Táncoslány 12.fejezet

Október 6. vasárnap

Reggel fél kilenckor keltem. Mikor, felkeltem totálisan fáradt voltam ezért is az első gondolatom még egy jó nagy alvás. Meg is kezdtem a "jó nagy alvást" csak éppen egy kis bökkenő meg akadályozott benne. Az, hogy a szomszéd szobából üvölt a zene.

-Jaaaj ne máár! - mondtam és az egyik párnámat a fejemre tettem. Na, ez nagyjából sikeres volt úgy, hogy be is aludtam. Mikor felkeltem, pontosabban mikor másodjára felkeltem, akkor már nem ment a zene viszont azt is észrevettem, hogy kilenc óra van. Mikor, lementem a konyhába Anita éppen kávét ivott.

- Anyu? - kérdeztem Anitától.

- Be kellett mennie, dolgozni. -

- Kitti fent van már?-

- Igen, körülbelül olyan fél órája lejött ő is, csak utána csörgött a telefonja aztán veszekedett valakivel, majd bement a szobájába és az óta nem jött ki. - ez szokatlan Kittitől, ő nem szokott senkivel sem veszekedni általában.

- Mindjárt felmegyek hozzá. - mondtam közben csináltam magamnak és Kittinek is egy kakaót (majdnem minden reggel kakaót iszunk, nem tudom miért) majd felmentem hozzá. Bekopogtam az ajtón, de nem válaszolt úgy, hogy bementem. Kitti az ágyán ült felhúzott térdekkel a telefonját szorongatva és láttam rajta, hogy nem rég sírt.

- Kittiii, mi a baj? - kérdeztem tőle az ágyához sétálva majd a kakaókat a szekrényére tettem.

-Sem-mi. - mondta szipogva.

- Naa mond már. - nógattam, mert láttam rajta, hogy valami nincs rendben.

- Semmi...csak...az, hogy a Csabi azt mondta, hogy ami tegnap volt azt nem gondolta komolyan...és, hogy ő nem szerelmes belém. - mesélte Kitti és megint elkezdett egy kicsit sírni.

- Uh. Sajnálom. Mást nem mondott? Csak, mert nem úgy nézel ki, mint akinek csak ennyit mondtak...-

- Még azt is mondta, hogy ő az Alexába szerelmes és, hogy ő nem fog "ilyen kis jött menttel összejönni" mint amilyen én vagyok. -

- Uuu. Na, ezúttal messzire ment! Hétfőn beszélek vele!! - mondtam Kittinek, mert azért ez már durva, hogy ilyet mondjon!

- Ne kérlek Kinga ne! - kérlelt Kitti.

- De igen!De most nyugodj meg szépen és idd meg a kakaódat. - mondtam neki majd odaadtam a kakaóját. Mire megitta már kicsit összeszedettebbnek tűnt. De ettől függetlenül hétfőn elbeszélgetek a Csabival! Aztán, felöltöztünk mind a ketten és bementünk a városba egy kis mekibe fojtani Kitti bánatát. Mikor bementünk a Csaba Centerbe, a mozgó lépcsőnél láttam valakit csak nem tudtam, hogy ki az, de nagyon

ismerős volt. Mikor közelebb mentünk akkor vettem észre, hogy Dorián az. Ő is észrevett így kénytelen voltam rámosolyogni legalább egy kicsit.

- Szia, Kinga. - köszönt oda nekünk.

- Szia, Dorián. - mondtam neki én is.

- Khm - köhintett Kitti.

- Jaj, ne haragudj, el is felejtettelek bemutatni egymásnak titeket. Dorián ő itt az ikertesóm Kitti. Kitti, ő itt Dorián Dávid tesója. - mutattam be őket egymásnak. Kitti kezet fogott Doriánnal, és ahogy észrevettem Kitti egy fokkal összeszedettebbnek tűnt, mint kb. öt perccel ez előtt.

- A mekibe megyünk. Velünk tartasz? - kérdeztem Doriánt.

- Nem köszönöm, egy barátommal találkozom. - mondta mosolyogva.

- Ja, oké akkor nem is tartunk fel. - mondtam szintén mosolyogva.

- Akkor, sziasztok és jó mekizést!-

- Köszi. Szia. - köszöntünk egyszerre Kittivel.

- Te hallod engem kiráz a hideg ettől a sráctól! Valahogy, TÚÚL titokzatos! De, amúgy jól néz ki! Már amennyit lehet látni belőle a napszemüvege meg a sapija miatt. - mondta Kitti vigyorogva.

- Ja engem is egy kicsit!Az a sapka mindig rajta van. Vajon miért? Amúgy, tényleg jól néz ki. - mondtam Kittinek szintén mosolyogva

- Na, akkor megyünk mekibe vagy sem? - kérdeztem.

- Ja, de mehetünk. - mondta Kitti és elindultunk a mekibe. Miután, ettünk a mekiben kicsit még nézelődtünk a boltokban utána haza mentünk, otthon meg filmeket néztünk. Olyan, délután kettő óra környékén értünk haza és kb. négykor kezdtünk el nézni filmet.

Táncoslány 10. és 11.fejezet

Október 4. péntek

Komolyan mondom egyszerűen felemelő érzés arra kelni, hogy leesel az ágyról! Áá azóta is fáj a térdem, amit sikeresen beütöttem... A suliban nem volt semmi különös. Az a tipikus "holnap buli a suliban" hangulat volt. Dáviddal ma nem beszéltem, mert nem találkoztunk mivel, hogy a tízediknek és a tizenkettedikeseknek kellet feldíszíteni a tesi termet a holnapi Szüreti bálra. Úgy, hogy szerencsére ezzel az indokkal ellóghattunk két matekot, kettő infót egy tesit, egy kémiát és egy biológiát. Legalább ezeket meg úsztuk. Persze közben a tesi teremben folyton ment valami zene, mert hát ugye azért a végzősöket se kell félteni. Pont a két legrosszabb osztály együtt volt. Amikor épp a

Tóth Gabitól Éjjel-Nappal Budapest című zene ment akkor az egyik végzős csajszi összeesett. Az osztálytársai levitték a suli dokihoz, de semmi komolyabb nem volt csak nem evett eleget a napokban. Otthon, se volt fényesebb a hangulat. Mikor, haza értem elmeséltem Alinának a napomat (Anyu még dolgozott Alina meg élvezettel, hallgatja, hogy mi történik a sulimban) A holnapi buli alkalmából nem kaptunk leckét így kicsit netezgettem. Semmi különösebb nem volt.

Október 5. szombat Szüreti bál

Délelőtt tizenegykor indul a lovas kocsizás. Szeli foglalt maga mellett helyett így mellé ülhettem. Ő mellette volt Kitti, Kitti mellett Ági, Kittivel és Szelivel szembe meg Ákos. Ágit ezzel piszkáltuk, csak az volt a baj, hogy Ákos is nekem folyamatosan beszélt. Csak én nem figyeltem rá. Kettő csajszival mentünk, akik a lovakat rendezték ugye. Az egyiket ismertük Barbit, neki meg ott volt a kutyusa, amit el is "koboztunk" tőle. Tök cuki volt és mivel Barbi a szomszédunk az én ölembe rakta Sütit (így hívják a kutyát) Miután a kutyus nálunk volt folyamatosan etettük valamivel és ő se nagyon ellenkezett. Én pogácsával kínáltam, amit el is fogadott. Mikor inni akartam az üdítőmből, amit kaptam, akkor ő ivott a poharamból, úgy, hogy inkább neki adtam az egészet. Úgy, hogy sütivel elvoltunk. Kb. olyan délután kettőig lovas kocsiztunk, és addig tele ettük magunkat, és Sütit is agyon simogattuk.

- Amúgy miért hívják Sütinek? - kérdezte Szeli Barbit mikor az utolsó háznál álltunk meg.

- Mert mikor megkaptuk Anyukánk sütit csinált és ő a kutya kaja helyett inkább sunyiban megette az összes sütit. - mondta Barbi. Mi ezen csak mosolyogtunk. Mikor vége lett a lovas kocsizásnak akkor a kiinduló ponthoz vagy is a sulihoz mentünk. Ott bementünk a tesi teremben ahol már ment a zene. Egy végzős csaj, és egy szintén végző srác volt a suli rádiós, és most is ők intézték a zenét. Mivel ők jó suli rádiósok most is csak jó zenék mentek. Fél, háromkor valami modern táncosok felléptek. Hát, az elején nem nagyon tetszett, na de utána már nagyon is tetszett.

Egyszerűen fantasztikusak!! Ja, amúgy modern tánc volt, ami nekem általában nem tetszik, de ez kivételesen tetszett. A tánctanáruk is rendesnek nézett ki. Miután befejezték szórólapokat osztottak szét. Mikor, nekem is akart adni az egyik csajszi, akkor mondtam neki, hogy:

- Nagyon jók voltatok!! - mondtam neki elismerően mosolyogva.

- Köszi. - mondta mosolyogva. Mi még Szelivel elmentünk a büfébe kólát venni közben meg elkezdődött a tombola. Minket, ez nem érintett mivel nem vettünk tombolát.

- Szerinted tényleg jók voltak? - kérdezte Szeli.

- Szerintem igen. És tuti, hogy megfűzöm anyut, hogy járhassak! - mondtam neki és meglengettem az orra előtt a szórólapot, amin az volt, hogy Október kilencedikén szerdától lehet járni itt Békéscsabán is.

- Én még nem tudom, majd meglátom. -

- Ahogy gondolod. - vontam meg a vállam. Kint a folyosón még elbeszélgettünk úgy általában mindenről. Mikor, hallottuk, hogy vége a tombolának visszamentünk. A tesi teremben már üvöltött a zene (Avicii-Wake me up) és a táncosok alakítottak egy nagyobb kört és úgy táncoltak. Na, nekünk ez nem nagyon tetszett. Később, amikor a „One day baby” ment akkor mindenki énekelte és közben táncoltunk. Utána már úgy

voltunk, hogy ha a táncosokat mi nem zavarjuk ők se zavarnak minket. Aztán mikor lassabb zene ment akkor az össze lány fiúval táncolt. Még, a táncosok is kiválasztottak fiúkat a suliból és velük táncoltak.

-Na, én biztos nem kösz. - mondtam a lányoknak és velem együtt Szeli és Réka is leült.(Ági Ákossal táncolt, Kitti meg Csabival) Mikor le akartam ülni akkor valaki megfogta a vállam és egy puszit adott az arcomra. Mikor, megfordultam Dávid állt ott. Ezt, úgy vettem, hogy táncolni akar velem, úgy hogy táncoltam vele.

- Jól vagy? - kérdeztem tőle táncolás közben. - Csak mert csütörtökön délután olyan idegesnek tűntél vagy nem is tudom...-

- Jól vagyok. Most már... - mondta és mélyen a szemembe nézett.

- Én...Szeretnék mondani valamit...Nem tudom, hogy te mit érzel...vagy...nem tudom, hogyan mondjam...-

- Mit akarsz mondani?- kérdezte, én meg totál zavarba voltam.

- Szeretlek. - mondtam suttogva. Ő elsőnek lemerevedett. Ezt nem tudtam, hogy mit is jelent. Aztán, megtudtam, hogy mit érez ő. Megcsókolt!!

Én persze visszacsókoltam. Majd, nem elájultam annyira boldog voltam. Úgy, éreztem, hogy mindjárt ki ugrik a szívem a helyéről. Mikor, befejeztük a fél suli minket nézett. Totál, elvörösödtem. Aztán egy másik zene kezdődött (Naughty Boy- La La La) Mikor az ajtóhoz néztem láttam, hogy Dorián is ott állt az ajtónak dőlve és vigyorgott, majd bólintott egy kicsit. Én totál vörösen leültem Szeli mellé, Dávid meg oda ment, Doriánhoz. Na, nem csak mi csókolóztunk. Pár perc múlva már Kitti és Csabi csókolózott. A, történtek után este nem láttam már Dávidot, úgy hogy nem tudom mit gondoljak. A lányok persze ki faggattak, hogy ez most mi is volt. Utána még sokáig buliztunk, és a táncos lányokkal is beszélgettünk és elég rendesek. Úgy, hogy elvoltunk. Olyan este tíz óra környékére értünk haza. Áh ez az este valami hatalmas volt!

Táncoslány 9.fejezet

Október 3. szerda

Reggel a suliban félre hívtam Dávidot, hogy megbeszéljük, hogy akkor most mi a baja.

- De most komolyan mi a bajod? - kérdeztem tőle már másodjára.

- Tegnap reggel láttad azt a srácot, aki bejött a sulinkba és én utána bejöttem?-

- Igen, az osztályba a lányok csak úgy emlegetik, hogy a "jóképű idegen"- mondtam és a végén elmosolyodtam.

- Igen, ő a testvérem-

- Ööö... Mi van? - kérdeztem, mert ez eléggé ledöbbentett.

- Igen jól hallottad, ő a testvérem-

- Gondolhattam volna! A szemetek túlságosan egyforma volt, hogy ne legyetek rokonok. Amikor bement a suliba akkor olyan kedves volt a szeme, mint neked szokott. De amikor kijött akkor olyan volt amilyennek a te szemedet még nem láttam. Olyan...mérges...-

- Igen, tudom. -

- De... Nem azt mondtad, hogy csak egy testvéred van és az Flóra?- jutott eszembe hírtelen, és ettől kicsit összezavarodtam.

- De, én is eddig úgy tudtam. -

- Aha. - még most se értettem nagyon, de nem baj.- És akkor most, hogy, hogy így hírtelen előkerült?-

- Nem tudom, azt mondta, hogy újra velünk akar lenni, meg minden. De az a vicc benne, hogy még csak nem is értettem, hogy hogyan érti azt, hogy: "újra veletek akarok lenni" Hiszen nem is volt velünk soha. -

- Lehet, arra gondol, hogy amikor még kicsik voltatok és te erre nem emlékszel.-

- Az lehet, nem tudom. Ma, a Csaba centerbe találkozunk, lenne kedved velem jönni?-

- Ha nem zavarok, akkor igen-

- Nem, nem zavarsz- mondta aztán becsengettek. Ma, két nyelvtan egy tesi egy infó egy irodalom, és két matek volt utána mehettünk haza. Otthon megkérdeztem anyut, hogy elmehetek-e a centerbe, és bele egyezett. Felhívtam Dávidot, hogy akkor hol találkozzunk. Miután, megcsináltam a leckét (hála az égnek csak matekból volt) utána átöltöztem, megcsináltam a hajam és egy kis sminket is tettem fel magamra, aztán indultam is.(A kedvenc tapadós farmer szoknyámat vettem fel alá egy térdig érő cicanadrágot, egy pántos szürke pólót, fölé egy bolerót, cipőnek meg a sarumat mivel októberhez gépest elég jó idő van. A hajamat kiengedtem, és egy fekete hajpánttal hátra fogtam és füstös sminkel sminkeltem ki magam) Út közben nem tudom miért, de valahogy bele gondoltam, hogy nekem Dávid mégis kicsodám? És, hát rájöttem, hogy

kezdek többet érezni, mint puszta barátságot. Azt, hogy ezt hogyan mondom el... Na, azt nem tudom. A Center előtt Dávid már ott várt.

- Szia - köszöntem neki.

- Szia, nagyon szép vagy! – mondta.

- Köszi - mondtam elpirulva. Aztán kitárta előttem az ajtót, hogy bemehessek. Bent, mint mindig nagy volt a zsivaj. Dávid a mozgólépcsőhöz vezetett, hogy felmehessünk a második emeletre. Fent az egyik könyvesboltba mentünk be. Na ahogy megláttam azt a sok könyvet majd nem elájultam. Imádom a könyveket!!De ezt nem sokan tudják rólam. Csak Anyu, Alina, Kitti, Dani, Szeli, és Nándi.

- Szeretnél körbe nézni? - kérdezte Dávid. Hát úgy látszik, vagy azért mert annyira ismer vagy azért mert látta a nézésemből, hogy rettenetesen szeretnék körbe nézni.

- Igen. De amúgy itt találkoztok?-

- Igen. -

- Akkor én megyek is körbe nézni - mondtam és elmentem a másik sorba körül nézni. Szerintem olyan félórát böngészhettem, végül megállapodtam egy könyvnél. Amikor oda mentem Dávidhoz akkor vettem észre, hogy már nincs egyedül.

-Ó...majd visszajövök később akkor... - mondtam, mert zavarba voltam, hogy csak úgy oda állítottam.

- Engem nem zavarsz. - mondta Dávid, rám nézve majd a "jóképű idegenre"

- Engem sem zavar egy ilyen széplány jelenléte. – mondta én meg ettől végkép zavarba jöttem.

- Köszönöm - mondtam eléggé zavarba.

- Kinga, ő itt Dorián. Dorián ő itt Kinga. - mutatott be egymásnak Dávid.

- Kovács Dorián. Dávid testvére. - nyújtotta a kezét a "jóképű idegen" vagy is Dorián.

- Szigeti Kinga. Dávid barátnője. - mondtam és kezet ráztam Doriánnal. Amikor azt mondtam, hogy "Dávid barátnője" azt fogalmam sincs, hogy hogyan értettem.

- Úgy érted, hogy jártok vagy csak barátok vagytok? - kérdezte Dorián, és amikor Dávidra néztem ő a padlót nézte utána pedig a szemembe nézett és úgy láttam, hogy mint ha ő is kérdezné.

- Csak barátja vagyok. - mondtam Doriánra nézve aztán Dávidra is ránéztem és láttam a csalódottságot a szemében.

- Értem, ha jól sejtem mi tegnap reggel már észrevettük egymást. Én legalább is észrevettelek. -

- Az egész suli téged nézett, de azon kívül igen észrevettelek. - mondtam mosolyogva. -- Legfőbbként a testvérem. – tettem még hozzá, mert Kitti valóban mint ha „első látásra beleszeretett volna”

- Ó igen? -

- Igen az ikertestvérem Kitti-

- Hát, ha az ikertestvéred, akkor biztosan ő is ilyen szép mint te. - mosolygott rám, én meg visszamosolyogtam rá. Oké most már ezektől a bókoktól egyre jobban kezdek zavarba jönni.

- Őőő...Elnézést most megyek. – mondtam - Úgy értem körülnézni még a könyvek közül. - mondtam és visszamentem a polcok közé. Kb. tíz perc után a legközelebbi polchoz mentem csendben hát, ha hallok valamit, de nem hallottam semmit úgy, hogy ki néztem, mint ha a könyves polc szélén lévő könyvet nézném. Mikor, felnéztem már csak Dávid volt ott egy babzsákon ülve. Láttam, hogy valami baj van úgy, hogy oda

mentem hozzá.

- Hé. Mi volt? Mi, a baj?-

- Semmi -

- Biztos? -

- Igen, meg egyeztünk, hogy megpróbálunk "össze szokni".-

- Az jó! Akkor mi a baj?-

- Semmi csak fáradt vagyok. - tudom hogy nem az a baja hogy fáradt. De inkább nem erőltettem, ha nem hát nem.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem

- Persze. Nem veszel könyvet?-

- Nem. -

- Biztos? -

- Igen -

- Akkor mehetünk? - haza kísért, de útközben nagyon csöndben volt és nem tudom mi a baja. Miután, haza értem Alinának elmeséltem mindent, mert Alinának el lehet, mert egy rész nem adja tovább más rész meg ő megért mindig. Este, megint megnéztük a napi The Vampire Diaries részt és utána lefeküdtünk aludni.

Táncoslány 8.fejezet

Október 2. kedd

Úr isten, de régen írtam! Hát az elmúlt hónapban nem nagyon történt semmi különös. Alinát kiengedték a korházból és közben elmondta, hogy akkor azért volt a sulinknál, mert elénk akart jönni, és elmesélni, hogy haza költözik, mert Lacival nagyon veszekedtek, és szakítottak. Ennek én örültem, hogy szakítottak, de annak viszont nem, hogy emiatt Alina szomorú. Úgy, hogy mivel én az ő szobáját kaptam meg mikor

Elköltözött két éve ezért most az én szobámban osztozunk. Anyu azt mondta, hogy van még egy szoba és azt berendezzük Alinának. Annak viszont, hogy egy szobában vagyunk addig annak, egyikünknek sem volt ellenvetésünk, mert mi mindig elvoltunk. Sokat hülyéskedtünk. Nővérünk azt a szobát kapta, meg amit én is nagyon szerettem volna csak anyu azt mondta, hogy ne mert azt az ilyen helyzetekre tartogatjuk. (anyu ezt előre tudta, mert nem szerette ő sem Lacit) és mivel nekem is volt már régen egy ilyen megérzésem nem ellenkeztem. Az a szoba azért tetszik, nagyon mert onnan lehet látni a legjobban a várost. És Békéscsaba este nagyon szép szokott lenni, karácsonykor meg végkép. Úgy hogy berendeztük Alinának azt a szobát már csak ki kell festeni és már az ő szobájában aludhat nem sokára. Az osztállyal ugyan, úgy ahogy szoktuk hülyéskedtünk és természetesen kiborítottuk a tanárokat, és kivételes esetben Dóri is egyre többször benne volt. Sőt volt, hogy ő találta ki, hogy mit csináljunk. Dáviddal ugyan úgy beszélgettünk, mint azon a délutánon mikor megismertem a húgát. Anitáék

úgy döntöttek mivel a bátyánk kamionos és kb. karácsonyig nem is jön haza, mert dolgozik, ezért úgy döntöttek, hogy karácsonyig nálunk laknának és karácsonykor meg ugye addigra már Bálint is haza jön karácsonyozni, és utána meg itthon lesz egy hónapot. Abba az egy hónapban meg Pécsen lesznek, mert ugye ott laknak. Ma reggel arra keltem, hogy Málna az arcomat nyalogatja. Nem mondom nem volt valami kellemes.

- Szombaton Szüreti bál. - mondta Kitti miután elkészültünk és a suliba indultunk.

- Ja, tudom-

- Amúgy most is lesz lovas kocsizás, mint tavaly?- ja, igen. Ez mindenhol általában így van, hogy a város/falu egy részén lovas kocsival keresztül megyünk, és némelyik háznál megállunk ott adnak vagy ennivalót vagy innivalót. Páran, akik kényesek azok nem szoktak jönni az ilyenre, viszont a legtöbben szoktak menni. Mi is szoktunk és most is megyünk szerintem.

- Ja, szerintem lesz megint. - mondtam.

- Te mész?- kérdezte tőlem.

- Szerintem igen, te?-

- Szerintem én is. - amikor a sulihoz értünk már mindenki ott volt.

- Csővi. - köszönt Csabi, de inkább úgy vettem észre, hogy csak Kittinek.

- Sziasztok. - köszöntünk Kittivel. Aztán hírtelen valaki megpuszilt engem hátulról.

- Szia, Kingus. - mondta Ákos majd befutott a suliba. Gondoltam, hogy ő lesz. Midenki minket nézett én meg nagyon mérges voltam. Mindenki nevetett, csak egy valaki nem aki nézett. Dávid. Én a szemébe néztem és megráztam a fejem jelezve, hogy ez semmit nem jelent. Majd undorodva letöröltem az arcomról Ákos pusziját.

- Fogd meg!- mondtam Kittinek és a kezébe nyomtam a táskám.

- Mit akarsz csinálni?- kérdezte Kitti a hátam mögül, mert már megindultam fel a lépcsőn.

- Meg keresem, aztán megfojtom. - mondtam neki hátrafordulva. Ezt is hallották a többiek, úgy hogy ezen is nevettek. Rá néztem Dávidra, hogy ő is nevet-e, és igen

ezen már ő is mosolygott. Bent nem nagyon találtam azt az idiótát, úgy hogy inkább visszamentem a többiekhez.

- Na, megtaláltad?- kérdezte Nándi vigyorogva

- Nem, de meg várom, amíg ő fog keresni és akkor tekerem ki a nyakát. - mondtam vigyorogva, már nem annyira mérgesen.

- Sok szerencsét. - mondta Nándi.

- Kösz. -

- Az meg ki?- kérdezte suttogva Virág.

- Ki?- kérdeztük egyszerre Csabival és Kittivel, amin ők össze is mosolyogtak.

- Mögöttetek fekete ruhában-szakított félbe Virág, Kitti és Csabi szemezését. Mind a hárman megfordultunk, hogy ne csak a többiek, hanem mi is lássuk. Egy teljesen fekete ruhás (fekete csőfarmer, fekete cipő, és fekete pulcsi) fekete napszemüveg és egy fekete beasball sapka. Elég morbid volt, de azért jól nézett ki. Mikor levette a napszemüvegét akkor láttam, hogy a szeme olyan, mint ha láttam volna már. Aztán ahogyan elment mellettünk bele nézett szemembe, és rájöttem, hogy ezt a nézést már láttam. Csak nem tudom, hogy kiére hasonlít. Miután kicsit messzebb ment akkor mindenki elkezdett pusmogni.

- Hát... én nem tudom, hogy ki de nagyon jól néz ki!- mondta Kitti. Csabi meg felhúzott szemöldökkel nézett Kittire.

- Szerintem is!- mondtuk egyszerre Szelivel Virággal, Tinával és Rékával.

- Nektek nem volt ismerős?- kérdeztem

- Nem miért?- kérdezte Kitti

- Ja nem semmi. - az idegen rá nézett Dávidra majd bement. Ahogy Dávidra nézett, Dávidnak el is tűnt a mosoly az arcáról és ő is bement. Fura. Ez után öt percre rá ki jött a suliból az "idegen" és megint a szemembe nézett, na de ez a nézés már nem olyan kedves volt, mint az első. Ez megijesztett. Erre rá megint öt perc múlva becsöngettek. Két tesivel kezdtünk úgy, hogy focizhattunk. Ami jól jött, mert így legalább levezettem az idegességemet, hogy még is ki lehetett az a srác ma a suliban, és hogy Dávid miért volt olyan fura. Ez után egy matek és kettő nyelvtan volt. Ebéd szünetben mikor lementem a büfébe hogy az osztálynak vegyek kólát meg chipset (a kezembe nyomtak pénzt egy csomóan mondván, hogy vegyek kólát és chipset) akkor ott volt Dávid is. Meg akartam kérdezni, hogy reggel miért volt olyan fura, de ahogy észrevett el is ment rögtön. Ezt nem értettem tegnap még tök normális volt. Talán megelégelte, a várakozást, hogy meg mondjam neki, hogy szeretem vagy sem?Vagy lehet, hogy

nem is várja?Vagy az is lehet, hogy az a jóképű srác dúlta fel. Amikor a szemembe nézett mielőtt elment volna akkor ismertem fel Dávid szemében ugyan azt, ami az idegenében is láttam. Ez, hogy lehet? Hisz Dávid azt mondta, hogy nincs családjuk csak a nagymamája ő és a kishúga Flóra. Több családtagja nem él a városban se a környéken. Ezen tanakodva mentem fel a lépcsőn az osztályunkba a chipsekkel és a kólákkal.

- Mi van veled Kinga? Rosszul vagy? - kérdezte Kitti mikor beértem az osztályba.

- Nincs semmi bajom miért?-

- Biztos? Csak mert eléggé sápadt vagy. - mondta Szeli is

- Mondom. Semmi bajom - utána volt még két óránk egy Irodalom, és egy Fizika, utána mehettünk is haza. Egész haza vezető úton a mai, napon gondolkoztam. De, nem jutottam dűlőre. Otthon miután megcsináltam a leckémet Kittivel és Alinával megnéztük a The Vampire Diaries-t Alina közben végig fikázta a filmet. Ahogy mindig szokta. De nem volt baj, mert így legalább végig nevettük. Utána lefeküdtünk aludni