Epilógus - Együtt

Sziasztok Drágáim! Nos... Itt lenne az Epilógus is. Rövid lett, de annál tartalmasabb.
Mást nem igen tudnék hozzá fűzni.
Puszi Mindenkinek! <3 <3 <3

-Zene-

Epilógus - Együtt

- Gyönyörűek ezek a ruhák! - nézek le a lelátóról a színpadra, ahol gyönyörű menyasszonyi ruhákban modellek sétálnak. Anna elhozott egy divatbemutatóra, ahol csoda szép menyasszonyi ruhákban sétálnak a lányok, akiknek többségét ismerem személyesen is. Persze Kitti azonnal jönni akart és magával rángatta Zaynt is, én pedig Nándit.
- Melyik tetszik a legjobban? - kérdi Nándi miközben hátulról átölel és állát vállamon pihenteti.
- Az. - mutatok egy pánt nélküli csodaszép hófehér ruhára. Derékig egészen sima, onnantól lefelé pedig kicsit fodros, de nincs túlzásba véve.
- Jól állna. - hümmög fülembe. Csoda szép az a ruha. Már az öltözőben is kinéztem magamnak, Anna pedig megengedte, hogy felpróbáljam. Nagyon szép, és nem is szoros annyira felül így gömbölyödő pocakom sem látszódott annyira. De hisz hova is gömbölyödne ha még csak pár hetes?
- Tudom. - felelek, és szembe fordulok vele.
- Tudod? - ráncolja szemöldökét értetlenül.
- Felpróbáltam. - mondom mosolyogva. Elsőnek hitetlenül néz rám, majd elneveti magát csendesen.
- Mi lenne ha elmennénk vacsorázni a kedvenc éttermedbe? - kérdi hirtelen témát váltva, amin csodálkozom.
- Oké. - vonok vállat, majd kézen fogva hagyjuk el az épületet. Amikor Nándi kocsijához értünk illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd miután beszálltam, megkerülte az autót és beült mellém. Út közben Kittinek dobtam egy SMS-t, hogy elmentünk, ne keressenek. Nándi valóban a kedvenc éttermembe hozott, ahol többnyire Spanyol illetve Olasz ételeket szolgálnak ki. A szokásos asztalunkat kaptuk, mivel már szinte törzsvendégek vagyunk. Még szerencse, hogy elegánsan öltöztem fel a divatbemutatóra így az étterembe is megfelelő volt az öltözékem.
- Meg kéne venned azt a ruhát. - mondja Nándi, amikor elment a pincér aki felvette a rendelésünk.
- Melyiket? - ráncolom értetlenül szemöldököm.
- Amit a bemutatón mutattál. - feleli. Miért fontos neki annyira az az esküvői ruha, ha máskor semmilyen ruhámmal nem foglalkozik?
- Miért kéne? - kicsit félre biccentett fejjel nézek rá kérdőn. Már nem tudott felelni ugyan is meghozták az ételeinket. Viszont a pincér nem azt hozta amit kértem. Egy kicsi süteményt hozott, ami előtt egy fekete doboz állt. A süteményre pedig feliratot is tettek. Kíváncsian olvastam el mit írtak marcipánnal a kedvenc süteményemre.
"Hozzám jössz feleségül?"
Amikor elolvastam elállt a lélegzetem is. Kezeimet szám elé kaptam és kikerekedett szemekkel figyeltem, amint Nándi feláll, elveszi a kis fekete dobozt a tányéromról, és letérdel elém.
- Szigeti Kinga Elena. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - nyitja fel a doboz tetejét. Tipikus filmbe illő jelenet volt.
- Igen! Ezerszer is igen! - felelek boldogan és hitetlenkedve nézem, amint Nándi az ujjamra húzza az egyszerű, még is nagyon gyönyörű gyűrűt. Boldogságtól csillogó szemekkel néz fel rám, majd miután felállt engem is felhúz magához. Szorosan tart derekamnál fogva és megcsókol.
- Ne tarts ilyen szorosan! - kuncogok fel szorítása alatt. - Még a végén valami baja lesz a lányunknak. - mondom mire ő elsőnek értetlenül, majd döbbenten végül pedig boldogan néz rám.
- Lányunknak? - kérdez vissza végül.
- Vagy fiúnknak. - bólogatok mosolyogva. Öt éve járunk, Kitti szerint épp ideje, hogy legyen egy aranyos kisbabánk. Húszon két évesen nem gondolná az ember, hogy olyan boldogságot is fog érezni, mint egy kamasz lány. A szívem hevesen vert, térdeim remegett és minden más érzés is társult, amit egy szerelmes kamaszlány érez.
- Ennél boldogabbá nem is tehettél volna! - suttogja aranyosan mélyen szemeimbe nézve, majd ha még lehetséges az, még gyengédebben megcsókol.
- Szeretlek! - suttogja amikor ajkaink elválnak egymástól.
- Szeretlek! - suttogom én is homlokomat az övének támasztva, míg egyik kezem akaratlanul is hasamra simul. Ott viszont Nándi kezével találkozik össze az enyém.
- Mindig, de mindig együtt leszünk! - teszem még hozzá, mire Nándinak egy aranyos mosoly kúszik arcára.
- Mindig! - Feleli ő is, és megint megcsókol.
Ezzel, hogy megkérte a kezem, és lesz egy kisbabánk sok mindent jelent, de nekem most egyből két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy ez is bizonyítja; Felnőttünk. Együtt nőttünk fel és együtt is maradunk mindig. A másik pedig, hogy ennél már csak szebb perceket élünk meg.
Együtt.