Táncoslány 13.fejezet

Október 7. hétfő

Reggel mikor Kittivel a többiekhez értünk Csabi félre hívta Kittit. Mindenki, kérdezgetett, hogy miről akarnak egymással beszélni. Én, inkább nem mondtam semmit, mert Kitti nem mondta, hogy mondhatom bárkinek is...Miután beszéltek Kitti bement a suliba, és ahogyan én láttam sírt egy kicsit. Én utána mentem és láttam, hogy a mosdóba ment be. Bementem hozzá és láttam, hogy a földön ül és sír. Leguggoltam hozzá, hogy átöleljem.

- Most komolyan miért kell minden pasinak ekkora bunkónak lennie? - kérdezte kb. két perc után kicsit összeszedettebben.

- Na ez az amire kb. száz év múlva sem fogsz választ kapni!Sőt ezer év múlva sem!-mondtam neki egy kicsit mosolyogva, erre ő is egy nagyon kicsit elvigyorodott. Aztán becsengettek úgy, hogy be kellett menni a teremben. Osztályfőnökivel kezdtünk úgy, hogy nem nagyon siettünk. Mikor beléptünk a teremben mindenki minket nézett, de a nagy káosz ugyan úgy folytatódott. Vagy, is Ági padjánál ott volt Virág, Dóri és Viki. A fiúk tomboltak, szóval rohangáltak meg papírgalacsinokkal dobálták egymást és radírokkal is. Szeli padjánál ott volt Tina, és Réka. Mi Szeliékhez mentünk. Aztán Virág is át ült hozzánk, bár miközben beszélgettünk ő a körmét festette...Komolyan mondom, ha megnéznénk az agyát (már ha van) akkor csak sminket, körömlakkot és rajzokat találnánk. Ja és egy tükröt, mert enyhén szólva beképzelt. Az osztályfőnök kb. kicsengetés előtt öt perccel jött. Úgy, hogy velünk már nem nagyon tudott mit kezdeni. Utána, két irodalom és két nyelvtan volt, ami őszintén szólva dög unalmas volt. Utána két tesink volt, ami jó volt, mert egyik órában kint focizhattunk az udvaron aztán a másik órában a tanárnőnek el kellett mennie és azt mondta, hogy ha valaki kérdezi, akkor kiengedett minket az udvarra. A fiúk, Réka, Dóri, Kitti, Tina és én fociztunk tovább a többiek meg a padon ültek és beszélgettek. Vagy, is Virág és Ági sminkelték magukat.

- Komolyan ez a két lány nem tudom hol érzik magukat, hogy a suliba sminkelnek!-mondta Réka mikor oda jött hozzám miután berúgott egy gólt. Ja, amúgy fiúk a lányok ellen volt.

- Én se. Úgy tudom, hogy azt próbálják, hogy szerdán milyen sminkkel menjenek arra a táncra. Tudod, melyikre?- mondtam neki a két lányra pillantva.

- Ja, aha. – mondta.

- Lehet. azt gondolják, hogy a High School Musical-be mennek. – mondtam közben oda passzoltam Kittinek a labdát.

- Jah, lehet-mondta Réka mosolyogva. Miután befejeztük a beszélgetést azt vettem észre, hogy felém közelít a labda, ami aztán jól fejen is talált. Csak, azt láttam, hogy közelít a labda utána meg, hogy rettenetesen fáj a fejem és, hogy a földön ülök. Hát, nem mondom nem esett valami jól. Még azok is engem néztek, akik nem is fociztak, még a két sminkelős lány is. Kitti, Szeli, Bence, és Nándi oda jött megnézni, hogy

jól vagyok-e. Aztán Nándi felsegített bár még mindig szédültem úgy, hogy megtámaszkodtam rajta, és egy kicsit, mint ha jó érzés lett volna nem

tudom miért.

- Szerintem vigyük fel a suli dokihoz! - mondta Kitti és Szeli.

- Szerintem is. - mondta Nándi. - Meg bírsz, állni a lábadon vagy inkább vigyelek?-kérdezte tőlem Nándi.

- Persze, hogy meg tudok állni a lábamon! - mondtam, majd megpróbáltam ráállni a lábamra, de akkor nagyon megszédültem úgy, hogy visszaestem Nándi meg elkapott.

