57.Fejezet - Haza kell mennem!

Sziasztok Drágák! 
Rövid lett, szar lett (már elnézést a kifejezésért..) tudom.. Hosszabbra terveztem ezt a részt, de nem úgy jött össze, sajnálom. Napok óta próbálom írni, de inkább most befejezem, egy befejezetlen mondattal (értelem szint, valahol a pincét veri..) mint sem írjam tovább de bénán..
Szivárvány: Neked nem fog tetszeni a "dolog" a végén, bocsi, hogy csalódást kellett okoznom! :D <3 De csak gondolt a Trailerre és megnyugodhatsz, minden úgy lesz, ahogy szeretnéd! :D ;)

U.i.: Osztálytársam matekórán elemében volt, amikor a feladatot ellenőriztük..! 
"- Tanárnő, mondhatom? - kiabálja be, amikor a feladatot ellenőrizzük.
- Mondhatod. - bólint rá a tanárnő.
- De nem tudom. - mondja osztálytársam."
Töri órán is elemünkben voltunk..
"A wc-ről jövök vissza, de csak lassan. Két okom van rá. 1.Utálom a törit. 2.Szabad foglalkozás van, egyszóval lyukas óra. Vagy is két szóval..
- És most jöjjön az angol polgárháború! - kiálltja egyik fiú osztálytársam amikor belépek a terembe, a padján állva, és a padjuk mellett lévő nagy, térképre mutat, ahol Anglia helyezkedik. Nem, valahogy egyre jobban nem csodálkozom rajta,rajtuk. Már megszoktam.."
Ebédszünetben rám, egyfajta röhögő görcs jött. Tíz percen keresztül (vagy 15) csak nevettem, és nevettem. Már a padon feküdtem vörös fejjel.. Szerintem az ügyeletes tanár csak egy "kicsit" nézett hülyének..
Na meg amikor megkérdezi osztálytársam, a spanyol szótáramat nézegetve: "- Te ebbe nincsenek káromkodások? " Igen, valahogy ekkor kezdődött a röhögő görcsöm, meg ami miatt később csináltunk.. 

Nos... Most, hogy beszámoltam a mai napom röhejesebb/viccesebb részleteiről, inkább hagylak titeket olvasni. :D
Puszii!! :) <3

-Zene-

57.Fejezet - Haza kell mennem!

A napok teltek. Styles többször felkeresett, hogy beszéljük meg, ami történt. Én viszont kerültem, ahogyan csak tudtam. Ha telefonon keresett kinyomtam, ha eljöttek hozzánk a srácok én vagy a szobámba zárkóztam, vagy Emilyvel voltam. Semmiképpen nem akartam vele kommunikálni.
- Akkor holnap. - intek mosolyogva Eleanornak amikor a modell ügynökségtől jövünk ki. Furcsa mód még így is fotózkodhattam, hogy nem éppen természetes színei voltak a hajamnak.
- Beszélnünk kell! - kapja vissza karom hirtelen, Styles.
- Nem, nem kel. Eressz el! - mondom idegesen. Megpróbálom kirántani karom, de ő szorosan fog.
- Nem, amíg nem beszéltünk! - mondja, és a kocsija felé ráncigál. Beültet, majd ő is beül. Igazából ez egy pozitív oldala a dolognak, mert gyalog kellett haza mennem, de így már nem.
- Nincs mit megbeszélnünk Styles! - forgatom szemeim, majd bekapcsolom a biztonsági övet.
- Az a csók... -
- Az a csók egyikünknek sem jelentett semmit sem. - szakítom félbe.
- Miért vagy te benne olyan biztos? - kérdi egy fél pillantást felém eresztve. Nem szólok semmit egészen míg haza nem érünk.
- Miért? Neked nem volt közömbös? - kérdezem, de mielőtt válaszolhatna már szállok is ki.
- Tudod, hogy nem. - mondja, de ekkor már szorosan előttem áll. Ami meglepett, az a közelsége, az amit mondott és, hogy ilyen lágyan mondta ezt.
- Hogy... Neked nem volt... Közömbös? - dadogom zavartan, és csodálkozva. Bal kezével csípőmet fogja, a jobbal pedig arcom simítja.
- Nem volt közömbös. - suttogja, de nem látom milyen messze van tőlem, mert lehunytam szemeim. Egyszer csak bele puszil nyakhajlatomba, és egyre feljebb halad. Jól eső remegés fut át rajtam, és azt szeretném, hogy végre megcsókoljon. Amikor már szám szélénél tart megcsörren a telefonom. Halkan, szitkozódva távolodik el tőlem, én pedig felucsódva a döbbenettől, veszem fel a telefonom.
Alina az.


/Szigeti Kitti szemszöge/

- Szóval akkor most mi van ezzel a Styles gyerekkel és Kingával? - kérdi Dani egy pillanatra felnézve a hó lapátolásból.
- Nem tudom. - vonok vállat, fel sem nézve a kocsi feljáró sózása közben. - Megcsókolta, és nem tudja mi van, mert nem akar a sráccal beszélni, viszont élvezte. De ez már egy hónapja történt, és Kinga azóta sem akar beszélni Harry-vel. - mesélem el a dolgokat.
- Az akkor komoly. - motyogja, majd csöndben fojtatjuk a "munkát".
- Nehéz ez az öt kiló só. Egyáltalán minek ennyi? - fájlalom már karom.
- Cserélhetünk is ha gondolod. - mondja Dani felegyenesedve - Jó téged látni dolgozni. - mosolyog gonoszan.
- Te hallod, még egy ilyen beszólás és az arcodon nem vigyorgás lesz, hanem a lapátnak a piros nyoma. - mondom és a végén mind a ketten felnevetünk.
- Az utcán, a ház előtt is meg kéne csinálni. - húzza el száját bolond bátyám.
- Megyek már, megyek. - sóhajtok fel, és a már letisztított utcára mentem, ahol a ház előtti járdát kezdtem el sózni.
Pár pillanat múlva már csak egy kocsi fék csikorgását hallottam, Danit amint a nevemet kiálltja, és a többi sötétség.


/Szigeti Kinga szemszöge/

- Mi az, hogy kórházban van? - kérdezem idegesen a telefonba. - Még is mi a franc történt Kittivel Alina? - kérdezem szinte már ordítva. Nem tehetek róla, az idegesség eluralkodott rajtam.
- Mondtam már. Elütötte egy autó. De nyugodj meg Kinga! - próbál nyugtatni, de még ő maga is ideges nem is kicsit.
- Hogy van? - kérdezem nagy levegőt véve.
- Kómában van. - suttogja bennem pedig meg fagy a vér. Ekkor mit sem törődve nővéremmel, lerakom a telefont, és Styles felé fordulok.
- Haza kell mennem. - mondom idegesen, ő pedig csodálkozva néz rám.
- Úgy érted Magyarországra? - csodálkozik el, én pedig bólintok. - Nem mehetsz vissza. Kérlek, ne menj! - néz rám könyörgő tekintettel.
- Styles ezt most, kérlek. - rázom fejem, és hajamba túrok kétségbe esetten.
- Kérlek Sziszi! - jön közelebb.
- Harry! A testvérem kómában fekszik a kórházban. Haza. Kell. Mennem! - tagolom az utolsó mondatot, és tudja, hogy ezúttal komolyan mondom. Ritkán hívom Harry-nek de ha igen akkor annak nyomós oka van. Mindig Stylsnak vagy más gúny nevet használok felé, de ha Harryt mondok akkor komoly a dolog.
- Veled megyek! - mondja, és már száll is be a kocsiba.

Fél óra múlva a repülő téren vagyunk, és mindjárt csekkolunk be. Ő szólt már Louisnak aki eléggé komolyan állt a dolgokhoz ahhoz képest, hogy milyen egy szelekótya srác szokott lenni.Én Mikenak szóltam csak.
A repülő gépen Styles kapucniban ült mellettem, hogy még véletlenül se ismerjék fel. Kezét megnyugtatóan kulcsolta az enyémre, amit kivételesen engedtem neki.
- Minden rendben lesz, ne aggódj! - mosolyog rám bátorítóan. Könnyeimet visszanyelve bólogattam, de egy könnycsepp akkor is kiszökött szememből.
Az út további részében nem beszéltünk, és nem is érintkeztünk egymással. Szerencsére Stylest sem ismerték fel sehol sem.
Délután három óra volt mire Budapestre érkeztünk. Béreltünk egy kocsit (amit fogalmam nincs, hogy juttatunk majd vissza) és Styles vezetésével indultunk meg Békéscsabára. Akármennyire is szerettem volna aludni nem tehettem hiszen Styles nem tudta merre kell menni így mindig mondogattam neki.
Végül két és fél óra múlva már ott is voltunk.
- A kórházban vagytok? - kérdezem rögtön amikor Alinát felhívtam.
- Igen. Miért? - kérdezi én pedig leteszem a telefont válasz nélkül. A mai napon már második alkalommal.
- Irány a kórház. - sóhajtok fel, és Stylest a kórház felé vezetem.
- Jó napot! Merre találom Szigeti Kitti-t? - kérdezem rögtön a recepciósnál. Miután a nő elmondta, hogy merre van én rögtön megindultam. Kitti ajtaján pont akkor jött ki Dani amikor oda értünk.
- Hát te? - kérdi teljesen ledöbbenve. Már válaszolni akartam, de akkor észre veszem, hogy Kitti már fent van. Nem kérdés, hogy mit tettem. Berohantam, és magamhoz öleltem az ikremet.
- Istenem, te hülye tudod, hogy aggódtam? - kérdezem Kittit ölelve, és egy könnycsepp gördül ki a szememből.
- Én is örülök, hogy újra látlak, de ha nem engedsz el megfojtasz ezáltal a te lelkeden szárad a halálom. - nevet fel egy kicsit. Gyorsan elengedem, és úgy mérem végig, hogy biztosan jól van-e.
- Csini vagy. - mosolyog rám gyengén. Csak ekkor veszem észre, hogy milyen ruhában is vagyok. Barack sárga szoknyám, ami térdem felett pár centivel ért, és rajta egy ugyan olyan színű, tüll anyagú, aminek hátulján meg volt hosszabbítva. Fölé egy ujjatlan fehér felső, amit szegecsek díszítenek, és derekam úgy öt centit kint volt. Fölé egy fekete bőrdzsekit vettem, és egy fehér magas sarkút.
- Fotózásról jöttem. - vonok vállat mosolyogva.
- Kit hoztál magaddal? - kérdi Dani, aki már a Kitti mellett lévő széken ül.
- Bocsi el felejtettem. Skacok ő itt Harry Styles. - mutatom be a még mindig ajtóban álló fiút, aki semmi sem ért amit mondunk ugyan is nem tud magyarul.
- Styles ők itt a testvéreim Kitti, Dani és Alina. És Nándi. Őt már meséltem. - mondom Stylesnak már angolul, és az utolsó mondatot halkabban mondom, hogy a valóban ott lévő Nándi ne hallja.
- Heló! - mosolyog körbe Styles.
- Te meg akarsz engem ölni? Tudod, hogy imádom a srácokat! - mondja Kitti, mire én csak rámosolygok.
- Együtt vagytok? - kérdi Alina nagy vigyorral az arcán. Ez még oké, ha éppen nem angolul kérdezte volna.
- Nem. Csak szeretné ha így lenne. - nevetek és gonoszan Stylesra sandítok.
- Ez még változhat. - motyogja fülembe Styles, aki időközben mellém jött.
- Kösz nem élek a lehetőséggel. -forgatom szemeim.
- Hogy-hogy eljött ő is? - vonja fel szemöldökét Kitti. - Nem mintha nem örülnék neki. - neveti el magát.
- Éppen... Egy félre értett dolgot beszéltünk meg. - sütöm le szemeim, ajkaim rágcsálva.
- Amit még mindig meg kell beszélnünk! - teszi hozzá Styles hozzám intézve szavait.
- Mondtam már, hogy nincs mit megbeszélnünk! - nézek rá szúrós szemekkel.
- Azt majd meglátjuk. - zárja le a témát Styles.
-  Utállak! - forgatom szemeim.
- Csak szeretnéd, hogy utálj Szépségem! - mosolyog Styles.
- Szépségem? - szólal meg most először Nándi, és felvont szemöldökkel néz rám.
- Így hív, mert fogyatékos. - vonok vállat.
Ezek után Alina, és Dani haza mentek mert ők már elfáradtak, és a gondjainkra bízták Kittit.
- Sziszi! Meg kéne beszélnünk azt ami történt. - szólal meg halkan a jobb oldalamon ülő göndörke. A balon Nándi volt, de ő éppen bele mélyedt a telefonjába.
- Miért akarod minden áron megbeszélni? - kérdezem a kelleténél kicsit idegesebben, és bele túrok hajamba.
- Mert tudom, hogy jelentett neked valamit. - mondja halkan és egy kicsit lehajtja a fejét.
- Neked igen? - vonom fel a szemöldököm.
- Már mondtam, hogy nem volt közömbös. Hiszen a kocsi előtt be is bizonyítottam, csak amikor a lényeghez értem volna csörgött a telefonod. - mosolyodik el szégyenlősen(?).
- Nekem is van szemem Harry! Láttam a neten az újságokban mindig, hogy mennyi csajjal voltál már. És az elmúlt másfél hónapban meg is tapasztaltam. Nekem erre nincs szükségem, hogy játszadozz velem! - mondom határozottan.
- És ha azt mondanám szerelmes vagyok beléd? Hogy te vagy az, aki a kivétel és nem az ágyamba akarlak csalogatni, hanem hogy kimutathassam, hogy szeretlek és, hogy te is szeress? - kérdi bennem pedig megáll az ütő.
- Te... Ez most... Szerelmi vallomás lenne? - kérdezem, és azt hiszem ennél jobban nem tudok ledöbbenni.
- Feltéve ha ugyan azt érzed. - mosolyog rám. Nem! Igen! Talán...
- Nem tudom. - suttogom lehajtott fejjel.
- Nem is vártam a válaszod rögtön, hisz' tudom, hogy nem szeretsz. - mosolyog keserűen.
- Idő kell, oké? - nézek szemeibe. Harry halványan elmosolyodik, és bólint egyet. Majd magához húzott, és én neki dőltem oldalról, ő pedig vállamnál ölelt.
- Egyébként nem is mesélted, hogy Kitti ilyen nagy rajongónk. - mondja halkan én pedig elkuncogom magam csendesen.
- Nem akartam, hogy az amúgy is nagy egód még nagyobb legyen. - mondom halkan.
- Hé! - neveti el magát. - Max Zaynek van nagy egója. -
- Pontosan. Na, és persze neked. A többieknek nem annyira. - mosolygok magam elé. - Azt szeretem bennetek, hogy mindenkinek megvan a saját kis szerepe. Liam az a apáskodó fajta, Lou a bolond répa srác aki ha kell komoly is tud lenni. Niall... Niall úgy bolond ahogy van. És te jó ég, hogy mennyit tud enni. Olyan mint a bátyám. - nevetek fel itt egy kicsit - Zayn a helyes srác, aki nagy macsónak mutatja magát, pedig olyan mint egy kiscica. - mosolygok még mindig.
- Na, és én? - néz rám Styles, és én is felnézek rá.
- Te... Te a csajozós fajta vagy, aki a banda egó verője. - forgatom szemeim - Viszont, amikor kell te is rendes vagy, én normális tudsz lenni. Bizonyítéknak itt van ez az eset. Eljöttél velem pedig nem lett volna kötelességed. - mondom egyre halkulóbban.
- Örülök, hogy így látod. - mosolyog rám kedvesen, és egy puszit ad arcomra.
- Ha befejeztétek ezt a nyáltól fröcsögős szerelmi vallomásokat, Kingával beszélnünk kéne. - szólal meg egyszer csak Nándi.
- Mond csak nyugodtan. - bújok ki Styles öleléséből, és a másik fiú felé fordulok mosolyogva.
- Miért nem hívtál az utóbbi időben? - vág bele rögtön.
- Mert mindig ha hívtalak leráztál, magadtól pedig sosem hívtál. - mondom miközben a mosoly már eltűnt az arcomról.
- Szereted ezt a nyálgépet? - kérdezi fintorogva Styles felé biccentve.
- Nem tudom. - vonok vállat. Mivel csörög a mobilom ezért az előkutatva a táskámból felveszem.
- Szia Zayn! - mosolygok mikor felveszem.
- Szia Szépségem! Mi a helyzet tesódnál? - kérdi aggodalmas hangon. De aranyos, hogy így aggódik.
- Már felébredt. És... Wá lesz mit megbeszélnünk ha vissza megyek. - mosolygok magam elé, és ez által Harryre célzok.
- Na, mert mi a helyzet a göndör hercegeddel? - kérdi és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Később mesélek. Mike ott van?
- Aha. Máris adom. 
- Oké.
- Hali Csajszi! - hallom meg Mike hangját.
- Szia Mike! - mosolygok. - Nem tudod mikor énekelek majd a srácokkal? - kérdezem csak úgy mellékesen.
- Nem, bocsi. - nevet fel egy kicsit. - Hallom új fejlemények vannak Harrynél.
- Azt mondta szeret. - váltok át én is magyarra, és ösztönösen elmosolyodom.
- Tudjuk. - nevet fel - És te?
- Nem tudom. De figyelj én most leteszem.
- Oké. Csak óvatosan. - mondja és hallom, hogy átadja a telefont Zaynek.
- Gyönyörűm már le is teszed? - játssza meg szomorúságát Zayn.
- Igen Cicuskám. Majd hívlak. - mondom és leteszem. Ez a gyönyörű, és cicuskám dolgot már egy ideje játsszuk, ami elég viccesre sikerült.
- Zayn volt az? - kérdi mosolyogva Styles, mikor leteszem.
- Csak őt hívom cicuskámnak, szóval ja. - mosolygok felé.
- Nem vagy már az aki másfél hónapja elment. - szólal meg hirtelen Nándi, mire én csodálkozva kapom felé a fejem.
- Ezt meg, hogy érted? - vonom fel szemöldököm, és idegesen felállok.
- Nézz magadra. - neveti el magát lesajnálóan és ő is fel áll. - Kinga nem festette volna ilyenre a haját. Nem járkálna ilyen ribancos göncökbe. Nem állna szóba ilyen kis... nyálgépekkel mint ez a banda. Főleg nem járna az egyikkel. És mi ez a "Cicuska" dolog? Szánalmas! Kinga nem hanyagolná el a családját, és a régi barátait. De, ó elnézést te már nem Szigeti Kinga vagy az egyszerű gimis lány, aki Békéscsabán élt, és a legjobb barátom volt. Nem, te már Sziszi King vagy, aki egy ribanc lett, és kezd hasonlítani egy vérbeli New York-i kis ribanchoz! Mert felbukkan a nagy Harry Styles és te rögtön az első adandó alkalommal az ágyába ugrassz! Aztán meg... - ekkor pofon vágtam. Fájt az amiket mondott, de ezt próbáltam nem kimutatni, persze sikertelenül.
- Menj el! - mondom halkan de annál határozottabban. Ahogy arcát néztem nem tudtam mit leolvasni róla. Nem is érdekelt. Megfordult és eleget téve kérésemnek, vagy inkább parancsomnak, elment.
- Kinga... - suttogta Kitti, aki ha jól gondolom már az elejétől fent volt. Könnyektől csillogó szemekkel néztem felé, és közben kicsordult egy könnycsepp.
- Gyere ide! - tárta ki karjait, én pedig oda mentem hozzá, átöleltem és úgy zokogtam. Úgy, mint régen...
- Tényleg ilyen lennék? Tényleg így megváltoztam? - nézek rá sírástól elmosódott sminkkel.
- Nem, dehogy is! Ő sem gondolta komolyan csak féltékeny. - próbál nyugtatni, és közben hajamat simogatja. Két kar fonódott derekamra, én pedig tulajdonosai felé fordultam. Styles volt és aggodalmasan fürkészte arcom. Megráztam fejem, és hozzá bújtam. Arcom mellkasába fúrtam, ő pedig hátamat simogatta megnyugtatóan, és apró puszikat nyomott fejemre.
- Mi történt? - kérdi pár perc után mikor már nem sírtam.
- Elvesztettem a legjobb barátom. - motyogom még mindig ölelve. Styles csak jobban ölelt, és én a közelében valahogy megnyugodtam. Biztonság érzetem volt.
- Ti együtt vagytok? - kérdi hirtelen Kitti. Csodálkozva fordulok felé, de még mindig nem engedem el teljesen Harryt.
- Nem. De szerelmes belém állítólag. - vázolom a dolgokat neki röviden.
- Milyen jó lenne ha érteném is amit beszéltek. - nevet fel keserűen bongyorka.
- Addig jó, amíg nem érted. - fordulok felé mosolyogva.
- Csak nem rólam volt szó? - kérdi pimasz mosollyal az arcán. Kérdésén zavarba jöttem. - Aranyos vagy ha elpirulsz. - suttogja fülembe minek hatására kiráz a hideg.
- Menjetek szobára. - neveti el magát Kitti.
- Mennék én, ha a testvéred is jönne. - neveti el magát Styles is.
- Na, jó. Ezt most fejezzétek be mielőtt valamelyikőtöket felborítom. - nevetem el magam kínosan.

- Ez így olyan fura. - mondom halkan, Styles kezével játszva. Kitti megint bedobta a szunyát és már csak Styles és én vagyunk itt. Mi vállaltuk be az "éjszakai-ügyeletet" miszerint itt maradunk Kittivel.
- Mi? - kérdi Styles és úgy formálja ujjait két kezem között, hogy a jobb kezemmel összekulcsolja az övét.
- Ez az egész. Utállak, de közben itt ülök, már majdnem az öledben, és fogjuk egymás kezét. - mondom és közben kezeinket nézem.
- Szóval utálsz? - kérdi komolyan, de hangján hallom azt a pimaszságot.
- Igen. De közben meg nem. Szóval ez bonyolult. - mondom és egy kicsit feljebb emelem fejem, hogy szemébe nézhessek.
- Nekem van egy ötletem miként lehetne ezt eldönteni. - mosolyog sokat tudóan, majd közelebb hajol és nyakamba puszil. Egyre feljebb halad végül a számnál megáll egy pillanatra, és szemeimbe néz. Végül közelebb hajol, és lágyan, szenvedélyesen megcsókol.
- Ezt nem szabad! - tolom el magamtól kicsit, de arcomat mellkasába fúrom.
- Miért nem? - hallom csodálkozó hangját. Igazából magam sem tudom, miért nem, de érzem, hogy ez így nem jó.
- Tudod jól, hogy nem vagyok beléd szerelmes. Azt, hogy te mit érzel egészen pontosan nem tudom. De amíg nem vagyok biztos magamban, addig semmiképp! - nézek fel rá, és a fejemet rázom. Szét szedte összekulcsolt kezeinket, és az én kezem a mellkasára tette, ott ahol a szíve van.
- Érzed ezt? Miattad dobog így. Mert ha a közelembe vagy megőrülök. - suttogja, mélyen szemeimbe nézve.
- Ez egy igazán... Aranyos, megindító, és nyálas szerelmi vallomás volt. - mondom és a végén kicsit felnevetek.
- Néha ilyennek is kell lenni. - vonja meg vállát mosolyogva.
- Viszont aranyos volt. - csúszik ki véletlenül a számon.
- Aranyos? - kérdi pimasz mosollyal az arcán.
- Az. - bólintok és próbálok nem zavarba jönni.
Percekig csöndbe voltunk amikor a telefonom csipogott jelezve, hogy üzenetem jött. Mike volt az és az SMS-ben csak egy linket küldött, amit meg is néztem.

A híres Harry Styles (21) és Sziszi King (17) a lány szülő városába utazott a mai napon. A repülő gépen a két fiatal fogta egymás kezét, és New York-ban is látták őket amint hevesen csókolóznak. Biztos forrásból tudjuk, hogy a lány ikertestvérének, Szigeti Kittinek balesete volt, ezért utazott haza Sziszi. Azt nem tudni, hogy Harryt azért vitte magával, mert be akarta mutatni a családnak, vagy azért mert a fiúnak olyan kedve volt. Viszont úgy néz ki, hogy Sziszi bukik a One Direction-ös fiúkra. Először Niall Horan-nal randizik, majd később többször is látták Zayn Malik társaságában, most pedig Harry. Valószínűleg Harry marad hiszen vele volt eddig a legközelebbi állapotban. - Hát ez szuper! - forgatom szemeim, és oda adom a telefonom Styles-nek, hogy értse, miért is háborgok. Majd megcsörren az ő telefonja is. Előhalássza nadrág zsebéből és felveszi.
- Igen? Aha... Oké... Rendben... Holnap? Akkor jó... Nem... Rendben. - folyamodik le a beszélgetés, majd lerakja.
- John volt az. Azt mondta, hogy holnap interjút adunk, hogy tisztázzuk ezt az egészet. Plusz te fellépsz két nap múlva. Azt mondta keresd fel Anitát, ő majd megtanítja a dolgokat. - mondja mire én bólintok.

