31.fejezet

Itt a kövi rész! :) A kövi részt csak akkor hozom ha 3 vagy 4 komit kapok!! :) :3
Figyelem! Ebben a részben kicsivel több lesz a csúnya szó!! Saját felelősségre olvasd!



November 30., Vasárnap

Hajnali négykor arra keltem, hogy didergem, annyira fázom. Felhúztam magamon a takarót, de nem sokat segített. Hírtelen éreztem, hogy egy kéz magához húz hátulról, és magához ölel. El is felejtettem, hogy Kristóf itt aludt. Pár perc múlva már jól felmelegedtem az ölelésétől. Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Mikor megfordultam láttam, hogy ébren van.
- Fázol? – kérdezte suttogva.
- Már nem. – mondtam szintén suttogva, és elmosolyodtam. Ő viszonozta a mosolyt, majd lehunyta a szemét. Láttam, rajta, hogy még nem alszik és erről meg is bizonyosodtam mikor kb. rá öt percre, hogy lecsukta a szemét, derekamra tette a kezét, és egy nagyon kicsit a gerincemet simogatta.
- Mit csinálsz? – kérdeztem tőle suttogva, még mindig csukott szemmel.
- Semmit. – válaszolta. Én kinyitottam a szemem és rá néztem.
- Nem úgy tűnik. – mondtam, mert közben keze csupasz hátamon volt.
- Ugye, nem hiszed, hogy azt akarom csinálni, amit az a féreg akart? – kérdezte halkan, és ő is kinyitotta a szemét. Nem válaszoltam. Nem tudtam mit válaszolni. Per pillanat eléggé úgy tűnt, hogy a válaszom igen lett volna, de hát még sem mondhatom ezt. Vagy még is?
- Bocsi, de per pillanat pont azt hiszem, hogy igen. – mondtam halkan. Meglepődve nézett rám. Próbáltam állni a tekintetét, és sikerült is.
- Ezt, már meg beszéltük. – mondta Kristóf. Igen, valóban egy hónapja ezt megbeszéltük. És ha az óta meg gondolta magát?
- Tudom. – válaszoltam halkan.
- Hát akkor? – kérdezte ő is halkan, mert egyikünk se akarta, hogy a többi szobában alvó emberek felébredjenek ránk. Nem tudtam válaszolni a kérdésére, így elkaptam tekintetem. Mivel már nem az égkék szemeiben vesztem el, ezért másra is tudtam koncentrálni. Például, hogy Kristóf keze eközben jobban tapadt a hátamra, amin valószínűleg az éjszaka folyamán itt-ott felhúzódott a pólóm, és valószínű, hogy ezért is lehet kint a fél hátam, és egy kicsit a hasam. Bal kezemmel, gyengéden, még is határozottan, letoltam Kristóf kezét a hátamról, és lehúztam a pólóm, hogy semmim se legyen kint. Rá néztem Kristófra, aki feszülten nézett rám. Megfogtam a jobb kezét, ami eddig hátamon volt, és gyengéden visszaraktam oda ahol volt. Nem az zavart, hogy hol van a keze. Az zavart, hogy e-közben nekem fel volt húzódva a pólóm. Kristóf, értetlenül nézett rám.
- Nem az zavart, hogy ott van a kezed. Az zavart, hogy miközben ott volt a kezed a pólóm majd nem a teljes hátamon, és a hasamon fel volt húzódva. – mondtam a szemébe nézve.
- Biztos, nem az avart inkább, amit csináltam? – kérdezte, és emlékeztetőül, megint elkezdte a pólómon keresztül egy kicsit cirógatni a gerincem. Válasz helyett önkéntelenül lesütöttem a szemem, ami Kristófnak pont elég válasz volt. Levette kezét hátamról majd válaszolt.
- Szóval, de. – mondta. Rá néztem majd fáradtan sóhajtottam egyet.
- Nem tudom. Talán csak egy kicsit váratlanul ért. – mondtam a szemébe nézve. Fáradt voltam így nem igazán tudtam veszekedni, és kedvem se volt hozzá. Megfogtam a kezét, ami a hátamon volt eddig, de mostanra már levette, és rákulcsoltam ujjaimat. Kristóf elengedte a kezem, én pedig már a legrosszabbra számítottam. Tévedtem, ugyan is Kristóf magához húzott, és megcsókolt.
- Ez is váratlanul ért? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- Igen. – feleltem őszintén, és én is elmosolyodtam.
- Na és rossz volt? – kérdezte még mindig pimasz mosollyal az arcán.
- Nem. – mondtam mosolyogva. – Az se volt rossz, csak váratlanul ért. – mondtam még mindig mosolyogva. Kristóf elmosolyodott, még jobban, majd kezét visszarakta a hátamra. Mosolyogva, hozzá bújtam, majd mind a ketten elaludtunk. Vagy is én legalább is igen.

Reggel fél nyolckor keltem. Álmodtam volna vagy valóban összekaptunk egy kicsit Kristóffal hajnalban? Mivel keze szorosan magához húzva, a hátamon volt, ezért rá jöttem, hogy nem álmodtam. Kinyitottam a szemem, és Kristóf tekintetével találtam magam szembe.
- Mindig hamarabb felkelsz, mint én? – kérdeztem elmosolyodva, a hajnalira célozva. Ő erre elmosolyodott, és megvonta a vállát, majd megcsókolt. Miközben csókolt, a gerincemet megint ott és ugyan úgy elkezdte cirógatni, mint hajnalban. Most azonban kirázott a hideg tőle, de jó értelemben.
- Fázol? – kérdezte a csók után Kristóf, a hideg kirázásomra utalva.
- Nem csak… - mondtam és elpirultam.
- Csak a kezem. – fejezte be helyettem a mondatot.
- Jó értelemben. – mondtam neki a szemébe nézve, mire ő halványan elmosolyodott.
Még úgy fél óráig csak feküdtünk egy más mellett.
- Mennyi lehet az idő? – kérdeztem suttogva Kristófot.
- Nem tudom, olyan nyolc lehet. – mondta. Felültem, és kócos hajamba beletúrva hátra simítottam, hogy legalább ne úgy nézzek ki, mint egy oroszlán. Kristóffal szembe ültem te hát látta, hogy szerencsétlenkedem a hajammal. Bénázásom láttán elmosolyodott.
- Így is gyönyörű vagy. – mondta felülve, és adott egy puszit a számra.
- Kösz. – mondtam elmosolyodva, aztán megszólalt hírtelen a telefonom. Felkaptam a szekrényemről, és láttam, hogy Dorina az. (nem. Dorinával nem vagyunk annyira jóban, hogy ő adja meg a telefonszámát. Még Nessza adta meg nekem)
- Igen? – kérdeztem csodálkozva.
- Kristóf ott van? – kérdezte köszönés nélkül.
- Igen. – mondtam neki. – Miért? – kérdeztem rá.
- Azért, mert mondjuk Anita aggódott érte, hogy merre lehet az éjszaka te idióta. Ugyan is nem szólt neki. – mondta Dorina.
- Ja, oké. Nessza is itt van. – mondtam neki.
- Oké. – mondta. – Na? És mi volt az éjszaka? – kérdezte gúnyosan.
- Éjszaka, drágám, áramszünet, és alvás volt. – mondtam a szememet forgatva, mint ha csak látná.
- Persze, persze. Na, pihengessetek még. – mondta gúnyosan majd letette. Értetlenül néztem a telefonomat.
- Mi az? – kérdezte Kristóf.
- Dorina volt, hogy itt vagy-e, és, hogy mit csináltunk éjszaka. – mondtam neki értetlen fejet vágva.
- Dorina? – kérdezte csodálkozva.
- Anita kereset téged, és aggódott, ezért hívott. – mondtam neki.
- Ja. Valószínűleg lemerült a telefonom. – mondta. Miután rendbe szedtem magam, a fürdőszobában (fogmosás, fésülködés, sminkelés…) visszamentem a szobámba és kerestem valami ruhát magamnak. Addig Kristóf is elment Kitti, és az én fürdőmbe. (nem is mondtam eddig, hogy egyébként az a fürdő szoba csak a kettőnké. A többieknek meg van másik) Kerestem egy egyszerű, de jó ruhát, (szürke póló, fekete tapadós nadrág, és egy rózsaszín melegítő felső) majd át öltöztem. Kicsit sokáig kereshettem a ruhám ugyan is mikor a pólómat cseréltem át Kristófot láttam meg a már becsukott ajtóban, ahogyan mosolyogva néz, összefont karokkal, és az ajtónak dőlt. Ahogyan rá néztem rögtön elpirultam. Nézéséből láttam, hogy látta, ahogyan át veszem a pólóm. (szerencse, hogy volt rajta melltartó!) Oda sétált, hozzám, megfogott a derekamnál, magához húzott majd megcsókolt. Mint mindig most is beleszédültem a csókjába. Már mondani akartam, hogy hagyjom átöltözni, de eszembe jutott, hogy nem terveztük, hogy nálam alszik ezért nem hozott ruhát magával.
- Kérjek Danitól neked ruhát? – kérdeztem tőle.
- Kösz, de nem kell. Arra gondoltam, hogy majd délelőtt elmehetnénk hozzánk. – mondta elmosolyodva.
- Oké. – mondtam mosolyogva. Lementünk reggelizni, aztán már indultunk is. Mikor mentünk le a lépcsőn Nessza akkor jött ki Danitól.
- Várjatok. Hozzánk mentek? – kérdezte, mögötte pedig közben Dani is kijött.
- Aha. – mondta Kristóf.
- Öt perc és én is megyek. Várjatok meg. – mondta Nessza majd beszaladt a fürdőszobába.
- Ne már. Csendesebben nem lehetne? Széthasad a fejem. – mondta Kitti kilépve a szobájából, és valószínűleg akkor kelt fel.
- Bocsi. – mondtuk, mosolyogva. Kitti után Dorián lépett ki a szobából. Míg Nesszára vártunk (végül negyed órát vártunk rá) addig lementünk a konyhába. Kristóf, és én csak egy kólát ittunk, viszont Dani, Kitti, Dorián, Alina és Tomi akkor reggeliztek (közben Alina és Tomi is felébredt)
- Fúj, hányingerem van. – mondta Kitti, sápadtan. Pedig még nem is evett.
- Nem vagy terhes? – kérdezte röhögve Dani.
- Hülye! – mondta Kitti, Dorián pedig mosolyogva megrázta a fejét.
- Sápadt vagy. – mondtam Kittinek, figyelmen kívül hagyva Dani beszólását.
- Azt, hiszem, mindjárt hányok. – mondta a szája elé tartva a kezét, majd beszaladt a földszinten lévő fürdőszobába.
- Ki megy be hozzá, megnézni, hogy, hogy van? – kérdezte Dani vigyorogva. Mindenki Doriánra nézett.
- Majd én. – mondtam és felálltam Kristóf mellől. – Ne kockáztass. Én már úgy is láttam rosszabb állapotban is. – mondtam Doriánnak és megveregettem a vállát mikor elmentem mellette. Mikor bementem, a fürdőbe Kitti éppen a WC fölé görnyedt. Mikor befejezte, leült a térdeire. Haja arcába lógott, és elég sápadt is volt. Oda mentem hozzá, és haját hátulról össze fogtam egy hajgumival, ami a kezemen volt. Majd miután ez meg volt megint a wc felé görnyedt. Mikor befejezte a mosdó kagylóhoz vezettem ő pedig megmosta az arcát.
- Jobban vagy? – kérdeztem tőle.
- Kicsit. Egyelőre fogat akarok mosni. Dorián? – kérdezte tőlem.
- Inkább én jöttem. – mondtam neki elmosolyodva.
- Köszi. – mondta hálásan elmosolyodva, hogy nem kell barátjának ilyen állapotban látnia őt. Én erre csak megvontam a vállam. Miután rendbe szedtem Kittit, és kimentünk ő leült Dorián mellé, én pedig Kristóffal, és Nesszával elindultam Kristófékhoz. Az út csendesen, és fáradtan telt. Kristóf, és én azt hiszem a hajnali kb. fél órás veszekedésünk miatt voltunk fáradtak, Nessza meg… Nessza pedig ahogyan Dani is, már nagykorú így hát azt csinálnak, amit akarnak, és őszintén szólva azt hiszem egyikünk se akarta tudni, hogy mit csináltak… Mikor oda értünk, Nessza a kulcsával kinyitotta a kaput majd az ajtót, mi pedig követtük őt befelé a házba. Bent Anita forró csokival köszöntött minket, aminek én örültem is. Ugyan is a cipőm beázott, a dzsekim meg november végén lévő levegőhöz már kissé vékony volt. Így hát a forró csoki elég jól felmelegített. Mikor levettük a cipőinket, és a dzsekinket, bementünk a konyhába Anitához, és Dorinához. Dorina amint meglátott engem gúnyosan elmosolyodott.
- Rossz, az, aki rosszra gondol. – mondtam neki fáradtan sóhajtva, mert már rögtön tudtam, hogy a reggeli beszélgetésünkre gondol azzal a vigyorral az arcán.
- Meg se szólaltam. – tette fel a kezét védekezően, de még mindig mosolygott.
- De gondoltad. – mondtam neki, kérdőn rá nézve, hogy jól gondolom-e. Mivel mosolyogva megvonta a vállát, ezért ezt betudtam annak, hogy igazam van. Megittuk a forró csokit, majd ledobtuk magunkat Kristóffal a kanapéra. Ő félig feküdt félig ült, lábát pedig az előtte lévő kisasztalra tett, én pedig hozzá bújtam, ő pedig engem karolt, és úgy néztük nyugodtan a tv-t. Úgy öt percig. Ugyan is aztán megjelent Dorina.
- Mit csináltok? – kérdezte tök normálisan. Ami elég fura volt.
- TV-t nézünk, ha nem lenne egyértelmű. – mondta Kristóf szemét lenem véve a tévéről.
- Inkább menj fürödni. – mondta Dorina unottan. Kristóf sóhajtott egyet, majd feltápászkodott mellőlem.
- Sietek. – súgta Kristóf nekem, majd egy gyors csókot kaptam tőle.
- Vagy inkább menjen ő is és fürödjetek együtt. – mondta gúnyosan mosolyogva Dorina.
- Dorina. – szólt rá Anita a konyhából. Kristóf sóhajtott egyet, és felment a lépcsőn én pedig Dorinához dobtam egy kispárnát.
- Hülye vagy. – mondtam unottan Dorinának. Kristóf kerek húsz perc múlva jött vissza a nappaliba, megfürödve, és átöltözve. Vizes haja még a szemébe lógott egy kicsit, ami igazán jól állt neki.
- Milyen volt a „sátánnal”? – kérdezte Kristóf mosolyogva, leülve oda ahol eddig ült.
- Á, nem volt olyan rossz. Csöndben volt. – mondtam mosolyogva.
- Itt vagyok mellettetek, nem zavar? – kérdezte Dorina, felvont szemöldökkel.
- Nem túlzottan. – mondtam neki, mire ő csak a szemit forgatta. Negyed óra múlva Dorina elaludt a kanapén. Nem sokára rá, úgy öt percre rá, én félálomba voltam már.
- Beviszed a szobájába? – hallottam Anita suttogó hangját.
- Be. – mondta suttogva Kristóf, majd, óvatosan felállt mellőlem. Azt hiszem Dorináról volt szó. Miután Kristóf elment engem rögtön elnyomott az álom, és csak akkor keltem fel, mikor éreztem, hogy Kristóf visz a kezében, és ha jól hallottam, a lépcsőn megyünk éppen. Éreztem, hogy letesz az ágyra, gondosan betakar, majd mellém, fekszik, és hallottam, hogy bekapcsolja a tévét. Éreztem, hogy gyengéden megsimogatja az arcomat. Ezen elmosolyodtam, és még mindig csukott szemmel, odabújtam hozzá, és megöleltem. Kinyitottam a szemem, és felnéztem rá. Ő rám mosolygott, majd megsimogatta az arcom megint.
- Nem bunkóság, hogy eljöttünk hozzátok én pedig bealudtam? – kérdeztem tőle kínosan beletúrva a hajamba.
- Nem. Én is aludtam nálatok. – mondta mosolyogva, és megvonta a vállát.
- Egyébként… Dorina vezeték neve miért Davis? – kérdeztem tőle arra utalva, hogy az nem magyar név.
- Azért mert anya nővére, egy amerikaihoz ment férjhez. Így lett Davis Lisa Dorina. – mondta Kristóf.
- És… Hogy, hogy ilyen sokat van itt? – kérdeztem tőle.
- Neki van itt egy szobája. A szülei még mindig Amerikában élnek, de ő már megunta Amerikát, így két éve haza költözött, de csak hozzánk tudott jönni. – mondta Kristóf, mire én bólintottam. Visszabújtam Kristófhoz, és míg ő valami bűnügyi filmet nézett addig én hozzá bújva elaludtam.
Később arra keltem, hogy a telefonom rezeg az ágyon mellettem a párnán. Megnéztem az időt rajta aztán az MMS-t amit Dani küldött. Fél tizenkettő volt már. Oldalra néztem és mellettem Kristóf aludt. A látványon elmosolyodtam. Telefonom rezgése zökkentett ki a látványból. Megnyitottam az MMS-t. A képen, amit Dani küldött, Kitti egy tál fölé görnyed, és azt hiszem, hogy hány. Majd megnyitottam az SMS-t is, aztán vissza is írtam neki.

Üzenet írója: Dani

Sóhajtottam egyet, majd visszaraktam a párnára a telefonomat, és lehajtottam a fejemet és becsuktam a szemem. Nem tudtam vissza aludni, így hát óvatosan felkeltem Kristóf mellől, és lementem. Lent csak Anita, és Anna volt, és egy (számomra) idegen férfi.
- Szia. – köszönt Anna nekem, aki ma még nem is látott, és gondolom nem is tudta, hogy itt vagyok, majd oda futott hozzám, és megölelt. Én viszonoztam az ölelését, majd felvettem az ölembe a kis drágát.
- Kristóf? – kérdezte mosolyogva Anita miközben én az ölembe Annával, oda mentem.
- Alszik. – mondtam mosolyogva. Anita bólintott, majd Anna kezébe adott egy bögrét, aminek ha jól éreztem az illatát, akkor kakaó lehetett.
- Kakaót? – kérdezte Anita kedvesen.
- Köszi, nem. – mondtam mosolyogva.
- Kólát? – kérdezte Anita. Ááá csak egy kicsit-nagyon ismer. Erre már mosolyogva bólintottam.
- Drágám ő itt Kinga. – mondta Anita a férfira nézve. Á szóval ő Kristóf édesapja. A férfi láthatólag nem igazán foglalkozott velem. Fel sem nézve a mappájából, intett, majd olvasott tovább.
- Szívem. Kinga. Már meséltem. – mondta halkan Anita és látszott, hogy zavarba van. A férfi hirtelen felnézet (gondolom leesett neki, hogy ki vagyok) és rám nézett.
- Á szóval te vagy Kristóf újabb barátnője. – mondta a férfi végig mérve, és az „újabb” szót kicsit megnyomta. Kicsit rosszul esett, hogy úgy kezel, mint egy „egy a sok közül” barátnőt. Persze, ezt nem mutattam ki, csak egy mosolyt erőltettem az arcomra, és bólintottam. Hirtelen csak azt éreztem, hogy a forróság elönti a testemet. És ez nem költői megfogalmazás volt ugyan is Anna a forró kakaóját véletlenül kiöntötte, magára és rám is. Anita a szája elé kapta a kezét, Kristóf apukája pedig csodálkozva nézett.
- Ne haragudj! Nem direkt volt! – mondta Anna rám nézve, és nagyon félt, hogy mit szólok.
- Neked nincs bajod? – kérdeztem aggódva, fürkészve a kislányt a kezembe. Ezt azért kérdeztem meg, mert a forró kakaó valóban egy kissé fájdalmas volt, ahogyan a mellkasomra ömlött, de Annáért jobban aggódtam. Anna csak megrázta a fejét.
- A lányom most öntött le forró kakaóval, és te ő érte aggódsz? – kérdezte csodálkozva Kristóf apukája, miközben én Annát leraktam az előttem lévő székre.
- Igen. – mondtam Kristóf apukájára nézve, aki ezen nagyon meglepődött.
- Ez… Fura. – mondta csodálkozva.
- Nekem ez természetes. – mondtam és megvontam a vállam, közben segítettem Annának levenni a pulcsiját, aminek az ujja kakaós lett.
- Mondtam, hogy ő más. – hallatszódott hirtelen egy ismerős hang a lépcső felől. Bár nem néztem hátra tudtam, hogy Kristóf az, és ezen el is mosolyodtam. Miután levettem Annáról a pulcsit, Kristóf apukája felé fordultam, közben pedig egy kezet éreztem a derekamon, majd Kristóf, egy puszit adott a számra.
- Na, de ennyire? – kérdezte csodálkozva Kristóf apukája.
- Ő különleges. – mondta mosolyogva Kristóf.
- Ne túlozz. – súgtam a fülébe, észrevétlenül.
- Kinga gyere, kerítünk neked ruhát Nesszánál. – mondta mosolyogva Anita, mire én bólintottam és elindultam utána a lépcső felé. Anna közben mellém jött, és megfogta a kezem úgy mentünk fel hárman.
- Még Anna is kedveli. – hallottam még Kristóf apukájának csodálkozó hangját. Nessza kölcsön adott egy égkék pólót, és egy szürke cipzáras pulcsit, meg egy csőfarmert. Persze, le kellett fürdenem, mert a hajam is tiszta kakaó lett, és testem is ragadt tőle egy kicsit. Miután lefürödtem és átöltöztem, göndör, vizes hajamat, csak felgumiztam. Lementem a földszintre, ahol úgy gondoltam Kristóf még ott van. Hát tévedtem, mert lent csak Anita, Kristóf apukája, és Anna volt.
- Kristóf elment a boltba, de mindjárt itt lesz. – mondta mosolyogva Anita, mire én viszonoztam mosolyát, és bólintottam. Leültem Anna mellé, aki éppen babázott. Mellette egy dobozos coca cola volt, amit aztán felém nyújtott, mosolyogva, és boci szemekkel nézett rám. Én elvettem és megköszöntem, majd felnyitottam, és bele ittam. Miután megittam odamentem a konyhában sürgő-forgó Anitához.
- Ezt kidobhatom valahol? – kérdeztem tőle a kólás üveget felmutatva. Anita bólintott, majd egy kuka felé mutatott. Oda mentem majd kidobtam, közben pedig láttam, hogy Anitának igen sok dolga van. Két süti, már készen volt, de még a sütőben sült egy, és még sülésre várt, kettő, és a mosogatni való is sok volt.
- Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőle, kedvesen.
- Nem kell, hagyd csak. – mondta Anita, majd sóhajtott egyet, és elkezdett mosogatni.
- Add majd én. – mentem oda hozzá, és kivettem a szivacsot a kezéből, és elkezdtem mosogatni.
- Egy angyal vagy. – mondta Anita elmosolyodva. Én rá mosolyogtam, majd mosogattam tovább.
- És más. – motyogta Kristóf apukája. Én kérdőn rá néztem, mire ő elmagyarázta.
- Kristóf eddig barátnői, már rég szívrohamot kaptak volna, ha Anna leönti őket forró kakaóval, és ha mosogatnának. – magyarázta meg Kristóf apukája. Én elpirultam, majd megvontam a vállam.
- Igen, volt szerencsém pár ilyen lánnyal megismerkedni. – mondtam elhúzott szájjal, ahogyan Barbikára gondoltam.
- A fiamnak végre van egy normális barátnője. Ezt is megéltük. – mondta Kristóf apukája, mire mi Anitával felnevettünk. Miután elmosogattam Kristóf is megjött. Még segítettem volna Anitának, de ő felparancsolt a szobába. Mi pedig Kristóffal szófogadóan felmentünk.
- Van egy olyan érzésem, hogy eddig elég plázacicás barátnőid lehettek. És sok. – mondtam neki, mikor befelé mentünk a szobájába. – És, hogy apukád elsőnek nem igazán bírt. Most… most inkább már meglepődött. – mondtam közben becsuktam az ajtaját.
- Őőő… Hát igen. – mondta Kristóf elhúzott szájjal, majd leült az ágya szélére velem szembe.
- Igen most már inkább meglepődött apukád, vagy igen plázacicás, és sok barátnőd volt? – kérdeztem felé lépve.
- Is-is. – mondta keserűen elmosolyodva. – Csak az a különbség, hogy téged szeretlek is. – mondta majd magához húzott a kezemnél fogva, így sikerült az ágyra esnem ő pedig megcsókolt.
- Ennek örülök. – mondtam mosolyogva neki, majd adtam még egy csókot neki.
- Azért viszont lenne egy kérdésem. – mondtam neki felülve az ágyon.
- Ha neked van egy kérdésed az nem jelent jót. – mondta elmosolyodva és felült velem szembe.
- Mennyi barátnőd volt előttem? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva a hülyülését.
- Sok. – vágta rá azonnal komoly fejjel.
- Még is mennyi az a sok? – kérdeztem tőle alsó ajkamat harapdálva.
- Öhm… Hát körülbelül kéthavonta vagy háromhavonta másik. – mondta mire nekem leesett az állam.
- Szóval… Számítsak rá, hogy esetleg egy hónap múlva dobsz? – kérdeztem komoly arccal, de azért a végén aztán elmosolyodtam.
- Mondtam, hogy te más vagy. – mondta Kristóf komolyan, a szemembe nézve, és adott egy puszit a számra. Én erre elmosolyodtam, és hosszasan megcsókoltam, közben beletúrtam homlokába lógó tincseibe, ő pedig a derekamat fogta.
Csókolózásunkat a telefonom csörgése szakította félbe. Eric Saade – Hotter Than Fire című zenéje szólalt meg
- Dani is tudja, mikor kell hívni engem. – mondta Kristófot elengedve, és a telefonomért nyúltam, ami az ágy másik végében volt. – Mi az? – kérdeztem, mikor felvettem a telefont, és lefeküdtem az ágyon térdeimet pedig felhúztam.
- Volt kint az ügyelet. Kapott valami gyógyszert, amitől bealudt. Csak ezért hívtalak. – mondta komor hangon. Ez fura. Dani mindig vidám, és mindig mond valami poént.
- Oké. Valami baj van? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel a plafont bámulva.
- Nem semmi. – mondta, majd sóhajtott egyet idegesen.
- Tudom, hogy van valami. Túlságosan hasonlítasz Kittire. Szóval vagy te is beteg vagy, vagy valami baj van. – mondtam neki.
- Ajh. Emlékszel Verára? – kérdezte Dani. Hát persze, hogy emlékszem Veronikára! Az a csaj maga volt az átok. Tipikus pláza cicás csaj, és mindig hisztizett, számtalanszor lekurvázott engem (!!!) nem mellesleg egyébként Dani volt barátnője.
- Hogy ne emlékeznék, mikor kábé úgy ötvenszer lekurvázott? De miért mondod? – mondtam neki elsőnek a szememet forgatva majd összevont szemöldökkel néztem a plafont.
- Ma felhívott. Hogy szánja-bánja, hogy dobott, és, hogy délután eljön hozzánk, hogy megbeszéljük. De egyrészt nekem ehhez nincs kedvem, más részt pedig délután Nessza itt lesz. – mondta Dani.
- Hogy mi? – kérdeztem teljesen ledöbbenve, és felültem, és csak magam elé néztem ledöbbenve. Szemem sarkából pedig láttam, hogy Kristóf kérdőn néz rám.
- Úgy van ahogyan hallottad. – mondta Dani.
- Te teljesen őrült vagy? Rázd le és kész. – mondtam neki.
- Nesszát vagy Verát? -
- Az utóbbit. –
- Ja, mert azt annyira egyszerű. -
- Mikor megy? -
- Háromkor. Miért? -
- Háromra ott vagyok, és majd én megteszem. -
- Oké, kösz. De, hogy, hogy megteszed? Már, mint mit kérsz cserébe? – kérdezte gyanakvóan.
- Azt, hogy ne menj össze vele te idióta! Ő maga az ördög! Nem emlékszel, hogy hányszor kurvázott le? -
- De, emlékszem. -
- Jó. Háromra ott leszek. -
- Kösz. Szia. -
- Szia. – köszöntem el majd letettem a telefont. Még mindig magam elé meredve néztem, mikor Kristóf megszólalt.
- Ki kurvázott le téged? – kérdezte értetlenül. Uhhh... el is felejtettem, hogy mellettem van Kristóf. Te jó ég, most mondjam el neki? De hiszen Nessza a nővére, és ha elmondja neki?
- Hát… Öhm… Ígérd meg, hogy Nesszának nem mondod el. – mondtam neki rá nézve.
- Oké, de mit? – kérdezett összevont szemöldökkel.
- Hát… Vera, Dani volt csaja, aki mindig kurvának hívott, és egy idegesítő, parancsolgatós kis dög, ma el akar menni hozzánk háromkor, de akkor Nessza is ott lesz, és Dani nem tudja, hogyan rázza le Verát. – hadartam Kristófnak. – De ugye nem mondod el Nesszának? – kérdeztem tőle boci szemekkel nézve rá.
- Ne mondjam el, a nővéremnek, hogy a bátyád volt csaja vissza akarja könyörögni magát? – kérdezte felvázolva a dolgokat. Kínosan bele túrtam a hajamba, ami mellesleg összevont gumizva így hát rögtön szét jött.
- Hát… Körülbelül, ja. – mondtam neki kínosan.
- Oké, nem mondom. De mennyi esélye van annak, hogy Dani ezt a Verát választja? -
- Nulla. – mondtam, mert szerintem ez így is van.
- Akkor jó. – mondta Kristóf.
- Haza jössz velem háromkor? – kérdeztem tőle.
- Persze. – mondta elmosolyodva. Én is rá mosolyogtam, majd adtam neki egy rövid csókot. Miután ezt megbeszéltük visszafeküdtünk az ágyba.
- Egyébként Anita miért süt annyi sütit? – kérdeztem Kristófot, barna hajába túrva, és a tincseit néztem.
- Mivel finomakat tud csinálni ezért megrendelésre a délutánra kellett neki, öt darabot csinálni. – mondta elmosolyodva. Én erre bólintottam, majd tovább szórakoztam a hajával.
- Másabb a hajad, mint nyáron. – mondtam neki elmosolyodva, első találkozásunkra gondolva. Akkor a haja fel volt állítva, (gondolom) hajlakkal, most pedig már hagyja, hogy tincsei a homlokába lógjanak. Olyan „Most-keltem-fel” haja van.
- Ahogyan látom, ez  a mostani jobban tetszik. – mondta mosolyogva.
- Minden hogy tetszel. – mondtam a szemébe nézve, mosolyogva.
- Már nyáron is tetszettem? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- Szerinted, miért néztünk annyira a lányokkal? – kérdeztem tőle még mindig mosolyogva.
- És ha nem mentem volna oda hozzád? – kérdezte és szemében láttam, hogy kíváncsi rá nagyon, hogy akkor nyáron mit gondoltam róla.
- Nem tudom. Már attól is el voltam ájulva, hogy rám mosolyogtál. – mondtam elpirulva, és lesütöttem a szemem. Ő ezen egy kicsit felnevetett, mire én mosolyogva felnéztem rá.
- Tényleg ennyire tetszettem? – kérdezte mosolyogva.
- Eléggé. De, ahogyan láttam a többi néző között, nem csak nekem. – mondtam arra utalva, hogy az ott lévő lányok közül szinte mindenki őt nézte.
- Nem érdekeltek. – mondta mélyen a szemembe nézve.
- És miért pont én? – kérdeztem, mert nálam szebb lányok bámulták őt.
- Nem tudom. Ahogyan néztél azokkal a gyönyörű szemeiddel, teljesen elvontad a figyelmemet, még a táncról is, és ezért nem egyszer el is rontottam. – mondta elmosolyodva.
- Nem látszódott, hogy elrontottad volna. – mondtam mosolyogva.
- Kiskorom óta megtanultam már, hogy ha rontok, akkor tovább megyek. – mondta megvonva a vállát. – Életemben először féltem, hogy esetleg egy lány visszautasít, hogy ha oda megyek hozzá. És ha akkor jól vettem észre nem nagyon tévedtem, akkor. – mondta. Most viccel ugye? Az nap este mikor indulnunk kellett haza, legszívesebben az ölébe ugrottam volna, megcsókoltam volna, és azt mondtam volna szívem szerint, hogy én bizony nem megyek haza. Ezen a gondolaton lesütöttem a szemem, amit ő észre is vett.
- Jól gondoltam akkor? – kérdezte kínosan mosolyogva.
- Nem, igazság szerint csak arra gondoltam, hogy akkor mit gondoltam, mikor indulnunk kellett haza. – mondtam felnézve rá és elpirultam.
- És mi volt az? – kérdezte elmosolyodva.
- Öhm… Muszáj, elmondanom? – kérdeztem tőle, elpirulva.
- Ha már így elpirulsz tőle, akkor igen. – mondta pimaszul mosolyogva.
- Azt gondoltam akkor, hogy az öledbe ugrom, megcsókollak, és kijelentem, hogy én bizony nem megyek haza. – hadartam majd lesütöttem a szemem.
- És miért nem tetted meg? – kérdezte még jobban elmosolyodva.
- Mert mondjuk hülyének nézett volna mindenki? – kérdeztem kínosan felnevetve.
- Én örültem volna, ha megteszed. –mondta mosolyogva.
- Ááá inkább hagytalak, hogy álmodozz rólam. – mondtam mosolyogva.
- Azt is tettem. – mondta mosolyogva.
- Tényleg? – kérdeztem csodálkozva, mert nem gondoltam se a nyáron se most, hogy „álmodozott” rólam.
- Egész nyáron abban reménykedtem, hogy majd találkozunk. – mondta mosolyogva. Ezen elmosolyodtam, viszont szégyelltem is magam, mert én a nyáron csak egy hétig gondolkodtam rajta aztán elfelejtettem. Ahogy erre gondoltam lesütöttem a szemem.
- Mi az? – kérdezte kizökkentve gondolataimból.
- Semmi. – mondtam rá nézve. – Tényleg egész nyáron abban reménykedtél, hogy majd találkozunk újra? – kérdeztem tőle kedvesen elmosolyodva, mert ez azért elég cuki a részéről.
- Igen. Bár azt nem mondom, hogy akkor nem volt barátnőm, de téged vártalak. – mondta kínosan hajába túrva.
- És úgy udvaroltál este, hogy egyébként barátnőd volt. – kérdeztem felvont szemöldökkel. Lehet, hogy haragudnom kellett volna, de az semmiben nem segített volna, és most már velem jár.
- Igen, és ne haragudj ezért tényleg! Úgy gondoltam, hogy ha találkozunk, akkor szakítok azzal, akivel akkor voltam, és hogy akkor veled lettem volna, és jobban meg akartalak ismerni, és… - hadarta mentegetőzve, és arcán láttam, hogy bűntudata van, de én bele fojtottam a szót, és megcsókoltam. Ő ezen meglepődött majd elmosolyodott.
- Nem haragszom. – mondtam neki mosolyogva.
- Tényleg? – kérdezte mosolyogva, de szemén láttam, hogy csodálkozik.
- Tényleg. Bár… Én nem gondoltam rád annyit a nyáron... – mondtam lesütött szemmel.
- Bocsi. – mondtam halkan és szemébe néztem.
- Lényeg, hogy most már itt vagy mellettem. – mondta mosolyogva, és kezét derekamra tette. Én viszonoztam mosolyát, majd hozzá bújtam, és arcomat vállába fúrtam.
- Viszont… Arra kíváncsi lennék, hogy mit gondoltál, mikor oda mentem hozzád a fellépés után. – mondta miközben még mindig ölelt. Én felnéztem rá, és elmosolyodtam.
- Nem gondoltam semmire. Sokkos állapotban voltam, hogy egy ilyen helyes srác rám mosolyog, aztán meg felém közelít, és hogy egyetlen épeszű támaszom, Kitti, elment a te haverjaidhoz. – mondtam elmosolyodva.
- Sokkos állapotban voltál? Hm… Észre sem vettem. – mondta mosolyogva. Én rámosolyogtam majd megvontam a vállam. Visszabújtam hozzá, átöleltem, és soha nem akartam elengedni. Nem értem, hogyan tudta ezt gondolni, hogy akkor este nem tetszett. Igaz, akkor nem gondoltam, hogy pár hónapra rá járni fogunk, de nagyon örülök, hogy így lett. Annyira szeretem őt! Ezen gondolkozva jobban magamhoz öleltem.
- Mire gondoltál? – kérdezte suttogva, szoros ölelésemre utalva.
- Hogy mennyire szeretlek. – suttogtam neki, mire ő megpuszilta a fejem tetejét. Úgy tíz percig még csak feküdtünk egymás mellett, és egymást öleltük, csöndben, mikor megtörtem a csendet.
- Tényleg tetszettem neked? – kérdeztem, mert az agyam egyszerűen nem akarta befogadni, hogy én már akkor is tetszettem neki.
- Nagyon! – mondta halkan, mire én elégedetten elmosolyodtam.
- Mit gondoltál mikor a táncbeiratkozásnál megláttál? – kérdeztem halkan.
- Hogy muszáj beszélnem veled a beiratkozás után. – mondta ő is halkan.
- És miért nem tetted meg? – kérdeztem tőle, és elengedtem és a szemébe néztem.
- Mivel láttam, hogy nem ismertél meg ezért inkább elvetettem az ötletet. – mondta és megvonta a vállát.
- Kitti viszont rád mozdult. – mondtam mosolyogva.
- Igazság szerint Kitti azt kérdezte meg, hogy miért bámultalak téged folyton, és, hogy miért vagyok olyan ismerős. – mondta mosolyogva.
- Nekem ezt nem is mesélte. – mondtam ledöbbenve. – És mit mondtál rá? – kérdeztem tőle.
- Elmondtam neki, hogy már találkoztunk a nyáron. És… Megkértem, hogy ne mondja el neked. – mondta én pedig értetlenül néztem rá.
- Miért kérted meg rá? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Mert azt szeretem volna ha magadtól jössz rá, és hogy akkor, hogyan reagálsz. – mondta elmosolyodva.
- És ha nem jöttem volna rá? – kérdeztem halványan elmosolyodva.
- Nem tudom. – mondta és megvonta a vállát. – Lényeg, hogy rájöttél. – mondta elmosolyodva.
- Nem is tudtam, hogy Kitti ilyen jó színész. – mondtam magam elé meredve.
- Ő jó színész, neked pedig szép hangod van. – mondta Kristóf mosolyogva. Honnan veszi, hogy szép a hangom? Hiszen nem szoktam előtte énekelni. Értetlen fejemet látva elmosolyodott, majd válaszolt fel nem tett kérdésemre.
- Először akkor hallottam, hogy énekelsz mikor Barbiéknál voltunk táncórán. Halkan énekeltél. – mondta mosolyogva. Upsz, tényleg. Szám szélét rágtam, majd elmosolyodtam. Miután ezt is megbeszéltük, szépen, lassan elnyomott minket az álom. (nem értem miért alszunk ma ennyit… na mindegy)

Mikor felébredtem Kristóf keze a hátamon volt úgy mint reggel, és ez valamiért megint elkezdett zavarni. Nem értettem miért, amíg meg nem éreztem, hogy pólóm egy kicsit megint felhúzódott. Nem foglalkoztam most ezzel, mert nem tudtam mennyi az idő, és háromra otthon kell lennem. Megnéztem a telefonom gyorsan az időt. Fél három. Gondolkoztam, hogy felköltsem-e Kristófot, de végül inkább nem keltettem fel. Óvatosan levettem kezét magamról, majd feltérdeltem az ágyon, és kiengedtem összekócolódott hajamat, majd miután nagyjából rendbe szedtem újra összetűztem. Már fel akartam állni, mikor egy kéz visszarántott ez által én visszaestem az ágyra.
- Hova mész? – kérdezte Kristóf mosolyogva nézve rám.
- Fél három van. – mondtam neki mosolyogva, és megint felálltam ez úttal pedig nem rántott vissza, ha nem ő is felállt.
- Tőlem indulhatunk. – mondta mosolyogva.
- Tőlem is. – mondtam mosolyogva. Összeszedtem a cuccomat, majd elindultunk hozzánk. Mikor haza értünk, a nappaliban Dani és Nessza volt és a kanapén ülve beszélgettek. Danin azt láttam, hogy megkönnyebbült, hogy megjöttünk, Nessza viszont feszült volt. Vajon Dani elmondta neki Verát?
- Kitti hol van? – kérdeztem Danit.
- A szobájában. – mondta Dani, mire én bólintottam és megindultam fel Kristófot ott hagyva Daniékkal.
- Kopogtam. – mondtam mikor beléptem Kittihez.
- Szia. – mondta elmosolyodva mikor meglátott.
- Mizujs? – kérdeztem tőle mosolyogva és leültem mellé az ágyra.
- Szarul vagyok. – mondta és tovább kapcsolgatott a tévében. – És unatkozom. – tette még hozzá.
- Mi van Doriánnal? – kérdeztem tőle, a tévét nézve, amin öt másodpercenként kapcsolgatott.
- Dáviddal találkozik. – mondta, mire én bólintottam.
- Tudsz Veráról? – kérdeztem tőle, mire ő bólintott.
- El intézném én is ha nem lennék ennyire rosszul. De azért lemegyek végig nézni. – mondta mosolyogva.
- Oké. Akkor lemegyünk most? Tudod… Míg levánszorgunk… - mondtam neki mosolyogva, és mire ő is elmosolyodott.
- Aha. – mondta és egy plédet maga köré csavart, és úgy indultunk lefelé. Mikor elindultunk le a lépcsőn hirtelen csengettek.
- Nyitom. – kiáltottam el magam gyorsan mielőtt még valaki más nyitná ki, és gyorsabb tempóban kezdtem menni.
- Majd én. – mondta feszülten Nessza. Mivel eléggé dühösnek tűnt, ezért nem vitatkoztam vele.
- Csak Dorián az. – mondta Vanessza, és félre állt az ajtóban. – És egy szőke csaj. – mondta Nessza és összefont karokkal állt meg az ajtóban eltorlaszolva az ajtót. Én leszaladtam a lépcsőn, és megálltam Nessza előtt. Kitti is sietősebbre váltotta a tempót mert pár másodperc múlva már ő is mellettem állt.
- Kitti, Kinga. – biccentett rágózva Vera.
- Minek vagy itt? – kérdezte Kitti.
- Szarul nézel ki. – mondta Vera végig mérve Kittit.
- Beteg vagyok te bunkó. – mondta Kitti, majd elment gondolom Doriánhoz.
- Ez meg ki? – kérdezte nem túl kulturáltan Vera.
- Dani barátnője. – mondta Nessza határozottan.
- Úgy érted egy ismerőse. – kérdezte felvont szemöldökkel Vera.
- Nem. Úgy értem a csaja. – mondta Nessza gúnyosan elmosolyodva.
- He? – kérdezte értetlenül Vera.
- Jól hallottad. – mondta mérgesen Nessza.
- Nessza. Nyugi. – mondtam Nesszára nézve. Azt hiszem nem igazán figyelt rám ugyan is továbbra is farkas szemet nézett Verával. Segítség kérően hátra néztem Kristófra. Ő vette a lapot, így oda jött hozzánk és hátulról megfogta Nessza karját.
- Gyere Nessz. – mondta halkan Kristóf.
- Nessz? Milyen név ez? Valami kutyáé? – kérdezte gúnyosan vigyorogva Vera.
- Ez a Vanessza becézése te hülye. – mondtam neki. Kristófnak sikerült végül elvonszolnia Nesszát az ajtóból, és a szabad helyet látva Vera már indult volna be ha én nem állok az útjába.
- Engedj be! – parancsolt rám, Vera.
- Nem. – mondtam neki határozottan.
- De, hogy nem. – mondta és megpróbált félre lökni.
- Egy ember sem lökdösheti a testvéremet! – szólalt meg hirtelen Dani. – Főleg nem egy ilyen ribanc. – mondta Dani szikrákat szóró szemmel.
- Te most leribancoztál? – kerekedett el Vera szeme.
- Le. – mondta nyugodtan Dani.
- Ide jövök, hogy megint együtt legyünk erre te leribancozol? – kérdezte Vera.
- Ugyan már. Csak ki akarod használni! – mondtam neki a szememet forgatva.
- Kuss Kurva. – mondta Vera rám nézve, és szemei szikrákat szórtak. Én oda léptem elé, és egy hatalmas pofont adtam neki. Akkorát, hogy még az én tenyerem is égett.
- Eddig eltűrtem, hogy lekurvázz. Ide jössz, vissza akarod magad könyörögni a bátyámhoz, a festet szőke ronda fejedet, most is egy övnek kinéző mini szoknya van rajtad pedig majd meg lehet fagyni. Fogadni merem, hogy Dani óta vagy ötven pasid volt, és még engem mersz lekurvázni? Néz magadra te idióta. – mondtam neki, majd megfordultam és ott hagytam őket. Vagy is csak akartam ugyan is hirtelen elkapta a copfomat és visszarántott.
- Engedd el vagy rád ugrom! – szólalt meg hirtelen Alina Vera háta mögül. Mivel Vera már tapasztalta, hogy amit Alina megígér be is tartja ezért elengedte a hajamat. Én dühösen mentem be és ültem le a kanapéra összefont karokkal, és magam elé meredve néztem. Nem értettem miért, de egy könnycsepp gördült ki a szememből. Kristóf leült mellém, és magához húzott, én pedig odabújtam hozzá, és vállába fúrtam az arcomat. Nem figyeltem, hogy mit veszekednek Dani, és Vera és nem is érdekelt. Közben Kitti, Doriánnal felment Kitti szobájába, Nessza pedig leült mellénk. Már csak arra figyeltem fel, hogy az ajtó becsukódik, és az ajtón Alina és Dani lép be. Nem igazán szólt senki senkihez így aztán Nessza, és Dani felmentek Dani szobájába megbeszélni a dolgokat. Alina pedig a konyhába ment és csinált valami kaját, mi pedig Kristóffal lent maradtunk.
- Ja, Kinga, meg vagyunk hívva kettő esküvőre. – szólalt meg hirtelen Alina a konyhából.
- Kié, mikor lesz, és hol? – kérdeztem unottan.
- Az egyik Lisaéké, június végén lesz, és New Yorkba. A másik kilenc nap múlva, Anettéké, és Szegeden. – mondta Alina.
- Megyünk New Yorkba a nyáron? – kérdezte lelkesen mosolyogva, és felé pillantottam.
- Igen. – mondta mosolyogva.
- Szuper! – mondtam mosolyogva.
- De előtte még Anett esküvője lesz. – mondta Alina emlékeztetve, hogy előtte még van egy esküvő. Ja, amit Anettről tudni kell: Egy unokatestvér, Szegeden lakik, huszonhárom éves, és eléggé kedves. Amit Lisaról kell tudni: Unoka testvér (én őt bírom a legjobban) Van egy iker testvére Hayley, szépek, és jó fejek.
- Kilenc nap múlva lesz Anetté? Akkor már nem lesz a gipsz a kezemen. – mondtam elmosolyodva.
- Ja. Holnap megyünk ruhát venni a Bálra, és az esküvőre is. – mondta majd leült mellém, a kanapéra.
- Oké. – mondtam vidáman. Miután ezt megbeszéltük Alina felment a szobájába, mi pedig Kristóffal, beszélgettünk. Végül egyikünk se tudta, hogy miért, de úgy döntöttünk vissza megyünk hozzájuk, hiszen az út úgy is csak hét perc.
Mikor hozzájuk értünk Dorina a kanapé előtt a földön ült törökülésben, feje le volt hajtva így hosszú, gyönyörű barna haja az arcába hullott, de azért lehetett látni, hogy könnyek pottyannak a szeméből. Kristóffal összenéztünk, és én intettem neki, hogy menjen csak nyugodtan a szobájába, én meg majd beszélek Dorinával. Kristóf afféle „biztos vagy benne?” fejjel nézett rám, mire én bólintottam. Kristóf adott egy puszit a fejemre majd felment a lépcsőn. Mivel Dorina nem vette észre, hogy megjöttünk, ezért csöndben oda mentem hozzá, és leültem mellé törökülésbe.
- Mi történt? – kérdeztem tőle halkan.
- Semmi közöd. – mondta, mire én sóhajtottam majd felálltam.
- Hát jó. – suttogtam miközben felálltam.
- Várj! – szólt utánam, mire én visszaültem mellé.
- Akarsz róla beszélni? – kérdeztem ránézve.
- Szakított velem a barátom. – mondta ki hirtelen.
- Sajnálom. – mondtam halkan, és oldalról átöleltem. Azt hittem ellök magától, de olyan történt, amire nem számítottam. Oda bújt hozzám és az ölembe zokogott. Én vigasztalóan öleltem, és csitítgattam. Kb. negyed óráig sírt még az ölembe, mikor hirtelen felnézett.
- Köszönöm. – mondta alig halhatóan.
- Mit? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Hát… Per pillanat elég sok mindent. De leginkább, hogy vigasztalsz annak ellenére, hogy utáljuk egymást. És, hogy Kristófnak ilyen jó barátnője vagy. Soha nem volt egy normális barátnője sem, és örülök, hogy boldog veled. – mondta a szemembe nézve.
- Ezek olyan dolgok, amik természetesek számomra. És nem hiszem, hogy utáljuk egymást, csak beszólogatunk egymásnak. Kristófot pedig egyszerűen szeretem. Nem azért vagyok vele, hogy ne legyen plázacicás barátnője, ha nem mert szeretem. – mondtam neki halványan elmosolyodva.
- A ti kapcsolatotok annyira tökéletes. – mondta Dorina és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Mi is szoktunk néha veszekedni. Csak nem kürtöljük világgá, hanem megoldjuk. – mondtam és megvontam a vállam.
- És még István is kedvel. – mondta Dorina, és mivel látta értetlen arcom ezért folytatta.
- Kristóf apja. – mondta a szemét forgatva. Mosolyogva bólintottam egyet. Hirtelen mind a ketten a lépcső felé néztünk, mert köhintést hallottunk hallottunk.
- Csak megnéztem, hogy nem nyírtátok-e ki egymást, mivel elég nagy volt a csend. – mondta Kristóf elmosolyodva.
- Jaj, de vicces vagy. – mondta a szemét forgatva Dorina.
- Á már is visszatért a régi Dorina. – mondtam mosolyogva.
- Pillanatnyi elgyengülés volt csak. – mondta elpirulva.
- Én inkább húsz perces gyengülésnek mondanám. – mondta mosolyogva Kristóf.
- Ne szekáld. – szóltam rá Kristófra, kedvesen, de még is határozottan.
- Na, jó én elmentem a szobámba. – mondta Dorina, majd felállt, közben pedig oda súgta nekem, hogy „kösz”. Én csak rámosolyogtam majd én is felálltam, és oda mentem Kristófhoz. Mikor hallottuk, hogy Dorina ajtaja becsukódott, Kristóf magához húzott a derekamnál fogva és a szemembe nézett.
- Én is köszönöm, hogy vagy nekem. – mondta Kristóf kedvesen mosolyogva.
- Te kis hallgatózó. – mondtam elmosolyodva. Kristóf elmosolyodott még jobban, mire én nyaka köré fontam karjaimat, és megcsókoltam. Felmentünk a szobájába, és tévét néztünk. Fél óra után mivel, mind ketten szomjasak lettünk Kristóf lement a konyhába kakaót csinálni. Én közben kapcsolgattam a csatornákat végül a Viva csatornán álltam meg amin éppen a: Demi Lovato – Really Son’t Care című zenéje ment, amit én az utóbbi időben annyit hallgattam (ez az egyik kedvencem) hogy már kívülről tudom a szövegét. Felálltam az ágyról, és elkezdtem nézegetni a képeket Kristóf parafa tábláján ugyan is újakat rakott fel. Miközben a képeket néztem énekeltem is.
- Ez nagyon jó volt. – szólalt meg egy hang a hátam mögül, mikor vége lett a zenének. Megpördültem a tengelyem körül, és Anitát pillantottam meg az ajtóban, amit Kristóf nyitva hagyott.
- Köszi. – mondtam elpirulva.
- Milyen zenéket tudsz még kívülről? – kérdezte Anita beljebb lépve a szobába.
- Hát… Elég sok zenét tudok, Pink-től, Taylor Swift-től, Ed Sheeran-től, Demi Lovatotól, Avicii-től, , Avril Lavifne-től, meg még egy párat így össze vissza. – mondtam és megvontam a vállam. – Miért? – kérdeztem tőle.
- Á semmi, csak úgy kérdeztem. – mondta Anita és megvonta a vállát. – Össze tudnád nekem írni, hogy miket tudsz? – kérdezte mosolyogva, mire én értetlen fejet vágva bólintottam. Anita keresett nekem egy lapot, és egy tollat, majd az orrom alá nyomta, én pedig elkezdtem írni.

1.: Sia – Chandeiler

2.: Rita Ora – I Will Neve Let You Down

3.: Iggy Alalea ft. Charli xcx – Fancy

4.: Ed Sheeran – Sing

5.: Ed Sheeran – Give Me Love

6.:Ed Sheeran – Afire Love

7.: Shakire ft. Beyonce – Can’t Remember To Forget You

8.: Demi Lovato – Really Don1t Care

9.: Katy Perry ft. Juicy J – Dark House

10.: Katy Perry – Birthday

11.: Sia ft. Angel Haze – Battle Cry

12.: Avril Lavigne – Complicated

13.:  Avril Lavigne – Here’s To Never Growing Up

14.: Avril Lavigne – When You’re Gone

15.: Avril Lavigne – Wish You Were Here

16.: Avril Lavigne – My Happy Ending

17.: Avril Lavigne – Girl Friend

18.:Taylor Swift – I Knew You Were Trouble

19.: Taylor Swift – You Belong With Me

20.: Taylor Swift – Love Story

21.: Pink – Perfect

22.: Pink – Try

23.: Pink – So What

24.: Adele – Rolling In The Deep

25.: Avicii – Hey brother

26.: One Direction – You & I

27.: One Direction – Best Song Ever

28.: The Wanted – We Own The Night

29.: The Wanted – I Found You

30.: Tiesto – Red Lights

31.: Nicki Minaj – Starships

32.: Victoria Justice – Gold

33.: Victoria Jsutice – Here’s 2 Us

34.: Victoria Justice – All I Want Is Everything

35.: Victoria Justice – You’re The Reason

36.: Victoria Justice – Make It In America

37.: Victoria Justice – Beggin On Your Knees

38.:Miranda Cosgrove – Kissin’ U

39.: Brigit Mendler – Ready Or Not

40.: Selena Gomez – Sliw Down

41.: Nicole Scherzinger – Wet

42.: Nicole Scherzinger – Boomerang

43.: Demi Lovato – Let It Go

Mire leírtam őket, addigra már Kristóf is visszaért a kakaókkal. Oda adtam a lapot Anitának, majd ő kiment én pedig Kristóffal az ágyra ültem.
- Mit csináltatok? – kérdezte mosolyogva Kristóf, és leült velem szembe az ágyra.
- Leírtam neki, hogy milyen zenéket tudok kívűről. – mondtam és megvontam a vállam, mire ő, mint ha tudva valamit elmosolyodott, és bólintott.
- Csak nem tudom, miért kérdezte. – mondtam neki, rá nézve, mire ő még mindig úgy vigyorgott, mint aki tud valamit. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de meggondolta magát, majd inkább nem folytatta.
- Tudsz valamit? – kérdeztem tőle gyanakvóan.
- Hát… - kezdte, de aztán nem mondott semmit, ha nem bele ivott a kakaójába.
- Mond el lécci. – mondtam boci szemekkel nézve rá.
- Nem lehet. Megígértem neki. – mondta mosolyogva.
- Még nekem se? – kérdeztem tőle, tettetett felháborodással.
- Még neked sem. – mondta elmosolyodva, majd beleivott a kakaójába. Én is követtem a példáját, és beleittam a kakaóba. Mikor leengedtem a kezem a bögrével együtt, Kristóf nagyon közel volt hozzám, majd megcsókolt. Az meg nem zavarta, hogy tiszta kakaós volt a szám.
- Tiszta kakaós lettél tőlem. – mondtam felnevetve, mikor homlokomat az övének támasztottam. Persze mind ketten tiszta kakaósak lettünk, és ezen nevettünk is. Letakarítottuk az arcunkat, majd tovább ittuk a kakaónkat. Miután megittuk azokat, én levittem a konyhába a bögréket, aztán visszasiettem, Kristófhoz. Befeküdtünk az ágyába, és miközben a csatornákat néztük, végig nevettünk, mert minden filmből csak egy kicsi részt láttunk, de azokat „át szinkronizáltuk”. Minden féle béna szöveget találtunk ki rájuk.
Kristóf egy idő után elaludt (Úr isten mennyit alszunk mi már?) én pedig lementem a konyhába, hogy elmosogassam azt a két bögrét, amiből kakaót ittunk, mert láttam, hogy Anitának mennyi dolga volt és nem akartam ezzel is tetézni. Mikor leértem azt láttam, hogy a két bögre már el van mosva, és, hogy a kanapén Anita ül, ölében a laptopja, és egy papír. Nem akartam zavarni, így hát visszamentem Kristófhoz. Visszafeküdtem mellé, mikor megcsörrent hirtelen a telefonja. Ő kómásan elvette a telefonját a polcáról, majd megnézte kihívja. Én nem akartam pofátlanul odanézni, de a szemem sarkából akkor is láttam, a nevet, hogy ki hívja. Kriszti. Nem ismertem a nevet. Kristóf felvette majd bele szólt.
- Igen? Nem most nem jó. Holnap igen. Nem. Aha. Én is. Oké. Szia. – beszélt Kristóf a telefonjába, majd letette. A hangja, míg beszélt vele most olyan volt, mint ha zavarba lenne. Én csak összefont karokkal néztem a tévét, és nem szóltam semmit, ő pedig közelebb jött hozzám, és átölelt. Nem viszonoztam az ölelését, ugyan is az a két szó járt az agyamban. „Én is.” Olyan volt Kristófnak a hangja, mint ha zavarba lenne, ez az „én is” szó, és, hogy egyébként a tudat, hogy ki tudja, lehet, hogy egy tök szép csaj hívta. Kristóf kérdőn nézett rám, majd elengedett, és kínosan felnevetve a hajába túrt.
- Ugye nem megint kételkedsz bennem? – kérdezte rám nézve. Nem válaszoltam, amit ő igennek vett. – Hányszor kell még bizonyítanom, és mondanom, hogy én csak téged szeretlek, és nem csallak meg? – kérdezte a szemembe nézve. Én elkaptam a tekintetem, és a kezemen lévő karkötőket kezdtem nézni. Azt hiszem erre, se ő, se én nem tudtunk válaszolni.
- Kérdezd meg Dorinát róla. – mondta pár másodperc csönd után. Erre felkaptam a fejem és értetlenül néztem rá. – Dorina mindig magától jött rá, ha megcsaltam valakit, vagy ha nem szerettem egy lányt. Kérdezd meg tőle, hogy most, hogy van. Ha már nekem nem hiszel, akkor őt kérdezd. – mondta kínosan a hajába túrva, és egy kis dühöt is láttam rajta. Visszadőlt az ágyba mellém, én pedig maró bűntudattal lehajtottam a fejem.
- Ki, és miért is emleget engem? – kérdezte hirtelen egy hang az ajtó felől. Dorina akkor jött be éppen.
- Semmi. – mondtam neki gyorsan mielőtt Kristóf megszólalt volna.
- Ahogy gondoljátok. – mondta és megvonta a vállát.
- Mi kell? – kérdezte Kristóf Dorinát sürgetően.
- Csak az MP3-madat akartam kölcsön kérni. – mondta Dorina.
- Tessék. – mondta Kristóf, felkapva a polcáról az említett tárgyat, majd oda dobta Dorinának, amit ő el is kapott.
- Kösz. – mondta Dorina majd kiment a szobából.
- Én nem kételkedem benned. De te igen én bennem. – mondta halkan Kristóf pár perc csönd után. Annyira nagy bűntudatom volt, de nem tudtam mit gondoljak. Hirtelen megszólalt a telefonom, és a kijelzőjét, láttam, hogy Dávid hív. Hát ez meg mit akar? Nemes egyszerűséggel kinyomtam, és ledobtam az ágyra a telefonom. Sóhajtottam egyet, majd előre hajoltam, és térdemre hajtottam a fejem, így a hajam az arcomba lógott. Behunytam a szemem, és csak ültem ott törökülésben a térdeimre hajtott fejjel. Pár másod perc múlva éreztem, hogy Kristóf keze a derekamon van. Felnéztem rá, mire ő a másik kezével, ami nem a derekamon volt, hátra simította arcomba hulló hajamat.
- Csak… Eddig annyi barátnőd volt. – mondtam neki halkan majd lesütöttem a szemem.
- Most viszont te vagy az egyetlen. És szeretlek. – mondta, majd mondandója végén, államnál fogva gyengéden felemelte a fejemet, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. A szemébe néztem, majd szorosan odabújtam hozzá, és átöleltem.
- Ne haragudj, hogy mindig ilyen hülye vagyok. – suttogtam neki, miközben öleltem.
- Nem vagy az. És tudod, jól, hogy soha nem haragszom rád. – mondta halkan, mire én felnéztem rá, ő pedig megcsókolt. Csókolózásunkat a telefonom csörgése szakította félbe. Megint Dávid hívott, én pedig megint kinyomtam, majd visszabújtam Kristófhoz. Kristóf valószínűleg látta, hogy Dávid hív, mert mikor megint hozzábújtam éreztem, hogy feszült. Pár másodperc múlva megint megcsörrent a telefonom.
- Nem értem minek hívogat. – mondtam halkan és megint kinyomtam, majd ki is kapcsoltam a telefonomat. Ránéztem Kristófra, akinek arcáról csak úgy sütött a düh.
- Ugye tudod, hogy nekem pedig ő nem jelent semmit? – kérdeztem a szemébe nézve.
- Csak remélem. – mondta Kristóf majd elkapta tekintetét rólam. Fáradtan sóhajtottam, majd lehunytam a szemem.
- Csak gondolj arra a délutánra, mikor megtudtam, hogy szeretsz. – mondtam a szemébe nézve, mire ő értetlenül, nézett rám. – Az nap délután ellökhettelek, volna mikor megcsókoltál, vagy lepofozhattalak volna, és elküldhettelek volna… De egyiket sem tettem. Visszacsókoltalak, mert szeretlek! És ha Dáviddal akarnék lenni, akkor most felvenném a telefont. – mondtam neki. Láttam rajta, hogy mondandóm nem jelentett semmit sem számára, így hát felkeltem, és összeszedtem a cuccaimat, és elindultam az ajtó felé.
- Hova mész? – kérdezte értetlenül, és egyben feszülten.
- Haza. – válaszoltam, majd kinyitottam az ajtót, és lementem, közben pedig hallottam, hogy Kristóf jön utánam. Mikor leértem elkezdtem felvenni a cipőmet.
- Várj! – kiáltott utánam Kristóf még a lépcsőről, miközben jött le. Én, meg mint, ha meg se hallottam volna már nyitottam ki az ajtót.
- Később. – mondtam mikor már ő is leért, én pedig kiléptem az ajtón. Mielőtt becsuktam volna, még hallottam a nappaliban ülő Anita hangját.
- Mi történt? – kérdezte Anita.
- Az, hogy mindent elcseszek. – mondta Kristóf dühösen, de hangjából hallottam, hogy nem rám dühös. Inkább magára. Tényleg nagyon szeretem, és meg is sajnáltam, de ahhoz, hogy veszekedjünk, nekem nincs kedvem. Haza rohantam könnyekkel a szememben (a rohanásnak köszönhetően csak öt perc alatt értem haza) és mikor otthon beléptem az ajtón láttam, hogy Nessza, és Dani van a konyhában. Levettem a cipőmet, a szememet törölgetve.
- Mi történt? – kérdezte Nessza tőlem. Nem válaszoltam. – Kristóf? – kérdezte, mire én megint nem válaszoltam, csak ledobtam a táskámat a kanapéra, és a lépcső felé igyekeztem.
- Szóval igen. – hallottam még Dani hangját, miközben én rohantam a szobámba. Mikor beértem a szobámba, becsaptam magam mögött az ajtót, és lefeküdtem az ágyamra. Pár perc múlva kopogást hallottam az ajtómnál.
- Bárki is az nem érdekel. – kiáltottam ki az ajtóban álló illetőnek. Hallottam, hogy kinyitódik az ajtóm, és hogy elindul felém, az illető.
- Mi történt? – kérdezte halkan Nessza, és lefeküdt mellém.
- Úgy is megtudod tőle. – mondtam neki.
- Hát jó. – mondta majd elővette a telefonját.
- Mit csinálsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Felhívom. – mondta majd kihangosítva a telefont tartotta a kezében.
- Ne. Nessza ne, inkább akkor elmondom. – mondtam neki, de késő volt, mert mikor még csak az első mondatomnál, voltam Kristóf szólt a telefonba, egy „Mi van?” mondattal.
- Bocs, öcsi, csak ki akarom deríteni, hogy mi bajotok. – mondta Nessza arrébb tartva a kezét, mert én közben elkezdtem kapálózni, hogy tegye le.
- Hol vagy? – kérdezte Kristóf Nesszát.
- Szerinted? – kérdzte Nessza a szemét forgatva.
- Kingáéknál? – kérdezte Kristóf.
- Tedd már le! Légyszi! – mondtam Nesszának halkan, de valószínűleg nem eléggé halkan, mert Kristóf is hallotta.
- Hallom, hogy ott van. – mondta Kristóf.
- Letettem. Majd beszélünk. – mondta Nessza, majd kinyomta a telefont. – Na? Akkor elmeséled? – kérdezte elmosolyodva. Sóhajtottam, majd bólintottam, és neki kezdtem mesélni, hogy mi is történt.
- Aha. Szóval a lényeg, hogy mind ketten hülyék voltatok. – mondta Nessza. – És miért mentél el tőlünk? – kérdezte tőlem Nessza.
- Mert semmi kedvem nem volt veszekedni. – mondtam neki, és megvontam a vállam, mire ő bólintott.
- Hagylak akkor. Remélem, hamar kibékültök. – mondta majd egy puszi adott a fejemre, és kiment a szobámból. Úgy öt percig csak feküdtem és bambultam, mikor aztán valaki megint kopogott az ajtómon.
- Nem érdekel ki az. Mindenki hagyjon békén. – kiáltottam megint annak, aki az ajtó mögött volt. Persze, hogy nem azt teszik, amit kérek. Ugyan is hallottam, hogy valaki bejött.
- Mondtam, hogy senki sem… - mondtam közben dühösen felültem, és az ajtó felé néztem, majd elakadtam, mert az ajtóban Kristóf állt. Hátra dőltem, és a fejemre húztam a takarót. Éreztem, hogy leült mellém az ágyra. Pár másodperc csönd után, ledobtam a fejemről a takarót, és balra néztem, ahol Kristóf ült. Fejemet nem fordítottam felé, mert a hajamat az csak jobban összekócolná, és gondolom, már most sincs a legjobb kinézetben. Kristóf felém fordította a fejét, és a szemembe nézett, mire én a plafont kezdtem el bámulni.
- Sajnálom! – mondta ki hírtelen. Egyáltalán nem reagáltam, és ő sem mondott többet. Pár másod perc múlva sóhajtott egyet, majd felállt, és az ajtó felé sétált.
- Ne! – mondtam, majd felpattantam, és az ágyam végéhez másztam, ott feltérdeltem, így egy magasságban voltam Kristóffal, aki mosolyogva közelebb lépett, hozzám, és megcsókolt. Hajába túrtam, ő pedig a derekamat ölelte.
- Nem cseszel el mindent. – mondtam suttogva, homlokomat az övének támasztva.
- Még, hogy én vagyok a hallgatózó. – mondta elmosolyodva. – Mennem kell. – tette még hozzá. – Nessza is mindjárt megy, és vele megyek haza. – mondta.
- Oké. – mondtam, majd adtam még egy utolsó csókot neki.
- Később. – mondta mosolyogva, egy puszit, még az arcomra adva, majd kiment a szobámból. Visszadőltem az ágyamra és a plafont bámultam. Nem gondoltam semmire csak bambultam. Ezt a „szórakoztató” programot úgy hét perc után meguntam, és lementem a konyhába. A lépcső tetején azonban megtorpantam. Ugyan is kettő furcsa dolgot láttam. Az első, hogy Alina nyitott szoba ajtaján láttam, hogy nővérem sír.
A második furcsa dolog, meg az volt, hogy az ajtóban Vera, és Dani csókolóztak!! Választhattam, vagy bemegyek Alinához és megvigasztalom, vagy végig nézem Daniékat, hogy mi történik. Nem tudtam dönteni így hát ki találtam egy harmadik lehetőséget. Mivel, Kittinél Dorián van a szobájába ezért őt nem zavartam, viszont Alinához beszaladtam (szó szerint)  és kirángattam a szobájából.
- Gyere már! Helyzet van. Majd utána megbeszéljük a dolgokat, de ezt most nem hagyhatjuk ki! – mondtam neki halkan, hogy a lent lévők ne halják. Alina felsóhajtott, majd gyorsított a tempóján, és mikor a lépcsőhöz értünk leguggoltunk, hogy ne vegyenek észre. Dani, és Vera még mindig csókolóztak, mikor odaértünk Alinával.
- Mi a… - mondta Alina ledöbbenve. A lent lévők abba hagyták a csókolózást, és mind ketten megfordultak az ajtón kinézve. Dani csodálkozva, Vera pedig gonoszan mosolyogva.
- Úristen, nagyon remélem nem Nessza van itt. – suttogtam Alinának. Istenem mindig tévedek az ilyen dolgokban, és pont most nem tévedtem. Ugyan is Nessza berohant a házba a kanapéhoz, elvette a mobilját, amit itt felejtett, és könnyekkel a szemében, kirohant az ajtón.
- Később beszélünk. – mondtam Alinának, majd felpattantam villámsebességgel rohantam le a lépcsőn, felvettem a legelső cipőmet, ami a kezembe akadt (sajnos a topánkám volt, ami kicsit hűvös november végére) és mentem volna ki, de még megálltam Dani előtt.
- Hülye vagy Dani. – mondtam neki nemes egyszerűséggel, majd Nessza után rohantam. Nehéz volt őt utolérni, de sikerült. Igaz, hogy csak a házuk előtt, de sikerült. Nessza berontott, ledobta a cipőjét, majd felrohant.
- Várj Nessza. – kiáltottam utána, majd én is levettem a cipőm, és felrohantam utána. És ha jól láttam a szemem sarkából, akkor Kristóf, Anna, Anita, és István, volt a nappaliban, Dorina pedig a konyhában. Nessza bement a szobájába, és becsapta az ajtót. Nessza, még nem tudja, hogy, engem nem lehet kizárni, csak, úgy ha becsapják az orrom előtt az ajtót. Engem még egy zárt ajtó sem akadályoz, meg, ha van ablaka (igen, másztam már be ablakon) Bementem Nesszához, ő pedig az ágyán feküdt, és zokogott. Becsuktam az ajtaját, és leültem mellé. Ő felnézett rám, majd megrázta a fejét, és átölelt, és úgy sírt tovább. Hírtelen Kristóf kukkantott be a szobába, de csak én vettem észre. Kérdőn nézett rám, mire én megráztam a fejem úgy, hogy csak ő vegye észre. Ez a mi nyelvünkön kb. annyit jelentett, hogy: „Jól van?” vagy: „Mi történt?” Az én „válaszom” pedig, hogy: „Nem.” vagy: „Később elmesélem” Kristóf bólintott, majd kiment a szobából. Nessza kb. fél óráig sírt még aztán elaludt. Óvatosan lefejtettem karjait magamról, majd halkan felkeltem, és kimentem a szobából. Mikor kiléptem Dorinával találtam szembe magam.
- Még is mi a franc történt, hogy így kibukott? – kérdezte egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- Ssss felébreszted. – mondtam neki halkabban.
- Mond el mi történt! – parancsolt rám halkan, és csípőjére tette mind két kezét.
- Oké. – mondtam majd elmeséltem neki mindent.
- Mekkora egy szemét. Már bocs. – mondta Dorina, miután elmeséltem.
- Semmi gond. Így se gondoltam volna, hogy bocsánatot kérsz. – mondtam, neki legyintve.
- Tudod. Az illem. – mondta erőltetetten elmosolyodva, egy pillanatra majd visszaváltott a komor fejre.
- Ja, tényleg. – mondtam neki én is erőltetetten elmosolyodva, majd visszaváltottam a komor arcomra. Egyszer csak Kristóf jött ki a szobájából.
- Meséld el neki. – mondta Dorina majd lement a lépcsőn. Én szófogadóan, bólintottam, majd mivel Kristóf megfogta a kezem, és behúzott a szobájába, mire én bementem vele, és elmeséltem mindent.
- Aszta. – mondta ledöbbenve.
- Bocsi, amúgy, hogy úgy berontottam mikor Nessza után jöttem, d így is alig tudtam elérni őt. – mondtam keserűen elmosolyodva.
- Nem kell bocsánatot kérned. Köszi, hogy utána jöttél. – mondta elmosolyodva.
- Ez természetes. – mondtam és megvontam a vállam. – Nem csak azért mert a te nővéred, ha nem mert egy részt Dani tényleg szemét volt, más részt pedig szeretem Nesszát, és olyan ő nekem, mint a második nővérem. – mondtam elmosolyodva. Nővérről jut eszembe. Alinának is valami baja volt és én ott hagytam. Úr isten, de nagy dög vagyok.
- Mi az? Min gondolkozol? – kérdezte Kristóf gondolkodó fejemre nézve.
- Alinának is volt valami baja, és én akkor hívtak, mert láttam, hogy Vera és Dani csókolóznak, aztán megjött Nessza, és akkor el is felejtettem, hogy Alina is sírt valamin. Úr isten, de nagy dög vagyok. – mondtam magam elé nézve.
- Nem vagy dög. – mondta Kristóf.
- De, hogy nem. – szólalt meg egy ismerős hang az ajtóból.
- Kösz Dorina. Ettől sokkal jobban érzem magam. – mondtam neki, a szememet forgatva.
- Szerintem hívd fel a nővéred. – mondta egy fokkal kedvesebben, mire én halványan elmosolyodtam, és bólintottam.
- Mond, mikor unod meg, hogy besurransz a szobámba és hallgatózol? – kérdezte Kristóf unottan Dorinára nézve.
- Soha. – mondta Dorina gonoszan elmosolyodva, mire Kristóf csak a szemeit forgatta.
- Ja. Jut eszembe. Jövő hét utáni kedden megyünk esküvőre. – mondta Dorina Kristófnak.
- Kiére? – kérdezte Kristóf.
- Ádáméra. Elvette Anettet. – mondta Dorina, mire én felnéztem rá.
- Várj. Véletlen nem Somogyi Anettnak hívják? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
- De. Miért? – kérdezte Dorina.
- Mert ő az unoka tesóm. – mondtam neki.
- Mi? – kerekedett el a szeme Dorinának.
- Ja. – mondtam neki halványan elmosolyodva.
- Szóval te is ott leszel? – kérdezte elfintorodva. Ezen megsértődhettem volna, de láttam, hogy csak megjátssza magát.
- Bunkó. – mondta Kristóf Dorinának.
- Á hagyd csak. Látom rajta, hogy örül nekem. – mondtam elmosolyodva.
- Persze. Csak álmodban. – mondta a szemét forgatva.
- Kitti is ott lesz. – mondtam elmosolyodva, mivel Dorina Kittit nyár óta nem látta még.
- Az jó. Legalább egyszerre mind a kettőtöket szekálhatom. – mondta gúnyosan elmosolyodva.
- Kitti keményebben szól vissza, mint én. – mondtam majd megcsörrent a telefonom az I Found You.
- Emlegetett szamár. – mondtam elmosolyodva. Mivel Dorina, és Kristóf elkezdtek valamin veszekedni elég hangosan ezért inkább arrébb mentem tőlük.
- Nessza, hogy van? – kérdezte Kitti köszönés képen.
- Szarul. Dani? – mondtam neki.
- Szint úgy. Eléggé nagy bűntudata van. – mondta Kitti.
- Most legalább tudja, hogy ne smároljon máskor az exével. – mondtam összevont szemöldökkel, és csípőmre tettem a kezemet. – Alina? – kérdeztem a szám szélét rágva.
- Hát… Nem tudom. Eléggé úgy néz ki mint akinek van valami baja, de jobban el van foglalva azzal, hogy Daninak prédikál. – mondta Kitti.
- Oda tudod adni egy percre Alinát? – kérdeztem tőle.
- Ja. Egy perc és adom. – mondta Kitti, majd elkiáltotta magát, hogy „Alina”
- Kösz Kitti ettől kellően megsüketültem. – mondtam elhúzott szájjal.
- Szívesen máskor is. – mondta Kitti.
- Mond. – szólt bele hírtelen a telefonba Alina.
- Bocsi, hogy úgy ott hagytalak. Te rendben vagy? – mondtam neki.
- Nyugi semmi baj. Te csak vigasztald Nesszát, majd elmesélem ha itthon vagy. – mondta Alina.
- Oké. Mennem kell. Azt hiszem Dorina, és Kristóf mindjárt megölik egymást. – mondtam a két veszekedőre nézve, és per pillanat, ahogyan kinéztek tényleg úgy nézett ki.
- Oké. – mondta nevetve Alina. – Később beszélünk. Szia. – mondta.
- Oké. Szia. -
- Na mi a helyzet? – kérdezte Kitti.
- Semmi. Megyek, nehogy a pasim és az unoka testvére megöljék egymást. -
- Dorina? Akkor tényleg siess. – mondta nevetve.
- Szia. -
- Szia. – köszönt el ő is és letette. Mikor oda mentem a veszekedőkhöz, inkább arrébb ültem, mert még engem is kinyírnának.
- Mikor unjátok meg egymás szapulását? – kérdeztem tőlük úgy negyed óra múlva mikor még mindig veszekedtek.
- Ezt tőlem kérdezed? – kérdezte Dorina felvont szemöldökkel.
- Bocs. Igaz. – mondtam bele gondolva, hogy Dorina ezt soha nem unja meg.
- Kristóf? – kérdeztem barátomtól, aki rám nézett mosolyogva, majd Dorina mondott valamit, amit én nem hallottam pontosan (mivel arrébb ültem, hogy ne nyírjanak ki) és elkezdtek megint veszekedni. Öt perc után meguntam a veszekedésüket, és kimentem a szobából, amit ők észre se vettek. Lementem a nappaliba, ahol Anna, Anita, és István még mindig ott ült. Leültem a kanapéra, mire Anna az ölembe ült.
- Dorina mesélte. – mondta Anita, mire én bólintottam.
- A bátyám idióta, ha egy olyan idegesítő csajt választ, Nessza helyett. – mondtam Anna szőkés barnás haját fonogatva.
- Köszönjük, hogy utána jöttél. – mondta István is.
- Nem azért jöttem utána, mert Kristóf nővére, vagy, mert Dani vele van. Azért tettem, mert a barátnőm. – mondtam és megvontam a vállam, mire Anita, és István is mosolyogva bólintott.
- Kristóf hol van? – kérdezte István.
- Dorinával húsz perce ölik egymást. – mondtam, mire ők csak bólintottak. Igen, hát ez már teljesen természetes náluk.
- Húsz perc? – kérdezte Anita, mire bólintottam. – Az még kevés. Legalább egy óráig szokták. – mondta legyintve. Az, szép. Kb. tíz percig néztünk együtt tévét, mikor a két veszekedő lejött.
- Ádám, Kinga unoka testvérét veszi el. – mondta hírtelen Kristóf, mikor mögém jött, és átölelt hátulról, állát pedig a fejemre tette.
- Tényleg? – kérdezte csodálkozva Anita, mire én bólintottam.
- És végre megint látom Kittit. – mondta Dorina, gonoszan összedörzsölve két tenyerét.
- Mondom, hogy ő jobban visszaszól, mint én. – mondtam neki.
- Az engem nem hat meg. – mondta Dorina, mire én megvontam a vállam.
- Szerintem én indulok. – mondtam az órámra nézve.
- Az jó. – mondta Dorina, elmosolyodva, mire én csak a szememet forgattam.
- Haza kísérlek. – mondta Kristóf. Leraktam az ölemből Annát, majd Kristóffal felmentünk a szobájába. Ő a telefonjáért, én pedig a cuccomért. Mikor felértünk a szobájába, megszólalt.
- Egyébként… Kriszti délután azért hívott, hogy mikor tudunk majd elmenni, megvenni a barátjának, vagy is az én haveromnak a szülinapi ajándékát. – mondta, mire én lefagytam. Még jó, hogy háttal álltam neki, mert tuti, hogy a vigyorom eléggé idétlen lehetett. Megfogta a derekam, és belepuszilt a nyakamba. Megfordultam, és megcsókoltam. Miután ezt „megbeszéltük” elindultunk haza. Hát… Topánkában eléggé fáztam. Mikor hozzánk értünk a kapuban elköszöntünk egymástól egy hosszú csókkal, majd én bementem, ő pedig haza. Mikor beléptem Dani a kanapén ült elgyötört arcal előtte pedig Alina állt.
- Nem mondod, hogy az óta kínzod? Ennyi idő alatt, Dorina, és Kristóf, is kinyírta egymást. – mondtam mikor bementem és levettem a cipőm.
- Kinyírták egymást? – kérdezett vissza értetlenül, Alina.
- Fél óráig veszekedtek. – mondtam neki, mire ő bólintott. – Mellesleg, Anett jövendőbeli férje, Ádám, ismeri Kristófékat, tehát ők is ott lesznek. Dorina már készül, hogy Kittit és engem is tudjon szekálni. – mondtam a szememet forgatva.

- Nessza jól van? – kérdezte hírtelen Dani, Alina pedig meg ajándékozta őt egy gyilkos pillantással.
- Haza rohant, szó szerint vagy is kicsit megfuttatott engem, majd húsz percig sírt az ölembe, aztán pedig elaludt. – mondtam neki, mire ő lesütötte a szemét, é látszott az arcán, hogy szégyelli magát.
- Szégyelld is magad! Még is… - kezdett volna Alina egy újabb prédikációba, de én közbe szóltam.
- Ugye tudod Alina, hogy ezzel nem segítesz rajta? – kérdeztem tőle, mire ő sóhajtott egyet.
- A szobámba leszek. – mondta halkan Dani, és felment a lépcsőn.
- Gyere. – mondtam halkan Alinának, mire ő odajött hozzám, én pedig felvonszoltam magammal a szobámba.
- Mi az? – kérdezte leülve mellém, az ágyamra.
- Miért sírtál? – kérdeztem hírtelen, mire ő lesütötte a szemét.
- Veszekedtünk Tomival. – mondta, és hátra dőlt az ágyamon és a plafont bámulta.
- Ti? Az meg, hogy lehet? – kérdeztem csodálkozva, mire ő felém nézett felvont szemöldökkel. – Úgy értem, hogy ti vagytok, a tökéletes pár. Jó, Kittiről, és Doriánról nem tudunk semmit, de Dani, és Nessza most vesztek össze és valószínűleg szakítottak. Na, de ti? Ti, hogy lehet, hogy a tökéletes pár veszekedjen? – kérdeztem tőle csodálkozva.
- Na, és mi van veled, és Kristóffal? – kérdezett vissza.
- Mi is szoktunk veszekedni, csak nem kürtöljük világgá. – mondtam és megvontam a vállam, mire Alina bólintott.
- Szóval? – kérdeztem tőle fél szemöldökömet felvonva.
- Nem tudom. – mondta sóhajtva. – Úgy értem, hogy… Láttam, hogy egy csaj írt neki SMS-est, és… - mondta és sóhajtott egyet.
- Aha. Tudom. Kristóffal ma délután ezt már megjártuk. – mondtam neki, és ledőltem mellé, és együtt néztük a plafont.
- Tényleg? – kérdezte felém fordítva a fejét.
- Ja. – mondtam neki.
- Kibékültetek már? – kérdezte még mindig engem nézve.
- Aha. – mondtam neki, majd én is felé fordítottam a fejemet. – És ti is ki fogtok. Csak ne hozd fel az exedet. Arra pipák lesznek a pasik. És kérj tőle bocsánatot. Lehetőleg személyesen. – mondtam neki, mire ő bólintott.
- Kösz. – mondta, majd felém fordult már testével is és átölelt.
- Nincs mit. – mondtam neki visszaölelve.
- Megyek, mert elalszok nálad. – mondta Alina elengedve engem, mire én elmosolyodtam és felültem.
- Alina. – szóltam utána mikor az ajtóban volt már, majd felém fordult. – Hiányozni fogsz, ha elmész Londonba. – mondtam, neki, mire ő halványan elmosolyodott, és egy könnycsepp jelent meg a szemében. Oda jött hozzám és átölelt.
- Te is hugi. – suttogta a fülembe. – De tudom, hogy Kristóf és Kitti vigyázni fognak rád. – tette még hozzá.
- Rád pedig Tomi. – mondtam majd elengedtem. – Hívd fel őt. – mondtam halványan elmosolyodva, és mélyen a szemébe nézve. Ő is elmosolyodott, majd egy aprót bólintott.
- Jó éjt. – szólt majd kiment a szobámból.
- Jó éjt. – mondtam már csak a csukott ajtómnak. Lefeküdtem az ágyamra, és rögtön el is aludtam.