Táncoslány 22.fejezet

Október 16., szerda

Reggel mikor felkeltem (nagyon) szokatlan volt, hogy a kezemen egy dög nehéz gipsz van és a kezem majd leszakad, annyira fáj...Hát igen, ehhez még hozzá kell szoknom. Miután felöltöztem, és meg csináltam a hajam (ez kicsit nehéznek bizonyult a gipsz miatt. Amúgy végül is csak felgumiztam) utána meg lementem a konyhába egy kóláért. Meg vártam, míg Kitti elkészült, addig Alinával beszélgettünk a Bálról, amire majd, menni fog. Miután, elindultunk Kittivel a sulihoz érve mindenki ott volt már. Szeli, Réka, Tina, Viki, Nándi, Dóri, Csabi, Virág, Zoli, Ádám, Ági, Ákos (aki ugye nem osztálytársunk, de Ági miatt ott maradt, akivel egyre jobban elvannak együtt.) és Bence.

- Úúú eltört?- kérdezte Szeli elhúzva a száját a gipszemre nézve.

- Aha. De írhattok rá, ha van filcetek. - mondtam nekik mosolyogva. Mindenki rögtön odajött (pontosabban majd nem fellöktek) kivéve egy valakit. Egy valaki ott állt ahol volt, összefont karral, és gyilkos pillantással méregetett. Réka volt az. Ő volt az, aki ha a tekintetével ölni tudna engem minden bizonnyal megölt volna. Miért dühös rám? Hiszen pont ő volt az, aki miatt eltört a kezem...Mindegy, inkább ráhagyom.

Miután a többiek abba hagyták az irkálást bementünk a suliba. Elsőnek, a büfébe mentünk (szokás szerint) és miután mindenki jól bevásárolt, (Szeli egy fantát, és egy túró rudit, Kitti egy zacskó chipset, Tina egy fantát és egy meggyes táskát. Zoli sajtos rudat, Ádám és Dóri egy-egy túrós táskát, Ági két kólát, mert Ákosnak is vett. Csabi két zacskó chipset, Virág egy ásványvizet, Nándi egy zacskó chipset és két kólát, és én egy zacskó chipset, meggyes táskát, és egy kólát. A többiek nem vettek semmit.) Nándi segített felvinni, amiket vettem, mert nekem ugye egykézel nem igazán ment volna, úgy, hogy ő vitte a meggyes táskám. Miután felértünk mindenki a helyére ült és elkezdtük enni/inni, amiket vettünk. Így telt a reggelünk, ez eddig pozitív volt! Utána már csak negatív dolgot jöttek...!Bár az ebédszünet is eléggé jó volt. Egy része. Na, inkább sorban mondom. Két osztályfőnökin az ofő leszidott minket, amiért ilyen rosszak vagyunk meg hasonlók. Réka osztályfőnökit kapott (!!) amiért, szándékosan lökött el. Ő ezért kiverte a hisztit, hogy kikéri magának és ő márpedig nem adja oda az ellenőrzőjét. Az ofő és Réka veszekedtek egy ideig végül Rékának ki kellett, adnia az ellenőrzőjét. Aztán meg angolon kikaptuk a dogákat, ami senkinek sem lett ötös. Az enyém hármas, Kittié hármas alá. A többiekét nem igazán jegyeztem meg. Aztán két törin maratoni diktálás mind a két órán.(!!) Alig vártuk már az ebédszünetet.

-De ez már mi? Az ofő leordít minket, kettes és hármas angol dogák, két óra hossza maratoni diktálás! És még van két óránk. - mondta panaszkodva Kitti, amikor kimentünk az udvarra a padokhoz. Mivel mindenki egyet értett ezzel csak bólogattunk. Én, meg közben azt néztem,hogy a jobb kezem nem tört-e el mert annyira fájt a sok írástól.

- Tényleg. Milyen óráink lesznek még? - kérdezte Csabi, akinek szerintem most esett le, hogy lesz még két óránk.

- Azt hiszem rajz és tesi. - mondta Nándi.

- Az jó akkor, mert rajzon ki tudjuk könyörögni, hogy kijöhessünk az udvarra tesin meg úgy is focizunk. - mondta Kitti.

- Ja. - mondtuk egyet értve vele. Miután ezt megtárgyaltuk néma csöndben ettünk/ittunk, és élveztük a gyér napsütésben a semmit tevést. Miután becsengettek mindenki bement és csak a mi osztályunk maradt kint. Ági, Dóri, és Zoli a padon ültek ahol árnyék volt, mi többiek meg a fűbe ahol jobban sütött a nap.

- Kezd rosszabb idő lenni. - mondta Szeli, akinek szintén feltűnt, hogy a fejünk fölött felhők gyülekeznek.

- Aha. - mondtam neki.

- Tisztelt 10.b maguk mégis miért is nincsenek órán?!- jött ki kiabálva Jánosi tanárnő. Komolyan mikor épp lyukas óránk lenne, ő mindig megtalál minket. Lehet nyomkövetője van hozzánk. (A legtöbben szót fogadnak neki mivel ő az igazgatónak rokona vagy mi...)

- Neki is jó napot...- mondta suttogva Kitti úgy, hogy csak mi halljuk. Erre elmosolyodtunk.

