33.Fejezet

December 3., Szerda

Reggel Kittivel hamar elkészültünk, és indultunk is a suliba. Az oda vezető út csöndben telt. Mikor oda értünk, már mindenki ott volt (Szeli, Tina, Réka, Nándi, Dorián, Csabi, Bence, és Zoli) Kitti Doriánhoz ment, aki csókkal köszöntötte, én pedig Szeli mellett álltam meg. Nem sokáig beszélgettünk kint, mert aztán becsengettek. Az első két óra unalmasan telt (irodalom) aztán rajzon pedig egy gyümölcs tálat kellet le rajzolni. Még egy matekon voltam, aztán az ofő ki hívott a folyosóra.
- Anyukád van itt, hogy elvigyen a korházba, hogy levegyék, a gipszedet. – mondta kedvesen az ofő.
- Rendben. Kitti is jön? – kérdeztem tőle.
- Nem. – mondta, majd vissza küldött a terembe a cuccaimért.
- Hova mész? – kérdezte Szeli kérdőn nézve rám.
- Leszedik a gipszemet. – mondtam neki, majd elindultam az ajtó felé.
- És én? – kérdezte Kitti boci szemekkel az ofőre nézve.
- Te maradj itt. A jegyeidet nézve jót tenne neked, ha egy kicsit legalább figyelnél is. – mondta az ofő, mire Kittire öltöttem a nyelvemet mosolyogva.
- Ajj már. – mondta, majd ő is elmosolyodott.
- Csinálj majd képeket róla. – kiáltotta utánam Csabi.
- Persze, feltétlenül. – mondtam nevetve. Lementem az aulába ahol anyu már várt rám. Elindultunk, de nem igazán beszéltünk semmit. A korházban a gipszemet, egy kedves csajszi, és egy helyes srác (mind a ketten olyan húszon öt évesek lehettek) vette le. Jó volt, hogy újra kap levegőt a csuklóm, és, hogy már mozgathatom. A lány még rám szólt, hogy ne nagyon erőltessem meg, és, hogy legyen felkötve a nyakamba.
- Akkor ma nem is táncolhatok? – kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
- Milyen táncra jársz? – kérdezte a srác.
- Modern tánc. – mondtam neki.
- Akkor még nem táncolhatsz. – mondta a srác, majd kitessékeltek minket.
Miközben mentünk haza folyamatosan a csuklómat néztem. Mint ha ezer éve nem láttam volna. Na, jó ez elég hülyén hangzott.
Anyu otthon kirakott engem, de el kellett mennie, vissza, dolgozni. Felmentem a szobámba, hogy átöltözzek, majd neteztem egy kicsit.
„Szigeti Kinga: Őrület, milyen jó érzés, hogy már nincs gipsz a kezemen :D „
Miután ezt kiírtam Facebookra, lementem a konyhába, hogy egyek valamit.
Összedobtam egy meleg szendvicset, majd miután megettem, visszamentem a szobámba, hogy olvassak. Annyira elment az idő, hogy csak arra eszméltem fel, hogy Kitti jön be a szobámba.
- Hali. – köszönt, majd felállt az ágyamra, és ugrálni kezdett.
- Szia. – köszöntem vissza, mosolyogva, majd arrébb húzódtam, hogy nehogy ráugorjon valamimre.
- Mit csinálunk délután? – kérdezte, még mindig ugrálva. Értetlenül néztem rá majd válaszoltam neki.
- Ma lesz tánc is. – mondtam neki elmosolyodva. Kitti abbahagyta az ugrálást, és rám nézett.
- El is felejtettem. – mondta – Táncolhatsz már? És eljössz? Már, mint tudod. Kristóf is tuti, hogy ott lesz. – mondta majd megint elkezdett ugrálni.
- Még nem táncolhatok. Persze, hogy megyek. Nem érdekel Kristóf. – mondtam mire ő bólintott.
