60.Fejezet - Csupán "csak" ennyi.

Sziasztok Drágák! Megírtam a részt, ami kb ugyan annyi időbe telt, mint kikeresni a tökéletes képet hozzá. Vagy is majd nem két és fél óra.
Ebben a percben fogom kinyírni bátyámat, mert most kapcsolta be By Alex Kedvesem című számát, ami most sikeresen a fejembe ragadt..
De visszatérve a történethez... :) A rész Szivárványnak valószínűleg nem fog tetszeni. ;) Előre is Sorry. :D <3 Nada Orsulics-nak pedig köszönöm az ötletet, átgondolva a dolgot így valóban jobb! :) <3
A zene amit hozzá csatolok A szürke ötven árnyalata című könyv, most készülő filmjéhez készítették, és úgy éreztem ez a zene tökéletes lesz. Nem néztem meg magyarul a szövegét, sőt még angolul sem, de a dallamba bele szerettem! A filmbe pedig még inkább és már nagyon várom, hogy kiadják. :) A könyv első részét teljesen lusta vagyok kiolvasni pedig elkezdtem és eszméletlen, de vagy nincs időm, ha pedig igen akkor azt próbálom kihasználni és pihenek.. :)
Jóó híír. A félévit is kikaptam és csak angolból van hármasom és öt darab négyesem lett. :D De új angol tanárunk van, aki normálisabban tanít szóval kezdem érteni a nyelvet. :D

Amit szeretnék megköszönni és elmesélni nektek az a 8680 oldalmegjelenítés!! Ezt megköszönném Nektek! :) Csak tegnap 53 oldalmegjelenítés volt úgy, hogy én rá se kattintottam, szóval nem is én bütykölgettem vele. A 9 követő ugyanúgy megmaradt mint volt, de nem sajnálom, hogy nem több tized-század követőm van, mert nekem vannak a legjobbak!!! Nagyon szeretlek Titeket Drágák, sok pusziii!!!

U.i.: A képen látható szöveg, alatta található meg magyarul, és ha arra rákattintotok ott lesz a zene is! <3

"És egy nap a neved nem nevettet meg többé."

60.Fejezet - Csupán "csak" ennyi.

- Megjöttek a többiek. - áll az ajtóban Harry, én pedig sóhajtva állok fel és sétálok hozzá. - Szívesen lettem volna még veled egy picit. - ölel magához, és én arcomat mellkasába temetem.
- A te hibád. Minek szervezted be a többieket? - mosolygok rá. Még kaptam egy csókot, majd elindultunk le, hogy beengedjük a többieket. Már az ajtóban álltak mind annyian, amikor széles mosollyal kitártam nekik az üveg ajtót.
- Gyertek be "szerény" hajlékomba. - álltam arrébb, mosolyogva. Mind be jöttek, és ki-ki öleléssel vagy puszival köszöntött, miközben a nappali elé mentek.
- Hát te? - néz összeráncolt szemöldökkel Niall, a konyhából kilépő Harryre. Harry lefagyva állt előtte, és a kanalat fogó keze is megállt, amikor egy adag csokis pudingot akart szájába tenni.
- Gondoltam, hogy megtalálod a pudingot. - forgatom szemeim halványan mosolyogva.
- Hát én. - vonja meg vállát Harry, Niall kérdésére. - Jó illatok jöttek ki a konyhából. Még szép, hogy megtalálom. - mosolyog rám Harry. Szemforgatva indultam meg a nappaliba, és közben össze találkozott a tekintetem Louiséval. Én mosolyogtam, ő pedig sokat tudóan bólintott nekem. Hát, persze, hogy elmondta neki Harry..
- Na, meséljetek. - ül le törökülésbe a kanapé közepére Eleanor.
- Miről? - ülök le mellé.
- Hát... Mondjuk, hogy, hogy van a testvéred? - fordul felém.
- Már jobban. - mosolygok - Annyira jól, hogy kijelentette, hogy következőleg nem szabad Zayn nélkül meglátogatnunk őt. - nevetek itt egy kicsit.
- Szeret minket? - kérdi felcsillanó szemekkel Liam.
- Az nem kifejezés. - nevet Harry, aki mellettem foglalt helyet.
- Az elmúlt öt évben nem hallottam mást, csak, hogy One Direction így, One Direction úgy. Azon belül pedig az örök kedvenc Zayn. Minden zenéteket hallottam akaratomon kívül. - mosolygok fájdalmasan vissza gondolva, hogy volt, hogy egy egész délután csak a srácokról kellett hallgatnom a neten található dolgokat.
- Ááá meg van ki lesz az új csajom. - röhög fel önelégülten Zayn.
- Tőlem nyugodtan. - vonok vállat. - De nem hiszem, hogy Dorián, Kitti pasija annyira örülne ennek. - mosolygok, és ezzel a mondatommal letörlöm Zayn arcáról a mosolyt.
- Doriánról jut eszembe. Ki az a Dávid? - néz rám Harry, és a kérdést csendesen tette fel, de még így is hallatszott a csendes szobában.
- Az őrült exem. De mondtam, hogy később elmondom. - mondom szintén halkan, és komolyan nézek Harry szemeibe. Ő erre csak bólint majd kezén lévő karkötőivel babrál.
- Találkoztál Dáviddal? - vonja fel szemöldökét Kristóf. Igen, ő is ott volt, ami egy kicsit fura volt, de hát már barátok vagyunk. Vagy olyasmik...
- Nem önszántamból. - nevetek fel kínosan. - A kórházban találkoztunk. - húzom el a szám.
- Megint azt csinálta? - kérdi felvont szemöldökkel, és az "azt" szót kicsit megnyomja.
- Bepróbálkozott, de miután elég nyilvánvalóvá tettem neki, hogy Harryvel vagyok, elment. - vonok vállat. Szemem sarkából látom, hogy miközben Harry a karkötőjét nézi, mosolyog. Hát, persze a kijelentésem miatt miszerint együtt vagyunk.
- Hé emberek megjöttem. - ordítja a hátam mögül Emily, és mosolyogva teszi csípőre mindkét kezét.
- Halljuk. - nevetek, és miközben hátra fordulok és feltérdelek, megölelem.
- Mi a helyzet te csaj? - kérdi mosolyogva amikor elenged.
- Velem semmi. De neked megint változott a hajad színe. - nevetek halvány kék haját nézegetve.
- Jó, mi? - kérdi egy tincset kezébe véve.
- Merész. - bólogatok, miközben visszaülök a helyemre.
- Menny' má' arrébb. - lök arrébb Emily. Megforgatom szemeim, mert hát hova mennék már arrébb? Nincs több hely ezen a kanapén. Harry hirtelen megemelt egy kicsit, és ölébe rakott, így Emily is mellénk tudott ülni.
- Na azért mondom. - ül le mosolyogva Emily. Hátamat a kanapé karfájának döntöttem, felhúztam térdeim és Harry kezével játszadoztam, ami az ölemben pihentek.
- Uramisten, Kinga elpirult. - röhög Mike, és még nagy szerencséje volt, hogy nem angolul beszélt. Megfogtam egy kis párnát és hozzá vágtam, ő pedig eldőlve nevetett.
- Meg ne szólalj vagy te is kapsz! - fenyegetem a már megkészülni készülő Kristófot.
- Ez így még mindig nem ér. - emlékeztet minket Zayn, hogy ők nem tudnak magyarul.
- Nem maradsz le semmi érdekesről, csak két hülye beszólásairól. -  mosolygok rá.
Már egy ideje csak hülyéskedünk és nevetünk, amikor megcsörren a telefonom. Felkelve Harry mellkasáról néztem meg, hogy hol a telóm. Az asztalon.
- Valaki nézze meg ki az. Lusta vagyok odáig elnyújtózni. - nevetek és visszadőlök Harrynek. Kristóf volt a legközelebb ezért ő nézte meg. Kicsit megfeszülve nézett vissza rám a telefonomról, és fintorogva válaszolt.
- Nándi. - feleli egyszerűen.
- Nyomd ki! - vágom rá rögtön.
- Örömmel. - mondja. Igen, attól, hogy nem járunk ugyan úgy utálja őt.
- Nem beszélsz vele? - kérdi halkan Harry.
- Ne, hogy azt mond, hogy bírod. - néz Harryre hitetlenkedve Kristóf.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Csak veszekedtek ezért gondoltam, hátha megbeszélik. - von vállat Bongyorka.
- Megint veszekedtetek? - vonja fel szemöldökét Kristóf, és ezúttal rám néz.
- Elhordott mindennek. Azt mondta szánalmas vagyok, és nézzek magamba, hogy megváltoztam. Aztán amikor ribancnak hívott megpofoztam, és elküldtem. - vonok vállat, mint ha az olyan egyszerű lenne. Pedig torkomban hatalmas gombóc keletkezett.
- Megint hív. - néz rá megint világító telefonomra.
- Nyomd ki. - vonok vállat ismét.
- Arról a Nándiról van szó, aki a legjobb barátod volt? - néz rám Louis, és pedig bólintok.
- Már megint... - motyogja Kristóf. Mérgesen kelek fel Harry öléből, és veszem el a telefonom.
- Kétszer kinyomtalak. Mit nem értesz azon, hogy nem akarok beszélni veled?! - kérdezem idegesen arrébb mentve pár lépést a többiektől. A háttérből hallom, amint Mike tolmácsol a többieknek, hogy mit mondok.
- Kinga, én... - kezdi de nem hallgatom meg.
- Nem érdekel, oké? - mondom és leteszem. Vissza megyek a többiekhez, és ismét Harry ölébe ülök.
 A többieknek sikerült öt perc után visszahozniuk a jó kedvem, így aztán végig megint csak nevettünk.
Késő volt már mikor megnéztük mennyi is az idő, így páran itt aludtak. Emily természetesen, aki már velem lakik. Elenaor, és Louis az egyik vendéglő szobát elfoglalták, és Zayn is egy másikat. Természetesen Harry velem aludt.
- Fáradt vagy? - suttogja Harry karomat simogatva, az ágyban fekve.
- Egyáltalán nem. - válaszolok - Te? - nézek zöld szemeibe, amik mint mindig most is elvarázsoltak.
- Nem. - felel mosolyogva. Volt egy olyan érzésem, nem tudom, hogy miért, vagy hogyan de úgy éreztem Most van itt az ideje.
Lassan hajoltam közelebb Harryhez és szenvedélyesen megcsókoltam. Felsője aljához nyúltam, és kicsit feljebb húztam azt.
- Mit csinálsz? - mosolyog bele csókunkba.
- Most akarom. - suttogok neki lehunyt szemekkel.
- Biztos? - csókol meg újból.
- Biztos. - csókolom meg ezúttal én. Harry levette a felsőm, miközben még mindig csókolt. És megtörtént. Soha nem gondoltam volna, hogy először Harry Styles-al fogok lefeküdni, de megtörtént.

                                                                  ***

Lassan nyitottam ki szemem másnap reggel, és a legcsodálatosabb dologra ébredtem. Harry fürkésző zöld szemeire.
- Jó reggelt. - mondja halkan, nagy mosollyal arcán.
- Jó reggelt. - mosolygok én is és közelebb hajolok egy csókért.
- Nem bántad meg? - kérdi komolyan, amikor eltávolodunk egymástól.
- Nem. Teljes mértékben nem bántam meg! - simítom meg arcát. - Te talán igen? - fagyok le egy pillanatra.
- Nem! Egyáltalán nem! - mosolyog rám, majd megcsókol. Hozzá bújok, ő pedig védelmezően átkarol.
- Életem legjobb éjszakája volt, Édes! - suttogja fülembe, mire én kicsit elnevetem magam.
- Nekem is! - suttogom én is. Percekig fekszünk így. Majd kiszökik számon egy gondolat, amin régóta gondolkodom már.
- Harry. - szólok neki halkan.
- Mond édesem. - puszil bele fülem mögötti helyre, aminek hatására engem kiráz a hideg, de jó értelembe.
- Miért szeretsz engem? - nézek kíváncsian a most kicsit csodálkozó, egyben vidám zöld szempárba.
- Nem tudom. Erre nem lehet választ adni. Te miért szeretsz engem? - mosolyog én pedig kicsit elpirulok és lesütöm szemeim.
- Azért mert kitartóan küzdöttél azért, hogy szeresselek. Nem figyeltél mindig, de egy apróbb mozdulatodnál hozzám, vagy felém már jobb érzést keltett bennem. Szeretem a göndör hajadat, mert az olyan aranyos, mint a gödröcskék a mosolyodban. A zöld szemed meg még inkább. Belsőre pedig... Hm... Azt hiszem azt szeretem benned a legjobban belsőleg, amikor abban a klubban bunkó módon azt a számot énekeltem neked, hogy szállj le rólam, akkor láttam az arcodon, hogy mennyire is rosszul esett. Láttam az arcodon, és azóta is bűntudatom van. Aztán amikor még azok után is bepróbálkoztál majd nem megadtam magam, de a tetőtéren amikor beszélgettünk... Az csodálatos volt! Attól kezdve kezdtem többet érezni irántad, mint utálat. Amikor a kocsinál csókolóztunk, akkor viszont már biztosra tudtam, hogy ez több. Csak nem akartam bevallani még magamnak sem. Otthon pedig csak biztosan akartam tudni, hogy valóban szeretlek-e és, hogy te is engem. - hadarok egy kissé, Harry pedig elcsodálkozó arccal néz rám.
- Nem... Én... Csak... - keresi a szavakat kicsit dadogva, de nem megy neki.
- Csak csókolj meg! - mosolygok rá, de ő nem cselekszik. - Harry? - vonom össze szemöldököm.
- Te jobban szerelmes vagy belém, mint gondoltam. - mondja végül, de hanglejtése olyan, mint ha neki ez fájna.
- T-te n-nem? - kérdem dadogva kissé, az idegességtől, kétségbe eséstől.
- De! Sokkal jobban szeretlek, mint azt gondolnád. - mosolyodik el, és össze kulcsolja kezeinket.
- Akkor? - kérdem kicsit félve. Hangom remeg, és én se nézek már szemeibe, inkább lesütöttem azokat.
- Nincs akkor. Csak nem gondoltam volna, hogy így szeretsz. - mondja, mire én felnézek így látom mosolygós arcát.
- Az elejétől kezdve azt szeretem benned, hogy makacs vagy. Amikor az edző teremben nem mutattál felém semmi érdeklősét, még azok után sem, hogy bemutatkoztam egyszerűen majd meg vesztem. Nem szoktam hozzá a visszautasításhoz. Elsőnek nem akartam mást csak, hogy velem legyél és kész. De semmi több. Aztán amikor a partyn voltunk tetszettél már jobban. Utána amikor a klubban énekeltél, az valóban rosszul esett. És onnanstól kezdve tudtam, hogy muszáj lesz megszerezzelek valahogy. A tetőtérrel kezdtem. Viszont amikor Kristóf majd nem megcsókolt elborult az agyam. És igen, én is attól kezdve, hogy csókolóztunk akkortól kezdve tudtam, hogy szeretlek. - mosolyog a végén.
- Ki gondolta volna, hogy a beképzelt kis Harry Styles-nak ekkora szíve van. - nyomok puszit szájára.
- Szóval beképzeltnek tartasz, mi? - mosolyog pimaszan. Bele megyek a játékba és mosolyogva bólogatok.
- Igen. Mindig is ezt hallottam rólad, ezt is szűrtem le a klippekből vagy cikkekből, és lám igazam volt, mind végig. - mosolygok.
- Csak, hogy ez a "beképzelt kis Harry Styles" - idézi szavaimat - képes vissza venni az arcából, mert szerelmes egy tini lányba. Egy csodálatos tini lányba. - felel egy igazán jó kis válasszal.
- Szóval tini lány? - vonom fel szemöldököm, sértődést játszva. Nem sértődtem meg igazából, de szavain kicsit csodálkoztam. Eddig egyszer sem volt az téma, hogy melyikünk hány éves.
- Csak tízen hét vagy. Én meg huszonegy. Ez téged nem zavar? - vonja fel szemöldökét.
- Egy kicsit sem. - válaszolok, és megrázom fejem. - Miért? Téged igen? - kérdezek kicsit csalódottan rá.
- Egy kicsit sem. - válaszolja ugyan azt amit én, annyi különbséggel, hogy ő mosolygott.
- Négy év nem nagy cucc. - mosolygok már én is.
- Valóban nem. - csókol meg, miközben keze lejjebb vándorol. - Mit szólnál ha egy kicsit az ágyban maradnánk még? - szól halkan, közelebb húzva magához. Egész testem egészen közel tapadt az övéhez.
- Nem, ez most nem jó ötlet. - rázom fejem - Ha a többiek felébrednek Lou biztos nem hagy minket majd, és nem akarom, hogy ránk nyisson. - mosolygok. Elképzeltem ezt a kínos jelenetet, és rádöbbentem, hogy a kínosnál is rosszabb lenne ha megtörténne.
- Lou későn szokott kelni. Még van időnk. - csókol bele nyakamba. Mind kettőnkről lekerül az a maradék ruha is ami rajtunk volt, és élvezzük egymást...

