mér végig, amikor kimentem a házból. Ő egy fekete farmerben volt, fehér pólóban aminek nyaka V vonalú volt, és egy bőrdzseki. Így várt a kocsijának támaszkodva, zsebre tett kezekkel.
- Ezt vehetem egy különös bóknak? - vonom fel a szemöldököm.
- Óó, de még mennyire. - vigyorgott még jobban. Szemforgatva mentem a kocsihoz, aminek ajtaját Styles kinyitotta nekem. Motyogtam egy köszönömet, majd beszálltam.
Az út csendesen telt, és alig tíz perc alatt oda értünk. Egy klubba jöttünk, ami inkább hasonlított egy kis hangulatos büfére. Ráadásul karaoke is volt, ami tetszett. A többiek egy sarokban lévő boxban ültek, ahova én rögtön megindultam számítva rá, hogy Styles jön utánam. Mivel nem, hátrafordultam. De ő csak állt ugyan ott ahol eddig, és alsó ajkába harapva mért végig.
- Haladj már! - szóltam rá, mire ő észbe kapott és megindult.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva a többieknek, és helyet foglaltam El mellett. Mellém Styles is leült.
- Jó a hajad. - vigyorog rám Louis.
- Köszi. - viszonzom mosolyát.
Fantasztikusan éreztem magam, velük. Végig nevettünk, meg beszélgettünk. Próbáltunk nem nagy feltűnést kelteni, de nehezen ment, amikor a röhögő görcs szélén voltunk mind annyian. Rendeltünk kaját, meg ittunk is. Természetesen szigorúan csak üdítőket.
- Úúú énekeljetek valamit srácok! - ugrándozott és tapsolt El. Ő egy kicsit túl pörgött.
- Túl nagy feltűnést keltenénk. - rázza fejét Liam.
- Sziszi énekelhetne. - néz rám a mellettem ülő göndör.
- Biztos nem. - röhögöm el magam.
- Na cica. - noszogatott a maga módján. Fújtatva mentem bele, és álltam fel. Amint, mentem szinte lyukat égetett belém a göndör tekintete. Persze, nem a hátamon hanem a... fenekemen. Pff..
- Heló. Énekelni szeretnél? - kérdi a zenés srác, amikor oda mentem.
- Igen. - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Válassz csak nyugodtan. - int egy kisebb füzet fölé, de én rögtön tudom melyik legyen. Megadtam a címet, és felmentem a színpadra, amikor megszólalt a zene. Styles elégedett vigyorral figyelt. Ó ha tudná, mi vár rá.
Oda intet nekem, én pedig gonosz vigyorral arcomon intettem vissza. A zene szólt így elkezdtem énekelni.

La la la la la la la
La la la la la la la

Why am I always hit on by the boys I never like
I can always see 'em coming, from the left or from the right
I don't want to be a priss, I'm just try'na be polite
But it always seems to bite me in the...

Ask me for my number, yeah, you put me on the spot
You think that we should hook up, but I think that we should not
You had me at "Hello", then you opened up your mouth
And that is when it started going south
Oh!
Ezt a színpadon énekeltem majd megindultam Styles felé. Úgy csináltam, mint Victoria Justice és Elizabeth Gillies. 

Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
No you can't buy me a drink, let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...

I guess you still don't get it, so let's take it from the top
You asked me what my sign is, and I told you it was "Stop"
And if I had a dime for every name that you just dropped
You'd be here and I'd be on a yacht
Oh!

Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
No you can't buy me a drink, let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...

What about "No" don't you get?
So go and tell your friends
I'm not really interested
It's about time that you're leavin'
I'm gonna count to three and
Open my eyes and
You'll be gone

One
Get your hands off my...
Two.
Or I'll punch you in the...
Three.
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
I am not your missing link
Let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
Take a hint, take a hint
Woah!

Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...

Kifulladva és vigyorogva álltam a végén a színpadon, és Styles arcát figyeltem. Arcáról lehervadt a mosoly és úgy nézett rám. Nagy tapsot kaptam, és önelégült mosollyal arcomon, mentem vissza a helyemre. 
- Wáó. - volt első reakciója El-nek, de az is öt perc után. Mosolyogva figyeltem, ahogyan mindenki kissé lesokkolódott. 
- Én hozok még kaját. - állt fel Niall, és bólogatva követte őt El, és Lou. 
- Én csajozni megyek. - mondta vigyorogva Zayn, és megcélozta Liam-mel együtt egy lányos asztalt. 
- Ezek szépen itt hagytak. - motyogtam értetlenül ráncolva szemöldököm. 
- Jó voltál. Túl jó. - szólalt meg Styles keserűen mosolyogva. Én csak egy mosollyal néztem rá. 
- Leszállok rólad ha tényleg így akarod. - mondja, és feláll, hogy elmenjen. A bűntudatomnak köszönhetően nem engedtem, hogy elmenjen, és visszahúztam karjánál fogva. 
- Hé. - néztem szemeibe. - Sosem mondtam, hogy zavar. - mosolyogtam halványan - Csak túlzásba esel néha. - mondom és csak ekkor döbbenek rá, hogy még mindig fogom kezét. Gyorsan elengedem, és szám szélét rágva várom reakcióját. 
- Szóval nem zavar ha ezt csinálom? - kérdi egyik tenyerét arcomra simítva. 
- Nem. - mondom erősnek tettetve magam. Igazából egy kicsit zavar.
- És ez sem? - kérdi szemeimbe nézve, miközben másik kezét combomra tette, ott ahol már nem fedett a szoknya. 
- Nem. - motyogom kihúzva magam. 
- Ez sem? - suttogja már, közelebb hajolva hozzám. Lenéztem ajkaira, amik a vágytól, hogy megcsókoljanak, szét nyíltak. Lélegzetem el-el akadt, de nem tudtam mozdulni. 
- De egy kicsit. - motyogom már a végén. Styles önelégült vigyorral arcán, dőlt hátra. Ledöbbenéstől, és az előző kicsi sokktól nem tudtam reagálni, sem pedig mozdulni. Még megszólalni sem. 
- Gyere velem. - ragadja meg karom és elkezd kihúzni a klubból. 
- Hova? - állok meg határozottan, így nem tud tovább húzni. Mosolyogva jön vissza és áll meg egészen közel hozzám.
- Bízol bennem? - kérdi csendesen, és én megint köpni-nyelni nem tudtam. 
- Bízhatok benned? - kérdezek vissza, Styles pedig egy győztes mosollyal arcán visz ki. 
- Hova megyünk? - kérdezem már jobban, amikor kocsiját kikerülve gyalog indulunk el. 
- Csak gyere. - megy tovább, én pedig követem. Egy nagy épülethez vezetett (na mert mint ha nem lenne több nagy épület itt New Yorkban...) és ott a tetejéig lifttel mentünk fel. Majd még egy emeletet lépcsőn. Végül egy tetőn találtuk magunkat. 
- Azta. - motyogom csodálkozó, még is kíváncsi tekintettel körül nézve. Be lehetett látni New York utcáit. - Ez gyönyörű. - nézek körbe, hogy meglássam Stylest. 
- Pont mint te. - mondja mosolyogva, és megindul felém. 
Az este további részében a tetőn voltunk. Nem csináltunk semmit, és ő sem próbált megcsókolni. Csak beszélgettünk. Volt, hogy komolyabban beszéltünk, de volt, hogy csak nevettünk percekig. 
A telefonom csörgésére lettünk figyelmesek. 
- Igen? - szóltam bele. 
- Hol vagy? - hallom a vonal túlsó végén El hangját. 
- Öhm... Stylesal eljöttünk. - mondom mosolyogva. 
- Ó. Bocsi ha meg zavartam valamit. Akkor nem is zavarok. Puszi. - nevet és már le is teszi. Rögtön utána csörög megint a mobilom. Ez már Kitti volt. 
- Szia! - köszönök mosolyogva. 
- Szia! Mi a helyzet? - kérdi vidáman. 
- Semmi, de... Kitti most nem igazán érek rá. - nevetek kínosan, és közben intek Stylesnak, hogy egy pillanat.
- Nálatok most éjfél van. Mit csinálsz te ilyenkor? - kérdi értetlenül.
- Stylesal vagyok. - mondom ő pedig felnevet egy kicsit. - De nem úgy! - nyomom meg az utolsó szót. - Ígérem mindent elmesélek, de most megyek. Puszi. - mondom és már le is rakom. 
- Bocs, megvagyok. - fújom ki a levegőt, mikor elrakom a telefont. 
Visszazökkentve a beszélgetésbe, folytatjuk tovább. Úgy másfél órát még. Utána viszont inkább haza vitt, mert majd nem elaludtam már, és ő is elég fáradt volt. 
Az ajtó előtt öleléssel köszöntünk el egymástól. 
- Jó, hogy normális voltál. - suttogtam fülébe, amikor öleltem. Mosolyogva engedett el. 
- Majd meg ismételhetnénk. - kacsint rám, mire én csak szemeim forgatom. 
- Jó éjt Styles! - mondom, és megindulom az ajtóhoz. 
- Jó éjt Sziszi! - mondja ő is. Csendben mentem fel a szobámba, már amennyire lehet csöndben menni tűsarkúban. Fáradtan zuhantam be az ágyamba, és átöltözni is lusta voltam. Csak lekaptam a szoknyát, és a pulcsit, így egy szál trikóban, és bugyiban aludtam. Miközben két fiú is lakik ebben a házban... Nem igazán gondolkodtam, inkább aludtam. 

***

/Harry Styles szemszöge/

Alig tudtam magam türtőztetni, aznap este a klubban. Éreztem, hogy kicsit megremegett amikor kezem arcára tettem, és úgy simogattam egy kicsit. Aztán, amikor combjára tettem kezem, már látszódott az arcán, hogy még egy ilyen és könnyen megadja magát. De amikor közelebb hajoltam hozzá, azzal a szándékkal, hogy csak hülyítem, hogy megcsókolom, én is elgyengültem egy kicsit. Ahogyan barna szemeivel nézett hol szemeimbe, hol számra, megőrjített. Magaménak akarom tudni. Hogy csak is az enyém legyen. Elsőnek csak szórakozni akartam vele egy kicsit, mint az összes többi lánnyal. De egy idő után megfogott. Megfogott, az ahogyan beszél. Ahogyan nevet, vagy éppen nagyon magyaráz valamit. Ahogyan gesztenye barna szemei az enyéimbe fúródnak. Ahogyan szépen ívelt ajkai mozognak, amikor hozzám szól... Mit meg nem adnék azért, hogy azokat a puha ajkakat én csókolhassam. Hogy ne csak azért csókoljon, mert én úgy akarom, ahogyan egy hete is tettem. Csak egyszer, egyetlen egyszer kezdeményezne ő és én rögtön karjaim közé zárnám, el sem engedve soha már. Ha egyszer ő csókolna meg úgy, hogy ő is akarja, akkor... Akkor azt egy jelnek venném, hogy talán van egy kis esélyem. 
Csak ne szúrjam el. Legalább barátok legyünk. Hiszen ha barátok leszünk, akkor könnyebben belém szeret, vagy bármi más is megtörténhet kettőnk között. Azt akarom, hogy az enyém legyen. De addig is a barát pozícióval kell beérnem. 



Kinga szemszöge: 

- Nekem ez nem tetszik. - nézek végig magamon undorodva. Egy narancs sárga ruha volt rajtam, hozzá való fekete magassarkúval. 
- Pedig jól áll. - nézeget Styles a széken ülve. - Nagyon szexi vagy benne. - vigyorodik el, én pedig szemeim forgatom. Egy ruha boltban vagyunk, és ruhákat nézünk a... Tulajdonképpen nem tudom miért. Csak úgy. Én unatkoztam, ő unatkozott, így eljöttünk. Mivel most mindenki csinál valamit és csak mi nem, ezért megbeszéltük, hogy találkozunk. 
- A kék jobb lenne. - nézegetem gondolkodva a vállfán lévő ruhadarabot. 
- És ha valami egyszerűbb ruhát vennél? - jut eszébe egy nagyszerű ötlet, amire én rá is bólintok. És tényleg. Az egyszerűbb ruhák között megtaláltam egy számomra tökéletest. Fekete csőfarmer, egy tört fehér Mini egeres trikóval, fekete magassarkúval, aminek sarkát követ díszítették. Fekete táskát választottam hozzá, amit szintén gyöngyök díszítettek. 
- Majd nem. - mér végig gondolkodva Styles. A hátam mögé néz felcsillant szemekkel, és oda siet. Mikor visszajön egy napszemüveget rak a fejem tetejére, hajam közé. 
- Na, így már tökéletes. - mér végig még egyszer, mosolyogva. A ruhákat megvéve, szatyrokkal a kezemben léptünk ki az áruházból. 
A napot továbbra is együtt töltöttük. Nem flörtölt, ami jó volt. Már négy napja nem flörtöl. Pontosabban amióta a klubban voltunk. 

