Táncoslány 22.fejezet

Október 16., szerda

Reggel mikor felkeltem (nagyon) szokatlan volt, hogy a kezemen egy dög nehéz gipsz van és a kezem majd leszakad, annyira fáj...Hát igen, ehhez még hozzá kell szoknom. Miután felöltöztem, és meg csináltam a hajam (ez kicsit nehéznek bizonyult a gipsz miatt. Amúgy végül is csak felgumiztam) utána meg lementem a konyhába egy kóláért. Meg vártam, míg Kitti elkészült, addig Alinával beszélgettünk a Bálról, amire majd, menni fog. Miután, elindultunk Kittivel a sulihoz érve mindenki ott volt már. Szeli, Réka, Tina, Viki, Nándi, Dóri, Csabi, Virág, Zoli, Ádám, Ági, Ákos (aki ugye nem osztálytársunk, de Ági miatt ott maradt, akivel egyre jobban elvannak együtt.) és Bence.

- Úúú eltört?- kérdezte Szeli elhúzva a száját a gipszemre nézve.

- Aha. De írhattok rá, ha van filcetek. - mondtam nekik mosolyogva. Mindenki rögtön odajött (pontosabban majd nem fellöktek) kivéve egy valakit. Egy valaki ott állt ahol volt, összefont karral, és gyilkos pillantással méregetett. Réka volt az. Ő volt az, aki ha a tekintetével ölni tudna engem minden bizonnyal megölt volna. Miért dühös rám? Hiszen pont ő volt az, aki miatt eltört a kezem...Mindegy, inkább ráhagyom.

Miután a többiek abba hagyták az irkálást bementünk a suliba. Elsőnek, a büfébe mentünk (szokás szerint) és miután mindenki jól bevásárolt, (Szeli egy fantát, és egy túró rudit, Kitti egy zacskó chipset, Tina egy fantát és egy meggyes táskát. Zoli sajtos rudat, Ádám és Dóri egy-egy túrós táskát, Ági két kólát, mert Ákosnak is vett. Csabi két zacskó chipset, Virág egy ásványvizet, Nándi egy zacskó chipset és két kólát, és én egy zacskó chipset, meggyes táskát, és egy kólát. A többiek nem vettek semmit.) Nándi segített felvinni, amiket vettem, mert nekem ugye egykézel nem igazán ment volna, úgy, hogy ő vitte a meggyes táskám. Miután felértünk mindenki a helyére ült és elkezdtük enni/inni, amiket vettünk. Így telt a reggelünk, ez eddig pozitív volt! Utána már csak negatív dolgot jöttek...!Bár az ebédszünet is eléggé jó volt. Egy része. Na, inkább sorban mondom. Két osztályfőnökin az ofő leszidott minket, amiért ilyen rosszak vagyunk meg hasonlók. Réka osztályfőnökit kapott (!!) amiért, szándékosan lökött el. Ő ezért kiverte a hisztit, hogy kikéri magának és ő márpedig nem adja oda az ellenőrzőjét. Az ofő és Réka veszekedtek egy ideig végül Rékának ki kellett, adnia az ellenőrzőjét. Aztán meg angolon kikaptuk a dogákat, ami senkinek sem lett ötös. Az enyém hármas, Kittié hármas alá. A többiekét nem igazán jegyeztem meg. Aztán két törin maratoni diktálás mind a két órán.(!!) Alig vártuk már az ebédszünetet.

-De ez már mi? Az ofő leordít minket, kettes és hármas angol dogák, két óra hossza maratoni diktálás! És még van két óránk. - mondta panaszkodva Kitti, amikor kimentünk az udvarra a padokhoz. Mivel mindenki egyet értett ezzel csak bólogattunk. Én, meg közben azt néztem,hogy a jobb kezem nem tört-e el mert annyira fájt a sok írástól.

- Tényleg. Milyen óráink lesznek még? - kérdezte Csabi, akinek szerintem most esett le, hogy lesz még két óránk.

- Azt hiszem rajz és tesi. - mondta Nándi.

- Az jó akkor, mert rajzon ki tudjuk könyörögni, hogy kijöhessünk az udvarra tesin meg úgy is focizunk. - mondta Kitti.

- Ja. - mondtuk egyet értve vele. Miután ezt megtárgyaltuk néma csöndben ettünk/ittunk, és élveztük a gyér napsütésben a semmit tevést. Miután becsengettek mindenki bement és csak a mi osztályunk maradt kint. Ági, Dóri, és Zoli a padon ültek ahol árnyék volt, mi többiek meg a fűbe ahol jobban sütött a nap.

- Kezd rosszabb idő lenni. - mondta Szeli, akinek szintén feltűnt, hogy a fejünk fölött felhők gyülekeznek.

- Aha. - mondtam neki.

- Tisztelt 10.b maguk mégis miért is nincsenek órán?!- jött ki kiabálva Jánosi tanárnő. Komolyan mikor épp lyukas óránk lenne, ő mindig megtalál minket. Lehet nyomkövetője van hozzánk. (A legtöbben szót fogadnak neki mivel ő az igazgatónak rokona vagy mi...)

- Neki is jó napot...- mondta suttogva Kitti úgy, hogy csak mi halljuk. Erre elmosolyodtunk.

- Rajzóránk lenne tanárnő, de a rajztanárunk még nincs itt. - mondta Dóri, mire mindannyian csodálkozva néztünk, rá mert tudtuk, hogy Szikoris (a rajztanárunk neve) valószínűleg az osztályban van már, de mivel nem egy durva tantárgya van ezért szerintem nem is bánja, ha az udvaron vagyunk. Viszont azon mindenki megdöbbent, hogy Dóri nem mondott igazat.

- Na, mi van, kezdesz kibontakozni a stréberségedből?- kérdezte halkan Csabi. Dóri válaszképpen mosolyogva megdobta az üres kólás üvegével, amit Csabi elkapott. Jánosi miután felfogta, amit Dóri mondott bement a suliba.

- Rendben van, szerintem valaki menjen fel szólni Szikoronak, hogy len leszünk az udvaron. - mondta Kitti.

- Már megyek is. - mondta Zoli majd elkezdett beszaladni a suliba.

- Khm. - köszörülte meg a torkát Nándi körülbelül két percre rá, hogy Zoli bement. Én kérdőn néztem rá ő meg az egyik ablak irányába nézett.

Én követtem a pillantását, ami a tizenegyediknek az ablaka volt, ami előtt Dávidra éppen Alexa akaszkodott rá. Komolyan! Alexa éppen Dávid nyaka köré fonta a kezét és úgy állt vele szemben. Majd Dorián oda ment hozzájuk és megkopogtatta Dávid hátát, aki maga mögé nézett, mire Dorián széttárta a kezeit és mondott valamit (nem bírtam leolvasni a szájáról, hogy mit) Miután Dorián befejezte a mondani valóját, Dávid,

csak megvonta a vállát. Nem bírtam tovább nézni a jelenetet azért inkább felvettem a napszemüvegem és hátra dőltem a fűben. Nem, volt bennem semmi érzelem. Már, mint nem tört el bennem semmi, vagy hasonló. Alexának ismerem a próbálkozásait, ami nem fog beválni. (Vagy legalábbis remélem) A napszemüvegem mögül láttam, hogy nem csak Nándi és én néztük az ablakban zajló jelenetet. Pontosabban az egész osztály az ablakot nézte. Másfelé néztem, de aztán végül is megint oda néztem akkor már csak Dorián állt ott értetlenül, majd kinézett az ablakon és mikor rám nézett elkerekedett a szeme. Gondolom értettem volna, hogy miért ilyen ijedt meg értetlen az arckifejezése, ha hallottam volna, hogy mit beszélnek. Dorián elfordult, majd tíz másodpercre rá vissza is fordult egy lappal a kezében, amire az volt írva, hogy:

"Majd elmondom! De csak Kittinek. Bocs Kinga."

Nem igazán értettük. Mindegy, én inkább rá is hagytam. Zoli közben visszajött, hogy a tanár úr üzeni, hogy maradhatunk. Egy kis időre rá már nem csak én feküdtem a fűben, hanem már a többiek is. Mikor kicsöngettek a többi diák csodálkozva néztek minket, hogy mi ugyan úgy ott vagyunk mint előző szünetben. Tesin fociztak a többiek.(nekem a törött kezem miatt igazolásom van sajna.) Réka közben többször is megpróbálta kigáncsolni Kitti. Kitti a legalább tízből csak egyet vett észre, amikor majd nem sikerült elesnie, de akkor viszont vissza is adta ugyan is ő is kigáncsolta Rékát, aki el is esett. Én ezen felnevettem, de csak halkan Kitti, meg elkezdett felém futni (én a padon ültem) és futás közben bele csaptam a kezébe, ő meg tovább ment Szelihez, ahol meg is állt. Miután Réka felállt folytatták a focit. Tesi után, akik járnak táncra azok siettek az átöltözéssel, mert még haza kellett mennünk, átöltözni, gyorsan leckét csinálni, megint átöltözni a táncos ruhánkba, és mondjuk nem ártana normális küldőt ölteni magunkra egy kis smink segítségével meg hajcsinálással. Na, ja. Ez, volt a terv. De, mint mondtam ez egy nagyon negatív nap. Úgy, hogy ebből az egészből az lett, hogy a lányok átöltöztek villámgyorsan és mikor a terembe felmentünk a cuccainkért, de mikor beléptünk megtorpantunk, mert Jánosi tanárnő volt bent és a fiúk a helyükön ülve vigyorogtak.

-Rendben, utoljára kérdezem. Ki, játszotta azt az öltözőben, hogy állat?!- kérdezte már ordítva a tanárnő. (Ez meg magyarázza, hogy mi is miért hallottunk majom, ló, tehén, és hasonló állatok utánzott hangokat.) - Üljetek le lányok!- mondta mikor megpillantott minket az ajtóban. Mi szófogadóan leültünk a helyünkre. Ez, a faggatás kb negyven percig tartott. Fél, óra után Kitti megnézte az óráján az időt és kétségbeesve nézett körül. Mikor, találkozott a tekintetünk én lebiggyesztett szájjal néztem rá mire ő elhúzta a száját, majd sürgetően nézett a tanárnőre. Tök jó, hogy a tanárnő most tart kifaggatást! Már el is ment az idő, amit tanulásra szántunk. Hazafelé, Kitti, Tina, Réka, Szeli, Ági, és én futólépésben mentünk haza. Kittivel, ahogy haza értünk szó szerint felszaladtunk a szobánkba (Kitti el is esett a lépcsőn) én villám gyorsan átöltöztem (tapadós farmer, rózsaszín ujjatlan póló, fél vállas hasig érő póló) és berohantam a fürdőszobába ahol Kitti már a haját csinálta. Gyorsabb volt, mint én. Ügyes. Én gyorsan csak megfésültem a hajam és a New York baseball sapkámat feltettem a fejemre. A sminkemet meg füstösre csináltam. Miután ezeket befejeztük elindultunk vissza a suliba.

- Komolyan mondom, máskor inkább viszem a táncba járós ruhámat és a suliba maradok, és ott öltözöm át. - mondta Kitti. Én erre csak mosolyogtam. Miután beestünk az aulába akkor láttuk, hogy Szeli, Tina, és Réka már ott volt. Tina, épp az ablak előtt csinálta a haját (ott jól lehet, mert az üveg kb olyan, mint egy tükör) Szeli sminkelte magát a kistükrével a kezében, Réka meg csak összefont karral a falnak dűlve nézett maga elé.

- Cső. Jó a sapid King. - mondta Tina.

- Cső és kösz. - mondtam mosolyogva. Miután mindenki megérkezett bementünk a táncterembe ahol még Dorián táncolt (Nagyon ügyes!!!) az egyik széken meg Dávid ült. Mikor beléptünk Anita oda intett nekünk, hogy üljünk le, mellette meg Kristóf ült és a telefonját nyomkodta. Ezen elmosolyodtam (Nem tudom miért. Ahogyan rá néztem csak így magamtól mosolyogtam.) Én oda ültem Dávid mellé és egy rövid csókkal köszöntöttem, mikor előre néztem Doriánra, aki így háttal volt nekünk a laptop előtt láttam, hogy Kristóf épp minket néz, erre én odaintettem mosolyogva, mire ő keserű mosollyal csak oda biccentett. Nem értettem, hogy miért lett olyan szomorú vagy milyen. Na, mindegy. Miután, Dorián végzett elindult felénk.

- Majd mondok valamit, kint várlak. - súgta a fülembe Dávid, én meg mosolyogva biccentettem.

- Kinga, hát veled meg mi történt?- kérdezte Anita kitárt karokkal a törött kezemre nézve.

-  Foci. - mondtam mosolyogva, legyintve (a jobb kezemmel) közben elindultam Anita felé.

- Szegénykém! Rendben, akkor, te most csak nézed. Jó?- kérdezte közben én oda értem ő meg két puszit nyomott az arcomra és megölelt.

- Oké. - mondtam mosolyogva. - Pillanat és jövök. - fűztem még hozzá, mert eszembe jutott, amit Dávid mondott, mire Anita csak bólintott. Én, meg elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és mikor kiléptem totál ledöbbentem. Annyira, hogy mozdulni sem tudtam. Alexa, éppen csókolózott valakivel. Ez oké, még rendben. De mikor megláttam, hogy kivel, na, akkor döbbentem le totál. Mert Alexa éppen Dáviddal csókolózott! Az ÉN pasimmal.(utálom ezt a kifejezést, hogy "pasim" mert ez annyira durva, bár a jelenlegi helyzetben ezen nem igazán gondolkoztam.) Mikor észrevettek azonnal abba hagyták. Alexa, gúnyos mosolyra húzta a száját, Dávid meg csak állt ott és nézet. Én, elindultam felé és lekevertem egy hatalmas pofont, amin én is meglepődtem nem, hogy még ők. Majd, elindultam a lánymosdó felé. Mikor, beléptem elkapott a zokogás. Neki dőltem a falnak és lecsúsztam a földre nem törődve azzal, hogy most valószínűleg felfázok. Annyira, fájt, hogy ezzel nem is törődtem. Hogy tehette? Ráadásul, pont Alexandrával! Körülbelül, két percre rá, hogy bementem már nyílt is az ajtó és Dávid lépett be rajta.(Nem különösebben zavarta őt, hogy lánymosdóba ment be.)

- Hagyj békén!- mondtam neki még mindig bőgve.

- Figyelj, pont ezt akartam elmondani már reggel is, de te bementél. És, az előbb is azért hívtalak ki. De, azt hittem csak tánc után jössz ki. - kezdett magyarázkodni.

- Mondtam már! Hagyj, békén! - mondtam neki majd kiszaladtam végig a folyosón majd megálltam a táncterem ajtajától kb két méterre, és éreztem, hogy összecsuklik a lábam és térdre esek. Még, legalább öt percig folyamatosan csak zokogtam (Alexa szerencsére már nem volt ott) mikor hírtelen kinyílt a táncterem ajtaja, és Kristóf lépett ki rajta. Körbe, nézett (gondolom Anita küldte ki értem.) majd mikor meglátott rögtön oda jött hozzám leguggolt mellém, és átkarolta a vállam.

- Hé, hé, nyugi. Mi a baj?- kérdezte közben levette a baseball sapkám és hátra tette a hajam.

- Se-mi. - mondtam szipogva.

- Először is nyugodj meg. - mondta majd mellőlem át jött elém úgy vígasztalt..

- Rendben. El akarod mondani, hogy mi a baj?- kérdezte mikor már kicsit megnyugodtam.

- Pilla-nat. - mondtam még kicsit szipogva, majd vettem egy nagy levegőt és azt kifújva elkezdtem magyarázni.

- Az, hogy tudod ugye láttad azt a srácot. Már, mint a Doriánnak az ikertestvérét, aki nem táncol. - kezdtem ő meg bólintott. - Ő jár, vagy is járt velem, és mikor most, mikor kijöttem láttam, hogy csókolózott az egyik csajjal, és ő meg azt mondta, hogy nem akarta, hogy így tudjam meg... És...- kezdtem volna tovább mondani (vagy inkább hadarni) de megint elkapott a sírás, és az az éktelenül nagy fájás. Fájt. Fájt, hogy

meg csalt. Fájt, hogy kitudja, mióta vannak együtt miközben velem is együtt volt, és ráadásul reggel még meg is csókolt! Sőt! Negyed, órával ez előtt még engem csókolt meg! Undorító. Kristóf bólintott, majd megölelt, én meg a vállára hajtva a fejem és úgy sírtam.

-Gyere. - mondta majd felállított és a csaphoz vezetett, hogy megmossam az arcom. Mikor megmostam feketévé változott a víz, ami lejött az arcomról. Szuper, a sminkem is lejött. Áh. Ennél, rosszabb a napom nem is lehetne. Vagy, inkább nem kiabálom el...