- Rajzóránk lenne tanárnő, de a rajztanárunk még nincs itt. - mondta Dóri, mire mindannyian csodálkozva néztünk, rá mert tudtuk, hogy Szikoris (a rajztanárunk neve) valószínűleg az osztályban van már, de mivel nem egy durva tantárgya van ezért szerintem nem is bánja, ha az udvaron vagyunk. Viszont azon mindenki megdöbbent, hogy Dóri nem mondott igazat.

- Na, mi van, kezdesz kibontakozni a stréberségedből?- kérdezte halkan Csabi. Dóri válaszképpen mosolyogva megdobta az üres kólás üvegével, amit Csabi elkapott. Jánosi miután felfogta, amit Dóri mondott bement a suliba.

- Rendben van, szerintem valaki menjen fel szólni Szikoronak, hogy len leszünk az udvaron. - mondta Kitti.

- Már megyek is. - mondta Zoli majd elkezdett beszaladni a suliba.

- Khm. - köszörülte meg a torkát Nándi körülbelül két percre rá, hogy Zoli bement. Én kérdőn néztem rá ő meg az egyik ablak irányába nézett.

Én követtem a pillantását, ami a tizenegyediknek az ablaka volt, ami előtt Dávidra éppen Alexa akaszkodott rá. Komolyan! Alexa éppen Dávid nyaka köré fonta a kezét és úgy állt vele szemben. Majd Dorián oda ment hozzájuk és megkopogtatta Dávid hátát, aki maga mögé nézett, mire Dorián széttárta a kezeit és mondott valamit (nem bírtam leolvasni a szájáról, hogy mit) Miután Dorián befejezte a mondani valóját, Dávid,

csak megvonta a vállát. Nem bírtam tovább nézni a jelenetet azért inkább felvettem a napszemüvegem és hátra dőltem a fűben. Nem, volt bennem semmi érzelem. Már, mint nem tört el bennem semmi, vagy hasonló. Alexának ismerem a próbálkozásait, ami nem fog beválni. (Vagy legalábbis remélem) A napszemüvegem mögül láttam, hogy nem csak Nándi és én néztük az ablakban zajló jelenetet. Pontosabban az egész osztály az ablakot nézte. Másfelé néztem, de aztán végül is megint oda néztem akkor már csak Dorián állt ott értetlenül, majd kinézett az ablakon és mikor rám nézett elkerekedett a szeme. Gondolom értettem volna, hogy miért ilyen ijedt meg értetlen az arckifejezése, ha hallottam volna, hogy mit beszélnek. Dorián elfordult, majd tíz másodpercre rá vissza is fordult egy lappal a kezében, amire az volt írva, hogy:

"Majd elmondom! De csak Kittinek. Bocs Kinga."

Nem igazán értettük. Mindegy, én inkább rá is hagytam. Zoli közben visszajött, hogy a tanár úr üzeni, hogy maradhatunk. Egy kis időre rá már nem csak én feküdtem a fűben, hanem már a többiek is. Mikor kicsöngettek a többi diák csodálkozva néztek minket, hogy mi ugyan úgy ott vagyunk mint előző szünetben. Tesin fociztak a többiek.(nekem a törött kezem miatt igazolásom van sajna.) Réka közben többször is megpróbálta kigáncsolni Kitti. Kitti a legalább tízből csak egyet vett észre, amikor majd nem sikerült elesnie, de akkor viszont vissza is adta ugyan is ő is kigáncsolta Rékát, aki el is esett. Én ezen felnevettem, de csak halkan Kitti, meg elkezdett felém futni (én a padon ültem) és futás közben bele csaptam a kezébe, ő meg tovább ment Szelihez, ahol meg is állt. Miután Réka felállt folytatták a focit. Tesi után, akik járnak táncra azok siettek az átöltözéssel, mert még haza kellett mennünk, átöltözni, gyorsan leckét csinálni, megint átöltözni a táncos ruhánkba, és mondjuk nem ártana normális küldőt ölteni magunkra egy kis smink segítségével meg hajcsinálással. Na, ja. Ez, volt a terv. De, mint mondtam ez egy nagyon negatív nap. Úgy, hogy ebből az egészből az lett, hogy a lányok átöltöztek villámgyorsan és mikor a terembe felmentünk a cuccainkért, de mikor beléptünk megtorpantunk, mert Jánosi tanárnő volt bent és a fiúk a helyükön ülve vigyorogtak.

-Rendben, utoljára kérdezem. Ki, játszotta azt az öltözőben, hogy állat?!- kérdezte már ordítva a tanárnő. (Ez meg magyarázza, hogy mi is miért hallottunk majom, ló, tehén, és hasonló állatok utánzott hangokat.) - Üljetek le lányok!- mondta mikor megpillantott minket az ajtóban. Mi szófogadóan leültünk a helyünkre. Ez, a faggatás kb negyven percig tartott. Fél, óra után Kitti megnézte az óráján az időt és kétségbeesve nézett körül. Mikor, találkozott a tekintetünk én lebiggyesztett szájjal néztem rá mire ő elhúzta a száját, majd sürgetően nézett a tanárnőre. Tök jó, hogy a tanárnő most tart kifaggatást! Már el is ment az idő, amit tanulásra szántunk. Hazafelé, Kitti, Tina, Réka, Szeli, Ági, és én futólépésben mentünk haza. Kittivel, ahogy haza értünk szó szerint felszaladtunk a szobánkba (Kitti el is esett a lépcsőn) én villám gyorsan átöltöztem (tapadós farmer, rózsaszín ujjatlan póló, fél vállas hasig érő póló) és berohantam a fürdőszobába ahol Kitti már a haját csinálta. Gyorsabb volt, mint én. Ügyes. Én gyorsan csak megfésültem a hajam és a New York baseball sapkámat feltettem a fejemre. A sminkemet meg füstösre csináltam. Miután ezeket befejeztük elindultunk vissza a suliba.

