53.Fejezet - Lesz valami köztetek?

Sziasztok Drágák! Közeleg a karácsony (őszintén SEMMI hangulatom a karácsonyra) ami azt jelenti, hogy haza jönnek a testvéreim, és azt hiszem süti-túladagolásban fogok meghalni. :D Ez a kettő "indokom" lenne ami miatt nem sokára nem hozok ennyi részt. Most még hozok úgy keddi napig, de utána nem annyira. Több hozzáfűzni valóm, nagyon nem is lenne. (na ez ritka eset)
Puszii Drágák!! <3
U.i.: Imádom ezt a zenét. Szerintem hallgassátok meg. :) Konkrétan egész délután ezt hallgattam. :D

-Zene-

53.Fejezet - Lesz valami köztetek?

- Milyen New York? -
- Eddig nagyon jó. - mosolyodtam el.
- Kinga. - kiáltott az ajtóm mögött álló Mike. - Nem láttad a telefonom? - kérdezte meg.
- Várj egy percet. - mondtam a telefonba, majd kicsit eltartottam magamtól. - Miért engem kérdezel? A te telefonod. Amúgy meg nem tudom. - kiáltottam vissza neki. - Itt vagyok. - mondtam Nándinak.
- Oké. - mondta kicsit felnevetve.
- Nincs nálad? - jött be a szobába Mike.
- Ajj már. Hogy kerülne hozzám a telefonod Mike? - néztem a fiúra felvont szemöldökkel.
- Úgy, hogy utoljára akkor volt a kezemben, amikor átjöttem hozzád. - mondta, és megindult az íróasztal felé. - Látod, mondtam, hogy itt lesz. - mutatta fel a telefont, ami egyébként tényleg az asztalon volt.
- Jó, mindegy. - forgattam szemeim mosolyogva.
- Melyik szerelmeddel beszélsz? - vonogatta szemöldökét.
- Drága Mike. Megtennéd, hogy az elkövetkezendő fél órában nem zaklatsz? - nevettem fel.
- Hát, persze, hogy nem. - ment ki mosolyogva.
- Hülye. - dobtam neki egy kispárnát. - Bocsi, itt vagyok. - mondtam Nándinak.
- Nem gond. De milyen Mikeal beszéltél? - kérdezte értetlenül.
- Ja, ő Dorina testvére, és egy házban lakunk, plusz a szülei ugye. - meséltem neki. Elmeséltem neki, hogy milyen itt lenni, meg, hogy megyünk partyra, és hogy miket csináltunk Mikeal. Azt nem mondtam neki, hogy megcsókolt, meg Stylesal való találkozást sem, és azt sem, hogy lehetek modell.
- Sziszi, indulunk. - kiáltott be az ajtón Mike.
- Megyek. - kiáltottam neki vissza. - Mennem kell. Majd hívlak. Szia! - mondtam és már le is tettem. Eltettem a táskámba a telefonom (táskának azt választottam, amit Alinától kaptam karácsonyra) és megindultam.
- Itt vagyok. - mondtam az ajtóban álló fiúnak.
- Vigyelek le, vagy jobban szeretnél egy bokatörést? - mért végig, és szeme megakadt a magassarkúmon.
- Levihetsz. - vontam vállat. Mike felkapott az ölébe, amolyan menyasszonyi stílusban, és megindultunk le.
- Köszi. - mosolyogtam rá, mikor leértünk, és letett.
A kocsiban, mi hátul ültünk Mikeal, és végig hülyéskedtünk. Negyed órán át mentünk majd oda is értünk. Ahogyan láttam valami zárt körüli party, de azért az ajtóknál tolakodtak a fotósok, amiket az őrök próbáltak visszatartani.
- Csak mosolyogj ha fényképeznek, és ne ess el. - suttogta a fülembe Mike, mikor kiszálltunk, és derekamra helyezte egyik kezét. Bólintottam, majd felvettem egy száz wattos mosolyt, és úgy mentem, Mike kezével derekamon.
Bent valóban voltak egy jó páran, de ha jól láttam, leginkább modellek voltak. Egy pincérsrác rögtön hozzánk lépett egy tálca pezsgővel, Mike pedig vett le magának és nekem is.
- Ja, és ha úgy bírod a piát, mint Lisa, akkor erre az estére elég lesz ez az egy pohár pezsgő. - tette hozzá halkan, mire én mosolyogva bólintottam.
Anna, és John el is tűntek rögtön, mi pedig Mikeal egymást szórakoztattunk.
- Sziszi. Szia! - köszönt rám valaki a hátam mögül. Megfordultam, és Eleanor volt egy gyönyörű babarózsaszín ruhában, aminek nyakában fekete megkötő volt, és egy szintén fekete magassarkút vett fel, ami hasonló az enyémhez.
- Eleanor. Szia! - mosolyogtam rá, és mikor közelebb jött, adtam neki két puszit.
- Nem tudtam, hogy itt leszel. - mosolygott továbbra is a lány.
- Én se, hogy te is. - mondta én is mosolyogva, majd valaki megköszörülte a torkát.
- Jajj, tényleg. Sziszi ő Louis a barátom. Lou ő Sziszi. - mutatott be minket, a már második 1D tagnak, akit eddig ismerek személyesen is.
- Szia! - mosolygott rám Louis, és adott két puszit.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Mi is az igazi neved? - nézett rám gondolkodva Eleanor.
- Kinga. - mosolyodtam el.
- Tényleg. - csillantak fel szemei. - Nekem Sziszi maradsz. - vont vállat. - Dögös a ruhád. Eric választotta? - mért végig El.
- Igen. - mondtam mosolyogva.
- Szóval modell vagy? - kérdezte Louis.
- Nem. Ő énekel. - jelent meg Styles Louis mellett, egy pohár pezsgővel a kezében.
- Milyen öröm veled újra találkozni. - mosolyogtam rá. - Vagy még sem. - tettem hozzá, még mindig mosolyogva.
- Ugyan Cica, ne kötözködj már mindig. - jött közelebb Styles.
- Ha még közelebb jössz, képen töröllek. - mondtam már komolyabba, és most nem kezdtem hátrálni.
- Mielőtt tömeg verekedést indítanátok. - lépett közénk Eleanor. - Mesélj Sziszi. - állt velem szembe El.
- Miről? - néztem rá értetlenül.
- Nem tudom. - nevette el magát, amin nekem is nevetnem kellett.
- Például, hogy mit csinálsz. - szólalt meg Louis. - Csak énekelsz? - kérdezte majd beleivott a pezsgőjébe.
- Énekelek, táncolom, és modell is leszek. - mosolyogtam rá.
- Hát el vállalod a modellezést is? - kérdezte boldogan Eleanor.
- Megpróbálkozom vele. - mosolyodtam el. Eleanor kicsit bezsongott így kicsit felsikított, de alig hallhatóan, majd a nyakamba ugrott.
- Viszont ha most sikerül kitörni a bokám, ez nem fog menni. - nevettem halkan, de azért viszonoztam ölelésé.
- Bocsi. - engedett el rögtön.
- Én mondtam, hogy jó lennél modellnak. - lépett mellém hirtelen Mike, akiről el is feledkeztem.
- Ja, mert te mit nem mondtál, az elmúlt két napban? - forgattam szemeim mosolyogva.
- Na, nem kötekedsz azzal, aki reggel egy vödör vízzel is tud ébreszteni. - bökött meg kicsit, mosolyogva.
- Na azt próbáld meg. - nevettem el magam.
- Testvérek vagytok? - kérdezte Eleanor.
- Nem. - mondtuk egyszerre.
- Van barátod? - kérdezte Styles.
- Nincs. - ráztam meg a fejem.
- Na, és mi volt Nándival az a csók? - kérdezte értetlenül Mike.
- Az csak egy csók volt. - vontam meg a vállam. - Szorosabb a barátságunk annál, hogy ez tönkre tegye. Különben is ő vallott nekem szerelmet. - mondtam felé fordulva.
- Szóval szingli vagy. - mosolyodott el kajánul Styles.
- Igen. Kivéve neked. - mondtam szikrákat szóró szemmel rá nézve.
- Egy szingli csaj. Hali. - lépett mellém egy szőkeség, és szorosan átölelte a vállam.
- Szia! - söpörtem le magamról karját, de azért rá mosolyogtam.
- Niall vagyok. - mosolygott rám.
- Sziszi. - bólintottam mosolyogva.
- Szóval Sziszi, ha jól hallottam szingli vagy. - ölelte át megint a vállam.
- Na jó, inkább már senkinek nem vagyok szingli, ha ez ekkora rámozdulást igényel. - nevettem el magam kínosan.
A srácokkal meg Eleanorral leültünk egy asztalhoz, és úgy beszélgettünk. Mike időközben lelépett, hogy a nem tudom kivel akart beszélni.
- Tetszel neki. - mosolygott rám Eleanor.
- Már mint kinek? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát Mikenak. - forgatta meg szemeit mosolyogva.
- Ja. - esett le végül. - Kösz, de egy időre elegem van a pasikból. - nevettem kínosan.
- Miért? - nézett rám Styles.
- Magánélet Styles, magánélet. - forgattam szemeim.
- Ááá szóval valaki dobott. - mondta gúnyosan.
- Nem tartozik rád, de nem dobtak. Elég annyit tudnod, hogy többszörös veszekedések, bizalmatlanság, majd egy megcsalás. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy kiderült a legjobb barátom szerelmes belém. Kösz, de tényleg elegem van a pasikból. - nevettem kínosan. Styles, lesütötte szemeit, és bűntudatot láttam arcán.
- Nincs kedved velünk énekelni majd? - terelte el a témát Niall.
- De, szívesen. - mosolyogtam rá.
- Na, te aztán kicsípted magad. - szólalt meg egy jól ismert hang a hátam mögül. Csodálkozva fordultam meg, és Dorina(!!) egy hasonló ruhába volt, mint az enyém. Bal keze csípőjén volt, és úgy figyelt engem. Tökéletes angol kiejtéssel beszélt.
- Úristen te, hogy kerülsz ide? - pattantam fel, és ugortam a nyakába. Csoda, hogy nem törtem ki a bokám.
- Mondtam, hogy haza jövök rendet tenni. - mondta mikor elengedett. - Először is. Mi az, hogy csak úgy lelépsz, és nem búcsúzós el senkitől? Basszus Kinga, Kitti tudod, hogy sírt? És Kristófra nem gondoltál? Totál össze van törve! Oké, hogy szakítottatok, mert ezt megérdemelte. De te eszement! Attól még nem kellett volna átutaznod a fél világot. - mondta kicsit dühösen. - Másodszor pedig. Mikeal smárolsz? Komoly? A testvéremmel? Ez, nagyon undorító! Ráadásul, nem is mondtad, csak úgy elfecsegtétek reggel. - mondta, és mindezt angolul. Kicsit nehéz volt, gyorsan fordítani.
- Csókolóztál Mikeal? - szólalt meg csendesen Eleanor.
- Hát, őőő... - vakargattam a tarkóm. - Jah. - haraptam bele alsó ajkamba.
- És szó nélkül mentél el otthonról? - kérdezte Styles.
- Ajj már. Ti ezt nem értitek. - ültem vissza a helyemre, kétségbe esetten.
- Megérteném ha elmondanád. - ült le mellém Dorina.
- Nem, nem értenéd. - ráztam a fejem.
- Hát jó, akkor majd később. - mondta Dorina, és elvéve tőlem a pezsgőt, bele ivott.
- Később sem. - nevettem fel kínosan.
- Ó, dehogynem. - mondta határozottan. - Mellesleg, csak pár napig maradok. Kristófot nem hagyom ott, itt pedig biztos nem maradok, két indokból kifolyólag. -
- Az egyik Mike. - találgattam, mire ő bólintott.
- A másik pedig én. - szólalt meg Styles.
- Lottóznotok kéne. - mondta Dorina cinikusan.
- Őszintén nem csodálom ha miatta nem maradsz, de mivel érdemelte ki? Már mint a viselkedésén kívül. - kérdeztem Dorinától.
- Később nem ezt fogod mondani. - mosolygott Styles rám.
- Csak szeretnéd. - nevettem el magam lesajnálóan.
- Két nap múlva megyek haza. Utálom New Yorkot, és semmi kedvem több ideig itt tartózkodni. - mondta Dorina.
- Kislányom. Hát te, hogy kerülsz ide? - kérdezte Anna, aki észre vette, hogy Dorina itt van.
- Még jó, hogy színész akartam lenni. Néha jól jön. - mondta halkan Dorina, majd felvéve egy nagy mosolyt felállt.
- Anyu. Szia! Hiányoztál. - mosolygott Annára Dorina, majd megölelte.
- Kamuzik. - mondta Styles.
- Nem mondod. - forgattam meg szemeim.
Ezek után Dorina Annának bájolgott, Mike valami modell csajt fűzött, nem sokkal később John odajött hozzánk, mire a fiúk megkérdezték, hogy nem énekelhetnék-e velük egy dalt valamikor. John kétségesen bele egyezett, mondván ezzel elkezdhetem a karrierem.
- Hol van Liam, és Zayn? - kérdezte Eleanor.
- Otthon. - vont vállat Niall. - Nem akartak jönni. - mondta.
Egy idő után kicsit elkezdett fájni a fejem így elnézést kértem, és kimentem a teraszra. A friss levegő kimondottan jól esett.
- Szóval mi van veled?- szólalt meg rekedtes hangon valaki a hátam mögött.
- Ezt, hogy érted? - nem fordultam meg, mert pontosan tudtam ki az.
- Csak úgy elmentél otthonról? - sétált mellém. Felsóhajtottam, és úgy néztem tovább New York nyüzsgő utcáit.
- Elsőnek úgy döntöttem, hogy nem jövök. Aztán az indulás napján John felhívott, hogy biztos nem megyek-e. Mire én rávágtam, hogy de, elmegyek.  Összepakoltam a cuccaim, írtam mindenkinek egy levelet, hogy mennyire sajnálom, majd megvártam, hogy mindenki elmenjen, és én is elmentem. Nem lettem volna képes úgy elmenni, hogy ha elbúcsúzom tőlük. - ráztam a fejem. - Túlságosan szeretem a családom, és barátaimat. Így is elég nehéz volt eljönni, de legalább nem annyira. És bár tudom, hogy az egész családom dühös rám, de egyben hiányolnak is... nem bántam meg, hogy eljöttem. - fordultam most először felé, mondandóm alatt. Ő csak megértően bólintott, majd kitárta karjait, hogy megöleljem.
- Nincs szükségem rá. - csóváltam fejem. Tényleg nem akartam, főleg nem tőle.
- Ne akaratoskodj már. - fújtatott, de aztán elmosolyodott, és magához vont szorosan. Elsőnek ellenkeztem, de az én erőm, az övéhez képest semmi nem volt. Egy idő után már nem ellenkeztem, és viszonoztam az ölelést. És őszintén szólva jól esett. Szorosan öleltük egymást, ő pedig megnyugtatóan simogatta hátam.
- Remélem tudod, hogy attól még utállak. - mondtam, mire ő kicsit elnevette magát.
- Remélem tudod, hogy az enyém leszel. - mondta, mire én ellöktem magamtól.
- Szóval csak ezért vigasztalsz? - fintorodtam el. - Hogy "megkaphass"? - kérdeztem és egyre jobban feldühített.
- Dehogy. Sziszi, nem azért, nyugi! - mondta, de oda sem figyelve rá, néztem tovább az utcákat. Látta, hogy nem figyelek rá, ezért nem magyarázott tovább. Felsóhajtott, majd megkerült, hogy bemenjen. Előtte viszont mögém jött, és átölelve hátulról, adott egy puszit nyakamra.
- Nem azért csináltam. - suttogta fülembe, majd bement. Styles egy barom. Mély levegőket véve néztem New Yorkot. Pár perc múlva inkább visszamentem.
- Sziszi. Gyere velem táncolni! - kezdett el rángatni Niall, ahogy beléptem. A srác enyhén túl pörgött.
- Oké, de ne rángass. - nevettem el magam. Persze, csak egy ilyen táncolós zene volt, de az is lassúzás.
- Mi történt kint? - kérdezte, komolyabban, amikor már táncoltunk.
- Semmi. Mi történt volna? - néztem rá szemöldök ráncolva.
- Mindegy. - rázta a fejét. - Holnap ráérsz? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
- Attól függ miért. - néztem rá gyanúsan.
- Mondjuk egy randi? - kérdezte aranyosan.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? - döbbent le, én pedig bólintottam egyet. - Mikeéknál laksz? - megint csak bólintottam. - Akkor holnap hatra megyek érted. - mondta, miközben megpörgetett, így másnál kötöttem ki. Unottan néztem rá, és úgy táncoltunk. Styles keze folyton lejjebb csúszott a derekamról, de mindig vissza helyeztem, oda ahol lennie kell, amit ő végig hülye vigyorral nézett.
- Van itt egy újdonsült sztárunk. Sziszi King, John Davis új felfedezettje. Sziszi, megkérhetnénk, hogy gyere fel, és énekelj egyet? - szólt bele a mikrofonba, egy magas, fekete hajú pasi, amikor vége lett a táncnak. Lemerevedve álltam ott. Hogy mi van? Basszus. Styles belém karolt, és oda vitt, mert látta rajtam, hogy nem igazán mozdulok meg.
- Engedj már, te barom. - sziszegtem neki, idegességemet megpróbálva leplezni.
- Menj már! Csak énekelsz és kész. - motyogta vissza, miközben még mindig a színpad felé tartottunk.
- Lámpalázas vagyok. - suttogtam.
- Akkor meg, hogy akarsz híres lenni? - nézett rám értetlenül. - Nyugi. Nem lesz baj. - suttogta majd megállt, mert a színpadhoz értünk. Nagyon nyelve mentem fel a színpadra.
- Csak énekelned kell. - suttogta a pasas, mikor elment mellettem, majd rám mosolygott. A mikrofon elé álltam, és elindult a zene. Mike felmutatta a hüvelyk ujját, Dorina pedig mosolyogva nézett engem. Tudtam, hogy ő választotta a zenét. Imádom, és ezt ő is tudja.
"Régóta vártam már,
hogy egy szív nyisson rám,
bevallom, felkavart egy érzés.
Lehet, hogy túl korán,
de azon a délután,
egészen máshogy vert a szívem."
Elmosolyodtam miközben énekeltem. Nem figyeltem már a különböző tekinteteket, csak énekeltem. Kizártam a külvilágot, és csak a zene és én voltunk. Dorinára téved megint a tekintetem, akivel össze mosolyogtunk. A három One Directionos fiú, és Eleanor kíváncsian néztek, csak úgy mint Mike.
Mivel magyar szám volt ezért nem igazán értették mások a szövegét. De végül is nekik nem a szöveg a fontos, hanem a hang. Radics Gigi - Úgy fáj című dala fantasztikus volt, és én is ugyan úgy kieresztettem a hangom, amikor ő.
Amikor vége lett a dalnak, mosolyogva figyeltem a tapsoló embereket. Őszintén jól esett.
- Fantasztikus voltál! Nagy jövőd lesz Sziszi. - mondta a pasas aki aztán vissza jött.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd lementem a színpadról.
- Te eszement állat! Ez a te műved volt nem igaz? - álltam meg Dorinával szembe, mosolyogva.
- Még szép, hogy az enyém. - nevette el magát. - De jó dalt választottam, mi? Hallottam, amikor énekelted a fellépés előtt. - mosolygott, mire én csak magamhoz öleltem nevetve.
- Jobbat nem is választhattál volna. - mondtam mikor elengedtem.
- Tudtam én. - kacsintott rám.
- Nagyon szuper vagy. - ölelt át oldalról Eleanor.
- Köszi. - öleltem vissza. 
- Izgultál. Látszódott a fejeden. - nevetett Mike.
- Hülye. Másodjára énekeltem mások előtt. Szerinted? - nevettem el magam kínosan.
- Ahhoz képest jó voltál. - mondta Louis mosolyogva.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
Az este többi része eseménytelenül telt. A fiúknak nagyon tetszett, ahogyan énekeltem, Eleanor folyton azzal zaklatott, hogy akkor tényleg legyek modell, Dorina pedig Mikeal veszekedett.


