Táncoslány 12.fejezet

Október 6. vasárnap

Reggel fél kilenckor keltem. Mikor, felkeltem totálisan fáradt voltam ezért is az első gondolatom még egy jó nagy alvás. Meg is kezdtem a "jó nagy alvást" csak éppen egy kis bökkenő meg akadályozott benne. Az, hogy a szomszéd szobából üvölt a zene.

-Jaaaj ne máár! - mondtam és az egyik párnámat a fejemre tettem. Na, ez nagyjából sikeres volt úgy, hogy be is aludtam. Mikor felkeltem, pontosabban mikor másodjára felkeltem, akkor már nem ment a zene viszont azt is észrevettem, hogy kilenc óra van. Mikor, lementem a konyhába Anita éppen kávét ivott.

- Anyu? - kérdeztem Anitától.

- Be kellett mennie, dolgozni. -

- Kitti fent van már?-

- Igen, körülbelül olyan fél órája lejött ő is, csak utána csörgött a telefonja aztán veszekedett valakivel, majd bement a szobájába és az óta nem jött ki. - ez szokatlan Kittitől, ő nem szokott senkivel sem veszekedni általában.

- Mindjárt felmegyek hozzá. - mondtam közben csináltam magamnak és Kittinek is egy kakaót (majdnem minden reggel kakaót iszunk, nem tudom miért) majd felmentem hozzá. Bekopogtam az ajtón, de nem válaszolt úgy, hogy bementem. Kitti az ágyán ült felhúzott térdekkel a telefonját szorongatva és láttam rajta, hogy nem rég sírt.

- Kittiii, mi a baj? - kérdeztem tőle az ágyához sétálva majd a kakaókat a szekrényére tettem.

-Sem-mi. - mondta szipogva.

- Naa mond már. - nógattam, mert láttam rajta, hogy valami nincs rendben.

- Semmi...csak...az, hogy a Csabi azt mondta, hogy ami tegnap volt azt nem gondolta komolyan...és, hogy ő nem szerelmes belém. - mesélte Kitti és megint elkezdett egy kicsit sírni.

- Uh. Sajnálom. Mást nem mondott? Csak, mert nem úgy nézel ki, mint akinek csak ennyit mondtak...-

- Még azt is mondta, hogy ő az Alexába szerelmes és, hogy ő nem fog "ilyen kis jött menttel összejönni" mint amilyen én vagyok. -

- Uuu. Na, ezúttal messzire ment! Hétfőn beszélek vele!! - mondtam Kittinek, mert azért ez már durva, hogy ilyet mondjon!

- Ne kérlek Kinga ne! - kérlelt Kitti.

- De igen!De most nyugodj meg szépen és idd meg a kakaódat. - mondtam neki majd odaadtam a kakaóját. Mire megitta már kicsit összeszedettebbnek tűnt. De ettől függetlenül hétfőn elbeszélgetek a Csabival! Aztán, felöltöztünk mind a ketten és bementünk a városba egy kis mekibe fojtani Kitti bánatát. Mikor bementünk a Csaba Centerbe, a mozgó lépcsőnél láttam valakit csak nem tudtam, hogy ki az, de nagyon

ismerős volt. Mikor közelebb mentünk akkor vettem észre, hogy Dorián az. Ő is észrevett így kénytelen voltam rámosolyogni legalább egy kicsit.

- Szia, Kinga. - köszönt oda nekünk.

- Szia, Dorián. - mondtam neki én is.

- Khm - köhintett Kitti.

- Jaj, ne haragudj, el is felejtettelek bemutatni egymásnak titeket. Dorián ő itt az ikertesóm Kitti. Kitti, ő itt Dorián Dávid tesója. - mutattam be őket egymásnak. Kitti kezet fogott Doriánnal, és ahogy észrevettem Kitti egy fokkal összeszedettebbnek tűnt, mint kb. öt perccel ez előtt.

- A mekibe megyünk. Velünk tartasz? - kérdeztem Doriánt.

- Nem köszönöm, egy barátommal találkozom. - mondta mosolyogva.

- Ja, oké akkor nem is tartunk fel. - mondtam szintén mosolyogva.

- Akkor, sziasztok és jó mekizést!-

- Köszi. Szia. - köszöntünk egyszerre Kittivel.

- Te hallod engem kiráz a hideg ettől a sráctól! Valahogy, TÚÚL titokzatos! De, amúgy jól néz ki! Már amennyit lehet látni belőle a napszemüvege meg a sapija miatt. - mondta Kitti vigyorogva.

- Ja engem is egy kicsit!Az a sapka mindig rajta van. Vajon miért? Amúgy, tényleg jól néz ki. - mondtam Kittinek szintén mosolyogva

- Na, akkor megyünk mekibe vagy sem? - kérdeztem.

- Ja, de mehetünk. - mondta Kitti és elindultunk a mekibe. Miután, ettünk a mekiben kicsit még nézelődtünk a boltokban utána haza mentünk, otthon meg filmeket néztünk. Olyan, délután kettő óra környékén értünk haza és kb. négykor kezdtünk el nézni filmet.