Millió Puszi Drágáim! <3
 |
| -Zene- |
Egy hét. Ennyi ideje vagyok New Yorkban. Összesen három műsorban voltam benne, amikben énekeltem is, azt hiszem úgy 20 fotózáson vagyok túl, és a fiúk kettő koncertjén. Koncertről jut eszembe. Miután Styles bocsánatot kért mindenki előtt és én megbocsátottam neki, minden ugyan olyan volt, mint a csók előtt. Vagy is ő "megakart kapni" én pedig flegmáztam vele. Niallel nem randiztunk többet, inkább csak barátok maradtunk. Zaynel is szoros a kapcsolatunk, mint barátokként. Megismertem Shopiát is, és hát be kell valljam nekem nem szimpatikus. Persze, ezt nem mondtam a fiúknak, csak Eleanorral beszéltünk erről, és ő mondta, hogy ő sem bírja. Ez van.
John mondta, hogy nemsokára énekelnem kell annak a nem tudom kinek aki majd eldönti, hogy csinálhatunk e klippet a zenémnek. Kittivel többször beszéltem már, és elmondta, hogy tényleg nagyon sajnálja, amit akkor mondott. Nekem pedig ő a testvérem így még ha akartam sem tudtam volna sokáig haragba lenni vele. Ami Kristófot illeti... Nem beszéltem vele. Dorina szerint megváltozott. Azt mondta, hogy rosszabb lett, mint mielőtt megismert volna engem. Nándival is ritkábban beszélek már. Nem igazán tudunk miről. Én zavarban vagyok mindig, mert folyton az jár a fejemben ha beszélünk, hogy szerelmes belém, ő pedig érzi, hogy zavarban vagyok.
Jelenleg a nappaliban ülünk a srácokkal, és Eleanorral. Mellettem Styles, és Zayn ül. Lou éppen répával dobált engem, amikor csengettek. Mike elment kinyitni az ajtót, én pedig nevetve tömtem Zayn szájába a répát. A szemüvegemet, ami csak másodjára van rajtam, amióta itt vagyok, azt a fiúk elcsenték, és most Niallel díszeleg.
Pár perc után felnézek a telefonomból, hogy lássam kijött. És amikor meglátom... Nem akarok hinni a szememnek. Ott áll egy nagy táskával a vállán, farmerben, és bőr dzsekiben. Hirtelenből oda futottam hozzá, és megöleltem. Mélyen szívtam be régen érzett illatát. Elsőre vonakodva, de ő is megölel. Mosolyogva nézek szemébe, amikor elengedem. Ő viszont... Gúnyosan mosolyog rám. Nem úgy, mint régen.
- Nem gondoltam, hogy ilyen boldogan fogadod viszont látásom. Bár ugyan ezt elmondhatnám én is, de nem. - mondta gúnyosan mosolyogva. Ezzel a két mondatával törte ketté a szívem. A mosolyom lehervadt arcomról, és majd nem elsírtam magam. Minden erőmet összeszedve fordultam meg, és ültem vissza a két fiú közé.
- Kristóf. Rég láttalak. - áll fel mellőlem Zayn, és kezet fog Kristóffal.
- Heló srácok. - köszön mindenkinek Kristóf, körbe nézve, miközben biccent egyet fejével. - Styles. Hallom meg van az új ribancod. - tette hozzá gúnyosan Styles, és felém nézve.
- Nem ribanc! - szűrte ki fogai közül idegesen Styles.
- Ahogy érzed. - vont vállat.
- Kristóf. Drágám csak, hogy megjöttél. - jött be a nappaliba Anna nagy mosollyal az arcán. Kristóf köszöntötte Annát (hozzátenném, hogy kedvesen) majd felmentek az emeletre.
- Nem mondtad, hogy jön. Szólnod kellett volna. - mondtam halkan Mikera nézve. Az elmúlt napokban folyton angolul beszéltem ezért már észre sem vettem, hogy ezt is úgy mondtam.
- Tudom, igazad van. Ne haragudj! - süti le szemeit.
- Miért ilyen? Miért ilyen gúnyos, érzéketlen? - mondom most is csak suttogva. Egyszer csak meleg szuszogást érzek bal oldalt arcomon.
- Te tettél ilyenné Édes! - suttogja Kristóf, majd elmegy. Mély levegőt véve hunyom le szemeim.
- Valaki elmondaná mi folyik itt? - kérdezi Liam felváltva rám, és Mikera nézve. Én csak lejjebb csúszom a kanapén, felhúzom térdeim, és lehunyt szemekkel próbálok nem sírni. Mike nem igazán akar válaszolni így kinyitom szemeim, és mély levegőt véve válaszolok.
- Tudjátok, hogy mielőtt eljöttem volna otthonról, volt egy fiú, akivel jártam, de a sok bonyodalmak miatt szakítottunk, majd összejöttünk megint de utána meg már én szakítottam vele mert, nem bírtam tovább ezeket a dolgokat. - kezdtem el magyarázni, ők pedig bólintottak. - Nos, az a fiú Kristóf. - mondtam ki, mire mindenki ledöbbenve néz rám. - De négy napja azt mondta, hogy egy ribanc vagyok, amiért... Konkrétan amiért veletek, fiúkkal vagyok. Azóta nem beszéltünk, és Dorina mondta, hogy azóta rosszabb mielőtt velem találkozott. - mesélem, és a végén már érzem,amint legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Hát... Erre nem tudok mit mondani. - mondja Liam. A többiek vele egyet értve bólogatnak. Érzem, hogy már nem egy hanem több könny áztatja arcom. Tenyerembe temetve próbálom takarni. Aztán valamelyik fiú magához húz és átölel. Nem tudom, hogy melyikük, de nem is érdekelt. Sírtam, így összekönnyezve a fiú pólóját, és szerencsém van, hogy ma nem sminkeltem ki magam. Annyira.
- Ja, még, hogy nem a ribancod. - hallom meg újra gúnyos hangját. Idegesen emelem fel a fejem, és sírásom is el múlik. Dühösen megyek oda hozzá, és tenyerem arcán csattan, nagy foltot hagyva ott.
- Nem beszélhetsz így velem! Nem hívhatsz ribancnak, amikor csak kedved tartja! Megint az az érzéketlen pöcs vagy, mint amikor megismertelek a nyáron! Igen, eljöttem ide. De képzeld Kitti megérti. Nándi, és Szeli megérti. Nessza is! Mi a frászért nem tudod megérteni te is? - kiabálok vele.
- Mert szerettelek! Te meg csak úgy elmész! Ráadásul rögtön randizol Niallel, Zaynt ölelve alszol, és Stylest csókolod. - kiabál már ő is.
- Tudod, hogy egyik sem jelentett semmit sem! Ők a barátaim! - mutatok a fiúkra idegesen.
- Aha, ja persze. - forgatja szemeit.
- Azt hiszel, amit akarsz. - mondom, majd megfordulok, és kirohanok a hátsó ajtón. A legrosszabb, hogy csak ekkor döbbentem rá, hogy mindezt angolul beszéltük, szóval a többiek is értették.
Oda mentem, ahova Mike vitt még az első nap, mikor meg érkeztem New Yorkba.
A függőágyra ültem, és sírtam. Miért kellett tönkre tennie? Tönkre tennie a napom, az érzéseim. Már vagy tíz perce csak sírtam, mikor lépteket hallottam. Könnyes szemekkel néztem fel, és Styles állt velem szembe. Tehetetlenül állt. Nem tudta, mit kéne tennie. Én viszont tudtam mire van szükségem. Felálltam, és átöleltem. A zokogás újra kitört belőlem, de most nem próbáltam visszatartani.
- Igazából sosem bírtam. Úgy néz ki ez már nem fog változni. - mondja, én pedig halkan felnevetek. Elengedem, és könnyeimet törölgetve ülök vissza a függőágyra.
- Jól vagy? - áll meg előttem, és kezeit térdeimre helyezi.
- Jól leszek. - mosolyodom el halványan.
- Addig is itt leszek. - mondja, és előveszi zsebéből a szemüvegem. Na, az meg, hogy került oda?
- Niall adta vissza, mielőtt kijöttem. - mondja értetlen arcomat látva.
- Vissza kapom? - nyújtom ki a kezem, jelezve, hogy adja vissza tényleg.
- Persze. - mosolyog rám, de ahelyett, hogy a kezembe adná, rám adja. Tenyere megállapodik arcomon, és úgy jön közelebb végig szemeimbe nézve.
- Ugye, nem megcsókolni akarsz? - kérdezem halkan, zöld szemeit fürkészve.
- Nem. - mosolyog rám, de arca még mindig közelit felém. Nem tudom mit akar, de amíg nem megcsókolni, addig hagyom. Megsimítja arcom, majd arcomról lepuszilja az egyik könnyem. Elpirulva hajtom le fejem, és birizgálom karkötőim. Pár másodperc múlva leül mellém, és vállával meglök egy kicsit, játékosan. Mosolyogva nézek fel, és lököm vissza.
- Vissza megyünk? - kérdezi halkan, pár perc múlva. Csak bólintok, és már fel is állok. Csöndben, lehajtott fejjel sétálunk az ajtóig. Mindenki még ott volt, és az egyik fotelban Kristóf ül térdein könyökölve, tenyereibe temetett arccal. Nagy levegőt véve nyitom ki az ajtót, és megyek be. Rögtön az emeletet célzom meg, és csak Eleanorra nézek jelezve, hogy ha bárki fel akar jönni, az csakis ő lehet. Mielőtt megindultam volna a lépcsőn Kristóf hozzám siet és elkapja a karom.
- Ha kell az a kéz, most elengedsz! - sziszegem idegesen kezére, majd szemeibe nézve.
- Beszéljük meg. Kérlek! - mondja halkan, de még mindig nem enged el.
- Engedj el! Most! - mondom idegesen, figyelmen kívül hagyva szavait.
- Sziszi. Beszéljétek meg. - szól rám Zayn, és El is nagyon bólogatva néz rám.
- Ne rángasd bele őket ebbe. - mondom már magyarul Kristófnak. - Nem akarok veled beszélni, nem is fogok, szóval hagyj békén. - mondom végre kirántva karom keze közül, és felrohanok a szobámba. Idegesen sétálok fel alá a szobában, majd elővéve a telefonom akarom hívni Dorinát.
Mit tudna segíteni? Miért kéne bele rángatnom? Felesleges.
Meggondolva magam teszem el a mobilom. A teraszra megyek, és ott leülök az egyik székbe, felhúzott térdekkel. Nem akartam gondolkodni. Csak kikapcsolni az agyam. Csak öt perc szünet. Ennyi lenne a kívánságom. Ám ez nem sokáig tart így, mert John jön ki hozzám. Azt sem tudtam, hogy itthon van...
- Negyed óra múlva megyünk az első tánc órádra. Készülnöd kéne. - néz le rám kedvesen. Magamra erőltetve egy mosolyt, bólintok. Ő kimegy a szobából, én pedig elkezdek készülni. Átöltöztem gyorsan egy Nike, lazább, szürke nadrágba, egy fekete ujjatlan pólóba, fölé egy lenge, szürke pulcsi, és sport cipő. Hajamat felkötöttem, de a frufru részét kint hagytam. John az ajtó előtt várt így együtt mentünk le.
Mindenki ugyanúgy ott volt mint mikor felmentem.
- Kinga. Kérlek! - jön utánam megint Kristóf.
- Ajj, már. Nem. Vagy legalább is nem addig, amíg a többiek is itt vannak. - mondom, és ahogyan elnézem arcát neki ez a válasz is megfelel. Bólint majd engedi, hogy elmenjek.
- Hova mész? - szól utánam Louis.
- Tánc órára. - vonok vállat, és z ajtóban várakozó Johnra mutatok.
- Megyek veled. - mondja Styles kaján vigyorral az arcán.
- Minek?- vonom fel szemöldököm.
- Miért ne? - vigyorodik el még jobban.
- Kérdéssel kérdésre nem illik válaszolni. - fonom össze magam előtt karjaim.
- Te se válaszolsz általában az én kérdéseimre. - jön közelebb.
- Mert hülyeségeket kérdezel. - forgatom meg szemeim.
- Vagy csak, mert tetszem neked. - mondja, és már egészen közel áll hozzám. Ártatlan arcot vágva hajolok közelebb hozzá, ő pedig hitetlen, és egyben örömteli arccal néz rám. Mikor már majdnem szájához érek, a füléhez hajolok jobban.
- Te csak magadnak tetszel, Drága Naiv Styles. - suttogom fülébe, mire ő kicsit eltávolodik, és zavartan vakargatja tarkóját.
- Mehetünk. - fordulok meg és Johnra mosolygom.
- Csak, hogy tudd. Nem adom fel. - szól utánam Styles.
- Csak, hogy tudd. Nem érdekel. - nézek vissza rá.
*
Jó volt már táncolni. Őszintén hiányzott. Hiába énekeltem nap mint nap a tánc hiányzott. Nagyon is. A koreográfus nagyon aranyos. Egy 19 éves lány. Haja olyan vörös, mint Ariana Grande-é. Szóval durván vörös. Háta közepéig ér, és teljesen egyenes. Jól ki lehet jönni vele, mert aranyos lány. Kicsit emlékeztet Kittire.
- Oké, akkor még egyszer utoljára. - mondja Emily (így hívják) és elindítja a zenét. Kicsit hasonlított Chachi Gonzales egyik táncára. A zene is elég jó volt, bár nekem mind kettő kicsit... Vad volt. Viszont nagyon élveztem. Azt, hogy táncoltam, hogy újat tanultam, és a legjobban azt, hogy másabb volt, mint az otthon tanultak.
- Na, és most húzzunk el kajálni. - mondja Emily, amikor kikapcsolja a zenét. Nevetve egyezek bele, és szóltam Johnnak, hogy Em-el elmegyünk kajálni, és majd ő haza visz a kocsijával. Na, hát igen nekem se ártana már egy jogsi..
- Na és most mesélj magadról. - mondja nagy vigyort felvéve, amikor beülünk a McDonald's-ba.
- Mit kéne? - kérdezem viszonozva mosolyát.
- Hogy állsz pasi téren? - kérdi rögtön.
- Sehogy. És nem is akarok. - rázom fejem fintorogva.
- Ilyen rossz volt az utóbbi? - kérdi csodálkozva egy kissé. Én csak bólintok. - Ne aggódj. - legyint - Amikor híres leszel, a pasik úgy jönnek mennek majd mint a buszok. Nem baj ha lekésed, pár perc múlva jön egy másik. - kacsint rám, belőlem pedig kitör a nevetés.
- Nem ilyen fajta vagyok. - rázom fejem, amikor befejezem a nevetést.
- Mert még fiatal vagy. - legyint szemeit forgatva, de azért mosolyog.
- 17 vagyok. - ráncolom szemöldököm.
- Az még fiatal Édes. - mosolyog rám.
- Na, mert te olyan öreg vagy. - forgatom szemeim mosolyogva. Két órán keresztül beszélgettünk. Emily kedves lány, és nagyon -nagyon- szeret bulizni, illetve szórakozni. 15 éves kora óta tanít táncot (wáó) és gyerek kora óta táncol. Megpróbálta a balettot de inkább abba hagyta, mert nem szerette annyira. Szülei meghaltak egy autó balesetben négy éve, és a nagymamájánál lakik a hat éves húgával. Jelenleg eladó lakást keres, ami jól megfizethető, de nem igazán megy neki.
- Akkor holnap. - intek mosolyogva, mikor kiszállok a kocsijából. Vissza int, én pedig megindulok be a házba.
- Öt órán keresztül tánc óra? - néz felvont szemöldökkel Mike, mikor beléptem a nappaliba. Hozzá tenném a többiek még mindig nálunk tanyáztak.
- Öhm... Nem. - nevetek fel kínosan, miközben felgumizom a hajam - Igazából más két órája vége, csak elmentünk kajálni, és eldumáltuk az időt. - vonom meg vállam, és a lépcsőt veszem célba.
- Jó csaj? - ugrik ki elém Niall. De szó szerint. A kanapéról ugrott így előttem ért földet. Nevetésem visszafojtva nézek a földön heverő Niallre.
- Te teljesen hülye vagy. - nevetek, miközben segítek felállni neki.
- Na, de jó csaj? - sürget vigyorogva.
- Hallod. Táncos csaj. Az csak jó lehet. - neveti el magát Louis, mire El fejet üti. Ebből lett az, hogy mindenki nevetett.
- Kinga. A függő ágynál vár. - mondja halkan, és magyarul Mike. Persze, tudom, hogy Kristófra gondolt. Biccentek, majd intek a többieknek.
- Mindjárt jövök. Addig készítsetek elő valami jó filmet. - mosolygok. Niall és Louis már el is kezd veszekedni, hogy mit nézzünk.
Gyorsan és határozottan sétálok a függőágyig. Pár méterre tőle megállok, és összefonom karjaim. Fa arccal próbálok ránézni, de miután látom, milyen sebezhető is jelen helyzetben, megenyhülök. Leülök mellé, és így vagyunk csendben vagy tíz percig.
- Sajnálom! - mondja egyszer csak.
- Kifejtenéd, hogy mit? - kérdezek rá, mert ezért nem egy dolog van, amit sajnálnia kéne...
- Mindent! - mondja szemeimbe nézve.
- Rendben. - bólintok.
- Tényleg? - csodálkozik el. Hát, persze. Hisz rögtön megbocsátottam neki.
- Tényleg. - mosolygok rá. - Csak egy kérésem van. Kezdjük úgy, mint barátok. - mondom ő pedig nagy lelkesedéssel egyezz bele.
- Menjünk, mielőtt Niall és Lou összeverekednek, azon, hogy milyen filmet nézzünk. - mosolygok, és megindulunk vissza a házba.
- Na, meg van mit nézünk? - kérdezem mikor belépünk, és mindenki mosolyogva bólogat. Kivéve El. Ő csak elhúzott szájjal bólint.
- Na, szent a béke? Vagy jártok? - vonogatja szemöldökét Lou mosolyogva, mikor beléptünk.
- Csak szent a béke. - forgatom szemeim mosolyogva. - Most ha megbocsátotok én elmegyek letusolni. Mindjárt jövök. - mondom és felmegyek a szobába, ahol valóban lefürdök.
Átöltözve, kiengedett vizes hajjal, és szemüvegben megyek le, ahol a többiek egy csomó kaját összekészítettek, meg a filmet.
- Mit nézünk? - ülök le a kanapéra, El mellé.
- Ez elég bizarr. - mondja Dorina a telefonba. Este, minden elmeséltem neki, miután a srácok elmentek.
- Tudom. - túrok hajamba, kínosan felnevetve.
- És most, hogy viselkedik? - kérdi én pedig megcsinálom a kakaóm, amihez már feltettem a gáztűzhelyre a tejet.
- Hát... Mondjuk úgy, hogy normális. Bár a szokottnál beképzeltebb. És úgy tűnik túl tette magát rajtam. -
- Igen, azt tudom, hogy beképzelt. Itthon rémes vele lenni. - mondja, én pedig eltudom képzelni, hogy most éppen szemeit forgatja.
- Nem olyan rémes. Leszámítva, hogy árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom. - forgatom ezúttal én a szemeim.
- Szerintem csak szimplán hülye. - mondja ki ezt tök természetesen, én pedig felnevetek.
- Óóó a rokoni szeretet. - mosolygok még mindig magam elé.
- Rokonról jut eszembe. Kittivel mi van? - meglepődöm kérdésen, hiszen ő van otthon, csak tudja.
- Ezt fordítva kéne nem? Te vagy hozzá közelebb. Amúgy meg nem tudom. Tegnap beszéltünk utoljára. - vonom meg vállam, mint ha csak látná.
- Én azt hiszem két napja. De lehet volt már az három is. -
- Várj, akkor felhívom most. Félek valami baja esett. - rágom szám szélét. - Negyedóra múlva hívlak. - mondom és válaszát meg sem várva leteszem. Hívom Kittit, és egy kis várakozás után felveszi.
- Szia mi újság? - kérdi rögtön. Megkönnyebbülve fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
- Csak tudni akartam, hogy vagy. Dorina mondta, hogy nem beszéltetek egy ideje, és engem sem hívtál még... - hadarom el. - Szóval aggódtam. - mondom végül.
- Nem kell. - nevet fel egy kicsit, és hallom, hogy van ott valaki.
- Öhm... Zavarok? - kérdem zavartan.
- Nem, dehogy. Dorián van itt csak. - motyogja zavarba jőve.
- Biztos nem zavarok? - vonom fel szemöldököm, és még mindig csak magam elé bámulok.
- Igazából, egy kicsit. - neveti el magát kínosan. - Mi... szóval mi csak... Öhm... - habok össze vissza zavarában. Majd leesett.
- Ójaj. - mondom kicsit elhúzva az "ó" betűt. - Nem kérek részleteket. - nevetem el magam. - Jó szórakozást! - mondom, és le is teszem. Mosolyogva, hitetlen fejjel rázom meg azt, és hívom vissza Dorinát.
- Na? - szól bele rögtön.
