Ja és az "éjszakai-hangulatom" miatt most a változatosság kedvéért kaptok pár kettő képet. :D <3 ;)
Reggel sikeresen arra keltem, hogy valaki a gyomromba rúgott. A fájdalomtól gyorsan felültem és azt láttam, hogy az én drága bátyusom volt, aki gyomron rúg reggel… Hánykor is? Keresni kezdtem a telefonom majd meg találtam a párnám alatt. Fél hat volt. Felsóhajtottam majd visszadőltem. Vagy is csak visszadőltem volna. Ugyan is Kitti és Dani (akik közt aludtam) elfoglalták a helyem. Szuper. Fogtam magam, és feltápászkodtam. Kimentem Alina szobájából, és lementem a konyhába egy kóláért. Igen, igen, tudom. Ez nem egészséges, meg, hogy ilyen korán, meg bla bla bla… De engem ez nem túlzottan zavar. Finom, szénsavas, és néha valóban sikerül felkelnem tőle. Kivettem a hűtőből egyet majd felvonszoltam magam a lépcsőn. A szobám ajtaját este nyitva hagytam így mikor beléptem láttam, hogy az ágyamban Málna alszik. Ezen elmosolyodtam, majd mikor beléptem becsuktam az ajtómat. Befeküdtem az én drága kutyusom mellé, amire ő felébredt, és végig nyalta az arcom. Hát, nem mondom nem ez volt az a dolog, amire a legjobban vágytam. Letöröltem magamról a kutya nyálat, és az ölembe vettem a laptopom. Először is az e-mailjaimat (hirdetések jöttek csak) néztem meg, majd a facebookom. Facebookon nem jött üzenetem így mások posztjait kezdtem el nézni. Mindegyiket csak át futottam, de egynél megakadt a szemem.
Taba Nándor Kapcsolatban vele: Nagy Barbara
Nem hiszem el. Ismerem már Nándit, és ha kiírja facebookra, hogy éppen kivel jár akkor az nem lesz két hétnél rövidebb. Sőt, sokkal hosszabb. Úr isten az a kis dög totál elcsavarta a fejét.
Mindegy. Engem ez már nem érint, és nem is érdekel. Ha ő ezt így szeretné, hát akkor legyen együtt azzal a kis… Gyorsan inkább elmentem onnan, és fülhallgatóval hallgattam egy kis zenét. A kamasz legjobb barátja a zene. Ez köztudat. Segített is, hogy lenyugodjak. Közben kibontottam a kólám, és facebookoztam tovább. Egyszer csak látom, hogy valaki rám írt.
Kristóf üzenete: Ilyen korán? :)
Kinga üzenete: Aham. Nem bírtam aludni drága bátyusomnak köszönhetően… :) na és te?
Kristóf üzenete: Éppen úton vagyunk Szegedre, egy esküvőre. :)
Kinga üzenete: Jó bulizást. :) ;)
Kristóf üzenete: Köszi, J Te rendben leszel?
Kinga üzenete: Hát… Ha Kitti nem tervezett be programot magának akkor vele leszek, vagy Szelivel.
Kristóf üzenete: Oké, ha kellek, akkor csak hívj.
Kinga üzenete: Oké <3
Kristóf üzenete: Mennem kell.
Kinga üzenete: Okés szia.
Kristóf üzenete: Szia .