- Kristóf holnap repül vissza. - mondja Styles, aminkor egy kávézóban ülünk már. - Nem fog hiányozni neked? - kérdi némi gúnnyal hangjában, de nem foglalkoztam vele.
- Igazából örülök neki. Viszont hiányozni is fog. - vonok vállat, kávémat kavargatva. 
- Miért? - néz rám értetlenül. 
- Örülök, mert kellemetlenül érzem magam mellette. Hisz még is csak egy hónapja még jártunk. Viszont szomorú vagyok, mert hiányozni fog. Ő volt az egyetlen olyan emlék a régi életemből, aki még itt volt a közvetlen környezetemben. És azért még sem olyan könnyű telefonon megtartani a barátokat. Egyet már el is veszítettem. - mondom szomorúan nézve szemeibe. Utolsó mondatomnál Nándi arcképe jelent meg. Eszméletlenül hiányzik. De ha hívom mindig leráz, ő pedig nem keres engem. Ami nagyon fáj. 
- Kire gondolsz? - zökkent ki gondolataimból Harry. 
- A legjobb barátom volt. Amikor elmentem, aznap mondta el, hogy szerelmes belém. Úgy gondoltam, hogy elég erős a barátságunk és ezt kibírjuk. És ebben még igazam is lett volna. De a távolságot már nem bírja ki. Hiszen a testvéreimmel is szakadozóbb a kapcsolatom, nemhogy még a barátommal. - sütöm le szemeim, hogy ne látszódjon a könnyeim csillogása. 
- Sajnálom. - mondta, és hangja őszintén csengett. - Kíváncsi vagyok, milyen voltál régen. - gondolkozik el, és látszik rajta, hogy jobb kedvre akar deríteni. 
- Ugyan ilyen. - vonok vállat, de ezen el gondolkodom egy kicsit. - Nem. Nem ugyan ilyen. - rázom fejem kínosan mosolyogva. - Sosem pörögtem így. Ezt meghagytam az ikremnek. És nem voltam ilyen... vissza beszélős. Mindig csendben tűrtem a dolgokat inkább. Vannak még ilyen kisebb dolgok, de lényegében ezek változtak jobban. - vonok vállat. 
- Szívesen ismertem volna a régi Sziszit. - mosolyog rám. 
- Nincs olyan, hogy régi Sziszi. - rázom a fejem mosolyogva. - Sziszi az új. A név is tükrözi a magabiztosságot, és a másságot. A régi én, csak szimplán Kinga. Egy egyszerű lány, aki sosem szeretett a központban lenni. - Styles át ül mellém, és magához von. Nem tudom meddig ültünk így, de arra lettünk figyelmesek, hogy egy fotós arra mászkál így rögtön szét rebbentünk. Mind ketten felvettük a kapucnink és elindultunk. 
Haza kísért és gyorsan elbúcsúztunk.
- Szia! - köszönök halkan a telefonba, amikor már elterültem ágyamon, és a plafont bámulom.
- Szia! Mizujs? - kérdi azzal a folytonos pörgésével.
- Semmi izgalmas. Ott? - kérdezem lehunyt szemekkel.
- Itt sincs izgalmas dolog. De... Mi van veled? Olyan furcsa vagy. - mondja elgondolkodó hangon. - Semmi csak... Hiányoztok! - mondom ki azt ami a lelkemet nyomja, és érzem halántékomon egy könnycseppet.
Kitti próbált vigasztalni. Ő megpróbálta. De nem ment. Hát, persze telefonon keresztül nem is fog ez menni soha. Nekem most arra van szükségem, hogy itt legyen és átöleljen. Amikor össze szedtem minden erőm, azt hazudtam neki, hogy teljesen jól vagyok, és nyugodtan csak menjen Doriánhoz. Tudom, hogy ott volt, hallottam a háttérben. Kittinek mellette a helye. Én majd megleszek. Sírásomat kicsit eltüntetve, kiengedett hajjal, hogy ebből ne látszódjon semmi, mentem le egy teát csinálni.
Teától forró bögrével a kezemben ültem ki a teraszra. Nem akartam senkit sem zavarni vagy untatni ezekkel a dolgaimmal ezért ültem ki. Egyedül akartam lenni.
De hisz ez hazugság! Nem akartam egyedül lenni. A családommal szeretnék lenni. De nem mehetek haza. Most még nem. 

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Kellemes Ünnepeket, és Boldog Karácsonyt Kívánok mindenkinek!

Sziasztok Aranyoskáim! :) Nem sokára hozok nektek egy újabb részt, de családi kör mellett lehetetlenség írni. :D Mindenkinek Kellemes ünnepeket, és Boldog Karácsonyt kívánok! igaz egy nap késéssel. :) Remélem mindenki örült az ajándékának. :D "Drága" barátnőmmel beszélgetek, és a karácsonyi hülyeségeinket meséljük egymásnak (ugyan is a szünetben nem találkoztunk..) amik tuti benne lesznek a sztoriban. :D Túl nagy hülyeség, hogy ne rakjam be. :D
Szóval boldog Karit mindenkinek! :)

Spanyol szótárt kaptam. Egész nap azt bújtam. :D

Ez kihagyhatatlan volt! :D

Puszii Drágák!! <3 :)
(Ezt a zenét hallgassátok meg! Én IMÁDOM!! :) )

54.Fejezet - Ha félsz hozzám bújhatsz

Sziasztok Drágák! Hát... Erre a részhez nem tudok mit hozzá szólni. Nekem nem tetszik! Nem szerénykedésből mondom hanem azért mert így van. Írtam, írtam, és csak írtam, de egyszerűen rosszul éreztem magam tőle.  Nem jó ez így... Remélem nektek azért jobban fog tetszeni, mint nekem.
Puszii!! <3
U.i.: A beillesztett zenét imádom! Érdemes meghallgatni, főleg olvasás közben.

-Zene-

54.Fejezet - Ha félsz hozzám bújhatsz

- Te vad barom! - kiáltottam el magam, arcom törölve. - Mi a francért keltesz így? - keltem ki az ágyból, de végén elröhögtem magam.
- Én mondtam, hogy számíts rá. - vont vállat mosolyogva. Valóban a partin meg említette, hogy így fog kelteni, de én nem hittem neki. Bele nézett az üres pohárban, majd felcsillantak szemei. Még volt egy kicsi víz benne.
- Ne merd! - mondtam feltartott kézzel. De hiába, mert megtette. Azt a kicsit is az arcomba öntötte.
- Neked annyi! - nevettem fel kínosan, mire Mike kiszaladt a szobából. Én pedig utána, természetesen. Így kezdődött a reggelünk; a házban futkározás körbe-körbe. Azt hiszem a végére mindenkit felébresztettünk. Éppen a lépcsőn futott fel, én pedig utána, amikor elestem.
- Jól vagy? - jött vissza hozzám Mike.
- Jobban lennék, ha most letudnálak önteni én is. - nevettem el magam, és nehézkesen de felálltam. Mike elmosolyodott, majd visszament a szobájába.
- Látom téged is felkeltett. - jött ki csurom vizesen Dorina, a szobájából.
- Igen, de ahogy nézem te többet kaptál. - mértem végig mosolyogva.
- Egy kancsó vizet. - bólintott, mire én akaratom ellenére is felnevettem.
- Én csak egy pohárral. - fejeztem be a nevetést.
- Szerencsés. - forgatta szemeit. - Megyek, megszárítkozom. - ment vissza a szobájába. Követtem példáját, és én is megszárítkoztam, majd felöltöztem. Semmi extra, csak egy cső farmer, fehér topp, és egy farmer dzseki. Hajamat kiengedve hagytam, s a tegnapi tartós spraynek köszönhetően, még egyenes volt, csak egy kicsi göndörség volt benne. Sminknek egyszerűen csak kihúztam a szeme, és szempilla spirál.
- Indulhatunk. - jött ki a szobájából Dorina egy nagyobb táskával, a kezében.
Sajnos nem kísérhettük el Mikeal, Dorinát a reptérre, mert... Tulajdonképpen nem tudom miért nem mehettünk.
- Sziszi. - kiáltotta el magát Mike, az utolsó "i" betűt elhúzva.
- Mi van?- kiáltottam vissza, és én is elhúztam az "a" betűt.
- Unatkozom. - szólt vissza.
- És mit csináljak vele? - nevettem el magam. - Amúgy én is. - mondtam miközben odamentem hozzá. A nappaliban ült a kanapén, fejét lelógatva. Kicsit olyan látványt nyújtott, mint amikor Dani, majdnem szakított Nesszával.
- Min mosolyogsz? - nézett rám, a már vöröslő fejű Mike. Nem is figyeltem, hogy megmosolyogtatott ez az emlék.
- Semmi, mindegy. - legyintettem, és leültem mellé. - Mit csináljunk? - feküdtem el, én is hasonló pózban.
- Irány az edző terem. - ült fel hirtelen Mike, és ugyan akkor gyorsasággal állt fel. Amitől persze, elkezdett úgy menni, mint aki ivott. Kicsit túl sokáig volt lelógatott fejjel. Persze, ahelyett, hogy segítettem volna neki, csak nevettem.
- Na, induljunk. - állt meg egy helyben Mike.
- Ne már. - fintorogtam - Megint az edző terem? - nyavalyogtam -szerintem- jogosan.
- Igen. - vont vállat Mike. Felvonszoltam magam a cuccomért, majd elindultunk.

