69.Fejezet - Hihetetlen

Sziasztok Drágák! Kemény egy óra múlva jön barátnőm, rá fél órára pedig másik barátnőm. Megtanítanak egy táncot, amit akkor tanultak mikor én nem tudtam menni táncra, aztán horror filmet nézünk. Az Annabelle című filmet. Eddig csak magyar feliratosan láttam és egyszer, de még mindig félelmetes számomra. Szóóóval... Négy csomag popcorn, és házi készítésű sport szelet társaságában jól elhízunk, és filmet nézünk. :D (Na, jóó annyira azért nem hízunk el... :D ) Ezért is mivel tuti, hogy ma már nem lesz időm kirakni, ezért még most befejeztem a részt és kirakom nektek. :) A Nándi fanoknak tetszeni fog. ;)
Igaz nagyon rövid lett, de tartalmas. Nem akartam lelőni a poént ezért lett ilyen rövidecske. A következő részben több minden lesz. Azt a -számomra- szomorú tényt is megosztom veletek, hogy a következő rész lesz az UTOLSÓ!! :( :) <3
Puszii Mindenkinek! <3 :)

-Zene-

69.Fejezet - Hihetetlen

- Semmilyen. - adja meg válaszát az általam feltett kérdésre. Ijedten nézek rá, de amint kék szemeibe nézek valami furcsa érzés kap el, amitől megnyugszom.
- Ez már régen több, mint barátság. - teszi hozzá, ami egyben megnyugtat viszont fel is kavar.
- De én nem akarok többet, mint barátság. - mondom némileg határozottan.
- Biztos ezt gondolod? - suttogja fülem mellet elhúzva ajkait, amitől el kell mosolyodnom.
- Rohadtul nem! - tolom el magamtól és mohón kapok ajkai után. Csodálkozik az elején, de aztán ő is megcsókol.
Őszintén nem tudom mi van velem. Úgy érzem szeretem, de nem akarok többet, mint barátság. Nem szeretnék vele együtt lenni. De szeretem. Hihetetlenül béna vagyok, az már fix.
A karjai között lenni nagyszerű érzés. Életemben nem éreztem még ilyen melegséget bárki mellett. Soha nem szerettem még senkit sem ennyire. De hiába sikítja ezt folyamatosan a szívem, ha az agyam hatalmas kőrfalat húzott a szívem köré ezért alig-alig hallom sikítását. Ez most is így van, ugyan is egyszer csak eltolom magamtól Nándit és elrohanok. Beszállok a kocsiba és haza megyek. Ott szintén berohanok a házba, bár próbálom csendesen tenni ezt. Igaz ez fölöslegesnek bizonyult, mert már mindenki fent volt és a konyhában voltak. Nem volt kedvem egyedül lenni teljesen, ezért a nappaliban foglaltam helyet. Felhúzott térdekkel, szinte feküdve ültem a kanapén, egy díszpárnát ölelve és csak bambultam magam elé.
- Mit csináltatok ti ennyi ideig. - mosolyogva csípőre tett kezekkel áll meg előttem Alina. Kitti mellette áll karikás szemekkel, elég másnaposan.
- Mikor is utazunk vissza? - kérdezem először Kittitől.
- Egy hét múlva. Miért? - kérdi. Agyam eszeveszett sebességgel kezd el pörögni, és felélénkülök bár ezt nem mutatom ki.
- Jó. Akkor én a ma délután géppel vissza megyek és amint elintéztem az ottani dolgaimat vissza jövök, és addig maradunk ameddig csak akarsz. - állok fel összeszedve magam. Mind ketten csodálkozva néznek rám.
- Mi? - kérdi egyszerre két lány testvérem.
- Melyik részét nem lehetett ennek érteni? - vonom össze szemöldököm.
- Csak... meglepődtem. - vonja meg vállát Kitti.
- Nos, akkor... El is kezdek készülni. Haza utazom, aztán vissza jövök. - bólintok ezeket inkább magamnak magyarázva, mintsem nekik.
- Tulajdonképpen minek is mész vissza? - kérdi Alina csak úgy mellékesen.
- Van néhány elintézni valóm. - felelek semlegesen.
- Bővebben? - kérdi gyanakvóan méregetve Alina.
- Nos, nézzük csak... - tettetek gondolkodást. - Megnyugtatni a barátaimat, hogy teljesen jól vagyok, lenyomni egy gyors interjút, szakítani Harryvel... -


                                                                              ** 6 órával később **

- Hogy-hogy? - csodálkozva kérdezi Harry, amikor megosztom vele azt a tényt, hogy szakítani szeretnék.
- Egyikünk sem szereti már a másikat. Hagyom, hogy te boldog légy a te barátnőddel, és nekem is van kialakuló félbe valami. Mind kettőnk megtalálta az "igazi nagy Ő"-jét. - felelek halványan mosolyogva.
- Honnan tudsz... - kezdi de félbe szakítom.
- Az mindegy. - intem le. - Szóval... Barátok? - kérdem nyújtva jobb kezem.
- Barátok! - felel mosolyogva és kezet fog velem. Magához ölel miközben a fülembe suttog. - Légy boldog akárki is legyen a szerencsés! - Amikor elenged mind ketten mosolygunk.
- Te is, és csak megjegyzem szeretném megismerni azt a lányt ha már ő a nagy őd. - mondom még mindig nagy mosollyal az arcomon, amin ő is még jobban mosolyog és bólogat.
Miután ezt megbeszéltük, már mentem is vissza a repülő térre. Az interjút lerendeztem hamar, a többiekkel is beszéltem kicsit, majd miután Harryvel is megbeszéltük a dolgokat elindultam a repülő térre. Igaz éjszaka volt, de nem igazán zavart. Nem voltam fáradt ezért is intézkedtem ennyit. A gépem negyed óra múlva indul. Addig is vettem egy kávét és némi ételt, mert azt sem sikerült magamba juttatni reggel óta. Most pedig este tíz óra. Kb. öt órás az út, szóval Magyarországon leszek hajnali háromkor, majd két és fél órás út Békéscsabára Pestről, ami azt jelenti, hogy öt-hat óra környékén otthon leszel.

Ez így is volt. Fél hatkor már a lépcsőn lépkedtem fel hulla fáradtan, ugyan is a gépen sem aludtam, sem a kocsiban, amivel haza hoztak.
- Ez komoly utazás volt. - köszöntött Alina, aki akkor jött ki a házból, mikor én be.
- Csak adjatok egy ágyat. Tegnap éjfél óta nem aludtam. - mondom miközben a lépcsőn felmegyek. Át sem öltözöm mikor bemegyek régi szobámba csak a magassarkút veszem le, és máris az ágyba vetem magam. Az álom hullám ként önt el, és nem is ellenkezem. Hihetetlenül jól esett most az alvás, még sosem volt ennyire szükségem az alvásra.
Fogalmam sincs meddig aludtam, de amikor felébredtem magam mellett még egy ember alakja volt kivehető. Nézegettem ki lehetett az, egészen addig amíg az illető magára nem rántott.
-Gonosz volt, hogy ott hagytál miután többször csókolóztunk. - néz rám kiskutya szemekkel.
- Lehet ki tudnálak engesztelni. - mosolyodom el.
- Nekem van egy pár ötletem. - közeledik mosolyogva, de szája elé teszem kezem.
- A-a. - rázom fejem rosszallóan.
- Miért? - kérdi szomorúan és visszaereszti fejét a párnámra.
- Tudod, igazán rosszul érzi magát az ember ha nem tudja, hogy szerelmes-e vagy sem. Főleg ha az illető a legjobb barátja, és ha még sem szerelmes igazán megbántja később az illetőt. Én pedig nem akarlak megbántani. - simítom meg arcát utolsó mondatomnál.
- Csak... Kérlek két napnál több ideig ne tartson. - néz rám könyörgő tekintettel.
- Miért pont két nap? - kérdezem összevont szemöldökkel.
- Képtelen vagyok kettő napnál több ideig meglenni nélküled! - ad egy gyors puszit számra és miután kibújik alólam gyorsan, már el is tűnt.
Istenem, én meghalok! Komolyan, ez a fiú egyszer a sírva visz! Pontosabban, az amit iránta érzek. Vagy amit azt hiszem érzek. Nem tudom. Épp ez az, hogy nem tudom tényleg.
Összeszedve magam kelek fel és megyek le.
- Sikerült elintézni mindent? - kérdi Kitti mosolyogva.
- Attól függ mire gondolsz. - felelek én is mosolyogva.
- Hát... Kezdhetnék mondjuk New Yorkkal. - ül le a pulthoz keresztbe tett lábakkal. Elmeséltem neki szóról szóra mindent.
- Szóval szereted Nándit. - állapítja meg hatalmas mosollyal az arcán.
- Nem tudom. Nem vagyok benne teljesen biztos és nem akarom megbántani. - sütöm le szemeim.
- Tudod, ez baromság. - mondja nyugodtan, mire értetlenül kapom fel fejem. - Nagyon jól tudod, hogy szereted csak ezt próbálod magadnak bebeszélni, hogy nem tudod. Az eddigi fiúdnál nem voltál sosem biztos az elején, és most, hogy van Nándi most is azt akarod, hogy ne tudd biztosra. Pedig annyira egyértelmű, hogy mit érzel iránta. Csak gondold végig az eddig barátságotokat. Tényleg csak ennyit akarsz? Barátságot és semmi többet? - Mondandója után elgondolkodtam. Emlékeim előkerültek, és minden hülyeségünk, szomorúságunk, vagy éppen boldog pillanataink leperegtek előttem. Mind hiába a legboldogabb pillanat az volt amikor megcsókolt. De amikor úgy igazán. Mert már volt pár szájra puszink, de csak hülyéskedésből, meg egyszer megcsókolt rendesen, de csak, hogy letudja rázni magáról az egyik csajt. Sosem gondoltam volna, hogy esetleg nem csak ezért tette meg.
- Na, rémlik már valami? - kérdi önelégült mosollyal arcán Kitti.
- Rémlik. - mosolyogva bólogatok.
- Akkor én most összeszedem a másmásnaposságom és Danival elmegyek sütizni. - éll fel a pulttól.
- Másmásnaposság? - ismétlem meg mondatából egy szavát.
- Ja. - bólint visszanézve rám. - Tegnap voltam másnapos. Ma még mindig az vagyok, azért vagyok másmásnapos. - fejti ki elméletét, amire én csak szemeim forgatom.
Félóra elmúltával Kitti és Dani elmentek sütizni és Alinát is magukkal rángatták. Én pedig írtam egy SMS-t Nándinak, amiben csak annyi állt, hogy:
" A kis hídnál negyed óra múlva. "
Úgy öltöztem fel, ahogyan régen és nem úgy, ahogyan azt egy sztár stylist-ja megengedné. Bár a hajam elég feltűnő volt, de nem érdekelt. A régi helyünkre mentem, ahova régen annyit jártunk. Ez konkrétan néhány panelház környékén volt, de felfedeztünk ott egy szép kis hidat, ami végül amolyan "törzshelyünk" lett.
Amikor odaértem még nem volt ott ezért a hídra leülve, lábaimat a korlát között kihagyott réseken lelógattam. Pillanatokon belül Nándi is megérkezett és leült mellém.
- Jó helyszín választás. - néz rám kék szemeivel.
- Tudom. - felelek mosolyogva, majd eltávolítva azt a maradék távolságot is közöttünk odébb megyek és átölelem oldalról. Magához húz még jobban ő is és miután karjait már rajtam pihenteti, bele puszil hajamba.
Percekig ülünk így, amikor aztán felnéztem arcába.
- Képtelen vagyok akár két napig is nélküled lenni. - mondom, mire neki széles mosoly terül el arcán.
- Ennek örülök. - feleli majd hosszasan megcsókol. Mosolyogva távolodtunk el egymástól. - Viszont annak is örülnék ha nem ülnél egy hídon, hogy fölfázz. - áll fel és engem is magával húz.
- Utállak. - öltöm ki rá a nyelvem kislányosan.
- Dehogy utálsz. Azt utálod, hogy nem utálsz. - húz közelebb magához. Már majd nem megcsókolt, amikor egy lány jön hozzánk. Gyors megcsókolja Nándit, majd beszélni kezd.Nem is figyeltem mit, éppen elég volt amit láttam. Amikor a csaj elmegy elrántom kezem Nándiéból és összefonom magam előtt.
- Megmagyarázom. - fordul felém ijedten, és félve.
- Várom. - bólintok határozottan.
- Amíg nem voltál itt cefetül éreztem magam. Ez a lány pedig amolyan... Pótlék volt. - fintorodik itt el. - Már szakítottam vele egy ideje, de nem képes megérteni. - hajtja le fejét. Szomorúságát látva nekem megenyhül a szívem. Képtelen vagyok rá haragudni.
- Menjünk haza, oké? - fogom meg mind két kezét, mikor közelebb megyek hozzá. Mikor felnéz rám hihetetlenül boldogan néz szemeimbe. Bólint szóval elindultunk hozzánk.
Kézen fogva sétáltunk haza, otthon pedig a nappaliban egy filmet kezdtünk el nézni. Úgy mint régen. A különbség most azt volt, hogy összebújtunk, mint egy igazi szerelmes pár. És mind a ketten tudjuk, hogy szereti őt a másik.
- Hali emberek! - lép be Dani az ajtón, de mikor meglát minket ledöbben. - Na, jó. Miről maradtam le. Már megint. - fonja össze karjait és közelebb jön hozzánk.
- Pasim. - felelek én.
- Csajom. - mondja Nándi is.
- Járnak. - mondja Kitti megállva Dani mellett. - Végre! - kulcsolja össze kezeit és az ég felé néz.
- Aha. - bólint Dani. - Akkor azt mondjátok már nekem meg, hogy ez hogy lesz? Mármint Kingának vissza kell mennie New Yorkba. Nándinak pedig maradnia kell a suli miatt. - mondja Dani, azt amin már gondolkodtam egy ideje.
- Hát... Ha neki is jó úgy, akkor jön velem és magán tanuló lesz addig. - felelek és kérdőn nézek Nándira. Ő elmosolyodik és bólint egyet.
- Akkor ez elrendezve. - dobja le magát Dani az egyik fotelba. - Várj, és Harryvel mi van? - összeráncolt szemöldökkel néz rám.
- Szakítottunk. Ő megtalálta az igaziját, és én is. - felelek mosolyogva és érzem, amint Nándi szorosabban húz magához ölelésében.
- Hát ez igazán... - törölgeti nemlétező könnyeit Dani. - Nyálas volt. - mondja végül fapofával. Én megfogok egy díszpárnát és hozzá vágom.
Nemsokkal később Dani lelépett, mert Nesszával találkoznak. Így Nándival újra kettesben voltunk.
- Arra gondoltam - kelek fel és nézek rá. - Hogy itt aludhatnál. Így holnap is végig együtt tudunk lenni. - mondom mosolyogva, de a végén lesütöm szemeim zavaromban.
- Oké. - mondja mire én felnézek rá. Mind ketten mosolygunk, majd Nándi lassan közelebb húz magához. Megcsókol, utána homlokát az enyémnek támasztja.
- El sem tudod képzelni, mennyire Szeretlek! - suttogja. Már nyitnám a szám, hogy viszonozzam szavait, amikor Kitti beugrik közénk. Mármint szó szerint.
- Arcotokat elnézve fontos pillanatot szakítottam félbe, nem igaz? - kérdi mosolyogva. Mind a ketten bólintunk, majd lelökjük magunkról Kittit.
- Nem szabadultok tőlem ilyen könnyen. - ül vissza Kitti. Ezután már hagytok, hogy ott maradjon és a tévét együtt nézzük, de azért Kittivel még helyet cseréltem így Nándi mellett lehettem.
Hihetetlen ez az egész.