23. Fejezet

Október 17 csütörtök

Reggel totál fáradtan indultunk el Kittivel. Ő, azért mert amúgy is mindig későn kel és ő ezért szokott fáradt lenni minden reggel...Én meg azért mert tegnapi sok(kos) hírektől éjszaka forgolódtam. Mikor felkeltem nem néztem ki a legjobban. A hajamat megpróbáltam feltűzni, de nem igazán ment a gipsz miatt úgy, hogy inkább csak kiengedtem, a sminkel se bajlódtam nagyon.

- Te meg mit csinálsz?! - kérdezte Kitti, aki akkor jött ki a szobájából mikor én mentem be az enyémbe. Aszta, háromnegyed órával hamarabb kelt.

- Megyek be a szobámba? - kérdeztem tőle.

- A-a. A fejedet mondom. A hajad, hogy néz ki? És a sminked?! Kinga, hát mire tanítottunk mi Alinával? - mondta szemrehányóan, de láttam a szemén, hogy poénnak szánta. Ja, hát igen. Említettem már, hogy ahhoz képest, hogy Kitti Danira hasonlít, viselkedésre attól még imádja a divatot, a sminkeket, és hasonló dolgokat?

- Befelé a tükörhöz! - mondta rám parancsolva, én meg erre sóhajtottam egyet, és bementem a fürdőszobába (ott tarjuk Kitti gigantikus nagy tökrét és milliárdnyi sok sminkes cuccait, azon belül körömlakkot, szemfesték, szempillaspirál, szájfény, rúzs, és hasonlók, és ami a hajcsináláshoz kell pl.: hajcsat, hajgumi, hajlakk, hajhab, hajvasaló és hasonlók, plusz a baseball sapkákat is az egyik polcon tarjuk. Ja és két szék is van a tükör előtt, mindkettőnknek.) Bent leültem az egyik székre.

- Még is, hogy gondoltad, hogy majd így elindulsz? - kérdezte a hajamra mutatva.

-A gipsz miatt nem tudtam megcsinálni. - mondtam mosolyogva, mert kicsit azért viccesnek tartottam, hogy így felháborodik azon, hogy hogyan áll a hajam és a sminkem.

- Ezért vagyok én. Hogy ha felkeltesz, én megcsinálom neked, és kész. - mondta.

- Aha. Ja. Mert téged olyan könnyű felkelteni. - mondtam, mert Kittit tényleg nehéz felkelteni. Komolyan, hogy ha egy rock banda lépne fel a feje mellett, őt ez se zavarná az alvásban.

- Hát...Ja. - mondta, de ezen már ő is elmosolyodott.

- Kész. - mondta olyan hét perc múlva. Felnéztem a tükörbe (mert amúgy a telefonommal babráltam.) és tényleg jó lett a hajam. Kitti úgy csinálta meg, hogy oldalt befonta parkettafonásba.

- Ú, Kitti ez tök jó! - mondtam neki.

- Hm. Még nem. Ááá megvan. - mondta majd lehajolt az egyik polchoz és elővett egy ilyen kis csini kalapot, és a fejemre tette.

- Na így már jobb. - mondta elégedett mosollyal.

- Kösz. – mondtam én is mosolyogva.

- Alap. De még a smink! - mondta majd elővette azokat is. A smink megcsinálás kb. öt percbe telt neki. Mikor a végén megnéztem magam a sminkem is nagyon jó volt. Füstösen volt megcsinálva (Kitti megtanulta nálam, hogy nekem a füstös áll a legjobban) de még is valahogy más hogy, nem, úgy ahogyan én szoktam csinálni. Na, nem baj épp ez tetszik benne.

- Nagyon jó lett Kitti, köszi! - mondta majd felálltam. - Mentem öltözni.

- Oké, de vigyázz a művemre! - mondta mosolyogva.

- Oké. - mondtam majd elindultam a szobámba. Egy fekete csőfarmert vettem fel, fehér pántos felsővel, és felé egy farmer színű begombolós mellényféleséget vettem fel, amit a hasnál meg kell kötni így látszik az alatta lévő fehér póló. Ja és mivel kicsit hűvös volt ma, ezért egy dzsekit is felvettem.

- Ejha de szép vagy! - mondta Alina mikor leértem a lépcsőn.

- Köszi, Kitti műve. – mondtam mosolyogva, majd leültem a kanapéra, hogy ott várjam meg Kittit, közben Alina folyamatosan csinált valamit. Már, mint folyamatosan takarított.

- Ja, el is felejtettem mondani. Tomi ma jön hozzánk. Vagy is pár percre, mert utána megyünk a centerbe, moziba. – áá szóval ezért ilyen feldobott, és takarít ennyire.

- Oké, legalább megnézem, hogy valóban annyira helyes, mint mondod, vagy csak túlzol. - mondtam mosolyogva, mire ő is rám mosolygott. Kittire kb még tíz percet kellett várni és már indultunk is.

- Ha meg látod az a bunkót, akkor húzz be neki egyet a gipszeddel! - mondta nekem Alina mikor kikísért minket. Á szóval Kitti már pletykált is.

- Jó. – mondtam neki mosolyogva, majd Kittire néztem, aki ártatlan képpel nézett rám.

Mikor oda értünk a sulihoz, már mindenki ott volt. Kitti megindult Doriánhoz és egy csókkal köszöntötte, én meg megálltam Szeli és Nándi között.

- Kinga beszélhetnénk? Négy szem közt. – kérdezte Réka megállva előttem. Én csak bólintottam, és elindultam arrébb, majd megálltunk kb. három méterre a többiektől, akik csodálkozva néztek minket.

- Figyelj, azt szeretném mondani, hogy: Ne haragudj! Mindenért. És, hogy igyekszem meg változni, mert tudom, hogy nagyon sokszor voltam nagyon sok emberrel gonosz.

És nagyon sajnálom, ami Dáviddal és veled történt. És sajnálom, hogy direkt gáncsoltalak ki és ezért eltört a kezed. És sajnálom, hogy… Még hasonlókat tettem! Meg tudsz bocsátani? Kérlek! –mondta és őszintén szólva nagyon csodálkoztam azokon, amiket mondott. Nem nagyon tudtam a csodálkozástól mit mondani úgy, hogy csak álltam ott. Még is miért lett ez a nagy változás? Ezt nem értem. Tegnap még meg tudott volna ölni a tekintetével ma meg már bocsánatot kér… Hm.

-Öhm… Hát azt hiszem, hogy igen meg tudok bocsátani. – mondtam neki majd elmosolyogtam. – De miért már, mint, hogy, hogy így… Megváltoztál? –kérdeztem.

- Azért mert… Mert a szüleim elválnak. És ez rádöbbentett, hogy hogyha így folytatom, egyedül maradok, és őszintén szólva nem utállak annyira, mint ahogyan ezt mutattam. – mondta és legördült egy könnycsepp az arcán, majd a mondandója végén keserűen elmosolyodott.

- Sajnálom, ami a szüleidet illeti! –mondtam neki, ő meg csak bólintott egyet majd lehajtotta a fejét és láttam, hogy sír.

- Gyere ide. –mondtam neki kitárt karokkal, mert azért ez eléggé szomorú. Ő odajött hozzám és átölelt és úgy sírt tovább. Kb olyan egy perc után elengedett megtörölte a szemét, és úgy nézett rám.

- Visszamegyünk? –kérdeztem tőle.

- Én inkább bemegyek. – mondta.

- Oké. – mondtam neki majd megindult a suli bejárata felé, én meg a többiek felé, akik kíváncsi tekintettel néztek minket.