- Kíváncsi lennék, hogy mikor szokott haza járni, egyáltalán. - mondtam Mikenak sóhajtva, ahogyan észre vettem az edző teremben Stylest. Mike csak halkan nevetett reagálásomon. De, tényleg. Bármikor amikor jövünk, Styles mindig itt van.
Az edzés most is jól esett annak ellenére, hogy mennyire tiltakoztam, hogy ne jöjjünk.
- Áthívom délutánra, pár haveromat. - jelentette ki Mike a futás közben.
- Oké. - vontam vállat. Nekem végül is mindegy.
- Hát ha, te is bepasizol. - nézett rám mosolyogva.
- Na, az kéne még. - forgattam szemeim, nevetve. Ma is egy órát voltunk itt, de amin csodálkoztam, hogy Styles nem jött oda hozzánk. Hála az égnek.
Hazaérve, már a két szülőd otthon tudhattuk, és miután lezuhanyoztam, felöltöztem. Egy egyszerű ruha összeállításnál maradtam. Fehér színű cicanadrág, amin fekete minták voltak. Felsőnek pedig csak egy világos barna lenge pulcsi. Na, meg persze a régen látott szemüvegem. Amolyan By Alexes féle. Azt hiszem három-négy éve vagyok szemüveges, csak nem kell sokszor hordanom. Nem áll annyira jól ezért nem vettem eddig fel. Uh, azt hiszem már vagy fél éve nem volt rajtam. Azt hiszem a szemész doki ha ezt megtudná ki is nyírna...  Hajamat, lazán felkötöttem, pár tincset hagyva, hogy szemembe lógjon. Mivel tegnap Dorina úgy fésülte be, hogy van egy kis fél frufrum, én is ma úgy fésültem be, és be kell vallanom, hogy tetszik.
  Csöngetésre lettem figyelmes, így telefonommal a kezemben mentem ki a szobából. Mike is akkor jött is, a sajátjából, összenézve elmosolyodtunk, és egyszerre kezdtünk el lefutni a lépcsőn. Igen, kétség kívűl ugyan az jutott eszünkbe. Hogy verseny a nappaliig. Ám ezt benéztünk, mert az utolsó három lépcső fokot már gurulva tettük meg. Ugyan is elestünk. Mikor leértünk Mike rajtam feküdt keresztbe. Öt csodálkozó szem párral találkozott tekintetem, és egy "már megszoktam, mindegy" félével is. Igen, az utóbbi Annáé volt. A másik öt pedig a One Dorection fiúké.
- Szállj már le rólam, te barom. - nevettem el magam, és lelöktem magamról Mikeot. Fájó végtagokkal keltem fel a földről, és igazítottam meg magam. Hajam szét jött, ezért abból ki is szedtem a haj gumit, és kicsit beletúrtam, hogy ne álljon olyan szerencsétlenül. Szemüvegemnek szerencsére nem esett baja. Bájosan rámosolyogtam a fiúkra, akik már mosolyogtak bénaságunkon. Közben Mike is feltápászkodott.
- Mióta vagy te szemüveges? - nézett rám értetlen fejet vágva.
- Elméletileg négy éve. - vontam vállat.
- Eddig, hogy hogy nem hordtad? - tett fel még egy kérdést.
- Eddig nem találtam, és el is felejtettem. - nevettem fel kicsit, mire ő is felnevetett.
- Hali skacok. - nézett már a fiúkra Mike, és én is intettem egyet mosolyogva.
- És én még azt hittem, hogy én vagyok a hatásos belépők mestere. - nevette el magát Louis.
- Volt már ennél rosszabb is nekem. - legyintettem mosolyogva.
- Lisa elment már? - kérdezte hirtelen Styles.
- Ma reggel hála az égnek. - bólintott Mike.
- Miért utáljátok ennyire? - kérdeztem értetlenül.
- Őt nem lehet nem utálni. - nevetett fel kínosan Styles.
- Én nem utálom. A barátnőm. És ha esetleg megerőltetted volna magad, akkor most ti is jóba lennétek. - néztem rá.
- Ó voltunk mi jóba. - nevetett lesajnálóan.
- Gondoltam. - forgattam meg szemeim. - Csak tudod, Dorina azokat utálja, akiknek meg van az indoka rá. Gondolom te is kiérdemelted. - tettem hozzá.
- Téged nem utált régen? - nézett rám Mike.
- De. - bólintottam. - De képzeld. A legjobb barátnőm lett mostanra. - tártam szét karom, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet. A pultnak dőlve ittam, mikor Niall jött be a konyhába.
- Szia! - köszön kedvesen.
- Szia! - mosolyogtam rá, és üdvözöltem két puszival.
- A srácokkal filmet nézünk. Nem jössz? - kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
- Nincs kedvem. - ráztam meg a fejem, és a mosogatóba raktam a poharat.
- Nincs választásod. - nevette el magát, és felkapott az ölébe.
- Niall! Tegyél le! - visítottam nevetve.
- Maradj már, mert leesel. - nevette ő is, és szorosabban tartott. Így vitt el a nappaliba, ahol szó szerint ledobott a kanapéra.
- Annyi is megtette volna, ha megkérsz, hogy jöjjek. - nevettem, normálisan felülve.
- Az úgy nem bulis. - vont vállat. Mellettem a két fiú ült, akikkel eddig még nem ismerjük egymást hivatalosan.
- Zayn. - nyújtotta a kezét a balomon lévő barna szemű fiú.
- Sziszi. - mosolyogtam rá, és kicsiny tenyeremet az ő nagyobb tenyerébe helyeztem.
- Liam. - intett a Zayn mellett a fiú. Rámosolyogtam, és bólintottam egyet. Feleslegesnek éreztem megismételni a nevem hisz már biztosan hallotta.
- Nem mintha nem ismernélek titeket. - mosolyogtam, körbe nézve az öt fiún.
- Nem mintha mi sem ismernénk téged. - mosolygott Zayn. - Nem akarsz énekelni nekünk valamit? Hallottuk a partin nagy sikered volt, de mi még nem hallottunk. - nézett rám kiskutya szemekkel Zayn.
- Oké. - mondtam megvonva a vállam. Némi gondolkodás után megvolt mit énekeljek nekik. - Mike. Radics Gigi - Vadonatúj érzés. - mondtam felé fordulva, mire ő bólintott és már írta is be a laptopon a Youtube-ra. Megkereste Karaokén és már indította is. A kis hangfalak már hozzá voltak csatlakoztatva.
Imádom ezt a dalt. Mindig a nyár érzését adja át, és Radics Gigi hangja csodálatos. Nagyon szeretem, minden számát.
- Aszta. - tátotta el száját Liam.
- Ez milyen nyelvű volt? - kérdezte Zayn.
- Magyar. - mondtam, karkötőmet birizgálva.
- Még egyet. Légyszi. - ugrándozott Louis, és az "i" betűt elhúzta. - Most egy karácsonyosat. - csillantak fel a szemei. Úgy látszik ez a fiú, korántsem olyan komoly mint a partin volt.
- Például? - mosolyogtam rá.
- Demi Lovato - Let It Go. - mondta vidáman. Rábólintottam, mert annak még a szövegét is tudom. Demi Lovatot is szeretem, de közel sem annyira, mint Gigit.
 - Még egy utolsót. Légyszi. - mondta Louis, és megint elhúzta az utolsó betűt.
- Oké, csak ne kiabálj. Elég, hogy szemüveges vagyok, nem kéne, hogy még süket is legyek. - nevettem el magam, egy kicsit.
- Pedig jól áll. - kacsintott rám Zayn.
- Köszi. - mosolyogtam rá, elpirulva.
- Tudod valamelyik számunkat? - kérdezte Louis,  én pedig nemlegesen megráztam a fejem. - Tényleg? Pedig tökre úgy látszott rajtad, mint ha Directioner lennél. - nézett rám csodálkozva Lou.
- Én nem. Az testvérem viszont imád titeket. - forgattam szemeimet, mosolyogva.
- Na, és hány éves a testvéred? Szép lány? Mikor jön meglátogatni téged? - kérdezte pimaszul mosolyogva Zayn.
- Az iker testvérem, csak éppen szőke hajjal, és rosszabb természettel. - nevettem el magam kicsit.
- Iker testvéred? Király. - mondta Liam mosolyogva. - De miért rosszabb természettel? - tette hozzá.
- Ezt csak az érti, aki ismeri. - legyintettem.
- Tényleg nem ismered egy számunkat sem? - játszotta el Louis, hogy szomorú.
- Ismerek párat. Pontosabban az összesen, mert a tesóm mindig megmutatja nekem, még ha nem is érdekel. De úgy nagyon egyiknek sem tudom a szövegét. Talán a Little Things, vagy a Story Of My Life. De inkább az előbbi. - vontam vállat.
- Énekeld el, légyszi, légyszi, légyszi! - ugrált Louis a kanapén. Nevetve bólintottam rá.
- Nem tudom, annyira a szöveget. - figyelmeztettem őket.
- Majd kisegítünk ha nem tudod. - mosolygott rám Niall, mire mind a négy fiú helyeselve bólogatott. Zayn elkezdett gitározni mellettem, amit közben Mike hozott ide. Megerőltetve az agyam gondoltam vissza a szövegre, amit Kitti annyi énekelt, és próbált nekem is megtanítani. Végül mindenre emlékeztem, de a vége felé egyre döcögősebben ment a visszaemlékezés. Segítségemre, Zayn kezdett énekelni kicsit, majd miután tudtam már ment. Egy ideig. Ezúttal Harry segített be. Az utolsó pár mondatnál megint megakadtam, és megint ugyan az a két fiú segített. A végén már mind hárman énekeltünk.
Mikor befejeztük, mosolyogva néztem körbe.
- Na, tudod te ezt. - bökdösött meg Zayn, mosolyogva.
- Segítséggel, de ja. - mosolyogtam vissza.
- Amúgy marha jó hangod van. - mondta Liam, és Zayn is helyeselt vele.
- Köszönöm. - mosolyogtam rájuk.
- Na, és most nézzünk filmet. - csapta össze két tenyerét Mike. - Horror? - nézett körbe jelentőség teljesen.
- Ne, már. Nem szeretem a horrort. - húztam el a szám.
- Nyugi, ha félsz, majd hozzám bújhatsz. - kacsintott rám Zayn, aminek hatására  én elpirulva sütöttem le szemeim.
- Jegyezzétek meg ezt a pillanatot, mert Sziszit ritkán lehet zavarba hozni. - mondta Mike, mire én megforgattam a szemeim. De igaza volt.
- Démonok között? - mutatta fel a DVD-t Mike.
- Bármit megnézek, de azt soha többet! Kérlek csak azt ne! Elég volt egyszer. - mondtam elhúzott szájjal.
- Oké. Akkor Annabelle. - mutatta fel a következő DVD-t. Nem hallottam még róla, szóval mint mindenki más én is beleegyeztem. Kár volt!
Éppen a baba hintázott a hintaszékben, és én szorosan lehunyt szemekkel ültem. Balomon Zayn, jobbomon pedig Styles ült. Egyszer csak éreztem, amint a bal oldalamon ülő fiú, magához von. Hozzábújva fúrtam arcom pulóverébe.
- Félsz? - suttogta alig hallhatóan, és hangján hallottam, hogy mosolyog. Nem szólaltam meg, csak bólintottam. - Nem kell. - simogatta hátam megnyugtatóan. Pár perc után valóban megnyugodva nyitottam ki a szemem. Tovább néztem a filmet, és így Zayn mellett már nem volt olyan félelmetes.
Kicsit elaludhattam, mert amikor legközelebb kinyitottam a szemem, még mindig egymást öleltük Zaynel, de most már ő is aludt. Óvatosan körbenéztem, és mindenki más is aludt. A tv-ben már valami bűnügyi film ment, a nem tudom melyik csatornán, és a függönyök is be voltak húzva. Gondolom a horror film után lusták voltak kihúzni. Nem nagyon akartam felkelni, így becsuktam a szemem. Éreztem, amint Zayn jobban magához ölel álmában. Ettől elmosolyodtam, és felnéztem arcába. Azonban ő már nem aludt. Kómásan nézett rám, de amint szemeimbe nézett elmosolyodott.
- Mennyi lehet az idő? - kérdezte nagyon halkan. Felemeltem a térdemnél heverő telefonom és megnéztem.
- Este fél tízen egy. - mondtam, kicsit csodálkozva.
- Akkor aludjunk vissza. - mosolygott rám, és már le is hunyta szemeit.
- Jó ötlet. - mondtam belefúrva arcom, nyakába. Ő ennek hatására, kicsit felnevetett.
- Csak nem csikis vagy? - néztem fel rá, mosolyogva.
- Kicsit. - nézett rám mosolyogva.
- Ezt jó lesz nem elfelejteni később. - hajtottam vissza fejem, de most nem a nyakához, hanem csak a vállára.

Később is felkeltem, és megint ugyan az a látvány fogadott; hat alvó fiú, és félhomályban bekapcsolt tv. Megnéztem mennyi az idő. Hajnali négy. Vissza akartam aludni, hiszen olyan jó volt Zayn ölelésében, de nem ment. Óvatosan, hogy ne keltsem fel Zaynt, kihámoztam magam öleléséből, és a konyhát közelítettem meg.
- Jó reggelt! - szólalt meg egy rekedtes hang az ajtó felül, minek hatására majdnem elejtettem a poharat.
- Megijesztettél. - néztem rá.
- Sajnálom. Nem direkt volt. - vont vállat.
- Inni? - kérdeztem visszafordulva a pulthoz. A hűtőhöz sétáltam, és egy üveg ásványvizet vettem ki.
- Kösz, nem. - mondta, miközben felült a pultra. Szokatlan volt pont tőle ez a komorság.
- A reggelnek köszönhetem, ezt a komorságot, vagy ilyen vagy ha nem mondasz menőnek tűnő szövegeket? - néztem rá felvont szemöldökkel. Csendesen, kínosan elnevette magát, és megrázta a fejét.
- És ezt most találjak ki, hogy mi a válasz. - motyogtam a fejemet rázva, miközben töltöttem az üvegből a pohárba vizet.
- Egyiknek sem köszönheted. - mondta, mert gondolom hallotta, amint motyogtam.
- Akkor hát? - ültem fel vele szembe a pultra, ő pedig megvonta a vállát.
- Zayn megint megkapta hamarabb azt, amit én is nagyon szeretnék. - mondta alig hallhatóan, és lehajtotta fejét.
- És mi lenne az? - forgattam meg szemeim.
- Te. - nézett szemeimbe, és én a ledöbbenéstől nem tudtam megszólalni. Na, nem a hír miatt inkább az őszinteség miatt.
- Jó reggelt. - motyogta Mike, miközben bevánszorgott a konyhába. Egyikünk se szólalt meg. - Mennyi az idő? - kérdezte Mike, mire én csak az orra elé nyomtam a telefonom. - Hajnali négy? Basszus, akkor jó éjt, vagy szép álmokat. - vonszolta vissza magát a kanapéra. Ő is elkezdett kimenni a konyhából, de karja után kaptam. Nem nézett rám, csak vissza ment eredeti helyére, vagy is a pulthoz.
- Egyrészt nem vagyok tárgy. Nekem is van beleszólásom, hogy kié vagyok és kié nem. - szögeztem le, mire ő csak bólintott. - Másrészt pedig honnan vetted, hogy Zayn "megkapott"? - vontam fel szemöldököm.
- Egymást ölelve aludtatok, és elpirultál mikor flörtölt veled. - mondta még mindig a padlót fürkészve.
- És? Attól még nem vagyunk együtt. Szerintem legalább is. - nevettem el magam lesajnálóan.
- Nem vagytok együtt? - nézett fel rám most először.
- Nem. Tudod vicces, hogy az elmúlt két napban már másodjára mondom neked ezt. - túrtam, amúgy is kócos hajamba. Leszállt a pultról és mosolyogva sétált felém. Mosolyának köszönhetően apró gödröcskék jelentek meg arcán, ami igazán jól állt neki.
- Ez esetben - jött egészen közel. - nincs kedved eljönni velem a Starcbuck-ba? - nézett mélyen szemembe.
- Minek? - fontam össze magam előtt karjaim.
- Kávét venni mondjuk. Meg valami kaját, és Lounak répát, mert kiakad ha nem kap. - nevetett fel kicsit, és ezen én is elmosolyodtam. - Ezt vehetem igennek? - csillantak fel zöld szemei.
- Egy feltétellel. - tettem fel a kezem magam elé.
- Mi lenne az? - mosolyodott el.
- Ha nem flörtölsz olyan bunkó módjára, mint eddig. - mondtam határozottan.
- Rendben. - bólintott rá. Még felmentünk a fürdőmbe, hogy ott megtudjunk fésülködni, mert egyikünk se nézett ki a legjobban. A sminkemet nem szedtem le, csak kijavítottam.
- Induljunk már. - húzott ki a szobából Styles. Igen, vele beszéltem eddig bár nem említettem a nevét, szerintem rá lehetett jönni. Harry Styles, aki nem is akkora bunkó, mint gondoltam.
- Át kéne öltöznöm még. - mondtam halkan mert már a nappaliban jártunk, ahol még mindig mindenki aludt. Styles ment mint aki meg sem hallotta.
- Gyalog, vagy kocsi? - kérdezte mikor becsuktuk magunk után a bejárati ajtót.
- Gyalog. - vontam vállat.
- Csörög a telefonod. És jó a csengő hangod. - kacsintott rám mosolyogva. Valóban telefonomból a One Direction - Over Again című dala szólt.
- A testvérem hív. Még ő állította be ezt csengő hangnak, mert ez a kedvence. - vontam vállat mosolyogva.
- Szia! - köszönt bele vidáman Kitti, amikor felvettem.
- Remélem tudsz róla, hogy itt még mindig hajnali fél öt van. - mondtam mosolyogva.
- Úúú bocsi elfelejtettem. Ugye nem keltettelek fel? - kérdezi őszinte sajnálattal hangjában.
- Nyugi nem. - nevetem el magam. - Azt már egyedül is megoldottam. - mosolyogtam.
- Menjünk kocsival légyszi. - mondja Styles, és az utolsó betűt elhúzza.
- Ne már. Utálok kocsival menni. - húzom el a szám.
- Haragudni fogok. - tettette a sértődöttet, összefont karokkal.
- Nem érdekel. - nevettem el magam. - Gyalog megyünk. Csupán csak tíz perc. Nem halsz bele. - forgattam szemeim. Styles kiöltötte rám nyelvét, majd elindultunk gyalog.
- Öhm.Zavarok? - kérdezi Kitti.
- Bocsi. Nem. Csak Styles uraság lusta gyalog elmenni a Starcbuck-ig. - nevetem el magam.
- Eddig utáltad. És mit csináltok a Starcbuck-ban ilyen korán? - kérdezi értetlenül.
- Most is utálom. - vontam vállat, mint ha csak látná. - Louisnak megyünk répát venni. - nevetem el magam.
- Úgy érted Louis Tomlinson-nak? - kérdezi ledöbbenve Kitti.
- Aha. - mondom miközben Styles arcát nézem, aki szintén érdeklődve nézi az enyém.
- Hajnali fél ötkor? - kérdezi Kitti.
- Majd elmesélem később. Ez most túl hosszú lenne. - mondtam miközben Styles felé fordultam. - A Starckbuck-ban árúlnak egyáltalán répát? - nézek rá értetlenül.
- Nem. - neveti el magát. - Majd szerzünk neki valahol. - vonja meg vállát.
- Oké. - nevetem el magam én is. - Figyelj most leteszem, mert Lounak tényleg kell valahol szereznünk répát, és a többi fiúnak is kell kávé. Főleg nekem. - mondom elmosolyodva.
- Oké. Majd hívj. Szia! - köszön el.
- Puszi! - mondtam és letettem.
A Stylesal való "vásárlási körút" egész jó volt. És végül szereztünk répát is Lou-nak.
- Ébresszük fel őket? - nézte tanácstalanul a még mindig alvó fiúkat.
- Csak nyugodtan. - legyintettem, és közbe eszembe jutott valami. - Várj még ne keltsd őket! - mondtam, és csöndben a konyhába siettem. Megtöltöttem egy kancsót hideg vízzel, és vissza mentem. Gonosz vigyorral az arcomon álltam meg Mike fölött, és öntöttem rá a kancsó tartalmát.
- Jó reggelt! - kiáltottam, és a csurom vizes Mikeot néztem visszafojtott röhögéssel. Igen, erre kimondottan mindenki felkelt, főleg Mike.
- Én mondtam, hogy vissza kapod. - nevettem el magam Mike arcára nézve. - Édes a bosszú. - vigyorogtam jobb kezem csípőre téve, a balban pedig a már üres kancsó volt.
- Hülye! - röhögte el magát végül, majd felkelt a kanapéról. Arcán láttam, hogy most mi lesz így már ösztönösen menekültem. Körbe futkároztuk a lakást, majd mikor már kifulladtam a nevető fiúk között is rohangáltunk. A végén, a még mindig álló Styles mögé álltam, és a vállát fogtam.
- Mit csinálsz? - nevetett tovább.
- Élő pajzsként használlak. - nevettem én is.
- Nekem van egy jobb ötletem. - vigyorodott el még jobban, majd megfordult, kicsit megdöntött, és megcsókolt. Mikor elengedett mindenki csodálkozva figyelt minket, és őszintén szólva én is csodálkoztam. Mikor közelebb akart hajolni, hogy megint megcsókoljon, nemes egyszerűséggel pofon vágtam. Pirosló arccal nézett rám.
- Hülye barom. - mondtam, és megindultam az emelet felé. Mike felém rohant aggódó tekintettel, és elkapta a karom.
- Hagyj! Kérlek! Csak... Ne jöjjön fel senki! - mondtam magyarul, mert ezt csak neki akartam mondani. Mike megértően bólintott és elengedett. Felszaladtam a lépcsőn, és az ajtómat kicsit becsapva csuktam be magam után. Elővettem a telefonom, és kiültem az erkélyre.
- Szia! - köszönt bele vidáman Kitti.
- Megcsókolt! Az a vad barom elrontotta azzal a reggelem, hogy fogta magát, és csak úgy megcsókolt! - "köszöntem" bele mikor felvette.
- Öhm... Kinga... - kezdte de közbe szóltam.
