67.Fejezet - I'm fine, thanks.

Sziasztok Drágák! Elkészültem ezzel a résszel is. Fogalmam sincs honnan pattant ki ez az ötlet, mert ez EGYÁLTALÁN nem volt betervezve. Nagy részét tegnap este írtam, de ma is írtam hozzá így elkészült. Egy kisebb fordulat történik most. Na, jóó nem is olyan kicsi, elég nagy véleményem szerint! :)
Nem sokára új rész is lesz (Mivel, hogy már kb. naponta hozok új részeket).
A zenét feltétlenül hallgassátok olvasás közben, ez most nagyon fontos!!!
(Azt hiszem most írtam eddig a legkevesebb szöveget ide az elejére. :D )

Puszii Mindenkinek! :) <3

-Zene-

67.Fejezet - I'm fine, thanks.

 --/Kitti szemszöge/--

- De akkor miért rohant el? - értetlenül kérdi Harry. Aggódik Kingáért. Miután ő elrohant, elmondtam a többieknek, hogy mit mondott Kinga. Persze, átköltöttem egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit. Az utolsó mondatát nem mondtam el, és úgy alakítottam az egészet, mint ha a barátai hiányoznának neki.
- Kibukott. Kingának szüksége van olykor a magányra, amit mostanában nem igen kapott meg. - vonom meg a vállam. Hazugság.
Kristóffal ösztönösen néztünk össze. Ő és én is tudjuk, hogy mit mondott Kinga valójában, de csak mi.
- Szerinted miért ment el valójában? - kérdi halkan, amikor a többiek a konyhába mentek valami kajáért.
- Összetört. Pontosan nem tudom miért, de összetört. Azt hiszem azért, amire rá döbbent. Rá döbbent, hogy többet érez, mint barátság és Kinga tudod milyen. Nem bírja ezt elviselni. Az egészet. Kezdve azzal, hogy amióta itt van egy perc nyugta sincs, ha pedig még is akkor nem lehet Vele. Nem vallja be, de hiányzik neki. Ez túl sok Kingának.- sóhajtva rázom fejem. Sajnálom őt. A testvérem és egyértelműen úgy érzem, hogy segíteni akarok neki, rajta.

/Kinga Szemszöge/

Az érzés ami hatalmába kerített elviselhetetlen. Hiányérzet, fájdalom, összezavarodottság, bűntudat. Ezek így össze keverve hihetetlenül tud fájni. De ami a legrosszabb, az az elveszettség. Az érzés, hogy nincs hova tartoznod.
Kissé lenyugodva beültem egy kávézóba és kértem magamnak egy teát. Most valami olyan kell ami megnyugtat. És ez nem az alkohol lesz. Józanon, és jól kell gondolkoznom. Néztem ki a hatalmas ablakon, ami a székemmel srégen volt, és csak gondolkoztam. Nem értem mi van velem. Amit Kittinek mondtam... az csak véletlen csúszott ki a számon. Nem is tudom, hogy tényleg úgy gondolom-e azokat, vagy csak a nagy hévben mondtam ezt.
"Nem éreznék többet, mint barátság."
Ismételgetem ezt az egy fránya mondatot, de nem tudom. Amikor ezt kimondom még csak saját magamban is, mellkasomban remegést érzek. De semmi más. Csak ott. Érdekes.
Szerelmes lennék? Belé? De hisz ez lehetetlen! Nem, biztosan csak beképzelem a dolgokat. Biztos csak a kimerültség miatt gondolom ezt hiszen annyi mindenen dolgozni kellett. A klippet felvenni, a tánc, a magántanulás...Minden. Harryel is alig volt időnk találkozni. Harry. Ma Louisnak azt mondtam ötven-ötven százalékig szeretem őt. Sajnos, ez a szám naponta csökken. És nem a jó irányba.
A tea nagyon nem segített. Elmentem egy edzőterembe, amit még a legelején Mike mutatott nekem. Most nem a futó padokhoz mentem, mint szoktam. Külön ruhát tárolok itt, pontosabban hármat, hogy ne legyen büdös. Átöltöztem és rögtön a boksz zsákokhoz mentem. Harry is bokszol ő tanítgat engem, na meg persze dolgozik itt egy srác, Tom, ő is nagy erőszeretettel tanít. Viszont, mindig bejelentem ha megyek, amikor pedig nem, tudja, hogy egyedül akarok lenni és csak szét verni ami előttem van. Igen, ez a nagy felhajtás körülöttem kihozta belőlem az agresszív lányt. Őszintén nem örülök neki. De ez van. Csak ütöttem és ütöttem az a szerencsétlen zsákot, nem érdekelt, hogy akár hülyének is néznek akik körülöttem vannak. Csak mindenki hagyjon békén. Nem képzeltem oda senkit, egyszerűen csak pörögtek a gondolataim én pedig ahelyett, hogy sírtam volna ütöttem. Jó érzés volt.
Majd nem egy hét múlva haza repülünk Kittivel. Mit mondjak Neki? Mit mondja a legjobb barátomnak, akivel legutóbbi találkozásunk veszekedésbe fulladt? Mit mondjak a legjobb barátomnak, akit igazából azt hiszem szeretek? Egy rohadt választ sem kaptam. Se magamtól, se mástól. Úgy éreztem megfulladok ha tovább kell maradnom, ezért átöltözve innen is elmentem. Úgy éreztem összenyom minden, és mindenki engem néz. Ennyi. Innentől minden homályos és csak azt vettem észre, hogy a földre hulltam. Homályosan láttam, amint többen körbe állnak érdeklődő, aggodalmas, vagy éppen fa pofával. És minden elsötétült.

- Ne haragudj! Nem akartam! - sírok fel, számhoz kapva kezem. Keserves zokogásba török ki, és esek térdre.
- Ezen nem tudsz változtatni Kinga! Te vagy a hibás, mindenért! - szikrákat szóró szemmel néz rám, az a mélykék színű szemű fiú, aki egész életemben velem volt. De most elkövettem életem legnagyobb hibáját és nem tud megbocsájtani.
- Kérlek! - kérlelem tenyerembe temetve arcom. Nem válaszol ezért felnézek rá. Arca gyűlöletet, megvetést tükröz. Megfordul és elmegy. Elmegy a sötétségbe én pedig végig nézem.
- Kérlek! - sikítok fájdalmasan utána, és felállok. Amint felállok New York utcáján vagyok, rengeteg emberrel körül véve. Mind engem néznek. Lesajnáló pillantásaik szinte égetnek. Erőtlenül esek le a földre. Zokogva magzatpózba gubózom, szorosan ölelem térdeim, és úgy merülök el a sötétségbe. A sötétségbe, amit csakis magamnak köszönhetek, amit én hoztam a saját fejemre. Kitudja meddig vagyok így a megvető pillantásoktól megpróbálva elbújva, amikor valaki felemel. Lábamra állít, ami most nagy csodálkozásomra meg is tart. Felnézek és egy csillogó mélykék szempárra találom szembe magam. Körül nézek, de már nem New Yorkban vagyunk, és az utálkozó emberek is eltűntek. Most csak mi ketten vagyunk a helyen ahova régen is jártunk. Csak mi ketten.
- Kérlek, bocsáss meg! - suttogom elcsukló hangon szemeibe nézve, és érzem amint kigördül még egy könnycsepp. Lágyan elmosolyodik, és kezével letörli könnyeim, amit aztán arcomon pihentet.
- Soha nem tudnék rád igazán haragudni! Te vagy a mindenem! - suttogja az utolsó mondatot.
- Soha? - nézek fel szégyenkezve arcába.
- Soha.

Lassan nyitom ki szemeim, amikor valami pittyegős hangot hallok meg. Amikor kinyitom látom, hogy egy fehér szobában vagyok. Nem nézek körül jobban csak az ablakon bámulok ki. Megőrültem. Nincs rá más magyarázat csakis az, hogy megőrültem. Már kezdett minden jóra fordulni az álmomban. Miért most kellett vége lennie? Bár... Azt hiszem ez volt neki a tökéletes befejezés. Összeszedve minden erőm néztem jobban körül a szobában. Ez egy kórház. Elég nyilván való, hogy egy kórteremben fekszem. Mellettem, ágyamra hajtott fejjel fekszik Kitti, arcát szőke hajzuhataga eltakarja. Megpróbálnék felkelni, de mindenem fáj. Alig kapok levegőt tüdőm mintha össze szorulna. Pupilláim kitágulnak, amint levegő után kapkodom, de az nem jut el a tüdőmig. A pittyegő hang gyorsabb lesz, és egyre sűrűbb, amire Kitti ijedten kapja fel fejét. Megrémülve néz engem pár pillanatig, majd a folyosóra szalad és orvosért kiállt. Kitti és egy fehér köpenyes férfi siet az ágyam felé és megint minden sötét. Azonban hiába sötét minden ha a tüdőm még mindig szúr, és a levegő sem áramlik benne normálisan.

- Miért teszed ezt velem? - kérdi meggyötörten a smaragd zöld szemei pedig mint kés úgy fúródnak belém.
- Mit? - összevont szemöldökkel, értetlenül kérdeztem.
- Tudod, te azt. - nevet erőltetetten. Nem vidáman inkább szomorúan. Szeméből kicsordul egy könnycsepp, ami nem is átlátszó inkább szivárvány színű. Amint az a földre ért a helyszín ahol eddig voltunk megváltozik. Most egy tetőtéren voltunk, ami ismerős volt, de nem tudtam pontosan, hogy hol is vagyunk. Ekkor, mint a villám hasított belém, a felismerés. Felismerés miszerint milyen mocskosul bántam ezzel a fiúval. Ezzel a fiúval, aki szeretett és még most is szeret.
- Bocsáss meg, kérlek! - nézek fátyolos tekintettel rá, könyörögve.
- Én megbocsátok. - húzza száját mosolyra. - De az már más kérdés, hogy te meg tudsz-e bocsátani magadnak. - hangja még mindig lágy, de mondata kemény. Megnyugtatott, amiért ő megbocsájt, de igaza volt. Magamnak képtelen voltam. Mintha a föld megnyílt volna alattam egyszer csak zuhanni kezdtem. Sikítva kapálóztam a fiú után aki végig velem szembe állt, de ő nem zuhant velem. Egy sötét erdőbe értem földet. Fel sem kelve zokogva néztem körül. Nem láttam semmit csak két pár csillogást. Az egyik pár smaragd zöld, a másik mélykék. Amint közeledtek felém megrémültem.
- Miért? - suttogtam ijedten, zokogástól visszatartott szúrással mellkasomban.
- Mind kettőnket megbántottál Kinga. - szól a smaragd zöld szempár gazdája.
- De mind a ketten megbocsájtottatok! - sikítok fel, amikor egy-egy kígyó kúszik fel karjaimra.
- Mi igen. De téged nem hagy nyugodni a bűntudat. - felel most a mélykék szempár párja. Zokogásba török ki még jobban.
- Kérlek!

Ismét lassan nyitom ki a szemeim. Kitti megint mellettem van ezúttal ébren. Viszont mellette a göndör hajú, smaragd zöld szemű fiú is ott van.
- Kinga! - szól Kitti, amikor észre veszi, hogy már fent vagyok. Beszélni akarok hozzá, felé tenni valami mozdulatot, vagy csak rá nézni. De egyik sem megy. Csak nézek ki ismét az ablakon és nem tudok tenni ellene semmit.
- Harry, szólj az orvosnak! - csuklik el Kitti hangja. A Göndör felpattan és kirohan. Amikor visszatér mellette egy orvos jön be.
- Mi történt? - kérdi az orvos.
- Felébredt, de nem reagál semmire. - zokogását visszatartva beszél Kitti. Az orvos próbálta megnyugtatni Kitti, és azt mondta, hogy ez ilyenkor természetes. Már mint, hogy olyan leszek, mint egy őrült, és kábán fogok bámulni? Oké, ezt jó tudni. Viszont azt még jó lenne tudni, hogy mi a franc bajom van? Amint kezd elönteni az idegesség, mellkasom ismét szúrni kezd.
Percekig, órákig voltam így. Ki tudja már? Viszont eközben Harry elment. Őszintén megvallva örültem neki. Az álmok után nem volt sok kedvem beszélni senkivel sem. Kitti maradt végig. És bár nem aludt, látszott rajta, hogy mennyire fáradt. Amikor megcsörren mobilja feláll és arrébb megy pár métert. Percekig beszélt valakivel, majd mikor visszajött leült mellém és két keze közé vette egyik kezem.
- Nándi aggódik érted. Nagyon is. - sóhajt fáradtan. - Ide akart repülni, de mondtam neki, hogy szükségtelen. Anyuék is ide akartak jönni, de őket is megnyugtattam, hogy majd én elintézek mindent. A doktort kicsit lefizettem, hogy jobban megvizsgáljanak és hasonlók. Azt mondták sokkot kaptál, és nagyon kimerült voltál. Vagy valami ilyesmi. - sóhajt fel. - Harry is nagyon aggódik érted. - teszi hozzá. - És Nándi is. Szerencsés egy lány vagy te. - nevet csendesen, de nem igazi vidámsággal. Mondata által sikerül elmosolyodnom, amit mikor meglát felcsillannak szemei.
- A többiek is aggódnak. - folytatja mondandóját. - Egy hétig kell bent maradnod, szóval még egy napot otthon lehetsz, de aztán megyünk egy magángéppel Pestre onnan pedig Csabára. A doktor szerint jó is lesz egy kis kimozdulás.
- Az tuti. - szólalok meg miközben rá nézek. Hangom rekedt a sok hallgatástól.
- Istenem, végre. - ölel magához Kitti.
- Kitti... Tűk vannak belém szurkálva. - nyögök fel szoros ölelésétől. - Kérlek. - motyogom ő pedig nyomban elenged.