- Ez meg mi volt? – kérdezte Szeli mikor oda értem.

- Bocsánatot kért. – vontam meg a vállam mosolyogva.

- És? Hahó, Kinga. Elfelejtetted, hogy miatta van gipszben a kezed? – kérdezte Tina is.

- Elválnak a szülei. Totál kiborult. Szerintetek mit kellet volna mondanom? Totál szét van esve. És ez, hogy válnak a szülei ez rádöbbentette, hogy meg kell változnia ahhoz, hogy legyenek barátai. – mondtam nekik. De most komolyan mit kellet volna mondanom? Megsajnáltam. -

- Ó. – mondta Tina. -  Erről még én se tudtam. – mondta

- Napok óta nem beszélsz vele, pedig eredetileg legjobb barátok vagytok. Jó hogy nem tudtál róla. – mondta Nándi Tinának. Azt nem tudtam eldönteni, hogy azért döbbentek le ennyire, mert válnak Réka szülei, vagy, mert meg akar változni.

- Bejöttök kaját venni? – kérdezte Bence.

- Csak is két ember van a világon, aki ilyen helyzetekben is a hasára gondol. Dani, és Bence. - mondta Kitti, mire mindannyian felnevettünk, majd megindultunk be a suliba, hogy elkísérjük Bencét a büfébe. Miután feltankoltunk bementünk a terembe.

- Tina beszélhetnénk? – kérdezte Réka, ahogy beléptünk.

- Persze. – mondta Tina majd megindult ki a folyosóra, mi meg addig leültünk a helyünkre. Kitti a padjánál ült lehajtott fejjel, Szeli a padján ülve a telefonját nyomkodta, Virág rajzolgatott, Viki zenét hallgatott az MP3-ján, Bence ( a változatosság kedvéért) evett, Zoli azt hiszem elaludt, Dóri a töri könyvét olvasta, Ági filmet nézett a telefonján, Ádám egy újságot olvasott, Nándi puskát írt, Csabi valakivel SMS-ezett, én meg forró csoki ivása közben IM-et olvastam. Bár az újság nem igazán kötött le. Folyamatosan azon járt az eszem, amiket Kristóf mondott tegnap. Szeret. De én mit érzek? Egyszerűen nem tudom. Mikor megcsókolt nem löktem el magamtól, megremegett a gyomrom, és úgy éreztem, hogy az egész világ megszűnt. Még soha nem volt ilyen. Ez most mit jelent akkor?

- Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte Kitti tőlem mosolyogva.

- Csak a tegnapi napon… - mondtam neki.

- Ja, jó esemény dús napod volt. – mondta mosolyogva.

- Mer’ mi volt? – kérdezte Csabi felnézve a telefonjából.

- Semmi. – mondtuk egyszerre, Kitti, Szeli, és én.

- Valami csak volt. – mondta Nándi, mire én inkább lehajtottam a fejemet a padra, jelezve a két lánynak, hogy, hogyha akarják, akkor elmondhatják.

- Dávid szakított vele Alexa miatt, és Kristóf szerelmet vallott neki, és nem tudja, hogy most mit csináljon. – hadarta Szeli.

- Aszta. – mondta Csabi. – Akkor tényleg esemény dús napod volt. – mondta Csabi, mikor felnéztem, majd bólintottam egyet.

- Ezt nem mondod komolyan? Kristóf? Anita fia, Kristóf vallott neked szerelmet? – kérdezte Ági totál ledöbbenve.

- Aha. Miért? – mondtam neki, mire ő csak összefonta a karját és maga elé nézett.

- Mert Ági azt hitte, hogy tetszik Kristófnak. – mondta mosolyogva Viki. Ja, vagy úgy.

- Pff. Hagyjuk már.  – mondta Dóri a könyve felett.

- Hát… Ezt benézted. – mondta nevetve Csabi, Bence meg annyira nevetett, hogy leesett a padjáról. Azt nem tudom, hogy azért nevetett, mert Ági azt hitte, hogy bejön Kristófnak, vagy, mert valami viccesett látott a telefonján, amit időközben elővett és nyomkodott. Erre én is elmosolyodtam, majd Nándira néztem, mert a legtöbben reagáltak erre a hírre. (kivéve Zoli, aki aludt, Virág, aki rajzolt, Ádám, aki olvasott. Bence is reagált a maga módján) Mikor Nándira néztem ő csak írta tovább a puskáját, és rágózott. Nem tudom, hogy hallotta e amit beszéltünk. Na, mindegy. Miután ezt megbeszéltük mindenki folytatta azt, amit eddig, és csak akkor néztünk fel újra mikor Tina, Réka, és Szikoris tanár úr lépett be. Rajz után egy matek volt, egy irodalom, egy fizika, és egy kémia, majd ebédszünet, amin kimentünk az udvarra.

- Utálom az őszt. – mondta Szeli mikor kiléptünk az ajtón az udvarra.

- Miért? Mert nem hordhatod a béna ruháidat? – lépett oda hozzánk Alexa.

- Ó ti hallottatok valami? Mert én nem. – mondta Szeli.

- Idióta. – motyogta Alexa a szemét forgatva.

- Minek vagy itt? – kérdezte Kitti, amire Alexa csak megint forgatta a szemét és rám nézett.

- Tudod, tegnap ultra gáz voltál. Vicces volt, ahogyan elkezdtél bőgni, de akkor is én nyertem. Elbuktad. Elszaladtál, mint egy pityergő kislány. – mondta gúnyos mosolyra húzva a száját. Én erre nem tudtam mit reagálni, csak lesütött szemmel néztem a földet. Annyira megalázó volt ez az egész, hogy majd nem elbőgtem magam.

- Figyelj csak Alexa. Nézd ott egy ablak, az megteszi tükörnek. Menj és nézegesd magad és a beképzelt fejedet. – mondta Kitti, mivel látta, hogy én képtelen vagyok megszólalni.

- Jaj, hallod most nagyon megbántottál. – mondta Alexa gúnyosan. Én megpróbáltam felnézni, de kár volt, mert mikor felnéztem Alexa annyira gonoszul és gúnyosan nézett, hogy az már fájt úgy, hogy inkább félre néztem. Na, az még rosszabb volt, mert felénk éppen Dávid sétált. Inkább csak megint lesütöttem a szemem.

- Sziasztok. – mondta Dávid, mint ha ez, hogy most oda jött totál természetes lenne. Úgy éreztem, hogy muszáj felnéznem, mert különben tényleg elbőgném magam. Vagy legalább is muszáj volt a szemébe néznem, és minden erőmet összeszedtem, és abba a nézésbe, ahogy ránéztem csak is gyűlöletet, szánalmat, és megvetést sűrítettem.

- Te meg mi a francot keresel itt? – kérdezte Nándi, aki ez idáig csak csöndben ült a padon és a telefonját nyomkodta.

- Ide jöttem hozzátok. – mondta Dávid ezt totálisan természetesen.

- Hát itt már nincs keresni valód ezzel a pláza cicuskáddal együtt. – mondta Réka. Hm. Úgy látszik, amikor kell, azért előveszi még azt a nagyon gonosz tekintetét. Dávid felvont szemöldökkel még rá nézett Doriánra, aki Kitti mellett állt, mire Dorián csak megrázta a fejét.

- Pff szánalmasak vagytok! – mondta Dávid majd megfordult Alexa felé és… És megcsókolta. Ez nagyon szemét húzás volt! Úgy éreztem, hogy majd kiszakad a mellkasom. Éreztem, ahogyan legördül egy könnycsepp az arcomon.

- Na, elég volt. – mondta Nándi és felállt a padról, szétszedte a „turbékoló” párt és elkezdte őket kicsit lökdösve el invitálni őket.

- Hagyjál már. Most mit csinálod a fesztivált? – kérdezte Dávid.

- Én mit csinálom a fesztivált?! Nézz már magadra ember. Itt smárolsz a barátnőddel miközben a volt barátnőd itt áll tőled két méterre, akivel tegnap még jártál! Na, húzzál el innen, de most! – mondta Nándi. Tök kedves volt tőle, hogy megvédett.

- Úr isten. Tudod, mit? Megyünk is, nem fogok ilyen szánalmas emberekkel együtt lenni. – mondta Alexa flegmán.

- Senki sem marasztal. – mondta Kitti. Alexa erre is csak forgatta a szemeit majd megfogta Dávid kezét és elindultak. Én megtöröltem a szemem majd inkább leültem a padra.

- Nyugi. Ne foglalkozz velük! – mondta Nándi, aki leült mellém és átkarolta a vállam. Én bólintottam egyet majd a vállába fúrtam a fejem és úgy tört ki belőlem a zokogás.

- Meg fojtom azt a kis… - mondta Réka, majd becsengettek. Én felálltam a padról és letöröltem a könnyeimet, és megindultam be a terembe a többiekkel együtt. Bent csak leültem a székemre, és lehajtottam a fejem. Dávid akkora egy szemét! De végül is, ha bele gondolok, akkor az ő szemétségének köszönhetem, hogy megtudtam, hogy Kristóf szerelmes belém. Kristóf. És szerelmes belém. És annyira aranyos. Már, mint tök rendes meg minden. És tegnap mikor megcsókolt az jó volt. Úr isten miket beszélek (pontosabban gondolok) Én… Én nem vagyok szerelmes Kristófba! Vagy még is? De ha még is járnánk, akkor is lehet, hogy velem is csak azt csinálná, mint azzal a Nórival. És Én azt nem akarom. De annyira aranyos. És tök kedves. Még a Felejtés édes ízét is megvette nekem ráadásul úgy, hogy nem is említettem, hogy mennyire szeretném.

- Kinga bealudt? – hallottam egyszer csak Zoli hangját.

- Nem tudom. – mondta Szeli.

- Nem, fent vagyok. – mondtam nekik még mindig lehajtott fejjel.

- Ja, oké. – mondta Zoli. Én felhajtottam a fejem, hogy megnézzem mennyi az idő.

- Már negyed órája itt kéne lennie a tanárnak. – mondta Kitti.

- Ja. – mondta Csabi.

- Várjunk csak. Egyáltalán milyen óránk van? – kérdeztem a többiektől.

- Őőő... – kezdte Csabi, de nem tudta. Körül néztünk, de úgy látszott senki sem tudja, aztán hírtelen Dórira néztünk mindnyájan.

- Infó. – válaszolta unottan.

- Akkor nem kéne már az infó teremben lennünk? – jutott eszébe Szelinek.

- De. – mondtam neki.

- Akkor szerintem menjünk, mielőtt a tanárnő elkezd velünk ordibálni. – mondta Nándi, majd mindannyian megindultunk az ajtó felé, és elindultunk az infóterem felé. Mikor beléptünk a tanárnő a tanári asztalnál ült és könyvet olvasott.

- Elnézést a késésért. – mondta Dóri a tanárnőnek.

- Semmi gond, jól van, üljetek le. – mondta a tanárnő majd felállt, és míg mi leültünk addig ő kiosztott valami lapokat.

- Ez mi? – kérdezte Viki.

- Ez a feladat, csináljátok meg. Jegyre megy. – mondta majd visszaült az asztalhoz.

- De hiszen később érkeztünk negyed órával. Nincs elég időnk. – mondta Dóri.

- Az a ti bajotok. – mondta a tanárnő gonoszan mosolyogva. Én gyorsan bekapcsoltam a gépem és elkezdtem csinálni a feladatot. Óra végére nem tudtam megcsinálni teljesen ezért csak egy kettest kaptam, mint mindenki más.

- Dóri neked nem ez az első kettesed? – kérdezte Csabi Dórit miután kicsengettek és mentünk le az udvarra.

- De. – mondta mérgesen Dóri.

- De azért ez már mekkora bunkóság? – mondta felháborodva Bence. A többiek egész szünetben ezen, voltak felháborodva, én meg inkább csak ültem a padon csendben.

- Min gondolkozol? – kérdezte Nándi mosolyogva, majd felült mellém.

- Ugyan azon, amit a többiek hangosan is kimondanak. – feleltem mosolyogva.

- Amúgy, akkor most mi van? Már, mint akkor járni fogsz a Kristóffal? – kérdezte.

- Nem tudom. Kedves, meg aranyos meg minden, de nem tudom, hogy szeretem vagy sem. – mondtam neki, mire ő csak bólintott. Miután becsengettek visszamentünk a terembe a tesi cuccukért, majd az öltözőbe mentünk, hogy a lányok átöltözzenek tesire.

- Meddig nem tesizhetsz még? – kérdezte Szeli miközben leült a padra.

- Nem tudom. Azt hiszem, egy hónap bár lehet, hogy több. – mondtam neki mellé ülve, mire ő csak bólintott. Miután átöltöztünk kimentünk az udvarra és ott vártuk a tanárnőt.

- Menjünk már be. Meg fagyok. – mondta Tina a karját dörzsölgetve.

- Ja, én is fázok. – mondta Szeli majd összébb húzta magán az Adidas melegítő felsőjét.

- Szerintem menjünk be. – mondta Réka is, mire mind annyian megindultunk be.

- Miért nem hoztátok ti is a dzsekiteket, mint Kinga és én? – kérdezte Dóri szemrehányóan a lányoktól.

- Mert nem jutott eszünkbe, hogy ilyen hideg van? – kérdezte vissza Tina a szemét forgatva.

- Ti hová mentek? – kérdezte Bence, aki a többi fiúval együtt akkor jött ki a suliból.

- Be, mert fázunk. – mondta Kitti.

- Ja, oké. – mondta Bence majd megvonta a vállát és elindult be utána a többi fiúval együtt.

- Én tuti nem tesizek kint. – mondta Dóri.

- Szerintem senki. – mondtam neki.

- Valaki pogit? – kérdezte hírtelen Bence körbe mutatva a fornettis zacskót.

- Aha, köszi. – mondta Kitti bele nyúlva a zacskóba.

- Most ettünk. Hogy bírtok enni? – kérdezte Dóri a két pogácsa evőtől.

- Kitti mert Danira hasonlít. Bence meg… Szerintem elég magyarázat, hogy fiú. – mondtam neki.

- Na, ja. – mondta bólogatva Dóri. – Amúgy amit Kitti ki tett a Facebookra röntgen gép, az tényleg a te kezed? – kérdezte.

- Mi? – kérdeztem Dóritól, mert ezt nem értettem. – Ó te jó ég kitetted? – kérdeztem nevetve.

- Ühüm. – mondta teli szájjal.

- De hülye vagy. – mondtam neki nevetve, majd elővettem a telefonom és bekapcsoltam a Wi-fit.

- Valaki tudja a sulinak a Wi-fi kódját? – kérdeztem körbe nézve.

- Aha. – mondta Nándi. – Add. Beírom. – mondta a kezét nyújtva a telefonomért.

- Oké, kösz. – mondtam neki és oda adtam a telóm. Kb. fél percig nyomkodta a telefonom majd visszanyújtotta.