- Megígértettem vele, hogy nem flörtöl, amit be is tartott. Aztán felkeltettük a többieket, én Mikeot egy kancsó vízzel, mert tegnap ő is így keltett engem. Mike kergetett, én pedig azt a hülyét használtam pajzsként, erre meg megfordult, és megcsókol! Egyszerűen... Egy rohadék pöcs fej! Elegem van belőle! Azt hiszi ő a világ közepe, és minden lány rögtön a karjaiba omlik. Pedig nem! Ráadásul 21 éves. Én még csak 17 vagyok. Még is mit akar tőlem? Azt hitte, hogy majd ha megcsókol, akkor rögtön járni fogok vele? Hát nem! Nagyon nem! - dühöngtem fel alá járkálva az erkélyen.
- Kinga. Itt vagyunk mi is. - szólt bele a telefonba egyszer csak Alina.
- Basszus. - motyogtam alig hallhatóan. - A mi alatt megint csak kiket értesz? - haraptam alsó ajkamba.
- Akik múltkor is. - mondta, én pedig leültem a fotelba.
- Oké... - mondtam halkan, és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. - Pillanat valaki hív. - mondtam, és felvettem a másik hívót.
- Szia El! - köszönök bele.
- Szia Sziszi! Louis mesélte Harryt. Szeretnél egy csajos napot? - kérdezte kedvesen, nekem pedig mosolyognom kellett kedvességén.
- Az jó lenne. - sóhajtok fel. - Egy órakor jó neked? Most még beszélek telefonon a családommal, ami nem fog kevés időbe telni... - főleg, hogy ki kell magyaráznom magam.
- Persze, nekem jó. - mondta és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Akkor addig is szia! - köszönök el, és én is mosolygok.
- Szia Sziszi! - mondja és leteszi. Nagy levegőt véve, nyomom meg a gombot, hogy vissza kapcsolódjak a 'családi-beszélgetésbe'.
- Bocs, itt vagyok, csak Eleanor hívott, hogy csajos nap ma... De mindegy is. - túrtam hajamba és megráztam a fejem.
- Szóval ki csókolt meg? - kérdezi Kitti.
- A a pöcs Styles. - motyogom.
- És te mit reagáltál erre? - kérdezi Alina.
- Pofon vágtam, és felszaladtam az emeletre. - mondtam, nagyot sóhajtva.
- És ki az az Eleanor? - kérdezi most Dani.
- Nem ismered Eleanor-t? - kérdezi a háttérben Kitti.
- Eleanor, Louis barátnője. El is Anna cégénél modell, mint én. Mellesleg aranyos lány, és nagyszerű modell - mondom nekik.
- És miért vannak ott a fiúk hajnali ötkor? Már mint most ott annyi az idő nem? - kérdi Kitti.
- Mert tegnap horror filmet néztünk, amit persze, én nem tudtam végig nézni, mert féltem. Aztán... Szóval az mindegy. Utána meg elaludtunk mindannyian a nappaliban. -
- Az "Aztán" után mi történt? - kérdezte gyanúsan Kitti.
- Ajj, mindegy. - túrtam hajamba.
- Nem mindegy. - vitatkozott nővérem.
- Zayn átölelt, hogy ne féljek, és úgy aludtunk el. De nem mindegy? Mert szerintem de! - mondta kínomban már elnevetve magam.
- Szóval egy ribanc lettél. - jelenti ki az eddig csöndben lévő Kristóf.
- Tessék? - kérdezem egy oktával magasabb hangon, és felvont szemöldökkel nézek magam elé.
- Bocs, de ez igaz. - mondja Kitti is.
- Na, jó. Ha már mindenki akkora ribancnak tart, akkor megyek ribancoskodom egyet azzal, hogy modellkedem, énekelek, és táncolok, azért, hogy híres legyek. Ugyan is nem azért voltam benne abban a műsorban, mert Niallel randiztam, aki még azok után sem mond ilyet, hogy az egész előtte történt. Gondoljatok, amit akartok, de én nem fogom megtűrni azt, hogy így beszélnek velem, főleg, hogy azt a családom teszi! - mondtam idegesen.
- Kinga én nem úgy gondoltam! - szabadkozik bűntudattal a hangjában Kitti.
- Aha, persze, ja. - motyogom, miközben észre veszem, hogy az erkély ajtó kinyílik, és Zayn lép ki rajta. A telefont leteszem az asztalra, pedig hallom, hogy Kitti beszél nekem, de őszintén nem érdekel. Ezek után nem.
- Zayn. Hát te? - kérdezem és ösztönösen benézek a szobámba.
- Nyugi, a többiek elmentek. - találta ki gondolataim, én pedig csak bólintok. - Szóval... Nem vagyok jó ezekben a lányos témákban, de El szerint csak meg kell, hogy hallgassalak. - mosolyodik el halványan.
- Minek csókolt meg? - támadtam le szegényt.
- Mert szerelmes beléd. - vonja meg a vállát.
- Na, persze. Én meg húsvéti nyuszi vagyok az északi sarkról. - mondtam, és hallom, amint Zayn kicsit elneveti magát. - És ha szeretne is? Én nem őt, és ezt meg kéne értenie. Nem pedig csókolgatnia. Tudom, hogy a barátod, de akkor is pöcs volt. - mondom ki nemes egyszerűséggel.
- Hát ez őszinte volt. - bólogat, mosolyogva.
- Az. - motyogom a karkötőimet piszkálgatva. Érzem, amint végig csurog egy könnycsepp az arcomon, és kézfejemre esik.
- Hé, ne sírj, nyugi. - ölel magához.
- Elegem van Zayn! - zokogom átölelve. - Ebből az egészből. Onnantól kezdve, hogy eljöttem New Yorkba. Örülök, nagyon is, hogy megismertelek titeket. De ha már ezt így fogadom, akkor mi lesz később? - engedem el végül.
- Nyugi Sziszi! Ez csak azért van, mert eljöttél otthonról, ami már nagy szó. A többi pedig csak Harry csókja miatt van. - próbál megnyugtatni. - Segíthetek valamiben, hogy jobb legyen? - néz rám elhúzott szájjal.
- Nem, hacsak nem tudod idehozni nekem az otthoni legjobb barátom. - mosolyodok el kínosan.
- Hát... Azt nem tudom megtenni, de megpróbálhatom helyettesíteni. - tárja szét karjait.
- Az is jó lesz. - ölelem át.
- Biztos csak ezek miatt készültél ki ennyire? Nem történt más is? - kérdezi, de nem enged el.
- Semmi... Vagy is de, de az most mindegy. - ölelem jobban magamhoz.
- Hé. Az este fellépünk. Nincs kedved eljönni megnézni. El és Shopia is ott lesz. - mondja kicsit eltolva magától.
- Shopia? - nézek rá kérdőn.
- Liam barátnője. - mondja én pedig bólintok. - Na eljössz? Légyszi! Úgy sem láttál még minket élőben. - mosolyog rám.
- Oké. De egy feltétellel. - mondom, elmosolyodva.
- Mi lenne az? - kérdezi Zayn, és már láttam arcán azt, amitől féltem.
- Ha nem csináltok semmi meglepetést nekem! - mondtam, mert pontosan ezt láttam arcán, hogy már ki is találta.
- Ajj, hogy jöttél rá? - nevet fel.
- Az arcodra volt írva. - nevetek én is. - De ígérd meg, hogy nem lesz meglepetés. - térek vissza a témára.
- Oké, megígérem. - sóhajt fel, de a végén elmosolyodott.
- Akkor elmegyek. De ez pontosan hánykor is lesz? - kérdezek rá.
- Délután háromkor. És csípd ki magad. A tv-ben is benne leszünk, és könnyen észre vehet valaki. - mondja, én pedig bólintok.
- Eleanorral majd elmegyünk csajos délután csinálni egy órakor, majd akkor veszünk valamit. - vonom meg a vállam.
- Oké. - mosolyodik el. - Lassan mennem kéne. Rendben leszel? - néz rám barna szemeivel.
- Persze. - mosolygok rá.
- Ha még sem, akkor hívj. - mondja, majd elmegy. Aranyos Zayntől, hogy így aggódik. A telefonomhoz nyúlok, és csak most veszem észre, hogy nem nyomtam ki, és a többiek sem. Szóval végig hallgatták a beszélgetésünket.
- Gyerünk. Csak nyugodtan mondjátok még, hogy egy ribanc vagyok. Hiszen ha végig hallgattátok, hogy ráadásul egy fiúval beszéltem meg, akivel nem rég még ölelkezve aludtunk, akkor csak meg van a véleményetek. - mondom cinikusan mikor a fülemhez emelem a telefont. - Csak az van, hogy ez a fiú végig hallgatta, hogy hisztizek, és ahogyan sírok, amikor mindössze egy napja ismer személyesen. Még is ő megértőbb volt. - teszem hozzá, és ahogy beszélek egyre jobban jövök rá, hogy ez az egész mennyire is fájt.
- Sajnálom Kinga! Nem úgy gondoltam, amit mondtam! - szabadkozik Kitti megint.
- Hát persze, hogy nem. - motyogom, miközben megindulok, le a konyhába. - Dorina ott van? Ha már az egész, mindenséged oda csődítettétek... - motyogom egyhangúan.
- Pfúú de utálom, mikor cinikus. - mondja halkan Kitti. - Nincs itt Dorina. Martinnal vannak moziban. - mondja, miközben én a konyhában állok már.
- Aha. Ha beszéltek vele üzenem, hogy hívjon bármikor, amikor tud. És csak Vele akarok beszélni, mielőtt megyünk a koncertre. Letettem. - mondtam, és már ki is nyomtam. Bunkó voltam. Hát, persze, hogy tudom, hogy az voltam. De megbántottak. Olyankor döfték belém azt a bizonyos tört, amikor a legsebezhetőbb voltam.