Másnap is itt maradt Kitti. Éjszaka mellettem aludt a széken, nappal pedig folyton beszélt hozzám. Nem igazán tudtam még beszélni, nem értem miért. Mozogni például egyáltalán nem tudtam.
Valamikor délután Kitti elment kávéért az automatához, és mikor vissza jött egy zacskó volt a kezében.
- Harry itt van. Beengedhetem? - kérdi csendesen.
- Ne! Nem akarok senkivel se találkozni most. - suttogom és lehunyom szemem ugyan is egy könnycsepp gördült ki szememből.
- Oké. - sóhajt Kitti majd újra kimegy. Amikor visszajön a zacskóból kivesz egy fotót.
- Ezt a fiúk küldik. - mosolyog gyengéden, és a képet a mellettem lévő kis szekrényre teszi. A képen Kitti, Zayn, Liam, Niall, Louis, Harry, Emily, Mike és én vagyunk. Ez a kép pár napja készült, amikor Kristóf kitalálta, hogy csinál rólunk egy képet.
Elmosolyodtam a feliraton, ami a keret alsó részén volt.
"Hülyék. Barátok. Hülye barátok. A legjobb párosítás!"
Ezt a mondatot Louis mondta, amin nevettünk is egy jót.
- Miért nem akarod látni Harryt? - szakítja félbe gondolkodásomat Kitti csendes hangja.
- Azt hiszem... Azt hiszem egy kis szünetet kell, hogy tartsak vele. - suttogok könnybe lábadt szemekkel.
- Miért? Mi történt? Vagy inkább, ki miatt? - teszi egyik kezét Kitti az enyémre.
- Szerinted? - mosolygok kínosan.
- Szereted Nándit? - komolyodik el Kitti, ami nála ritka.
- Én csak... Nem tudom mit érzek. Ezért is akarok szünetet tartani. - felelek lesütött szemekkel. - Megtennéd... Megtennéd, hogy Nándinak azt mondod, hogy már kiengedtek és teljesen jól vagyok? Harryt, pedig ne engedd be, kérlek. - nézek fel a kéken csillogó szemeibe.
- Persze! - mondja megértően Kitti, és bólint is egyet.

Ez napokig így volt. A fiúk mindig küldtek be valami kedves apróságot, Harry minden nap eljött hátha beengedem valamikor, Nándit pedig Kitti megfűzte, hogy teljesen jól vagyok, és már nem vagyok bent.

Kinga ruhája, amikor haza utaznak..

Én pedig... Én pedig ugyan olyan vagyok mint egy héttel ezelőtt. Nem mozdulok, immár saját akaratomból. Nem szólok, ha nem feltétlenül szükséges. Nem reagálok semmire az ég világon csak is Kittire. Az orvos sem tud velem mit kezdeni. Mint megtudtam az orvosom több hírességet is kezelt, ezért tudja min esek át, de eddig én vagyok a legszótlanabb állítása szerint. Pedig én teljes mértékben jól vagyok egyszerűen csak nem akarok látni senkit, nem akarok beszélni senkivel, és legszívesebben csak feküdnék az ágyban. Nem, tényleg teljes mértékben jól vagyok... Néha már úgy érzem bekattantam. Ez pedig nem állapot! Nem normális amit művelek. De így érzem magam "jól". A doktor szerint valami depresszió félén megyek keresztül most. Szerinte még pár nap és jól leszek teljesen, mint régen. Pár óra múlva engednek haza, mert már nincs szükségem orvosi kezelésekre, ez már csak rajtam és a környezetemen függ. Egy nappal később engedtek ki, szóval a kórházból rögtön a repülő térre megyünk Kittivel. Megpróbáltunk kerülni a feltűnőséget, de sajnos így is elég sokat megláttak.
Osztogattam pár autogramot, és bár képeket én most nem vállaltam, de a rajongók akikkel találkoztam így is kedvesek voltak. Az újságból olvasták, hogy kórházba kerültem ismeretlen okok miatt, ezért megértették a kép visszautasítást, és érdeklődtek hogy létem felől. Nem mondtam, hogy, hogy érzem magam igazából inkább csak mosolyt erőltetve magamra megköszöntem és azt mondtam jól vagyok.
- I'm fine, thanks. - válaszolom folyton ugyan azt.
Szerencsére a repülőnk nem sokára indult ezért el kellett mennünk. Nem sajnáltam őszintén. Kitti viszont igen. Ő nagyon élvezte ezt az egészet. Én is csak... csak még mindig ugyan abban az állapotban voltam mint a kórházban. Ruhám hiába volt tipikus Sziszi King-es, de színes hajamat nem tűztem fel, hagytam vállamra omolni, és szemeim elé napszemüveget húztam. Magán géppel mentünk szóval minden rendben volt. Csak néztem ki az ablakon és nem csináltam semmit. Kitti elaludt szóval most még inkább a magányomba burkolózhatok.
Amikor Kitti elaludt kimentem a mosdóba. A mosdókagylóra támaszkodva lehajtott fejjel álltam és nem csináltam semmit. Percekig csak állok és egy valami jár az agyamban.
Magány.
Ez van most velem, és ez is kell. Nincs szükségem emberekre, egyszerűen csak hagyjanak békén.
Amikor úgymond össze szedtem magam, vissza mentem. Az út további részében csak ültem és néztem ki a fejemből. Anyu egyszer dolgozott egy olyan helyen ahol nem teljesen ép elméjű emberek voltak. Amolyan dili ház, de még sem volt az. Nem voltak olyan durván kattantak az emberek, csak valami még is más volt az agyukkal, mint egy normális embernek. Néha bejártam anyuval oda, hiszen laza munka volt, vagy legalább is annyi idősen annak tűnt. Néhányszor beszéltem egy-egy normálisabb emberrel ott. Az agyam kb. ugyan olyan, mint az övéké. A kórházban ez még oké volt, hiszen ott be voltam gyógyszerezve (nem tudom minek,  mikor végig nyugodt voltam) de azt, hogy most miért van ez, nem tudom. Tudom, hogy nem vagyok bolond, nem őrültem meg hiszen azt érezném. Vagy valami. Csak szimplán semmi kedvem az emberek társaságához.
- Hihetetlen, hogy két híresebb emberért, mit meg nem tesznek az emberek. - rázza fejét sóhajtva Kitti, amikor leszállunk a repülőgépről. - Főleg, ha a kelleténél egy kicsit több pénzt is kapnak. - teszi hozzá kicsit bosszankodva. Nem reagálok rá, csak vállat vonok. Ezt az egészet arra értette, hogy el lett intézve, hogy elvigyenek minket egy külön kocsival, Békéscsabára.
Mi Kittivel hátul ültünk, a sofőrt pedig csak annyi ideig láttuk, amíg berakta a cuccainkat.
Út közben elaludtam rögtön, csak akkor keltem fel amikor Orosházára értünk. Onnantól kezdve csak bámultam ki az ablakon. A telefonom egy párszor csörgött, de végig kinyomtam. Harry, Mike, Emily. Ezek így váltakozóan hívtak, de egyik hívást sem fogadtam. Emilynek írtam egy SMS-t amiben az állt, hogy megérkeztünk Magyarországra, nemsokára Csabára érünk és, hogy valamikor később beszélünk most nincs kedvem nagyon senkihez. Amikor ezt megírtam neki, már senki sem hívott. Szerencsére.
Amikor a házunk elé értünk, kivettük a cuccainkat a kocsiból, amivel aztán rögtön el is ment a férfi, miután Kitti kifizette. Napszemüveg a fejemen volt még mindig, nem is nagyon akartam levenni. Fel lépkedtünk a lépcsőn és csengettünk. Fura volt, hogy ott csengettünk, ahol majdnem az egész életünket leéltük.
- Hát ez fura... - motyogom rezzenéstelen arccal.
- Az. - bólint Kitti, ezután pedig kinyílik az ajtó. Alina egyből a nyakunkba ugrik. Kitti mosolyog, de engem még ez sem képes életre kelteni. Istenem, a saját nővérem nem képes életre kelteni, mi a franc bajom van?
Bementünk a házba, ahol sajnos már muszáj volt levennem a szemüvegem.
- Jó a hajad. - túr bele mosolyogva Alina a hajamba.
- Köszi. - mondom rekedtes hangomon. Alina kicsit zavarban van, amiért nem mozdult arc mimikám.Nem tehetek róla, nekem se megy ez olyan egyszerűen. Dani, és anyu is megláttak minket, akik hasonlóképpen reagáltak ránk, mint nővérünk. Még ezek után sem volt semmi mozgás bennem.
- Három óra múlva kezdődik Nándi bulija. - néz karórájára Kitti, majd rám. Valami reagálást vár, de én csak bámulok rá. - Te jössz? - kérdi végül meg.
- Nem. - felelek egyszerűen. Kitti megértően bólint, de arcán látszódik nem tetszése.
A nappaliba mentünk, és beszélgetni kezdtünk. Vagyis Kitti beszélt végig, meg néha én is megszólaltam, de többnyire csak ültem.

- Na, jó én megyek készülni. - áll fel mosolyogva Kitti úgy két óra múlva. Én csak tovább ültem a helyemen, és a karkötőim piszkálgattam. Amint Kitti felért megcsörrent a telefonom. Harry volt az. Sóhajtva nyomtam ki. Valamikor beszélnem kell vele, de nem most. A következő percben még egy hívás. Niall. Ez is kinyomva. Majd még egy. Liam. Ő is ugyanúgy járt, mint a többiek.
- Miért nem veszed fel? - kérdi Alina összevont szemöldökkel. Anyu a konyhába ment szóval most Danival és Alinával vagyok egyedül.
- Nem akarok velük beszélni. - vonok vállat tovább piszkálgatva karkötőim. Még egy hívás. Louis. Ő az egyetlen akivel most képes lennék beszélni.
- Szia! - szólok bele a telefonba, amikor felveszem neki.
- Szia! Miért nem vetted fel a telefont? - kérdi némi idegességgel hangjába.
- Nem volt kedvem. - felelek egyszerűen.
- Harry aggódik érted Sziszi. Nagyon is. - kezd bele sóhajtva.
- Nem akarok beszélni vele. - felelek ismét rezzenéstelenül.
- Miért? Haragszol rá? - csodálkozik el Louis.
- Nem. - felelek egyszerűen.
- Akkor?
- Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem.
- Hogy-hogy? 
- Azt hiszem...Kiszerettem belőle. Nem tudom. 
- Az jó. - sóhajt megkönnyebbülten.
- Hogy mi? - csodálkozom el egy kicsit.
- Semmi, mindegy. - sietve válaszol, amit furcsállok.
- Mindegy. - sóhajtok fel.
- Harrynek van valakije. - hadarja el.
- Hogy mi? - állok fel, és szinte kiabálva beszélek. Alina, és Dani is csodálkozva néznek rám, főleg, hogy amióta itthon vagyok most vagyok a legaktívabb.
- Mégis mit jelentsen az, hogy van valakije? Aki nem én vagyok, ráadásul! Még is ki a franc az? - járkálok fel alá dühösen.
- Az igazija. - mondja nyugodtan, csendesen Louis.
- Ó. - úgy állok meg hirtelen, mint akit leütöttek volna. Csodálkozom ezen, mégis rosszul esik ez az egész, de egyben örülök is.
Mi a franc van most?

66.Fejezet - Elvesztem

Sziasztok Drágák! :) Elkészültem azzal a résszel amit már egy jó ideje tervezek meg írni. Már csak a vége miatt. :) Nem is tudom miért, de imádom a drámákat. :D Azt hiszem ez a történetből is észrevehető. :D
Nem tudom ti, hogy vagytok ezzel a fiú-lány barátságokkal, de én nem hiszek benne, mint az a történetből is kivehető. Valamelyik fél tuti többet érez. Jóó, igen, bevallom nekem is van egy nagyon jó barátom, aki fiú. Én régen szerelmes voltam belé, de már egy jó ideje nem tetszik ÚGY. Viszont nagyon jól tudom, hogy ő szerelmes belém. Szeretem, de csak mint barátot. Barátnak nagyszerű fiú!! Csakúgy, mint Nándi. ;) Bár nem róla mintáztam, mert amikor elkezdtem ezt írni, akkor még nem is voltunk olyan jó barátok. Na, meg a jellemük nem is annyira hasonló, csak egy csöppet. De ez lényegtelen. :D Hagylak titeket olvasni. :D
A kép saját, próbáltam jól másolni a netről, bár a közepéről a szöveg nem "I want you", mint az eredetin hanem "I don't know".
Puszii Mindenkinek!! <3

U.i.: Itt a Facebook csoport! -Link- + Túl léptük a 10.000 oldal megjelenítést! Köszönöm, hogy ennyien kattintotok a blogomra, ez sokat jelent nekem!! :) <3