- Komolyan mondom, máskor inkább viszem a táncba járós ruhámat és a suliba maradok, és ott öltözöm át. - mondta Kitti. Én erre csak mosolyogtam. Miután beestünk az aulába akkor láttuk, hogy Szeli, Tina, és Réka már ott volt. Tina, épp az ablak előtt csinálta a haját (ott jól lehet, mert az üveg kb olyan, mint egy tükör) Szeli sminkelte magát a kistükrével a kezében, Réka meg csak összefont karral a falnak dűlve nézett maga elé.

- Cső. Jó a sapid King. - mondta Tina.

- Cső és kösz. - mondtam mosolyogva. Miután mindenki megérkezett bementünk a táncterembe ahol még Dorián táncolt (Nagyon ügyes!!!) az egyik széken meg Dávid ült. Mikor beléptünk Anita oda intett nekünk, hogy üljünk le, mellette meg Kristóf ült és a telefonját nyomkodta. Ezen elmosolyodtam (Nem tudom miért. Ahogyan rá néztem csak így magamtól mosolyogtam.) Én oda ültem Dávid mellé és egy rövid csókkal köszöntöttem, mikor előre néztem Doriánra, aki így háttal volt nekünk a laptop előtt láttam, hogy Kristóf épp minket néz, erre én odaintettem mosolyogva, mire ő keserű mosollyal csak oda biccentett. Nem értettem, hogy miért lett olyan szomorú vagy milyen. Na, mindegy. Miután, Dorián végzett elindult felénk.

- Majd mondok valamit, kint várlak. - súgta a fülembe Dávid, én meg mosolyogva biccentettem.

- Kinga, hát veled meg mi történt?- kérdezte Anita kitárt karokkal a törött kezemre nézve.

-  Foci. - mondtam mosolyogva, legyintve (a jobb kezemmel) közben elindultam Anita felé.

- Szegénykém! Rendben, akkor, te most csak nézed. Jó?- kérdezte közben én oda értem ő meg két puszit nyomott az arcomra és megölelt.

- Oké. - mondtam mosolyogva. - Pillanat és jövök. - fűztem még hozzá, mert eszembe jutott, amit Dávid mondott, mire Anita csak bólintott. Én, meg elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és mikor kiléptem totál ledöbbentem. Annyira, hogy mozdulni sem tudtam. Alexa, éppen csókolózott valakivel. Ez oké, még rendben. De mikor megláttam, hogy kivel, na, akkor döbbentem le totál. Mert Alexa éppen Dáviddal csókolózott! Az ÉN pasimmal.(utálom ezt a kifejezést, hogy "pasim" mert ez annyira durva, bár a jelenlegi helyzetben ezen nem igazán gondolkoztam.) Mikor észrevettek azonnal abba hagyták. Alexa, gúnyos mosolyra húzta a száját, Dávid meg csak állt ott és nézet. Én, elindultam felé és lekevertem egy hatalmas pofont, amin én is meglepődtem nem, hogy még ők. Majd, elindultam a lánymosdó felé. Mikor, beléptem elkapott a zokogás. Neki dőltem a falnak és lecsúsztam a földre nem törődve azzal, hogy most valószínűleg felfázok. Annyira, fájt, hogy ezzel nem is törődtem. Hogy tehette? Ráadásul, pont Alexandrával! Körülbelül, két percre rá, hogy bementem már nyílt is az ajtó és Dávid lépett be rajta.(Nem különösebben zavarta őt, hogy lánymosdóba ment be.)

- Hagyj békén!- mondtam neki még mindig bőgve.

- Figyelj, pont ezt akartam elmondani már reggel is, de te bementél. És, az előbb is azért hívtalak ki. De, azt hittem csak tánc után jössz ki. - kezdett magyarázkodni.

- Mondtam már! Hagyj, békén! - mondtam neki majd kiszaladtam végig a folyosón majd megálltam a táncterem ajtajától kb két méterre, és éreztem, hogy összecsuklik a lábam és térdre esek. Még, legalább öt percig folyamatosan csak zokogtam (Alexa szerencsére már nem volt ott) mikor hírtelen kinyílt a táncterem ajtaja, és Kristóf lépett ki rajta. Körbe, nézett (gondolom Anita küldte ki értem.) majd mikor meglátott rögtön oda jött hozzám leguggolt mellém, és átkarolta a vállam.

- Hé, hé, nyugi. Mi a baj?- kérdezte közben levette a baseball sapkám és hátra tette a hajam.

- Se-mi. - mondtam szipogva.

- Először is nyugodj meg. - mondta majd mellőlem át jött elém úgy vígasztalt..

- Rendben. El akarod mondani, hogy mi a baj?- kérdezte mikor már kicsit megnyugodtam.

- Pilla-nat. - mondtam még kicsit szipogva, majd vettem egy nagy levegőt és azt kifújva elkezdtem magyarázni.

