Táncoslány 9.fejezet

Október 3. szerda

Reggel a suliban félre hívtam Dávidot, hogy megbeszéljük, hogy akkor most mi a baja.

- De most komolyan mi a bajod? - kérdeztem tőle már másodjára.

- Tegnap reggel láttad azt a srácot, aki bejött a sulinkba és én utána bejöttem?-

- Igen, az osztályba a lányok csak úgy emlegetik, hogy a "jóképű idegen"- mondtam és a végén elmosolyodtam.

- Igen, ő a testvérem-

- Ööö... Mi van? - kérdeztem, mert ez eléggé ledöbbentett.

- Igen jól hallottad, ő a testvérem-

- Gondolhattam volna! A szemetek túlságosan egyforma volt, hogy ne legyetek rokonok. Amikor bement a suliba akkor olyan kedves volt a szeme, mint neked szokott. De amikor kijött akkor olyan volt amilyennek a te szemedet még nem láttam. Olyan...mérges...-

- Igen, tudom. -

- De... Nem azt mondtad, hogy csak egy testvéred van és az Flóra?- jutott eszembe hírtelen, és ettől kicsit összezavarodtam.

- De, én is eddig úgy tudtam. -

- Aha. - még most se értettem nagyon, de nem baj.- És akkor most, hogy, hogy így hírtelen előkerült?-

- Nem tudom, azt mondta, hogy újra velünk akar lenni, meg minden. De az a vicc benne, hogy még csak nem is értettem, hogy hogyan érti azt, hogy: "újra veletek akarok lenni" Hiszen nem is volt velünk soha. -

- Lehet, arra gondol, hogy amikor még kicsik voltatok és te erre nem emlékszel.-

- Az lehet, nem tudom. Ma, a Csaba centerbe találkozunk, lenne kedved velem jönni?-

- Ha nem zavarok, akkor igen-

- Nem, nem zavarsz- mondta aztán becsengettek. Ma, két nyelvtan egy tesi egy infó egy irodalom, és két matek volt utána mehettünk haza. Otthon megkérdeztem anyut, hogy elmehetek-e a centerbe, és bele egyezett. Felhívtam Dávidot, hogy akkor hol találkozzunk. Miután, megcsináltam a leckét (hála az égnek csak matekból volt) utána átöltöztem, megcsináltam a hajam és egy kis sminket is tettem fel magamra, aztán indultam is.(A kedvenc tapadós farmer szoknyámat vettem fel alá egy térdig érő cicanadrágot, egy pántos szürke pólót, fölé egy bolerót, cipőnek meg a sarumat mivel októberhez gépest elég jó idő van. A hajamat kiengedtem, és egy fekete hajpánttal hátra fogtam és füstös sminkel sminkeltem ki magam) Út közben nem tudom miért, de valahogy bele gondoltam, hogy nekem Dávid mégis kicsodám? És, hát rájöttem, hogy

kezdek többet érezni, mint puszta barátságot. Azt, hogy ezt hogyan mondom el... Na, azt nem tudom. A Center előtt Dávid már ott várt.

- Szia - köszöntem neki.

- Szia, nagyon szép vagy! – mondta.

- Köszi - mondtam elpirulva. Aztán kitárta előttem az ajtót, hogy bemehessek. Bent, mint mindig nagy volt a zsivaj. Dávid a mozgólépcsőhöz vezetett, hogy felmehessünk a második emeletre. Fent az egyik könyvesboltba mentünk be. Na ahogy megláttam azt a sok könyvet majd nem elájultam. Imádom a könyveket!!De ezt nem sokan tudják rólam. Csak Anyu, Alina, Kitti, Dani, Szeli, és Nándi.

- Szeretnél körbe nézni? - kérdezte Dávid. Hát úgy látszik, vagy azért mert annyira ismer vagy azért mert látta a nézésemből, hogy rettenetesen szeretnék körbe nézni.

- Igen. De amúgy itt találkoztok?-

- Igen. -

- Akkor én megyek is körbe nézni - mondtam és elmentem a másik sorba körül nézni. Szerintem olyan félórát böngészhettem, végül megállapodtam egy könyvnél. Amikor oda mentem Dávidhoz akkor vettem észre, hogy már nincs egyedül.

-Ó...majd visszajövök később akkor... - mondtam, mert zavarba voltam, hogy csak úgy oda állítottam.

- Engem nem zavarsz. - mondta Dávid, rám nézve majd a "jóképű idegenre"

- Engem sem zavar egy ilyen széplány jelenléte. – mondta én meg ettől végkép zavarba jöttem.

- Köszönöm - mondtam eléggé zavarba.

- Kinga, ő itt Dorián. Dorián ő itt Kinga. - mutatott be egymásnak Dávid.

- Kovács Dorián. Dávid testvére. - nyújtotta a kezét a "jóképű idegen" vagy is Dorián.

- Szigeti Kinga. Dávid barátnője. - mondtam és kezet ráztam Doriánnal. Amikor azt mondtam, hogy "Dávid barátnője" azt fogalmam sincs, hogy hogyan értettem.

- Úgy érted, hogy jártok vagy csak barátok vagytok? - kérdezte Dorián, és amikor Dávidra néztem ő a padlót nézte utána pedig a szemembe nézett és úgy láttam, hogy mint ha ő is kérdezné.

- Csak barátja vagyok. - mondtam Doriánra nézve aztán Dávidra is ránéztem és láttam a csalódottságot a szemében.

- Értem, ha jól sejtem mi tegnap reggel már észrevettük egymást. Én legalább is észrevettelek. -

- Az egész suli téged nézett, de azon kívül igen észrevettelek. - mondtam mosolyogva. -- Legfőbbként a testvérem. – tettem még hozzá, mert Kitti valóban mint ha „első látásra beleszeretett volna”

- Ó igen? -

- Igen az ikertestvérem Kitti-

- Hát, ha az ikertestvéred, akkor biztosan ő is ilyen szép mint te. - mosolygott rám, én meg visszamosolyogtam rá. Oké most már ezektől a bókoktól egyre jobban kezdek zavarba jönni.

- Őőő...Elnézést most megyek. – mondtam - Úgy értem körülnézni még a könyvek közül. - mondtam és visszamentem a polcok közé. Kb. tíz perc után a legközelebbi polchoz mentem csendben hát, ha hallok valamit, de nem hallottam semmit úgy, hogy ki néztem, mint ha a könyves polc szélén lévő könyvet nézném. Mikor, felnéztem már csak Dávid volt ott egy babzsákon ülve. Láttam, hogy valami baj van úgy, hogy oda

mentem hozzá.

- Hé. Mi volt? Mi, a baj?-

- Semmi -

- Biztos? -

- Igen, meg egyeztünk, hogy megpróbálunk "össze szokni".-

- Az jó! Akkor mi a baj?-

- Semmi csak fáradt vagyok. - tudom hogy nem az a baja hogy fáradt. De inkább nem erőltettem, ha nem hát nem.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem

- Persze. Nem veszel könyvet?-

- Nem. -

- Biztos? -

- Igen -

- Akkor mehetünk? - haza kísért, de útközben nagyon csöndben volt és nem tudom mi a baja. Miután, haza értem Alinának elmeséltem mindent, mert Alinának el lehet, mert egy rész nem adja tovább más rész meg ő megért mindig. Este, megint megnéztük a napi The Vampire Diaries részt és utána lefeküdtünk aludni.