- Ez tökéletes lesz! - mér végig vigyorogva El. Egy ruhás boltban vagyunk, és én éppen az öltözőből jöttem ki a kiszemelt ruhában. Fehér cső farmer, angol zászló mintás laza pólóval, egy farmer dzseki, és egy piros topánka. Na, meg a szemüvegem, ami ehhez a szetthez egész jól állt. Hajam már begöndörödve omlott vállamra.
- Igen, szerintem is. - nézem meg magam még egyszer a tükörben.
- Lassan indulnunk kéne ha jó helyen akarunk lenni. - néz kar órájára El.
- Oké. - kifizettük a ruhát, majd indulhattunk is. Pontosabban még elmentünk hozzánk, hogy ott át tudjak öltözni, és csak utána indultunk el. Szerintem így is elég jó helyünk lett.
Nem sokára elkezdődött, és a srácok elkezdtek énekelni. Élőben is olyan jók voltak, mint felvételen. A legtöbb dalt El is énekelte, mint az összes többi rajongó. Liam barátnője, végül nem tudott eljönni, pedig szívesen megismertem volna. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Styles csendre inti a rajongókat.
- Szóval... Van egy lány... - kezdte. Na, ez már jól kezdődik. - Sziszi, ha itt vagy, és tudom, hogy itt vagy, akkor ne haragudj a reggeli miatt. - mondta végig engem keresve az embertömeg között, és sajnos sikerült is megtalálnia. Rezzenéstelen arccal néztem rá, összefonva magam előtt karjaim.
- Bocsáss meg neki Sziszi! - kiálltja az egyik rajongó, mire én csodálkozva kapom oda a fejem.
- Igen! Bocsáss meg neki! - mondja egy másik. És ebből keletkezett, hogy egyre többen mondták nekem, hogy bocsássak meg Stylesnek.
- Kérlek! - néz rám Styles, mire én megeresztek felé egy mosolyt, és bólintok. Ő is rám mosolyog, majd folytatják az éneklést.
A koncert végén odajött hozzám, egy magas, barna hajú nő.
- Sziszi King, nem igaz? - áll meg előttem, mire én bólintok. - Holnap reggel kilenckor várlak a műsoromban. - ad a kezembe egy névjegy kártyát és már el is ment. Hát, oké. Holnap még egy műsor. Szuper...