- Oké, de akkor én megyek készülni. – mondta majd leugrott az ágyamról, és kiment a szobából. Én is elkezdtem készülődni. Egy egyszerű farmert vettem fel, egy szürke ujjatlan pólót, és az egyik kedvenc pulcsimat, ami egyébként rózsaszín, és fehér vízszintes csíkos volt, és New Yorkos felírat volt rajta. Hajamat lazán felkötöttem, és egy alap sminket is feldobtam magamra. Míg nekem kellett, kb. húsz perc a készülődésre, addig Kittinek három negyed óra. Jó, de végül is ő jól is nézett ki. Na, mindegy. Anyu elvitt minket kocsival (közel van a suli, de kezdett besötétedni, és anyu minden féle képen el akart minket vinni) és mikor beléptünk a suliba láttuk, hogy már az egész „kis” csapat. Mind a húszonegyen. Nem vagyunk valami sokan, de szerintem azért kevesen sem. Mikor Dorián végzett, bementünk, és láttam, hogy Anita, Kristóf, és Dorina van bent. Oda mentem Anitához, hogy el mondjam, még nem táncolhatok.
- Anita levették a gipszet, de azt mondták, hogy még nem táncolhatok. – mondtam neki lebiggyesztett szájjal.
- Rendben, akkor ülj csak le nyugodtan. – mondta Anita mosolyogva, és megsimította a karomat, én pedig felültem egy padra Dorina mellé.
- Hol hagytad a ribancos cipődet? – kérdezte gúnyosan Kristóf. Nem túl hangosan mondta, de azért a többiek hallották.
- És te hol hagytad az új ribancodat? – kérdeztem tőle szintén gúnyosan.
- Vele beszélek. – mondta gúnyosan elmosolyodva, és felmutatta a telefonját, amit folyamatosan nyomkodott.
- Örülök. – mondtam neki.
 - Ti most szakítottatok? – kérdezte Alexa előttem állva.
- Igen. – mondtam neki összefont karokkal.
- Szuper. – mondta, elmosolyodva.
- Komolyan? Nem érzed magad pótléknak? – kérdeztem mire ő csodálkozva nézett rám.
- Elsőnek Dávid, most meg Kristóf. Következőleg kimet nyúlod le, vagy hajtasz rá miután szakítottunk? – kérdeztem tőle, mert fel idegesített. Még is mit képzel magáról?
- Attól függ. Ki lesz a következő? – kérdezett vissza gúnyosan mosolyogva, mire nekem leesett az álam.
- Rendben akkor álljatok be. – mondta Anita mielőtt válaszolhattam volna. Azt hiszem mindenki tudta, hogy a válaszom nem lett volna kedves.
- Én is beállok. – mondtam határozottan, és felálltam.
- Biztos? – kérdezte Anita aggódó pillantással nézve engem, csak ugyan, mint Kitti, és Szeli. Kristóf, és Alexa pedig inkább csodálkozva néztek.
- Igen. – mondtam, majd beálltam legelső sorba, középső oszlopába, ahol Anita tartogatta a helyet nekem, ha fellépünk.
Elindult a zene (Tiesto – Red Lights) elkezdtünk táncolni. Miközben táncoltam láttam, hogy erre már, Kristóf is letette a telefonját, és engem nézett. Végig táncoltuk a zenét, és mivel eléggé ugrálós táncos tanulunk ezért a lazán felgumizott hajam, kicsit szét is jött.
- Jó volt! Kinga a tiéd is, főleg, hogy eddig csak nézted. – mondta Anita dicsérve minket.
- Nyalizós. – motyogta Alexa jobb oldalamon.
- Mondtál valamit? – kérdeztem gúnyosan rá nézve. Ő csak megforgatta szemeit, majd oda ment Kristófhoz, és elkezdett vele flörtölni.
Ebben a percben három dolgot éreztem. Az első, hogy rettenetesen fáj a csuklóm, a másik, hogy mindjárt elsírom magam, ahogyan Kristófékat láttam, a harmadik pedig, hogy mérhetetlenül dühös vagyok.
- Kinga ülj le, és pihenj, mert nem tudsz majd fellépni. – mondta Anita, én pedig bólintottam és leültem Dorina mellé.
- Alexa te pedig gyere vissza és táncoljunk tovább. – folytatta Anita. Alexa visszament és tovább táncoltak. Egy idő után pedig én is megnyugodtam.
- Oké. Gyertek ide, mondani akarok valamit. – mondta Anita mikor szünet volt. Anita felült mellém, a többiek pedig körénk gyűltek. Én Anita, és Dorina között ültem, törökülésbe és lehajtott fejjel. (ugyan is a csuklómat vizsgálgattam)
- Tehát. Nem sokára lesz a centerbe egy fellépésünk, a karácsony miatt. Mondom a következőket, hogy miket fogunk táncolni… - mondta Anita, és felsorolt, három koreográfiát, amiket táncolni fogunk. Mindenki bólogatott.
- Kinga te pedig… - kezdte Anita mire én felnéztem rá csodálkozva. – Te az elsőnél nem táncolni, ha nem énekelni fogsz. – mondta mire bennem pedig meg állt az ütő, és ahogyan láttam nem csak én döbbentem le. (Kristóf, Alexa, és Kitti)
- Hogy… Én… Énekelni? – kérdeztem döbbenten.
- Igen, de csak ha vállalod. – mondta Anita, mire én bólintottam.
- Persze. – mondtam neki, ő pedig mosolyogva bólintott.
- Mi? Miért? Miért énekelhet? Azért mert a kis dög benyalizta magát, hogy Kristóffal járt? – kérdezte dühösen Alexa.
- Nem nyalizta be magát! – mondta Kristóf mérgesen Alexának, mire ő döbbenten nézett rá. Én is döbbenten néztem rá, mert nem gondoltam volna, hogy megvéd.
- Most meg te is véded? – kérdezte mérgesen Alexa Kristófot. Kristóf erre nem válaszolt, ha nem helyette Anita tette meg.
- Azért, mert jól énekel! Hallgasd csak meg. – mondta Anita majd rám nézett. Én megijedve néztem rá. Már, mint, hogy most énekeljek? Úr isten.
- Dorina kapcsolj be egy zenét. – mondta Anita neki, mire én oda hajoltam hozzá, és megsúgtam, hogy melyiket. Ő csak mosolyogva bólintott, majd oda ment a laptophoz, és bekapcsolta Miley Cyrus – 7 Things című számát. Én elkezdtem énekelni, mire mindenki csodálkozva nézett rám. Ez az a zene, amit mostanában közel érzek magamhoz, és a szövegét is tudom. Miközben énekeltem nem igazán néztem senkire, mert tuti kizökkentettek volna. Viszont a szemem sarkából láttam, hogy Kristóf néz a legjobban ledöbbenve. Mikor befejeztem, Kitti, és Dorina (akik ismerik a szövegét) megértően néztek rám, Szeli pedig ledöbbenve. Kristóf is döbbenten nézett, majd telefonját az asztalra ejtve, kirohant a teremből. Mindenki csodálkozva nézett utána, én pedig csak lesütöttem a szemem.
- Tehát… - szakította félbe, a hatalmas csendet, Anita – Akkor énekelni fogsz, téma lezárva. – mondta majd felállt mellőlem. – Szünet vége, álljatok be. – mondta Anita kettőt tapsolva. Mindenki szófogadóan beállt, még Alexa sem szólt semmit.
- Jó szám. – mondta Dorina mosolyogva, leülve mellém. –Azt hiszem, még Kristóf is tudja a szövegét. Magyarul. – mondta rám nézve, én pedig csak megvontam a vállam. Nem érdekel. Ez után a táncóra eseménytelenül telt. Kristóf nem jött be egész végig, Alexa pedig nem szólt be többet. Mikor vége lett, mindenki kiment, mi pedig Kittivel Szelivel, és Doriánnal utolsók ként mentünk ki. Mikor kimentem a telefonomon néztem, hogy mennyi az idő, közben pedig elidőztem a háttér képemen, amin Kristóf, és én vagyunk. Arra eszméltem fel, hogy Kitti belém bök, mire én felnéztem rá ő pedig a folyosó arra a végére mutatott, ami ellenkező irányban van a kijárattal. Oda néztem, és láttam, hogy a folyosó végén Kristóf ül a földön törökülésben, és maga elé bámul. Néztem őt, de ezzel a helyzettel nem igazán tudtam mit kezdeni.
- Nem akarok oda menni. Képes volt leribancozni, és ráadásul még csak nem rég szakítottunk ő pedig már azzal van, akivel előttem volt. – mondtam, neki a fejemet rázva.
- Akkor majd én. – mondta Kitti, és elindult Kristóf felé. Kitti mikor mellé, ért leült a fölre hozzá. Majd meg vesztem a kíváncsiságtól ezért hát halkan oda lopóztam, és a suliboxok mellé rejtőztem.
- Szereted őt? – hallottam Kitti hangját.
- Igen… - mondta Kristóf.
- Csak…? – kérdezte Kitti, Kristóf ki nem mondott szavát.
- Csak, folyton veszekszünk, és ebből már elegem van. És… Ő tényleg más. Én pedig úgy viselkedtem vele, mint ha olyan lenne, mint a többi. És még ha bocsánatot is kérnék, tuti nem bocsátana meg, amit meg is értek. – mondta Kristóf, majd sóhajtott egyet.
- Én, megértelek mind a kettőtöket, de nem gondolod, hogy ha mindig beszólsz neki, nem éppen kedvesen akkor meg végkép nem bocsát meg? – hallottam Kitti hangját.
- Tudom. – mondta halkan Kristóf.
- És komolyan összejöttél azzal a csajjal, akivel előtte jártál? – kérdezte Kitti, és hangján hallatszódott, hogy kicsit ezért, mérges is.
- De hogy. Csak ezt mondtam, de egyébként nem. A centerben pedig az a lány csak túlságosan szerelmes belém, és megtudta, hogy szakítottunk, ezért úgy gondolta, hogy csak úgy megcsókolhat. – mondta Kristóf. De akkor miért mondta a lány, hogy „Édes”?
- Annyira szerencsétlenek vagytok. – mondta Kitti, és ahogyan ismerem őt valószínűleg a szemeit forgatta.
- Miért? – kérdezte Kristóf értetlenűl.
- Azért, mert ő is rohadtul szeret, és te is őt. Még is itt bénáztok. – mondta Kitti, és ebben valóban igaza van.
- Már nem bocsátana meg nekem. – ismételte meg Kristóf.
- Ha nagyon-nagyon udvarolsz kitartóan, akkor talán igen. És most nem arra gondolok, hogy csók meg ilyenek. Ha nem, hogy elsőnek legyen az meg, hogy beszólások nélkül, meg tudtok lenni egy légkörbe, és bocsánatot kérsz tőle többször. Ajándékokat adsz neki, de nem ilyen méregdrága cuccokat, ha nem, mondjuk egy szál rózsa, egy mozizás, egy egyszerű, de gyönyörű nyaklánc, esetleg jobb esetben pedig könyv. De inkább ilyen romantikus, hogy virágcsokor, meg mozizás, bocsánatkérés és ilyenek. És ne legyél az a nagyszájú menőző! Légy kedves vele, de azért add meg a saját stillusod. Ja, és csak mondom, hogy a vörös rózsa a kedvence. – adta a tanácsokat Kitti.
- Nagyon, köszi, a tanácsokat, de azt hiszem elsőnek azzal kezdem, hogy csöndben maradok, és nem szólogatok be neki. – mondta Kristóf végül, majd hallottam, hogy valamelyikük fel áll és elindul. Te jó ég, lefogok bukni! Gyorsan fogtam magam, és bementem a mögöttem lévő ajtón, ami egyébként a női mosdó volt. Úgy két perc után kiléptem az ajtón, és szerencsétlenségemre egy kék szempárral találtam magam szembe. Kristófba botlottam bele,mikor kiléptem.
- Bocs. – motyogtam, majd kikerültem, és elindultam a kijárat felé.
- Még mindig szép hangod van. – mondta mikor utánam jött.
- Kösz. – mondtam neki, majd megnéztem a telefonomon az időt. Nem tudom miért nézem mindig, hogy hány óra van. A háttér képem még mindig az amikor Kristóffal vagyok rajta úgy, hogy ezt ő is látta, sajnos.
- Miért pont ezt a dalt választottad? – kérdezte, és hangjából csak úgy sütött a kíváncsiság.
- Ezt a dalt éreztem magamhoz közelinek. – mondtam rá sem nézve, és megvontam a vállam.
- Miattam? – kérdezte, én pedig nem tudtam válaszolni. Nem, akartam az igazat, mondani, hogy igen, ezért inkább nem mondtam semmit. Ő pedig ezt igennek vette.
- Kinga állj meg, kérlek. – mondta lágy hangon, és karomat, gyengéden, de még is határozottan megfogta, hogy megállítson.
- Mi van? – kérdeztem ingerülten, a szemébe nézve.
- Nagyon sajnálom, hogy egy tapló voltam! – mondta mélyen a szemembe nézve.
- Igen az voltál! – mondtam szikrákat szóró szemmel, rá nézve.
- Tudom. És sajnálom. – mondta, mélyen a szemembe nézve. Jaj, istenem ne nézzen már így! Annyira, bele tudok feledkezni mindenbe, mikor így néz a szemembe. Egyszerűen elveszek bennük.
- Kérlek. – mondta sokkal halkabban. Ébresztő Kinga! Nem rég még ribancnak hívott! Ne, hogy már így beadd a derekad!
- Ha annyira sajnálod, miért ribancoztál le folyton? – kérdeztem kizökkenve fogva tartó tekintetéből, és dühösen néztem rá. Nem válaszol, csak lesütötte szemeit.
- Fogalmam sincs. – mondta rám se nézve.
- Pff. – pufogtam, majd megfordultam, és elindultam haza. A többiek kint vártak, és mikor megérkeztem indulhattunk is.
Otthon Kitti, és Dorián felmentek Kitti szobájába, én pedig a sajátomba. Bekapcsoltam a gépem, és azonnal láttam, hogy villog egy ablak. Rögtön megnyitottam, mert láttam, hogy Nándi az. Másolom.
Nándi: Szia. Milyen volt a tánc?
Kinga: Szia. Aránylag jó. Neked a délután?
Nándi: Eltelt. Kristóf is ott volt?
Kinga: Aha, de nem érdekelt.
Nándi: Ok. Holnap jössz centerbe? A többiek is ott lesznek. J
Kinga: Nem tudom, majd megkérdezem anyut. J Kik lesznek?
Nándi: Az egész osztály. J Még Dóri is. J
Kinga: Okés. Szerintem Kittivel mind a ketten megyünk. J
Nándi: Lépnem kell, majd beszélünk. Szia.
Kinga: Oké, szia.
Miután ezt megbeszéltem Nándival, ki léptem az MSN-ből, mert az osztályból, senki nem volt fent. Éppen a plafont bámultam, mikor kopogtak az ajtómon.
- Gyere. – kiáltottam, mire Alina jött be.
- Kibékültünk Tomival. – mondta feldobódva.
- Akkor jó. – mondtam neki mosolyogva.
- Mindjárt át jön. Te mit csinálsz? – kérdezte, az ágyam előtt állva.
- A plafont bámulom, és azon gondolkozom, hogy mennyire unatkozom. - mondtam neki unottan.
- Hát, akkor társulhatsz Danihoz. Ő is éppen ezt csinálja. – mondta még mindig mosolyogva. – Na, de megyek, mert Tomi mindjárt itt van. Bocsi. – folytatta.
- Oké, nem baj. – mondtam neki, majd a plafont bámultam tovább. Hallottam, hogy halkan felnevet, majd ki megy a szobámból. Sóhajtottam, majd fel álltam az ágyról, és átmentem a mellettem lévő szobába.
- Mit csinálsz? – kérdeztem mikor beléptem az ajtón.
- Szenvedek. – mondta Dani, unottan, és mikor beléptem fejét épen az ágyról lógatta le. Lefeküdtem mellé, és én is lógattam a fejemet.
- Te? – kérdezte rám se nézve.
- Szint úgy. – mondtam neki, majd mind a ketten bólintottunk.
- Ennyire fontosak lennének nekünk a Bodnárok? – kérdezte rám nézve.
- Én nem tudom. Nesszánál te cseszted el. – mondtam neki, és megvontam a vállam. Vagy is csak próbáltam, mert fejjel lefelé ez kicsit nehéz volt.
- Nálatok? – kérdezte Dani.
- Fogalmam sincs. Azt hiszem mind a ketten. – mondtam neki, majd felültem az ágyon.
- Téged, viszont Nessza még mindig szeret. És ha tényleg nagyon könyörögnél neki, egy csokor virággal, valószínűleg megbocsátana. – mondtam, neki, mire ő is felült.
- Gondolod? – kérdezte, és szemében láttam, hogy megcsillant a remény.
- Próba szerencse. – mondtam én megvontam a vállam. – Menj. – mondtam és lelöktem őt az ágyról. Dani leesett az ágyáról, majd felállt, és kiment a szobájából. Jó lenne, ha összejönnének megint. Összeillenek. Kimentem Dani szobájából, és lementem a konyhába, egy kóláért. A konyha pulton ülve ittam a kólám, majd mikor végeztem, visszamentem a szobámba. Hírtelen felindulásból elővette, a rajzfüzetemet, és elkezdtem rajzolni.
Két órán keresztül csak rajzoltam, aztán mikor már úgy éreztem, hogy leszakad a kezem abba hagytam. Félre tettem a rajzos cuccom, és előhalásztam a csörgő telefonomat, az ágyam végéből. Kristóf hívott. Nem akartam vele beszélni ezért kinyomtam. Még négyszer hívott, és végig kinyomtam. Ez után már nem hívott, de nem is bántam.
Dani még sokáig nem jött haza, ami szerintem azért volt, mert kibékültek Nesszával. Az este végig olvastam, aztán pedig a Vámpírnaplókat néztem. A film nem igazán kötött le, és a szobámban is unatkoztam. Lementem, a konyhába hátha valaki van itthon.
Hát… Dorián Kittivel volt itthon, Alina, és Tomi szintén. Dani, pedig Nesszáéknál.
Anyu volt csak lent a konyhában Málnával.
- Miért vagy ilyen szomorú kicsim? – kérdezte mikor meglátott. Sóhajtottam, majd felülve a konyha pultra, elmeséltem anyuknak mindent. Nem lepődtem meg azon, hogy mikor befejeztem a mondandómat, anyu csak tágra nyílt szemekkel néz rám.
- Öhm… Hát… - kezdte anyu, de láthatóan nem nagyon tudott mit mondani.
- Hagyd csak. Én se tudok mit kezdeni a helyzettel. – mondtam neki legyintve, mire ő megértően bólintott.
- Tényleg jut eszembe. Át tették az esküvőt Anették. Szombaton lesz. – mondta anyu.
- Oké. – mondtam a vállamat megvonva. – Visszamegyek a szobámba szenvedni. – mondtam neki, mire anyu csak mosolyogva bólintott. Leszálltam a pultról, és felmentem a szobámba. Mikor felmentem bekapcsoltam az MP3-mam és szenét hallgattam.