28.fejezet

Na, ez most egy kicsit esemény dús rész lesz, de később lesz ennél eseményesebb :) ;) Az elmúlt egy hétben három részt írtam, (amiket kiraktam) és egy másik történetemet írtam. Lécci, lécci, lécci írjatok komit, hogy tetszik-e :) Jó, lenne, tudni, hogy tetszik-e nektek :) Írjatok lécci :)

November 27. Csütörtök

Oké, hát az elmúlt egy hónap annyira unalmas volt, hogy talán jobb is, hogy nem írtam naplót. Kristóffal és velem minden rendben van. Vanessza összejött Danival, és Nesszával elég jó barátnők lettünk. Tomi még mindig itt van Magyarországon, és Alinával van, és nyálasan boldogok. Persze, természetesen örülök, hogy szeretik egymást, meg minden, de annyira cukormázas a kapcsolatuk. Amióta együtt vannak, még egyszer sem veszekedtek. Na, mindegy. Kittivel mi is jól elvagyunk, és ő is elvan Doriánnal. Kristóf kibékült, Doriánnal amióta Kittivel volt a veszekedés. Dávid, amint megtudta, hogy már túl vagyok rajta, és mással vagyok, Alexa tudta nélkül undorító módra, egyik ebédszünetben elkezdett nyomulni rám. Konkrétabban úgy történt, hogy ő egyre közelebb jött hozzám, és én végül a falnak estem, mire ő kihasználva az alkalmat, meg akart csókolni. Hiába ütögettem a vállát, és préseltem össze a számat ő azért megpróbált megcsókolni. És talán sikerül is, ha Nándi nem tűnik fel hírtelen, és elöli tőlem, majd elküldi melegebb égtájakra. Én ez után beszélni akartam vele, meg megköszönni, de ő rám se nézve elment onnan. Ez olyan november elején történt, és az óta semmi kommunikáció nincs köztünk. Na, nem, mint ha előtte lett volna… Szeli, mint megtudtuk Kittivel valakibe nagyon szerelmes, de nem akarja elmondani nekünk, hogy kibe, így rá hagyjuk, hogy majd elmondja ha akarja. Tina, és Réka újra elválaszthatatlan jó barátok, ami nagyon jó, ugyan is Réka egy ideig Tináéknál lakik, amiért elválnak a szülei. Bence, csak néha szól hozzánk, Nándi meg egyáltalán nem szól se Kittihez, se Szelihez, se hozzám. Dóri ugyan olyan, mint volt. Talán annyi változott, hogy több buliban benne van, és többet hülyül velünk. Aminek persze mindenki örül. Dorinával az óta vagyunk egy kicsivel jobb barátok amióta egyszer találkoztunk a centerben ugyan abban a ruha boltban, és segítettünk egymásnak ruhát választani. Nagyon jó ízlése van ruhákkal kapcsolatosan! A beszélgetéseink általában cinikus beszólásokkal hangzanak el, de néha megerőlteti magát, és olykor tud kedves lenni. Ez eddig öt (!!) alkalommal történt meg. Anyu téli szünetre betervezett egy utazást, és szabadságot is kért, már többször, hogy velünk legyen. Azt persze még nem tudjuk, hogy hová megyünk. Ami engem illet. Matekból még mindig béna vagyok, rajzolni még mindig imádok, Kristóffal nagyon jól elvagyunk. Kittivel nem megegyeztünk, hogy nem szólunk bele egymás kapcsolatába a csak nincs tuti biztos bizonyítékunk a másik ellen. A gipszemnek már csak egy hónapig kell a kezemen lenni. A legjobb pedig, hogy mostanra már tudok, úgy gondolni Nándi és az én barátságunkra, hogy nem kezdek el sírni. Hát körülbelül ennyi.

Reggel mikor felkelem nem tudtam eldönteni, hogy mibe menjek suliba így hát azt vettem fel, amit Dorinával vettünk. Vagy is: Fekete tapadós nadrág, szürke testre simulós pulcsi, amihez egy ugyan olyan színű sálat tettem a nyakamba, és egy barna őszi, baka csizmát vettem fel. Ja és persze egy dzsekit is fel vettem ugyan is nincs olyan jó idő már.

Kitti is aránylag hamar elkészült, úgy, hogy elindulhattunk. Mikor kiértünk a kapuba Dorián ott várt minket, hogy együtt menjünk suliba, hárman. Mikor oda értünk senki sem állt a suli előtt, ahogyan máskor szokott lenni. Gondolom mindenki bement a suliba mert fáztak. Mi is így tettünk és bementünk, egyenesen a büféhez. Én egy forró csokit kértem, Kitti viszont még az ilyen rossz időben is a kólázók oldalát támogatja. Dorián nem vett semmit. Kémiával kezdtünk úgy, hogy mi Kittivel felmentünk a terembe. Szó nélkül ültem le Nándi mellé, aki már ott ült. Mostanra már annyira megszoktam, hogy nem beszélünk egymásnak, hogy ez totál természetesnek tűnt. Az, az egy óra csöndben telt el, majd rajz jött. Rajzon egy őszi tájad kellett rajzolni, ami nekem nagyon tetszett. Ez után egy dupla irodalom volt, amin a tanárnő nem volt itt. Így hát két lyukas óránk volt. Aztán egy matek. A matekot (mint mindig) végig szenvedtem. De túléltem végül. Ebédszünetben már megszokott, hogy Szeli, Kitti, Dorián, Réka, Tina, és én az egyik padnál vagyunk, a másiknál arrébb pedig, Nándi, Bence, Csabi, Zoli, és Ádám volt. Így lett hát a mi kis egy csapatunkból kettő. Virág, Dóri, Ági, és Viki, pedig egy harmadik padnál. De mondjuk ők mindig ott ültek. Odanéztem óvatosan Nándiék padjához. Nándi, valamit nézett a telefonján, Zoli zenét hallgatott, Ádám, és Bence pedig két lányt fűzött. Megint Nándira néztem, de mikor másodjára néztem rá, akkor már ő is engem nézett. Én elkaptam a tekintetem és arcomat hajam mögé rejtettem.
- Meddig fogjátok még ezt csinálni? – kérdezte Kitti tőlem, a Nándi vs. Én haragunkra célozva.
- Ő kezdte. Ő mondta, hogy nem vagyunk többé barátok, hát akkor legyen ez így. – mondtam neki rá sem nézve, ha nem a telefonomat nyomkodtam.
- Ahogy akarjátok. – mondta Kitti. Miután becsöngettek, két tesink volt, de én a gipszem miatt még nem tudtam tesizni. A tesi órák már nem az udvaron vannak, ha nem a tesi teremben. Az első tesi órán ki kéredzkedtem a mosdóba, hogy megmoshassam az arcom, mert előtte véletlen Virág arcon rúgott. Hát, igen nem céloz valami jól, de mindegy. Miután megmostam az arcom, és mentem is vissza. Ezen kívül semmi nem volt. Mikor mentünk haza Kristóf a suli előtt várt. Megcsókoltam köszönés képen majd elindultunk. Kitti Doriánnal, én meg Kristóffal. Szeli a centerbe ment rögtön, így nem jött velünk. Rékának, meg Tinának valami szakkörük volt még délután így ők azon maradtak. Dorián, és Kitti előrébb mentek, Kristóf és én pedig lemaradva egy kicsit.
- Délután átjössz? – kérdezte Kristóf mosolyogva.
- Aha. – mondtam neki szintén mosolyogva.
- Oké. – mondta és átkarolt. Útközben ez után már csak annyit beszéltünk, hogy milyen filmet nézzünk. (nem tudtuk végül eldönteni) Mikor haza értünk én megcsináltam a leckét, majd segítettem Kittinek is. Már nem lepődőm meg, ha esetleg Vanessza, Dorián, vagy Tomi van nálunk. Ez már megszokott. Most éppen Tomi volt itt Alinánál. (azt hiszem Vanessza Dani szobájába volt) Köszöntem nekik (a nappaliban voltak, és filmet néztek) majd indultam is Kristófhoz.
Mivel hamarabb sötétedik, így, hogy már negyed öt volt, kicsit sötétebb volt. Bezártam magam után a kaput, és elindultam. Mivel a házunk előtt több fa, meg bokor van ezért nem láttam senkit sem a ház előtt. Aztán hírtelen egy kezet éreztem a derekamon. Tudtam, hogy nem Kristóf az, egyrészt mert megbeszéltük, hogy náluk találkozunk, más részt meg mert ez az ölelés erőszakos volt. Hátra néztem, és láttam, hogy Dávid az.
- Szia, Kinguska. – mondta és a leheletéből éreztem, hogy nem éppen józan. Kapálóztam, de a szorítása erősebb volt.
