Szeptembe 7
vadárnap
Ma
nem volt nagyon semmi. Voltunk bent Alinánál, ma már jobban volt, hála az
égnek! Azt, mondták, hogy szombaton már kiengedik. Ma este is Kittivel filmeket
néztünk, és ma is a tévébe, mert nem jutott eszünkbe, hogy milyen filmet
nézzünk. Málna ma is velünk tartott. Ja, és kóla is volt.
Szeptember 8
hétfő
Reggel
Anyu elvitt minket suliba. Angollal kezdtünk, ami azt jelentette, hogy amíg mi
lefoglaltuk Dórit addig Kitti ki csempészte Dóri táskájából az angol füzetét leírta
gyorsan a házit és visszatette. Utána mindenki Kittiéről másolta. Ezt azért
kell megcsinálni majd nem, mindig mert magától nem adja oda. Az angol tanárnőnk
meg nagyon büszke az osztályunkra, hogy a suliba mi vagyunk a legjobb osztálya.
Szóval az
Angol
az eltelt azzal, hogy a tanárnő agyon dicsért minket (még ha a fél társaságnak
nincs is agya) Aztán Törink volt és kettő Matekunk utána dupla infónk. Törin
ugye lyukas óránk volt, a dupla matekot meg nagy nehezen túl éltük, Infón az
infó tanár a legrosszabb úgy, hogy a füzetbe kellet írni (fogalmam sincs miket
nem értek kínaiul) aztán meg ki adott egy feladatot, hogy azt meg csináljuk az
infó terembe...Én általában Bencét néztem, hogy mit csinál, mert ő érti az
infót, engem Csabi, őt Nándi, Nándit meg Réka. Úgy, hogy ha Bence rontott akkor
mindenki rontott a sorban. Amikor meg kivételes esetben tudtam a feladatot
akkor mindig leesett, hogy mellettem kettő fiú van akik nagyon idegesítőek!Bal
oldalamon Bence jobb oldalamon meg Csabi. a sorba meg csak kettő lány van
rajtam kívül és ebből is csak egy aki aránylag normális és az Réka, mert hát valljuk
be Viki nem a legnagyobb ész. Na, mindegy. Első infó órán a füzetbe írtunk kb.
húsz percet aztán az infó terembe kellett szenvedni.
-
Tanárnőőő, muszáj itt szenvednünk? Nem, lehetne az, hogy azt csináljunk, amit
akarunk?- kérdezte Nándi, amikor kb. első infó órából még csak huszonöt percet
voltunk bent kínlódni.
-
Már miért engedném meg?- kérdezte a tanárnő szigorúan.
-
Mert év eleje van? Vagy, mert szeret minket?- kérdezte Nándi vigyorogva. A
tanárnő viszont csak összefonta a karját és felhúzta az egyik szemöldökét.
-
Szóval nem. - mondta Nándi és visszafordult a gépéhez.
Miután
kicsöngettek első infóról akkor volt ebédszünet. Úgy, hogy meg egyeztünk, hogy
mivel jó az idő nem fogunk bent lenni, hanem inkább ki használjuk a jó időt. Kint
leültünk a fűbe és ott ettünk.(már aki evett) Ahogy ott ettünk eszembe jutott,
hogy két éve ugyan ezen a napon Alina akkor jelentette be, hogy Laciékhoz költözik.
Emlékszem, amikor mondta mosolyogtam meg minden, hogy boldognak látszik, hogy
boldog vagyok, hogy boldog. De igazából csak fájdalmat és hiányt éreztem akkor.
És ezt ő is észrevette. Mert hát hiába Kitti az ikertesóm, de Alina nekem olyan,
mint ha nem is ikertesók lennénk, hanem annál több. Mint ha a "másik
énem" lenne vagy mi. Kitti ugyan úgy van ezzel csak neki inkább Dani. Mert
hát hiába költözött el csak Gyulára, de addig a napig mindig együtt voltunk. Rengeteg
emlék van rólunk.
És
hát, amikor múltkor bele gondoltam, hogy elveszíthetem abba bele haltam volna!
Ezért is van az, hogy anyu és én őröltünk a legjobban, hogy jól van. Mert hát
anyunak ugye még is csak a lánya, nekem meg ugye a "másik énem".