- Kitti és Dorián éppen... Érted. - mondom mire belőle kiszakadt egy hatalmas nevetés.
- És te megzavartad őket? - kérdi két nevetés között.
- Ja. - nevetek már én is. - De hallod én megyek aludni, mert a fiúk egész nap kínoztak minket és táncolni is voltam, szóval leteszem. Majd beszélünk még. Már ha sikerül abba hagynod a röhögést. - nevetek fel én is egy kicsit, mert Dorina még mindig nagyon nevetett a háttérben.
- O-ké. Szi-a. - mondja nevetéstől akadozva, majd leteszi.
- Hát, ez kész. - motyogom, nevetve a fejem rázva.
- Sziszi, légyszi! - néz rám Niall, és Louis kölyök kutya szemekkel. Éppen azért könyörögnek, hogy menjünk el az este bulizni.
- Jó, na megyek. - forgatom szemeim mosolyogva.
- Szeretünk. - mondja Louis, és rám ugranak mindketten, azzal a céllal, hogy átöleljenek. Így hárman feküdtünk a szobám padlóján.
- Na, jó. Szálljatok le rólam, vagy én löklek le titeket. - mondom nevetve.
- Megyünk már, megyünk már. - tornázta fel magát Louis nevetve.
- Leszednéd rólam? - utaltam a még mindig rajtam terpeszkedő Niallre. Lou nevetve szedte fől szöszi barátját.
- Akkor este. - kacsintott a szöszi, mire én mosolyogva intettem nekik.Miután a srácok elmentek lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és a változatosság kedvéért most egy kis színt tettem bele. Nem csináltam frufrut, hanem középen elválasztottam, és hajam végét kékre színeztem, haj színező spray-vel. Sminknek szempilla spirált tettem fel, kihúztam és ennyivel elintéztem. A ruha már nagyobb kérdés volt. Végül egy elég vad kollekciót választottam. Vagy legalább is hozzám vad.
Fekete mély kivágású trikó, fölé egy átlátszó csak csipkés anyagból álló "pulcsi". Hozzá egy elég rövid szintén fekete szoknya, amit hasam közepéig felhúztam így begyűrtem a két felsőt. Hozzá egy fekete tíz centis tűsarkút.
Három órán át készülődtem a fürdést is bele számítva. A tükör előtt álltam meg.
Igen, kimondottan buli képes vagyok. - gondoltam magamban. Csináltam magamról egy képet, amolyan "tükör-pózolás" félén, és azt kiraktam Facebookra. "Go Party" címszóval raktam ki és megjelöltem benne a fiúkat, és persze Eleanort. Rögtön kaptam is kommenteket.
Szigeti Kitti: Jól nézel ki. ;) Mi ez az új haj?
Szigeti Kinga: Köszi! :) Áá ne aggódj nem marad ilyen. Csak a buli kedvéért egy kis újdonság. ;)
Harry Styles: Nekem tetszik. Hm az a mini szoknya... Húsz perc és megyek érted Sziszi. ;)Csak egy kérdés; Honnan tudta, hogy mit írunk ha magyarul írtunk? Valószínűleg lehet lefordította.
Szigeti Kinga: Jaj, Styles neked minden tetszik.. De ne feledd! Azt a mini szoknyát nem te fogod levenni onnan. Ne késs! :)
Szigeti Alina: Tényleg csini vagy, de az a szoknya lehetne hosszabb..! És mik ezek a kommentek??
Szigeti Kinga: Nem lesz gond nyugi. :) Megoldom magam is. Styles csak szimplán hülye..!
Harry Styles: Ki kérem magamnak. Ezért még kapsz. Még hozzá 15 perc múlva. ;)
Szigeti Kinga: Na, hogy méred az időt már.. Én a helyedben nem várnám ennyire! Itt már inkább kiléptem mert ha Styles tényleg nemsokára jön értem, akkor nem enyeleghetek hosszabb beszélgetésbe.
Styles nem várta meg a 15 percet. Pontosabban öt perccel korábban jött.
- Wáó! De szexi vagy! - mér végig, amikor kimentem a házból. Ő egy fekete farmerben volt, fehér pólóban aminek nyaka V vonalú volt, és egy bőrdzseki. Így várt a kocsijának támaszkodva, zsebre tett kezekkel.
- Ezt vehetem egy különös bóknak? - vonom fel a szemöldököm.
- Óó, de még mennyire. - vigyorgott még jobban. Szemforgatva mentem a kocsihoz, aminek ajtaját Styles kinyitotta nekem. Motyogtam egy köszönömet, majd beszálltam.
Az út csendesen telt, és alig tíz perc alatt oda értünk. Egy klubba jöttünk, ami inkább hasonlított egy kis hangulatos büfére. Ráadásul karaoke is volt, ami tetszett. A többiek egy sarokban lévő boxban ültek, ahova én rögtön megindultam számítva rá, hogy Styles jön utánam. Mivel nem, hátrafordultam. De ő csak állt ugyan ott ahol eddig, és alsó ajkába harapva mért végig.
- Haladj már! - szóltam rá, mire ő észbe kapott és megindult.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva a többieknek, és helyet foglaltam El mellett. Mellém Styles is leült.
- Jó a hajad. - vigyorog rám Louis.
- Köszi. - viszonzom mosolyát.
Fantasztikusan éreztem magam, velük. Végig nevettünk, meg beszélgettünk. Próbáltunk nem nagy feltűnést kelteni, de nehezen ment, amikor a röhögő görcs szélén voltunk mind annyian. Rendeltünk kaját, meg ittunk is. Természetesen szigorúan csak üdítőket.
- Úúú énekeljetek valamit srácok! - ugrándozott és tapsolt El. Ő egy kicsit túl pörgött.
- Túl nagy feltűnést keltenénk. - rázza fejét Liam.
- Sziszi énekelhetne. - néz rám a mellettem ülő göndör.
- Biztos nem. - röhögöm el magam.
- Na cica. - noszogatott a maga módján. Fújtatva mentem bele, és álltam fel. Amint, mentem szinte lyukat égetett belém a göndör tekintete. Persze, nem a hátamon hanem a... fenekemen. Pff..
- Heló. Énekelni szeretnél? - kérdi a zenés srác, amikor oda mentem.
- Igen. - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Válassz csak nyugodtan. - int egy kisebb füzet fölé, de én rögtön tudom melyik legyen. Megadtam a címet, és felmentem a színpadra, amikor megszólalt a zene. Styles elégedett vigyorral figyelt. Ó ha tudná, mi vár rá.
Oda intet nekem, én pedig gonosz vigyorral arcomon intettem vissza. A zene szólt így elkezdtem énekelni.
La la la la la la la
La la la la la la la
Why am I always hit on by the boys I never like
I can always see 'em coming, from the left or from the right
I don't want to be a priss, I'm just try'na be polite
But it always seems to bite me in the...
Ask me for my number, yeah, you put me on the spot
You think that we should hook up, but I think that we should not
You had me at "Hello", then you opened up your mouth
And that is when it started going south
Oh!
Ezt a színpadon énekeltem majd megindultam Styles felé. Úgy csináltam, mint Victoria Justice és Elizabeth Gillies.
Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
No you can't buy me a drink, let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...
I guess you still don't get it, so let's take it from the top
You asked me what my sign is, and I told you it was "Stop"
And if I had a dime for every name that you just dropped
You'd be here and I'd be on a yacht
Oh!
Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
No you can't buy me a drink, let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...
What about "No" don't you get?
So go and tell your friends
I'm not really interested
It's about time that you're leavin'
I'm gonna count to three and
Open my eyes and
You'll be gone
One
Get your hands off my...
Two.
Or I'll punch you in the...
Three.
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
I am not your missing link
Let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
Take a hint, take a hint
Woah!
Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...
Kifulladva és vigyorogva álltam a végén a színpadon, és Styles arcát figyeltem. Arcáról lehervadt a mosoly és úgy nézett rám. Nagy tapsot kaptam, és önelégült mosollyal arcomon, mentem vissza a helyemre.
- Wáó. - volt első reakciója El-nek, de az is öt perc után. Mosolyogva figyeltem, ahogyan mindenki kissé lesokkolódott.
- Én hozok még kaját. - állt fel Niall, és bólogatva követte őt El, és Lou.
- Én csajozni megyek. - mondta vigyorogva Zayn, és megcélozta Liam-mel együtt egy lányos asztalt.
- Ezek szépen itt hagytak. - motyogtam értetlenül ráncolva szemöldököm.
- Jó voltál. Túl jó. - szólalt meg Styles keserűen mosolyogva. Én csak egy mosollyal néztem rá.
- Leszállok rólad ha tényleg így akarod. - mondja, és feláll, hogy elmenjen. A bűntudatomnak köszönhetően nem engedtem, hogy elmenjen, és visszahúztam karjánál fogva.
- Hé. - néztem szemeibe. - Sosem mondtam, hogy zavar. - mosolyogtam halványan - Csak túlzásba esel néha. - mondom és csak ekkor döbbenek rá, hogy még mindig fogom kezét. Gyorsan elengedem, és szám szélét rágva várom reakcióját.
- Szóval nem zavar ha ezt csinálom? - kérdi egyik tenyerét arcomra simítva.
- Nem. - mondom erősnek tettetve magam. Igazából egy kicsit zavar.
- És ez sem? - kérdi szemeimbe nézve, miközben másik kezét combomra tette, ott ahol már nem fedett a szoknya.
- Nem. - motyogom kihúzva magam.
- Ez sem? - suttogja már, közelebb hajolva hozzám. Lenéztem ajkaira, amik a vágytól, hogy megcsókoljanak, szét nyíltak. Lélegzetem el-el akadt, de nem tudtam mozdulni.
- De egy kicsit. - motyogom már a végén. Styles önelégült vigyorral arcán, dőlt hátra. Ledöbbenéstől, és az előző kicsi sokktól nem tudtam reagálni, sem pedig mozdulni. Még megszólalni sem.
- Gyere velem. - ragadja meg karom és elkezd kihúzni a klubból.
- Hova? - állok meg határozottan, így nem tud tovább húzni. Mosolyogva jön vissza és áll meg egészen közel hozzám.
- Bízol bennem? - kérdi csendesen, és én megint köpni-nyelni nem tudtam.
- Bízhatok benned? - kérdezek vissza, Styles pedig egy győztes mosollyal arcán visz ki.
- Hova megyünk? - kérdezem már jobban, amikor kocsiját kikerülve gyalog indulunk el.
- Csak gyere. - megy tovább, én pedig követem. Egy nagy épülethez vezetett (na mert mint ha nem lenne több nagy épület itt New Yorkban...) és ott a tetejéig lifttel mentünk fel. Majd még egy emeletet lépcsőn. Végül egy tetőn találtuk magunkat.
- Azta. - motyogom csodálkozó, még is kíváncsi tekintettel körül nézve. Be lehetett látni New York utcáit. - Ez gyönyörű. - nézek körbe, hogy meglássam Stylest.
- Pont mint te. - mondja mosolyogva, és megindul felém.
Az este további részében a tetőn voltunk. Nem csináltunk semmit, és ő sem próbált megcsókolni. Csak beszélgettünk. Volt, hogy komolyabban beszéltünk, de volt, hogy csak nevettünk percekig.
A telefonom csörgésére lettünk figyelmesek.
- Igen? - szóltam bele.
- Hol vagy? - hallom a vonal túlsó végén El hangját.
- Öhm... Stylesal eljöttünk. - mondom mosolyogva.
- Ó. Bocsi ha meg zavartam valamit. Akkor nem is zavarok. Puszi. - nevet és már le is teszi. Rögtön utána csörög megint a mobilom. Ez már Kitti volt.
- Szia! - köszönök mosolyogva.
- Szia! Mi a helyzet? - kérdi vidáman.
- Semmi, de... Kitti most nem igazán érek rá. - nevetek kínosan, és közben intek Stylesnak, hogy egy pillanat.
- Nálatok most éjfél van. Mit csinálsz te ilyenkor? - kérdi értetlenül.
- Stylesal vagyok. - mondom ő pedig felnevet egy kicsit. - De nem úgy! - nyomom meg az utolsó szót. - Ígérem mindent elmesélek, de most megyek. Puszi. - mondom és már le is rakom.
- Bocs, megvagyok. - fújom ki a levegőt, mikor elrakom a telefont.
Visszazökkentve a beszélgetésbe, folytatjuk tovább. Úgy másfél órát még. Utána viszont inkább haza vitt, mert majd nem elaludtam már, és ő is elég fáradt volt.
Az ajtó előtt öleléssel köszöntünk el egymástól.
- Jó, hogy normális voltál. - suttogtam fülébe, amikor öleltem. Mosolyogva engedett el.
- Majd meg ismételhetnénk. - kacsint rám, mire én csak szemeim forgatom.
- Jó éjt Styles! - mondom, és megindulom az ajtóhoz.
- Jó éjt Sziszi! - mondja ő is. Csendben mentem fel a szobámba, már amennyire lehet csöndben menni tűsarkúban. Fáradtan zuhantam be az ágyamba, és átöltözni is lusta voltam. Csak lekaptam a szoknyát, és a pulcsit, így egy szál trikóban, és bugyiban aludtam. Miközben két fiú is lakik ebben a házban... Nem igazán gondolkodtam, inkább aludtam.
***
/Harry Styles szemszöge/
Alig tudtam magam türtőztetni, aznap este a klubban. Éreztem, hogy kicsit megremegett amikor kezem arcára tettem, és úgy simogattam egy kicsit. Aztán, amikor combjára tettem kezem, már látszódott az arcán, hogy még egy ilyen és könnyen megadja magát. De amikor közelebb hajoltam hozzá, azzal a szándékkal, hogy csak hülyítem, hogy megcsókolom, én is elgyengültem egy kicsit. Ahogyan barna szemeivel nézett hol szemeimbe, hol számra, megőrjített. Magaménak akarom tudni. Hogy csak is az enyém legyen. Elsőnek csak szórakozni akartam vele egy kicsit, mint az összes többi lánnyal. De egy idő után megfogott. Megfogott, az ahogyan beszél. Ahogyan nevet, vagy éppen nagyon magyaráz valamit. Ahogyan gesztenye barna szemei az enyéimbe fúródnak. Ahogyan szépen ívelt ajkai mozognak, amikor hozzám szól... Mit meg nem adnék azért, hogy azokat a puha ajkakat én csókolhassam. Hogy ne csak azért csókoljon, mert én úgy akarom, ahogyan egy hete is tettem. Csak egyszer, egyetlen egyszer kezdeményezne ő és én rögtön karjaim közé zárnám, el sem engedve soha már. Ha egyszer ő csókolna meg úgy, hogy ő is akarja, akkor... Akkor azt egy jelnek venném, hogy talán van egy kis esélyem.
Csak ne szúrjam el. Legalább barátok legyünk. Hiszen ha barátok leszünk, akkor könnyebben belém szeret, vagy bármi más is megtörténhet kettőnk között. Azt akarom, hogy az enyém legyen. De addig is a barát pozícióval kell beérnem.
Kinga szemszöge:
- Nekem ez nem tetszik. - nézek végig magamon undorodva. Egy narancs sárga ruha volt rajtam, hozzá való fekete magassarkúval.
- Pedig jól áll. - nézeget Styles a széken ülve. - Nagyon szexi vagy benne. - vigyorodik el, én pedig szemeim forgatom. Egy ruha boltban vagyunk, és ruhákat nézünk a... Tulajdonképpen nem tudom miért. Csak úgy. Én unatkoztam, ő unatkozott, így eljöttünk. Mivel most mindenki csinál valamit és csak mi nem, ezért megbeszéltük, hogy találkozunk.
- A kék jobb lenne. - nézegetem gondolkodva a vállfán lévő ruhadarabot.
