46.Fejezet

Sziasztok Drágák! :) Most egy ilyen röpke részt hoztam, de reménykedem, hogy a végével eléggé húztam az idegeiteket. :D Igazából még én se tudom a kövi rész tartalmát. Egyszerűen nem tudok semmit jelenleg,de majd igyekszem jót írni. :) Majd matek órán hátha eszembe jut hétfőn.. Mostanában matekon szokott megjönni a ihletem. Valahogy kezdem megérteni miért nem értek semmit.. :D Remélem tetszeni fog a rész, és ha minden jól megy, na meg ha megnézem a leckéimet és nem lesz belőle egy rakat akkor még holnap (szombaton) írok egy keveset, és azt is kirakom. :) (Hozzá tenném a Lebilincselő karácsony, és Az Öt Legenda is ngyon jó karácsonyi film/mese. Én imádom mind a kettőt! :D )
Puszii Drágák, és jó hétvégét! :) :* <3

46.Fejezet

-Buli. Nálunk. Ma este hétkor. - olvasta fel Kitti, Szélitől kapott SMS-ét.
- Biztos ez? Már mint egy nappal karácson előtt, ráadásul a szülei nem olyanok, akik egy bulit megengednének. - mondtam elgondolkodva, miközben oda nyújtottam anyunak a lisztet. Végre volt egy kis ideje velünk is foglalkozni, ezért ezt a helyzetet kihasználtam, és vele voltam, miközben sütit csináltunk. Persze, holnapra csináltunk, de Danit ismerve nem fogja a holnapot megélni egyben, egyik süti sem.
- Azt mondta nincsenek otthon a szülei, ezért áldásukat adták rá. - vonta meg a vállát Kitti.
- Ez esetben; Anyu elmehetünk? - néztem anyura könyörgő tekintettel.
- Tízre itthon vagytok, valaki kísérjen haza titeket, és ha bármi történik engem hívtok. - mondta anyu.
- Ez lefordítva annyi jelent, hogy; igen. - néztem Kittire.
- Szuper, akkor megyek előkészítem a ruháinkat. - szaladt fel vidáman ikertesóm, a lépcsőn. Sóhajtva, mosolyogva figyeltem őt. Ez a lány egyszerűen bolond.
- Süti illatot érzek. - jött be a bejárati ajtón Dani.
- Na, megérkezett a Pusztító. - nevetem fel.
- Már miért lennék "Pusztító"? - ráncolta homlokát, miközben levette kabátját.
- Azért, mert elpusztítasz minden ehetőt. -mondtam mosolyogva.
- Ezt bóknak veszem. - mosolygott rám, a lépcső felé indulva.
- Nem annak szántam. - kiáltottam utána.
-Tudom. - szólt ő is kiabálva. Egyszer csak csengettek.
- Kinyitnád, Kislányom? - kért meg anyu kedvesen mosolyogva rám.
- Persze. - mondtam miközben z ajtóhoz siettem. Mikor kinyitottam Kristóffal találtam szembe magam.
- Szia! - mosolyogtam rá, és közelebb mentem hozzá, átkaroltam nyakát, és megcsókoltam.
- Ezt muszáj előttem? - szólalt meg egyszer csak egy ismerős hang Kristóf mögül.
- Ő meg miért van itt? - mutattam a Kristóf mögött álló Martinra.
- Én vagyok a karácsonyi ajándékod. - mosolygott gúnyosan Martin. Nem figyelve rá, kérdőn néztem Kristófra.
- Gondoltam benézünk hozzád. - mondta Kristóf, kisfiúsan mosolyogva.
- Amikor úgy gondolom hogy végre nem kell látnom legalább egy napig, fix, hogy valaki keresztbe húzza a számításaim. - sóhajtottam fel. - Gyertek be. - álltam arrébb hogy elférjenek.
- Ki az kicsim? - kérdezte Anyu, mikor visszamentem hozzá.
- Két idegesítő fiú. - forgattam meg szemeim.
- Két idegesítőn helyes fiú. - javított ki Martin úgy, hogy csak mi halljuk Kristóffal.
- Az egód még mindig eget verő. - mondtam unottan - Csak Kristóf, és egy öntelt majom. - mondtam anyunak, mikor mellé álltam.
- Minden fiú egy öntelt majom. - jött le Kitti a lépcsőn. - Egyébként meg van a ruhád estére. Dögös, és
mini. - jelentette ki Kitti rám nézve, és a végén elmosolyodott (anyu a "mini" szó hallatán lefagyott).
- Kitti, meg mondanád, hogy... - jött le a lépcsőn Dorina (??) a telefonját nyomkodva, majd mikor felnézett, ledöbbenve megállt.
- Már nem azért, de te mikor jöttél? - néztem rá értetlenül.
- Úgy egy órája. - nézett rám, de láttam, hogy állkapcsa megfeszül, és úgy nézi a mellettem álló fiút, vagy is Martint. - Látom végül össze barátkoztatok. - mondta összefonva karjait, és az utolsó szavakat gúnyosan mondta.
- Vele? - mutattam Martinra felvont szemöldökkel - Vele lehetetlenség össze barátkozni. - legyintettem. - Az unoka testvérednek köszönhetem. - mondtam egy rosszallópillantást vetve Kristófra, aki csak ártatlanul nézett rám vissza.
- Hahó! Én is itt vagyok. - mondta Martin.
- Hát ez az. Hogy nem kéne. - mondta megforgatva a szemem, majd a hűtőhöz sétáltam. Kivettem kettő kólát, és visszamentem a többiekhez.
- Tessék. - adtam Martin kezébe az egyik kólát.
- Kösz. - nézett rám, majd elvéve az italt kiontotta azt. Kicsit meglepődött arcot vágott, hogy adtam neki egy kólát ugyan is ez a mi "kapcsolatunkban" kedvességnek számít...
- Hát, ellentétben veled, én nem akarok gy helységben tartózokni vele úgy, hogy léptem. Az buliban találkozunk. - mondta Dorina, majd hozzám sétált, és elköszönés képen megölelt. Persze, nem azért ölelt meg mert annyira szeret, hanem azért, mert közben a kezembe nyomott egy kis fecnit, amit majd akkor fogok megnézni ha nem figyel senki.
- Oké, hogy Dorina az emberek többségét utálja, de téged miért? -néztem Martinra.
- Hosszú. - mondta Martin feszülten.
- Oké. - vontam vállat. - Szóval anyu, ő itt Martin, a mostoha testvérünk. - mutattam be őt. Anyu felettébb örült, hogy megismerheti Martint. A nappaliban voltunk, és filmet néztünk, egy tálca sütemény társaságában, és persze Dani társaságában. Dani olyan, mint a csótány. Ahol van kaja, ő ott van. Egyszer mikor senki sem figyelt, megnéztem a kis fecnit, amit Dorina adott.
"Ne hívjátok meg Martint a buliba!"
Hát, én nem is terveztem, hogy elhívjam, viszont Kitti igen. Ő ugyan is elhívta, és Martin boldogan mondott igent.
Egy tálca sütit, és két tál chipset ettünk meg és három filmet néztünk meg.
- A két legjobb dolog a karácsonyban, hogy egy csomót ehetsz és, hogy a tévében karácsonyi filmeket adna le. - mondta Kitti. Ezzel mind egyet értettünk. Miután megnéztük Az Öt Legenda című mesét, és a Lebilincselő karácsony című filmet, a fiúk elmentek (Dani Nesszához, Martin, és Kristóf haza) így mi Kittivel feltudtunk készülni az estére. Kitti egy nagyon szép ruhát készített ki nekem, viszont túl öltözött volt. Ezért inkább kerestem egy másikat. Fehér pólót vettem fel egy fekete kardigánnal, aminek ujját felgyűrtem, és egy egyszerű farmert, kiegészítőnek pedig egy sálat raktam a nyakamba. Göndör hajamat kiengedtem, sminknek pedig egy egyszerű halvány rózsaszínt kentem fel.
- Miért nem azt vetted fel, amit kikészítettem? - vágott szomorú arcot Kitti, mikor kiléptem a szobámból. Az ő ruhája is gyönyörű volt! Egy kék, és lila színű mini ruhát vett fel, ami pánt nélküli volt, hozzá pedig egy lila magas sarkút.
- Tudod, hogy jobban szeretem az egyszerű ruhákat. - válaszoltam végül, és megvontam a vállam, ő pedig erre egy bólintással reagált.
- Indulhatunk akkor? - kérdezte mosolyogva.
- Persze!. - mosolyodtam én is, és elindultunk Szeliékhez. A zenét már az udvaron lehetett hallani, így úgy gondoltuk nem csengetünk, illete kopogunk feleslegesen, úgyhogy bementünk. Az ajtóban megálltam egy kicsit, és szemeimet a küszöbre szegeztem. Pár pillanat múlva felnézte, és beléptem a házba, Szeli bulijába. Ekkor még nem is tudta, hogy milyen estének nézek elébe.