Táncoslány 18.fejezet

Október 12. szombat

Reggel mikor felkeltem Málna még a laptopom mellett aludt. Felöltöztem majd lementem a konyhába, hogy megnézzem, ki van itthon. Lent, nem volt senki viszont Málna elkísért, mert közben felébredt. A hűtőn találtam egy papírt, amire az volt írva, hogy:

"Ma korán kellett be mennem, dolgozni majd jövök. Puszi anya!"

Kivettem a hűtőből egy kólát majd felmentem a szobámba, hogy netezzek kicsit. A Facebookon tegnap délután egy csoportba vettekbe, a DanceGirl nevű csoportba. Vagy is a tánc csapatunk csoportja. Ebbe, ahogy bele gondoltam a nevébe, hogy miért pont DanceGirl eszembe jutott, hogy egyik fiú se jött el táncra vagy legalább is nem iratkoztak be azok a suliból, akik azt mondták, hogy járni fognak. Jó, a Dorián ott volt, de Anita állítása szerint ő nem hozzánk fog járni, mert ő már régebb óta jár hozzá, és ő nem az alapoknál kezdi, mint mi.

Tényleg Doriánról jut eszembe. Kittinek ma lesz vele randija. Remélem, hogy jól fogja érezni magát. Már, mint Kitti. Már épp be akartam kapcsolni valami filmet mikor csengettek. Lementem megnézni, hogy ki az és Laci volt (Alina ex pasija) Komolyan azok után, hogy mekkora bunkó módon szakított Alinával (Alina állítása szerint bunkó volt) még képes volt idejönni?

-Te meg mit keresel itt?! - kérdeztem összefont kézzel előtte állva és eszem ágában sem volt kedvem őt behívni pedig tudom, hogy erre várt.

- Alina itthon van?- kérdezte figyelmen kívül hagyva, hogy "semmi-kedvem-hozzád" hangsúllyal mondtam neki, hogy mit keres itt. Hát, igen már régen is ilyen "jó" volt a kapcsolatunk...

- Közöd?- jó tudom, hogy bunkó voltam, de vele szembe bármikor kérnie sem kell senkinek. Már akkor se bírtam mikor Alina vele járt.

- Ki az?- hallottam Alina álmos hangját a lépcső felől. Gondolom most ébredt fel.

-A bunkó exed. - mondtam neki és még mindig összefont karral álltam Laci előtt, és még mindig őt néztem és nem éppen a kedvesebbik nézésemmel. Mikor Alinának szerintem leesett, hogy mit mondtam hallottam, hogy visszafordult és kezd vissza menni a lépcső felé.

- Akkor csak nyugodtan csukd be az ajtót!- mondta. Na, igen ezt az Alinát szeretem. Ahogy, mondta mosolyogva be is csuktam az ajtót és be is zártam. Majd felmentem a szobámba és Alina is jött velem be.

- Gondolom most keltél fel, mert máskor nem biztos, hogy ilyet mondasz, ha teljesen fent vagy. - mondtam neki mikor befeküdt mellém (Málna köztünk feküdt)

- Egyszerűen csak nincs kedvem hozzá. Készülni akarok az egyetemre, és a bálra, ami jövő hét szombaton lesz. -

- Az jó! Kár, hogy nem lehetek ott. - mondtam Alinának. Tényleg milyen jó lenne, ha egy igazi (!!) Bálra mehetnék. Plusz Alinával is ott lehetnék és így megnézném, hogy még is, hogy is néz ki az a srác.

- Tényleg kár! Én is szeretném, hogy Kittivel ott legyetek de...-

- De ez egy egyetemi bálféleség és én se kérném, hogy eggysezkedj azzal a Londoni sráccal, meg amúgy is nekünk akkor lesz valami sulis ünnepség. - szakítottam félbe.

- Kb ja. Na, de én megyek is vissza a szobámba aludni. - mondta majd felkelt az ágyamból és elindult ki.

- Hát igen, aki éjfélig beszélget telefonon egy Tamás nevű sráccal, aki most Szegeden van, az bizony fáradt is lehet...- mondtam mosolyogva.

- Héé nem ér hallgatózni, és amúgy is Tamás a Londoni srác. - mondta mosolyogva ő is.

- Akkor miért Tamás, ha angol?-

- Mert az édesanyja magyar volt és ragaszkodott hozzá, hogy magyar nevet adhasson neki. -

- Aha. - mondtam, majd Alina kiment a szobámból. A délelőtt többi része nem mondanám, hogy valami érdekes volt. Dani tanult (kivételes esetben) Alina folyamatosan a telefonon lógott és folyamatosan mosolygott, Kitt meg be volt zsongva a délutáni randija miatt. Úgy látszik igazán megkedvelte Doriánt.

- Dávid még mindig nem jelentkezett?- kérdezte Kitti mikor folyamatosan a fürdőszoba és a szobája között mászkált, mert mutatta, hogy hogyan csinálja meg a haját.

- Nem, de már nem is érdekel. - mondtam neki és tényleg már úgy voltam vele, hogy nem érdekel, közben meg a telefonomat forgattam a kezem között.

- Aha. Szerinted?- kérdezte a hajára mutatva, ami szerintem túl volt komplikálva. Fel volt gumizva meg valahogy fonás is volt benne. Hát igen, Kitti fodrásznak készül, és mivel én nem, ezért nem tudtam, hogy hogyan van megcsinálva.

- Szerintem egyszerűen csak engedd ki. Úgy vagy a legszebb. - mondtam közben Kitti már ment is be a fürdőszobába. Mikor ki jött leengedett hajjal olyan szép volt.

- Nagyon szép vagy!- mondtam.

- Köszi. - mondta közben meg nézte a telefonján, hogy menni az idő. - Na, én indulok. -

- Oké, jó szórakozást. - mondtam közben ő le a lépcsőn ment, én meg a szobámba, mert én még csak most kezdtem elkészülődni, bár nekem nem kell olyan sokáig, mint Kittinek, mert én ugye nem randira csak a Centerbe az egyik könyvesboltba megyek. Kb olyan fél kettőkor indultam el. Út közben zenét hallgattam. Mikor oda értem elkezdtem körbe nézni. Olyan fél órája nézelődhettem majd meg állapodtam a Szent

Johanna Gimi című könyv első, második, és harmadik részénél, plusz még a Felejtés édes íze című könyvön gondolkoztam. Kitti szerint jó a Szent Johanna Gimi. És ha már eleve Kitti kiolvas egy könyvet, akkor tényleg jó lehet. Miután kiválasztottam őket és mentem ki a könyvespolcok közül, valaki nekem jött és ennek köszönhetően kiestek a könyvek a kezemből.

- Jaj, ne haragudj nem figyeltem!- mondta a srác, aki nekem jött majd segített összeszedni a könyveket.

- Semmi baj. - mondtam neki kedvesen. Mikor észrevettem, hogy ki is az még inkább nem haragudtam. - Kristóf?- kérdeztem, mert teljesen nem voltam biztos benne.

- Igen. - mondta majd szerintem ő is akkor ismert fel. - Kinga?- kérdezte mosolyogva.

- Igen. - mondtam én is mosolyogva.

- Hát...Nem gondoltam volna, hogy egy olyan lány, aki olyan jól táncol, mint te, olvas. –mondta, majd oda adta az összeszedett könyveket.

- Köszi. Hát én meg eleve azt nem gondoltam volna, hogy valaha járni fogok táncra. -mondtam neki.

- Miért?- kérdezte.

- Nem hiszem, hogy érdekelne. - mondtam legyintve.

- Elmesélhetnéd, mondjuk egy pizza mellett. - mondta kedvesen mosolyogva, nekem meg hírtelen megremegett a gyomrom (ez mitől volt?)

- Öhm... Persze. – mondtam, mert ennek örültem is és zavarba is voltam. Aztán elindultunk pizzazó felé miután kifizettem a könyveket (csak a Szent Johanna Gimit vettem fel). Mikor, beültünk Kristóf rendelt egy pizzát.

- Na és most már elmeséled, hogy miért nem gondoltad volna, hogy modern táncra fogsz járni?- kérdezte.

- Hát...Én régen mikor kicsi voltam akkor balettra jártam Kittivel együtt. Az volt az életem. Mikor, olyan tizenkettő éves voltam egy fellépésünkön, rosszul léptem és eltört a lábam. A korházban azt mondták egy nem balettozhatok, többé, mert ha tovább folytatom a gerincem fog tönkre menni. Nekem azt konkrétan nem mondták, hogy miért. Kitti, akkor azt mondta, hogy hogyha én nem táncolhatok többé akkor

ő se fog többé táncolni. Közben ezen a nyáron kiderült, hogy most már járhatok táncra, mert amiért több évig nem táncoltam rendbe jött a gerincem. De most már nem hiszem, hogy ugyan olyan jól tudnék balettozni, mint régen, és azt hiszem most már nem is szeretem annyira. És hát nem hiszem, hogy Kitti járna még táncra. De, mikor ti, vagy is Anitáék jöttek a szüreti bálra akkor annyira jól táncoltatok, hogy Kittinek és nekem is megjött a kedvünk. És mivel most már én se fogtam vissza Kittit a gerincem miatt ezért iratkoztunk be. -

- Hát ez igazán kedves volt a testvéredtől!- mondta Kristóf mosolyogva.

- Igen az. - mondtam én is mosolyogva.

- Alig ismersz még is elmondtad ezt, és ahogyan mondtad, nem úgy tűnt, mint ha bárkinek elmesélnéd ezt. - mondta és tényleg jól rá érzett.

- Nem, valóban, nem szoktam reklámozni ezt, de megkedveltelek és nem is olyannak tűnsz, mint aki elmondaná bárkinek. - mondtam mosolyogva, de attól még komolyan gondoltam.

- Ennek örülök, hogy megkedveltél. - mondta is mosolyogva. - És szerintem akkor itt az ideje, hogy jobban is megismerj. -

- Igen szerintem is, hogy te is engem. - utána még ilyen semleges dolgokról beszéltünk, hogy kinek hány testvére van meg ilyenek (egy tizenkettő éves húga van, akit Annának hívnak és egy nővére, aki, tizennyolc éves és Vanesszának hívnak) Miután befejeztük a pizza evést elmentünk a városba csak úgy sétálni minden felé. Vagy, is ez volt a terv. Mikor, kimentünk a Centerből Dávid pont szembe jött velünk. Felhúzott, szemöldökkel nézett elsőnk rám majd Kristófra.

- Ez meg ki?- kérdezte és a hangsúlyából azt hallottam, hogy lenézően kérdezi.

- Miután tegnap csak úgy elmentél azért, mert nekünk volt igazunk, és az óta nem is jelentkeztél, ezek után szerintem nem igazán kell megmagyaráznom, hogy kivel, és miért töltöm a hétvégémet. - mondtam neki határozottan.

- Ahogy gondolod. - mondta feltett kezekkel maga elé, mint, ha megadná magát majd bement a centerbe.

- Őőő...Ez ki volt?- kérdezte Kristóf

- Bocsi csak nem volt kedvem hozzá, mert eléggé megbántott...Amúgy meg Dávid a neve, és Kitti jelenleg az iker testvérével randizik. -

- Aha. - mondta és nem is kérdezte tovább, hogy ez mi volt meg ilyenek. Tök normálisan megértette, amit mondtam vagy pedig kiváló színész és csak eljátszotta, hogy érti. Miután még beszélgettünk minden féléről tovább olyan öt óra környékén elindultam haza, ő meg elkísért a buszmegállóig. A buszon zenét hallgattam és nem lehetett le vakarni a fejemről a mosolyt. Miután haza értem Alina épp a konyhában

csinált valamit.

- A könyves boltban voltál ennyi ideig, vagy inkább ne kérdezzem?- kérdezte mosolyogva.

- Az utóbbi, de ha érdekel, akkor elmondom. - mondtam mosolyogva és miután bólintott jelezve, hogy meséljem el felültem a konyha pultra és elmeséltem neki a délutánom. Utánam olyan fél órával jött meg Kitti is, aki szintén nagyon boldog volt.

- Elmeséled, vagy inkább ne kérdezzem?- kérdezte tőle is Alina majd rám vigyorgott.

- Elmesélem. - mondta vigyorogva Kitti. Fel, mentünk a szobájába, és ott elmesélte, hogy Dorián tök rendes volt vele megy, hogy mennyire jól érezte magát és, hogy miután ettek utána elmentek sétálni és végül a ligetbe mentek. Szóval neki is jól telt a délutánja. Miután, Alina visszament a konyhába folytatni, amit elkezdett én is elmeséltem Kittinek, hogy találkoztam Kristóffal és, hogy milyen jó volt vele a délutánom meg

minden...Miután befejeztem elmeséltem még a Dáviddal való találkozásunkat is, utána visszamentem a szobámba. Miután átöltöztem bejelentkeztem a Facebookra, és a tv-t bekapcsoltam egy kis háttérzajnak. Miután megtaláltam azt az embert, akit kerestem és láttam, hogy online rá is kattintottam.

Én: Nem fogod elhinni, hogy kivel futottam össze ma! :)

Szelina: Na, kivel? :)

Én: Kristóffal :)

Szelina: A tánctanár fiával?

Én: Ahaa és vele voltam egész délután!! :)

Szelina: Na de szerencsés vagy!! :) ;)

Én: Az ám!! :) ;)

Szelina: Na, mesélj milyen volt? :)

Elmeséltem még neki is a délutánom majd mikor anyu haza jött neki is elmeséltem, de ő nem örült annyira, mint a lányok. Hát igen...Anyukához méltóan elkezdett aggódni.

Kittivel utána valami vicces filmet akartunk nézni ezért a Vámpírok szaga című filmet néztük meg.