Azért természetesen Kitti és Dani is örült, hogy túlélte. Ezen gondolkoztam
amikor Kittiék meg kérdezte, hogy beállok-e focizni. Természetesen nagyon szeretek
focizni ezért rögtön beálltam. Csak a mi osztályunk játszott, egyrészt azért
mert a mindenkit leverünk, mert a mi osztályunk a legjobb focisok (nem felvágásból,
de ez így van) más részt, pedig azért mert nem volt kint az a-s tízedikesek,
akik azt hiszik, hogy jobbak nálunk, de ebben tévednek, más osztály meg már meg
se próbálja. Úgy, hogy úgy csináltuk, hogy fiúk a lányok ellen. Ami a fiúknak
nem nagyon tetszett, mert, hogy ők kevesebben vannak. Meg kegyelmezésből
átraktuk hozzájuk, Vikit, és Ágit. Már éppen mi lányok vezettünk tíz ötre mikor
becsengettek. Mikor mentem be akkor vettem észre, hogy miközben Dávid, Ákossal
beszélt minket is figyelt. Vagy is akkor konkrétan engem. Sajnos Ákos észre
vette,
hogy Dávid nagyon néz valamit és ezért hátra fordult, és ahogyan észrevett
engem úgy csillant fel a szeme.
-
Szia, Kingus. - mondta Ákos. Már ezerszer mondtam, hogy nem szeretem, ha
becézgetnek! Egyszerűen Kinga és kész.
-
Szia, Ákos. Kértelek már, hogy ne becézgess nem?!-
-
Ja, de bocs. - vonta meg a vállát.
-
Jól van, mi megyünk is órára. Sziasztok. - mondtam a fiúknak.
-
Szia, Kingus. - mondta Ákos vigyorogva.
-
Még egy ilyen Ákos, és akkora pofont kapsz, hogy azt egy jó idő múlva is
megemlegeted!- mondtam Ákosnak, mert már felidegesített.
Ő
megszeppenő arcot vágott, Dávid viszont próbálta visszafojtani a nevetését.
-Sziasztok.
- mondta Dávid. A focilabdát visszaadtuk Nándinak, utána visszamentünk az infó
terembe és a tanárnő utasítására. Nagy nehezen túl éltük még ezt az utolsó
infót utána volt még egy tesink amin a tanárnő meg engedte, hogy az udvaron
focizhassunk. Utána mehettünk is haza. Mivel nem volt leckénk én bementem a
városba a kedvenc könyves boltomba. Ott körülnéztem, de nem vettem semmit, mert
nem volt nálam elég pénz, de mivel már elég régóta járok oda (kb. három éve)
így azt mondta a Niki, aki bent dolgozott, hogy ha akarom, akkor nyugodtan
vigyem el fél áron.
-
Ááá nem köszi, Niki! Majd valamikor másik nap visszajövök. - mondtam neki mosolyogva
-
Ahogy akarod Kinga. - mondta ő is mosolyogva
-
Akkor, szia és jó további munkát!-
-
Köszi, szia. - utána a Csaba centerben körülnéztem a boltokban hátha találok
valami jó kis rucit. De őszintén megvallva Alina és Kitti nélkül nem az igazi. Úgy,
hogy egy idő után feladtam és inkább sétálgattam. Aztán bementem a ligetbe és
leültem egy padra, csak aztán meg láttam egy fagyist és vettem egy fagyit
magamnak. Mikor leültem, hogy megegyem akkor láttam, hogy egy szőke kislánynak
leesett a fagyija és venni akart egy másikat, de nem volt elég a pénze. Megsajnáltam
úgy, hogy odamentem hozzá és oda adtam neki az enyémet, mivel én még nem kezdtem
el enni.
-
Tessék kislány. - a kislány csodálkozó szemeivel rám nézett majd elvette és rám
mosolygott.
-
Köszönöm. - úúú de nagyon kis cuki!
-
Szívesen. És, hogy, hogy egyedül vagy itt?-
-
A bátyámmal vagyok csak bújócskáztunk-mondta mosolyogva.
-
Na és, hogy hívják a...-
-
Flóraa. - szakította félbe a mondatomat valaki a kiáltásával a hátunk mögül. Erre
mind a ketten hátra fordultunk. Dávid volt ott. A kislány oda szaladt Dávid
ölébe, és megölelte.
-
Flóra mondtam, hogy ne csavarogj el!- mondta Dávid a kislánynak (akit valószínűleg
Flórának hívnak)
-
Ne haragudj bátyus. - mondta tök cukin Flóra. Erre Dávid megadta magát és elmosolyodott.
-
Bátyus az a lány ott ő adta oda a fagyiját. - mondta Flóra rám mutatva. Dávid
rám nézett és még jobban elmosolyodott.
-
Kinga. Szia. -
-
Szia, Dávid- mondtam én is mosolyogva.
-
Szóval...Tényleg oda adtad a húgomnak a fagyidat?-
-
Igen mert az övét leejtette és nem volt elég pénze, hogy másikat vegyen-
-
Akkor hadd vegyek neked egy másikat-
-
Rendben, köszi. - mosolyogtam rá Dávidra és ő is rám. - Szóval ő a húgod?- néztem
Flórára aki időközben vissza szaladt a játszótérre játszani tovább.
-
Igen ő a húgom Flóra-
-
Nagyon cuki és szép is!-
-
Igen szeretem is nagyon! Leginkább Anyukánkra hasonlít-
-
Igen? Akkor anyukátok is ilyen szép?-
-
Igen, de már csak volt. -
-
Ezt hogy érted?- kérdeztem értetlenül, mert ezt már nem értettem.
-
Úgy, hogy már nem él sajnos-
-Ó,
ne haragudj, részvétem! Mikor...? -
-
Két éve. - ezt a témát nem nagyon erőltettük inkább másra tereltem a szót. Utána
nagyon sokat beszélgettünk. Kb. olyan ötkor értem haza.
Otthon
csak Anitának mondtam, hogy Dáviddal voltam a délután. Egyrészt azért csak neki,
mert anyu túlreagálta volna, Kitti meg végkép, Dani meg hát ugye ő fiú. Alinának
meg szintén nem mondhattam, de neki, csak azért nem mert ő még a korházba van.
-
Na és helyes fiú ez a Dávid?- kérdezte Anita miután elmeséltem neki a
délutánom.
-
Hát...eléggé- mondtam mosolyogva,mert ezt így is gondoltam.
-
Anyudnak mondtad?-
-
Nem mert akkor csak túlreagálná, és nincs semmi, amit túl kéne reagálni-
-
Na és legalább tetszik?- kérdezte Anita mosolyogva. Na, épp ez az, amit nem
tudok.
-
Nem tudom-
-
Nem baj. Majd később rájössz, hogy igen vagy sem. Csak arra vigyázz, hogy
nehogy késő legyen!- mondta és megsimogatta a fejemet majd elment, mert Ani
felsírt. Ezen gondolkodtam este is még. Tényleg nem tudom, hogy tetszik vagy
sem.
-
Kinga, hahó, itt vagy?- kérdezte Kitti.
-
Mi? Bocs elbambultam-
-
Azt látom. Na, szóval azt kérdeztem, hogy ugye nemsokára lesz a Szüreti bál és,
hogy elhívod-e Dávidot vagy valamelyik másik srácot?-
-
Nem, nem hiszem, hogy egyáltalán fiúval mennék. Azt terveztem, hogy Szelivel és
veled mennék. -
-
Őőő engem meg hívott az egyik srác úgy hogy nem tudunk együtt menni...Bocsi-
-
Ja nem baj, na és ki?- kérdeztem mosolyogva
-
Csabi. -
-
Óóó nocsak. - mondtam mosolyogva.
-
Naa ne izélj már!Csak, mint barátként!- mondta ő is mosolyogva de láttam, hogy elpirult.
-
Kitti, Kitti, Kitti, ha egy srác meghív egy sulis bulira akkor az nem olyan
mint egy barátság. -
-
Jaaj te mondod?-
-
Mert mi van?- kérdeztem tőle, mert ezt nem értettem.
-
Láttalak ám ma a Dáviddal. - mondta mosolyogva.
-
Őőő... nem volt semmi csak beszélgettünk és ennyi-
-
Aha, persze, ja-
-
Jó mindegy, nézünk ma is filmeket vagy sem?- próbáltam terelni a témát.
-
Aham, mi megy ma este a tv-ben?-
-
Nem tudom. Mindjárt megnézem-
-
Inkább csináljuk azt, hogy majd megyünk össze vissza a csatornák között, és
amelyik meg tetszik azt nézzük. -
-
Oké.- este utána megállapodtunk megint a The Vampire Diaries-nél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése