Táncoslány 8.fejezet

Október 2. kedd

Úr isten, de régen írtam! Hát az elmúlt hónapban nem nagyon történt semmi különös. Alinát kiengedték a korházból és közben elmondta, hogy akkor azért volt a sulinknál, mert elénk akart jönni, és elmesélni, hogy haza költözik, mert Lacival nagyon veszekedtek, és szakítottak. Ennek én örültem, hogy szakítottak, de annak viszont nem, hogy emiatt Alina szomorú. Úgy, hogy mivel én az ő szobáját kaptam meg mikor

Elköltözött két éve ezért most az én szobámban osztozunk. Anyu azt mondta, hogy van még egy szoba és azt berendezzük Alinának. Annak viszont, hogy egy szobában vagyunk addig annak, egyikünknek sem volt ellenvetésünk, mert mi mindig elvoltunk. Sokat hülyéskedtünk. Nővérünk azt a szobát kapta, meg amit én is nagyon szerettem volna csak anyu azt mondta, hogy ne mert azt az ilyen helyzetekre tartogatjuk. (anyu ezt előre tudta, mert nem szerette ő sem Lacit) és mivel nekem is volt már régen egy ilyen megérzésem nem ellenkeztem. Az a szoba azért tetszik, nagyon mert onnan lehet látni a legjobban a várost. És Békéscsaba este nagyon szép szokott lenni, karácsonykor meg végkép. Úgy hogy berendeztük Alinának azt a szobát már csak ki kell festeni és már az ő szobájában aludhat nem sokára. Az osztállyal ugyan, úgy ahogy szoktuk hülyéskedtünk és természetesen kiborítottuk a tanárokat, és kivételes esetben Dóri is egyre többször benne volt. Sőt volt, hogy ő találta ki, hogy mit csináljunk. Dáviddal ugyan úgy beszélgettünk, mint azon a délutánon mikor megismertem a húgát. Anitáék

úgy döntöttek mivel a bátyánk kamionos és kb. karácsonyig nem is jön haza, mert dolgozik, ezért úgy döntöttek, hogy karácsonyig nálunk laknának és karácsonykor meg ugye addigra már Bálint is haza jön karácsonyozni, és utána meg itthon lesz egy hónapot. Abba az egy hónapban meg Pécsen lesznek, mert ugye ott laknak. Ma reggel arra keltem, hogy Málna az arcomat nyalogatja. Nem mondom nem volt valami kellemes.

- Szombaton Szüreti bál. - mondta Kitti miután elkészültünk és a suliba indultunk.

- Ja, tudom-

- Amúgy most is lesz lovas kocsizás, mint tavaly?- ja, igen. Ez mindenhol általában így van, hogy a város/falu egy részén lovas kocsival keresztül megyünk, és némelyik háznál megállunk ott adnak vagy ennivalót vagy innivalót. Páran, akik kényesek azok nem szoktak jönni az ilyenre, viszont a legtöbben szoktak menni. Mi is szoktunk és most is megyünk szerintem.

- Ja, szerintem lesz megint. - mondtam.

- Te mész?- kérdezte tőlem.

- Szerintem igen, te?-

- Szerintem én is. - amikor a sulihoz értünk már mindenki ott volt.

- Csővi. - köszönt Csabi, de inkább úgy vettem észre, hogy csak Kittinek.

- Sziasztok. - köszöntünk Kittivel. Aztán hírtelen valaki megpuszilt engem hátulról.

- Szia, Kingus. - mondta Ákos majd befutott a suliba. Gondoltam, hogy ő lesz. Midenki minket nézett én meg nagyon mérges voltam. Mindenki nevetett, csak egy valaki nem aki nézett. Dávid. Én a szemébe néztem és megráztam a fejem jelezve, hogy ez semmit nem jelent. Majd undorodva letöröltem az arcomról Ákos pusziját.

- Fogd meg!- mondtam Kittinek és a kezébe nyomtam a táskám.

- Mit akarsz csinálni?- kérdezte Kitti a hátam mögül, mert már megindultam fel a lépcsőn.

- Meg keresem, aztán megfojtom. - mondtam neki hátrafordulva. Ezt is hallották a többiek, úgy hogy ezen is nevettek. Rá néztem Dávidra, hogy ő is nevet-e, és igen

ezen már ő is mosolygott. Bent nem nagyon találtam azt az idiótát, úgy hogy inkább visszamentem a többiekhez.

- Na, megtaláltad?- kérdezte Nándi vigyorogva

- Nem, de meg várom, amíg ő fog keresni és akkor tekerem ki a nyakát. - mondtam vigyorogva, már nem annyira mérgesen.

- Sok szerencsét. - mondta Nándi.

- Kösz. -

- Az meg ki?- kérdezte suttogva Virág.

- Ki?- kérdeztük egyszerre Csabival és Kittivel, amin ők össze is mosolyogtak.

- Mögöttetek fekete ruhában-szakított félbe Virág, Kitti és Csabi szemezését. Mind a hárman megfordultunk, hogy ne csak a többiek, hanem mi is lássuk. Egy teljesen fekete ruhás (fekete csőfarmer, fekete cipő, és fekete pulcsi) fekete napszemüveg és egy fekete beasball sapka. Elég morbid volt, de azért jól nézett ki. Mikor levette a napszemüvegét akkor láttam, hogy a szeme olyan, mint ha láttam volna már. Aztán ahogyan elment mellettünk bele nézett szemembe, és rájöttem, hogy ezt a nézést már láttam. Csak nem tudom, hogy kiére hasonlít. Miután kicsit messzebb ment akkor mindenki elkezdett pusmogni.

- Hát... én nem tudom, hogy ki de nagyon jól néz ki!- mondta Kitti. Csabi meg felhúzott szemöldökkel nézett Kittire.

- Szerintem is!- mondtuk egyszerre Szelivel Virággal, Tinával és Rékával.

- Nektek nem volt ismerős?- kérdeztem

- Nem miért?- kérdezte Kitti

- Ja nem semmi. - az idegen rá nézett Dávidra majd bement. Ahogy Dávidra nézett, Dávidnak el is tűnt a mosoly az arcáról és ő is bement. Fura. Ez után öt percre rá ki jött a suliból az "idegen" és megint a szemembe nézett, na de ez a nézés már nem olyan kedves volt, mint az első. Ez megijesztett. Erre rá megint öt perc múlva becsöngettek. Két tesivel kezdtünk úgy, hogy focizhattunk. Ami jól jött, mert így legalább levezettem az idegességemet, hogy még is ki lehetett az a srác ma a suliban, és hogy Dávid miért volt olyan fura. Ez után egy matek és kettő nyelvtan volt. Ebéd szünetben mikor lementem a büfébe hogy az osztálynak vegyek kólát meg chipset (a kezembe nyomtak pénzt egy csomóan mondván, hogy vegyek kólát és chipset) akkor ott volt Dávid is. Meg akartam kérdezni, hogy reggel miért volt olyan fura, de ahogy észrevett el is ment rögtön. Ezt nem értettem tegnap még tök normális volt. Talán megelégelte, a várakozást, hogy meg mondjam neki, hogy szeretem vagy sem?Vagy lehet, hogy

nem is várja?Vagy az is lehet, hogy az a jóképű srác dúlta fel. Amikor a szemembe nézett mielőtt elment volna akkor ismertem fel Dávid szemében ugyan azt, ami az idegenében is láttam. Ez, hogy lehet? Hisz Dávid azt mondta, hogy nincs családjuk csak a nagymamája ő és a kishúga Flóra. Több családtagja nem él a városban se a környéken. Ezen tanakodva mentem fel a lépcsőn az osztályunkba a chipsekkel és a kólákkal.

- Mi van veled Kinga? Rosszul vagy? - kérdezte Kitti mikor beértem az osztályba.

- Nincs semmi bajom miért?-

- Biztos? Csak mert eléggé sápadt vagy. - mondta Szeli is

- Mondom. Semmi bajom - utána volt még két óránk egy Irodalom, és egy Fizika, utána mehettünk is haza. Egész haza vezető úton a mai, napon gondolkoztam. De, nem jutottam dűlőre. Otthon miután megcsináltam a leckémet Kittivel és Alinával megnéztük a The Vampire Diaries-t Alina közben végig fikázta a filmet. Ahogy mindig szokta. De nem volt baj, mert így legalább végig nevettük. Utána lefeküdtünk aludni