- Az, hogy tudod ugye láttad azt a srácot. Már, mint a Doriánnak az ikertestvérét, aki nem táncol. - kezdtem ő meg bólintott. - Ő jár, vagy is járt velem, és mikor most, mikor kijöttem láttam, hogy csókolózott az egyik csajjal, és ő meg azt mondta, hogy nem akarta, hogy így tudjam meg... És...- kezdtem volna tovább mondani (vagy inkább hadarni) de megint elkapott a sírás, és az az éktelenül nagy fájás. Fájt. Fájt, hogy

meg csalt. Fájt, hogy kitudja, mióta vannak együtt miközben velem is együtt volt, és ráadásul reggel még meg is csókolt! Sőt! Negyed, órával ez előtt még engem csókolt meg! Undorító. Kristóf bólintott, majd megölelt, én meg a vállára hajtva a fejem és úgy sírtam.

-Gyere. - mondta majd felállított és a csaphoz vezetett, hogy megmossam az arcom. Mikor megmostam feketévé változott a víz, ami lejött az arcomról. Szuper, a sminkem is lejött. Áh. Ennél, rosszabb a napom nem is lehetne. Vagy, inkább nem kiabálom el...

- Rendben, gyere, üljünk le. - vezetett az egyik szék felé, én leültem, ő meg leguggolt elém. Kb vagy még öt percig voltunk ott totál csöndben. Csak, a táncteremből szűrődött ki, hogy Anita elindította a zenét és a múlt heti táncot veszik át.

- Figyelj. Szeretnék kérdezni tőled valamit. - mondtam mikor már csak néha-néha gördült le a szememből egy-egy könnycsepp.

- Hallgatlak. - mondta és a szemembe nézett.

- Azt szeretném kérdezni, hogy...Tavaly...Június harmadikán...Öhm...Szóval, hogy tavaly június harmadikán a centerben nem léptetek fel véletlen?- kérdeztem elsőnek össze-vissza makogva, mert hülyén jött ki, hogy csak így rákérdezek, de aztán már normálisan. Ő válaszképpen csak mosolyogva annyit mondott, hogy:

- De. És örülök, hogy emlékszel. - mondta mélyen a szemembe nézve, rám mosolygott, majd a fülem mögé tette a hajam, és...és az történt, amit életemben nem gondoltam volna, hogy megtörténik!! MEGCSÓKOLT!!!Nem toltam el magamtól, hanem vissza, csókoltam. Nem tudom miért. A térdem megremegett annak ellenére, hogy ültem. A világ forgott velem. A gyomrom, és a mellkasom megremegett, és mint ha nem is létezne körülöttem semmi és senki csak mi ketten. Kristóf és én. Ilyet még, soha de soha nem éreztem. Nem, tudom meddig csókolózhattunk. Mikor, vége lett a homlokomat a homlokának támasztottam és mélyen egymás szemébe néztünk. Miért éreztem így? Miért csókolt meg? Mi, történik ezzel a nappal?! Minden annyira zavaros. Én hírtelen felálltam és inkább bementem a többiekhez. Még, visszanéztem egy másodpercre. Kristóf, még mindig ott guggolt és csodálkozva nézett rám. Mikor beléptem mindenki engem nézett. Én csak lesütött szemmel leültem Anita mögé, aki éppen az egyik új lépést mutatta.

- Rendben elindítom zenére és akkor most egyedül! - mondta Anita majd miután elindította a zenét leült mellém.

- Kristóf hol van?- kérdezte úgy, hogy közben a többieket nézte.

- Kint a folyosón. - mondtam neki, mire Anita már rám nézett egy másodpercre, de a már vissza is kapta a fejét a többiekre, de miután gondolom látta a kisírt szememet hosszabban nézett meg.

- Mi történt Kinga? Megbántott valamivel?- kérdezte az arcomat fürkészve. Gondolom, tudja vagy sejti, hogy mi történhetett kint. Már, mint Kristóf és köztem.

- Nem. Vagy is nem ő. – javítottam, ki magam.

- Akkor hát ki?- kérdezte, de közben leállt a zene és a többiek is minket néztek. Én felnéztem a többiekre majd Anitára és megráztam a fejem jelezve, hogy ez nem a tökéletes alkalom, hogy erről beszéljünk. Ő ezt észrevette, amit jeleztem neki és bólintott majd elkezdte mutatni a többieknek a többi lépést. Kb két perc múlva már Kristóf is bejött, és leült mellém. Nem, mondott semmit csak egymás mellett ültünk és

a többieket néztük. Én próbáltam minél jobban oda figyelni, hogy megtanulhassam a táncot, hogy a törött kezem ne legyen akadály, míg ő legtöbbször a pillantásomat akarta elkapni.

-Rendben egyre ügyesebbek vagytok. Mára, ennyi elég is. – mondta Anita arra célozva, hogy vége a táncnak. (Aszta másfél óra ilyen hamar eltelt?) Meg néztem az órám, hogy mennyi az idő, de még tíz perc volt hátra. Felálltam és az ajtó felé indultam ahol a többiek már elindultak ki.

- Kinga várnál egy percet kint?- kérdezte Anita. Ó. Vagy, is beszélni akar velem. Jaj. Bólintottam majd kimentem becsuktam az ajtót és neki dőltem az ajtónak.

- Hé. Minden rendben?- kérdezte Kitti.

- Persze majd elmondom. Otthon. Mindjárt megyek én is csak Anita beszélni akar velem. - mondtam mire ő bólintott.

- Kint meg várunk. - mondta megsimítva a karom és elindult az ajtó felé.

- Oké. - mondtam neki. Ahogy, kezdett kiürülni a suli alig hallhatóan hallottam, hogy Anita és Kristóf miről beszélnek.

- Kristóf. Kisfiam tudod, hogy mennyire örülnék, ha boldog lennél. De nem játszhatsz Kingával is úgy, mint Nórival annak idején! Kinga, ennél érzékenyebb, hogy ilyesmit kibírjon vagy érdemeljen! - hallottam Anita hangját. Hogy mi? Ki, az a Dóri? És, mi az, hogy velem is játszana Kristóf? És, mi az, hogy gyenge vagyok?

- Anyu értsd, meg! Dóri más volt! Kinga...Kinga maga a világ nekem! Mikor láttam most, hogy az a vadállat miatt sírt meg tudtam volna ölni azt a görényt! Szeretem! Érted? Szeretem!- mondta Kristóf.

- Én elhiszem fiam. De mint mondtad vele most szakított az a fiú. Nem, biztos, hogy jól jönne neki az, hogy ha te most itt szerelmet vallasz neki! - mondta Anita. Hát ezért már késő aggódnia.

- Nem. Nem is akartam még elmondani neki. Majd, ha eljön az ideje. De, addig is próbálok minél közelebb kerülni hozzá, hogy aztán mikor elmondom neki akkor már ő is szeressen. - mondta Kristóf majd hallottam, ahogyan elindul az ajtó felé. Hátrébb ugrottam vagy egy métert az ajtótól. Mikor kilépett rajta a szemembe nézett, de én elkaptam a tekintetem, mire ő elindult ki. Hova mehet?

- Kinga bejönnél, kérlek?- kérdezte Anita bentről. Elindultam az ajtó felé majd beléptem és oda mentem hozzá. Leültem törökülésben egy székre és úgy néztem a mellettem ülő Anitára.

- El szeretnéd mesélni, hogy mi volt kint? - kérdezte átölelve a vállam. Átgondoltam majd bólintottam, és elkezdtem mesélni Alexát, Dávidot, és még Kristófot is, és azt is hozzá tettem, hogy mindent hallottam, amit beszéltek. Ő csak ült ott mozdulatlanul és engem hallgatott. Mikor végeztem felsóhajtott, és megdörzsölte az arcát.

- Rendben. Szóval. Szeretnéd tudni, hogy ki az a Nóri vagy csak dióhéjban mondjam el?- kérdezte.

- Inkább az utóbbi. – mondtam, mert nem igazán akartam hallani az egész történetet.

- Ez körülbelül fél éve történt, hogy Kristófnak volt egy barátnője. A lány fülig szerelmes volt belé, és az elején Kristóf is azt hitte, hogy ő is belé. De aztán Nóri rajta kapta, hogy a legjobb barátnőjével csókolóznak, és, hogy Kristóf azt a lányt se szerette. Végül Kristóf a két székközül a pad alá esett, de Nórinak se volt a legjobb. Elvesztette a legjobb barátnőjét és a fiúját is. Dióhéjban ennyi. - mondta Anita. Én erre csak bólintani tudtam. Mást nem tudtam reagálni.

- És mondtad ugye, hogy mindent hallottál. Azt is hallottad, hogy... - mondta én meg tudtam mire gondol.

- Hogy amikor azt mondta, hogy szeret? Igen azt is. De...Anita én nem akarok úgy járni, mint ez a Dóri! Ha igazán szeret elsőnek is rá kell jönnie, hogy valóban szeret-e mert azt nem bírnám elviselni, ha megbántana ő is. Más részt meg várnia kell, míg én is rájövök, hogy szeretem-e vagy sem. - mondtam neki, mire ő csak bólintott.

- Meg értelek! És, azt is megértem, ha jövő héten nem akarsz jönni, a kezed miatt amúgy se lenne muszáj itt lenned. - mondta.

- Azt hiszem jönni, fogok. De azért köszi! - mondtam neki.

- Rendben. Ha akarsz, mehetsz, de ha akarsz, maradhatsz is. - mondta fel ajánlva, hogy még maradhatok beszélgetni.

- Köszönöm, de megyek. A lányok várnak kint. - mondtam majd felálltam.

- Rendben. Akkor hát jobbulást, és vigyázz magadra! - mondta majd megölelt.

- Köszi. - mondtam mosolyogva majd megindultam az ajtó felé. Mikor kiléptem láttam, hogy az ajtó mellett Kristóf ül a földön felhúzott térdekkel.

- Gondolom te is mindent hallottál. - mondtam neki lenézve rá a földre.

- Majd nem. Onnantól kezdve, hogy anyu dióhéjban elmondta Nórit... - mondta a szemembe nézve. - Ne haragudj. - mondta, de mivel értetlenül néztem rá ezért elmagyarázta.

- Ne haragudj, hogy így és most kellett megtudnod! Nem akartam elmondani. Vagy legalább is nem most. De egyet biztosan tudok. Hogy tényleg szeretlek. És nem úgy, mint Nórit! Téged, igazából, tényleg! - mondta mire nekem megremegett a mellkasom a térdeimmel együtt.(Ez meg mitől lehet?)

- És ha kell, várok. Várok, hogy rájöjj, hogy szeretsz-e vagy sem. Ha nem akkor csak azt szeretném, ha tovább is barátok maradnánk. Viszont, ha igen...- mondta és itt egy félmosoly félét próbált meg. - Akkor viszont meg ígérem, hogy mindig szeretni foglak! Bármi történjék! És, nem lesz az, mint Nórinál! - mondta mélyen a szemembe. Én erre nem tudtam mit reagálni.

- Ez...Kedves tőled. De...Nekem ez túl sok egy napra! - azt nem tettem hozzá, hogy nem csak sok, hanem sokk is.

