34.Fejezet

December 4., Csütörtök

Reggel mikor Kittivel a suli elé értünk, már mindenki ott volt. Szeli éppen Martinnal beszélgetett, a többiek pedig csak úgy elvoltak, mint máskor.
- Sziasztok. – köszöntünk egyszerre Kittivel.
- Sziasztok. Kinga van matek házid? – kérdezte mosolyogva Bence.
- Persze, tessék. – mondtam szintén mosolyogva, és a kezébe nyomtam a füzetemet.
- Kösz. – mondta, és rögtön neki állt másolni.

Első óránk oszt.fő. volt úgy, hogy nem nagyon siettünk a büféből, mert tudtuk, hogy úgy se kapunk ki. Mikor felértünk a terembe, az ofő a tanári asztalnál ülve várt ránk.
- Jó reggelt. – köszönt kedvesen ránk mosolyogva, és ahogyan gondoltuk is, nem szidott le minket a késésért. Miközben mindenki leült a helyére, visszaköszöntünk.
Az ofő a karácsonyi ajándékozásról beszélt, és, hogy hogyan döntsünk, hogy kinek ki legyen a párja. Ebből aztán nagy hangzavar lett, mert mindenki egyszerre kiabálta be a neveket.
- Gyerekek, csöndet. Gyerekek. – próbált, minket csitítani az ofő.
- Mi ez a nagy hangzavar? – jött be kiabálva, Jánosi tanárnő. Erre persze, mindenki elhallgatott.
- A karácsonyi ajándékozást próbáljuk megoldani. – válaszolt az ofő a tanárnőre nézve.
- Ezt egy kicsit csendesebben. – mondta dühösen a tanárnő majd kiment a teremből, és bevágta maga után az ajtót.
- Szóval. Arra gondoltam, hogy leírjuk a neveket kis fecnikre, és kihúzással döntjük el, hogy ki kinek adjon ajándékot. – mondta az ofő nyugodtabban. Azt hiszem hálás volt Jánosinak, hogy bejött. Erre mindenki rábólintott, és miután a fecnikre rá írtuk a neveket, mindenki húzott. Dórit húztam.
- Rendben. Csere nincs, és nem mondjuk el egymásnak. Most pedig ami az angol jegyeket illeti… - kezdte a Dorogi, de senki nem figyelt rá ugyan is, mindenki egyszerre kezdett el beszélni, teljesen másról. Dorogi pár percig még próbált csitítani végül kiment az osztályból. Ahogy kilépett, az ajándékokról beszéltünk, hogy ki kit húzott. (végül kiderült, hogy engem Bence húzott)
A rajz, és a matek óra nyugodtan telt el. Vagy is rajzon mindenki rajzolt, matekon meg senki sem figyelt. Aztán dupla angol volt, amin témazárót írtunk. Hát… Az enyém maximum egy négyes lesz. A két kémia, és egy tesi elmaradt, mert a tanárok, plusz a felsőbb évesek, a karácsonyi ünnepségre, meg a szalag avatóra készültek. Kittivel, és Szelivel első kémia óra előtt még lementünk a büfébe. Vettünk chipseket, kólákat, gumicukrokat, péksüteményeket, pereceket, és csokikat. Miután megtankoltunk visszamentünk a többiekhez, ahol Csabi, és Nándi, már beüzemelte a tévénket, így tudtunk nézni filmet. Összeültünk (egy padhoz három ember) hogy a hátul ülők előre ülhessenek. Kitti, és én Szeli mellé ültünk. A lányokkal leszavaztuk a fiúkat így hát a Te csak aludj, én majd álmodom című filmet néztük meg. Nagyon szeretem az a filmet! Miután megnéztük, a fiúk választhattak. Na, ezt kár volt mondanunk ugyan is ők a Holnap határa című filmet tették be. Miután ezt végig szenvedtük, mehettünk haza.

Kitti elment moziba Doriánnal, Nessza, és Dani megint összejöttek, így ők Nesszáéknál voltak, Alina pedig valahol (nem tudom hol) volt. Én pedig itthon unatkoztam. Éppen a Youtube-on néztem videókat, amikor megláttam egy filmet. 16 kívánság a címe. Unalmamban elkezdtem nézni, és hát szerintem elég jó kis film. Film nézésemet, a telefonom szakította félbe, a One Direction szám. Gyorsan felvettem, majd bele szóltam.
- Szia. – köszöntem vidáman.
- Szia. Micsi? –
- A halálomon vagyok. – mondtam neki arra utalva, hogy unatkozom. – Te? -
- Szintén. Hallod mi van most akkor Kristóffal? –
- Semmi. Miért? -
- Semmi, csak, hogy tegnap ugye beszéltetek tánc után, és… -
- Semmi nincsen. – vágtam a mondata közbe vágva.
- Oké. A ti dolgotok. Viszont, képzeld el, hogy Martinnal holnap megyünk randizni. – mondta vidáman.
- Az jó. Majd meséld el! – mondtam neki, és önkéntelenül elmosolyodtam.
- Ez természetes. Amúgy mikor lesz Anett esküvője? -
- Szombaton. -
- Nem úgy volt, hogy kedden? -
- De, csak át rakták. -
- Ja, oké. Mennem kell, anyu szolt. -
- Oké, majd beszélünk. Szia. -
- Szia. – mondta majd megszakadt a vonal. Visszaültem a laptopom elé, és folytattam a filmnézést.
Miután megnéztem, felfedező körútra mentem hát, ha van itthon valaki, az óta.  Senki sehol. Csináltam egy meleg szendvicset magamnak, és visszamentem a szobámba, hogy nézzek valami filmet.

Filmeket néztem egészen addig, amíg be nem rontott a szobába Dani. Szó szerint berontott, majd az ágyamra ugrott. Mondanám, hogy megijedtem vagy furcsállottam, de akkor hazudnék. Ez Danitól már természetes. Tizennyolc évesen is olyan, mint egy tíz éves.
- Az ágyam egyszer tényleg le fog szakadni. – mondtam neki mosolyogva.
- Dehogy fog. – mondta a szemeit forgatva.
- Kibékültetek, Nesszával? – kérdeztem tőle, mert tegnap óta nem is beszéltünk erről. Dani abba hagyta az ugrálást, és leült mellém.
- Aha. És Kristóffal is beszéltem. – mondta komoly arcot vágva.
- Jaj, ne. Minek? És miről? – kérdeztem tőle, közben kínosan beletúrtam a hajamba.
- Nyugi. Csak annyi volt, hogy megkérdezte, hogy én mennyire utálom őt. Mondtam neki, hogy nem utálom őt, egyszerűen csak nem értelek titeket. Aztán mondta, hogy ő nagyon szeret téged, és, hogy idővel megpróbál kibékülni veled. Dió héjban ennyi. – mondta, mire én csak bólintottam.
- Nem akarok vele kibékülni. – mondtam neki elhúzott szájjal.
- Miért nem? – kérdezte Dani értetlen fejet vágva.
- Egyszerűen csak nem. – mondtam neki, és megvontam a vállamat.
Dani bólintott, majd kiment a szobámból. Sóhajtottam egyet, és hátra dőltem az ágyamon. Megint elkezdett az eszembe jutni Kristóf, és ha egyszer az eszembe jut, akkor csak szenvedek, és nem tudom kiűzni őt a gondolataimból. Kiűzés képen, elkezdtem olvasni.
Észre se vettem, hogy mennyi az idő. Elég sok ideig olvastam ugyan is egyszer csak Alina szolt, hogy menjek le vacsorázni.
Vacsora után, visszamentem a szobámba, és tovább olvastam. Mikor kiolvastam a könyvet, elaludtam.