58.Fejezet - Szívesen elfogadom vejemnek.

Sziasztok Drágák! Vasárnap este fél tízen egy van. Aludnom kéne, és azt hiszem anya is nemsokára ki kapcsolja a wifit, hogy a laptopomon ne legyen net, ezért inkább kirakom a részt, mielőtt tényleg kikapcsolja azt a fránya netet. :) Nem írnék sokat, mert sietek. :) Csak sok sikert a hétfőhöz, és a közelgő félévhez, ami nekem NAGYON nem jött jól. Jelenleg alkudozok a tanáraimmal a jegyeket illetően. Az angolt már sikerül a tavalyi hármasról négyesre felalkudnom. A matekkal és a természettel ezt nem tehetem meg sajna. :/ A matekban Drága padtársam segít mert nem értem. A természetet meg... Ááá inkább nem is érdemes szóba hozni! Én nem tudom, hogyan de valami ultra béna vagyok belőle! Egyszerűen nem tudom! Hiába tanulom. Ezért is lesz használatba véve az én drága rég látott barátomat; a puskázást. Az ofő a természet tanárom, és nem igen figyel ránk amikor dogát írunk..
Nem húzom az időt itt lenne a történet. Puszi Drágák, legyetek rosszak, és hallgassatok sok zenét! :D
Puszii!! <3 :)
U.i.: Új blogom van. Design blog. A neve Sziszi Design. (Sziszi, mint Sziszi King. :D Jobb nem jutott eszembe, és szerintem egyszerű is.)  http://sziszidesign.blogspot.hu/  

-Zene-

58.Fejezet - Szívesen elfogadom vejemnek.

- Nem. Nem járunk. - válaszolok magamra erőltetve egy mosolyt, és visszafojtva azt a késztetést, hogy rákiáltsak; "Basszus, mi közöd van hozzá?" Igen, néha vannak igencsak beteg gondolataim..
A csajt hamar leráztam, és nagyon (nagyon) nem volt szimpatikus.
- Húzzunk innen mielőtt valakit lelövök. - mondom Daninak amikor kijövök a hideg levegőre, hogy aztán beszálljak a meleg kocsiba.
- Csak nyugodtan. - legyint az ajtó felé ahonnan kijöttem. - Mivel szeretnél gyilkolni? Puska, pisztoly, balta, ráncfűrész? Esetleg, szimplán csak kézzel? - mosolyog, én bennem pedig már kezd lejjebb menni a harag.
- Hm, azt hiszem láncfűrésszel. - tettetek gondolkodást, egy kicsit, és mosolyogva válaszolok.
- Haza megyünk. - mondja beülve a kocsiba. - Alina, és Szeli van most Kittivel, ti meg Harryvel otthon aludtok normális ágyban. - indítja be a motort. Csak egy bólintással lerendezem.
- Mióta van neked jogsid? - kérdezem mellékesen.
- Nem rég óta. - mondja az igazán értelmes választ. Haza érve jó volt újra belépni a házba. Anyu nagy öleléssel köszöntött, és miután leszidta a fejem amiért szó nélkül elmentem, elküldött aludni. Csak ekkor vettem észre Harryt is aki már ott volt. Éppen anyu sütijéből evett.
- Mond csak te Niallel szoktál enni? - kérdem csípőre tett kezekkel megállva előtte.
- Nagyon jól süt anyukád! - mondja két rágás között.
- Milyen ízű? - nézet a sütire, ami szerintem banános lehet. Reménykedem benne mert az, az egyik kedvencem.
- Megízlelheted. - húz közelebb magához derekamat átölelve, és kaján vigyora elterül arcán.
- A szádból? Kissé gusztustalan nem gondolod? - vonom fel szemöldököm. Mosolyogva hajol közelebb, én pedig lefagyok és nem távolodom el.
- Már volt rá példa mennyire is élvezted. Szerintem ez most sem lesz gond. - mosolyog még mindig, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Én nem akarok semmit sem megzavarni, de jó lenne egy kis időt tölteni a húgommal. - szólal meg mosolyogva az ajtóból Alina.
- Te sosem zavarsz! - mosolygok rá, miközben hozzá sétálok.
- Annyira, de annyira hiányoztál! - suttogja fülembe, amikor magához ölel.
- Te is nagyon hiányoztál! - ölelem vissza szorosan, és lehunyom szemeim.
- Soha, de soha ne csinálj több ilyen hülyeséget! - tol el magától egy kicsit, hogy szemeimbe tudjon nézni. Hevesen bólogatok, könnyes szemekkel, és a keserű mosoly arcomon van.
- Ezen a napon csak az enyém vagy! - mosolyog rám, mire én kicsit felnevetek. Nevetésem, sírássá ment át a végén. Próbáltam visszafojtani könnyeim, de nem ment. Észre sem vettem, de végén már nagyon sírtam. Csak potyogtak a könnyeim, és potyogtak. Annyira hiányzott Alina! Persze, mindenki más is, de ő hiányzott a legjobban.
- Css, ne sírj! Itt vagyok, nyugi! - ölel magához ismét, és én szorosan lehunyt szemekkel szorítom magamhoz.
- Mi a baj? - hallom a hátulról Styles hangját halkan, és egy kicsit féltőnek hangzik. Tudom, hogy a kérdést Alinának címezte, így figyelmen kívül hagyom.
- Mindig a lehető legszorosabb volt a kapcsolatunk. Csak most jön ki rajta, hogy hiányoztam neki. - magyarázza meg neki nővérkém, közben pedig hajamat simogatja.
- A mai nap első programja, hogy elmeséled mi történt az elmúlt másfél hónapban. - mondja, amikor már nagyjából sikerült össze szednem maga.
- Oké. - bólintok, halványan mosolyogva.
  És ez valóban így volt. Az egész napomat Alinával töltöttem. Styles otthon érezte magát szóval nem volt semmi gond. Alina elmesélte, hogy ő is nemsokára megy Angliába, az egyetemre. Az első "programunk", hogy meséltünk egymásnak a másfél hónap alatt történtekről, ami eléggé elhúzódott az időt nézve. De nem zavart minket. Utána már csak úgy beszélgettünk, hülyéskedtünk. Annyira jó volt újra vele lenni. A gondolat, vagy inkább a tudat, hogy hamarosan megint a fél világ lesz közöttünk egyszerűen fájdalmas. Hatalmas gombóc keletkezik torkomban, és legszívesebben csak sírnék. De ezt nem tehetem. Hisz azzal csak megnehezíteném a dolgokat. Az ő, és a saját részemről is. Ezért is inkább emlékeket gyártunk. Mint emlékezetben is, és képekben is.
De amikor Rúzsa Magdi - Egyszer című dalát hallgattuk, eltört a mécses mind a kettőnknél. Tudjuk (vagy legalábbis gondoljuk), hogy ez egy szerelmes dal, de a legtöbb mondat hatott ránk.

- Édes, drága Nialler. Annyira jó az időzítésed, mint egy retaldált fókáé! - szólok bele szipogva, még is egy kicsit idegesen a telefonba, amikor másfél óra múlva Niall hívott.
- Mit zavartam meg? - kérdi és még így is hallom hangján, hogy mosolyog.
- Ááá semmit, csak éppen Harryvel lefeküdtünk. - húztam egy kicsit az agyát, és majd nem elröhögtem magam. Alina kikerekedett szemekkel nézett rám, de leintettem jelezve, hogy hülyülök csak.
- Ez... komoly? - csodálkozik el Niall. Eddig bírtam. Totálisan hangosan, jóízűen elnevettem magam.
- Nem! - fuldokoltam a röhögéstől. - Jujj, kár, hogy nem láttam az arcod! - feküdtem el az ágyon, lehunyt szemekkel. - Nővéremmel éppen sirattuk az emlékeket, és hogy mennyire hiányzik itt mindenki. - válaszoltam amikor más kevésbé nevettem.
- Hát... Akkor közlöm a jó hírt veled miszerint, amint haza jöttetek, fogadhatsz minket mint vendégeket, a saját házadban, ami a tengerpartra nyílig a hátsó kertből. Öt vendég szoba van, szóval a testvéreid is simán elférnek. - mondja, mire én döbbenetemben leesek a földre.
- Mi van? - kérdem, és bár tudom mi van, csak megerősítést vártam, hogy nem őrültem meg. Közben felálltam, és döbbentem meredtem magam elé.
- Jól hallottad. - erősíti meg, hogy tényleg nem vagyok őrült, én pedig örömömben felvisítottam, és ugrálni kezdtem.
- Hívj vissza ha ezt abba hagytad. Megsüketülök tőled. - teszi le nevetve a telefont. Telefonomat az ágyra dobom, és a nappaliba szaladok, mert tudom, hogy Styles ott lesz Dani és egy pár étel társaságában. Ennyi erővel lottóznom kéne, ugyan is tényleg ott voltak, egy-egy tányér süteménnyel.
- Harry! Harry! Harry! - szaladtam le a lépcsőn mosolyogva, miközben Stylesnak kiabáltam.
- Mi az? Mi az? Mi az? - nézett hátra a kanapén, és amint meglátta mekkora sebességgel közelgek felállt, hogy elkapjon.
- Niall hívott az előbb! Van egy házam! - visítoztam tovább, és már előtte is voltam. Elkapott, és karjaiba zárva megpörgetett kétszer.
- Tudom. - enged el mosolyogva.
- Honnan? - nézek fel rá, de a mosoly levakarhatatlan az arcomról.
- Én vettem neked. - vonja meg a vállát nekem pedig leesik az állam.
- Azta kurva. - szalad ki a számon. - Nem kellett volna! - ölelem meg újból.
- Tudom, hogy nem szeretsz Kristóffal együtt lakni, és mi is mindig ott tanyáztunk le, ami kicsit már zavarta az ott élő családot. - neveti el magát kicsit. - Ezért is Emily hozzád költözik, hogy ne legyél annyira egyedül, mi pedig, mint mindig zargatni fogunk. - folytatja. Annyira, de annyira örültem ennek!
- Mennyibe került? Amint tudom kifizetem! - engedem el és komolyan nézek szemeibe.
- Semennyibe, és nem kell! - mosolyog rá, de szemén látom, hogy komolyan gondolja.
- Vii, de ez annyira jó már! - pörgök fel megint. - Köszönöm! - pipiskedek fel, és szájára adok egy puszit, majd felrohanok az emeletre.
- Ez meg mi volt? - nevette el magát Alina, aki a lépcső tetején figyelt.
- Van egy saját házam New Yorkban! És Harry vette nekem! - mondom halkan és mosolyogva ugrálok tovább.
- Az oké. Én a puszira gondolok. - mondja ő is halkan.
- Ja az. Csak úgy jött. - vonok vállat - Megérdemelte. - mosolygok, majd Alina elkezdett lehúzni a lépcsőn a konyha felé.
- Mit csinálsz? - kérdem amint leértünk.
- Kaját. Te pedig elmondod mit is érzel ez a kis göndörke iránt. Mert szívesen elfogadom vejemnek. - mondja mosolyogva hátra pillantva rám, mire én akaratlanul is elnevetem magam.
- 17 éves vagyok Drága nővérkém. Ne akarj még megházasítani! - mosolygok továbbra is.
- Ne terelj, kisasszony, ne terelj! - fenyegetően hangzik hangja, de szája felfelé kanyarul.
Miután tisztáztam Alinával a bongyorka iránti érzéseim (vagyis, hogy fogalmam nincs mit érzek) visszahívtam Niallt.
- Azt nem mondtad, hogy Harry vette azt a házat! - "köszönök" bele a telefonba, amint felvette.
- De tetszik! Tudom, hogy tetszik!
- Persze, hogy tetszik!
- Mind kettő? Harry és a ház is? Vagy csak az egyik?
- Csak a házban vagyok biztos, hogy igen. - nevetek kínosan.
- Szóval talán... - gondolkozik el.
- Na, jó. Térjünk vissza a házra. Még is meddig ügyködtetek ti ezen?
- Már azóta kerestük neked a megfelelő házat, amikor össze vesztetek Harryvel. Aztán Harry talált rá a házra, és ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye meg. Pedig John szívesen kifizette volna.
- És mennyibe is került? - próbálom kihúzni belőle, de nehezebb mint gondoltam.
- Nem mondom meg. - neveti el magát.
- Hát, oké. - vonok vállat lemondóan. - Köszönöm mindenkinek! - teszem hozzá hálásan.
- Nem kell! Szeretünk akármilyen hibbant csaj vagy. - neveti el magát, és én is felnevetek halkan.
Miután letettük a nappaliba mentem. A két fiú még mindig ott volt, én pedig elfeküdtem az ölükben úgy, hogy a fejem Styles ölében legyen.
- Mi a helyzet Szöszikém? - játszadozik el egy hajtincsemmel és mosolyogva néz szemeimbe.
- Semmi Bongyorkám. - becézgetem vissza.
- Hm.. Te eddig is az én Szöszikém voltál, de mikor lettem én a te Bongyorkád? - mosolyog még jobban, én pedig zavarba jövök. Zavaromat palástolva csak szemeim forgattam.
- Amikor azt mondtad, hogy legyek szöszi. - gondolok vissza az első csókunkra. Ahogyan vissza gondolok rá, önkéntelenül felsóhajtok az emlékre.
- Megismételhetjük. - néz rá Styles flörtölős mosollyal.
- Rám nem hat a flörtölős mosolyod. Ezt már megtanulhattad volna. - rázom fejem kicsit, és zöld szemeibe nézek.
- Éppen ezt szeretem annyira benned! - mosolyog rám már őszinte mosollyal, és kicsit közelebb hajol.
- Ne már, hogy ilyen észrevehetetlen vagyok! Itt vagyok skacok! - szól közbe, megszakítva a romantikus pillanatot Dani.
- De miért is vagy még itt? Nyilván félbe szakítottad a romantikus pillanatot, amit ez a barom ritkán enged meg magának! Szeretlek Dani, de megakarom tudni mit is érzek Harry iránt, és ez nem fog sikerülni ilyen tempóban. - dorongálom le az elején, de a végén már könyörgőre fogom.
- Hát ilyet sem hallottam még tőled. - mosolyog rám Dani. - Akkor megye is. - indul meg mosolyogva a lépcső felé.
- Köszönöm! - szólok utána.- Én nem akarok telhetetlennek tűnni, de az ilyen romantikusabb pillanatokat sűrűbben is csinálhatnád. - nézek vissza a zöld íriszekbe.
- Igen? - kérdi megsimítva az arcom amitől engem kiráz a hideg, de jó értelembe. - Mit szólnál ha este elmennénk valahova? - kérdi halkan, megint azzal a dörmögős, mélyebb hangjával, ami még jobban hat rám mint a rekedtes hangja.
- Hova? - hunyom le szemem, és hagyom, hogy arcom tovább simogassa.
- Azt még kitalálom. De valahova ahol kettesben lehetünk. - lehet egy puszit arcomra. Egyre több puszival lepi el arcom, nekem pedig önálló útra térve kezeim, a hajába túrtam.
- Ha ezt így folytatjuk nem csak csók lesz. És ez nem a megfelelő pillanat a dolgok megtörténéséhez. - suttogja, és érzem, hogy szája közvetlenül fülem mellett van. Kicsit megijedtem attól amit mondott, de amint újra megpuszilt rögtön elfelejtettem mindent, de mindent.
- Harry... - suttogom elhaló hangon.
- Igen, édesem? - emel meg egy kicsit, így ölében ülök, és már nyakamat puszilgatja. Azt mondta az előbb még, hogy ne folytassuk még is folytatja... Ki érti ezt?
- Nem... Én nem... - kezdem de ahogy bele puszil nyakhajlatomba nem tudom befejezni. - Ne... Csináld...Ezt... - mondom ki végül, de még most is motyogva. Harry abba hagyja, és úgy néz szemeimbe.
- Miért ne? - kérdi derekamat fogva, hogy ne essek le.
- Mert még mindig nem járunk ha nem esett volna le. - ahogy kimondom látom szemeiben a megtörtséget. - Viszont ilyen közel vagy az igenhez. - mutatok mutató és hüvelyk ujjammal, úgy öt centit.
- Valóban? - kérdi mosolyogva, és visszatért az a csillogás a szemébe, ami pár pillanatra elveszett.
- Valóban. - bólintok, nyaka köré fonva karjaim.
- Akkor az esti randi áll? - játszadozik hajammal, ami leér derekamig. Vágni kéne a hajamból, nagyon hosszú már.
- Hm, hát csak randi lesz? Azt hittem nem szereted a randikat. - mosolygok. Emlékszem amikor a tető téren voltunk akkor mondta ezt el.
- Amióta ismerlek sok mindenben változott a véleményem. Fél óra elég lesz elkészülnöd? - kérdi, én pedig megrázom a fejem.
- Egy óra. - egyezkedem.
- Háromnegyed.
- Másfél.
- Egy óra. Többet nem egyezkedem. - rázza fejét mosolyogva.
- Oké. - vonom meg a vállam. Tipikus férfi logika. Egyezkedem, egyezkedem, és amikor többet mond az eredetinél azt hiszi ő nyert, de még is én kapom meg azt amit már az elején akartam. Hajjaj, butus kis férfiak..
- Egy óra. - mosolygok rá, miközben bólintok, és már meg is indulok Alinához.
Alina kölcsön adta az egyik ruháját, ami egy bordó ruha volt. Az alja mintás volt, ujjatlan ruha volt, és hozzá egy női, félujjas zakót vettem fel. Szürke magassarkút húztam fel, ami legalább tíz cm volt. Hajamat lazán felcsatoltam, így néhány göndör tincs kilógott.
- Mehetünk. - megyek le a lépcsőn mosolyogva, a már nappaliba váró Styleshoz. Amikor mellé értem, derekamra rakta egyik kezét és ott ölelt miközben fülembe suttogott.
- Nagyon szép vagy! - suttogta, én pedig érzem, amint elpirulok.
- Köszönöm! - suttogom vissza. - Hova megyünk? - kérdem izgatottan az angol fiút, amikor kilépünk az ajtón. Még kabátomon keresztül is érzem a február közeledtéhez a hideget.
- Majd meglátod. - mosolyog rám.
- És tudod is az utat? - nevetem magamban. Elég viccesre sikerült, hogy ő visz el valahová miközben én vagyok a szülővárosomban.
- Miért, neked van ötleted, hogy hova menjünk? - kérdi miközben összeakarja kulcsolni ujjainkat, de én elhúzom kezem.
- Hm, lenne ötletem, de inkább megadom magamnak a lehetőséget, hogy, hogyha eltévedünk nevethessek, és én mutathassam meg az utat, hogy merre is kéne menni. - mosolygok rá gonoszan.
- Gonosz vagy. - nyújtja ki rám nyelvét.
- Tudom. - nevetek kicsit, majd elindultunk. Harry egy számomra eddig ismeretlen helyre hozott, Dani kocsijával. Elég érdekes érzés volt, hogy még nem jártam erre, pedig kemény tizenhét évet laktam itt.
- Na, csak nem tévedtünk el. - mondja mosolyogva, amikor kinyitja nekem a kocsi ajtaját.
- De csak mert szerencséd volt. - viszonzom a mosolyt, miközben kiszállok. Nem tudom hol lehetünk, de valami park félében. Azt hiszem.
Harry egy plédet terített le a kocsi motorháztetőjére, és derekamnál fogva felültetett oda. Felült mellém, mire én neki dőltem a vállának.
- Ez romantikus. - mondom halkan, és megfogom a kezét.
- Ha vissza utazunk, ennél jobb lesz. - mondja ő is halkan, és egy puszit nyom a fejemre.
- Ez így is tökéletes. - bújok jobban hozzá, ő pedig átkarol.
- Na, és most mennyire vagyok az igentől? - fordítja felém fejét, én pedig felnézek szemeibe.
- Egy iciri-picirit közelebb. - mondom mosolyogva.
  
Az este csodálatos volt! Harry végig romantikus volt, de nem csöpögősen csak mértékben, és poénkodtunk is. Hozott egy kosárban szendvicseket, meg pezsgőt, amiket el is fogyasztottunk. Harry még plédet is hozott, amivel be is takaróztunk. Egészen öt órától este kilencig maradtunk. Amikor már túl hideg volt a kint üldögéléshez, haza indultunk.
- Nagyon jó volt a mai este! - dőlök neki a kocsinak, amikor kiszállunk a ház előtt.
- Örülök, hogy jól érezted magad! - jön közelebb mosolyogva, miközben mindkét kezem megfogja.
- Szeretlek! - csúszik ki a számon, amin egész este gondolkodtam. Végül így döntöttem. Harry közelebb lép nagy mosollyal arcán, így én a kocsi, és ő közé szorulok.
- Ennek még inkább örülök. Szeretlek! - suttogja az utolsó szót, és megcsókol. Térdem bele remegett, és mellkasom is furán bizsergett. Nyaka köré fontam karjaim, hajába túrtam, ő pedig derekamat markolta meg.
