Facebook csoport! & Valentines Day

Sziasztok Cukikáim! :D Arra gondoltam csinálok egy Facebook csoportot, viszont ahhoz az kell, hogy még az elkészítésnél minimum egy embert hozzá tegyek. Sajnos közületek egyikőtök sem az ismerősöm Facebookon és azoknak kell lennünk, hogy egyáltalán el tudjam készíteni. Szóval... Valaki van, aki bejelölne, hogy elkészíthessem a csopit?? Légyszii, mihamarabb valaki! :D <3 <3
Itt találtok:

hps:tt//www.facebook.com/petra.fuzesi

Puszii Mindenkinek!! <3 :)

U.i.: Legújabb kapcsolatom vele van: Mr.Nutella. Valentin napon, miért is ne? Hisz' tegnap szakítottam a fiúmmal. (Valentin nap előtt. Nem bunkóság ez?)
Nektek pedig Boldog Valentin napot Édeskéim!! ;) :* <3

.

/Szerelem a levegőben/ :D

Kb. Én is.

Saját kis "ajándékom" Nektek. Nem ez lett a legszebb munkám, sőt. De azért szeretettel csináltam nektek. :D <3

65.Fejezet - Nekem ő az igazi!

Hola Drágák! Vasárnap akartam hozni a részt, de ma hirtelenjében fogott az agyam szóval megírtam a részt. Nézzétek el nekem ha nem lett a legjobb/leghosszabb ugyan is ma délután kezdtem el írni csak. Remélem azért valamennyire tetszeni fog. :) ;) Nem... Igazán nem tudok ehhez mit hozzá fűzni, pedig úgy megszoktam már, hogy valamit mindig mondok nektek, de most valahogy nem megy. És jobb is ha sietek ugyan is MEGINT késő este van és nekem már aludnom kéne, anya szerint. :D De hát ha írni akarok, akkor nem lehet mit tenni ellene. :D
A zene amit választottam, menni fog a részhez, csakúgy, mint a kép is. A képen elég egyszerű is angol szöveg van. /Az igaz szerelemnek sosincs vége/  Ha valaki jobb angolos és pontosan, tökéletesen letudja fordítani, akkor valószínűleg neki is igaza lehet, hiszen én a kis hármas angolommal... Na, de már kezdem feldolgozni négyesre. :D ;)
Igazából úgy veszem közeledünk a Végéhez. Ezt az egyetlen kicsi szót most fájdalmasan grimaszolva nézem. :) De komolyan. Nagyon fáj, hogy az első blogom, a kezdetek kezdete nemsokára befejeződik. Persze, örülök, hogy vége hiszen egy boldog befejezés lesz, amolyan Happy End. De akkor is fáj. Ha akarnám csűrhetném, csavarhatnám, a dolgokat, sőt meg is fordult a fejemben, hogy megtegyem, de... Minek? Ha úgy kell véget érnie, ahogy az már lassan egy éve kipattant a fejemből, hát annak úgy kell lennie. Én maximum még egy húsz részt tudok jósolni neki, de az is elképzelhető, hogy nem lesz annyi. Szeretlek Titeket Drágáim, mára is megvolt a kis írásom nektek, pedig nem terveztem. :) :/

Puszii Drágák! :) <3

U.i.: Szivárvány: Kis Nándis rész. Csak most, csak neked! :D :D ;) <3

-Zene-

65.Fejezet - Nekem ő az igazi!

- Szóval most várja a válaszom. - túr kicsit kínosan nevetve ikrem a hajába. Kitti a pultnál ül és éppen kiönti nekem a szívét, az alig pár méterrel távolabb lévő fiúról. Persze, a többiek ebből semmit sem értenek. Én az ebédet készítem, mert a srácok úgy döntöttek ma nálunk tanyáznak szóval kaját is kell szolgáltatnom nekik.
- És mi lesz a válaszod? - kérdem amint egy tányér van a kezemben, mert már mosogatok, a tegnap megmaradtakból. Eközben Harry mosolyogva jött meg (el kellett menni valamit elintézni) és Kitti mellett támasztotta fejét.
- Bemutatlak a szüleimnek. - közli örömmel, mire nekem kiesik a tányér a kezemből és apró darabokra törik.
- Mi a fasz? - csodálkozik Kitti is.
- Hogy mit csinálsz? - kérdezem Harryt csodálkozva, miközben a seprűhöz lépkedek óvatosan, hogy ne vágjam meg a lábam.
- Bemutatlak a szüleimnek. - ismétli meg ugyan úgy. Na, jó azt hiszem sokkot kaptam. Oké, hogy ismertem Kristóf szüleit, de Anita a tánctanárom volt, az apja pedig... Hát ő még mindig nem kedvel annyira, de az, hogy a fiát leszoktattam a csajozásról azt hiszem magában köszöni nekem egy kicsit.
Megmozdulni sem tudok még mindig a csodálkozástól, ezért is jön hozzám Kitti.
- Add, ezt én feltakarítom. - veszi ki a kezemből a seprűt. Harryhez megyek és kicsit el távolodunk a többiektől, akik mosolyogva néztek minket. Persze, nekik ez vicces...
- Nem korai ez még? - nézek fel zöld szemeibe ajkamat rágva.
- Én nem érzem annak. - vonja meg vállát. - Vagy szerinted az? - vonja össze szemöldökét és biccenti kicsit félre fejét.
- Nem csak... - túrok hajamba zavartan. - Azt hiszem kicsit megijedtem. - mosolygok kínosan.
- Butus vagy. - nevet fel Harry és magához ránt. Ezáltal fogja ő derekam, az én kezeim pedig mellkasán pihennek és szemeibe nézek fel.
- Miért ijedtél meg? - kérdi halkan aranyosan fürkészve az arcom.
- Tudod, így még senki sem jelentette be nekem, hogy bemutat a szüleinek. Úgy értem... Dávid szüleit nem ismertem. Kristóf szüleit pedig igen, hisz Anita a tánctanárom volt. - rágom ajkaimat kellemetlenül. Harry közelebb hajol és gyengéden megcsókol.
- Szerintem egy ilyen aranyos lánynak csak örülni tudnak. Főleg, hogy nem mindenkit mutatok be nekik. - mosolyog rám, amikor elválunk egymástól. Erre én is elmosolyodom és egy rövid puszit nyomok szájára.
- Édeseim! Éhen halok! - kiált nekünk Niall, mire Emily tarkón vágja, jelezve, hogy halkabban. Szegény még mindig nagyon másnapos.
- Asszony! Kaját! - szól már Louis is nekem.
- Asszony? - felvont szemöldökkel nézek amolyan "Ezt te sem gondoltad komolyan" fejjel.
- Édes, Drága, aranyos Sziszi. - mosolyog kisfiúsan, mire én nevetve megyek vissza a konyhába.
- Felhívom anyuékat, hogy holnap számítsanak ránk. - ad az arcomra Harry egy puszit.
- Harold! Megcsalsz? - csap a pultra Louis, mire ő is kap egy tarkón csapást Emilytől.
- Csendesebben! - szól rá Em a fejét masszírozva.

Ebéd után mi lányok kiültünk napozni binikiben amíg a fiúk a medencében vannak.
- Hm, azért még mindig végig nyaldosnám mindannyijuk testét. - mondja halkan Kitti, hogy csak mi hárman, lányok halljuk.
- Te beteg vagy! - nevetek fel. Közelebb megyünk a vízhez, ott hagyva a (szerintem) alvó Emilyt.
- Most miért, te nem? - nevetve kérdi és én is tovább nevetek.
- Mi az a nagy nevetés csajok? - kérdi mosolyogva Liam.
- Kitti mindnyájatok te... - kezdem, de ekkor Kitti nemes egyszerűséggel bele lök a vízben. Prüszkölve a hirtelen víz mennyiségtől, jövök fel a vízből.
- Mit is kezdtél mondani? - teszi csípőre kezeit, és kihívóan felvonja szemöldökét ugyan az a mosoly kíséretében. Már mondanék egy csípős beszólást mikor elkezd csörögni a telefonja. Gyorsan kiszállok a vízből és úgy szólok oda neki még.
- Azt, hogy csörög a telód. - felelek mosolyogva majd rohanok a napozó ágy felé, ahol hagyta a telefonját. Ő is rohanni kezd, mert utálja ha én veszem fel helyette az ő telefonját. Mielőtt kikapná a kezemből felveszem. Láttam, hogy nem ismeretlen a szám szóval mondhattam hozzá beszólást, anélkül, hogy Kitti nagyon beégne.
- Szigeti Kitti telefonja, aki éppen nagyon elfoglalt azzal, hogy a One Direction fiúk testét nyalogatná szívesen. - szólok bele, természetesen angolul, hogy a fiúk is értsék, mire kitör belőlük a röhögés Kitti pedig ég.
- Öhm... Szia Kinga, hallom még elemedben vagy. - szól mosolygós hangon.
- Öhm... Nándi? - vonom össze szemöldököm csodálkozva.
- Igen? - kérdez vissza és hallom hangján, hogy jól szórakozik zavaromon.
- Baszki. - motyogom, és reménykedem benne, hogy nem hallotta meg. - Adom Kittit. - mondom és már nyújtom is a telefont Kittinek.
- Mióta szoktál te vele beszélni? - kérdem értetlenül mielőtt még odaadnám a telefont Kittinek.
- Egy ideje. - vonja meg vállát Kitti és elveszi a telefonját, miközben bement a házba. Összevont szemöldökkel nézek utána, majd pár pillanat múlva a fiúkra vissza.
- Ki volt? - kérdi Liam értetlen arcomat látva.
- Nándi. - mondom csodálkozva.
- Mi? Mit akar Kittitől? - fagy le egy pillanatra Zayn, amint a medence szélén ül.
- Ne aggódj, amióta ismerem én úgy tudom Kingába szerelmes. - inti le Kristóf. Harry ezek hallatán kicsit megfeszül, de amint találkozik tekintetünk arcvonásai ellágyulnak.
- Ez esetben senkinek sem kell félteni a csaját, vagy jövendőbeli csaját. - mosolyog Lou és oldalba böki a kicsit merev Harryt. Harry kapcsol és közelebb jön a medence széléhez. Én is oda megyek és leülök, lábaimat a vízbe lógatva. Kezeit combjaimra teszi és úgy néz mélyen szemeimbe.
- Minden rendben. - mosolyog rám aranyosan, amitől nekem is jobb kedvem lesz.

/Kitti szemszöge/

Nándival a telefon beszélgetés hirtelenjében kicsit zavart lett. Teljesen zavarba volt, és örült is neki, hogy Kingával tudott beszélni egy iciri-picirit.Pedig tényleg nagyon keveset beszéltek, de amint láttam Kinga is zavarban volt még is egy kicsit örült. Harry hiába volt mellette, ismerem a testvérem és gondolatban Kinga most nem éppen Harry karjai között volt. Egészen messze, valahol Békéscsabán. Nem vagyok biztos benne, de mintha Kinga kicsit megingott volna ezáltal. Folyton azt kérdezgette, miután letettük a telefont Nándival, hogy én mit szólok, Harry tényleg mutassa be a szüleinek? Bizonytalan lett egy egészen kicsit. Ezt persze senki nem vette észre, mert egyedül én ismerem hosszú ideje. Ami Nándit illet... Nándi zavarban volt egész végig. És örült is, hogy beszélhetett Kingával, még ha csak kicsit is. Kérdezgetett, hogy milyen New York, de valahogy ő sem volt teljesen mellettem amikor meséltem neki. Mintha őt is elvarázsolták volna.
Ha így folytatják bele fognak halni a bizonytalanságukba... Kis bolondjaim.

A többiek megint leléptek valamerre. Niall kajáért (ki gondolta volna), Liam és Louis valamit elintézni, de nem fejtették ki bővebben, hogy mit. Harry elvitte Kingát romantikázni, Emily pedig oda ment ahol Kristóf most él, vagyis valami Mike-hoz. Kinga szerint jó fej ez a Mike, Dorina testvére, de még nem találkoztam vele.
- Min gondolkozol így, Szépségem? - húz magához Zayn amikor már a kanapén ülünk, megszárítkozva és filmet nézünk. Ketten maradtunk csak, akiknek nem volt programja meg amúgy is úgy vettem észre, hogy Zayn szívesen maradt velem, aminek örülök. Eléggé lehűlt a levegő kint szóval, egy idő után inkább bejöttünk, és jó meleg takarókba beburkolózva, forró csokit iszogatva ültünk a nappaliban a kanapén.
- Kingán és Nándin. - összevont szemöldökkel meredek még mindig magam elé.
- Miért? - kérdi értetlenül.
- Ne, értsd félre én örülök, hogy Kinga Harryvel van, és nem azért mert híresek vagytok hanem mert boldog vele. Viszont Nándival is boldog volt. Sőt, vele boldogabb, és nagyon szerették egymást, persze csak barátilag. És bár tudom, hogy Nándi azóta szerelmes Kingába, amióta ismeri, vagyis hetedikes korunk óta, de azt hiszem Kinga is belé. De ebbe még nem vagyok biztos. Harry is egy imádni való srác, akit Kinga szeret is. Viszont én úgy gondolom, hogy neki Nándi az "igazi". - mosolygok halványan, amint befejeztem a magyarázást.
- Ismerem Hazzát, és abban biztos vagyok én is, hogy neki nem Sziszi az igazi. Már bocsi. - mosolyog ő is halványan. - Nagyszerű a tesód, de Harrynek még nem ő. - rázza fejét elgondolkodva.
- Hát, akkor ebben egyet értünk. - bólintok és visszafordulok a tévé felé. Remélem mihamarabb kiderül, hogy melyiküknek ki is az igazi, mert most hiába szeretik egymást, hogyha nincs meg az a nagyobb szikra. Nándinak két hónap múlva lesz a szülinapja. Úgy tervezem, hogy haza megyek akkor, és magammal akarom rángatni Kingát is. Na meg persze Kristófot, hisz hiányzik az otthoniaknak.

Zaynel Spongyabobot nézünk vagyis szerintem már csak én ugyan is ő elterült a kanapén és lehunyta szemeit. Arcvonásait nézem, amik most valahogy magával ragadtak. Kicsit sötétebb bőrszíne ami mindig is tetszett, nagy szempillái amiket még egy nő is megirigyel, és... és csodálatos ajkai amiket most úgy nézek, mintha az életem múlna tőle. Saját ajkaimba harapok, amint végig nézem még egyszer az alvó fiút, de tekintetem megint megakad száján. Felkelek és a takarómba burkolózva térdelek le feje mellett. Megsimítom óvatosan fejét, és ujjaimmal hajába túrok gyengéden. Közelebb hajolok és apró, alig észrevehető puszikat lehelek arcára, egyre közelebb érve szájához. Ajkainál kicsit habozok, de végül rányomom a sajátjaim, de azt sem erősebben, mint az arcra puszikat. Kelleténél kicsit több ideig tartom ott szám és közben lehunyom szemeim. Póló nincs rajta így teljes rálátást kapok egészen hasa tetejéig, ahonnan már takarója takarja. Másik kezemmel izmos felsőtestét simítom végig óvatosan, majd nyakától lefelé oda is apró puszikat nyomok. Majd ismét visszatérek arcához. Csak nézem, és nézem az arcát mely alvás közben olyan, mint egy angyalé.
Ajkaihoz közeledve ösztönösen nyomom rá jobban szám az övére és lehunyt szemekkel kicsit mozgatni kezdem ajkaim. Egyszer csak bele markol hajamba majd visszacsókol. Erőteljesen mégis gyengéden teszi. Egyik kezemmel még mindig hajába túrok én is miközben jobban hajolok fölé. Zihálva veszem a levegőt, amikor eltávolodunk egymástól.
- Tudod... Elég aranyos volt, ahogy végig pusziltál. - mosolyog rám, mire én elvörösödöm.
- Fent voltál végig? - kérdem halkan.
- Amióta a hajamba túrtál. - bólint szélesen mosolyogva. Fel ül és engem is felhúz, az ölébe ültetve.
- Kapok még egyet? - kérdi pimasz mosollyal. Némi habozás után vállat vonok és megcsókolom. Csókunk egyre hevesebb kezd lenni, már ott tartunk a következő percben, hogy a kanapén eldőltünk, ő pedig felettem van. Amikor derekamról feljebb csúszik keze, pólóm alatt megijedek. Ijedt tekintettel nézek rá, amikor elválunk egy pillanatra.
- Te még nem... - kezdi kérdését, de végül nem folytatja. Fejemet rázom választ adva kérdésére. - Akarod most? - kérdi mélyen szemeimbe nézve. Ezen elgondolkodtam. Le akarok feküdni vele?
- Igen. - bólogatok. - De rettenetesen félek. - teszem hozzá alig hallhatóan.
- Nem kell. Vigyázni fogok rád! - suttogja, de tudom, hogy ez így is lesz. Újra megcsókol és ez folytatódik mind addig, amíg fel nem érünk a szobámba...

- Milyen volt? - suttogja Zayn, amikor karjaiban fekszem, és nem takar minket más csak a takaró.
- Csodás. - hajolok hozzá és apró csókot nyomok szájára. - Minden tökéletes volt! - nézek mélyen szemeibe, és hosszabb csókot adok neki.
- Hihetetlen vagy, tudsz róla? - kérdi ferde mosollyal az arcán.
- Igen, sokan mondták már, de te miért is gondolod így? - kérdezem én is mosolyogva.
- Úgy minden. - von vállat. Mosollyal arcomon bújok vissza mellkasához. - Szeretlek. - teszi hozzá Zayn. Némi vonakodás után válaszolok.
- Én is szeretlek. - mondom és belefúrom arcom nyakához.
- Kitti... - emeli fel arcom gyengéden. - Lennél a barátnőm? - kérdi furcsa csillogással szemeiben. Elmosolyodom kérdése hallatán.
- Tízen kettő éves korom óta erre várok. - felelek boldogan. Zayn felnevet majd újból megcsókol. - Ugye te nem fogsz megcsalni? - szomorúan nézek szemeibe, és bár tudom mi lesz a válasza reménykedem benne, hogy be is tartja.
- Soha! - feleli és szavai őszintén hangzanak. Valamiért el is hiszem neki. - Nekem te vagy az Igazi. - suttogja nekem pedig nagyot dobban szíves mondata hallatán. Ó, te jó ég itt fogok elolvadni a karjai között.
- Ez kölcsönös. - suttogok én is és valóban így gondolom. Nem azért mert kis kamasz korom óta rajongok érte. Nem azért mert híres, hisz' a testvérem is egyre híresebb még is ugyan úgy viselkedem vele. És nem a helyessége miatt. Amiatt érzek így amiért benne van. A szívében. Pár óra nagyobb ismerkedés után megnyílt nekem, és érzékelhető volt a jó szíve. Szeret és én ezt viszonzom.
Nekem ő az Igazi!

64.Fejezet - Hát ez szuper

Hola Drágák! :D (Elkezdtem ma spanyolul tanulni nézzétek el a hülyeségem) Pont egy hete hoztam új részt, és bár hamarabb szerettem volna hozni, sajnos nem tudtam. Ma fejeztem be a részt, mert sajnos csak a negyede volt megírva, de végül elkészült. Fáradt vagyok, beteg vagyok, és a spanyol szavak/mondatok keverednek a fejemben szóval nem húzom az időt, mennék is.
Jó olvasást édeskéim!
Te amo! :D /Szeretlek/Besos caros! /Puszi Drágák!/ <3

-Zene-

64.Fejezet - Hát ez szuper

Zene. Tánc. Mozdulatok. Erre van most szükségem. Kicsit sok ez nekem hirtelen. De persze ezt kívülről nem mutatom ki. Erősnek mutatom magam. De ez akkor is sok. Nem tudnám pontosan megmondani mi is az a "sok" talán ez az egész ami van.
Emily elhozott a táncstúdióba, ahol ő is szokta tartani az óráit. Kibérelte nekem két és fél órára.
Ha feszült vagyok mindig táncolok. Ez mindig is így volt. Kingának nem mondtam, de én sohasem hagytam abba sem a balettot sem pedig más táncot. Sajnáltam azért ami régen történt vele, de képtelen voltam elhagyni a táncot. Így maradt a titkolózás. Sosem volt ez igazán ínyemre. Az egyetlen ember, aki előtt nem színészkedek, mégis ebben hazudtam neki.
Kitudja mióta vagyok már itt. Kint besötétedett ezért bent felkapcsoltam a villanyt. Nem világította meg teljesen a hatalmas, tükrös termet de nem bántam. Jobban szeretek sötétben táncolni.
Ahogy a Balett keveredik a Hip-Hop-al lehunyt szemekkel élvezem amit csinálok. Imádom a pörgéseket, az ugrásokat egyszerűen az egészet.
Amiért táncoltam és a zene max hangerőn ment nem vettem észre, hogy csörgött a mobilom. Másodjára csöröghetett, amikor felvettem. Nándi volt az.
- Szia! - köszöntem lihegve bele, majd kihangosítottam és úgy kezdtem el tevékenykedni. Semmi kedvem nem volt egy helyben állni a telefonommal a kezemben.
- Szia! - köszön ő is.
- Mi a helyzet? - megyek pár lépést arrébb a telefontól, majd a tükörbe nézve mozdulataim, kezdek el kitalálni egy újabb koreográfiát. Azt hinné az ember, hogy egyszerű, pedig nem annyira.
- Még mindig szenvedsz? - teszem hozzá megmosolyogva saját beszólásfélémet.
- Szerinted? - nevet keserűen a telefonba.
- Miért nem hívod fel? - kérdem és beleteszek a mozdulat sorokba egy forgást.
- Azt mondta ne keressem. Ellőttem már az utolsó utáni lehetőségeimet is Kitti. - sóhajt a végén. Szegénykém mérhetetlenül szerelmes Kingába.
- Nem tudok már segíteni rajtatok. Ha szóba hozlak kerüli a témát, vagy olyan utálattal vagy fájdalommal beszél, hogy azt még hallgatni is fájdalmas. - Fintorgok az egyik beszélgetésünkre vissza gondolva. Pontosabban csakis egyszer beszéltünk Nándiról, de akkor sem mondott el mindent nekem Kinga. Ha Nándi nem lenne valószínűleg semmiről sem tudnék.
- Mindegy. - sóhajt fel szomorúan. - Milyen amúgy? - érdeklődik testvérem felől szeretettel a hangjában.
- Boldog. - itt megállok egy kicsit. - Boldog, de nem teljesen. Azt mutatja száz százalékig boldog, de tudom, hogy csak 97 százalékig. Valami nyomja a lelkét amiről én nem tudok. A minap pedig veszekedett Harryvel, de hamar kibékültek. - megint elkezdek táncolni miután befejeztem.
- Ha meg tudod mi is az a maradék három százalék tájékoztass róla. - nevet fel halkan. Jó hallani, hogy egy kicsit felvidítottam.
- Oké. - mosolygok, amit ő nem láthat. - Nem csinálsz semmi őrültséget, amíg távol vagyok, ugye? - kérdezem a biztonság kedvéért.
- Ne aggódj az eszem azért még a helyén van. - nevet még jobban.
- Hülye röhögésedet hallva kételkedem benne. - nevetek én is. Ezután le kellett tennünk, mert ő ment... tulajdonképpen nem tudom hova. Mindegy is. Nekem is lejárt az időm így megindultam "haza". Pontosabban Kingához.

- Sziasztok! - köszönök jó kedvűen amikor bemegyek.
- Meg kell szoknom még ezt az ikerséget. - kicsit összezavartan rázza fejét Liam amikor bemegyek a házba. Kingával csak összemosolygunk. Ez amolyan testvéri-összenézés volt.
- Tudtátok, hogy van medencétek? - jön be a hátsó ajtón Niall egyik kezével kifelé mutatva, a másikban pedig egy fagyi van.
- Igen. - bólogat Emily - Mivel a mi házunk már felfedeztük. - mosolyog.
- Nagyon késő van egy kis medencézéshez? - nézek telefonomra, hogy megnézzem az időt. Kilenc óra múlt.
- Édes, itt sosincs késő az ilyenekhez. - karolja át vállam Zayn. Mozdulatától kicsit elpirulok.
- Van bikinid? - fordul felém Kinga.
- Nincs. Vehetek tőled? - kérdem mosolyogva, mert már tudom melyiket fogom "ellopni" tőle.

- Persze. - vonja meg a vállát én pedig megindulok fel.
- De a fekete csini az enyém! - kiállt utánam.
- Oké. - kiálltok vissza. Amúgy sem azt akartam felvenni. Kicsit kellett csak keresnem a cuccai között már meg is találtam. Egyszerű kék volt, felső részén pedig egy lánc volt a "pánt". Elég szexi egy darab volt, ezért is ez volt a kedvencem.
Miután átvettem mosolyogva rohantam le. A többiek is kimentek már, de még mindig mindenki a napozó ágyakon üldögélt. Még a fiúk is. Ez furcsa volt, de hát engem még ez sem tart vissza. Kimentem, majd az ajtótól szaladtam neki a medencébe.
- Ágyúgolyó! - kiáltottam majd bele csapódtam. Mikor felbukkantam a vízből nevetve figyeltem a többieket. Kicsit eláztattam őket csobbanásommal.
- Most mondjam azt, hogy már megszoktam? - mosolyog Kinga, aki nem lett vizes ugyan is arrébb húzódott még időben.
- Zayn! Gyere, mondani szeretnék valamit. - mondom a hozzám legközelebb lévő embernek. Zayn mosolyogva guggol le mellém. Én sunyi mosollyal arcomon, megragadom a karját és berántom magam mellé. Csodálkozó arccal bukkan fel a víz alól.
- Tönkre vágtad a hajam. - fintorog egyet, de mikor bele túrok fekete hajába elmosolyodik. - Ezért meglakolsz asszony! - mondja amin én csak nevetek. A többiek bementek átöltözni így ketten maradtunk kint Zaynel a vízben. Magához rántott, átkarolta a vállam, majd lebukott velem a víz alá. Csodálkozva figyeltem ezeket még a víz alatt is. A víz alatt viszont olyan történt amire nem számítottam. Zayn szája még ha egy pillanatra is, de az enyémen volt. Csodálkozó arccal bukkantam ki a víz alól.
- Ez mi... - kérdem csodálkozva.
- Ne haragudj, tudom nem kellett volna! - zavartan vakarja tarkóját és kerüli a szem kontaktust.
- Nem, semmi gond, ne aggódj! - mosolygok rá, és megfogom kezét. Ő is elmosolyodik.
- Na, mi van ti is szerelmesek? - jön ki nagy mosollyal arcán Kinga. Én csak ráöltöm nyelvem Zayn azonban behúzza őt is a vízbe. Ezzel kezdetét vette a mi kis zárt körüli medencés bulink.

A zenék max hangerőn mentek, mi pedig hol a lakásban voltunk, hol a medencénél. Némi alkohol is előkerült a srácoknak köszönhetően.
- Uramisten Kinga! Ez a mi dalunk. - kissé spiccesen nevetek, amikor meghallom az egyik legkedvencebb dalunk.
- Tudom! - kezd el táncolni Kinga vigyorogva. Azt hiszem ő volt a legrészegebb közülünk. Bár... Ahogy elnézem Emilyt ő durvábban ivott. Felállok én is és Kingával elkezdünk táncolni. Nem lépéseket, csak a zenének átadva magunkat ringatjuk csípőinket, ezzel kicsit kínozva a srácokat. Kinga egyszer csak felkapott egy üveg whisky-t és jól meghúzza. Kissé csodálkozva nézem őt, még nem igen láttam a testvérem így. De végül vállat vonva én is meghúzom a nekem felajánlott alkoholt.
- Na, jó én ezt nem bírom. - áll fel Harry és magához rántja a nevetgélő Kingát. Magához préseli és úgy csókolja meg. Csendesen nevetve fordultam el tőlük, és egyedül táncoltam tovább.
- Ne már, direkt kínzol minket? - szól rám a kényelmetlenül fészkelő Zayn. A zene átváltott egy másikra pedig én ezzel is megvoltam elégedve. Felismerve a zenét lassan sétáltam Zaynhez gonoszan mosolyogva.
- Nem tudom, szerinted direkt kínozlak titeket? - kérdezem csípőmet tovább tekerve előtte. Hangom lágy, szexis és csábos.
- Minden valószínűleg! - ragadja meg csípőm.
- Nana! Mindent a szemnek, semmit a kéznek! - nevetve csapkodom kezeit, de erőtlen kezeimmel hiába. Végül el enged én pedig kicsit távolabb megyek és folytatom. Jobban tekerem csípőm miután ittam egy kicsit még. A már megszáradt bikinimbe vagyok még mindig csakúgy mint a másik kettő lány és a fiúkon sincs csak a fürdőgatyájuk.
- Kérlek! - Karok fogják a már alig mozgó csípőm, és forró leheletet érzek nyakamnál, amikor Zayn suttogva kérlel.
- Mit szeretnél Zayni? - fordítom el kicsit fejem és hátra nyúlva bele túrok hajába. Halkan kuncog becézését hallva.
- Téged. - leheli amint puszilgatni kezdi nyakam.
- Azért még dolgoznod kell egy kicsit. - suttogva beszélek én is és lehunyom szemeim.
- Akarlak. Most. - puszilgat továbbra is. Nem tudom, hogy ha nem ittam volna ennyit, akkor is csak kuncognék ezen, de nem számít.
- Nem. - rázom meg fejem.
- Kérlek! - kezével kicsi köröket rajzol hasamon.
- Nem Zayn! - mondom határozottan. Zayn felsóhajt és abba hagyja a puszilgatást.
- Hm, akkor majd máskor. - nevet aranyosan felembe.
- Most viszont - távolodom el tőle, és elbotorkálok az alkoholos asztalhoz. - Élvezem a szingliséget és iszok! - mondom ezt már hangosabban majd meghúzom az egyik kis poharat, amiben nem tudom már mi volt.
- Hát, te hülye vagy! - nevet rajtam Louis.
- Tudom, de élvezem! - tartom fel a Kingától elkunyizott whisky-t és bele iszok.
- Tőlem örökölte. - mondja Kinga majd koccintunk az üvegeinkkel. Utána Kingával újra elkezdtünk táncolni.
- Én ezt nem bírom tovább nézni! - áll Kinga elé Harry, majd felkapja ölébe Kingát. Ő Harry dereka köré fonja lábait és megcsókolják egymást. Ezután felmennek az emeletre. Nem, nem akarom tudni mit csinálnak most, de mindenki tudja szerintem. Emily társult hozzám és táncoltunk. A csaj még durvább, mint józanon.
Egy idő után Liam, Louis és Niall kidőlt bent a házban. Pontosan nem tudom hol, de ha tudtam volna se értem volna fel ésszel. Emily és Kristóf is felmentek az emeletre, de a lány állapotát nézve csak aludtak szerintem. A medencében az egyik szivacs ágyon feküdve néztem az eget, alkoholos üveggel a kezemben. Már nem igen tudom mi volt az.
- Hát te Hercegnő? - kuncog Zayn az egyik napozó ágyon kifeküdve.
- Várom a hercegem. - nevetek fejemét félig felé fordítva. Zayn felkelt, majd miután beszállt a vízbe mellém úszott.
- Add azt ide. - nyújtja kezét az üvegért, amit én oda adok neki. - Kicsit sokat ittál édes, nem gondolod? - kuncog rajtam, én pedig kiöltöm rá a nyelvem.
- Mit szólnál hozzá, ha kijózanítanálak? - kaján vigyor terül el arcán.
- Köszönöm, de inkább maradok részeg. - fordítom el fejem.
- Tudod... Örülök, hogy megismertem Kingát. - Felvont szemöldökkel nézek vissza rá. - Ezáltal téged is megismerhettelek. - teszi hozzá, amitől nekem mosolyognom kell.
- Aranyos vagy! - túrok bele kicsit fekete hajába.

                                                                                * * *

Fejfájással keltem fel. Ami még a tegnap este után oké is lenne. Viszont a mellettem fekvő fekete hajú srác, aki derekamat öleli álmában, az már kevésbé. Kb. az este háromnegyede kiesik. Elnézve magunkat kétlem, hogy bármi is történt volna. Közelsége és összegabalyodott lábaink kicsit más jelekre utal.
Óvatosan, hogy ne ébresszem fel Zaynt, keltem fel mellőle és indultam meg a földszintre lábujjhegyen. A ház még csendes vagyis nincs fent senki csak én. A konyhánál a pulton alvó Niall-el találtam szembe magam. Úgy értem, nem teljesen feküdt rajta, csak felsőtestével. Liam a kanapén, mellette a földön Louis aludt. A házban pedig összevissza alkoholos üvegek hevertek. Kinéztem az üveg ajtón és a medence mellett is találtam italok üvegeit. Ez megmagyarázza a fejfájást. Fáradt vagyok ezért vissza megyek az újdonsült szobámba. Zayn még mindig édesen aludt. Vissza másztam mellé, mire ő elkezdett mocorogni kicsit. Ébredezni kezdett.
- Css, aludj még. - suttogok, arcát gyengéden megsimítva. Zayn megragad és szorosan húz magához. Nem ellenkezem ölelésétől, helyette kezemet rárakom rajtam pihenő kezére és lehunyom szemeim.
- Hercegnőm. - suttogja alig hallhatóan. Megszólításán elmosolyodom és jobban hozzá bújok.
- Fent vagy Édes? - suttogva kérdi.
- Igen. - felelek mosolyogva. - És fáj a fejem. Úgy nagyjából mi történt tegnap este? - kérdezem és megint megpróbálok vissza emlékezni.
- Mire emlékszel? - kicsit mintha szomorú lenne a hangja.
- Kingával elkezdtünk táncolni, ittunk és nagyjából ennyi.
- Hát... Miután olyannyira tekergetted az imádni való csípődet, táncoltunk, iszogattunk, és beszélgettünk egy kicsit. - nevet csendesen nyakamnál.
- Ugye nem feküdtünk le? - fordulok felé félig, rémülten.
- Kértelek rá, de végül mikor azt mondtam majd máskor, te nem feleltél rá. Reménykedem benne, hogy ez egy igennek számít. - puszilja meg nyakam. - Aztán a testvéred és Hazza elmentek szobára, Niall kajálás közben kiütötte magát, Liam és Louis pedig a nappaliban aludtak el. Emily és Kristóf is felmentek. Majd maradtunk csak mi. - csendese megint felnevet és ismét kapok egy puszit nyakamhoz. És elkezdtem józanodni utána.
- Innen már emlékszem. Az viszont kiesett, hogy, hogyan kerültünk fel a szobába. - összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé.
- Hát az nekem is. - nevet fel. - Sikerült rávenned, hogy megigyunk még egy whisky-t szóval nem tudom. - vonja meg vállait.
- Wáo. Sikerült rávennem a nagy Zayn Malikot, hogy igyon velem whiskey-t és utána még velem is aludt. Mivel érdemeltem ki, hogy az a srác akiért öt éve sóvárgok a képernyőn keresztül, most mellettem fekszik? Egy szál bokszerban. - fordulok teljesen felé nagy mosollyal az arcomon. Kinyitja eddig csukott állapotban lévő szemeit és rám néz.
- Hm hízelgő, hogy tizenkét éves korod óta utánam sóvárogsz.  - pimasz mosoly terül el arcán.
- Hm hízelgő, hogy itt fekszel mellettem. - suttogom közelebb hajolva arcához, eközben kezemmel végig simítok egészen nyaka aljától, kockás hasáig. Igen, határozottan izmos, kockás.
- Örülök, hogy most találkoztunk és nem négy éve a koncerteteken, amin voltam. - nevetek csendesen, vissza gondolva a tizenhárom éves énemre.
- Voltál koncertünkön? - csodálkozik el egy pillanatra.
- Még szép. - nevetek bólogatva kezem pedig még mindig mellkasára tapad.
- És miért is örülsz, hogy nem akkor találkoztunk? - néz rám azzal az aranyos mosolyával.
- Először is tizenhárom évesen is jól néztem ki, de nem annyira mint most. - egy önelégült mosoly terül el arcomon. - Másodszor pedig te akkor voltál tizenhét éves. Akkor azért az a korkülönbség túl nagy lett volna. - Zayn eközben egy hajtincsemmel játszadozik.
- És megoldható, hogy most már ne legyen túl nagy a kor különbség? Már mint téged nem zavar, hogy én vagyok 22 te pedig csak 17, ami valljuk be még igen csak tini. - néz szemeimbe.
- A te hülye fejedhez pont megfelel egy tini. - forgatom szemeim.
- Egy szexi, dögös tini. - mosolyog rám pimaszan.
- Áá szóval csak a dögösségem miatt kellek? - játszok sértődést, ami színészi tehetségem miatt elég élethűre sikerült.
- Nem, dehogyis! Ne hara...
- Nem haragszom, te buta. - nevetve szakítom félbe és adok puszit az arcára. - Na, és szerinted miért is kéne egy tininek egy olyan vén trotty, mint te? - húzom az agyát, de azért mosolygok.
- Mert ez a vén trotty a kedvenc bandádból a kedvenced. - néz rám kiskutya szemekkel, amiket annyira szeretek.
- Ezt honnan veszed? - kérdezem tőle.
- Nem így van? - kérdez vissza.
- A kedvencem Louis. - rázom meg a fejem - Az ő hangját szeretem a legjobban. Viszont te is mindig a kedvencem voltál. Nem tudom miért. - vonok itt vállat - Talán a szép szemeid miatt. - nézek barna íriszeibe mélyen, mire Zayn végre elmosolyodik.
- Olyan aranyos vagy! - puszilja meg homlokom. Én is ezt mondtam neki tegnap este.
- Menjünk le. Ha jól hallom a többiek is felkeltek már. - mondja majd fel kelek az ágyból. Nyújtózkodom egyet, és miután ezt megtetten felvont szemöldökkel nézem a még mindig ágyban fekvő, nagyon mosolygó fiút.
- Nem jössz? - kérdezem meg.
- Nem. - rázza fejét még mindig mosolyogva. - Túl jó a műsor. - teszi hozzá, majd nekem leesik. Még mindig bikiniben vagyok és nyújtózkodtam. Nem vagyok szégyenlős, ezért is csípőre tett kezekkel fordulok felé. Megnyalja ajkait és úgy mér végig.
- Élvezd ki, mert nem fogsz többször így látni. - gonoszan mosolyogva mutatok végig magamon. Zayn közelebb jön és magára ránt.
- Dehogynem. - suttogja fülembe miközben rajta fekszem. Majd hirtelen érzem, hogy bikinim felső részének hátul a kapcsa már nincs becsatolva.
- Zayn! - mondom kicsit rémülten. Oké, hogy oda meg vissza vagyok érte csakúgy, mint énekesért, barátként, de ennek nagyon nincs itt az ideje.
- Nyugalom Kitti. - suttogja fülembe, majd kicsit felnevet és visszacsatolja.
- Ez meg mire volt jó? - ülök fel dühösen miután megbizonyosodtam róla, hogy visszacsatolta.
- Kíváncsi voltam a reakciódra. - vonja meg vállait.
- A reakciómra? - hangom dühösségem miatt egy szinttel magasabbra csúszott. - Még is mit hittél? Hogy majd ha kicsatolod a bikinim én rögtön lefekszem veled? - állok fel és összefonom karjaim magam előtt.
- Nem ez volt a célom. Csak szimplán, hogy mit szólsz hozzá. - áll meg velem szembe.
- Rohadék vagy, tudod? - kérdezem rezzenéstelen arccal.
- Tudom. - húzza ajkait féloldalas mosolyra. - De neked pont ez tetszik. - von magához, de én elfordítom fejem tőle. Persze, hogy ez tetszik benne, de ezt nem fogom bevallani neki.
- Kérlek, Kitti. - hangja szomorú lesz, amire már oda kapom fejem. Magasabb nálam szóval, hogy szemeibe tudjak nézni, fel kell emelnem fejem egy kicsit.
- Akkor is rohadék vagy! És hülye. - csapom homlokon egy kicsit.
- És neked akkor is tetszik ez. - önelégült mosolya megint elterül arcán.
- Persze, hogy tetszik. - forgatom szemeim mosolyogva. Homlokon puszil majd megindul az ajtó felé. Utána nézve, alsó ajkamba harapok (elszoktam ezt Kingától) és úgy nézek utána.
- Mi az? - kérdi mikor rájön, hogy mennyire nézem őt.
- Csak arra gondoltam mennyi álmom is teljesült pár nap alatt. Ráadásul azt néztem, hogy nem photoshopoltak e téged a képeket vagy videókon. De rá jöttem, hogy nem. - ajkamat harapdálva figyeltem, hogy közelebb jön hozzám.
- Menjünk le, mielőtt tényleg felavatnánk ezt az ágyat. - suttogja fülemhez hajolva.
- Mint mondtad te is tini vagyok. Vannak általános félelmeim, amiket nem ártana ha nem minden mondatodhoz kapcsolódna. - határozottan mondom, pedig belül egy kicsit félek ettől.
- Rendben, sajnálom. - néz rám kölyök kutya szemekkel. Elmosolyodom és egy puszit adva neki megyünk le. A konyhában a többiek is ott voltak és egyikük sem tűnt túl fittnek.
-Pá...
- Ha ki mered mondani én lelőlek! - szakít félbe Kinga.
- Pálinkás jó reggelt! - hadarom el majd vigyorogva fordulok Kinga felé.
- Ez a második eset, hogy másnap miután ittunk ilyet mondtál. Emlékszel legutóbb, mivel kínoztalak mikor így köszöntél? - vonja fel egyik szemöldökét és gonoszan mosolyog.
- Ne merd! - teszem fel ujjam.
- Nem teszem meg, egy feltétellel. - alkudozik - Jártok? - utal Zaynre és rám és átváltunk magyarra.
- Az gáz ha nem tudom? - kérdem elhúzott szájjal.
- Igen, az határozottan gáz. - nevet kicsit lesajnálóan Kristóf, akinek kezében egy bögre van kávéval.
- Tök mindegy csak valaki adjon kávét. - mondom immár angolul közben sóhajtva ülök fel Emily mellé.
- És tubicáim mit csináltatok miután mi elmentünk aludni? - kérdi Emily.
- Megittunk egy üveg whisky-t majd elmentünk aludni. - vonom meg a vállam.
- Ki, mire emlékszik? Mert én semmire. - nevet fel Louis Niall pedig egyetértően bólogat mellette.
- Meddig van meg? - kérdezi Kristóf tőlük.
- Hát... Nekem addig, hogy Kitti olyan szexin táncolt, aztán bejöttem kajálni, ittam és ennyi. - mondja Niall.
- Mert utána bealudtál. - nevet rajta Liam. - Louisal együtt. - folytatja.
- Te mikor ütötted ki magad? - kérdi ásítva Emily.
- Nem ittam annyit, mint ti szóval miután Louis elaludt a kanapén és legurult róla, én felfeküdtem a helyére és elaludtam. - vonja meg vállait Liam.
- Ma nem kell bemennetek a táncot tanulni? - kérdi hirtelen Harry. Emily fájdalmasan nyögött és fejét a pultra ejtette.
- Egyikünk sincs olyan állapotban, hogy táncoljunk. - fájdalmasan mosolyog Kinga. Kinga elkezdett mindenkinek csinálni kávét, akinek eddig nem volt, mi pedig addig szenvedtünk. Louis és Niall a nappaliba mentek, hogy tévét nézzenek, Liam pedig fejét a pultra hajtva aludt azt hiszem. Harry Kingát hátulról ölelve állt, Kinga pedig Harry mellkasának dőlt. Emily Kristóf ölében szenvedett. Kétségkívül ő ivott a legtöbbet.
Én csak ültem és néztem ki a fejemből. Ezért is nem vettem észre, hogy Zayn mögém jön. Arra viszont már felfigyeltem, hogy egyszer csak átölel hátulról, és bele puszil nyakamba.
- Jártok? - kérdi Kinga újból.
- Nem tudom.
- Kérdezd meg.
- Az tök gáz lenne, maradj már!
- Hogy-hogy nem tudod?
- Nem beszéltük, hogy járunk vagy sem. És...
- És?
- És még nem is csókolt meg.
- Még nem csókolóztatok? - döbben le teljesen.
- Nem. Szerinted ilyenkor most mi van?
- Könyörgöm Zayn, mond már meg, hogy jártok vagy sem, mert ha tovább folytatják én bele halok. - fogja fejét Kristóf. Gondolom ő sem volt teljesen józan tegnap.
- Erről tudtatok ennyit beszélni? - nevet csendesen Harry.
- Lányok vagyunk. - vonja meg vállát Kinga. - Mindenről tudunk beszélni. - adja meg a választ.
- Visszatérve rátok. - néz ránk Kinga. - Jártok? - teszi fel a kérdést immár harmadjára csak ma.
- Nem tudom. Járunk? - néz rám érdeklődve Zayn.
- Ha tudnám valószínűleg nem beszéltem volna ennyit Kingával. - forgatom szemeim.
- Na, amíg ti ezt megbeszélitek megyek valami normális külsőt ölteni magamra. - indul meg az emeletre Kinga és magával húzza Harryt. Jelentőség teljesen néz Kristófra, mivel Emily egy ideje már nem figyel.Liam pedig hortyogva aludt.
- Mi meg... Csak szimplán megyünk. - vonja meg vállát Kristóf és Emilyvel elmennek.
- Járunk? - kérdi meg érdeklődve Zayn.
- Nem tudom. - rágom alsó ajkam.
- Hogy-hogy egyikünk sem tudja? - ráncolja szemöldökét Zayn.
- Hát... Nem beszéltünk erről, nem történt semmi, és még csak nem is csókolóztunk. - vonok vállat.
- Nem csókolóztunk még? - csodálkozik el Zayn.
- Nem. - rázom fejem. És bár legszívesebben elpirulva hajtanám le fejem, pirulás nélkül nézek egyenesen szemeibe.
- Totál úgy emlékeztem, hogy megcsókoltalak tegnap. - néz el a semmibe, gondolkozva.
- Én nem tudok róla. - rázom fejemet.
- És... Járnál velem? - kérdezi aranyosan mosolyogva.
- Beszéljük meg ezt akkor amikor kevésbé vagyok másnapos, és a fejem se fáj ennyire. - mondom ő pedig bólint egyet.
- Basszus, hogy ti milyen bénák vagytok. - fejét rázva jön hozzánk Emily. - Édeseim. - karolja át Zayn és engem is. - Hulla fáradt vagyok és másnapos. Ráadásul öt percen belül menni fogok hányni. De még így is látom, amit ti nem. Te - néz Zaynre - szereted őt. Te - fordul most felém - szereted őt. Vagy legalább is rajongsz érte, de hamarosan úgy is szerelmes leszel belé. - legyint egyet. - Akkor mi itt a gond? - tárja szét karjait. - Ha most megbocsájtotok, megyek kihányom magam. - mondja és már rohan is.
- Van valami igazság abban amit mond. - néz szemeimbe Zayn.
- Mégis azért a napvégéig átgondolhatnám? - nézek szemeibe most először szégyenlősen.
- Természetesen. - bólint majd puszit adva arcomra mosolyogva távozik. Gondolkozom, gondolkozom de semmire sem jutok. Egyszerűen nem tudom.
Hát ez szuper.

63.Fejezet - Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

 Sziasztok Drágák! Meghoztam egy újabb részt, ami kicsit valahogy nekem bonyolultabbnak tűnik. Nem tudom miért, lehet csak azért mert én írtam, vagy mert a betegség miatt az agyam is lustább lesz. Nem tudom, de remélem azért nektek tetszeni fog. De így visszaolvasva nincs benne semmi bonyolult, csak hát na. Tiszta értelmes vagyok. Egy jó tanács: Ha megijedtek egy kedves kutyától, ami mögüled bukkan fel és megnyalja a kezed, akkor a topjoy-os üdítő üvegeteket ne ejtsétek el ijedtségetekben, mert ennek több oka is van. Az első, hogy a kutya megijed. A másik, hogy a barátnőd majd szét pukkad a röhögéstől. A harmadik pedig, hogy attól hogy már kezd sötétedni akkor, attól még van egy-kettő ember a faluban és hülyének néznek.
Nos, miután levázoltam a: "Miért-ne-ejtsünk-el-üveget-egy-kutya,-a-barátnőd-és-néhány-ember-társaságában" programot hagynálak is titeket olvasni. :D
Jaj, tényleg majd nem elfelejtettem. Mivel ez nem igazán eredeti One Direction Fanfiction csak főbb szerepet kapott az 1D, ezért nem fogok ódákat zengeni, hogy Harry így, Harry úgy. Ezt most csak azért mondom/írom mert ma van a születés napja. Na, de ha már szerepel a történetben hozzá teszem. ;)
Boldog Szülinapot Harry Styles. <3 :D ;)
Bár igazából ezt nem értem, hisz' tuti nem fogja ezt elolvasni meg semmi, de hát azért csak az udvariasság, illetve kedvesség kell néha. :)
Puszii Mindenkinek! <3

-Zene-

63.Fejezet - Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

- Persze, szívesen. - mosolyogva bólogat Kitti.
- Ez által több ideig is maradsz. - mondja még Emily. Ahogy ezt kimondja Zayn szemei megcsillannak.
Kicsit szét széledtünk ez után. Emily Kristóffal elmentek, csak úgy mint Zayn és Kitti. Niall elment elintézni Kittinek a dolgokat, Louis pedig Eleanorral találkozik.
Kettesben maradtunk Harryvel.
- Tudod mire gondoltam? - kérdezi huncut mosollyal. Ölébe von, és hajamat arrébb söpri, így hozzáfér nyakamhoz amit elkezd csókolgatni.
- Mire? - hangomat hirtelenjében elvesztem és csak suttogni tudok.
- Hát, először is felmehetnénk a szobádba aztán... - itt megcsókol, majd ölébe kapva felvisz. Lábaimat ösztönösen fonom dereka köré.
- Aztán? - mosolyogva kérdezem tőle.
- Aztán elmennénk egy... hm azt hiszem vacsorázni. - látszik rajta, hogy nehezen mondja ki, mint amire eredetileg gondolt.
- Vacsorázni? - kérdezem mosolyogva.
- Romantikázni. - javít ki mosolyogva.
- Romantikázni... - emésztem meg hangosan amit mondott. Persze, ezzel csak szívatom a fejét. Szegénykém...
- Randizni. - nyögve mondja ki ezt az egy szót. Azt hiszem sosem tudom meg miért fájdalmas neki ezt kimondani.
- Miért rossz neked ezt kimondani? - játszadozom hajával, zöld szemeibe elmélyedve.
- Nem rossz csak... - elhúzza száját és inkább megvonja vállát.
- Csak? - vonom fel szemöldököm és mivel már a szobámba vagyunk letesz a földre. Kezeim mellkasán pihennek finoman.
- Miért érdekel annyira? - csattan föl, ami meglepett.
- Miért ne érdekelne, ha egyszer a barátom vagy? - kérdezem nyugodtan. Gondoltam ha én megőrzöm a nyugalmam akkor ő is nyugodtabb lesz.
- Igen, az vagyok. De ez nem rád tartozik! - szinte már kiabál velem.
- Miért nem? - eresztem le karjaim róla és úgy nézek fel rá.
- Csak mert, és kész! Nem kell tudnod mindenről! - kiabálja, és ez már engem is feldühít. De nem mutatom ki.
- Ne kiabálj velem! - mondom idegesen, mert nem megy annyira, hogy leplezzem idegességem.
- De igen kiabálok! - kiabál még mindig. - Miért nem tudod megérteni, hogy ehhez semmi közöd? - túr bele idegesen hajába.
- Miért nincs hozzá közöm? Mert másnak szoktad mondani? Vagy nem, de még sem mondod ki, mert nem is szeretsz igazán, csak játszol velem is? - vonom kérdőre, feljebb emelve hangom.
- Ezt most te sem mondod komolyan. - nevet lesajnálóan.
- Nem tudom Harry, nem tudom! - hisztérikusan túrok hajamba.
- Menj a francba hülye liba! - megfordul és dühösen elmegy. Csak állok mereven, amíg meg nem hallom, hogy lent is csapódik az ajtó. Amint ez meg történt, könnyek csurognak végig arcomon. Szorosan lehunyom szemeim. Nem akarok sírni! Összetörve, furcsa fájdalommal mellkasomba, és sírva ülök le az ágyra.
Hallottam, hogy valaki megjött. Az ajtómhoz rohantam és bezártam. Nem akartam senkivel sem találkozni, beszélni, vagy egyéb kommunikációhoz folyamodni. Aztán befeküdtem az ágyba, és úgy sírtam tovább, csendesen. Utálok veszekedni főleg ha azt egy közeli hozzám tartozóval tettem. És hát van egy olyan érzésem, hogy ez amolyan "utolsó-szavak" féle volt a végén.
"Menj a francba hülye liba!" 
Hát, szép kis szavak mit ne mondjak...
Csak sírtam, és sírtam majd elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, amikor kopogtak az ajtón.
- Nem érdekel ki az, hagyjatok békén! - szóltam ki rekedtes hangon.
- Kinga engedj be! - szól Kitti csendesen. - Mi történt? - kérdi, de nekem eszem ágában sincs beengedni. Senkit.
- Semmi, csak hagyjatok! Kérlek! - szólok ki és megint csurognak a könnyek a szememből. Nem hallok több hangot az ajtó mögül ezért újra lehunyom szemem. Az álom megint elfog pár percen belül, de kicsit később megint felkelek. Hallom, hogy valaki kiabál valakivel. Majd a hangok közelebbről szólnak.
- Akkor bemászol az erkélyen, engem nem érdekel! - kiabálja valaki, de az már nem tudom ki. Nem figyelek, de pár perc múlva kattan a zár az ajtóban. Az meg, hogy lehetséges? Nem nézek fel, csak azt tettetem, hogy alszom.
- Hogy mekkora egy pöcs vagyok! - hallok egy ismerős kétségbe esett hangot, suttogni.
- Ezzel nem vitatkozom. - szólok csendesen és kinyitom szemem. Harry az ágyam mellett lévő fotelben ül, térdeire könyökölve arcát pedig tenyerébe temeti. Mikor megszólalok ijedten néz fel.
- Sziszi! - vékonyodik el hangja - Annyira sajnálom, ne haragudj! Nagyon bunkó voltam, tudom. - térdel le mellém az ágyra. Csak nézek rá rezzenéstelen arccal. Nem tudom, mit gondoljak.
- Csak azt nem értem miért. - mondom és látom Styles arcán a megrendülést.
- Te... te ezt nem értheted. - temeti arcát tenyereibe.
- Csak próbáld meg elmagyarázni. - nézem amint felemeli fejét és megrázza fejét, ezáltal arcába hull néhány göndör hajtincse.
- Nem felejthetnénk el inkább? - kérdezi reménykedve, de én megrázom a fejem.
- Tudnom kell Harry ahhoz, hogy megbízhassak benned, hogy amit érzel igaz-e. - csak suttogni tudok, nem tudom  miért.
- Sziszi. Kicsim, kérlek! Tudod, hogy nem hazudnék ekkorát, és nem ilyen témában, amivel megbánthatlak! - szemeimbe néz és próbálja magát erősnek mutatni, de nem megy neki. Látom.
- Igen, de azt is tudom, hogy te Harry a nőcsábász fajta fiúk közé tartozol. Amikor megismertük egymást látszódott a viselkedésedből, és nekem is van szemem. Olvastam már cikkeket rólad, tudom milyen vagy. - kicsit nagyobb lesajnálás van hangsúlyomból, mint kéne. Harry arcán hirtelen dühöt fedezek fel, de pár másodperc múlva már inkább fájdalmat, szomorúságot.
- Érzékeny pontra tapintottam, nem igaz? - kérdezem alsó ajkamba harapva.
- Egy kicsit. - nevet kínosan. Ekkor be állt egy hirtelen kínos csend, amit látszólag egyikünk sem akart megszakítani.
- Nem voltam mindig ilyen. - suttogja pár perc múlva. Értetlenül kapom fejem hozzá, de ő csak kezeit nézi.
- Mi? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel. Sehogy se tudom, mit is akart ezzel kifejezni.
- Nem voltam mindig ilyen csajozós. Igazából sem vagyok annyira, mint azt a média megírja. Ez csak amolyan... - keresi a szavakat, de nem megy neki így segítek.
- Álca. - találom ki ő pedig bólogat. Megint beállt a kínos csend, de most én törtem meg ezt.
- Nem vagyok hülye liba! - motyogom, kerülve tekintetét, vagy hogy egyáltalán rá kelljen néznem.
- Nem gondoltam komolyan! - mondja halkan. Hangja meg-meg remegett egyetlen mondata alatt.
- Nem érdekel. - rázom fejem. Nem érdekel a magyarázata, vagy mondani valója mert már tudom mit választok. Megbocsátok vagy még sem?
Megdörzsöli arcát majd feláll és elindul ki a szobából.
- Styles? - szólok utána rekedt hangon. Lassan fordul meg és néz könnyektől csillogó szemeivel rám. - Én nem...
- Értem én. - szól közbe mondandómba, fejrázással.
- Én nem akartam... - kezdek bele megint, de most is közbe szól.
- Erre nincs szükség Sziszi. - szinte már könyörögve kér.
- Végig mondhatom? - emelem meg a hangom egy szinttel. Szavakkal most nem igazán tudnék hatni rá, ezért is kelek fel és megyek hozzá. Megcsókolom, amit ő szívélyesen viszonoz.
- Ez most mi? - kérdi kínosan nevetve.
- Nem egyértelmű? - mosolygok rá. Megint megcsókolom, közben bele túrok hajába.
Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

/Kitti szemszöge/

- Szerintetek kibékültek? - kérdezem a kanapén ülve.
- Óóó biztos vagyok, hogy kibékültek már. - legyint Emily mosolyogva. - Zayn lennél olyan drága és szórakoztatod Kitti? Nekem el kell mennem. - mondja még, mire Zayn boldogan, és hevesen bólogat.
Emily elment mi pedig Zayn-el kettesben maradtunk. Igazán aranyos srác és az is imponál, hogy ő Zayn Malik, de vagy egy igen csak nagy gond. Nem vagyok belé szerelmes.
- Mi lenne ha elmennénk valahova? - Ő látszólag szeret velem lenni, vagy csak szimplán kedves.
- Hova? - kérdem mosolyogva.
- Sütizünk egyet. - csillannak fel szemei. Előjött gyermekded lelke.
- Oké. - egyezek bele mosolyogva.
Zayn elvitt egy cukrászdába, ahol ő választott nekem süteményt, ugyanis én nem tudtam dönteni.
- Na milyen? - mosolyogva várja reakcióm a finomságra.
- Fantasztikus. - mosolyodom el én is.
- Mint te. - mondja én pedig elpirulok.

- Hova megyünk? - sokadszorra kérdezem már Zayn-t de még mindig semmit nem mond.
- Majd meglátod. - és végig ugyan ezt a választ adta.Végül egy nagy épülethez vezetett, ahol a legfelső szintre mentünk, pontosabban a tetőtérre. Ott egy gyönyörűen megterített asztal fogadott, az asztalon finomabbnál finomabb desszertek várakoztak.
- Wáo. Ezt mikor sikerült megcsinálnod? - kérdem mosolyogva. Helyet foglalok az egyik széken ő pedig velem szembe.
- Az legyen az én titkom. - kacsint játékosan, ami bevallom tetszik.
Rengeteget beszélgettünk ami szuper volt.
- Úgy hallottam én vagyok a kedvenced. - kérdi kis idő után önelégülten vigyorogva.
- Ez így van. - bólintok magabiztosan mosolyogva, ami láthatóan zavarta egy kicsit. Gondolom azt várta majd elpirulok. Nem az a fajta lány vagyok.
- Miért? - összekulcsolt kezeivel az asztalon könyököl, arcát pedig kezein pihenteti.
- Tetszik a hangod. - és mérhetetlenül helyes vagy. De persze ezt csak gondolatba tettem hozzá.
- Csupán csak ennyi lenne? - kihívóan mosolygott. Játszani akar? Hát, rendben.
- Többnek kéne lennie? - hangom csakúgy mint az övé játékosan hangzik, és fejemet én is kezeimre támasztom, mint ő.
- Többre számítottam. - válaszol kicsit lebiggyesztett ajkakkal.
- Hm, talán még a szemeid miatt. - mondom tettetett gondolkodás után.
- A szemeim? - őszinte meglepettséget látok arcán, de próbálja egy mosollyal fedezni azt.
- Szépek. Nagyon szeretem ha valakinek olyan barna szemei vannak, mint például neked. - bólogatok megerősítést adva annak amit mondok.
- Szeretnéd őket közelebbről megvizsgálni? - hangja rekedtes, ezzel is jelet adva milyen pimasz kedvében van. Mérvet adva kérdésének pár centit közelebb hajol.
- Nem, köszönöm. Inkább maradok a süteményeknél. - dőlök hátra mosolyogva - Tudod, egy ideig elegem van a fiúkból. A sütemények legalább nem hagynak el, nem csalnak meg szóval lényeg a lényeg, hogy veled maradnak. - mosolyom immár keserű mosollyal arcomon.
- Akkor javasolnék még süteményeket. - dől hátra ő is mosolyogva. Újra előre hajol és tányéromra még rárak hat sütit.
- Tudod ám ezeket nekem le is kell mozognom igen erősen. - fonom össze karjaimat magam előtt, és mosolyogva nézek, hol szemeibe, hol a sütikkel teli tányéromat.
- Van egy jó ötletem, hogyan segíthetnék ebben. - kaján mosoly terül el arcán.
- Hogyan? - hajolok közelebb most én.
- Gyere. - áll fel és tartja kezét. Kezére pillantok majd vissza arcába. - Na, gyere már. - noszogat aranyos mosollyal arcán. Viszonzom a gesztust és elfogadom kezét. Sétálunk pár métert, amikor egy nagy hangfalat pillantok meg tetején egy laptoppal.
- Válassz! - engedi el kezem amikor mellé sétálunk. Nem értettem mit is akar pontosan, de tettem amit kért. Kiválasztottam azt a zenét amire régen annyira szerettem táncolni. Skylar Grey hangja különösen tetszett, és pár hónapja ki is találtam egy koreográfiát rá. Természetesen senkinek sem mutattam eddig. Az alap a Balett, viszont van néhány mozdulat ami már hip-hop-ot is tükröz. Az egész szerintem jól sikerült.
Elindult a zene, de még meg kellett várnom, hogy az ének is megkezdődjön. Ezután elkezdtem táncolni. Imádtam az egészet, hiszen volt benne jó néhány merészebb mozdulat is. Lehunyt szemekkel csináltam az egészet, egyszerűen már az izmaimban vannak az ismerős mozdulatok. A vége felé volt, hogy amikor az egyik forgás volt, két erős kar fogott körbe és egy mellkasnak csapódtam. Szemeim még mindig lehunyva voltak úgy döntöttem fejemet mellkasának, amin kezeim is pihentek, eközben ide-oda ringatóztunk tánc gyanánt. Az ő kezei derekamat ölelték így is magához közelebb tartva. Lassan a zene végéhez közeledtünk volna, de ha jól vettem észre akkor ez egy megmixelt fajta volt, ami hosszabb az eredetinél, de semmivel sem gyorsabb.
Úgy érzem beteljesült egy álmom. Zayn Malik itt táncol velem egy romantikus tetőtéren, amit ő rendezett be nekünk a mai délutánra, illetve estére. Ha minden igaz még egy csókot is kiakar csikarni a mai estéből.
Mintha csak kiolvasta volna gondolataim, egyik kezével gyengéden felemelte államnál fogva a fejem, mélyen szemeimbe nézett és úgy közelített fejem felé.
- Tudsz róla, hogy nem leszek egy éjszakás kaland? - suttogom makacsul szemeibe nézve. Pedig nagy a kísértés, hogy ne nézzek ajkaira, amik oly' puhák lehetnek.
- Nem akarlak egy éjszakás kalandnak. - suttogja ő is. Zayn már kevésbé olyan kitartó, mint én, szemei folyton ajkaimon van.
- Kedvellek Kitti. - Leesett állal nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy ezt pont ő mondja majd nekem.
- Te... Kedvelsz... Engem? - dadogok a döbbenettől.
- Miért olyan hihetetlen ez? - simítja ki arcomból egy barna tincsemet, és mosolyogva figyeli reakcióm.
- Mert én csak egy egyszerű rajongó vagyok, míg te Zayn Malik. - keserűen mosolygok. Ez egy szempontból így is van. Egy másikból viszont teljesen máshogy.
- Csak ezt látod ebben az egészben? - szomorúan és csalódottan kérdezi - Csak annyit látsz, hogy Zayn Malik vagyok a kedvenc híres bandádból? - hangjában némi lesajnálást is észre veszek.
- Nem, dehogy is. - mosolyogva fogom két tenyerem közé arcát. - Ezt is látom. Viszont azt is látom, hogy egy helyes, aranyos, kedves srác áll előttem aki az imént mondta, hogy kedvel engem. Egy srác, akiről úgy tudom szeret csajozni, ezért is félek bele kezdeni egy újabb dologba. Főleg úgy, hogy alig ismerem személyesen ezt a bizonyos srácot. - végig szemeibe nézve beszélek. Ráfejti arcán nyugvó kezeimre az övéit és úgy szólal meg.
- Szeretném megpróbálni. Bebizonyítani, hogy igenis képes vagyok egy komoly kapcsolatra, azzal akit kedvelek.
- Várjuk meg amíg a "kedvellek"-ből "szeretlek" lesz. Addigra én is remélhetőleg megtudok bízni egy fiúban úgy, hogy ne féljek, hogy esetleg megcsal. - ajánlok egy szerintem ésszerű ötletet.
- Rendben. - mosolyogva suttog, és boldogan bólogat.
Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

Egy újabb Prológus

Sziasztok Drágák!
Tudjátok mi a hihetetlen ha az ember beteg? Hogy hirtelen több ideje van írni, és jobban is megy neki. Velem legalábbis így van. Majd ki köhögöm a tüdőm is de semmi gond nincs addig amíg tudok írni. :D Már pedig még tudok. ;)
Sajnos még nem résszel tudtam nektek jönni, de már az is készülőben van. Ha a héten itthon maradtam volna, mint az tenne kellett volna, most valószínűleg tudtam volna hozni részt is, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy menni akarok suliba! Ilyen is ritkán hall az ember, nem igaz? :D
Egy újabb történettel jelentkezem, aminek jelenleg készül már a harmadik rész, de egy-egy rész hosszabb lesz. Címet még nem tudok mondani, sőt linket sem. Úgy vagyok vele, hogy ha ez amolyan "fellángolás" lesz akkor ne kelljen olvasókat cserben hagynom, hogy sajnos nem folytatom, mint az már egyszer előfordult. Most csak írogatok-írogatok, de nem teszem ki sehová sem. Szeretnék maximálisan a Táncoslány-ra koncentrálni, hogy jó legyen, és minél hamarabb hozhassak Nektek részeket.
Nos, most ez az új "szenvedélyem". Úgy érzem jó lesz, hisz ez már egy komolyabb történetnek bizonyul, ami komolyabb kihívás is. Próbálok megbirkózni vele, és úgy néz ki sikerült is.
Ez lenne az új történetem:

Zene: Emeli Sande - My Kind of Love
 
 Prológus

A nevem Sziszi King.
De hogy is hívnak igazából? Azt senki sem tudja, csak is én és néhány ember. -Pontosabban négy-
- Sziszi készülnöd kell! Hat perced van hátra! - szól be egy statiszta, amit a sminkesem és én is csak bólintással jutalmazunk. Felteszik rám a szőke hajzuhatagot, ami jelen esetben azt mutatja: nem az én hajam. Maszkomat is felteszik, ami nem takarja egész arcom csak egy részét. Néha úgy is emlegetnek, mint egy Fantomot. Pedig ha tudnák, hogy csak egy Londoni 18 éves lány vagyok... De nem tudják. Évek óta a hazugságaimba bújok el és még sosem adtam fel, vagy inogtam meg. Most sem lesz másképp.
A hazugságok. Legtöbbször ez vagyok én. Egy hatalmas adag hazugság. Kettős életet élek, de néha már én magam sem tudom melyik is az igazi. Vagy éppen, hogy melyiket is élném szívesebben, melyik tesz boldogabbá.
Nina Weyble egy 18 éves egyetemista, szürke kisegér, félénk lány élete, kinek apja meghalt egy szörnyű autó balesetben, anyja pedig messze él tőle, és alig vannak barátai. Unokanővére a legjobb barátnője, de igazából neki is hazudik folyvást.
Vagy Sziszi King a 20 éves lány kit már három éve ismer a világ, de senki sem tudja, hogy is néz ki valójában és milyen is.
Mindenki azt hiszi ismer. De nem. Senki, ismétlem senki sem ismer! Az életem csak hazugság. Hazugságok amiből egy másik életet építettem fel. Egy másik csodálatos, mégis bonyolult életet.

Nina Weyble vagyis, alkalmanként Sziszi King. Egy profi hazug, és énekes vagyok. Hallgasd hát történetem!

Remélem tetszett! :) Amint ennek a történetnek (vagyis a Táncoslány-nak) vége lesz valószínűleg 2-3 blogom is még. A "Sziszi King" név, és az, hogy mire vége a Táncoslányak addigra Kinga már 18 éves lesz, csupán csak véletlen. Nem az ő életének folytatása, csak így találtam ki. (Nem mindig jut eszembe valami jól megjegyezhető név, már na :D Mint pl a : Sziszi King ) Meg hát ebben már 15 évesen megkezdődött a karriere.
Légyszi, légyszi, légyszi írjatok véleményt, érdemes ezt elkezdeni??
Pusziii Mindenkinek!!

62.Fejezet - Szóval elvállalod?

Sziasztok Drágák! Nem fűznék hozzá semmi különöset ehhez a részhez csak annyit, hogy ez kivételesen tetszik. :D Valószínűleg azért, mert Kitti szemszögéből komolyabb mondatokat is írhattam, ami vééégre kielégítette írási fájdalmamat. :D
Jelenleg sietek, megyek apummal pizzázni. :D
Puszii mindenkinek! :* <3

Nagyon szépen köszönöm a 9000 oldalmegjelenítést! <3

62.Fejezet - Szóval elvállalod?

/Kitti szemszöge/
 -Zene-

A repülő gépen ülök. Négy napja volt, hogy láttam Doriánékat, és azóta mind a ketten felkerestek. Akármennyire is nem akartam velük beszélni muszáj volt, hiszen a suliban nem tudtam elkerülni őket nagyon.
Doriánnal szakítottam és megmondtam neki, hogy hagyjon békén legyen csak nyugodtan az ő kis aranyoskájával. Szelivel is beszéltem. Ő sírva kért tőlem bocsánatot, eléggé ki volt bukva. Megbocsátottam neki, de megmondtam, hogy a bizalmamat már nem fogja visszakapni. Ettől csak még jobban sírt, de én ott hagytam. Nem vagyok szívtelen, de azt hiszem ez az egész nekem jobban fájt, mint neki, nekik.
Nem voltam egyedül szünetekben, mindig volt társaságom akik előtt játszhattam, hogy milyen boldog is vagyok. Leginkább Nándival voltam csak ő tudta mi is játszódik le jelenleg a lelkemben. Mások előtt ugyan az a lány maradtam. Velem ellentétben Szeli csak rosszabb lett kívülről is. Rékáékkal van, de néha már úgy mászkál a folyosókon, mint egy zombi. Egyszer majd nem oda is mentem hozzá, de aztán bevillant az a bizonyos kép az agyamba... Ha Nándi nem lenne, azt hiszem belülről még nagyobb roncs lennék. Most, hogy Kinga már nincs itt elveszett vagyok lelkileg. Mint ha elveszett volna a másik felem. Telefonon, persze beszélünk de az nem ugyan az. Ezért is nem meséltem neki a történtekről. Azt sem tudja, hogy megyek hozzá, csak a barátnőjével Emilyvel beszéltem le a dolgokat. Mindegyikük elég elfoglalt mostanában ezért jön ki elém a reptérre Emily. Azt akarta, hogy a One Direction jöjjön elém, de az túl nagy feltűnést keltene, és azt hiszem én is sikítva rohantam volna a nyakukba, normális rajongó módján. Kinga ugye nem tud róla, és amúgy sem lenne ideje, mert elkezdték felvenni a dalát, na meg a klippet forgatni. Nem sokára végeznek vele, vagyis Kinga részéről, mert akik csinálják ezt az egészet még van egy kis dolguk azért. Nem értek ehhez szóval fogalmam sincs...
A klippben Kinga egy szép fehér, földig érő ruhában lesz, és egy erdőben mászkál. Ez így elég bénám hangzik, de jó lesz Emily szerint. Néha bele-bele vágnak majd egy kis táncot, amit Kinga még mindig nem tud megtanulni, mert inkább hasonlít balettra, mint hip-hop-ra. Emily sehogy se tudja betanítani neki. Szerinte Kinga egyre nyűgösebb, amikor nem megy neki. Persze, mert Kinga maximalista volt a tánccal kapcsolatosan mindig is, és ha nem ment neki valami levágta a hisztit. Aztán addig csinálta amíg, nem sikerült neki tökéletesen. Vagyis csak saját magát kínozta. Ezért is volt többször balesete amikor táncolt.

- Aszta, te aztán valóban nagyon hasonlítasz Sziszire. - áll előttem egy nagyon, nagyon vörös hajú lány a reptéren, amikor leszállok a gépről. Valószínűleg ő lesz Emily.
- Emily, ugye? - kérdezem mosolyogva.
- Igen. Te pedig Kitti. - mosolyog ő is. Nevemet nem kettő t-vel hanem csak egyel mondta, amit kicsit fura volt hallani. Agyamat át kell váltanom teljesen angolra, ami kicsit nehéz lesz. Megy az angol, de nem perfect.
- Tetszik a hajad. - nézem a rikító vörös hajzuhatagát, amibe bal oldalt bele van nyírva, és jobb oldalra van fésülve az egész. Kicsit merész ez a hajválasztás...
- Mehetünk? - kérdi miután előkotortuk a bőröndömet. Bólintással jeleztem miszerint mehetünk, majd egy gyönyörű fehér BMW-be ültünk be.
- Wáo ez a tiéd? - csodálkozom, mikor már ő is beült.
- Igen. - mosolyog elégedetten. - Nem rég vettem. - indítja be a motort, majd elindulunk. Az úton beszélgettünk, meséltünk egymásnak magunkról.
- Sziszi még nincs otthon, mert a táncot próbálja. - forgatja itt szemeit - De úgy másfél óra múlva megérkezik. - állítja le a motort, amikor egy gyönyörű, és nagy házhoz ér.
- Azta kurva. - suttogom mikor kiszállok a kocsiból. Mi ez a nagy gazdagság, bakker?? Otthon is volt jó pár pénzes kis emberke, na de ekkora ház két embernek....
- Megkérdezhetem, hogy két embernek minek ekkora bazi nagy ház? - nevetek kínosan, miközben a bőröndömet kiveszem a csomagtartóból.
- A srácok többnyire már beköltöztek hozzánk, szóval megfogod érteni. - mosolyogva bólogat Emily.
- A srácok? Úgy érted a One Direction? - fagy meg bennem a vér egy pillanatra. Baszki, baszki, baszki...
- Úgy tudom nagy rajongójuk vagy. - kuncog Emily, miközben kinyitja az ajtót.
- Imádom őket! Csak abban reménykedem, hogy amikor látom őket, ne ájuljak el. - nevetek már én is.
Az egyik vendég szobát kaptam meg, ami elég szép. A nappalit foglaltuk el, hogy ott beszélgessünk, hülyüljünk egy ideig.
- Édes megjöttem! - kiáltott egy igen csak ismerős hang. - Kitti? - csodálkozik el Kristóf.
- Hali! - intek mosolyogva.
- Hogy, hogy te itt? - csodálkozik, miközben hozzánk jön, és Emilyt egy rövid csókkal köszönti.
- Eljöttem. - vonok vállat.
- Kinga azt mondta csak akkor jössz ha otthon valami gond van. - ráncolja szemöldökét, én pedig kellemetlenül megköszörülöm a torkom és fészkelődöm helyemen.
- Mi történt? - kérdi, mikor leesett neki, hogy valóban valami van otthon.
- Nincs semmi gond, csak eljöttem... Csak úgy. - erőltetek mosolyt az arcomra, és megrázom fejem.
- Oké. - motyogja, mint aki nem hiszi el, amit mondtam.
- Megyek csinálok forró csokit, meg valami kaját. Nehogy Niall panaszkodjon, mint legutóbb. - nevetve áll fel Emily a helyéről.
- Segítek. - indulok meg én is mielőtt még Kristóf bármit kiakarna szedni belőlem.
Összesen húsz(!!) szendvicset készítettünk el a végén.
- És ezt mind megfogja enni? - ráncolom szemöldököm a sok ételt nézve.
- Óó ez még csak az eleje neki! - nevet Emily, majd halljuk, hogy nyitódik az ajtó. Mivel tipikus amerikai konyha ezért látni, hogy ki jött. Kinga volt az aki elől jött, de a mögötte lévőket nem láttam ugyan is, amint Kinga meglátott rám ugrott.

/Kinga szemszöge/
-Zene-

Az ajtóból pillantottam meg Kittit. Mosolyogva szaladtam hozzá és köszöntöttem sajátos módon. Vagy ráugrottam és úgy öleltem.
- Szállj már le rólam te só zsák! - nevet fájdalmasan alattam Kitti. Felállok és felsegítem őt is. Majd normálisan köszöntjük egymást és megölelem jó szorosan.
- Hogy, hogy itt vagy? - kérdezem mikor elengedem.
- Nem akartam otthon maradni. - von vállat mosolyogva.
- Mi történt? - húzom össze szemem és úgy nézem. Látom rajta, hogy valami van.
- Semmi. - rázza fejét keserűen mosolyogva.
- Meddig maradsz? - váltok témát mert most még tuti nem fogja elmondani. Majd később kiszedem belőle...
- Ameddig eltűrsz. - mosolyodik el.
- Szigeti Kitti Alexandra! Most azonnal mond el mi történt! - teszem csípőre kezem, mert ez már több, mint gyanús. Kitti sóhajt és arcát tenyerébe temeti.
- Ne hívj így! - néz fől rám össze szedve magát.
- Megjöttünk! - kiálltja Zayn az ajtón belépve.
- Hallom, édes hallom. - nézek hátra mosolyogva. Mind az öt fiú ott van, Kittinek pedig az álla a földet súrolja, szemei pedig majd kiesnek.
- Csak nem? - mosolyogva vonja fel szemöldökét Zayn.
- Srácok ő itt Kitti a tesóm. - mutatok a már normálisabban kinéző Kittire, aki csak mosolyogva int nekik.
- Kétlem, hogy fordítva is be kéne mutatnom mindenkit. - nevetek halkan, Kitti pedig szúrósan pillant rám.
- Az gáz lenne ha most elájulnék? - suttogja nekem Kitti.
- Igen! - nevetek csendesen. - Csak viselkedj emberi módon, ha pedig az nem megy ugorj a nyakukba. Hidd el, mind kettőt elfogadják! - nevetek, mire Kitti belém könyököl. Eközben Harry hozzám sétál és megcsókol köszönésképpen. A többi fiú is reagál és megindulnak hozzánk.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek! - öleli meg Zayn ezzel még jobban megölve Kittit.
- Én is! - mosolyog Kitti, mint a tejbe tök.
- Azt meghiszem! - motyogom.
- Kajaaa! - kiáltja el magát Niall és a konyhába siet ahonnan egy nagy tálca szendviccsel tér vissza. - Hát, asszony legalább most csináltál. Nem úgy, mint múltkor. - néz Emilyre Niall mérgességet játszva.
- Én ugyan nem csináltam neked kaját! - rázza fejét Emily és kiölti rá a nyelvét. - Kitti csinálta őket. - mutat tesóm felé.
- Ez esetben köszönöm! - ad egy puszit Kitti arcára. Igen, azt hiszem Kittinek ez volt az utolsó előtti pont, mielőtt még kitörne belőle az örült rajongó.
- Mindjárt elájul szegény, ne kínozzátok már! - nevet Emily, mire a fiúk értetlenül néznek rá. - Kitti imád titeket, hatalmas rajongótok! Nagyon, nagyon szeret titeket! Most csak vissza fogja magát, hogy ne legyen őrült rajongó, szóval ne kínozzátok! - mondja Emily, mire Kitti hálásan bólint neki.
- Hát én ezt a dögös kis őrült rajongót ellopnám. - öleli át vállánál Zayn Kittit.
- És ha letámad? - nevet Lou.
- Akkor kiélvezem a helyzetet. - kacsint Zayn, Kitti pedig totál vörös fejét lehajtja.
Nekem csörög a telefonom szóval arrébb megyek és felveszem.
- Szia Szeli! - köszönök mosolyogva.
- Szia, Kittit oda tudnád adni? - kérdi csendesen.
- Miért? - ráncolom szemöldököm, mint ha látná. Ekkor elmesélte mi is történt. Hogy lefeküdt Doriánnal, és hogy mennyire megbánta és hogy szeretne újra a barátnője lenni Kittinek.
- Öhm... Ez lehet, hogy felejtős. - mondom zavartan hajamba túrva. Kittit ismerve az tuti felejtős.
- Rendben. Akkor... Szia! - köszön szomorúan és leteszi.
- Szigeti Kitti Alexandra! - megyek vissza a többiekhez. - Most hívott Szeli! - teszem csípőre a kezem.
- Miért nem mondtad el, hogy mi történt? - kérdezem megenyhülve és mellé megyek, majd magamhoz ölelem. Kitti vissza ölel, majd mikor elengedem rezzenéstelen arccal néz rám.
- Mert nem érdekelnek! Szakítottam vele és kész! - mondja miközben kibuggyan szeméből egy könnycsepp.
- Ekkora egy parasztot. - motyogom és megint magamhoz ölelem Kittit. Kitör belőle a zokogás, én meg csak ölelem, és simogatom.
- Azt hiszem, most még jobban jól jönne neki, ha elrabolnám. - szólal meg Zayn. Mikor elengedem Kittit ő letörli könnyeit és színészkedve jó kedvet játszik.
- Amit, mondtam intézzem el? - kérdi Niall tőlem, a Kittinek való ajánlatra célozva én pedig bólintok.
- Mit intézzen el? - értetlenkedik Liam.
- Az meglepetés. - mosolygok rájuk - Most pedig menjetek és teperjétek le egymást. - röhögök fel, amint szavaimat Zaynek és Kittinek célzom.
- Nekem nincs ellenvetésem ez iránt. - mondta Zayn átkarolva Kittit és megindultak ki.Zayn kicsit előrébb ment, hogy kinyissa Kittinek az ajtót. Ez idő alatt Kitti hátra fordult és nagy mosollyal arcán, mind két hüvelykujját felmutatta. Amikor Zayn megfordult Kitti tökéletesen időzített, mert úgy nézett rá mint ha nem fordult volna vissza. Kitti bolondságát már megszoktam így ezen csak mosolyogtam amíg a többiek nevettek.
- Azt hittem rá veti magát. - mosolyog már Harry.
- Áá türtőztette magát. - intem le - De ha így folytattátok volna lehet valamelyikőtökre rá ugrott volna. - nézek Niallre.
- Dögös. - bólogat elismerően maga elé nézve Niall.
- Tudjuk! - mondja egyszerre Liam, Harry és nagy meglepetésemre Kristóf. Bár az utóbbi oldalába bele könyökölt jelen lévő barátnője.
- Tudjuk? - kérdezzük vissza Emilyvel saját barátunkra nézve.
- Hé, ikrek vagytok ezt dicséretnek is vehetnéd. - néz rám kaján vigyorral Harry.
- Óó, hidd el Kitti erre azt mondaná, hogy ő dögösebb. - nevetek és Kristóf egyetértően bólogat velem, hogy valóban ezt mondaná Kitti. Ismerjük már...
- Na jó elnézzük nektek ezt a kis mondatotokat. - mosolygok a két fiúra, mire ők megkönnyebbülten sóhajtanak fel. Emilyvel már tudjuk, hogy lesz itt egy "ha" vagy "de".
- De ha valamelyikőtök hozzányúl Kittihez úgy, ahogy nem kéne megölünk titeket. - mondom halálosan nyugodtan mosolyogva.
- Téged egyrészt mert a barátnőd vagyok - mondom Harrynek és ahogy ezt kijelentem némi boldogságot vélek fel felfedezni szemeiben - és mert a testvérem szóval alap, hogy a pasijait jól le ellenőrizzem. Ezért is adok rá engedélyt, hogy Zayn legyen az új fiúja. - mosolygok még mindig.
- Miért pont Zayn? - durcázik Niall.
- Mert jól néz ki. - vonok vállat, mint ha olyan egyszerű lenne pedig csak Harrynek akartam vissza adni.
- Héé. - szól fel némi fázis késéssel Harry.
- Szépek a szemei. - válaszolok magyarázat ként.
- Úúú ölni tudnék olyan szempillákért, mint amilyenek az övéi. - olvadozik Emily. Ekkor Kristóf és Harry megfordult és hisztizve a kanapét célozták meg.
- Nem bírják egymást mégis egy valami közös bennük. - állok Em mellé és nézem a két hiszti zsákot mosollyal arcomon.
- Igen! - bólogat Emily ő is a fiúkat nézve - Határozottan cukik mind ketten ha hisztiznek. - mondja az egyetlen közös dolgot bennük én pedig helyeslően bólogatok.
A többi fiú is helyet foglalt a kanapén, mi meg Emilyvel csináltunk szendvicseket. Mikor bevittük nekik mind neki estek kivéve a még mindig durcázókat. Leültem Harry ölébe féloldalasan és nyaka köré fontam karom. Lehajtott fejjel, összefont karokkal ült továbbra is egy helyben. Fel sem nézett rám.
- Naa, már. - lököm meg egy kicsit és mosolyogva figyelem reakcióját. Semmi. Tudom mi a gyengéje, így bele túrok göndör fürtjei közé, így már sikerült elérnem, hogy felnézzen rám. Még mindig hisztizve nézett ezért bevetettem a másik gyenge pontját. Rövid mégis vad és szenvedélyes csókba kezdtem, amit ő pár pillanat múlva viszonzott is. Mikor elváltunk egymástól mosolyogva harapott bele alsó ajkába ezáltal olyan volt, mint egy szerelmes tini lány.
- Aranyos vagy, amikor féltékeny vagy. - nevetek csendesen és ölébe bújok. Csak ez a féltékenykedéses dolog miatt ne menjen tönkre semmi köztünk, úgy mint Kristóffal..

Délután három óra van és mi itt ülünk a besötétített házban és horror filmet nézünk. Én éppen Harry mellkasába fúrom arcom, mert elég ijesztő a film.
- Hali! - csendesen jön be Kitti, arcán halvány mosollyal. Most más mint szokott lenni.
- Hát ti tubicáim? - kérdi Emily mosolyogva nézve Zaynt és Kittit.
- Beszélgettünk, elvoltunk, jól voltunk. - von vállat Kitti - És ha az még lehetséges még jobban imádom, mint az előtt. - mosolyog már jobban, ezeket a szavakat nekem címezve. Felnevetek és csak bólogatok, majd megveregetem vállát. Ekkor megcsörren a telefonja. Értetlenül nézi meg, és közben lefagy.
- Ki az? - kérdezem ő pedig felmutatja és csak egyetlen egy nevet látok.
Dorián.
Kikapom kezéből és Kitti akárhogy is ellenkezik, felveszem.
- Még is mit képzeltél magadról? - üvöltök bele, amikor felveszem. - Hogy merészelted? Megcsalod a testvéremet, aztán még van pofád felhívni? Na, jól figyelj most Dorián, mert csak egyszer mondom el! Ne keresd, ne hívd, de még csak meg se közelítsd a húgomat, különben nem állok jót magamért! Felejtsd el, hogy egyáltalán létezik, mert ő is ezt fogja tenni veled! Itt van velem szóval tudni fogom ha lesz annyi pofád, hogy felkeresd! Na, szia! - üvöltök végig, majd bontom a vonalat, és mérgesen ülök Harry mellé, összefont karokkal.
- Köszönöm! - suttogja Kitti, és mikor ránézek könnyek csillognak szemeiben. Kitárom karomat ő pedig megölel.

- A testvérem vagy és mindenáron megvédelek! Mindentől és mindenkitől! - suttogom, de teljesen komolyan mondom neki.
- Hogy értetted, hogy a húgod? - kérdi hirtelen Kristóf.
- Ötven másodperccel hamarabb születtem. - mosolygok büszkén, de továbbra sem engedem el testvérem.
- Tudom! Megvan, tudom! - áll fel hirtelen Emily és ezt a két mondatot kiabálva közli velünk, miközben Kittire és rám mutogat.
- Ilyenkor mit érzel? - vonja fel szemöldökét Zayn.
- Jót. - inti le Emily és visszafordul hozzánk. - Ikrek vagytok. - jelenti ki.
- Örülök, hogy rájöttél. - nevetve engedem el Kittit.
- Nem érted! - int le most, engem Em. - Ikrek vagytok. - ismétli meg. - Mind a ketten táncoltok. Mind a ketten jól. Kitti te tudsz balettozni, Sziszi viszont már nem. - magyarázz nekünk hevesen. Majd nekem leesett, hogy mire is akar kilyukadni pontosan.
- Kinga nem tud balettozni? - döbben le Kitti és rám néz.
- Már nem megy. - rázom fejem keserűen mosolyogva. - Egy ideje már nem igazán sikerül. Valószínűleg a baleset miatt. - motyogom az utolsó mondatot.
- Na, hadd folytassam! - hisztizik türelmetlenül Emily, mi pedig újra rá figyeltünk. - Szóval ha Kittinek betanítanám a Balett részét, fel sem tűnne a különbség, hogy nem Sziszi az, aki táncol. - mondja el végül.
- Csak Kitti haját kell befesteni ugyanolyan színűre, mint Sziszié és tádá. Teljesen egyformák. Kinézetre. - mondja Zayn is bólogatva.
- Na, szóval elvállalod, hogy Sziszi klippében táncolj? -

61.Fejezet - Több mint tökéletes

Sziasztok Drágák! :) Leszek olyan aranyos és hozom nektek a kövi részt! :D Igaz rövid lett, de elég tartalmas szerintem. Most Kitti szemszögéből is írtam, és hát igyekeztem úgy írni, ahogyan egy maga fajta lány gondolkozik.. Olvastam egy blogban, hogy valaki úgy írja a szereplőket, hogy egy általa ismert személyt próbál összerakni. Nos, nekem ez nem jutott eszembe, amikor elkezdtem, így szerintem elég "Kingás" lett a gondolkodása.
Nem sűrűn fog előfordulni, hogy más szemszögéből írok, csak nagyon ritkán.
A ikrek egyébként Emily Rudd és hát róla sajnos elég kevés a Gif (mozgókép) szóval ezért is hoztam csak egyetlen egyet, pedig amikor az van, hogy "/Kitti szemszöge/" oda is Gif-et akartam... Ez van. :)
Nem is lenne nagyon mit mondanom még.
Talán csak annyit még, hogy valami tud blogokba kódokat? Pl.: a képek lekerekítése ha ráviszed az egeret, meg különböző modulok hozzá adása, amik jók is. Fontos lenne! Előre is köszönöm, aki tud!! :) <3Puszii Drágák, ígérem a kövi rész hosszabb lesz. :) <3
U.i.: Az első zenét nagyon imádom! Most kezdtem el hozzá tanulni egy tök jó kis táncot! :) Elég nehéznek tűnik első ránézésre, de szerintem megbirkózom vele :D ;) Chachi Gonzales egy táncát szeretném megtanulni videón keresztül :3  <3

-Zene-

61.Fejezet - Több mint tökéletes

- Elmegyek kicsit a táncterembe. - adok csókot Harry szájára, a konyhában ülve.
- Miért? - néz rám bociszemekkel.
- Általában az emberek azért járnak tánctermekbe, hogy táncoljanak. - nevetek csendesen. Harry eközben telefonját nyomkodta, de most összeráncolt szemöldökkel nézte azt.
- Mi az? - nézek bele telefonjába én is. A Twitteren volt és egy rajongó üzenetét olvasta. Pontosabban több rajongó üzenetét.
StylesGirl: Harry, Édes ugye nem igaz, hogy azzal a magyar cafkával jársz?
BeaMia: Harry te nem járhatsz mással csak velem!
MissStyles: Csajok, hát persze, hogy nem jár Harry azzal a csajjal! Biztos nem süllyed le ahhoz a csajhoz.
Az üzeneteket látva eléggé ledöbbentem.
- Hé, Sziszi nyugi! Ne foglalkozz velük! - ölel magához Harry.
- Nem, semmi gond nincsen. - rázom fejem, és minden színészi tehetségem össze szedtem, de azt hiszem sikertelen volt. Harry szemei felcsillantak, mint akinek eszébe jutott valami. Megcsókolt, és ha jól hallottam megörökítette csókunk.
- Mit csinálsz? - nevetek, amikor eltávolodunk egymástól.
- Elkészítettem az első közös képünk. - nevet ő is.
- Ari vagy, de én most megyek. - mosolygok rá - Csak egy órára megyek el! - mondom szomorú arca láttán. Kis győzködés és felvidítás után sikerült elindulnom a terembe. Amikor megérkeztem a terembe csipogott a telefonom jelezve, hogy valaki akit követek Twitteren, tweetelt. Megnyitottam, mert Harry írt ki valamit. Miután megnéztem, hatalmas mosoly terült szét arcomon, és mérhetetlenül boldog voltam. Mert nekem van a legaranyosabb barátom!

Azoknak, akik még nem tudják: Nekem van a
legcsodálatosabb barátnőm és szeretem!

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

/Kitti szemszöge/
 -Zene- 

- Szóval veszekedtetek? - kérdeztem, és bele ittam még forró kakaómba. Nándinál voltam, és fent a szobájában kakaóztunk. Nándi most nincs a legjobb állapotban. Elmesélte, hogy mi történt New Yorkban. Tudtam, hogy elmegy, mert bocsánatot akart kérni Kingától, de ő nem volt hajlandó vele beszélni, amit meg is értek egy kicsit. Aztán ott találkozott Kristóffal, (aki fogalmam sincs miért volt ott) és Harryvel (vele nincs semmi gondom) nagyon mérges lett, szóval a bocsánatkérésből újabb veszekedés lett. Olyan kis szerencsétlenek, szegénykék.
- Igen. - bólogat bögréjébe bele nézve. Nem igazán nézett a szemembe egész idő alatt.
- És most konkrétan miért is? - kérdezem reménykedve, hogy jobban kifejti mint az előbb. Beszélni sincs nagyon kedve.
- Ott volt az a két idióta, és én meg nagyon mérges lettem. Hisz' Kristóf is megbántotta pedig én szóltam előre neki. Most meg ott van a sztárocska. - fintorog és a "sztárocska" szót gúnyosan mondja.
- Mi a gond Harryvel? - tettetek értetlenséged, de már sejtem a választ.
- Ő is megfogja bántani, mert olyan fajta mint Kristóf. - mondja szomorkásan.
- Mi van ha nem? Mi van ha Kingának ő az igazi? - Minél több mondatot, gondolatot próbálok kihúzni belőle. Elég nehéz feladat volt eddig, de most már jobban megeredt a nyelve.
- Biztosan nem ő az! - rázza fejét. - Nem lehet ő. - suttogja szinte már kétségbe esetten.
- Ezt most azért gondolod így mert szereted, vagy mert valóban így gondolod? -
- Is-is. - sóhajt egy nagyot.
- Szerinted miért csókolt meg mielőtt elment? - kérdeztem rá, ami már régóta fúrta az oldalam. Ezt sem Kinga mesélte el, hanem Nándi. Kinga mostanában már nem mond el ilyeneket...
- Óóó ha én azt tudnám! - dől el az ágyán. - Fogalmam sincs. Pedig nagyon szeretném tudni! - sóhajt fel.
- Túlságosan szereted őt. Tudod, hogy nem fog már haza jönni. Ő már ott él, ott van az élete. - simítom meg karját együtt érzően.
- Nem érdekelne ha nem lenne itt. Mennék vele csak tudjam, hogy szeret. - húzza el száját. Ó, ha tudná, hogy amúgy szereti őt csak még Kinga sem tudja. Szeretik egymást ez egyértelmű. Csak, hogy amíg Nándi ezt be is vallja, Kinga még saját magának sem vallja be. Pedig milyen kis aranyosak lennének együtt. Most csak kínlódnak.
Harry is tökéletesen passzol Kingához, de én Nándinak jobban örülnék. Harry aranyos, meg kedves és hát azt is hozzá kell tennem, hogy a One Direction egyik énekese!!! Két okból kifolyólag örülök Kinga kapcsolatának. Az egyik, mert boldog, a másik pedig, hogy ezáltal én is boldog lehetek, mert találkozhatok a srácokkal. Bár kétlem, hogy a közel jövőben eltudnék menni New Yorkba, de remélem nem sokára igen.
- Szerintem idővel rá fog jönni, hogy téged szeret. - válaszolok kizökkenve a gondolataimból.
- Hogy lehet, hogy a ti kapcsolatotok Doriánnal olyan tökéletes? Már, mint még egyszer sem veszekedtetek.- mondja miközben felül. Nem reagálok rá másképp csak megvonom a vállam.
Ezt a témát ennyivel le is zártuk. Kingáról is csak pár mondatot ejtettünk aztán inkább tereltük a témát.
Én elindultam Doriánhoz, ő pedig elmondása szerint maradt otthon punnyadni. Dorián anyukája engedett be, és mondta, hogy nyugodtan menjek csak fel a szobájába. Elég jól kijövök az anyukájával is szóval ez tényleg több, mint tökéletes. Ez a gondolat rögtön szétfoszlik, amikor bemegyek a szobájába. Mellkasomba hihetetlenül nagy fájdalom csap, amikor azt látom, hogy a legjobb barátnőm, és a fiúm egy ágyban fekszik úgy, hogy nem takarja őket más csak is a takaró.
- Kitti megmagyarázom... - néz rám aggódva Szeli. Nem mondok semmit csak megfordulok és elrohanok.
- Kitti! - hallom még egy ideig Dorián hangját mögülem, de aztán elhalkul, amikor gyorsabban futok.
Figyeltem az útnál, hogy ne üssön el semmi, mert azért az kicsit gáz lenne, hogy ma engedtek ki, de már mennék is vissza.
Futottam hazáig, de eszembe jutott még idejében, hogy nem akarom, hogy kérdezősködjenek. A kapuban álltam csak meg. Vagy tíz percig csak álltam, hogy egyenletes legyen a légzésem, hajamat elrendeztem szebbre, ruhámat is megigazítottam, és a könnyeket is ki töröltem a szememből. Mosolyt erőltetve arcomra mentem be a házba.
- Hogy van Nándi? - kérdi Alina a konyhában tüsténkedve.
- Elfogadható állapotban, bár eléggé össze van törve. - Ahogyan én is. De persze, ezt már csak gondolatban tettem hozzá.
- Majd jobban lesz. - mosolyog kedvesen nővérem, én pedig ugyan úgy mosolyogva bólogatok.
- A szobámban leszek. - indulok meg normálisan a szobámba. Egészen amíg be nem csuktam a szobám ajtaját már belülről és zártam azt be, színészkedtem. Ezért egy hatalmas ötöst adtam magamnak színészetből... Azonban amikor beértem a szobámba lerogytam a földre az ajtóm előtt, és csak sírtam. Átadtam magamat a fájdalomnak, amit ők ketten okoztak. Persze, nem hagytam figyelmen kívül, hogy telefonom megállás nélkül rezeg. Mind végig ők ketten hívtam. Dorián és Szelina. Viszont az utolsó hívás Kinga volt. Ha nem veszem fel rájön, hogy valami gebasz van. Össze szedtem magam (ismét) és felvettem.
- Szia csajszi! - köszönök vidámságot tettetve.
- Szia, miújság? - kérdi őszinte boldogsággal.
- Semmi. Reggel kiengedtek a kórházból, aztán Nándival voltam. - mondom neki. Direkt hozom szóba Nándit, hiszen a veszekedést is nem Kingától tudtam meg hanem Nánditól.
- Aha, értem... - motyogja a vonal túlsó végén. Hátam mögött kopognak az ajtón.
- Kitti! - szól halkan, rekedtes hangon Dorián az ajtó másik oldalán. Lehunyt szemekkel sóhajtok majd felállok és kitárom az ajtót.
- Képzeld Kinga. A napokban megyek hozzád New Yorkba. - mondom bár szavaimat inkább Doriánnak címeztem. Szemeibe nézve, gúnyosan mosolyogva csaptam rá az ajtót.
- Ez szuper! - mondja vidáman Kinga. Még mondogat valamit, de nem figyeltem oda. Csak azon járt az agyam egész végig, amit láttam. Sírni nem igazán bírtam már, és nem is akartam. Csak hagyjanak békén ez az egyetlen kérésem.