- Rendben, gyere, üljünk le. - vezetett az egyik szék felé, én leültem, ő meg leguggolt elém. Kb vagy még öt percig voltunk ott totál csöndben. Csak, a táncteremből szűrődött ki, hogy Anita elindította a zenét és a múlt heti táncot veszik át.

- Figyelj. Szeretnék kérdezni tőled valamit. - mondtam mikor már csak néha-néha gördült le a szememből egy-egy könnycsepp.

- Hallgatlak. - mondta és a szemembe nézett.

- Azt szeretném kérdezni, hogy...Tavaly...Június harmadikán...Öhm...Szóval, hogy tavaly június harmadikán a centerben nem léptetek fel véletlen?- kérdeztem elsőnek össze-vissza makogva, mert hülyén jött ki, hogy csak így rákérdezek, de aztán már normálisan. Ő válaszképpen csak mosolyogva annyit mondott, hogy:

- De. És örülök, hogy emlékszel. - mondta mélyen a szemembe nézve, rám mosolygott, majd a fülem mögé tette a hajam, és...és az történt, amit életemben nem gondoltam volna, hogy megtörténik!! MEGCSÓKOLT!!!Nem toltam el magamtól, hanem vissza, csókoltam. Nem tudom miért. A térdem megremegett annak ellenére, hogy ültem. A világ forgott velem. A gyomrom, és a mellkasom megremegett, és mint ha nem is létezne körülöttem semmi és senki csak mi ketten. Kristóf és én. Ilyet még, soha de soha nem éreztem. Nem, tudom meddig csókolózhattunk. Mikor, vége lett a homlokomat a homlokának támasztottam és mélyen egymás szemébe néztünk. Miért éreztem így? Miért csókolt meg? Mi, történik ezzel a nappal?! Minden annyira zavaros. Én hírtelen felálltam és inkább bementem a többiekhez. Még, visszanéztem egy másodpercre. Kristóf, még mindig ott guggolt és csodálkozva nézett rám. Mikor beléptem mindenki engem nézett. Én csak lesütött szemmel leültem Anita mögé, aki éppen az egyik új lépést mutatta.

- Rendben elindítom zenére és akkor most egyedül! - mondta Anita majd miután elindította a zenét leült mellém.

- Kristóf hol van?- kérdezte úgy, hogy közben a többieket nézte.

- Kint a folyosón. - mondtam neki, mire Anita már rám nézett egy másodpercre, de a már vissza is kapta a fejét a többiekre, de miután gondolom látta a kisírt szememet hosszabban nézett meg.

- Mi történt Kinga? Megbántott valamivel?- kérdezte az arcomat fürkészve. Gondolom, tudja vagy sejti, hogy mi történhetett kint. Már, mint Kristóf és köztem.

- Nem. Vagy is nem ő. – javítottam, ki magam.

- Akkor hát ki?- kérdezte, de közben leállt a zene és a többiek is minket néztek. Én felnéztem a többiekre majd Anitára és megráztam a fejem jelezve, hogy ez nem a tökéletes alkalom, hogy erről beszéljünk. Ő ezt észrevette, amit jeleztem neki és bólintott majd elkezdte mutatni a többieknek a többi lépést. Kb két perc múlva már Kristóf is bejött, és leült mellém. Nem, mondott semmit csak egymás mellett ültünk és

a többieket néztük. Én próbáltam minél jobban oda figyelni, hogy megtanulhassam a táncot, hogy a törött kezem ne legyen akadály, míg ő legtöbbször a pillantásomat akarta elkapni.

-Rendben egyre ügyesebbek vagytok. Mára, ennyi elég is. – mondta Anita arra célozva, hogy vége a táncnak. (Aszta másfél óra ilyen hamar eltelt?) Meg néztem az órám, hogy mennyi az idő, de még tíz perc volt hátra. Felálltam és az ajtó felé indultam ahol a többiek már elindultak ki.

- Kinga várnál egy percet kint?- kérdezte Anita. Ó. Vagy, is beszélni akar velem. Jaj. Bólintottam majd kimentem becsuktam az ajtót és neki dőltem az ajtónak.

- Hé. Minden rendben?- kérdezte Kitti.

- Persze majd elmondom. Otthon. Mindjárt megyek én is csak Anita beszélni akar velem. - mondtam mire ő bólintott.

- Kint meg várunk. - mondta megsimítva a karom és elindult az ajtó felé.

- Oké. - mondtam neki. Ahogy, kezdett kiürülni a suli alig hallhatóan hallottam, hogy Anita és Kristóf miről beszélnek.

- Kristóf. Kisfiam tudod, hogy mennyire örülnék, ha boldog lennél. De nem játszhatsz Kingával is úgy, mint Nórival annak idején! Kinga, ennél érzékenyebb, hogy ilyesmit kibírjon vagy érdemeljen! - hallottam Anita hangját. Hogy mi? Ki, az a Dóri? És, mi az, hogy velem is játszana Kristóf? És, mi az, hogy gyenge vagyok?

- Anyu értsd, meg! Dóri más volt! Kinga...Kinga maga a világ nekem! Mikor láttam most, hogy az a vadállat miatt sírt meg tudtam volna ölni azt a görényt! Szeretem! Érted? Szeretem!- mondta Kristóf.

- Én elhiszem fiam. De mint mondtad vele most szakított az a fiú. Nem, biztos, hogy jól jönne neki az, hogy ha te most itt szerelmet vallasz neki! - mondta Anita. Hát ezért már késő aggódnia.

- Nem. Nem is akartam még elmondani neki. Majd, ha eljön az ideje. De, addig is próbálok minél közelebb kerülni hozzá, hogy aztán mikor elmondom neki akkor már ő is szeressen. - mondta Kristóf majd hallottam, ahogyan elindul az ajtó felé. Hátrébb ugrottam vagy egy métert az ajtótól. Mikor kilépett rajta a szemembe nézett, de én elkaptam a tekintetem, mire ő elindult ki. Hova mehet?

- Kinga bejönnél, kérlek?- kérdezte Anita bentről. Elindultam az ajtó felé majd beléptem és oda mentem hozzá. Leültem törökülésben egy székre és úgy néztem a mellettem ülő Anitára.

- El szeretnéd mesélni, hogy mi volt kint? - kérdezte átölelve a vállam. Átgondoltam majd bólintottam, és elkezdtem mesélni Alexát, Dávidot, és még Kristófot is, és azt is hozzá tettem, hogy mindent hallottam, amit beszéltek. Ő csak ült ott mozdulatlanul és engem hallgatott. Mikor végeztem felsóhajtott, és megdörzsölte az arcát.

- Rendben. Szóval. Szeretnéd tudni, hogy ki az a Nóri vagy csak dióhéjban mondjam el?- kérdezte.

- Inkább az utóbbi. – mondtam, mert nem igazán akartam hallani az egész történetet.

- Ez körülbelül fél éve történt, hogy Kristófnak volt egy barátnője. A lány fülig szerelmes volt belé, és az elején Kristóf is azt hitte, hogy ő is belé. De aztán Nóri rajta kapta, hogy a legjobb barátnőjével csókolóznak, és, hogy Kristóf azt a lányt se szerette. Végül Kristóf a két székközül a pad alá esett, de Nórinak se volt a legjobb. Elvesztette a legjobb barátnőjét és a fiúját is. Dióhéjban ennyi. - mondta Anita. Én erre csak bólintani tudtam. Mást nem tudtam reagálni.

- És mondtad ugye, hogy mindent hallottál. Azt is hallottad, hogy... - mondta én meg tudtam mire gondol.

- Hogy amikor azt mondta, hogy szeret? Igen azt is. De...Anita én nem akarok úgy járni, mint ez a Dóri! Ha igazán szeret elsőnek is rá kell jönnie, hogy valóban szeret-e mert azt nem bírnám elviselni, ha megbántana ő is. Más részt meg várnia kell, míg én is rájövök, hogy szeretem-e vagy sem. - mondtam neki, mire ő csak bólintott.

- Meg értelek! És, azt is megértem, ha jövő héten nem akarsz jönni, a kezed miatt amúgy se lenne muszáj itt lenned. - mondta.

- Azt hiszem jönni, fogok. De azért köszi! - mondtam neki.

- Rendben. Ha akarsz, mehetsz, de ha akarsz, maradhatsz is. - mondta fel ajánlva, hogy még maradhatok beszélgetni.

- Köszönöm, de megyek. A lányok várnak kint. - mondtam majd felálltam.

- Rendben. Akkor hát jobbulást, és vigyázz magadra! - mondta majd megölelt.

- Köszi. - mondtam mosolyogva majd megindultam az ajtó felé. Mikor kiléptem láttam, hogy az ajtó mellett Kristóf ül a földön felhúzott térdekkel.

- Gondolom te is mindent hallottál. - mondtam neki lenézve rá a földre.

- Majd nem. Onnantól kezdve, hogy anyu dióhéjban elmondta Nórit... - mondta a szemembe nézve. - Ne haragudj. - mondta, de mivel értetlenül néztem rá ezért elmagyarázta.

- Ne haragudj, hogy így és most kellett megtudnod! Nem akartam elmondani. Vagy legalább is nem most. De egyet biztosan tudok. Hogy tényleg szeretlek. És nem úgy, mint Nórit! Téged, igazából, tényleg! - mondta mire nekem megremegett a mellkasom a térdeimmel együtt.(Ez meg mitől lehet?)

- És ha kell, várok. Várok, hogy rájöjj, hogy szeretsz-e vagy sem. Ha nem akkor csak azt szeretném, ha tovább is barátok maradnánk. Viszont, ha igen...- mondta és itt egy félmosoly félét próbált meg. - Akkor viszont meg ígérem, hogy mindig szeretni foglak! Bármi történjék! És, nem lesz az, mint Nórinál! - mondta mélyen a szemembe. Én erre nem tudtam mit reagálni.

- Ez...Kedves tőled. De...Nekem ez túl sok egy napra! - azt nem tettem hozzá, hogy nem csak sok, hanem sokk is.

- Persze, megértelek. Szerintem...Jobb, ha haza mész és kipihened magad. - mondta majd felállt elém. Mivel magasabb nálam így fel kellett néznem rá.

- Jó éjszakát! - mondta majd adót, egy puszit az arcomra, és bement a táncterembe. Én a túl sok sokktól fáradtan elindultam kifelé Kittiékhez. Kint még inkább rosszabb várt. Ugyan is kint nem csak a lányok plusz Dorián várt. Ha nem Alexa és Dávid is épp az egyik fa alatt csókolóztak. Alexa térdnadrágba és egy száll pólóba volt, Dávid meg szintén rövidnadrágba, és egy pólóba. És még van, képük itt a suli előtt smárólmi mikor tudják, hogy itt vagyok még a suliba?!Ez egyben felidegesített és elszomorított is. Ó, hogy bárcsak hírtelen elkezdene szakadni az eső! Akkor legalább jól eláznának (mi, nem mert nem egy száll pólóba és térd naciba voltunk, hanem hosszú nadrág és pulcsi. Mert azért nincs annyira jó idő, hogy pólóba és térdnaciba lehessen lenni) És, akkor...Úr isten és hírtelen tényleg elkezdett szakadni az eső! Na, jó jobb, ha nem gondolok ilyenekre máskor! Mivel szakadt az eső ők ketten elkezdtek elszaladni (gondolom valamelyikükhöz) Kittiék, meg mikor észrevettek akkor intettek, hogy menjek és feltették a kapusnyijukat a fejükre. Én lementem a lépcsőn és feltettem magamra a kampusznyit majd elindultunk mindannyian. A haza vezető út síri csöndben töltöttük. Mikor haza értünk én csak felmentem a szobámba, átöltöztem és inkább neki kezdtem a leckének, ami még (sajnos) nem volt kész. Miközben írtam a leckét bekapcsoltam egy kis zenét. Az MP3-mamon. Első zenének ez jött be: Ira Losco - The Way Its Meant to Be Míg hallgattam végig gondoltam a napomat, és rá jöttem, hogy minden, de minden ebédszünettől kezdve csak negatív volt!! (Vagy hatalmas nagy sokk.) Miután végeztem a tanulással Kitti még bejött a szobámba a leckéért, hogy adjam oda neki plusz, hogy meséljem el, hogy délután akkor ez most mi is volt. Miután, elmeséltem ő csak bólintott. Gondolom ő is ugyan úgy mint én szintén ledöbbent és utána kiment a szobámból. A zenét bekapcsoltam és úgy aludtam el, hogy a fülhallgató még a fülembe volt, és zenét hallgattam. Hivatalosan is lejelenthetem, hogy: Utálom ezt a napot, és, hogy ultra fura!!