- Annyira, de annyira örülök! - suttogja pár perc után, amikor elváltunk egymástól.
- Menjünk aludni. - döntöm homlokom az övének.
- Menjünk. - bólint ő is mosolyogva, és egy rövid csókot nyom számra.
Elindultunk az ajtóhoz, de kicsit másképpen sikerült bemennünk mint terveztük. Ugyan is amíg én a zárral bajlódtam ő mögöttem állt, és puszilgatott, így az ajtón úgy sikerült bemennünk, hogy majd nem elestünk, miközben nevettünk, és én az arcára rakva bal tenyerem, csókoltam őt.
Amikor a kissé hosszúra sikerült csókból felnéztünk láttuk, hogy a nappaliban mindenki ott van. Anyu, Alina, Dani és Nessza. Zavarba ejtve nevettem halkan, miközben a félig mögöttem álló Harry kezét fogtam.
- Öhm... Heló. - intettem szerencsétlenül, szabad kezemmel.
- Heló! - köszönt Harry is miközben a hátamon lévő cipzárral babrált észrevétlenül. Könyökömmel bökdöstem óvatosan, hogy a többiek ebből semmit se vegyenek észre, de ő csak folytatta. Nem húzta le a cipzárt, de azért piszkálgatta.
- Fejezd már be! - súgom neki kicsit felé fordítva a fejem. - Mi megyünk is. Alszunk. Fáradtak vagyunk. - motyogok összevissza zavaromba, és a lépcső felé kezdem ráncigálni Harryt. Mivel az egész üveg pezsgőt megittuk, ezért kicsivel több volt bennem az alkohol tartalom a kelleténél. Ezért is majd nem elestem a lépcsőnél, de Harry időben fogott meg.
- Menjünk már. Olyan kellemetlen ez most! - motyogom amikor megállunk egy pillanatra a lépcső előtt.
- Hát ha már mondod akkor maradjunk egy kicsit. - suttogja vissza, és derekamnál fogva vezet a kanapéhoz, hogy ne essek el.
- Ne, nem mentek aludni? - néz rám nevetését visszafojtva Dani.
- Van itt ez a vadbarom. - mutatok a már mellettem ülő Harryre. - Nos, ő annyira vadbarom, hogy nem tudja még milyenek is vagytok ezért volt akkora mersze ide hurcolni engem is. - ismertetem a dolgokat a többiekkel.
- Rég láttalak Nessz. - mosolyog Harry Nesszára, figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Látom még mindig csábítod a lányokat, mint két éve. - mosolyog vissza Nessza.
- Ezúttal szerelmes is vagyok. - húzza ki magát mosolyogva.
- Ajánlom is. - motyogom neki úgy, hogy a többiek ezt ne vegyék észre. Harry ujjait az enyémekre fonta és megerősítésképpen rám mosolygott.
 - Na, jó. Túl sok pezsgőt ittam szóval én megyek aludni. Vagy jössz, vagy nem. - nézek Harryre, miközben felállok, és felmegyek a régi szobámba, ahol aludni fogunk. Amint beléptem a szobába elmosolyodtam, amikor az emlékek eszembe jutottak. Ledobtam magamról a ruhát, és a cipőt, hajamat kiengedtem. Fehérneműben és egy fekete toppban feküdtem az ágyba. A toppot Kitti szekrényéből kunyeráltam. A jó, puha ágyba feküdni nagyon kellemes volt. Főleg az előző éjszakámhoz képest.
Hallottam, hogy pár percen belül nyílik az ajtó. Félig nyitva volt a szemem így láttam, hogy Harry jött be (ki gondolta volna) és leveszi ruháit. Egy száll boxerban fekszik be mellém, és húz magához. Átölelt a derekamnál, és egy puszit nyomott arcomra. Mosollyal az arcomon fordultam felé. Hozzá bújtam mellkasához, és úgy aludtam el.
- Szeretlek Kinga! - suttogta, és most először hallom saját nevemet tőle. Kicsit nehézkesen mondta ki, de végsőben aranyos volt.
- Szeretlek Harold! - mosolygok, miközben felnézek rá. Egy csókot kapok tőle, aztán elnyom minket az álom.