- Engedj el Dávid! – mondtam neki dühösen, és még mindig kapálóztam.
- Maradj nyugton. – mondta és belepuszilt a nyakamba.
- Hallod! Eressz már el! – mondtam neki, belekönyökölve a gyomrába, de őt ez nem érdekelte. Nagyon megijedtem! Félelmetes volt, hogy egyedül voltam ezzel a vadállattal az utcán, és mivel még ivott is ezért erősebb volt. Kapálóztam folyamatosan, de nem tudtam kiszabadulni. Rugdostam őt, bele könyököltem az oldalába, de semmi. Ő folyamatosan csak a nyakamat puszilgatta. Undorító, hogy eddig süllyedt.
- Nem fogja megtudni a pasid. – mondta a nyakamba.
- Nem fogja. Mert nem lesz semmi! – mondtam még mindig kapálózva.
- Eressz el!! – kiabáltam neki. Ő, mint ha meg se hallotta volna, és elkezdte levenni a szürke sálamat.
- Ne merd megtenni! Engedj el! – kiabáltam vele, de ő nem figyelt. Hírtelen már nem éreztem a szorítást magam körül. Hátra néztem, és csak azt láttam, hogy Dávid meglepődve az orrát fogja.
- Mi a… - mondta mikor megnézte a tenyerét, ami véres volt az orrából pedig fojt a vér. Én szintén csodálkozva néztem, közben gyorsan visszatekertem magamra a sálat, és arrébb ugrottam pár lépést. A félelemtől majd nem sírtam már.
- Tünés innen. – szólalt meg egy hang hírtelen. Oda néztem, és egy dühös, és egyben aggódó alakot láttam.
- Neked annyi. – mondta Dávid, és megindult megmentőm felé. Én ijedten a szám elé kaptam a kezem. Nándi behúzott Dávidnak még egyet, aki ettől hátra tántorodott.
- Még nincs vége. – tartotta fel fenyegetően ujját Dávid, mind kettőnkre nézve, majd elment, és lefordult az utcasarkon. Én még mindig ijedten néztem Nándira.
- Jól vagy? – kérdezte feszült, de kedves hangon. Rá néztem, de erre még magam sem tudtam a választ. Válaszolni akartam, de nem tudtam. Félre téve, minden büszkeségemet, és hisztizésemet, megráztam a fejem, és oda szaladtam hozzá, és átöleltem, és elsírtam magam. Ő magához szorított és úgy ölelt. Annyira jó volt megint ölelni őt. Az én drága, egyetlen legjobb barátomat. Nem tudtam, hogy ez a helyzet csak ideiglenes-e így kihasználtam ezt a kis időt, és addig öleltem ameddig csak lehet. Körülbelül két percig sírtam, átölelve őt, majd felnéztem és a szemébe néztem.
- Hiányoztál. – mondtam neki, és átöleltem még jobban. Ő erre nem válaszolt. Miért nem válaszol? Jaj, ne. Csak azt ne, hogy megint minden ugyan úgy volt, ahogy volt!
Elengedtem őt, és hátra léptem egy lépést, és úgy néztem a szemébe. Ő rezzenéstelen arccal nézett rám. Ettől megint egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Megint, minden ugyan úgy, mint volt, nem igaz? – kérdezte szomorúan, a szemébe nézve.
- A francba is, dehogy. – Adta magát, majd megint magához vont és megölelt.
- Te is hiányoztál! – mondta miközben megölelt. Elmosolyodtam ezen, és még jobban magamhoz vontam. Ölelkezésünket a telefonom csörgése szakította félbe. Elengedtem egy percre legjobb barátomat, és megnéztem ki hív. Kristóf hívott.
- Szia. – szóltam bele a telefonba.
- Szia. Nem jössz át? – kérdezte, mire én Nándira néztem, aki szintén engem nézett.
- Bocsi, de most nem. – mondtam Nándit nézve. – Majd elmesélem. – tettem hozzá Kristófnak.
- Oké. Szia. – mondta és letette a telefont. Én elraktam vissza a zsebembe.
- Na, mi az? Az „álom pasid” volt? – kérdezte gúnyosan mosolyogva.
- Kérlek, ne kezdjük újra. – mondtam neki, mire ő bólintott. – Bejössz? – kérdeztem elmosolyodva.
- Persze. – mondta majd magához húzott, megint, és adott egy puszit a fejemre. Mikor bementünk, Kitti, és Dani csodálkozva nézett, minket, Alina mosolyogva, Tomi, és Vanessza pedig azt se tudták ki Nándi. Vanesszának annyi is elég volt, hogy azt látta, hogy Nándi átkarol, és rögtön felvonta a szemöldökét. Azt, hiszem félre értette.
- Nektek. – mondtam Alinára, Kittire, és Danira mutatva. – Majd később elmagyarázom. – mondtam majd a kanapén ülő Tomira, és Vanesszára néztem.
- Vanessza, Tomi. Ő itt Nándi a legjobb barátom. – mondtam nekik. – Nem több. – mondtam Vanesszára nézve, aki elmosolyodott. Mind a ketten bólintottak, majd Nándival felmentünk a szobámba.
- Ők egyébként kik voltak? – kérdezte Nándi leülve a babzsákomra.
- Alina pasija, és Dani barátnője. – mondtam neki és leültem az ágyam szélére.
- És miért nézett annyira csodálkozva Dani barátnője, hogy átkaroltalak? – kérdezte közben zsebre tette a kezét.
- Öhm… Azért mert ő Kristóf nővére. – mondtam neki a szám szélét rágva, mire ő csodálkozva nézett rám.
- Aszta. – mondta csodálkozva.
- Ja, de egyébként jó fej. – mondtam neki elmosolyodva, közben közelebb húztam hozzá a másik babzsákom, és leültem. – Köszönöm, amit kint tettél. – mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Ez természetes volt! – mondta kék szemeit mélyen az enyéimbe fúrva.
- És azt is köszönöm, amikor a suliban akart megcsókolni, és te nem hagytad. – mondtam, neki keserűen elmosolyodva, mire ő bólintott. – Akkor is meg akartam köszönni, de elmentél. – mondtam majd a kezemen lévő karkötőt piszkálva elkezdtem nézni.
- Tudom. – felelte komoly hangon. Felnéztem rá, ő pedig engem nézett fürkészve.
- Egyébként… Mindegy semmi. – kezdtem mondani, de inkább nem fejeztem be és elkezdtem a szám szélét rágni.
- Egyébként mi? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Semmi, tényleg. – mondtam és legyintettem.
- Na, mond már. – nógatott elmosolyodva, és hozzám dobott egy kis párnát, ami a babzsákomban volt. Sóhajtottam egyet, majd ránéztem. Ő pedig mosolyogva figyelt engem.
- Tényleg… Szóval tényleg azért haragudtál rám, mert Kristóffal járok? – kérdeztem a számszélét rágva, és fürkészve néztem. Ő mélyen a szemembe nézett és úgy válaszolt.
- Igen. – válaszolta határozottan, és őszintén. Minden féle válaszra számítottam, de az, hogy tényleg őszintén kimondja, hogy igen erre nem számítottam. Döbbenten néztem rá.
- De miért? – kérdeztem tőle.
- Azért, mert… - kezdte, majd egy pillanatra megállt, elgondolkozott, majd folytatta. – Egyszer, majd elmondom. – mondta keserűen elmosolyodva, mire én értetlen fejet vágva bólintottam. Miért haragudhat azért, hogy járok Kristóffal? Nem értem. Mindegy, azt mondta, hogy máskor elmondja. Aztán eszembe jutott valami.
- Amúgy… Hogy, hogy itt voltál? Már, mint… Nem erre laksz, és még csak nem is erre szoktál járni. Hogy, hogy most itt voltál? – kérdeztem értetlenül.
- Gondolkoztam. – mondtam majd értetlen felemet látva folytatta. – Azon gondolkoztam, hogy, visszaadjam. Végül inkább nem akartam. De most már igen. – mondta, majd előhúzta a már jól ismert nyakláncot a zsebéből, és felém nyújtotta. Én könnyekkel a szememben elmosolyodtam, elvettem tőle, majd felvettem.
- Köszönöm. – mondtam mosolyogva. Nándival, még két és fél órán keresztül beszélgettünk. Annyira jó volt vele újra beszélgetni, hülyülni, meg úgy általában vele lenni. Ja, és Barbikával, két hét után szakított (mily meglepő…) Mikor kikísértem a kapuhoz, és elköszöntem tőle, Kristóffal találtuk szembe magunkat. Nándi rezzenéstelen arccal nézte őt, és ez kölcsönös is volt. Nándi elindult haza, Kristóf pedig értetlenül nézett rám.
- Elmondok mindent részletesen, de először is… - mondtam, majd nyaka köré kulcsoltam a karomat, és hosszasan megcsókoltam.
- Bejössz? – kérdeztem tőle halkan, mosolyogva, homlokomat az ő homlokának támasztva.
- Persze. – mondta mosolyogva, majd adott egy puszit a számra. Elengedtem Kristóf nyakát, majd megfogtam a kezét, és bementünk a házba. Bent Kitti a konyhapulton ült vele szembe pedig Dorián volt, és Kitti pedig átkarolta a nyakát, és úgy csókolóztak. Alina, és Tomi, Alina szobájában voltak, Dani, és Nessza pedig akkor jöttek le az emeletről.
- Szia, öcsi. – mondta mosolyogva Nessza Dani kezét fogva. Kittiék abba hagyták a csókolózást, és mosolyogva köszönt ő is Kristófnak (szerintem nem hallották, mikor bejöttünk)
- Szia Nessz. – köszönt Kristóf nővérének. – Sziasztok. – köszönt Kristóf a másik szerelmes párnak is. Vagy is Kittinek, és Doriánnak. Kristóffal ez után felmentünk a szobámba, én pedig mindent elmeséltem neki. Dávidtól kezdve, hogy Nándival kibékültünk, és, hogy Nessza, hogy nézett mikor meglátta Nándi kezét rajtam.
- Kinyírom Dávidot. – mondta feszülten Kristóf. – De biztosan jól vagy? – kérdezte aggodalmasan, a babzsákomban ülve, míg én az ágyam szélén ülve, mosolyogva bólintottam. Olyan édes mikor így aggódik.
- Persze. – mondtam mosolyogva. – Csak… - kezdtem, de inkább nem fejeztem be.
- Csak? – kérdezte fürkészve.
- Semmi. – mondtam lesütött szemmel.
- Most már kíváncsivá tettél. Mond el, lécci. – mondta mosolyogva.
- Semmi… Csak az, hogy Nessza olyan furán reagált ugye… Az kicsit olyan volt mint ha nem bízna bennem, hogy tényleg szeretlek. – mondtam a szemébe nézve.
- Őszintén szólva én se örültem volna, ha egy másik fiúnak látom a kezét a
derekadon… - kezdte mire én lesütöttem a szeme. Ő felállt és oda jött hozzám, és leült mellém.
- De, egyrészt, neki köszönhetően nem lett semmi bajod, másrészt, meg tudom, hogy szeretsz, és, hogy csak barátok vagytok. – mondta majd magához húzott, így én a mellkasának hajtottam a fejem. Meg fogta a jobb kezem felé húzta, és megpuszilta, majd visszaengedte, de nem engedte el.
- Nessz csak nem ismeri őt és nem tudta, hogy ő a legjobb barátok, valószínűleg azért nézett furán rátok. – mondta kedvesen, mire én elmosolyodtam. Kristóf aztán addig maradt mint Nessza. Vagy is még másfél órát maradt. Miután Kittitől is Dorián elbúcsúzott, és Alinától is Tomi, letámadtak a lányok, hogy akkor most, mi van. Én mindent elmeséltem nekik részletesen, mire ők totál ledöbbentek. Dani is csatlakozott később, majd neki is mindent elmeséltem. Hát… Amíg a lányok ledöbbentek addig bátyám eléggé dühös lett Dávidra. Miután sikerült lenyugtatnom ő vissza ment a szobájába, Kitti felhívta Doriánt és elmesélte neki (Dorián nem tudott semmiről, mert nem laknak együtt Dáviddal) Alina pedig velem maradt.
- És jól vagy? – kérdezte a szemembe nézve.
- Nándi megelőzte mielőtt csinálhatott volna bárit is így hát igen jól vagyok.
- Nem úgy értem. – mondta és megrázta a fejét. – Úgy értem, lelkileg.
- O. – esett le nekem. Erre nem igazán tudtam válaszolni, mert magam sem tudtam a választ rá.
- Fogalmam sincs. Egy kicsit még sokkos állapotban vagyok, azt hiszem, csak nem mutatom ki. – mondtam és megvontam a vállam. – Viszont boldog is vagyok, mert legalább Nándival kibékültünk. – mondtam neki. Alina elmosolyodott, majd bólintott. Alinával ez után elkezdtünk a tévé csatornák közt kapcsolgatni, de nem álltunk meg egyiknél sem, csak poénos beszólásokkal illettük őket.
Hát ez is egy eseményes nap volt.