68.Fejezet - Milyen barátok vagyunk mi?

Hola Drágák!
Remélem mindenkinek tetszeni fog a rész, aki "Nándi-Kinga" jelenetre vágyott, az megkapja. :) Különösebb hozzá fűzni valóm nincs. Fáradt vagyok nagyon, ideges, és bűn tudatom is van.Szóval sajnálom nem tudtam tovább írni ezt a részt. A rész címe illik is az én jelenlegi helyzetemhez: "Milyen barátok vagyunk mi?" Bár nekem nem ilyen értelemben, mint a történetben... :)
Remélem tetszeni fog Nektek!

Puszii Drágák! :) <3

-Zene-

68.Fejezet. - Milyen barátok vagyunk mi?
- Szóval... úgy gondolod az a lány Harrynek az igazi szerelme? - kérdezem csendesen még mindig állva.
- Igen. - feleli őszintén Louis amit becsülök benne.
- Hát... ez ellen már nem tudok mit tenni. - hangom ismét vissza áll az eredetibe. Vagyis a semmit mondó, rekedtes félébe.
- Majd beszélek vele ha haza mentem. Addig kérlek, ne keressen. És kérlek Louis... Szépen kérlek, mire vissza érek a ház maradjon meg. Vagyis ne rendezzetek bulit! - mosolygok nagyon halványan utolsó mondatomon. Louis felnevet és csak utána válaszol.
- Rendben, megígérem. Szia Sziszi! - köszön el mosolygós hangon.
- Szia Lou! - teszem le a telefont, és vissza ülök a kanapéra.
-Mi történt amiért ilyen váltakozó volt a hangulatod? - kérdi Alina értetlenül nézve engem.
- Semmi. - felelek egyszerűen. Tudták, hogy úgy sem fogom elmondani ezért nem firtatták a dolgot.
Harry megtalálta az igazi szerelmét. Nem szeretnék és nem is fogok közéjük állni, akárki is legyen a lány. És bár ezt tisztáznom kell Harryvel én már most áldásomat adom rájuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fáj. Kitti fél óra múlva jön csak le a lépcsőn, de rögtön kiszúrja, hogy valami még inkább nincs rendben velem. Ezt szóvá is teszi.
- Louis azt mondta Harry megtalálta az igazi szerelmét. - felelek rezzenéstelenül - Aki nem én vagyok. - teszem hozzá, mire Kittinek elkerekednek a szemei.
- Én ki ny... - kezdi de közbe szólok.
- Nem kell. Ha ő más lány mellett gondolja azt, hogy leélné akár az egész életét, akkor nem én akarok lenni az akadály. Ráadásul nekem sem Harry az igazi ez köztudat. - vonok vállat.
- Szeretnéd, hogy itt maradjak veled? - kérdi lágyan, de én nemlegesen rázom a fejem.
- Nem. Nándinak megígérted, hogy ott leszel, és legalább te légy ott ha már én nem. Amúgy is most csak magányra van szükségem. - rázom fejem, de azért hálásan pillantok Kittire.
- Na, jó ez borzalmas! Egy hete Kinga, hogy csak magányt akarsz. Megkaptad. Nem engedem, hogy tovább kínozd magad! Fáj így látni téged. - szomorúsággal telik meg szeme Kittinek, amint beszél.
- Itthon maradok. Köszönöm, hogy aggódsz értem, de tényleg csak egyedül akarok lenni. - mosolygok halványan. Kitti már épp szólna valamit amikor Dani szól közbe.
- Mi itthon leszünk, és nem is vagyunk senkik. Főleg az én társaságom. - mosolyog kihívóan Dani, mire én halkan kuncogok. Na, ez már új fejlemény.
- Rendben. - sóhajtva túr hajába Kitti. - Megyek. Nem sokára jövök. Ti pedig ne hagyjátok egyedül! - néz utolsó mondatánál két testvérünkre. Dani és Alina engedelmesen bólint, majd Kitti elindul.
- Azt hiszem még sosem láttam ilyen komolynak. - szólal meg Alina, amikor Kitti elmegy.
- Én se. - felel Dani.
- Már egy ideje ilyen. Aranyos, ahogy törődik velem. - mosolygok el a végére.
- Akkor most beszéljünk rólad. - ül mellém Alina. - Mi történt egy héttel ez előtt? - kérdi gyanakvóan összehúzva szemeit.
