Mint a címből is látható ez nem a következő rész.
Őszintén szólva érzékeny/érzelgős fajta
ember vagyok. Nem annyira, hogy bármin elsírom magam vagy hasonló.. Egyszerűen
csak átérzem azt, amit más
átérez, legyen az szomorúság, boldogság, vagy düh. És ha erre hangot is adnak, akkor végkép. Az elmúlt napokban elolvastam egy jó pár blogot, és meg néztem a trailerjüket is. Ezt mind egy embertől. Nagy Domii néven írja a blogokat. Vagy írta nem tudom. Sajnos sok blogját már abba hagyta. A blogai is nagyon lekötötték a figyelmemet. Ahogyan írt, ahogyan fogalmazott, és ahogyan átérezve azt, amit ír, leírta a gondolatait. A videói is nagyon tetszenek! Különösen az egyik. Nem vagyok focirajongó. Sőt. Épp, hogy utálom is. De ez a videó, amit csinált.. Számomra hihetetlen. Marco Reus. Nekem ez a név nem mond semmit. Neki viszont igen, ahogy a videójában lehet látni. Az első pár mondatától úgy meghatódtam, hogy végig néztem a mindössze nyolc perces videót. És, hát meg kell mondanom, hogy nem csalódtam! Ugyan akkora élvezettel, átérzéssel csinálta meg ezt a videót, mint, ahogyan a történeteket írta. Minden, ami benne van meg fogott. Ez egy arányt vonatkozik a videóira, és a történeteire is. Tegnap este olvastam az egyik blogját éppen, s megnéztem mennyi az idő. Este hét óra volt. Olvastam, olvastam, és csak olvastam. Már az utolsó résznek álltam neki olvasni, mikor megint ránéztem az órára.
- Basszus. – mondom magamban. – Már hajnali kettő van. -
Annyira elmerültem a hosszan megírt, részekben, hogy észre sem vettem, hogy a családom többi tagja már elment aludni, és nekem is aludnom kéne. Szóval… Nagy Domi ha olvasod ezt, remélem büszke vagy magadra, mert lehetsz! :) ;) Büszke lehetsz arra, hogy ilyen szuper videókat csinálsz, és, hogy így írsz! :)
Az olvasóimnak pedig: Aki meg tudja nézni, az nézze meg a videóját! Véleményem szerint szuper!
http://m.youtube.com/watch?v=mxHy6qN9q-A
átérez, legyen az szomorúság, boldogság, vagy düh. És ha erre hangot is adnak, akkor végkép. Az elmúlt napokban elolvastam egy jó pár blogot, és meg néztem a trailerjüket is. Ezt mind egy embertől. Nagy Domii néven írja a blogokat. Vagy írta nem tudom. Sajnos sok blogját már abba hagyta. A blogai is nagyon lekötötték a figyelmemet. Ahogyan írt, ahogyan fogalmazott, és ahogyan átérezve azt, amit ír, leírta a gondolatait. A videói is nagyon tetszenek! Különösen az egyik. Nem vagyok focirajongó. Sőt. Épp, hogy utálom is. De ez a videó, amit csinált.. Számomra hihetetlen. Marco Reus. Nekem ez a név nem mond semmit. Neki viszont igen, ahogy a videójában lehet látni. Az első pár mondatától úgy meghatódtam, hogy végig néztem a mindössze nyolc perces videót. És, hát meg kell mondanom, hogy nem csalódtam! Ugyan akkora élvezettel, átérzéssel csinálta meg ezt a videót, mint, ahogyan a történeteket írta. Minden, ami benne van meg fogott. Ez egy arányt vonatkozik a videóira, és a történeteire is. Tegnap este olvastam az egyik blogját éppen, s megnéztem mennyi az idő. Este hét óra volt. Olvastam, olvastam, és csak olvastam. Már az utolsó résznek álltam neki olvasni, mikor megint ránéztem az órára.
- Basszus. – mondom magamban. – Már hajnali kettő van. -
Annyira elmerültem a hosszan megírt, részekben, hogy észre sem vettem, hogy a családom többi tagja már elment aludni, és nekem is aludnom kéne. Szóval… Nagy Domi ha olvasod ezt, remélem büszke vagy magadra, mert lehetsz! :) ;) Büszke lehetsz arra, hogy ilyen szuper videókat csinálsz, és, hogy így írsz! :)
Az olvasóimnak pedig: Aki meg tudja nézni, az nézze meg a videóját! Véleményem szerint szuper!
http://m.youtube.com/watch?v=mxHy6qN9q-A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése