56.Fejezet - Hozhatnál nekem egy kis répát!

Sziasztok Drágák! Tudom, tudom rövid lett, de ebbe megpróbáltam több érzelmet is bele vinni, hogy úgy tűnjön a történet, mint ha egy zombi írná. Szóval remélem tetszeni fog! :)
Lenne egy kérdésem: A következő részben írjak Kitti szemszögéből is, vagy ne? Én sehogy se tudom eldönteni, és nekem végülis mindegy, fejben már meg van így is egy kombináció, is, hogy benne legyen. :) Boldog új évet drágáim, és ha leesett a hó nálatok is, akkor jó hó lapátolást. :D
Puszii!! :) <3

-Zene-

56.Fejezet - Hozhatnál nekem egy kis répát!

Összeszedve magam mentem el a mai táncórámra. Emily már izgatottan várt, bár ő mikor nem izgatott?
- Szia! - köszönök nagy mosollyal arcomon mikor belépek.
- Hát te aztán jól eltűntél. - tette csípőre kezeit, de azért mosolygott. - Amikor azt mondom, hogy majd hívj akkor hívj. - mondja mikor megölel, és játékosan vállamba bokszol.
- Te se törted magad. - nézek rá szigorúan, de aztán elnevettük magunkat. - Mellesleg mit csináltál a hajaddal? - túrok bele újonnan hidrogénezett szőke tincseibe.
- A változás sosem árt. - kacsint rám, majd a laptop felé veszi irányát. - Rád is, rád férne egy kis újítás. - néz vissza rám.
- Köszönöm, én meg vagyok elégedve magammal így is. - nevetek fel ő pedig mellém pattog. Úgy értem szó szerint mellém PATTOG! Látványától csak még jobban nevettem.
- Nézd meg! - fordít a tükör felé. Bár... Egy tánc teremben vagyunk, aminek falait 70%-a tükör borít.
- Mit nézzek? - ráncolom homlokom, és felé akarok fordulni, de mivel nem engedi, csak a tükörből nézek rá.
- Magadat! Ezen a hajon sürgősen változtatni kell! Édesem Nicki Minaj mivel tört be leginkább a hangján kívül? Hát a hajával! Avril Lavigne is ha nem lettek volna azok a rózsaszín tincsek a hajába, kevesebben jegyezték volna meg a csajt. Sőt... Harry Styles szerinted mivel hódítja meg a lányokat? Hát azokkal az édes kis göndör fürtjeivel, amibe legszívesebben bele túrna az ember. - neveti el a végén magát.
- Mond, te ezeket a szövegeket mikor találod ki? Táncolás közben? - nézek rá visszafojtott nevetéssel.
- Mit szólnál a szőke hajhoz? - néz rám a tükörből, figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Az ikremnek is szőke haja van. És utálom a szőkét. - húzom el a szám.
- Akkor barna a vége pedig... Hm, mondjuk - húzza el az u betűt, és nagyon gondolkozik. - Mondjuk barna, és a vége kék. - csillan fel szeme, de nekem nem tetszik ez az ötlet.
- Nem tetszik. - fintorodom, és megrázom a fejem. Ezzel lezártuk a témát, de nem véglegesen. Ugyan is az elkövetkezendő három órában Em folyton különböző színeket mondott a hajamnak. A legviccesebb amikor azt mondta, hogy legyen az egész citrom sárga. Nem tudtam, hogy itt most meglepődjek, meg nevessek. Végül csak nevettem de azt nagyon.

- Nem lesz zöld a hajam! - néztem rá hitetlenül mikor már otthon voltunk, és az ajtón léptünk be.
- Miért? Menne a szemedhez. - mondja nevetve - És citromsárga? - kezdi megint ezzel a sárgával.
- Emily! Nem lesz befestve a hajam! Ez így jó ahogy van. Természetesen. Én így vagyok én. Elég ha az ikremnek van szőke haja. - próbálom leállítani a nappali felé lépkedve.
- Pedig a sárga is jól állna. - tűnődik el, de én már csak fáradtan rázom fejem, az elmaradhatatlan mosolygással.