És kijelentkezett, én pedig elkezdtem újra unatkozni. Nem tudtam mit csinálni, hát megittam a kólám utolsó kortyát és lementem a konyhába, hogy kidobjam. Igaz a szobámban is volt egy kis kukám, de mivel unatkoztam nem nagyon volt nagydolog ez. Lementem hát, és Málna is lekísért. Lent kidobtam a dobozt, és csináltam magamnak egy kakaót a változatosság kedvéért. Miután megcsináltam felültem a pultra és csak ültem, és gondolkoztam. Vagy is inkább csak ültem. Nem volt min gondolkoznom. A „Nándi-ügy” fájt ezért nem akartam rajta gondolkozni. Mádon meg nem igazán tudtam. Oldalra néztem az asztalra ahol egy újság volt rajta azzal a felirattal, hogy: „Mi leszek, ha nagy leszek?” Tényleg én mi is leszek, ha nagy leszek? Elkezdtem hát ezen gondolkozni. Eszembe jutott minden baromság, vagy olyan, aminek egyébként én egyáltalán nem akarok menni, csak azok jutottak az eszembe. Pl.: ügyvéd, könyvtáros, üzletvezető, meteorológus, vagy végső elkeseredésemben pedig már olyanok jutottak az eszembe, mint: Tánctanár, énekes, színész meg hasonló hülyeségek. Végül inkább annál maradtam, hogy éljem túl a hétvégét. Miután megittam a kakaómat elmosogattam a bögrémet, és visszamentem a szobámba, Málna pedig rendületlenül követett. Becsuktam magam mögött az ajtóm majd ledőltem az ágyra. Egy ideig szenvedtem még, míg eszembe nem jutott a könyv, amit tegnap vettünk Kristóffal. Elkezdtem hát olvasni. Már egy ideje olvastam mikor csengettek. Megnéztem a telefonomon az időt. Dél előtt tíz óra. Kimentem a szobámból és Alina nyitott ajtaján láttam, hogy még mindenki alszik (hogy tudnak ennyit aludni?) Lementem és kinyitottam az ajtót. Nem volt ott senki. Ez fura. Elmentem a kapuig és ott is megnéztem hát, ha ott csengettek. Kinéztem a kapun és ott se volt senki. Kinéztem hát az utcára sehol senki, viszont mikor jobb oldalra néztem egy távolodó kapucnis alakot láttam. Megvontam a vállam és becsuktam a kaput, és csak akkor vettem észre, hogy valami van a postaládában. Kivettem és láttam, hogy egy kis boríték az. Bementem közben azt néztem, hogy van, e rajta név. Volt. Az enyém. Az ismerős kézírás láttán belém hasított a fájdalom. Amíg fel nem értem a szobámba addig nem nyitottam ki. Ben t leültem az ágyamra, és kinyitottam. A borítékban egy bőrkarkötő volt. Erre nem számítottam. Éreztem, hogy mindjárt elsírom magam, így hát vettem egy mély levegőt. Végül nem sírtam el magam, de mérhetetlenül dühös lettem. Nem hiszem el, hogy képes volt ezt elhozni nekem. Így is felfogtam, hogy vége a barátságunknak nem kellett volna elhoznia ezt a nyamvadt karkötőt. Annyira fájt, de a fájás aztán át ment dühbe. Fogtam a karkötőt és bevágtam az egyik fiókomba. Felkaptam a telefonom (időközben átöltöztem a pizsimből, és egy fekete cicanadrág, egy fehér V nyakú póló, amire az volt felírva, hogy: I Love You, és egy piros cipzáras pulcsi, amire az volt nagy betűkkel írva, hogy: Retro ) és lerohantam, felvettem a rózsaszín Converse cipőmet, és elindultam. Útközben lazán felgumiztam a hajam, a csuklómon lévő hajgumival. Nem sminkeltem ki magam így nem nézhettem ki a legjobban. Nem érdekelt. Csak mentem, és mentem és csak akkor álltam meg mikor megérkeztem Nándiék háza elé. Becsengettem, és ő nyitott ajtót.
- Fel fogtam oké? – kezdtem rögtön nem éppen nyugodt hangsúllyal, amin ő meg is
lepődött. – Anélkül, hogy elhoztad volna azt a hülye karkötőt úgy is megértettem volna! – folytattam dühösen, mire ő kifejezéstelen arccal bólintott. Megfordultam és ott hagytam. Ő végig nézte az ajtóban, ahogyan elmegyek a kapuig ott azonban megálltam egy pillanatra, mert nagyon megszédültem. Forgott körülöttem a világ. Egyszer csak minden elhomályosult, és éreztem, hogy összeesem. Még hallottam, hogy Nándi a nevemet kiáltotta.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig nem voltam magamnál, de mikor felébredtem otthon voltam az ágyamban mellettem pedig Alina ült.