- Mennyi az idő? - kérdezem halkan, Harry mellkasán fekve, immáron megint ruhában.
- Pont annyi, hogy még ne kelljünk fel. - szól miközben karom simogatja. Akaratát a csengő hangja szakítja meg.
- Vagy még is. - nézek rá mosolyogva, miközben fel kelek.
Lemegyek a lépcsőn és a nappaliban a telefonozó Kristóffal találkozom.
- Miért is van neked szabad bejárásod ide? - kérdem kicsit csodálkozva. Nem számítottam rá, hogy itt lesz.
- Emily engedett be. - von vállat egy pillanatra felnézve a telefonjából, de már nyomkodja is tovább.
- Szóval nem te csengettél. Szuper, akkor más "szívesen" látott vendégem lesz. - sóhajtok, és figyelmen kívül hagyom, hogy Kristóf mosolyog reggeli hisztizésemen.
Kinyitom az ajtót, de egy nem várt személlyel találom szembe magam. Nándi volt az!
- Mi a... - csak ennyit tudok mondani.
- Beszélnünk kell. - szólal meg, és már be is jön a házba.
- Hát persze, nyugodtan kerülj csak beljebb. - mondom ironikusan - És az a beszélgetés telefonon miért is nem lehetett volna megfelelőbb? - vonom fel szemöldököm, és összefonom magam előtt karjaim. Csak ekkor döbbenek rá, hogy Harry pólójában vagyok, ami elég nagy nekem így comb középig ér, és egy bugyi.
Eközben látom, hogy a konyhában Lou, El, Emily és Kristóf ül.
- Ez meg mit keres itt? - mutat Kristófra Nándi.
- Nekem a barátnőm van itt. Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled. - néz lesajnálóan Krisóf Nándira.
- Milyen barátnőd? - kérdezzük egyszerre Nándival.
- Emily. - mosolyog büszkén Kristóf.
- Grat. - bólintok neki, majd vissza fordulok Nándihoz. - Várom válaszod. - szólok rá kissé türelmetlenül. Hallom, hogy hátam mögül a lépcsőn Harry letrappol.
- Ez mit keres itt? - néz a hátam mögé fintorogva.
- TE mit keresel itt? - kérdem már idegesen. - Nem azt kéne kérdezgetned, hogy ők mit keresnek itt, mert ők a barátaim. De neked mint ha valami olyat mondtam volna, hogy NE keress! - mondom élesen.
- Bocsánatot kérni jöttem, de fölöslegesen. Hiszen nekem volt igazam. - néz rám lesajnáló mosollyal.
- Tűnés innen! - mutatok az ajtó felé lehunyt szemekkel, nehogy többet mondjak, mint kéne.
- Nem! Elmondom most már amit akartam. - mondja határozottan, mire én csodálkozva nézek rá. - Nem veszed észre, hogy csak kihasznál! Szánalmas, hogy így bedőlsz neki! Szánalmas amit művelsz! Nem fogod fel ésszel, hogy ő nem szeret, én viszont igen! De már mindegy, hiszen amint látom az ágyába kerültél már. Ne csodálkozz ha dobni fog. - mondja gúnyosan.
- Menj innen! Minek jöttél ide? Azért, hogy elhordj egy ribancnak? Hát Drágám, már voltál olyan "jó barátom" és megtetted. Sajnálom, hogy nem tehetek eleget a vágyaidnak miszerint nem vagyok beléd szerelmes, de attól még örülnék ha nem a saját érdekeidet néznéd és a boldogságomat kívánnád! - kiabálok a könnyeimmel küszködve.
- Kinga... - szól halkan a konyhából Kristóf. - Én vagyok aki a legjobban élvezné a világon, ha most egyből neki ugranál és szét vernéd őt, de sajnos vissza kell, hogy fogjalak. - szól és bár nem rá nézek hallom, hogy mosolyog.
- Miért is? - nézek végül már rá, és nem tévedtem valóban mosolygott.
- Igazad van. Nincs miért vissza fogjalak. Csak nyugodtan. - int, vissza fordulva Emilyhez.
- Hülye vagy. - forgatom szemeim, és visszafordulok Nándihoz. - Menj el és ne is keress! - hangom kimért és távolság tartó. Még soha nem beszéltem vele így.
- Nem foglak. De ha aztán megint sírni fogsz miatta - mutat Harryre - engem ne keress. A te bajod, hogy ribancosdit játszol. - mondja gúnyosan mosolyogva.
- Tűnés! - kiáltok rá, mire ő megfordul és elmegy. Én is megfordulok és felrohannék a lépcsőn ha nem állná utamat Harry. Magához szorít és akárhogy is kapálózom, nem ereszt. Végül megadva magam ölelem át és hagyom, hogy könnyeim utat törjenek. Harry percekig csak ölel, én pedig sírok, amikor megemel és ölébe véve engem, visz a kanapéhoz.
A többiek is odajöttek, Kristóf pedig bekapcsolt egy filmet, hogy elterelődjön a gondolatom.
- Jobban vagy? - suttogja Harry hátamat simogatva, amikor már nem sírtam.
- Kívülről vagy belülről? - kérdezem én is suttogva és felnézek arcába. Harry elhúzta a száját majd homlokon puszilt.
- John hívott. El kéne, hogy vigyelek a You do not have the spark-ot felvenni. - áll elém Kristóf, eszembe juttatva a dalt amit írtam.
- Mindegy vágyam. - temetem arcom Harry vállába.
- Tudom. Ezért is halasztottam holnapra ma pedig jön a felmentő sereg. - magyarázza Kristóf, én pedig értetlenül mégis hálásan nézek rá.
- Milyen felmentő sereg? - értetlenkedem.
- Mégis ki a tökéletesebb felmentő sereg nálam? - szól hátam mögül egy ismerős hang. Mosolyogva nézek hátra. Dorina áll csípőre tett kezekkel az ajtóban.
- Hát én. - jelen meg mellette Zayn.
- Pontosabban mi. - mosolyog immár Niall. Az maradék két fiú, plusz Mike és Dorina jön be a lakásba. Lou, El és Zayn már itt vannak szóval gondolom ők hívták a többieket.
- Aranyosak vagytok. - mosolyogva nézek végig kilenc barátomon, akik már kényelembe helyezték magukat. Fejemet még mindig Harry vállán pihentetem, ami igen kellemes. Dorina szólal meg először.
- Na figyi. Mivel nagyszerű a színészi tehetségem, ezért játszottam egy kicsit a jó kislányt, és sikerült rávennem apám, hogy három nappal halasszunk. Ügyesebb vagyok, mint ez a barom - bök fejével Kristóf felé - és nem csak egy napot kértem. - forgatja szemeit. - És csak, hogy tudd sosem bírtam, még akkor sem, amikor éppen másra féltékenykedett. - húzza fel orrát Dorina.
- Érted ez alatt Dávidot és Kristófot. - motyogom.
- Hát ja. - bólogat idegbeteg állapotban lévő barátnőm.
- Szóval. Mivel kezdjük a mai napot? - kérdi Emily.
- Először velem eljön fodrászhoz. - jelenti ki Zayn. Kijelentésére mind furán néztünk rá kivéve a vele egy bandában lévő négy fiút, és El-t. Gondolom már megszokták.
- Most mi van? Mit gondoltok, miért tökéletes mindig a hajam? - mosolyog büszkén Zayn.
- Oké, ha befejezted a hajad fényezését, akkor induljatok. - forgatja szemeit Dorina.
- Indulj csajszi. - mondja izgatottam Zayn. Nagy nehezen felkelek a kanapéról és a lépcsőt célzom meg.
- Hé azt a pólót tőlem lopta Hazza. - nevet a háttérből Liam, mire nekem leesik, hogy még mindig egy kissé hiányos ruha öltözékben vagyok... Sietősebbre fogom a tempót és felrohanok öltözni. Hajamat kiengedve hagytam tekintve, hogy fodrászhoz megyek.

- Na, édes. Mit szeretnél? - ülünk be a kocsiba Zaynel.
- Mit ajánlasz? - fordítom felé fejem mosolyogva. Apró mosoly ül ki arcára, és felém pillant egy másodpercre.
- A rózsaszínt hanyagold. Nem a te stílusod. Sőt, eleve a szőke nem a te stílusod, de jól áll. - magyaráz. Aha, oké, jól van.. Biztos.
- Mit gondolsz a sima szőke jobb lenne? - kérdem két ujjam közé csippentve egy tincset és azt nézegetem.
- Teljes mértékben! - bólogat makacsul. Az utat csak a hajas témákról beszéltük el, és mire feleszméltem volna már ott is voltunk.
A hajamra rákentek egy barna hajfestéket az eredetihez hasonló színt. Utána kivasalták, és valami balzsamot kentek rá, hogy ne göndörödjön be olyan hamar. Bár kétlem, hogy hatna, hiszen túl göndör a hajam sajnos.
Zaynek eközben vágtak a hajából, és az egyik fodrász kis csaj telefon számát is megkapta.
- Na gyere te szőke picsa. - karol át nevetve Zayn. Bár nem vagyok jelenleg szőke, szerinte "szőke picsa" vagyok. Hát, oké...
- Ne akard, hogy a hajadhoz érjek. - "fenyegetem" nevetve.
- Nem mered. - húzza az agyam. Végül nem tettem meg, de csakis azért, mert olyan sokáig bajlódott szegény lány azzal a hajjal.

Ezután Elel mentem vásárolni. Azt hiszem értem, hogy amikor a pénztáros meglátta a mennyiséget amit megvenni készültünk eléggé ledöbbent. Rengeteg ruhát vettünk. Voltak köztük "tornacipős-farmeros" stílusúak, de volt koktél ruha is, elegáns, kihívó, szóval mindenféle. Ez ugyan így volt a cipőkkel is.

Ezek után Niall elvitt ebédelni. Egy közeli kis büfébe mentünk, aminek nem tudtam megjegyezni a nevét, de nagyon jó volt! És nem csak amiatt, hogy Niallel felzabáltuk a fél büfét, hanem mert rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk és jobban megismertük egymást. Volt, hogy annyira nevettem, hogy képtelen voltam megszólalni, nemhogy még enni.
- Szóval az ikertesód szeret minket? - csillannak fel szemei, amikor Kittiről mesélek.
- Az nem kifejezés. - mosolygok, bele harapva egy sült krumpliba.
- És dögös... - tűnődik el Nialler.
- Van fiúja. - kuncogok Niall különös arcát nézve.
- Még meglátjuk, hogy alakul a jövője. - reménykedik még a szöszike.
- Semmi esetre sem fognak szét menni. Tökéletes kapcsolatuk van, bírom is a barátját, és akkor sem lenne esélyed. Zaynt szereti a legjobban. - mosolygok.
- Ugyan már. - int le - Mondtad, hogy szeret is és jól is tud színészkedni. Egy hirtelen ajánlat és el kell jönnie szóval szakítaniuk kell. - tervezi már a jövőt - Aztán meg te is úgy jöttél ide, hogy szakítás után, és akkor is nem volt igazán kedvenced közülünk, sőt Hazzát egyenesen gyűlölted nem rég még. - emlékeztet.
- Az mindegy. - legyintek - De hogy érted, hogy "egy hirtelen ajánlat" ? Milyen ajánlatot kapna? - vonom össze szemöldököm. Ő csak titokzatosan mosolygott. - Niall ugye nem fogsz intézkedni? Kérlek! Kittinek meg van a saját élete otthon! Neki tökéletes az élete, ő nem akarna eljönni és csak mardosná a bűntudat, akárhol is lenne! - magyarázok egy kicsit kétségbe esetten. Hát persze, hogy kétségbe estem, hiszen Kittinek meg van a saját kis tökéletes élete, amibe nem kéne bele rondítani.
- Hé, nyugi! Nem terveztem ezt! Még. - mosolyodik el a végén, de szavai akkor is megnyugtatnak egy kicsit.
- Ígérem, amint nagyobb bonyodalmai lesznek elmondom és intézkedhetsz! - ajánlom fel a szerintem jó ötletet.
- Rendben. - mosolyog és kezet rázunk.

Lou egy gyerek boltba vitt el. Ott azon belül a plüssökhöz mentünk el. Bele ugrott egy nagy rácskerítéssel körül vett, kicsi sarokba, ami teli volt plüssökkel. Ezen annyira nevettem, hogy nem vettem észre amint mellém lopózik és beránt engem is.
A boltos végül megkért minket, hogy szálljunk ki különben hívja a biztonsági őrt. Mivel nem akartunk balhét ezért még mindig nevetve kikászálódtunk és körül néztünk (aránylag) kulturált módon a bolt többi polcai között.
- Úúú nekem ez kell! - visítok fel, amint meglátod egy körülbelül két méteres, nagy, barna maci láttán.
Sikerült kihisztiznem és miután megvettük, elneveztük Brumi Maci-nak.
- Hogy visszük haza? - kérdem, amikor kiérünk a boltból. Ha egy két méteres macival mászkál az ember, még New York utcáin is megnéznek.
- Elcipeljük. - von vállat Louis. Miután elcipeltük a házamig, kicsit leültünk a kanapéra kifújni magunkat. Ugyan is a rajongók ezzel a nagy macival még inkább észre vettek, szóval futás volt. Ez így nem egészen volt könnyű.

Ezután Liam volt, aki fel vidított. Ő nem tervezett különösebben semmit. Elmentünk a lakására, ami egyszerű mégis szép volt. Ott már elő volt készítve rengeteg étel, inni való, de volt nasi is és alkohol is. Fő a változatosság... DVD-ket is készített, de nem igazán volt rá szükségünk. A kanapén ültünk, a nappaliban és csak beszélgettünk.
- Beszélj a reggel történtekről! - mondta, vagy is inkább parancsolt rám. Ez elsőnek nem tetszett, de miután kitudtam magyarázni magamból, egyszerűen megkönnyebbültem. Mesélésem közben vadul gesztikuláltam és az arcom is több mindent fedett fel. Meséltem, hogy milyen is volt az a régi barátság. Volt, hogy fintorogtam, mosolyogtam, sírtam majd megint nevettem. Ezek így mentek végig csak más sorrendbe. Eddig ez volt a legjobb, mert kimondhattam mindent. Még a búcsú csókot is elmeséltem neki és, hogy miközben az folytatódott milyen érzések is kavarogtak bennem.
- Ez a szerelem. - bólogatott vadul, amikor meséltem a csókot.
- Nem ez nem a szerelem! A szerelem az, amit Harry iránt érzek. - rázom fejem - Azt hiszem. - suttogom szemeimmel ujjaimat tördelő kezemet nézve.
- Azt hiszed? - ismétli meg Liam, vagyis hallotta.
- Hát... Harryvel még nem mondtuk ki, hogy mit is érzünk. Vagy hát ő igen, de én nem. Csak egyszer, de akkor kicsit sokat ittam. És nem tudom, hogy a pia beszélt-e belőlem. - vonok vállat - Szeretem vagy legalább is azt hiszem szeretem. Jól esik, hogy mellettem van, ha velem van jobban érzem magam, szeretnék minél több időt vele tölteni, kettesben lenni vele. Amikor megcsókol furcsa érzés fog el... Mintha nem létezne a külvilág csak mi ketten. A térdem remeg, és a mellkasom is bizsereg. Ez az, nem? Ez ugye szerelem? - nézek szinte már kétségbe esetten Liam szemébe. Beparáztam, hogy még sem azt érzem Harry iránt, mint gondoltam.
- Öhm... - láthatóan zavarba van. - Azt hiszem igen. Ez a fiúknál kissé másképpen mutatkozik ki, mint a lányoknál. De azt hiszem, szerintem igen ez a szerelem. - mosolyog rám bátorítóan, mire már én is megeresztek egy mosolyt.
- Azért ez durva. - motyogom miközben bele iszok a már majd nem teljesen kihűlt forrócsokimba.
- Mi? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel.
- Hát, hogy itt ülök veled szembe és ilyenekről beszélünk. - mosolygok kínosan - Pár hónappal ezelőtt hülyének nézem azt, aki azt mondaná, hogy Nándival véglegesen összeveszünk, a One Direction tagjai pedig a barátaim lesznek, sőt az egyikkel még járni is fogok. - mosolygok, és beszélgető társam is mosolyog.

- Na gyere már! - szól Dorina mosolyogva ülve a kocsiban.
- Jó ötlet nekem, melléd beülnöm? Még a végén kinyírsz. - nevetek de közben beülök mögé. Mellesleg, neki is mikor lett jogsija?
- Hova megyünk? - kérdem izgatottan.
- Majd meglátod. - nézi az utat továbbra is. Pár perc után egy edző terem előtt álltunk meg. Dorina kiszállt és én is mentem utána. Nem igazán értettem miért ide hozott, de bíztam benne.
Perceken belül már boksz kesztyűkkel kezeimen, egy boksz zsák előtt álltam, edző ruhámban.
- És most még is mit kéne csinálnom? - állok esetlenül a zsák előtt.
- Üsd meg! - vonja meg vállát. - Add ki magadból a dühöt, a feszültséget. Amit Ő okozott, a srácok, New York, Minden! - noszogat, én pedig kedvet kapok, és bele ütök a zsákba. Elég jónak bizonyul szóval folytatom. Jól bele is jöttem, és ezt abból is láttam, hogy Dorina elégedett mosollyal arcán nézett rám. A feszültséget tényleg sikerült kiadnom magamból, már kevésbé éreztem magam rongynak. Miután letusoltunk, és átöltöztünk elmentünk kávézni, aztán Dorina "lepasszolt" Emilynek. A csajnak megint más volt a haja, mint legutóbb...
- És most? - mosolygok, és a gondolkozó Emilyt nézem.
- Táncolunk! - csettint egyet, amikor eszébe jut ez a nagyszerű ötlet. Szarkazmus...
- És hol édeském? A termet ilyenkor már nem fogják kinyitni nekünk. - húzom el a számat.
- Egyrészt: Simán kinyitnák még ilyenkor! Másrészt: Egy közeli klubban. - mosolyog.
- Jó ötlet ez? - vonom fel szemöldököm.
- Nyugi, nem leitatlak, csak jól érezzük magunkat. - biztat mosolyogva.
- Oké. - adom be a derekam.
Valami felkapott helyre mentünk, és elfoglaltunk egy asztalt az egyik sarokban. Miután megittuk az első kör italt, mentünk is táncolni. Most nem lépéseket táncoltunk, csak a zene ritmusára rángattuk csípőnket. Nem foglalkoztunk másokkal egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
Harry volt az utolsó, akivel eltöltöttem a mai napot.
Csodásan éreztem magam! Az egész napomat széppé tették. Minden tőlük telhetőt megtettek, és nagyon aranyosak voltak mind annyian. És még így is volt két szabad napom.
- Szia Kicsim! - suttogta fülembe Harry, és hátulról átölelte derekam. Elmosolyodtam, és fejemet hátra döntöttem kezeimet pedig az övéire raktam.
- Szia! - fordultam vele szembe. A furcsa érzéseket megint kiváltotta belőlem, mint mindig.
- Milyen napod volt? - terül el arcán még nagyobb mosoly.
- Csodálatos, te is tudod. - bújok hozzá.
- Örülök neki! - mondja teljesen komolyan, én pedig felnézek szemeibe.
- Aludj itt! - kérlelem, ő pedig rögtön rábólint.
- Ha nem is kértél volna meg rá, akkor is itt aludtam volna. - nevet egy kicsit.
- És miért is, ha szabad tudnom? - kérdezem pimasz mosolyát leutánozva.
- A holnapi napon csak is az enyém leszel. És segítek kideríteni neked, hogy ezek a furcsa érzések valóban azt jelentik, hogy szerelmes vagy-e. - mosolyog aranyosan. Elpirulva nézek rá.
- Miért van az, hogy a fiúk nem tudnak titkot tartani? - vonom kérdőre sértődést színlelve.
- Tudunk titkot tartani, de Liam szerint olyan aranyosan aggodalmaskodtál, hogy ezt feltétlen el kellett mondania. - mosolyogva kap fel Harry én pedig ösztönösen ölelem körül derekát lábaimmal, és kapaszkodom nyakába.
- Te jó ég! Mi az a nagy medve? - nevet, benézve a nappaliba, és megszakította ezzel a romantikus helyzetünket.
- Megláttam, hisztiztem és megkaptam. - vonok vállat, és felmegyek a szobába. Átöltözöm egy itthoni ruhába, majd hajamat is kiengedem, és visszamegyek Harryhez, aki a nappaliban van. Brumi a kanapé előtt végezte Harry pedig ahol eddig a mackó ült, most ő ül ott.
- Ledobtam a szeretődet, remélem nem baj. - néz rám mosolyogva. Kiöltöm rá a nyelvem, és inkább Brumi mellett foglalok helyett a földön, lehunyt szemekkel magamhoz ölelem. Fél perc múlva egy telefon fényképezőjének hangját hallom. Kinyitom szemem és egy mosolygós Hazzával találom szembe magam.
- Mit csinálsz? - nevetek, amikor telefonjába merülve azt nyomkodja.
- Kiteszlek Twittere. - nevet gonoszkásan.
- Úú átküldöd, és én is kirakom Facebookra. - állok fel ugrándozva. Harry csak mosolyogva figyeli bolondozásom, én pedig már alig várom, hogy kirakhassam a képet.

I have the best friends in the world! :) <3 #felmentősereg

Miután kiraktam, már kaptam is kommenteket pár percen belül.
*Szigeti Kitti: Jujj, ha megyek elkunyizom azt a macit!! :) <3
Szigeti Kinga Sziszi: Drágám itt már tárt karokkal fogad mindenki! :) Két drága fiút le is kellett állítanom, hogy ne mozduljanak rád ha jössz. :D
Szigeti Kitti: Na, ne mond! :D Mondom én, hogy szexi vagyok! Főleg a mostani kórházi ruhámban! :D
Louis Tomlinson: Répácskám azt a macit becsüld meg, mert a látszat csal! Sokkal nehezebb, mint azt hinnéd! :D
Szigeti Kinga Sziszi: Megbecsülöm Répa fiú! :D Harry helyett az ő ölét választottam...
Louis Tomlinson: Ez már valami...! :D
Zayn Malik: A szőke haj jobb volt! ;) Ha valamikor vissza szeretnéd festeni szívesen vissza megyek veled ahhoz a dögös kis fodrász csajhoz! :D
Szigeti Kinga Sziszi: Persze Zayn, feltétlenül! :D
Eleanor Calder: Jéé nekem is egy ilyen macim van. Pont ma kaptam... Vajon Lou honnan szedhetett egy ugyan ilyet, pont ma...? :D <3
Szigeti Kinga Sziszi: Háát én nem tudoooom! :D <3
Szigeti Kitti: Cukorfalat, mond már meg ki is volt pontosan az a két "drága fiú"?
Szigeti Kinga Sziszi: Zayn Malik and Niall Horan. :D
Szigeti Kitti: Jujjci azt nem mondtad, hogy Zayn Malik is! Drága tesókám, amint tudok máris megyek hozzád! Ez esetben hozzátok! :D
Ezt már angolul írta ő is.
Zayn Malik: Szívesen várunk Kitti! Már várom, hogy megismerhesselek! :) <3
Azt hiszem Kitti éppen olvadozott, amikor ezt olvasta...
Szigeti Kitti: Nálam nem jobban Zayn! Ha tudok, megyek! :) <3

Ekkor megcsörrent a mobilom. Kitti volt az. Amikor felvettem csak visítozást hallottam.
- Zayn Malim szívet küldött nekem! Érted, nekem! - sikítozik továbbra is.
- Oké, oké, nyugi! - nevetek kínosan. Harry csak mosolyog, mert hallotta Kittit. Esetleg ki az aki nem hallotta?
- Kinga, mikor mehetek? - pörög fel Kitti.
- Amikor csak akarsz, ha most békén hagysz és végre nyugodtan kettesben lehetek Harryvel. - egyezkedem, amibe ő bele megy, majd miután elköszöntünk le tettük.
- Istenem, végre. - motyogom, majd Harryhez megyek, és megcsókolom, jó hosszasan.
- Na, mi az? Így hiányoztam? - nevet pimaszan.
-  Erre a pillanatra vártam egész nap! - mosolygok rá. Harry egyik szemöldökét felvonja és kihívóan néz rám. Fel kap ölébe, és úgy visz egészen a szobámig. Ott ledönt az ágyra, és mellém fekszik.
Bárki azt hiszi, hogy mást is csinálunk, hát csalódást kell okoznom, de egy olyan srácnak, aki bent ragadt egy boltban a rajongók miatt, majd futnia kellett előlük, egy nagyot, és az én mai napom sem volt éppen pihenős, nem igazán volt más is csinálnunk csak aludni. Szóval szerintem érthető ha mind a ketten rögtön aludni akarunk.
- Szeretsz? - kérdez rá ezért még, félálmában. Légzésem elakad és nem tudok válaszolni.
- Én... Harry nem tudok erre válaszolni még! Tudod, mit érzek, de én még nem vagyok biztos abban, hogy ezek az érzések a szerelemmel kapcsolódnak össze. - könyökölök fel az ágyon és úgy nézem a behunyt szemű fürtöskét.
- Csak röviden és tömören is elég lett volna, hogy "nem tudom". - nyöszörög csukott szemmel, nekem pedig nevetnem kell reagálásán. Elpoénkodta, mint mindig.
- Jó éjt Styles! - csókolom meg és úgy hívom, ahogy régen.
- Jó éjt Cica! - ő is úgy hívott, mint régen. Annyi csupán a különbség, hogy most itt vagyunk a saját házamban, amit tőle kaptam, megcsókoltam, és egymás mellett vagyunk.
Csupán "csak" ennyi.

59.Fejezet - Még soha nem voltam boldogabb.

Halii Smucilimúk. :D (aki látta már a Szörny Rt című mesét ezt érteni fogja) Kicsit több, pontosabban csak egy nappal több mint egy hete hoztam legutóbb részt. Most itt van, és hát ez sem lett egy hiper-szuper. Nem vagyok megelégedve mostanában az írásaimmal. Elég rossz érzés ez így szóval remélem, hogy hamarosan tetszeni fog már nekem is amit írok. :D
Puszii mindenkinek, és remélem mindenkinek jó lett/lesz a félévi bizije. :D :*
Puszii Drágák!! :) <3

-Zene

 59.Fejezet - Még soha nem voltam boldogabb

Amikor felkeltem egy barna, göndör fürtöskével találtam szembe magam. Elmosolyodtam, nyugodt, angyali arca láttán. Gondolkodtam, hogy felébresszem vagy még sem, de végül arra a döntésre jutottam, hogy úgy ébresztem fel, ahogyan szeretné.
Lágy csókot lehelve arcára keltettem, minek hatására ő lágyan mosolygott.
- Már fent voltál. - kérdésem sokkal inkább kijelentésnek hatott. Kinyitotta szemeit, és úgy nézett rám még mindig mosolygós arccal.
- Igen. És hozzá tenném nagyon aranyosan alszol. Különösen, amikor a nevemet motyogtad - öleli át derekamat, és magához húz.
- Komoly? - piroslik el az arcom.
- Igen. - ad egy puszit a számra.
- Hát ez ciki. - motyogom, és úgy hajtom le fejem, hogy így mellkasára hajtottam fejem.
- Egyáltalán nem! Aranyos voltál. - simítja végig arcom, és pedig mosolyogva nézek fel zöld szemeibe.
- Hozzak reggelit? - jut eszembe hirtelen egy ötlet. Nem, eszem ágában sem volt az, hogy most, hogy járunk (mert gondolom járunk) reggel amikor mellettem kell fel, olyankor mindig vigyek neki reggelit, de ez egyszeri alkalomnak még elmegy.
- Nem kell. Menjünk inkább le. Bírom a családod, és ha már itt vagyunk ne csak kettesbe legyünk. - rázza fejét, miközben felül, és engem is felhúz. - Azt majd otthon. - teszi hozzá mosolyogva, és hosszasan megcsókol. Olvadozva nézem amint felöltözik, miután elváltak ajkaink. Én is felvettem egy farmert (Kittiét) de a toppom maradt.

- Ma megyünk haza. - suttogom a konyhában ülve, hátamat Harry mellkasának döntve. Az ölében ültem, és pirítóst majszoltam. Senki nem jött még ki a saját kis kuckójából, azt sem tudom, hogy egyáltalán fent vannak e a többiek. Amint magam elé bámultam eszembe jutott az a tény, hogy ma délután bizony utazunk vissza New Yorkba.
- Tudom. - suttog ő is, és szorosabbra fonja, amúgy is derekamat ölelő karjait, majd egy puszit nyom hajam közé.
- Rossz ez így. - sóhajtok fel fájdalmasan. A gondolat, vagyis inkább a tudat, hogy pár óra múlva el kell mennem és kitudja mikor látom viszont a családom, szeretteim, egyszerűen fájdalmasabb, mint gondolná az ember.
- Tudom mit érzel. - sóhajt ő is.
- Tudod? - fordulok félig felé, felvont szemöldökkel.
- Az én családom Angliában él. Szóval jelenleg közelebb vagyunk hozzájuk, mint New Yorkban. - mosolyog keserűen. Igen, teljes mértékben megértem. - Ez az egyik ára a hírességnek. - puszilja meg még egyszer a fejem.
- Az egyik. - ismétlem meg suttogva, majd fejem Harry mellkasának döntöm. Pár percig így ülünk, de ezt a nyugalmat a csengő visító hangja zavarta meg. Nem indultam meg rögtön, gondoltam ébredjenek fel egy kicsit a többiek is.
- Ki a faszom, csenget így, ilyenkor? - jön le nagy hanggal Alina.
- Igazán kulturált vagy. - mosolygok, miközben "elismerően" bólogatok neki. Alina végül elmosolyodott, és kinyitotta az ajtót.
- Figyelj... - fordulok Harry felé, komoly arccal, de egy ismerős hang hallatára elvetem az ötletet, hogy most beszéljünk Harryvel. - Később beszélnünk kéne! - mondom neki komolyan, és bár ő kissé értetlen arccal, de bólint. - Egy pillanat. - mosolyodom el, majd kiszállva öléből, az ismerős hang irányába veszem az irányt. És nem tévedtem. A már becsukott bejárati ajtónál állt, csak most már belülről.
- Jéé, itt egy lökött csaj. - tája ki karjait, mosolyogva az én Drága mostoha tesóm. Szokatlan kapcsolatunk ellenére is elmosolyodom amikor meglátom, és gondolkodás nélkül szaladok felé, hogy jó testvérhez híven megöleljen.
- Fáj? - néz rám komoly arccal, kicsit eltolva magától.
- Micsoda? - vonom össze szemöldököm.
- A hülyeséged. - mondja mosolyogva, én pedig felnevetek. Köhécselést hallok hátam mögül. Elengedem Martint és Hazza felé fordulok.
- Amikor azt mondtad, hogy Harry Styles van a házatokban azt hittem beszívtál. - mondja halkan Martin Alinának. Eközben Harry kissé feszülten térképezi fel Martint, majd mellém áll.
- Martin, ő itt Harry a... - kezdem, de igazából magam sem tudom mit kéne mondanom. Éppen erről szerettem volna beszélni Harryvel, mielőtt Martin megjött.
- A barátja. - jelenti ki Harry határozottan, és bal kezével megfogja az enyém. Úgy tűnhetett birtoklóan bánik velem, pedig igazából csak bebizonyította, hogy komolyan gondolja, és ezt a kis féltékenysége is bizonyította.
- A pasid? - néz rám csodálkozva Martin.
- Ja. - bólogatok mosolyogva, és alig észrevehetően egy kis büszkeség is beköltözik mosolyomba. Martin bólint majd visszafordul Harryhez.
- Martin vagyok, a mostoha testvére. - ráznak kezet, és Harry kicsit észrevehetően ellazul. Kezemet elkezdi simogatni úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.
Martin nem maradt sokáig, és végleg el is búcsúztunk, mert ő már nem tud elbúcsúzni később. Alina a konyhában tüsténkedett, a többiek pedig még mindig nem jöttek elő.
- Mondták már, hogy cuki a féltékeny vagy? - ülök bele Harry ölébe mosollyal arcomon, és nyaka köré fonom karjaim. Gondolom erre nem volt semmi frappáns válasza ezért, csak rám villantott egy mosolyt, majd megcsókolt. Jó hosszas, és vad csókba keveredtünk..
A végén már eldőltünk a kanapén és úgy csókolóztunk.
- Harry... - suttogom lehunyt szemekkel.
- Na jó. Ez így nem lesz jó. - ül fel gyorsan, és nagyon halkan sóhajt.
- Meddig nem lesz jó? - ülök fel félig, és kicsit félve nézek a zilált göndör fiúra, de nem mutatom ki. Harry nem válaszol csak vadul megcsókol és hátamat támasztja, de keze lejjebb csúszik, fenekemre. Döbbenetemben kicsit lesokkolódom és egy picit megharapom a száját.
- Szóval addig nem lesz jó. - motyogom magam elé bámulva, amikor teljesen eltávolodtunk egymástól.
- Otthon felavathatjuk az új házat. - nevet fel pimaszan, de én képtelen vagyok nevetni. Félek. Félek, mert Harry leakar feküdni velem.
- Harry... - mondom elhaló hangon. Észre sem vettem, hogy közben annyira szorongattam a kanapé párnáját, hogy egészen elfehéredtek ujjaim.
- Hé, nyugi! - mosolya megváltozik, most már kedvesen és halványan mosolyog, miközben közelebb hajol és megsimítja az arcom. - Csak hülyülök! Ha te nem, hát nem. Várunk akkor, vagy nem. A te döntésed, oké? - simogatja továbbra is arcom. Csak bólintani tudok. Még mindig feszengek.
- Sziszi! Lazulj el, kérlek! Tudom, hogy még nem akarod, hogy lefeküdjünk, de akkor várunk. Ha nem akarod, nem lesz semmi! - vált már át könyörgő hangnembe. Megpróbálok el lazulni, ami sikerül is, de csak azután, hogy Harry nagyon lassan, és lágyan megcsókolt.
- Olyan bolond vagy! - mosolyog homlokát az enyémnek támasztva.
- Szóval... - dőlök háta a kanapén, és az "ó" betűt hosszan mondom egy kicsit. - Mi most tulajdonképpen járunk...? - mondom, de ez inkább kérdésnek hangzott a végén.
- Nem tudom nálad mit jelent az, hogy ha valaki azt mondja a mostoha tesódnak, hogy a fiúd, de nálam azt jelenti, hogy igen, járunk. - mosolyog kedvesen.
- És az őrült rajongóitok előtt is járunk? - vonom fel szemöldököm.
- Mindenki előtt járunk. - fogja meg kezeim és azokkal játszadozik.
- Ha visszamegyünk nálam alszol? Ha már te vetted a házamat. - bújok hozzá mosolyogva.
- Ez természetes, hogy igen. - mosolyog rám. - Most viszont elmegyünk Kittit meglátogatni. - áll fel és engem is felsegít.
- Nocsak, nocsak. Csaknem megkedveltétek egymást? - vonom fel szemöldököm. Igazából örülök, hogy jól kijönnek.
- De. - ad egy rövid csókot számra. - Attól, hogy ikrek vagytok nem is hasonlítotok annyira egymásra. Már mint belsőleg. - mondja amikor már cipőjét veszi fel.
- Tudom. De miben is nem hasonlítunk? Csak, hogy a te szemszögedből is lássam. - kezdem el felvenni a kabátom, és közben Harry válaszára várok.
- Ő jobban szereti a divatot mint te. Szóval ilyen szempontból totál csajos. Te makacsabb vagy, nehezebben meggyőzhető. Kitti tipikus az a... Nagyon-csajosféle lány. Ő egy átlag lány, bár a természete nem átlagos. Te pedig... Hm nem is tudom... - gondolkozik maga elé nézve, összevont szemöldökkel. - A legnagyobb különbség kettőtök között, hogy beléd szerelmes vagyok, belé pedig nem. - mosolyog rám a végén.

- Úgy tudtam. - tapsol örömében Kitti, amikor Harryvel kézen fogva. Mi csak nevettünk rajta, és inkább leültünk a mellette lévő székekre.
- Ma megyünk vissza. - mondom neki halkan, fájdalmasan mosolyogva. Kitti ugyanígy mosolygott, és kitárta karjait. Hozzá bújtam és szorosan öleltem. Csak öleltük egymást percekig.
- Legyél ügyes! És csak, hogy tudd folyamatosan leellenőrizlek ha kint lesz rólad valami a neten. - tol el magától mosolyogva. Nem igazán kellettek szavak a búcsúzásunkhoz. Tudtuk mire gondol a másik, hogy mit érez és, hogy mennyire fáj ez mind a kettőnknek.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, de ha következőleg találkozunk magaddal rángathatnád a One Direction többi tagját is. - néz immár Harryre Kitti. Harry felnevetett, majd magához ölelte Kittit.
- Ígérem, ha következőleg találkozunk ők is velem lesznek. - néz ikrem szemeibe mosolyogva.
- Ajánlom is. - üti vállba barátságosan Kitti, és felnevet.
- Lehet egy tippem, hogy ki a kedvenced? - kérdi Harry. Kitti elsőre kicsit értetlenül néz rá, de végül bele egyezően bólint neki.
- Zayn, vagy Niall. - tippel Harry. Én már tudom ki a kedvence, hisz amióta csak vannak a fiúk Kitti csak is egy személyről beszél.
- Zayn. Egyértelmű, hogy ő. Ő a legcukibb, leghelyesebb...
- Legbeképzeltebb. - szólok közbe mosolyogva.
- Egyértelműen összeillenek. - bólogat Harry rám nézve, és közben mosolyog.
- Hát persze. Azt leszámítva, hogy Kittinek van pasija. -
- Pasija, akinek a testvére a te exed volt, szépségem. - hallom meg egy régen hallott hangot az ajtóból, mögülem. És kicsit sem hiányzott ez a hang.
- Mi a francot keresel itt? - fordulok meg idegesen.
- Doriánt kísértem be Kittihez. Hiányoztál Édes. - mondja gúnyos mosollyal az arcán, és amikor az utolsó mondatot mondja, már előttem áll, és derekamat fogja.
- Szállj le rólam, te idegbeteg állat! - söpröm le magamról karjait. Harryhez megyek, aki védelmezően átölel hátulról. Nem érthette mit is beszélünk, hisz' magyarul beszéltünk. De azt hiszem a testbeszédeinkből és az én arckifejezésemből úgy ítélhette meg, hogy most mit is kell tennie. Megint elkezdtem úgy félni mint régen. Dávid félelmet keltett bennem, és ezt ő tudta. Igen, Dávid volt az.
Ekkor megfordult és elment. Nem értettem, hogy minek jött ide. Kissé remegve a félelemtől fordultam szembe Harryvel, és mellkasába fúrtam arcom.
- Ki volt ez Sziszi? - tol el magától egy kicsit Harry, hogy szemeimbe tudjon nézni.
- A volt fiúm. - húzom el a szám. - Kitti fiújának az ikertestvére. - teszem hozzá.
- Később megbeszéljük. - ölelt meg megint, én pedig megkönnyebbülten bólogattam.
- Hát te csaj. Te itt? - jön be a szobába Dorián, és csókkal köszönti Kittit.
- Hát én itt. - mosolygok rá.
- Azt hittem New Yorkban vagy. - ül fel eközben Kitti mellé az ágyra.
- Haza jöttem, mert az én hülye testvérem elüttette magát. - mosolygok, miközben kibújok Harry öleléséből, de kezeinket összekulcsolom.
- Ki az új lovagod? - néz Harryre, Dorián.
- Ne már. - visít fel Kitti. - Egy csomószor mutattam a zenéjüket! Még a klippüket is megnézted már! Tudod, hogy imádom őket! - akad ki egy kicsit Kitti, amit én csak mosolyogva nézek Harryvel együtt.
- Most éppen téged fáraszt ezzel? - nevetek kicsit, Dorián pedig fájdalmasan bólogat.
- Szóval nem csak pletyka, hogy összejöttél Harry Styles-al? - kérdez rá végül.
- Elsőnek pletyka volt. - vonok vállat. - Tegnap este jöttünk össze végül. - mosolygok, mint a tejbetök.
- Tudsz róla, hogy egy őrült mászkál a kórházban? - kérdezem, mire Dorián értetlenül nézett rám. - A testvéred volt olyan szíves és meglátogatott az imént. - húzom el a szám. Dorián bocsánat kérő tekintettel nézett rám, én pedig rá mosolyogtam. Órákat töltöttünk még Kittiékkel, de aztán indulnunk kellett.
- Vigyázz a testvéremre! - suttogja Kitti amikor megöleli Harryt.
- Vigyázok rá. - mosolyog rá Harry.
- Hamarosan találkozunk, ígérem! - nézek Kitti szemeibe, könnyes szemekkel, amikor már engem ölel.
- Következőleg én megyek hozzád. - mosolyog rám. - És a fiúkkal is találkozni akarok. Főleg Zaynel. - mondja én pedig nevetve bólogatok.

                                                                                          ***

- Milyen volt Magyarország? - mosolygok Harryre immár a repülőgépen ülve.
- Jó. Főleg, ami aközben történt, hogy itt voltunk. - ad egy puszit a számra, mosolyogva. Még jobban elmosolyodtam, és hozzá bújtam.
- Megígéred, hogy nem leszel szemét, nem csalsz meg, és mindig velem leszel? - nézek fel gyönyörű zöld szemeibe.
- Igen, megígérem. - csókol meg hosszasan. Ezek után nem kellettek szavak a lényeg, hogy együtt vagyunk.
Egész úton gondolkodtam. Jó, hogy Harryvel együtt vagyunk, de vajon tényleg úgy szeret ahogyan mondja? Én szeretem, de félek ettől. Ha hazaértünk mindenféleképpen kikérdezem Louist, hiszen ő a legjobb barátja. Ami viszont bánt, hogy Nándival így ért éget a barátságunk. Nem így kellett volna történnie. De az amiket mondott fájtak, és ő még csak bocsánatot sem kért. Tipikus férfi...
- Min gondolkozol ennyire? - puszil bele nyakamba Harry, és ujjaimmal játszadozik.
- Nándin. - fordítom felé arcom. Harry erre csak egy grimaszt vágott, de nem kommentálta.
- A fiúk bulit akartak rendezni, mire haza érünk. - mosolyodik el. Elhúztam a szám nemtetszésemet jelezve.
- Gondoltam, hogy nem tetszene az ötlet ezért is találtam ki, hogy csak a többiek jöjjenek át egy kis filmezésre. - veti fel az ötletét, ami már sokkal jobban tetszik.
- Oké, ez már jobban hangzik. Bár én annak is örülnék ha csak kettesben lennénk. - adok egy rövid csókot a szájára.
- Én is. De a többiek mindenáron szerettek volna átjönni. - csókol meg, hosszan.
- Addig viszont inkább alszom egy kicsit, mert a srácok tuti nem hagynak majd. - hajtom fejemet vállára, és lehunyom szemem. Olyan, mintha csak pislogtam volna, de amikor kinyitottam a szemem újra, már megkezdtük a leszállást. Egy kicsit sokat aludhattam.
- Fogjunk egy taxit, és menjünk rögtön hozzád. A többiek csak három óra múlva jönnek. - mosolyog rám Harry, amikor leszálltunk a gépről. Felvettük a kapucniinkat és a napszemüvegeket, hogy ne ismerjenek fel, és megindultunk. Harry fogott egy taxit, majd bediktálta a címet, és negyedórán belül már ott is voltunk.
Valami eszméletlen ez a ház! Gyönyörű, nagy és mese szép. A hátsó kert pedig valóban a tengerpartra nyílik.
Az egész házban a szürke, fekete és fehér színei játszadoznak kivéve a hálószobáét. Ott a tenger kék és a sötét szinte már fekete kék színek vették át az uralmat. A fal az utóbbi színű volt, de az ágy mögötti falból alig lehetett kivenni a színét. Ugyan is a falat gyönyörű rajzok fedték el, amik mellé idézetek társultam. A a bútorok szép fehérek voltak és a hatalmas francia ágyon, a kanapén, és néhány fotelt tengerkék anyagok fedték, a fehér szín mellett. A bútorok egytől egyig fából készültek, ami különösen tetszett. Jobb oldalt két ajtó nyílt. Az egyik a fürdőszobámé (ugyan olyan színek voltak benne, mint a hálóban) a másik, egy üveg ajtó volt, ami a teraszra nyílt. A kilátás itt is csodálatos volt.
- Tetszik? - suttogja fülembe, hátulról átölelve Bongyorka.
- Nagyon! Csodálatos az egész. Köszönöm! - mondom halkan, miközben felé fordulok, és nyaka köré fonom karjaim. Harry rám mosolygott, és megcsókolt. Eközben felkapott az ölébe, és úgy csókolt tovább miközben bevitt a szobába. Ott lefektetett az ágyra. Megijedtem. Ez észre vehető volt, mert nem csókoltam tovább és megfeszülve feküdtem alatta.
- Mi az? - néz szemeimbe, miközben fülem mögé tűri egy hajtincsemet.
- Én még nem... - motyogom, de nem tudom befejezni.
- Nem akarod még, vagy nem csináltad még? - vonja össze szemöldökét.
- Is-is. - sütöm le szemeim. Érzem amint elönti arcomat a pír.
- Is-is. Hm... - emészti meg válaszom Harry, majd újra megcsókol, de most visszafogottan. - Akkor most még nem. - mosolyog rá, minek hatására én is mosolygok.
- Még van két és fél óránk. Mit csináljunk addig? - ül fel, és engem is felhúz.
- Feküdjünk, beszélgessünk, együnk csak legyünk együtt. Ketten. - mosolygok rá. Közelebb hajolok és megcsókolom. Testem egésze bele remeg, és úgy érzem soha nem voltam még boldogabb. Ugyan is ez így is van. Még soha nem voltam boldogabb, mint most.

58.Fejezet - Szívesen elfogadom vejemnek.

Sziasztok Drágák! Vasárnap este fél tízen egy van. Aludnom kéne, és azt hiszem anya is nemsokára ki kapcsolja a wifit, hogy a laptopomon ne legyen net, ezért inkább kirakom a részt, mielőtt tényleg kikapcsolja azt a fránya netet. :) Nem írnék sokat, mert sietek. :) Csak sok sikert a hétfőhöz, és a közelgő félévhez, ami nekem NAGYON nem jött jól. Jelenleg alkudozok a tanáraimmal a jegyeket illetően. Az angolt már sikerül a tavalyi hármasról négyesre felalkudnom. A matekkal és a természettel ezt nem tehetem meg sajna. :/ A matekban Drága padtársam segít mert nem értem. A természetet meg... Ááá inkább nem is érdemes szóba hozni! Én nem tudom, hogyan de valami ultra béna vagyok belőle! Egyszerűen nem tudom! Hiába tanulom. Ezért is lesz használatba véve az én drága rég látott barátomat; a puskázást. Az ofő a természet tanárom, és nem igen figyel ránk amikor dogát írunk..
Nem húzom az időt itt lenne a történet. Puszi Drágák, legyetek rosszak, és hallgassatok sok zenét! :D
Puszii!! <3 :)
U.i.: Új blogom van. Design blog. A neve Sziszi Design. (Sziszi, mint Sziszi King. :D Jobb nem jutott eszembe, és szerintem egyszerű is.)  http://sziszidesign.blogspot.hu/  

-Zene-

58.Fejezet - Szívesen elfogadom vejemnek.

- Nem. Nem járunk. - válaszolok magamra erőltetve egy mosolyt, és visszafojtva azt a késztetést, hogy rákiáltsak; "Basszus, mi közöd van hozzá?" Igen, néha vannak igencsak beteg gondolataim..
A csajt hamar leráztam, és nagyon (nagyon) nem volt szimpatikus.
- Húzzunk innen mielőtt valakit lelövök. - mondom Daninak amikor kijövök a hideg levegőre, hogy aztán beszálljak a meleg kocsiba.
- Csak nyugodtan. - legyint az ajtó felé ahonnan kijöttem. - Mivel szeretnél gyilkolni? Puska, pisztoly, balta, ráncfűrész? Esetleg, szimplán csak kézzel? - mosolyog, én bennem pedig már kezd lejjebb menni a harag.
- Hm, azt hiszem láncfűrésszel. - tettetek gondolkodást, egy kicsit, és mosolyogva válaszolok.
- Haza megyünk. - mondja beülve a kocsiba. - Alina, és Szeli van most Kittivel, ti meg Harryvel otthon aludtok normális ágyban. - indítja be a motort. Csak egy bólintással lerendezem.
- Mióta van neked jogsid? - kérdezem mellékesen.
- Nem rég óta. - mondja az igazán értelmes választ. Haza érve jó volt újra belépni a házba. Anyu nagy öleléssel köszöntött, és miután leszidta a fejem amiért szó nélkül elmentem, elküldött aludni. Csak ekkor vettem észre Harryt is aki már ott volt. Éppen anyu sütijéből evett.
- Mond csak te Niallel szoktál enni? - kérdem csípőre tett kezekkel megállva előtte.
- Nagyon jól süt anyukád! - mondja két rágás között.
- Milyen ízű? - nézet a sütire, ami szerintem banános lehet. Reménykedem benne mert az, az egyik kedvencem.
- Megízlelheted. - húz közelebb magához derekamat átölelve, és kaján vigyora elterül arcán.
- A szádból? Kissé gusztustalan nem gondolod? - vonom fel szemöldököm. Mosolyogva hajol közelebb, én pedig lefagyok és nem távolodom el.
- Már volt rá példa mennyire is élvezted. Szerintem ez most sem lesz gond. - mosolyog még mindig, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Én nem akarok semmit sem megzavarni, de jó lenne egy kis időt tölteni a húgommal. - szólal meg mosolyogva az ajtóból Alina.
- Te sosem zavarsz! - mosolygok rá, miközben hozzá sétálok.
- Annyira, de annyira hiányoztál! - suttogja fülembe, amikor magához ölel.
- Te is nagyon hiányoztál! - ölelem vissza szorosan, és lehunyom szemeim.
- Soha, de soha ne csinálj több ilyen hülyeséget! - tol el magától egy kicsit, hogy szemeimbe tudjon nézni. Hevesen bólogatok, könnyes szemekkel, és a keserű mosoly arcomon van.
- Ezen a napon csak az enyém vagy! - mosolyog rám, mire én kicsit felnevetek. Nevetésem, sírássá ment át a végén. Próbáltam visszafojtani könnyeim, de nem ment. Észre sem vettem, de végén már nagyon sírtam. Csak potyogtak a könnyeim, és potyogtak. Annyira hiányzott Alina! Persze, mindenki más is, de ő hiányzott a legjobban.
- Css, ne sírj! Itt vagyok, nyugi! - ölel magához ismét, és én szorosan lehunyt szemekkel szorítom magamhoz.
- Mi a baj? - hallom a hátulról Styles hangját halkan, és egy kicsit féltőnek hangzik. Tudom, hogy a kérdést Alinának címezte, így figyelmen kívül hagyom.
- Mindig a lehető legszorosabb volt a kapcsolatunk. Csak most jön ki rajta, hogy hiányoztam neki. - magyarázza meg neki nővérkém, közben pedig hajamat simogatja.
- A mai nap első programja, hogy elmeséled mi történt az elmúlt másfél hónapban. - mondja, amikor már nagyjából sikerült össze szednem maga.
- Oké. - bólintok, halványan mosolyogva.
  És ez valóban így volt. Az egész napomat Alinával töltöttem. Styles otthon érezte magát szóval nem volt semmi gond. Alina elmesélte, hogy ő is nemsokára megy Angliába, az egyetemre. Az első "programunk", hogy meséltünk egymásnak a másfél hónap alatt történtekről, ami eléggé elhúzódott az időt nézve. De nem zavart minket. Utána már csak úgy beszélgettünk, hülyéskedtünk. Annyira jó volt újra vele lenni. A gondolat, vagy inkább a tudat, hogy hamarosan megint a fél világ lesz közöttünk egyszerűen fájdalmas. Hatalmas gombóc keletkezik torkomban, és legszívesebben csak sírnék. De ezt nem tehetem. Hisz azzal csak megnehezíteném a dolgokat. Az ő, és a saját részemről is. Ezért is inkább emlékeket gyártunk. Mint emlékezetben is, és képekben is.
De amikor Rúzsa Magdi - Egyszer című dalát hallgattuk, eltört a mécses mind a kettőnknél. Tudjuk (vagy legalábbis gondoljuk), hogy ez egy szerelmes dal, de a legtöbb mondat hatott ránk.

- Édes, drága Nialler. Annyira jó az időzítésed, mint egy retaldált fókáé! - szólok bele szipogva, még is egy kicsit idegesen a telefonba, amikor másfél óra múlva Niall hívott.
- Mit zavartam meg? - kérdi és még így is hallom hangján, hogy mosolyog.
- Ááá semmit, csak éppen Harryvel lefeküdtünk. - húztam egy kicsit az agyát, és majd nem elröhögtem magam. Alina kikerekedett szemekkel nézett rám, de leintettem jelezve, hogy hülyülök csak.
- Ez... komoly? - csodálkozik el Niall. Eddig bírtam. Totálisan hangosan, jóízűen elnevettem magam.
- Nem! - fuldokoltam a röhögéstől. - Jujj, kár, hogy nem láttam az arcod! - feküdtem el az ágyon, lehunyt szemekkel. - Nővéremmel éppen sirattuk az emlékeket, és hogy mennyire hiányzik itt mindenki. - válaszoltam amikor más kevésbé nevettem.
- Hát... Akkor közlöm a jó hírt veled miszerint, amint haza jöttetek, fogadhatsz minket mint vendégeket, a saját házadban, ami a tengerpartra nyílig a hátsó kertből. Öt vendég szoba van, szóval a testvéreid is simán elférnek. - mondja, mire én döbbenetemben leesek a földre.
- Mi van? - kérdem, és bár tudom mi van, csak megerősítést vártam, hogy nem őrültem meg. Közben felálltam, és döbbentem meredtem magam elé.
- Jól hallottad. - erősíti meg, hogy tényleg nem vagyok őrült, én pedig örömömben felvisítottam, és ugrálni kezdtem.
- Hívj vissza ha ezt abba hagytad. Megsüketülök tőled. - teszi le nevetve a telefont. Telefonomat az ágyra dobom, és a nappaliba szaladok, mert tudom, hogy Styles ott lesz Dani és egy pár étel társaságában. Ennyi erővel lottóznom kéne, ugyan is tényleg ott voltak, egy-egy tányér süteménnyel.
- Harry! Harry! Harry! - szaladtam le a lépcsőn mosolyogva, miközben Stylesnak kiabáltam.
- Mi az? Mi az? Mi az? - nézett hátra a kanapén, és amint meglátta mekkora sebességgel közelgek felállt, hogy elkapjon.
- Niall hívott az előbb! Van egy házam! - visítoztam tovább, és már előtte is voltam. Elkapott, és karjaiba zárva megpörgetett kétszer.
- Tudom. - enged el mosolyogva.
- Honnan? - nézek fel rá, de a mosoly levakarhatatlan az arcomról.
- Én vettem neked. - vonja meg a vállát nekem pedig leesik az állam.
- Azta kurva. - szalad ki a számon. - Nem kellett volna! - ölelem meg újból.
- Tudom, hogy nem szeretsz Kristóffal együtt lakni, és mi is mindig ott tanyáztunk le, ami kicsit már zavarta az ott élő családot. - neveti el magát kicsit. - Ezért is Emily hozzád költözik, hogy ne legyél annyira egyedül, mi pedig, mint mindig zargatni fogunk. - folytatja. Annyira, de annyira örültem ennek!
- Mennyibe került? Amint tudom kifizetem! - engedem el és komolyan nézek szemeibe.
- Semennyibe, és nem kell! - mosolyog rá, de szemén látom, hogy komolyan gondolja.
- Vii, de ez annyira jó már! - pörgök fel megint. - Köszönöm! - pipiskedek fel, és szájára adok egy puszit, majd felrohanok az emeletre.
- Ez meg mi volt? - nevette el magát Alina, aki a lépcső tetején figyelt.
- Van egy saját házam New Yorkban! És Harry vette nekem! - mondom halkan és mosolyogva ugrálok tovább.
- Az oké. Én a puszira gondolok. - mondja ő is halkan.
- Ja az. Csak úgy jött. - vonok vállat - Megérdemelte. - mosolygok, majd Alina elkezdett lehúzni a lépcsőn a konyha felé.
- Mit csinálsz? - kérdem amint leértünk.
- Kaját. Te pedig elmondod mit is érzel ez a kis göndörke iránt. Mert szívesen elfogadom vejemnek. - mondja mosolyogva hátra pillantva rám, mire én akaratlanul is elnevetem magam.
- 17 éves vagyok Drága nővérkém. Ne akarj még megházasítani! - mosolygok továbbra is.
- Ne terelj, kisasszony, ne terelj! - fenyegetően hangzik hangja, de szája felfelé kanyarul.
Miután tisztáztam Alinával a bongyorka iránti érzéseim (vagyis, hogy fogalmam nincs mit érzek) visszahívtam Niallt.
- Azt nem mondtad, hogy Harry vette azt a házat! - "köszönök" bele a telefonba, amint felvette.
- De tetszik! Tudom, hogy tetszik!
- Persze, hogy tetszik!
- Mind kettő? Harry és a ház is? Vagy csak az egyik?
- Csak a házban vagyok biztos, hogy igen. - nevetek kínosan.
- Szóval talán... - gondolkozik el.
- Na, jó. Térjünk vissza a házra. Még is meddig ügyködtetek ti ezen?
- Már azóta kerestük neked a megfelelő házat, amikor össze vesztetek Harryvel. Aztán Harry talált rá a házra, és ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye meg. Pedig John szívesen kifizette volna.
- És mennyibe is került? - próbálom kihúzni belőle, de nehezebb mint gondoltam.
- Nem mondom meg. - neveti el magát.
- Hát, oké. - vonok vállat lemondóan. - Köszönöm mindenkinek! - teszem hozzá hálásan.
- Nem kell! Szeretünk akármilyen hibbant csaj vagy. - neveti el magát, és én is felnevetek halkan.
Miután letettük a nappaliba mentem. A két fiú még mindig ott volt, én pedig elfeküdtem az ölükben úgy, hogy a fejem Styles ölében legyen.
- Mi a helyzet Szöszikém? - játszadozik el egy hajtincsemmel és mosolyogva néz szemeimbe.
- Semmi Bongyorkám. - becézgetem vissza.
- Hm.. Te eddig is az én Szöszikém voltál, de mikor lettem én a te Bongyorkád? - mosolyog még jobban, én pedig zavarba jövök. Zavaromat palástolva csak szemeim forgattam.
- Amikor azt mondtad, hogy legyek szöszi. - gondolok vissza az első csókunkra. Ahogyan vissza gondolok rá, önkéntelenül felsóhajtok az emlékre.
- Megismételhetjük. - néz rá Styles flörtölős mosollyal.
- Rám nem hat a flörtölős mosolyod. Ezt már megtanulhattad volna. - rázom fejem kicsit, és zöld szemeibe nézek.
- Éppen ezt szeretem annyira benned! - mosolyog rám már őszinte mosollyal, és kicsit közelebb hajol.
- Ne már, hogy ilyen észrevehetetlen vagyok! Itt vagyok skacok! - szól közbe, megszakítva a romantikus pillanatot Dani.
- De miért is vagy még itt? Nyilván félbe szakítottad a romantikus pillanatot, amit ez a barom ritkán enged meg magának! Szeretlek Dani, de megakarom tudni mit is érzek Harry iránt, és ez nem fog sikerülni ilyen tempóban. - dorongálom le az elején, de a végén már könyörgőre fogom.
- Hát ilyet sem hallottam még tőled. - mosolyog rám Dani. - Akkor megye is. - indul meg mosolyogva a lépcső felé.
- Köszönöm! - szólok utána.- Én nem akarok telhetetlennek tűnni, de az ilyen romantikusabb pillanatokat sűrűbben is csinálhatnád. - nézek vissza a zöld íriszekbe.
- Igen? - kérdi megsimítva az arcom amitől engem kiráz a hideg, de jó értelembe. - Mit szólnál ha este elmennénk valahova? - kérdi halkan, megint azzal a dörmögős, mélyebb hangjával, ami még jobban hat rám mint a rekedtes hangja.
- Hova? - hunyom le szemem, és hagyom, hogy arcom tovább simogassa.
- Azt még kitalálom. De valahova ahol kettesben lehetünk. - lehet egy puszit arcomra. Egyre több puszival lepi el arcom, nekem pedig önálló útra térve kezeim, a hajába túrtam.
- Ha ezt így folytatjuk nem csak csók lesz. És ez nem a megfelelő pillanat a dolgok megtörténéséhez. - suttogja, és érzem, hogy szája közvetlenül fülem mellett van. Kicsit megijedtem attól amit mondott, de amint újra megpuszilt rögtön elfelejtettem mindent, de mindent.
- Harry... - suttogom elhaló hangon.
- Igen, édesem? - emel meg egy kicsit, így ölében ülök, és már nyakamat puszilgatja. Azt mondta az előbb még, hogy ne folytassuk még is folytatja... Ki érti ezt?
- Nem... Én nem... - kezdem de ahogy bele puszil nyakhajlatomba nem tudom befejezni. - Ne... Csináld...Ezt... - mondom ki végül, de még most is motyogva. Harry abba hagyja, és úgy néz szemeimbe.
- Miért ne? - kérdi derekamat fogva, hogy ne essek le.
- Mert még mindig nem járunk ha nem esett volna le. - ahogy kimondom látom szemeiben a megtörtséget. - Viszont ilyen közel vagy az igenhez. - mutatok mutató és hüvelyk ujjammal, úgy öt centit.
- Valóban? - kérdi mosolyogva, és visszatért az a csillogás a szemébe, ami pár pillanatra elveszett.
- Valóban. - bólintok, nyaka köré fonva karjaim.
- Akkor az esti randi áll? - játszadozik hajammal, ami leér derekamig. Vágni kéne a hajamból, nagyon hosszú már.
- Hm, hát csak randi lesz? Azt hittem nem szereted a randikat. - mosolygok. Emlékszem amikor a tető téren voltunk akkor mondta ezt el.
- Amióta ismerlek sok mindenben változott a véleményem. Fél óra elég lesz elkészülnöd? - kérdi, én pedig megrázom a fejem.
- Egy óra. - egyezkedem.
- Háromnegyed.
- Másfél.
- Egy óra. Többet nem egyezkedem. - rázza fejét mosolyogva.
- Oké. - vonom meg a vállam. Tipikus férfi logika. Egyezkedem, egyezkedem, és amikor többet mond az eredetinél azt hiszi ő nyert, de még is én kapom meg azt amit már az elején akartam. Hajjaj, butus kis férfiak..
- Egy óra. - mosolygok rá, miközben bólintok, és már meg is indulok Alinához.
Alina kölcsön adta az egyik ruháját, ami egy bordó ruha volt. Az alja mintás volt, ujjatlan ruha volt, és hozzá egy női, félujjas zakót vettem fel. Szürke magassarkút húztam fel, ami legalább tíz cm volt. Hajamat lazán felcsatoltam, így néhány göndör tincs kilógott.
- Mehetünk. - megyek le a lépcsőn mosolyogva, a már nappaliba váró Styleshoz. Amikor mellé értem, derekamra rakta egyik kezét és ott ölelt miközben fülembe suttogott.
- Nagyon szép vagy! - suttogta, én pedig érzem, amint elpirulok.
- Köszönöm! - suttogom vissza. - Hova megyünk? - kérdem izgatottan az angol fiút, amikor kilépünk az ajtón. Még kabátomon keresztül is érzem a február közeledtéhez a hideget.
- Majd meglátod. - mosolyog rám.
- És tudod is az utat? - nevetem magamban. Elég viccesre sikerült, hogy ő visz el valahová miközben én vagyok a szülővárosomban.
- Miért, neked van ötleted, hogy hova menjünk? - kérdi miközben összeakarja kulcsolni ujjainkat, de én elhúzom kezem.
- Hm, lenne ötletem, de inkább megadom magamnak a lehetőséget, hogy, hogyha eltévedünk nevethessek, és én mutathassam meg az utat, hogy merre is kéne menni. - mosolygok rá gonoszan.
- Gonosz vagy. - nyújtja ki rám nyelvét.
- Tudom. - nevetek kicsit, majd elindultunk. Harry egy számomra eddig ismeretlen helyre hozott, Dani kocsijával. Elég érdekes érzés volt, hogy még nem jártam erre, pedig kemény tizenhét évet laktam itt.
- Na, csak nem tévedtünk el. - mondja mosolyogva, amikor kinyitja nekem a kocsi ajtaját.
- De csak mert szerencséd volt. - viszonzom a mosolyt, miközben kiszállok. Nem tudom hol lehetünk, de valami park félében. Azt hiszem.
Harry egy plédet terített le a kocsi motorháztetőjére, és derekamnál fogva felültetett oda. Felült mellém, mire én neki dőltem a vállának.
- Ez romantikus. - mondom halkan, és megfogom a kezét.
- Ha vissza utazunk, ennél jobb lesz. - mondja ő is halkan, és egy puszit nyom a fejemre.
- Ez így is tökéletes. - bújok jobban hozzá, ő pedig átkarol.
- Na, és most mennyire vagyok az igentől? - fordítja felém fejét, én pedig felnézek szemeibe.
- Egy iciri-picirit közelebb. - mondom mosolyogva.
  
Az este csodálatos volt! Harry végig romantikus volt, de nem csöpögősen csak mértékben, és poénkodtunk is. Hozott egy kosárban szendvicseket, meg pezsgőt, amiket el is fogyasztottunk. Harry még plédet is hozott, amivel be is takaróztunk. Egészen öt órától este kilencig maradtunk. Amikor már túl hideg volt a kint üldögéléshez, haza indultunk.
- Nagyon jó volt a mai este! - dőlök neki a kocsinak, amikor kiszállunk a ház előtt.
- Örülök, hogy jól érezted magad! - jön közelebb mosolyogva, miközben mindkét kezem megfogja.
- Szeretlek! - csúszik ki a számon, amin egész este gondolkodtam. Végül így döntöttem. Harry közelebb lép nagy mosollyal arcán, így én a kocsi, és ő közé szorulok.
- Ennek még inkább örülök. Szeretlek! - suttogja az utolsó szót, és megcsókol. Térdem bele remegett, és mellkasom is furán bizsergett. Nyaka köré fontam karjaim, hajába túrtam, ő pedig derekamat markolta meg.
- Annyira, de annyira örülök! - suttogja pár perc után, amikor elváltunk egymástól.
- Menjünk aludni. - döntöm homlokom az övének.
- Menjünk. - bólint ő is mosolyogva, és egy rövid csókot nyom számra.
Elindultunk az ajtóhoz, de kicsit másképpen sikerült bemennünk mint terveztük. Ugyan is amíg én a zárral bajlódtam ő mögöttem állt, és puszilgatott, így az ajtón úgy sikerült bemennünk, hogy majd nem elestünk, miközben nevettünk, és én az arcára rakva bal tenyerem, csókoltam őt.
Amikor a kissé hosszúra sikerült csókból felnéztünk láttuk, hogy a nappaliban mindenki ott van. Anyu, Alina, Dani és Nessza. Zavarba ejtve nevettem halkan, miközben a félig mögöttem álló Harry kezét fogtam.
- Öhm... Heló. - intettem szerencsétlenül, szabad kezemmel.
- Heló! - köszönt Harry is miközben a hátamon lévő cipzárral babrált észrevétlenül. Könyökömmel bökdöstem óvatosan, hogy a többiek ebből semmit se vegyenek észre, de ő csak folytatta. Nem húzta le a cipzárt, de azért piszkálgatta.
- Fejezd már be! - súgom neki kicsit felé fordítva a fejem. - Mi megyünk is. Alszunk. Fáradtak vagyunk. - motyogok összevissza zavaromba, és a lépcső felé kezdem ráncigálni Harryt. Mivel az egész üveg pezsgőt megittuk, ezért kicsivel több volt bennem az alkohol tartalom a kelleténél. Ezért is majd nem elestem a lépcsőnél, de Harry időben fogott meg.
- Menjünk már. Olyan kellemetlen ez most! - motyogom amikor megállunk egy pillanatra a lépcső előtt.
- Hát ha már mondod akkor maradjunk egy kicsit. - suttogja vissza, és derekamnál fogva vezet a kanapéhoz, hogy ne essek el.
- Ne, nem mentek aludni? - néz rám nevetését visszafojtva Dani.
- Van itt ez a vadbarom. - mutatok a már mellettem ülő Harryre. - Nos, ő annyira vadbarom, hogy nem tudja még milyenek is vagytok ezért volt akkora mersze ide hurcolni engem is. - ismertetem a dolgokat a többiekkel.
- Rég láttalak Nessz. - mosolyog Harry Nesszára, figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Látom még mindig csábítod a lányokat, mint két éve. - mosolyog vissza Nessza.
- Ezúttal szerelmes is vagyok. - húzza ki magát mosolyogva.
- Ajánlom is. - motyogom neki úgy, hogy a többiek ezt ne vegyék észre. Harry ujjait az enyémekre fonta és megerősítésképpen rám mosolygott.
 - Na, jó. Túl sok pezsgőt ittam szóval én megyek aludni. Vagy jössz, vagy nem. - nézek Harryre, miközben felállok, és felmegyek a régi szobámba, ahol aludni fogunk. Amint beléptem a szobába elmosolyodtam, amikor az emlékek eszembe jutottak. Ledobtam magamról a ruhát, és a cipőt, hajamat kiengedtem. Fehérneműben és egy fekete toppban feküdtem az ágyba. A toppot Kitti szekrényéből kunyeráltam. A jó, puha ágyba feküdni nagyon kellemes volt. Főleg az előző éjszakámhoz képest.
Hallottam, hogy pár percen belül nyílik az ajtó. Félig nyitva volt a szemem így láttam, hogy Harry jött be (ki gondolta volna) és leveszi ruháit. Egy száll boxerban fekszik be mellém, és húz magához. Átölelt a derekamnál, és egy puszit nyomott arcomra. Mosollyal az arcomon fordultam felé. Hozzá bújtam mellkasához, és úgy aludtam el.
- Szeretlek Kinga! - suttogta, és most először hallom saját nevemet tőle. Kicsit nehézkesen mondta ki, de végsőben aranyos volt.
- Szeretlek Harold! - mosolygok, miközben felnézek rá. Egy csókot kapok tőle, aztán elnyom minket az álom.

57.Fejezet - Haza kell mennem!

Sziasztok Drágák! 
Rövid lett, szar lett (már elnézést a kifejezésért..) tudom.. Hosszabbra terveztem ezt a részt, de nem úgy jött össze, sajnálom. Napok óta próbálom írni, de inkább most befejezem, egy befejezetlen mondattal (értelem szint, valahol a pincét veri..) mint sem írjam tovább de bénán..
Szivárvány: Neked nem fog tetszeni a "dolog" a végén, bocsi, hogy csalódást kellett okoznom! :D <3 De csak gondolt a Trailerre és megnyugodhatsz, minden úgy lesz, ahogy szeretnéd! :D ;)

U.i.: Osztálytársam matekórán elemében volt, amikor a feladatot ellenőriztük..! 
"- Tanárnő, mondhatom? - kiabálja be, amikor a feladatot ellenőrizzük.
- Mondhatod. - bólint rá a tanárnő.
- De nem tudom. - mondja osztálytársam."
Töri órán is elemünkben voltunk..
"A wc-ről jövök vissza, de csak lassan. Két okom van rá. 1.Utálom a törit. 2.Szabad foglalkozás van, egyszóval lyukas óra. Vagy is két szóval..
- És most jöjjön az angol polgárháború! - kiálltja egyik fiú osztálytársam amikor belépek a terembe, a padján állva, és a padjuk mellett lévő nagy, térképre mutat, ahol Anglia helyezkedik. Nem, valahogy egyre jobban nem csodálkozom rajta,rajtuk. Már megszoktam.."
Ebédszünetben rám, egyfajta röhögő görcs jött. Tíz percen keresztül (vagy 15) csak nevettem, és nevettem. Már a padon feküdtem vörös fejjel.. Szerintem az ügyeletes tanár csak egy "kicsit" nézett hülyének..
Na meg amikor megkérdezi osztálytársam, a spanyol szótáramat nézegetve: "- Te ebbe nincsenek káromkodások? " Igen, valahogy ekkor kezdődött a röhögő görcsöm, meg ami miatt később csináltunk.. 

Nos... Most, hogy beszámoltam a mai napom röhejesebb/viccesebb részleteiről, inkább hagylak titeket olvasni. :D
Puszii!! :) <3

-Zene-

57.Fejezet - Haza kell mennem!

A napok teltek. Styles többször felkeresett, hogy beszéljük meg, ami történt. Én viszont kerültem, ahogyan csak tudtam. Ha telefonon keresett kinyomtam, ha eljöttek hozzánk a srácok én vagy a szobámba zárkóztam, vagy Emilyvel voltam. Semmiképpen nem akartam vele kommunikálni.
- Akkor holnap. - intek mosolyogva Eleanornak amikor a modell ügynökségtől jövünk ki. Furcsa mód még így is fotózkodhattam, hogy nem éppen természetes színei voltak a hajamnak.
- Beszélnünk kell! - kapja vissza karom hirtelen, Styles.
- Nem, nem kel. Eressz el! - mondom idegesen. Megpróbálom kirántani karom, de ő szorosan fog.
- Nem, amíg nem beszéltünk! - mondja, és a kocsija felé ráncigál. Beültet, majd ő is beül. Igazából ez egy pozitív oldala a dolognak, mert gyalog kellett haza mennem, de így már nem.
- Nincs mit megbeszélnünk Styles! - forgatom szemeim, majd bekapcsolom a biztonsági övet.
- Az a csók... -
- Az a csók egyikünknek sem jelentett semmit sem. - szakítom félbe.
- Miért vagy te benne olyan biztos? - kérdi egy fél pillantást felém eresztve. Nem szólok semmit egészen míg haza nem érünk.
- Miért? Neked nem volt közömbös? - kérdezem, de mielőtt válaszolhatna már szállok is ki.
- Tudod, hogy nem. - mondja, de ekkor már szorosan előttem áll. Ami meglepett, az a közelsége, az amit mondott és, hogy ilyen lágyan mondta ezt.
- Hogy... Neked nem volt... Közömbös? - dadogom zavartan, és csodálkozva. Bal kezével csípőmet fogja, a jobbal pedig arcom simítja.
- Nem volt közömbös. - suttogja, de nem látom milyen messze van tőlem, mert lehunytam szemeim. Egyszer csak bele puszil nyakhajlatomba, és egyre feljebb halad. Jól eső remegés fut át rajtam, és azt szeretném, hogy végre megcsókoljon. Amikor már szám szélénél tart megcsörren a telefonom. Halkan, szitkozódva távolodik el tőlem, én pedig felucsódva a döbbenettől, veszem fel a telefonom.
Alina az.


/Szigeti Kitti szemszöge/

- Szóval akkor most mi van ezzel a Styles gyerekkel és Kingával? - kérdi Dani egy pillanatra felnézve a hó lapátolásból.
- Nem tudom. - vonok vállat, fel sem nézve a kocsi feljáró sózása közben. - Megcsókolta, és nem tudja mi van, mert nem akar a sráccal beszélni, viszont élvezte. De ez már egy hónapja történt, és Kinga azóta sem akar beszélni Harry-vel. - mesélem el a dolgokat.
- Az akkor komoly. - motyogja, majd csöndben fojtatjuk a "munkát".
- Nehéz ez az öt kiló só. Egyáltalán minek ennyi? - fájlalom már karom.
- Cserélhetünk is ha gondolod. - mondja Dani felegyenesedve - Jó téged látni dolgozni. - mosolyog gonoszan.
- Te hallod, még egy ilyen beszólás és az arcodon nem vigyorgás lesz, hanem a lapátnak a piros nyoma. - mondom és a végén mind a ketten felnevetünk.
- Az utcán, a ház előtt is meg kéne csinálni. - húzza el száját bolond bátyám.
- Megyek már, megyek. - sóhajtok fel, és a már letisztított utcára mentem, ahol a ház előtti járdát kezdtem el sózni.
Pár pillanat múlva már csak egy kocsi fék csikorgását hallottam, Danit amint a nevemet kiálltja, és a többi sötétség.


/Szigeti Kinga szemszöge/

- Mi az, hogy kórházban van? - kérdezem idegesen a telefonba. - Még is mi a franc történt Kittivel Alina? - kérdezem szinte már ordítva. Nem tehetek róla, az idegesség eluralkodott rajtam.
- Mondtam már. Elütötte egy autó. De nyugodj meg Kinga! - próbál nyugtatni, de még ő maga is ideges nem is kicsit.
- Hogy van? - kérdezem nagy levegőt véve.
- Kómában van. - suttogja bennem pedig meg fagy a vér. Ekkor mit sem törődve nővéremmel, lerakom a telefont, és Styles felé fordulok.
- Haza kell mennem. - mondom idegesen, ő pedig csodálkozva néz rám.
- Úgy érted Magyarországra? - csodálkozik el, én pedig bólintok. - Nem mehetsz vissza. Kérlek, ne menj! - néz rám könyörgő tekintettel.
- Styles ezt most, kérlek. - rázom fejem, és hajamba túrok kétségbe esetten.
- Kérlek Sziszi! - jön közelebb.
- Harry! A testvérem kómában fekszik a kórházban. Haza. Kell. Mennem! - tagolom az utolsó mondatot, és tudja, hogy ezúttal komolyan mondom. Ritkán hívom Harry-nek de ha igen akkor annak nyomós oka van. Mindig Stylsnak vagy más gúny nevet használok felé, de ha Harryt mondok akkor komoly a dolog.
- Veled megyek! - mondja, és már száll is be a kocsiba.

Fél óra múlva a repülő téren vagyunk, és mindjárt csekkolunk be. Ő szólt már Louisnak aki eléggé komolyan állt a dolgokhoz ahhoz képest, hogy milyen egy szelekótya srác szokott lenni.Én Mikenak szóltam csak.
A repülő gépen Styles kapucniban ült mellettem, hogy még véletlenül se ismerjék fel. Kezét megnyugtatóan kulcsolta az enyémre, amit kivételesen engedtem neki.
- Minden rendben lesz, ne aggódj! - mosolyog rám bátorítóan. Könnyeimet visszanyelve bólogattam, de egy könnycsepp akkor is kiszökött szememből.
Az út további részében nem beszéltünk, és nem is érintkeztünk egymással. Szerencsére Stylest sem ismerték fel sehol sem.
Délután három óra volt mire Budapestre érkeztünk. Béreltünk egy kocsit (amit fogalmam nincs, hogy juttatunk majd vissza) és Styles vezetésével indultunk meg Békéscsabára. Akármennyire is szerettem volna aludni nem tehettem hiszen Styles nem tudta merre kell menni így mindig mondogattam neki.
Végül két és fél óra múlva már ott is voltunk.
- A kórházban vagytok? - kérdezem rögtön amikor Alinát felhívtam.
- Igen. Miért? - kérdezi én pedig leteszem a telefont válasz nélkül. A mai napon már második alkalommal.
- Irány a kórház. - sóhajtok fel, és Stylest a kórház felé vezetem.
- Jó napot! Merre találom Szigeti Kitti-t? - kérdezem rögtön a recepciósnál. Miután a nő elmondta, hogy merre van én rögtön megindultam. Kitti ajtaján pont akkor jött ki Dani amikor oda értünk.
- Hát te? - kérdi teljesen ledöbbenve. Már válaszolni akartam, de akkor észre veszem, hogy Kitti már fent van. Nem kérdés, hogy mit tettem. Berohantam, és magamhoz öleltem az ikremet.
- Istenem, te hülye tudod, hogy aggódtam? - kérdezem Kittit ölelve, és egy könnycsepp gördül ki a szememből.
- Én is örülök, hogy újra látlak, de ha nem engedsz el megfojtasz ezáltal a te lelkeden szárad a halálom. - nevet fel egy kicsit. Gyorsan elengedem, és úgy mérem végig, hogy biztosan jól van-e.
- Csini vagy. - mosolyog rám gyengén. Csak ekkor veszem észre, hogy milyen ruhában is vagyok. Barack sárga szoknyám, ami térdem felett pár centivel ért, és rajta egy ugyan olyan színű, tüll anyagú, aminek hátulján meg volt hosszabbítva. Fölé egy ujjatlan fehér felső, amit szegecsek díszítenek, és derekam úgy öt centit kint volt. Fölé egy fekete bőrdzsekit vettem, és egy fehér magas sarkút.
- Fotózásról jöttem. - vonok vállat mosolyogva.
- Kit hoztál magaddal? - kérdi Dani, aki már a Kitti mellett lévő széken ül.
- Bocsi el felejtettem. Skacok ő itt Harry Styles. - mutatom be a még mindig ajtóban álló fiút, aki semmi sem ért amit mondunk ugyan is nem tud magyarul.
- Styles ők itt a testvéreim Kitti, Dani és Alina. És Nándi. Őt már meséltem. - mondom Stylesnak már angolul, és az utolsó mondatot halkabban mondom, hogy a valóban ott lévő Nándi ne hallja.
- Heló! - mosolyog körbe Styles.
- Te meg akarsz engem ölni? Tudod, hogy imádom a srácokat! - mondja Kitti, mire én csak rámosolygok.
- Együtt vagytok? - kérdi Alina nagy vigyorral az arcán. Ez még oké, ha éppen nem angolul kérdezte volna.
- Nem. Csak szeretné ha így lenne. - nevetek és gonoszan Stylesra sandítok.
- Ez még változhat. - motyogja fülembe Styles, aki időközben mellém jött.
- Kösz nem élek a lehetőséggel. -forgatom szemeim.
- Hogy-hogy eljött ő is? - vonja fel szemöldökét Kitti. - Nem mintha nem örülnék neki. - neveti el magát.
- Éppen... Egy félre értett dolgot beszéltünk meg. - sütöm le szemeim, ajkaim rágcsálva.
- Amit még mindig meg kell beszélnünk! - teszi hozzá Styles hozzám intézve szavait.
- Mondtam már, hogy nincs mit megbeszélnünk! - nézek rá szúrós szemekkel.
- Azt majd meglátjuk. - zárja le a témát Styles.
-  Utállak! - forgatom szemeim.
- Csak szeretnéd, hogy utálj Szépségem! - mosolyog Styles.
- Szépségem? - szólal meg most először Nándi, és felvont szemöldökkel néz rám.
- Így hív, mert fogyatékos. - vonok vállat.
Ezek után Alina, és Dani haza mentek mert ők már elfáradtak, és a gondjainkra bízták Kittit.
- Sziszi! Meg kéne beszélnünk azt ami történt. - szólal meg halkan a jobb oldalamon ülő göndörke. A balon Nándi volt, de ő éppen bele mélyedt a telefonjába.
- Miért akarod minden áron megbeszélni? - kérdezem a kelleténél kicsit idegesebben, és bele túrok hajamba.
- Mert tudom, hogy jelentett neked valamit. - mondja halkan és egy kicsit lehajtja a fejét.
- Neked igen? - vonom fel a szemöldököm.
- Már mondtam, hogy nem volt közömbös. Hiszen a kocsi előtt be is bizonyítottam, csak amikor a lényeghez értem volna csörgött a telefonod. - mosolyodik el szégyenlősen(?).
- Nekem is van szemem Harry! Láttam a neten az újságokban mindig, hogy mennyi csajjal voltál már. És az elmúlt másfél hónapban meg is tapasztaltam. Nekem erre nincs szükségem, hogy játszadozz velem! - mondom határozottan.
- És ha azt mondanám szerelmes vagyok beléd? Hogy te vagy az, aki a kivétel és nem az ágyamba akarlak csalogatni, hanem hogy kimutathassam, hogy szeretlek és, hogy te is szeress? - kérdi bennem pedig megáll az ütő.
- Te... Ez most... Szerelmi vallomás lenne? - kérdezem, és azt hiszem ennél jobban nem tudok ledöbbenni.
- Feltéve ha ugyan azt érzed. - mosolyog rám. Nem! Igen! Talán...
- Nem tudom. - suttogom lehajtott fejjel.
- Nem is vártam a válaszod rögtön, hisz' tudom, hogy nem szeretsz. - mosolyog keserűen.
- Idő kell, oké? - nézek szemeibe. Harry halványan elmosolyodik, és bólint egyet. Majd magához húzott, és én neki dőltem oldalról, ő pedig vállamnál ölelt.
- Egyébként nem is mesélted, hogy Kitti ilyen nagy rajongónk. - mondja halkan én pedig elkuncogom magam csendesen.
- Nem akartam, hogy az amúgy is nagy egód még nagyobb legyen. - mondom halkan.
- Hé! - neveti el magát. - Max Zaynek van nagy egója. -
- Pontosan. Na, és persze neked. A többieknek nem annyira. - mosolygok magam elé. - Azt szeretem bennetek, hogy mindenkinek megvan a saját kis szerepe. Liam az a apáskodó fajta, Lou a bolond répa srác aki ha kell komoly is tud lenni. Niall... Niall úgy bolond ahogy van. És te jó ég, hogy mennyit tud enni. Olyan mint a bátyám. - nevetek fel itt egy kicsit - Zayn a helyes srác, aki nagy macsónak mutatja magát, pedig olyan mint egy kiscica. - mosolygok még mindig.
- Na, és én? - néz rám Styles, és én is felnézek rá.
- Te... Te a csajozós fajta vagy, aki a banda egó verője. - forgatom szemeim - Viszont, amikor kell te is rendes vagy, én normális tudsz lenni. Bizonyítéknak itt van ez az eset. Eljöttél velem pedig nem lett volna kötelességed. - mondom egyre halkulóbban.
- Örülök, hogy így látod. - mosolyog rám kedvesen, és egy puszit ad arcomra.
- Ha befejeztétek ezt a nyáltól fröcsögős szerelmi vallomásokat, Kingával beszélnünk kéne. - szólal meg egyszer csak Nándi.
- Mond csak nyugodtan. - bújok ki Styles öleléséből, és a másik fiú felé fordulok mosolyogva.
- Miért nem hívtál az utóbbi időben? - vág bele rögtön.
- Mert mindig ha hívtalak leráztál, magadtól pedig sosem hívtál. - mondom miközben a mosoly már eltűnt az arcomról.
- Szereted ezt a nyálgépet? - kérdezi fintorogva Styles felé biccentve.
- Nem tudom. - vonok vállat. Mivel csörög a mobilom ezért az előkutatva a táskámból felveszem.
- Szia Zayn! - mosolygok mikor felveszem.
- Szia Szépségem! Mi a helyzet tesódnál? - kérdi aggodalmas hangon. De aranyos, hogy így aggódik.
- Már felébredt. És... Wá lesz mit megbeszélnünk ha vissza megyek. - mosolygok magam elé, és ez által Harryre célzok.
- Na, mert mi a helyzet a göndör hercegeddel? - kérdi és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Később mesélek. Mike ott van?
- Aha. Máris adom. 
- Oké.
- Hali Csajszi! - hallom meg Mike hangját.
- Szia Mike! - mosolygok. - Nem tudod mikor énekelek majd a srácokkal? - kérdezem csak úgy mellékesen.
- Nem, bocsi. - nevet fel egy kicsit. - Hallom új fejlemények vannak Harrynél.
- Azt mondta szeret. - váltok át én is magyarra, és ösztönösen elmosolyodom.
- Tudjuk. - nevet fel - És te?
- Nem tudom. De figyelj én most leteszem.
- Oké. Csak óvatosan. - mondja és hallom, hogy átadja a telefont Zaynek.
- Gyönyörűm már le is teszed? - játssza meg szomorúságát Zayn.
- Igen Cicuskám. Majd hívlak. - mondom és leteszem. Ez a gyönyörű, és cicuskám dolgot már egy ideje játsszuk, ami elég viccesre sikerült.
- Zayn volt az? - kérdi mosolyogva Styles, mikor leteszem.
- Csak őt hívom cicuskámnak, szóval ja. - mosolygok felé.
- Nem vagy már az aki másfél hónapja elment. - szólal meg hirtelen Nándi, mire én csodálkozva kapom felé a fejem.
- Ezt meg, hogy érted? - vonom fel szemöldököm, és idegesen felállok.
- Nézz magadra. - neveti el magát lesajnálóan és ő is fel áll. - Kinga nem festette volna ilyenre a haját. Nem járkálna ilyen ribancos göncökbe. Nem állna szóba ilyen kis... nyálgépekkel mint ez a banda. Főleg nem járna az egyikkel. És mi ez a "Cicuska" dolog? Szánalmas! Kinga nem hanyagolná el a családját, és a régi barátait. De, ó elnézést te már nem Szigeti Kinga vagy az egyszerű gimis lány, aki Békéscsabán élt, és a legjobb barátom volt. Nem, te már Sziszi King vagy, aki egy ribanc lett, és kezd hasonlítani egy vérbeli New York-i kis ribanchoz! Mert felbukkan a nagy Harry Styles és te rögtön az első adandó alkalommal az ágyába ugrassz! Aztán meg... - ekkor pofon vágtam. Fájt az amiket mondott, de ezt próbáltam nem kimutatni, persze sikertelenül.
- Menj el! - mondom halkan de annál határozottabban. Ahogy arcát néztem nem tudtam mit leolvasni róla. Nem is érdekelt. Megfordult és eleget téve kérésemnek, vagy inkább parancsomnak, elment.
- Kinga... - suttogta Kitti, aki ha jól gondolom már az elejétől fent volt. Könnyektől csillogó szemekkel néztem felé, és közben kicsordult egy könnycsepp.
- Gyere ide! - tárta ki karjait, én pedig oda mentem hozzá, átöleltem és úgy zokogtam. Úgy, mint régen...
- Tényleg ilyen lennék? Tényleg így megváltoztam? - nézek rá sírástól elmosódott sminkkel.
- Nem, dehogy is! Ő sem gondolta komolyan csak féltékeny. - próbál nyugtatni, és közben hajamat simogatja. Két kar fonódott derekamra, én pedig tulajdonosai felé fordultam. Styles volt és aggodalmasan fürkészte arcom. Megráztam fejem, és hozzá bújtam. Arcom mellkasába fúrtam, ő pedig hátamat simogatta megnyugtatóan, és apró puszikat nyomott fejemre.
- Mi történt? - kérdi pár perc után mikor már nem sírtam.
- Elvesztettem a legjobb barátom. - motyogom még mindig ölelve. Styles csak jobban ölelt, és én a közelében valahogy megnyugodtam. Biztonság érzetem volt.
- Ti együtt vagytok? - kérdi hirtelen Kitti. Csodálkozva fordulok felé, de még mindig nem engedem el teljesen Harryt.
- Nem. De szerelmes belém állítólag. - vázolom a dolgokat neki röviden.
- Milyen jó lenne ha érteném is amit beszéltek. - nevet fel keserűen bongyorka.
- Addig jó, amíg nem érted. - fordulok felé mosolyogva.
- Csak nem rólam volt szó? - kérdi pimasz mosollyal az arcán. Kérdésén zavarba jöttem. - Aranyos vagy ha elpirulsz. - suttogja fülembe minek hatására kiráz a hideg.
- Menjetek szobára. - neveti el magát Kitti.
- Mennék én, ha a testvéred is jönne. - neveti el magát Styles is.
- Na, jó. Ezt most fejezzétek be mielőtt valamelyikőtöket felborítom. - nevetem el magam kínosan.

- Ez így olyan fura. - mondom halkan, Styles kezével játszva. Kitti megint bedobta a szunyát és már csak Styles és én vagyunk itt. Mi vállaltuk be az "éjszakai-ügyeletet" miszerint itt maradunk Kittivel.
- Mi? - kérdi Styles és úgy formálja ujjait két kezem között, hogy a jobb kezemmel összekulcsolja az övét.
- Ez az egész. Utállak, de közben itt ülök, már majdnem az öledben, és fogjuk egymás kezét. - mondom és közben kezeinket nézem.
- Szóval utálsz? - kérdi komolyan, de hangján hallom azt a pimaszságot.
- Igen. De közben meg nem. Szóval ez bonyolult. - mondom és egy kicsit feljebb emelem fejem, hogy szemébe nézhessek.
- Nekem van egy ötletem miként lehetne ezt eldönteni. - mosolyog sokat tudóan, majd közelebb hajol és nyakamba puszil. Egyre feljebb halad végül a számnál megáll egy pillanatra, és szemeimbe néz. Végül közelebb hajol, és lágyan, szenvedélyesen megcsókol.
- Ezt nem szabad! - tolom el magamtól kicsit, de arcomat mellkasába fúrom.
- Miért nem? - hallom csodálkozó hangját. Igazából magam sem tudom, miért nem, de érzem, hogy ez így nem jó.
- Tudod jól, hogy nem vagyok beléd szerelmes. Azt, hogy te mit érzel egészen pontosan nem tudom. De amíg nem vagyok biztos magamban, addig semmiképp! - nézek fel rá, és a fejemet rázom. Szét szedte összekulcsolt kezeinket, és az én kezem a mellkasára tette, ott ahol a szíve van.
- Érzed ezt? Miattad dobog így. Mert ha a közelembe vagy megőrülök. - suttogja, mélyen szemeimbe nézve.
- Ez egy igazán... Aranyos, megindító, és nyálas szerelmi vallomás volt. - mondom és a végén kicsit felnevetek.
- Néha ilyennek is kell lenni. - vonja meg vállát mosolyogva.
- Viszont aranyos volt. - csúszik ki véletlenül a számon.
- Aranyos? - kérdi pimasz mosollyal az arcán.
- Az. - bólintok és próbálok nem zavarba jönni.
Percekig csöndbe voltunk amikor a telefonom csipogott jelezve, hogy üzenetem jött. Mike volt az és az SMS-ben csak egy linket küldött, amit meg is néztem.

A híres Harry Styles (21) és Sziszi King (17) a lány szülő városába utazott a mai napon. A repülő gépen a két fiatal fogta egymás kezét, és New York-ban is látták őket amint hevesen csókolóznak. Biztos forrásból tudjuk, hogy a lány ikertestvérének, Szigeti Kittinek balesete volt, ezért utazott haza Sziszi. Azt nem tudni, hogy Harryt azért vitte magával, mert be akarta mutatni a családnak, vagy azért mert a fiúnak olyan kedve volt. Viszont úgy néz ki, hogy Sziszi bukik a One Direction-ös fiúkra. Először Niall Horan-nal randizik, majd később többször is látták Zayn Malik társaságában, most pedig Harry. Valószínűleg Harry marad hiszen vele volt eddig a legközelebbi állapotban. - Hát ez szuper! - forgatom szemeim, és oda adom a telefonom Styles-nek, hogy értse, miért is háborgok. Majd megcsörren az ő telefonja is. Előhalássza nadrág zsebéből és felveszi.
- Igen? Aha... Oké... Rendben... Holnap? Akkor jó... Nem... Rendben. - folyamodik le a beszélgetés, majd lerakja.
- John volt az. Azt mondta, hogy holnap interjút adunk, hogy tisztázzuk ezt az egészet. Plusz te fellépsz két nap múlva. Azt mondta keresd fel Anitát, ő majd megtanítja a dolgokat. - mondja mire én bólintok.

- Sziszi! Ébresztő! - ébreszt Styles, és közben karomat cirógatta.
- Ha nem ébred fel, az én ébresztési módszeremet alkalmazzuk. - nevet kicsit arrébb Dani.
- Azt próbáld meg! - motyogom még csukott szemekkel, és észre veszem, hogy Styles még nem fejezte be karom simogatását. Kinyitottam szemeim, de semmi új nem fogadott csak az, hogy Dani itt volt.
- Van kajád? - nézek rá bátyámra.
- Miért tőlem kérdezed? - fonja össze karjait maga előtt.
- Mert neked mindig van valami kajád. - nevetem el magam, mire ő is elneveti magát, és a kezembe nyom egy szendvicset. - Köszi. - Elkezdem enni, és Dani is eszik közben szintén egy szendvicset.
- Simán összeülhetnétek hárman Niall-el enni. - mondja Styles mosolyogva.
- Ó, hidd el Dani simán leveri Niall-t. - intem le mosolyogva Göndörkét.
- Alina küldött neked ruhát. - mutat Dani egy sport táska felé. Oda mentem és felkapva a táskát a kórterem mellett lévő mosdóban átöltöztem. A ruha egy fehér ujjatlan pólót takart, hozzá egy fekete szoknya amit hasam közepéig fel kellett húzni, így térdem felett kb. 15-20 cm-re volt. Egy hosszú fekete lábszár melegítő, és fekete magassarkú. Hajamat kifésültem a táskában talált fésűvel, és kiengedve hagytam szőke, és rózsaszín tincseimet. A sminket lemostam és helyette egy újat kentem fel.
- Mióta vannak Alinának ilyen ruhái? - kérdezem, amikor vissza mentem.
- Nem tudom. De nem tetszik nekem az a szoknya. Nem lehetne lejjebb húzni? Egy olyan húsz centit? - méreget Dani, és mondatai tipikus báty-féle volt. Csak nevetve leintettem.
- Nekem tetszik. - ölel át hátulról Styles, és kezeit a hasamon fonta össze.
- Meghiszem azt. - nevetek, és érzem leheletét nyakamnál.
- Hé! Oké, hogy bírlak, de a húgomat tapizod! - szól rá Dani Stylesra, mire a mögöttem lévő fiú elenged.
- Később folytatom! - suttogja fülembe Styles, amikor elmegy mellettem.
- Azt próbáld meg. - tátogóm le neki.
- Na, jó szerelmesek. Ha befejeztétek, akkor indulhatnánk. Eldoblak titeket az riportra. - mondja Dani vállára kapva a sport táskát.
- Nem vagyunk szerelmesek. - szólok neki már magyarul. Nem akartam ezzel megbántani Stylest..

- Mesélj Kinga! Harry Styles valóban a fiúd? - kérdi már a műsorban, a csaj. Hát...Ennyit a magánéletről...  

Trailer 2.példány (és jobb...)

Sziasztok Drágák! Már egy jó ideje nem tetszek a Trailer amit készítettem. Ezért a ma csináltam egy újat. Azt hiszem úgy két napig nem akarok számítógép közelébe lenni, annyit ültem ma itt. :)
Remélem tetszeni fog ez a második "példány"!
Puszii Drágák! Holnap lehet hozom az új részt! :* <3 ;)