-Zene-

66.Fejezet - Elvesztem

- Ez perfecto /tökéletes/ - visít fel Kitti a nyakam ugrik. A laptopja előtt ülünk ami a konyha pulton van, és egy klippet nézünk. Az Én klippemet! Végre! Elkészült másfél hónap alatt. Kitti is a tánclépésekkel tökéletesek lettek, bár valahogy kitudódott, hogy nem én táncolok, hanem ő. Nem volt semmi gond ezzel, sőt! Kittinek több ajánlatot tettek az elmúlt egy hétben munkával kapcsolatban, illetve tánc stúdiókban, tánc tanárnak, és volt egy színészi is. Ez vonzotta a legjobban, de ahhoz valami sulit is el kell végeznie hozzá, és persze a gimit is be kell fejeznie. Csakúgy, mint nekem szóval most magán tanulók vagyunk. Kitti együtt van Zaynel és hihetetlen aranyosak együtt. Ikrem is magántanuló mint én, de a színészeti sulit is elkezdte, mellette pedig koreográfus az egyik munkahelyen amit ajánlottak neki. Állítása szerint a színészeti suliban a legtöbben nyaliznak neki, mert a srácokat ismeri.
- Tíz órája van fent és már több ezren látták. - ugrok én is a nyakába boldogan.
Harry is bemutatott a szüleinek. Először irtózatosan zavarba voltam, de egyre lazább lettem amint elkezdtem Anne-nel, Harry anyukájával beszélgetni. Kedvesek a szülei, azt is megjegyezték, hogy szerintük Harry nagyon boldog mellettem.
- Most mennem kell! Nem sokára jövök. - ad egy puszit arcomra Kitti széles mosollyal arcán, és már el is ment. Értetlenül nézek utána. Már pár napja ilyen, tudom, hogy valamit tervez, csak nem tudom mit. Nem foglalkozva ezekkel készülődni kezdtem, mert a többiek nemsokára átjönnek hozzánk. Amikor megkaptam a házat azt hittem csak viccelnek, hogy folyton nálam tanyáznak majd, de nem. Tényleg nagyon sűrűn vannak itt, nem mintha nem örülnék nekik.
Sütit kezdtem el csinálni, meg a nasikat előkészítettem, az italokkal is feltankoltam, és DVD-ket is készítettem ki. A legtöbb horror volt. Éppen nagyon pörögve sürgök-forgok a konyhában, amikor csörög a telefonom. Időm nem igazán van, ezért is felveszem meg sem nézve ki az, és a kihangosított telefont leteszem.
- Igen? - szólok oda, miközben a forró csokit csinálom.
- Szia! - szól bele kicsit szégyenlősen, rekedt hangon.
- Azta rohadt. - motyogom és majd nem leforrázom a kezem a forró csokival.
- Nem akartalak felidegesíteni, hogy felhívtala... - nem hagyom, hogy befejezze, félbeszakítom.
- Nem! Dehogy is, nem vagyok ideges! - kapok kicsit ijedten a telefon után és fülemhez emeltem. Azt hiszem kicsit megijedtem, hogy leteszi. - A forró csokira vagyok ideges, amivel kis híján levittem a fél kezem. - teszem hozzá, amin Ő halkan felkuncog.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon jó lett a videód! - szól ismét rekedtes hangján.
- Köszönöm! - mosolygok magam elé meredve. Majd megérzem az éppen oda égni készülő sütemény illatát.
- Basszus! - teszem le ismét a telefont. Gyorsan kiszedem a sütőből a sütit és örülök, amiért még időben.
- Minden rendben? - kérdi a telefonból, kicsit aggodalmasan.
- Persze, csak a sütit sikerült majd nem oda égetnem. - veszem ismét kezembe a telefont.
- Sütit? - kérdi értetlenül.Nem sűrűn sütök, ezt ő is tudja.
- A srácok átjönnek, és filmezünk, meg kicsit iszogatunk. - kuncogok halkan.
- "Iszogatunk"? - csodálkozik el hangja még inkább. - Kinga te rászoktál a piálásra? - kérdi egy hangszinttel magasabban.
- Dehogy! Csak akkor iszok ha valamit ünneplünk, de akkor is mértékkel. Nem kell féltened, nagy lány vagyok már! - felelek kissé megsértődve.
- Rendben, sajnálom ha megbántottalak! - mondja, de hangján érzem, hogy ő is kissé megsértődött.
- Semmi. - felelek, közben a sütit kiszedem egy nagyobb tányérra. - Mennem kell, mindjárt itt lesznek a többiek. - veszem kezembe a telefonom, de ott már csak a fülsüketítő síp hang van. Lerakta. El sem köszönve, egyszerűen csak lerakta. Persze, mire is számítottam.

- Két hét múlva haza utazom. És Kinga is jön velem. - jelenti ki Kitti. Már este van, azt hiszem este tíz lehet de még mindig nem nyúltunk alkoholhoz. Valahogy nincs kedvünk. Most kint a kertben vagyunk és csak nézzük a csillagokkal borított eget.
- Tessék? - ülök fel csodálkozva.
- Csak haza látogatunk kicsit. - vonja meg vállát Kitti.
- Én is megyek. Kitti ki erőszakolta. - fintorog egyet második mondatában Kristóf.
- Pontosabban mikor is? - gyanakvóan nézek Kittire.
- Tíz nap múlva. - vonja meg vállát.
- Rohadék vagy, tudsz róla? - összefont karokkal nézek rá, idegesen.
- Miért? - kérdi mindenki kivéve Kristóf és Kitti.
- Azt hittem elfelejtetted. - mondja Kitti és ő is felül.
- Nem, nem felejtettem el. - rázom fejem szomorúan.
- Valaki elmondaná miről van szó? - kérdi Emily.
- Nándinak pontosan tízen egy nap múlva lesz a szülinapja. Kitti azért akar akkor haza menni és engem is magával ráncigálni. - mondom lehangoltan.
- A tízen nyolcadik lesz neki. - emlékeztet Kitti.
- Tudom. - nevetek kínosan és még szomorúbb leszek.
- Emlékszel? - kérdi halkan Kitti.
- Persze! - mosolyodom el fájdalmasan.
- Mire? - kérdi egyszerre Emily és Liam.
- Hetedikes korunkban megígértük egymásnak, hogy egy nagy bulit rendezünk, iszunk, jól érezzük magunkat. És, hogy ha azon a napon is még barátok vagyunk, akkor mindig azok leszünk. Mindig ott lesz a egyikünk a másiknak ha kell, bármi van akármikor kereshetjük egymást, és amíg ki nem járjuk a gimit egyikünknek sem lesz senkije. Csak azért, mert sokan azt hitték így is, hogy együtt voltunk, közben csak barátok voltunk mindig. - a végére szinte már suttogva beszélek és a semmibe meredve nézek szomorúan.
- Nem akarok haza menni Kitti! Vagy legalább is nem abban az időpontban. - fordulok Kitti felé és érzem mindjárt kibuggyan egy könnycsepp.
- Csak köszöntsd fel személyesen! Semmi több csak egy mondat. - néz könyörgően Kitti. Tudja, hogy akármennyire is fáj ez, megteszem.
- Rendben. - sóhajtok fel. - De a buliba nem megyek el! - teszem fel kezem magam elé, mielőtt még erre is rávenne.
- Én elmegyek. - vonja meg vállait ismét.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy ott mindenki ott lesz. Vagyis Szeli és valószínűleg Dorián is. - nézek szemeibe együtt érzően.
- Erre még nem is gondoltam. - motyogja egészen megrémülve. - Túl élem. - vonja meg vállait erőltetetten.
- Tíz nap? - kérdem egyik szemöldököm felvonva, keserűen mosolyogva.
- Tíz nap. - bólint ugyan olyan arcot vágva.
- Addig is el kell mennem fodrászhoz. Valami jó kis extrém új hajjal a haza téréshez. - mondom bele túrva a most éppen barna hajamba.
- Megyek veled! - mondja gyorsan Emily. - Lehetne lila hajad? - kérdi csillogó szemekkel, én pedig vissza dőlök Harry mellé, aki átkarol és magához húz.
- Nem! - nevetek fel. - Emily, Édesem nem lehetne, hogy ne ennyire extrém legyen?
- Akkor szőke és a vége legyen fokozatosan más színű, mondjuk szivárvány. - mondja a nem is olyan rossz ötletet.
- Hidrogén szőke? - kérdezem, csak, hogy biztos legyek benne.
- Természetesen.
- Oké! - egyezek bele mosolyogva.
- Holnap kérek időpontot. - mondja és ezzel elhallgatunk. Mindenki hallgat, és a saját gondolataiban mered el.

- Menjünk már! - ráncigál ki a házból Emily másnap reggel. - Oda kell érnünk... - néz rá kar órájára - Pontosan tíz perc múlva szóval hajrá! - tapsol kettőt Em, mire megindulok már én is.
- Nem akarom azt a hajszínt. - fintorgok út közben gondolkodva.
- Akkor milyet? - sóhajt fel Emily. Ma nincs a legjobb kedvem ezzel is idegesítem a többieket. Nem tehetek róla, ha morci vagyok ma.
- Csúnya lenne, ha fekete majd éjkék, és halvány lila? - nézek rá, amikor mondom, és látom arcán, hogy tetszik neki ez az ötlet.
- Végre, valami életet viszel a hajadba! - mondja boldogan, én pedig halkan kuncogok.
Amikor oda értünk a lány aki a másik két alkalommal is csinálta a hajam, megörült nekem és most is ő készítette a három színű hajamat. Kedves lány, jól elbeszélgettünk most is mint mindig. Főleg amíg a hajfesték a fejemen volt, addig rengeteget beszéltünk.
- Kész is vagy! - teszi vállaimra kezeit mosolygós arccal Nicole. Bele nézek a tükörbe, ugyan is eddig nem akartam látni, hogy meglepetés legyen, de hát az is volt.
- Ez... Eszméletlen jó! - Állam valahol a padlót súrolja, amikor a tükörbe nézek.
- Jól áll! - bólint elismerően Emily. Megköszöntem a bókot és a hajkészítést Nicole-nak, majd kifizetve a kért összeget, haza indulunk.
Mivel úgy voltam vele, hogy ma már nincs semmi dolgom, és az idő is szép ki mentem a kertbe. Még szép, hogy szép hiszen Március vége van már.Fekete bikinimbe mentem ki és egyszer csak elém ugrik Emily és lefényképez. Ösztönösen fordítom el fejem, hogy ne látszódjon az arcom. Nem szeretek annyira fényképeszkedni azért teszek így.
- Mit csinálsz? - kuncogva fordulok vissza Emily felé.
- Lefényképeztelek, hogy meg tudd osztani a rajongóiddal az új hajad. - mondja mosolyogva miközben a kezembe adja a telefonom amivel fotózott. Ő elmegy én pedig telefonommal a kezemben fekszek ki a napozó ágyra. Követve Emily tanácsát, kirakom a képet.

A new hair. Nine days and go home.
/Egy új haj. Kilenc nap és indulás haza./

Nem kellett sokat várnom és kaptam kommenteket. Hirtelen pedig többen is kedvelték a képemet. Ez még mindig megdöbbentő számomra, hogy ennyi rajongóm van.
Akik azt írták, hogy jól áll, meg hasonló bókok, azokat megköszöntem. Volt pár utálkozó is, és bár próbáltam nem foglalkozni vele, nem ment annyira.

Végül is egész nap egyedül voltam itthon és élveztem. Vagyis majd nem egész nap...
- Hali! - köszönt mosolyogva Louis amikor ajtót nyitottam. Csodálkoztam, mert csak egyedül jött és hát azért ez nem sűrűn történik, sőt.
- Szia! - engedtem be mosolyogva.
- Jó a hajad. - borzolja össze új hajam, majd a nappaliba sétálva kényelembe helyezi magát.
- Köszi! - mosolygok rá, majd leülök én is. - Hogy-hogy itt? - kérdem tőle.
- Csak erre jártam. - von vállat, de látszik rajta, hogy hazudik.
- Aha, persze. - forgatom szemeim.
- Na, jó igazából beszélni akartam veled. Harryről. - ül fel rendesen és komolyan néz szemeimbe.
- Miért? - összevont szemöldökkel kérdem, de egy kicsit feszült vagyok én is.
- Zayn mondta, hogy ő és Kitti beszélték, hogy szerintük Harrvel nem vagytok egymás "igazija" . - formál ujjaival macska körmöket az utolsó szónál. - Szerinted is így van? - kérdi bizalmas hangon. Louis Harry legjobb barátja, és Lou tipikus az a fajta ember, akiben meglehet bízni. Elgondolkodva a dolgok igazat kell adnom nekik. Úgy képzelem, hogy nem Harry lesz aki mellett le tudnám élni az életem, aki a férjem lehetne és gyerekeim apja. Nem, ez határozottan nem ő lenne.
- Igen. - látom be, szinte suttogva beszélve, lesütött szemekkel.
- Szereted őt? - Kérdése megdöbbent.
- Hát, persze! - némi felháborodás is van a hangomban.
- Kinga! - rázza fejét óvatosan - Szereted őt? - kérdi újból, hangja még inkább komolyabb lett, és bizalmaskodóbb.
- Azt hiszem. - motyogom, tekintetét kerülve.
- Rendben. - sóhajt elégedetten. Már amennyire lehet elégedett az ember ilyen helyzetben. - Ha ő megtalálná a saját igazi nagy szerelmét, akkor képes lennél elviselni azt, hogy nem lennétek már együtt? - teszi fel az újabb kérdést. Bólintok.
- Igen. Ha ő más lány mellett érzi jól magát, vagy mást szeret akkor igen. - bólogatok folyamatosan beszédem közben.
- És ha te találod meg hamarabb az igazit? - kérdi Louis. - Mit tennél?
- Ezt, hogy érted? - vonom össze szemöldököm és biccentem kicsit félre a fejem.
- Mindegy. - rázza meg fejét és legyint egyet. - Melyik áll közelebb? Az, hogy szereted őt, vagy inkább az, hogy nem? - teszi fel a következő kérdését. Ezen elgondolkodtam.
- Azt hiszem ötven-ötven százalék. - felelek némi gondolkodás után, ő pedig bólint.
- Tetszik neked az a haverod? Hogy is hívják... Nándi. - Teszi fel azt a kérdést amit abszolút nem értettem miért tette fel.
- Nem. - nevetek fel. - Ő nekem mindig is csak a barátom volt. - rázom a fejem mosolyogva. Lou bólintott.
Ezután már semmi komolyról nem beszéltünk. Hamar eltelt az idő, nagyon jól elvoltunk. Már csak akkor eszméltünk fel, amikor a többiek is megjöttek. A hajam mindenkinek tetszett természetesen.
- Miért érzem úgy, hogy nem akarsz haza jönni velem? - kérdi Kitti.
- Mert ez így is van. - nevetek kissé lesajnálóan, de inkább kínosan.
- Miért? - kérdi, amivel kicsit felbosszantott.
- Hogy miért? - nevetek ismét lesajnálóan. - Mert nem akarok találkozni vele! Nem akartam ott lenni a szülinapján! Igen, persze, tudom egy rohadék dög vagyok, de ez pont a tízen nyolcadik és nem akartam ott lenni a városban. Mert akkor a másik utcában leszek, és így rosszabb érzés, hogy nem mentem el a bulijába ezzel megszegve a "fogadásunkat", amit régen ígértünk. De ha itt maradhatnék, nem lenne ekkora fene nagy bűntudatom! Nem éreznék úgy, hogy majd szét hasad a mellkasom, mert nincs itt, hogy akármikor velem legyen! Nem érezném azt, hogy csak is vele akarok lenni, hogy senki ne nézzen rá, csakis az enyém legyen! - szinte már kiabálva mondom miközben, és már a legelején felálltam a kanapéról. - Nem éreznék többet, mint barátság. - suttogom kétségbe esetten. Kitti döbbenten néz rám, Kristóf pedig aki éppen ivott majd nem megfulladt utolsó mondatom hallatán. A többiek pedig nem értették mi van. Könnyeimmel küszködve rohantam ki a házból. Fogalmam sincs merre mentem, merre mehetnék. Egyszerűen csak rohantam valamerre. A könnyfátyoltól, ami szemeimet borította alig láttam, a levegőt is nehezen vettem a sírás, és futás miatt. Otthon tudnám merre megyek. Tudnám hova futok, hova menekülhetek el. De itt... Itt nem. Itt hatalmas betontömbök vesznek körül, amiktől úgy érzed megfulladsz, a kocsik zajától pedig úgy érzed egyszer meg fogsz őrülni. A hirtelen jövő ember csordáról nem is beszélve. Mintha több ezer csótánnyal lennék összezárva. Néha úgy érzem meg fogok őrülni. De most még inkább. Hiányzik az otthonom. Hiányoznak az ottani barátaim is. Hiányzik Békéscsaba, ahol tudom hova mehetek és hova nem. Hiányzik a régi életem. Hiányzik Ő.
Futok, futok és csak futok. Az emberek megnéznek. Persze, hisz egy színes hajú lány, zokogva fut az utcán, ráadásul az illető lány sztár. Sztár. Ez az egy szó most olyan undorral tölt el, hogy az elmondhatatlan.
Amikor mellkasomban szúró fájdalmat érzek lassítok, de még mindig nem állok meg. Viszont, amikor már majd nem össze estem a fájdalomtól megálltam. Kétségbe esve néztem körül. Mint aki keres valamit. Kerestem is. Valami helyet ahol teljesen egyedül lehetek. Egy helyet ami senkire sem emlékeztet, csak is a hely varázsa van ott és én. Én akinek nincsenek gondjai, nincsenek bajai. Csak is én egyedül. Kerestem. De nem találtam. Amint ez az agyamig is eljutott összetörtem. Összetörtem nem tudtam mit tenni, az ellen ami lejátszódott bennem. Még sosem éreztem ilyet, de soha nem is akartam.
Egyszer, régen a legjobb barátommal egy erdőben sétáltunk, amikor a családommal eljött nyárra kirándulni. Akkor magához ölelt, amikor már majd nem sírtam, és azt ismételgette nem hagyja, hogy elvesszek soha sem. De ő nem volt itt most. Nem volt itt, hogy meg akadályozza, hogy elvesszek. Hogy elveszettnek érezzem magam. Nem volt itt, és ez megtörtént.
Elvesztem.

Facebook csoport! & Valentines Day

Sziasztok Cukikáim! :D Arra gondoltam csinálok egy Facebook csoportot, viszont ahhoz az kell, hogy még az elkészítésnél minimum egy embert hozzá tegyek. Sajnos közületek egyikőtök sem az ismerősöm Facebookon és azoknak kell lennünk, hogy egyáltalán el tudjam készíteni. Szóval... Valaki van, aki bejelölne, hogy elkészíthessem a csopit?? Légyszii, mihamarabb valaki! :D <3 <3
Itt találtok:

hps:tt//www.facebook.com/petra.fuzesi

Puszii Mindenkinek!! <3 :)

U.i.: Legújabb kapcsolatom vele van: Mr.Nutella. Valentin napon, miért is ne? Hisz' tegnap szakítottam a fiúmmal. (Valentin nap előtt. Nem bunkóság ez?)
Nektek pedig Boldog Valentin napot Édeskéim!! ;) :* <3

.

/Szerelem a levegőben/ :D

Kb. Én is.

Saját kis "ajándékom" Nektek. Nem ez lett a legszebb munkám, sőt. De azért szeretettel csináltam nektek. :D <3

65.Fejezet - Nekem ő az igazi!

Hola Drágák! Vasárnap akartam hozni a részt, de ma hirtelenjében fogott az agyam szóval megírtam a részt. Nézzétek el nekem ha nem lett a legjobb/leghosszabb ugyan is ma délután kezdtem el írni csak. Remélem azért valamennyire tetszeni fog. :) ;) Nem... Igazán nem tudok ehhez mit hozzá fűzni, pedig úgy megszoktam már, hogy valamit mindig mondok nektek, de most valahogy nem megy. És jobb is ha sietek ugyan is MEGINT késő este van és nekem már aludnom kéne, anya szerint. :D De hát ha írni akarok, akkor nem lehet mit tenni ellene. :D
A zene amit választottam, menni fog a részhez, csakúgy, mint a kép is. A képen elég egyszerű is angol szöveg van. /Az igaz szerelemnek sosincs vége/  Ha valaki jobb angolos és pontosan, tökéletesen letudja fordítani, akkor valószínűleg neki is igaza lehet, hiszen én a kis hármas angolommal... Na, de már kezdem feldolgozni négyesre. :D ;)
Igazából úgy veszem közeledünk a Végéhez. Ezt az egyetlen kicsi szót most fájdalmasan grimaszolva nézem. :) De komolyan. Nagyon fáj, hogy az első blogom, a kezdetek kezdete nemsokára befejeződik. Persze, örülök, hogy vége hiszen egy boldog befejezés lesz, amolyan Happy End. De akkor is fáj. Ha akarnám csűrhetném, csavarhatnám, a dolgokat, sőt meg is fordult a fejemben, hogy megtegyem, de... Minek? Ha úgy kell véget érnie, ahogy az már lassan egy éve kipattant a fejemből, hát annak úgy kell lennie. Én maximum még egy húsz részt tudok jósolni neki, de az is elképzelhető, hogy nem lesz annyi. Szeretlek Titeket Drágáim, mára is megvolt a kis írásom nektek, pedig nem terveztem. :) :/

Puszii Drágák! :) <3

U.i.: Szivárvány: Kis Nándis rész. Csak most, csak neked! :D :D ;) <3

-Zene-

65.Fejezet - Nekem ő az igazi!

- Szóval most várja a válaszom. - túr kicsit kínosan nevetve ikrem a hajába. Kitti a pultnál ül és éppen kiönti nekem a szívét, az alig pár méterrel távolabb lévő fiúról. Persze, a többiek ebből semmit sem értenek. Én az ebédet készítem, mert a srácok úgy döntöttek ma nálunk tanyáznak szóval kaját is kell szolgáltatnom nekik.
- És mi lesz a válaszod? - kérdem amint egy tányér van a kezemben, mert már mosogatok, a tegnap megmaradtakból. Eközben Harry mosolyogva jött meg (el kellett menni valamit elintézni) és Kitti mellett támasztotta fejét.
- Bemutatlak a szüleimnek. - közli örömmel, mire nekem kiesik a tányér a kezemből és apró darabokra törik.
- Mi a fasz? - csodálkozik Kitti is.
- Hogy mit csinálsz? - kérdezem Harryt csodálkozva, miközben a seprűhöz lépkedek óvatosan, hogy ne vágjam meg a lábam.
- Bemutatlak a szüleimnek. - ismétli meg ugyan úgy. Na, jó azt hiszem sokkot kaptam. Oké, hogy ismertem Kristóf szüleit, de Anita a tánctanárom volt, az apja pedig... Hát ő még mindig nem kedvel annyira, de az, hogy a fiát leszoktattam a csajozásról azt hiszem magában köszöni nekem egy kicsit.
Megmozdulni sem tudok még mindig a csodálkozástól, ezért is jön hozzám Kitti.
- Add, ezt én feltakarítom. - veszi ki a kezemből a seprűt. Harryhez megyek és kicsit el távolodunk a többiektől, akik mosolyogva néztek minket. Persze, nekik ez vicces...
- Nem korai ez még? - nézek fel zöld szemeibe ajkamat rágva.
- Én nem érzem annak. - vonja meg vállát. - Vagy szerinted az? - vonja össze szemöldökét és biccenti kicsit félre fejét.
- Nem csak... - túrok hajamba zavartan. - Azt hiszem kicsit megijedtem. - mosolygok kínosan.
- Butus vagy. - nevet fel Harry és magához ránt. Ezáltal fogja ő derekam, az én kezeim pedig mellkasán pihennek és szemeibe nézek fel.
- Miért ijedtél meg? - kérdi halkan aranyosan fürkészve az arcom.
- Tudod, így még senki sem jelentette be nekem, hogy bemutat a szüleinek. Úgy értem... Dávid szüleit nem ismertem. Kristóf szüleit pedig igen, hisz Anita a tánctanárom volt. - rágom ajkaimat kellemetlenül. Harry közelebb hajol és gyengéden megcsókol.
- Szerintem egy ilyen aranyos lánynak csak örülni tudnak. Főleg, hogy nem mindenkit mutatok be nekik. - mosolyog rám, amikor elválunk egymástól. Erre én is elmosolyodom és egy rövid puszit nyomok szájára.
- Édeseim! Éhen halok! - kiált nekünk Niall, mire Emily tarkón vágja, jelezve, hogy halkabban. Szegény még mindig nagyon másnapos.
- Asszony! Kaját! - szól már Louis is nekem.
- Asszony? - felvont szemöldökkel nézek amolyan "Ezt te sem gondoltad komolyan" fejjel.
- Édes, Drága, aranyos Sziszi. - mosolyog kisfiúsan, mire én nevetve megyek vissza a konyhába.
- Felhívom anyuékat, hogy holnap számítsanak ránk. - ad az arcomra Harry egy puszit.
- Harold! Megcsalsz? - csap a pultra Louis, mire ő is kap egy tarkón csapást Emilytől.
- Csendesebben! - szól rá Em a fejét masszírozva.

Ebéd után mi lányok kiültünk napozni binikiben amíg a fiúk a medencében vannak.
- Hm, azért még mindig végig nyaldosnám mindannyijuk testét. - mondja halkan Kitti, hogy csak mi hárman, lányok halljuk.
- Te beteg vagy! - nevetek fel. Közelebb megyünk a vízhez, ott hagyva a (szerintem) alvó Emilyt.
- Most miért, te nem? - nevetve kérdi és én is tovább nevetek.
- Mi az a nagy nevetés csajok? - kérdi mosolyogva Liam.
- Kitti mindnyájatok te... - kezdem, de ekkor Kitti nemes egyszerűséggel bele lök a vízben. Prüszkölve a hirtelen víz mennyiségtől, jövök fel a vízből.
- Mit is kezdtél mondani? - teszi csípőre kezeit, és kihívóan felvonja szemöldökét ugyan az a mosoly kíséretében. Már mondanék egy csípős beszólást mikor elkezd csörögni a telefonja. Gyorsan kiszállok a vízből és úgy szólok oda neki még.
- Azt, hogy csörög a telód. - felelek mosolyogva majd rohanok a napozó ágy felé, ahol hagyta a telefonját. Ő is rohanni kezd, mert utálja ha én veszem fel helyette az ő telefonját. Mielőtt kikapná a kezemből felveszem. Láttam, hogy nem ismeretlen a szám szóval mondhattam hozzá beszólást, anélkül, hogy Kitti nagyon beégne.
- Szigeti Kitti telefonja, aki éppen nagyon elfoglalt azzal, hogy a One Direction fiúk testét nyalogatná szívesen. - szólok bele, természetesen angolul, hogy a fiúk is értsék, mire kitör belőlük a röhögés Kitti pedig ég.
- Öhm... Szia Kinga, hallom még elemedben vagy. - szól mosolygós hangon.
- Öhm... Nándi? - vonom össze szemöldököm csodálkozva.
- Igen? - kérdez vissza és hallom hangján, hogy jól szórakozik zavaromon.
- Baszki. - motyogom, és reménykedem benne, hogy nem hallotta meg. - Adom Kittit. - mondom és már nyújtom is a telefont Kittinek.
- Mióta szoktál te vele beszélni? - kérdem értetlenül mielőtt még odaadnám a telefont Kittinek.
- Egy ideje. - vonja meg vállát Kitti és elveszi a telefonját, miközben bement a házba. Összevont szemöldökkel nézek utána, majd pár pillanat múlva a fiúkra vissza.
- Ki volt? - kérdi Liam értetlen arcomat látva.
- Nándi. - mondom csodálkozva.
- Mi? Mit akar Kittitől? - fagy le egy pillanatra Zayn, amint a medence szélén ül.
- Ne aggódj, amióta ismerem én úgy tudom Kingába szerelmes. - inti le Kristóf. Harry ezek hallatán kicsit megfeszül, de amint találkozik tekintetünk arcvonásai ellágyulnak.
- Ez esetben senkinek sem kell félteni a csaját, vagy jövendőbeli csaját. - mosolyog Lou és oldalba böki a kicsit merev Harryt. Harry kapcsol és közelebb jön a medence széléhez. Én is oda megyek és leülök, lábaimat a vízbe lógatva. Kezeit combjaimra teszi és úgy néz mélyen szemeimbe.
- Minden rendben. - mosolyog rám aranyosan, amitől nekem is jobb kedvem lesz.

/Kitti szemszöge/

Nándival a telefon beszélgetés hirtelenjében kicsit zavart lett. Teljesen zavarba volt, és örült is neki, hogy Kingával tudott beszélni egy iciri-picirit.Pedig tényleg nagyon keveset beszéltek, de amint láttam Kinga is zavarban volt még is egy kicsit örült. Harry hiába volt mellette, ismerem a testvérem és gondolatban Kinga most nem éppen Harry karjai között volt. Egészen messze, valahol Békéscsabán. Nem vagyok biztos benne, de mintha Kinga kicsit megingott volna ezáltal. Folyton azt kérdezgette, miután letettük a telefont Nándival, hogy én mit szólok, Harry tényleg mutassa be a szüleinek? Bizonytalan lett egy egészen kicsit. Ezt persze senki nem vette észre, mert egyedül én ismerem hosszú ideje. Ami Nándit illet... Nándi zavarban volt egész végig. És örült is, hogy beszélhetett Kingával, még ha csak kicsit is. Kérdezgetett, hogy milyen New York, de valahogy ő sem volt teljesen mellettem amikor meséltem neki. Mintha őt is elvarázsolták volna.
Ha így folytatják bele fognak halni a bizonytalanságukba... Kis bolondjaim.

A többiek megint leléptek valamerre. Niall kajáért (ki gondolta volna), Liam és Louis valamit elintézni, de nem fejtették ki bővebben, hogy mit. Harry elvitte Kingát romantikázni, Emily pedig oda ment ahol Kristóf most él, vagyis valami Mike-hoz. Kinga szerint jó fej ez a Mike, Dorina testvére, de még nem találkoztam vele.
- Min gondolkozol így, Szépségem? - húz magához Zayn amikor már a kanapén ülünk, megszárítkozva és filmet nézünk. Ketten maradtunk csak, akiknek nem volt programja meg amúgy is úgy vettem észre, hogy Zayn szívesen maradt velem, aminek örülök. Eléggé lehűlt a levegő kint szóval, egy idő után inkább bejöttünk, és jó meleg takarókba beburkolózva, forró csokit iszogatva ültünk a nappaliban a kanapén.
- Kingán és Nándin. - összevont szemöldökkel meredek még mindig magam elé.
- Miért? - kérdi értetlenül.
- Ne, értsd félre én örülök, hogy Kinga Harryvel van, és nem azért mert híresek vagytok hanem mert boldog vele. Viszont Nándival is boldog volt. Sőt, vele boldogabb, és nagyon szerették egymást, persze csak barátilag. És bár tudom, hogy Nándi azóta szerelmes Kingába, amióta ismeri, vagyis hetedikes korunk óta, de azt hiszem Kinga is belé. De ebbe még nem vagyok biztos. Harry is egy imádni való srác, akit Kinga szeret is. Viszont én úgy gondolom, hogy neki Nándi az "igazi". - mosolygok halványan, amint befejeztem a magyarázást.
- Ismerem Hazzát, és abban biztos vagyok én is, hogy neki nem Sziszi az igazi. Már bocsi. - mosolyog ő is halványan. - Nagyszerű a tesód, de Harrynek még nem ő. - rázza fejét elgondolkodva.
- Hát, akkor ebben egyet értünk. - bólintok és visszafordulok a tévé felé. Remélem mihamarabb kiderül, hogy melyiküknek ki is az igazi, mert most hiába szeretik egymást, hogyha nincs meg az a nagyobb szikra. Nándinak két hónap múlva lesz a szülinapja. Úgy tervezem, hogy haza megyek akkor, és magammal akarom rángatni Kingát is. Na meg persze Kristófot, hisz hiányzik az otthoniaknak.

Zaynel Spongyabobot nézünk vagyis szerintem már csak én ugyan is ő elterült a kanapén és lehunyta szemeit. Arcvonásait nézem, amik most valahogy magával ragadtak. Kicsit sötétebb bőrszíne ami mindig is tetszett, nagy szempillái amiket még egy nő is megirigyel, és... és csodálatos ajkai amiket most úgy nézek, mintha az életem múlna tőle. Saját ajkaimba harapok, amint végig nézem még egyszer az alvó fiút, de tekintetem megint megakad száján. Felkelek és a takarómba burkolózva térdelek le feje mellett. Megsimítom óvatosan fejét, és ujjaimmal hajába túrok gyengéden. Közelebb hajolok és apró, alig észrevehető puszikat lehelek arcára, egyre közelebb érve szájához. Ajkainál kicsit habozok, de végül rányomom a sajátjaim, de azt sem erősebben, mint az arcra puszikat. Kelleténél kicsit több ideig tartom ott szám és közben lehunyom szemeim. Póló nincs rajta így teljes rálátást kapok egészen hasa tetejéig, ahonnan már takarója takarja. Másik kezemmel izmos felsőtestét simítom végig óvatosan, majd nyakától lefelé oda is apró puszikat nyomok. Majd ismét visszatérek arcához. Csak nézem, és nézem az arcát mely alvás közben olyan, mint egy angyalé.
Ajkaihoz közeledve ösztönösen nyomom rá jobban szám az övére és lehunyt szemekkel kicsit mozgatni kezdem ajkaim. Egyszer csak bele markol hajamba majd visszacsókol. Erőteljesen mégis gyengéden teszi. Egyik kezemmel még mindig hajába túrok én is miközben jobban hajolok fölé. Zihálva veszem a levegőt, amikor eltávolodunk egymástól.
- Tudod... Elég aranyos volt, ahogy végig pusziltál. - mosolyog rám, mire én elvörösödöm.
- Fent voltál végig? - kérdem halkan.
- Amióta a hajamba túrtál. - bólint szélesen mosolyogva. Fel ül és engem is felhúz, az ölébe ültetve.
- Kapok még egyet? - kérdi pimasz mosollyal. Némi habozás után vállat vonok és megcsókolom. Csókunk egyre hevesebb kezd lenni, már ott tartunk a következő percben, hogy a kanapén eldőltünk, ő pedig felettem van. Amikor derekamról feljebb csúszik keze, pólóm alatt megijedek. Ijedt tekintettel nézek rá, amikor elválunk egy pillanatra.
- Te még nem... - kezdi kérdését, de végül nem folytatja. Fejemet rázom választ adva kérdésére. - Akarod most? - kérdi mélyen szemeimbe nézve. Ezen elgondolkodtam. Le akarok feküdni vele?
- Igen. - bólogatok. - De rettenetesen félek. - teszem hozzá alig hallhatóan.
- Nem kell. Vigyázni fogok rád! - suttogja, de tudom, hogy ez így is lesz. Újra megcsókol és ez folytatódik mind addig, amíg fel nem érünk a szobámba...

- Milyen volt? - suttogja Zayn, amikor karjaiban fekszem, és nem takar minket más csak a takaró.
- Csodás. - hajolok hozzá és apró csókot nyomok szájára. - Minden tökéletes volt! - nézek mélyen szemeibe, és hosszabb csókot adok neki.
- Hihetetlen vagy, tudsz róla? - kérdi ferde mosollyal az arcán.
- Igen, sokan mondták már, de te miért is gondolod így? - kérdezem én is mosolyogva.
- Úgy minden. - von vállat. Mosollyal arcomon bújok vissza mellkasához. - Szeretlek. - teszi hozzá Zayn. Némi vonakodás után válaszolok.
- Én is szeretlek. - mondom és belefúrom arcom nyakához.
- Kitti... - emeli fel arcom gyengéden. - Lennél a barátnőm? - kérdi furcsa csillogással szemeiben. Elmosolyodom kérdése hallatán.
- Tízen kettő éves korom óta erre várok. - felelek boldogan. Zayn felnevet majd újból megcsókol. - Ugye te nem fogsz megcsalni? - szomorúan nézek szemeibe, és bár tudom mi lesz a válasza reménykedem benne, hogy be is tartja.
- Soha! - feleli és szavai őszintén hangzanak. Valamiért el is hiszem neki. - Nekem te vagy az Igazi. - suttogja nekem pedig nagyot dobban szíves mondata hallatán. Ó, te jó ég itt fogok elolvadni a karjai között.
- Ez kölcsönös. - suttogok én is és valóban így gondolom. Nem azért mert kis kamasz korom óta rajongok érte. Nem azért mert híres, hisz' a testvérem is egyre híresebb még is ugyan úgy viselkedem vele. És nem a helyessége miatt. Amiatt érzek így amiért benne van. A szívében. Pár óra nagyobb ismerkedés után megnyílt nekem, és érzékelhető volt a jó szíve. Szeret és én ezt viszonzom.
Nekem ő az Igazi!

64.Fejezet - Hát ez szuper

Hola Drágák! :D (Elkezdtem ma spanyolul tanulni nézzétek el a hülyeségem) Pont egy hete hoztam új részt, és bár hamarabb szerettem volna hozni, sajnos nem tudtam. Ma fejeztem be a részt, mert sajnos csak a negyede volt megírva, de végül elkészült. Fáradt vagyok, beteg vagyok, és a spanyol szavak/mondatok keverednek a fejemben szóval nem húzom az időt, mennék is.
Jó olvasást édeskéim!
Te amo! :D /Szeretlek/Besos caros! /Puszi Drágák!/ <3

-Zene-

64.Fejezet - Hát ez szuper

Zene. Tánc. Mozdulatok. Erre van most szükségem. Kicsit sok ez nekem hirtelen. De persze ezt kívülről nem mutatom ki. Erősnek mutatom magam. De ez akkor is sok. Nem tudnám pontosan megmondani mi is az a "sok" talán ez az egész ami van.
Emily elhozott a táncstúdióba, ahol ő is szokta tartani az óráit. Kibérelte nekem két és fél órára.
Ha feszült vagyok mindig táncolok. Ez mindig is így volt. Kingának nem mondtam, de én sohasem hagytam abba sem a balettot sem pedig más táncot. Sajnáltam azért ami régen történt vele, de képtelen voltam elhagyni a táncot. Így maradt a titkolózás. Sosem volt ez igazán ínyemre. Az egyetlen ember, aki előtt nem színészkedek, mégis ebben hazudtam neki.
Kitudja mióta vagyok már itt. Kint besötétedett ezért bent felkapcsoltam a villanyt. Nem világította meg teljesen a hatalmas, tükrös termet de nem bántam. Jobban szeretek sötétben táncolni.
Ahogy a Balett keveredik a Hip-Hop-al lehunyt szemekkel élvezem amit csinálok. Imádom a pörgéseket, az ugrásokat egyszerűen az egészet.
Amiért táncoltam és a zene max hangerőn ment nem vettem észre, hogy csörgött a mobilom. Másodjára csöröghetett, amikor felvettem. Nándi volt az.
- Szia! - köszöntem lihegve bele, majd kihangosítottam és úgy kezdtem el tevékenykedni. Semmi kedvem nem volt egy helyben állni a telefonommal a kezemben.
- Szia! - köszön ő is.
- Mi a helyzet? - megyek pár lépést arrébb a telefontól, majd a tükörbe nézve mozdulataim, kezdek el kitalálni egy újabb koreográfiát. Azt hinné az ember, hogy egyszerű, pedig nem annyira.
- Még mindig szenvedsz? - teszem hozzá megmosolyogva saját beszólásfélémet.
- Szerinted? - nevet keserűen a telefonba.
- Miért nem hívod fel? - kérdem és beleteszek a mozdulat sorokba egy forgást.
- Azt mondta ne keressem. Ellőttem már az utolsó utáni lehetőségeimet is Kitti. - sóhajt a végén. Szegénykém mérhetetlenül szerelmes Kingába.
- Nem tudok már segíteni rajtatok. Ha szóba hozlak kerüli a témát, vagy olyan utálattal vagy fájdalommal beszél, hogy azt még hallgatni is fájdalmas. - Fintorgok az egyik beszélgetésünkre vissza gondolva. Pontosabban csakis egyszer beszéltünk Nándiról, de akkor sem mondott el mindent nekem Kinga. Ha Nándi nem lenne valószínűleg semmiről sem tudnék.
- Mindegy. - sóhajt fel szomorúan. - Milyen amúgy? - érdeklődik testvérem felől szeretettel a hangjában.
- Boldog. - itt megállok egy kicsit. - Boldog, de nem teljesen. Azt mutatja száz százalékig boldog, de tudom, hogy csak 97 százalékig. Valami nyomja a lelkét amiről én nem tudok. A minap pedig veszekedett Harryvel, de hamar kibékültek. - megint elkezdek táncolni miután befejeztem.
- Ha meg tudod mi is az a maradék három százalék tájékoztass róla. - nevet fel halkan. Jó hallani, hogy egy kicsit felvidítottam.
- Oké. - mosolygok, amit ő nem láthat. - Nem csinálsz semmi őrültséget, amíg távol vagyok, ugye? - kérdezem a biztonság kedvéért.
- Ne aggódj az eszem azért még a helyén van. - nevet még jobban.
- Hülye röhögésedet hallva kételkedem benne. - nevetek én is. Ezután le kellett tennünk, mert ő ment... tulajdonképpen nem tudom hova. Mindegy is. Nekem is lejárt az időm így megindultam "haza". Pontosabban Kingához.

- Sziasztok! - köszönök jó kedvűen amikor bemegyek.
- Meg kell szoknom még ezt az ikerséget. - kicsit összezavartan rázza fejét Liam amikor bemegyek a házba. Kingával csak összemosolygunk. Ez amolyan testvéri-összenézés volt.
- Tudtátok, hogy van medencétek? - jön be a hátsó ajtón Niall egyik kezével kifelé mutatva, a másikban pedig egy fagyi van.
- Igen. - bólogat Emily - Mivel a mi házunk már felfedeztük. - mosolyog.
- Nagyon késő van egy kis medencézéshez? - nézek telefonomra, hogy megnézzem az időt. Kilenc óra múlt.
- Édes, itt sosincs késő az ilyenekhez. - karolja át vállam Zayn. Mozdulatától kicsit elpirulok.
- Van bikinid? - fordul felém Kinga.
- Nincs. Vehetek tőled? - kérdem mosolyogva, mert már tudom melyiket fogom "ellopni" tőle.

- Persze. - vonja meg a vállát én pedig megindulok fel.
- De a fekete csini az enyém! - kiállt utánam.
- Oké. - kiálltok vissza. Amúgy sem azt akartam felvenni. Kicsit kellett csak keresnem a cuccai között már meg is találtam. Egyszerű kék volt, felső részén pedig egy lánc volt a "pánt". Elég szexi egy darab volt, ezért is ez volt a kedvencem.
Miután átvettem mosolyogva rohantam le. A többiek is kimentek már, de még mindig mindenki a napozó ágyakon üldögélt. Még a fiúk is. Ez furcsa volt, de hát engem még ez sem tart vissza. Kimentem, majd az ajtótól szaladtam neki a medencébe.
- Ágyúgolyó! - kiáltottam majd bele csapódtam. Mikor felbukkantam a vízből nevetve figyeltem a többieket. Kicsit eláztattam őket csobbanásommal.
- Most mondjam azt, hogy már megszoktam? - mosolyog Kinga, aki nem lett vizes ugyan is arrébb húzódott még időben.
- Zayn! Gyere, mondani szeretnék valamit. - mondom a hozzám legközelebb lévő embernek. Zayn mosolyogva guggol le mellém. Én sunyi mosollyal arcomon, megragadom a karját és berántom magam mellé. Csodálkozó arccal bukkan fel a víz alól.
- Tönkre vágtad a hajam. - fintorog egyet, de mikor bele túrok fekete hajába elmosolyodik. - Ezért meglakolsz asszony! - mondja amin én csak nevetek. A többiek bementek átöltözni így ketten maradtunk kint Zaynel a vízben. Magához rántott, átkarolta a vállam, majd lebukott velem a víz alá. Csodálkozva figyeltem ezeket még a víz alatt is. A víz alatt viszont olyan történt amire nem számítottam. Zayn szája még ha egy pillanatra is, de az enyémen volt. Csodálkozó arccal bukkantam ki a víz alól.
- Ez mi... - kérdem csodálkozva.
- Ne haragudj, tudom nem kellett volna! - zavartan vakarja tarkóját és kerüli a szem kontaktust.
- Nem, semmi gond, ne aggódj! - mosolygok rá, és megfogom kezét. Ő is elmosolyodik.
- Na, mi van ti is szerelmesek? - jön ki nagy mosollyal arcán Kinga. Én csak ráöltöm nyelvem Zayn azonban behúzza őt is a vízbe. Ezzel kezdetét vette a mi kis zárt körüli medencés bulink.

A zenék max hangerőn mentek, mi pedig hol a lakásban voltunk, hol a medencénél. Némi alkohol is előkerült a srácoknak köszönhetően.
- Uramisten Kinga! Ez a mi dalunk. - kissé spiccesen nevetek, amikor meghallom az egyik legkedvencebb dalunk.
- Tudom! - kezd el táncolni Kinga vigyorogva. Azt hiszem ő volt a legrészegebb közülünk. Bár... Ahogy elnézem Emilyt ő durvábban ivott. Felállok én is és Kingával elkezdünk táncolni. Nem lépéseket, csak a zenének átadva magunkat ringatjuk csípőinket, ezzel kicsit kínozva a srácokat. Kinga egyszer csak felkapott egy üveg whisky-t és jól meghúzza. Kissé csodálkozva nézem őt, még nem igen láttam a testvérem így. De végül vállat vonva én is meghúzom a nekem felajánlott alkoholt.
- Na, jó én ezt nem bírom. - áll fel Harry és magához rántja a nevetgélő Kingát. Magához préseli és úgy csókolja meg. Csendesen nevetve fordultam el tőlük, és egyedül táncoltam tovább.
- Ne már, direkt kínzol minket? - szól rám a kényelmetlenül fészkelő Zayn. A zene átváltott egy másikra pedig én ezzel is megvoltam elégedve. Felismerve a zenét lassan sétáltam Zaynhez gonoszan mosolyogva.
- Nem tudom, szerinted direkt kínozlak titeket? - kérdezem csípőmet tovább tekerve előtte. Hangom lágy, szexis és csábos.
- Minden valószínűleg! - ragadja meg csípőm.
- Nana! Mindent a szemnek, semmit a kéznek! - nevetve csapkodom kezeit, de erőtlen kezeimmel hiába. Végül el enged én pedig kicsit távolabb megyek és folytatom. Jobban tekerem csípőm miután ittam egy kicsit még. A már megszáradt bikinimbe vagyok még mindig csakúgy mint a másik kettő lány és a fiúkon sincs csak a fürdőgatyájuk.
- Kérlek! - Karok fogják a már alig mozgó csípőm, és forró leheletet érzek nyakamnál, amikor Zayn suttogva kérlel.
- Mit szeretnél Zayni? - fordítom el kicsit fejem és hátra nyúlva bele túrok hajába. Halkan kuncog becézését hallva.
- Téged. - leheli amint puszilgatni kezdi nyakam.
- Azért még dolgoznod kell egy kicsit. - suttogva beszélek én is és lehunyom szemeim.
- Akarlak. Most. - puszilgat továbbra is. Nem tudom, hogy ha nem ittam volna ennyit, akkor is csak kuncognék ezen, de nem számít.
- Nem. - rázom meg fejem.
- Kérlek! - kezével kicsi köröket rajzol hasamon.
- Nem Zayn! - mondom határozottan. Zayn felsóhajt és abba hagyja a puszilgatást.
- Hm, akkor majd máskor. - nevet aranyosan felembe.
- Most viszont - távolodom el tőle, és elbotorkálok az alkoholos asztalhoz. - Élvezem a szingliséget és iszok! - mondom ezt már hangosabban majd meghúzom az egyik kis poharat, amiben nem tudom már mi volt.
- Hát, te hülye vagy! - nevet rajtam Louis.
- Tudom, de élvezem! - tartom fel a Kingától elkunyizott whisky-t és bele iszok.
- Tőlem örökölte. - mondja Kinga majd koccintunk az üvegeinkkel. Utána Kingával újra elkezdtünk táncolni.
- Én ezt nem bírom tovább nézni! - áll Kinga elé Harry, majd felkapja ölébe Kingát. Ő Harry dereka köré fonja lábait és megcsókolják egymást. Ezután felmennek az emeletre. Nem, nem akarom tudni mit csinálnak most, de mindenki tudja szerintem. Emily társult hozzám és táncoltunk. A csaj még durvább, mint józanon.
Egy idő után Liam, Louis és Niall kidőlt bent a házban. Pontosan nem tudom hol, de ha tudtam volna se értem volna fel ésszel. Emily és Kristóf is felmentek az emeletre, de a lány állapotát nézve csak aludtak szerintem. A medencében az egyik szivacs ágyon feküdve néztem az eget, alkoholos üveggel a kezemben. Már nem igen tudom mi volt az.
- Hát te Hercegnő? - kuncog Zayn az egyik napozó ágyon kifeküdve.
- Várom a hercegem. - nevetek fejemét félig felé fordítva. Zayn felkelt, majd miután beszállt a vízbe mellém úszott.
- Add azt ide. - nyújtja kezét az üvegért, amit én oda adok neki. - Kicsit sokat ittál édes, nem gondolod? - kuncog rajtam, én pedig kiöltöm rá a nyelvem.
- Mit szólnál hozzá, ha kijózanítanálak? - kaján vigyor terül el arcán.
- Köszönöm, de inkább maradok részeg. - fordítom el fejem.
- Tudod... Örülök, hogy megismertem Kingát. - Felvont szemöldökkel nézek vissza rá. - Ezáltal téged is megismerhettelek. - teszi hozzá, amitől nekem mosolyognom kell.
- Aranyos vagy! - túrok bele kicsit fekete hajába.

                                                                                * * *

Fejfájással keltem fel. Ami még a tegnap este után oké is lenne. Viszont a mellettem fekvő fekete hajú srác, aki derekamat öleli álmában, az már kevésbé. Kb. az este háromnegyede kiesik. Elnézve magunkat kétlem, hogy bármi is történt volna. Közelsége és összegabalyodott lábaink kicsit más jelekre utal.
Óvatosan, hogy ne ébresszem fel Zaynt, keltem fel mellőle és indultam meg a földszintre lábujjhegyen. A ház még csendes vagyis nincs fent senki csak én. A konyhánál a pulton alvó Niall-el találtam szembe magam. Úgy értem, nem teljesen feküdt rajta, csak felsőtestével. Liam a kanapén, mellette a földön Louis aludt. A házban pedig összevissza alkoholos üvegek hevertek. Kinéztem az üveg ajtón és a medence mellett is találtam italok üvegeit. Ez megmagyarázza a fejfájást. Fáradt vagyok ezért vissza megyek az újdonsült szobámba. Zayn még mindig édesen aludt. Vissza másztam mellé, mire ő elkezdett mocorogni kicsit. Ébredezni kezdett.
- Css, aludj még. - suttogok, arcát gyengéden megsimítva. Zayn megragad és szorosan húz magához. Nem ellenkezem ölelésétől, helyette kezemet rárakom rajtam pihenő kezére és lehunyom szemeim.
- Hercegnőm. - suttogja alig hallhatóan. Megszólításán elmosolyodom és jobban hozzá bújok.
- Fent vagy Édes? - suttogva kérdi.
- Igen. - felelek mosolyogva. - És fáj a fejem. Úgy nagyjából mi történt tegnap este? - kérdezem és megint megpróbálok vissza emlékezni.
- Mire emlékszel? - kicsit mintha szomorú lenne a hangja.
- Kingával elkezdtünk táncolni, ittunk és nagyjából ennyi.
- Hát... Miután olyannyira tekergetted az imádni való csípődet, táncoltunk, iszogattunk, és beszélgettünk egy kicsit. - nevet csendesen nyakamnál.
- Ugye nem feküdtünk le? - fordulok felé félig, rémülten.
- Kértelek rá, de végül mikor azt mondtam majd máskor, te nem feleltél rá. Reménykedem benne, hogy ez egy igennek számít. - puszilja meg nyakam. - Aztán a testvéred és Hazza elmentek szobára, Niall kajálás közben kiütötte magát, Liam és Louis pedig a nappaliban aludtak el. Emily és Kristóf is felmentek. Majd maradtunk csak mi. - csendese megint felnevet és ismét kapok egy puszit nyakamhoz. És elkezdtem józanodni utána.
- Innen már emlékszem. Az viszont kiesett, hogy, hogyan kerültünk fel a szobába. - összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé.
- Hát az nekem is. - nevet fel. - Sikerült rávenned, hogy megigyunk még egy whisky-t szóval nem tudom. - vonja meg vállait.
- Wáo. Sikerült rávennem a nagy Zayn Malikot, hogy igyon velem whiskey-t és utána még velem is aludt. Mivel érdemeltem ki, hogy az a srác akiért öt éve sóvárgok a képernyőn keresztül, most mellettem fekszik? Egy szál bokszerban. - fordulok teljesen felé nagy mosollyal az arcomon. Kinyitja eddig csukott állapotban lévő szemeit és rám néz.
- Hm hízelgő, hogy tizenkét éves korod óta utánam sóvárogsz.  - pimasz mosoly terül el arcán.
- Hm hízelgő, hogy itt fekszel mellettem. - suttogom közelebb hajolva arcához, eközben kezemmel végig simítok egészen nyaka aljától, kockás hasáig. Igen, határozottan izmos, kockás.
- Örülök, hogy most találkoztunk és nem négy éve a koncerteteken, amin voltam. - nevetek csendesen, vissza gondolva a tizenhárom éves énemre.
- Voltál koncertünkön? - csodálkozik el egy pillanatra.
- Még szép. - nevetek bólogatva kezem pedig még mindig mellkasára tapad.
- És miért is örülsz, hogy nem akkor találkoztunk? - néz rám azzal az aranyos mosolyával.
- Először is tizenhárom évesen is jól néztem ki, de nem annyira mint most. - egy önelégült mosoly terül el arcomon. - Másodszor pedig te akkor voltál tizenhét éves. Akkor azért az a korkülönbség túl nagy lett volna. - Zayn eközben egy hajtincsemmel játszadozik.
- És megoldható, hogy most már ne legyen túl nagy a kor különbség? Már mint téged nem zavar, hogy én vagyok 22 te pedig csak 17, ami valljuk be még igen csak tini. - néz szemeimbe.
- A te hülye fejedhez pont megfelel egy tini. - forgatom szemeim.
- Egy szexi, dögös tini. - mosolyog rám pimaszan.
- Áá szóval csak a dögösségem miatt kellek? - játszok sértődést, ami színészi tehetségem miatt elég élethűre sikerült.
- Nem, dehogyis! Ne hara...
- Nem haragszom, te buta. - nevetve szakítom félbe és adok puszit az arcára. - Na, és szerinted miért is kéne egy tininek egy olyan vén trotty, mint te? - húzom az agyát, de azért mosolygok.
- Mert ez a vén trotty a kedvenc bandádból a kedvenced. - néz rám kiskutya szemekkel, amiket annyira szeretek.
- Ezt honnan veszed? - kérdezem tőle.
- Nem így van? - kérdez vissza.
- A kedvencem Louis. - rázom meg a fejem - Az ő hangját szeretem a legjobban. Viszont te is mindig a kedvencem voltál. Nem tudom miért. - vonok itt vállat - Talán a szép szemeid miatt. - nézek barna íriszeibe mélyen, mire Zayn végre elmosolyodik.
- Olyan aranyos vagy! - puszilja meg homlokom. Én is ezt mondtam neki tegnap este.
- Menjünk le. Ha jól hallom a többiek is felkeltek már. - mondja majd fel kelek az ágyból. Nyújtózkodom egyet, és miután ezt megtetten felvont szemöldökkel nézem a még mindig ágyban fekvő, nagyon mosolygó fiút.
- Nem jössz? - kérdezem meg.
- Nem. - rázza fejét még mindig mosolyogva. - Túl jó a műsor. - teszi hozzá, majd nekem leesik. Még mindig bikiniben vagyok és nyújtózkodtam. Nem vagyok szégyenlős, ezért is csípőre tett kezekkel fordulok felé. Megnyalja ajkait és úgy mér végig.
- Élvezd ki, mert nem fogsz többször így látni. - gonoszan mosolyogva mutatok végig magamon. Zayn közelebb jön és magára ránt.
- Dehogynem. - suttogja fülembe miközben rajta fekszem. Majd hirtelen érzem, hogy bikinim felső részének hátul a kapcsa már nincs becsatolva.
- Zayn! - mondom kicsit rémülten. Oké, hogy oda meg vissza vagyok érte csakúgy, mint énekesért, barátként, de ennek nagyon nincs itt az ideje.
- Nyugalom Kitti. - suttogja fülembe, majd kicsit felnevet és visszacsatolja.
- Ez meg mire volt jó? - ülök fel dühösen miután megbizonyosodtam róla, hogy visszacsatolta.
- Kíváncsi voltam a reakciódra. - vonja meg vállait.
- A reakciómra? - hangom dühösségem miatt egy szinttel magasabbra csúszott. - Még is mit hittél? Hogy majd ha kicsatolod a bikinim én rögtön lefekszem veled? - állok fel és összefonom karjaim magam előtt.
- Nem ez volt a célom. Csak szimplán, hogy mit szólsz hozzá. - áll meg velem szembe.
- Rohadék vagy, tudod? - kérdezem rezzenéstelen arccal.
- Tudom. - húzza ajkait féloldalas mosolyra. - De neked pont ez tetszik. - von magához, de én elfordítom fejem tőle. Persze, hogy ez tetszik benne, de ezt nem fogom bevallani neki.
- Kérlek, Kitti. - hangja szomorú lesz, amire már oda kapom fejem. Magasabb nálam szóval, hogy szemeibe tudjak nézni, fel kell emelnem fejem egy kicsit.
- Akkor is rohadék vagy! És hülye. - csapom homlokon egy kicsit.
- És neked akkor is tetszik ez. - önelégült mosolya megint elterül arcán.
- Persze, hogy tetszik. - forgatom szemeim mosolyogva. Homlokon puszil majd megindul az ajtó felé. Utána nézve, alsó ajkamba harapok (elszoktam ezt Kingától) és úgy nézek utána.
- Mi az? - kérdi mikor rájön, hogy mennyire nézem őt.
- Csak arra gondoltam mennyi álmom is teljesült pár nap alatt. Ráadásul azt néztem, hogy nem photoshopoltak e téged a képeket vagy videókon. De rá jöttem, hogy nem. - ajkamat harapdálva figyeltem, hogy közelebb jön hozzám.
- Menjünk le, mielőtt tényleg felavatnánk ezt az ágyat. - suttogja fülemhez hajolva.
- Mint mondtad te is tini vagyok. Vannak általános félelmeim, amiket nem ártana ha nem minden mondatodhoz kapcsolódna. - határozottan mondom, pedig belül egy kicsit félek ettől.
- Rendben, sajnálom. - néz rám kölyök kutya szemekkel. Elmosolyodom és egy puszit adva neki megyünk le. A konyhában a többiek is ott voltak és egyikük sem tűnt túl fittnek.
-Pá...
- Ha ki mered mondani én lelőlek! - szakít félbe Kinga.
- Pálinkás jó reggelt! - hadarom el majd vigyorogva fordulok Kinga felé.
- Ez a második eset, hogy másnap miután ittunk ilyet mondtál. Emlékszel legutóbb, mivel kínoztalak mikor így köszöntél? - vonja fel egyik szemöldökét és gonoszan mosolyog.
- Ne merd! - teszem fel ujjam.
- Nem teszem meg, egy feltétellel. - alkudozik - Jártok? - utal Zaynre és rám és átváltunk magyarra.
- Az gáz ha nem tudom? - kérdem elhúzott szájjal.
- Igen, az határozottan gáz. - nevet kicsit lesajnálóan Kristóf, akinek kezében egy bögre van kávéval.
- Tök mindegy csak valaki adjon kávét. - mondom immár angolul közben sóhajtva ülök fel Emily mellé.
- És tubicáim mit csináltatok miután mi elmentünk aludni? - kérdi Emily.
- Megittunk egy üveg whisky-t majd elmentünk aludni. - vonom meg a vállam.
- Ki, mire emlékszik? Mert én semmire. - nevet fel Louis Niall pedig egyetértően bólogat mellette.
- Meddig van meg? - kérdezi Kristóf tőlük.
- Hát... Nekem addig, hogy Kitti olyan szexin táncolt, aztán bejöttem kajálni, ittam és ennyi. - mondja Niall.
- Mert utána bealudtál. - nevet rajta Liam. - Louisal együtt. - folytatja.
- Te mikor ütötted ki magad? - kérdi ásítva Emily.
- Nem ittam annyit, mint ti szóval miután Louis elaludt a kanapén és legurult róla, én felfeküdtem a helyére és elaludtam. - vonja meg vállait Liam.
- Ma nem kell bemennetek a táncot tanulni? - kérdi hirtelen Harry. Emily fájdalmasan nyögött és fejét a pultra ejtette.
- Egyikünk sincs olyan állapotban, hogy táncoljunk. - fájdalmasan mosolyog Kinga. Kinga elkezdett mindenkinek csinálni kávét, akinek eddig nem volt, mi pedig addig szenvedtünk. Louis és Niall a nappaliba mentek, hogy tévét nézzenek, Liam pedig fejét a pultra hajtva aludt azt hiszem. Harry Kingát hátulról ölelve állt, Kinga pedig Harry mellkasának dőlt. Emily Kristóf ölében szenvedett. Kétségkívül ő ivott a legtöbbet.
Én csak ültem és néztem ki a fejemből. Ezért is nem vettem észre, hogy Zayn mögém jön. Arra viszont már felfigyeltem, hogy egyszer csak átölel hátulról, és bele puszil nyakamba.
- Jártok? - kérdi Kinga újból.
- Nem tudom.
- Kérdezd meg.
- Az tök gáz lenne, maradj már!
- Hogy-hogy nem tudod?
- Nem beszéltük, hogy járunk vagy sem. És...
- És?
- És még nem is csókolt meg.
- Még nem csókolóztatok? - döbben le teljesen.
- Nem. Szerinted ilyenkor most mi van?
- Könyörgöm Zayn, mond már meg, hogy jártok vagy sem, mert ha tovább folytatják én bele halok. - fogja fejét Kristóf. Gondolom ő sem volt teljesen józan tegnap.
- Erről tudtatok ennyit beszélni? - nevet csendesen Harry.
- Lányok vagyunk. - vonja meg vállát Kinga. - Mindenről tudunk beszélni. - adja meg a választ.
- Visszatérve rátok. - néz ránk Kinga. - Jártok? - teszi fel a kérdést immár harmadjára csak ma.
- Nem tudom. Járunk? - néz rám érdeklődve Zayn.
- Ha tudnám valószínűleg nem beszéltem volna ennyit Kingával. - forgatom szemeim.
- Na, amíg ti ezt megbeszélitek megyek valami normális külsőt ölteni magamra. - indul meg az emeletre Kinga és magával húzza Harryt. Jelentőség teljesen néz Kristófra, mivel Emily egy ideje már nem figyel.Liam pedig hortyogva aludt.
- Mi meg... Csak szimplán megyünk. - vonja meg vállát Kristóf és Emilyvel elmennek.
- Járunk? - kérdi meg érdeklődve Zayn.
- Nem tudom. - rágom alsó ajkam.
- Hogy-hogy egyikünk sem tudja? - ráncolja szemöldökét Zayn.
- Hát... Nem beszéltünk erről, nem történt semmi, és még csak nem is csókolóztunk. - vonok vállat.
- Nem csókolóztunk még? - csodálkozik el Zayn.
- Nem. - rázom fejem. És bár legszívesebben elpirulva hajtanám le fejem, pirulás nélkül nézek egyenesen szemeibe.
- Totál úgy emlékeztem, hogy megcsókoltalak tegnap. - néz el a semmibe, gondolkozva.
- Én nem tudok róla. - rázom fejemet.
- És... Járnál velem? - kérdezi aranyosan mosolyogva.
- Beszéljük meg ezt akkor amikor kevésbé vagyok másnapos, és a fejem se fáj ennyire. - mondom ő pedig bólint egyet.
- Basszus, hogy ti milyen bénák vagytok. - fejét rázva jön hozzánk Emily. - Édeseim. - karolja át Zayn és engem is. - Hulla fáradt vagyok és másnapos. Ráadásul öt percen belül menni fogok hányni. De még így is látom, amit ti nem. Te - néz Zaynre - szereted őt. Te - fordul most felém - szereted őt. Vagy legalább is rajongsz érte, de hamarosan úgy is szerelmes leszel belé. - legyint egyet. - Akkor mi itt a gond? - tárja szét karjait. - Ha most megbocsájtotok, megyek kihányom magam. - mondja és már rohan is.
- Van valami igazság abban amit mond. - néz szemeimbe Zayn.
- Mégis azért a napvégéig átgondolhatnám? - nézek szemeibe most először szégyenlősen.
- Természetesen. - bólint majd puszit adva arcomra mosolyogva távozik. Gondolkozom, gondolkozom de semmire sem jutok. Egyszerűen nem tudom.
Hát ez szuper.

63.Fejezet - Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

 Sziasztok Drágák! Meghoztam egy újabb részt, ami kicsit valahogy nekem bonyolultabbnak tűnik. Nem tudom miért, lehet csak azért mert én írtam, vagy mert a betegség miatt az agyam is lustább lesz. Nem tudom, de remélem azért nektek tetszeni fog. De így visszaolvasva nincs benne semmi bonyolult, csak hát na. Tiszta értelmes vagyok. Egy jó tanács: Ha megijedtek egy kedves kutyától, ami mögüled bukkan fel és megnyalja a kezed, akkor a topjoy-os üdítő üvegeteket ne ejtsétek el ijedtségetekben, mert ennek több oka is van. Az első, hogy a kutya megijed. A másik, hogy a barátnőd majd szét pukkad a röhögéstől. A harmadik pedig, hogy attól hogy már kezd sötétedni akkor, attól még van egy-kettő ember a faluban és hülyének néznek.
Nos, miután levázoltam a: "Miért-ne-ejtsünk-el-üveget-egy-kutya,-a-barátnőd-és-néhány-ember-társaságában" programot hagynálak is titeket olvasni. :D
Jaj, tényleg majd nem elfelejtettem. Mivel ez nem igazán eredeti One Direction Fanfiction csak főbb szerepet kapott az 1D, ezért nem fogok ódákat zengeni, hogy Harry így, Harry úgy. Ezt most csak azért mondom/írom mert ma van a születés napja. Na, de ha már szerepel a történetben hozzá teszem. ;)
Boldog Szülinapot Harry Styles. <3 :D ;)
Bár igazából ezt nem értem, hisz' tuti nem fogja ezt elolvasni meg semmi, de hát azért csak az udvariasság, illetve kedvesség kell néha. :)
Puszii Mindenkinek! <3

-Zene-

63.Fejezet - Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

- Persze, szívesen. - mosolyogva bólogat Kitti.
- Ez által több ideig is maradsz. - mondja még Emily. Ahogy ezt kimondja Zayn szemei megcsillannak.
Kicsit szét széledtünk ez után. Emily Kristóffal elmentek, csak úgy mint Zayn és Kitti. Niall elment elintézni Kittinek a dolgokat, Louis pedig Eleanorral találkozik.
Kettesben maradtunk Harryvel.
- Tudod mire gondoltam? - kérdezi huncut mosollyal. Ölébe von, és hajamat arrébb söpri, így hozzáfér nyakamhoz amit elkezd csókolgatni.
- Mire? - hangomat hirtelenjében elvesztem és csak suttogni tudok.
- Hát, először is felmehetnénk a szobádba aztán... - itt megcsókol, majd ölébe kapva felvisz. Lábaimat ösztönösen fonom dereka köré.
- Aztán? - mosolyogva kérdezem tőle.
- Aztán elmennénk egy... hm azt hiszem vacsorázni. - látszik rajta, hogy nehezen mondja ki, mint amire eredetileg gondolt.
- Vacsorázni? - kérdezem mosolyogva.
- Romantikázni. - javít ki mosolyogva.
- Romantikázni... - emésztem meg hangosan amit mondott. Persze, ezzel csak szívatom a fejét. Szegénykém...
- Randizni. - nyögve mondja ki ezt az egy szót. Azt hiszem sosem tudom meg miért fájdalmas neki ezt kimondani.
- Miért rossz neked ezt kimondani? - játszadozom hajával, zöld szemeibe elmélyedve.
- Nem rossz csak... - elhúzza száját és inkább megvonja vállát.
- Csak? - vonom fel szemöldököm és mivel már a szobámba vagyunk letesz a földre. Kezeim mellkasán pihennek finoman.
- Miért érdekel annyira? - csattan föl, ami meglepett.
- Miért ne érdekelne, ha egyszer a barátom vagy? - kérdezem nyugodtan. Gondoltam ha én megőrzöm a nyugalmam akkor ő is nyugodtabb lesz.
- Igen, az vagyok. De ez nem rád tartozik! - szinte már kiabál velem.
- Miért nem? - eresztem le karjaim róla és úgy nézek fel rá.
- Csak mert, és kész! Nem kell tudnod mindenről! - kiabálja, és ez már engem is feldühít. De nem mutatom ki.
- Ne kiabálj velem! - mondom idegesen, mert nem megy annyira, hogy leplezzem idegességem.
- De igen kiabálok! - kiabál még mindig. - Miért nem tudod megérteni, hogy ehhez semmi közöd? - túr bele idegesen hajába.
- Miért nincs hozzá közöm? Mert másnak szoktad mondani? Vagy nem, de még sem mondod ki, mert nem is szeretsz igazán, csak játszol velem is? - vonom kérdőre, feljebb emelve hangom.
- Ezt most te sem mondod komolyan. - nevet lesajnálóan.
- Nem tudom Harry, nem tudom! - hisztérikusan túrok hajamba.
- Menj a francba hülye liba! - megfordul és dühösen elmegy. Csak állok mereven, amíg meg nem hallom, hogy lent is csapódik az ajtó. Amint ez meg történt, könnyek csurognak végig arcomon. Szorosan lehunyom szemeim. Nem akarok sírni! Összetörve, furcsa fájdalommal mellkasomba, és sírva ülök le az ágyra.
Hallottam, hogy valaki megjött. Az ajtómhoz rohantam és bezártam. Nem akartam senkivel sem találkozni, beszélni, vagy egyéb kommunikációhoz folyamodni. Aztán befeküdtem az ágyba, és úgy sírtam tovább, csendesen. Utálok veszekedni főleg ha azt egy közeli hozzám tartozóval tettem. És hát van egy olyan érzésem, hogy ez amolyan "utolsó-szavak" féle volt a végén.
"Menj a francba hülye liba!" 
Hát, szép kis szavak mit ne mondjak...
Csak sírtam, és sírtam majd elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, amikor kopogtak az ajtón.
- Nem érdekel ki az, hagyjatok békén! - szóltam ki rekedtes hangon.
- Kinga engedj be! - szól Kitti csendesen. - Mi történt? - kérdi, de nekem eszem ágában sincs beengedni. Senkit.
- Semmi, csak hagyjatok! Kérlek! - szólok ki és megint csurognak a könnyek a szememből. Nem hallok több hangot az ajtó mögül ezért újra lehunyom szemem. Az álom megint elfog pár percen belül, de kicsit később megint felkelek. Hallom, hogy valaki kiabál valakivel. Majd a hangok közelebbről szólnak.
- Akkor bemászol az erkélyen, engem nem érdekel! - kiabálja valaki, de az már nem tudom ki. Nem figyelek, de pár perc múlva kattan a zár az ajtóban. Az meg, hogy lehetséges? Nem nézek fel, csak azt tettetem, hogy alszom.
- Hogy mekkora egy pöcs vagyok! - hallok egy ismerős kétségbe esett hangot, suttogni.
- Ezzel nem vitatkozom. - szólok csendesen és kinyitom szemem. Harry az ágyam mellett lévő fotelben ül, térdeire könyökölve arcát pedig tenyerébe temeti. Mikor megszólalok ijedten néz fel.
- Sziszi! - vékonyodik el hangja - Annyira sajnálom, ne haragudj! Nagyon bunkó voltam, tudom. - térdel le mellém az ágyra. Csak nézek rá rezzenéstelen arccal. Nem tudom, mit gondoljak.
- Csak azt nem értem miért. - mondom és látom Styles arcán a megrendülést.
- Te... te ezt nem értheted. - temeti arcát tenyereibe.
- Csak próbáld meg elmagyarázni. - nézem amint felemeli fejét és megrázza fejét, ezáltal arcába hull néhány göndör hajtincse.
- Nem felejthetnénk el inkább? - kérdezi reménykedve, de én megrázom a fejem.
- Tudnom kell Harry ahhoz, hogy megbízhassak benned, hogy amit érzel igaz-e. - csak suttogni tudok, nem tudom  miért.
- Sziszi. Kicsim, kérlek! Tudod, hogy nem hazudnék ekkorát, és nem ilyen témában, amivel megbánthatlak! - szemeimbe néz és próbálja magát erősnek mutatni, de nem megy neki. Látom.
- Igen, de azt is tudom, hogy te Harry a nőcsábász fajta fiúk közé tartozol. Amikor megismertük egymást látszódott a viselkedésedből, és nekem is van szemem. Olvastam már cikkeket rólad, tudom milyen vagy. - kicsit nagyobb lesajnálás van hangsúlyomból, mint kéne. Harry arcán hirtelen dühöt fedezek fel, de pár másodperc múlva már inkább fájdalmat, szomorúságot.
- Érzékeny pontra tapintottam, nem igaz? - kérdezem alsó ajkamba harapva.
- Egy kicsit. - nevet kínosan. Ekkor be állt egy hirtelen kínos csend, amit látszólag egyikünk sem akart megszakítani.
- Nem voltam mindig ilyen. - suttogja pár perc múlva. Értetlenül kapom fejem hozzá, de ő csak kezeit nézi.
- Mi? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel. Sehogy se tudom, mit is akart ezzel kifejezni.
- Nem voltam mindig ilyen csajozós. Igazából sem vagyok annyira, mint azt a média megírja. Ez csak amolyan... - keresi a szavakat, de nem megy neki így segítek.
- Álca. - találom ki ő pedig bólogat. Megint beállt a kínos csend, de most én törtem meg ezt.
- Nem vagyok hülye liba! - motyogom, kerülve tekintetét, vagy hogy egyáltalán rá kelljen néznem.
- Nem gondoltam komolyan! - mondja halkan. Hangja meg-meg remegett egyetlen mondata alatt.
- Nem érdekel. - rázom fejem. Nem érdekel a magyarázata, vagy mondani valója mert már tudom mit választok. Megbocsátok vagy még sem?
Megdörzsöli arcát majd feláll és elindul ki a szobából.
- Styles? - szólok utána rekedt hangon. Lassan fordul meg és néz könnyektől csillogó szemeivel rám. - Én nem...
- Értem én. - szól közbe mondandómba, fejrázással.
- Én nem akartam... - kezdek bele megint, de most is közbe szól.
- Erre nincs szükség Sziszi. - szinte már könyörögve kér.
- Végig mondhatom? - emelem meg a hangom egy szinttel. Szavakkal most nem igazán tudnék hatni rá, ezért is kelek fel és megyek hozzá. Megcsókolom, amit ő szívélyesen viszonoz.
- Ez most mi? - kérdi kínosan nevetve.
- Nem egyértelmű? - mosolygok rá. Megint megcsókolom, közben bele túrok hajába.
Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?

/Kitti szemszöge/

- Szerintetek kibékültek? - kérdezem a kanapén ülve.
- Óóó biztos vagyok, hogy kibékültek már. - legyint Emily mosolyogva. - Zayn lennél olyan drága és szórakoztatod Kitti? Nekem el kell mennem. - mondja még, mire Zayn boldogan, és hevesen bólogat.
Emily elment mi pedig Zayn-el kettesben maradtunk. Igazán aranyos srác és az is imponál, hogy ő Zayn Malik, de vagy egy igen csak nagy gond. Nem vagyok belé szerelmes.
- Mi lenne ha elmennénk valahova? - Ő látszólag szeret velem lenni, vagy csak szimplán kedves.
- Hova? - kérdem mosolyogva.
- Sütizünk egyet. - csillannak fel szemei. Előjött gyermekded lelke.
- Oké. - egyezek bele mosolyogva.
Zayn elvitt egy cukrászdába, ahol ő választott nekem süteményt, ugyanis én nem tudtam dönteni.
- Na milyen? - mosolyogva várja reakcióm a finomságra.
- Fantasztikus. - mosolyodom el én is.
- Mint te. - mondja én pedig elpirulok.

- Hova megyünk? - sokadszorra kérdezem már Zayn-t de még mindig semmit nem mond.
- Majd meglátod. - és végig ugyan ezt a választ adta.Végül egy nagy épülethez vezetett, ahol a legfelső szintre mentünk, pontosabban a tetőtérre. Ott egy gyönyörűen megterített asztal fogadott, az asztalon finomabbnál finomabb desszertek várakoztak.
- Wáo. Ezt mikor sikerült megcsinálnod? - kérdem mosolyogva. Helyet foglalok az egyik széken ő pedig velem szembe.
- Az legyen az én titkom. - kacsint játékosan, ami bevallom tetszik.
Rengeteget beszélgettünk ami szuper volt.
- Úgy hallottam én vagyok a kedvenced. - kérdi kis idő után önelégülten vigyorogva.
- Ez így van. - bólintok magabiztosan mosolyogva, ami láthatóan zavarta egy kicsit. Gondolom azt várta majd elpirulok. Nem az a fajta lány vagyok.
- Miért? - összekulcsolt kezeivel az asztalon könyököl, arcát pedig kezein pihenteti.
- Tetszik a hangod. - és mérhetetlenül helyes vagy. De persze ezt csak gondolatba tettem hozzá.
- Csupán csak ennyi lenne? - kihívóan mosolygott. Játszani akar? Hát, rendben.
- Többnek kéne lennie? - hangom csakúgy mint az övé játékosan hangzik, és fejemet én is kezeimre támasztom, mint ő.
- Többre számítottam. - válaszol kicsit lebiggyesztett ajkakkal.
- Hm, talán még a szemeid miatt. - mondom tettetett gondolkodás után.
- A szemeim? - őszinte meglepettséget látok arcán, de próbálja egy mosollyal fedezni azt.
- Szépek. Nagyon szeretem ha valakinek olyan barna szemei vannak, mint például neked. - bólogatok megerősítést adva annak amit mondok.
- Szeretnéd őket közelebbről megvizsgálni? - hangja rekedtes, ezzel is jelet adva milyen pimasz kedvében van. Mérvet adva kérdésének pár centit közelebb hajol.
- Nem, köszönöm. Inkább maradok a süteményeknél. - dőlök hátra mosolyogva - Tudod, egy ideig elegem van a fiúkból. A sütemények legalább nem hagynak el, nem csalnak meg szóval lényeg a lényeg, hogy veled maradnak. - mosolyom immár keserű mosollyal arcomon.
- Akkor javasolnék még süteményeket. - dől hátra ő is mosolyogva. Újra előre hajol és tányéromra még rárak hat sütit.
- Tudod ám ezeket nekem le is kell mozognom igen erősen. - fonom össze karjaimat magam előtt, és mosolyogva nézek, hol szemeibe, hol a sütikkel teli tányéromat.
- Van egy jó ötletem, hogyan segíthetnék ebben. - kaján mosoly terül el arcán.
- Hogyan? - hajolok közelebb most én.
- Gyere. - áll fel és tartja kezét. Kezére pillantok majd vissza arcába. - Na, gyere már. - noszogat aranyos mosollyal arcán. Viszonzom a gesztust és elfogadom kezét. Sétálunk pár métert, amikor egy nagy hangfalat pillantok meg tetején egy laptoppal.
- Válassz! - engedi el kezem amikor mellé sétálunk. Nem értettem mit is akar pontosan, de tettem amit kért. Kiválasztottam azt a zenét amire régen annyira szerettem táncolni. Skylar Grey hangja különösen tetszett, és pár hónapja ki is találtam egy koreográfiát rá. Természetesen senkinek sem mutattam eddig. Az alap a Balett, viszont van néhány mozdulat ami már hip-hop-ot is tükröz. Az egész szerintem jól sikerült.
Elindult a zene, de még meg kellett várnom, hogy az ének is megkezdődjön. Ezután elkezdtem táncolni. Imádtam az egészet, hiszen volt benne jó néhány merészebb mozdulat is. Lehunyt szemekkel csináltam az egészet, egyszerűen már az izmaimban vannak az ismerős mozdulatok. A vége felé volt, hogy amikor az egyik forgás volt, két erős kar fogott körbe és egy mellkasnak csapódtam. Szemeim még mindig lehunyva voltak úgy döntöttem fejemet mellkasának, amin kezeim is pihentek, eközben ide-oda ringatóztunk tánc gyanánt. Az ő kezei derekamat ölelték így is magához közelebb tartva. Lassan a zene végéhez közeledtünk volna, de ha jól vettem észre akkor ez egy megmixelt fajta volt, ami hosszabb az eredetinél, de semmivel sem gyorsabb.
Úgy érzem beteljesült egy álmom. Zayn Malik itt táncol velem egy romantikus tetőtéren, amit ő rendezett be nekünk a mai délutánra, illetve estére. Ha minden igaz még egy csókot is kiakar csikarni a mai estéből.
Mintha csak kiolvasta volna gondolataim, egyik kezével gyengéden felemelte államnál fogva a fejem, mélyen szemeimbe nézett és úgy közelített fejem felé.
- Tudsz róla, hogy nem leszek egy éjszakás kaland? - suttogom makacsul szemeibe nézve. Pedig nagy a kísértés, hogy ne nézzek ajkaira, amik oly' puhák lehetnek.
- Nem akarlak egy éjszakás kalandnak. - suttogja ő is. Zayn már kevésbé olyan kitartó, mint én, szemei folyton ajkaimon van.
- Kedvellek Kitti. - Leesett állal nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy ezt pont ő mondja majd nekem.
- Te... Kedvelsz... Engem? - dadogok a döbbenettől.
- Miért olyan hihetetlen ez? - simítja ki arcomból egy barna tincsemet, és mosolyogva figyeli reakcióm.
- Mert én csak egy egyszerű rajongó vagyok, míg te Zayn Malik. - keserűen mosolygok. Ez egy szempontból így is van. Egy másikból viszont teljesen máshogy.
- Csak ezt látod ebben az egészben? - szomorúan és csalódottan kérdezi - Csak annyit látsz, hogy Zayn Malik vagyok a kedvenc híres bandádból? - hangjában némi lesajnálást is észre veszek.
- Nem, dehogy is. - mosolyogva fogom két tenyerem közé arcát. - Ezt is látom. Viszont azt is látom, hogy egy helyes, aranyos, kedves srác áll előttem aki az imént mondta, hogy kedvel engem. Egy srác, akiről úgy tudom szeret csajozni, ezért is félek bele kezdeni egy újabb dologba. Főleg úgy, hogy alig ismerem személyesen ezt a bizonyos srácot. - végig szemeibe nézve beszélek. Ráfejti arcán nyugvó kezeimre az övéit és úgy szólal meg.
- Szeretném megpróbálni. Bebizonyítani, hogy igenis képes vagyok egy komoly kapcsolatra, azzal akit kedvelek.
- Várjuk meg amíg a "kedvellek"-ből "szeretlek" lesz. Addigra én is remélhetőleg megtudok bízni egy fiúban úgy, hogy ne féljek, hogy esetleg megcsal. - ajánlok egy szerintem ésszerű ötletet.
- Rendben. - mosolyogva suttog, és boldogan bólogat.
Boldogság, szomorúság majd újabb boldogság. Akkor, hogy is van ez?