- Ez jó lesz. - mondta Eric már vagy a hatodik ruha után. Az első fotózásomra készültünk, és eléggé izgultam.
Egy hosszú uszályos krém színű, csipkés ruhát kellett felvennem. Hajamat, szépen feltűzték, de nem az egészet. A sminkem pedig... Fogalmazzunk úgy, hogy örültem, hogy nem húzza le az arcom, az az öt kiló.
- Rendben... Nagyon jó... Csak így tovább Sziszi... Hajrá csajszi... - fotózott továbbra is a fotós srác, aki mondogatta, hogy milyen arc kifejezéssel, vagy pózban álljak. Azt hiszem Josh-nak hívják.
- Szuper voltál. - mosolygott rám, amikor végeztünk.
- Köszi. - viszonoztam mosolyát, majd elindultam az öltözőm felé. Vagy is csak akartam.
- Sziszi. Ruha csere. Mindjárt mész a következőre. - mondta Eric, én pedig már siettem is felé. A következő ruhám, egy eléggé kivágott ruha volt, sötét kék, ez is csipkés, és szemtelenül rövid. Cipőnek egy ugyanolyan színű magassarkút kaptam.
- Este randim lesz. - meséltem Ericnek, miközben felvettem a ruhát. - Mit vegyek fel? - mentem ki elé.
- Hm... Attól függ hova mentek. - mért végig Eric.
- Azt nem kérdeztem. - húztam el a szám.
- Hívd fel gyorsan. - mosolygott rám, mire én a telefonomhoz nyúltam, és hálát adtam amiért Niall megadta a telefon számát még tegnap.
- Szia! - köszönt bele vidáman.
- Szia! Csak azt akartam kérdezni, hogy mit vegyek fel estére? Már mint öltözzek ki, vagy valami lazát? - kérdeztem közben pedig Eric hozzám igazította a ruhát.
- Lazát. - mondta és hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Oké. - mosolyodtam el én is. - Szia! - mondtam, és megvártam míg ő is elköszön, majd letettem.
- Na? - nézett rám kíváncsian Eric.
- Azt mondta lazát. - vontam vállat.
- Akkor már meg is van a ruhád. - rohant el a ruhák közé. Egy krém színű felső, cső farmer, és egy nem olyan magas, virág mintás cipő.
- Kölcsön adom ma estére. - kacsintott rám.
- Köszönöm Eric. - mosolyogtam rá, majd még a ruhát az öltözőmbe bevittem, utána siettem a fotózásra.
Még volt pár fotózásom, utána mehettem haza. Kereken egy órám volt elkészülni. Felvettem a ruhát, amit adott Eric és hajamat két oldalt lazán feltűztem, a többi helyen pedig kiengedve hagytam. Sminknek csak egy sima, halványat raktam fel. Mikor elkészültem megcsörrent a telefonom.
- Szia! - köszöntem vidáman.
- Szia! Mi ez a nagy vidámság? - kérdezte Kitti.
- Randim lesz. - mosolyodtam el.
- Mikor? -
- Pontosan tíz perc múlva itt kell lennie értem. - mosolyogtam, ahogyan a fali órára néztem.
- Akkor addig kibeszélhetjük. - mondta mire én kicsit elnevettem magam. - Milyen színű a haja? -
- Szőke. -
- Szeme? -
- Kék. Nagyon szép kék. -
- Mosolya? -
- Átlagos. -
- Kinézete? -
- Szálkásan izmos. -
- Viselkedése? -
- Kedves, aranyos, hülyülős, és amit lát azt megeszi, csak nem látszik rajta. - mondtam visszagondolva a tegnapra. Kittivel még kielemeztük, de a nevét direkt nem mondtam neki. Majd, ha valami összejön akkor elmondom, de addig nem.
- Csengettek. Megyek, majd hívlak. - köszöntem el. Le siettem a lépcsőn, és a nappaliban már ott állt Niall, akit Anna engedett be.
- Szia! - köszöntöttem mosolyogva, két puszival.
- Szia! - köszönt aranyos mosollyal az arcán.
- Majd jövök. - intettem Annának mosolyogva.
- Ne későn! - mondta mosolyogva, majd Niallel elindultunk. Egy étterembe vitt, ami nem volt olyan nagyon puccos, de nem is hasonlított egy büféhez. Szóval pont közepes. Niall végig nagyon kedves, és aranyos volt. Persze, a bolondozását nem hagyta el, így szinte végig nevettem. Meséltem magamról, és ő is magáról. Tényleg nem volt külön téma amiről beszélgettünk, mert mindenről beszélgettünk.
Két óra hosszát voltunk az étterembe, majd elmentünk sétálni, ami még egy óra volt. A Central Parkba mentünk. Ott leültünk egy padra, de az túl hideg volt így én felakartam állni, de Niall helyette az ölébe ültetett.
- Nem kényelmetlen így? - kérdeztem szemeibe nézve, miközben nyakát karoltam át.
- Nem. - mosolygott rám, majd közelebb hajolt. Egészen közel. Szemei szám, és szemeim között cikázott.
- Nem szeretnék még csókolózni. - suttogtam. Niall rögtön visszább dőlt.
- Ne haragudj, ha gyors voltam. - harapott bele alsó ajkába.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá, és neki dőltem mellkasának. Niall átkarolt, és így ültünk csendben. Úgy öt percig, mert mind a ketten elkezdtünk fázni. Haza vitt, és az ajtóban is csak két puszival köszöntünk el egymástól. Amikor bementem a házba, szerintem már mindenki aludt, mert a lámpák le voltak oltva mindenhol. Levettem magassarkúm, és úgy lépkedtem lábujjhegyen. Dorina szobájából szűrődött csak ki egy kis fény. Megindultam oda, és mint gondoltam fent volt még.
- Na, milyen volt? - kérdezte mosolyogva mikor beléptem. Kimondottan élvezetes volt magyarul beszélni.
- Csodálatos. - dőltem le az ágyára. Dorina ezen elmosolyodott még jobban, én pedig elmeséltem neki mindent.
- Szóval lényegében bejön neked. - mosolygott rám a végén.
- Nem azt még nem mondanám. - ráztam a fejem. - Inkább csak jó vele lenni. - vontam vállat.
- Majd megváltozik. - mosolygott még jobban. - De nem ártana ha elmennél aludni. Mindjárt tizenegy óra. -
- Oké. Jó éjszakát. - intettem mosolyogva,és átmentem a saját szobámba, aludni.
************************
- Ezt nem hiszem el! - jött be a nappaliba Dorina másnak kezében egy újsággal.
- Mi az? - néztem rá.
- Benne vagy az újságban. - mutatta fel, mire én értetlenül kaptam ki a kezéből.
- Szigeti Kinga, művész nevén Sziszi King (17) a kezdő modell, illetve feltörekvő énekes és táncos lányt, Niall Horan (21) a One Direction egyik tagja, tegnap együtt töltötte az estét. Először egy étterembe voltak, majd némi sétálás után a Central Parkban látták őket. Sziszi a fiú ölében ült, és nagyon úgy nézett ki, mint akik csókolózni akartak. De végül, nem lett belőle semmi. Lehet, hogy randi volt? Vagy már össze is jöttek a Magyar, és Angol származású fiatalok? Akárhogyan is Niallre már rá fért egy új barátnő Palvin Barbara  után, aki szintén modell volt, és Magyar országról jött. - olvastam fel a cikkben álló szöveget.
- Hát ez szuper. - motyogtam idegesen.
- Legalább biztos mindenki ismer. - nevette el magát Mike.
- Hülye. - dobtam meg az újsággal, nevetve. Közben csengettek, amit Dorina nézett meg.
- Kinga. - kiáltott nekem. - Vendéged van. - jött el az ajtótól unottan, én pedig oda mentem, és még mindig mosolyogva Mike hülyesége miatt.
- Szia! - köszöntem mosolyogva Niallnek. Közelebb hajoltam, és adtam két puszit, az ideges fiúnak.
- Szia! - köszönt idegesen. - Láttad? - kérdezte aggódva, felmutatva az újságot. Csak bólintottam. - Ne haragudj, nem gondoltam, hogy benne leszünk. - mondta bűntudattal a szemeiben.
- Nincs semmi gond. - mosolyogtam rá. - Mike szerint legalább már most híres vagyok. - nevettem el magam.
- Szóval akkor nem haragszol? - csodálkozott el.
- Nem. - ráztam meg a fejem. Niall megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Tényleg Palvin Barbival jártál? - jutott eszembe.
- Aha. - bólintott.
- Nem is tudtam. - gondolkodtam el. Niall láthatólag zavarban volt.
- Elrabolnám a csajod. - lépett mellém Mike, átkarolva a vállam.
- Egyrészt nem vagyok a csaja. Másrészt ha még szükséged van a kezedre, jobb ha leveszed rólam. - mondtam neki, mire ő szófogadóan levette rólam a kezét. - Minek kellek én neked? - tettem csípőre a kezem.
- Nem emlékszel? Edző terembe megyünk, még hozzá most. - mondta Mike, mire én sóhajtva ráztam meg a fejem.
- Hogy én mennyire rühellem a sportot. - húztam el a szám. - Kivéve a focit. - tettem hozzá.
- Lány létedre szeretsz focizni? - csodálkozott Niall.
- Miért olyan meglepő ez? Nem rég azért volt eltörve a kezem, mert focizás közben elestem. - meséltem vállat vonva.
- Pontosabban egy barátnőd gáncsolt ki, és egy hónapja még rajtad volt a gipsz. - jelent meg mellettem Dorina.
- Ahogy mondod. - bólogattam.
- Na, jó. Induljunk Kinga. - mondta Mike. Felszaladtam az edző cuccomét, majd elköszöntünk Nialltől, aztán elindultunk.
Átöltöztem és rögtön a futó padhoz mentem.
- Szia! - köszönt Styles amikor pár perc egyedül futás után beállt mellém. Én csak bólintottam neki. - Szóval jársz Niallel. - gondolkodott hangosan. Persze, direkt.
- Nem. - adtam a rövid választ.
- Nem jártok? - csillant fel a szeme.
- Süket vagy? Nem. - forgattam meg szemeim.
- És nincs kedved eljönni velem egy randira? - kérdezte elmosolyodva.
-Remélem most csak viccelsz. - nevettem el magam lesajnálóan. Ránéztem és komolyan nézett rám. Nem, nem viccelt. Sóhajtva szálltam le a padról, és megvártam amíg ő is leszáll. - Nem azért jöttem New Yorkba, hogy úgy legyek híres, hogy az One Direction fiúkkal randizgatom. Saját magam miatt akarok az lenni, és a családom sem díjazná, hogy minden nap mással randizom. És nem is jössz be. - mondtam megvonva a vállam.
- Hát ez ésszerű, és őszinte volt. - nevetett kínosan.
- Ez van. - vontam vállat, és vissza álltam a futó padra.
- Na, és ha én nem fogadom el ezt? - állt vissza ő is a futó padra. Csak egy lesajnáló pillantással ajándékoztam meg.
- Az a te bajod. - mondtam.
- Úgy is az enyém leszel. - mondta vigyorogva, leszállt a padról majd mikor elhaladt mellettem adott egy puszit az arcomra.
- Barom. - mondtam miközben gyorsabbra állítottam a futás tempót.

- Van egy jó, és egy rossz hírem. - jött be a nappaliba John.
- Mi lenne az? - kérdeztem letéve a kezemből az újságot.
- A jó, hogy holnap énekelni fogsz egy műsorban. A saját dalodat. A rossz pedig, hogy így lemaradsz öt fotózásról. - mondta.
- De a fotózások nem olyan fontosak. Megoldottuk. - mosolygott rám Anna.
- Oké. - mosolyogtam rájuk. - Mit vegyek fel holnap? - néztem Annára.
- Mindjárt keresünk valamit. - mosolygott rám, és felmentünk a szekrényemhez. Egy fekete tapadós szoknyát halásztunk elő, és egy szintén tapadós élénk, barack színű toppal. A szoknyát mellem aljáig húztam fel, és ezt az egészet feldobtuk egy farmer boleróval. Egy halvány barack színű magassarkút választottam hozzá.
Felhívtam Kittit, és elmeséltem, hogy az újságban is benne voltam (bár nem úgy, ahogy szerettem volna) és, hogy holnap melyik adón tud nézni. Azt mondta, mind a kettőt megnézi a neten. Fél órát beszéltünk aztán le kellett tennem, mert Dorina hívott, hogy menjünk körül nézni a városban. Végül a Starbucks-ba mentünk.
Max három órát lehettünk ott, nem figyeltem, de Anna haza rendelt minket, mert már "késő" volt. Hát... Nem tudom. Hét óra későnek számít?

Reggel Dorina és Mike veszekedésére ébredtem. Élvezetes volt. Főleg, ami ez után várt rám. Ugyan is (mint már egy ideje ez megy) pár perc múlva kivágódott az ajtóm, és nekem kellett a bírónak lennem. Mint mindig most is, csak csendben végig hallgattam őket (na, jó most bele-bele aludtam) kiparancsoltam őket, hogy kezdjenek magukkal valamit. Ne már, hogy ezzel keltsenek.
- Holnap megyek vissza. Mit csinálunk addig? - nézett rám Dorina, reggelizés közben.
- Mondjuk... - kezdtem volna bele, de Mike közbe szólt.
- Fél óra múlva megyünk egy órát az edző terembe, aztán délután a műsorba leszel, ami fél kettőkor lesz. Kevés időtök lesz. - mondta Mike, elhúzott szájjal.
- Akkor megyek veletek az edző terembe. - vont vállat Dorina.
- Szuper. - motyogta Mike.
Dorina valóban jött velünk az edző terembe. Mellettem futott, és közben beszélgettünk.
- Na, jó én hozok vizet. - szállt le fél óra után. Én csak bólintottam és futottam tovább.
- Szia Sziszi! - köszönt Styles, amint felszállt mellém, Dorina helyére.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Na, miért vagyunk ilyen morcosak? - kérdezte mosolyogva figyelve arcom.
- Már ha csak veled kell egy légkörben elmegy az életkedvem. Szóval mit akarsz?- kérdeztem tovább haladva.
- Hm, mondjuk, hogy a délutánt velem töltsd? - kérdezte.
- Nem érek rá. - mondtam, ami igaz is volt.
- Igen, persze tudom. Nekem sosem érsz rá. - mondta a már sokszor hallott szöveget tőlem.
- Nem, most tényleg nem érek rá. - mondtam unottan. - Benne leszek egy műsorban. - vontam vállat.
- És utána? - próbálkozott tovább.
- Utána Dorinával leszek, mert holnap hajnalban megy vissza. - mondtam neki.
- De holnap ráérsz. - találgatott.
- Miért nem érted meg, hogy nem vagyok rád kíváncsi Styles? - álltam meg egy másodpercre így majd nem elesve.
- Majd az leszel hidd el. - mosolygott.
- Szakadj már le róla. - tért vissza Dorina két ásványvízzel a kezében.
- Fáj, hogy már nem érdekelsz? - kérdezte gúnyosan Styles, és leszállt a padról.
- Nem. De ne keverd ebbe bele, a barátnőmet! - mondta idegesen közelebb mentve Styleshez.
- Ugyan már. Tudom, hogy még érdekellek. - lépett közelebb Styles gúnyos vigyorral az arcán.
- Sosem érdekeltél. - sziszegte mérgesen Dorina. Annyira elcsodálkoztam a történteken, hogy megálltam, de most nem egy pillanatra, így a következő percben már a földön voltam.
- Kinga, jól vagy? - ijedt meg Dorina, és mellém sietett.
- Sziszi, fáj valamid? - kérdezte Styles is leguggolva mellém.
- Ú basszus. - mondtam (magyarul)és a fejemet dörzsöltem. Felkönyököltem, és bokámat is fájlaltam.
- Ez a ti hibátok, remélem tudjátok. - mutattam mind kettejükre.
- Szóval jól vagy. - mosolyodott el Dorina.
- Ha még egy ilyen lesz miattatok, egyikőtök sem lesz olyan jó mint én. - fenyegettem meg mindkettőjüket, majd bokámat kicsit fájlalva, de felálltam.
- Tudod, hogy vissza adom. - fenyegetőzött Dorina.
- Tőled mindenki fél Dorina. Még jó, hogy téged nem bántalak. - forgattam szemeim mosolyogva. - Viszont őt - mutattam Stylesra - szívesen kinyírnám. - mondtam, mire Dorina megértően bólintott.
- Cica, ne fenyegess. - karolt át Styles, egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Én ezt nem tenném a helyedben. Kinga, vagy is Sziszi, nagyon tud verekedni. - mondta Dorina.
- Te húztál be a saját unoka testvérednek. - nevettem el magam.
- Komoly? - csodálkozott el Styles.
- Megbántotta Kingát. - vont vállat Dorina. - Senki nem bánthatja őt, csak is én. - kacsintott rám Dorina.
- Jajj te. - borzoltam össze haját, mosolyogva.
- Mint ha testvérek lennétek. - mosolygott Styles.
- Óóó hidd, el a testvéreim rosszabbak. - nevettem el magam. - Főleg Dani. Emlékszel, amikor nálunk a hátad mögé osont, és úgy tett két poharat a szemeid elé? - néztem Dorinára és az emléktől elnevettem magam.
- Aztán meg, az arcába nyomtam a sütit, mire ő ropival dobált. - nevetett Dorina.
- Gusztustalan, de vicces. - mosolygott Styles. Felé vettem egy halvány mosolyt, majd Dorinához fordultam.
- Megmondanád otthon mindenkinek, hogy sajnálom, és hogy szeretem őket? Meg hogy hiányoznak. - mosolyogtam keserűen.
- Persze. - bólintott Dorina, majd magához húzott és megölelt.
- Ha most nem engedsz el, elbőgöm magam. - szólaltam meg pár perc múlva, és kicsit eltoltam magamtól.
- Te hülye lány. - nevetett fel halkan Dorina.
- Kinga. Indulnunk kéne haza. - szólalt meg halkan Mike, aki már kitudja mióta állt Styles mellett, és nézett minket.
- Oké. - bólintottam.
- Sziasztok! - köszönt Styles.
- Szia! - köszöntünk el mi is és míg mi Dorinával az öltözőhöz mentünk ő addig a súly emelőkhöz.
Haza érve lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, majd Dorina elkezdte csinálni azt. Kivasalta, ami már csak azért tartott sokáig, mert elég göndör hajam van, de ezt egy kis haj kiegyenesítő spray segítségével megoldottuk.Felvettem a tegnap kiválasztott ruhát, de rájöttünk, hogy ez így nem jó ezért egy másikat vettünk elő. Mellem alatti részig fekete volt, onnantól lefelé krém színű. Kb. térdem fölött tíz-tízen öt centi hosszú volt. Ahol elvált a két szín ott egy fekete masni volt. Cipőnek pedig egy fekete gladiátor magassarkút vettem fel, fülbevaló pedig egy "toll" volt. A (már) egyenes hajamat Dorina úgy állította be, mintha ilyen fél frufrum lenne.
- Tökéletes. - nézett végig rajtam Dorina. Megnéztem magam a nagy tükrömben, és én is megvoltam elégedve magammal.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá. Ő válaszul csak óvatosan megölelt.
- Induljunk. - jött be Anna a szobába. John, Anna és én mentünk. Ők azért mert a főnökeim (vagy olyasmi). A két kisebbik Davis pedig otthon fognak nézni a tévében.

- És most köszönthetjük, a híres modell ügynököt, és zene producer férjét. Anna, és John Davis. Na, és persze elmaradhatatlan vendégünk Sziszi King, Anna új igen tehetséges modellje, és John új felfedezettje. - nézett a kamerába a szőke hajú nő, ezek után felvéve egy száz wattos mosolyt.
- Sziasztok! - köszönt nekünk, mikor beültünk a mellette lévő kanapéba. Köszöntünk mi is, majd jöhetett a "kérdez-felelek". Ez egy élvezet volt...
- Nos, Sziszi, honnan is származol? - kérdezte Lexi (mint kiderült ez a neve).
- Magyar országról. - mosolyogtam rá.
- Wáo, az aztán messze van. Mesélj John, hogyan találtál rá? - nézett Johnra, Lexi.
- A lányomat mentem megnézni, mert ő is fellépet. Mint tudod, ő ott él. Aztán ott volt Sziszi, és csodálatosan énekelt a színpadon. Régen hallottam ilyen hangot, mint az övé. - mondta John.
- Na, és hogy jött ide a modell szakma, Anna? - nézett most Annára, Lexi.
- Eric a ruha tervezőm, és én is úgy gondoltuk, hogy Sziszi jó modell lenne. Ő pedig szívesen bele egyezett. - mosolygott Anna.
- Sziszi. Mennyi igaz abból, hogy Niall Horan az One Direction egyik tagja, a fiúd? - tért át hozzám. - Tényleg jártok? - tette még hozzá.
- Nem, nem járunk. Csupán csak barátok vagyunk. - mosolyogtam rá.
- De randiztatok nem igaz? -
- Igen, ez igaz. - bólintottam.
- Mit gondolsz lesz valami köztetek? - kérdezte pofátlanul, nekem meg majd nem leesett az állam.
- Lexi, mi lenne, ha Sziszi bemutatná, az új dalát? - kérdezte rögtön John. Hát igen. Mindenki tudja, hogy biztosan nem kedvesen válaszoltam volna.
- Ez nagyszerű ötlet John. - mosolygott Lexi. Ezek után feltessékelt a kis színpadra, ami mellettünk volt, én pedig a mikrofon elé álltam. Elindult a még mindig csak gitáron szóló dal, amit nagy csodálkozásomra, dob, és még zongora is felváltott. De ez nem befolyásolt. Ugyan úgy énekeltem tovább.
- Most már értem, miért fedeztek fel téged ennyire Sziszi. - mondta Lexi, mikor abba hagytam, és visszaültem közéjük.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá, pedig legszívesebben felpofoztam volna. Nem szimpatikus ez a csaj.
- Nos, köszönjük, hogy itt voltatok, de lejárt a műsor idő. Sok sikert a továbbiakban Sziszi, mint karrier, mint pasi téren. - kacsintott rám Lexi.
- Menjünk mielőtt neki megyek. - suttogtam mosolyogva magam elé nézve Annának, amikor leálltak a felvétellel. Anna halkan felkuncogott reakciómon.
- Még színészetben is jó vagy. - mosolygott rám, miközben megindultunk a kocsi felé.
- Pofátlan egy nő ez, az fix. - mondtam miközben beültem a kocsiba.
- Szerintem is. - értettek egyet, mind a ketten. Megcsörrent a mobilom, amit rögtön fel is vettem.
- Mi az, hogy Niall Horannal randiztál? - oltott le a telefonban Drága iker tesóm.
- Hallom el olvastad a cikket, és megnézted a műsort. - nevettem halkan.
- Mind megnéztünk mind a kettőt. - szólt bele a telefonba Alina.
- Ó. - esett le végül. - Mind alatt kiket értesz? - kérdeztem vissza.
- Dani, Alina, én, és Kristóf is itt van. - mondta Kitti. Alsó ajkamba haraptam, amint meghallottam, hogy Ő is megnézte.
- Kicsim mondtam, hogy erről szökj le. - szólt hátra Anna. Valóban mondta már egy párszor Ericel együtt.
- Bocsi. - tátogtam le neki. - Öhm... Na, és milyen voltam? - kérdeztem zavaromba.
- Mint mindig most is jó. - mondta Kitti.
- Köszi. - mosolyodtam el. - Utálom azt a nőt. Akkora egy pofátlan ribanc. - fújtattam.
- Persze, hogy pofátlan, ha rákérdez a magánéletedre. - mondta kicsit gúnyosan Alina. Közben megérkeztünk haza.
- Oké. - mondtam elhúzva az "é" betűt. - Akar valaki Dorinával beszélni? Haza értünk, és jelenleg készenlétben van a letámadásra, arcából ítélve. Mikeal együtt, és... - mondtam miközben igyekeztünk be a nappaliba. - Styles? - döbbentem le, a kanapén ülő fiú láttán.
- Milyen Styles? - szólalt meg most először Kristóf, és Dani.
- Harry Gyökér Styles. - mondtam még mindig ugyan ott állva.
- Szia Cica! - köszönt Styles széles mosollyal az arcán, és közelebb hajolt, hogy adjon két puszit. Így nyilván a telefonban lévők is hallották, amint köszönt.
- Tudod kit Cicázz barom. - toltam el magamtól.
- Úgy is megfoglak kapni. - mondta szemeimbe nézve.
- Aha, csak szeretnéd. - forgattam szemeim. -  De minek vagy itt? - kérdeztem flegmán.
- Miattad. - mosolygott még mindig.
- Aha. Nem érdekel. A szobámban leszek. - intettem kikerülve Stylest, és felmentem a szobámba.
- Bocsi, itt vagyok. - mondtam a telefonba.
- Aha, azt halljuk. - mondta Kitti. - Mióta vagy te ilyen nagyba az One Directionnel? - folytatta.
- Amióta Louis barátnője Eleanor leöntött kávéval véletlen, plusz egy cégnél vagyunk modellek, meg ez a barom rám mozdult, aztán a partin is találkoztunk, Niallel a randi, Styles barommal egy beszélgetés, amin szintén csak azt bizonyította mekkora egy bunkó. - hadartam miközben elkezdtem átöltözni.
- Na, meg a másik. Mióta vagy te modell? - kérdezte megint csak Kitti.
- Hát, Eric szerint jó modell lennék meg Anna szerint is, meg még Styles is azt mondta. Aztán végül bele egyeztem. - vontam vállat.
- Hát ezt jó tudni. - motyogta Kitti. - És minden 1D-s fiúval találkoztál már? - kérdezte izgatottan.
- Nem. - nevettem el magam. - Csak Niallel, Louissal, és Stylesal. Zaynel, és Liamel még nem. De az tuti már, hogy egy dalt fogok énekelni az One Directionnal, és a Tavaszi kollekciót is én kapom meg a fotózáson. - mosolyodtam el, amikor ezek eszembe jutottak.
- Na, és milyen híresnek lenni? - kérdezte hülyülve Dani.
- Őszintén? Fárasztó. Már most írnak minden hülyeséget rólam az újságban, Mike minden nap elvisz abba az átkozott edző terembe ami még oké is lenne ha Styles nem nyomulna. Aztán meg ott van az, hogy a fotózáson öt kiló sminket raknak rám, plusz Eleanor és én rajtam kívül a többi modell kis rinya gépek, és álnok kígyók. Ami a legzavaróbb, Styles folytonos próbálkozása, ráadásul ma majd nem kitörtem a bokám miatta. - mondtam miközben kiültem az erkélyre.
- Oké. Először is ki az a Mike? - mondta Dani.
- Mike, Dorina testvére, aki kicsit olyan mint Lisa, csak éppen fiúba. Bocs hozzá szoktam, hogy itt mindenki Lisának hívja Dorinát. - hadartam el.
- És Styles alatt Harry Stylesre gondolsz? - kérdezte még Dani.
- Ki másra? Csak neki van akkora egója, ami már szinte fáj. - mondtam, közben leültem egy fotelba.
- És mikor énekelsz a srácokkal? - kérdezte Alina.
- Nem tudom. Majd John elintézi, addig is a fotózásokra fogok járni. Ja, és nem sokára benne leszek a Cosmopolitan-ba. - meséltem el mosolyogva. Kezdett lehűlni a levegő, ezért inkább vissza mentem a szobába, ahol ledőltem az ágyba.
- Egyébként... Harry tényleg olyan helyes élőben is? - kérdezte Kitti, mire én felnevettem.
- Drágám te hol voltál az elmúlt tíz percben? Ez egy öntelt barom, aki nem tudja hol a határ, és rám mozdult. Ennyi bőven elég róla. - nevettem fel kínosan. Ekkor valaki bejött a szobámba. Nem néztem fel csak hallottam.
- Kopogni luxus? - kérdeztem ösztönösen, miközben felültem. - Niall. Szia! - ugrottam a nyakába.
- Azért ne fojts meg. - nevetett halkan.
- Bocsi. - engedtem el rögtön. - Örülök, hogy eljöttél. - mosolyogtam rá, majd eszembe jutottak a többiek.
- Öhm... Skacok majd beszélünk később. Most... nem éppen alkalmas. - mondtam.
- Persze, hisz ott van Niall. - mondta Alina, kicsit felnevetve.
- Nem tehetek róla, hogy érzi mikor kell jönnie. - nevettem én is egy kicsit. -De megyek. Majd hívlak titeket ha lesz időm. Puszi. - köszöntem el és már le is raktam.
- Na milyen volt elsőnek benne lenni a tévében? - kérdezte mosolyogva.
- Nagyon jó. - mosolyogtam rá. - Viszont az a csaj elég pofátlan volt. - húztam el a szám.
- Igen, azt láttam. - mondta ő is elkomorodva.
- Kinga. - nyitott be a szobámba Dorina. - A nap többi részét velem töltöd. - mosolygott rám, és megragadva a karom kihúzott a szobából.
Végül is nagyon jó volt Dorinával. Néha beszólogattunk egymásnak, de egyébként végig nevettünk, és beszélgettünk. Elmentünk a McDonal's-ba és ott voltunk sokáig. Nyolcra estünk haza. Szó szerint. Ugyan is én megbotlottam, elestem Dorina pedig rám. Mindez a bejárati ajtóban. Nem csodálom, hogy mindenki hülyének nézett minket, az otthon lévőek között.
Azt hiszem éjfél volt, mikor elmentünk aludni Dorinával. Ami már csak azért nem volt jó döntés, mert hat óra múlva kelnünk kellett. De ezt Mike megoldotta. Egy pohár hideg vízzel.

52.Fejezet - Miben szeretnél karriert csinálni?

Sziasztok Drágák! Mára már minden napos lett, hogy kirakok egy részt. :) De ennek csak örülni tudok. :) Hát... Nem ez a rész a szívem csücske, de hát ez van. Elárulok egy titkot. :) Ebben a részben megjelenik számos One Direction tag, vagy éppen az 1D hozzá tartozója. :) Remélem így nem lett olyan gagyi, mert én annak érzem.. :/ Azért remélem az 1D rajonggóknak eleget tettem. :D Hozzátenném, nem azért raktam be őket, mert annyira "imádom" a srácokat. Csupán, csak így gondoltam ezt most jónak. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. :) ;) Egy nap megírok egy részt, szóval, holnap estére lehet kint lesz megint a kövi rész :*
Puszii! :* <3

-Zene-

52.Fejezet - Miben szeretnél karriert csinálni?

- Na, jó nekem le kell ülnöm. - mondtam nevetve, ahogy beestünk az ajtón, mikor haza értünk.
- Most mé'r? - kérdezte ő is nevetve, majd a hasunkat fogva már a sok nevetéstől, mentünk a nappaliba. Leültünk, majd vagy öt percig nevettünk.
- Verseny az emeletig? - nézett hirtelen rám. Annyira csodálkoztam, hogy nem is vettem észre, hogy elindult fel. Amint észbe kaptam rohantam is utána. Szedtem a lábam, de a lépcső tetejére érve ő győzött.
- Hah, nyertem. Mi a zálogom? - nézett rám nevetve.
- Mit szeretnél? - kérdeztem lihegve az oldalam fogva. Nem vagyok valami jó kondiban. Mike kihívóan elmosolyodott, majd derekamat megragadva húzott magához. Csodálkozva, és kifulladva néztem szemeibe.
- Mondjuk ezt. - mondta és ajkai rátapadtak az enyéimre. Mellkasánál fogva toltam el magamtól kicsit.
- Ne haragudj. Nem gondolkodtam. - engedett el rögtön, és tarkóját dörzsölte.
- Semmi baj. - mondtam egyik lábamról a másikra állva zavaromba. Mind a ketten zavartan álltunk egymás előtt. Az egész szituáció zavaró volt már, nemhogy még egymás előtt is álltunk.
- Na, jó engem ez zavar. - sóhajtottam fel, felnézve rá. Értetlenül nézett szemeimbe. - Nem tehetnénk úgy, mint ha ez az elmúlt két perc nem történt volna meg? - haraptam bele alsó ajkamba.
- Az jó lenne. - mosolyodott el halványan. Örömömben felsóhajtottam, és én is elmosolyodtam.
- Szóval mi a zálogom? - nézett rám kihívóan megint.
- Hm, nem is tudom. Mondjuk a társaságom. - nevettem halkan.
- Nem elég jó ajánlat. - rázta a fejét tettetett szomorúsággal. - Mi lenne, ha a nem kézzel fogható dolgot kérnék, hanem rendelnénk pizzát, és filmet néznénk? - kérdezte, amire én rögtön rá bólintottam.

Csörög a mobilom. Az új szobámba alszom, hajnali háromnegyed öt van, és engem ilyenkor hívnak. Kitapogattam a sötétben, hogy hol a telefonom, és fejemet még mindig a párnán hagyva, lehunyt szemekkel vettem fel.
- Haló? - szóltam bele kómásan.
- Miért vagy te ilyen jóba Ákossal? - kérdezte rögtön... Dorina. Hát persze, ki más.
- Hogy kivel? - kérdeztem kómásan. Két lehetőség van. Vagy az, hogy tippem nincs kiről beszél, vagy az, hogy a korai órákban még nem fog az agyam.
- Ajj, hát Mikeal. - mondta és hallottam amint dobbant egyet. - Ákos a második neve. - mondta el.
- Hogy nektek miért jó egymást a második neveteken szólítani... - motyogtam álmosan, miközben felemeltem a fejem, és álmosan bele túrtam arcomba lógó hajamba.
- Basszus Dorina, hajnali öt óra van. Muszáj ilyeneket kérdezned, ilyenkor? - nyűgösködtem.
- Tényleg. El is felejtettem az idő eltolódást. - mondta - Sajnálom. - mondta már nyugodtabban.
- Semmi gond. Most már mindegy, fent vagyok. De honnan veszed, hogy jóba vagyunk? - keltem ki az ágyból. Vagy is csak felültem rajta.
- Láttam Facebookon a képet amit kitettél. - mesélte el. Ja, tényleg el is felejtettem. Este amikor filmet néztünk, kitettem az a képet amit még aznap délután csináltunk, azt amikor behajol a képbe. Azzal a felirattal hozzá, hogy; New City, New Life, New Friend. És megjelöltem benne Mikeot.
- Ja, hogy az. - esett le végül. - Megmutatta a várost nagyjából, közben csináltunk mindenféle képeket, egy büfés csajt majd nem megfojtottunk annyira röhögött Mike hülyeségén, aztán vissza jöttünk a lakásba, filmet néztünk, pizzáztunk, majd olyan hajnali egy környékén bevágódtunk aludni. - hadartam közben felálltam, és kimentem az erkélyre. A hűvös levegő frissen csapott meg, és láttam amint elkezd felkelni a nap.
- És nekem csak most esett le, hogy összesen négy órát aludtam. Pedig ma énekelnem kell John-nak. - szontyolodtam el. Nyújtózkodtam egyet, és rájöttem, hogy azért egy rövid nadrágban és toppban hideg van.
- Bocsi. De visszatérve Ákosra. Miért bírjátok egymást ennyire? - kérdezte gyanúsan.
- Ti, miért nem bírjátok egymást? Hisz egyrészt jó fej, másrészt pedig testvérek vagytok. - mondtam értetlenül nézve magam elé.
- Mindegy. Inkább hagylak aludni. - mondta, miközben én leültem a törökülésbe a teraszon lévő fonott székre, amin puha fehér párna volt.
- Most már fent vagyok, és a teraszon ülök, szóval mesélj. - dőltem hátra.
- A teraszon ülsz? - mondta, megrökönyödötten.
- Itt nincs mínusz fok. És most kel fel a nap. - mosolyodtam el a látványon.
- Várj adom Kittit. - mondta, én pedig a szám szélét kezdtem rágni.
- Oké. - mondtam halkan.
- Szia. - szólt bele rekedt hangon Kitti.
- Szia. - köszöntem szinte suttogva.
- Milyen New York? - kérdezte egy kis éllel a hangjában.
- Sajnálom, hogy nem köszöntem el. - mondtam lesütött szemekkel.
- Nem kell sajnálnod. De egyet ígérj meg. - mondta elkomolyodva.
- Mit? - rágtam alsó ajkam.
- Hogy egyszer elmehetek hozzád. - mondta, és hangján hallatszott, hogy mosolyog. Megkönnyebbülten nevettem el magam.
- Persze. - néztem magam elé, mosolyogva.
Még órákig beszéltünk a lányokkal. Jó volt, hogy ekkora távolság miatt sem szakadt meg a kapcsolatom Dorinával, és Kitti sem haragszik rám.
- De, figyelj. - mondta Kitti egyszer csak.
- Mond. - mosolyogtam, és már a sokkal magasabban lévő naptól takartam a szemem. Nem volt olyan meleg, ezért is nemrég kihoztam egy pokrócot, és betakaróztam.
- Mi az, hogy KittiCat? - kérdezte a végén elnevetve magát. Ennek hatására én is megint nevettem
- Vagy is magyarul KittiMacska. - mondta Dorina, én pedig tovább nevettem.
- Na, jó, ezt Kitti te tudod miért írtam. - fojtottam el a nevetésem.
- Hát persze. - nevetett ő is. - Majd elmesélem. - mondta halkabban Kitti Dorinának. Mosolyogva néztem a napot, miközben kezemben a kihangosított telefont tartottam.
- Kinga. - szólt egyszer csak Anna az ajtóból. Oda néztem és intettem neki.
- Ez anyám volt? - szólalt meg Dorina.
- Igen. - mosolyogtam Annára.
- Jó reggelt Lisa. - mondta Anna, közelebb jőve hozzám, és rám villantott egy kedves mosolyt.
- Mióta vagy te Lisa? - kérdezte Kitti Dorinát.
- Amióta megszülettem. - mondta Dorina, és el tudom képzelni, hogy most megforgatta a szemeit.
- Miért nem jöttél haza, kislányom? - kérdezte Anna.
- Ezt, majd később megbeszéljük. - sziszegte Dorina idegesen.
- Oké. - mondta Anna. - Csak szólni akartam, hogy Mike keresett az előbb. Nem akart ő bejönni, nehogy felébresszen. - mondta kicsit halkabban, ezt nekem címezve.
- Mindjárt megyek. - mondtam neki, mire Anna kedvesen megsimította a karom, és elment.
- Milyen Mike? - kérdezte rögtön Kitti.
- Dorina testvére, Mike. - mondtam megint elmosolyodva. Ezek szerint Dorina nem mesélt róla, még.
- Hé Kinguci. - kiáltotta Mike, mellém huppanva a másik székre.
- Köszönöm, hogy megsüketítettél, és neked is jó reggelt. - néztem rá, "elismerően" bólintva.
- Kivel trécselsz? Csak nem a hős szerelmes Nándiddal? - kérdezte mosolyogva.
- Mint ha kértelek volna, hogy ne említsd ami akkor történt. - mondta szúrós pillantással megajándékozva. Ugyan is én tegnap elmeséltem neki, azt amikor elköszöntünk egymástól Nándival.
- Mint ha én is kértelek volna, hogy felejtsük el amit csináltam tegnap, de este csak szóba hoztad. - mondta és ő nem dühösen, csak szomorúan nézett rám. De igaza volt, mert este tényleg szóba hoztam a történteket.
- Mi az, hogy te kérted? Én mondtam, hogy tegyünk úgy, mintha meg se történt volna, mert baromi kellemetlen helyzet volt az egész. - mondtam dühösen.
- Nem tehetek róla. - mondta kicsit dühösen már ő is.
- Nem tehetsz róla? - röhögtem fel kínosan. - Az ember nem csókol meg valakit, csak úgy véletlen. - nyomtam meg az utolsó szót. - Ráadásul, akit alig ismersz. - mondtam már a fejemet fogva. Már nyitotta a száját, de helyette a még mindig vonalban lévő Dorina szólalt meg.
- Zavar valakit, hogy még itt vagyunk? - szólalt meg.
- Basszus. - haraptam alsó ajkamba.
- Gratulálok ezt megcsináltad. - mondta Mike gúnyosan mosolyogva rám.
- Én? Édes, Drága Mike. Te kezdted az egészet! - böktem mellkason.
- Még mindig itt vagyunk. - mondta Dorina sóhajtva.
- Akkor miért nem teszed le? - kérdezte flegmán Mike, de szemét lenem vette rólam.
- Mert kíváncsi vagyok, hogy mit szerencsétlenkedtek. - mondta Dorina gúnyosan.
- Pff. - pufogott Mike, majd vett egy mély levegőt. - Ne haragudj, hogy szóba hoztam. Nem kellett volna. - nézett rám őszinte sajnálattal, szemeiben.
- Bocsi, hogy én is... Szóval ez az egész. - mondtam szemeibe nézve. Mike halványan elmosolyodott, és magához ölelt.
- Ha most smároltok, leteszem. - mondta Dorina, mire én felnevettem.
- Persze Lisa. Már le is feküdtünk. Gratulálok, hogy ennyit nézel ki belőlünk. - mondta Mike miután elengedett, és elismerően bólintott.
- Na, inkább én teszem le, mielőtt elkezdenétek veszekedni. - szóltam közben. - Majd még hívlak titeket. És Dorina ha lehet máskor ne hajnali ötkor hívj. - mosolyodtam el a végén.
- Oké. - nevetett fel Dorina, majd megszakadt a vonal.
- Mi a terv mára? - kérdeztem mosolyogva.
- Először is kajálunk, mert éhen veszek. Anyu pedig palacsintát csinált. - mondta mosolyogva Mike.
- Oké, de elsőnek, hadd öltözzek fel. - nevettem el magam.
- Siess. - mondta majd ő maga is kisietett a szobából. Mosolyogva mentem vissza. Rendbe raktam magam, ami annyit takar, hogy egy szürke leggings-t vettem fel, fölé pedig egy itthoni Mickey egeres pulcsit, ami fekete és Pink színű volt. Hajamat egy laza kontyba kötöttem.
- Na, végre. - sóhajtott fel Mike, ahogy kiléptem az ajtón.
- Hé, alig tíz perc volt csak. - néztem rá bosszúsan, de aztán mosolyogva kiöltöttem rá a nyelvem.
- Na menjünk már, mert kajás vagyok. - indult meg a lépcsőn.
- Vigyázz nehogy rád ugorjak. - mondtam, és közben már rá ugrottam a hátára.
- Te jó élet. Te közveszélyes vagy. - nevette el magát, amikor visszarendezte egyensúlyát, és térd hajlatomhoz nyúlt, hogy ott fogjon nehogy lecsússzak.
A konyháig így mentünk, és hát nem csodálom, hogy mindkét szülő furcsán nézett minket.
- Közveszélyes. - mutatott rám Mike, szüleire nézve.
- Nem is igaz. - forgattam szemeim, mosolyogva. Anna, és John csak elmosolyodtak rajtunk, majd Anna adta is az íncsiklandozó reggelit. Én egy nutellás, és egy pudingos palacsintát ettem.
- Na, most eljössz velem, az edző terembe, ahova én is járok. Ledolgozzuk ezt a palacsintát, meg a tegnapiakat. - mondta Mike.
- Nem az erősségem a sport. - húztam el a szám.
- Akkor majd az lesz. - mosolygott Mike. - Keress valami edző ruhát, tedd egy táskádba, és miután átöltöztél mehetünk is. - vázolta a tervet, én pedig bólintottam, és megindultam a szobám felé. Átöltöztem egy fekete csőfarmerba, és egy szürke V nyakú pólóba, Converse cipővel, és hajamat szorosan gumiztam össze. Az Adidas táskámba raktam egy fekete sport cipőt, egy ugyanolyan színű testhezálló nadrág, és egy szintén testhez álló, mell alatti részig érő rózsaszín topp, amit még régen vettem direkt az ilyen (ritka) alkalmakra.
- Ne már. Valami dögösebb ruhát vegyél fel. - húzta el a száját Mike, amikor kiléptem a szobámból. Megragadta a karom, és visszahúzott a szobába.
- Na, ez már dögösebb összeállítás. - vett ki a szekrényből egy csőfarmert, egy sötétkék ujjatlan felsőt, amit pluszba még hálós anyag borított. Hozzá még egy farmer dzseki, és egy igen dögös fekete magassarkú.
- Ezt vedd fel. - adta a kezembe a ruhákat, plusz a cipőt. Szememet forgatva mentem a fürdőbe, és ott átvettem. Igaza volt ez sokkal jobb volt.
- Na milyen? - álltam meg az ajtóban, annak neki támaszkodva amolyan "szexis" beállással.
- Sokkal jobb. - mosolyodott el Mike. - Na induljunk. - mondta, megragadva a karom.
- Hallod ha kitöröm a bokám a te hibád lesz. - mondtam, amikor már a lépcsőn is húzott.
- Nem lesz bajod. - mondta, és továbbra is fogta a karom. Kint a garázshoz mentünk, ott pedig a három(!) autó közül egy fekete, nagyobb kocsihoz mentünk. Fogalmam sincs milyen fajta, nem értek a kocsikhoz.
- Neked van jogsid? - csodálkoztam el, amikor már beültünk.
- Ja. - vigyorgott, miközben beindította a kocsit. Tíz perc néma út volt, mire oda értünk.
- Kérünk neked is bérletet, utána meg átöltözhetsz. - mondta miközben igyekeztünk be az épületbe. Jobban szemügyre véve, ez egy elég drága hely.
- Mike, ez nem túl drága? - sandítottam a fiúra.
- Nem. - vont vállat. - Illetve de. - röhögte el magát. - De jobb mint ha valami béna helyre mennénk. - vont vállat. - Ide olyanok járnak, akik vagy pénzesek, vagy híresek. És én pénzes vagyok, te pedig híres leszel. - mosolygott rám.
- Hát te hülye vagy. - nevettem el magam. Mike kért nekem is bérletet, és kifizetett egy igen csak borsós árat, majd elküldött öltözni, azzal a címszóval, hogy; "Remélem dögös a sport ruhád". Hát szerintem az. Az öltözőben átöltöztem, és szerencsére nem volt bent senki sem. Mikor vissza mentem Mike végig mért (nagyon is) utána pedig elmentünk a futó padokhoz. Összesen húsz percet kellene lefutni.
- Elmegyek a súlyemelőkhöz. Ha lehet addig ne vessz el. - mondta és már ott is hagyott. Nem foglalkozva vele, futottam tovább. Kivételesen jól esett a sport. Főleg, hogy rájöttem imádok futni. Már majdnem lefutottam a húsz percet, amikor valaki fellépet mellém a másik futópadra, ahol Mike volt nemrégiben.
- Nem tudtam, hogy modellek is járnak ide. - mondta rekedtes hangon az idegen. Unottan néztem oldalra, és szembe találtam magam Harry Stylesal. Nem, nem ájultam el, vagy estem sokkba. Kitti, és Szeli sikítva a nyakába ugranának, de engem nem izgat túlzottan.
- Nem vagyok modell. - mondtam unottan, és nem néztem rá, csak magam elé, figyelve a megfelelő légzésre. Egyébként, kicsit fura volt angolul válaszolni, de majd csak hozzá szokom.
- Pedig lehetnél az. - mondta kaján vigyorral az arcán. Nem reagáltam rá, pedig tudom, hogy azt várta.
- Harry Styles vagyok. És te ki vagy gyönyörűm? - kérdezte pár pillanat múlva, mézes-mázas hangon.
- Tudom ki vagy, és nem vagyok a gyönyörűd. - mondtam rá sem nézve.
- Kinga, hoztam vizet. - állt meg mellettem Mike, majd észre vette, hogy nem vagyok egyedül.
- Mike. Haver. Hát te itt? - lepődött meg Styles, majd leszállt a futópadról, és kezet fogott Mikeal. Leszálltam én is mert lefutottam a húsz percet.
- Köszi. - vettem el Miketól a felém tartott ásvány vizet.
- Ki a barátnőd? - kérdezte Styles, Mikeot.
- Nem a barátnőm. - vont vállat Mike. - Harry ő Kinga, Kinga ő Harry. - mutatott be minket.
- Nem véletlen nem mutatkoztam be neki. - mondtam magyarul, jelezve, hogy csak Mikenak szóltam, miközben gúnyosan nevettem fel halkan.
- Jó arc, ne izélj már. - borzolta össze a hajam Mike. És persze, hogy angolul mondta. Idegesen rendeztem össze a hajam.
- Kösz. - motyogtam, és inkább én is átváltottam angolra.
- Na, és mi járatban erre egy ilyen szépségnek? - lépett mellém Styles egy vigyorral az arcán.
- Ez egy edző terem gyökér. Mit gondolsz miért vagyok itt? - néztem rá lesajnálóan. És külön dícséret az angol tudásomra...
- Moderáld magad. - szólt rám Mike.
- Nem fogok bájologni. - néztem Mikera.
- Nem is kell. Csak moderáld magad. - vont vállat, és bele ivott a saját vizébe.
- Pfuu, rendben. - forgattam szemeim.
- Testvérek vagytok? - mutatott Styles először rám, majd Mikera.
- Nem. - válaszoltuk egyszerre Mikeal.
- Na, és miben foglalkozik a gyönyörűség? - kérdezte Styles, először Mikera nézve majd rám.
- Apám új felfedezettje. - mondta Mike.
- Szóval énekel. - bólogatott Styles.
- És táncolok. - tettem hozzá, már nyugodtabb hangon.
- Mutathatnál valamit. - nézett rám mosolyogva Styles. De, nem szimpatikus ez a gyerek...!
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Na, légyszi. - tett felém egy lépést Styles, és én ugyan így tettem csak éppen hátra.
- Nem. - mondtam határozottan.
- A kedvemért sem? - jött még közelebb, de nem tudtam hátrébb menni, mert mögöttem a futópad volt.
- Azért meg végképp nem. - röhögtem fel gúnyosan.
- Akkor majd máskor. - mosolyodott el Styles.
- Vagy nem. - mondtam félvállról.
- Pedig lehet énekelhetnél a One Direction-nel ha kedvesebb lennél. - mosolygott gúnyosan. Styles háta mögött Mike kalimpált, hogy magyarul legyek kedvesebb.
- Nem tudsz megvesztegetni. - mondta most én közelebb lépve. Styles meglepődött határozottságomon.
- Mike. Megtennéd, hogy haza viszel? Énekelnem kell még apádnak, és Dorina is idegbajt kap ha nem hívom vissza. - kerültem ki Stylest.
- Persze. De holnap több ideig itt leszünk. Ha táncolsz is majd, akkor jó kondiban kell lenned. - mondta Mike, mire én bólintottam. Visszamentem az öltözőbe, és átöltöztem. Épp a telefonomat nyomkodtam, mikor neki ütköztem valaminek. Pontosabban valakinek. Felnéztem arcába, és miután felismertem tettem egy lépést hátrébb.
- Később ráérsz? - nézett rám mosolyogva.
- Nem. -vágtam rá rögtön.
- Holnap? -
- Nem. -
- Holnapután? -
- Nem. - fontam össze karomat. - Nem érek rá, neked soha. - mondtam egyre jobban dühbe jőve.
- Azt majd meglátjuk. - mosolygott sokat tudóan. - Mellesleg... Dögös vagy. - mondta, végig mérve, majd elment.
- Barom. - sziszegtem idegesen.
- Mehetünk? - jött mellém Mike. Rámosolyogtam, és bólintottam.

- Rendben, ez a dal tökéletes lesz, hogy elénekeld. - bólogatott elismerően John, miután délután meghallgatta az éneklésem. - Ügyesen megírtad. - mosolygott rám.
- Köszönöm! - viszonoztam mosolyát.
- És ha lenne művészneve? - kérdezte Mike, aki végig hallgatta az éneklésem.
- Minek? -
- Mint például? - Johnnal egyszerre kérdeztünk, csak éppen mást.
- Sziszi King. Benne van a Szegiti, és a Kinga is. - vont vállat Mike.
- Ha Kinga is benne van, akkor szerintem jó ötlet. - nézett rám a végén John.
- Felőlem. - vontam vállat.
- Este partyra megyünk. - jött be a kezében telefonjával Anna.
- Hova? - kérdezte Mike.
- Amolyan hírességek partyja. - mosolygott Anna.
- Sziszinek kell rá ruha. - mondta Mike.
- Sziszi? - nézett értetlenül fiára, Anna.
- Átkereszteltek Sziszi King-nek. - mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott és bólintott.
- Akkor bejön velem a céghez, és ott majd Eric keres neki egy szép ruhát. - mondta, és már kézen is ragadott, majd elkezdett kivezetni. Már csak akkor eszméltem fel, amikor a kocsiban ültünk.
- Hova megyünk, pontosan? - néztem rá kíváncsian.
- A cégemhez. Tudod, én modelügynök vagyok. - mosolygott rám, én pedig próbáltam nem leesett állal bólintani.
- Meg is érkeztünk. - szólalt meg úgy negyed óra múlva. Egy nagy épület parkolójában álltunk meg, ahol még több hiper-szuper kocsik sorakoztak.
Annával kiszálltunk a kocsiból, és bementünk az épületbe. Egy csomó model rohangált ide oda, fotózások, a lányok vihogásai, és páran még oda is jöttek Annához, köszönteni őt.
- Gyere. Eric a divattervezőm biztosan itt lesz. - intett fejével, hogy kövessem.
- Anna Édes. Hát te itt? - mondta egy férfi amikor beléptünk az ajtón. Elég magas, szálkás testű, szőke hajú szinte már fehér, orrhegyén pedig a szemüvege csücsült. Spenót zöld nadrágot viselt, Piros inggel, és egy mintás zakó, plusz két mintás sál lógott nyakán.
- Eric. - mosolyodott el Anna, miután adtak egymásnak két puszit. - A segítségedet szeretném kérni. - tette hozzá, és maga mellé húzott.
- Ő ki? Csak nem egy újabb modelünk? - csillantak meg Eric szemei.
- Nem. Ő a férjem új felfedezettje. - mosolygott Anna.
- Kár. Pedig a model szakmában is sikeres lenne. - mért végig Eric.
- Én is így látom. - nézett most már Anna is. - Szóval. - tért vissza Erichez. - Az esti Partyra kéne neki egy ruha. - mondta Anna.
- Milyenre gondoltál Édes? - kérdezte Eric, mosolyra húzva ajkait.
- Valami elegáns, de még is dögös. Legyen meg az, hogy ne felejtsék el ha meglátják, de ne legyen az a kihívó. - vázolta Anna az elképzelését.
- Óóó akkor már tudom is melyik kell neki. - mosolyodott el még jobban Eric. - Kövess Aranyom. - intett nekem, én pedig utána mentem. Eric körül nézett a védőfóliával védett ruhák között, majd kihúzott egyet.
- Ez a te méreted lesz. - mosolygott rám, majd betessékelt az öltöző részbe.
A ruha valóban az én méretem volt, és gyönyörű is. Fekete volt, tért fölött úgy tízen öt centivel feljebb ért. Derekamnál gyöngyös dísz volt, és két mellem közötti részen is. Alja tüll anyagú volt. Egy krémszínű tízen-valahány centi magassarkút kaptam. Mikor kimentem benne, (csodálom, hogy tökéletesen tudtam menni benne) jobb kezem csípőmön volt, és mikor eléjük értem megpördültem.
- Csodálatos. - mondta Eric bal kezével állát dörzsölve. Mosolyogva figyeltem őket. - Már mint, hogy úgy jöttél ki mint egy haladó modell. A kezdők ilyen cipőkben összevissza esedeznek, de te mint egy haladó modell. - ámuldozott Eric. - Édesem, biztosan nem szeretnél modell lenni? - nézett rám biztatóan.
- Az elfogadható válasz, hogy még átgondolom? - rágtam alsó ajkamat.
- Persze. - mosolygott rám. - De erről szokj le. Nem illik. - mondta ajkam rágcsálására utalva. Gyorsan észbe kaptam, és elmosolyodtam.
- Na, de milyen a ruha? - kérdezte Anna.
- Eszméletlenül fantasztikus. - mosolyogtam, végig simítva rajta.
- Akkor ez megfelel estére. - bólintott Anna.
- Tökéletes. - mondtam halkan, és folyamatosan csak vigyorogtam.
Annának még elkellet intézni pár dolgot bent a cégnél, ezért miután beraktuk a kocsiba a ruhát, ő az irodájába sietett, nekem pedig azt mondta, hogy nyugodtan nézzek körül. A büfénél hagyott, ami a harmadik emeleten volt, így kértem ott egy kávét. Az asztaloknál beképzelt modellek üldögéltek. Voltak vegyesen fiúk, és lányok is. Volt egy szabad asztal ezért leültem oda, amíg megittam a kávét. Elkezdtem sétálgatni az épületben, és sikerült néhány fotózást is elcsípnem amiket megnéztem. Persze, azért nem hagyott figyelmen kívül, hogy a lányok nem néztek valami jó szemmel, a fiúk pedig túlságosan is megnéztek. Éppen egy fotózásról mentem, amikor egy lány nekem jött és rám öntötte véletlen a kávéját.
- Jesszusom, ne haragudj, nem figyeltem! - szabadkozott a lány. - Az öltözőmben van egy felső, azt oda tudom adni. - mondta, és láttam arcán, hogy fél a reakciómtól.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá. - Viszont azt a felsőt elfogadnám. - mondtam, mire ő megkönnyebbülten felkuncogott
- Egyébként Eleanor vagyok. - mondta miközben megindultunk. Itt jön az kérdőbe, hogy én most mit mondjak? Azt, hogy Kinga, vagy Sziszi?
- Igazából nem tudom mit kéne mondanom, ugyan is, azért jöttem New Yorkba, hogy kiadják egy zeném, és még csak ma lett eldöntve, hogy lesz, valami művésznevem. Szóval nekem ez az egész idegen. - mosolyogtam rá kínosan. - De egyébként Kinga vagyok. Vagy Sziszi. Amelyik jobb. - vontam vállat. Eleanor aranyosan felnevetett.
- Melyik a művész neved? - kérdezte miközben elővett a zsebéből egy kulcsot, és azzal kinyitotta az öltözője ajtaját.
- A Sziszi. - mondtam, mire ő bólintott.
- Azt könnyebb kiejtenem, ha nem gond nekem Sziszi leszel. - mosolygott rám, mire én szintén mosolyogva bólintottam.
- Honnan jöttél? - kérdezte, miközben az egyik szekrényben kutakodott.
- Magyarországról. - mondtam, mire ő ledöbbenve nézett fel rám.
- Az elég messze van. - nézett rám csodálkozva, én pedig csak bólintottam. - És miben is szeretnél karriert csinálni? - kérdezte miközben a kezembe adott egy fehér toppot, és egy farmer dzsekit.
- Éneklés, táncolás, de Eric most mondta, hogy modell is lehetnék. Szóval lehet, mind három már ha az lehetséges. - mondtam miközben bementem az öltözőbe, amit Eleanor mutatott.
- Persze, hogy lehetséges. - mondta, miközben én öltöztem. A ruha pont jó volt rám.
- A modellkedésben még nem vagyok biztos. - mondtam miközben kimentem a kis öltözőből.
- Pedig jó lennél. - mért végig Eleanor. Most, hogy jobban megnéztem ismerősnek tűnt. Barna göndör haja, és ugyan olyan színű szeme, és ismerős arca volt. Majd leesett.
- Te nem Louis Tomlinson barátnője vagy? - csodálkoztam el.
- De. - mosolyodott el halványan. - De ugye, most nem támadsz le? - kérdezte félve.
- Mivel? - kérdeztem csodálkozva miközben mellé ültem a bőr kanapéra.
- Hát, hogy szakítanunk kellene, vagy hogy találkozhass a srácokkal. - mondta félve.
- Dehogy. - ráztam a fejem mosolyogva. - Nem ismerlek titeket ezért nem ítélkezem, hogy szakítsatok vagy sem, meg ez amúgy is a ti dolgotok. - vontam vállat. - A fiúkért pedig nem rajongok annyira, hogy ne hagyjak ki egy találkozót velük. - mosolyogtam rá.
- Köszönöm! - sóhajtott fel megkönnyebbülve. - De... hogy érted, hogy nem rajongsz annyira a srácokért? -
- Hidegen hagy a zenéjük. - vontam vállat.
- Te vagy az első akitől ezt hallom. És őszintén szólva jó érzés ezt hallani. Legalább biztosan tudom, hogy nem azért vagy kedves velem, mert rosszat akarsz, vagy találkozni velük. - nevetett fel kínosan. Én is halkan felnevettem, majd ajtó nyílásra lettünk figyelmes. Anna volt az.
- Sziszi mennünk kéne. - mosolygott rám kedvesen.
- Oké. - mondtam, majd adtam két puszit Eleanornak. - Remélem még találkozunk. - mosolyogtam rá.
- Én is! - mondta kedvesen mosolyogva. - Szia Anna! - intette oda Annának.
- Szia El! - mondta Anna majd becsukta utánam az ajtót.
Annának elmeséltem az Eleanorral való találkozásom, miközben megindultunk haza. Most az egész utat végig beszéltük.
Anna az estére megcsinálta gyönyörűre a füstös sminkem, és most is elcsodálkoztam, hogy én milyen amatőren csináltam az övéhez, és Kittiéhez képest. Még volt fél órám. Kész volt a hajam, sminkem, és a ruhám is rajtam volt. Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Szia Kinga! - köszönt kedvesen a már régen hallott hang. Ösztönösen elmosolyodtam rajta.
- Szia Nándi! -

51.Fejezet - Irány a Central Park

Sziasztok Drágák! :) Meg van az új rész. Bevallom nem tudom, hogy ez után, hogy legyen. Ezt a részt se terveztem meg, csak úgy jött, miközben a hatalmas bögrémből ittam a forró teát, laptopom az ölembe, és néztem ki a kinti hideg időbe. Olyan filmbe illő volt. :) De, majd csak alakul ez tovább, ahogyan eddig is. Egyenlőre, kicsit fel kell térképeznem New Yorkot a neten, hogy ne írjak hülyeséget. :D
Szivárvány: Mint, mindig most is köszönöm a kommmented, és az előző részhez, már írtam rá választ. :)
Puszii Drágák! :) <3

-Igazából én végig ezt hallgattam, de a szituációhoz, ez a zene jobban illik. Szóval mindegy melyiket hallgatjátok. :) -

50.Fejezet - Irány a Central Park.