- És ha valami egyszerűbb ruhát vennél? - jut eszébe egy nagyszerű ötlet, amire én rá is bólintok. És tényleg. Az egyszerűbb ruhák között megtaláltam egy számomra tökéletest. Fekete csőfarmer, egy tört fehér Mini egeres trikóval, fekete magassarkúval, aminek sarkát követ díszítették. Fekete táskát választottam hozzá, amit szintén gyöngyök díszítettek.
- Majd nem. - mér végig gondolkodva Styles. A hátam mögé néz felcsillant szemekkel, és oda siet. Mikor visszajön egy napszemüveget rak a fejem tetejére, hajam közé.
- Na, így már tökéletes. - mér végig még egyszer, mosolyogva. A ruhákat megvéve, szatyrokkal a kezemben léptünk ki az áruházból.
A napot továbbra is együtt töltöttük. Nem flörtölt, ami jó volt. Már négy napja nem flörtöl. Pontosabban amióta a klubban voltunk.
- Kristóf holnap repül vissza. - mondja Styles, aminkor egy kávézóban ülünk már. - Nem fog hiányozni neked? - kérdi némi gúnnyal hangjában, de nem foglalkoztam vele.
- Igazából örülök neki. Viszont hiányozni is fog. - vonok vállat, kávémat kavargatva.
- Miért? - néz rám értetlenül.
- Örülök, mert kellemetlenül érzem magam mellette. Hisz még is csak egy hónapja még jártunk. Viszont szomorú vagyok, mert hiányozni fog. Ő volt az egyetlen olyan emlék a régi életemből, aki még itt volt a közvetlen környezetemben. És azért még sem olyan könnyű telefonon megtartani a barátokat. Egyet már el is veszítettem. - mondom szomorúan nézve szemeibe. Utolsó mondatomnál Nándi arcképe jelent meg. Eszméletlenül hiányzik. De ha hívom mindig leráz, ő pedig nem keres engem. Ami nagyon fáj.
- Kire gondolsz? - zökkent ki gondolataimból Harry.
- A legjobb barátom volt. Amikor elmentem, aznap mondta el, hogy szerelmes belém. Úgy gondoltam, hogy elég erős a barátságunk és ezt kibírjuk. És ebben még igazam is lett volna. De a távolságot már nem bírja ki. Hiszen a testvéreimmel is szakadozóbb a kapcsolatom, nemhogy még a barátommal. - sütöm le szemeim, hogy ne látszódjon a könnyeim csillogása.
- Sajnálom. - mondta, és hangja őszintén csengett. - Kíváncsi vagyok, milyen voltál régen. - gondolkozik el, és látszik rajta, hogy jobb kedvre akar deríteni.
- Ugyan ilyen. - vonok vállat, de ezen el gondolkodom egy kicsit. - Nem. Nem ugyan ilyen. - rázom fejem kínosan mosolyogva. - Sosem pörögtem így. Ezt meghagytam az ikremnek. És nem voltam ilyen... vissza beszélős. Mindig csendben tűrtem a dolgokat inkább. Vannak még ilyen kisebb dolgok, de lényegében ezek változtak jobban. - vonok vállat.
- Szívesen ismertem volna a régi Sziszit. - mosolyog rám.
- Nincs olyan, hogy régi Sziszi. - rázom a fejem mosolyogva. - Sziszi az új. A név is tükrözi a magabiztosságot, és a másságot. A régi én, csak szimplán Kinga. Egy egyszerű lány, aki sosem szeretett a központban lenni. - Styles át ül mellém, és magához von. Nem tudom meddig ültünk így, de arra lettünk figyelmesek, hogy egy fotós arra mászkál így rögtön szét rebbentünk. Mind ketten felvettük a kapucnink és elindultunk.
Haza kísért és gyorsan elbúcsúztunk.
- Szia! - köszönök halkan a telefonba, amikor már elterültem ágyamon, és a plafont bámulom.
- Szia! Mizujs? - kérdi azzal a folytonos pörgésével.
- Semmi izgalmas. Ott? - kérdezem lehunyt szemekkel.
- Itt sincs izgalmas dolog. De... Mi van veled? Olyan furcsa vagy. - mondja elgondolkodó hangon. - Semmi csak... Hiányoztok! - mondom ki azt ami a lelkemet nyomja, és érzem halántékomon egy könnycseppet.
Kitti próbált vigasztalni. Ő megpróbálta. De nem ment. Hát, persze telefonon keresztül nem is fog ez menni soha. Nekem most arra van szükségem, hogy itt legyen és átöleljen. Amikor össze szedtem minden erőm, azt hazudtam neki, hogy teljesen jól vagyok, és nyugodtan csak menjen Doriánhoz. Tudom, hogy ott volt, hallottam a háttérben. Kittinek mellette a helye. Én majd megleszek. Sírásomat kicsit eltüntetve, kiengedett hajjal, hogy ebből ne látszódjon semmi, mentem le egy teát csinálni.
Teától forró bögrével a kezemben ültem ki a teraszra. Nem akartam senkit sem zavarni vagy untatni ezekkel a dolgaimmal ezért ültem ki. Egyedül akartam lenni.
De hisz ez hazugság! Nem akartam egyedül lenni. A családommal szeretnék lenni. De nem mehetek haza. Most még nem.
Hűűűű!! Ez,...........SZUPER VOLT!! 😃😃
VálaszTörlés:D :D :D
VálaszTörlésKöszi!! :) <3 <3
VálaszTörlés