- Egy kis haj újítás nem ártana tényleg. - szólal meg a kanapén Mike. Oda pillantottunk, és csak ekkor vettük észre a hat fiút. Megjegyzem az öt fiú, vagy a(z) 1D mostanában felettébb sokat vannak itt...
- Jaj, ne kezd te is! - ülök le pufogva, összefont karokkal. Semmi kedvem nincs újítani a hajamon! Nekem tetszik így ahogy van.
- És mit szólnál a szőkéhez, és a vége rózsaszín? - vetette fel az ötletet Niall.
- Nem szeretem a szőkét. - fintorgok.
- Pedig jól állna. - dobja le magát Kristóf a kanapéra, és fejét ölembe hajtja. Nem kicsit lepett meg e tette miatt, de zavartságomat leplezve néztem rá, és kezdtem el babrálni hajával.
- Én elhiszem, hogy Barbikád szőke meg a legtöbb utánad futó lány is, de én nem leszek az. - mosolyodom el. Kristóffal napi szinten piszkáljuk egymást, mint két testvér.
- Hé, nem mindegyik szőke. - nyújtja ki rám nyelvét sértődését megjátszva.
- De. Mert a szőkék agyilag szőkék és csak a kinézetedre mennek, de nem veszik észre, hogy milyen is vagy valójában. - mondom szemeimet forgatva.
- Miért? Milyen vagyok valójában? - ül fel, és hajol nagyon közel hozzám. Lélegzetem akaratlanul is felgyorsul, és szívem torkomban dobog. Bármely más fiú ilyen szintű közelségére így reagáltam volna, ez nem személytől függ. Hangos ajtó csapódásra lettem figyelmes, így vissza engedtem tekintetem a többiekre, akik kíváncsian figyeltek rám. Kivéve egy személy, aki jelenlétét nem láttam sehol. A göndörke, zöld szemeit sehol nem láttam. Szóval ő ment el. Kristófot mellkasánál fogva löktem hátra. Nem, erősen de pont annyira, hogy a megfelelő távolság meglegyen. Felpattantam és a fiú után siettem. Miközben csuktam be az ajtót, még hallottam a többieket.
- Most ezt miért kellett? - vonja kérdőre Mike, azt hiszem Kristófot. Harry a kocsija felé sietett.
- Harry! - kiáltottam utána ő pedig meg sem halva szólításom, ment tovább. - Harry, kérlek állj már meg! - szólok megint, de már futásnak iramodtam. Kis idő múltán be is értem, és ahogyan elé vágtam mellkasára helyeztem jobb tenyerem, hogy megállítsam. Megállítása mellé a szívem is megállította. Éreztem kockás felső testét, és közelsége megzavarta agyam működését.
- Mi van? - zökkent ki gondolataimból, de nem néz rám.
- Nézz rám, először is! - utasítom, de nem teszi meg. Két tenyerem közé fogom arcát, és úgy irányítom magam felé. Szemei egy ideig kerüli az enyéimet, de nem sokkal később már rám néz. Dühös arcvonásai ellágyulnak, amint szemei megtalálják enyémeket. Elmélyedek a zöld szempárba, és már azt sem tudom mit akartam mondani neki. Kezei derekam köré fonódnak és így húz közelebb magához, én kezeim pedig a göndör fürtjei közé vándorolnak. Lassan hajol közelebb, végig szemeimbe nézve. Elsőnek csak lassan, érzékien húzza végig ajkait az enyémeken, majd alsó ajkát megnyalja jelezve még is mennyire szeretné ezt a csókot. Neki sem kellett több, miután egy apró sóhaj csúszott ki számon. Ajkai enyémeknek esett, de nem csókolt durván, sőt. Felettébb érzékien tette, amit tett. Szemeim automatikusan lecsukódtak, és ha lehetett, akkor csak még jobban hozzá préselődtem. Testem egésze bele remegett, és kétségbeesetten kaptam ajkaimmal ajkai után, amikor egy kicsit is eltávolodott. Bele mosolygott csókunkba, majd folytattuk. Arra lettem figyelmes, hogy már a nyakamat hinti be apró csókokkal, amit én jó érző sóhajokkal koronázok.
- Ha-Harry. - suttogom el-elakadva.
- Mond szépségem. - motyogja, két puszi között. Minden erőmet össze szedve tolom el magamtól, de igazából én sem akarom, hogy abba hagyja.
- Mit csinálunk? - nézek rá kissé hisztérikusan, és ziláltan.
- Nem egyértelmű? - mosolyog rám, hajába bele túrva. Nem teszem szóvá, de ez a mozdulat felettébb jól áll neki.
- De. Csak éppen nem kéne! - dőlök neki a kapunak, ami mögöttem volt.
- Miért nem? - áll elém Harry így el állva menekülési utamat.
- Mert te nem szeretsz engem. Én se téged. Az amolyan Barátok Extrákkal dologban pedig nem leszek benne. - nézek szemeibe határozottan. Zöld íriszeiben csalódottságot vélek felfedezni.
- Értem. - távolodik el. - Tekintsd meg nem történtnek, vagy ahogy akarod. - mondja elhalkulva, de tekintetemet kerüli. - Egyébként... - teszi hozzá, amikor már a kocsijában ül. - A szőke haj, rózsaszín tincsekkel tényleg jól állni. - mondja nekem pedig ösztönösen mosolyognom kell rajta. Végig néztem amint elhajt, és visszamentem a házba. Nem törődve a többiekkel, indultam meg a lépcső felé. A többiek csak értetlenül néztek rám, de nem kérdeztek semmit. A lépcső első fokára léptem, amikor egy kisebb súlyt éreztem meg hátamon. Még jó, hogy a korlátba kapaszkodtam máskülönben elestem volna a hátamon lévő személlyel együtt.
- Mit csinálsz? - nevettem el magam egy kicsit, amikor észre vettem, hogy ez nem más mint Emily.
- Te felcipelsz, és elmondasz mindent! - adta ki az utasítást, de hangján hallottam, hogy mosolyog. Azon gondolkodtam miként hagyhatnám ki ezt a beszélgetést, és be is ugrott valami.
- Mi lenne ha inkább fodrászhoz mennénk? Gondolom jól állna a szőke haj, rózsaszín tincsekkel. - vonok vállat, már amennyire tudok a hátamon csimpaszkodó barátnőmtől.
- Oké! - száll le hátamról, nagy mosoly kíséretében. Én csak magamra erőltetek egy halvány mosolyt. Emily még elment inni, amíg én a lépcső korlátnak támaszkodva gondolkozom. Lehajtott fejjel bambulok. Gondolatban újra élem az egész csókot, de semmiképpen nem jutok semmire sem.
- Mi történt Kinga? - szólal meg komoly hangon Mike, és szerencsére magyarul.
- Semmi... csak... Megcsókolt! - harapok alsó ajkamra, és lesütöm szemeim.
- Hogy érted, hogy megcsókolt? - vonja fel fél szemöldökét.
- Úgy, hogy megcsókolt. - tárom szét karjaim. - És a legrosszabb, hogy élveztem. - túrok hajamba kínosan.
- Szereted őt?
- Nem. - rázom fejem határozottan. - De akkor is jó érzés volt csókolni őt. Mint... Mintha szerelmes lennék, de nem vagyok belé szerelmes! - mondom egy kicsit felidegesítve magam bénázásom.
- Mehetünk? - jön vissza Emily vidáman.
- Persze! - erőltetek magamra egy mosolyt. - Ha elmeritek mondani a többieknek, kinyírlak titeket! - nézek Mikera és Kristófra. Az egyetlen személyekre akik értették miket is mondtam.

- Ez fantasztikus! - nézek mosolyogva a tükörbe. Szőke hajam természetesen hatott arcomhoz, és a rózsaszín vége is nagyon tetszett.
- Én megmondtam. - teszi csípőre kezeit Emily. Eszméletlenül jó volt a hajam! Ahhoz képest mennyire ellenkeztem, most imádom!
- Akkor ünnepeljünk egy kis Mekivel. - veti fel a nagyszerű ötletet Em.
- Rendben. - mosolygok, és Emilyvel karöltve indulunk meg a kocsijához.

- Nézz csak rám. - mondja Emily, mikor már a Mc'Donalds-ban ülünk, és én éppen a telefonom nyomkodtam, mert Kitti írt SMS-t.
- Mond? - nézek fel rá, és csodálkozva nézek a kezében tartott kamerára, ami aztán kattan is. Vagy is lefényképezett.
- Hát te bolond vagy. - nevetek, de azért megnézem a képet, ami elég jól sikerült.
Mikor kellően tele ettük magunkat, és elfáradtunk a nevetésekben ő ledobott nálunk, majd haza hajtott.
- Azta rohadt! - mondja Mike elkerekedett szemekkel, amikor a nappaliba lépek. - De jól nézel ki! - jön hozzám, és két keze közé fogja egyik tincsemet.
- Köszi! - nevetek fel, majd miután sikerül lehámoznom a hajamról Mike-ot, felmegyek a szobámba. Hívott a két fiú, hogy filmezzek velük, de túl fáradt voltam, és bocsánatot kérve ígértem meg nekik, hogy máskor bepótoljuk, de én szunyálni megyek.
Ezt így is tettem, de amikor az ágyban fekszem még kiposztoltam azt a képet, amit Em csinált a Mekiben rólam.
Írtam egy kis szöveget is hozzá angolul.
"Új haj. Köszönöm a pesztrálást Emily! Nagyon tetszik! És nem, nem lesz citrom sárga a hajam! xD"
Pár percen belül kommenteket is kaptam.
Szigeti Kitti: Wáó, de jó a hajad!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi! :*
Harry Styles: Én megmondtam, hogy a szőke+rózsaszín jó lesz! :) Mellesleg holnap beugrom, lenne mit megbeszélnünk...!
Szigeti Alina: Cuki vagy húgi!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi Alina! <3 Styles ezt nem itt és most kéne...! Részemről pedig nem kell mit megbeszélnünk. Én elmondtam mit gondolok erről az egész dologról.
Louis Tomlinson: Ó-ó-ó. Mik történtek kint a kocsinál skacok? Egyébként csajszi nem akarsz átjönni holnap? Hozhatnál nekem egy kis répát! :)
Szigeti Kinga Sziszi: Lou még meglátom. ;) Répát feltétlen viszek neked! :D
Louis Tomlinson: Megtisztelsz! ;) :D
Szigeti Dani: Te csaj! Mi ez a haj? Hasonlítasz arra a sütire, amit karácsonykor ettünk. :D
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi Dani, ez nagyon megnyugtat, hogy egy sütire emlékeztetlek! :D Harry Styles: Szerintem meg de! Nem hiszem el, hogy csak ennyi volt..
Szigeti Kinga Sziszi: Harry! Ne itt. Kérlek!
Harry Styles: Holnap beszélünk! Mellesleg... Szép vagy!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszönöm!
Ezek után inkább kiléptem. Aranyos volt mindenki, de Styles... Kiakaszt. Miért kellett ezeket a képemnél megbeszélni? Most mindenki erre a témára lesz rá kattanva. Kezdve a családomtól, egészen a bandáig.
Ráadásul azt sem értem mit kellene megbeszélnünk, hiszen nem volt több mint egy csók. Egy jól eső, vad csók. De ezt ki kell vernem a fejemből! Nem gondolhatok rá! Nem szabad.
Próbálok aludni, de a csók sehogy sem megy ki a fejemből. Amint ajka az enyémeket érinti, és keze csípőmön van, smaragd zöld szemeivel az enyémekbe néz... Istenem, ha így folytatom el olvadok! De épp ez az, hogy nem kéne "elolvadnom"! Hisz még csak nem is tetszik, szerelemről pedig szó sincs. Hálát adok, amiért megcsörren a telefonom, így nem gondolkodom ilyen felesleges dolgokról.
- Megmentettél a hülye gondolataimtól. - Nézem a plafont, és próbálok a telefon beszélgetésre koncentrálni.
- A gondolatoktól melyekben Harry Styles szerepel. - jelenti ki, mintsem kérdi.
- Eltaláltad. - sóhajtok fel. - Mesélj valamit. Csak, hogy ne ezen járjon az agyam.
- Pedig nem úszod meg. Mi a helyzet? Mik voltak azok a kommentek a képednél?
- Semmi csak... Megcsókolt. És annyira élveztem! Olyan jó volt amikor megcsókolt. Bele túrtam göndör hajába, ő pedig a derekam fogta aztán a nyakamat csókolta. De aztán itt leállítottam, és megmondtam neki, hogy ez így nem jó mert nem vagyunk szerelmesek egymásba, és ha ez nincs meg akkor több nem lesz köztünk mint barátság. Vagy hasonló... - magyarázom a végén már kétségbe esetten.
- Wáó.- ennyit tudott rá reagálni, amiért nem is hibáztatom.
- Egyéb értelmes mondat, vagy tanács?
- Nem, nincsen. Ezekhez még én sem tudok választ adni.
- Sejtettem. - sóhajtok fel - Holnap beszélni akar velem. De nem tudom mit, és miért. Vagy is hát igen a csókról, de ezen nem tudom mit kéne még megbeszélnünk.
- Én a helyedben... Nem, nem tudom mit tennék a helyedben. Fogalmam sincs. - mondja, minek hatására én felnevetek.
- Megoldom valahogy. - sóhajtok a végén. - Milyen az új hajam? - kérdezem egy kicsit elmosolyodva.
- Tetszik. Jól áll a szőke. Így már tükrözi a kinézeted, ami bent is van az agyadban. Vagy ami éppen nincs. - mondja jókedvűen, és én is felnevetek.
- Szerintem beszéljétek meg. - tér vissza a Styles témához. - Az a legjobb ha mindent tisztáztok. -
- Tudom. De félek, hogy neki mi lesz a véleménye. Már mint tudom, nagyon jól, hogy nem szerelmes belém, hiszen ő mindig csak megakarta kapni a lányokat aztán elhajítani. Nem én leszek a kivétel. Viszont nem is akarok a többi lány közé tartozni, akiket csak lefektetett és kész. - magyarázom neki, miközben ő hümmög egyet.
- Feltétlen beszéljetek! - mondja, és lerakja. Ismerem már, szóval mivel, hogy lerakta ezzel arra célzott, hogy MOST beszéljek vele, mert hamarosan újra hívni fog a fejlemények miatt. Kikerestem a számát, ami csupán csak Zayn jóvoltából van meg nekem, és rányomtam a hívás gombra.
- Haló? - szól bele kissé rekedtes hangján.
- Szia! - köszönök halkan, és már kezdenék is bele a mondandómba.
- Sziszi! - hallom meg hangján egy kis örömöt. - Figyelj, én tényleg beszélni szeretnék veled.
- Tudom, csak éppen nem értem miért. Már mint már mondtam, hogy te sem szeretsz, én sem téged, egy éjszakás kaland pedig nem leszek!
- Tudom, csak... Mindegy hiszen ezzel úgy is mindent elmondtál. - motyogja - Remélem attól még nem fog zavarna, ha ugyan azt csinálom amit eddig. De ha zavar az sem baj. - mondja és szinte látom a kaján vigyort az arcán.
- Hülye vagy! - nevetek fel. - Jó éjt Styles! - köszönök el.
- Jó éjt Szépségem! - mondja majd leteszi a telefont. Mosoly terül szét arcomon, de nem az az igazi mosoly. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de nem jó érzés ezt az arcomon viselni.
Pár perc múlva újra csörög a mobilom.
- Szia! - kapom fel rögtön.
- Na? Megbeszéltétek? - kezdi köszönés nélkül.
- Igen. Vagyis. Nagyjából. - motyogok idegesen pólóm alját gyürködve.
- Ezt, hogy érted? Vagy... Inkább hagyd. Most túl fáradt vagyok. Rossz ez az időeltolódás. - mondja majd nekem is eszembe jut, hogy ha itt most este kilenc van akkor ott hajnali kettő.
- Oké, én is megyek aludni. Jó éjt. - mondom búcsúzásképpen.
- Jó éjt. - mondja és leteszi.
Már nyugodtabb vagyok, hisz Ő megnyugtatott. Hiába is. Az ikertestvéri képességeink még ekkora távolságot is átszel. Hisz Neki, vagyis Kittinek mindig sikerült megnyugtatnia.