- Felébredt. – suttogta Alina az ajtó felé nézve.
- Elmentem. – mondta alig halhatóan egy mély hang. Nem tudom ki lehetett az.
- Ki volt az? – kérdeztem Alinát halkan.
- Öhm… Csak Tomi. – mondta és láthatólag zavarban volt.
- Mi történt? - kérdeztem Alinát.
- Elájultál. – mondta Alina. – Az orvos nem tudta miért így azt mondta, hogy ma pihenj. – folytatta miközben én az ablakomon bámultam kifelé, és arra lettem figyelmes, hogy esik az eső.
- Még is mi mást tudnék csinálni? – kérdeztem cinikusan még mindig kinézve az ablakon.
- Oké. Tehát, megint cinikus beszólásod volt. Tehát akkor vagy gyakorlod a cinikus beszólásokat, vagy pedig szomorú vagy. Tehát melyik? – mondta Kitti, aki akkor jött be a szobámba. Ezen elmosolyodtam. Nem válaszoltam neki, mert őszintén szólva én se tudtam.
Várjunk csak. Én Nándiéknál voltam. Akkor, hogy, hogy itthon vagyok? Lehet, hogy Nándi haza hozott, és ő volt az, aki eddig itt maradt, és nem Tomi?
- De, hogy kerültem haza? – kérdeztem két lány testvéremtől.
- Hát… Öhm… Szóval… Kitti pont Nándiékhoz ment, hogy… Elbeszélgessen vele, amiért annyira megbántott, mikor meglátott téged, és haza hozott. – mondta Alina és megint úgy tűnt, mint ha zavarban lenne. Ezzel a válasszal szertefoszlott az bennem, hogy egykori legjobb barátom még mindig törődik velem legalább egy kicsit is. Mindegy. Ezt így le is zártuk. Ezen kívül a napom átlagos volt. Anyu dolgozott, Dani a haverjaival találkozott, Alina Tomival volt egész nap és elmentek valami étterembe, Kitti meg egészen délután fél háromig hallgatta a szenvedésem, de utána el kellet mennie, mert Doriánnal találkozott. Így hát délutánra egyedül maradtam itthon. Egy ideig kapcsolgattam össze vissza a tv csatornákat végül meguntam és neteztem. Ahogy bekapcsoltam a laptopom az MSN automatikusan bejelentkező állapotban volt. Nem igazán foglalkoztam vele úgy, hogy neteztem tovább. Körülbelül olyan fél órája netezhettem mikor villogni kezdett az MSN ablak. Rá mentem és láttam, hogy Nándi írt. Hát ez fura.
Nándi: Jobban vagy?
Kinga: Mit érdekel téged?
Oké, tudom, hogy nem voltam a legkedvesebb, de ti is így reagálnátok, ha átéltétek volna a tegnapi napot, és a ma reggelt.
Nándi: Igazad van, hagyjuk.
Miután körülbelül egy percig az üzenetét bámultam bűntudatom támadt.
Kinga: Várj
Nándi: Mi van?
Kinga: Bocs, hogy bunkó voltam.
Írtam neki, mert azt hittem, hogy kibékülünk vagy hasonló. Hát a következő üzenete ezt a reményemet kizárta.
Nándi: Nem érek rá erre. Barbi vár. Gondolom téged is Kristóf.
Kinga: Oh, bocs, hogy élek! Menj hát akkor a Barbikádhhoz, és nem képzeld nincs itt Kristóf, mert Szegeden van!
Komolyan mondom… Áh. Én is bocsánatot kérek ez meg Barbarával jön. Nem hiszem el. Nem vártam, hogy erre válaszoljon, fogtam és kiléptem. Nem érdekel! Elegem van belőle. Fogtam a laptopom és arrébb tettem. Már nem volt kedvem netezni. Kikászálódtam az ágyból és egy kicsit megszédültem. Jaj, ne már. Nem akarok még ráadásul megint elájulni. Vettem egy mély levegőt és megkapaszkodtam az ágyban. Málna, aki egyébként végig mellettem feküdt oda ment a kezemhez és megnyalta. Nem szeretem, ha megnyal. Mindegy. Miután már kevésbé szédültem lementem a konyhába. Nem tudom miért, egyszerűen csak nem volt kedvem fent maradni. Kivettem a hűtőből egy kólát majd visszamentem a szobámba. Pont mikor lefeküdtem az ágyra akkor csengettek.