Csöndben voltunk úgy fél órán keresztül. Ő nem akarta erőltetni, én pedig csalódott voltam. Csalódtam magamban, csalódtam a döntéseimben, csalódtam Nándiban. Persze, hogy nem haragszom rá vagy ilyesmi. Egyszerűen csak abban csalódtam, hogy nem mondta el nekem. Hiszen teljes mértékben megértettem volna. Igaz, nem tudnék vele járni, még ezeknek a csókok hatása után sem. Csupán jó érzés volt, amikor megtettük. Kicsit bizarr, furcsa, és jó érzés. Gyengéd volt, és szerelmes. Amilyennek kell lennie egy tökéletes csóknak. És én ezt csak most tapasztaltam meg. Még mindig szeretem Kristófot, de Nándi fontosabb nekem. Csak reménykedni tudok abban, hogy New York ezt elfeledteti velem. Kristófot. Nándit. És ezt az egész helyzetet.
- Úgy tudtam Kristóffal jársz. Vagy jártál. - szólalt meg egyszer csak John, némi akcentussal. Eddig észre sem vettem, hogy van akcentusa.
- A napokban szakítottam vele. Nem volt már olyan mint az elején. - vontam vállat, ő pedig bólintott egyet. Arckifejezéséből, nem megértést lehetett ki olvasni. Mivel egy jó ideig még együtt leszek vele, ezért inkább bővebben kifejtettem.
- Az elején minden tökéletes volt. Aztán jöttek a kisebb, nagyobb gondok. - meséltem neki.
- Mint például? - kérdezte, és hangján hallani lehetett az őszinte érdeklődést.
- Mint például, azt hitte mindig, hogy megcsalom a legjobb barátommal. - mondtam azt a problémát, ami legtöbbször fordult elő.
- Akivel az előbb csókolóztál? - kérdezte, és így más szemszögből, valóban olyan volt, mint ha csaltam volna Kristófot.
- Igen. De ez volt az első, hogy ilyen közeledést tettünk egymás felé. És az utolsó is. - mondtam egyre halkuló hangon.
- Ő az egyetlen akinek elmondta, hogy eljössz? - nézett rám egy pillanatra.
- Igen. - mondtam szinte suttogva.
- Nem tudom mennyire jó ötlet volt ez. Remélem azért a szülői engedély megvolt. - mondta kicsit feszülten. Gondolom félt, hogy ebből ő kerül ki rosszul. Pedig nem, mert engem fognak kinyírni.
- Meg volt. Anyu még négy napja engedélyezte, és azt mondta az én döntésem. - bólogattam mondandóm közben. - És... Ugye Dorinának, vagy Kristófnak nem mondtad? - kérdeztem, és ösztönösen tegezni kezdtem. Nem volt olyan öreg, és a kapcsolat is megvolt már.
- Anitának mondtam csak. Ő is megígérte, hogy nem mondja a skacoknak. - mondta én pedig hálásan bólintottam.
- Köszönöm. - sóhajtottam fel. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de végül meggondolta magát. Megint bekerült ez a hatalmas csend. Csak a kocsi motorját lehetett hallani, meg a halkan menő rádiót. Na, meg a saját gondolataim, amik szinte kiabáltak. Kiabáltak ez az egész helyzet miatt. Akkora nagy szerencsétlenség vagyok. Megyek New Yorkba(!!) és nekem meg legszívesebben sírni támadna kedvem. Nem is én lennék ha nem így lenne...
Kicsit elbóbiskolhattam mert egyszer csak arra keltem, hogy csörög a telefonom. Basszus.
- Mennyi ideje utazunk? - kérdeztem halkan John-t.
- Úgy egy órája. - mondta félvállról. Ó, basszus csak megint. A többiek biztosan észre vették már, hogy nem vagyok otthon, sőt már a városban sem.
- Nem nézed meg ki hív? - juttatta eszembe John a csörgő mobilom. Félve néztem meg. Egy kis név villogott a telefonom, fölötte pedig egy közös képünk.
Dorina
Basszus, basszus, basszus (hatalmas szó kincs egy ilyen helyzetben...). Nekem annyi, főleg ha ő hív.
- Igen? - szóltam bele a telefonba halk, vékony hangon.
- Még is mi a francot képzeltél? - üvöltött bele a telefonba.
- Hallom a lányom az. - mondta halkan John, egy futólag rám nézve.
- Kinga! Oké. Megértem, hogy elmész abba a...- kezdte ordítva. - Szóval, hogy elmész New Yorkba. De mi a frászért nem köszöntél el?! - ordított továbbra is. - Basszus, legalább nyögtél volna be valami olyasmit, hogy "Hé, elmegyek külföldre. Ne keressetek nem leszek itthon, valószínűleg már soha." - nyomta meg a "soha" szót erélyesebben.
- Sajnálom. - mondtam halkan, lesütött szemekkel.
- Sajnálod? Sajnálod?! Na, ide figyelj Kinga! A közeljövőben számíts rá, hogy haza megyek, és úgy rendbe raklak, hogy még annak a rendje is meg lesz! - ordított továbbra is. - Most viszont megyek, meg keresem azt a barom Kristófot. Ugyan is miután elolvasta azt az átkozott kis leveledet, nem tudom hol van. Elrohant, és a francnak van kedve mínusz fokokban, keresni. - mondta, majd megszakadt a vonal.
- Legalább számíthatok rá, hogy tényleg haza jön. - lett egy kicsit jobb kedve Johnnak. Jó neki.
- Én pedig tényleg kezdek félni, hogy mit tesz velem. - mondtam mosolyt erőltetve magamra. Dorina után jött a következő hívás. Meglepődtem amikor megláttam ki hív.
- Szia! - köszöntem bele halkan, és félénken.
- Szia! - köszönt ő is, de nem dühösen, csak meg gyötörten.
- Mennyire haragszol? - kérdeztem alsó ajkamat harapdálva.
- Nem haragszom. Inkább csak hiányzol. - mondta halkan.
- Ne haragudj, hogy nem búcsúztam el. De tőled még nehezebb lett volna. - mondtam, és legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem, és folytattam.
- Nem haragszom Kinga. - ismételte meg. - Viszont most szívesen megköszönném személyesen is a karácsonyi ajándékodat. - mondta és hallottam hangján, hogy egy kicsit talán elmosolyodott.
- Majd máskor. - mosolyodtam el én is.
- Mennem kell. Dorina megtalált. - mondta halkan, kínosan felnevetve.
- Szeretlek Kristóf. - mondtam halkan, lehunyt szemekkel, hogy ne sírjam el magam.
- Én is téged Kinga. - mondta fájdalmasan, majd letette. Ha ők ketten hívtak az azt jelenti, hogy a többiek is tudják, hogy elmentem. A biztonság kedvéért kikapcsoltam a telefonom. Nem, semennyire sem akartam most velük beszélni. Gonosznak hangzik, de ez van. Elég volt csak kettejükkel beszélni.
- Kikapcsoltad? - lepődött meg John, én pedig bólintottam egy aprót.
- Egyenlőre elég ha csak kettejükkel beszéltem. - mondtam kínosan elmosolyodva.

Szegeden vagyunk. Még alig mentünk valamennyit. Nem sokára megálltunk egy kis bolt előtt.
- Itt megállunk egy kicsit. Felvesszük a fiamat, ő is jön velünk. - mondta, mintha ez nekem totál természetesnek kéne lennie. Na, de nem az.
- Dorina nem mesélte, hogy lenne testvére. - néztem értetlenül Johnt.
- Nem voltak a legjobb viszonyban soha. Mondhatni, hogy ki nem állhatták egymást. Ezért is lakik Dorina Anitáéknál, ő pedig a nagyiéknál. - mutatott ki az ablakon, hogy megmutassa ki is az, az "ő".
Fekete haj ami gondosan be volt állítva, barna szem, és ha jól láttam mind két fülében fülbevaló volt. Egy egyszerű fekete bőrdzseki volt rajta, farmerral, egy barna bakanccsal és baseball sapka volt a fején, de még így is látszódott, hogy mennyit is foglalkozott a hajával. Tipikus az a fajta srác, akiket én sose bírtam.
- Heló. - szállt be hátulra a srác. Próbáltam kedvesen inteni neki, de nem tehetek róla, ha a srác egyszerűen ellenszenves. - Ez meg ki? - kérdezte "kulturáltan", miközben rám mutatott.
- Kinga ő itt Michael a fiam. Michael ő pedig Kinga, az új felfedezettem. - mutatott be minket John.
- Csak Mike. - javította ki a srác, az apját, én pedig bólintottam. Ők kiszálltak, hogy berakják az én cuccaim mellé Mikeét, miközben én vissza kapcsoltam a telefonom. Hadd ne mondjam hány nem fogadott hívásom volt... Összesen ötven!
- Mehetünk. - pattant be John a fiával szinkronban. Ahogy elindultunk megcsörrent a telefonom.
- Hogy én mi milyen keresett vagyok. - motyogtam, amin John fel is nevetett egy kicsit. Bírom őt. Könnyű szót érteni vele, és jó fej.
- Miért nem vetted fel hamarabb? - szólt bele rögtön Dorina, és minő meglepően most sem volt teljesen nyugodt.
- Kikapcsoltam a telefonom. Nem akartam mással is beszélni. - vontam vállat, mintha csak látná.
- Mi az, hogy nem akartál mással beszélni? - kezdett megint ordítani.
- Dorina? - nézett rám John.
- Ki más. - mondtam unottan kicsit eltartva tőlem a telefont, hogy ne halljam annyira, Dorina kioktatását.
- A testvérem Dorina? - nézett csodálkozva Mike. A testvérem szót enyhe undorral mondta.
- Igen. - mondtuk egyszerre Johnnal.
- Figyelsz rám? - kérdezte idegbajosan Dorina.
- Persze. Csak éppen a testvéreddel beszéltem, akit elfelejtettél megemlíteni az elmúlt három hónapban. - mondtam cinikusan.
- Az meg minek van ott? - kérdezte szinte sikítva.
- Milyen jó, hogy nem zavarja, hogy mindent hallok. - motyogta Mike.
- Kristóf ott van? - kérdeztem szám szélét rágva, Dorinától.
- Igen. - mondta már kicsit nyugodtabban. - Adjam oda? - kérdezte megenyhülve.
- Igen, légyszi. - mondtam halkan.
- Szia. - szólt bele rekedtes hangon Kristóf.
- Szia. - szinte suttogtam - Kittivel beszéltél már? -
- Igen. - mondta és szinte láttam, amint elhúzza a száját.
- Nagyon ki volt bukva? - kérdeztem miközben a havas tájat néztem.
- Zokogva a nyakamba borult, mikor találkoztunk. - mondta, én pedig lesütöttem a szemeim.
- Csak... Mond meg Dorinának, hogy figyeljen rá. Ne csináljon hülyeséget. Nem lenne jó, még egy olyan hír, hogy kórházban van, drogozás miatt. - mondtam halkan. Nem akartam ezt a másik két személy orrára kötni.
- Én is figyelni fogom. - ígérte meg.
- Csodálom, hogy te nem ordítasz velem mint Dorina. - túrtam bele hajamba.
- Dorinának is hiányzol. Ő így fejezi ki, hogy nem esett neki jól, hogy nem köszöntél el. -
- Úgy sajnálom! De te is tudod, hogy nem tudtam volna úgy elmenni, hogy elbúcsúzom tőletek. Főleg ha miután veled találkoztam volna előtte, el se indultam volna. - mosolyodtam el kínosan.
- Ez aranyos. - hallottam hangján, hogy mosolyog. - Vissza kell adnom Dorinát, mert szét fog robbanni. - nevetett fel halkan.
- Oké. Szia. - köszöntem el én is kicsit nevetve.
- Szia. - mondta halkan.
- Ha bármi hülyeséget mond rólam az a barom, előre mondom, hogy semmi sem igaz. Szokása leégetni mások előtt. - sziszegte idegesen Dorina.
- Nem tudom, mit parázol. Eddig jó fej. - vontam vállat mosolyogva, mire Dorina felnevetett.
- Mert még nem ismered drágám. - mondta. Hát, oké.
- Leteszem, mert hívnak. - mondtam mikor meghallottam a kis pittyegést, ami jelezte, hogy valaki éppen hív engem.
- Oké, szia. - mondta és már le is tette.
- Igen? - szóltam bele, amikor fogadtam a másik hívást.
- Kinga. Hol a francban vagy? - kezdte ordítva Alina.
- Öhm... Úton Budapest felé, onnan pedig New Yorkba. - mondtam halkan.
- Basszus Kinga, és miért nem tudtál szólni? - hallottam meg Alina szipogását.
- Ne haragudj!
- Nem haragszom, de... Istenem, Kinga csak ne essen semmi bajod, és amint tudsz gyere haza. - szipogta nővérem.
- Ígérem! - bólogattam magam elé nézve.
- Szeretlek húgi. - mondta elköszönésképpen.
- Én is téged. - mondtam majd ő tette le. Mind két tenyeremmel megdörzsöltem az arcom, és sóhajtottam egy nagyot.
- Úgy látom valaki szó nélkül lépett le otthonról. - mondta gúnyosan Mike. Felvont szemöldökkel néztem rá, ő pedig megajándékozott egy gúnyos mosollyal.
- Ez nem tartozik rád. - mondtam dühösen nézve rá.
- Szóval igazam volt. - mosolyodott el még jobban.
- Mint mondtam ez nem tartozik rád. - mondtam előre fordulva.
- Kristóf kibukott, hogy nem köszöntél el? - kérdezte hirtelen John. Persze, hisz hallotta, hogy vele is beszéltem.
- Eléggé. - húztam el a szám. - De talán jobb, hogy elmegyek. Így a végére nem volt a legjobb kapcsolatunk. Még barátokként sem, nem hogy még megpróbáljuk újra az egészet. - mondtam a végére felsóhajtva.
- Várj. Az unokatestvérem Kristóf? - csodálkozott el Mike.
- Igen. - mondtam félig hátra fordulva.
- Ne már, hogy mindenkit ismersz. - nézett rám durcásan.
- Anita a tánctanárom. Vagy is volt. Részle kérdés. - vontam vállat. - Kristóffal pedig három hónapja járunk. Kisebb kihagyásokkal. - húztam el a szám.
- Hogy érted, hogy kisebb kihagyásokkal? - nézett rám értetlenül.
- Hagyjuk. - fordultam vissza, és inkább meredtem magam elé. Az a maradik másfél órát, már csendben töltöttük. John a vezetésre koncentrált, ami valljuk be jeges úton nehéz volt. Mike a telefonját nyomkodta, én pedig vagy telefonoztam, vagy csak néztem ki az ablakon. Igen, érdekes tevékenységek... Viszont sikerült megcsinálnom a telefonon, hogy tudjam használni, de most senki ne tudjon hívni. 
                                                                                   ***
- Megérkeztünk. - mondta John, és hangjára rögtön kinyitottam szemeim. Budapesten vagyunk, a repülő tér előtt. John leadta a kocsit (ugyan is bérelte, és a tulaj, már itt várt rá) és mehettünk is.
- Még van egy óránk. Ha lehet addig ne tűnjetek el. - intett John, amolyan "oszolj" stílusban. Én a büféhez vettem az iránt ahol vettem egy kávét, és pár pogácsát, mert már éhes volt. Leültem pár székkel arrébb Johntól, és elfogyasztottam amiket vettem, miközben telefonoztam. Pár perc múlva Mike vágódott le mellém. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit végül meggondolta magát, és nem mondott semmit.
- Mond, mit akartál. - sóhajtottam fel, és ráemeltem tekintetem.
- Semmi, mindegy. - rázta meg a fejét - Adsz egyet? - mutatott a pogácsákra.
- Vegyél, csak nyugodtan. - tartottam felé a papír zacskót, amiben a pogik voltak.
- Köszi. - mosolyodott el, és kivett pár pogácsát.

Már becsekkoltunk, és nem sokára felszáll a gépünk. Eléggé ideges vagyok. Még sosem utaztam repülőgépen.
- Mit ártott neked az a karfa? - nézett rám mosolyogva, a mellettem ülő Mike. Én csak idegesen nyeltem egyet, és nem válaszoltam. - Baj van? - komolyodott el, ahogyan jobban megnézte az arcom.
- Ez az első repülésem. - nyögtem be, alsó ajkam rágva.
- Nyugi nem lesz semmi olyan, amitől félned kellene. - mosolygott rám bátorítóan, kezemet pedig megnyugtatóan cirógatta. Hatott rám, így rá tudtam egy kicsit mosolyogni.
És ekkor megszólalt a hangszóróból a félve várt hang;
"Kérjük utasainkat, kapcsolják be az öveiket. Megkezdjük a felszállást."
Idegességemben bele markoltam Mike karjába. Óvatosan lefejtette kezemet karjáról, és helyette rákulcsolta ujjait az enyémekre. Így már észre sem vettem, hogy felszálltunk.
- Kérsz vizet? - nézett rám Mike.
- Attól függ. Ahhoz, hogy szerezz nekem vizet itt kell hagynod? - kérdeztem, kicsit elpirulva.
- Igen. - bólintott kicsit nevetve.
- Akkor inkább nem kérek. - ráztam meg a fejem, mire ő jobban megszorította összekulcsolt ujjainkat.
- Tudod, ez kissé kellemetlen belegondolva, hogy az unoka testvéredbe vagyok szerelmes. - néztem gesztenye barna szemeibe.
- De ő most nincs itt. - mosolyodott el - És amúgy is. Szép vagy meg minden, de nem vagy az esetem. - röhögte el magát.
- Ez igazán kedves. - forgattam meg a szemeim, de azért mosolyogtam. Az út többi részén beszélgettünk. Megtudtam, hogy 20 éves, és csak úgy, mint én, ő is a szüleiknél fogunk lakni. Hasonlít néha a viselkedése Dorináéra, de lényegében kedves.
- Lisa egyébként a barátnőd? - kérdezte. Elsőre nem esett le, majd eszembe jutott, hogy Dorina másik neve Lisa.
- Mondhatjuk úgy is. - eresztettem el egy halvány mosolyt. - A mi kapcsolatunk igen furcsa. Beszólogatunk egymásnak, veszekszünk, szinte kinyírjuk egymást, de ha kell akkor ott vagyunk egymásnak. Főleg azok után, miután egyszer Kristóf viselkedett velem. - húztam el a szám - Dorina rögtön megvédett. A múlt héten pedig én segítettem neki, hogy újra összejöjjenek a volt fiújával. - mosolyogtam.
- Martinnal? - kérdezte némi gondolkodás után, én pedig bólintottam.
- Aki egyébként az mostohatestvérem. - ismertettem vele a dolgokat.
- Bonyolult dolgok ezek, az biztos. - rázta a fejét, mire én felnevettem. Az a másfél óra hamar eltelt, és már csak azt vettem észre, hogy bemondták, hogy megkezdjük a leszállást. Francia országban vagyunk jelenleg, ahol átszállunk, a következő gépre, ami már New Yorkba visz minket. Nem igazán volt időnk, így csak összeszedtük a cuccainkat, és már mentünk is a géphez.
Megint Mike mellé kerültem, aminek őszintén szólva örültem. Az előző beszélgetésünket ott folytattuk ahol abba hagytuk.
- Nem alszol? Késő van, és nem nézel ki valami ébernek. - mosolyodott el a végére. Valóban késő volt már, és fáradt is voltam.
- De. - mosolyodtam el, majd ahogy lehunytam szemeim, el is aludtam. De ez nem tartott sokáig. Max fél órát aludtam. Mikor kinyitottam a szemem, azt vettem észre, hogy Mike vállára hajtottam a fejem álmomba, jobb kezemmel hasánál öleltem, míg bal kezem, és az ő jobbja össze volt kulcsolva. Első ránézésre olyanok lehettünk, mint akik szerelmesek egymásba.
- Nem aludtál sokat. - suttogta, amikor észre vette, hogy már fent vagyok. Nem engedtem el, csak felnéztem rá. Arcunkat pár centi választotta el. Lehajtottam a fejem, és inkább elengedtem.
- Nem tudtam. - vontam vállat. - Bocs, hogy... szóval, hogy úgy rád borultam. - haraptam be szám szélét.
- Semmi gond. - nevetett halkan. - Viszont ha szeretnél visszabújhatsz. - mondta egy önelégült mosoly kísértében.
- Kösz, most nem élek a lehetőséggel. - nevettem én is halkan.
- Most még. - mondta, és felemelte összekulcsolt kezünket, majd adott egy puszit kézfejemre. Zavarba ejtve húzta vissza kezem, és csúsztam kicsit lejjebb az ülésen. Mike csak halkan kuncogott reagálásomon.
Ezek után már elaludtam.

- Kinga. Ébredj. Megérkeztünk. - rázogatott gyengéden valaki. Kinyitottam a szemem, és Mike volt az aki felébresztett.
- Fent vagyok. - néztem rá kómásan.
- Mindjárt leszállunk. - mondta, én pedig bólintottam.
- Mennyi az idő? - kérdeztem megdörzsölve az arcom.
- Itt délután három óra. - mondta.
- Vagy is otthon este kilenc. Nem csoda, hogy álmos vagyok. - sóhajtottam, Mik pedig mosolyogva figyelte nyűgösségem.
- Hogy lehet, hogy te nem vagy fáradt? - vontam fel fél szemöldököm. Mike csak megvonta a vállát.
-Kérjük kapcsolják be öveiket. Meg kezdjük a leszállást.- mondták be a hangszóróból, a már úgy várt mondatot.

- Szedjük össze a cuccainkat, és ha lehet ne vesszetek el. - mondta John. Mikeal egymás mellett haladtunk végig, előttünk pedig John ment.
A repülő térről, már a cuccainkkal léptünk ki. Kint John egy nőhöz ment, akit rövid csókkal köszöntött. Egyenes, vállig érő, barna haja volt, és egy fekete-piros csíkos térd fölött pár centivel érő ruhát viselt, fekete magassarkúval. A nő kimondottan fiatalnak tűnt. Mikeot egy öleléssel köszöntötte, engem pedig két puszival.
- Kinga nem igaz? - nézett rám, mosolyogva. Viszonozva a gesztust, bólintottam.
- Igen. - mondtam neki.
- Anna vagyok. - nyújtotta a kezét. - Dorina mesélt már rólad. Csak úgy, mint Kristóf. - mosolygott, mire én elpirultam.
Elindultunk egy gyönyörű, fehér BMW-vel és egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Az a ház valami eszméletlen volt. Falak helyett leginkább hatalmas ablakok voltak, de az elválasztók azért normális fehér, falak voltak. A nappaliban két, fehér, bőr kanapé volt, előtte egy üveg dohányzó asztal, és szembe velük egy hatalmas plazma tv. A konyhába könnyen belátást nyertem mert -minő meglepetés- amerikai stílusú volt. Az emeletre egy fél kör ívű lépcső vezetett fel, és azt is lehetett látni, hogy mi van fent. Ugyan is olyasmi volt, mint egy galéria. Mike mondta, hogy kövessem, és megmutatja a szobám. Wáó, akkor saját szobám is lesz itt. Hm, jól hangzik. Mike megállt egy fehér, fa ajtó előtt, és kinyitotta előttem. A szobának fehér falai voltak, kivéve az ajtóval szembe lévő, mert azt a részt, csak üveg borította. Az ágyam egy nagy francia ágyat takart, rajta halvány lila ágyneművel. Jobb oldalt mellette egy kis, fiókos éjjeli szekrény volt. Bal oldalt a sarokban egy nagy szekrény volt. Jobb oldali sarokban pedig egy író asztal, székkel. A másik sarokban szintén jobb oldalt, egy szintén üveg, dohányzó asztal, körülötte három babzsákkal, és előttük pedig egy tévével.
- Aszta. - ennyit tudtam reagálni. Mike mosolygott reakciómon.
- Pakolj ki, aztán mutatok valamit. - mondta és már itt is hagyott. Követtem utasítását, és kinyitottam a szekrényt, hogy kipakoljak. Bőven elfért benne minden cuccom sőt, még maradt is hely. Laptop táskám benne a gépemmel az íróasztalra tettem, és cipőimet, a ruháim alá raktam a kis polcos részre.
Észre vettem, hogy a szobából nyílik egy ajtó, ami egy fürdő szoba volt. Az Én fürdő szobám. Gyorsan bepakoltam oda is, a sminkes cuccaim illetve ékszereim.
- Remélem van bikinid. - szólalt meg a hátam mögül Mike. Az ajtófélfának támaszkodott összefont karokkal, és úgy figyelt.
- Van. De minek kell az? - kérdeztem értetlenül.
- Butus. Kinéztél már a teraszodra? - rázta a fejét, vissza fojtott mosollyal.
- Nem. Miért, olyanom is van? - vontam fel a szemöldököm. Bólintott, majd biccentett maga felé, hogy kövessem. Megfordult, és az üveg ajtót, ami az ágy mellett van (észre sem vettem) kinyitott. Kilépett rajta, én pedig követtem. A teraszom egyszerűen hatalmas, és gyönyörű volt. De ami azon túl volt még hihetetlenebb. Ugyan is a házuk hátsó ajtaja egy hatalmas térre nyílt, és (jó) pár méterrel arrébb ott volt a tengerpart! Nem tűnt olyan messzinek, de azért volt egy kis távolság.
- Aszta. - néztem körbe. - Azt hiszem, még is csak jó ötlet volt eljönni. - mondtam még mindig körbe-körbe nézve.
- Hidd el, ez még csak jobb lesz. Főleg mellettem. - mosolygott, majd mikor rá néztem kacsintott egyet, és kiment a szobából. Még egyszer körbe néztem, majd vissza mentem, és becsuktam az erkély ajtót. Átöltöztem kényelmesebb ruhába, és lementem a nappaliba. Elég félénken, de kíváncsian néztem körbe. Johnt pillantottam meg a nappaliban ülve, pár papír társaságában.
- Jó, hogy jössz Kinga. - nézett fel rám. - Két hét múlva fel vesszük azt a dalt, amit a fellépésen is énekeltél. - mondta én pedig bólintottam egyet. John, még elmagyarázta, hogy pontosan mi is lesz. Tehát ez lesz: Felvesszük az éneklésem, ő megmutatja a nem tudom kinek, aztán táncpróbák, meg ilyesmik, majd az egész mindenséget, meg kell mutatnom élőben valami nagyfejesnek. Aztán ha minden jól megy, és tehetségesnek gondolnak, kiadják az első számom, amihez klipet is forgatnak.
- Ennyi lenne. - mondta én pedig bólintottam.
- Ha végeztetek, akkor én el is rabolnám a hölgyeményt. - jelent meg hirtelen Mike, és meg sem várva egyikünk reakcióját sem, húzott ki a kertbe.
- Hova megyünk? - kérdeztem mellékesen.
- Meglepetés. - mondta mosolyogva, hátra fordulva hozzám.
- Nem szeretem a meglepetéseket. - mondtam neki.
- Nem baj. - mosolygott továbbra is. Pár méterrel arrébb egy függőágyat láttam meg, ami két fa között volt. Mike leült az egyik felére, és mosolyogva figyelte csodálkozó arcomat.
- Na, gyere már. - ragadta meg karom és oda húzott, mire én szó szerint bele estem a függőágyba.
- Ne rángass. - öltöttem ki rá a nyelvem. Mike csak elnevette magát rajtam, amin én is elmosolyodtam.
- Mit csináljunk ma? - kérdezte a semmibe meredve.
- Én legszívesebben aludnék. Hisz ilyenkor már este tíz óra van otthon. - ásítottam egyet.
- McDonald's? - kérdezte mire nekem felcsillantak a szemeim. - Ezt az arckifejezést igennek veszem. - nevetett fel.
- Na, ne üldögélj menjünk már. - mondtam már és én is fel álltam. Vagy legalább is próbáltam, ugyan is a lábam bele akadt a hálós anyagú ágyba, így pofával lefelé (már elnézést a kifejezésért) érkeztem le.
- Ú jól vagy? - segített fel Mike, aggódó pillantással megajándékozva.
- Ez a te hibád. - tettem csípőre a kezem. - Viszont ki tudsz engesztelni, ha máris indulunk. - mondtam "diplomatikusan"
- Menjünk, ne hogy még haragudj rám. - mondta Mike komolyságot színlelve de a végén elnevette magát.
                                                                            ***
- Nem hiszem el, hogy megtetted. - mondtam már annyira nevetve, hogy szólalni alig tudtam. Már a McDonald's-ban ülünk, és Mike a pincér lányt ide hívta az előbb, hogy kérjünk még kólát. Ám úgy fogadta őt, hogy szegény lány is majdnem elfeküdt úgy nevetett. Ugyan is Mike az orrába dugott egy-egy sült krumplit, és kettőt még a szájába is betett amolyan "vámpírfog" félén. Ilyen szép látvánnyal nézett ártatlan arccal a lányra.
- Egyszerűen nem vagy normális. - nevettem továbbra is.
- Na, édes. Nyomd be még azt a kicsi krumplit, aztán elmegyünk egyet sétálni. Megmutatom neked New Yorkot. - mosolygott rám, miközben két tenyerét összedörzsölte. Szófogadóan megettem a pár szem krumplim, és miután kifizettük elindultunk.
- Két héten keresztül zaklatni foglak, és mindent megmutatok neked, hogy aztán ne tévedj el. - mondta mosolyogva.
- Oké. - nevettem el magam. Mint azt már oly sokszor megtettem Mike társaságában. Csináltunk pár képet, de nekem egy tetszett nagyon. Azon totál spontán, hülye fejet vágunk, amíg a többin szépen mosolygunk.
Rajtam van a fehér sapka amit időközben vett nekem, és a napszemüvegem is előkerült a táskámból. Ezeket felhúzva csücsörítettem kicsit, amíg Mike csak behajolt a képbe, és úgy vágott egy fintort. Igazából azt szerettem volna, hogy egyedül legyek rajta a képen, mert akkor Mike éppen a büfés csajt hülyítette, de rajtakapott, hogy fényképezek ezért behajolt.
- Na, elrabolom a szőke herceged, mert tartozik nekem egy városnézéssel. - mondtam a fekete hajú lánynak vigyorogva, és Mikeot vállánál húzva, vezettem ki a büféből.
- Na, és mit nézzünk meg először? - kérdezte mosolyogva, ahogy kiértünk.
- Nem tudom. Te éltél New Yorkba, mond meg te. - vontam vállat.
- Akkor irány a Central Park. -