- Sziszi! Ébresztő! - ébreszt Styles, és közben karomat cirógatta.
- Ha nem ébred fel, az én ébresztési módszeremet alkalmazzuk. - nevet kicsit arrébb Dani.
- Azt próbáld meg! - motyogom még csukott szemekkel, és észre veszem, hogy Styles még nem fejezte be karom simogatását. Kinyitottam szemeim, de semmi új nem fogadott csak az, hogy Dani itt volt.
- Van kajád? - nézek rá bátyámra.
- Miért tőlem kérdezed? - fonja össze karjait maga előtt.
- Mert neked mindig van valami kajád. - nevetem el magam, mire ő is elneveti magát, és a kezembe nyom egy szendvicset. - Köszi. - Elkezdem enni, és Dani is eszik közben szintén egy szendvicset.
- Simán összeülhetnétek hárman Niall-el enni. - mondja Styles mosolyogva.
- Ó, hidd el Dani simán leveri Niall-t. - intem le mosolyogva Göndörkét.
- Alina küldött neked ruhát. - mutat Dani egy sport táska felé. Oda mentem és felkapva a táskát a kórterem mellett lévő mosdóban átöltöztem. A ruha egy fehér ujjatlan pólót takart, hozzá egy fekete szoknya amit hasam közepéig fel kellett húzni, így térdem felett kb. 15-20 cm-re volt. Egy hosszú fekete lábszár melegítő, és fekete magassarkú. Hajamat kifésültem a táskában talált fésűvel, és kiengedve hagytam szőke, és rózsaszín tincseimet. A sminket lemostam és helyette egy újat kentem fel.
- Mióta vannak Alinának ilyen ruhái? - kérdezem, amikor vissza mentem.
- Nem tudom. De nem tetszik nekem az a szoknya. Nem lehetne lejjebb húzni? Egy olyan húsz centit? - méreget Dani, és mondatai tipikus báty-féle volt. Csak nevetve leintettem.
- Nekem tetszik. - ölel át hátulról Styles, és kezeit a hasamon fonta össze.
- Meghiszem azt. - nevetek, és érzem leheletét nyakamnál.
- Hé! Oké, hogy bírlak, de a húgomat tapizod! - szól rá Dani Stylesra, mire a mögöttem lévő fiú elenged.
- Később folytatom! - suttogja fülembe Styles, amikor elmegy mellettem.
- Azt próbáld meg. - tátogóm le neki.
- Na, jó szerelmesek. Ha befejeztétek, akkor indulhatnánk. Eldoblak titeket az riportra. - mondja Dani vállára kapva a sport táskát.
- Nem vagyunk szerelmesek. - szólok neki már magyarul. Nem akartam ezzel megbántani Stylest..

- Mesélj Kinga! Harry Styles valóban a fiúd? - kérdi már a műsorban, a csaj. Hát...Ennyit a magánéletről...