- Ezt nem hiszem el! – motyogtam magamnak. Felálltam majd lementem a kólával a kezemben.
Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Nándi az.
- Mi van? – kérdeztem cinikusan. – Barbika meg unt? – kérdeztem tőle, mire ő rezzenéstelen arccal nézett rám.
- Nem, nem unt meg. – válaszolta kimérten.
- Befejeznéd ezt, kérlek? – kértem tőle mire ő felvonta a szemöldökét.
- Már, mint, mit? – kérdezte.
- Az, hogy bármit mondok, te folyamatosan csak póker arcot vágsz. Halálosan idegesít. – mondtam neki.
- Oh, bocs, hogy nem mutatok ki minden érzelmet, mint te. – mondta grimaszolva.
- O hát ez érdekes. Csak, mert tegnap délelőtt még igen csak kimutattad. – mondtam neki.
- Na, és mi van a Te Kristófoddal? – kérdezte és a „Te” szót kihangsúlyozta. – Tán meg unt? – folytatta a beszédemet utánozva.
- Egy, nem így beszélek. Kettő, képzeld, Szegeden van egy esküvőn. – mondtam neki. Nem hiszem el, hogy eddig süllyedtünk. – Mond. Téged most komolyan az zavar, hogy Kristóffal járok? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. – Komolyan ezért mondtál le a barátságunkról? – folytattam és majd nem elsírtam magam. Nem! Erős vagyok, és megmutatom neki, hogy nincs igaza, hogy mindent kimutatok!
- Nem vetted még észre, hogy a barátságunknak már réges-régen lőttek? – kérdezte összefont karokkal. Erre a válaszra nem számítottam.
- Nem hiszem el, hogy ilyen önző vagy. – mondtam neki szemre hányóan. (azt nem tudom, hogy miért pont az önző szó jutott eszembe róla…) – Komolyan. Te már régen nem az, vagy aki egykor még a legjobb barátom volt. – mondtam neki szintén csak szemre hányóan. – Hagyjuk. Minek jöttél? – kérdeztem.
- Magam sem tudom. – mondta felre nézve.
- Rendben van. Akkor menj a Barbikádhoz. – mondtam neki és már be akartam csukni az ajtót mikor megszólalt.
- Tudod. Talán igaza volt neki tegnap. – mondta rám nézve. Döbbenten néztem rá. Mi van?! Most komolyan igazat ad annak a kígyónak, hogy egy ribanc vagyok?!
- Tűnj el innen, de most azonnal! – kiabáltam az arcába, és a kapu felé mutattam. Nem hiszem el, hogy leribancozott! – Menj! Gyerünk! Hagyj békén, és ne gyere ide többé! – mondtam neki kiabálva, majd rácsaptam az ajtót. Nem figyeltem, hogy elmegy-e. Ahogy becsuktam az ajtót zokogás jött rám. Neki dőltem az ajtónak, és lassan lecsúsztam rajta a földre ülve. Nem, nem azért sírtam, mert ezt mondta rám. Azért sírtam, mert nem hiszem el, hogy tényleg eddig jutottunk. Hírtelen a zsebemből elkezdett szólni a telefonom a The Wanted zenéje az: I Found You. Nem ismertem fel, hogy ki hív ezzel a zenével ezért sírás közben megnéztem. Kitti az. Gondolhattam volna. Mindig átváltogatja a csengőhangokat, hogy ő milyenen hív így sose tudom mikor hív ő. Most éppen ez a kedvence így nekem is ez a csengőhangom. Letettem a földre mellém a telefonom, és hagytam hadd csörögjön. Körülbelül negyed órát ülhettem még ott mikor aztán meguntam a sírást felmentem a szobámba és lefeküdtem. Nem voltam álmos, de azért elaludtam.
Mikor felébredtem azt vettem észre, hogy valaki valamivel bökdös. Elkaptam azt a valamit, amivel bökdöstek, mert nem igazán szeretem, ha bökdösnek, mikor alszom. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Dani bökdösött, egy seprű (??) nyéllel.
- Jóóó hír. Még él! – kiabált fel Dani és feltartotta a kezeit. Kicsit későn vette észre, hogy a seprűnyél a kezében van ezért leverte egy kicsit a plafonomat.
- Oké. Tehát egy seprűnyéllel nézed meg, hogy élek-e, és még a szobámat is megrongálod. – vázoltam fel neki az elmúl fél perc történéseit.
- Ja. – mondta és felröhögött. – Őszintén szólva csak a tanácsod kérne. – mondta egy kicsit komolyabb hangon.
- Az enyém? Aszta. – mondtam neki csodálkozva, és felültem az ágyamon.
- Ja. De, csak azért mert senki más nincs itthon. – mondta majd mind a ketten felnevettünk.
- Oké, hát akkor mond. – mondtam neki.
- Van egy csaj, aki tetszik. Szép meg minden, és egy csomó srác oda van érte meg minden. És… Szóval, hogy mit csinálja, hogy bevágódjak nála? – kérdezte mire én totál ledöbbentem.
- Öhm… Hát először is ne bökdösd egy seprűnyéllel. – mondtam neki mosolyogva. – Másodszor pedig, ne legyél vele bunkó. Kedveskedj neki. Szedd össze magad, hívd el randira, vidd el vacsorázni, mond el neki, hogy tetszik, és utána mindent mesélj el nekem. Vegyél neki virágot vagy valami ékszert. De az ékszer csak akkor jöhet szóba, ha már tudod, hogy egy kicsit legalább te is bejössz neki. Ne, hogy már fölöslegesen vegyél ékszert. Vidd el egy szép étterembe, majd kísérd haza, de első randi után ne csókold még meg! Szóval első teendőd, hogy megmutatod nekem a kis csajt. – mondtam neki mosolyogva, mire ő elővette a telefonját, és megmutatta. – Széplány. Szóval a második teendőd. Meg van a telefon száma? – kérdeztem mire ő bólintott. – És ő adta vagy valahonnan kunyeráltad? – kérdeztem a szememet forgatva arra utalva, hogy nem valamelyik hülye haverja adta-e meg. Ő kínosan elhúzta a száját, ami azt jelentette, hogy kunyerálta.
- Akkor semmi féle képen ne hívd még fel, csak ha ő adja meg. Mikor találkoztok legközelebb? – kérdeztem tőle.
- Ma este, Ricsi bulijában. – mondta Dani.
- Oké. Akkor ma félre hívod valami kevésbé zajos helyre, és elhívod randizni. – mondtam neki, majd felálltam, és elindultam az ajtóm felé, hogy lemenjek a konyhába enni.
- És utána? – kérdezte Dani.
- Először is juss el idáig. – mondtam neki. Lementem a konyhába Dani pedig követett és folyton a kérdéseivel bombázott.
- Figyelj! – mondtam neki és megfordultam vele szembe. – Csak annyi kell, hogy ne legyél félén, de nem legyél nagymenő se. Legyél kedves, és érezze, hogy szereted. Egy lánynak ennyi is elég. Ha meg rámosolyogsz, attól egyenesen pedig már elájul. – mondtam neki és megveregettem a vállát.
- Kösz hugi. – mondta és megölelt.
- Nincs mit. – mondtam neki.
- Csoportos ölelés. – kiáltotta el magát Kitti, aki akkor jött haza Alinával, és Doriánnal, majd ránk ugrott, mire elestünk mind a hárman.
- Aú, köszi, Kitti. – mondtam neki nevetve, majd összeborzoltam a haját. Az ajtón nem kettő, ha nem három fő lépett be. Alina, Dorián, és Kristóf. Alina Danit segítette fel, Kittit Dorián, engem pedig Kristóf.
- Hát te? - kérdeztem Kristófot, majd mielőtt válaszolhatott volna megcsókoltam.
- A feleség még sem akart, hozzá menni az unokatestvéremhez, amit teljesen megértek. – válaszolta mosolyogva. Elmosolyodtam majd nyaka köré fontam karomat, és még egyszer megcsókoltam.
- Khm. – hallottunk meg hírtelen egy köhintést. Persze, hogy az én drága bátyusom volt az.
- Gyere. – fogtam meg Kristóf kezét és felvezettem a szobámba. Mikor beértünk ő körül nézett majd megakadt a szeme a könyves polcomon.
- Aszta mennyi könyv. – mondta rájuk nézve. Én erre csak mosolyogva leültem az egyik babzsákomba. – Nem mondod, hogy még gördeszkázol is? – kérdezte mosolyogva mikor megakadt a szeme a parafatáblámra kitűzött képeknél, ugyan is az egyiken én egy gördeszkán állok.
- De. – mondtam neki mosolyogva. Kristóf oda húzta mellém a másik babzsákomat, és leült mellém.
- Megmutatod egyszer majd, hogy hogyan gördeszkázol? – kérdezte mosolyogva.
- Persze. – mondtam neki mosolyogva. Egy ideig még ilyesmikről beszélgettünk, hogy ki, mit tud, aztán ő megkérdezte, hogy mi volt ma?
- Nándi felidegesített, elájultam náluk, itthon ébredtem, unatkoztam, ő idejött, veszekedtünk, sírtam, Daninak szerelmi tanácsot adtam, végül Kitti ránk ugrott. – meséltem neki tömören.
- Elájultál? – kérdezte ijedten.
- Igen, de a doki szerint semmi bajom. – mondtam neki megnyugtatóan. – És veled mi volt
ma? – kérdeztem mellékesen.
- Ötkor indulás Szegedre, az esküvőre megérkezés, Dorina kritizálását, és hisztizését hallgattam, majd az esküvőből nem lett semmi, elindultunk haza, Vanessza meg képes volt elhozni egy tálca apró süteményt. – mondta Kristóf. Szóval neki is jól telt a napja. Vanessza, ha jól emlékszem ő a nővére.
- Dorina ugye, akivel tavaly találkoztunk, és utált, és szép egyenes barna haja volt? – kérdeztem tőle.
- Aha, unoka tesóm. És nem volt barátnőm. – mondta mosolyogva, felelevenítve a tavalyi beszélgetésünket, mire én elpirultam és elmosolyodtam.
- Mikor elsőnek volt táncóránk tudtad, hogy én ott leszek? – kérdeztem tőle.
- Nem. Azt se tudtam, hogy abba az iskolába jársz. Elkísértem anyut, mert ha valahol beiratkozás van, oda mindig elkísérem. Azt hittem, hogy most is csak pár kilencedikes kis bénák jönnek, akik majd visonganak meg hasonlók. Mikor megláttam Szelit ismerősnek tűnt, de nem tudtam, hová tenni. Aztán mikor megláttalak téged és Kittit akkor eszembe jutottatok, hogy honnan vagytok ismerősök. – mondta és itt egy kis szünetet tartott. Én ezt kihasználtam és közbeszóltam.
- Hát akkor azért néztél annyira? – kérdeztem tőle mosolyogva, mire ő mosolyogva bólintott.
- És nem tévesztettél össze Kittivel? – kérdeztem tőle.
- Először igen. De mikor jobban megnéztelek akkor a nevetésedből rájöttem, hogy te vagy az. Anyu nem akart a ti sulitokba tanítani, mert szerinte épp elég iskolában tanít már. Végül sikerült meg győznöm őt. Aztán mikor a könyves boltban találkoztunk és neked mentem véletlenül, az nem is volt annyira véletlen. Láttam, hogy ott voltál én pedig szerettelek volna jobban megismerni és nem csak a táncórákon. És hát ez sikerült is. – fejezte be majd megsimogatta az arcom. Én mélyen a kék szemébe néztem majd megcsókoltam.
- Nekem sokkal később esett le, hogy ki vagy. – mondtam neki.
- Mikor? – kérdezte mosolyogva.
- Egy nappal az után, hogy találkoztunk a könyvesboltban. – mondtam neki mosolyogva.
- Fő, hogy rájöttél. – mondta mosolyogva, mire én bólintottam. Kristóf belenyúlt a zsebébe és előhalászta a telefonját ami (gondolom rezgőre volt állítva ezért nem hallottam, hogy SMS-e jött. Megnézte majd visszarakta a telefonját a zsebébe.
- Mennem kell. – mondta elhúzott szájjal. – Anna írt, hogy Vanessza balhézik úgy, hogy mennem kell. – folytatta, majd felállt. Én is felálltam és lekísértem a kapuig.
- Sok szerencsét. – mondtam neki majd megcsókoltam.
- Köszi. – mondta majd elindult hazafelé. Visszamentem a házba, Kitti, és Dorián a konyhában voltak.
- Gyorsan túltetted magad Dávidon. – szólalt meg hírtelen Dorián mikor fel akartam menni a lépcsőn. Visszafordultam és szikrákat szóró szemmel néztem rá, és láttam, hogy Kitti is erre a kijelentésre lefagyott a mosogatás közben. (csodák csodája, hogy mosogat)
- Még is mit akarsz ezzel mondani? – kérdeztem Doriánt, aki még mindig nem nézett rám.
- Nem úgy értettem. – mondta mikor végre felém fordult, és meglátta dühös pillantásomat. – Úgy értem, hogy nem rég még totál szerelmes voltál belé most meg Kristóffal jársz. Nem azért mondom, mert védem a testvéremet, mert tudom, hogy egy dög volt. – mondta és megvonta a vállát. – Bírom Kristófot, jó fej, meg örülök nektek, csak egy kicsit furának találom, hogy összejöttetek, mikor nem rég még szerelmes voltál Dávidba. Ennyi az egész. – folytatta, és megint megvonta a vállát.
- O, hát… Azt hiszem Dávidba soha nem voltam szerelmes, csak… Csak azt hittem, hogy igen. – mondtam neki és megvontam a vállam mire ő bólintott. Gyorsan elővettem a telefonom és lefényképeztem Kittit ahogyan mosogat.
- Mit csinálsz? – kérdezte csodálkozva Kitti.
- Tudod, mivel nem igazán mosogatsz vagy csinálsz hasonló dolgokat ezért az ilyen dolgokat meg kell örökíteni. – mondtam neki mosolyogva.
- Ahogy érzed. – mondta nevetve. Ő tovább mosogatott, én pedig elindultam fel az emeletre.
- Kristóffal azért vigyázz. – szolt utánam egy hang mikor már majd nem fent voltam.
- Na és ezt most, hogy érted? – kérdeztem Doriánt, és az „ezt” szót ki hangsúlyoztam.
- Úgy, hogy sok barátnője volt már. Volt, hogy egyszerre több is. Csak vigyázz ne, hogy veled is ezt tegye. – mondta Dorián. Vettem egy mély levegőt, és úgy válaszoltam nyugodtan.
- Nem fogja. Nyugi. Köszönöm, hogy aggódsz. – mondtam neki, és rámosolyogtam. Ő viszonozta a mosolyt majd visszafordult Kittihez. Hogy miért kellett a nagy levegő? Ahhoz, hogy ne mondjam meg neki mérgesen a magamét. Kristóf szeret, én is őt. Ezen nincs mit csavarni. Ahogy felértem a szobámba, átöltöztem pizsibe, és lefeküdtem aludni. Vagy is csak akartam ugyan is megrezzent a telefonom a polcomon. Megnéztem ki írt.
Persze, csak Dorián idegesített fel… Ezt persze már
nem írtam vissza. Letettem a telefonom a polcra, és aludtam.
Remélem tetszett! :) <3 Ja, és ilyen üzenet képek jönni fognak majd. (De csak rövidebb beszélgetéseknél) :) Meg majd néha-néha beteszek egy kettő képet. :) Mint írtam a Tájékoztatóban azért nem teszek ki képeket mert a Ti fantáziátokra bízom a dolgot, de mivel a legtöbb blogban vannak képek, ezért az enyémbe is teszek bele néha-néha :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése