57.Fejezet - Haza kell mennem!

Sziasztok Drágák! 
Rövid lett, szar lett (már elnézést a kifejezésért..) tudom.. Hosszabbra terveztem ezt a részt, de nem úgy jött össze, sajnálom. Napok óta próbálom írni, de inkább most befejezem, egy befejezetlen mondattal (értelem szint, valahol a pincét veri..) mint sem írjam tovább de bénán..
Szivárvány: Neked nem fog tetszeni a "dolog" a végén, bocsi, hogy csalódást kellett okoznom! :D <3 De csak gondolt a Trailerre és megnyugodhatsz, minden úgy lesz, ahogy szeretnéd! :D ;)

U.i.: Osztálytársam matekórán elemében volt, amikor a feladatot ellenőriztük..! 
"- Tanárnő, mondhatom? - kiabálja be, amikor a feladatot ellenőrizzük.
- Mondhatod. - bólint rá a tanárnő.
- De nem tudom. - mondja osztálytársam."
Töri órán is elemünkben voltunk..
"A wc-ről jövök vissza, de csak lassan. Két okom van rá. 1.Utálom a törit. 2.Szabad foglalkozás van, egyszóval lyukas óra. Vagy is két szóval..
- És most jöjjön az angol polgárháború! - kiálltja egyik fiú osztálytársam amikor belépek a terembe, a padján állva, és a padjuk mellett lévő nagy, térképre mutat, ahol Anglia helyezkedik. Nem, valahogy egyre jobban nem csodálkozom rajta,rajtuk. Már megszoktam.."
Ebédszünetben rám, egyfajta röhögő görcs jött. Tíz percen keresztül (vagy 15) csak nevettem, és nevettem. Már a padon feküdtem vörös fejjel.. Szerintem az ügyeletes tanár csak egy "kicsit" nézett hülyének..
Na meg amikor megkérdezi osztálytársam, a spanyol szótáramat nézegetve: "- Te ebbe nincsenek káromkodások? " Igen, valahogy ekkor kezdődött a röhögő görcsöm, meg ami miatt később csináltunk.. 

Nos... Most, hogy beszámoltam a mai napom röhejesebb/viccesebb részleteiről, inkább hagylak titeket olvasni. :D
Puszii!! :) <3

-Zene-

57.Fejezet - Haza kell mennem!

A napok teltek. Styles többször felkeresett, hogy beszéljük meg, ami történt. Én viszont kerültem, ahogyan csak tudtam. Ha telefonon keresett kinyomtam, ha eljöttek hozzánk a srácok én vagy a szobámba zárkóztam, vagy Emilyvel voltam. Semmiképpen nem akartam vele kommunikálni.
- Akkor holnap. - intek mosolyogva Eleanornak amikor a modell ügynökségtől jövünk ki. Furcsa mód még így is fotózkodhattam, hogy nem éppen természetes színei voltak a hajamnak.
- Beszélnünk kell! - kapja vissza karom hirtelen, Styles.
- Nem, nem kel. Eressz el! - mondom idegesen. Megpróbálom kirántani karom, de ő szorosan fog.
- Nem, amíg nem beszéltünk! - mondja, és a kocsija felé ráncigál. Beültet, majd ő is beül. Igazából ez egy pozitív oldala a dolognak, mert gyalog kellett haza mennem, de így már nem.
- Nincs mit megbeszélnünk Styles! - forgatom szemeim, majd bekapcsolom a biztonsági övet.
- Az a csók... -
- Az a csók egyikünknek sem jelentett semmit sem. - szakítom félbe.
- Miért vagy te benne olyan biztos? - kérdi egy fél pillantást felém eresztve. Nem szólok semmit egészen míg haza nem érünk.
- Miért? Neked nem volt közömbös? - kérdezem, de mielőtt válaszolhatna már szállok is ki.
- Tudod, hogy nem. - mondja, de ekkor már szorosan előttem áll. Ami meglepett, az a közelsége, az amit mondott és, hogy ilyen lágyan mondta ezt.
- Hogy... Neked nem volt... Közömbös? - dadogom zavartan, és csodálkozva. Bal kezével csípőmet fogja, a jobbal pedig arcom simítja.
- Nem volt közömbös. - suttogja, de nem látom milyen messze van tőlem, mert lehunytam szemeim. Egyszer csak bele puszil nyakhajlatomba, és egyre feljebb halad. Jól eső remegés fut át rajtam, és azt szeretném, hogy végre megcsókoljon. Amikor már szám szélénél tart megcsörren a telefonom. Halkan, szitkozódva távolodik el tőlem, én pedig felucsódva a döbbenettől, veszem fel a telefonom.
Alina az.


/Szigeti Kitti szemszöge/

- Szóval akkor most mi van ezzel a Styles gyerekkel és Kingával? - kérdi Dani egy pillanatra felnézve a hó lapátolásból.
- Nem tudom. - vonok vállat, fel sem nézve a kocsi feljáró sózása közben. - Megcsókolta, és nem tudja mi van, mert nem akar a sráccal beszélni, viszont élvezte. De ez már egy hónapja történt, és Kinga azóta sem akar beszélni Harry-vel. - mesélem el a dolgokat.
- Az akkor komoly. - motyogja, majd csöndben fojtatjuk a "munkát".
- Nehéz ez az öt kiló só. Egyáltalán minek ennyi? - fájlalom már karom.
- Cserélhetünk is ha gondolod. - mondja Dani felegyenesedve - Jó téged látni dolgozni. - mosolyog gonoszan.
- Te hallod, még egy ilyen beszólás és az arcodon nem vigyorgás lesz, hanem a lapátnak a piros nyoma. - mondom és a végén mind a ketten felnevetünk.
- Az utcán, a ház előtt is meg kéne csinálni. - húzza el száját bolond bátyám.
- Megyek már, megyek. - sóhajtok fel, és a már letisztított utcára mentem, ahol a ház előtti járdát kezdtem el sózni.
Pár pillanat múlva már csak egy kocsi fék csikorgását hallottam, Danit amint a nevemet kiálltja, és a többi sötétség.


/Szigeti Kinga szemszöge/

- Mi az, hogy kórházban van? - kérdezem idegesen a telefonba. - Még is mi a franc történt Kittivel Alina? - kérdezem szinte már ordítva. Nem tehetek róla, az idegesség eluralkodott rajtam.
- Mondtam már. Elütötte egy autó. De nyugodj meg Kinga! - próbál nyugtatni, de még ő maga is ideges nem is kicsit.
- Hogy van? - kérdezem nagy levegőt véve.
- Kómában van. - suttogja bennem pedig meg fagy a vér. Ekkor mit sem törődve nővéremmel, lerakom a telefont, és Styles felé fordulok.
- Haza kell mennem. - mondom idegesen, ő pedig csodálkozva néz rám.
- Úgy érted Magyarországra? - csodálkozik el, én pedig bólintok. - Nem mehetsz vissza. Kérlek, ne menj! - néz rám könyörgő tekintettel.
- Styles ezt most, kérlek. - rázom fejem, és hajamba túrok kétségbe esetten.
- Kérlek Sziszi! - jön közelebb.
- Harry! A testvérem kómában fekszik a kórházban. Haza. Kell. Mennem! - tagolom az utolsó mondatot, és tudja, hogy ezúttal komolyan mondom. Ritkán hívom Harry-nek de ha igen akkor annak nyomós oka van. Mindig Stylsnak vagy más gúny nevet használok felé, de ha Harryt mondok akkor komoly a dolog.
- Veled megyek! - mondja, és már száll is be a kocsiba.

Fél óra múlva a repülő téren vagyunk, és mindjárt csekkolunk be. Ő szólt már Louisnak aki eléggé komolyan állt a dolgokhoz ahhoz képest, hogy milyen egy szelekótya srác szokott lenni.Én Mikenak szóltam csak.
A repülő gépen Styles kapucniban ült mellettem, hogy még véletlenül se ismerjék fel. Kezét megnyugtatóan kulcsolta az enyémre, amit kivételesen engedtem neki.
- Minden rendben lesz, ne aggódj! - mosolyog rám bátorítóan. Könnyeimet visszanyelve bólogattam, de egy könnycsepp akkor is kiszökött szememből.
Az út további részében nem beszéltünk, és nem is érintkeztünk egymással. Szerencsére Stylest sem ismerték fel sehol sem.
Délután három óra volt mire Budapestre érkeztünk. Béreltünk egy kocsit (amit fogalmam nincs, hogy juttatunk majd vissza) és Styles vezetésével indultunk meg Békéscsabára. Akármennyire is szerettem volna aludni nem tehettem hiszen Styles nem tudta merre kell menni így mindig mondogattam neki.
Végül két és fél óra múlva már ott is voltunk.
- A kórházban vagytok? - kérdezem rögtön amikor Alinát felhívtam.
- Igen. Miért? - kérdezi én pedig leteszem a telefont válasz nélkül. A mai napon már második alkalommal.
- Irány a kórház. - sóhajtok fel, és Stylest a kórház felé vezetem.
- Jó napot! Merre találom Szigeti Kitti-t? - kérdezem rögtön a recepciósnál. Miután a nő elmondta, hogy merre van én rögtön megindultam. Kitti ajtaján pont akkor jött ki Dani amikor oda értünk.
- Hát te? - kérdi teljesen ledöbbenve. Már válaszolni akartam, de akkor észre veszem, hogy Kitti már fent van. Nem kérdés, hogy mit tettem. Berohantam, és magamhoz öleltem az ikremet.
- Istenem, te hülye tudod, hogy aggódtam? - kérdezem Kittit ölelve, és egy könnycsepp gördül ki a szememből.
- Én is örülök, hogy újra látlak, de ha nem engedsz el megfojtasz ezáltal a te lelkeden szárad a halálom. - nevet fel egy kicsit. Gyorsan elengedem, és úgy mérem végig, hogy biztosan jól van-e.
- Csini vagy. - mosolyog rám gyengén. Csak ekkor veszem észre, hogy milyen ruhában is vagyok. Barack sárga szoknyám, ami térdem felett pár centivel ért, és rajta egy ugyan olyan színű, tüll anyagú, aminek hátulján meg volt hosszabbítva. Fölé egy ujjatlan fehér felső, amit szegecsek díszítenek, és derekam úgy öt centit kint volt. Fölé egy fekete bőrdzsekit vettem, és egy fehér magas sarkút.
- Fotózásról jöttem. - vonok vállat mosolyogva.
- Kit hoztál magaddal? - kérdi Dani, aki már a Kitti mellett lévő széken ül.
- Bocsi el felejtettem. Skacok ő itt Harry Styles. - mutatom be a még mindig ajtóban álló fiút, aki semmi sem ért amit mondunk ugyan is nem tud magyarul.
- Styles ők itt a testvéreim Kitti, Dani és Alina. És Nándi. Őt már meséltem. - mondom Stylesnak már angolul, és az utolsó mondatot halkabban mondom, hogy a valóban ott lévő Nándi ne hallja.
- Heló! - mosolyog körbe Styles.
- Te meg akarsz engem ölni? Tudod, hogy imádom a srácokat! - mondja Kitti, mire én csak rámosolygok.
- Együtt vagytok? - kérdi Alina nagy vigyorral az arcán. Ez még oké, ha éppen nem angolul kérdezte volna.
- Nem. Csak szeretné ha így lenne. - nevetek és gonoszan Stylesra sandítok.
- Ez még változhat. - motyogja fülembe Styles, aki időközben mellém jött.
- Kösz nem élek a lehetőséggel. -forgatom szemeim.
- Hogy-hogy eljött ő is? - vonja fel szemöldökét Kitti. - Nem mintha nem örülnék neki. - neveti el magát.
- Éppen... Egy félre értett dolgot beszéltünk meg. - sütöm le szemeim, ajkaim rágcsálva.
- Amit még mindig meg kell beszélnünk! - teszi hozzá Styles hozzám intézve szavait.
- Mondtam már, hogy nincs mit megbeszélnünk! - nézek rá szúrós szemekkel.
- Azt majd meglátjuk. - zárja le a témát Styles.
-  Utállak! - forgatom szemeim.
- Csak szeretnéd, hogy utálj Szépségem! - mosolyog Styles.
- Szépségem? - szólal meg most először Nándi, és felvont szemöldökkel néz rám.
- Így hív, mert fogyatékos. - vonok vállat.
Ezek után Alina, és Dani haza mentek mert ők már elfáradtak, és a gondjainkra bízták Kittit.
- Sziszi! Meg kéne beszélnünk azt ami történt. - szólal meg halkan a jobb oldalamon ülő göndörke. A balon Nándi volt, de ő éppen bele mélyedt a telefonjába.
- Miért akarod minden áron megbeszélni? - kérdezem a kelleténél kicsit idegesebben, és bele túrok hajamba.
- Mert tudom, hogy jelentett neked valamit. - mondja halkan és egy kicsit lehajtja a fejét.
- Neked igen? - vonom fel a szemöldököm.
- Már mondtam, hogy nem volt közömbös. Hiszen a kocsi előtt be is bizonyítottam, csak amikor a lényeghez értem volna csörgött a telefonod. - mosolyodik el szégyenlősen(?).
- Nekem is van szemem Harry! Láttam a neten az újságokban mindig, hogy mennyi csajjal voltál már. És az elmúlt másfél hónapban meg is tapasztaltam. Nekem erre nincs szükségem, hogy játszadozz velem! - mondom határozottan.
- És ha azt mondanám szerelmes vagyok beléd? Hogy te vagy az, aki a kivétel és nem az ágyamba akarlak csalogatni, hanem hogy kimutathassam, hogy szeretlek és, hogy te is szeress? - kérdi bennem pedig megáll az ütő.
- Te... Ez most... Szerelmi vallomás lenne? - kérdezem, és azt hiszem ennél jobban nem tudok ledöbbenni.
- Feltéve ha ugyan azt érzed. - mosolyog rám. Nem! Igen! Talán...
- Nem tudom. - suttogom lehajtott fejjel.
- Nem is vártam a válaszod rögtön, hisz' tudom, hogy nem szeretsz. - mosolyog keserűen.
- Idő kell, oké? - nézek szemeibe. Harry halványan elmosolyodik, és bólint egyet. Majd magához húzott, és én neki dőltem oldalról, ő pedig vállamnál ölelt.
- Egyébként nem is mesélted, hogy Kitti ilyen nagy rajongónk. - mondja halkan én pedig elkuncogom magam csendesen.
- Nem akartam, hogy az amúgy is nagy egód még nagyobb legyen. - mondom halkan.
- Hé! - neveti el magát. - Max Zaynek van nagy egója. -
- Pontosan. Na, és persze neked. A többieknek nem annyira. - mosolygok magam elé. - Azt szeretem bennetek, hogy mindenkinek megvan a saját kis szerepe. Liam az a apáskodó fajta, Lou a bolond répa srác aki ha kell komoly is tud lenni. Niall... Niall úgy bolond ahogy van. És te jó ég, hogy mennyit tud enni. Olyan mint a bátyám. - nevetek fel itt egy kicsit - Zayn a helyes srác, aki nagy macsónak mutatja magát, pedig olyan mint egy kiscica. - mosolygok még mindig.
- Na, és én? - néz rám Styles, és én is felnézek rá.
- Te... Te a csajozós fajta vagy, aki a banda egó verője. - forgatom szemeim - Viszont, amikor kell te is rendes vagy, én normális tudsz lenni. Bizonyítéknak itt van ez az eset. Eljöttél velem pedig nem lett volna kötelességed. - mondom egyre halkulóbban.
- Örülök, hogy így látod. - mosolyog rám kedvesen, és egy puszit ad arcomra.
- Ha befejeztétek ezt a nyáltól fröcsögős szerelmi vallomásokat, Kingával beszélnünk kéne. - szólal meg egyszer csak Nándi.
- Mond csak nyugodtan. - bújok ki Styles öleléséből, és a másik fiú felé fordulok mosolyogva.
- Miért nem hívtál az utóbbi időben? - vág bele rögtön.
- Mert mindig ha hívtalak leráztál, magadtól pedig sosem hívtál. - mondom miközben a mosoly már eltűnt az arcomról.
- Szereted ezt a nyálgépet? - kérdezi fintorogva Styles felé biccentve.
- Nem tudom. - vonok vállat. Mivel csörög a mobilom ezért az előkutatva a táskámból felveszem.
- Szia Zayn! - mosolygok mikor felveszem.
- Szia Szépségem! Mi a helyzet tesódnál? - kérdi aggodalmas hangon. De aranyos, hogy így aggódik.
- Már felébredt. És... Wá lesz mit megbeszélnünk ha vissza megyek. - mosolygok magam elé, és ez által Harryre célzok.
- Na, mert mi a helyzet a göndör hercegeddel? - kérdi és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Később mesélek. Mike ott van?
- Aha. Máris adom. 
- Oké.
- Hali Csajszi! - hallom meg Mike hangját.
- Szia Mike! - mosolygok. - Nem tudod mikor énekelek majd a srácokkal? - kérdezem csak úgy mellékesen.
- Nem, bocsi. - nevet fel egy kicsit. - Hallom új fejlemények vannak Harrynél.
- Azt mondta szeret. - váltok át én is magyarra, és ösztönösen elmosolyodom.
- Tudjuk. - nevet fel - És te?
- Nem tudom. De figyelj én most leteszem.
- Oké. Csak óvatosan. - mondja és hallom, hogy átadja a telefont Zaynek.
- Gyönyörűm már le is teszed? - játssza meg szomorúságát Zayn.
- Igen Cicuskám. Majd hívlak. - mondom és leteszem. Ez a gyönyörű, és cicuskám dolgot már egy ideje játsszuk, ami elég viccesre sikerült.
- Zayn volt az? - kérdi mosolyogva Styles, mikor leteszem.
- Csak őt hívom cicuskámnak, szóval ja. - mosolygok felé.
- Nem vagy már az aki másfél hónapja elment. - szólal meg hirtelen Nándi, mire én csodálkozva kapom felé a fejem.
- Ezt meg, hogy érted? - vonom fel szemöldököm, és idegesen felállok.
- Nézz magadra. - neveti el magát lesajnálóan és ő is fel áll. - Kinga nem festette volna ilyenre a haját. Nem járkálna ilyen ribancos göncökbe. Nem állna szóba ilyen kis... nyálgépekkel mint ez a banda. Főleg nem járna az egyikkel. És mi ez a "Cicuska" dolog? Szánalmas! Kinga nem hanyagolná el a családját, és a régi barátait. De, ó elnézést te már nem Szigeti Kinga vagy az egyszerű gimis lány, aki Békéscsabán élt, és a legjobb barátom volt. Nem, te már Sziszi King vagy, aki egy ribanc lett, és kezd hasonlítani egy vérbeli New York-i kis ribanchoz! Mert felbukkan a nagy Harry Styles és te rögtön az első adandó alkalommal az ágyába ugrassz! Aztán meg... - ekkor pofon vágtam. Fájt az amiket mondott, de ezt próbáltam nem kimutatni, persze sikertelenül.
- Menj el! - mondom halkan de annál határozottabban. Ahogy arcát néztem nem tudtam mit leolvasni róla. Nem is érdekelt. Megfordult és eleget téve kérésemnek, vagy inkább parancsomnak, elment.
- Kinga... - suttogta Kitti, aki ha jól gondolom már az elejétől fent volt. Könnyektől csillogó szemekkel néztem felé, és közben kicsordult egy könnycsepp.
- Gyere ide! - tárta ki karjait, én pedig oda mentem hozzá, átöleltem és úgy zokogtam. Úgy, mint régen...
- Tényleg ilyen lennék? Tényleg így megváltoztam? - nézek rá sírástól elmosódott sminkkel.
- Nem, dehogy is! Ő sem gondolta komolyan csak féltékeny. - próbál nyugtatni, és közben hajamat simogatja. Két kar fonódott derekamra, én pedig tulajdonosai felé fordultam. Styles volt és aggodalmasan fürkészte arcom. Megráztam fejem, és hozzá bújtam. Arcom mellkasába fúrtam, ő pedig hátamat simogatta megnyugtatóan, és apró puszikat nyomott fejemre.
- Mi történt? - kérdi pár perc után mikor már nem sírtam.
- Elvesztettem a legjobb barátom. - motyogom még mindig ölelve. Styles csak jobban ölelt, és én a közelében valahogy megnyugodtam. Biztonság érzetem volt.
- Ti együtt vagytok? - kérdi hirtelen Kitti. Csodálkozva fordulok felé, de még mindig nem engedem el teljesen Harryt.
- Nem. De szerelmes belém állítólag. - vázolom a dolgokat neki röviden.
- Milyen jó lenne ha érteném is amit beszéltek. - nevet fel keserűen bongyorka.
- Addig jó, amíg nem érted. - fordulok felé mosolyogva.
- Csak nem rólam volt szó? - kérdi pimasz mosollyal az arcán. Kérdésén zavarba jöttem. - Aranyos vagy ha elpirulsz. - suttogja fülembe minek hatására kiráz a hideg.
- Menjetek szobára. - neveti el magát Kitti.
- Mennék én, ha a testvéred is jönne. - neveti el magát Styles is.
- Na, jó. Ezt most fejezzétek be mielőtt valamelyikőtöket felborítom. - nevetem el magam kínosan.

- Ez így olyan fura. - mondom halkan, Styles kezével játszva. Kitti megint bedobta a szunyát és már csak Styles és én vagyunk itt. Mi vállaltuk be az "éjszakai-ügyeletet" miszerint itt maradunk Kittivel.
- Mi? - kérdi Styles és úgy formálja ujjait két kezem között, hogy a jobb kezemmel összekulcsolja az övét.
- Ez az egész. Utállak, de közben itt ülök, már majdnem az öledben, és fogjuk egymás kezét. - mondom és közben kezeinket nézem.
- Szóval utálsz? - kérdi komolyan, de hangján hallom azt a pimaszságot.
- Igen. De közben meg nem. Szóval ez bonyolult. - mondom és egy kicsit feljebb emelem fejem, hogy szemébe nézhessek.
- Nekem van egy ötletem miként lehetne ezt eldönteni. - mosolyog sokat tudóan, majd közelebb hajol és nyakamba puszil. Egyre feljebb halad végül a számnál megáll egy pillanatra, és szemeimbe néz. Végül közelebb hajol, és lágyan, szenvedélyesen megcsókol.
- Ezt nem szabad! - tolom el magamtól kicsit, de arcomat mellkasába fúrom.
- Miért nem? - hallom csodálkozó hangját. Igazából magam sem tudom, miért nem, de érzem, hogy ez így nem jó.
- Tudod jól, hogy nem vagyok beléd szerelmes. Azt, hogy te mit érzel egészen pontosan nem tudom. De amíg nem vagyok biztos magamban, addig semmiképp! - nézek fel rá, és a fejemet rázom. Szét szedte összekulcsolt kezeinket, és az én kezem a mellkasára tette, ott ahol a szíve van.
- Érzed ezt? Miattad dobog így. Mert ha a közelembe vagy megőrülök. - suttogja, mélyen szemeimbe nézve.
- Ez egy igazán... Aranyos, megindító, és nyálas szerelmi vallomás volt. - mondom és a végén kicsit felnevetek.
- Néha ilyennek is kell lenni. - vonja meg vállát mosolyogva.
- Viszont aranyos volt. - csúszik ki véletlenül a számon.
- Aranyos? - kérdi pimasz mosollyal az arcán.
- Az. - bólintok és próbálok nem zavarba jönni.
Percekig csöndbe voltunk amikor a telefonom csipogott jelezve, hogy üzenetem jött. Mike volt az és az SMS-ben csak egy linket küldött, amit meg is néztem.

A híres Harry Styles (21) és Sziszi King (17) a lány szülő városába utazott a mai napon. A repülő gépen a két fiatal fogta egymás kezét, és New York-ban is látták őket amint hevesen csókolóznak. Biztos forrásból tudjuk, hogy a lány ikertestvérének, Szigeti Kittinek balesete volt, ezért utazott haza Sziszi. Azt nem tudni, hogy Harryt azért vitte magával, mert be akarta mutatni a családnak, vagy azért mert a fiúnak olyan kedve volt. Viszont úgy néz ki, hogy Sziszi bukik a One Direction-ös fiúkra. Először Niall Horan-nal randizik, majd később többször is látták Zayn Malik társaságában, most pedig Harry. Valószínűleg Harry marad hiszen vele volt eddig a legközelebbi állapotban. - Hát ez szuper! - forgatom szemeim, és oda adom a telefonom Styles-nek, hogy értse, miért is háborgok. Majd megcsörren az ő telefonja is. Előhalássza nadrág zsebéből és felveszi.
- Igen? Aha... Oké... Rendben... Holnap? Akkor jó... Nem... Rendben. - folyamodik le a beszélgetés, majd lerakja.
- John volt az. Azt mondta, hogy holnap interjút adunk, hogy tisztázzuk ezt az egészet. Plusz te fellépsz két nap múlva. Azt mondta keresd fel Anitát, ő majd megtanítja a dolgokat. - mondja mire én bólintok.

- Sziszi! Ébresztő! - ébreszt Styles, és közben karomat cirógatta.
- Ha nem ébred fel, az én ébresztési módszeremet alkalmazzuk. - nevet kicsit arrébb Dani.
- Azt próbáld meg! - motyogom még csukott szemekkel, és észre veszem, hogy Styles még nem fejezte be karom simogatását. Kinyitottam szemeim, de semmi új nem fogadott csak az, hogy Dani itt volt.
- Van kajád? - nézek rá bátyámra.
- Miért tőlem kérdezed? - fonja össze karjait maga előtt.
- Mert neked mindig van valami kajád. - nevetem el magam, mire ő is elneveti magát, és a kezembe nyom egy szendvicset. - Köszi. - Elkezdem enni, és Dani is eszik közben szintén egy szendvicset.
- Simán összeülhetnétek hárman Niall-el enni. - mondja Styles mosolyogva.
- Ó, hidd el Dani simán leveri Niall-t. - intem le mosolyogva Göndörkét.
- Alina küldött neked ruhát. - mutat Dani egy sport táska felé. Oda mentem és felkapva a táskát a kórterem mellett lévő mosdóban átöltöztem. A ruha egy fehér ujjatlan pólót takart, hozzá egy fekete szoknya amit hasam közepéig fel kellett húzni, így térdem felett kb. 15-20 cm-re volt. Egy hosszú fekete lábszár melegítő, és fekete magassarkú. Hajamat kifésültem a táskában talált fésűvel, és kiengedve hagytam szőke, és rózsaszín tincseimet. A sminket lemostam és helyette egy újat kentem fel.
- Mióta vannak Alinának ilyen ruhái? - kérdezem, amikor vissza mentem.
- Nem tudom. De nem tetszik nekem az a szoknya. Nem lehetne lejjebb húzni? Egy olyan húsz centit? - méreget Dani, és mondatai tipikus báty-féle volt. Csak nevetve leintettem.
- Nekem tetszik. - ölel át hátulról Styles, és kezeit a hasamon fonta össze.
- Meghiszem azt. - nevetek, és érzem leheletét nyakamnál.
- Hé! Oké, hogy bírlak, de a húgomat tapizod! - szól rá Dani Stylesra, mire a mögöttem lévő fiú elenged.
- Később folytatom! - suttogja fülembe Styles, amikor elmegy mellettem.
- Azt próbáld meg. - tátogóm le neki.
- Na, jó szerelmesek. Ha befejeztétek, akkor indulhatnánk. Eldoblak titeket az riportra. - mondja Dani vállára kapva a sport táskát.
- Nem vagyunk szerelmesek. - szólok neki már magyarul. Nem akartam ezzel megbántani Stylest..

- Mesélj Kinga! Harry Styles valóban a fiúd? - kérdi már a műsorban, a csaj. Hát...Ennyit a magánéletről...  

Trailer 2.példány (és jobb...)

Sziasztok Drágák! Már egy jó ideje nem tetszek a Trailer amit készítettem. Ezért a ma csináltam egy újat. Azt hiszem úgy két napig nem akarok számítógép közelébe lenni, annyit ültem ma itt. :)
Remélem tetszeni fog ez a második "példány"!
Puszii Drágák! Holnap lehet hozom az új részt! :* <3 ;) 

56.Fejezet - Hozhatnál nekem egy kis répát!

Sziasztok Drágák! Tudom, tudom rövid lett, de ebbe megpróbáltam több érzelmet is bele vinni, hogy úgy tűnjön a történet, mint ha egy zombi írná. Szóval remélem tetszeni fog! :)
Lenne egy kérdésem: A következő részben írjak Kitti szemszögéből is, vagy ne? Én sehogy se tudom eldönteni, és nekem végülis mindegy, fejben már meg van így is egy kombináció, is, hogy benne legyen. :) Boldog új évet drágáim, és ha leesett a hó nálatok is, akkor jó hó lapátolást. :D
Puszii!! :) <3

-Zene-

56.Fejezet - Hozhatnál nekem egy kis répát!

Összeszedve magam mentem el a mai táncórámra. Emily már izgatottan várt, bár ő mikor nem izgatott?
- Szia! - köszönök nagy mosollyal arcomon mikor belépek.
- Hát te aztán jól eltűntél. - tette csípőre kezeit, de azért mosolygott. - Amikor azt mondom, hogy majd hívj akkor hívj. - mondja mikor megölel, és játékosan vállamba bokszol.
- Te se törted magad. - nézek rá szigorúan, de aztán elnevettük magunkat. - Mellesleg mit csináltál a hajaddal? - túrok bele újonnan hidrogénezett szőke tincseibe.
- A változás sosem árt. - kacsint rám, majd a laptop felé veszi irányát. - Rád is, rád férne egy kis újítás. - néz vissza rám.
- Köszönöm, én meg vagyok elégedve magammal így is. - nevetek fel ő pedig mellém pattog. Úgy értem szó szerint mellém PATTOG! Látványától csak még jobban nevettem.
- Nézd meg! - fordít a tükör felé. Bár... Egy tánc teremben vagyunk, aminek falait 70%-a tükör borít.
- Mit nézzek? - ráncolom homlokom, és felé akarok fordulni, de mivel nem engedi, csak a tükörből nézek rá.
- Magadat! Ezen a hajon sürgősen változtatni kell! Édesem Nicki Minaj mivel tört be leginkább a hangján kívül? Hát a hajával! Avril Lavigne is ha nem lettek volna azok a rózsaszín tincsek a hajába, kevesebben jegyezték volna meg a csajt. Sőt... Harry Styles szerinted mivel hódítja meg a lányokat? Hát azokkal az édes kis göndör fürtjeivel, amibe legszívesebben bele túrna az ember. - neveti el a végén magát.
- Mond, te ezeket a szövegeket mikor találod ki? Táncolás közben? - nézek rá visszafojtott nevetéssel.
- Mit szólnál a szőke hajhoz? - néz rám a tükörből, figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Az ikremnek is szőke haja van. És utálom a szőkét. - húzom el a szám.
- Akkor barna a vége pedig... Hm, mondjuk - húzza el az u betűt, és nagyon gondolkozik. - Mondjuk barna, és a vége kék. - csillan fel szeme, de nekem nem tetszik ez az ötlet.
- Nem tetszik. - fintorodom, és megrázom a fejem. Ezzel lezártuk a témát, de nem véglegesen. Ugyan is az elkövetkezendő három órában Em folyton különböző színeket mondott a hajamnak. A legviccesebb amikor azt mondta, hogy legyen az egész citrom sárga. Nem tudtam, hogy itt most meglepődjek, meg nevessek. Végül csak nevettem de azt nagyon.

- Nem lesz zöld a hajam! - néztem rá hitetlenül mikor már otthon voltunk, és az ajtón léptünk be.
- Miért? Menne a szemedhez. - mondja nevetve - És citromsárga? - kezdi megint ezzel a sárgával.
- Emily! Nem lesz befestve a hajam! Ez így jó ahogy van. Természetesen. Én így vagyok én. Elég ha az ikremnek van szőke haja. - próbálom leállítani a nappali felé lépkedve.
- Pedig a sárga is jól állna. - tűnődik el, de én már csak fáradtan rázom fejem, az elmaradhatatlan mosolygással.
- Egy kis haj újítás nem ártana tényleg. - szólal meg a kanapén Mike. Oda pillantottunk, és csak ekkor vettük észre a hat fiút. Megjegyzem az öt fiú, vagy a(z) 1D mostanában felettébb sokat vannak itt...
- Jaj, ne kezd te is! - ülök le pufogva, összefont karokkal. Semmi kedvem nincs újítani a hajamon! Nekem tetszik így ahogy van.
- És mit szólnál a szőkéhez, és a vége rózsaszín? - vetette fel az ötletet Niall.
- Nem szeretem a szőkét. - fintorgok.
- Pedig jól állna. - dobja le magát Kristóf a kanapéra, és fejét ölembe hajtja. Nem kicsit lepett meg e tette miatt, de zavartságomat leplezve néztem rá, és kezdtem el babrálni hajával.
- Én elhiszem, hogy Barbikád szőke meg a legtöbb utánad futó lány is, de én nem leszek az. - mosolyodom el. Kristóffal napi szinten piszkáljuk egymást, mint két testvér.
- Hé, nem mindegyik szőke. - nyújtja ki rám nyelvét sértődését megjátszva.
- De. Mert a szőkék agyilag szőkék és csak a kinézetedre mennek, de nem veszik észre, hogy milyen is vagy valójában. - mondom szemeimet forgatva.
- Miért? Milyen vagyok valójában? - ül fel, és hajol nagyon közel hozzám. Lélegzetem akaratlanul is felgyorsul, és szívem torkomban dobog. Bármely más fiú ilyen szintű közelségére így reagáltam volna, ez nem személytől függ. Hangos ajtó csapódásra lettem figyelmes, így vissza engedtem tekintetem a többiekre, akik kíváncsian figyeltek rám. Kivéve egy személy, aki jelenlétét nem láttam sehol. A göndörke, zöld szemeit sehol nem láttam. Szóval ő ment el. Kristófot mellkasánál fogva löktem hátra. Nem, erősen de pont annyira, hogy a megfelelő távolság meglegyen. Felpattantam és a fiú után siettem. Miközben csuktam be az ajtót, még hallottam a többieket.
- Most ezt miért kellett? - vonja kérdőre Mike, azt hiszem Kristófot. Harry a kocsija felé sietett.
- Harry! - kiáltottam utána ő pedig meg sem halva szólításom, ment tovább. - Harry, kérlek állj már meg! - szólok megint, de már futásnak iramodtam. Kis idő múltán be is értem, és ahogyan elé vágtam mellkasára helyeztem jobb tenyerem, hogy megállítsam. Megállítása mellé a szívem is megállította. Éreztem kockás felső testét, és közelsége megzavarta agyam működését.
- Mi van? - zökkent ki gondolataimból, de nem néz rám.
- Nézz rám, először is! - utasítom, de nem teszi meg. Két tenyerem közé fogom arcát, és úgy irányítom magam felé. Szemei egy ideig kerüli az enyéimet, de nem sokkal később már rám néz. Dühös arcvonásai ellágyulnak, amint szemei megtalálják enyémeket. Elmélyedek a zöld szempárba, és már azt sem tudom mit akartam mondani neki. Kezei derekam köré fonódnak és így húz közelebb magához, én kezeim pedig a göndör fürtjei közé vándorolnak. Lassan hajol közelebb, végig szemeimbe nézve. Elsőnek csak lassan, érzékien húzza végig ajkait az enyémeken, majd alsó ajkát megnyalja jelezve még is mennyire szeretné ezt a csókot. Neki sem kellett több, miután egy apró sóhaj csúszott ki számon. Ajkai enyémeknek esett, de nem csókolt durván, sőt. Felettébb érzékien tette, amit tett. Szemeim automatikusan lecsukódtak, és ha lehetett, akkor csak még jobban hozzá préselődtem. Testem egésze bele remegett, és kétségbeesetten kaptam ajkaimmal ajkai után, amikor egy kicsit is eltávolodott. Bele mosolygott csókunkba, majd folytattuk. Arra lettem figyelmes, hogy már a nyakamat hinti be apró csókokkal, amit én jó érző sóhajokkal koronázok.
- Ha-Harry. - suttogom el-elakadva.
- Mond szépségem. - motyogja, két puszi között. Minden erőmet össze szedve tolom el magamtól, de igazából én sem akarom, hogy abba hagyja.
- Mit csinálunk? - nézek rá kissé hisztérikusan, és ziláltan.
- Nem egyértelmű? - mosolyog rám, hajába bele túrva. Nem teszem szóvá, de ez a mozdulat felettébb jól áll neki.
- De. Csak éppen nem kéne! - dőlök neki a kapunak, ami mögöttem volt.
- Miért nem? - áll elém Harry így el állva menekülési utamat.
- Mert te nem szeretsz engem. Én se téged. Az amolyan Barátok Extrákkal dologban pedig nem leszek benne. - nézek szemeibe határozottan. Zöld íriszeiben csalódottságot vélek felfedezni.
- Értem. - távolodik el. - Tekintsd meg nem történtnek, vagy ahogy akarod. - mondja elhalkulva, de tekintetemet kerüli. - Egyébként... - teszi hozzá, amikor már a kocsijában ül. - A szőke haj, rózsaszín tincsekkel tényleg jól állni. - mondja nekem pedig ösztönösen mosolyognom kell rajta. Végig néztem amint elhajt, és visszamentem a házba. Nem törődve a többiekkel, indultam meg a lépcső felé. A többiek csak értetlenül néztek rám, de nem kérdeztek semmit. A lépcső első fokára léptem, amikor egy kisebb súlyt éreztem meg hátamon. Még jó, hogy a korlátba kapaszkodtam máskülönben elestem volna a hátamon lévő személlyel együtt.
- Mit csinálsz? - nevettem el magam egy kicsit, amikor észre vettem, hogy ez nem más mint Emily.
- Te felcipelsz, és elmondasz mindent! - adta ki az utasítást, de hangján hallottam, hogy mosolyog. Azon gondolkodtam miként hagyhatnám ki ezt a beszélgetést, és be is ugrott valami.
- Mi lenne ha inkább fodrászhoz mennénk? Gondolom jól állna a szőke haj, rózsaszín tincsekkel. - vonok vállat, már amennyire tudok a hátamon csimpaszkodó barátnőmtől.
- Oké! - száll le hátamról, nagy mosoly kíséretében. Én csak magamra erőltetek egy halvány mosolyt. Emily még elment inni, amíg én a lépcső korlátnak támaszkodva gondolkozom. Lehajtott fejjel bambulok. Gondolatban újra élem az egész csókot, de semmiképpen nem jutok semmire sem.
- Mi történt Kinga? - szólal meg komoly hangon Mike, és szerencsére magyarul.
- Semmi... csak... Megcsókolt! - harapok alsó ajkamra, és lesütöm szemeim.
- Hogy érted, hogy megcsókolt? - vonja fel fél szemöldökét.
- Úgy, hogy megcsókolt. - tárom szét karjaim. - És a legrosszabb, hogy élveztem. - túrok hajamba kínosan.
- Szereted őt?
- Nem. - rázom fejem határozottan. - De akkor is jó érzés volt csókolni őt. Mint... Mintha szerelmes lennék, de nem vagyok belé szerelmes! - mondom egy kicsit felidegesítve magam bénázásom.
- Mehetünk? - jön vissza Emily vidáman.
- Persze! - erőltetek magamra egy mosolyt. - Ha elmeritek mondani a többieknek, kinyírlak titeket! - nézek Mikera és Kristófra. Az egyetlen személyekre akik értették miket is mondtam.

- Ez fantasztikus! - nézek mosolyogva a tükörbe. Szőke hajam természetesen hatott arcomhoz, és a rózsaszín vége is nagyon tetszett.
- Én megmondtam. - teszi csípőre kezeit Emily. Eszméletlenül jó volt a hajam! Ahhoz képest mennyire ellenkeztem, most imádom!
- Akkor ünnepeljünk egy kis Mekivel. - veti fel a nagyszerű ötletet Em.
- Rendben. - mosolygok, és Emilyvel karöltve indulunk meg a kocsijához.

- Nézz csak rám. - mondja Emily, mikor már a Mc'Donalds-ban ülünk, és én éppen a telefonom nyomkodtam, mert Kitti írt SMS-t.
- Mond? - nézek fel rá, és csodálkozva nézek a kezében tartott kamerára, ami aztán kattan is. Vagy is lefényképezett.
- Hát te bolond vagy. - nevetek, de azért megnézem a képet, ami elég jól sikerült.
Mikor kellően tele ettük magunkat, és elfáradtunk a nevetésekben ő ledobott nálunk, majd haza hajtott.
- Azta rohadt! - mondja Mike elkerekedett szemekkel, amikor a nappaliba lépek. - De jól nézel ki! - jön hozzám, és két keze közé fogja egyik tincsemet.
- Köszi! - nevetek fel, majd miután sikerül lehámoznom a hajamról Mike-ot, felmegyek a szobámba. Hívott a két fiú, hogy filmezzek velük, de túl fáradt voltam, és bocsánatot kérve ígértem meg nekik, hogy máskor bepótoljuk, de én szunyálni megyek.
Ezt így is tettem, de amikor az ágyban fekszem még kiposztoltam azt a képet, amit Em csinált a Mekiben rólam.
Írtam egy kis szöveget is hozzá angolul.
"Új haj. Köszönöm a pesztrálást Emily! Nagyon tetszik! És nem, nem lesz citrom sárga a hajam! xD"
Pár percen belül kommenteket is kaptam.
Szigeti Kitti: Wáó, de jó a hajad!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi! :*
Harry Styles: Én megmondtam, hogy a szőke+rózsaszín jó lesz! :) Mellesleg holnap beugrom, lenne mit megbeszélnünk...!
Szigeti Alina: Cuki vagy húgi!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi Alina! <3 Styles ezt nem itt és most kéne...! Részemről pedig nem kell mit megbeszélnünk. Én elmondtam mit gondolok erről az egész dologról.
Louis Tomlinson: Ó-ó-ó. Mik történtek kint a kocsinál skacok? Egyébként csajszi nem akarsz átjönni holnap? Hozhatnál nekem egy kis répát! :)
Szigeti Kinga Sziszi: Lou még meglátom. ;) Répát feltétlen viszek neked! :D
Louis Tomlinson: Megtisztelsz! ;) :D
Szigeti Dani: Te csaj! Mi ez a haj? Hasonlítasz arra a sütire, amit karácsonykor ettünk. :D
Szigeti Kinga Sziszi: Köszi Dani, ez nagyon megnyugtat, hogy egy sütire emlékeztetlek! :D Harry Styles: Szerintem meg de! Nem hiszem el, hogy csak ennyi volt..
Szigeti Kinga Sziszi: Harry! Ne itt. Kérlek!
Harry Styles: Holnap beszélünk! Mellesleg... Szép vagy!
Szigeti Kinga Sziszi: Köszönöm!
Ezek után inkább kiléptem. Aranyos volt mindenki, de Styles... Kiakaszt. Miért kellett ezeket a képemnél megbeszélni? Most mindenki erre a témára lesz rá kattanva. Kezdve a családomtól, egészen a bandáig.
Ráadásul azt sem értem mit kellene megbeszélnünk, hiszen nem volt több mint egy csók. Egy jól eső, vad csók. De ezt ki kell vernem a fejemből! Nem gondolhatok rá! Nem szabad.
Próbálok aludni, de a csók sehogy sem megy ki a fejemből. Amint ajka az enyémeket érinti, és keze csípőmön van, smaragd zöld szemeivel az enyémekbe néz... Istenem, ha így folytatom el olvadok! De épp ez az, hogy nem kéne "elolvadnom"! Hisz még csak nem is tetszik, szerelemről pedig szó sincs. Hálát adok, amiért megcsörren a telefonom, így nem gondolkodom ilyen felesleges dolgokról.
- Megmentettél a hülye gondolataimtól. - Nézem a plafont, és próbálok a telefon beszélgetésre koncentrálni.
- A gondolatoktól melyekben Harry Styles szerepel. - jelenti ki, mintsem kérdi.
- Eltaláltad. - sóhajtok fel. - Mesélj valamit. Csak, hogy ne ezen járjon az agyam.
- Pedig nem úszod meg. Mi a helyzet? Mik voltak azok a kommentek a képednél?
- Semmi csak... Megcsókolt. És annyira élveztem! Olyan jó volt amikor megcsókolt. Bele túrtam göndör hajába, ő pedig a derekam fogta aztán a nyakamat csókolta. De aztán itt leállítottam, és megmondtam neki, hogy ez így nem jó mert nem vagyunk szerelmesek egymásba, és ha ez nincs meg akkor több nem lesz köztünk mint barátság. Vagy hasonló... - magyarázom a végén már kétségbe esetten.
- Wáó.- ennyit tudott rá reagálni, amiért nem is hibáztatom.
- Egyéb értelmes mondat, vagy tanács?
- Nem, nincsen. Ezekhez még én sem tudok választ adni.
- Sejtettem. - sóhajtok fel - Holnap beszélni akar velem. De nem tudom mit, és miért. Vagy is hát igen a csókról, de ezen nem tudom mit kéne még megbeszélnünk.
- Én a helyedben... Nem, nem tudom mit tennék a helyedben. Fogalmam sincs. - mondja, minek hatására én felnevetek.
- Megoldom valahogy. - sóhajtok a végén. - Milyen az új hajam? - kérdezem egy kicsit elmosolyodva.
- Tetszik. Jól áll a szőke. Így már tükrözi a kinézeted, ami bent is van az agyadban. Vagy ami éppen nincs. - mondja jókedvűen, és én is felnevetek.
- Szerintem beszéljétek meg. - tér vissza a Styles témához. - Az a legjobb ha mindent tisztáztok. -
- Tudom. De félek, hogy neki mi lesz a véleménye. Már mint tudom, nagyon jól, hogy nem szerelmes belém, hiszen ő mindig csak megakarta kapni a lányokat aztán elhajítani. Nem én leszek a kivétel. Viszont nem is akarok a többi lány közé tartozni, akiket csak lefektetett és kész. - magyarázom neki, miközben ő hümmög egyet.
- Feltétlen beszéljetek! - mondja, és lerakja. Ismerem már, szóval mivel, hogy lerakta ezzel arra célzott, hogy MOST beszéljek vele, mert hamarosan újra hívni fog a fejlemények miatt. Kikerestem a számát, ami csupán csak Zayn jóvoltából van meg nekem, és rányomtam a hívás gombra.
- Haló? - szól bele kissé rekedtes hangján.
- Szia! - köszönök halkan, és már kezdenék is bele a mondandómba.
- Sziszi! - hallom meg hangján egy kis örömöt. - Figyelj, én tényleg beszélni szeretnék veled.
- Tudom, csak éppen nem értem miért. Már mint már mondtam, hogy te sem szeretsz, én sem téged, egy éjszakás kaland pedig nem leszek!
- Tudom, csak... Mindegy hiszen ezzel úgy is mindent elmondtál. - motyogja - Remélem attól még nem fog zavarna, ha ugyan azt csinálom amit eddig. De ha zavar az sem baj. - mondja és szinte látom a kaján vigyort az arcán.
- Hülye vagy! - nevetek fel. - Jó éjt Styles! - köszönök el.
- Jó éjt Szépségem! - mondja majd leteszi a telefont. Mosoly terül szét arcomon, de nem az az igazi mosoly. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de nem jó érzés ezt az arcomon viselni.
Pár perc múlva újra csörög a mobilom.
- Szia! - kapom fel rögtön.
- Na? Megbeszéltétek? - kezdi köszönés nélkül.
- Igen. Vagyis. Nagyjából. - motyogok idegesen pólóm alját gyürködve.
- Ezt, hogy érted? Vagy... Inkább hagyd. Most túl fáradt vagyok. Rossz ez az időeltolódás. - mondja majd nekem is eszembe jut, hogy ha itt most este kilenc van akkor ott hajnali kettő.
- Oké, én is megyek aludni. Jó éjt. - mondom búcsúzásképpen.
- Jó éjt. - mondja és leteszi.
Már nyugodtabb vagyok, hisz Ő megnyugtatott. Hiába is. Az ikertestvéri képességeink még ekkora távolságot is átszel. Hisz Neki, vagyis Kittinek mindig sikerült megnyugtatnia.

55.Fejezet - Most még nem

Sziasztok Drágák! Tudom régen hoztam új részt, de most itt van. Nem tudok mit hozzá fűzni, és nagyon hangulatom sincs hozzá... A kövi részt nem tudom mikor tudom hozni. Talán a hétvégén, de lehet csak jövő héten.
Millió Puszi Drágáim! <3

-Zene-

Egy hét. Ennyi ideje vagyok New Yorkban. Összesen három műsorban voltam benne, amikben énekeltem is, azt hiszem úgy 20 fotózáson vagyok túl, és a fiúk kettő koncertjén. Koncertről jut eszembe. Miután Styles bocsánatot kért mindenki előtt és én megbocsátottam neki, minden ugyan olyan volt, mint a csók előtt. Vagy is ő "megakart kapni" én pedig flegmáztam vele. Niallel nem randiztunk többet, inkább csak barátok maradtunk. Zaynel is szoros a kapcsolatunk, mint barátokként. Megismertem Shopiát is, és hát be kell valljam nekem nem szimpatikus. Persze, ezt nem mondtam a fiúknak, csak Eleanorral beszéltünk erről, és ő mondta, hogy ő sem bírja. Ez van.
John mondta, hogy nemsokára énekelnem kell annak a nem tudom kinek aki majd eldönti, hogy csinálhatunk e klippet a zenémnek. Kittivel többször beszéltem már, és elmondta, hogy tényleg nagyon sajnálja, amit akkor mondott. Nekem pedig ő a testvérem így még ha akartam sem tudtam volna sokáig haragba lenni vele. Ami Kristófot illeti... Nem beszéltem vele. Dorina szerint megváltozott. Azt mondta, hogy rosszabb lett, mint mielőtt megismert volna engem. Nándival is ritkábban beszélek már. Nem igazán tudunk miről. Én zavarban vagyok mindig, mert folyton az jár a fejemben ha beszélünk, hogy szerelmes belém, ő pedig érzi, hogy zavarban vagyok.

Jelenleg a nappaliban ülünk a srácokkal, és Eleanorral. Mellettem Styles, és Zayn ül. Lou éppen répával dobált engem, amikor csengettek. Mike elment kinyitni az ajtót, én pedig nevetve tömtem Zayn szájába a répát. A szemüvegemet, ami csak másodjára van rajtam, amióta itt vagyok, azt a fiúk elcsenték, és most Niallel díszeleg.
Pár perc után felnézek a telefonomból, hogy lássam kijött. És amikor meglátom... Nem akarok hinni a szememnek. Ott áll egy nagy táskával a vállán, farmerben, és bőr dzsekiben. Hirtelenből oda futottam hozzá, és megöleltem. Mélyen szívtam be régen érzett illatát. Elsőre vonakodva, de ő is megölel. Mosolyogva nézek szemébe, amikor elengedem. Ő viszont... Gúnyosan mosolyog rám. Nem úgy, mint régen.
- Nem gondoltam, hogy ilyen boldogan fogadod viszont látásom. Bár ugyan ezt elmondhatnám én is, de nem. - mondta gúnyosan mosolyogva. Ezzel a két mondatával törte ketté a szívem. A mosolyom lehervadt arcomról, és majd nem elsírtam magam. Minden erőmet összeszedve fordultam meg, és ültem vissza a két fiú közé.
- Kristóf. Rég láttalak. - áll fel mellőlem Zayn, és kezet fog Kristóffal.
- Heló srácok. - köszön mindenkinek Kristóf, körbe nézve, miközben biccent egyet fejével. - Styles. Hallom meg van az új ribancod. - tette hozzá gúnyosan Styles, és felém nézve.
- Nem ribanc! - szűrte ki fogai közül idegesen Styles.
- Ahogy érzed. - vont vállat.
- Kristóf. Drágám csak, hogy megjöttél. - jött be a nappaliba Anna nagy mosollyal az arcán. Kristóf köszöntötte Annát (hozzátenném, hogy kedvesen) majd felmentek az emeletre.
- Nem mondtad, hogy jön. Szólnod kellett volna. - mondtam halkan Mikera nézve. Az elmúlt napokban folyton angolul beszéltem ezért már észre sem vettem, hogy ezt is úgy mondtam.
- Tudom, igazad van. Ne haragudj! - süti le szemeit.
- Miért ilyen? Miért ilyen gúnyos, érzéketlen? - mondom most is csak suttogva. Egyszer csak meleg szuszogást érzek bal oldalt arcomon.
- Te tettél ilyenné Édes! - suttogja Kristóf, majd elmegy. Mély levegőt véve hunyom le szemeim.
- Valaki elmondaná mi folyik itt? - kérdezi Liam felváltva rám, és Mikera nézve. Én csak lejjebb csúszom a kanapén, felhúzom térdeim, és lehunyt szemekkel próbálok nem sírni. Mike nem igazán akar válaszolni így kinyitom szemeim, és mély levegőt véve válaszolok.
- Tudjátok, hogy mielőtt eljöttem volna otthonról, volt egy fiú, akivel jártam, de a sok bonyodalmak miatt szakítottunk, majd összejöttünk megint de utána meg már én szakítottam vele mert, nem bírtam tovább ezeket a dolgokat. - kezdtem el magyarázni, ők pedig bólintottak. - Nos, az a fiú Kristóf. - mondtam ki, mire mindenki ledöbbenve néz rám. - De négy napja azt mondta, hogy egy ribanc vagyok, amiért... Konkrétan amiért veletek, fiúkkal vagyok. Azóta nem beszéltünk, és Dorina mondta, hogy azóta rosszabb mielőtt velem találkozott. - mesélem, és a végén már érzem,amint legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Hát... Erre nem tudok mit mondani. - mondja Liam. A többiek vele egyet értve bólogatnak. Érzem, hogy már nem egy hanem több könny áztatja arcom. Tenyerembe temetve próbálom takarni. Aztán valamelyik fiú magához húz és átölel. Nem tudom, hogy melyikük, de nem is érdekelt. Sírtam, így összekönnyezve a fiú pólóját, és szerencsém van, hogy ma nem sminkeltem ki magam. Annyira.
- Ja, még, hogy nem a ribancod. - hallom meg újra gúnyos hangját. Idegesen emelem fel a fejem, és sírásom is el múlik. Dühösen megyek oda hozzá, és tenyerem arcán csattan, nagy foltot hagyva ott.
- Nem beszélhetsz így velem! Nem hívhatsz ribancnak, amikor csak kedved tartja! Megint az az érzéketlen pöcs vagy, mint amikor megismertelek a nyáron! Igen, eljöttem ide. De képzeld Kitti megérti. Nándi, és Szeli megérti. Nessza is! Mi a frászért nem tudod megérteni te is? - kiabálok vele.
- Mert szerettelek! Te meg csak úgy elmész! Ráadásul rögtön randizol Niallel, Zaynt ölelve alszol, és Stylest csókolod. - kiabál már ő is.
- Tudod, hogy egyik sem jelentett semmit sem! Ők a barátaim! - mutatok a fiúkra idegesen.
- Aha, ja persze. - forgatja szemeit.
- Azt hiszel, amit akarsz. - mondom, majd megfordulok, és kirohanok a hátsó ajtón. A legrosszabb, hogy csak ekkor döbbentem rá, hogy mindezt angolul beszéltük, szóval a többiek is értették.
Oda mentem, ahova Mike vitt még az első nap, mikor meg érkeztem New Yorkba.
A függőágyra ültem, és sírtam. Miért kellett tönkre tennie? Tönkre tennie a napom, az érzéseim. Már vagy tíz perce csak sírtam, mikor lépteket hallottam. Könnyes szemekkel néztem fel, és Styles állt velem szembe. Tehetetlenül állt. Nem tudta, mit kéne tennie. Én viszont tudtam mire van szükségem. Felálltam, és átöleltem. A zokogás újra kitört belőlem, de most nem próbáltam visszatartani.
- Igazából sosem bírtam. Úgy néz ki ez már nem fog változni. - mondja, én pedig halkan felnevetek. Elengedem, és könnyeimet törölgetve ülök vissza a függőágyra. 
- Jól vagy? - áll meg előttem, és kezeit térdeimre helyezi.
- Jól leszek. - mosolyodom el halványan.
- Addig is itt leszek. - mondja, és előveszi zsebéből a szemüvegem. Na, az meg, hogy került oda?
- Niall adta vissza, mielőtt kijöttem. - mondja értetlen arcomat látva.
- Vissza kapom? - nyújtom ki a kezem, jelezve, hogy adja vissza tényleg.
- Persze. - mosolyog rám, de ahelyett, hogy a kezembe adná, rám adja. Tenyere megállapodik arcomon, és úgy jön közelebb végig szemeimbe nézve.
- Ugye, nem megcsókolni akarsz? - kérdezem halkan, zöld szemeit fürkészve.
- Nem. - mosolyog rám, de arca még mindig közelit felém. Nem tudom mit akar, de amíg nem megcsókolni, addig hagyom. Megsimítja arcom, majd arcomról lepuszilja az egyik könnyem. Elpirulva hajtom le fejem, és birizgálom karkötőim. Pár másodperc múlva leül mellém, és vállával meglök egy kicsit, játékosan. Mosolyogva nézek fel, és lököm vissza.
- Vissza megyünk? - kérdezi halkan, pár perc múlva. Csak bólintok, és már fel is állok. Csöndben, lehajtott fejjel sétálunk az ajtóig. Mindenki még ott volt, és az egyik fotelban Kristóf ül térdein könyökölve, tenyereibe temetett arccal. Nagy levegőt véve nyitom ki az ajtót, és megyek be. Rögtön az emeletet célzom meg, és csak Eleanorra nézek jelezve, hogy ha bárki fel akar jönni, az csakis ő lehet. Mielőtt megindultam volna a lépcsőn Kristóf hozzám siet és elkapja a karom.
- Ha kell az a kéz, most elengedsz! - sziszegem idegesen kezére, majd szemeibe nézve.
- Beszéljük meg. Kérlek! - mondja halkan, de még mindig nem enged el.
- Engedj el! Most! - mondom idegesen, figyelmen kívül hagyva szavait.
- Sziszi. Beszéljétek meg. - szól rám Zayn, és El is nagyon bólogatva néz rám.
- Ne rángasd bele őket ebbe. - mondom már magyarul Kristófnak. - Nem akarok veled beszélni, nem is fogok, szóval hagyj békén. - mondom végre kirántva karom keze közül, és felrohanok a szobámba. Idegesen sétálok fel alá a szobában, majd elővéve a telefonom akarom hívni Dorinát.
Mit tudna segíteni? Miért kéne bele rángatnom? Felesleges.
Meggondolva magam teszem el a mobilom. A teraszra megyek, és ott leülök az egyik székbe, felhúzott térdekkel. Nem akartam gondolkodni. Csak kikapcsolni az agyam. Csak öt perc szünet. Ennyi lenne a kívánságom. Ám ez nem sokáig tart így, mert John jön ki hozzám. Azt sem tudtam, hogy itthon van...
- Negyed óra múlva megyünk az első tánc órádra. Készülnöd kéne. - néz le rám kedvesen. Magamra erőltetve egy mosolyt, bólintok. Ő kimegy a szobából, én pedig elkezdek készülni. Átöltöztem gyorsan egy Nike, lazább, szürke nadrágba, egy fekete ujjatlan pólóba, fölé egy lenge, szürke pulcsi, és sport cipő. Hajamat felkötöttem, de a frufru részét kint hagytam. John az ajtó előtt várt így együtt mentünk le.
Mindenki ugyanúgy ott volt mint mikor felmentem.
- Kinga. Kérlek! - jön utánam megint Kristóf.
- Ajj, már. Nem. Vagy legalább is nem addig, amíg a többiek is itt vannak. - mondom, és ahogyan elnézem arcát neki ez a válasz is megfelel. Bólint majd engedi, hogy elmenjek.
- Hova mész? - szól utánam Louis.
- Tánc órára. - vonok vállat, és z ajtóban várakozó Johnra mutatok.
- Megyek veled. - mondja Styles kaján vigyorral az arcán.
- Minek?- vonom fel szemöldököm.
- Miért ne? - vigyorodik el még jobban.
- Kérdéssel kérdésre nem illik válaszolni. - fonom össze magam előtt karjaim.
- Te se válaszolsz általában az én kérdéseimre. - jön közelebb.
- Mert hülyeségeket kérdezel. - forgatom meg szemeim.
- Vagy csak, mert tetszem neked. - mondja, és már egészen közel áll hozzám. Ártatlan arcot vágva hajolok közelebb hozzá, ő pedig hitetlen, és egyben örömteli arccal néz rám. Mikor már majdnem szájához érek, a füléhez hajolok jobban.
- Te csak magadnak tetszel, Drága Naiv Styles. - suttogom fülébe, mire ő kicsit eltávolodik, és zavartan vakargatja tarkóját.
- Mehetünk. - fordulok meg és Johnra mosolygom.
- Csak, hogy tudd. Nem adom fel. - szól utánam Styles.
- Csak, hogy tudd. Nem érdekel. - nézek vissza rá.
*
Jó volt már táncolni. Őszintén hiányzott. Hiába énekeltem nap mint nap a tánc hiányzott. Nagyon is. A koreográfus nagyon aranyos. Egy 19 éves lány. Haja olyan vörös, mint Ariana Grande-é. Szóval durván vörös. Háta közepéig ér, és teljesen egyenes. Jól ki lehet jönni vele, mert aranyos lány. Kicsit emlékeztet Kittire.
- Oké, akkor még egyszer utoljára. - mondja Emily (így hívják) és elindítja a zenét. Kicsit hasonlított Chachi Gonzales egyik táncára. A zene is elég jó volt, bár nekem mind kettő kicsit... Vad volt. Viszont nagyon élveztem. Azt, hogy táncoltam, hogy újat tanultam, és a legjobban azt, hogy másabb volt, mint az otthon tanultak.
- Na, és most húzzunk el kajálni. - mondja Emily, amikor kikapcsolja a zenét. Nevetve egyezek bele, és szóltam Johnnak, hogy Em-el elmegyünk kajálni, és majd ő haza visz a kocsijával. Na, hát igen nekem se ártana már egy jogsi..

- Na és most mesélj magadról. - mondja nagy vigyort felvéve, amikor beülünk a McDonald's-ba.
- Mit kéne? - kérdezem viszonozva mosolyát.
- Hogy állsz pasi téren? - kérdi rögtön.
- Sehogy. És nem is akarok. - rázom fejem fintorogva.
- Ilyen rossz volt az utóbbi? - kérdi csodálkozva egy kissé. Én csak bólintok. - Ne aggódj. - legyint - Amikor híres leszel, a pasik úgy jönnek mennek majd mint a buszok. Nem baj ha lekésed, pár perc múlva jön egy másik. - kacsint rám, belőlem pedig kitör a nevetés.
- Nem ilyen fajta vagyok. - rázom fejem, amikor befejezem a nevetést.
- Mert még fiatal vagy. - legyint szemeit forgatva, de azért mosolyog.
- 17 vagyok. - ráncolom szemöldököm.
- Az még fiatal Édes. - mosolyog rám.
- Na, mert te olyan öreg vagy. - forgatom szemeim mosolyogva. Két órán keresztül beszélgettünk. Emily kedves lány, és nagyon -nagyon- szeret bulizni, illetve szórakozni. 15 éves kora óta tanít táncot (wáó) és gyerek kora óta táncol. Megpróbálta a balettot de inkább abba hagyta, mert nem szerette annyira. Szülei meghaltak egy autó balesetben négy éve, és a nagymamájánál lakik a hat éves húgával. Jelenleg eladó lakást keres, ami jól megfizethető, de nem igazán megy neki.
- Akkor holnap. - intek mosolyogva, mikor kiszállok a kocsijából. Vissza int, én pedig megindulok be a házba.
- Öt órán keresztül tánc óra? - néz felvont szemöldökkel Mike, mikor beléptem a nappaliba. Hozzá tenném a többiek még mindig nálunk tanyáztak.
- Öhm... Nem. - nevetek fel kínosan, miközben felgumizom a hajam - Igazából más két órája vége, csak elmentünk kajálni, és eldumáltuk az időt. - vonom meg vállam, és a lépcsőt veszem célba.
- Jó csaj? - ugrik ki elém Niall. De szó szerint. A kanapéról ugrott így előttem ért földet. Nevetésem visszafojtva nézek a földön heverő Niallre.
- Te teljesen hülye vagy. - nevetek, miközben segítek felállni neki.
- Na, de jó csaj? - sürget vigyorogva.
- Hallod. Táncos csaj. Az csak jó lehet. - neveti el magát Louis, mire El fejet üti. Ebből lett az, hogy mindenki nevetett.
- Kinga. A függő ágynál vár. - mondja halkan, és magyarul Mike. Persze, tudom, hogy Kristófra gondolt. Biccentek, majd intek a többieknek.
- Mindjárt jövök. Addig készítsetek elő valami jó filmet. - mosolygok. Niall és Louis már el is kezd veszekedni, hogy mit nézzünk.
Gyorsan és határozottan sétálok a függőágyig. Pár méterre tőle megállok, és összefonom karjaim. Fa arccal próbálok ránézni, de miután látom, milyen sebezhető is jelen helyzetben, megenyhülök. Leülök mellé, és így vagyunk csendben vagy tíz percig.
- Sajnálom! - mondja egyszer csak.
- Kifejtenéd, hogy mit? - kérdezek rá, mert ezért nem egy dolog van, amit sajnálnia kéne...
- Mindent! - mondja szemeimbe nézve.
- Rendben. - bólintok.
- Tényleg? - csodálkozik el. Hát, persze. Hisz rögtön megbocsátottam neki.
- Tényleg. - mosolygok rá. - Csak egy kérésem van. Kezdjük úgy, mint barátok. - mondom ő pedig nagy lelkesedéssel egyezz bele.
- Menjünk, mielőtt Niall és Lou összeverekednek, azon, hogy milyen filmet nézzünk. - mosolygok, és megindulunk vissza a házba.
- Na, meg van mit nézünk? - kérdezem mikor belépünk, és mindenki mosolyogva bólogat. Kivéve El. Ő csak elhúzott szájjal bólint.
- Na, szent a béke? Vagy jártok? - vonogatja szemöldökét Lou mosolyogva, mikor beléptünk.
- Csak szent a béke. - forgatom szemeim mosolyogva. - Most ha megbocsátotok én elmegyek letusolni. Mindjárt jövök. - mondom és felmegyek a szobába, ahol valóban lefürdök.
Átöltözve, kiengedett vizes hajjal, és szemüvegben megyek le, ahol a többiek egy csomó kaját összekészítettek, meg a filmet.
- Mit nézünk? - ülök le a kanapéra, El mellé.


- Ez elég bizarr. - mondja Dorina a telefonba. Este, minden elmeséltem neki, miután a srácok elmentek.
- Tudom. - túrok hajamba, kínosan felnevetve.
- És most, hogy viselkedik? - kérdi én pedig megcsinálom a kakaóm, amihez már feltettem a gáztűzhelyre a tejet.
- Hát... Mondjuk úgy, hogy normális. Bár a szokottnál beképzeltebb. És úgy tűnik túl tette magát rajtam. -
- Igen, azt tudom, hogy beképzelt. Itthon rémes vele lenni. - mondja, én pedig eltudom képzelni, hogy most éppen szemeit forgatja.
- Nem olyan rémes. Leszámítva, hogy árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom. - forgatom ezúttal én a szemeim.
- Szerintem csak szimplán hülye. - mondja ki ezt tök természetesen, én pedig felnevetek.
- Óóó a rokoni szeretet. - mosolygok még mindig magam elé.
- Rokonról jut eszembe. Kittivel mi van? - meglepődöm kérdésen, hiszen ő van otthon, csak tudja.
- Ezt fordítva kéne nem? Te vagy hozzá közelebb. Amúgy meg nem tudom. Tegnap beszéltünk utoljára. - vonom meg vállam, mint ha csak látná.
- Én azt hiszem két napja. De lehet volt már az három is. -
- Várj, akkor felhívom most. Félek valami baja esett. - rágom szám szélét. - Negyedóra múlva hívlak. - mondom és válaszát meg sem várva leteszem. Hívom Kittit, és egy kis várakozás után felveszi.
- Szia mi újság? - kérdi rögtön. Megkönnyebbülve fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
- Csak tudni akartam, hogy vagy. Dorina mondta, hogy nem beszéltetek egy ideje, és engem sem hívtál még... - hadarom el. - Szóval aggódtam. - mondom végül.
- Nem kell. - nevet fel egy kicsit, és hallom, hogy van ott valaki.
- Öhm... Zavarok? - kérdem zavartan.
- Nem, dehogy. Dorián van itt csak. - motyogja zavarba jőve.
- Biztos nem zavarok? - vonom fel szemöldököm, és még mindig csak magam elé bámulok.
- Igazából, egy kicsit. - neveti el magát kínosan. - Mi... szóval mi csak... Öhm... - habok össze vissza zavarában. Majd leesett.
- Ójaj. - mondom kicsit elhúzva az "ó" betűt. - Nem kérek részleteket. - nevetem el magam. - Jó szórakozást! - mondom, és le is teszem. Mosolyogva, hitetlen fejjel rázom meg azt, és hívom vissza Dorinát.
- Na? - szól bele rögtön.
- Kitti és Dorián éppen... Érted. - mondom mire belőle kiszakadt egy hatalmas nevetés.
- És te megzavartad őket? - kérdi két nevetés között.
- Ja. - nevetek már én is. - De hallod én megyek aludni, mert a fiúk egész nap kínoztak minket és táncolni is voltam, szóval leteszem. Majd beszélünk még. Már ha sikerül abba hagynod a röhögést. - nevetek fel én is egy kicsit, mert Dorina még mindig nagyon nevetett a háttérben.
- O-ké. Szi-a. - mondja nevetéstől akadozva, majd leteszi.
- Hát, ez kész. - motyogom, nevetve a fejem rázva.


- Sziszi, légyszi! - néz rám Niall, és Louis kölyök kutya szemekkel. Éppen azért könyörögnek, hogy menjünk el az este bulizni.
- Jó, na megyek. - forgatom szemeim mosolyogva.
- Szeretünk. - mondja Louis, és rám ugranak mindketten, azzal a céllal, hogy átöleljenek. Így hárman feküdtünk a szobám padlóján.
- Na, jó. Szálljatok le rólam, vagy én löklek le titeket. - mondom nevetve.
- Megyünk már, megyünk már. - tornázta fel magát Louis nevetve.
- Leszednéd rólam? - utaltam a még mindig rajtam terpeszkedő Niallre. Lou nevetve szedte fől szöszi barátját.
- Akkor este. - kacsintott a szöszi, mire én mosolyogva intettem nekik.Miután a srácok elmentek lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és a változatosság kedvéért most egy kis színt tettem bele. Nem csináltam frufrut, hanem középen elválasztottam, és hajam végét kékre színeztem, haj színező spray-vel. Sminknek szempilla spirált tettem fel, kihúztam és ennyivel elintéztem. A ruha már nagyobb kérdés volt. Végül egy elég vad kollekciót választottam. Vagy legalább is hozzám vad.
Fekete mély kivágású trikó, fölé egy átlátszó csak csipkés anyagból álló "pulcsi". Hozzá egy elég rövid szintén fekete szoknya, amit hasam közepéig felhúztam így begyűrtem a két felsőt. Hozzá egy fekete tíz centis tűsarkút.
Három órán át készülődtem a fürdést is bele számítva. A tükör előtt álltam meg.
Igen, kimondottan buli képes vagyok. - gondoltam magamban. Csináltam magamról egy képet, amolyan "tükör-pózolás" félén, és azt kiraktam Facebookra. "Go Party" címszóval raktam ki és megjelöltem benne a fiúkat, és persze Eleanort. Rögtön kaptam is kommenteket.
Szigeti Kitti: Jól nézel ki. ;) Mi ez az új haj?
Szigeti Kinga: Köszi! :) Áá ne aggódj nem marad ilyen. Csak a buli kedvéért egy kis újdonság. ;)
Harry Styles: Nekem tetszik. Hm az a mini szoknya... Húsz perc és megyek érted Sziszi. ;)Csak egy kérdés; Honnan tudta, hogy mit írunk ha magyarul írtunk? Valószínűleg lehet lefordította.
Szigeti Kinga: Jaj, Styles neked minden tetszik.. De ne feledd! Azt a mini szoknyát nem te fogod levenni onnan. Ne késs! :)
Szigeti Alina: Tényleg csini vagy, de az a szoknya lehetne hosszabb..! És mik ezek a kommentek??
Szigeti Kinga: Nem lesz gond nyugi. :) Megoldom magam is. Styles csak szimplán hülye..!
Harry Styles: Ki kérem magamnak. Ezért még kapsz. Még hozzá 15 perc múlva. ;)
Szigeti Kinga: Na, hogy méred az időt már.. Én a helyedben nem várnám ennyire! Itt már inkább kiléptem mert ha Styles tényleg nemsokára jön értem, akkor nem enyeleghetek hosszabb beszélgetésbe.
Styles nem várta meg a 15 percet. Pontosabban öt perccel korábban jött.
- Wáó! De szexi vagy! - mér végig, amikor kimentem a házból. Ő egy fekete farmerben volt, fehér pólóban aminek nyaka V vonalú volt, és egy bőrdzseki. Így várt a kocsijának támaszkodva, zsebre tett kezekkel.
- Ezt vehetem egy különös bóknak? - vonom fel a szemöldököm.
- Óó, de még mennyire. - vigyorgott még jobban. Szemforgatva mentem a kocsihoz, aminek ajtaját Styles kinyitotta nekem. Motyogtam egy köszönömet, majd beszálltam.
Az út csendesen telt, és alig tíz perc alatt oda értünk. Egy klubba jöttünk, ami inkább hasonlított egy kis hangulatos büfére. Ráadásul karaoke is volt, ami tetszett. A többiek egy sarokban lévő boxban ültek, ahova én rögtön megindultam számítva rá, hogy Styles jön utánam. Mivel nem, hátrafordultam. De ő csak állt ugyan ott ahol eddig, és alsó ajkába harapva mért végig.
- Haladj már! - szóltam rá, mire ő észbe kapott és megindult.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva a többieknek, és helyet foglaltam El mellett. Mellém Styles is leült.
- Jó a hajad. - vigyorog rám Louis.
- Köszi. - viszonzom mosolyát.
Fantasztikusan éreztem magam, velük. Végig nevettünk, meg beszélgettünk. Próbáltunk nem nagy feltűnést kelteni, de nehezen ment, amikor a röhögő görcs szélén voltunk mind annyian. Rendeltünk kaját, meg ittunk is. Természetesen szigorúan csak üdítőket.
- Úúú énekeljetek valamit srácok! - ugrándozott és tapsolt El. Ő egy kicsit túl pörgött.
- Túl nagy feltűnést keltenénk. - rázza fejét Liam.
- Sziszi énekelhetne. - néz rám a mellettem ülő göndör.
- Biztos nem. - röhögöm el magam.
- Na cica. - noszogatott a maga módján. Fújtatva mentem bele, és álltam fel. Amint, mentem szinte lyukat égetett belém a göndör tekintete. Persze, nem a hátamon hanem a... fenekemen. Pff..
- Heló. Énekelni szeretnél? - kérdi a zenés srác, amikor oda mentem.
- Igen. - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Válassz csak nyugodtan. - int egy kisebb füzet fölé, de én rögtön tudom melyik legyen. Megadtam a címet, és felmentem a színpadra, amikor megszólalt a zene. Styles elégedett vigyorral figyelt. Ó ha tudná, mi vár rá.
Oda intet nekem, én pedig gonosz vigyorral arcomon intettem vissza. A zene szólt így elkezdtem énekelni.

La la la la la la la
La la la la la la la

Why am I always hit on by the boys I never like
I can always see 'em coming, from the left or from the right
I don't want to be a priss, I'm just try'na be polite
But it always seems to bite me in the...

Ask me for my number, yeah, you put me on the spot
You think that we should hook up, but I think that we should not
You had me at "Hello", then you opened up your mouth
And that is when it started going south
Oh!
Ezt a színpadon énekeltem majd megindultam Styles felé. Úgy csináltam, mint Victoria Justice és Elizabeth Gillies. 

Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
No you can't buy me a drink, let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...

I guess you still don't get it, so let's take it from the top
You asked me what my sign is, and I told you it was "Stop"
And if I had a dime for every name that you just dropped
You'd be here and I'd be on a yacht
Oh!

Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
No you can't buy me a drink, let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...

What about "No" don't you get?
So go and tell your friends
I'm not really interested
It's about time that you're leavin'
I'm gonna count to three and
Open my eyes and
You'll be gone

One
Get your hands off my...
Two.
Or I'll punch you in the...
Three.
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
I am not your missing link
Let me tell you what I think
I think you could use a mint
Take a hint, take a hint
Take a hint, take a hint
Woah!

Get your hands off my hips, 'fore I'll punch you in the lips
Stop your staring at my... Hey!
Take a hint, take a hint
La, la, la...
T-take a hint, take a hint
La, la, la...

Kifulladva és vigyorogva álltam a végén a színpadon, és Styles arcát figyeltem. Arcáról lehervadt a mosoly és úgy nézett rám. Nagy tapsot kaptam, és önelégült mosollyal arcomon, mentem vissza a helyemre. 
- Wáó. - volt első reakciója El-nek, de az is öt perc után. Mosolyogva figyeltem, ahogyan mindenki kissé lesokkolódott. 
- Én hozok még kaját. - állt fel Niall, és bólogatva követte őt El, és Lou. 
- Én csajozni megyek. - mondta vigyorogva Zayn, és megcélozta Liam-mel együtt egy lányos asztalt. 
- Ezek szépen itt hagytak. - motyogtam értetlenül ráncolva szemöldököm. 
- Jó voltál. Túl jó. - szólalt meg Styles keserűen mosolyogva. Én csak egy mosollyal néztem rá. 
- Leszállok rólad ha tényleg így akarod. - mondja, és feláll, hogy elmenjen. A bűntudatomnak köszönhetően nem engedtem, hogy elmenjen, és visszahúztam karjánál fogva. 
- Hé. - néztem szemeibe. - Sosem mondtam, hogy zavar. - mosolyogtam halványan - Csak túlzásba esel néha. - mondom és csak ekkor döbbenek rá, hogy még mindig fogom kezét. Gyorsan elengedem, és szám szélét rágva várom reakcióját. 
- Szóval nem zavar ha ezt csinálom? - kérdi egyik tenyerét arcomra simítva. 
- Nem. - mondom erősnek tettetve magam. Igazából egy kicsit zavar.
- És ez sem? - kérdi szemeimbe nézve, miközben másik kezét combomra tette, ott ahol már nem fedett a szoknya. 
- Nem. - motyogom kihúzva magam. 
- Ez sem? - suttogja már, közelebb hajolva hozzám. Lenéztem ajkaira, amik a vágytól, hogy megcsókoljanak, szét nyíltak. Lélegzetem el-el akadt, de nem tudtam mozdulni. 
- De egy kicsit. - motyogom már a végén. Styles önelégült vigyorral arcán, dőlt hátra. Ledöbbenéstől, és az előző kicsi sokktól nem tudtam reagálni, sem pedig mozdulni. Még megszólalni sem. 
- Gyere velem. - ragadja meg karom és elkezd kihúzni a klubból. 
- Hova? - állok meg határozottan, így nem tud tovább húzni. Mosolyogva jön vissza és áll meg egészen közel hozzám.
- Bízol bennem? - kérdi csendesen, és én megint köpni-nyelni nem tudtam. 
- Bízhatok benned? - kérdezek vissza, Styles pedig egy győztes mosollyal arcán visz ki. 
- Hova megyünk? - kérdezem már jobban, amikor kocsiját kikerülve gyalog indulunk el. 
- Csak gyere. - megy tovább, én pedig követem. Egy nagy épülethez vezetett (na mert mint ha nem lenne több nagy épület itt New Yorkban...) és ott a tetejéig lifttel mentünk fel. Majd még egy emeletet lépcsőn. Végül egy tetőn találtuk magunkat. 
- Azta. - motyogom csodálkozó, még is kíváncsi tekintettel körül nézve. Be lehetett látni New York utcáit. - Ez gyönyörű. - nézek körbe, hogy meglássam Stylest. 
- Pont mint te. - mondja mosolyogva, és megindul felém. 
Az este további részében a tetőn voltunk. Nem csináltunk semmit, és ő sem próbált megcsókolni. Csak beszélgettünk. Volt, hogy komolyabban beszéltünk, de volt, hogy csak nevettünk percekig. 
A telefonom csörgésére lettünk figyelmesek. 
- Igen? - szóltam bele. 
- Hol vagy? - hallom a vonal túlsó végén El hangját. 
- Öhm... Stylesal eljöttünk. - mondom mosolyogva. 
- Ó. Bocsi ha meg zavartam valamit. Akkor nem is zavarok. Puszi. - nevet és már le is teszi. Rögtön utána csörög megint a mobilom. Ez már Kitti volt. 
- Szia! - köszönök mosolyogva. 
- Szia! Mi a helyzet? - kérdi vidáman. 
- Semmi, de... Kitti most nem igazán érek rá. - nevetek kínosan, és közben intek Stylesnak, hogy egy pillanat.
- Nálatok most éjfél van. Mit csinálsz te ilyenkor? - kérdi értetlenül.
- Stylesal vagyok. - mondom ő pedig felnevet egy kicsit. - De nem úgy! - nyomom meg az utolsó szót. - Ígérem mindent elmesélek, de most megyek. Puszi. - mondom és már le is rakom. 
- Bocs, megvagyok. - fújom ki a levegőt, mikor elrakom a telefont. 
Visszazökkentve a beszélgetésbe, folytatjuk tovább. Úgy másfél órát még. Utána viszont inkább haza vitt, mert majd nem elaludtam már, és ő is elég fáradt volt. 
Az ajtó előtt öleléssel köszöntünk el egymástól. 
- Jó, hogy normális voltál. - suttogtam fülébe, amikor öleltem. Mosolyogva engedett el. 
- Majd meg ismételhetnénk. - kacsint rám, mire én csak szemeim forgatom. 
- Jó éjt Styles! - mondom, és megindulom az ajtóhoz. 
- Jó éjt Sziszi! - mondja ő is. Csendben mentem fel a szobámba, már amennyire lehet csöndben menni tűsarkúban. Fáradtan zuhantam be az ágyamba, és átöltözni is lusta voltam. Csak lekaptam a szoknyát, és a pulcsit, így egy szál trikóban, és bugyiban aludtam. Miközben két fiú is lakik ebben a házban... Nem igazán gondolkodtam, inkább aludtam. 

***

/Harry Styles szemszöge/

Alig tudtam magam türtőztetni, aznap este a klubban. Éreztem, hogy kicsit megremegett amikor kezem arcára tettem, és úgy simogattam egy kicsit. Aztán, amikor combjára tettem kezem, már látszódott az arcán, hogy még egy ilyen és könnyen megadja magát. De amikor közelebb hajoltam hozzá, azzal a szándékkal, hogy csak hülyítem, hogy megcsókolom, én is elgyengültem egy kicsit. Ahogyan barna szemeivel nézett hol szemeimbe, hol számra, megőrjített. Magaménak akarom tudni. Hogy csak is az enyém legyen. Elsőnek csak szórakozni akartam vele egy kicsit, mint az összes többi lánnyal. De egy idő után megfogott. Megfogott, az ahogyan beszél. Ahogyan nevet, vagy éppen nagyon magyaráz valamit. Ahogyan gesztenye barna szemei az enyéimbe fúródnak. Ahogyan szépen ívelt ajkai mozognak, amikor hozzám szól... Mit meg nem adnék azért, hogy azokat a puha ajkakat én csókolhassam. Hogy ne csak azért csókoljon, mert én úgy akarom, ahogyan egy hete is tettem. Csak egyszer, egyetlen egyszer kezdeményezne ő és én rögtön karjaim közé zárnám, el sem engedve soha már. Ha egyszer ő csókolna meg úgy, hogy ő is akarja, akkor... Akkor azt egy jelnek venném, hogy talán van egy kis esélyem. 
Csak ne szúrjam el. Legalább barátok legyünk. Hiszen ha barátok leszünk, akkor könnyebben belém szeret, vagy bármi más is megtörténhet kettőnk között. Azt akarom, hogy az enyém legyen. De addig is a barát pozícióval kell beérnem. 



Kinga szemszöge: 

- Nekem ez nem tetszik. - nézek végig magamon undorodva. Egy narancs sárga ruha volt rajtam, hozzá való fekete magassarkúval. 
- Pedig jól áll. - nézeget Styles a széken ülve. - Nagyon szexi vagy benne. - vigyorodik el, én pedig szemeim forgatom. Egy ruha boltban vagyunk, és ruhákat nézünk a... Tulajdonképpen nem tudom miért. Csak úgy. Én unatkoztam, ő unatkozott, így eljöttünk. Mivel most mindenki csinál valamit és csak mi nem, ezért megbeszéltük, hogy találkozunk. 
- A kék jobb lenne. - nézegetem gondolkodva a vállfán lévő ruhadarabot. 
- És ha valami egyszerűbb ruhát vennél? - jut eszébe egy nagyszerű ötlet, amire én rá is bólintok. És tényleg. Az egyszerűbb ruhák között megtaláltam egy számomra tökéletest. Fekete csőfarmer, egy tört fehér Mini egeres trikóval, fekete magassarkúval, aminek sarkát követ díszítették. Fekete táskát választottam hozzá, amit szintén gyöngyök díszítettek. 
- Majd nem. - mér végig gondolkodva Styles. A hátam mögé néz felcsillant szemekkel, és oda siet. Mikor visszajön egy napszemüveget rak a fejem tetejére, hajam közé. 
- Na, így már tökéletes. - mér végig még egyszer, mosolyogva. A ruhákat megvéve, szatyrokkal a kezemben léptünk ki az áruházból. 
A napot továbbra is együtt töltöttük. Nem flörtölt, ami jó volt. Már négy napja nem flörtöl. Pontosabban amióta a klubban voltunk. 

- Kristóf holnap repül vissza. - mondja Styles, aminkor egy kávézóban ülünk már. - Nem fog hiányozni neked? - kérdi némi gúnnyal hangjában, de nem foglalkoztam vele.
- Igazából örülök neki. Viszont hiányozni is fog. - vonok vállat, kávémat kavargatva. 
- Miért? - néz rám értetlenül. 
- Örülök, mert kellemetlenül érzem magam mellette. Hisz még is csak egy hónapja még jártunk. Viszont szomorú vagyok, mert hiányozni fog. Ő volt az egyetlen olyan emlék a régi életemből, aki még itt volt a közvetlen környezetemben. És azért még sem olyan könnyű telefonon megtartani a barátokat. Egyet már el is veszítettem. - mondom szomorúan nézve szemeibe. Utolsó mondatomnál Nándi arcképe jelent meg. Eszméletlenül hiányzik. De ha hívom mindig leráz, ő pedig nem keres engem. Ami nagyon fáj. 
- Kire gondolsz? - zökkent ki gondolataimból Harry. 
- A legjobb barátom volt. Amikor elmentem, aznap mondta el, hogy szerelmes belém. Úgy gondoltam, hogy elég erős a barátságunk és ezt kibírjuk. És ebben még igazam is lett volna. De a távolságot már nem bírja ki. Hiszen a testvéreimmel is szakadozóbb a kapcsolatom, nemhogy még a barátommal. - sütöm le szemeim, hogy ne látszódjon a könnyeim csillogása. 
- Sajnálom. - mondta, és hangja őszintén csengett. - Kíváncsi vagyok, milyen voltál régen. - gondolkozik el, és látszik rajta, hogy jobb kedvre akar deríteni. 
- Ugyan ilyen. - vonok vállat, de ezen el gondolkodom egy kicsit. - Nem. Nem ugyan ilyen. - rázom fejem kínosan mosolyogva. - Sosem pörögtem így. Ezt meghagytam az ikremnek. És nem voltam ilyen... vissza beszélős. Mindig csendben tűrtem a dolgokat inkább. Vannak még ilyen kisebb dolgok, de lényegében ezek változtak jobban. - vonok vállat. 
- Szívesen ismertem volna a régi Sziszit. - mosolyog rám. 
- Nincs olyan, hogy régi Sziszi. - rázom a fejem mosolyogva. - Sziszi az új. A név is tükrözi a magabiztosságot, és a másságot. A régi én, csak szimplán Kinga. Egy egyszerű lány, aki sosem szeretett a központban lenni. - Styles át ül mellém, és magához von. Nem tudom meddig ültünk így, de arra lettünk figyelmesek, hogy egy fotós arra mászkál így rögtön szét rebbentünk. Mind ketten felvettük a kapucnink és elindultunk. 
Haza kísért és gyorsan elbúcsúztunk.
- Szia! - köszönök halkan a telefonba, amikor már elterültem ágyamon, és a plafont bámulom.
- Szia! Mizujs? - kérdi azzal a folytonos pörgésével.
- Semmi izgalmas. Ott? - kérdezem lehunyt szemekkel.
- Itt sincs izgalmas dolog. De... Mi van veled? Olyan furcsa vagy. - mondja elgondolkodó hangon. - Semmi csak... Hiányoztok! - mondom ki azt ami a lelkemet nyomja, és érzem halántékomon egy könnycseppet.
Kitti próbált vigasztalni. Ő megpróbálta. De nem ment. Hát, persze telefonon keresztül nem is fog ez menni soha. Nekem most arra van szükségem, hogy itt legyen és átöleljen. Amikor össze szedtem minden erőm, azt hazudtam neki, hogy teljesen jól vagyok, és nyugodtan csak menjen Doriánhoz. Tudom, hogy ott volt, hallottam a háttérben. Kittinek mellette a helye. Én majd megleszek. Sírásomat kicsit eltüntetve, kiengedett hajjal, hogy ebből ne látszódjon semmi, mentem le egy teát csinálni.
Teától forró bögrével a kezemben ültem ki a teraszra. Nem akartam senkit sem zavarni vagy untatni ezekkel a dolgaimmal ezért ültem ki. Egyedül akartam lenni.
De hisz ez hazugság! Nem akartam egyedül lenni. A családommal szeretnék lenni. De nem mehetek haza. Most még nem. 

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Kellemes Ünnepeket, és Boldog Karácsonyt Kívánok mindenkinek!

Sziasztok Aranyoskáim! :) Nem sokára hozok nektek egy újabb részt, de családi kör mellett lehetetlenség írni. :D Mindenkinek Kellemes ünnepeket, és Boldog Karácsonyt kívánok! igaz egy nap késéssel. :) Remélem mindenki örült az ajándékának. :D "Drága" barátnőmmel beszélgetek, és a karácsonyi hülyeségeinket meséljük egymásnak (ugyan is a szünetben nem találkoztunk..) amik tuti benne lesznek a sztoriban. :D Túl nagy hülyeség, hogy ne rakjam be. :D
Szóval boldog Karit mindenkinek! :)

Spanyol szótárt kaptam. Egész nap azt bújtam. :D

Ez kihagyhatatlan volt! :D

Puszii Drágák!! <3 :)
(Ezt a zenét hallgassátok meg! Én IMÁDOM!! :) )