Táncoslány 19.fejezet

Október 13. vasárnap

Miután felkeltem a fürdőszobába mentem, hogy rendbe rakjam magam. Mikor épp a fogamat mostam azon gondolkoztam, hogy mekkora hülyeséget álmodtam. Valami olyasmit, hogy orjás bogarak az Avicii-Wake me up című zenére táncoltak körkoriban. Hm, valószínűleg éjszaka Kittivel nem kellett volna megennünk egy-egy tábla csokit...Vajon neki milyen álmai lehettek?Ezen gondolkoztam mikor meghallottam a

szobámban csörgő telefonomat. Berohantam a fogkefémmel a számba, hogy felvegyem. A polcomon volt a telefonom. Mikor mentem érte megbotlottam a saját lábamban ( ?? Igen nálam ilyenek előfordulnak) és az ágyra estem onnan meg már elértem a telefonom. A kijelzőn láttam, hogy Réka hív.

-Szia mizujs?- kérdeztem mikor felvettem és közben visszamentem a fürdőszobába, mert közben ugye a fogkefe (a fogkrémmel együtt) még a számba volt.

- Szia miért vízhangzól?-

- Épp fogat mosok. - mondtam közben kiöblítettem a szám.

- Ja, oké. -

- Na és miért hívtál?- kérdeztem, mert Réka nem szokott csak úgy hívni.

- Azért mert...figyelj ez kicsit béna... de légyszives szállj már le a Szeliről!- mondta én meg totál ledöbbentem. Mi van???

- Mi van? Bocs Réka, de ezt nem értem!-

- Szállj már le a földre Kinga!Nem zavar, hogy a barátságom Szelivel azért megy egyre jobban tönkre, mert te folyton ott vagy körülötte?!- amúgy se voltak valami jó barátnők az én jelenlétem szerintem nem oszt nem szoroz.

- Réka, egyáltalán nem vagyok folyton körülötte. Egyszerűen csak barátok vagyunk ennyi. Nem, értem, hogy mi ez most, hogy miért baj, ha barátok vagyunk!-

- Tök mindegy. Egyszerűen csak kerüld, el különben mást fogok bevetni, hogy ne legyetek barátok!- mondta majd letette. Totál értetlen fejet vágva néztem a telefonom a kezemben, majd inkább elkezdtem csinálni a hajam (vagy is csak felgumiztam) majd bementem a szobámba. Az ölembe vettem a leptopom, felmentem a facebookra és rá írtam Szelire.

Én: Szia, nem fogod elhinni, hogy mi volt!

Szelina: Szia, na mi?A bátyádnak sikerült valami ehető kaját csinálni? :D

Én: Áááá ne reménykedj :D Nem az történt, hogy a Réka felhívott és azt mondta, hogy hagyjalak békén és ne legyek a barátnőd különben mást fog kitalálni, hogy ne legyünk barátnők.

Szelina: Mi van? Ez nem normális!Már bocs.

Én: Jah én is így vagyok vele.

Szelina: Jó figyelj, én ezzel nem akarok foglalkozni! Barátok vagyunk és kész. Ha ő ezt nem bírja felfogni nagyon, sajnálom.

Én: Ja. Na, jó mindegy én megyek csak azért jöttem fel, hogy ezt elmeséljem.

Szelina: Oké majd délután át jössz?

Én: Ja, szerintem igen. Na szia :)

Szelina: Szia, majd tali :)

Miután kijelentkeztem, elővettem az MP3 lejátszóm és bekapcsoltam közbe a fülembe raktam a fülhallgatót és visszamentem a fürdő szobába.(Első szám, ami elindult a MP3-mamon: Pitbull-Timber ft. Ke$ha) Még feltettem egy kis szempilla spirált majd visszamentem a szobámba, hogy át öltözzek a pizsamámból. Kivettem a szekrényemből a lila ujjatlan pólómat, amire gyöngyökkel az volt rá írva, hogy: I Love You egy kapucnis cipzáras fehér, rózsaszín pulcsi dzsekiféleséget (amire az volt írva, hogy: Sports) vettem fel, meg egy mackó nadrágot vettem fel, amit nem kimondottan szeretek, de most ez felelt meg. Majd a MP3-mam még mindig a kezembe volt és úgy mentem le a konyhába.

- Te kicsim hová mész?- kérdezte anyu, aki épp kávét főzött.

- Futni. - mondtam majd felvettem a sportcipőm.

- Minek? Szép vagy így is!- mondta anyu mosolyogva.

- Köszi, anyu, de nem akarok kövér lenni és így is már van rajtam pár fölösleges kiló. -

- Ne már Kinga! Még, csak hét óra van!- mondta Kitti, aki akkor jött le a lépcsőn.

- Hát Kitti sajnálom, de te is jössz velem úgy. hogy mozgás gyorsan fel és öltözz. -mondtam neki, mert úgy gondolom, hogy rá is férne meg (már nem azért, hogy kövér vagy valami! Sőt! Tök sovány!Jó neki! Egyszerűen csak rá fér, mert a tesi nem az erőssége ahhoz képest, hogy tök vékony.) amúgy is ketten jobb futni, mint egyedül.

- Ó, hogy az a...Kár volt lejönnöm. - motyogta miközben megfordult és elindult fel. Kb olyan negyed óráig készülhetett majd elindultunk. Vagy másfél órát futottunk (Vagy is Kitti inkább vonszolta magát olyan húsz percig, de miután előttünk egy tök helyes srác futott ezért ő is velem egy tempóban futott) Miután haza értünk ő totál kidőlt én meg addig elmentem zuhanyozni. Hát igen. Ő nem túlzottan szereti a sportot. Miután lezuhanyoztam és mentem vissza a szobámba láttam, hogy Kitti még mindig az ágyán fekszik.

- Ne már, ennyire csak nem dőltél ki!- mondtam neki mosolyogva. Nem válaszolt. Ez fura ezért oda mentem hozzá.

- Kittiii hahó, itt vagy?- mondtam majd egy nagyon kicsit megráztam jobb oldalt a vállát.

- Ki? Mi? Hol?- kérdezte hirtelen felülve. Szerintem kicsit megijedt tőlem - Ááá Kinga a szívrohamot hozod rám!- mondta majd visszadőlt az ágyára.

- Bocsi, csak gondoltam szólok, hogy mehetsz, ha akarsz zuhanyoznia-

- Ja, oké megyek. - mondta majd feltápászkodott az ágyáról és elindult a fürdő szobába. Én is visszamentem és azon gondolkoztam, amit reggel mondott Réka. Nem nagyon akartam ezzel foglalkozni úgy, hogy becsuktam magam mögött az ajtót és felöltöztem majd bekapcsoltam a tv-t csak úgy háttérzajnak. A laptopom az ölembe vettem és csak úgy netezgettem egy ideig. Aztán elkezdtem nézni a Narnia Krónikái első részét Az oroszlány a boszorkány és a ruhásszekrény című filmet. Majd olyan délután egy óra körül elkezdtem tanulni. Háromkor befejeztem és át mentem Szeliékhez.

- Szia Kinga, hogy vagy?- kérdezte Szeli anyukája mikor ajtót nyitott.

- Köszönöm jól. - mondtam mosolyogva.

- Szelina fent van a szobájában. - mondta majd én bólintottam és felmentem hozzá. Fent az emeleten egy I Love Dance feliratú poszter volt ezért gondoltam, hogy az az ő szobája. Kopogtam, majd benyitottam.

- Szia. - mondtam neki közben bementem.

- Szia, nézd mit csináltam. - mondta majd felpattant az ágyáról és az orrom alá dugott egy lapot. Két Manga lány volt rajta. Akik mi voltunk, a lap aljára meg az volt írva, hogy: "Örökre a B.F.F.-em leszel Kingus!!" Mint mondtam nem szeretem, ha becézne, de ez jól esett! És a rajz is nagyon szép volt!

- Úúúr isten Szeli ez gyönyörű!!!Nem is mondtad eddig, hogy ilyen szépen rajzolsz!-mondtam és alaposan megnéztem közben, és rájöttem, hogy miért volt olyan ismerős. Tavaly év végén készült egy közös képünk. Utolsó, nap volt egy osztály buli és akkor csináltunk egy csomó képet. Kb attól a naptól fogva lehetett, hogy egyre jobb barátnők lettünk. Elsőnek csak azért mert Kitti Szelinek jó barátnője és, hogy akkor Kitti miatt megpróbálunk valahogy kijönni egymással ami őszintén szólva egyáltalán nem ment eleinte, de az az osztály buli óta na azóta nem kellett kétszer mondania Kittinek, hogy béküljünk ki.

- Köszi de ezt amúgy neked csináltam. - mondta és a kezembe nyomta a rajzot

- Nekem? Nagyon, köszi!!!- mondtam és bal kezemmel át öleltem a jobb kezemben meg a rajz volt. - Mihelyst haza érek, ki teszem a falamra!- mondtam mosolyogva erre ő is elmosolyodott.

- Na, amúgy mi volt reggel ez a Réka ügy?- kérdezte majd leültünk az ágyára. Elmeséltem neki, hogy mi is volt pontosan aztán megláttam a polcán egy füzetet, ami ki volt nyitva, és ha jól láttam egy befejezetlen rajz volt benne.

- Azt megnézhetem?- kérdeztem mikor végeztem é a füzetre mutattam. Szeli, arra nézett amerre mutatok majd oda nyúlt és odaadta. Becsuktam és az elejétől kezdtem el nézni. Az elsőn Kitti és ő van rajta egy másikon az egész osztály az összes többi meg ismeretlen volt.(Gondolom azokat csak úgy csinálta) Aztán eszembe jutott egy valami.

- Szeli, ezt a képet le tudnád rajzolni nekem?- kérdeztem majd a kezébe adtam a telefonom, amin a háttérképem az, hogy Kitti, Alina, Dani, és én együtt rajta vagyunk. Ez a nyáron készült mikor a strandon voltunk, és anyu készítette a képet. Szeli, megnézte a képet majd elmosolyodott.

- Persze. Csak mentsük rá a gépemre. – mondta.

- Oké, köszi!- mondtam majd Szeli fel állt és az ölébe vette a laptopját. Miután rá rakta az egyik mappába tette, aminek az volt a neve, hogy:

"Sulis képek" és egy csomó kép, amik tavaly és ebben az évben készültek.

- Megnézzük őket?- kérdezte, mert gondolom észrevette, hogy mosolyogva nézem azt a pár képet, amit kiadott a mappa.

- Aha. - mondtam mosolyogva. Az első egy olyan kép volt, ami tavaly készült az első napunkon, mindenki tök nyugodtan ül a helyén és totál meg vagyunk szeppenve. Vagy is nem mindenki. Nándi, Rékának, és Áginak a feje fölött két ujja látszódott. Egy csomó, még amikor jött a"Mikulás" és szaloncukrot kaptunk tőle majd Nándi meghúzta az áll szakállát mire a mikulás összeráncolt szemöldökkel nézett Nándira. Aztán mikor a fiúk metál jelet mutatva meg csúnyákat mutogatva, átkarolva egymás vállát a mikulással csináltak képet. Egy másikon meg Nándi megint az állszakállát húzza a (amúgy végzős srácnak) mikulásnak a miki közben csúnyát mutat. Majd, egy másikon meg Nándi el akarja venni a mikitől a szakállát a miki meg nem hagyja, és a szakállt rángatják. Aztán egy másikon meg Nándi hátra esett a padok közé a miki meg a tanári asztalra az állszakáll meg Nándi kezében van, aki vigyorogva feltartja. Majd a következő képen már Nándin van a szakál egy másikon meg már a miki sapkája és és az ősz parókája. Egy másikon meg már az egész mikulás ruha rajta van. A miki meg a háttérben

Üvöltözött Nándival, hogy adja vissza a ruhát. A következőn meg az osztályfőnök plusz a végzős srác kergeti Nándit, hogy visszavegyék tőle a miki ruhát. Aztán már a srácon rajta van a ruha, de az ősz parókát Nándi nem akarja vissza adni.(Aztán nála maradt és egészen január végéig abba mászkált minden nap. Tiszta bolond volt.) Aztán a karácsonyi buliról volt, amikor a fiúk mindenféle hülye fejet vágtak mi lányok meg röhögtünk rajtuk. Aztán jött a farsang, amin mindenki zombinak volt be öltözve (Kitti volt a halott menyasszony) gondolom aztán a fiúkhoz került Szeli fényképezőgépe, mert egyre több undorító kép lett pl.: valaki a megrágott chipset mutogatta a szájából meg ehhez hasonlók. Aztán ugye még az év végi buli arról egy csomó kép. A legtöbb "lesi fotó" lett.

- Ezeket majd át küldöd légyszi?- mondtam Szelinek miután az összes képet meg néztük.

- Persze. - mondta majd visszaadta a telómat. Kb még egy órát voltam ott aztán haza mentem. Otthon Kitti totál fel volt dobva, és senkinek fogalma sem volt, hogy miért...Aztán kiderült, hogy miért volt annyira feldobva plusz titokzatos mivel, hogy vacsora után átjött a szobámba, hogy beszélni akar velem.

- Ma a Centerben voltam és találd ki, hogy kivel találkoztam!- mondta mosolyogva az ágyamon ülve.

- Nem tudom Kitti. Chris Brown-nal?- mondtam, mert nem volt valami sok kedvem találgatni.

- Nem pedig jó lett volna, mert jó pasi. - mondta elgondolkodva.

- Fúj, nem is. – mondtam, mert tényleg nem jó pasi Chris Brown.

- De igen! Na, mindegy, szóval Kristóffal találkoztam és elsőnek összekevert veled majd miután mondtam neki, hogy én nem te vagyok utána azt mondta, hogy akkor légy szíves ezt adjam oda. - mondta majd ki húzott a háta mögül egy könyvet. A Felejtés édes íze című könyv volt, amit aznap mikor találkoztam Kristóffal meg akartam venni, de végül visszaraktam. Gondolom akkor látta mikor elejtettem.

- De miért pont ezt adta?- kérdezte Kitti értetlenül.

- Ez most hosszú. - mondtam mosolyogva majd elvettem Kittitől a könyvet. Kitti még mindig értetlenül nézett majd megvonta a vállát és kiment. Épp elkezdtem volna olvasni mikor láttam, hogy bele van írva az elejébe valami:

"Láttam a kezedben mikor elejtetted és utána visszavitted. Kár pedig ez jó könyv ;) "

Vigyorogva olvastam az üzenetét, majd magamhoz öleltem a könyvet melyben gyönyörű írása volt. Magam mellé tettem a könyvet és az ölembe vettem a laptopom és bejelentkeztem MSN-en majd rá kattintottam az emberre akit kerestem.

Én: Köszi, a könyvet!!!Nem kellett volna. :)

Kristóf: Nincs mit :) Kár lett volna, ha kihagyod :) ;)

Én:  :) Szerdán jössz Anitával a táncra?

Kristóf: Szeretnéd, hogy menjek? :)

Én: Igen. :)

Kristóf: Akkor igen megyek :)

Én: Szuper!! :) És velünk táncolni is beállsz? :)

Kristóf: A legtöbb táncot tudom, amit anyu tanít, de azért beállok. :)

Én: Anita Doriánt is tanítja amúgy?

Kristóf: Igen miért?

Én: Ja, oké, semmi.

Kristóf: Tán veszekedtetek vagy ex pasi?

Én: Nem semmi, ő Kittivel jár :)

Kristóf: Ja, akkor jó :) De miért kérdezted?

Én: Semmi :)

Semmi csak az, hogy hogyha ő ott lesz, akkor Dávid is... De ezt inkább nem írtam meg neki...

Én: Pill hozok egy kólát :)

Kristóf: Oké :)

Aztán lementem egy kóláért, lent Alina és Dani szintén kólát ittak.

- Na, hogy tetszett a könyv? És amit írt bele?- kérdezte mosolyogva Alina.

- Haha, na és a te jóképű angliai "hősöd" hogy van?- kérdeztem szintén mosolyogva.

- Jó, hogy mondod fel is megyek a szobámba és írok neki. - mondta majd rám kacsintott és elindult fel.

- Jó akkor én is megyek, mert rám is vár csak rám az enyém MSN-en. - mondtam szintén mosolyogva

- Pasiztok, mint állat. - mondta Dani majd összekócolta a hajunkat.

- Ne máár, te állat! - mondtuk egyszerre Alinával, majd mind visszamentünk a szobánkba

Én: Itt vagyok :)

Kristóf: Oké :)

Írta vissza majd láttam, hogy videó hívást indított. Elsőnek kicsit ledöbbentem, de aztán felvettem.

-Oké, kérdezzem, hogy miért vagy ennyire kócos, vagy ne?- kérdezte mosolyogva. Na, igen nem igazán olyas valaki vagyok aki kócos szokott lenni.

- Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy van egy bolond bátyám?- kérdeztem szintén mosolyogva közben mentve a menthetőt elkezdtem igazgatni a hajam.

- Ha olyan bolond, mint te...Akkor szerintem igen. - mondta mosolyogva.

- Haha, köszi. - mondtam mosolyogva, kb még három (!!!) órát beszélgettünk közben telefonszámot is cseréltünk. Miután kb olyan kilenc óra környékén fejeztük be lementem a konyhába, mert annyira fel voltam dobva, hogy inkább csináltam egy kakaót.

- Na, mi ez a nagy vigyorgás?- kérdezte mosolyogva Kitti aki szintén lejött.

- Kristóffal beszéltem az óta amióta te kimentél a szobámból. - mondtam és tényleg folyamatosan mosolyogtam.

- Úúú tán csak nem "dúl a láv"?- kérdezte

- Neem csak barátok vagyunk!!- mondtam és tényleg így gondoltam! Sőt! Holnap amúgy is beszélek Dáviddal és valószínűleg minden rendben lesz, kibékülünk és elfelejtjük ezt az Alexa ügyet. Kitti valami olyasmit dünnyögött, hogy "aha persze".

- Na és mi a helyzet veled és Doriánnal?- kérdeztem, mert nem igazán tetszett, hogy erről beszélünk mikor nincs semmi köztünk Kristóffal.

- Semmi, de hallod annyira boldog vagyok! Annyira aranyos és tényleg szeretem és kedden elmegyünk moziba és csak mi ketten!! És...úú!- mondta és tényleg látszott, hogy mennyire boldog.

- Na és mit néztek?-

- Őszintén szólva nem tudom, mert annyira boldog voltam mikor meghívott, hogy nem is figyeltem, hogy mit mondott, hogy mit nézünk. - mondta mosolyogva. Erre én is elmosolyodtam. Hát igen Kitti csak úgy, mint én hajlamosak vagyunk arra, hogy egy dologtól totál ledöbbenünk, vagy annyira boldogok vagyunk, hogy néhány részletre nem is figyelünk.

- Na, jó hallod szerintem én megyek aludni!- mondta majd elindult a lépcső felé.

- Oké jó éjt! Álmodj Doriánnal. - mondtam mosolyogva.

- Kösz neked is. Te meg Kristóffal és Dáviddal. - mondtam majd felment. Nem értem, hogy is juthat eszébe Kittinek, hogy Kristóf meg én...Neem mi csak barátok vagyunk és kész!Nem voltam valami álmos úgy, hogy nem igazán siettem a kakaóivással. Ahogy néztem a hűtőn lévő kis képeket a tavalyi osztálykiránduláson készült képről eszembe jutott, hogy milyen jó kirándulás is volt az! Ahogy eszembe jutott ez az is eszembe jutott, hogy a laptopomon vannak tavalyi osztálykirándulós képek. Gyorsan megittam a kakaót aztán felmentem a szobámba, hogy megnézzem őket. Fent rögtön meg találtam őket a gépemen és el is kezdtem nézni. Az első egy olyan kép volt amin fent ülünk a

buszon (gondolom már elindultunk akkor) és Szeli, Kitti, Réka, és én leghátul ülünk és Réka meg Kitti nagyon röhög mi meg Szelivel összenézünk, és valószínűleg azon gondolkozunk, hogy min röhögnek ennyire. Ági, és Viki előttünk ülnek és ők is nagyon röhögnek, előttük meg Tina és Nóri, Tina szintén röhög, Dóri meg összefont karral ült és felvont szemöldökkel nézte Tinát. Előttük ült Csabi, Zoli, Ádám, Nándi, és Bence. Aztán a következő képen már mi is röhögünk Szelivel, és mivel ez egy közelebbi kép volt ezért lehetett látni, hogy mi az indoka annak, hogy mindenki ennyire nevetett. Mivel, hogy Nándi bandzsít és két kígyó formájú gumicukor lóg ki az orrából (fúúj) és a szájából is három lóg ki. Na, igen ez kicsit undorító. Bence meg szintén bandzsít, csak neki az orrába nem kígyó gumicukor van, hanem francia drazsé volt. Ezek totál nem normálisak. Ahogy a képeket néztem mosolyogva a fejemben elkezdtek előjönni az emlékek, a poénok, minden! Annyira jó volt az a kirándulás! Ahogy ezek az eszembe jutottak, az az egész nap kezdett összeállni

"Reggel kb fél hétre oda értünk Kittivel a suli elé. A többiek már ott voltak kivéve Nándi, Szeli, és Csabi.

- Csövii. - köszönt Tina elsőként mikor oda értünk.

- Sziasztok. - köszöntem majd aztán a többiek is köszöntek. Eléggé lassan mivel szerintem a háromnegyedre ilyenkor még aludni szokott.

- Kinga ugye jól gondolom, hogy el akarsz velem jönni a büfébe, hogy feltankoljak az útra?- kérdezte Réka „finoman” célozva, hogy mennyek vele a büfébe.

- Persze, minden vágyam. - motyogtam majd elindultam Rékával fel a lépcsőn a suli bejárata felé.

- Ááá, alig várom, hogy oda érjünk az állatkertbe! Tuti tök bulis lesz!- mondta és totál fel volt dobva. Hát őszintén szólva én nem igazán voltam feldobva...

- Ja, de te amúgy hová készülsz ennyi kajával? Az összes állatot meg akarod etetni vagy mi?- kérdeztem, mert a büfénél mikor oda értünk legalább öt (!!) Chipset vett, négy gumicukrot, kettő túrós buktát, egy pizzás csigát, és ami a legdurvább tizennyolc (!!!!) kólát.

- Úúr isten te hány kólát veszel Réka??- kérdeztem és láttam, hogy a büfés néni is elkerekedett szemekkel nézett Rékára.

- Most mi van? Az egész osztálynak plusz a három kóla mániásnak. - mondta majd kifizette a kaját és a kólákat közben segítettem neki eltenni a dolgokat chipsek nálam voltak, mert hozzá nem fértek be. A kóla mániásokon belül úgy értette, hogy Nándi, Kitti, és én. Hát... Jó végül is ez elég rendes volt tőle. Mire kiértünk már mindenki ott volt.

- Cső, hát ti hol voltatok?- kérdezte Nándi mikor észrevett minket.

- Az egész állatkertnek vettünk kaját. – mondtam, Réka, és az én táskámra mutatva. Nándi felvont szemöldökkel elmosolyodott majd tovább beszélgetett Csabival.

- Hé, Réka van kólád is?- kérdezte Kitti. Na, igen, az egyik kóla mániás már jelentkezett is.

- Tizennyolcat vett!!- mondtam neki mire mindenkinek elkerekedett a szeme.

- Most mi van má'? Az egész osztálynak vettem plusz a három kóla mániásnak vagy is Kittinek, Nándinak, és Kingának. - mondta közben kihalászott egy kólát a táskájából és odadobta Kittinek, aki elkapta. Aztán kb tíz perc múlva meg jött Dorogi, aki kinyitotta nekünk a kisbuszt és mi meg felszálltunk. Hát...őszintén szólva nem irigyeltem a busz sofőrt. Igazán stresszes útja lehetett velünk. Miután felszálltunk Réka, Szeli, Kitti és én leghátulra ültünk, elénk Ági, és Viki ült. Velük szembe a másik oldalon Tina, és Dóri, ők eléjük meg Csabi és Zoli. Csabi, és Zoli elé Ádám és Nándi ők melléjük meg Bence ült egyedül. Azért ült mindenki ennyire hátra mert ugye Rékánál voltak a kaják meg a

kólák. A fiúk folyamatosan poénokat mondtak/csináltak. Aztán elkezdtünk felelsz vagy merszezni, ami a buszon nem kimondottan volt jó de a fiúk mindent bevállaltak... Például Bencének, és Nándinak gumicukrokat kellet az orrukba dugni, ami eléggé undi volt. Ez a pillanatot Szeli a fényképező gépével meg is örökítette. Mikor odaértünk Zoli, Ádám, és Csabi "Jó csajokat" kerestek, Nándi és Bence folyamatosan poénokat mondtak, Ági és Viki csak álltak és körbe-körbe néztek, Tina és Réka valamiről beszélgettek (nem hallottam, hogy miről) Virág elkezdet azért hisztizni (szó szerint!) hogy nézzük meg elsőnek a jeges medvét. Szeli, Kitti, és én elindultunk valamerre

egy-egy chipses zacskóval a kezünkben. Nem volt konkrét elképzelésünk, hogy mit nézzünk meg elsőnek.

-Gyerekek maradjunk együtt! Ti hárman! Ti végig mellettem lesztek, nem kell, hogy aztán eltévedjetek, vagy ne adja isten még valamit kiengedtek!!- mondta az ofő Nándira, Csabira, és Bencére utalva. Na, igen. Az ofő nem nagyon bírja a fiúk humorát.

- Úúúú az de duva lenne már!- mondta röhögve Bence.

- Eszetekbe ne jusson!- mondta Dóri is.

- Mér'? Az oroszlánt az milyen lenne már. - mondta szintén nevetve Csabi is.

- Nem, nem lenne az!- mondta megint Dóri.

- Hülyék az nektek támadna!- mondta Nándi is már nevetve. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy elsőnek a zsiráfot nézzük meg.

A három fiú rendesen viselkedett, amíg meg nem látták a hüllőházat. Akkor viszont berohant Bence, és Csabi, Nándi viszont kint maradt.

- Júj én oda biztos be nem megyek!!- mondtam, mert nem vagyok kimondottan oda a csúszó mászó állatokért.

- Akkor nem kell, ha nem akarsz. - mondta az ofő mire én bólintottam neki.

- Ne aggódj, majd csinálok képeket, és ha haza érünk azokkal foglak riogatni. - mondta Kitti gonoszan vigyorogva

- Köszi, én is szeretlek. - mondtam neki mosolyogva majd sebre tett kézzel neki dőltem a korlátnak. Miután bementek a többiek, én észrevettem egy kisebb játszóteret, ami a hüllőház mellett volt, mivel úgy gondoltam úgy is csak unatkozok itt oda mentem és bele ültem egy négy mélyes hintába az egyik lábamat rá raktam a másik oldalt lévő kis pad félére a másikkal meg kicsit hajtottam a hintát. A fejemet a vasnak döntöttem és azon gondolkoztam vajon a fiúk mennyire ijesztgetik szét a lányokat. Aztán azt vettem észre, hogy egy nagyon (!!) helyes srác leült mellém. Na, ezen kicsit csodálkoztam majd ránéztem, hogy megnézzem jobba hát ha ismerem. De nem ugrott be, hogy ismerném.

- Hogy lehet, hogy egy ilyen széplány egyedül üljön itt?- kérdezte és mosolyogva a szemembe nézett. A hangja olyan volt, mint a bársony. Jó elismerem, ez elég gázul hangzik, de tényleg olyan lágy volt a hangja. Vagy pedig csak túl sok szerelmes regényt olvastam az elmúlt napokban.

- Osztálykiránduláson vagyok, csak a többiek a hüllőházban vannak, amit én nem igazán szeretek. - mondtam szintén mosolyogva és én is a szemébe néztem.

- Vagy úgy. Amúgy, hogy hívnak?- kérdezte.

- Szigeti Kinga. És téged?-

- Jánosi Martin. -

- Na és te Martin, hogy, hogy egyedül vagy?-

- Osztálykirándulás. Az osztályom ott van a büfénél. - mondta a büfé felé mutatva.

- Na és eddig, hogy tetszik az állatkert?-

- Klassz kis hely. Na és neked?-

- Ja, szerintem is jó. - mondtam. Kb vagy még tíz percet beszéltünk aztán láttam, hogy a többiek elkezdtek kifelé jönni.

- Mennem kell, már jönnek ki a többiek. - mondtam és felálltam.

- Örülök, hogy megismerhettelek Kinga. - mondta, közben ő már hamarabb leszállt és oda állt mellém a kezét tartva és lesegített a hintáról, ami jól jött meg egy kicsit magas volt.

- Köszi, én is örülök. - mondtam mosolyogva a szemébe nézve. Még ő is rám mosolygott majd elindultam a többiek felé, akik már észrevették, hogy amíg ők bent voltak nem egyedül voltam.

- Ez meg ki volt?- kérdezte Nándi, Martint nézve mikor oda értem hozzájuk.

- Őszintén szólva fogalmam sincs, de jót beszélgettünk. - mondtam mosolyogva.

- Na, Kinga negyed órára hagyunk itt és már pasizol is. - mondta Szeli nevetve, és meglökött a vállával.

- Ja, hallod letámadtam az őszeset, akik jól néztek ki! Negyed óra alatt tízet is!- mondtam neki mosolyogva és visszalöktem.

- Na, igen, látod milyen vagy?- mondta már Réka is szintén nevetve.

- Ja, látom. - mondtam mosolyogva, aztán elindultunk tovább körülnézni.

- Nézd, már Csabi itt vannak a rokonaid!- mondta röhögve Nándi, mikor a majmokhoz értünk.

- Nem, ezek a tied!- mondta Csabi. Míg ők ezt beszélték addig azt röhögtük, hogy Réka látott egy helyes srácot és oda ment hozzá, hogy beszélgessenek. Szeli, Kitti szerint sikerülni fog neki az is, hogy telefonszámot cseréljenek. Szerintem nem. Fogadtunk is kétszáz-kétszáz Ft-ban.

- Na?- kérdezte Kitti Rékától, amikor visszajött.

- Nem cseréltünk telefonszámot. Szerinte túlnyomulós vagyok. - mondta Réka lebiggyesztett szájjal.

- Khm. - mondtam mosolyogva Kittire, és Szelire nézve arra utalva, hogy én nyertem a fogadást.

- Mindjárt, mindjárt. - mondta Szeli, majd a kezembe nyomta a kétszáz Ft-ot.

- Én a szeretetemmel ajándékozlak meg. – mondta Kitti a szempilláit rebesgetve.

- Haha, nem nem. – mondtam neki nevetve majd kinyújtottam a kezemet, hogy oda adja a kétszáz Ft-ot

- Oké most te jössz Kitti. - mondta Réka.

- Én? Oké mindjárt csak körül nézek. - mondta Kitti majd elkezdett körül nézni, aztán meg akadt a szeme egy srácon és oda ment hozzá.

- Szerintem nem fog menni neki. - mondta Réka.

- Fogadjunk?- kérdezte Szeli mosolyogva. - Szerintem se amúgy. Szerinted?- kérdezte Szeli hozzám fordulva.

- Szerintem tuti menni fog neki. - mondtam mosolyogva.

- Honnan veszed?- kérdezte Réka.

- Az ikertesóm. Ha nekem ment a játszótéren azzal a sráccal, úgy, hogy még csak nem is én mentem oda hozzá, hanem ő hozzám, akkor neki is fog menni. - mondtam és most is fogadtunk, de most csak száz-száz Ft-ban fogadtunk. (Megbeszéltük, hogy inkább spórolunk.) Kb nyolc perc múlva Kitti már jött is vissza mosolyogva egy kis papírt a kezében lóbálva.

- Én meg mondtam. - mondtam Szelinek és Rékának ők meg oda adták a két száz forintost.

- Most te, Kinga. - mondta Szeli.

- Oké pillanat. - mondtam majd körülnéztem. Meg akadt a szemem egy ismerős arcon úgy, hogy oda is mentem.

- Na, mi az így unod az osztály kirándulást, hogy megint egyedül vagy?- kérdezte Martin mosolyogva mikor oda értem hozzá.

- Nem. - mondtam mosolyogva. - Őszintén szólva a barátnőimmel azt teszteljük, hogy ki tud egy srácot jól "becserkészni".- mondtam neki mosolyogva

- Áá, na és azt, hogy?- kérdezte mosolyogva.

- Akinek egy srác megadja a telefon számát max tíz perc alatt az jó. Akinek nem...Az nem jó. És mivel megláttalak még az is eszembe jutott, hogy telefonszámot nem is cseréltünk. De csak ha szeretnél... - mondtam mosolyogva, és egy kicsit féltem attól, hogy azt gondolja, hogy mennyire letámadtam.

- Persze, akkor hát oda adod a telefonod, hogy beírhassam?- kérdezte mosolyogva. Én meg közben kihalásztam a zsebemből a telóm és oda adtam neki közben ő is az övét, hogy beírhassam neki az enyémet.

- Tessék. - adta vissza miután beírta, és én is visszaadtam neki az övét.

- Köszi! - mondtam mosolyogva. - Ha nem gond visszamennék. - mondtam neki

- Persze. - mondta és én is visszamentem a lányokhoz és ő is visszament az ő osztályához.

- Na, ne négy perc alatt?!Négy?!Ez már rekord! - mondta Szeli mikor vissza értem.

- Várj. Egyáltalán megadta a telefonszámát?- kérdezte Réka.

- Persze itt is van. - mutattam fel neki a telefonom.

- Ez esetben: Négy perc?! Úr isten ez tényleg rekord. - mondta Réka.

- Én megmondtam. - mondta Kitti vigyorogva.

- Szeli, te jössz!- mondtam neki mosolyogva.

- Oké. - mondta majd egyszer körbe nézett és már meg is indult egy srác felé.

- Szerintem meglesz neki. - mondtam a lányoknak.

- Szerintem is. - mondta Réka.

- Szerintem, meg nem. - mondta Kitti. Szeli kb kilenc perc múlva jött vissza hozzánk egy papírral a kezében és mosolygott.

- Én meg mondtam. - mondtuk egyszerre Rékával. Aztán tovább indultunk és közben a többieknek is elmeséltük ezt a kis "játékot" és már a fiúk is kipróbáltak csak ők ugye a lányoktól kérték a telefonszámot. Úgy, hogy elvoltunk.

Mikor végeztünk és minden állatot megnéztünk (Délután ötkor) kicsit még várakozni kellett a buszunkra úgy, hogy míg az állatkert előtt várakoztunk Martin és az osztálya elment mellettünk.

- Szia. - mondta mosolyogva mikor elment mellettem.

- Szia. - mondtam én is neki szintén mosolyogva.

- Ez nem a telefonszámos srác volt? - kérdezte Kitti, amikor elmentek már Martinék.

- De. - mondtam neki mosolyogva.

- Na, Kinga...- mondta szintén mosolyogva Kitti.

- Van ez így. - mondtam neki, közben körbe néztem, de megakadt a szemem valakin, aki szintén velünk volt. Nándin, aki Martinék után nézett szúrós szemmel. Miután megérkezett a buszunk felszálltunk. A vissza fele út az nem volt annyira feldobott, mint az oda fele út.

Vissza fele már máshogy ültünk. Csabi, Bence, Zoli, és Ádám leghátul ült előttük meg egyedül Nándi. Legelöl az oszt.fő. mögött Ági, és Viki ült jobb oldalt mellettük meg Dóri. Valahol középen meg mi többiek szétszóródva. Réka Tinával ült, mögöttük Kitti Szelivel, én meg egyedül mögöttük. Nem azért nem ültem senki, mellé mert nem bírom egyiküket sem vagy hasonló...Erről szó sincs. Egyszerűen csak fáradt voltam ezért nem ültem senki mellé. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és az ablakon kifelé bámultam, és a legtöbben is ugyan ezt csinálták kivéve a hátul ülő fiúkat. Ők is fáradtak voltak, de azért még nyomták a poénokat. Kb olyan fél órája mehettünk (és én majd nem bealudtam. Valószínűleg néhányan meg amúgy is aludtak már...) amikor azt vettem észre, hogy valaki leült mellém. Oldalra néztem és Nándi volt az.

- Mindenki kifeküdt. - mondta mikor leült hozzám. - Kivéve Csabi. -

- Aha. - mondtam majd feltérdeltem az ülésemre és hátra néztem, hogy megnézzem, mit csinál Csabi és mikor oda néztem éppen kólát ivott.

- Hé, Csabi dobj már nekem is egyet. - mondtam neki nem túl hangosan, de nem is halkan pont annyira, hogy meghallja.

- Oké dobom. - mondtam majd oda dobta nekem a kólát, amit sikerült elkapnom. Na, igen hát nem véletlenül kézilabdázom.

- Szép kapás. - mondták majd nem egyszerre Csabi, és Nándi.

- Kösz. - mondtam mind kettőjüknek majd visszaültem és kibontottam a kólám.

- Szerinted mennyi idő, míg haza érünk?- kérdezte Nándi.

- Nem tudom, szerintem olyan másfél óra még. -

- Aha. Chipset? – kérdezte, majd oda nyújtotta felém a chipses zacsit.

- Köszi. - mondtam és belenyúltam a zacsiba. - Kólát?- kérdeztem mikor eszembe jutott, hogy Szelinek van egy kólája a táskájába és ugye ő úgy se kólafüggő.

- Aha, köszi. - mondta majd előre hajoltam, hogy belenyúljak, Szeli táskájába és kivegyem a kólát. Mikor megtaláltam visszaültem a helyemre és oda nyújtottam Nándinak.

- Nem vagy fáradt?- kérdezte miközben kibontotta a kólát.

- Kicsit. - mondtam majd bele ittam a kólámba. - Na, és te?-

- Eléggé, de kibírható. - monda. Még elbeszélgettünk a chipsek és a kólák társaságában aztán már csak arra emlékszem, hogy a közös szemetes zacsinkban (egy szatyorba dobtunk minden szemetet) kidobtuk a kólás üveget és a chipses zacskót, aztán bealudtunk mi is. Mikor felébredtem még mindenki aludt tovább. Csak egy valami volt nagyon durva!!Nándi ujjai az én ujjaim köré fonódtak!!Na, nem tudom, hogy

melyikünk fogta meg a másik kezét vagy álmunkban valamelyikünk...De nem is igazán akartam tudni. A legjobb barátom és ez így is marad! Óvatosan, hogy ne ébredjen fel kihúztam a kezemet a kezéből és felálltam az ülésemre, (sikeresen bevertem a fejem) hogy a mögöttem lévő ülésre rá álljak és akkor ki tudok menni anélkül, hogy felébreszteném Nándit. Előre mentem, ott mindenki aludt, aztán hátulra és ott is mindenki aludt (Csabi is) Mikor mentem volna vissza valami furát láttam Csabi világító telefonján. Egy képet, ahogyan Nándi és én fogjuk egymás kezét alvás közben!!

-Csabi, Csabi ébredj fel!! - mondtam neki suttogva közben a vállát ütögettem (nem erősen, de pont annyira, hogy felébredjen)

-Ez meg mi?! - kérdeztem a telefonjára mutatva mikor láttam, hogy kezd felébredni.

- Mi? Mi van? Ja, az? Gondoltam lefényképezem. - mondtam és megvonta a vállát.

- Jó! Lefényképezted most kezdheted is kitörölni!!- mondtam és a kezébe nyomtam a telefonját, majd összefontam a karomat magam előtt.

Csabi kitörölte a fényképet majd mosolyogva nézett rám és ezt mondta:

- Most boldog vagy?- kérdezte.

- Igen. - mondtam határozottan majd leültem kettővel előtte az ablak mellé az egyik ülésre.

- Bocs tényleg! De miért mérgelted fel magad ezen annyira? - kérdezte Csabi halkan mellém ülve. Ezen elgondolkoztam és őszintén szólva nem tudom, hogy ennyire miért lettem mérges rá.

- Nem tudom. Én is bocsi nem kellett volna ilyen bunkónak lennem. - mondtam mosolyogva majd a térdemmel meglöktem az ő térdét.

- Nem baj. - mondta majd át karolta a fejemet és összekócolta a hajamat.

- Ne már. - mondtam neki és próbáltam suttogva mondani. Miután elengedett rendbe szedtem a hajamat (már amennyire tudtam) és meglöktem a vállammal.

- Szerinted mikorra érünk haza?- kérdezte mikor mind a ketten már az ablakon kifelé néztünk.

- Nem tudom. Mindjárt jövök, megkérdezem az ofőt. - mondtam majd felálltam és kikászálódtam, hogy előre mehessek az ofőhöz.

- Tanár úr mikor érünk haza?- kérdeztem mikor előre mentem.

- Olyan háromnegyed óra még. - mondtam halkan. Én bólintottam majd visszamentem Csabihoz.

- Az ofő szerint háromnegyed óra még. - mondtam majd beültem mellé.

- Na, annyi ideig még meg tudunk inni egy kólát, és enni egy kis chipset. – mondta mosolyogva majd hátra ment. Én hátra néztem, hogy megnézzem, mit csinál. Kutakodott a táskájában majd elővett egy chipset, két kólát és egy tabletet (??)

- Na? Nézünk valami filmet, míg elfogyasztjuk ezeket?- kérdezte mosolyogva és leült mellém, az ölembe rakva az egyik kólát és a chipset.

- Oké. Mit nézünk? - kérdeztem és kibontottam a chipset.

- Hát...van Twilight összes része, Nagyfiúk egy és kettő, Gyakornokok, Másnaposok egy, kettő, és három, Táv kapcs, 50 első randi, Terhes társaság, Vámpíros film, Blöff, ...- sorolta fel a filmeket.

- Várj az utolsó előtti az mi?- kérdeztem közbe szakítva a film sorolását.

- Őőő azt még én se láttam, de azt mondják, hogy vicces és, a twilight paródiája vagy mi. – mondta - Legyen az? - kérdezte majd előhalászta a fülhallgatót a zsebéből és bedugta a tabletba majd az egyik végét felém tartatta.

- Aha. - mondtam majd elvettem a fülhallgatót, amit a kezében tartott felém.

- Oké, pillanat. - mondtam majd felhúzta a térdeit így a másik ülés támlájára téve, majd rá kattintott a filmre és már indította is. Aztán én is követtem a példáját, és én is felhúztam a térdeimet. Aztán elkezdtük nézni. Mivel a film több mint egy órás volt ezért nem tudtuk megnézni, de a kólákat megittuk, és a chipset is megettük, plusz rengeteget nevettünk. Az a film valami hatalmas!

- Majd máskor befejezzük. - mondta mikor az ofő közben költötte a többieket, mert megérkeztünk a suli elé.

- Oké. - mondtam mosolyogva majd át mentem az üléshez ahol eredetileg ültem és elvettem a cuccomat.

- Mit csináltatok?- kérdezte Kitti, aki épp felállt közben meg beverte a fejét.

- Filmet néztünk. - mondtam.

- Aha. - mondta Kitti a fejét vakargatva.

- Fáj?- kérdeztem mosolyogva.

- Aha. - mondta majd elindult előre, hogy leszálljon a buszról. Miután, Kitti megindult mindannyian megindultunk.

- Ki jön még be a mekibe? - kérdezte Csabi a Center felé mutatva.

- Este hat óra van és holnap még suli! Nem gondolod, hogy késő van ahhoz, hogy a mekibe menyjünk?! - kérdezte Dóri nem túl kedvesen.

- Én benne vagyok. - mondtam és ezt Kitti nevében is mondtam.

- Szerintem mindannyian. Kivéve Dóri. - mondta Réka.

- Ja. - mondtuk mind majdnem egyszerre. Miután bementünk láttuk, hogy van valami rendezvény vagy mi a centerben, és a színpadon épp valami táncosok táncoltak.

- Ez meg mi?- kérdezte Nándi.

- Nem tudom, de a srác, aki középen táncol, azzal szívesen megismerkednék. - mondta Kitti.

- Én is. - mondta Réka, és Szeli egyszerre majd összenéztek és elkezdtek nevetni.

- Lányok! - mondtam szemrehányóan aztán jobban megnéztem a srácot végül is bevallom, tényleg jól néz ki. - Végül is...Én is!- mondtam mosolyogva.

- Azt a kis nyálpic srácot nézitek vagy megyünk a mekibe?- kérdezte Csabi türelmetlenül.

- Az elöbbi. - mondtam.

- Jó akkor mi elmegyünk kajáért ti meg gyönyörködjetek! Jöttök?- mondta Nándi elsőnek nekünk majd Zolira, és Ádámnak.

- Hülye vagy? Ezek jó csajok!- mondta Zoli. Végül Nándi, és Csabi a szemüket forgatva elmentek kajáért mi meg ott maradtunk és előrébb mentünk, hogy közelebbről lássuk. Aztán eszembe jutott, hogy fel kéne hívni anyut, hogy maradhassunk még egy kicsit Kittivel.

- Szia, hol vagytok?- kérdezte anyu mikor felvette a telefont.

- Szia, már megérkeztünk, de a többiekkel beülünk a mekibe. Maradhatunk?- kérdeztem, de a szememet le nem vettem volna semmi pénzért a srácról.

- Persze de ne maradjatok sokáig max két óra! De az nagyon maximum!- mondta anyu.

- Oké, köszi na mentem szia. -

- Szia, érezzétek magatokat jól!- mondta majd letette.

- Na?- kérdezte Kitti mikor eltettem a telefonom.

- Maximum két óra. - mondtam neki.

- Az jó. -

- Ja. - mondtam közben a táncos srácot jobban megnéztem. Vékony (de olyan helyesen vékony, már, mint azért volt izma, de nem nagyon) barna hajú, a haja fel volt állítva, és ez jól is állt neki. Fehér félujjas ing, farmer, piros Converse hosszú szárú cipő. Aztán valószínűleg észrevette, hogy nézem, mert mikor előre jött a színpad elejébe akkor a szemembe nézett és rám mosolygott aztán szaltózott egyet. A többi táncosra nem figyeltem, mert annyira helyes volt a srác, hogy úúú...

- Most jól láttam, hogy rád mosolygott?- kérdezte vigyorogva Szeli.

- Aha. - mondtuk egyszerre Kittivel. Ő olyan hangsúllyal, mint "Úúú Kingának új kiszemeltje van!" (vagy is hát ezt szokta mondani és ezen mindig nevet.) én meg olyan hangsúllyal, hogy: "Úr isten! Egy tök helyes srác rám mosolygott! Mindjárt elájulok!" Na, igen kb olyan gondolatok voltak a fejemben mikor aztán vége lett a táncnak és a srác már nem volt fent. Valami bemondó nő még megköszönte a táncosoknak a táncot majd felhívta a színpadra mit tudom én kit. Nem igazán figyeltem, mert a srác éppen felém jött! Mikor ezt a lányok meglátták elindultak egy másik csoport jó srácokhoz. Zoli és Ádám meg a táncos lányokhoz.

- Szia. - mondta mosolyogva.

- Szia, igazán jól táncoltatok!- mondtam neki mosolyogva.

- Köszi. Meghívhatlak valamire?- kérdezte.

- Köszi, de az osztályommal vagyok osztálykirándulás után és hát...- mondtam aztán a srác mögé néztem és Ádámot és Zolit láttam amint a lányok (csodák csodájára) nem küldték el őket. - Bár ahogy észrevettem két osztálytársam a táncos barátnőiddel igen csak jól elvannak. - mondtam aztán ő is hátra fordult, hogy megnézze, amit én látok.

- Hát...Akkor akár lehetnénk együtt. Már, mint az osztályod és az én "Táncos barátnőim"- mondta mosolyogva mikor visszafordult hozzám.

- Őőő...Még csak nem is tudom a nevedet!- mondtam, mert hát jó, jól néz ki, de azért még is csak egy vadidegen srác. És amúgy is ki tudja milyen. (Bár ha ilyen jól néz, ki nem hiszem, hogy valami „borzasztó” ember.)

- Kristóf vagyok. - mondta a kezét nyújtva.

- Kinga. - mondtam majd megráztam a kezét.

- Nos, hát gyönyörű Kinga lenne kedved az osztályodnak az én "táncos-barátnőimmel" tölteni az estét?- kérdezte mosolyogva. Bókol. Ritka egy srácban, aki nem bunkó ahhoz képest, hogy jól néz ki. - És hát, ha jól sejtem van egy ikertestvéred, aki ha jól látom az én "nem-táncos" haverjaimmal van. - mondta mögém mutatva. Hátra néztem és valóban. Kitti, és a többi lány osztálytársam egy csomó sráccal beszélgetnek.

- Ők a haverjaid?- kérdeztem.

- Igen, és a te testvéred éppen a legjobb barátommal beszél Mátéval. -

- Aha. Hát...Szerintem a lányoknak és a két fiúnak nem lesz ellenvetése, hogy együtt elmenjünk, mondjuk a mekibe. - mondtam mosolyogva.

- Rendben szólok nekik. - mondta majd megindult Kittiék felé. - Jössz?- kérdezte.

- Persze. - mondtam és elindultam felé. Mikor oda értünk a bizonyos Máté döbbenten nézett Kittire majd rám. Ezt, eljátszotta még kb kétszer.

- Ikertestvérek vagytok?- kérdezte mikor megbírt szólalni. Ezen Kittivel mosolyogva össze néztünk majd bólintottunk Máténak.

- Oké, ha ki csodálkoztad magad, akkor mi lenne, ha elmennénk a mekibe mindannyian?- kérdezte Kristóf körbe nézve. Miután mindenki igent mondott elindultunk Zoli, Ádám és a táncos lányok felé.

- Hé, ti is jöttök a mekibe?- kérdezte Máté.

- Aha. - mondták a lányok is és a két fiú is.

- Ez meg ki?- kérdezte lesajnálóan rám nézve összefont karral egy hosszú barna (egyenes) hajú, lány, aki szerintem eléggé szép volt.

- Ő itt Kinga és az osztálytársai. - mondta Kristóf a lányokra mutatva. - És akivel az előbb éppen flörtöltél az is az osztálytársa. - mondta még hozzá Kristóf. Hát... nem tudom. A csaj vagy nagyon anyáskodó vagy csaja/ex csaja Kristófnak. Ha a csaja akkor elfelejthet. Elindultunk a mekibe mi meg Kristóffal kicsit lemaradtunk.

- Az a csaj barátnőd vagy ex barátnőd?- kérdeztem tőle mikor úgy gondoltam, hogy senki nem hallja meg, hogy ezt kérdezem tőle.

- Egyik sem. - mondta mosolyogva. - Unoka testvér inkább. - mondta én meg megkönnyebbülten elmosolyodtam. Mikor a mekihez értünk Csabi, és Nándi nem örültek, hogy társaságot is vittünk, de miután meglátták a lányokat elmosolyodtak. Na, igen, ha szép lányokat viszünk, akkor akármennyien mehetünk. Nagyon jól elvoltunk. Kristóf unoka testvére se tűnt annyira bunkónak miután megismertem de azért nem

hiszem, hogy jó "öri-barik" lettünk volna. Mert hát Dorina (így hívják) széplány nagyon is (!) de azért nem olyan kedves, mint a többi lány.

- Őőő Kinga háromnegyed nyolc van. - mondta Kitti egy idő után. Én erre bólintottam neki majd felálltam.

- Kittivel mennünk kell. - mondtam miután felálltam.

- Nem maradhattok még?- kérdezte Máté, akin azt vettem észre, hogy Kitti megtetszett és ez azt hiszem kölcsönös volt.

- Bocsi, de nem. Anyu két órát mondott. -

- Jól van, menjetek csak anyuci kislányai. - mondta Dorina röhögve.

- Azt gondolsz, amit akarsz. – mondtam neki lesajnálóan majd Kristófra néztem, aki mosolyogott. Dorina meg összeszorított fogakkal dühösen nézett rám.

- Hát...Akkor, sziasztok. - mondta Kitti majd elindult és megállt mellettem.

- Sziasztok. - miután én is elköszöntöm mindenki "Cső" meg "Sziasztok"-at mondtak.

- Várjatok én is megyek. - mondta Szeli.

- Én is. – mondta Tina.

- Én, meg akkor haza kísérlek titeket. –mondta Nándi. Miután ők is elköszöntek már tényleg elindultunk haza.

- Hát halljátok ennyire jó osztálykirándulásom még soha nem volt!- mondta Kitti mosolyogva.

- Az biztos!- mondta Szeli is. Mi Tinával, és Nándival meg mosolyogva bólintottunk. A hazafelé vezető utat végig nevettük, ami a buszon nem hiszem, hogy az utasok nagyon örültek, de hát könyörgöm, ha a semmitől is röhögnünk kell, akkor most mit csináljunk? Hát igen. A kamaszkor és a fáradság keveréke volt bennünk. Mikor, haza értünk anyu a konyhában várt minket.

- Na, milyen volt a kirándulás?- kérdezte mosolyogva.

- Anyu én ma biztos nem mesélek. Olyan fáradt vagyok, hogy itt helyben mindjárt elalszom. - mondta Kitti.

- Én se mesélek most. Majd holnap. - mondtam anyunak, aki mosolyogva bólintott egyet.

- Jó, na, menjetek, akkor nehogy nekem itt elaludjatok!- mondta mi meg Kittivel engedelmesen felmentünk a lépcsőn be a szobánkba. Én ledobtam a táskámat az ágyam mellé majd átöltöztem és magamat is az ágyra dobtam. Kb fél órán át csak feküdtem mikor csörgött a telefonom. Feltápászkodtam, hogy megnézzem ki az. Mikor, megnéztem ki láttam, hogy Alina hív.

- Cső. - mondtam álmosan.

- Szia, na, milyen volt a kirándulás?- kérdezte.

- Dög fáradt vagyok, nem mondhatnám el holnap?-

- Nem, bocsi, de holnap nem érek rá. - mondta majd sóhajtottam egyet és neki kezdtem elmesélni. Míg meséltem közben a laptopomon megnéztem a Facebookom. Egy barátjelölésem és két üzenetem jött. A barátjelölést néztem meg elsőnek. Na, hát ezen igencsak csodálkoztam. Martin, jelölt be. Az állatkertből a Marti bejelölt. Visszajelöltem majd megnéztem az üzeneteimet. Az, egyik Rékától jött a másik meg

Martintól. Martin, ezt írta másolom:

„Remélem nem baj, hogy bejelöltelek. Milyen volt a kirándulás? :)"

Erre inkább majd holnap válaszolok. Megnyitottam Réka üzenetét is. Ő ezt írta:

"Cső hallod, hogy az a Dorina mekkora egy szenyó! Amúgy miután elmentetek utána már elment elsőnek Csabi és Bence is. Aztán én is elindultam Ádámmal és, Zolival. Na, mentem, mert hallod olyan fáradt vagyok! Na, jóóó éééjt! :)"

Oké szerintem mind a kettőre holnap válaszolok. Még kb negyed órán keresztül meséltem Alinának a napomról aztán elmentem aludni. Na, ilyen egy igazán jó kirándulás! Plusz a kirándulás után is!!"

Miután a tavalyi kirándulásomat végig gondoltam bevillant valami az agyamban. Gyorsan átmentem Kittihez, hogy elmeséljem, hogy mi ugrott be.

- Kitti fent vagy még?- kérdeztem mikor bekopogtam az ajtaján.

- Most már igen. - mondta álmosan. Szóval felköltöttem.

- Bocsi, de nem fogod elhinni mi jutott az eszembe. - mondtam mikor bementem és leültem az ágya szélére.

- Na, mi?-

- Emlékszel a tavalyi osztálykirándulásunkra?-

- Aha, miért?-

- És arra, hogy a centerbe aztán mi volt?- mondtam ezen már egy kicsit elgondolkozott, aztán láttam rajta, hogy neki is bevillant.

- Az a Kristóf ugyan az lenne, mint ez?- kérdezte csodálkozva.

- Hát, hacsak nincs ikertestvére, aki szintén táncol, és ugyan így hívják...Akkor ugyan az. - mondtam.

- És szerinted neki ez az eszébe jutott?-

- Nem tudom. -

- De végül is lehet, hogy, igen mert mikor elsőnek voltunk táncon akkor igen csak nézett téged...-

- Ja. Szerinted kérdezzem meg?-

- Szerintem, ja. De, hogy nem jutott ez eddig az eszünkbe...?- mondta csodálkozva közben a fejét rázta.

- Nem tudom. - mondtam neki.

- Na, jó most, hogy elmondtad, és sikeresen fel is ébresztettél lennél kedves és hagynál aludni?- mondta.

- Ja, aha, bocs. - mondtam majd kimentem a szobájából és elmentem én is aludni.