43.fejezet

Sziasztok Drágák! Múlt hét hétvégére terveztem ezt a részt, de lebetegedtem így hát pár napot késett. A történet vet egy kisebb fordulatot, de reménykedem benne, hogy tetszeni fog! 

Jó olvasást! Puszii!

Az idő valahogy gyorsan telt. Pár nap múlva Kittit kiengedték a kórházból, de még nem mehetett suliba. A legjobb, hogy ugyan olyan, mint volt és Doriánnal is járnak. Kristóffal mi se veszekszünk, se pedig Nándival, viszont Nándi furcsán viselkedik. A napokban az Ofő bejelentette, hogy jön egy új osztálytársunk.
- Jól néz ki? – kérdezte, rögtön Szeli, mikor kiderült, hogy fiú lesz. Az Ofő csak rosszallóan megrázta a fejét.

Az utolsó nap téli szünet előtt. Ma délután lesz a suliba a karácsonyi buli, és állítólag az új srác is jön.
- Végre. Már be akarok pasizni. – mondta, Szeli összedörzsölve a tenyereit.
- És rád is férne már. Egyre rosszabb vagy. – mondtam mosolyogva, megrázva a fejem.
- Már nem azért, de majd nem mindenkinek van fiúja, csak nekem nincs. – mondta csípőre tett kezekkel.
- Csak kérlek, ne nyomulj annyira. – mondtam neki, miközben összepakoltam a cuccaimat a táskámba, hogy elinduljunk haza.
- Nem ígérhetem. – mondta kicsit felnevetve. Szegény srácot előre sajnálom.
  Hamar haza értünk, mivel csak ketten mentünk. Kitti még itthon volt, Réka, és Tina meg már elindult haza.
- Megyünk bulizni, megyünk bulizni. – ugrott a nyakamba Kitti, ahogy haza értem.
- Kitti megfojtasz. – hámoztam le magamról a karjait.
- Bocsi, csak már egy jó ideje nem voltam a többiekkel, és hiányoznak. – mondta mosolyogva, megvonva a vállát. Elmosolyodtam, majd felmentem a szobámba.
- Na, és mit veszel fel? – szaladt utánam bolond testvérem.
- Nem tudom. De gondolom te már úgy is kitervelted. – mondtam miközben mentem fel a lépcsőn.
- De még mennyire. – mondta Kitti utánam szaladva.
Ahogy beléptem a szobámba az ágyamra ki volt készítve a ma esti ruhám. Vagy is, amit Kitti kikészített nekem. Egy fehér csőfarmerral, halvány barna blúzzal, hozzá egy szintén halvány barna vékony, dísznek való sállal, és a kedvenc fekete magas sarkúmmal, ami úgy hat-hét cm lehetett.
- És szerinted én majd húszcentis hóban, magas sarkúban fogok tipegni? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, és felemeltem az említett tárgyat.
- Igen. – mondta mosolyogva, majd ki táncolt a szobámból. Felsóhajtva csuktam be az ajtómat, és felvettem az előkészített ruhákat. Kittinek igaza volt ezzel szemben, mert valóban jó összeállítás volt. Hajamat csak felgumiztam, sminknek pedig füstöset tettem fel.
Mikor elkészültem lementem a lépcsőn, Kitti már lent volt a nappaliban, és Alinával beszélgetett, Dani pedig kakaót készített magának.
- Na mondtam én, hogy jól néz ki. – mondta Kitti elégedetten mosolyogva, én pedig szintén mosolyogva megforgattam a szemeim. Kitti egy fekete csőfarmert viselt, egy comb középig érő krémszínű félujjas kötött felsővel, nyakába egy nagy fekete nyaklánccal, és egy fekete magas sarkút húzott fel. Szőke haját felgumizta (a rózsaszín tincsit átfestettük szőkére, szóval most már teljesen szőke) és ő is füstösen sminkelte ki magát. Miután a kabátokat is felvettük, elindultunk a suli felé. Út közben Szelivel, Rékával, és Tinával találkoztunk.
- Szólok előre, ha helyes és lecsapok rá. – mondta, Szeli miközben mentünk fel a suli lépcsőjén. 
- Ki gondolta volna. – mondta Kitti felnevetve.
- Várjatok. Nem ő az? – álltam meg hírtelen, mert láttam, hogy két ismeretlen srác igyekszik a suli felé.
- Nem láttam eddig egyiket sem a suliban úgy, hogy de. – mondta Réka is már őket nézve.
- Hm, helyes. – jelentette, ki Szeli.
- És úgy néz ki meleg. – mondta Kitti mire mi mind annyian értetlenül, néztünk rá.
- Honnan veszed? – kérdezte Tina.
- Ugyan már. Látszik rajta. – mondta Kitti megvonva a vállát.
- Szerintem nem me… - kezdte, Szeli, de ahogy a fiúk felé nézett elhallgatott. Ugyan is a két fiú éppen csókolóztak. Az, hogy mennyire ledöbbentünk azt hiszem leírhatatlan.
- Mit is akartál mondani? – mosolygott Kitti Szelire.
- Azt, hogy ma nem pasizok be. – indult meg a lépcsőn Szeli, és sóhajtott egy nagyot.
- Én meg várom. Meg akarom ismerni. – jelentettem ki.
- Csak nyugodtan. Mi addig szerzünk forró csokit. – mondta Réka, és bementek. A srác még elköszönt a barátjától, majd elindult fel a lépcsőn.
- Szia. – köszöntem rá kedvesen mikor felért mellém.
- Szia. – köszönt vissza rám mosolyogva.
- Kámil igaz? – kérdeztem, mire ő bólintott. – Osztálytársak leszünk. Kinga vagyok. – mondtam neki. Fekete haja volt, és gyönyörű sötét barna szemei voltak.
  A tesi teremig sétálva, beszélgettünk. Meg tudtam, hogy a teljes neve Kovács Kámil, a szülei elváltak, és van egy kis húga. Eszméletlen jó fej. Van humora, és érti a divatot, nem úgy, mint a többi fiú.
- Szóval Erik a fiúd? – kérdeztem, miközben kinyitotta előttem a tornaterem ajtaját.
- Igen. – válaszolta. Erik egyébként az, akivel kint csókolózott.
- Sziasztok. Kinga, ki a barátod? – kérdezte elénk állva Edina, egy mosoly kíséretében.
- Hát nem a te jövendőbeli fiúd. – mondtam, majd kikerülve Edinát, ott hagytam Kámil pedig jött utánam.
- Ő ki volt? – kérdezte értetlenül Kámil.
- Ő egy tapadós, rosszindulatú csaj. Úgy, hogy azt tanácsolom, kerüld el. – mondtam neki, Kámil pedig bólintott.
- Sziasztok. – köszöntem a többieknek, mikor oda értünk, ahova leültek.
- Szia. Szeli vagyok. – mondta mosolyogva Kámil elé sietve, Szeli.
- Szia. Én Kámil. – mondta Kámil. Szegény srácot ezek után a többiek majd, hogy nem szétszedték. Szeli miután megtudta, hogy valóban van fiúja kicsit visszafogta magát. Kitti pedig lelkesen beszélgetett vele, minden féléről. Azt hiszem Kittivel jött ki a legjobban, ami persze Doriánnak fel is tűnt.
- Ő meg ki? – kérdezte tőlem Dorián, mikor odajött hozzánk.
- Új osztálytársunk. – mondtam mire Dorián feszülten bólintott egyet. – Nem tetszik neki úgy Kitti. – mondtam neki és az „úgy” szót kihangsúlyoztam.
- Honnan veszed? – kérdezte le sem véve a szemét az említett fiúról, miközben bele ivott a műanyag poharába.
- Mert meleg. – jelentettem ki, mire Dorián kis híján megfulladt. – Jól vagy? – kérdeztem mosolyogva, mikor abba hagyta a fulladozást.
- Ja. De, hogy érted, hogy meleg? – kérdezte csodálkozva.
- Még is, hogy lehetne ezt máshogy érteni? – kérdeztem felé fordulva. – Fiúja van. – mondtam neki, mire Doriánnak széles mosoly ült ki az arcára, és szemében szinte látszott, ahogyan áldását adja Kitti, és Kámil barátságára.
- Kér valaki valamit a büféből? – kérdeztem egy idő után. Mindenki leadta a rendelést, és a kezembe pénzeket nyomtak. Sikerült mindent megjegyeznem. Vagy is hát fogjuk rá, hogy sikerült.
- Várj, jövök veled. – szaladt utánam Kámil. Bevártam őt, majd elindultunk a büfébe.
- Szóval, milyen eddig az osztálytársunknak lenni? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Jó. Leszámítva, hogy mindenki kerülgeti azt a témát, hogy meleg vagyok. – mondta, mire én kicsit ledöbbentem.
- Ez még új nekünk, csak azért. – mondtam megvonva a vállam.
- Na, de te nem úgy viselkedsz. – nézett a szemembe.
- Mert én nyitott vagyok az ilyen dolgokra. – mosolyogtam rá. – Amíg nem leszel szerelmes a fiúmba addig semmi gond nincs. – mondtam még jobban elmosolyodva, mire ő felnevetett.
- Kétlem, hogy megtörténne. – mondta mosolyogva.
- Akkor jó. – mondtam rámosolyogva. – Nem lenne kedved a szünetben elmenni a centerbe velem? - kérdeztem, mikor a büféhez értünk.
- De. – mondta felcsillanó szemekkel. Miután megvettük az édességeket, és üdítőket a többieknek, cseréltünk telefonszámot. Az este többi részében végig ettünk, nevettünk, és hülyéskedtünk. Kámil hamar beilleszkedett, a jó humora pedig ez csak a segítségére volt.
   Olyan este kilenc környékén elindultunk haza, mind annyian. A fiúk természetesen haza kísértek minden lányt. Ahogy haza értünk Kittivel, ő fel ment a szobájába, és ahogy láttam rögtön ledőlt az ágyára. (szó szerint) Én is bementem a szobámba, és miután átöltöztem még bekapcsoltam a laptopom, hogy körül nézzek a Facebookon egy kicsit. Egy barát jelölésem volt. Kámil jelölt be én pedig vissza is jelöltem rögtön.
Kámil üzenete: Szia. Huszadikán a centernél találkozunk? J
Kinga üzenet: Szia. Oké. J
Kámil üzenete: Jó éjszakát! J
Kinga üzenete: Neked is! J
Ez után ki jelentkeztem. Már ki akartam kapcsolni a gépem, mikor Skypen Szeli videóhívást indított. Fáradtságom ellenére is fogadtam a hívást.
- Szia. – köszöntem mosolyogva.
- Hali. – köszönt vissza felemelve a kezében tartott bögrét. Elég sokáig beszélgettünk, és aztán már Kámil is szóba jött.
- Miért van az, hogy a jó pasik vagy melegek, vagy foglaltak? – kérdezte sóhajtva és neki dőlt a mellette lévő falnak, mivel, hogy az ágyán ült.
- Több kérdésem is van. – mondtam neki, összeráncol szemöldökkel.
- Amiket valószínűleg máris felteszel. – jegyezte, meg Szeli.
- Meleg alatt Kámilt érted? – tettem fel az első kérdést.
- Ki mást? – kérdezett vissza én pedig csak bólintottam.
- A másik kérdésem, hogy kire gondoltál a jó pasik címmel, akik már foglaltak? – tettem fel a következő kérdésem. Szeli kicsit elgondolkodott és csak utána válaszolt.
- Kristóf foglalt, mert te jársz vele, Doriánnal Kitti jár. A többi fiú pedig hülye. Jó, még Nándi jó, de ő sem, mert… - mondta, de itt elakadt. Felvont szemöldökkel néztem rá, ő pedig csak az alsó ajkát harapdálta. – Mindegy. – szólalt meg végül. Nem értettem ezt sem, mint ahogyan mostanság elég sok mindent, ha Nándi, és én rólam van szó. Valamiért furán viselkednek a többiek… Na, de mindegy. Szelivel úgy fél órát beszéltünk, de miután azt láttam, hogy bealudt (szó szerint, tényleg elaludt) utána inkább letettem a videóhívást.
- Hali. – köszönt Dani, mikor beugrott a szobámba. És ezt most szó szerint kell érteni.
- Szia. Mi az a kezedben? – kérdeztem összevont szemöldökkel. Vizslattam, hogy mi lehet az a valami, de sehogy se jöttem rá.
- Süti. Nessza csinálta. Kérsz? – ugrott az ágyamra, és ledőlt mellém.
- Aha, kösz. – mondtam, elvéve a felém tartott sütit.
- Micsi? – kérdezte megnézve a laptopom.
- Szelivel beszéltem. – vontam meg a vállam.
- Nézzünk filmet. – jutott hírtelen eszébe. Nem tudom, hogy ez most, hogyan jutott eszébe, de végül is néztünk filmet. A Jack és Jill című filmet néztük meg, és közben sütit ettünk, na de a kóla sem maradhatott el. Éppen nagyon nevettünk, mikor skypen egy újabb videóhívásom érkezett. Kámil volt az.
- Ki az a Kámil? – kíváncsiskodott Dani.
- Új osztálytársunk. Na, de te nem akarsz menni aludni? – kérdeztem mosolyogva.
- De. Holnap majd megnézzük a végét? – állt fel, és ment az ajtómhoz.
- Még szép. – mondtam, majd benyomtam, hogy fogadom a hívását. – Szia. – köszöntem rá Kámilra.
- Szia. Miért van sütemény a hajadban? – vágott értetlen fejet. Nevetve kaptam a hajamhoz, és valóban volt egy kis süti a hajamban.
- Bátyámmal filmet néztünk. – mondtam mosolyogva. – Egyébként tudsz róla, hogy ma a „Jó pasi” kategóriába lettél sorolva? – kérdeztem továbbra is mosolyogva.
- Nahát, ezt jó tudni. – nevetett fel.
- Na, nem, mint ha ebben nem lettél volna tudatában, mi? – nevettem továbbra is.
- Na, ja. – mondta és ő is nevetett. Valószínűleg a fáradtságtól nevettünk ennyit.
- Egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy vasárnap akkor olyan délután egy körül a centerbe találkozunk? – csapott a közepébe.
- Persze, oké. – bólogattam, majd elvettem a polcomról a kólám, és bele ittam.
- Már nem azért, de fél tízen egy van. Hogy bírsz ilyenkor kólát inni? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. – mondtam megvonva a vállam. – Kólafüggő vagyok. – mondtam mosolyogva.
- Nos, hát én meg pasi függő úgy, hogy ha megbocsátasz, hív a barátom. – mondta mosolyogva, felmutatva a csörgő telefonját.
- Csak nyugodtan. – kuncogtam halkan. – Jó éjszakát. – köszöntem el.
- Neked is. – mondta mosolyogva, és ki is lépett. Ez után én is kiléptem, és elmentem aludni.

Szombaton egész nap díszítettem a szobám, hogy karácsony közeledtével legyen egy kis karácsonyi hangulata. Ez elég jól sikerült, vagy is hát, Kristófnak tetszett mikor délután átjött.
Danival este befejeztük a filmet, és elkezdtünk egy másikat nézni. Nessza és Kristóf is átjött (Kristóf kétszer jött el hozzánk) és a második filmet már közösen néztük. Kittiéket is akartuk hívni, de ők a városba néztek körül romantikusan. Kis aranyosak.
Vasárnap délelőtt Nándi is átjött, és neki is tetszett a szobám. Nándival beszélgettünk, filmeztünk, és tele ettük magunkat minden féle édességgel. Délután együtt indultunk el, csak ő haza indult, én pedig a center felé. Pontosan egy órára oda is értem, és megtaláltam Kámilt is. Ő is pont akkor ért oda. 
- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. Csini vagy. – mondta viszonozva a mosolyt.
- Köszi. – mondtam, majd bementünk a centerbe.
- Mozi, vagy vásárlás? – vázolta fel a választási lehetőségeimet.
- Hát, az az igazságság, hogy még nem vásároltam be a karácsonyi ajándékokat, úgy, hogy szerintem inkább vásárlás. – mondtam – Lennék a kis karácsonyi segéd manóm? – mosolyogtam rá.
- Persze. Csak ne kelljen olyan idétlen, zöld, csilingelő sapkát felvennem. – nevetett fel.
- Nem kell, ne aggódj. – nevettem én is.
Kámillal igen kellemes a vásárlás, nem úgy, mint a többi fiúval. Kittinek egy smink készletet vettem, amire régóta vágyik. Daninak egy kötött pulcsit vettem, Nesszának egy parfümöt, amit szeret, és a múltkor láttam, hogy már elfogyott neki a másik. Alinának, ás Tominak közösbe vettem egy fotó albumot, amikbe majd nyomtatok képeket róluk. (ez Kámil ötlete volt) Szelinek, egy nyakláncot vettem, amin az volt rajta, hogy „B.F.F.”. Nándinak egy CD-t a kedvenc bandájától. Kristófnak pedig már rég tudtam, mit akarok adni. Egy közös képünket bekereteztettem, és azt szeretném neki adni.
- Na, ezzel is megvolnánk. – mondtam felsóhajtva, mikor beültünk a mekibe enni. A meki kicsit messzebb van a centertől, de legalább láthattuk a várost kivilágítva.
- Szóval, ki ez a te Kristófod? – kérdezte Kámil mosolyogva, előhúzva a képünket az egyik reklám táskából.
- A fiúm. – mondtam elmosolyodva.
- Helyes. – nézte meg jobban a képet Kámil.
- Hé, meg ígérted, hogy nem csapsz le rá. – nevettem fel.
- Nem akartam ne aggódj. – nevetett ő is.
Kámillal töménytelen mennyiségű, egészségtelen kaját magunkba nyomtunk úgy, hogy lassan mikor már a rosszul lét kerülgetett minket, elindultunk haza. Mivel ő az ellenkező irányban lakik, mint mi, ezért egyedül indultam el.
   - Na mit vettél nekem? – kérdezte Kitti a hátamra ugorva, mikor haza értem.
- Majd meglátod. – nevettem, és leráztam magamról a hátamon csimpaszkodó lányt.
- Most fáj a fenekem. – mondta felállva a földről durcás képet vágva.
- Így jártál. – nevettem, és felszaladtam a szobámba. Miután gondosan elpakoltam az ajándékokat, átöltöztem és lementem, a többiekhez, akik tévéztek.
   Éppen a Polár Expressz-t néztük, és én a konyhába mentem egy kis csipszért, mikor Kitti elkezdett értetlenkedni, hogy ő nem érti ezt a mesét.
- Komolyan már a falnak megyek tőled. – bosszankodtam, mert már vagy tízszer elmagyaráztam neki, de még mindig nem érti. Két tál csipszel a kezemben, és négy kólával indultam ki a konyhából, miközben próbáltam kinyitni a saját kólám. Annyira nem figyeltem, hogy merre megyek, hogy egyszer csak egy ütést éreztem a fejemen, és már a földön voltam.
- Basszus. – fogtam a fejem.
- Jól vagy? – kérdezte Nessza aggódva.
- Ja, de nem gondoltam komolyan, hogy a falnak megyek. – mondtam annyira nevetve, hogy már feküdtem a földön.
- Miért fekszik Kinga a földön? – lépett be a bejárati ajtón Alina, csodálkozva nézve engem.
- Kittitől a falnak mentem. – röhögtem fel megint.
- Hát te hülye vagy. – nevetett fel már ő is.
- Kösz a kérdést jól vagyok. – mondtam mosolyogva, és fel álltam. Összeszedtem a csipszeket, meg a kólákat, és leültem a többiekhez továbbnézni a mesét.
- Ha még egyszer megszólasz, hogy nem érted, már nem csak én fogok a falnak menni, ha nem te is. – mondtam Kittinek, mire ő csak felröhögött.
Kitti később már nem értetlenkedett szerencsére. A mese után egy horror filmet kezdtünk nézni. Elhúztuk a függönyöket, és kellően besötítettük a nappalit. Az egyik félelmetes résznél, én éppen Kittibe kapaszkodtam (Nesszának ott volt Dani) mikor megszólalt a csengő.
Kitti felsikoltott, én pedig ijedtemben ugrottam egyet.
- Kinyitom. – mondtam, majd az ajtóhoz mentem, hogy kinyissam. – Már nem azért, de ki az, aki vasárnap este fél kilenckor jön hozzánk? – tettem fel cinikusan a kérdést.
- Kristóf. – mondta Nessza találgatva.
- Vagy Nándi. – találgatott Dani is.
- Vagy esetleg Kámil. – mondta Kitti is.
- Egyik jobb ötlet, mint a másik. Na, de Kámil nem is tudja hol lakunk. – mondtam Kittinek értetlen fejet vágva, közben kinyitottam az ajtót. Unottan pillantottam az ajtóban álló személyre.
- Szia. – köszönt rám, egy félmosoly kíséretében. Amilyen gyorsan nyitottam ki, olyan gyorsan csuktam is be az ajtót.
- Ki volt? – kérdezte Kitti feltérdelve a kanapén. Ijedt, és egyben csodálkozó arccal fordultam a többiek felé.
- Az apánk. – mondtam Kittinek.

Kámil és Erik