- Semmi. Mi történt volna? - vonok vállat, tettetve a hülyét.
- Rendben akkor erről később beszélünk ha képes vagy nem a szemembe hazudni. - feleli Alina. Bűntudatosan sütöttem le szemeim. - Miért nem mész a buliba? - teszi fel a következő kérdését.
- Nincs kedvem. - vonok vállat automatikusan. Amint meglátom Alina szúrós pillantását sóhajtva kezdek bele mondandómba. - Még mindig össze vagyunk veszve Nándival, és ... Ez bonyolult. - sóhajtok megint a végén.
- Rendben. Miért vagy ilyen antiszociális? - mondja a következő kérdését, amin kicsit megdöbbenek.
- Nem is vagyok az. - öltöm ki rá nyelvem, kislányosan.
- Nem kényelmetlen ez a ruha? - fintorogva bök felém.
- De. - bólintok és felállok. - Átöltözöm. - indulok meg régi szobám felé, ahová a cuccainkat Dani bevitte. Magassarkúmban lépkedtem fel amiben már kissé fájt a lábam. Fent elővettem egy fekete cicanacit, ami  bundás volt, hozzá pedig egy fehér szintén bundás, comb középig érő felsőt vettem ami félujjas volt.
Most ilyen bundás hangulatomban voltam.
- Kecsesebben jársz, mint amikor itthon voltál még. - mosolyogva közli ezt Alina, amikor visszamegyek.
- Kösz. - halványan mosolyogva ülök vissza, de ezúttal nem a kanapéra hanem a külön kis fotelomba ami régen az enyém volt.
- Tudod, ha ezrek előtt kell elmenned, akkor kénytelen vagy megtanulni úgy járni mint egy hercegnő. Mike legalábbis mindig ezt mondja. - kuncogom magamban.
- Mike Dorina testvére nem igaz? - kérdi Alina, mire én bólintok.
- Na, akkor... - tapsol egyet Dani. - Horror film. - mosolyog gonoszan, és már megy is a tévéhez.
- Nyugodjál le, te pedig mesélj egy kicsit még. - beszél Alina először Daninak, majd nekem.
- Mit meséljek? - vonom össze szemöldököm.
Meséltem nekik mindenféléről. Arról, hogy milyen volt a klipp forgatás, hogy ha valahova elmegyek legalább egy rajongóval tutira találkozom. A fiúkról is meséltem, hogy kivel milyen a viszonyom. Meséltem, hogy milyen szép is a házam meg Emilyről is. És persze, hogy egy hónap múlva megyünk Californiába valami gálára Kittivel. Ő táncol a háttérben én pedig énekelek majd. Kitti lesz az egyedüli háttértáncos ami az én ötletem volt és elég jó szerintem. Kittinek erről még nem meséltem, de majd szóvá teszem még.
Most valahogy... Sokkal élettel telibbnek éreztem magam. Az, hogy olyan társaságban voltam, amiben rég nem és ők nem Sziszi King-et látják bennem hanem az igazi Kingát, nagyszerű érzés volt. Jó volt a testvéreimmel lenni, szinte mindent megtudtunk beszélni. Daninak pedig nagyon tetszik a hajam színe és be kell valljam, nekem is.
Alina is mesélt Londonról és persze Tomiról. Tomi lakásán laknak ami közel van az egyetemhez. Nagyon jól megvannak, aminek őszintén örülök. Nessza és Dani között is hasonló a helyzet. Már mint, hogy jól megvannak. Mind kettejüknek már csak két hónap van a gimiből utána már ők is egyetemre mennek. Úgy tervezik, hogy Szegedre mennek ketten, és összeköltöznek. Komolyan gondolják a dolgokat, ami szuper. Én még meséltem Kitti és Zayn kapcsolatáról. Persze, elsőre nem akarták elhinni, hogy Kittinek sikerült azzal összejönni akiért öt éve hihetetlenül rajong. De aztán bele gondoltak, hogy ha én összejöttem Harryvel, akkor ő miért is jöhetne össze Zaynel? Végül is én a kettejük dolgáról annyit nem tudok szóval nem tudtam több információt átadni nekik, mint amennyit ők tudni szerettek volna.
Annyit beszélgettünk, hogy már csak azt vettük észre, hogy három órája csak beszélgetünk. Elfáradtunk a sok beszédben ezért bekapcsoltunk egy filmet, de persze mind a hárman azonnal bealudtunk.
A telefonom csörgésére ébredtem valamikor, éjjel. Kómásan keltem fel és mentem a konyhába, hogy testvéreimet ne keltsem fel.
- Jó indokod legyen, hogy felkeltettél. - szólok bele halkan.
- Van ám jó indokom. - nevet hangosan és a háttérből hallom a zene üvöltését. - Kissé sokat ittam. - nevet megint. - De engem Nessza megold. Viszont Nándit valakinek haza kéne vinni. Aki nem részeg ha lehet. - nevet folyamatosan. Többet ivott, mint azt gondoltam.
- És neked az első tipped én voltam. - sóhajtok fáradtan. - Diktáld a címet. - adom be a derekam, és miután lefirkantottam a Kitti által megadott címet elindultam. Természetesen eszem ágában sem volt gyalog vagy busszal menni, ezért Dani kocsiját kölcsön vettem. A fiúk tanítgattak vezetni New Yorkban és bár nincs jogsim, de nemsokára le szeretném rakni.
Amikor megérkeztem és kiszálltam a kocsiból már hallani lehetett a helységből kiszűrődő zenét. Kitti és Nessza kint állt Nándi társaságában.
- Jó látni téged Kinga! - ölel magához mosolyogva Nessza.
- Szia Nessz! - ölelem vissza, majd a két részeghez fordulok. - Segítesz betenni a kocsiba? - sóhajtok Nándit nézve. Nesszával betettük a hátsóülésre, és míg Nissza haza vitte Kittit a saját kocsijával én Nándiék házához indultam meg.
Nándi hátul kicsit fészkelődött, de nem tüntettem neki nagyobb különösséget. Lassan vezettem nem voltam még teljesen biztos magamban. Bekanyarodva az ismerős ház elé, különös érzés fogott el. Gondosan leparkoltam a ház elé és miután kiszálltam Nándit is kirángattam az autóból. Bezártam a kocsit, hogy azért ne lopják el meg semmi, majd a ház felé mentem magammal rángatva a már majd nem alvó Nándit. Tudom, hogy hol tárolják a pótkulcsot szóval azt elővettem és bementem a lakásba. Levéve cipőmet mentem fel Nándival az emeletre a szobájába. Ott lefektettem őt az ágyra és levettem róla a cipőjét és felsőjét. Ismerem már őt annyira, hogy gyűlöl pólóban illetve pulcsiban aludni. Számtalanszor rászóltam régen, hogy vegye vissza a felsőjét amikor nálunk aludt, de ő mindig csak mosolyogva megrázta a fejét. De most elnézve őt, már nem az, mint az a hetedikes kis kamasz fiú, akit megismertem. Nem csak jellemre, kinézetre is. Leginkább kinézetre... Most, hogy elém tárult póló nélküli felső teste elállt a lélegzetem izmos, kockás teste láttán. Nem tudtam, hogy gyúr. Nándi nyöszörögni kezdett amikor pedig meglátott ágyán, maga mellett lábaimon ülni, megmarkolta karom és magára rántott.
- Mit csinálsz? - suttogtam mellkasán támaszkodva, de még így is centik választották el arcunkat.
- Itt vagy. - suttogta ő is, figyelmen kívül hagyva mondandóm, de leheletén és beszédjén érezni lehetett, hogy igen csak ittas.
- Itt. - mosolyodom el őszintén, ami már régen történt velem.
- Miattam? - kérdi lassan pislogva.
- Miattad. - túrok egyik kezemmel hajába. Mélykék szemeivel most mélyen az én világos kék szemeimbe néz. Ekkor valami felül kerekedett rajtam és nem tudtam uralkodni a cselekedeteimen. Lassan hajoltam még közelebb és közelebb. Amikor már orrunk összeért mind ketten tétováztunk kicsit, de végül én még közelebb hajoltam. Puha ajkai először csak súrolták ajkaim, majd gyengéden rányomta őket. Lassan és gyengéden csókolóztunk, ami hihetetlenül jó érzés volt. Mellkasom bizsergett és őszintén boldognak éreztem magam. Nem volt semmi több csak egy egyszerű csók, mégis hihetetlenül jól esett. Amikor eltávolodtunk egymástól homlokomat az övének támasztottam és úgy haraptam alsó ajkamra miközben sóhajtottam egyet. Nem unottan, nem fáradtan, inkább csak szimplán jó kedvűen.
- Tudod, mi a legrosszabb? - kérdezem halkan, és megsimítom arcát oldalt így bele vezetve hajába kezem.
- Hogy bele szerettem a legjobb barátomba. - suttogom, de már látom, hogy mindjárt elalszik. - Az pedig nekem csak jót jelent, hogy erre nem fogsz emlékezni a részegséged miatt. - teszem hozzá, majd legurulok róla. Kezem után kap így megvárom azt a pár percet mi alatt elalszik, majd lemegyek a nappaliba. A szülei ha jól vettem észre nincsenek itthon. Nem voltam fáradt, az imént történteken gondolkodtam. Csókolóztunk. Ő és én csókolóztunk. Megcsókoltam! Én kezdeményeztem az egészet. Amit mondtam... amit mondtam így is gondolom. Az, hogy erre nem fog emlékezni nem tudom pontosan, hogy jó vagy sem. Vegyesnek érzem.
A nappaliban jobban körül nézek és amikor leülök a kanapéra, megakad a tekintetem egy képen az egyik szekrényen. Oda megyek és kezembe veszem. Nándi egy szép, kedvesnek tűnő lányt ölel hátulról a lány pedig egy puszit nyom Nándi arcára. Kezembe véve a képet megyek a kanapéhoz de nem bírok ráülni, így előtte lehullok a földre. A földön térdelve nézem a képet. Rosszul érzem magam. Fájdalmat érzek. Hihetetlenül nagy fájdalmat. Percekig csak küszködöm könnyeim ellen, majd inkább lerakom a képet a kis asztalra, ami mellettem volt és felállok. A konyhába megyek és mivel már annyiszor jártam itt tudom mi merre található. Elkezdek készíteni magamnak egy kakaót, amit már régen nem ittam. A levegő vétel ismét nehezen megy, mint egy héttel ez előtt, és mellkasom szúr, de most kevésbé mint legutóbb. A kész kakaóval, amit kedvenc bögrémbe töltöttem, kezemben ültem a pulton. Gondolkoztam, de nem tudnám meg mondani pontosan min. Csak össze-vissza pörgött az agyam.

- Min gondolkozol? - áll meg nem sokkal később Nándi, kómás fejjel, még mindig felsője nélkül, ahogyan én hagytam a szobájában aludni.
- Mindenen. - vonok vállat felnézve rá. Rá néztem a fali órára és csodálkozva véltem felfedezni, hogy már négy órája így ülök itt. A kakaóm is már egészen kihűlt.
- Mi az? - kérdi halványan mosolyogva, csodálkozó arcom láttán.
- Négy órája itt ülök itt, és gondolkoztam. Ez még nálam is fura. - gondolkodom el egy kicsit. Tekintetem válla fölött vándorol és a képen akad meg tekintetem amit a nappaliban hagytam.
- Nem tudtam, hogy van barátnőd. - nézek rá mire ő értetlenül néz rám. - Láttam egy képet a nappaliban. - vonok vállat, mintha nem bántana ez.
- Nem a barátnőm. - mosolyog édesen. - Az unoka testvérem.  - mondja, mire én ledöbbenek, majd kínosan nevetek fel. Megkönnyebbültem.
- Tudod... - jön közelebb, majd két lábam közé beférkőzik és úgy áll velem szembe. - Emlékszem, hogy megcsókoltál. - mondja mosolyogva.
- Én ugyan nem csókoltalak meg. - rázom fejem határozottan.
- Kinga... Annyira azért nem voltam részeg, hogy ezekre a puha, édes ajkakra ne emlékezzek. És ne feledd, hogy engem nem tudsz átverni! - hajol egyre közelebb, minek következtében nekem légzésem felgyorsul.
- Puha, édes ajkak? - idézem szavait - Nem tudom kivel álmodhattál Édesem, ugyan is én nem csókoltalak meg. - felelek mosolyogva. Minden színészi tehetségemet össze kellett szednem ehhez.
- Valakinek viszont le kellett vennie a felsőm. - mosolyog még jobban.
- Ezerszer láttalak már így. - forgatom szemeim. Nándi közelebb hajol. Már azt hittem megcsókol, amikor a fülemhez hajol és bele suttog.
- Tudom, hogy megcsókoltál Kinga. És én pedig élveztem, hogy te kezdeményeztél, saját akaratodból. - mondja majd édes puszit lehet arcomra. - Arra ugyan nem emlékszem, mit mondhattál nekem, de tudom, hogy megcsókoltál. - távolodott el tőlem, és normál hangerővel beszélt.
- Nem csókoltalak meg. - felelek, de egy kicsit megremegett hangom, amit ő csak egy mosolygással díjaz.
- Akkor én most megyek és felöltözöm. - fordul meg és megindul, de én karja után kapok és visszahúzom magamhoz. Szenvedélyesen, lágyan csókolom meg, ő pedig a kezdő döbbenet után vissza csókol.
- Most csókoltalak meg. - hangsúlyozom ki az első szót. Csodálkozva mégis mosolyogva néz rám.
- Megtennéd még egyszer? - kérdi pimasz mosollyal arcán. Persze, hogy megtenném!
- Nem. - rázom fejem mosolyogva. - Egyébként meg boldog szülinapot! Utólag is. - jut eszembe amiért konkrétan ide jöttünk.
- Velem töltötted a szülinapom. Ez tudod mit jelent? - kérdi sokat tudóan mosolyogva.
- Hogy mindig barátok leszünk. Tudom. - bólintok viszonozva a mosolyt.
- És ha én nem csak barát akarok lenni? - jön ismét közelebb.
- Akkor peched van. - felelek, de eközben nyaka köré fonom karjaim.
- Szeretlek! - suttogja fülembe, mire én lemerevedem. - Ilyenkor ezt viszonozni szokás, de a te esetedben megegyezhetünk egy csókban is. - mondja, mire én ismét csak szemeim forgatom.
- Mond azt, hogy te nem érzed. Hogy te nem szeretsz engem. - mondja hirtelen. Nyitnám a szám, hogy kimondjam, de képtelen vagyok rá.
- Sejtettem. - mondja mosolyogva. - Akkor csak mond ki, hogy szeretsz. - kéri mosolyogva. Most sem tudok mit mondani.
- Tudod... Harry megtalálta az igazi nagy szerelmét. A nagy Őt. Persze mindezeket Louis mondta el nekem, én egy hete nem beszéltem vele. Addig a kórházban voltam. Nem akartam találkozni vele. Kitti megfűzött téged, hogy már haza engedtek, de igazából csak tegnap jöttem ki a kórházból. - mondom végig kerülve a tekintetét.
- Miért akartad, hogy hazudjon nekem? - kérdi fájdalmasan.
- Nem akartam, hogy aggódj értem. - suttogom lesütött szemekkel. Nem szól semmit ezért felnézek arcába.
- Akkor aggódom érted a legjobban, ha nem tarthatlak a karjaimban. - suttogja, halványan mosolyogva.
- Tudod ez két értelmű. - mondom és próbálom takarni mosolygásom.
- Tudom. - hajol még közelebb most már hatalmas mosollyal arcán. Egyre közelebb ér arca az enyémhez. Kezével gyengéden elfordítja fejem, mire én ledöbbenek, de még is lehunyt szemekkel várom következő cselekedetét. Ekkor arcomat kezdi lágy puha puszikkal behinteni, amik minden puszi után egyre közelebb érnek számhoz. Amikor ajkaimhoz ér, beletúrok hajába, ő pedig szorosan tart magához. Levegő hiány miatt válunk szét, de még ekkor sem távolodunk el egymástól annyira. Nem bírom ki, hogy ne adjak több, apró puszit szájára és a-környékére. Óvatosan nevetve reagál erre, ami engem is boldogsággal tölt el. Pár pillanat múlva megunja a puszilgatást ezért ajkaim után kap és hosszasan megcsókol.
Amikor ismét eltávolodunk egymástól homlokainkat egymásnak támasztjuk. A két kék szempár egymásba mélyed, de egyikünk sem mond semmit. Hihetetlenül boldog vagyok, bár nem is tudnám megmondani miért. Viszont egy űr bennem van, ami inkább kérdőjel, mint űr.
- Milyen barátok vagyunk mi, Nándi?