Táncoslány 14.és 15. fejezet

Október 8. kedd

Reggel már csak Kitti feküdt mellettem, vagy is én mellette, mert ugye az ő szobájában aludtunk el. Komolyan, ez a nap unalmasabb nem is lehetett volna! Első két órában a drogokról meg ilyenekről tartottak előadást, hogy az milyen rossz meg ilyenek...Ezen a legtöbben bealudtak. Én a telefonomon neteztem. Aztán megint két órán keresztül szintén valami előadás volt. Az, hogy miről szólt arról fogalmunk sincs! Senki sem figyelt.  Aztán volt egy tesink, amin fociztunk (engem a tesi tanár fel akart menteni a tesi alól, de én ellenkeztem végül tesizhettem) aztán ebédszünet volt, amin a többiekkel azt beszéltük, hogy ki fog járni erre a táncra, ami szombaton volt. Kiderült, hogy az osztályból nem csak Kitti és én fogunk járni, ha nem Szeli, Réka, Virág, Ági, Tina, és Bence fog járni.Osztályon kívül Ákos (nincs szerencsém vele az biztos!) Alexa (na, még

jobb) és Dávid fog járni. (A fiúk azt mondták, hogy ők nem biztos) Aztán egy matekunk, és még egy tesink. Otthon senki nem volt otthon úgy, hogy felmentem a szobámba tanulni egy kóla és egy csomag chips társaságában. Kitti utánam kb fél órával jött. Gondolom, még csavarogtak a lányokkal a városban nem tudom.

Aztán kb négykor Anyu, Anita és Anikó is haza jött. Dani és Alinával olyan öt óra környékén. Anitáék vacsora előtt mentek el olyan háromnegyed hat körül. Kittivel meg néztük a The Vampire Diariest és utána mentünk is aludni.

Október 9. szerda

Két osztályfőnökivel kezdtük úgy, hogy a fiúk tomboltak (zenét üvöltöttek, ők maguk is üvöltöztek, és Réka is üvöltözött, hogy fogják már be… Na, igen. Nálunk ilyen egy reggel.) Az első oszt.fő.-i óra kb csak minden és mindenki üvöltözött. A második már nyugodtabban telt. Én átküldöztem Szeli mellé, Kitti meg Réka mellé, amíg mi csöndben elrajzolgattunk és beszélgettünk addig Dorogi próbált valamit mondani kevés sikerrel. Ja, amúgy akkor Virág is csöndben rajzolgatott, a fiúk össze vissza beszélgettek valami filmről, Ági Viki mellé ült, Tina meg beteg lett és nem jött suliba. Utána volt még két irodalmunk egy matek utána meg ebédszünet volt. Irodalmon a tanár nem volt itt ezért azt csináltunk mit akartunk. Vagy is mi így gondoltuk. Csak aztán bejött Jánosi tanárnő (igen megint ő...)

- Milyen órátok van?- kérdezte a tanárnő.

- Irodalom tanárnő. - mondta Dóri.

- És hol van akkor Futó tanárnő?-

- Az előbb ment el, azt mondta mindjárt jön. - mondta pontosabban hazudott egy hatalmasat Bence.

- Jól van megúsztátok!- dünnyögte az orra alatt a tanárnő.

- Úúú de hülye vagy már!- fordult hátra Kitti Bencéhez. A fiúk ezen csak röhögtek. Ahogy akarják. Ha Jánosi tanárnő megtudja, hogy Bence hazudott akkor ő fog büntetést kapni. Két matekon már vissza akartam ülni a helyemre mikor a tanárnő belépett. És ha a tanárnő belép, akkor már mindenkinek a helyén kell ülni (mivel az igazgató helyettes ezért betartjuk, amit mond!) Csak, hogy volt egy kis bibi. Hogy én nem a helyemen ültem!!Választhattam vagy gyorsan átszaladok a helyemre az összes cuccommal (székkel táskával mindennel) vagy Szeli mellett maradok. Na, inkább az utóbbit választottam. Ahogy Kitti is mivel ő is Réka mellett maradt.

-A két Szigeti miért nem a helyén ül?- kérdezte a tanárnő mikor már elkezdett a táblára írni.(az a pletyka megy a suliba, hogy hátul is van szeme...)

-Őhm... mert...- kezdtem volna improvizálni.

- Azért tanárnő mert az osztályfőnökünk azt mondta, hogy mi üljünk ide. - mondta Kitti helyettem improvizálva.

- Miért is?- kérdezte a tanárnő közben megfordult és Kittire nézett.

- Azt nem tudom tanárnő. - mondta Kitti tök nyugodtan, ártatlanul pislogva. Ez a lány valami fantasztikus! Én tökre idegeskedtem ő meg szemrebbenés nélkül elintézte. Mikor ezt lerendeztük és a tanárnő megint elkezdett a táblára írni Kitti hátra adott egy papírt. Ez volt rá írva:

"Majd emlékeztess, hogy az oszt.fő.-vel ezt beszéljük meg!"

"Oks." írtam neki vissza. Szóval így telt el a matekunk. Ebédszünetben miután fociztunk az udvaron. Utána volt egy infónk, amit nehezen, de túléltünk.

-Komolyan ezek a tanárok már mekkora faarcok!- mondta Nándi kifele jövet a suliból. Ja, igen ő azért mérgelődött, mert egyik tanár sem röhögött azokon a poénokon, amiket mondott...Pedig tényleg viccesek voltak...Kittivel mikor haza értünk mind a ketten gyorsan felszaladtunk a szobánkba és rekordidő alatt megcsináltuk a leckét. Mert hát ugye nem felejtettük el, hogy fél négykor kezdődök a tánc. Kb háromnegyed óra alatt megcsináltuk a leckét. Még volt kb két óránk...Ennyi időpont elég volt mind a kettőnknek, hogy elkészüljünk. Elsőnek a ruhát választottuk ki, amiben Alina szívesen segített. Én a rózsaszín Converse cipőmet vettem fel, egy fekete leggings, rá egy tök

szép szürke- rózsaszín- lila lábszármelegítő, egy ujjatlan póló, fölé egy halvány rózsaszín fél vállas lengébb póló, és egy olyan rózsaszínes-pirosos színű cipzáras pulcsi, amire rá volt írva, hogy: I Love Dance. 

Mikor ki jöttem a szobámból Kitti is pont akkor jött ki.

- Úúú de jól nézel ki!- mondta.

- Köszi, de te se panaszkodhatsz!!- mondtam neki, mert tényleg nagyon jól nézett ki!Ő egy fekete Converse cipőbe, szürke leggings, feketés-lilás színű lábszármelegítő, rózsaszín ujjatlan póló, fölé fekete fél vállas póló, a pulcsi meg tengerkék féle színű volt

és az volt rá írva, hogy Dance.

- Véletlenül nem Alina segített választani a ruhák közül?- kérdeztem mert magunktól ilyen egyformán nem öltözünk össze.

- De, neked is?- kérdezte mosolyogva.

- Aha, szerinted kell sminkelni?-

- Én azért egy szempilla spirált feldobok. - mondta és közben megindult a fürdő szobába.

- Ja, azt én is. - mondtam és utána mentem. Miután készen lettünk a sminkel el is indultunk. A hajunk mind a kettőnknek fel volt gumizva.

-A suliba van ez amúgy?- kérdezte Kitti

- Aha - mondtam közben felvettem a dzsekim.

- Szerintetek elmehetek megnézni, hogy mit csináltok?- kérdezte Alina.

- Szerintem, ja. - mondta Kitti.

- Szerintem is. - mondtam.

- Akkor várjatok, meg két perc és itt vagyok!- mondta és felszaladt a szobájába. Komolyan kb tényleg két perc és készen volt. Fekete testre simuló póló gyöngyökből ki volt rakva rajta egy szív, a pulcsija tengerkék (komolyan már Kittinek is van Alinának és még is az én kedvenc színem, a tengerkék még sincs ilyen színű ruhám... Most már nekem is be kell szereznem egy ilyen színű rucit) farmer, és ő is Conversebe volt. A haja felgumizva a sminkje (ami azelőtt is rajta volt már) az füstös volt. Az utat végig beszélgettük, hogy vajon milyen lehet a tánctanár, meg, hogy vannak-e gyerekei. Alina erre a témára le is csapott, hogy hogyha van egy vele egykorú helyes fia az az „övé”.

Mikor megérkeztünk a suli előtt már ott volt Szeli, Szeli nővére Niki, Réka, Alexa és Bence.

- Sziasztok. Szia, Alina, hogy vagy?- kérdezte Niki.

- Köszi, jól vagyok. - mondta mosolyogva Alina Nikinek. Aztán a többiekről is elkezdtünk beszélgetni arról, amiről mi már kitárgyaltunk útközben.

- Én csak annyit kérek, hogy kérdezzétek ki, hogy nincs-e véletlenül egy húsz éves helyes fia. - mondta nevetve Niki.

- Nana arra én csapok rá Nikcsi nem te!- mondta szintén nevetve Alina. Ja, Alina azért "Nikcsizte" le Nikit, mert ők általánosban és gimiben is nagyon jó barátnők voltak és még most is eléggé jó barátnők.

- Amíg ti megbeszélitek, hogy kié legyen, a lehet, hogy nem is létező srác addig mi bemegyünk és beiratkozunk. - mondta Kitti. Aztán elindultunk be és a két nagyobb lány is jött velünk. Na, de mikor bementünk a terembe... (balett is van a suliba itt szoktak próbálni...Hát úgy látszik most már mi is és van nagytükör) na de mikor bementünk a terembe volt ám nagy csodálkozás!!!Amikor bementünk már ment egy zene (Eminem - The Monster ft. Rihanna) és Dávid táncolt rá (inkább mondanám olyan utcai tánc félének tűnt) Ez még semmi! Mert ezen még nem kell annyira csodálkozni, mert Dávid mondta, hogy jönni fog táncra. Na, csak az volt a bökkenő, hogy mögötte a székeknél volt még egy Dávid! De most komolyan!

- Most vagy én vagyok a hülye vagy ott tényleg kettő Dávid van!- mondta Alexa.

- Te amúgy is az van, de amúgy, ja tényleg kettő van. - mondta Kitti. (Hát nem túlzottan kedvelik egymást.)

- Gyertek csak!- mondta kedvesen egy fekete hajú vékony nő. Mindnyájan bementünk.

- Na, szóval engem Anitának hívnak, ő pedig itt a fiam Kristóf. - mutatott a nő egy helyes srácra.(Anitának hívják. Ugyan úgy, mint Bálint feleségét.)

Szóval Nikinek és Alinak nincs szerencséje, mert a srác lehetett olyan tizenhat éves. Miközben mi is bemutatkoztunk én közben a "két Dávidot" néztem. Az egyik úgy volt felöltözve, ahogyan az én Dávidom a másik meg olyan Doriánosan... Na, ne! Nem, nem, nem! Biztos, hogy az nem Dorián!Ááá ez hülyeség. Dávid mondta volna, ha lenne egy ikertestvére! Bár...Doriánt még sosem láttam a baseball sapkája nélkül, a nap szemüvege nélkül is csak egyszer egy pillanatra és kész...

-Jól van, ez még elintézem, addig ti üljetek le. - mondta Anita. Mi addig leültünk, amíg Anita talán Doriánnal beszélt, aztán Kristóf újra indította zenét, ami akkor ment mikor bementünk és talán Dorián elkezdett táncolni megint és komolyan valami ultra jó!!Közben Dávid mellém ült.

- Őőő...Hát...El akartam mondani már...Hogy...Dorián tulajdon képpen nem csak a testvérem, hanem az ikertestvérem. - mondta Dávid.

- Hát mondjuk nem ártott volna elmondanod!- mondtam neki és még most sem néztem, rá mert ezért mérges vagyok, ha vagy hazudnak, nekem vagy nem mondanak meg olyat, amiről tudnom kéne!

- Igen tudom! És tényleg nagyon sajnálom!!- mondta majd felé fordított a vállamnál fogva. Utána már a szemébe néztem és láttam, a szemében, hogy tényleg megbánta, hogy nem mondta el. Aztán elmosolyodtam, jelezve, hogy megbékéltem. Ő ezt értette is és megölelt.

- Amúgy tök jól táncol!- mondtam miután elengedett és néztem tovább Dorián táncát.

- Ja. - mondta ő is.

- Te is ilyen jól tudsz?- kérdeztem megint rá nézve.

- Őőő hát nem mondanám. -

- Akkor, hogy, hogy eljöttél?-

- Csak Doriánt kísértem el. -

- Te Kinga. Ki ez a helyes srác? Még csak most jöttem úgy, hogy nem tudom. - mondta Réka nővére, aki tizenhét éves és mellém ült le.

- A-a! Felejtsd el Vivi, ő az enyém. - mondta Kitti kettővel arrébb.

- Ő a tánctanár, Anita fia Kristóf. - mondtam közben Vivinek.

- Na és aki táncol? - kérdezte Vivi.

- Az Dorián. Dávid ikertesója. - mondtam neki közben hátrébb dőltem, hogy lássa Vivi Dávidot.

- Aszta. Hallod Kitti tiéd lehetne a jóképű táncolós srác, enyém meg a Kristóf. - mondta Vivi.

- Miért pont enyém legyen Dorián?- kérdezte Kitti

- Egyrészt mert akkor te és Kinga is ugye ikrek vagytok és ők is... Meg amúgy is Dorián nem néz ki olyan jól, mint Kristóf!-

- Őőő...Vivi nem zavar, hogy az iker tesója itt ül?- kérdeztem.

- Ja, bocs!- mondta Vivi
- A most már tudom, hogy Réka a bunkóságát kitől örökölte. – mondta alig hallhatóan Kitti.

- Semmi gond. - mondta Dávid mosolyogva.

- Jó, nem mondom Dorián is jól néz ki. - mondta Kitti

- Csak? - kérdezte Vivi.

- Nincs csak. Jól néz ki és kész. Sőt. Tök helyes. - erre mind a hárman lányok Doriánra néztünk. Hát... Én nekem olyan volt, mint ha Dávidra néztem volna csak más

ruhában...Egy fekete testre tapadós trikó volt rajta egy fekete farmer, és sportcipő.

- Te Dávid miért van a tesód mindig feketébe?- kérdezte Kitti.

- Fogalmam sincs! Gondolom, mert tetszik neki ez a szín. - mondta Dávid.

- Aha. Ez olyan emó féleség. - mondta Kitti.

- Kittikém nehogy szerelmes legyél még a végén. - mondta mosolyogva Vivi.

- Mi? Nem! Dehogy is! -

- Jól van, álljatok be úgy ahogy akartok. - mondta egyszer csak Anita. - Meg vagytok? Rendben akkor kezdjük elsőnek egy könnyűvel. Ezzel fog kiderülni, hogy ki mennyire tud jól táncolni! - miután megmutatta én rögtön utána tudtam is csinálni, mert tök könnyű volt.

- Rendben van. Látom, te tudod-mondta nekem Anita, mosolyogva. Aztán, meg mutatta még egyszer azt már mindenki tudta csinálni. Még mutatott kettő nyolcadot (nyolcadokban számolunk)

- Jól van ügyesek voltatok! - mondta a végén Anita. A két fiú még végig nézte a táncóránkat úgy, hogy mikor végeztünk haza kísértek minket. Csak Kittire kellett még várni egy kicsit mivel, hogy Kristóffal beszélgetett. Mikor végül sikerült elrángatnom őt Kristóftól (Ha jól láttam az arcán ő is megkönnyebbült.) el is indultunk haza. Dávidot és Doriánt már jobban meglehetett különböztetni, mert Doriánon már rajta volt a baseball sapka. És az a vicces, hogy Kittinek Kristóf nem volt elég ezért rávetette magát szegény Doriánra.

- Szegény Dorián! Kitti rá vetette ám magát! - mondtam Dávidnak Kittiék mögött.

- Hallom ám!- mondta nekünk hátra Kitti. Ezen elmosolyodtunk Dáviddal.

- Ezen ne csodálkozz! Ezt tőlem örökölte!- mondta Alina mellettem sétálva.

- Köszi, Alina!- mondta Kitti megint.

- Kitti ne hallgatózz, inkább foglalkozz Doriánnal. - mondta már Dávid is. - Szegényre rá fér. - tette még hozzá.

- Ezt hogy érted?- kérdeztük egyszerre Kittivel csak ő meg is állt, mint ahogyan én is.

- Sehogy!- mondta Dávid helyett Dorián. Mi Kittivel magyarázatot várva Dávidra néztünk, de tőle aztán várhattuk. Mert ő csak meg vonta a vállát és tovább ment... Na, mindegy. Közben Doriánnal is jobban meg ismerkedtünk és tök rendes! Az este további része dög unalom volt! De komolyan. Halálosan uncsi. De a tánc...! Na, a táncot azt imádtam!

Táncoslány 13.fejezet

Október 7. hétfő

Reggel mikor Kittivel a többiekhez értünk Csabi félre hívta Kittit. Mindenki, kérdezgetett, hogy miről akarnak egymással beszélni. Én, inkább nem mondtam semmit, mert Kitti nem mondta, hogy mondhatom bárkinek is...Miután beszéltek Kitti bement a suliba, és ahogyan én láttam sírt egy kicsit. Én utána mentem és láttam, hogy a mosdóba ment be. Bementem hozzá és láttam, hogy a földön ül és sír. Leguggoltam hozzá, hogy átöleljem.

- Most komolyan miért kell minden pasinak ekkora bunkónak lennie? - kérdezte kb. két perc után kicsit összeszedettebben.

- Na ez az amire kb. száz év múlva sem fogsz választ kapni!Sőt ezer év múlva sem!-mondtam neki egy kicsit mosolyogva, erre ő is egy nagyon kicsit elvigyorodott. Aztán becsengettek úgy, hogy be kellett menni a teremben. Osztályfőnökivel kezdtünk úgy, hogy nem nagyon siettünk. Mikor beléptünk a teremben mindenki minket nézett, de a nagy káosz ugyan úgy folytatódott. Vagy, is Ági padjánál ott volt Virág, Dóri és Viki. A fiúk tomboltak, szóval rohangáltak meg papírgalacsinokkal dobálták egymást és radírokkal is. Szeli padjánál ott volt Tina, és Réka. Mi Szeliékhez mentünk. Aztán Virág is át ült hozzánk, bár miközben beszélgettünk ő a körmét festette...Komolyan mondom, ha megnéznénk az agyát (már ha van) akkor csak sminket, körömlakkot és rajzokat találnánk. Ja és egy tükröt, mert enyhén szólva beképzelt. Az osztályfőnök kb. kicsengetés előtt öt perccel jött. Úgy, hogy velünk már nem nagyon tudott mit kezdeni. Utána, két irodalom és két nyelvtan volt, ami őszintén szólva dög unalmas volt. Utána két tesink volt, ami jó volt, mert egyik órában kint focizhattunk az udvaron aztán a másik órában a tanárnőnek el kellett mennie és azt mondta, hogy ha valaki kérdezi, akkor kiengedett minket az udvarra. A fiúk, Réka, Dóri, Kitti, Tina és én fociztunk tovább a többiek meg a padon ültek és beszélgettek. Vagy, is Virág és Ági sminkelték magukat.

- Komolyan ez a két lány nem tudom hol érzik magukat, hogy a suliba sminkelnek!-mondta Réka mikor oda jött hozzám miután berúgott egy gólt. Ja, amúgy fiúk a lányok ellen volt.

- Én se. Úgy tudom, hogy azt próbálják, hogy szerdán milyen sminkkel menjenek arra a táncra. Tudod, melyikre?- mondtam neki a két lányra pillantva.

- Ja, aha. – mondta.

- Lehet. azt gondolják, hogy a High School Musical-be mennek. – mondtam közben oda passzoltam Kittinek a labdát.

- Jah, lehet-mondta Réka mosolyogva. Miután befejeztük a beszélgetést azt vettem észre, hogy felém közelít a labda, ami aztán jól fejen is talált. Csak, azt láttam, hogy közelít a labda utána meg, hogy rettenetesen fáj a fejem és, hogy a földön ülök. Hát, nem mondom nem esett valami jól. Még azok is engem néztek, akik nem is fociztak, még a két sminkelős lány is. Kitti, Szeli, Bence, és Nándi oda jött megnézni, hogy

jól vagyok-e. Aztán Nándi felsegített bár még mindig szédültem úgy, hogy megtámaszkodtam rajta, és egy kicsit, mint ha jó érzés lett volna nem

tudom miért.

- Szerintem vigyük fel a suli dokihoz! - mondta Kitti és Szeli.

- Szerintem is. - mondta Nándi. - Meg bírsz, állni a lábadon vagy inkább vigyelek?-kérdezte tőlem Nándi.

- Persze, hogy meg tudok állni a lábamon! - mondtam, majd megpróbáltam ráállni a lábamra, de akkor nagyon megszédültem úgy, hogy visszaestem Nándi meg elkapott.

- Gondoltam, hogy ez lesz. - mondta suttogva Nándi és a térdem alá nyúlt majd felemelte a lábam. Eléggé szédültem, de azért még felbírtam fogni, hogy a suli dokihoz megyünk. Kitti, és Szeli, jött velünk és persze Nándi aki vitt engem.

-  Mi történt?- hallottam a suli doki hangját mikor bementünk.

- Focilabdával nagyon fejen rúgták és a földre is hátra is esett. Lábra állni meg nem tudott, azt mondta, hogy csak nagyon szédül. - mondta Kitti.

- Fektesd le ide. - mondta a suli dokis nő. Aztán, éreztem, hogy Nándi lefektet valamire. - Mid fáj?- kérdezte a doki.

- A fejem, és nagyon szédülök. - mondtam. Hideg borogatást tett a fejemre és beadott valami gyógyszer és el is engedett minket, de azt még hozzá tette, hogy ha lehet ma ne focizzak.

-A terembe vagy az udvarra menjünk?- kérdezte Szeli mikor kimentünk a suli rendelőjéből.

- Inkább az udvarra. - mondtam, mert ha már nem focizhatok legalább hadd nézzem. Mikor leértünk az udvarra a padhoz vezetett Kitti és Nándi.

- Hogy vagy Kinga?- kérdezte Réka mikor oda értünk hozzá.

- Köszi, már jobban vagyok. - mondtam neki és közben Kitti lesegített a padra. - De sajnos ma már nem focizhatok. -

- Ez a legkevesebb! Nagyobb baj is történhetett volna!-

- Réka nyugi. Itt ülök előtted és jól vagyok!Kösz, hogy aggódsz értem, de nem kell!Jól vagyok!- mondtam Rékának, mert tényleg úgy éreztem, hogy túl reagálja ezt a dolgot.

- Jó, oké, na. - mondta és közben meg igazította a frufruját, ami amúgy jól áll neki csak kár, hogy mindig oldalra simítja.

- Amúgy ki rúgott fejbe? - kérdezte olyan öt perc csend után Szeli.

- Nem tudom. - mondtam neki.

- Assze'm Csabi. - mondta Réka. Mikor, ki mondta a nevét Csabinak Réka, akkor láttam, hogy Kitti lehajtja a fejét.

- Direkt?- kérdezte Szeli.

- Nem tudom. - mondtuk egyszerre Rékával. Miután kicsengettek akkor mi még szünetben az udvaron maradtunk, mert ugye amúgy is ebédszünet volt, és akkor mindig kint maradunk. Dávid, mikor kilépett az ajtón rögtön felénk jött és mivel látta, hogy borogatás van a fejemen és az egész osztály ott van nálunk (kivéve a két sminkelős lány, és Csabi) gondolom azért kicsit elkezdett aggódni, vagy legalábbis az arcáról ezt lehetett látni.

- Mi történt?- kérdezte mikor oda ért.

- Foci közben fejen rúgták. - mondta Kitti.

- De azért jól vagy?- kérdezte most már tőlem.

- Persze. Maradjatok már! Ne csináljatok már ekkora felhajtást belőle! Jól vagyok!- most komolyan! Már jól vagyok!Miért agyalnak ezen annyit?Nándi elült mellőlem helyet adva Dávidnak, ami mintha legbelül kicsit idegesített volna, vagy nem tudom...Mikor becsengettek hetedik órára akkor még volt egy kémiánk, amin egymás mellett kellett ülnünk Nándival (mivel névsor szerint én ugye Szigeti ő meg Taba. Vagy is eredetileg Kitti mellett ülnék, de a tanárnő kijelentette, hogy így is alig tud, minket megkülönböztetni nem kell, hogy még egymás mellé is üljünk. Így aztán én Nándi mellé kerültem Kitti meg Viki mellé.) úgy, hogy elvoltunk. Ő nem figyelt, mert a telefonján valami filmet nézett (igen óra közepén.) én meg jegyzeteltem, mert inkább vagyok "stréber" mint, hogy megbukjak. Amikor meg nem kellett jegyzetelni akkor a füzetem szélére rajzoltam minden féle hülyeséget. Mikor a tanárnő azt mondta, hogy nem kell most jegyzetelni akkor ugye rajzoltam és addig rajzolgattam, amíg valami szórólapnak kinéző valamit rajzoltam le a tudatom nélkül. Mert, hogy nem igen figyeltem, hogy mit rajzolok csak össze visszafirkálgattam. Mikor feleszméltem, hogy mit rajzoltam csak akkor vettem észre, hogy annak a tánc csapatnak akik szombaton itt voltak, nekik a szóró lapukat rajzoltam le. Mikor abba hagytam a rajzolást Nándi is végzett gondolom a filmmel, mert a telefonját eltette. Aztán, meg a rajzomat nézte összeráncolt szemöldökkel.

- Ez mi? - kérdezte suttogva. Én erre rá mutattam a szövegre, amit rá írtam vagy is, hogy: I Love Dance. De, mivel még mindig értetlen fejet vágott kénytelen voltam elmondani.

- Ez annak a tánccsoportnak a szóró lapja, akik szombaton felléptek. - mondtam suttogva.

- Ja, értem. – mondta - Elmész szerdán a beiratkozásra?-

- Nem tudom. Talán igen. Na, és te?-

- Fiú vagyok nem lány, hogy "táncikáljak"! - suttogta mosolyogva.

- Na és? Fiúk is táncolnak. És amúgy is! Ez, modern tánc!-

- Kösz, de ezt most kihagyom. - mondta.

- Elnézést zavarom magukat Kinga? Na, és magát Nándor?- hallottuk meg egyszer csak a tanárnő hangját.

- Dehogy is tanárnő elnézést!- mondtam a tanárnőnek. Miután, kicsengettek még volt egy matek és egy Angol. Mind, a kettő szerencsére elmaradt úgy, hogy feleslegesen maradtunk, bent de nem igazán zavart minket. Mikor mentünk haza Kitti arról áradozott, hogy milyen jó délutánja lesz, mert be megy a Centerbe vásárolgatni. Hát, igen. Kicsit különbözőek vagyunk, mert ő inkább a bulizós fajta én meg inkább a stréber féle.(Na jó azért nem igazán mondom magamat strébernek inkább egyszerűbbnek) Én a

lazább sminket szeretem, ő meg az erősebbet. Ez az öltözködésünknél is látszik. Ő ma pl: egy halvány rózsaszín-fehér kicsit hosszabb szárú bakancsba, egy fekete tapadós térdnadrág, egy fekete fehér csíkos tapadós ujjatlan póló, és egy fekete dzseki, a haja oldalt lazán be van fonva, füstös smink, kis pirosító és olyan By Alexes féle szemüvegbe van, amit csak azért hord, néha mert jól áll neki. (És tényleg jól áll neki.) A lencse, ami meg benne van az semmit sem ér, kb. olyan, mint az ablaküveg. Én, meg egy szintén rózsaszín-fehér topánkában, egy farmer térd naciban (tapadós), egy fehér zöld csíkos pántos pólóba, bőrdzseki, a sminkem: szempilla spirál, halvány rózsaszín szemfesték, és egy kis szájfény, szőkés barnás hajam meg kiengedve van és nekem kicsit göndörebb a hajam ellenben Kittié kicsit egyenesebb, de nem annyira. Ja és neki tök szép ékszerei van és legalább egy nap két kiló van rajta. Rajtam meg csak egy nyaklánc, amit tavaly vettem osztály kiránduláson, egy karkötő, amit meg Alinától kaptam. Úgy, hogy amíg ő áradozott, hogy vásárolni fog addig én azon gondolkoztam, hogy mennyire különbözőek vagyunk.

- Kinga, itt vagy? Föld hívja Kingát. - zökkentett ki Kitti a gondolataimból.

- Ja, igen bocs itt vagyok csak elgondolkoztam. -

- Azt látom. - mondta mosolyogva.

 Tanulnom kell Angolból, és Töriből dogát írunk holnap. Mikor haza értünk Kitti felment a szobájába én meg még lent maradtam a konyhában Anitáva, Anikóval, és Alinával.

- Holnap akkor indulunk. - mondta Anita mikor valakivel telefonált. – Redben, szia. -mondta és letette.

- Hova indultok? - kérdeztem tőle, mert furdalt a kíváncsiság.

- Haza. Holnap indulunk haza, mert már nem akarunk a terhetekre lenni, és Bálint is haza jön. - mondta Anita (Bálint a féltestvérünk)

- Ó. Kár, hogy mentek! - mondtam, közben ki vettem a hűtőből egy kólát, és felmentem a szobámba. Fent, átöltöztem és elkezdtem tanulni.

Kb fél ötkor hagytam abba a tanulást, bár nem nagyon ment, mert folyamatosan azon agyaltam, hogy most akkor mit érzek pontosan Dávid iránt. Aztán, eszembe jutott, hogy ezt a dolgot kivel tudnám megbeszélni. Ki, mentem a szobámból egyenesen Alina

szobája felé. Mikor bekopogtam nem válaszolt úgy, hogy benyitottam. Mikor bementem láttam, hogy sírt, mert szipogott és a szemét törölgette.

- Hé, mi a baj?- kérdeztem és becsuktam magam mögött az ajtót, majd leültem mellé az ágyára, és át öleltem a vállát.

- Semmi csak...Olvasd el!- mondta és a kezembe nyomott egy levelet. Miután elolvastam totálisan ledöbbentett.

- De hát ez jó hír akkor miért sírsz? - kérdeztem bár én nekem is volt bennem olyan érzés, hogy már most hiányzik.

- Mert nem akarok menni! Kérlek... Kérlek, ne mond Anyunak! Majd elmondom neki, de légyszi ne mondj neki semmit!-

- Persze, ha ezt kéred, akkor nem mondom. - még a szobájában vigasztaltam kicsit aztán valaki hívta telefonon ezért ki is mentem, amúgy sem bírtam volna tovább, hogy ne legyek én is szomorú a jó hír hallatán is. Mikor bementem a szobámba eszembe jutott, hogy el is felejtettem arról beszélni Alinával, mint amiről akartam... Na, mindegy. Aztán inkább elkezdtem olvasni a Rendhagyó emlékkönyv című könyvet.

Aztán lementem vacsorázni, mert Anyu szólt, hogy vacsora.

- Őhm...Szeretnék mondani valamit...- kezdte Alina. Na, szóval most akarja, gondolom elmondani.

- Mit kicsim?- kérdezte Anyu.

- Szóval...Írtam nem rég egy egyetemnek, és felvettek-

- Óóó ez nagyszerű kislányom!- mondta Anyu - És hova vettek fel?-

- Őhm...Angliába...- mondta és elkezdte rágni a szája szélét.

- Ó. - mondta Anyu. Hát igen. Kb ennyi reakciót vártam. Szavakból nem mondta, de az arcáról le lehetett olvasni, hogy szomorú és egyben boldog is.

- Basszus. - mondta Dani. Na, neki is nagyon jó a reakciója. A szókincsével együtt.

- Hát körülbelül, ja. - mondta Alina.

- Őő hát én is szeretnék mondani valamit...Bálint, Anikó, és én Gyulára költözünk a jövő hónapban. - mondta Anita. Na, ezt most én se tudtam, pedig általában mindenről tudok.

- De jó! – mondta Kitti. Utána, kb tíz percig még csöndben ettünk majd mindenki elvonult a szobájába. Vagy, is majd nem mindenki. Anyu, szólt Alinának, hogy szeretne vele beszélni úgy, hogy Anyu és Alina lent maradtak a konyhában. Miután, bementem a szobámba olyan nagy kíváncsiság fogott el, hogy csöndben kinyitottam az ajtómat, és akkor Kittivel találtam magam szemben. Gondolhattam, volna, hogy ő is jön mivel olyan kíváncsi, mint én. Aztán félig leosontunk a lépcsőn pont annyira, hogy ne lássanak meg, de mi meg halljuk őket. Hát, nem volt valami nagy beszélgetés. Kb azt beszélték meg, hogy ez hol is van pontosan meg, hogy mikor megy.

- Kéthavonta tudnék haza jönni. - mondta Alina Anyunak.

- Jaj kicsim nagyon fogsz hiányozni!!Különösen Kingának!- mondta Anyu. Hát igen. Különösen nekem fog hiányozni abban igaza van!

- Tudom. - mondta suttogva Alina.

- Mikor indulnál?-

- Két hónap múlva. De majd még aputól is szeretnék elbúcsúzni. - mondta Alina. Na, ezt nem értem! Hiszen, apánk elvált anyutól és nem tartjuk a kapcsolatot vele. Ja, és Német országban lakik.

- Rendben majd szólok neki. - mondta Anyu Alinának. Aztán hallottuk, hogy elkezdtek a lépcső felé jönni úgy, hogy elkezdtünk felszaladni és mivel Kitti szobája a bal oldalt van az enyém meg az övével szembe, az enyémbe már nem tudtunk volna át menni, mert anyuék meg láttak volna, úgy, hogy az ő szobájába mentünk.

- Ezt nem értem! Hiszen, Apu Német országba lakik és anyuval elváltak mielőtt megszülettünk volna!- mondta Kitti mikor becsuktuk az ajtót.

- Ezt én se értem!-

- Kapcsold be a tv-t! Gyorsan!- mondta suttogva. És mivel már az ágyán ültünk és mellettem volt a távirányító, ahogy kérte gyorsan bekapcsoltam. Aztán, Alina bejött a szobába.

- Lányok se vak, se süket nem vagyok. Tudom, hogy a lépcsőnél voltatok. - mondta elmosolyodva miután becsukta az ajtót maga után és az ágy végébe leült.

- Hogy értetted azt, hogy szeretnél elbúcsúzni aputól? - kezdett bele a közepébe Kitti.

- Hát...Úgy, hogy nem az édes testvéretek vagyok, mint Dani nektek. -

- Vagy is...? Keserű testvérünk?- kérdezte Kitti mosolyogva majd mind a hárman elröhögtük magunkat.

- Na de szóval akkor féltestvérünk vagy?- kérdezte Kitti

- Igen! Ugyan arról a részről, mint Bálint. -

- Bálintot amúgy se értem, hogy most akkor anyukánk közös vagy apukánk? - kérdezte Kitti (én le voltam döbbenve ezért nem is bírtam meg szólalni)

- Ez egy kicsit bonyolult. Anyunak korábban volt már férje, és a ti apukátoknak is felesége. Én anyu előző férjétől vagyok, Bálint meg apukátok volt feleségétől. Dani és ti ketten már édes testvérek vagyok Anyutól és apukátoktól. -

- Aha, nagyjából értem. – mondtam.

- Az jó. Mert, én nem. - mondta Kitti. Ezen elnevettük magunkat Alinával, aztán elmagyaráztam Kittinek utána már értette. Aztán, Alina befeküdt közénk az ágyba és közösen néztünk tv-t.

- Ugye tudod, hogy nagyon fogsz hiányozni?- mondta nekem Alina suttogva mikor Kitti elaludt.

- Tudom. Te is nekem rettenetesen!!- mondtam neki szintén suttogva és átöleltem.

- Vigyázz Kittire! Te meg fontoltabb vagy ezért kérlek vigyázz rá! Nagyon "bulizós korszakában" van. - miközben beszélgettünk én átkapcsoltam a Viva csatornára, és pont a Michel Teló - Ai Se Eu Te Pego ment.

- Emlékszel, mikor régen ezt üvöltettük és táncoltunk rá közben énekeltük? - kérdezte mosolyogva.

- Persze, hogy emlékszem!- mondtam és elmosolyodtam én is.

- Hiányozni fog a sok örültség amiket csináltunk!!- mondta.

- Nekem is!!- mondtam közben fel idéztem az a sok őrültséget, amiket csináltunk, és akkor már nem bírtam, elsírtam magam.

- Jaj, ne sírj hugi!- mondta és közben még jobban át ölelt, de láttam rajta, hogy ő is mindjárt sír.

- Csss nyugi!Akárhányszor csak tudok még ha csak egy napra is akkor is haza jövök!-

- Meg ígéred, hogy legalább kéthavonta hazajössz?-

- Ígérem!!-

És így hárman aludtunk el Kitti szobájába.