- Gondoltam, hogy ez lesz. - mondta suttogva Nándi és a térdem alá nyúlt majd felemelte a lábam. Eléggé szédültem, de azért még felbírtam fogni, hogy a suli dokihoz megyünk. Kitti, és Szeli, jött velünk és persze Nándi aki vitt engem.

-  Mi történt?- hallottam a suli doki hangját mikor bementünk.

- Focilabdával nagyon fejen rúgták és a földre is hátra is esett. Lábra állni meg nem tudott, azt mondta, hogy csak nagyon szédül. - mondta Kitti.

- Fektesd le ide. - mondta a suli dokis nő. Aztán, éreztem, hogy Nándi lefektet valamire. - Mid fáj?- kérdezte a doki.

- A fejem, és nagyon szédülök. - mondtam. Hideg borogatást tett a fejemre és beadott valami gyógyszer és el is engedett minket, de azt még hozzá tette, hogy ha lehet ma ne focizzak.

-A terembe vagy az udvarra menjünk?- kérdezte Szeli mikor kimentünk a suli rendelőjéből.

- Inkább az udvarra. - mondtam, mert ha már nem focizhatok legalább hadd nézzem. Mikor leértünk az udvarra a padhoz vezetett Kitti és Nándi.

- Hogy vagy Kinga?- kérdezte Réka mikor oda értünk hozzá.

- Köszi, már jobban vagyok. - mondtam neki és közben Kitti lesegített a padra. - De sajnos ma már nem focizhatok. -

- Ez a legkevesebb! Nagyobb baj is történhetett volna!-

- Réka nyugi. Itt ülök előtted és jól vagyok!Kösz, hogy aggódsz értem, de nem kell!Jól vagyok!- mondtam Rékának, mert tényleg úgy éreztem, hogy túl reagálja ezt a dolgot.

- Jó, oké, na. - mondta és közben meg igazította a frufruját, ami amúgy jól áll neki csak kár, hogy mindig oldalra simítja.

- Amúgy ki rúgott fejbe? - kérdezte olyan öt perc csend után Szeli.

- Nem tudom. - mondtam neki.

- Assze'm Csabi. - mondta Réka. Mikor, ki mondta a nevét Csabinak Réka, akkor láttam, hogy Kitti lehajtja a fejét.

- Direkt?- kérdezte Szeli.

- Nem tudom. - mondtuk egyszerre Rékával. Miután kicsengettek akkor mi még szünetben az udvaron maradtunk, mert ugye amúgy is ebédszünet volt, és akkor mindig kint maradunk. Dávid, mikor kilépett az ajtón rögtön felénk jött és mivel látta, hogy borogatás van a fejemen és az egész osztály ott van nálunk (kivéve a két sminkelős lány, és Csabi) gondolom azért kicsit elkezdett aggódni, vagy legalábbis az arcáról ezt lehetett látni.

- Mi történt?- kérdezte mikor oda ért.

- Foci közben fejen rúgták. - mondta Kitti.

- De azért jól vagy?- kérdezte most már tőlem.

- Persze. Maradjatok már! Ne csináljatok már ekkora felhajtást belőle! Jól vagyok!- most komolyan! Már jól vagyok!Miért agyalnak ezen annyit?Nándi elült mellőlem helyet adva Dávidnak, ami mintha legbelül kicsit idegesített volna, vagy nem tudom...Mikor becsengettek hetedik órára akkor még volt egy kémiánk, amin egymás mellett kellett ülnünk Nándival (mivel névsor szerint én ugye Szigeti ő meg Taba. Vagy is eredetileg Kitti mellett ülnék, de a tanárnő kijelentette, hogy így is alig tud, minket megkülönböztetni nem kell, hogy még egymás mellé is üljünk. Így aztán én Nándi mellé kerültem Kitti meg Viki mellé.) úgy, hogy elvoltunk. Ő nem figyelt, mert a telefonján valami filmet nézett (igen óra közepén.) én meg jegyzeteltem, mert inkább vagyok "stréber" mint, hogy megbukjak. Amikor meg nem kellett jegyzetelni akkor a füzetem szélére rajzoltam minden féle hülyeséget. Mikor a tanárnő azt mondta, hogy nem kell most jegyzetelni akkor ugye rajzoltam és addig rajzolgattam, amíg valami szórólapnak kinéző valamit rajzoltam le a tudatom nélkül. Mert, hogy nem igen figyeltem, hogy mit rajzolok csak össze visszafirkálgattam. Mikor feleszméltem, hogy mit rajzoltam csak akkor vettem észre, hogy annak a tánc csapatnak akik szombaton itt voltak, nekik a szóró lapukat rajzoltam le. Mikor abba hagytam a rajzolást Nándi is végzett gondolom a filmmel, mert a telefonját eltette. Aztán, meg a rajzomat nézte összeráncolt szemöldökkel.

- Ez mi? - kérdezte suttogva. Én erre rá mutattam a szövegre, amit rá írtam vagy is, hogy: I Love Dance. De, mivel még mindig értetlen fejet vágott kénytelen voltam elmondani.

- Ez annak a tánccsoportnak a szóró lapja, akik szombaton felléptek. - mondtam suttogva.

- Ja, értem. – mondta - Elmész szerdán a beiratkozásra?-

- Nem tudom. Talán igen. Na, és te?-

- Fiú vagyok nem lány, hogy "táncikáljak"! - suttogta mosolyogva.

- Na és? Fiúk is táncolnak. És amúgy is! Ez, modern tánc!-

- Kösz, de ezt most kihagyom. - mondta.

- Elnézést zavarom magukat Kinga? Na, és magát Nándor?- hallottuk meg egyszer csak a tanárnő hangját.

- Dehogy is tanárnő elnézést!- mondtam a tanárnőnek. Miután, kicsengettek még volt egy matek és egy Angol. Mind, a kettő szerencsére elmaradt úgy, hogy feleslegesen maradtunk, bent de nem igazán zavart minket. Mikor mentünk haza Kitti arról áradozott, hogy milyen jó délutánja lesz, mert be megy a Centerbe vásárolgatni. Hát, igen. Kicsit különbözőek vagyunk, mert ő inkább a bulizós fajta én meg inkább a stréber féle.(Na jó azért nem igazán mondom magamat strébernek inkább egyszerűbbnek) Én a

lazább sminket szeretem, ő meg az erősebbet. Ez az öltözködésünknél is látszik. Ő ma pl: egy halvány rózsaszín-fehér kicsit hosszabb szárú bakancsba, egy fekete tapadós térdnadrág, egy fekete fehér csíkos tapadós ujjatlan póló, és egy fekete dzseki, a haja oldalt lazán be van fonva, füstös smink, kis pirosító és olyan By Alexes féle szemüvegbe van, amit csak azért hord, néha mert jól áll neki. (És tényleg jól áll neki.) A lencse, ami meg benne van az semmit sem ér, kb. olyan, mint az ablaküveg. Én, meg egy szintén rózsaszín-fehér topánkában, egy farmer térd naciban (tapadós), egy fehér zöld csíkos pántos pólóba, bőrdzseki, a sminkem: szempilla spirál, halvány rózsaszín szemfesték, és egy kis szájfény, szőkés barnás hajam meg kiengedve van és nekem kicsit göndörebb a hajam ellenben Kittié kicsit egyenesebb, de nem annyira. Ja és neki tök szép ékszerei van és legalább egy nap két kiló van rajta. Rajtam meg csak egy nyaklánc, amit tavaly vettem osztály kiránduláson, egy karkötő, amit meg Alinától kaptam. Úgy, hogy amíg ő áradozott, hogy vásárolni fog addig én azon gondolkoztam, hogy mennyire különbözőek vagyunk.

- Kinga, itt vagy? Föld hívja Kingát. - zökkentett ki Kitti a gondolataimból.

- Ja, igen bocs itt vagyok csak elgondolkoztam. -

- Azt látom. - mondta mosolyogva.

 Tanulnom kell Angolból, és Töriből dogát írunk holnap. Mikor haza értünk Kitti felment a szobájába én meg még lent maradtam a konyhában Anitáva, Anikóval, és Alinával.

- Holnap akkor indulunk. - mondta Anita mikor valakivel telefonált. – Redben, szia. -mondta és letette.

- Hova indultok? - kérdeztem tőle, mert furdalt a kíváncsiság.

- Haza. Holnap indulunk haza, mert már nem akarunk a terhetekre lenni, és Bálint is haza jön. - mondta Anita (Bálint a féltestvérünk)

- Ó. Kár, hogy mentek! - mondtam, közben ki vettem a hűtőből egy kólát, és felmentem a szobámba. Fent, átöltöztem és elkezdtem tanulni.

Kb fél ötkor hagytam abba a tanulást, bár nem nagyon ment, mert folyamatosan azon agyaltam, hogy most akkor mit érzek pontosan Dávid iránt. Aztán, eszembe jutott, hogy ezt a dolgot kivel tudnám megbeszélni. Ki, mentem a szobámból egyenesen Alina

szobája felé. Mikor bekopogtam nem válaszolt úgy, hogy benyitottam. Mikor bementem láttam, hogy sírt, mert szipogott és a szemét törölgette.

- Hé, mi a baj?- kérdeztem és becsuktam magam mögött az ajtót, majd leültem mellé az ágyára, és át öleltem a vállát.

- Semmi csak...Olvasd el!- mondta és a kezembe nyomott egy levelet. Miután elolvastam totálisan ledöbbentett.

- De hát ez jó hír akkor miért sírsz? - kérdeztem bár én nekem is volt bennem olyan érzés, hogy már most hiányzik.

- Mert nem akarok menni! Kérlek... Kérlek, ne mond Anyunak! Majd elmondom neki, de légyszi ne mondj neki semmit!-

- Persze, ha ezt kéred, akkor nem mondom. - még a szobájában vigasztaltam kicsit aztán valaki hívta telefonon ezért ki is mentem, amúgy sem bírtam volna tovább, hogy ne legyek én is szomorú a jó hír hallatán is. Mikor bementem a szobámba eszembe jutott, hogy el is felejtettem arról beszélni Alinával, mint amiről akartam... Na, mindegy. Aztán inkább elkezdtem olvasni a Rendhagyó emlékkönyv című könyvet.

Aztán lementem vacsorázni, mert Anyu szólt, hogy vacsora.

- Őhm...Szeretnék mondani valamit...- kezdte Alina. Na, szóval most akarja, gondolom elmondani.

- Mit kicsim?- kérdezte Anyu.

- Szóval...Írtam nem rég egy egyetemnek, és felvettek-

- Óóó ez nagyszerű kislányom!- mondta Anyu - És hova vettek fel?-

- Őhm...Angliába...- mondta és elkezdte rágni a szája szélét.

- Ó. - mondta Anyu. Hát igen. Kb ennyi reakciót vártam. Szavakból nem mondta, de az arcáról le lehetett olvasni, hogy szomorú és egyben boldog is.

- Basszus. - mondta Dani. Na, neki is nagyon jó a reakciója. A szókincsével együtt.

- Hát körülbelül, ja. - mondta Alina.

- Őő hát én is szeretnék mondani valamit...Bálint, Anikó, és én Gyulára költözünk a jövő hónapban. - mondta Anita. Na, ezt most én se tudtam, pedig általában mindenről tudok.

- De jó! – mondta Kitti. Utána, kb tíz percig még csöndben ettünk majd mindenki elvonult a szobájába. Vagy, is majd nem mindenki. Anyu, szólt Alinának, hogy szeretne vele beszélni úgy, hogy Anyu és Alina lent maradtak a konyhában. Miután, bementem a szobámba olyan nagy kíváncsiság fogott el, hogy csöndben kinyitottam az ajtómat, és akkor Kittivel találtam magam szemben. Gondolhattam, volna, hogy ő is jön mivel olyan kíváncsi, mint én. Aztán félig leosontunk a lépcsőn pont annyira, hogy ne lássanak meg, de mi meg halljuk őket. Hát, nem volt valami nagy beszélgetés. Kb azt beszélték meg, hogy ez hol is van pontosan meg, hogy mikor megy.

- Kéthavonta tudnék haza jönni. - mondta Alina Anyunak.

- Jaj kicsim nagyon fogsz hiányozni!!Különösen Kingának!- mondta Anyu. Hát igen. Különösen nekem fog hiányozni abban igaza van!

- Tudom. - mondta suttogva Alina.

- Mikor indulnál?-

- Két hónap múlva. De majd még aputól is szeretnék elbúcsúzni. - mondta Alina. Na, ezt nem értem! Hiszen, apánk elvált anyutól és nem tartjuk a kapcsolatot vele. Ja, és Német országban lakik.

- Rendben majd szólok neki. - mondta Anyu Alinának. Aztán hallottuk, hogy elkezdtek a lépcső felé jönni úgy, hogy elkezdtünk felszaladni és mivel Kitti szobája a bal oldalt van az enyém meg az övével szembe, az enyémbe már nem tudtunk volna át menni, mert anyuék meg láttak volna, úgy, hogy az ő szobájába mentünk.

- Ezt nem értem! Hiszen, Apu Német országba lakik és anyuval elváltak mielőtt megszülettünk volna!- mondta Kitti mikor becsuktuk az ajtót.

- Ezt én se értem!-

- Kapcsold be a tv-t! Gyorsan!- mondta suttogva. És mivel már az ágyán ültünk és mellettem volt a távirányító, ahogy kérte gyorsan bekapcsoltam. Aztán, Alina bejött a szobába.

- Lányok se vak, se süket nem vagyok. Tudom, hogy a lépcsőnél voltatok. - mondta elmosolyodva miután becsukta az ajtót maga után és az ágy végébe leült.

- Hogy értetted azt, hogy szeretnél elbúcsúzni aputól? - kezdett bele a közepébe Kitti.

- Hát...Úgy, hogy nem az édes testvéretek vagyok, mint Dani nektek. -

- Vagy is...? Keserű testvérünk?- kérdezte Kitti mosolyogva majd mind a hárman elröhögtük magunkat.

- Na de szóval akkor féltestvérünk vagy?- kérdezte Kitti

- Igen! Ugyan arról a részről, mint Bálint. -

- Bálintot amúgy se értem, hogy most akkor anyukánk közös vagy apukánk? - kérdezte Kitti (én le voltam döbbenve ezért nem is bírtam meg szólalni)

- Ez egy kicsit bonyolult. Anyunak korábban volt már férje, és a ti apukátoknak is felesége. Én anyu előző férjétől vagyok, Bálint meg apukátok volt feleségétől. Dani és ti ketten már édes testvérek vagyok Anyutól és apukátoktól. -

- Aha, nagyjából értem. – mondtam.

- Az jó. Mert, én nem. - mondta Kitti. Ezen elnevettük magunkat Alinával, aztán elmagyaráztam Kittinek utána már értette. Aztán, Alina befeküdt közénk az ágyba és közösen néztünk tv-t.

- Ugye tudod, hogy nagyon fogsz hiányozni?- mondta nekem Alina suttogva mikor Kitti elaludt.

- Tudom. Te is nekem rettenetesen!!- mondtam neki szintén suttogva és átöleltem.

- Vigyázz Kittire! Te meg fontoltabb vagy ezért kérlek vigyázz rá! Nagyon "bulizós korszakában" van. - miközben beszélgettünk én átkapcsoltam a Viva csatornára, és pont a Michel Teló - Ai Se Eu Te Pego ment.

- Emlékszel, mikor régen ezt üvöltettük és táncoltunk rá közben énekeltük? - kérdezte mosolyogva.

- Persze, hogy emlékszem!- mondtam és elmosolyodtam én is.

- Hiányozni fog a sok örültség amiket csináltunk!!- mondta.

- Nekem is!!- mondtam közben fel idéztem az a sok őrültséget, amiket csináltunk, és akkor már nem bírtam, elsírtam magam.

- Jaj, ne sírj hugi!- mondta és közben még jobban át ölelt, de láttam rajta, hogy ő is mindjárt sír.

- Csss nyugi!Akárhányszor csak tudok még ha csak egy napra is akkor is haza jövök!-

- Meg ígéred, hogy legalább kéthavonta hazajössz?-

- Ígérem!!-

És így hárman aludtunk el Kitti szobájába.