Egy újabb Prológus

Sziasztok Drágák!
Tudjátok mi a hihetetlen ha az ember beteg? Hogy hirtelen több ideje van írni, és jobban is megy neki. Velem legalábbis így van. Majd ki köhögöm a tüdőm is de semmi gond nincs addig amíg tudok írni. :D Már pedig még tudok. ;)
Sajnos még nem résszel tudtam nektek jönni, de már az is készülőben van. Ha a héten itthon maradtam volna, mint az tenne kellett volna, most valószínűleg tudtam volna hozni részt is, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy menni akarok suliba! Ilyen is ritkán hall az ember, nem igaz? :D
Egy újabb történettel jelentkezem, aminek jelenleg készül már a harmadik rész, de egy-egy rész hosszabb lesz. Címet még nem tudok mondani, sőt linket sem. Úgy vagyok vele, hogy ha ez amolyan "fellángolás" lesz akkor ne kelljen olvasókat cserben hagynom, hogy sajnos nem folytatom, mint az már egyszer előfordult. Most csak írogatok-írogatok, de nem teszem ki sehová sem. Szeretnék maximálisan a Táncoslány-ra koncentrálni, hogy jó legyen, és minél hamarabb hozhassak Nektek részeket.
Nos, most ez az új "szenvedélyem". Úgy érzem jó lesz, hisz ez már egy komolyabb történetnek bizonyul, ami komolyabb kihívás is. Próbálok megbirkózni vele, és úgy néz ki sikerült is.
Ez lenne az új történetem:

Zene: Emeli Sande - My Kind of Love
 
 Prológus

A nevem Sziszi King.
De hogy is hívnak igazából? Azt senki sem tudja, csak is én és néhány ember. -Pontosabban négy-
- Sziszi készülnöd kell! Hat perced van hátra! - szól be egy statiszta, amit a sminkesem és én is csak bólintással jutalmazunk. Felteszik rám a szőke hajzuhatagot, ami jelen esetben azt mutatja: nem az én hajam. Maszkomat is felteszik, ami nem takarja egész arcom csak egy részét. Néha úgy is emlegetnek, mint egy Fantomot. Pedig ha tudnák, hogy csak egy Londoni 18 éves lány vagyok... De nem tudják. Évek óta a hazugságaimba bújok el és még sosem adtam fel, vagy inogtam meg. Most sem lesz másképp.
A hazugságok. Legtöbbször ez vagyok én. Egy hatalmas adag hazugság. Kettős életet élek, de néha már én magam sem tudom melyik is az igazi. Vagy éppen, hogy melyiket is élném szívesebben, melyik tesz boldogabbá.
Nina Weyble egy 18 éves egyetemista, szürke kisegér, félénk lány élete, kinek apja meghalt egy szörnyű autó balesetben, anyja pedig messze él tőle, és alig vannak barátai. Unokanővére a legjobb barátnője, de igazából neki is hazudik folyvást.
Vagy Sziszi King a 20 éves lány kit már három éve ismer a világ, de senki sem tudja, hogy is néz ki valójában és milyen is.
Mindenki azt hiszi ismer. De nem. Senki, ismétlem senki sem ismer! Az életem csak hazugság. Hazugságok amiből egy másik életet építettem fel. Egy másik csodálatos, mégis bonyolult életet.

Nina Weyble vagyis, alkalmanként Sziszi King. Egy profi hazug, és énekes vagyok. Hallgasd hát történetem!

Remélem tetszett! :) Amint ennek a történetnek (vagyis a Táncoslány-nak) vége lesz valószínűleg 2-3 blogom is még. A "Sziszi King" név, és az, hogy mire vége a Táncoslányak addigra Kinga már 18 éves lesz, csupán csak véletlen. Nem az ő életének folytatása, csak így találtam ki. (Nem mindig jut eszembe valami jól megjegyezhető név, már na :D Mint pl a : Sziszi King ) Meg hát ebben már 15 évesen megkezdődött a karriere.
Légyszi, légyszi, légyszi írjatok véleményt, érdemes ezt elkezdeni??
Pusziii Mindenkinek!!