35.fejezet

Na sikerült egy kicsit netközelbe kerülnöm. :) Remélem tetszeni fog! :) Hagyjatok nyomot magatok után. :) ;)

December 5., Péntek

Reggel, ahogyan a sulihoz értünk rögtön bementünk, mert eléggé hideg volt. Bent vettünk Kittivel forró csokit aztán felmentünk a termünkbe. A szokásos káosz most is meg volt fent. ( A padokon ugráló Bence, és Ádám, az ezért ordítozó Dóri, Nándi, aki videóra veszi a két fiút, miközben nevet, Zoli, aki rögtön felébredt, ahogyan, Bence a padjára ugrott, Virág, aki rajzolt, Szeli, aki hangosan hallgatott zenét, Réka és Tina pedig azokat énekelték, Csabi, aki Dórival üvöltözik röhögve, hogy maradjon csöndben. A többiek pedig csak úgy elvoltak csendben)
Ahogy beértünk leültünk a padunkhoz, bár ezt nem sokáig tehettük, Kittivel, mert a fiúk a padunkra ugrottak. Vagy is Bence az enyémre, Ádám pedig Kittiére. A forró csokim kiömlött (ami a padon volt) és eláztatta, a töri füzetem.
- Köszi, Bence. – mondtam fintorogva, felemelve a forró csokiban áztatott füzetem, amiből még mindig csöpögött asz italom.
- Bocsi. – mondta Bence bűnbánó arcot vágva, majd leugrott a padomról, és elment. Pár másodperc múlva vissza jött egy csomó zsepivel a kezében.
- Köszi. – mondtam elmosolyodva, mikor elkezdte feltörölni a padomon lévő barna löttyöt. Miután letörölte a padomat a helyére ült, mert belépett az ajtón a tanár.

Az ebédszünetet a terembe töltöttük, mert túl hideg volt, hogy lemenjünk, és amúgy is esett az eső.
- Hánykor indultok holnap? – kérdezte Szeli, a padján ülve törökülésbe, és hátát a falnak döntötte.
- Délelőtt tízkor. – mondta helyettem Kitti, aki Szeli székén ült, és hintázott a székkel.
- Hova? – kérdezte Dóri megállva a padom mellett összefont karokkal.
- Unoka tesónk esküvőjére, Szegedre. – mondtam neki, majd bele kortyoltam a forró csokimba, amit Bence vett nekem a reggelit kárpótolva.
- Amelyiken Kristód is ott lesz? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Igen. – mondtam és bólintottam neki. Dóri, csak gonoszul elmosolyodott, megfordult, és elment.
- Ez amolyan, „úgy is rossz lesz a holnapi napod” nézés volt. – mondta halkan Kitti, mire mi Szelivel felröhögtünk.

Haza érve, megcsináltam a leckét, hogy ne a hétvégén keljen, aztán kikészítettem holnapra a ruhámat.
- Meg kell nézned velem egy filmet! – mondta berontva a szobámba Kitti.
- Miért van az, hogy én mindig kopogok, ti pedig soha? – kérdeztem sóhajtva. Kitti csak megvonta a vállát, aztán kiráncigált a szobámból, át az övébe.
- Látom felszerelkeztél. – mondtam neki, mikor megláttam az ágyán lévő kólákat, és egy tál popcornt, plusz a laptopját, amin gondolom már várt a film.
- Mit nézünk? – kérdeztem tőle, mikor leültünk az ágyára.
- A végzet ereklyéi, Csontváros. – mondta Kitti, majd elindította a filmet.
- Elég bizarr címe van. – mondtam közben pedig egy adag popit szórtam a számba.
- Nyugi, jó lesz. – mondta, majd elhallgattunk, mert elkezdődött a film. 

És igaza volt Kitinek, mert tényleg nagyon jó film volt!
- Na, milyen volt? – kérdezte Kitti, amikor vége lett.
- Imádom! – mondtam neki mosolyogva.
- Gondoltam. – mondta, majd felállt, az üres popcornos tállal, és az üres kólás dobozokkal a kezében, és levitte őket. Én addig visszamentem a szobámba, és elkezdtem kutatni a neten, hogy a Csontváros meg van e könyvben. Szerencsére, igen, sőt összesen hat része van. Tuti, hogy veszek pár részt!
Délután még Kittivel a szobámban mindenféle filmeket néztünk a tv-ben, ami egyébként minden féle pompon lányos filmeket takar.