69.Fejezet - Hihetetlen

Sziasztok Drágák! Kemény egy óra múlva jön barátnőm, rá fél órára pedig másik barátnőm. Megtanítanak egy táncot, amit akkor tanultak mikor én nem tudtam menni táncra, aztán horror filmet nézünk. Az Annabelle című filmet. Eddig csak magyar feliratosan láttam és egyszer, de még mindig félelmetes számomra. Szóóóval... Négy csomag popcorn, és házi készítésű sport szelet társaságában jól elhízunk, és filmet nézünk. :D (Na, jóó annyira azért nem hízunk el... :D ) Ezért is mivel tuti, hogy ma már nem lesz időm kirakni, ezért még most befejeztem a részt és kirakom nektek. :) A Nándi fanoknak tetszeni fog. ;)
Igaz nagyon rövid lett, de tartalmas. Nem akartam lelőni a poént ezért lett ilyen rövidecske. A következő részben több minden lesz. Azt a -számomra- szomorú tényt is megosztom veletek, hogy a következő rész lesz az UTOLSÓ!! :( :) <3
Puszii Mindenkinek! <3 :)

-Zene-

69.Fejezet - Hihetetlen

- Semmilyen. - adja meg válaszát az általam feltett kérdésre. Ijedten nézek rá, de amint kék szemeibe nézek valami furcsa érzés kap el, amitől megnyugszom.
- Ez már régen több, mint barátság. - teszi hozzá, ami egyben megnyugtat viszont fel is kavar.
- De én nem akarok többet, mint barátság. - mondom némileg határozottan.
- Biztos ezt gondolod? - suttogja fülem mellet elhúzva ajkait, amitől el kell mosolyodnom.
- Rohadtul nem! - tolom el magamtól és mohón kapok ajkai után. Csodálkozik az elején, de aztán ő is megcsókol.
Őszintén nem tudom mi van velem. Úgy érzem szeretem, de nem akarok többet, mint barátság. Nem szeretnék vele együtt lenni. De szeretem. Hihetetlenül béna vagyok, az már fix.
A karjai között lenni nagyszerű érzés. Életemben nem éreztem még ilyen melegséget bárki mellett. Soha nem szerettem még senkit sem ennyire. De hiába sikítja ezt folyamatosan a szívem, ha az agyam hatalmas kőrfalat húzott a szívem köré ezért alig-alig hallom sikítását. Ez most is így van, ugyan is egyszer csak eltolom magamtól Nándit és elrohanok. Beszállok a kocsiba és haza megyek. Ott szintén berohanok a házba, bár próbálom csendesen tenni ezt. Igaz ez fölöslegesnek bizonyult, mert már mindenki fent volt és a konyhában voltak. Nem volt kedvem egyedül lenni teljesen, ezért a nappaliban foglaltam helyet. Felhúzott térdekkel, szinte feküdve ültem a kanapén, egy díszpárnát ölelve és csak bambultam magam elé.
- Mit csináltatok ti ennyi ideig. - mosolyogva csípőre tett kezekkel áll meg előttem Alina. Kitti mellette áll karikás szemekkel, elég másnaposan.
- Mikor is utazunk vissza? - kérdezem először Kittitől.
- Egy hét múlva. Miért? - kérdi. Agyam eszeveszett sebességgel kezd el pörögni, és felélénkülök bár ezt nem mutatom ki.
- Jó. Akkor én a ma délután géppel vissza megyek és amint elintéztem az ottani dolgaimat vissza jövök, és addig maradunk ameddig csak akarsz. - állok fel összeszedve magam. Mind ketten csodálkozva néznek rám.
- Mi? - kérdi egyszerre két lány testvérem.
- Melyik részét nem lehetett ennek érteni? - vonom össze szemöldököm.
- Csak... meglepődtem. - vonja meg vállát Kitti.
- Nos, akkor... El is kezdek készülni. Haza utazom, aztán vissza jövök. - bólintok ezeket inkább magamnak magyarázva, mintsem nekik.
- Tulajdonképpen minek is mész vissza? - kérdi Alina csak úgy mellékesen.
- Van néhány elintézni valóm. - felelek semlegesen.
- Bővebben? - kérdi gyanakvóan méregetve Alina.
- Nos, nézzük csak... - tettetek gondolkodást. - Megnyugtatni a barátaimat, hogy teljesen jól vagyok, lenyomni egy gyors interjút, szakítani Harryvel... -


                                                                              ** 6 órával később **

- Hogy-hogy? - csodálkozva kérdezi Harry, amikor megosztom vele azt a tényt, hogy szakítani szeretnék.
- Egyikünk sem szereti már a másikat. Hagyom, hogy te boldog légy a te barátnőddel, és nekem is van kialakuló félbe valami. Mind kettőnk megtalálta az "igazi nagy Ő"-jét. - felelek halványan mosolyogva.
- Honnan tudsz... - kezdi de félbe szakítom.
- Az mindegy. - intem le. - Szóval... Barátok? - kérdem nyújtva jobb kezem.
- Barátok! - felel mosolyogva és kezet fog velem. Magához ölel miközben a fülembe suttog. - Légy boldog akárki is legyen a szerencsés! - Amikor elenged mind ketten mosolygunk.
- Te is, és csak megjegyzem szeretném megismerni azt a lányt ha már ő a nagy őd. - mondom még mindig nagy mosollyal az arcomon, amin ő is még jobban mosolyog és bólogat.
Miután ezt megbeszéltük, már mentem is vissza a repülő térre. Az interjút lerendeztem hamar, a többiekkel is beszéltem kicsit, majd miután Harryvel is megbeszéltük a dolgokat elindultam a repülő térre. Igaz éjszaka volt, de nem igazán zavart. Nem voltam fáradt ezért is intézkedtem ennyit. A gépem negyed óra múlva indul. Addig is vettem egy kávét és némi ételt, mert azt sem sikerült magamba juttatni reggel óta. Most pedig este tíz óra. Kb. öt órás az út, szóval Magyarországon leszek hajnali háromkor, majd két és fél órás út Békéscsabára Pestről, ami azt jelenti, hogy öt-hat óra környékén otthon leszel.

Ez így is volt. Fél hatkor már a lépcsőn lépkedtem fel hulla fáradtan, ugyan is a gépen sem aludtam, sem a kocsiban, amivel haza hoztak.
- Ez komoly utazás volt. - köszöntött Alina, aki akkor jött ki a házból, mikor én be.
- Csak adjatok egy ágyat. Tegnap éjfél óta nem aludtam. - mondom miközben a lépcsőn felmegyek. Át sem öltözöm mikor bemegyek régi szobámba csak a magassarkút veszem le, és máris az ágyba vetem magam. Az álom hullám ként önt el, és nem is ellenkezem. Hihetetlenül jól esett most az alvás, még sosem volt ennyire szükségem az alvásra.
Fogalmam sincs meddig aludtam, de amikor felébredtem magam mellett még egy ember alakja volt kivehető. Nézegettem ki lehetett az, egészen addig amíg az illető magára nem rántott.
-Gonosz volt, hogy ott hagytál miután többször csókolóztunk. - néz rám kiskutya szemekkel.
- Lehet ki tudnálak engesztelni. - mosolyodom el.
- Nekem van egy pár ötletem. - közeledik mosolyogva, de szája elé teszem kezem.
- A-a. - rázom fejem rosszallóan.
- Miért? - kérdi szomorúan és visszaereszti fejét a párnámra.
- Tudod, igazán rosszul érzi magát az ember ha nem tudja, hogy szerelmes-e vagy sem. Főleg ha az illető a legjobb barátja, és ha még sem szerelmes igazán megbántja később az illetőt. Én pedig nem akarlak megbántani. - simítom meg arcát utolsó mondatomnál.
- Csak... Kérlek két napnál több ideig ne tartson. - néz rám könyörgő tekintettel.
- Miért pont két nap? - kérdezem összevont szemöldökkel.
- Képtelen vagyok kettő napnál több ideig meglenni nélküled! - ad egy gyors puszit számra és miután kibújik alólam gyorsan, már el is tűnt.
Istenem, én meghalok! Komolyan, ez a fiú egyszer a sírva visz! Pontosabban, az amit iránta érzek. Vagy amit azt hiszem érzek. Nem tudom. Épp ez az, hogy nem tudom tényleg.
Összeszedve magam kelek fel és megyek le.
- Sikerült elintézni mindent? - kérdi Kitti mosolyogva.
- Attól függ mire gondolsz. - felelek én is mosolyogva.
- Hát... Kezdhetnék mondjuk New Yorkkal. - ül le a pulthoz keresztbe tett lábakkal. Elmeséltem neki szóról szóra mindent.
- Szóval szereted Nándit. - állapítja meg hatalmas mosollyal az arcán.
- Nem tudom. Nem vagyok benne teljesen biztos és nem akarom megbántani. - sütöm le szemeim.
- Tudod, ez baromság. - mondja nyugodtan, mire értetlenül kapom fel fejem. - Nagyon jól tudod, hogy szereted csak ezt próbálod magadnak bebeszélni, hogy nem tudod. Az eddigi fiúdnál nem voltál sosem biztos az elején, és most, hogy van Nándi most is azt akarod, hogy ne tudd biztosra. Pedig annyira egyértelmű, hogy mit érzel iránta. Csak gondold végig az eddig barátságotokat. Tényleg csak ennyit akarsz? Barátságot és semmi többet? - Mondandója után elgondolkodtam. Emlékeim előkerültek, és minden hülyeségünk, szomorúságunk, vagy éppen boldog pillanataink leperegtek előttem. Mind hiába a legboldogabb pillanat az volt amikor megcsókolt. De amikor úgy igazán. Mert már volt pár szájra puszink, de csak hülyéskedésből, meg egyszer megcsókolt rendesen, de csak, hogy letudja rázni magáról az egyik csajt. Sosem gondoltam volna, hogy esetleg nem csak ezért tette meg.
- Na, rémlik már valami? - kérdi önelégült mosollyal arcán Kitti.
- Rémlik. - mosolyogva bólogatok.
- Akkor én most összeszedem a másmásnaposságom és Danival elmegyek sütizni. - éll fel a pulttól.
- Másmásnaposság? - ismétlem meg mondatából egy szavát.
- Ja. - bólint visszanézve rám. - Tegnap voltam másnapos. Ma még mindig az vagyok, azért vagyok másmásnapos. - fejti ki elméletét, amire én csak szemeim forgatom.
Félóra elmúltával Kitti és Dani elmentek sütizni és Alinát is magukkal rángatták. Én pedig írtam egy SMS-t Nándinak, amiben csak annyi állt, hogy:
" A kis hídnál negyed óra múlva. "
Úgy öltöztem fel, ahogyan régen és nem úgy, ahogyan azt egy sztár stylist-ja megengedné. Bár a hajam elég feltűnő volt, de nem érdekelt. A régi helyünkre mentem, ahova régen annyit jártunk. Ez konkrétan néhány panelház környékén volt, de felfedeztünk ott egy szép kis hidat, ami végül amolyan "törzshelyünk" lett.
Amikor odaértem még nem volt ott ezért a hídra leülve, lábaimat a korlát között kihagyott réseken lelógattam. Pillanatokon belül Nándi is megérkezett és leült mellém.
- Jó helyszín választás. - néz rám kék szemeivel.
- Tudom. - felelek mosolyogva, majd eltávolítva azt a maradék távolságot is közöttünk odébb megyek és átölelem oldalról. Magához húz még jobban ő is és miután karjait már rajtam pihenteti, bele puszil hajamba.
Percekig ülünk így, amikor aztán felnéztem arcába.
- Képtelen vagyok akár két napig is nélküled lenni. - mondom, mire neki széles mosoly terül el arcán.
- Ennek örülök. - feleli majd hosszasan megcsókol. Mosolyogva távolodtunk el egymástól. - Viszont annak is örülnék ha nem ülnél egy hídon, hogy fölfázz. - áll fel és engem is magával húz.
- Utállak. - öltöm ki rá a nyelvem kislányosan.
- Dehogy utálsz. Azt utálod, hogy nem utálsz. - húz közelebb magához. Már majd nem megcsókolt, amikor egy lány jön hozzánk. Gyors megcsókolja Nándit, majd beszélni kezd.Nem is figyeltem mit, éppen elég volt amit láttam. Amikor a csaj elmegy elrántom kezem Nándiéból és összefonom magam előtt.
- Megmagyarázom. - fordul felém ijedten, és félve.
- Várom. - bólintok határozottan.
- Amíg nem voltál itt cefetül éreztem magam. Ez a lány pedig amolyan... Pótlék volt. - fintorodik itt el. - Már szakítottam vele egy ideje, de nem képes megérteni. - hajtja le fejét. Szomorúságát látva nekem megenyhül a szívem. Képtelen vagyok rá haragudni.
- Menjünk haza, oké? - fogom meg mind két kezét, mikor közelebb megyek hozzá. Mikor felnéz rám hihetetlenül boldogan néz szemeimbe. Bólint szóval elindultunk hozzánk.
Kézen fogva sétáltunk haza, otthon pedig a nappaliban egy filmet kezdtünk el nézni. Úgy mint régen. A különbség most azt volt, hogy összebújtunk, mint egy igazi szerelmes pár. És mind a ketten tudjuk, hogy szereti őt a másik.
- Hali emberek! - lép be Dani az ajtón, de mikor meglát minket ledöbben. - Na, jó. Miről maradtam le. Már megint. - fonja össze karjait és közelebb jön hozzánk.
- Pasim. - felelek én.
- Csajom. - mondja Nándi is.
- Járnak. - mondja Kitti megállva Dani mellett. - Végre! - kulcsolja össze kezeit és az ég felé néz.
- Aha. - bólint Dani. - Akkor azt mondjátok már nekem meg, hogy ez hogy lesz? Mármint Kingának vissza kell mennie New Yorkba. Nándinak pedig maradnia kell a suli miatt. - mondja Dani, azt amin már gondolkodtam egy ideje.
- Hát... Ha neki is jó úgy, akkor jön velem és magán tanuló lesz addig. - felelek és kérdőn nézek Nándira. Ő elmosolyodik és bólint egyet.
- Akkor ez elrendezve. - dobja le magát Dani az egyik fotelba. - Várj, és Harryvel mi van? - összeráncolt szemöldökkel néz rám.
- Szakítottunk. Ő megtalálta az igaziját, és én is. - felelek mosolyogva és érzem, amint Nándi szorosabban húz magához ölelésében.
- Hát ez igazán... - törölgeti nemlétező könnyeit Dani. - Nyálas volt. - mondja végül fapofával. Én megfogok egy díszpárnát és hozzá vágom.
Nemsokkal később Dani lelépett, mert Nesszával találkoznak. Így Nándival újra kettesben voltunk.
- Arra gondoltam - kelek fel és nézek rá. - Hogy itt aludhatnál. Így holnap is végig együtt tudunk lenni. - mondom mosolyogva, de a végén lesütöm szemeim zavaromban.
- Oké. - mondja mire én felnézek rá. Mind ketten mosolygunk, majd Nándi lassan közelebb húz magához. Megcsókol, utána homlokát az enyémnek támasztja.
- El sem tudod képzelni, mennyire Szeretlek! - suttogja. Már nyitnám a szám, hogy viszonozzam szavait, amikor Kitti beugrik közénk. Mármint szó szerint.
- Arcotokat elnézve fontos pillanatot szakítottam félbe, nem igaz? - kérdi mosolyogva. Mind a ketten bólintunk, majd lelökjük magunkról Kittit.
- Nem szabadultok tőlem ilyen könnyen. - ül vissza Kitti. Ezután már hagytok, hogy ott maradjon és a tévét együtt nézzük, de azért Kittivel még helyet cseréltem így Nándi mellett lehettem.
Hihetetlen ez az egész.

68.Fejezet - Milyen barátok vagyunk mi?

Hola Drágák!
Remélem mindenkinek tetszeni fog a rész, aki "Nándi-Kinga" jelenetre vágyott, az megkapja. :) Különösebb hozzá fűzni valóm nincs. Fáradt vagyok nagyon, ideges, és bűn tudatom is van.Szóval sajnálom nem tudtam tovább írni ezt a részt. A rész címe illik is az én jelenlegi helyzetemhez: "Milyen barátok vagyunk mi?" Bár nekem nem ilyen értelemben, mint a történetben... :)
Remélem tetszeni fog Nektek!

Puszii Drágák! :) <3

-Zene-

68.Fejezet. - Milyen barátok vagyunk mi?
- Szóval... úgy gondolod az a lány Harrynek az igazi szerelme? - kérdezem csendesen még mindig állva.
- Igen. - feleli őszintén Louis amit becsülök benne.
- Hát... ez ellen már nem tudok mit tenni. - hangom ismét vissza áll az eredetibe. Vagyis a semmit mondó, rekedtes félébe.
- Majd beszélek vele ha haza mentem. Addig kérlek, ne keressen. És kérlek Louis... Szépen kérlek, mire vissza érek a ház maradjon meg. Vagyis ne rendezzetek bulit! - mosolygok nagyon halványan utolsó mondatomon. Louis felnevet és csak utána válaszol.
- Rendben, megígérem. Szia Sziszi! - köszön el mosolygós hangon.
- Szia Lou! - teszem le a telefont, és vissza ülök a kanapéra.
-Mi történt amiért ilyen váltakozó volt a hangulatod? - kérdi Alina értetlenül nézve engem.
- Semmi. - felelek egyszerűen. Tudták, hogy úgy sem fogom elmondani ezért nem firtatták a dolgot.
Harry megtalálta az igazi szerelmét. Nem szeretnék és nem is fogok közéjük állni, akárki is legyen a lány. És bár ezt tisztáznom kell Harryvel én már most áldásomat adom rájuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fáj. Kitti fél óra múlva jön csak le a lépcsőn, de rögtön kiszúrja, hogy valami még inkább nincs rendben velem. Ezt szóvá is teszi.
- Louis azt mondta Harry megtalálta az igazi szerelmét. - felelek rezzenéstelenül - Aki nem én vagyok. - teszem hozzá, mire Kittinek elkerekednek a szemei.
- Én ki ny... - kezdi de közbe szólok.
- Nem kell. Ha ő más lány mellett gondolja azt, hogy leélné akár az egész életét, akkor nem én akarok lenni az akadály. Ráadásul nekem sem Harry az igazi ez köztudat. - vonok vállat.
- Szeretnéd, hogy itt maradjak veled? - kérdi lágyan, de én nemlegesen rázom a fejem.
- Nem. Nándinak megígérted, hogy ott leszel, és legalább te légy ott ha már én nem. Amúgy is most csak magányra van szükségem. - rázom fejem, de azért hálásan pillantok Kittire.
- Na, jó ez borzalmas! Egy hete Kinga, hogy csak magányt akarsz. Megkaptad. Nem engedem, hogy tovább kínozd magad! Fáj így látni téged. - szomorúsággal telik meg szeme Kittinek, amint beszél.
- Itthon maradok. Köszönöm, hogy aggódsz értem, de tényleg csak egyedül akarok lenni. - mosolygok halványan. Kitti már épp szólna valamit amikor Dani szól közbe.
- Mi itthon leszünk, és nem is vagyunk senkik. Főleg az én társaságom. - mosolyog kihívóan Dani, mire én halkan kuncogok. Na, ez már új fejlemény.
- Rendben. - sóhajtva túr hajába Kitti. - Megyek. Nem sokára jövök. Ti pedig ne hagyjátok egyedül! - néz utolsó mondatánál két testvérünkre. Dani és Alina engedelmesen bólint, majd Kitti elindul.
- Azt hiszem még sosem láttam ilyen komolynak. - szólal meg Alina, amikor Kitti elmegy.
- Én se. - felel Dani.
- Már egy ideje ilyen. Aranyos, ahogy törődik velem. - mosolygok el a végére.
- Akkor most beszéljünk rólad. - ül mellém Alina. - Mi történt egy héttel ez előtt? - kérdi gyanakvóan összehúzva szemeit.
- Semmi. Mi történt volna? - vonok vállat, tettetve a hülyét.
- Rendben akkor erről később beszélünk ha képes vagy nem a szemembe hazudni. - feleli Alina. Bűntudatosan sütöttem le szemeim. - Miért nem mész a buliba? - teszi fel a következő kérdését.
- Nincs kedvem. - vonok vállat automatikusan. Amint meglátom Alina szúrós pillantását sóhajtva kezdek bele mondandómba. - Még mindig össze vagyunk veszve Nándival, és ... Ez bonyolult. - sóhajtok megint a végén.
- Rendben. Miért vagy ilyen antiszociális? - mondja a következő kérdését, amin kicsit megdöbbenek.
- Nem is vagyok az. - öltöm ki rá nyelvem, kislányosan.
- Nem kényelmetlen ez a ruha? - fintorogva bök felém.
- De. - bólintok és felállok. - Átöltözöm. - indulok meg régi szobám felé, ahová a cuccainkat Dani bevitte. Magassarkúmban lépkedtem fel amiben már kissé fájt a lábam. Fent elővettem egy fekete cicanacit, ami  bundás volt, hozzá pedig egy fehér szintén bundás, comb középig érő felsőt vettem ami félujjas volt.
Most ilyen bundás hangulatomban voltam.
- Kecsesebben jársz, mint amikor itthon voltál még. - mosolyogva közli ezt Alina, amikor visszamegyek.
- Kösz. - halványan mosolyogva ülök vissza, de ezúttal nem a kanapéra hanem a külön kis fotelomba ami régen az enyém volt.
- Tudod, ha ezrek előtt kell elmenned, akkor kénytelen vagy megtanulni úgy járni mint egy hercegnő. Mike legalábbis mindig ezt mondja. - kuncogom magamban.
- Mike Dorina testvére nem igaz? - kérdi Alina, mire én bólintok.
- Na, akkor... - tapsol egyet Dani. - Horror film. - mosolyog gonoszan, és már megy is a tévéhez.
- Nyugodjál le, te pedig mesélj egy kicsit még. - beszél Alina először Daninak, majd nekem.
- Mit meséljek? - vonom össze szemöldököm.
Meséltem nekik mindenféléről. Arról, hogy milyen volt a klipp forgatás, hogy ha valahova elmegyek legalább egy rajongóval tutira találkozom. A fiúkról is meséltem, hogy kivel milyen a viszonyom. Meséltem, hogy milyen szép is a házam meg Emilyről is. És persze, hogy egy hónap múlva megyünk Californiába valami gálára Kittivel. Ő táncol a háttérben én pedig énekelek majd. Kitti lesz az egyedüli háttértáncos ami az én ötletem volt és elég jó szerintem. Kittinek erről még nem meséltem, de majd szóvá teszem még.
Most valahogy... Sokkal élettel telibbnek éreztem magam. Az, hogy olyan társaságban voltam, amiben rég nem és ők nem Sziszi King-et látják bennem hanem az igazi Kingát, nagyszerű érzés volt. Jó volt a testvéreimmel lenni, szinte mindent megtudtunk beszélni. Daninak pedig nagyon tetszik a hajam színe és be kell valljam, nekem is.
Alina is mesélt Londonról és persze Tomiról. Tomi lakásán laknak ami közel van az egyetemhez. Nagyon jól megvannak, aminek őszintén örülök. Nessza és Dani között is hasonló a helyzet. Már mint, hogy jól megvannak. Mind kettejüknek már csak két hónap van a gimiből utána már ők is egyetemre mennek. Úgy tervezik, hogy Szegedre mennek ketten, és összeköltöznek. Komolyan gondolják a dolgokat, ami szuper. Én még meséltem Kitti és Zayn kapcsolatáról. Persze, elsőre nem akarták elhinni, hogy Kittinek sikerült azzal összejönni akiért öt éve hihetetlenül rajong. De aztán bele gondoltak, hogy ha én összejöttem Harryvel, akkor ő miért is jöhetne össze Zaynel? Végül is én a kettejük dolgáról annyit nem tudok szóval nem tudtam több információt átadni nekik, mint amennyit ők tudni szerettek volna.
Annyit beszélgettünk, hogy már csak azt vettük észre, hogy három órája csak beszélgetünk. Elfáradtunk a sok beszédben ezért bekapcsoltunk egy filmet, de persze mind a hárman azonnal bealudtunk.
A telefonom csörgésére ébredtem valamikor, éjjel. Kómásan keltem fel és mentem a konyhába, hogy testvéreimet ne keltsem fel.
- Jó indokod legyen, hogy felkeltettél. - szólok bele halkan.
- Van ám jó indokom. - nevet hangosan és a háttérből hallom a zene üvöltését. - Kissé sokat ittam. - nevet megint. - De engem Nessza megold. Viszont Nándit valakinek haza kéne vinni. Aki nem részeg ha lehet. - nevet folyamatosan. Többet ivott, mint azt gondoltam.
- És neked az első tipped én voltam. - sóhajtok fáradtan. - Diktáld a címet. - adom be a derekam, és miután lefirkantottam a Kitti által megadott címet elindultam. Természetesen eszem ágában sem volt gyalog vagy busszal menni, ezért Dani kocsiját kölcsön vettem. A fiúk tanítgattak vezetni New Yorkban és bár nincs jogsim, de nemsokára le szeretném rakni.
Amikor megérkeztem és kiszálltam a kocsiból már hallani lehetett a helységből kiszűrődő zenét. Kitti és Nessza kint állt Nándi társaságában.
- Jó látni téged Kinga! - ölel magához mosolyogva Nessza.
- Szia Nessz! - ölelem vissza, majd a két részeghez fordulok. - Segítesz betenni a kocsiba? - sóhajtok Nándit nézve. Nesszával betettük a hátsóülésre, és míg Nissza haza vitte Kittit a saját kocsijával én Nándiék házához indultam meg.
Nándi hátul kicsit fészkelődött, de nem tüntettem neki nagyobb különösséget. Lassan vezettem nem voltam még teljesen biztos magamban. Bekanyarodva az ismerős ház elé, különös érzés fogott el. Gondosan leparkoltam a ház elé és miután kiszálltam Nándit is kirángattam az autóból. Bezártam a kocsit, hogy azért ne lopják el meg semmi, majd a ház felé mentem magammal rángatva a már majd nem alvó Nándit. Tudom, hogy hol tárolják a pótkulcsot szóval azt elővettem és bementem a lakásba. Levéve cipőmet mentem fel Nándival az emeletre a szobájába. Ott lefektettem őt az ágyra és levettem róla a cipőjét és felsőjét. Ismerem már őt annyira, hogy gyűlöl pólóban illetve pulcsiban aludni. Számtalanszor rászóltam régen, hogy vegye vissza a felsőjét amikor nálunk aludt, de ő mindig csak mosolyogva megrázta a fejét. De most elnézve őt, már nem az, mint az a hetedikes kis kamasz fiú, akit megismertem. Nem csak jellemre, kinézetre is. Leginkább kinézetre... Most, hogy elém tárult póló nélküli felső teste elállt a lélegzetem izmos, kockás teste láttán. Nem tudtam, hogy gyúr. Nándi nyöszörögni kezdett amikor pedig meglátott ágyán, maga mellett lábaimon ülni, megmarkolta karom és magára rántott.
- Mit csinálsz? - suttogtam mellkasán támaszkodva, de még így is centik választották el arcunkat.
- Itt vagy. - suttogta ő is, figyelmen kívül hagyva mondandóm, de leheletén és beszédjén érezni lehetett, hogy igen csak ittas.
- Itt. - mosolyodom el őszintén, ami már régen történt velem.
- Miattam? - kérdi lassan pislogva.
- Miattad. - túrok egyik kezemmel hajába. Mélykék szemeivel most mélyen az én világos kék szemeimbe néz. Ekkor valami felül kerekedett rajtam és nem tudtam uralkodni a cselekedeteimen. Lassan hajoltam még közelebb és közelebb. Amikor már orrunk összeért mind ketten tétováztunk kicsit, de végül én még közelebb hajoltam. Puha ajkai először csak súrolták ajkaim, majd gyengéden rányomta őket. Lassan és gyengéden csókolóztunk, ami hihetetlenül jó érzés volt. Mellkasom bizsergett és őszintén boldognak éreztem magam. Nem volt semmi több csak egy egyszerű csók, mégis hihetetlenül jól esett. Amikor eltávolodtunk egymástól homlokomat az övének támasztottam és úgy haraptam alsó ajkamra miközben sóhajtottam egyet. Nem unottan, nem fáradtan, inkább csak szimplán jó kedvűen.
- Tudod, mi a legrosszabb? - kérdezem halkan, és megsimítom arcát oldalt így bele vezetve hajába kezem.
- Hogy bele szerettem a legjobb barátomba. - suttogom, de már látom, hogy mindjárt elalszik. - Az pedig nekem csak jót jelent, hogy erre nem fogsz emlékezni a részegséged miatt. - teszem hozzá, majd legurulok róla. Kezem után kap így megvárom azt a pár percet mi alatt elalszik, majd lemegyek a nappaliba. A szülei ha jól vettem észre nincsenek itthon. Nem voltam fáradt, az imént történteken gondolkodtam. Csókolóztunk. Ő és én csókolóztunk. Megcsókoltam! Én kezdeményeztem az egészet. Amit mondtam... amit mondtam így is gondolom. Az, hogy erre nem fog emlékezni nem tudom pontosan, hogy jó vagy sem. Vegyesnek érzem.
A nappaliban jobban körül nézek és amikor leülök a kanapéra, megakad a tekintetem egy képen az egyik szekrényen. Oda megyek és kezembe veszem. Nándi egy szép, kedvesnek tűnő lányt ölel hátulról a lány pedig egy puszit nyom Nándi arcára. Kezembe véve a képet megyek a kanapéhoz de nem bírok ráülni, így előtte lehullok a földre. A földön térdelve nézem a képet. Rosszul érzem magam. Fájdalmat érzek. Hihetetlenül nagy fájdalmat. Percekig csak küszködöm könnyeim ellen, majd inkább lerakom a képet a kis asztalra, ami mellettem volt és felállok. A konyhába megyek és mivel már annyiszor jártam itt tudom mi merre található. Elkezdek készíteni magamnak egy kakaót, amit már régen nem ittam. A levegő vétel ismét nehezen megy, mint egy héttel ez előtt, és mellkasom szúr, de most kevésbé mint legutóbb. A kész kakaóval, amit kedvenc bögrémbe töltöttem, kezemben ültem a pulton. Gondolkoztam, de nem tudnám meg mondani pontosan min. Csak össze-vissza pörgött az agyam.

- Min gondolkozol? - áll meg nem sokkal később Nándi, kómás fejjel, még mindig felsője nélkül, ahogyan én hagytam a szobájában aludni.
- Mindenen. - vonok vállat felnézve rá. Rá néztem a fali órára és csodálkozva véltem felfedezni, hogy már négy órája így ülök itt. A kakaóm is már egészen kihűlt.
- Mi az? - kérdi halványan mosolyogva, csodálkozó arcom láttán.
- Négy órája itt ülök itt, és gondolkoztam. Ez még nálam is fura. - gondolkodom el egy kicsit. Tekintetem válla fölött vándorol és a képen akad meg tekintetem amit a nappaliban hagytam.
- Nem tudtam, hogy van barátnőd. - nézek rá mire ő értetlenül néz rám. - Láttam egy képet a nappaliban. - vonok vállat, mintha nem bántana ez.
- Nem a barátnőm. - mosolyog édesen. - Az unoka testvérem.  - mondja, mire én ledöbbenek, majd kínosan nevetek fel. Megkönnyebbültem.
- Tudod... - jön közelebb, majd két lábam közé beférkőzik és úgy áll velem szembe. - Emlékszem, hogy megcsókoltál. - mondja mosolyogva.
- Én ugyan nem csókoltalak meg. - rázom fejem határozottan.
- Kinga... Annyira azért nem voltam részeg, hogy ezekre a puha, édes ajkakra ne emlékezzek. És ne feledd, hogy engem nem tudsz átverni! - hajol egyre közelebb, minek következtében nekem légzésem felgyorsul.
- Puha, édes ajkak? - idézem szavait - Nem tudom kivel álmodhattál Édesem, ugyan is én nem csókoltalak meg. - felelek mosolyogva. Minden színészi tehetségemet össze kellett szednem ehhez.
- Valakinek viszont le kellett vennie a felsőm. - mosolyog még jobban.
- Ezerszer láttalak már így. - forgatom szemeim. Nándi közelebb hajol. Már azt hittem megcsókol, amikor a fülemhez hajol és bele suttog.
- Tudom, hogy megcsókoltál Kinga. És én pedig élveztem, hogy te kezdeményeztél, saját akaratodból. - mondja majd édes puszit lehet arcomra. - Arra ugyan nem emlékszem, mit mondhattál nekem, de tudom, hogy megcsókoltál. - távolodott el tőlem, és normál hangerővel beszélt.
- Nem csókoltalak meg. - felelek, de egy kicsit megremegett hangom, amit ő csak egy mosolygással díjaz.
- Akkor én most megyek és felöltözöm. - fordul meg és megindul, de én karja után kapok és visszahúzom magamhoz. Szenvedélyesen, lágyan csókolom meg, ő pedig a kezdő döbbenet után vissza csókol.
- Most csókoltalak meg. - hangsúlyozom ki az első szót. Csodálkozva mégis mosolyogva néz rám.
- Megtennéd még egyszer? - kérdi pimasz mosollyal arcán. Persze, hogy megtenném!
- Nem. - rázom fejem mosolyogva. - Egyébként meg boldog szülinapot! Utólag is. - jut eszembe amiért konkrétan ide jöttünk.
- Velem töltötted a szülinapom. Ez tudod mit jelent? - kérdi sokat tudóan mosolyogva.
- Hogy mindig barátok leszünk. Tudom. - bólintok viszonozva a mosolyt.
- És ha én nem csak barát akarok lenni? - jön ismét közelebb.
- Akkor peched van. - felelek, de eközben nyaka köré fonom karjaim.
- Szeretlek! - suttogja fülembe, mire én lemerevedem. - Ilyenkor ezt viszonozni szokás, de a te esetedben megegyezhetünk egy csókban is. - mondja, mire én ismét csak szemeim forgatom.
- Mond azt, hogy te nem érzed. Hogy te nem szeretsz engem. - mondja hirtelen. Nyitnám a szám, hogy kimondjam, de képtelen vagyok rá.
- Sejtettem. - mondja mosolyogva. - Akkor csak mond ki, hogy szeretsz. - kéri mosolyogva. Most sem tudok mit mondani.
- Tudod... Harry megtalálta az igazi nagy szerelmét. A nagy Őt. Persze mindezeket Louis mondta el nekem, én egy hete nem beszéltem vele. Addig a kórházban voltam. Nem akartam találkozni vele. Kitti megfűzött téged, hogy már haza engedtek, de igazából csak tegnap jöttem ki a kórházból. - mondom végig kerülve a tekintetét.
- Miért akartad, hogy hazudjon nekem? - kérdi fájdalmasan.
- Nem akartam, hogy aggódj értem. - suttogom lesütött szemekkel. Nem szól semmit ezért felnézek arcába.
- Akkor aggódom érted a legjobban, ha nem tarthatlak a karjaimban. - suttogja, halványan mosolyogva.
- Tudod ez két értelmű. - mondom és próbálom takarni mosolygásom.
- Tudom. - hajol még közelebb most már hatalmas mosollyal arcán. Egyre közelebb ér arca az enyémhez. Kezével gyengéden elfordítja fejem, mire én ledöbbenek, de még is lehunyt szemekkel várom következő cselekedetét. Ekkor arcomat kezdi lágy puha puszikkal behinteni, amik minden puszi után egyre közelebb érnek számhoz. Amikor ajkaimhoz ér, beletúrok hajába, ő pedig szorosan tart magához. Levegő hiány miatt válunk szét, de még ekkor sem távolodunk el egymástól annyira. Nem bírom ki, hogy ne adjak több, apró puszit szájára és a-környékére. Óvatosan nevetve reagál erre, ami engem is boldogsággal tölt el. Pár pillanat múlva megunja a puszilgatást ezért ajkaim után kap és hosszasan megcsókol.
Amikor ismét eltávolodunk egymástól homlokainkat egymásnak támasztjuk. A két kék szempár egymásba mélyed, de egyikünk sem mond semmit. Hihetetlenül boldog vagyok, bár nem is tudnám megmondani miért. Viszont egy űr bennem van, ami inkább kérdőjel, mint űr.
- Milyen barátok vagyunk mi, Nándi?

67.Fejezet - I'm fine, thanks.

Sziasztok Drágák! Elkészültem ezzel a résszel is. Fogalmam sincs honnan pattant ki ez az ötlet, mert ez EGYÁLTALÁN nem volt betervezve. Nagy részét tegnap este írtam, de ma is írtam hozzá így elkészült. Egy kisebb fordulat történik most. Na, jóó nem is olyan kicsi, elég nagy véleményem szerint! :)
Nem sokára új rész is lesz (Mivel, hogy már kb. naponta hozok új részeket).
A zenét feltétlenül hallgassátok olvasás közben, ez most nagyon fontos!!!
(Azt hiszem most írtam eddig a legkevesebb szöveget ide az elejére. :D )

Puszii Mindenkinek! :) <3

-Zene-

67.Fejezet - I'm fine, thanks.

 --/Kitti szemszöge/--

- De akkor miért rohant el? - értetlenül kérdi Harry. Aggódik Kingáért. Miután ő elrohant, elmondtam a többieknek, hogy mit mondott Kinga. Persze, átköltöttem egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit. Az utolsó mondatát nem mondtam el, és úgy alakítottam az egészet, mint ha a barátai hiányoznának neki.
- Kibukott. Kingának szüksége van olykor a magányra, amit mostanában nem igen kapott meg. - vonom meg a vállam. Hazugság.
Kristóffal ösztönösen néztünk össze. Ő és én is tudjuk, hogy mit mondott Kinga valójában, de csak mi.
- Szerinted miért ment el valójában? - kérdi halkan, amikor a többiek a konyhába mentek valami kajáért.
- Összetört. Pontosan nem tudom miért, de összetört. Azt hiszem azért, amire rá döbbent. Rá döbbent, hogy többet érez, mint barátság és Kinga tudod milyen. Nem bírja ezt elviselni. Az egészet. Kezdve azzal, hogy amióta itt van egy perc nyugta sincs, ha pedig még is akkor nem lehet Vele. Nem vallja be, de hiányzik neki. Ez túl sok Kingának.- sóhajtva rázom fejem. Sajnálom őt. A testvérem és egyértelműen úgy érzem, hogy segíteni akarok neki, rajta.

/Kinga Szemszöge/

Az érzés ami hatalmába kerített elviselhetetlen. Hiányérzet, fájdalom, összezavarodottság, bűntudat. Ezek így össze keverve hihetetlenül tud fájni. De ami a legrosszabb, az az elveszettség. Az érzés, hogy nincs hova tartoznod.
Kissé lenyugodva beültem egy kávézóba és kértem magamnak egy teát. Most valami olyan kell ami megnyugtat. És ez nem az alkohol lesz. Józanon, és jól kell gondolkoznom. Néztem ki a hatalmas ablakon, ami a székemmel srégen volt, és csak gondolkoztam. Nem értem mi van velem. Amit Kittinek mondtam... az csak véletlen csúszott ki a számon. Nem is tudom, hogy tényleg úgy gondolom-e azokat, vagy csak a nagy hévben mondtam ezt.
"Nem éreznék többet, mint barátság."
Ismételgetem ezt az egy fránya mondatot, de nem tudom. Amikor ezt kimondom még csak saját magamban is, mellkasomban remegést érzek. De semmi más. Csak ott. Érdekes.
Szerelmes lennék? Belé? De hisz ez lehetetlen! Nem, biztosan csak beképzelem a dolgokat. Biztos csak a kimerültség miatt gondolom ezt hiszen annyi mindenen dolgozni kellett. A klippet felvenni, a tánc, a magántanulás...Minden. Harryel is alig volt időnk találkozni. Harry. Ma Louisnak azt mondtam ötven-ötven százalékig szeretem őt. Sajnos, ez a szám naponta csökken. És nem a jó irányba.
A tea nagyon nem segített. Elmentem egy edzőterembe, amit még a legelején Mike mutatott nekem. Most nem a futó padokhoz mentem, mint szoktam. Külön ruhát tárolok itt, pontosabban hármat, hogy ne legyen büdös. Átöltöztem és rögtön a boksz zsákokhoz mentem. Harry is bokszol ő tanítgat engem, na meg persze dolgozik itt egy srác, Tom, ő is nagy erőszeretettel tanít. Viszont, mindig bejelentem ha megyek, amikor pedig nem, tudja, hogy egyedül akarok lenni és csak szét verni ami előttem van. Igen, ez a nagy felhajtás körülöttem kihozta belőlem az agresszív lányt. Őszintén nem örülök neki. De ez van. Csak ütöttem és ütöttem az a szerencsétlen zsákot, nem érdekelt, hogy akár hülyének is néznek akik körülöttem vannak. Csak mindenki hagyjon békén. Nem képzeltem oda senkit, egyszerűen csak pörögtek a gondolataim én pedig ahelyett, hogy sírtam volna ütöttem. Jó érzés volt.
Majd nem egy hét múlva haza repülünk Kittivel. Mit mondjak Neki? Mit mondja a legjobb barátomnak, akivel legutóbbi találkozásunk veszekedésbe fulladt? Mit mondjak a legjobb barátomnak, akit igazából azt hiszem szeretek? Egy rohadt választ sem kaptam. Se magamtól, se mástól. Úgy éreztem megfulladok ha tovább kell maradnom, ezért átöltözve innen is elmentem. Úgy éreztem összenyom minden, és mindenki engem néz. Ennyi. Innentől minden homályos és csak azt vettem észre, hogy a földre hulltam. Homályosan láttam, amint többen körbe állnak érdeklődő, aggodalmas, vagy éppen fa pofával. És minden elsötétült.

- Ne haragudj! Nem akartam! - sírok fel, számhoz kapva kezem. Keserves zokogásba török ki, és esek térdre.
- Ezen nem tudsz változtatni Kinga! Te vagy a hibás, mindenért! - szikrákat szóró szemmel néz rám, az a mélykék színű szemű fiú, aki egész életemben velem volt. De most elkövettem életem legnagyobb hibáját és nem tud megbocsájtani.
- Kérlek! - kérlelem tenyerembe temetve arcom. Nem válaszol ezért felnézek rá. Arca gyűlöletet, megvetést tükröz. Megfordul és elmegy. Elmegy a sötétségbe én pedig végig nézem.
- Kérlek! - sikítok fájdalmasan utána, és felállok. Amint felállok New York utcáján vagyok, rengeteg emberrel körül véve. Mind engem néznek. Lesajnáló pillantásaik szinte égetnek. Erőtlenül esek le a földre. Zokogva magzatpózba gubózom, szorosan ölelem térdeim, és úgy merülök el a sötétségbe. A sötétségbe, amit csakis magamnak köszönhetek, amit én hoztam a saját fejemre. Kitudja meddig vagyok így a megvető pillantásoktól megpróbálva elbújva, amikor valaki felemel. Lábamra állít, ami most nagy csodálkozásomra meg is tart. Felnézek és egy csillogó mélykék szempárra találom szembe magam. Körül nézek, de már nem New Yorkban vagyunk, és az utálkozó emberek is eltűntek. Most csak mi ketten vagyunk a helyen ahova régen is jártunk. Csak mi ketten.
- Kérlek, bocsáss meg! - suttogom elcsukló hangon szemeibe nézve, és érzem amint kigördül még egy könnycsepp. Lágyan elmosolyodik, és kezével letörli könnyeim, amit aztán arcomon pihentet.
- Soha nem tudnék rád igazán haragudni! Te vagy a mindenem! - suttogja az utolsó mondatot.
- Soha? - nézek fel szégyenkezve arcába.
- Soha.

Lassan nyitom ki szemeim, amikor valami pittyegős hangot hallok meg. Amikor kinyitom látom, hogy egy fehér szobában vagyok. Nem nézek körül jobban csak az ablakon bámulok ki. Megőrültem. Nincs rá más magyarázat csakis az, hogy megőrültem. Már kezdett minden jóra fordulni az álmomban. Miért most kellett vége lennie? Bár... Azt hiszem ez volt neki a tökéletes befejezés. Összeszedve minden erőm néztem jobban körül a szobában. Ez egy kórház. Elég nyilván való, hogy egy kórteremben fekszem. Mellettem, ágyamra hajtott fejjel fekszik Kitti, arcát szőke hajzuhataga eltakarja. Megpróbálnék felkelni, de mindenem fáj. Alig kapok levegőt tüdőm mintha össze szorulna. Pupilláim kitágulnak, amint levegő után kapkodom, de az nem jut el a tüdőmig. A pittyegő hang gyorsabb lesz, és egyre sűrűbb, amire Kitti ijedten kapja fel fejét. Megrémülve néz engem pár pillanatig, majd a folyosóra szalad és orvosért kiállt. Kitti és egy fehér köpenyes férfi siet az ágyam felé és megint minden sötét. Azonban hiába sötét minden ha a tüdőm még mindig szúr, és a levegő sem áramlik benne normálisan.

- Miért teszed ezt velem? - kérdi meggyötörten a smaragd zöld szemei pedig mint kés úgy fúródnak belém.
- Mit? - összevont szemöldökkel, értetlenül kérdeztem.
- Tudod, te azt. - nevet erőltetetten. Nem vidáman inkább szomorúan. Szeméből kicsordul egy könnycsepp, ami nem is átlátszó inkább szivárvány színű. Amint az a földre ért a helyszín ahol eddig voltunk megváltozik. Most egy tetőtéren voltunk, ami ismerős volt, de nem tudtam pontosan, hogy hol is vagyunk. Ekkor, mint a villám hasított belém, a felismerés. Felismerés miszerint milyen mocskosul bántam ezzel a fiúval. Ezzel a fiúval, aki szeretett és még most is szeret.
- Bocsáss meg, kérlek! - nézek fátyolos tekintettel rá, könyörögve.
- Én megbocsátok. - húzza száját mosolyra. - De az már más kérdés, hogy te meg tudsz-e bocsátani magadnak. - hangja még mindig lágy, de mondata kemény. Megnyugtatott, amiért ő megbocsájt, de igaza volt. Magamnak képtelen voltam. Mintha a föld megnyílt volna alattam egyszer csak zuhanni kezdtem. Sikítva kapálóztam a fiú után aki végig velem szembe állt, de ő nem zuhant velem. Egy sötét erdőbe értem földet. Fel sem kelve zokogva néztem körül. Nem láttam semmit csak két pár csillogást. Az egyik pár smaragd zöld, a másik mélykék. Amint közeledtek felém megrémültem.
- Miért? - suttogtam ijedten, zokogástól visszatartott szúrással mellkasomban.
- Mind kettőnket megbántottál Kinga. - szól a smaragd zöld szempár gazdája.
- De mind a ketten megbocsájtottatok! - sikítok fel, amikor egy-egy kígyó kúszik fel karjaimra.
- Mi igen. De téged nem hagy nyugodni a bűntudat. - felel most a mélykék szempár párja. Zokogásba török ki még jobban.
- Kérlek!

Ismét lassan nyitom ki a szemeim. Kitti megint mellettem van ezúttal ébren. Viszont mellette a göndör hajú, smaragd zöld szemű fiú is ott van.
- Kinga! - szól Kitti, amikor észre veszi, hogy már fent vagyok. Beszélni akarok hozzá, felé tenni valami mozdulatot, vagy csak rá nézni. De egyik sem megy. Csak nézek ki ismét az ablakon és nem tudok tenni ellene semmit.
- Harry, szólj az orvosnak! - csuklik el Kitti hangja. A Göndör felpattan és kirohan. Amikor visszatér mellette egy orvos jön be.
- Mi történt? - kérdi az orvos.
- Felébredt, de nem reagál semmire. - zokogását visszatartva beszél Kitti. Az orvos próbálta megnyugtatni Kitti, és azt mondta, hogy ez ilyenkor természetes. Már mint, hogy olyan leszek, mint egy őrült, és kábán fogok bámulni? Oké, ezt jó tudni. Viszont azt még jó lenne tudni, hogy mi a franc bajom van? Amint kezd elönteni az idegesség, mellkasom ismét szúrni kezd.
Percekig, órákig voltam így. Ki tudja már? Viszont eközben Harry elment. Őszintén megvallva örültem neki. Az álmok után nem volt sok kedvem beszélni senkivel sem. Kitti maradt végig. És bár nem aludt, látszott rajta, hogy mennyire fáradt. Amikor megcsörren mobilja feláll és arrébb megy pár métert. Percekig beszélt valakivel, majd mikor visszajött leült mellém és két keze közé vette egyik kezem.
- Nándi aggódik érted. Nagyon is. - sóhajt fáradtan. - Ide akart repülni, de mondtam neki, hogy szükségtelen. Anyuék is ide akartak jönni, de őket is megnyugtattam, hogy majd én elintézek mindent. A doktort kicsit lefizettem, hogy jobban megvizsgáljanak és hasonlók. Azt mondták sokkot kaptál, és nagyon kimerült voltál. Vagy valami ilyesmi. - sóhajt fel. - Harry is nagyon aggódik érted. - teszi hozzá. - És Nándi is. Szerencsés egy lány vagy te. - nevet csendesen, de nem igazi vidámsággal. Mondata által sikerül elmosolyodnom, amit mikor meglát felcsillannak szemei.
- A többiek is aggódnak. - folytatja mondandóját. - Egy hétig kell bent maradnod, szóval még egy napot otthon lehetsz, de aztán megyünk egy magángéppel Pestre onnan pedig Csabára. A doktor szerint jó is lesz egy kis kimozdulás.
- Az tuti. - szólalok meg miközben rá nézek. Hangom rekedt a sok hallgatástól.
- Istenem, végre. - ölel magához Kitti.
- Kitti... Tűk vannak belém szurkálva. - nyögök fel szoros ölelésétől. - Kérlek. - motyogom ő pedig nyomban elenged.

Másnap is itt maradt Kitti. Éjszaka mellettem aludt a széken, nappal pedig folyton beszélt hozzám. Nem igazán tudtam még beszélni, nem értem miért. Mozogni például egyáltalán nem tudtam.
Valamikor délután Kitti elment kávéért az automatához, és mikor vissza jött egy zacskó volt a kezében.
- Harry itt van. Beengedhetem? - kérdi csendesen.
- Ne! Nem akarok senkivel se találkozni most. - suttogom és lehunyom szemem ugyan is egy könnycsepp gördült ki szememből.
- Oké. - sóhajt Kitti majd újra kimegy. Amikor visszajön a zacskóból kivesz egy fotót.
- Ezt a fiúk küldik. - mosolyog gyengéden, és a képet a mellettem lévő kis szekrényre teszi. A képen Kitti, Zayn, Liam, Niall, Louis, Harry, Emily, Mike és én vagyunk. Ez a kép pár napja készült, amikor Kristóf kitalálta, hogy csinál rólunk egy képet.
Elmosolyodtam a feliraton, ami a keret alsó részén volt.
"Hülyék. Barátok. Hülye barátok. A legjobb párosítás!"
Ezt a mondatot Louis mondta, amin nevettünk is egy jót.
- Miért nem akarod látni Harryt? - szakítja félbe gondolkodásomat Kitti csendes hangja.
- Azt hiszem... Azt hiszem egy kis szünetet kell, hogy tartsak vele. - suttogok könnybe lábadt szemekkel.
- Miért? Mi történt? Vagy inkább, ki miatt? - teszi egyik kezét Kitti az enyémre.
- Szerinted? - mosolygok kínosan.
- Szereted Nándit? - komolyodik el Kitti, ami nála ritka.
- Én csak... Nem tudom mit érzek. Ezért is akarok szünetet tartani. - felelek lesütött szemekkel. - Megtennéd... Megtennéd, hogy Nándinak azt mondod, hogy már kiengedtek és teljesen jól vagyok? Harryt, pedig ne engedd be, kérlek. - nézek fel a kéken csillogó szemeibe.
- Persze! - mondja megértően Kitti, és bólint is egyet.

Ez napokig így volt. A fiúk mindig küldtek be valami kedves apróságot, Harry minden nap eljött hátha beengedem valamikor, Nándit pedig Kitti megfűzte, hogy teljesen jól vagyok, és már nem vagyok bent.

Kinga ruhája, amikor haza utaznak..

Én pedig... Én pedig ugyan olyan vagyok mint egy héttel ezelőtt. Nem mozdulok, immár saját akaratomból. Nem szólok, ha nem feltétlenül szükséges. Nem reagálok semmire az ég világon csak is Kittire. Az orvos sem tud velem mit kezdeni. Mint megtudtam az orvosom több hírességet is kezelt, ezért tudja min esek át, de eddig én vagyok a legszótlanabb állítása szerint. Pedig én teljes mértékben jól vagyok egyszerűen csak nem akarok látni senkit, nem akarok beszélni senkivel, és legszívesebben csak feküdnék az ágyban. Nem, tényleg teljes mértékben jól vagyok... Néha már úgy érzem bekattantam. Ez pedig nem állapot! Nem normális amit művelek. De így érzem magam "jól". A doktor szerint valami depresszió félén megyek keresztül most. Szerinte még pár nap és jól leszek teljesen, mint régen. Pár óra múlva engednek haza, mert már nincs szükségem orvosi kezelésekre, ez már csak rajtam és a környezetemen függ. Egy nappal később engedtek ki, szóval a kórházból rögtön a repülő térre megyünk Kittivel. Megpróbáltunk kerülni a feltűnőséget, de sajnos így is elég sokat megláttak.
Osztogattam pár autogramot, és bár képeket én most nem vállaltam, de a rajongók akikkel találkoztam így is kedvesek voltak. Az újságból olvasták, hogy kórházba kerültem ismeretlen okok miatt, ezért megértették a kép visszautasítást, és érdeklődtek hogy létem felől. Nem mondtam, hogy, hogy érzem magam igazából inkább csak mosolyt erőltetve magamra megköszöntem és azt mondtam jól vagyok.
- I'm fine, thanks. - válaszolom folyton ugyan azt.
Szerencsére a repülőnk nem sokára indult ezért el kellett mennünk. Nem sajnáltam őszintén. Kitti viszont igen. Ő nagyon élvezte ezt az egészet. Én is csak... csak még mindig ugyan abban az állapotban voltam mint a kórházban. Ruhám hiába volt tipikus Sziszi King-es, de színes hajamat nem tűztem fel, hagytam vállamra omolni, és szemeim elé napszemüveget húztam. Magán géppel mentünk szóval minden rendben volt. Csak néztem ki az ablakon és nem csináltam semmit. Kitti elaludt szóval most még inkább a magányomba burkolózhatok.
Amikor Kitti elaludt kimentem a mosdóba. A mosdókagylóra támaszkodva lehajtott fejjel álltam és nem csináltam semmit. Percekig csak állok és egy valami jár az agyamban.
Magány.
Ez van most velem, és ez is kell. Nincs szükségem emberekre, egyszerűen csak hagyjanak békén.
Amikor úgymond össze szedtem magam, vissza mentem. Az út további részében csak ültem és néztem ki a fejemből. Anyu egyszer dolgozott egy olyan helyen ahol nem teljesen ép elméjű emberek voltak. Amolyan dili ház, de még sem volt az. Nem voltak olyan durván kattantak az emberek, csak valami még is más volt az agyukkal, mint egy normális embernek. Néha bejártam anyuval oda, hiszen laza munka volt, vagy legalább is annyi idősen annak tűnt. Néhányszor beszéltem egy-egy normálisabb emberrel ott. Az agyam kb. ugyan olyan, mint az övéké. A kórházban ez még oké volt, hiszen ott be voltam gyógyszerezve (nem tudom minek,  mikor végig nyugodt voltam) de azt, hogy most miért van ez, nem tudom. Tudom, hogy nem vagyok bolond, nem őrültem meg hiszen azt érezném. Vagy valami. Csak szimplán semmi kedvem az emberek társaságához.
- Hihetetlen, hogy két híresebb emberért, mit meg nem tesznek az emberek. - rázza fejét sóhajtva Kitti, amikor leszállunk a repülőgépről. - Főleg, ha a kelleténél egy kicsit több pénzt is kapnak. - teszi hozzá kicsit bosszankodva. Nem reagálok rá, csak vállat vonok. Ezt az egészet arra értette, hogy el lett intézve, hogy elvigyenek minket egy külön kocsival, Békéscsabára.
Mi Kittivel hátul ültünk, a sofőrt pedig csak annyi ideig láttuk, amíg berakta a cuccainkat.
Út közben elaludtam rögtön, csak akkor keltem fel amikor Orosházára értünk. Onnantól kezdve csak bámultam ki az ablakon. A telefonom egy párszor csörgött, de végig kinyomtam. Harry, Mike, Emily. Ezek így váltakozóan hívtak, de egyik hívást sem fogadtam. Emilynek írtam egy SMS-t amiben az állt, hogy megérkeztünk Magyarországra, nemsokára Csabára érünk és, hogy valamikor később beszélünk most nincs kedvem nagyon senkihez. Amikor ezt megírtam neki, már senki sem hívott. Szerencsére.
Amikor a házunk elé értünk, kivettük a cuccainkat a kocsiból, amivel aztán rögtön el is ment a férfi, miután Kitti kifizette. Napszemüveg a fejemen volt még mindig, nem is nagyon akartam levenni. Fel lépkedtünk a lépcsőn és csengettünk. Fura volt, hogy ott csengettünk, ahol majdnem az egész életünket leéltük.
- Hát ez fura... - motyogom rezzenéstelen arccal.
- Az. - bólint Kitti, ezután pedig kinyílik az ajtó. Alina egyből a nyakunkba ugrik. Kitti mosolyog, de engem még ez sem képes életre kelteni. Istenem, a saját nővérem nem képes életre kelteni, mi a franc bajom van?
Bementünk a házba, ahol sajnos már muszáj volt levennem a szemüvegem.
- Jó a hajad. - túr bele mosolyogva Alina a hajamba.
- Köszi. - mondom rekedtes hangomon. Alina kicsit zavarban van, amiért nem mozdult arc mimikám.Nem tehetek róla, nekem se megy ez olyan egyszerűen. Dani, és anyu is megláttak minket, akik hasonlóképpen reagáltak ránk, mint nővérünk. Még ezek után sem volt semmi mozgás bennem.
- Három óra múlva kezdődik Nándi bulija. - néz karórájára Kitti, majd rám. Valami reagálást vár, de én csak bámulok rá. - Te jössz? - kérdi végül meg.
- Nem. - felelek egyszerűen. Kitti megértően bólint, de arcán látszódik nem tetszése.
A nappaliba mentünk, és beszélgetni kezdtünk. Vagyis Kitti beszélt végig, meg néha én is megszólaltam, de többnyire csak ültem.

- Na, jó én megyek készülni. - áll fel mosolyogva Kitti úgy két óra múlva. Én csak tovább ültem a helyemen, és a karkötőim piszkálgattam. Amint Kitti felért megcsörrent a telefonom. Harry volt az. Sóhajtva nyomtam ki. Valamikor beszélnem kell vele, de nem most. A következő percben még egy hívás. Niall. Ez is kinyomva. Majd még egy. Liam. Ő is ugyanúgy járt, mint a többiek.
- Miért nem veszed fel? - kérdi Alina összevont szemöldökkel. Anyu a konyhába ment szóval most Danival és Alinával vagyok egyedül.
- Nem akarok velük beszélni. - vonok vállat tovább piszkálgatva karkötőim. Még egy hívás. Louis. Ő az egyetlen akivel most képes lennék beszélni.
- Szia! - szólok bele a telefonba, amikor felveszem neki.
- Szia! Miért nem vetted fel a telefont? - kérdi némi idegességgel hangjába.
- Nem volt kedvem. - felelek egyszerűen.
- Harry aggódik érted Sziszi. Nagyon is. - kezd bele sóhajtva.
- Nem akarok beszélni vele. - felelek ismét rezzenéstelenül.
- Miért? Haragszol rá? - csodálkozik el Louis.
- Nem. - felelek egyszerűen.
- Akkor?
- Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem.
- Hogy-hogy? 
- Azt hiszem...Kiszerettem belőle. Nem tudom. 
- Az jó. - sóhajt megkönnyebbülten.
- Hogy mi? - csodálkozom el egy kicsit.
- Semmi, mindegy. - sietve válaszol, amit furcsállok.
- Mindegy. - sóhajtok fel.
- Harrynek van valakije. - hadarja el.
- Hogy mi? - állok fel, és szinte kiabálva beszélek. Alina, és Dani is csodálkozva néznek rám, főleg, hogy amióta itthon vagyok most vagyok a legaktívabb.
- Mégis mit jelentsen az, hogy van valakije? Aki nem én vagyok, ráadásul! Még is ki a franc az? - járkálok fel alá dühösen.
- Az igazija. - mondja nyugodtan, csendesen Louis.
- Ó. - úgy állok meg hirtelen, mint akit leütöttek volna. Csodálkozom ezen, mégis rosszul esik ez az egész, de egyben örülök is.
Mi a franc van most?

66.Fejezet - Elvesztem

Sziasztok Drágák! :) Elkészültem azzal a résszel amit már egy jó ideje tervezek meg írni. Már csak a vége miatt. :) Nem is tudom miért, de imádom a drámákat. :D Azt hiszem ez a történetből is észrevehető. :D
Nem tudom ti, hogy vagytok ezzel a fiú-lány barátságokkal, de én nem hiszek benne, mint az a történetből is kivehető. Valamelyik fél tuti többet érez. Jóó, igen, bevallom nekem is van egy nagyon jó barátom, aki fiú. Én régen szerelmes voltam belé, de már egy jó ideje nem tetszik ÚGY. Viszont nagyon jól tudom, hogy ő szerelmes belém. Szeretem, de csak mint barátot. Barátnak nagyszerű fiú!! Csakúgy, mint Nándi. ;) Bár nem róla mintáztam, mert amikor elkezdtem ezt írni, akkor még nem is voltunk olyan jó barátok. Na, meg a jellemük nem is annyira hasonló, csak egy csöppet. De ez lényegtelen. :D Hagylak titeket olvasni. :D
A kép saját, próbáltam jól másolni a netről, bár a közepéről a szöveg nem "I want you", mint az eredetin hanem "I don't know".
Puszii Mindenkinek!! <3

U.i.: Itt a Facebook csoport! -Link- + Túl léptük a 10.000 oldal megjelenítést! Köszönöm, hogy ennyien kattintotok a blogomra, ez sokat jelent nekem!! :) <3

-Zene-

66.Fejezet - Elvesztem

- Ez perfecto /tökéletes/ - visít fel Kitti a nyakam ugrik. A laptopja előtt ülünk ami a konyha pulton van, és egy klippet nézünk. Az Én klippemet! Végre! Elkészült másfél hónap alatt. Kitti is a tánclépésekkel tökéletesek lettek, bár valahogy kitudódott, hogy nem én táncolok, hanem ő. Nem volt semmi gond ezzel, sőt! Kittinek több ajánlatot tettek az elmúlt egy hétben munkával kapcsolatban, illetve tánc stúdiókban, tánc tanárnak, és volt egy színészi is. Ez vonzotta a legjobban, de ahhoz valami sulit is el kell végeznie hozzá, és persze a gimit is be kell fejeznie. Csakúgy, mint nekem szóval most magán tanulók vagyunk. Kitti együtt van Zaynel és hihetetlen aranyosak együtt. Ikrem is magántanuló mint én, de a színészeti sulit is elkezdte, mellette pedig koreográfus az egyik munkahelyen amit ajánlottak neki. Állítása szerint a színészeti suliban a legtöbben nyaliznak neki, mert a srácokat ismeri.
- Tíz órája van fent és már több ezren látták. - ugrok én is a nyakába boldogan.
Harry is bemutatott a szüleinek. Először irtózatosan zavarba voltam, de egyre lazább lettem amint elkezdtem Anne-nel, Harry anyukájával beszélgetni. Kedvesek a szülei, azt is megjegyezték, hogy szerintük Harry nagyon boldog mellettem.
- Most mennem kell! Nem sokára jövök. - ad egy puszit arcomra Kitti széles mosollyal arcán, és már el is ment. Értetlenül nézek utána. Már pár napja ilyen, tudom, hogy valamit tervez, csak nem tudom mit. Nem foglalkozva ezekkel készülődni kezdtem, mert a többiek nemsokára átjönnek hozzánk. Amikor megkaptam a házat azt hittem csak viccelnek, hogy folyton nálam tanyáznak majd, de nem. Tényleg nagyon sűrűn vannak itt, nem mintha nem örülnék nekik.
Sütit kezdtem el csinálni, meg a nasikat előkészítettem, az italokkal is feltankoltam, és DVD-ket is készítettem ki. A legtöbb horror volt. Éppen nagyon pörögve sürgök-forgok a konyhában, amikor csörög a telefonom. Időm nem igazán van, ezért is felveszem meg sem nézve ki az, és a kihangosított telefont leteszem.
- Igen? - szólok oda, miközben a forró csokit csinálom.
- Szia! - szól bele kicsit szégyenlősen, rekedt hangon.
- Azta rohadt. - motyogom és majd nem leforrázom a kezem a forró csokival.
- Nem akartalak felidegesíteni, hogy felhívtala... - nem hagyom, hogy befejezze, félbeszakítom.
- Nem! Dehogy is, nem vagyok ideges! - kapok kicsit ijedten a telefon után és fülemhez emeltem. Azt hiszem kicsit megijedtem, hogy leteszi. - A forró csokira vagyok ideges, amivel kis híján levittem a fél kezem. - teszem hozzá, amin Ő halkan felkuncog.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon jó lett a videód! - szól ismét rekedtes hangján.
- Köszönöm! - mosolygok magam elé meredve. Majd megérzem az éppen oda égni készülő sütemény illatát.
- Basszus! - teszem le ismét a telefont. Gyorsan kiszedem a sütőből a sütit és örülök, amiért még időben.
- Minden rendben? - kérdi a telefonból, kicsit aggodalmasan.
- Persze, csak a sütit sikerült majd nem oda égetnem. - veszem ismét kezembe a telefont.
- Sütit? - kérdi értetlenül.Nem sűrűn sütök, ezt ő is tudja.
- A srácok átjönnek, és filmezünk, meg kicsit iszogatunk. - kuncogok halkan.
- "Iszogatunk"? - csodálkozik el hangja még inkább. - Kinga te rászoktál a piálásra? - kérdi egy hangszinttel magasabban.
- Dehogy! Csak akkor iszok ha valamit ünneplünk, de akkor is mértékkel. Nem kell féltened, nagy lány vagyok már! - felelek kissé megsértődve.
- Rendben, sajnálom ha megbántottalak! - mondja, de hangján érzem, hogy ő is kissé megsértődött.
- Semmi. - felelek, közben a sütit kiszedem egy nagyobb tányérra. - Mennem kell, mindjárt itt lesznek a többiek. - veszem kezembe a telefonom, de ott már csak a fülsüketítő síp hang van. Lerakta. El sem köszönve, egyszerűen csak lerakta. Persze, mire is számítottam.

- Két hét múlva haza utazom. És Kinga is jön velem. - jelenti ki Kitti. Már este van, azt hiszem este tíz lehet de még mindig nem nyúltunk alkoholhoz. Valahogy nincs kedvünk. Most kint a kertben vagyunk és csak nézzük a csillagokkal borított eget.
- Tessék? - ülök fel csodálkozva.
- Csak haza látogatunk kicsit. - vonja meg vállát Kitti.
- Én is megyek. Kitti ki erőszakolta. - fintorog egyet második mondatában Kristóf.
- Pontosabban mikor is? - gyanakvóan nézek Kittire.
- Tíz nap múlva. - vonja meg vállát.
- Rohadék vagy, tudsz róla? - összefont karokkal nézek rá, idegesen.
- Miért? - kérdi mindenki kivéve Kristóf és Kitti.
- Azt hittem elfelejtetted. - mondja Kitti és ő is felül.
- Nem, nem felejtettem el. - rázom fejem szomorúan.
- Valaki elmondaná miről van szó? - kérdi Emily.
- Nándinak pontosan tízen egy nap múlva lesz a szülinapja. Kitti azért akar akkor haza menni és engem is magával ráncigálni. - mondom lehangoltan.
- A tízen nyolcadik lesz neki. - emlékeztet Kitti.
- Tudom. - nevetek kínosan és még szomorúbb leszek.
- Emlékszel? - kérdi halkan Kitti.
- Persze! - mosolyodom el fájdalmasan.
- Mire? - kérdi egyszerre Emily és Liam.
- Hetedikes korunkban megígértük egymásnak, hogy egy nagy bulit rendezünk, iszunk, jól érezzük magunkat. És, hogy ha azon a napon is még barátok vagyunk, akkor mindig azok leszünk. Mindig ott lesz a egyikünk a másiknak ha kell, bármi van akármikor kereshetjük egymást, és amíg ki nem járjuk a gimit egyikünknek sem lesz senkije. Csak azért, mert sokan azt hitték így is, hogy együtt voltunk, közben csak barátok voltunk mindig. - a végére szinte már suttogva beszélek és a semmibe meredve nézek szomorúan.
- Nem akarok haza menni Kitti! Vagy legalább is nem abban az időpontban. - fordulok Kitti felé és érzem mindjárt kibuggyan egy könnycsepp.
- Csak köszöntsd fel személyesen! Semmi több csak egy mondat. - néz könyörgően Kitti. Tudja, hogy akármennyire is fáj ez, megteszem.
- Rendben. - sóhajtok fel. - De a buliba nem megyek el! - teszem fel kezem magam elé, mielőtt még erre is rávenne.
- Én elmegyek. - vonja meg vállait ismét.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy ott mindenki ott lesz. Vagyis Szeli és valószínűleg Dorián is. - nézek szemeibe együtt érzően.
- Erre még nem is gondoltam. - motyogja egészen megrémülve. - Túl élem. - vonja meg vállait erőltetetten.
- Tíz nap? - kérdem egyik szemöldököm felvonva, keserűen mosolyogva.
- Tíz nap. - bólint ugyan olyan arcot vágva.
- Addig is el kell mennem fodrászhoz. Valami jó kis extrém új hajjal a haza téréshez. - mondom bele túrva a most éppen barna hajamba.
- Megyek veled! - mondja gyorsan Emily. - Lehetne lila hajad? - kérdi csillogó szemekkel, én pedig vissza dőlök Harry mellé, aki átkarol és magához húz.
- Nem! - nevetek fel. - Emily, Édesem nem lehetne, hogy ne ennyire extrém legyen?
- Akkor szőke és a vége legyen fokozatosan más színű, mondjuk szivárvány. - mondja a nem is olyan rossz ötletet.
- Hidrogén szőke? - kérdezem, csak, hogy biztos legyek benne.
- Természetesen.
- Oké! - egyezek bele mosolyogva.
- Holnap kérek időpontot. - mondja és ezzel elhallgatunk. Mindenki hallgat, és a saját gondolataiban mered el.

- Menjünk már! - ráncigál ki a házból Emily másnap reggel. - Oda kell érnünk... - néz rá kar órájára - Pontosan tíz perc múlva szóval hajrá! - tapsol kettőt Em, mire megindulok már én is.
- Nem akarom azt a hajszínt. - fintorgok út közben gondolkodva.
- Akkor milyet? - sóhajt fel Emily. Ma nincs a legjobb kedvem ezzel is idegesítem a többieket. Nem tehetek róla, ha morci vagyok ma.
- Csúnya lenne, ha fekete majd éjkék, és halvány lila? - nézek rá, amikor mondom, és látom arcán, hogy tetszik neki ez az ötlet.
- Végre, valami életet viszel a hajadba! - mondja boldogan, én pedig halkan kuncogok.
Amikor oda értünk a lány aki a másik két alkalommal is csinálta a hajam, megörült nekem és most is ő készítette a három színű hajamat. Kedves lány, jól elbeszélgettünk most is mint mindig. Főleg amíg a hajfesték a fejemen volt, addig rengeteget beszéltünk.
- Kész is vagy! - teszi vállaimra kezeit mosolygós arccal Nicole. Bele nézek a tükörbe, ugyan is eddig nem akartam látni, hogy meglepetés legyen, de hát az is volt.
- Ez... Eszméletlen jó! - Állam valahol a padlót súrolja, amikor a tükörbe nézek.
- Jól áll! - bólint elismerően Emily. Megköszöntem a bókot és a hajkészítést Nicole-nak, majd kifizetve a kért összeget, haza indulunk.
Mivel úgy voltam vele, hogy ma már nincs semmi dolgom, és az idő is szép ki mentem a kertbe. Még szép, hogy szép hiszen Március vége van már.Fekete bikinimbe mentem ki és egyszer csak elém ugrik Emily és lefényképez. Ösztönösen fordítom el fejem, hogy ne látszódjon az arcom. Nem szeretek annyira fényképeszkedni azért teszek így.
- Mit csinálsz? - kuncogva fordulok vissza Emily felé.
- Lefényképeztelek, hogy meg tudd osztani a rajongóiddal az új hajad. - mondja mosolyogva miközben a kezembe adja a telefonom amivel fotózott. Ő elmegy én pedig telefonommal a kezemben fekszek ki a napozó ágyra. Követve Emily tanácsát, kirakom a képet.

A new hair. Nine days and go home.
/Egy új haj. Kilenc nap és indulás haza./

Nem kellett sokat várnom és kaptam kommenteket. Hirtelen pedig többen is kedvelték a képemet. Ez még mindig megdöbbentő számomra, hogy ennyi rajongóm van.
Akik azt írták, hogy jól áll, meg hasonló bókok, azokat megköszöntem. Volt pár utálkozó is, és bár próbáltam nem foglalkozni vele, nem ment annyira.

Végül is egész nap egyedül voltam itthon és élveztem. Vagyis majd nem egész nap...
- Hali! - köszönt mosolyogva Louis amikor ajtót nyitottam. Csodálkoztam, mert csak egyedül jött és hát azért ez nem sűrűn történik, sőt.
- Szia! - engedtem be mosolyogva.
- Jó a hajad. - borzolja össze új hajam, majd a nappaliba sétálva kényelembe helyezi magát.
- Köszi! - mosolygok rá, majd leülök én is. - Hogy-hogy itt? - kérdem tőle.
- Csak erre jártam. - von vállat, de látszik rajta, hogy hazudik.
- Aha, persze. - forgatom szemeim.
- Na, jó igazából beszélni akartam veled. Harryről. - ül fel rendesen és komolyan néz szemeimbe.
- Miért? - összevont szemöldökkel kérdem, de egy kicsit feszült vagyok én is.
- Zayn mondta, hogy ő és Kitti beszélték, hogy szerintük Harrvel nem vagytok egymás "igazija" . - formál ujjaival macska körmöket az utolsó szónál. - Szerinted is így van? - kérdi bizalmas hangon. Louis Harry legjobb barátja, és Lou tipikus az a fajta ember, akiben meglehet bízni. Elgondolkodva a dolgok igazat kell adnom nekik. Úgy képzelem, hogy nem Harry lesz aki mellett le tudnám élni az életem, aki a férjem lehetne és gyerekeim apja. Nem, ez határozottan nem ő lenne.
- Igen. - látom be, szinte suttogva beszélve, lesütött szemekkel.
- Szereted őt? - Kérdése megdöbbent.
- Hát, persze! - némi felháborodás is van a hangomban.
- Kinga! - rázza fejét óvatosan - Szereted őt? - kérdi újból, hangja még inkább komolyabb lett, és bizalmaskodóbb.
- Azt hiszem. - motyogom, tekintetét kerülve.
- Rendben. - sóhajt elégedetten. Már amennyire lehet elégedett az ember ilyen helyzetben. - Ha ő megtalálná a saját igazi nagy szerelmét, akkor képes lennél elviselni azt, hogy nem lennétek már együtt? - teszi fel az újabb kérdést. Bólintok.
- Igen. Ha ő más lány mellett érzi jól magát, vagy mást szeret akkor igen. - bólogatok folyamatosan beszédem közben.
- És ha te találod meg hamarabb az igazit? - kérdi Louis. - Mit tennél?
- Ezt, hogy érted? - vonom össze szemöldököm és biccentem kicsit félre a fejem.
- Mindegy. - rázza meg fejét és legyint egyet. - Melyik áll közelebb? Az, hogy szereted őt, vagy inkább az, hogy nem? - teszi fel a következő kérdését. Ezen elgondolkodtam.
- Azt hiszem ötven-ötven százalék. - felelek némi gondolkodás után, ő pedig bólint.
- Tetszik neked az a haverod? Hogy is hívják... Nándi. - Teszi fel azt a kérdést amit abszolút nem értettem miért tette fel.
- Nem. - nevetek fel. - Ő nekem mindig is csak a barátom volt. - rázom a fejem mosolyogva. Lou bólintott.
Ezután már semmi komolyról nem beszéltünk. Hamar eltelt az idő, nagyon jól elvoltunk. Már csak akkor eszméltünk fel, amikor a többiek is megjöttek. A hajam mindenkinek tetszett természetesen.
- Miért érzem úgy, hogy nem akarsz haza jönni velem? - kérdi Kitti.
- Mert ez így is van. - nevetek kissé lesajnálóan, de inkább kínosan.
- Miért? - kérdi, amivel kicsit felbosszantott.
- Hogy miért? - nevetek ismét lesajnálóan. - Mert nem akarok találkozni vele! Nem akartam ott lenni a szülinapján! Igen, persze, tudom egy rohadék dög vagyok, de ez pont a tízen nyolcadik és nem akartam ott lenni a városban. Mert akkor a másik utcában leszek, és így rosszabb érzés, hogy nem mentem el a bulijába ezzel megszegve a "fogadásunkat", amit régen ígértünk. De ha itt maradhatnék, nem lenne ekkora fene nagy bűntudatom! Nem éreznék úgy, hogy majd szét hasad a mellkasom, mert nincs itt, hogy akármikor velem legyen! Nem érezném azt, hogy csak is vele akarok lenni, hogy senki ne nézzen rá, csakis az enyém legyen! - szinte már kiabálva mondom miközben, és már a legelején felálltam a kanapéról. - Nem éreznék többet, mint barátság. - suttogom kétségbe esetten. Kitti döbbenten néz rám, Kristóf pedig aki éppen ivott majd nem megfulladt utolsó mondatom hallatán. A többiek pedig nem értették mi van. Könnyeimmel küszködve rohantam ki a házból. Fogalmam sincs merre mentem, merre mehetnék. Egyszerűen csak rohantam valamerre. A könnyfátyoltól, ami szemeimet borította alig láttam, a levegőt is nehezen vettem a sírás, és futás miatt. Otthon tudnám merre megyek. Tudnám hova futok, hova menekülhetek el. De itt... Itt nem. Itt hatalmas betontömbök vesznek körül, amiktől úgy érzed megfulladsz, a kocsik zajától pedig úgy érzed egyszer meg fogsz őrülni. A hirtelen jövő ember csordáról nem is beszélve. Mintha több ezer csótánnyal lennék összezárva. Néha úgy érzem meg fogok őrülni. De most még inkább. Hiányzik az otthonom. Hiányoznak az ottani barátaim is. Hiányzik Békéscsaba, ahol tudom hova mehetek és hova nem. Hiányzik a régi életem. Hiányzik Ő.
Futok, futok és csak futok. Az emberek megnéznek. Persze, hisz egy színes hajú lány, zokogva fut az utcán, ráadásul az illető lány sztár. Sztár. Ez az egy szó most olyan undorral tölt el, hogy az elmondhatatlan.
Amikor mellkasomban szúró fájdalmat érzek lassítok, de még mindig nem állok meg. Viszont, amikor már majd nem össze estem a fájdalomtól megálltam. Kétségbe esve néztem körül. Mint aki keres valamit. Kerestem is. Valami helyet ahol teljesen egyedül lehetek. Egy helyet ami senkire sem emlékeztet, csak is a hely varázsa van ott és én. Én akinek nincsenek gondjai, nincsenek bajai. Csak is én egyedül. Kerestem. De nem találtam. Amint ez az agyamig is eljutott összetörtem. Összetörtem nem tudtam mit tenni, az ellen ami lejátszódott bennem. Még sosem éreztem ilyet, de soha nem is akartam.
Egyszer, régen a legjobb barátommal egy erdőben sétáltunk, amikor a családommal eljött nyárra kirándulni. Akkor magához ölelt, amikor már majd nem sírtam, és azt ismételgette nem hagyja, hogy elvesszek soha sem. De ő nem volt itt most. Nem volt itt, hogy meg akadályozza, hogy elvesszek. Hogy elveszettnek érezzem magam. Nem volt itt, és ez megtörtént.
Elvesztem.

Facebook csoport! & Valentines Day

Sziasztok Cukikáim! :D Arra gondoltam csinálok egy Facebook csoportot, viszont ahhoz az kell, hogy még az elkészítésnél minimum egy embert hozzá tegyek. Sajnos közületek egyikőtök sem az ismerősöm Facebookon és azoknak kell lennünk, hogy egyáltalán el tudjam készíteni. Szóval... Valaki van, aki bejelölne, hogy elkészíthessem a csopit?? Légyszii, mihamarabb valaki! :D <3 <3
Itt találtok:

hps:tt//www.facebook.com/petra.fuzesi

Puszii Mindenkinek!! <3 :)

U.i.: Legújabb kapcsolatom vele van: Mr.Nutella. Valentin napon, miért is ne? Hisz' tegnap szakítottam a fiúmmal. (Valentin nap előtt. Nem bunkóság ez?)
Nektek pedig Boldog Valentin napot Édeskéim!! ;) :* <3

.

/Szerelem a levegőben/ :D

Kb. Én is.

Saját kis "ajándékom" Nektek. Nem ez lett a legszebb munkám, sőt. De azért szeretettel csináltam nektek. :D <3

65.Fejezet - Nekem ő az igazi!

Hola Drágák! Vasárnap akartam hozni a részt, de ma hirtelenjében fogott az agyam szóval megírtam a részt. Nézzétek el nekem ha nem lett a legjobb/leghosszabb ugyan is ma délután kezdtem el írni csak. Remélem azért valamennyire tetszeni fog. :) ;) Nem... Igazán nem tudok ehhez mit hozzá fűzni, pedig úgy megszoktam már, hogy valamit mindig mondok nektek, de most valahogy nem megy. És jobb is ha sietek ugyan is MEGINT késő este van és nekem már aludnom kéne, anya szerint. :D De hát ha írni akarok, akkor nem lehet mit tenni ellene. :D
A zene amit választottam, menni fog a részhez, csakúgy, mint a kép is. A képen elég egyszerű is angol szöveg van. /Az igaz szerelemnek sosincs vége/  Ha valaki jobb angolos és pontosan, tökéletesen letudja fordítani, akkor valószínűleg neki is igaza lehet, hiszen én a kis hármas angolommal... Na, de már kezdem feldolgozni négyesre. :D ;)
Igazából úgy veszem közeledünk a Végéhez. Ezt az egyetlen kicsi szót most fájdalmasan grimaszolva nézem. :) De komolyan. Nagyon fáj, hogy az első blogom, a kezdetek kezdete nemsokára befejeződik. Persze, örülök, hogy vége hiszen egy boldog befejezés lesz, amolyan Happy End. De akkor is fáj. Ha akarnám csűrhetném, csavarhatnám, a dolgokat, sőt meg is fordult a fejemben, hogy megtegyem, de... Minek? Ha úgy kell véget érnie, ahogy az már lassan egy éve kipattant a fejemből, hát annak úgy kell lennie. Én maximum még egy húsz részt tudok jósolni neki, de az is elképzelhető, hogy nem lesz annyi. Szeretlek Titeket Drágáim, mára is megvolt a kis írásom nektek, pedig nem terveztem. :) :/

Puszii Drágák! :) <3

U.i.: Szivárvány: Kis Nándis rész. Csak most, csak neked! :D :D ;) <3

-Zene-

65.Fejezet - Nekem ő az igazi!

- Szóval most várja a válaszom. - túr kicsit kínosan nevetve ikrem a hajába. Kitti a pultnál ül és éppen kiönti nekem a szívét, az alig pár méterrel távolabb lévő fiúról. Persze, a többiek ebből semmit sem értenek. Én az ebédet készítem, mert a srácok úgy döntöttek ma nálunk tanyáznak szóval kaját is kell szolgáltatnom nekik.
- És mi lesz a válaszod? - kérdem amint egy tányér van a kezemben, mert már mosogatok, a tegnap megmaradtakból. Eközben Harry mosolyogva jött meg (el kellett menni valamit elintézni) és Kitti mellett támasztotta fejét.
- Bemutatlak a szüleimnek. - közli örömmel, mire nekem kiesik a tányér a kezemből és apró darabokra törik.
- Mi a fasz? - csodálkozik Kitti is.
- Hogy mit csinálsz? - kérdezem Harryt csodálkozva, miközben a seprűhöz lépkedek óvatosan, hogy ne vágjam meg a lábam.
- Bemutatlak a szüleimnek. - ismétli meg ugyan úgy. Na, jó azt hiszem sokkot kaptam. Oké, hogy ismertem Kristóf szüleit, de Anita a tánctanárom volt, az apja pedig... Hát ő még mindig nem kedvel annyira, de az, hogy a fiát leszoktattam a csajozásról azt hiszem magában köszöni nekem egy kicsit.
Megmozdulni sem tudok még mindig a csodálkozástól, ezért is jön hozzám Kitti.
- Add, ezt én feltakarítom. - veszi ki a kezemből a seprűt. Harryhez megyek és kicsit el távolodunk a többiektől, akik mosolyogva néztek minket. Persze, nekik ez vicces...
- Nem korai ez még? - nézek fel zöld szemeibe ajkamat rágva.
- Én nem érzem annak. - vonja meg vállát. - Vagy szerinted az? - vonja össze szemöldökét és biccenti kicsit félre fejét.
- Nem csak... - túrok hajamba zavartan. - Azt hiszem kicsit megijedtem. - mosolygok kínosan.
- Butus vagy. - nevet fel Harry és magához ránt. Ezáltal fogja ő derekam, az én kezeim pedig mellkasán pihennek és szemeibe nézek fel.
- Miért ijedtél meg? - kérdi halkan aranyosan fürkészve az arcom.
- Tudod, így még senki sem jelentette be nekem, hogy bemutat a szüleinek. Úgy értem... Dávid szüleit nem ismertem. Kristóf szüleit pedig igen, hisz Anita a tánctanárom volt. - rágom ajkaimat kellemetlenül. Harry közelebb hajol és gyengéden megcsókol.
- Szerintem egy ilyen aranyos lánynak csak örülni tudnak. Főleg, hogy nem mindenkit mutatok be nekik. - mosolyog rám, amikor elválunk egymástól. Erre én is elmosolyodom és egy rövid puszit nyomok szájára.
- Édeseim! Éhen halok! - kiált nekünk Niall, mire Emily tarkón vágja, jelezve, hogy halkabban. Szegény még mindig nagyon másnapos.
- Asszony! Kaját! - szól már Louis is nekem.
- Asszony? - felvont szemöldökkel nézek amolyan "Ezt te sem gondoltad komolyan" fejjel.
- Édes, Drága, aranyos Sziszi. - mosolyog kisfiúsan, mire én nevetve megyek vissza a konyhába.
- Felhívom anyuékat, hogy holnap számítsanak ránk. - ad az arcomra Harry egy puszit.
- Harold! Megcsalsz? - csap a pultra Louis, mire ő is kap egy tarkón csapást Emilytől.
- Csendesebben! - szól rá Em a fejét masszírozva.

Ebéd után mi lányok kiültünk napozni binikiben amíg a fiúk a medencében vannak.
- Hm, azért még mindig végig nyaldosnám mindannyijuk testét. - mondja halkan Kitti, hogy csak mi hárman, lányok halljuk.
- Te beteg vagy! - nevetek fel. Közelebb megyünk a vízhez, ott hagyva a (szerintem) alvó Emilyt.
- Most miért, te nem? - nevetve kérdi és én is tovább nevetek.
- Mi az a nagy nevetés csajok? - kérdi mosolyogva Liam.
- Kitti mindnyájatok te... - kezdem, de ekkor Kitti nemes egyszerűséggel bele lök a vízben. Prüszkölve a hirtelen víz mennyiségtől, jövök fel a vízből.
- Mit is kezdtél mondani? - teszi csípőre kezeit, és kihívóan felvonja szemöldökét ugyan az a mosoly kíséretében. Már mondanék egy csípős beszólást mikor elkezd csörögni a telefonja. Gyorsan kiszállok a vízből és úgy szólok oda neki még.
- Azt, hogy csörög a telód. - felelek mosolyogva majd rohanok a napozó ágy felé, ahol hagyta a telefonját. Ő is rohanni kezd, mert utálja ha én veszem fel helyette az ő telefonját. Mielőtt kikapná a kezemből felveszem. Láttam, hogy nem ismeretlen a szám szóval mondhattam hozzá beszólást, anélkül, hogy Kitti nagyon beégne.
- Szigeti Kitti telefonja, aki éppen nagyon elfoglalt azzal, hogy a One Direction fiúk testét nyalogatná szívesen. - szólok bele, természetesen angolul, hogy a fiúk is értsék, mire kitör belőlük a röhögés Kitti pedig ég.
- Öhm... Szia Kinga, hallom még elemedben vagy. - szól mosolygós hangon.
- Öhm... Nándi? - vonom össze szemöldököm csodálkozva.
- Igen? - kérdez vissza és hallom hangján, hogy jól szórakozik zavaromon.
- Baszki. - motyogom, és reménykedem benne, hogy nem hallotta meg. - Adom Kittit. - mondom és már nyújtom is a telefont Kittinek.
- Mióta szoktál te vele beszélni? - kérdem értetlenül mielőtt még odaadnám a telefont Kittinek.
- Egy ideje. - vonja meg vállát Kitti és elveszi a telefonját, miközben bement a házba. Összevont szemöldökkel nézek utána, majd pár pillanat múlva a fiúkra vissza.
- Ki volt? - kérdi Liam értetlen arcomat látva.
- Nándi. - mondom csodálkozva.
- Mi? Mit akar Kittitől? - fagy le egy pillanatra Zayn, amint a medence szélén ül.
- Ne aggódj, amióta ismerem én úgy tudom Kingába szerelmes. - inti le Kristóf. Harry ezek hallatán kicsit megfeszül, de amint találkozik tekintetünk arcvonásai ellágyulnak.
- Ez esetben senkinek sem kell félteni a csaját, vagy jövendőbeli csaját. - mosolyog Lou és oldalba böki a kicsit merev Harryt. Harry kapcsol és közelebb jön a medence széléhez. Én is oda megyek és leülök, lábaimat a vízbe lógatva. Kezeit combjaimra teszi és úgy néz mélyen szemeimbe.
- Minden rendben. - mosolyog rám aranyosan, amitől nekem is jobb kedvem lesz.

/Kitti szemszöge/

Nándival a telefon beszélgetés hirtelenjében kicsit zavart lett. Teljesen zavarba volt, és örült is neki, hogy Kingával tudott beszélni egy iciri-picirit.Pedig tényleg nagyon keveset beszéltek, de amint láttam Kinga is zavarban volt még is egy kicsit örült. Harry hiába volt mellette, ismerem a testvérem és gondolatban Kinga most nem éppen Harry karjai között volt. Egészen messze, valahol Békéscsabán. Nem vagyok biztos benne, de mintha Kinga kicsit megingott volna ezáltal. Folyton azt kérdezgette, miután letettük a telefont Nándival, hogy én mit szólok, Harry tényleg mutassa be a szüleinek? Bizonytalan lett egy egészen kicsit. Ezt persze senki nem vette észre, mert egyedül én ismerem hosszú ideje. Ami Nándit illet... Nándi zavarban volt egész végig. És örült is, hogy beszélhetett Kingával, még ha csak kicsit is. Kérdezgetett, hogy milyen New York, de valahogy ő sem volt teljesen mellettem amikor meséltem neki. Mintha őt is elvarázsolták volna.
Ha így folytatják bele fognak halni a bizonytalanságukba... Kis bolondjaim.

A többiek megint leléptek valamerre. Niall kajáért (ki gondolta volna), Liam és Louis valamit elintézni, de nem fejtették ki bővebben, hogy mit. Harry elvitte Kingát romantikázni, Emily pedig oda ment ahol Kristóf most él, vagyis valami Mike-hoz. Kinga szerint jó fej ez a Mike, Dorina testvére, de még nem találkoztam vele.
- Min gondolkozol így, Szépségem? - húz magához Zayn amikor már a kanapén ülünk, megszárítkozva és filmet nézünk. Ketten maradtunk csak, akiknek nem volt programja meg amúgy is úgy vettem észre, hogy Zayn szívesen maradt velem, aminek örülök. Eléggé lehűlt a levegő kint szóval, egy idő után inkább bejöttünk, és jó meleg takarókba beburkolózva, forró csokit iszogatva ültünk a nappaliban a kanapén.
- Kingán és Nándin. - összevont szemöldökkel meredek még mindig magam elé.
- Miért? - kérdi értetlenül.
- Ne, értsd félre én örülök, hogy Kinga Harryvel van, és nem azért mert híresek vagytok hanem mert boldog vele. Viszont Nándival is boldog volt. Sőt, vele boldogabb, és nagyon szerették egymást, persze csak barátilag. És bár tudom, hogy Nándi azóta szerelmes Kingába, amióta ismeri, vagyis hetedikes korunk óta, de azt hiszem Kinga is belé. De ebbe még nem vagyok biztos. Harry is egy imádni való srác, akit Kinga szeret is. Viszont én úgy gondolom, hogy neki Nándi az "igazi". - mosolygok halványan, amint befejeztem a magyarázást.
- Ismerem Hazzát, és abban biztos vagyok én is, hogy neki nem Sziszi az igazi. Már bocsi. - mosolyog ő is halványan. - Nagyszerű a tesód, de Harrynek még nem ő. - rázza fejét elgondolkodva.
- Hát, akkor ebben egyet értünk. - bólintok és visszafordulok a tévé felé. Remélem mihamarabb kiderül, hogy melyiküknek ki is az igazi, mert most hiába szeretik egymást, hogyha nincs meg az a nagyobb szikra. Nándinak két hónap múlva lesz a szülinapja. Úgy tervezem, hogy haza megyek akkor, és magammal akarom rángatni Kingát is. Na meg persze Kristófot, hisz hiányzik az otthoniaknak.

Zaynel Spongyabobot nézünk vagyis szerintem már csak én ugyan is ő elterült a kanapén és lehunyta szemeit. Arcvonásait nézem, amik most valahogy magával ragadtak. Kicsit sötétebb bőrszíne ami mindig is tetszett, nagy szempillái amiket még egy nő is megirigyel, és... és csodálatos ajkai amiket most úgy nézek, mintha az életem múlna tőle. Saját ajkaimba harapok, amint végig nézem még egyszer az alvó fiút, de tekintetem megint megakad száján. Felkelek és a takarómba burkolózva térdelek le feje mellett. Megsimítom óvatosan fejét, és ujjaimmal hajába túrok gyengéden. Közelebb hajolok és apró, alig észrevehető puszikat lehelek arcára, egyre közelebb érve szájához. Ajkainál kicsit habozok, de végül rányomom a sajátjaim, de azt sem erősebben, mint az arcra puszikat. Kelleténél kicsit több ideig tartom ott szám és közben lehunyom szemeim. Póló nincs rajta így teljes rálátást kapok egészen hasa tetejéig, ahonnan már takarója takarja. Másik kezemmel izmos felsőtestét simítom végig óvatosan, majd nyakától lefelé oda is apró puszikat nyomok. Majd ismét visszatérek arcához. Csak nézem, és nézem az arcát mely alvás közben olyan, mint egy angyalé.
Ajkaihoz közeledve ösztönösen nyomom rá jobban szám az övére és lehunyt szemekkel kicsit mozgatni kezdem ajkaim. Egyszer csak bele markol hajamba majd visszacsókol. Erőteljesen mégis gyengéden teszi. Egyik kezemmel még mindig hajába túrok én is miközben jobban hajolok fölé. Zihálva veszem a levegőt, amikor eltávolodunk egymástól.
- Tudod... Elég aranyos volt, ahogy végig pusziltál. - mosolyog rám, mire én elvörösödöm.
- Fent voltál végig? - kérdem halkan.
- Amióta a hajamba túrtál. - bólint szélesen mosolyogva. Fel ül és engem is felhúz, az ölébe ültetve.
- Kapok még egyet? - kérdi pimasz mosollyal. Némi habozás után vállat vonok és megcsókolom. Csókunk egyre hevesebb kezd lenni, már ott tartunk a következő percben, hogy a kanapén eldőltünk, ő pedig felettem van. Amikor derekamról feljebb csúszik keze, pólóm alatt megijedek. Ijedt tekintettel nézek rá, amikor elválunk egy pillanatra.
- Te még nem... - kezdi kérdését, de végül nem folytatja. Fejemet rázom választ adva kérdésére. - Akarod most? - kérdi mélyen szemeimbe nézve. Ezen elgondolkodtam. Le akarok feküdni vele?
- Igen. - bólogatok. - De rettenetesen félek. - teszem hozzá alig hallhatóan.
- Nem kell. Vigyázni fogok rád! - suttogja, de tudom, hogy ez így is lesz. Újra megcsókol és ez folytatódik mind addig, amíg fel nem érünk a szobámba...

- Milyen volt? - suttogja Zayn, amikor karjaiban fekszem, és nem takar minket más csak a takaró.
- Csodás. - hajolok hozzá és apró csókot nyomok szájára. - Minden tökéletes volt! - nézek mélyen szemeibe, és hosszabb csókot adok neki.
- Hihetetlen vagy, tudsz róla? - kérdi ferde mosollyal az arcán.
- Igen, sokan mondták már, de te miért is gondolod így? - kérdezem én is mosolyogva.
- Úgy minden. - von vállat. Mosollyal arcomon bújok vissza mellkasához. - Szeretlek. - teszi hozzá Zayn. Némi vonakodás után válaszolok.
- Én is szeretlek. - mondom és belefúrom arcom nyakához.
- Kitti... - emeli fel arcom gyengéden. - Lennél a barátnőm? - kérdi furcsa csillogással szemeiben. Elmosolyodom kérdése hallatán.
- Tízen kettő éves korom óta erre várok. - felelek boldogan. Zayn felnevet majd újból megcsókol. - Ugye te nem fogsz megcsalni? - szomorúan nézek szemeibe, és bár tudom mi lesz a válasza reménykedem benne, hogy be is tartja.
- Soha! - feleli és szavai őszintén hangzanak. Valamiért el is hiszem neki. - Nekem te vagy az Igazi. - suttogja nekem pedig nagyot dobban szíves mondata hallatán. Ó, te jó ég itt fogok elolvadni a karjai között.
- Ez kölcsönös. - suttogok én is és valóban így gondolom. Nem azért mert kis kamasz korom óta rajongok érte. Nem azért mert híres, hisz' a testvérem is egyre híresebb még is ugyan úgy viselkedem vele. És nem a helyessége miatt. Amiatt érzek így amiért benne van. A szívében. Pár óra nagyobb ismerkedés után megnyílt nekem, és érzékelhető volt a jó szíve. Szeret és én ezt viszonzom.
Nekem ő az Igazi!

64.Fejezet - Hát ez szuper

Hola Drágák! :D (Elkezdtem ma spanyolul tanulni nézzétek el a hülyeségem) Pont egy hete hoztam új részt, és bár hamarabb szerettem volna hozni, sajnos nem tudtam. Ma fejeztem be a részt, mert sajnos csak a negyede volt megírva, de végül elkészült. Fáradt vagyok, beteg vagyok, és a spanyol szavak/mondatok keverednek a fejemben szóval nem húzom az időt, mennék is.
Jó olvasást édeskéim!
Te amo! :D /Szeretlek/Besos caros! /Puszi Drágák!/ <3

-Zene-

64.Fejezet - Hát ez szuper

Zene. Tánc. Mozdulatok. Erre van most szükségem. Kicsit sok ez nekem hirtelen. De persze ezt kívülről nem mutatom ki. Erősnek mutatom magam. De ez akkor is sok. Nem tudnám pontosan megmondani mi is az a "sok" talán ez az egész ami van.
Emily elhozott a táncstúdióba, ahol ő is szokta tartani az óráit. Kibérelte nekem két és fél órára.
Ha feszült vagyok mindig táncolok. Ez mindig is így volt. Kingának nem mondtam, de én sohasem hagytam abba sem a balettot sem pedig más táncot. Sajnáltam azért ami régen történt vele, de képtelen voltam elhagyni a táncot. Így maradt a titkolózás. Sosem volt ez igazán ínyemre. Az egyetlen ember, aki előtt nem színészkedek, mégis ebben hazudtam neki.
Kitudja mióta vagyok már itt. Kint besötétedett ezért bent felkapcsoltam a villanyt. Nem világította meg teljesen a hatalmas, tükrös termet de nem bántam. Jobban szeretek sötétben táncolni.
Ahogy a Balett keveredik a Hip-Hop-al lehunyt szemekkel élvezem amit csinálok. Imádom a pörgéseket, az ugrásokat egyszerűen az egészet.
Amiért táncoltam és a zene max hangerőn ment nem vettem észre, hogy csörgött a mobilom. Másodjára csöröghetett, amikor felvettem. Nándi volt az.
- Szia! - köszöntem lihegve bele, majd kihangosítottam és úgy kezdtem el tevékenykedni. Semmi kedvem nem volt egy helyben állni a telefonommal a kezemben.
- Szia! - köszön ő is.
- Mi a helyzet? - megyek pár lépést arrébb a telefontól, majd a tükörbe nézve mozdulataim, kezdek el kitalálni egy újabb koreográfiát. Azt hinné az ember, hogy egyszerű, pedig nem annyira.
- Még mindig szenvedsz? - teszem hozzá megmosolyogva saját beszólásfélémet.
- Szerinted? - nevet keserűen a telefonba.
- Miért nem hívod fel? - kérdem és beleteszek a mozdulat sorokba egy forgást.
- Azt mondta ne keressem. Ellőttem már az utolsó utáni lehetőségeimet is Kitti. - sóhajt a végén. Szegénykém mérhetetlenül szerelmes Kingába.
- Nem tudok már segíteni rajtatok. Ha szóba hozlak kerüli a témát, vagy olyan utálattal vagy fájdalommal beszél, hogy azt még hallgatni is fájdalmas. - Fintorgok az egyik beszélgetésünkre vissza gondolva. Pontosabban csakis egyszer beszéltünk Nándiról, de akkor sem mondott el mindent nekem Kinga. Ha Nándi nem lenne valószínűleg semmiről sem tudnék.
- Mindegy. - sóhajt fel szomorúan. - Milyen amúgy? - érdeklődik testvérem felől szeretettel a hangjában.
- Boldog. - itt megállok egy kicsit. - Boldog, de nem teljesen. Azt mutatja száz százalékig boldog, de tudom, hogy csak 97 százalékig. Valami nyomja a lelkét amiről én nem tudok. A minap pedig veszekedett Harryvel, de hamar kibékültek. - megint elkezdek táncolni miután befejeztem.
- Ha meg tudod mi is az a maradék három százalék tájékoztass róla. - nevet fel halkan. Jó hallani, hogy egy kicsit felvidítottam.
- Oké. - mosolygok, amit ő nem láthat. - Nem csinálsz semmi őrültséget, amíg távol vagyok, ugye? - kérdezem a biztonság kedvéért.
- Ne aggódj az eszem azért még a helyén van. - nevet még jobban.
- Hülye röhögésedet hallva kételkedem benne. - nevetek én is. Ezután le kellett tennünk, mert ő ment... tulajdonképpen nem tudom hova. Mindegy is. Nekem is lejárt az időm így megindultam "haza". Pontosabban Kingához.

- Sziasztok! - köszönök jó kedvűen amikor bemegyek.
- Meg kell szoknom még ezt az ikerséget. - kicsit összezavartan rázza fejét Liam amikor bemegyek a házba. Kingával csak összemosolygunk. Ez amolyan testvéri-összenézés volt.
- Tudtátok, hogy van medencétek? - jön be a hátsó ajtón Niall egyik kezével kifelé mutatva, a másikban pedig egy fagyi van.
- Igen. - bólogat Emily - Mivel a mi házunk már felfedeztük. - mosolyog.
- Nagyon késő van egy kis medencézéshez? - nézek telefonomra, hogy megnézzem az időt. Kilenc óra múlt.
- Édes, itt sosincs késő az ilyenekhez. - karolja át vállam Zayn. Mozdulatától kicsit elpirulok.
- Van bikinid? - fordul felém Kinga.
- Nincs. Vehetek tőled? - kérdem mosolyogva, mert már tudom melyiket fogom "ellopni" tőle.

- Persze. - vonja meg a vállát én pedig megindulok fel.
- De a fekete csini az enyém! - kiállt utánam.
- Oké. - kiálltok vissza. Amúgy sem azt akartam felvenni. Kicsit kellett csak keresnem a cuccai között már meg is találtam. Egyszerű kék volt, felső részén pedig egy lánc volt a "pánt". Elég szexi egy darab volt, ezért is ez volt a kedvencem.
Miután átvettem mosolyogva rohantam le. A többiek is kimentek már, de még mindig mindenki a napozó ágyakon üldögélt. Még a fiúk is. Ez furcsa volt, de hát engem még ez sem tart vissza. Kimentem, majd az ajtótól szaladtam neki a medencébe.
- Ágyúgolyó! - kiáltottam majd bele csapódtam. Mikor felbukkantam a vízből nevetve figyeltem a többieket. Kicsit eláztattam őket csobbanásommal.
- Most mondjam azt, hogy már megszoktam? - mosolyog Kinga, aki nem lett vizes ugyan is arrébb húzódott még időben.
- Zayn! Gyere, mondani szeretnék valamit. - mondom a hozzám legközelebb lévő embernek. Zayn mosolyogva guggol le mellém. Én sunyi mosollyal arcomon, megragadom a karját és berántom magam mellé. Csodálkozó arccal bukkan fel a víz alól.
- Tönkre vágtad a hajam. - fintorog egyet, de mikor bele túrok fekete hajába elmosolyodik. - Ezért meglakolsz asszony! - mondja amin én csak nevetek. A többiek bementek átöltözni így ketten maradtunk kint Zaynel a vízben. Magához rántott, átkarolta a vállam, majd lebukott velem a víz alá. Csodálkozva figyeltem ezeket még a víz alatt is. A víz alatt viszont olyan történt amire nem számítottam. Zayn szája még ha egy pillanatra is, de az enyémen volt. Csodálkozó arccal bukkantam ki a víz alól.
- Ez mi... - kérdem csodálkozva.
- Ne haragudj, tudom nem kellett volna! - zavartan vakarja tarkóját és kerüli a szem kontaktust.
- Nem, semmi gond, ne aggódj! - mosolygok rá, és megfogom kezét. Ő is elmosolyodik.
- Na, mi van ti is szerelmesek? - jön ki nagy mosollyal arcán Kinga. Én csak ráöltöm nyelvem Zayn azonban behúzza őt is a vízbe. Ezzel kezdetét vette a mi kis zárt körüli medencés bulink.

A zenék max hangerőn mentek, mi pedig hol a lakásban voltunk, hol a medencénél. Némi alkohol is előkerült a srácoknak köszönhetően.
- Uramisten Kinga! Ez a mi dalunk. - kissé spiccesen nevetek, amikor meghallom az egyik legkedvencebb dalunk.
- Tudom! - kezd el táncolni Kinga vigyorogva. Azt hiszem ő volt a legrészegebb közülünk. Bár... Ahogy elnézem Emilyt ő durvábban ivott. Felállok én is és Kingával elkezdünk táncolni. Nem lépéseket, csak a zenének átadva magunkat ringatjuk csípőinket, ezzel kicsit kínozva a srácokat. Kinga egyszer csak felkapott egy üveg whisky-t és jól meghúzza. Kissé csodálkozva nézem őt, még nem igen láttam a testvérem így. De végül vállat vonva én is meghúzom a nekem felajánlott alkoholt.
- Na, jó én ezt nem bírom. - áll fel Harry és magához rántja a nevetgélő Kingát. Magához préseli és úgy csókolja meg. Csendesen nevetve fordultam el tőlük, és egyedül táncoltam tovább.
- Ne már, direkt kínzol minket? - szól rám a kényelmetlenül fészkelő Zayn. A zene átváltott egy másikra pedig én ezzel is megvoltam elégedve. Felismerve a zenét lassan sétáltam Zaynhez gonoszan mosolyogva.
- Nem tudom, szerinted direkt kínozlak titeket? - kérdezem csípőmet tovább tekerve előtte. Hangom lágy, szexis és csábos.
- Minden valószínűleg! - ragadja meg csípőm.
- Nana! Mindent a szemnek, semmit a kéznek! - nevetve csapkodom kezeit, de erőtlen kezeimmel hiába. Végül el enged én pedig kicsit távolabb megyek és folytatom. Jobban tekerem csípőm miután ittam egy kicsit még. A már megszáradt bikinimbe vagyok még mindig csakúgy mint a másik kettő lány és a fiúkon sincs csak a fürdőgatyájuk.
- Kérlek! - Karok fogják a már alig mozgó csípőm, és forró leheletet érzek nyakamnál, amikor Zayn suttogva kérlel.
- Mit szeretnél Zayni? - fordítom el kicsit fejem és hátra nyúlva bele túrok hajába. Halkan kuncog becézését hallva.
- Téged. - leheli amint puszilgatni kezdi nyakam.
- Azért még dolgoznod kell egy kicsit. - suttogva beszélek én is és lehunyom szemeim.
- Akarlak. Most. - puszilgat továbbra is. Nem tudom, hogy ha nem ittam volna ennyit, akkor is csak kuncognék ezen, de nem számít.
- Nem. - rázom meg fejem.
- Kérlek! - kezével kicsi köröket rajzol hasamon.
- Nem Zayn! - mondom határozottan. Zayn felsóhajt és abba hagyja a puszilgatást.
- Hm, akkor majd máskor. - nevet aranyosan felembe.
- Most viszont - távolodom el tőle, és elbotorkálok az alkoholos asztalhoz. - Élvezem a szingliséget és iszok! - mondom ezt már hangosabban majd meghúzom az egyik kis poharat, amiben nem tudom már mi volt.
- Hát, te hülye vagy! - nevet rajtam Louis.
- Tudom, de élvezem! - tartom fel a Kingától elkunyizott whisky-t és bele iszok.
- Tőlem örökölte. - mondja Kinga majd koccintunk az üvegeinkkel. Utána Kingával újra elkezdtünk táncolni.
- Én ezt nem bírom tovább nézni! - áll Kinga elé Harry, majd felkapja ölébe Kingát. Ő Harry dereka köré fonja lábait és megcsókolják egymást. Ezután felmennek az emeletre. Nem, nem akarom tudni mit csinálnak most, de mindenki tudja szerintem. Emily társult hozzám és táncoltunk. A csaj még durvább, mint józanon.
Egy idő után Liam, Louis és Niall kidőlt bent a házban. Pontosan nem tudom hol, de ha tudtam volna se értem volna fel ésszel. Emily és Kristóf is felmentek az emeletre, de a lány állapotát nézve csak aludtak szerintem. A medencében az egyik szivacs ágyon feküdve néztem az eget, alkoholos üveggel a kezemben. Már nem igen tudom mi volt az.
- Hát te Hercegnő? - kuncog Zayn az egyik napozó ágyon kifeküdve.
- Várom a hercegem. - nevetek fejemét félig felé fordítva. Zayn felkelt, majd miután beszállt a vízbe mellém úszott.
- Add azt ide. - nyújtja kezét az üvegért, amit én oda adok neki. - Kicsit sokat ittál édes, nem gondolod? - kuncog rajtam, én pedig kiöltöm rá a nyelvem.
- Mit szólnál hozzá, ha kijózanítanálak? - kaján vigyor terül el arcán.
- Köszönöm, de inkább maradok részeg. - fordítom el fejem.
- Tudod... Örülök, hogy megismertem Kingát. - Felvont szemöldökkel nézek vissza rá. - Ezáltal téged is megismerhettelek. - teszi hozzá, amitől nekem mosolyognom kell.
- Aranyos vagy! - túrok bele kicsit fekete hajába.

                                                                                * * *

Fejfájással keltem fel. Ami még a tegnap este után oké is lenne. Viszont a mellettem fekvő fekete hajú srác, aki derekamat öleli álmában, az már kevésbé. Kb. az este háromnegyede kiesik. Elnézve magunkat kétlem, hogy bármi is történt volna. Közelsége és összegabalyodott lábaink kicsit más jelekre utal.
Óvatosan, hogy ne ébresszem fel Zaynt, keltem fel mellőle és indultam meg a földszintre lábujjhegyen. A ház még csendes vagyis nincs fent senki csak én. A konyhánál a pulton alvó Niall-el találtam szembe magam. Úgy értem, nem teljesen feküdt rajta, csak felsőtestével. Liam a kanapén, mellette a földön Louis aludt. A házban pedig összevissza alkoholos üvegek hevertek. Kinéztem az üveg ajtón és a medence mellett is találtam italok üvegeit. Ez megmagyarázza a fejfájást. Fáradt vagyok ezért vissza megyek az újdonsült szobámba. Zayn még mindig édesen aludt. Vissza másztam mellé, mire ő elkezdett mocorogni kicsit. Ébredezni kezdett.
- Css, aludj még. - suttogok, arcát gyengéden megsimítva. Zayn megragad és szorosan húz magához. Nem ellenkezem ölelésétől, helyette kezemet rárakom rajtam pihenő kezére és lehunyom szemeim.
- Hercegnőm. - suttogja alig hallhatóan. Megszólításán elmosolyodom és jobban hozzá bújok.
- Fent vagy Édes? - suttogva kérdi.
- Igen. - felelek mosolyogva. - És fáj a fejem. Úgy nagyjából mi történt tegnap este? - kérdezem és megint megpróbálok vissza emlékezni.
- Mire emlékszel? - kicsit mintha szomorú lenne a hangja.
- Kingával elkezdtünk táncolni, ittunk és nagyjából ennyi.
- Hát... Miután olyannyira tekergetted az imádni való csípődet, táncoltunk, iszogattunk, és beszélgettünk egy kicsit. - nevet csendesen nyakamnál.
- Ugye nem feküdtünk le? - fordulok felé félig, rémülten.
- Kértelek rá, de végül mikor azt mondtam majd máskor, te nem feleltél rá. Reménykedem benne, hogy ez egy igennek számít. - puszilja meg nyakam. - Aztán a testvéred és Hazza elmentek szobára, Niall kajálás közben kiütötte magát, Liam és Louis pedig a nappaliban aludtak el. Emily és Kristóf is felmentek. Majd maradtunk csak mi. - csendese megint felnevet és ismét kapok egy puszit nyakamhoz. És elkezdtem józanodni utána.
- Innen már emlékszem. Az viszont kiesett, hogy, hogyan kerültünk fel a szobába. - összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé.
- Hát az nekem is. - nevet fel. - Sikerült rávenned, hogy megigyunk még egy whisky-t szóval nem tudom. - vonja meg vállait.
- Wáo. Sikerült rávennem a nagy Zayn Malikot, hogy igyon velem whiskey-t és utána még velem is aludt. Mivel érdemeltem ki, hogy az a srác akiért öt éve sóvárgok a képernyőn keresztül, most mellettem fekszik? Egy szál bokszerban. - fordulok teljesen felé nagy mosollyal az arcomon. Kinyitja eddig csukott állapotban lévő szemeit és rám néz.
- Hm hízelgő, hogy tizenkét éves korod óta utánam sóvárogsz.  - pimasz mosoly terül el arcán.
- Hm hízelgő, hogy itt fekszel mellettem. - suttogom közelebb hajolva arcához, eközben kezemmel végig simítok egészen nyaka aljától, kockás hasáig. Igen, határozottan izmos, kockás.
- Örülök, hogy most találkoztunk és nem négy éve a koncerteteken, amin voltam. - nevetek csendesen, vissza gondolva a tizenhárom éves énemre.
- Voltál koncertünkön? - csodálkozik el egy pillanatra.
- Még szép. - nevetek bólogatva kezem pedig még mindig mellkasára tapad.
- És miért is örülsz, hogy nem akkor találkoztunk? - néz rám azzal az aranyos mosolyával.
- Először is tizenhárom évesen is jól néztem ki, de nem annyira mint most. - egy önelégült mosoly terül el arcomon. - Másodszor pedig te akkor voltál tizenhét éves. Akkor azért az a korkülönbség túl nagy lett volna. - Zayn eközben egy hajtincsemmel játszadozik.
- És megoldható, hogy most már ne legyen túl nagy a kor különbség? Már mint téged nem zavar, hogy én vagyok 22 te pedig csak 17, ami valljuk be még igen csak tini. - néz szemeimbe.
- A te hülye fejedhez pont megfelel egy tini. - forgatom szemeim.
- Egy szexi, dögös tini. - mosolyog rám pimaszan.
- Áá szóval csak a dögösségem miatt kellek? - játszok sértődést, ami színészi tehetségem miatt elég élethűre sikerült.
- Nem, dehogyis! Ne hara...
- Nem haragszom, te buta. - nevetve szakítom félbe és adok puszit az arcára. - Na, és szerinted miért is kéne egy tininek egy olyan vén trotty, mint te? - húzom az agyát, de azért mosolygok.
- Mert ez a vén trotty a kedvenc bandádból a kedvenced. - néz rám kiskutya szemekkel, amiket annyira szeretek.
- Ezt honnan veszed? - kérdezem tőle.
- Nem így van? - kérdez vissza.
- A kedvencem Louis. - rázom meg a fejem - Az ő hangját szeretem a legjobban. Viszont te is mindig a kedvencem voltál. Nem tudom miért. - vonok itt vállat - Talán a szép szemeid miatt. - nézek barna íriszeibe mélyen, mire Zayn végre elmosolyodik.
- Olyan aranyos vagy! - puszilja meg homlokom. Én is ezt mondtam neki tegnap este.
- Menjünk le. Ha jól hallom a többiek is felkeltek már. - mondja majd fel kelek az ágyból. Nyújtózkodom egyet, és miután ezt megtetten felvont szemöldökkel nézem a még mindig ágyban fekvő, nagyon mosolygó fiút.
- Nem jössz? - kérdezem meg.
- Nem. - rázza fejét még mindig mosolyogva. - Túl jó a műsor. - teszi hozzá, majd nekem leesik. Még mindig bikiniben vagyok és nyújtózkodtam. Nem vagyok szégyenlős, ezért is csípőre tett kezekkel fordulok felé. Megnyalja ajkait és úgy mér végig.
- Élvezd ki, mert nem fogsz többször így látni. - gonoszan mosolyogva mutatok végig magamon. Zayn közelebb jön és magára ránt.
- Dehogynem. - suttogja fülembe miközben rajta fekszem. Majd hirtelen érzem, hogy bikinim felső részének hátul a kapcsa már nincs becsatolva.
- Zayn! - mondom kicsit rémülten. Oké, hogy oda meg vissza vagyok érte csakúgy, mint énekesért, barátként, de ennek nagyon nincs itt az ideje.
- Nyugalom Kitti. - suttogja fülembe, majd kicsit felnevet és visszacsatolja.
- Ez meg mire volt jó? - ülök fel dühösen miután megbizonyosodtam róla, hogy visszacsatolta.
- Kíváncsi voltam a reakciódra. - vonja meg vállait.
- A reakciómra? - hangom dühösségem miatt egy szinttel magasabbra csúszott. - Még is mit hittél? Hogy majd ha kicsatolod a bikinim én rögtön lefekszem veled? - állok fel és összefonom karjaim magam előtt.
- Nem ez volt a célom. Csak szimplán, hogy mit szólsz hozzá. - áll meg velem szembe.
- Rohadék vagy, tudod? - kérdezem rezzenéstelen arccal.
- Tudom. - húzza ajkait féloldalas mosolyra. - De neked pont ez tetszik. - von magához, de én elfordítom fejem tőle. Persze, hogy ez tetszik benne, de ezt nem fogom bevallani neki.
- Kérlek, Kitti. - hangja szomorú lesz, amire már oda kapom fejem. Magasabb nálam szóval, hogy szemeibe tudjak nézni, fel kell emelnem fejem egy kicsit.
- Akkor is rohadék vagy! És hülye. - csapom homlokon egy kicsit.
- És neked akkor is tetszik ez. - önelégült mosolya megint elterül arcán.
- Persze, hogy tetszik. - forgatom szemeim mosolyogva. Homlokon puszil majd megindul az ajtó felé. Utána nézve, alsó ajkamba harapok (elszoktam ezt Kingától) és úgy nézek utána.
- Mi az? - kérdi mikor rájön, hogy mennyire nézem őt.
- Csak arra gondoltam mennyi álmom is teljesült pár nap alatt. Ráadásul azt néztem, hogy nem photoshopoltak e téged a képeket vagy videókon. De rá jöttem, hogy nem. - ajkamat harapdálva figyeltem, hogy közelebb jön hozzám.
- Menjünk le, mielőtt tényleg felavatnánk ezt az ágyat. - suttogja fülemhez hajolva.
- Mint mondtad te is tini vagyok. Vannak általános félelmeim, amiket nem ártana ha nem minden mondatodhoz kapcsolódna. - határozottan mondom, pedig belül egy kicsit félek ettől.
- Rendben, sajnálom. - néz rám kölyök kutya szemekkel. Elmosolyodom és egy puszit adva neki megyünk le. A konyhában a többiek is ott voltak és egyikük sem tűnt túl fittnek.
-Pá...
- Ha ki mered mondani én lelőlek! - szakít félbe Kinga.
- Pálinkás jó reggelt! - hadarom el majd vigyorogva fordulok Kinga felé.
- Ez a második eset, hogy másnap miután ittunk ilyet mondtál. Emlékszel legutóbb, mivel kínoztalak mikor így köszöntél? - vonja fel egyik szemöldökét és gonoszan mosolyog.
- Ne merd! - teszem fel ujjam.
- Nem teszem meg, egy feltétellel. - alkudozik - Jártok? - utal Zaynre és rám és átváltunk magyarra.
- Az gáz ha nem tudom? - kérdem elhúzott szájjal.
- Igen, az határozottan gáz. - nevet kicsit lesajnálóan Kristóf, akinek kezében egy bögre van kávéval.
- Tök mindegy csak valaki adjon kávét. - mondom immár angolul közben sóhajtva ülök fel Emily mellé.
- És tubicáim mit csináltatok miután mi elmentünk aludni? - kérdi Emily.
- Megittunk egy üveg whisky-t majd elmentünk aludni. - vonom meg a vállam.
- Ki, mire emlékszik? Mert én semmire. - nevet fel Louis Niall pedig egyetértően bólogat mellette.
- Meddig van meg? - kérdezi Kristóf tőlük.
- Hát... Nekem addig, hogy Kitti olyan szexin táncolt, aztán bejöttem kajálni, ittam és ennyi. - mondja Niall.
- Mert utána bealudtál. - nevet rajta Liam. - Louisal együtt. - folytatja.
- Te mikor ütötted ki magad? - kérdi ásítva Emily.
- Nem ittam annyit, mint ti szóval miután Louis elaludt a kanapén és legurult róla, én felfeküdtem a helyére és elaludtam. - vonja meg vállait Liam.
- Ma nem kell bemennetek a táncot tanulni? - kérdi hirtelen Harry. Emily fájdalmasan nyögött és fejét a pultra ejtette.
- Egyikünk sincs olyan állapotban, hogy táncoljunk. - fájdalmasan mosolyog Kinga. Kinga elkezdett mindenkinek csinálni kávét, akinek eddig nem volt, mi pedig addig szenvedtünk. Louis és Niall a nappaliba mentek, hogy tévét nézzenek, Liam pedig fejét a pultra hajtva aludt azt hiszem. Harry Kingát hátulról ölelve állt, Kinga pedig Harry mellkasának dőlt. Emily Kristóf ölében szenvedett. Kétségkívül ő ivott a legtöbbet.
Én csak ültem és néztem ki a fejemből. Ezért is nem vettem észre, hogy Zayn mögém jön. Arra viszont már felfigyeltem, hogy egyszer csak átölel hátulról, és bele puszil nyakamba.
- Jártok? - kérdi Kinga újból.
- Nem tudom.
- Kérdezd meg.
- Az tök gáz lenne, maradj már!
- Hogy-hogy nem tudod?
- Nem beszéltük, hogy járunk vagy sem. És...
- És?
- És még nem is csókolt meg.
- Még nem csókolóztatok? - döbben le teljesen.
- Nem. Szerinted ilyenkor most mi van?
- Könyörgöm Zayn, mond már meg, hogy jártok vagy sem, mert ha tovább folytatják én bele halok. - fogja fejét Kristóf. Gondolom ő sem volt teljesen józan tegnap.
- Erről tudtatok ennyit beszélni? - nevet csendesen Harry.
- Lányok vagyunk. - vonja meg vállát Kinga. - Mindenről tudunk beszélni. - adja meg a választ.
- Visszatérve rátok. - néz ránk Kinga. - Jártok? - teszi fel a kérdést immár harmadjára csak ma.
- Nem tudom. Járunk? - néz rám érdeklődve Zayn.
- Ha tudnám valószínűleg nem beszéltem volna ennyit Kingával. - forgatom szemeim.
- Na, amíg ti ezt megbeszélitek megyek valami normális külsőt ölteni magamra. - indul meg az emeletre Kinga és magával húzza Harryt. Jelentőség teljesen néz Kristófra, mivel Emily egy ideje már nem figyel.Liam pedig hortyogva aludt.
- Mi meg... Csak szimplán megyünk. - vonja meg vállát Kristóf és Emilyvel elmennek.
- Járunk? - kérdi meg érdeklődve Zayn.
- Nem tudom. - rágom alsó ajkam.
- Hogy-hogy egyikünk sem tudja? - ráncolja szemöldökét Zayn.
- Hát... Nem beszéltünk erről, nem történt semmi, és még csak nem is csókolóztunk. - vonok vállat.
- Nem csókolóztunk még? - csodálkozik el Zayn.
- Nem. - rázom fejem. És bár legszívesebben elpirulva hajtanám le fejem, pirulás nélkül nézek egyenesen szemeibe.
- Totál úgy emlékeztem, hogy megcsókoltalak tegnap. - néz el a semmibe, gondolkozva.
- Én nem tudok róla. - rázom fejemet.
- És... Járnál velem? - kérdezi aranyosan mosolyogva.
- Beszéljük meg ezt akkor amikor kevésbé vagyok másnapos, és a fejem se fáj ennyire. - mondom ő pedig bólint egyet.
- Basszus, hogy ti milyen bénák vagytok. - fejét rázva jön hozzánk Emily. - Édeseim. - karolja át Zayn és engem is. - Hulla fáradt vagyok és másnapos. Ráadásul öt percen belül menni fogok hányni. De még így is látom, amit ti nem. Te - néz Zaynre - szereted őt. Te - fordul most felém - szereted őt. Vagy legalább is rajongsz érte, de hamarosan úgy is szerelmes leszel belé. - legyint egyet. - Akkor mi itt a gond? - tárja szét karjait. - Ha most megbocsájtotok, megyek kihányom magam. - mondja és már rohan is.
- Van valami igazság abban amit mond. - néz szemeimbe Zayn.
- Mégis azért a napvégéig átgondolhatnám? - nézek szemeibe most először szégyenlősen.
- Természetesen. - bólint majd puszit adva arcomra mosolyogva távozik. Gondolkozom, gondolkozom de semmire sem jutok. Egyszerűen nem tudom.
Hát ez szuper.