 - Köszi. – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott és bólintott. A telefonomon rá mentem a Facebookra és az értesítőben már rögtön láttam is, hogy Kitti megjelölt egy bejegyzésében.

„Szigeti Kinga törött keze röntgen képen :D xD „

A szöveg alatt pedig egy kép a törött kezem röntgen képéről.

- De fogyi vagy. – mondtam Kittinek a fejemet fogva közben nevettem.

- Tudom. – mondta megint teli szájjal.

- Meg tennéd, hogy először lenyeled, és utána beszélsz? – kérdezte a szemét forgatva Dóri.

- Nem. – mondta Kitti és rá mosolygott.

- Hol van már a tanárnő? – kérdezte Bence (ő is teli szájjal beszélt…)

- Nem tudom. – vontam meg a vállamat. – De én leülök. – mondtam majd levettem a dzsekinet, magam alá gyűrtem és ráültem.

- Én is. – mondta Dóri és levette a dzsekijét és ráülve mellém ült.

- Menj arrébb Kinga. Leülök melléd. – mondta Kitti arrébb lökve engem mire én ráestem Dórira.

- Oké, de csak akkor, ha abból adsz. – mondtam neki a gumicukrára mutatva, amit akkor vett elő a zsebéből.

- Oké. – mondta Kitti és megvonta a vállát. A végén már mindenki leült. Ezt úgy oldottuk meg, hogy Kitti és én ültünk az én dzsekimen, Szeli, és Dóri, Dóri dzsekijén, Bence a gumicukros zacskókból és a Fornettis zacskókat egymás mellé letette és azokra ült rá (??) a többiek meg vagy guggoltak, vagy törökülésben leültek. Kitti és én a gumicukrot ettük, és egy kólát osztottunk meg amit én a dzsekim zsebében találtam (?? fogalmam sincs, hogy került oda) közben a telefonomon néztünk vicces videókat, Dóri és Szeli valamin veszekedtek, (nem igazán figyelt rájuk senki, mert ha Dóri elkezd veszekedni valakivel abba jobb nem bele keveredni.) Bence és Zoli azt hiszem ülve bealudt. Nándi bambult ki a fejéből, Ádám és Csabi zenéket mutogattak egymásnak, (persze ezt fülhallgató nélkül) Tina és Réka valamiről beszélgettek, Viki, és Ági valami filmről beszélgettek. Hát kb. így ültünk kint a folyosón, a földön tesi óra helyett.

- Hol lehet a tanárnő? – kérdezte Dóri mikor már kb. a fél óra elment.

- Nem tudom. – mondta Szeli és megvonta a vállát.

- Én se. De legalább elmarad az óra. – mondta Tina.

- Ja. – helyeselt Bence is, mire Dóri is megvonta a vállát.

- Valakinek van kedve jönni délután a ligetbe? – kérdezte Virág.

- Én megyek. – mondták egyszerre Bence, és Réka.

- Én is. – mondta Dóri is.

- Szerintem Virág rosszul tetted fel a kérdést. Ki nem jön a ligetbe délután? – kérdezte Szeli.

- Kitti, és én. – mondtam, mert eszembe jutott, hogy Tamás ma jön hozzánk.

- Mert? – kérdezte tökéletesen egyszerre Kitti, Nándi, és Szeli.

- Mert, Alinának ma jön az Angol pasija. – mondtam nekik.

- Aha. És én erről miért nem tudtam? – kérdezte Kitti.

- Mert éppen sminkelted magad mikor Alina ezt mondta nekem. – mondtam neki.

- Ja, oké. – mondta és megvonta a vállát.

- Alinának van egy Angol pasija? – kérdezte ledöbbenve Réka.

- Aha. Mivel Angliába megy tovább tanulni… - mondtam neki.

- Ja, oké. – mondta Réka ugyan azt, amit Kitti is és ő is megvonta a vállát.

- Na és helyes? – kérdezte Szeli vigyorogva.

- Nem tudom, még nem láttam se élőbe se képen. – mondtam neki.

- Kár pedig kíváncsi lennék rá. – mondta Szeli. Ezt így le is zártuk és mindenki csinálta azt, amit eddig.

- Na, jó én nem várok tovább úgy is tíz perc és kicsengetnek. Én mentem öltözni. – állt fel hírtelen Dóri.

- Ja én is megyek. – mondta Kitti, majd Szeli is bólintott és ő is megindult. A végén már mindenki elment öltözni. Míg a lányok öltöztek addig én a telefonomon néztem képeket, amiket régebben csináltunk az osztállyal, meg pár mostanit. Egy olyan képet néztem, amin Kitti, Szeli, Nándi, és én vagyunk rajta, aztán a következő képnél lefagytam. Egy olyan kép volt, amin Dávid és én csókolózunk. Úgy emlékszem Kitti csinálta ezt a képet. Nem éreztem semmit. Úgy értem nem fájt, ahogy néztem képet, és azon gondolkoztam, hogy már nem vagyunk együtt. Semmi. Ez különös. Na, mindegy. A képet gyorsan ki is töröltem. Az már nem oda tartozik.

- Jössz Kinga? – hallottam meg hírtelen Kitti hangját, aki már az ajtóban állt.

- Ja. Aha. – mondtam majd felpattantam és elindultam ki az ajtón Kitti meg utánam.

Mikor beértünk a terembe még senki sem volt bent. Kittivel megindultunk helyünkre, hogy összepakoljuk a cuccunkat és elinduljunk haza. Nem sokkal utánunk a többi lány is bejött. Én pont az irodalom könyvem raktam be a táskámba mikor valami kicsit elfutott előttem. Talán egér volt.

-Az… Egy egér volt? – kérdezte Virág.

- Aha. – mondta Szeli majd felugrott a padjára és azon ült törökülésben. Úgy látszik fél az egértől és mivel én se rajongok érte én is követtem a példáját, mint ahogyan mindenki más.

- Mit csináltok a padon ilyen rémült fejjel? – kérdezte Zoli mikor belépett az ajtón a többi fiúval együtt. Válaszképpen elszaladt előttük az egér.

- Féltek az egértől? – kérdezte vigyorogva Bence.

- Minden lány fél az egértől te idióta. – mondta Dóri a szemét forgatva, majd tovább pakolt a padján ülve a táskájába a cuccait.

- Na, jó én nem fogok egész délután itt ülni ez a dög miatt. – mondtam majd lepattantam az asztalról, és megindultam a cuccaimmal az ajtó felé ahol a fiúk még mindig ott álltak.

- Itt hagysz? – kérdezte kétségbeesett hangon Kitti.

- Gyere már. Biztos nem fogok ez a dög miatt lekésni Alina pasijáról! – mondtam Kittinek, majd hallottam, hogy a hátam mögül valami kapirgál. Hátra fordultam és azt láttam, hogy az egér felém tart. Körülbelül ötlépésnyire voltam az ajtótól, de azt az öt lépést futva tettem meg, és mikor oda értem az ajtónak támaszkodó, Nándi karjába karoltam és nem mellé, hanem egy kicsit inkább mögé mentem és onnan néztem, hogy az egér irányt változtatott.

- Ennyire félsz tőle? –kérdezte Nándi vigyorogva.

- Aha. – mondtam neki.

- Na, jó, Bence kapd el. – mondta Kitti majd oda dobta Bencének a táskáját, aki sikeresen elkapta, majd Kitti körül nézett a padlón, leugrott az asztaláról és át futott a termen.

- Kösz. – mondta Kitti elvéve Bencétől a táskáját. A többi lány is így oldotta meg úgy, hogy Bencének a táskákat kellett kapkodnia, míg a lányok átfutottak. Miután ezt is megoldottunk elindultunk haza, és mivel az egér már nem volt ott ezért már nem karoltam bele Nándiba. Mikor haza értünk Kittivel gyorsan átöltöztünk, a leckét meg későbbre hagytuk. Kb félórája lehettünk otthon mikor csengettek. Én éppen lent voltam a konyhába, hogy csináljak magamnak egy forró csokit. Letettem a bögrémet a pultra és oda sétáltam az ajtóhoz, hogy kinyissam.

- Várj! Nézd meg ki az! – mondta a lépcsőn lerohanó Alina. Én mosolyogva bólintottam majd arrébb mentem két lépést, hogy meg nézzem az ablakból, hogy ki az.

- Csak Szeli az. – mondtam Alinának és kinyitottam az ajtót Szelinek.

- Nem késtem el? – kérdezte rögtön.

- Miről? – kérdezte a még mindig lépcsőn álló Alina.

- Inkább kiről. – mondtam Alinához fordulva közben becsuktam az ajtót, amin Szeli már bejött.

- Ja. Nem, nem késtél le semmiről, és senkiről. – mondta Alina majd megindult fel.

- Kérsz kakaót? – kérdeztem Szelit.

- Aha, köszi. – mondta közben levette a dzsekijét.

- Meddig maradhatsz? – kérdeztem tőle miközben elővettem egy bögrét neki is.

- Anyu azt mondta, hogy ameddig akarok. – mondta Szeli közben oda jött hozzám és felült a pultra. Szeli tavaly Kitti miatt volt nálunk nagyon sokat, most már mind a kettőnk miatt, így hát mostanra már neki a mi házunk az ő második otthona.

- Kitti merre van? – kérdezte Szeli.

- Vagy a szobájában Málnával, vagy Málna társaságában Alinát sminkeli. – mondtam neki közben oda adtam neki a kakaóját, ami elkészült.

- Köszi. – mondta majd elvette a bögrét és elkezdte inni.

- Na, a két emlegetett szamár. – mondtam, mert a lépcsőn Kitti, és Málna akkor jött le.

- Csövi. – mondta Kitti Szelinek.

- Szia. – mondta Szeli, majd leszállt a pultról és lehajolt Málnához, aki már oda szalad hozzá. Mi addig Kittivel oda sétáltunk a kanapéhoz és leültünk, majd Málna és Szeli is mellénk ült.

- Társasozunk? – kérdezte Kitti.

- Aha. – mondtam.

- Ja. – mondta Szeli.

- Oké. És mit játszunk? – kérdezte Kitt. – Gazdálkodj okosan jó lesz? – kérdezte Kitti.

- Ja az jó lesz. – mondta Szeli.

- Aha. – mondtam én is.

- Mindenre azt fogod mondani, hogy „Aha”? – kérdezte Kitti mosolyogva.

- Aha. – mondtam majd mind a hárman elnevettük magunkat. Miután kinevettük magunkat Kitti elment megkeresni a játékot.

- Oké megvan. – mondta majd leült törökülésbe a szőnyegre és elkezdte kiosztani a pénzeket.

- Oké, én nem leszek pénztáros. – jelentette ki Szeli. – Túl hülye vagyok matekból. – mondta majd elmosolyodott.

- Majd én leszek. – mondtam és leültem Kittivel szembe.

- Oké. – mondta Szeli. Olyan negyven perce játszhattunk mikor csengettek. (Pont a házamat vettem meg) Én rögtön felpattantam az ablakhoz, hogy megnézzem ki az.

- Na, ki az? – kérdezte Szeli.

- Szerintem Alina pasija. – mondtam, mert ahogyan Alina mesélt róla eléggé vallott rá a leírás.

- Szólok neki. - mondta Kitti és felszaladt Alinához.

- Oké én addig kinyitom az ajtót. – mondtam majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

- Szia. – mondta a srác. Az ajtóban egy szőkés-barnás hajú, kék szemű helyes srác állt.

- Szia. – köszöntem én is.

- Öhm, Tamás vagyok, és ha jól következtetek, és ha jó háznál is járok, akkor te Alina egyik húga vagy, nem igaz? – kérdezte egy kicsit még törve a magyart.

- Igen, Kinga vagyok. – mondtam neki majd miután kinyújtottam a kezem, hogy kezet rázzunk. – Gyere beljebb. Alina valószínűleg mindjárt jön. – mondtam neki miután kezet ráztunk, és félre álltam az ajtóban, hogy be tudjon jönni.

- Hello. – köszönt Szeli mosolyogva.

- Szia. – köszönt vissza Tamás szintén mosolyogva.

- Ő itt Szelina a legjobb barátnőm, de mindenki csak Szelinek hívja. Szeli ő itt Tamás. – mutattam be őket egymásnak.

- Szelina? Szép név. – mondta Tamás.

- Köszönöm. – mondta Szeli elpirulva. A lépcső felől lépéseket hallottunk ezért mind a hárman felnéztünk. A lépcsőn Alina és Kitti jött le. Alina egy piros ruhába volt, nem egészen a térdéig ért inkább a térde felett olyan 5 cm-rel. Fölé egy fekete dzsekit vett fel aminek az ujját felgyűrte, mint a Vámpírnaplók első részében Nina Dobrev. A ruhához egy fekete magas sarkút vett fel.

Ilyesmi ruha volt Alinán:

- Szia. – mondta Alina mosolyogva mikor leért a lépcsőn és oda sétált Tamáshoz, majd adott az arcára két puszit.

-Szia. Nagyon szép vagy. – mondta Tamás.

- Köszi. - mondta Alina elpirulva. – Gondolom Kingával és Szelivel már bemutatkoztatok egymásnak. Ezért is szeretném bemutatni a másik húgomat, Kittit. Kitti ő itt Tomi. Tomi ő itt Kitti. – mondta Alina Tamást a becenevén szólítva.

- Szia. – mondta Kitti mosolyogva majd oda ment kezet rázott Tamással.

- Szia. – mondta Tamás is mosolyogva. Miután ez is meg volt Kitti oda jött hozzánk és leült Szeli mellé a földre.  Kb olyan fél percig csöndben voltunk majd a csöndet Alina szakította félbe

- Hát jó… Mehetünk? – kérdezte Alina Tamást.

- Persze. Ja, még egy perc. – mondta Tamás majd felénk fordult. – Kinga, hallottam Alinától a tegnapi napodról. A rosszabbik fele miatt sajnálom. Ezért is gondoltam arra, hogy talán egy kicsit segíthet legalább is lelkileg, ha eljönnél a bálra Kittivel. – mondta Tamás mire én totál ledöbbentem. Természetesen rögtön igent akartam mondani, de nem akartam Kitti nevében is beszélni ezért elsőnek rá néztem, de mivel láttam rajta, hogy már most totál bezsongott ezért válaszoltam Tamás meghívására.

- Természetesen megyünk, köszönjük a meghívást. – mondtam én is teljesen bezsongva, mire Tamás csak mosolyogva bólintott.

- Szeli, ha szeretnél te is jöhetsz a bálra. – mondta Tamás Szelire nézve.

- Ha a szüleim elengednek, akkor természetesen megyek, köszönöm. – mondta Szeli mosolyogva.

- Rendben. Most már mehetünk. – mondta Tamás elsőnek Szelinek, majd Alinának. Alina mosolyogva bólogatott majd mind a ketten elindultak az ajtó felé. Miután kiléptek az ajtón Kitti felpattant a földről és felszaladt a lépcsőn. Szelivel kérdőn összenéztünk majd inkább megvontuk a vállunkat. A válasz kis idő múlva meg is érkezett. Kitti a laptopjával a kezében jött le a lépcsőn.

- Rendben. Van két napunk, hogy beszerezzünk három, diszkrét, de dögös báli ruhát. – mondta közben leült Szeli mellé. - Van két választásunk. Én keresek a neten valami sminket meg hajformát és azt megcsinálom nektek. –

- Vagy? – kérdezte Szeli.

- Vagy elmegyünk fodrászhoz, aki megcsinálja a hajunkat. A sminket minden féleképen én szeretném csinálni. – mondta közben (szerintem) keresett valami jó sminket.

- Nagyon jól tudsz fodrászkodni, de szerintem épp elég bajunk lesz még a ruhát kiválasztani és megvenni, meg a többi készülődés. Úgy, hogy szerintem az utóbbi. – mondta Szeli, mire Kitti csak bólintott.

- Szerintem is. – mondtam közben lefeküdtem a kanapéra.

- Oké akkor keresek sminket. Kinga a tiéd már megvan. – mondta Kitti.

- Muti. – mondtam neki közben az oldalamra dőltem, hogy lássam. – Szép. És még szebb lesz, ha te csinálod majd meg. – mondtam Kittinek, majd vissza döltem és tovább bámultam a plafont.

- Oké. Tehát két napunk van, hogy időpontot kérjünk a fodrászhoz, hogy megvegyük a ruháinkat, és, hogy Kitti meg tanulja szépre csinálni a sminkeket. Ja és plusz az angol, és a matek dogára is kell készülni. Huh hát húzós lesz. – mondtam és azon gondolkoztam közben, hogy milyen ruhát válasszak.

- Ja. – mondta Szeli.

- Na, akkor folytatjuk a játékot? – kérdezte Kitti és letette maga mellé a laptopját.

- Aha. – mondtam közben legurultam a kanapéról, (szó szerint) és ahogyan leértem (inkább leestem) a kanapéról eléggé bevertem a fejemet a földbe.

- Úúú ez fájt. – mondtam a fejemet fogva közben felültem.

- Ne aggódj, bolondabb már úgy se leszel. – mondta Kitti mosolyogva majd legyintett egyet.

- Kösz. – mondtam neki én is mosolyogva. – Na, jó én megveszem a házam. – mondtam majd betettem a pénztárt helyettesítő dobozba a pénzt. A játék körülbelül olyan egy óráig tartott még, aztán elkezdtünk Monopolozni. Olyan félórája játszhattunk mikor Dani is megjött

- Megjöttem. – kiabált Dani köszönésképp mikor bejött a bejárati ajtón. Azt nem tudom, hogy azért kiabált, mert azt hitte, hogy fent vagyunk az emeleten, vagy azért mert egyszerűen csak fogyatékos.

- Halljuk. – mondta Kitti Daninak.

- Van kaja? – kérdezte Dani.

- Gondoltam, hogy ezt fogod kérdezni. A pulton van. – mondtam neki.

- Kösz. – mondta majd oda ment a pulthoz.

Az evése körülbelül tíz percig tartott aztán mögém ült a kanapéra.

- Mit csináltok? – kérdezte Dani.

- Monopolyzunk. Játszol te is? – mondta Kitti.

- Aha. – mondta Dani. A társasozás miután Dani is játszott eléggé viccesre sikerült.

Pl.: Mikor kapcsoltunk be Kitti laptopján zenét akkor Dani választott, és mikor megszólalt a zene megijedt tőle. Na, kb. ilyen hülyeségeket csináltunk. Dani után kis időre rá Anyu is megjött, ő nem csatlakozott hozzánk, ha nem a konyhába valamit csinált. Olyan háromnegyed hat környékén Alina is megjött.

- Sziasztok. – köszönt Alina boldog vigyorral a fején, majd felment a lépcsőn.

- Oké. Felfüggesztem a játékot maximum fél órára annyi idő csak elég lesz Alinának, míg mindent elmesél. – mondta Kitti.

- Én kihagyom ezt a lány összejövetelt. – mondta Dani majd elővette a telefonját és elkezdte nyomkodni.

- Oké. – mondta Kitti majd megvonta a vállát. – Megyünk? – kérdezte Szelitől és tőlem Kitti.

- Aha. – mondtuk egyszerre Szelivel, majd mind a hárman elindultunk fel a lépcsőn. Fent bementünk Alina szobájába (nyitva volt az ajtó) ahol Alina már átöltözve vidáman pakolászott.

- Na, milyen volt? – kérdezte Szeli.

- Csodálatos! – mondta mosolyogva, majd folytatta. A lényeg annyi volt, hogy Tomi (Alina mondta, hogy nem szereti, ha Tamásnak hívják, inkább a Tomit kedveli. ) elvitte moziba, aztán vacsorázni is elvitte.

- És szerintetek milyen? – kérdezte Alina.

- Szerintem kedves. – mondtam neki, mire Kitti, és Szeli is nagyba bólogatott.

- Akkor jó. – mondta Alina mosolyogva. – Holnap vásárolni megyünk. – mondta Alina.

- Mit? – kérdezte Szeli mire mind annyian kérdőn néztünk rá.

- Kettőt találhatsz. – mondta Kitti.

- Ja, oké leesett. – mondta Szeli.

- Akkor jó. – mondta Kitti.

- Na, nekem már mennem kell. – mondta Szeli majd felállt.

- Oké. Lekísérünk a kapuig. – mondta Kitti.

- Oké. Szia, Alina – mondta Szeli majd mind a hárman elindultunk lefelé a lépcsőn.

- Szia, Szeli. – mondta Alina is.

- Na? Végeztetek? – kérdezte Dani mikor leértünk.

- Aha, de Szelinek már mennie kell. – mondta Kitti, mire Dani csak bólintott. Miután Szeli összeszedte a cuccait elindult az ajtó felé.

- Sziasztok. – köszönt még el anyutól, és Danitól.

- Szia. – köszönt vissza anyu és Dani majd nem egyszerre, majd Szeli is elindult ki az ajtón.

- Szerintetek lehet kísérőt vinni? – kérdezte Kitti.

- Nem tudom, majd megkérdezitek Alinát. – mondta Szeli.

- Ja. – mondta Kitti.

- Na, sziasztok. – mondta Szeli majd kiment a kapun és elindult az utcájuk felé.

- Szia. – köszöntünk tökéletesen egyszerre Kittivel.

- Na? Folytatjuk a játékot? – kérdezte Kitti miután bementünk a házba.

- Aha. – mondta Dani.

- Ja. – mondtam én is. – Egy pillanat és jövök. – mondtam nekik majd felszaladtam Alina szobájába.

- Amúgy kísérőt lehet vinni? – kérdeztem tőle mikor beléptem a szobájába.

- Mindjárt megkérdezem. – mondta Alina majd valamit pötyögött a telefonján. Várt pár pillanatot majd elkezdett rezegni a telefonja.

- Igen, lehet vinni kísérőt. – mondta Alina felnézve rám mosolyogva.

- Oké, köszi. – mondtam neki mosolyogva majd elindultam lefelé. Még is kivel kéne mennem? Mindegy majd, még gondolkozom rajta.

- Lehet vinni kísérőt. – mondtam Kittinek mikor leértem és leültem mellé.

- Oké. Dobok egy SMS-t Szelinek. – mondta Kitti majd elővette a telefonját és elkezdett írni.

- Oké most már játszhatunk. – mondta Kitti mikor végzett az SMS írással.

- Oké. – mondta Dani, és én is.

Miután játszottunk utána mára már befüggesztettük a társasokat.

-Kit vigyek kísérőmnek? – kérdeztem azt hiszem inkább magamtól, mint sem Kittitől vagy Danitól, akikkel a kanapén ültem.

- Hívd meg a Dávidkádat. – mondta Dani. Elsőre nem értettem, hogy miért mondta ezt, de aztán leesett. Aztán eszembe jutott. Ő még nem tudja, hogy szakítottunk.

- Öhm… Mi már szakítottunk. Pontosabban Alexával csalt meg. – mondtam neki.

- Kár. Pedig bírtam a gyereket. – mondta Dani majd át ölelte a vállam.

- Van ez így. – mondtam neki majd ráfeküdtem a vállára.

- Hívd meg Kristófot. Vagy Nándit. – mondta Kitti.

- Nem tudom. – mondtam neki.

- Ki az a Kristóf? És miért nem tudok én a kishúgom pasis dolgairól? – kérdezte Dani.

- Azért mert te legtöbbször vagy bulizol, vagy nem, vagy itthon, vagy tanulsz, ami nagyon ritkás esik meg. – mondtam neki.

- Hát akkor mesélj most. – mondta Dani, mire én elkezdtem mesélni neki, hogy eddig mik történtek Kristóffal és velem.

- Aha. Szóval a lényeg az, hogy Dávid megcsalt Alexával, te ezen kiakadtál, és ez a Kristóf gyerek vígasztalt, meg akiről aztán kiderült, hogy szerelmes beléd. – mondta Dani mikor befejeztem a „mesét”.

- Hát körülbelül, ja. – mondtam neki.

- Szóval akkor választhatsz. Vagy a legjobb fiú barátodat viszed kísérőnek, vagy az exedet, vagy azt a gyereket, aki szerelmes beléd és nagy valószínűséggel te is belé. – mondta Dani.

- Hogy érted, hogy nagyvalószínűséggel én is? Nem vagyok belé szerelmes! – mondtam neki.

- Ugyan már. – mondta majd legyintett egyet. – Még a vak is látja. Elmesélted neki a régi balettos baleseted pedig azt nem mondod el senkinek. Rögtön ráírtál miután meg láttad a kis szöveget a könyvben, amit kaptál tőle és legalább még két óra hosszát beszélgettetek. Aztán azt is elmesélted neki, hogy hogyan szakítottatok Dáviddal. Plusz még vissza is csókoltad és nem azt mondtad, hogy hagyjon békén vagy hasonló, hanem azt, hogy még át gondolod, hogy tetszik-e vagy sem. Szerintem ezekkel eleget mondtam. – mondtam Dani.

- Igaza van. – mondta Kitti, aki a baloldalt ült mellettem és ez idáig nem is szólalt meg csak a telefonját nyomkodta.

Oké, talán lehet, hogy van egy kis igazság, amit Dani mondott. Mert hát tényleg nem szoktam senkinek se beszélni a balettos dolgunkról, meg annak is örültem, hogy kaptam tőle könyvet, bár ha jobban bele gondolok nem is a könyvnek örültem igazán, ha nem inkább annak, hogy Tőle kaptam. És valóban elmeséltem neki, hogy hogyan szakítottunk Dáviddal, és neki ugyan olyan részletesen meséltem el, mint Alinának, Kittinek, Daninak és Szelinek, de senki másnak nem meséltem el ilyen részletesen csak nekik, négyüknek. És amikor megcsókolt akkor úgy éreztem, mint ha megszűnne körülöttem a világ, és, hogy csak mi ketten vagyunk, meg a mellkasom is remeget. És hát az is igaz, hogy nem mondtam rögtön nemet, ha nem inkább azt, hogy még át gondolom.

-Mit nem adnék most azért, hogy gondolatolvasó legyek. – mondta Kitti a gondolkozó fejemre pillantva.

- Én nem. Ki tudja, milyen nyálas szövegeket gondol magába. – mondta Dani mosolyogva.

- Épp meg akartalak dicsérni, hogy milyen átlagos és segítő kész bátyus voltál, de ezt a gondolatot most leromboltad.  – mondta Kitti vigyorogva. Ez után már nem igazán figyeltem rájuk, mert rájöttem valamire. Arra, hogy totál szerelmes vagyok Kristófba.

- Úr isten. – mondtam suttogva még mindig magam elé bámulva.

- Igazam volt mi? – kérdezte mosolyogva Dani.

- Úgy néz ki. – mondta Kitti, közben én felpattantam villám gyorsan felvettem a cipőmet és a dzsekimet.

- Majd jövök. – Kiabáltam úgy, hogy anyu is meghallja a konyhából majd elindultam kifelé. Ahogy kiléptem a kapunk mélyen beszívtam a hűvös októberi levegőt, majd elindultam. Csak mentem és mentem, míg meg nem láttam azt, amit akartam. Mikor megláttam elmosolyodtam. Kristóf a házuk előtt a húgával, Annával, egy kiscica és egy kiskutyus társaságában volt. (Azt hiszem valamit játszhattak) Nem igazán tudtam, hogy mit tegyek úgy, hogy csak ott álltam körülbelül kettő házzal arrébb mosolyogva miközben a hajamat piszkálgattam.

Nem álltam ott két percnél többet mikor Kristóf arra nézett amerre én álltam. Elsőnek láttam az arcán, hogy nem értette, hogy miért vagyok ott aztán elmosolyodott és megindult felém. Én nem igazán tudtam, hogy mit is kéne tennem így hát inkább csak ott álltam tovább. Mikor oda ért hozzám meg állt kb féllépésnyire tőlem mélyen a szemembe nézett, és megsimította az arcom.

-Hát hogy döntöttél? – kérdezte mosolyogva.

- Tudod te azt. – mondtam neki mosolyogva majd Kristóf még jobban elmosolyodott és megcsókolt. Ugyan azt éreztem mikor korábban megcsókolt. A térdeim megremegtek, úgy éreztem, hogy megszűnik a világ körülöttünk, és a mellkasom, és a gyomrom megremegett. Azt szerettem volna, hogy ne hagyja abba. Hogy soha ne kelljen elengednem, hogy mindig velem legyen. De mivel ott volt a húga is ezért inkább kicsit eltoltam magamtól. Ő kérdőn nézett rám.

- A húgod. – mondtam neki suttogva, mire ő mosolyogva bólintott.

- Oda jössz hozzánk? – kérdezte Kristóf, mire én bólintottam. Kristóf megfogta a kezem és oda mentünk a húgához, aki az egészet mosolyogva nézte végig az egyik hamvas szürke kiscicával a kezében.

- Anna ő itt…- kezdte Kristóf mikor oda értünk

- Kinga, ha jól sejtem. – vágott közbe Kristóf szavába Anna mosolyogva.

- Igen, ő. – mondta Kristóf mosolyogva.

- Szóval akkor hát az ő jelentkezésére vártál annyira. – mondta mosolyogva Anna a bátyjára nézve. – El sem tudod képzelni, hogy mennyire várt, hogy ide gyere, vagy írj neki, vagy, hogy felhívd. – mondta nekem Anna mosolyogva. Ezen én is elmosolyodtam. Kicsit még ott maradtam kint Kristóffal, Annával, Manóval a kiscicájukkal, és Lilikével a kiskutyájukkal. Anna nagyon rendes lány. Jól el lehetett vele beszélgetni. Manó, és Lilike meg folyton az ölembe mászott. És hát ugye természetesen Kristóffal is nagyon jó volt. Nem maradtam nagyon sokáig csak fél órát.

- Szerintem most már indulnom kell. Anyu aggódni fog. – mondtam majd felálltam a takaróról, amit időközben kihozott Anna, hogy arra le tudjunk ülni.

- Máskor is gyere! – mondta Anna mosolyogva majd megölelt. Én meg simogattam a haját majd válaszoltam neki.

- Jönni fogok, ne aggódj. – mondtam neki majd mosolyogva Kristófra néztem, aki szintén mosolygott.

- Anna gyere, vigyük, be a takarókat aztán menj be te is. Én haza kísérem Kingát. – mondta Kristóf Annának.

- Oké. – mondta Anna majd elengedett és segített Kristófnak összeszedni a takarókat. (hat darabot vittünk ki)

- Segítek. – mondtam nekik majd én is összehajtogattam az a kettő takarót, amin ültem, és amit magamra terítettem.

- Nem kell segítened. Így is már elég nagy örömöt okoztál. – mondta Kristóf mosolyogva velem szemben állva majd közelebb jött és adott egy puszit. – És persze a kezedet sem erőltetheted, meg különben nem tudsz menni még két hónap múlva sem fellépni. – tette még hozzá Kristóf.

- Mi? Megyünk fellépni két hónap múlva? – kérdeztem ledöbbenten.

- Nem mondhatok többet. Anya kinyír, ha többet mondok. – mondta mosolyogva.

- Még nekem se? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Még neked se. – mondta mosolyogva.

- Nem baj. Akkor is beviszem ezt a kettő takarót. – mondtam neki mosolyogva majd lehajoltam, hogy felvegyem őket.

- Borzasztó vagy. – mondta Kristóf mosolyogva majd elindult a nyitott kapun, amit közben Anna kinyitott, hogy betudjuk, vinni a takarókat.

- Szia, Kinga. – köszönt Anita mosolyogva, kidugva a fejét a konyhából mikor beléptem a házba.

- Szia, Anita. – köszöntem vissza én is mosolyogva.

- Azokat tegyétek, csak a kanapéra majd mindjárt elpakolom őket. – mondta a takarókra mutatva.

- Oké. – mondta Kristóf, és letette az ő takaróit, majd elvette azokat, amik az én kezemben voltak és azokat is letette, aztán megfogta a kezemet.

- És te Kinga, hogy, hogy itt vagy? – kérdezte Anita. Anna köhintett egyet majd Anita megint kijjebb jött a konyhából aztán mikor meglátta, hogy Kristóffal fogjuk egy más kezét csak elmosolyodott. Így hát nem is kellett semmit se mondanunk.

- Haza kísérem Kingát. Majd jövök. – mondta Kristóf majd a kezemnél fogva az ajtóhoz vezetett.

- Sziasztok. – intettem még vissza a begipszelt kezemmel Anitáéknak.

- Szia. – köszönt egyszerre Anna és Anita.

- Aranyos húgod van. – mondtam Kristófnak mikor kiértünk a kapun.

- Ő is szeret téged. – mondta Kristóf mosolyogva. – Bár… Téged ki nem szeret? – kérdezte mosolyogva majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Van, aki nem. – mondtam neki.

- Viszont akiket te szeretsz azok is szeretnek téged. – mondta Kristóf.

- Csak egy valamit nem értek. – mondtam neki mire kérdőn nézett rám. – Hogy te, aki annyira jól nézel ki, meg rendes vagy, meg mondhatnám még a hasonlókat, hogy te, hogyan tudtál belém szeretni? Már, mint, hogy a többi táncos lányok közül van sokkal szebb, mint én. Hogy, miért pont én? – kérdeztem mélyen a szemébe nézve. Kristóf megállt, felém fordult, és két tenyere közé fogta az arcom.

- Túlságosan alábecsülöd magad. Hiába szépek, ha te gyönyörű vagy! Ők csak barátok. Soha nem tudnék rájuk úgy nézni, ahogyan rád. – mondta mélyen a szemembe nézve majd hosszan megcsókolt.

- Szeretlek. – mondtam neki suttogva a homlokomat az ő homlokának támasztva.

- Hidd el, hogy én sokkal jobban. – mondta majd adott egy puszit a homlokomra, és tovább sétáltunk haza. Út közben minden féléről beszélgettünk. Beszélgettünk arról, ami tegnap történt, aztán még azt is megpróbáltam kiszedni belőle, hogy hova és mikor megyünk fellépni, de nem mondott semmit.

- Lenne egy kérésem. – kezdtem mondani neki mikor a házunk elé értünk.

- És mi lenne az? – kérdezte mosolyogva.

- A nővéremnek, Alinának most van egy angol pasija. És rendeznek valami bálféleséget. És Kittit, Szelit és engem is meghívtak. És hát… Eljönnél-e velem? – kérdeztem tőle.

- Ha neked ez fontos, akkor elmegyek veled. – mondta mosolyogva.

- Köszönöm. – mondtam neki mosolyogva.

- Mikor lesz? – kérdezte.

- Szombaton. Azt, hogy hánykor meg az ilyesmi dolgokat még én se tudom. – mondtam neki. – Most viszont bemegyek, mert amúgy senki sem tudja, hogy hová mentem. Bár szerintem Kitti magától is kitalálta. – mondtam neki.

- Oké. – mondta majd megcsókolt.

- Szia. – köszöntem el aztán bementem. Mikor beléptem Kitti és Dani ugyan ott ült ahol az előtt mielőtt elmentem.

- Na? Megvan a válasz, hogy ki lesz a kísérőd szombaton? – kérdezte vigyorogva Kitti.

- Meg ám. – mondtam neki mosolyogva majd miután levettem a cipőm és a dzsekim leültem közéjük.

- Na, látod. Csak jó vagyok valamire. – mondta mosolyogva Dani és meglökte a vállam.

- Bátyuskám, ma megnyerted a világ legsegítőkészebb bátyusok képzeletbeli kupáját. Tessék, itt van. – mondtam neki majd felé nyújtottam a kezem, mint ha kupát tartanék benne.

- Köszönöm, köszönöm a családomnak a segítésben, köszönöm a barátimnak, és Málnának a támogatást, de legfőbbképpen magamnak. – kezdett el szónokolni Dani mi meg Kittivel nem tudtuk abba hagyni a röhögést miután már az kezdte játszani, hogy sír a meghatottságtól.

- Nézünk valami filmet? – kérdezte Kitti miután már kiröhögtük magunkat.

- Aha. Mit nézünk? – kérdezte Dani.

- Most valami vicceshez van kedvem úgy, hogy Adam Sandler tutira benne legyen. – mondta Kitti.

- Oké, akkor van a Másnaposok első és második része, Ötven első randi, és a Távkapcs ami meg van DVD-n és Adam Sandler benne van. – mondtam nekik a TV alatt lévő kis polcon kutakodva.

- Akkor legyen a Nagyfiúk első része. – mondta Kitti.

- Oké. – mondtam majd betettem a DVD lejátszóba, ahhoz meg hozzá kötöttem a TV-t.

- Alina, jössz Nagyfiúkat nézni? – kiabált fel Dani úgy, hogy majd nem megsüketültem.

- Köszi, de nem. – kiabált le Alina.

- Okéé. – kiabált fel Dani megint. Kitti még a konyhából hozott két zacskó chipset, meg három dobozos kólát, aztán elkezdtük nézni. A filmen egy csomót röhögtünk, nagyon jó volt. Miután megnéztük a filmet még megnéztük a második részét is, aztán elmentünk aludni.