32.Fejezet

December 2., Kedd

Reggel, mikor felkeltem értetlenül néztem körül. Ugyan is a földön aludtunk Kittivel, Alinával, Nesszával, és Dorinával. Ez oké, de ma kedd van, és suli is van ma! Egyedül én voltam még csak fent. Megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. Hét óra. Gyorsan dobtam egy SMS-t, hogy itt vagyunk Dorináéknál, és hogy igazolna-e nekünk egy napot. Visszaírt, hogy hallotta mi történt, és hogy sajnálja, meg, hogy igen igazol nekünk napot. Anyunak még annyit írtam, hogy köszi, aztán Szelinek is dobtam egy SMS-t
„Nem megyünk ma suliba, majd mesélek.”
Nem válaszolt már, úgy, hogy visszafeküdtem, és visszaaludtam.

Mikor újra felébredtem még mindig mindenki aludt. Megint megnéztem az időt, és már kilenc óra. Felkeltem, majd valamennyire megigazítottam a hajamat, és halkan kimentem az ajtón. Úgy gondoltam már nincs itt senki, mert, hogy ugye Anna óvodában, Kristóf suliban, Anita, és István pedig, hogy dolgozik. Hát ezt benéztem ugyan is mikor kiléptem az ajtón, és felnéztem Kristóffal, és Anitával találtam szembe magam. Kristóf felvont szemöldökkel nézett, Anita pedig mosolyogva. (valószínűleg Kristóf, vagy Nessza elmondták mi volt)
- Jó reggelt. – köszönt mosolyogva Anita. – Kakaót? – kérdezte kedvesen.
- Jó reggelt. Igen, köszi. – mondtam neki mosolyogva, kicsit zavartan ugyan is Kristóf nem mozdult az óta mióta én kimentem Dorina szobájából.
- Ülj csak le. – mondta Anita kedvesen én pedig oda mentem, és leültem a pulttal szembe lévő bárszékre. Anita elment a konyhába kakaót csinálni, Kristóf pedig a kanapén ült. Annyira kínos volt a csend, hogy az már fájt. Anita letette elém a kakaót pár perc után, mire én megköszöntem, ő pedig adott egy puszit a fejemre, és felment az emeletre. Mikor beleittam a kakaóba, megszólalt a telefonomon a One Diretion. Vagy is Szeli hív.
- Szia, nem órán vagy? – szóltam bele kicsit rekedten.
- Még is hol a francba vagytok?! – üvöltött bele a telefonba figyelmen kívül hagyva kérdésemet. – Nem lehet titeket elérni, anyukád pedig azt mondta, hogy szakítottatok Kristóffal, és Dorinánál aludtál. Mi az, hogy szakítottatok? És miért? Mesélj már! – üvöltött a telefonba, és valószínűleg a kanapén ülő Kristóf is hallotta.
- Öhm… Igen ez volt, de nem gond, ha inkább később mesélnék? Most nem a megfelelőbb. – mondtam neki lesütött szemmel.
- Miért? Ki van ott? – kérdezte rátapintva a lényegre, és most már normális hangsúlyban.
- Ő. – mondtam neki, és csak remélni tudtam, hogy Kristóf nem tudja, hogy róla beszélek.
- Miért? – szegezte nekem megint a kérdést Szeli.
- Szeli, ígérem, mindent elmesélek, de nem most. – mondtam neki sóhajtva.
- Oké. Akkor délután átmegyek hozzátok. –
- Oké. -
- Szia. -
- Szia. – köszöntem el, majd letettem, és a zsebembe süllyesztettem a telefont. Megittam a kakaót, majd elmosogattam a bögrét, és elindultam vissza a szobába. Csak, hogy mikor megfordultam a mosogatótól, Kristóffal találtam szembe magam. Nem néztem a szemébe, ha nem lehajtott fejjel kikerültem.
- Gyerekes vagy, tudod? – mondta utánam szólva, gúnyosan. Egy pillanatra megálltam. Forduljak vissza, és tegyem boldoggá azzal, hogy felidegesítem rajta? Vagy inkább menjek tovább és ne foglalkozzak vele? Inkább egy harmadik lehetőséget választottam. Mosolyogva hátra fordultam, de a mosolyom nem igazi volt, ha nem rettenetesen lesajnáló, és gúnyos.
- Lehet, de várj csak. Hallod? Hív a pláza cicás új barátnőd. – mondtam neki, majd megfordultam, és bementem a szobába. Tudom, hogy nem ez volt az év legjobb beszólása, de mit kellett volna csinálnom? Á, na, mindegy.
A lányok is lassacskán felébredtek.
- Úr isten elkésünk a suliból. – ijedt meg Kitti, mikor felkelt.
- Nyugi. Anyu igazolja nekünk a mai napot. – mondtam neki elmosolyodva.
- Ja, akkor jó. – mondta Kitti megkönnyebbülten.
- Nem is vagy te olyan gonosz. – mondta Dorinának, oldalról átkarolva a vállánál.
- Az vagyok. Csak ha kell, félre teszem. – mondta megvonva a vállát, majd lerázta magáról a karomat.
- Tényleg, másabb vagy mint pár hónapja. – mondta Kitti elmosolyodva.
- Hidd el. A látszat néha csal. – mondtam neki elmosolyodva.
- Ez után végig szekálni foglak titeket mindennel! – mondta figyelmeztetően Dorina, majd mind elnevettük magunkat.
Később mind átöltöztünk (Alináék hoztak nekem is váltó ruhát. Kitti rakta be nekem a ruhát, ami az ízlésen látszott is. Egy nagyon tapadós fehér farmert rakott be, és egy fekete pólót, aminek kicsit ejtett volt a válla, és rajta egy mosolygós smiley volt. Cipőnek pedig egy kb. tizenhárom cm-es (!!) fekete magas sarkút, amin a sarok része szegecses volt. Kiegészítőnek pedig egy fekete szegecses táskát, és egy forever jelű gyűrűt. A hajamat, pedig kiengedve hagytam.






A lányok is hasonló ruhákat vettek fel. Mikor kopogva (a sok magas sarkú miatt) kiléptünk a szobából, és nevettünk Dorina beszólásán, Kristóf még mindig a kanapén ült. Mikor megpillantott minket felvont szemöldökkel, mért engem végig, és arcáról csak úgy sütött az elitélés.
- Te miért nem vagy a suliban? – kérdezte flegmán Dorina.
- És te? – kérdezte csak ugyan flegmán Kristóf. Azt hiszem az amúgy se legjobb kapcsolatukat még jobban szét cincálta az, hogy Dorina tegnap megvédett.
- Kérdéssel, kérdésre nem illik válaszolni. – mondta Dorina csípőre tett kézzel. Kristóf erre csak a szemeit forgatta, majd válaszolt Dorinának.
- Anyu igazolta nekem. – mondta megvonva a vállát.
- Mert? – kérdezte Dorina.
- Semmi közöd. – mondta Kristóf.
- Jó, ahogy akarod. Mi megyünk is akkor. – mondta Dorina a vállát megvonva.
- Hova megyünk? – kérdezte Nessza.
- Centerbe. Vásárolgatunk, pasizgatunk, ki beszéljük, hogy mindünk exe egy szemétláda… - kezdte mosolyogva Dorina.
- Én benne vagyok. – mondtam elmosolyodva, mire Kristóf csak egy „pff” hangot hallatott. – Talán van valami problémád? – kérdeztem gúnyosan, és felvont szemöldökkel ránézve.
- Azt csinálsz, amit akarsz. – mondta a szemeit forgatva.
- Szerintem is. – mondtam bólintva egyet.
- Ez szép és jó, de én Doriánnal együtt vagyok. – mondta kínosan elmosolyodva Kitti.
- Nem baj. Pasizni akkor is lehet, ha van barátod. – mondta Nessza elmosolyodva, és megvonta a vállát.
- Csak ne, hogy Dorián felébe jusson. – szólalt meg hírtelen Kristóf fel sem nézve a telefonjából.
- Nessza, még átgondolnám. Kristóf te pedig ne szólj bele az életembe. – mondta Kitti dühösen Kristófra pillantva.
- Csak szóltam előre. – mondta és megvonta a vállát. – Bár… Azt hiszem erről Kingával kéne beszélned. Hisz ő már csinált ilyet. – mondta gúnyosan, és még mindig nem nézett ránk.
- Egy részt nem csináltam ilyet, más részt, pedig ha ilyen paraszt vagy akkor legalább a szemembe mond, és ne a telefonodat nyomkodva. – mondtam neki dühösen. Kristóf rám nézett, mint ha csak szívességet tenne vele, majd felvonta a szemöldökét.
- Neked, már van ebben tapasztalatod. Most boldog vagy? – kérdezte unottan, egyben pedig gúnyosan.
- Igen. – mondtam neki felszegett fejjel.
- Már bocs, de ha jól tudom pár hónapja mikor Kingának toltad a szelet, pont, hogy neked volt barátnőd. – szólt mérgesen Alina.
- Igen. És ha megbocsátotok, folytatnám is vele a beszélgetést. – mondta gúnyosan elmosolyodva, és felmutatta a telefonját. Erre senki nem tudott reagálni, eközben pedig Kristóf végig a szemembe nézett. Én pedig próbáltam visszatartani könnyeimet, hogy ne sírjak.
- Úgy látszik nyáron igaz volt az első benyomásom rólad. – mondtam neki, mire ő kérdőn nézett rám. – Egy bunkó, idióta vagy, aki azt hiszi, hogy övé a világ. – mondtam neki.
- Te pedig egy ribanc vagy. – mondta ki könnyedén. Már nem volt kedvem sírni, csak lekeverni neki egy pofont. Eszembe jutott, hogy kezemen még mindig rajta van az a karkötő, amit nem rég kaptam tőle. Durván lerángattam magamról, majd elhaladva mellette, az arcába dobtam, és kimentem a házból. A síri csendben, ami a házat lepte, csak az én magas sarkúm kopogása hallatszott. Mikor kiértem lehunytam a szemem, és beszívtam a decemberi levegőt. Nem igazán foglalkoztam vele, hogy pólóban majd meg fagyok, csak ki akartam tisztítani a fejemet. Leültem a bejáratnál, a lépcső legalsó fokára, és térdeimre hajtottam a fejemet. Hallottam, hogy valakik még veszekednek bent, de nem érdekelt. Aztán ajtónyílás hallatszódott, és éreztem egy kezet a hátamon.
Reménykedtem, hogy esetleg Kristóf az, de nagyon jól tudtam, hogy nem. Így hát mikor felhajtottam a fejemet, nem is lepődtem meg azon, hogy Kitti van mellettem.
Pár másodperc után az össze lány kijött hozzám.
- Ne menjünk centerbe inkább? – kérdezte halkan Nessza és átölelt oldalról.
- De. Nem fogok miatta szomorkodni, vagy idegesíteni magamat. – mondta majd felálltam a lépcsőről.
- Hát… Egy valamiben hasonlítotok Nesszával. – mondta Dorina, mire mi értetlenül néztünk rá. – Mind a kettőtöknek idióta a fiútestvéretek. – mondta, mire mi Nesszával, egyet értve bólintottunk. Hírtelen kivágódott mögülünk az ajtó, és Kristóf lépet ki rajta mérgesen, és vérző orrát fogta.
- Oké. – mondtam kínosan felnevetve mikor elment. – Ki húzott be neki? – kérdeztem őszinte mosollyal az arcomon.
- Én. – mondta büszkén kihízva magát Dorina.
- Ügyi. – mondtam neki elismerően majd összepacsiztunk. Miután visszamentünk a házba a dzsekimért, elindultunk a centerbe. Elsőnek elmentünk reggelizni, majd elkezdtünk vásárolgatni. Valóban a vásárlás, tényleg felvidított. Kitti, egy nadrágot vett, csak úgy, mint Nessza. Dorina egy nadrágot, és egy pólót, ami nagyon jól állt neki. Alina, és én pedig magas sarkút, és egy-egy körömlakkot. (én csillogós rózsaszínt, é pedig csillogós kéket) Elég sokáig vásárolgattunk, aztán pihenés képen bementünk a könyvesboltba. Beültünk még mozizni egyet, rengeteg popcorn-nal, és kólákkal. Alina pedig még a táskájába csempészet be chipset. Mivel vicces filmet néztünk (3D-ben) rengeteget nevettünk. Mikor kimentünk a moziból, Alinának pityegett a telefonja vagy is SMS-e jött.
- Mi az? – kérdeztem tőle, ledöbbent fejét látva.
- Tomi írt, hogy menjünk a centerbe a színpad elé. – mondta értetlenül, ránk nézve. 
- Nem tudom, minek, de akkor menjünk. – mondta Nessza, majd elindultunk a színpad elé. Mikor oda értünk láttuk, hogy Kristófék táncolnak fent. Egy ideig néztük őket (én direkt nem néztem arra a rohadékra) majd hírtelen azt láttam, hogy Tomi hátulról átöleli Alinát. Nessza, éppen egy fiúval beszélt, Kitti telefonált (azt hiszem Doriánnal) Dorina pedig Anitának magyarázott a színpad mellett, hogy ő miért nem léphetett fel. Alina pedig láthatóan kibékült Tomin, aki neki szervezte le, hogy Kristófék táncoljanak neki. Én meg totál egyedül maradtam, így hát inkább leültem az egyik székre, ami kicsit arrébb volt. A térdemre könyököltem, és azon támasztottam a fejemet, és úgy néztem magam elé. Aztán egyszer csak felnéztem, mert egy ismerős szám ütötte meg a fülem. Az a zene ment, amikor megjöttünk tavaly kirándulásról, és Kristófék arra táncoltak. Mikor felnéztem Kristóffal találkozott a tekintetem. Szórakozottan figyeltem, hogy amikor a szemembe nézett, egy lépést elrontott. (mivel ismerem a koreográfiát ezért ezt én észreveszem, de aki nem ismeri, az nem veszi észre) Pár másodperc után elkaptam a tekintetem, és visszahajtottam a fejemet. Miután ez a szám is lement, Anita ment fel a színpadra, és mondott valamit (nem figyeltem mit) én pedig a szemem sarkából láttam, hogy Kristóf ült le mellém, és engem néz. Én nem néztem rá, ő pedig folyamatosan csak bámult. Úgy öt percig csak ültünk csöndben egymás mellet, mikor aztán odajött hozzá, egy szőke hajú lány.
- Szia, édes. – mondta nyávogó hangon a lány, majd megcsókolta Kristófot. Ez volt az első, hogy Kristófra néztem, de az is lesajnáló volt. Letöröltem arcomról legördülő egyetlen könnyemet, mire ő bűntudattal teli szemekkel nézett rám, miközben a lány még mindig csókolta. Felálltam és elmentem onnan. Visszamentem a könyves boltba, és leültem egy babzsákba, ami kivolt rakva.
Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem. Miért akar minden áron megbántani? Csak mert ha ez a szándéka, akkor egyre jobban halad, hogy soha, de soha ne bocsássak meg neki, annak ellenére, hogy még mindig szeretem.
Nem sírtam. Már nem tudtam. Csak magam elé bámultam kétségbe esve. Egyszer csak Dorina guggolt le elém.
- Jól vagy? – kérdezte halkan, mire én megráztam a fejem.
- Láttad? – kérdeztem tőle szintén csak halkan.
- Igen. – mondta, majd megsimította a hátamat.
- Ő volt az? Már, mint ez a lány volt előttem a barátnője? – kérdeztem a szemébe nézve.
- Igen. – mondta lesütött szemekkel.
- Rendben. – mondtam egy mély levegőt véve. – Ha ő így játszik, hát jó. Akkor én is. – mondtam neki összeszedve magam.
- De én erre képtelen vagyok. – mondtam neki megint kétségbe esett hangon.
- A legjobb ilyenkor túllépni a fiúkon, és elfelejteni őket. – mondta rám nézve. – Viszont köztudat, hogy mi lányok képtelenek vagyunk erre. – mondta elmosolyodva, mire én is egy kicsit felnevettem.
- Gyere. Menjünk vissza a lányokhoz. – mondta felállítva engem, és belém karolt.
- Köszi, hogy ilyen kedves vagy. – mondtam neki elmosolyodva.
- Nem sokáig. – mondta gonosz mosollyal az arcán. – Holnaptól megint gonosz leszek. – mondta fenyegetően.
- Oké. – mondtam elnevetve magam. Mikor visszaértünk összeszedtük a lányokat, és szerencsére Kristóffal nem találkoztunk. Elindultunk hazafelé. Vagy is pontosabban, haza kísértük Nesszát, és Dorinát, majd mi is elindultunk haza.
Otthon anyu a konyhában volt, és valami jó illatút sütött.
- Mit csinálsz? – kérdezte Alina mosolyogva anyutól.
- Pizza. – mondta anyu, majd elzárta a gázt, és kivette a forró Pizzat.
- Öltözzetek, át addig össze vágom. – mondta anyu, mi pedig szófogadóan átöltöztünk, és már indultunk is le a konyhába. Dani is már lent volt, úgy, hogy elkezdtük enni a pizzat. Nagyon finom volt. Miután mindenki tele ette magát elvonult a saját szobájába. Én olvasni kezdtem, mikor kopogást hallottam, az ajtómon.
- Gyere. – mondta az ajtóban állónak.
- Szia. Na, mi volt? – kérdezte Szeli, miközben bejött a szobámba.
- Szia. – köszöntem aztán pedig elmeséltem neki.
- Aszta. – mondta mikor elmeséltem. – Ez egy rohadék. – mondta hitetlenül a fejét rázva, mire én bólintottam. Szelivel még egy ideig beszélgettünk, hogy mi volt a suliba, meg oda adta a leckét, aztán mennie kellett, mert az anyukája hívta telefonon. Miután haza ment én elkezdtem csinálni a lenyót. Miután ezzel megvoltam, oda adtam Kittinek a kész leckét, hogy másolja le rólam.
Ez után már unalmasan telt a napom. Olvastam végig, aztán pedig kicsit neteztem, közben tv-t is néztem, és úgy olyan fél kilenc környékén el is aludtam.