Táncoslány 20.fejezet

Október 14., Hétfő

Hát nagyon élvezetes éjszakám volt az biztos!Kb olyan hajnali háromkor felkeltem, mert wc-re akartam menni. És hát mi történt? Pont az, ami rám vall. Mikor mentem ki a szobámból a sípcsontomat nagy sikerrel teljes erőből az ágyam sarkába vertem. Hát nem mondom nem volt a legélvezetesebb az biztos. Na de a reggelem sem volt jobb. Nem találtam a farmeromat, amibe menni akartam, és még a hajam is úgy állt, mint

egy oroszláné. Ja, nem, még annál is rosszabbul. Áh, na, nekem is jól indul a hétfő reggelem. Miután, elkészültünk Kittivel el is indultunk. Útközben én próbáltam belé tuszkolni az angolt, (mivel dogát írunk) míg ő azzal a kérdésekkel bombázott, hogy most mi van Dáviddal (amire nem tudtam válaszolni) meg olyan kérdésekkel, hogy elmondom-e Kristófnak, hogy az este mire jöttem rá (erre se tudtam a választ) és, hogy

miért zaklatom az angollal mikor a másik kettő kérdésére kéne válaszolnom.(ezen meg már elmosolyodtam és utána válaszoltam)

- Azért mert ha a másik kettő kérdésre válaszolok, akkor csak még többet kérdezel és mivel semmit nem tanultál angolból ezért próbálok én beléd tuszkolni egy kicsi angoltudást, hogy ne kapj egyest. - mondtam neki, mert amíg én a hétvégén tanultam addig ő a gépet nyomta.

- Jaj, ne már! Tudod jól, hogy így is úgy is max hármast kapok, mert utál a tanárnő!-mondta a fejét rázva. Ebben, mondjuk volt valami. Az angol tanár ki nem állhatja Kittit. A suli előtt már ott volt Szeli, Nándi, Tina, Bence, és Ádám aki nutellás kenyeret evett (??)

- Őőő...Megkérdezhetem, hogy miért eszel korán reggel nutellás kenyeret?- kérdezte Kitti.

- Egyrészt, mert éhes vagyok. Más, részt meg már fél nyolc van. Hol van itt "korán reggel"?- mondta Ádám.

- Neki még az van. Nem rég kelt hagyjad. - mondtam mosolyogva.

- Jól van. Le lehet szállni arról, hogy mikor szoktam felkelni. - mondta Kitti majd ásítozott egyet.

- Haladjál! Mire vársz tapsra? Egy, kettő! - mondta Réka és tapsolt kettőt egy kilencedikes srácnak mikor oda ért a sulinkhoz (a srác valószínűleg valami rosszat mondott vagy tett. Nem irigylem.)

- Ez meg mi volt?- kérdezte Szeli.

- Nem tudom, de sajnálom a srácot. - mondta mosolyogva Bence.

- Na, ez is el van intézve. - mondta Réka mikor oda ért hozzánk majd megigazította a haját.

- Mit vétett a gyerek?- kérdezte Kitti Rékát.

- Visszabeszélt. - mondta nyugodtan Réka majd megvonta a vállát.

- Szerintem néhány ember fél tőled Réka. - mondtam mosolyogva.

- Tegyék csak nyugodtan. - mondta majd elővette a telefonját és elkezdte nyomkodni.

- Ott jönnek a ti hős szerelmeitek. - mondta Nándi fintort vágva a hátunk mögé nézve. Nem értettem, hogy miért vágott fintort, de nem is akartam megkérdezni mert azzal voltam elfoglalva, hogy Dávid is jön és vele azóta nem beszéltem mióta volt az a "kis incidens" a múlt héten. Láttam, hogy Kitti hátra fordult úgy, hogy én is hátra fordultam, hogy lássam a két fiút. Kitti oda ment Doriánhoz és egy csókkal köszöntette. Én nem mertem oda menni Dávidhoz, mert őszintén szólva nem tudom, hogy most mi van velünk. Úgy, hogy ugyan úgy ott álltam Szeli mellett lesütött szemmel. Mikor felnéztem Dávid ott állt előttem mosolyogva majd megcsókolt.

-Ne haragudj a múltkori miatt!- suttogta miután befejeztük a csókolózást. Én válaszként rá mosolyogtam és megfogtam a kezét. Mikor visszafordultunk a többiekhez mindenki ránk mosolyogott. Pontosabban mindenki, két ember kivételével. Nándi, és Réka. Mert, hogy mind a ketten a szemüket forgatták. Réka az mindig is utálta Dávidot ez köztudat, plusz szerinte Dávid csak játszik velem. De Nándinak nem tudom mi volt a baja. Na, mindegy. Kicsit, még kint voltunk, ez alatt lemásoltam Ádámról a matek házit Kittivel és Szelivel együtt, aztán bementünk a suliba. Elmentünk a büfébe még, vagy is

hát inkább Réka, Kitti, és Dávid vettek kajákat meg kólát, és fantát mi többiek meg elkísértük őket.

- Jössz táncra szerdán?- kérdezte Kitti, Rékát mikor beértünk a terembe.

- Aha. Te?- mondta Réka.

- Ja. - mondta Kittii is. Na, ezt gyorsan megbeszélték. Dupla matekkal kezdtünk, ami nagyon érdekes volt...De komolyan. A mellettem ülő Szelivel leveleztünk. Minden félét beszéltünk. Aztán, egy másik összegyűrt lap repült felém.(össze szoktuk gyűrni egy kis golyóba úgy könnyebb dobálni). Megnéztem, hogy ki írta és az írásból kivéve Réka volt az.

"Nem volt egy kicsit fura Dávidtól ez a mai reggeli?" Olvastam el.

"Nem tudom. Miért, lett volna az?” Írtam vissza neki.

"Nem tudom. Kicsit, fura volt szerintem, hogy csak úgy oda ment hozzád, lesmárolt, és ennyivel elintézte."

"Azt kifelejtetted, hogy bocsánatot kért"

"Mikor? Mert én nem hallottam"

"Miután "lesmárolt" utána súgta a fülembe"

"Na, ez meg a másik!A füledbe SÚGTA?!"

"Miért most mi van?"

"Hát csak az, hogy...Á nem semmi!"

"Na, mond most már. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz furcsának ebben."

"Nem, nem, semmi!"

"Ahogy akarod. De, inkább most már figyelek az órára. Vagy bealszom. Bár amilyen ez az óra szerintem az utóbbi."

"De hülye vagy."

Hát végül nem aludtam be, de halálosan unatkoztam. Egy ideig. Aztán elgondolkoztam, hogy Réka mit akart ezzel az egésszel mondani. Miért baj az ha a fülembe súgta?Szerintem eléggé romantikus. És amúgy is. Ez csak egy kis összedörrenés volt köztünk, semmi komolyabb veszekedés. Én meg szeretem ezért megbocsátottam ( a semmiért, mert mint mondtam nem volt komoly) De azért ezen eléggé elgondolkoztam,

Réka mire akadt kilyukadni. Egyszerűen nem értem. Bár ha bele gondolok már épp elég az is, hogy ő mondta. Ő mindig azt akarja, egyrészt ami mási más részt meg, hogy mindig mindenki össze legyen veszve. Hát, ő már csak ilyen. Mindegy. Azért még utolsó próbaként egy lapra írtam még Rékának, hogy:
 "Na, mond már, hogy miért mondtad!! Léccii " írtam majd odadobtam neki. A padjára esett ő meg gyorsan felvette a padról és a pad alatt megnézte. Elkezdett írni majd visszadobta.

"Nem, mondom, maradj már! Inkább aludj, mint, hogy ilyenekkel fárasztasz. És amúgy sem hinnél nekem...!!" Miután elolvastam felhúzott szemöldökkel néztem még a lapot. Komolyan, mit akar elérni? Tudja jól, hogy nekem az ilyenekből minél kevesebbet kell tudnom, ha valamit nem, akarnak elmondani, mert különben még jobban izgatottabb leszek, és csak ezen tudok majd gondolkodni. Áh. Mindegy inkább kivételes esetben figyeltem órán. De nem igazán sikerült, mert önkéntelenül ezen kattogtam. Miután (végre valahára) kicsengettek rögtön letámadtam Rékát.

- Mire gondoltál? Lécciii majd meg veszek, hogy tudjam!- mondtam neki könyörögve.

- Nem mondom, hagyjál már. - mondta nevetve majd kiment a teremből. Szuper.

- Miről maradtam le?- kérdezte Szeli felvont szemöldökkel megállva mellettem az ajtót nézve ahol Réka kirohant. Nem volt nagyon kedvem elmondani neki úgy, hogy csak az orra alá dugtam a papírt, amin beszélgettünk Rékával.

- Aha. Szerintem, valamit tervez azon kívül, hogy azt akarja, hogy elkerülj. - mondta a padra téve a lapokat, majd ő is megindult ki. Lehet, hogy valóban tervel valamit? Ki tudja. Én viszont az tutira tudom, hogy szükségem van egy kis kólára, ha nem akarok elaludni a következő órán.

- Oké nem mindegy mit tervel. Csak én ne legyek benne. Bár amennyire nem bír, simán benne leszek. - mondtam majd a lapokat összetépve kidobtam a kukába mikor megindultam Szeli után. Na, jó, mondhatom, hogy nem érdekel, de anyutól örököltem, hogy ha kíváncsi vagyok, de attól még eléggé kíváncsi voltam. Mikor, kimentünk a suli rádióból a Bella Thorne és Zandaya a Watch me című szám ment. Lementünk,

Szelivel a büfébe innivalót venni.

- Úr isten, de utálom ezt a számot!- mondta elgyötört arccal Szeli, mert ezt tényleg nem nagyon szereti senki sem a suliban.

- Én is! - mondtam neki nyugtatás kép, hogy nincsen egyedül.

- Ezt senki sem szereti!- mondta az egyik végzős lány. Mi, Szelivel rá néztünk majd bólintottunk. Hát...úgy néz ki, hogy a suli rádiósokhoz lesz egykét szava pár embernek. Miután bevásároltunk (én egy kólát és egy túró rudit, Szeli meg egy lekváros buktát és forró csokit.) Mivel, kezdett lehűlni a levegő összehúztuk magunkon a pulcsinkat mikor kiértünk az udvarra, majd megindultunk a többiekhez, akik padoknál voltak.

- Komolyan nem értem. Tök sokan járnak, ebbe a suliba erre kitesznek három padot. -mondta felháborodva Dóri mikor oda értünk.

- Nyugi. Most csak az a bajod, hogy nem tudsz le ülni, mert én elfoglaltam a helyedet. -mondta neki Tina. Ők elvoltak ezzel a padtémával csak közben becsöngettek. Miközben mentünk vissza a termünkbe azon gondolkoztam, hogy alig várom, hogy szerda legyen, vagy is tánc. Egészen addig vártam, amíg eszembe nem jutott, hogy nekem még beszélnem kéne Kristóffal arról amire rájöttem, hogy mi már találkoztunk tavaly és valószínűleg megismert csak nem mondta. De még is mit mondjak? " Szia, tavaly már nem találkoztunk a centerben? És ha igen miért nem mondta el?" Mondjam ezt vagy mi? Ez annyira béna már. Áh, nem tudom. Egészen addig ezen gondolkoztam míg be nem jött a tanárnő, hogy elkell mennie foglaljuk el magunkat addig. Na, ennek mindenki nagyon örült. Csak mindenki máshogy. A fiúk füttyögtek, Kitti és Szeli

sikítoztak, Virág a nagy örömre bealudt (??) a többieknek meg semmi reakció. És hát, ha azt csinálhatunk, amit akarunk akkor mi lesz? Természetesen egymás mellé ülés, és hatalmas hülyülés. Én, Szeli mellé, Réka mellé Kitti, Tina meg a pad végére. Ezt, könnyen meglehetett így oldani, mert nem egyszemélyes padjaink vannak szerencsére. Nándi, töltött káposztát (??) evett, Bence lehajtotta a fejét a padjára és zenét hallgatott (az, hogy bealudt-e azt nem tudtuk) Csabi, és Zoli a zenét állították be, Ádám meg nézte, ahogyan a két fiú beállítja a zenét. Viki Ágihoz ült, akihez hátra fordult Dóri. Mi el voltunk, így öten úgyhogy nem igazán foglalkoztunk, hogy a többiek mit csinálnak. Hogy mi mit csináltunk? Kitti ötlete az volt, hogy, hogyha a fiúk beállították a zenét (csak halkan hallgattuk) akkor, hogy az egész osztály felelsz vagy merszezzen kivéve a két alvó. Nándi, kezdett, és Kittitől kérdezte, hogy felel vagy mer. Hát, mivel Kitti bevállalós ezért "mersz"-et mondott. Hát ezt kár volt, mert mivel Nándi mondta meg, hogy mit csináljon ezt rögtön Kitti is megbánta. Aztán, végül csak megvonta a vállát és belenyugodott, hogy, hogyha Nándi valami őrültséget mond (nyílván azt fog) akkor meg kell csinálnia.

-Firkáld össze ezzel Bence arcát. - mondta Nándi majd egy alkoholos filcet húzott ki a zsebéből. Az, hogy neki miért van alkoholos filc a zsebébe inkább jobbnak láttuk, ha nem kérdezzük meg. Kitti kivette a kezéből az alkoholos filcet felállt a székéből majd megindult az alvó Bence felé. Mi is felálltunk a székünkről és utána mentünk, hogy lássuk tényleg összefirkálja-e Bence arcát. Szeli, már akkor röhögött mikor még Kitti el sem kezdte. Aztán mikor elkezdte Kitti, akkor már nem csak Szeli röhögött, hanem mindenki köztük Kitti is, aki a vissza folytott röhögés miatt egy kacskaringós bajuszt rajzolt Bence szája fölé. Aztán, annyira röhögtünk mindannyian mikor végzett (bajusz, szakáll, Harry Potter sebhely a fejére rajzolás plusz le is fényképeztük) utána mindenkinek ki kellett mennie a folyosóra, hogy nyugodtan tudjunk röhögni nehogy valamelyiküket, felébresszük. Kitti annyira röhögött, hogy már sírt a röhögéstől. Aztán, mikor már kellő képen kiröhögtük magunkat visszamentünk, és miután Zoli a kelleténél kicsit hangosabban csukta be az ajtót (a huzat miatt, mert nyitva volt az ablak is) azért

Virág felriadt.

- Komolyan mondom a Bábelről álmodtam. Amúgy, az egy könyv. - mondta mikor mindannyian leültünk a székünkre.

- Te olvastad a Bábelt?- kérdeztem, mert az egy irtó jó könyv. Vagy is az internnet szerint meg a tartalma is tetszett.

- Te szoktál olvasni?- kérdezte felvont szemöldökkel Szeli is.

- Te tudsz olvasni?- kérdezte már Tina is. Mi, meg mindannyian csodálkozva néztünk rá. Aztán páran elnevettük magunkat, mert azért, hogy tudott egy ilyen kérdést feltenni?

- Mi van? Hallottátok ti egyszer is olvasni?- kérdezte széttárt kezekkel. Én megráztam a fejem mosolyogva majd visszafordultam Virághoz.

- Igen, igen, és igen. - mondta mind a három kérdésre válaszolva.

- Kölcsön adod?Légysziii!!- mondtam neki könyörögve.

- Persze. - mondta majd előhúzta a táskájából.

- Köszi, köszi, köszi. - mondtam ugrándozva. Igen, lehet, hogy ciki, hogy így felvidít egy könyv, de akkor is, ez egy jó könyv!

- Mért hordasz magadnál könyvet?- kérdezte Virágtól Kitti.

- Miért ugrándozol így?- kérdezte tőlem Zoli, én meg erre legyintettem neki. Miután, befejeztem az ugrándozást eltettem a táskámba a könyvet. Szuper végre meg van. Mikor megfordultam Virág felvont szemöldökkel a még mindig alvó összefirkált arcú Bencére nézett felvont szemöldökkel.

- Ezt ti csináltátok?- kérdezte aztán elmosolyodott. Hát igen, azért ez még neki is vicces.

- Nem a mars lakok. – mondta alig hallhatóan Kitti.

- Ja. - mondta Ádám.

- De ugye engem nem firkáltatok össze?- kérdezte aztán mikor gondolom eszébe jutott, hogy ő is aludt.

- Nem. - mondta Zoli, Szeli, és Réka.

- Kinga?- fordult felém. Na, jó tudni, hogy így megbízik bennem, hogy, hogyha én mondom, hogy nem akkor el is hiszi. Én, erre aztán csak, meg ráztam a fejem mosolyogva.

- Akkor jó. Tényleg írjuk rá a nevünket a fejére. - jutott az eszébe. És ez tényleg jó ötlet.

- Oké én kezdem. - pattant oda Réka Bencéhez a filccel a kezében. Miután, (röhögve) ráírtuk a nevünket Bence fejére megint elkezdtünk röhögni, de erre már felébredt Bence is, aki álmosan nézett ránk mi meg röhögtünk. Ő zavartan körbe pillantott, de nem értette, hogy mint nevetünk ennyire. Végül aztán csak ő is elmosolyodott, és megvonta a vállát, aztán (mivel már kicsengettek) ki ment a teremből. Mi, dőltünk a nevetéstől aztán mikor már mindenki "kinevette" magát mi is kimentünk, és mosolyogva néztük, hogy mikor meglátják Bencét, vagy felnevetnek, vagy csodálkozva néznek. Szóval így telt az első kettő óránk. A többi óra viszont annyira unalmas volt, hogy ezért díjat kellet volna kapniuk a tanároknak. Angolon, írtunk egy dogát, aztán törin maratoni diktálás volt, majd két infó órán nem volt itt a tanárnő ezért azt csináltunk, amit akartunk. Én, megnéztem az e-mailjaimat, aztán Facebookomat. Ez, nem tartott olyan sokáig mivel a mailjaimat megnézve csak hírlevelek jöttek, a Facebook már érdesebb volt egy kicsit. Két levelem jött. Egy Kristóf, és egy Dani. Elsőnek Daniét néztem meg, mert nem

értettem, hogy miért írt, mert reggel találkoztunk, de mindegy. Ezt írta:

"Ne fészbukkozzál! :D" Oké hát erre nem tudtam mit reagálni nagyon, kb két perce küldte. Mivel, Kitti rettenetesen (!!!) hasonlít, Danira és azért Kittivel többet vagyok, együtt ezért már tudom kezelni a bolond testvéreimet. Úgy, hogy vissza is írtam neki.

Én: Ééééén??Sohaaaa :D

Na, ja, ez is értelmes válasz.

Dani: Látooom :D

Én:  ;) :D

Dani: Na, léptem csőő. Kittinek, üzenem, hogy: Mézes puszedli :D

Na, ja. A hétvégén Alina, Dani, Kitti, és én megnéztük közösen a Piroszkát. 

Én: Ok átadom :D

-Kitti Dani üzeni, hogy: Mézes puszedli. - mondtam kicsit hangosabban a mögöttem lévő sorban ülő Kittinek. Nem, fordultam meg, de hallottam, hogy felröhög, és nem csak ő hanem Szeli, Réka, Nándi, Bence (akinek a feje még mindig össze volt firkálva) és Virág is felnevetett.

- Oké én is neki, hogy: Mézes puszedli aranyom!- mondta ő is, és halottam a hangján, hogy még mindig mosolyog. Hát rajtam ne múljék én megírtam Daninak. Aki miután (gondolom) elolvasta már írt is vissza.

Dani: Én is szeretem őt...! :D

Írta aztán kijelentkezett. Én mosolyogva még megmondtam Kittinek, amit Dani írt, majd megnyitottam Kristóf levelét.

Kristóf: Ne mond, hogy nektek is infótok van? :)

Ezen elmosolyodtam és már válaszoltam is. (öt perce írt)

Én: De :)

Kristóf:  :)

- Kivel beszélsz King? Dani már kijelentkezett. - kérdezte Kitti, aki hozzá szokott, hogy "King"-nek hív. Már, próbáltam leszoktatni arról, hogy ne hívjon, így de lehetetlen.

- Kristóffal. - mondtam majd Nándi felöl valami olyasmit halottam, hogy "Pff".Erre én kérdőn oda néztem, de ő nem nézett rám csak tovább hallgatta a zenét a youtubeon.

- Kérdezd meg tőle, amit tegnap mondtál. - mondta Kitti.

- Ja, jó tényleg. De majd inkább személyesen szerdán. - mondtam. Na, ez kicsit kezdet kellemetlen lenni, hogy az egész osztály előtt beszéljük ezt meg...

Én: Figyelj, majd szerdán szeretnék kérdezni tőled valamit...

Kristóf: Oké :) Nem mondod el inkább most?Kíváncsi lettem :)

Én: Nem, ezt személyesen szeretném.

Kristóf: Oké.

Én: Mennem kell, kezdenek gyülekezni mögöttem a kíváncsi szemek...! :)

Írtam, mert Réka kezdet feltűnően sokszor a hátam mögött mászkálni.

Kristóf: Oké, szia :)

Én: Szia :)

Majd kijelentkeztem. Nem, volt kedvem gépezni úgy, hogy megnéztem mit csinálnak a többiek. Virág és Ági valami Stardoll nevű játékkal játszott, Viki, és Dóri Viki gépénél verseket olvastak. Nándi, Bence, Ádám, Zoli, és Csabi GTA-zott, Kitti, Szeli, és Réka facebookozott. Én, oda mentem Kittihez, és egy mögötte lévő üres széket mellé húztam és mellé ültem. Az infó füzetéből kitéptem egy lapot (az enyém az én gépemnél maradt) majd elvettem a ceruzáját is és csak úgy hülyeségből minden félét rajzoltam. Nándinak, köszönhetően ment a zene kihangosítva ( Chris Brown- Yeah 3x) és miközben csak úgy hallgattam, azon gondolkoztam, hogy még csak egy éve járunk egy osztályba, még is mennyi mindent megéltünk már közösen. Elkezdtem gondolkozni a poénokon, (pl: most is Bence feje, az osztálykiránduláson, hogy visszafelé mikor mentünk haza... És ezekhez hasonlóak) Ezeket a poénokat leírtam a lapra csak úgy össze vissza.

-Úr isten Kinga ez marha jó!- állt meg mellettem hírtelen Szeli kizökkentve a gondolataimból, az össze vissza firkálgatott sima nagy lapra nézve.

- Muti. - mondta Kitti. Én is megnéztem, hogy mi olyan jó rajta aztán észrevettem, hogy míg gondolkoztam le írtam/rajzoltam a lap közepére, hogy "10.osztály" és köré minden jó poént, amiket mondtunk az elmúlt egy évben. Jé, észre se vettem, hogy elkezdtem rajzolni. Pedig csak firkálgattam. Kis, időre rá már az egész osztály a lap fölé hajolva a rajzot nézte és a poénokat felolvasva röhögtünk. Igaz, Bence nem értette a "Bence összeírt feje" poént. Miután megnézték a rajzot és elolvastak minden poént, utána visszaadták nekem, hogy még kicsit dekoráljam ki. Én meg neki is kezdtem minden félét rá rajzolni. Pl: szív, meg ilyenek. Miután befejeztem a dekorálást mindenki alá akarta írni. Itt aztán lett a veszekedés, hogy akkor hova írjuk végül az lett, hogy össze vissza írtuk a nevünket rajta. Végül is elég jó lett úgy, hogy miután kicsengettek kitettük a parafa táblánkra a termünkben. Ezután még volt egy kémiánk, amit Nándi mellett voltam, akinek nem túlzottan volt jó kedve kb olyan infó óta. Nem tudom miért. Már úgy voltam vele, hogy megkérdezem, de aztán inkább nem kérdeztem meg. Kémián csak a telefonját nyomkodta kedvtelenül. Mi, lehet a baja? Infó óta tökre fura. Nem szól senkihez, hozzám se, még Bencéhez se. Pedig mi ketten vagyunk a legjobb barátai. Én a füzetembe firkálva ezen, gondolkoztam mikor egyszer csak eltette a telefonját, és a füzetébe írni kezdett, majd elém tolta. Másolom, hogy mit írt:

"Mit akarsz mondani Kristófnak?" Ezen kicsit csodálkoztam, hogy még is miért kérdezi, de végül is válaszoltam.

"Emlékszel a tavalyi kirándulásra?" Írtam majd elé toltam ő meg bólintott aztán visszavettem tőle a füzetet és írni kezdtem."Akkor az nap mikor a kirándulás után bementünk a Centerbe szerintünk (Kittivel) akkor ők léptek fel este és az estét is vele és a barátaival töltöttük. És mikor elsőnek volt tánc akkor eléggé nézett..." Miután befejeztem elé toltam a füzetet ő meg felhúzott szemöldökkel olvasta.

"Ja, lehet, hogy ő volt az. De attól mi van? És különben is ki ne nézne? Szép vagy." Miután elolvastam az utolsó mondattól elmosolyodtam.

" Köszi. Csak furának tartjuk Kittivel, hogy miért nem tette szóvá. Ennyi. És ezt szeretném (nénk) megbeszélni vele."

" Oké, de ti most jártok, vagy mi van?" Na, ezen elcsodálkoztam. Már, miért járnánk?

"Nem, honnan veszed?" Írtam majd miután elolvasta megrázta a fejét, és becsukta a füzetét, majd elővette a telefonját és tovább nyomkodta. Meg, böktem a vállát ő meg rám nézett én meg széttárt karokkal néztem rá értetlenül. Ő, csak megvonta a vállát.

- Szigeti valami probléma van?- kérdezte a tanárnő. Gondolom észrevette, hogy egy ideje nem figyelek. Upsz.

- Elnézést, Tanárnő, nincs. - mondtam és visszafordultam a füzetem felé és tovább firkálgattam. Aztán, inkább kitéptem egy lapot a füzetemből és írni kezdtem.

„Ne már legjobb barátok vagyunk! Mond már léccii!" Írtam majd elé toltam. Mikor elolvasta elmosolyodott, de nem igazi mosoly volt. Látszódott a szemén, hogy valami bántja. Csak tudnám mi.

"Nem, semmi, tényleg!" Írta vissza, de nem úgy tűnt, mint, ha tényleg így lenne. Ránéztem, mert legtöbbször, ha a szemébe nézek, akkor rá tudok jönni, hogy mi a baja. Most is a szemébe néztem, és ő is az enyémbe, de hamar elkapta a tekintetét és a tollát pörgette az asztalon. Hiába csak pár pillanatra nézett a szemembe. Vagyunk annyira jó barátok, hogy lássam, ami benne volt. És, ami benne volt nem igazán látom sokszor nála. Szomorúságot, és egyben dühöt láttam.

"Szomorú vagy valami miatt? Vagy mérges?" Írtam neki, majd elé toltam ő meg összevont szemöldökkel megcsóválta a fejét mérgesen és írni kezdett.

"Légy szíves Kinga hagyd abba, hogy a szemembe nézel, és ki akarod találni, hogy szerinted mi a bajom!!!Mert ez hatalmas baromság!Nem fogom meg mondani és kész!Miért nem tudod felfogni?Nem a sminkeken meg a ruhákon vagy a drága kis Kristófodon kéne gondolkozni, ha nem ezt felfogni!" Ilyén mérges még soha nem beszélt/írt velem, és most nagyon rosszul esett. Nem szokott így beszélni így beszéljen. Vagy legalább is nekem eddig nem mondott ilyeneket, pedig mi már nem kilencedik óta, ha nem hetedik óta ismerjük egymást, és az óta is legjobb barátok vagyunk. És ez, hogy ilyen mérgesen írt fáj is. Ahogyan kérte békén is hagytam és egész órán nem írtam neki, még csak rá se néztem, nehogy az legyen, hogy én vagyok a "gonosz a rossz, aki csak árt azzal, ha meg akarja tudni, hogy mi a baja a legjobb barátjának!"

Kicsengetés előtt pár perccel azonban, Nándi átölelte a vállam és összeborzolta a hajam és egy puszit nyomott a fejemre.

- Ne haragudj, nem gondoltam komolya!! Tudod, hogy szeretlek. - suttogta a fülembe (Mielőtt félre értés lenne, még az előtt mondom, hogy csak barátilag szeret.). Én erre csak elmosolyodtam, és fél karral én is átöleltem.

- Elnézést, hogy megzavarom a turbékoló párt, de éppen óra van!- mondta a tanárnő dühösen felénk pillantva. Visszafordultam a füzetem felé és elnézést kértem a tanárnőtől (megint).Nem, nem védekeztem, hogy mi nem is vagyunk szerelmesek egymásba vagy hasonló...A tanárok azt gondolnak rólunk, amit csak akarnak. Nándival még egyszer összemosolyogtunk aztán kicsengettek. Mindenki komótosan elkezdett összepakolni, és elindultunk haza.

- Lejöttök ma a pályára?- kérdezte Bence mindenkitől mikor még a suli előtt ácsorogtunk, mert Kitti visszament maci alakú (??) nyalókáért.

- Ne, inkább gyertek a ligetbe. - mondta Virág.

- Oké akkor oda. - vonta meg a vállát Bence. Miután megbeszéltük, hogy akkor ott találkozunk majd elindultunk haza, mert Kitti is kijött.(Végül nem volt macis nyalóka csak olyan, ami befogja a nyelvét. Mindenkinek vette egyet. Az, enyém lila.) Út közben mondtam neki, hogy majd hova megyünk, de csak azután miután megcsináltuk a leckét. Mikor, haza értünk anyu is ugyan ezt mondta, hogy csak akkor mehetünk

ha, kész a házink. Úgy, hogy mind a ketten felsiettünk a szobánkba házit csinálni (na, ilyet is ritkán lát az ember. Legalább is nálunk) Kitti olyan tíz perc után átjött, hogy hadd másolja le rólam. Nem mondtam semmit csak az orra alá nyomtam a kémiát, ami már készen volt, mert közben a matekot számoltam. Miután mindennel készen lettünk, már indultunk is. Volna. Mikor mentünk le akkor hallottam, hogy Alina a szobájában sír.

- Én nem megyek. - mondtam Kittinek suttogva a fejemet csóválva. Kitti elsőnek értetlenül nézett rám, de aztán ő is meghallotta, amit én.

- Én se. - mondta majd elővette a telefonját, és szólt Virágnak, hogy nem megyünk, mert családi bonyodalom van. Miután, letette villámgyorsan berohantunk a szobánkba, átöltöztünk aztán gyorsan kirohantunk majd bementünk Alinához. A földön ült török ülésben a laptopjával a ölében. Én leültem a jobb oldalára, Kitti meg a bal oldalára.

- Mi a baj?- kérdezte Kitti, hátra rakva Alina hosszú barna haját.

- De-cember harma-dikán mehe-tek London-ba. - mondta szipogva a laptopja felé mutatva. Én, át öleltem, de úgy, hogy ne látszódjon, hogy könnyes a szemem. Kitti, elvette Alina öléből a laptopot és elolvasta a levelet majd félre tette az ágyra a gépet és ő is átölelte Alinát.

- Semmi baj, nyugi! - mondtam Alinának miután összeszedtem magam, hogy rá tudja nézni anélkül, hogy elsírnám magam. Az még két hónap és tizenhét nap. Miután, ebbe bele gondoltam egy könnycsepp gördült le az arcomon. Végén, aztán már az lett, hogy ő vígasztalt minket. Kb háromnegyed órán át bőgtünk, aztán Kittinek eszébe jutott, hogy nézzünk filmet. Ez jó ötletnek tűnt, és az is volt. Elkezdtük nézni a Másnaposok című filmet. Mikor kb a közepénél tartottunk akkor megállítottuk, mert lementem ropiért, és kóláért. Lent, Dani ült a kanapén, és nem úgy tűnt, mint akinek jó a kedve.

- Nincs jó kedved?- kérdeztem tőle majd a hűtőhöz mentem és vettem ki három kólát, aztán inkább kivettem még egyet hátha feljön hozzánk filmet nézni.

- Nincs. - mondta a fejét rázva és a telefonját nyomkodta tovább, de úgy tűnt nem igazán köti le.

- Üdv a klubban. - mondtam neki, fél mosollyal, erre meg ő is elmosolyodott. - Feljössz filmet nézni?- kérdeztem közben kibontottam egy nagy csomag ropit és egy magas bögrébe öntöttem az egészet.

- Mit néztek?- kérdezte.

- Másnaposok. -

- Akkor megyek. Segítsek vinni valamit?- kérdezte felpattanva a kanapéról a telefonját meg a zsebébe tette.

- Aha, légyszi a ropit hozod?- mondtam neki, ő meg bólintott egyet majd oda jött a ropiért és elindultunk fel.

- Új klubtársunk van. - mondtam mikor beléptem a szobába. Alina, és Kitti csak ránk mosolyogtak majd arrébb mentek, hogy mind a négyen elférjünk. Miután, megnéztünk, még a Nagyfiúk című filmet is megnéztük. Rengeteget, nevettünk rajta ahhoz képest, hogy mindannyiunknak rossz kedve volt.

- Erről tudjátok, mi jut eszembe?- kérdezte Alina, mikor már a Nagyfiúkat is megnéztük. Mivel mind kérdőn néztünk rá folytatta. - Caramelnek az egyik számában egy mondat."Láttam nevetést, szörnyű helyeken" Bár vannak, akiknek rosszabb...De mi sem vagyunk a legjobb formánkban. - mondta mi meg keserű mosollyal néztünk rá. El kezdtünk nézni aztán még a Horrorra Akadva harmadik részét. A vége felé mind

bealudtunk. Nem csoda annyit nevettünk a sírás után (vagy is mi Alinával és Kittivel sírtunk) Hát ennyit erről. Ki tudja mikor lesz még következőleg olyan, hogy csak úgy négyen nézünk filmet anélkül, hogy izgulni kéne, hogy Alinának például nem sokára megy a gépe vissza Londonba vagy hasonló. Ez van. És ez legyen is végszó.