- Persze, megértelek. Szerintem...Jobb, ha haza mész és kipihened magad. - mondta majd felállt elém. Mivel magasabb nálam így fel kellett néznem rá.

- Jó éjszakát! - mondta majd adót, egy puszit az arcomra, és bement a táncterembe. Én a túl sok sokktól fáradtan elindultam kifelé Kittiékhez. Kint még inkább rosszabb várt. Ugyan is kint nem csak a lányok plusz Dorián várt. Ha nem Alexa és Dávid is épp az egyik fa alatt csókolóztak. Alexa térdnadrágba és egy száll pólóba volt, Dávid meg szintén rövidnadrágba, és egy pólóba. És még van, képük itt a suli előtt smárólmi mikor tudják, hogy itt vagyok még a suliba?!Ez egyben felidegesített és elszomorított is. Ó, hogy bárcsak hírtelen elkezdene szakadni az eső! Akkor legalább jól eláznának (mi, nem mert nem egy száll pólóba és térd naciba voltunk, hanem hosszú nadrág és pulcsi. Mert azért nincs annyira jó idő, hogy pólóba és térdnaciba lehessen lenni) És, akkor...Úr isten és hírtelen tényleg elkezdett szakadni az eső! Na, jó jobb, ha nem gondolok ilyenekre máskor! Mivel szakadt az eső ők ketten elkezdtek elszaladni (gondolom valamelyikükhöz) Kittiék, meg mikor észrevettek akkor intettek, hogy menjek és feltették a kapusnyijukat a fejükre. Én lementem a lépcsőn és feltettem magamra a kampusznyit majd elindultunk mindannyian. A haza vezető út síri csöndben töltöttük. Mikor haza értünk én csak felmentem a szobámba, átöltöztem és inkább neki kezdtem a leckének, ami még (sajnos) nem volt kész. Miközben írtam a leckét bekapcsoltam egy kis zenét. Az MP3-mamon. Első zenének ez jött be: Ira Losco - The Way Its Meant to Be Míg hallgattam végig gondoltam a napomat, és rá jöttem, hogy minden, de minden ebédszünettől kezdve csak negatív volt!! (Vagy hatalmas nagy sokk.) Miután végeztem a tanulással Kitti még bejött a szobámba a leckéért, hogy adjam oda neki plusz, hogy meséljem el, hogy délután akkor ez most mi is volt. Miután, elmeséltem ő csak bólintott. Gondolom ő is ugyan úgy mint én szintén ledöbbent és utána kiment a szobámból. A zenét bekapcsoltam és úgy aludtam el, hogy a fülhallgató még a fülembe volt, és zenét hallgattam. Hivatalosan is lejelenthetem, hogy: Utálom ezt a napot, és, hogy ultra fura!!

Táncoslány 21.fejezet

Október 15 kedd

Reggel már csak Kitti, és én feküdtünk Alina ágyában (este ott aludtunk el) Gondolom akkor a többiek már felkeltek. Felkeltem, hogy megnézzem a telefonomon az időt, ami Alina polcán volt. Háromnegyed hét. Komótosan, átmentem a szobámba, hogy ruhát keressek. Miután, felöltöztem elmentem fogat mosni meg megcsinálni a hajamat. Szőkés barnás hajamat (ami szerintem inkább barna, de van, benne egy kis szőke is) most csak leengedve hagytam, de két oldalt egy-egy tincset befontam és a végét összegumiztam vékony gumival, majd a kettőt összerakva hátul is összegumiztam. A sminket most nem vittem túlzásba, mert az esős idő elnyomta azt a hangulatomat, hogy füstös vagy hasonló sminket csináljak. Kb negyed nyolcra lettem kész teljesen aztán felkeltettem Kittit is (ilyenkor szoktam. És persze én szoktam) hogy készüljön. Mikor végül már elindult készülni én lementem a lépcsőn a konyhába ahol senki se volt csak a kanapén Málna feküdt. Kivettem a hűtőből egy kólát majd oda mentem Málnához és ledobtam magam mellé.

-Mizujs Málníta?- kérdeztem a Málna nevet is becézve, és megsimogattam. Oké, ez elég hülyén hangzott, mert az előbb éppen megkérdeztem egy kutyát (??) hogy mizujs. Na, ja. Reggel, még szokott ilyen hülyeségeket csinálni az ember. Vagy nem és csak én? Mikor aztán meguntam a csöndben várakozást elővettem a zsebemből a telóm és a fül hallgatom, bedugtam a telómba és bekapcsoltam a rádiót (nem volt kedvem a zenéimet hallgatni) Mikor bekapcsoltam éppen a Justin Bieber - Beauty and a beat ft Nicki Minaj Miközben hallgattam Málna az ölembe mászott, én meg tovább simogattam. Kb még két zene ment le mire Kitti ásítozva jött le.

- Indulhatunk álomszuszék?- kérdeztem majd Málnát az ölemből a kanapéra téve felálltam.

- Ja. - mondta majd felvette a cipőjét. A suli előtt már ott volt mindenki.

- Hát ti, hogy, hogy ilyen későn?- kérdezte Nándi mikor oda értünk felpillantva a telefonjából.

- Őt kérdezd. - mondtam Kittire mutatva.

- Mi? Hagyjál már. Tudod milyen nehéz úgy aludni, hogy Dani a füledbe horkol?-kérdezte majd ásítozott egyet (megint)Mi meg a többiekkel felröhögtük.

- Nem röhög, együtt érez. - mondta Kitti majd ő is elmosolyodott.

- Én totálisan együtt érzek. - mondta Bence (a tegnapi filc akció már csak halványan látszik az arcán)

- Mer'?- kérdete Réka.

- Áááá semmi csak éppen egy elefánt öcsémmel vagyok egy szobába. - mondta majd mindannyian felröhögtünk. Még beszélgettünk, hogy kinek van olyan testvére, aki olyan, mint egy "elefánt" aztán bementünk. Két tesivel kezdtünk, amin elsőnek kosárlabdáztunk (attól függetlenül, hogy járok, kosarazni azért még utálom!!) aztán fociztunk. Épp rúgni akartam be egy gólt (fiúk plusz Réka, és Ági a lányok ellen voltak) mikor Réka nekem jött fellökött, a labdát elvette tőlem, és berúgott egy gólt a mi kapunkba. Így vezettünk nekik tíz nekünk meg nyolc góllal.

- Ez az!!- mondta Réka. Míg ő magába örült addig a többiek (Szeli, Kitti, Nándi, Csabi, Virág, Dóri, Tina és a tanárnő) oda jöttek hozzám, mert, hogy ugye mint ahogyan szokásos bénaságommal elestem mikor fellökött, és a járdára estem (udvaron tesiztünk melegebb cuccokba, mert ugye kicsit már hűvösebb idő van) és a fejemet a járdába ütöttem be, és a kezemre is ráestem. Mikor megpróbáltam egyedül felállni

visszaestem úgy, hogy nem próbáltam meg még egyszer. Mikor Kitti észrevette, hogy nem bírok felállni akkor ő oda rohant hozzám és utána a többiek is jöttek. Kitti leguggolt a jobb oldalamra, Nándi meg a baloldalamra.

- Fáj valamid?- kérdezte aggódó pillantással a tanárnő.

- Csak a kezem. - mondtam a bal kezemre mutatva.

- Rendben Nándi te segíts felállni neki, Kitti te meg hozz ki egy kabátot, hogy a padra le tudjon ülni és ne fázzon fel. - mondta a tanárnő intézkedve.

- Ugyan már! Ennyire, nem löktelek meg!- mondta oda kiáltva Réka, aki már totál egyedül volt, mert mindenki körém gyűlt.

- Te maradjál csöndben!- mondta Tina neki. És, ők állítólag legjobb barátok. Közben megpróbáltam felállni Nándi kezébe kapaszkodni, de megszédültem, és visszaestem. Ha nem kap el valószínűleg megint a földön lettem volna. Nándi, miután elkapott a térdem alá nyúlt és felvett az ölébe úgy vitt a padhoz, közben Kitti már rohant is ki a kabátjával a kezében.

- Tessék. - mondta majd a padra tette.

- Köszi. - mondtam neki a kabátra ülve mikor Nándi letett. A bal kezemre támaszkodva akartam feljebb húzva magam a padra, de aztán nagyon belenyilallt a kezembe a fájdalom úgy, hogy rátámaszkodás helyett inkább megnéztem. Kicsit fel volt dagadva.

- Tanárnő. A keze. - mondta Virág a tanárnőnek a kezemre mutatva.

- Úr isten. Valaki, kísérje fel az iskola rendelőjébe!- mondta konkrétan Kittire, és Nándira nézve. Nándi már fel is vett az ölébe és vitt is, Kitti kitárta előtte az ajtót így Nándinak nem kellett "bénáznia".Mikor felértünk Kitti bekopogott majd miután hallottuk, hogy "szabad" bementünk. A suli doki rám nézett majd sóhajtott egyet.

- Hadd találjam ki. Tesi óra és fociztatok?- kérdezte miközben intett Nándinak, hogy hova tegyen le.

- Igen. - mondtuk egyszerre mind a hárman. Hát igen. Ha tesin focizunk, gyakran találkozunk itt utána a suli dokival.

- Rendben. Midre estél? Vagy midet rúgták meg? És most mid fáj?- kérdezte sorban.

- A fejemre és a bal kezemre, semmit, és a kezem fáj, és kicsit szédülök. - válaszoltam én is sorban.

- Mutasd a kezed. - mondta én meg felé nyújtottam az egyre nagyobb kezemet.

- Rendben ez valószínűleg el van törve. - mondta miután megnézte a kezem. - Kitti szerintem hívd fel anyukátokat, hogy menjetek be a korházba. Te meg addig öltözz át-mondta elsőnek, Kittinek majd nekem.

- Rendben. - mondtuk tökéletesen egyszerre Kittivel.

- Visszakísérlek. - mondta Nándi.

- Oké, köszi. - mondtam neki mosolyogva, majd elindultunk ki a folyosóra. Míg, Kitti telefonált, utána meg szólt a tanárnőnek, addig mi Nándival felmentünk az öltözőbe.(szerencsére nem kellett már az ölébe vinnie, mert már fel tudtam állni) Ő természetesen kint várt meg. Miután átöltöztem kimentem a cuccaimmal a (jobb) kezemben.

- Add. - mondta Nándi elvéve tőlem a tesi cuccom.

- Kösz. - mondtam neki majd a terembe is visszamentünk a cuccaimért. Segített, összepakolni majd ki is vittünk a folyosóra (ott megálltunk, hogy a dzsekimet fel tudjam venni, ahol már Kitti futott felénk.

- Rendben egész napra kapunk igazolást. Ügyi vagy! Legalább, nem kell kémiából, és bioszból dogát írni!- mondta mosolyogva majd bement a terembe, hogy összepakoljon. Nándi, még segített kivinni a cuccomat a suli elé, és meg is várta, míg anyu kocsival elénk nem jött.

- Sziasztok, lányok, szia Nándi, hogy vagy?- mondta anyu mellékesen miközben besegített a kocsiba és a cuccaimat is berakták Kittivel.

- Csókolom, köszönöm jól. - mondta Nándi. (Anyu támogatja, hogy az egyik legjobb barátom egy fiú ezért jóban is vannak.) Miután ezt anyuék megbeszélték már indultunk is. A korházban a doki azt mondta, hogy eltört a kezem. Szuper...!Utána rögtön be is gipszelték.

- Nézd a jó oldalát. Egyrészt legalább nem a jobb kezed és tudsz írni meg rajzolni. Másrész, meg legalább írhatunk a gipszedre. - mondta mosolyogva Kitti.

- Bolond. - mondtam neki mosolyogva, de végül is igaza volt. Miután, begipszelték a kezem már indulhattunk is haza. Otthon, bementem a szobámba és a gipszemet tanulmányoztam.

- Írhatok a gipszedre?- kérdezte Kitti mikor berontott a szobámba. De, tényleg szó szerint berontott.

- Persze. - mondtam neki majd körbe néztem hát, ha van a közelbe egy filc vagy toll, de fölösleges volt ő a huszonnégy (!!!) féle, színű filces dobozzal a kezében jött be a szobámba.

- Csak ne rajzold teli, hogy a többiek is rajzoljanak rá. - mondtam neki miközben ő mellém ült majd bólintott egyet. Miközben, a gipszemre rajzolt beszélgettünk.

- Tényleg és akkor holnap, hogy fogsz táncolni?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Őőő...Szerintem úgy, hogy csak elmegyek, de nem táncolok, nehogy valakit fejbe vágjak. - mondtam mosolyogva.

- Ja. - mondta ő is mosolyogva. - Tényleg miközben te anyuval beszéltél én megkérdeztem azt a csajszit tudod?- kezdte mondani majd miután bólintottam fojtotta. – Na, szóval megkérdeztem, miközben ő a röntgen képeidet nézte én megkérdeztem, hogy csinálhatok-e legalább egy képet. - mondta majd elmosolyodott.

- De hülye vagy. - mondtam mosolyogva. - Na? És megengedte?-

- Legnagyobb döbbenetemre igen! - mondta én meg felröhögtem. - Na, akarod látni a törött kezed röntgen képen? - kérdezte majd miután bólintottam, elővette a telefonját, és kikereste a képet, hogy megmutassa. És tényleg! A törött kezem röntgenfelvételen ott volt lefényképezve.

Még beszélgettünk aztán filmet néztünk. Kb olyan egy óra környékén Szeli hívott, hogy mi volt. Miután kihangosítva a telefonom elmondtuk, hogy mi volt, ő is elmesélte, hogy harmadik órán bement az ofő és Rékát leszidta, (pontosabban azt mondta, hogy leordította), hogy amiért fellökött. Mi után még egy kicsit beszélgettünk utána Kittivel tovább néztünk filmet.(ő közben elővette a telefonját kb olyan negyed órára de,

aztán, már el is rakta.)Kb olyan háromig néztünk filmet aztán megérkezett Szeli. Ő is rajzolt a gipszemre, meg mesélt, hogy mi volt a suliban.

Kb olyan háromnegyed hatkor ment el, közben Alina, és Dani is haza értek, de ezt csak akkor vettük észre mikor lementünk egy kóláért.

- Na, mi van? Tesitek volt ma?- kérdezte nevetve Dani lent a kanapén ülve. Na, ne már! Ennyire béna vagyok, hogy hogyha van rajtam valami törés/seb akkor rögtön arra kell gondolni, hogy tesink volt? Áá hagyjuk ez valóban így van.

- Aha. - mondtam neki mosolyogva. - Írsz rá?- kérdeztem egy alkoholos filccel a kezemben.(amíg gipsz lesz, a kezemen addig ezzel fogok, járkálni minden felé hátha akar valaki valamit írni rá.)

- Még szép! - mondta aztán oda jött hozzánk és rá írta a nevét majd köré minden féle jelet. Kittivel felmentünk filmet nézni miután vittünk fel kólát. Kb olyan kilenckor az egyik film közben Kitti bealudt utána már én is.

Táncoslány 20.fejezet

Október 14., Hétfő

Hát nagyon élvezetes éjszakám volt az biztos!Kb olyan hajnali háromkor felkeltem, mert wc-re akartam menni. És hát mi történt? Pont az, ami rám vall. Mikor mentem ki a szobámból a sípcsontomat nagy sikerrel teljes erőből az ágyam sarkába vertem. Hát nem mondom nem volt a legélvezetesebb az biztos. Na de a reggelem sem volt jobb. Nem találtam a farmeromat, amibe menni akartam, és még a hajam is úgy állt, mint

egy oroszláné. Ja, nem, még annál is rosszabbul. Áh, na, nekem is jól indul a hétfő reggelem. Miután, elkészültünk Kittivel el is indultunk. Útközben én próbáltam belé tuszkolni az angolt, (mivel dogát írunk) míg ő azzal a kérdésekkel bombázott, hogy most mi van Dáviddal (amire nem tudtam válaszolni) meg olyan kérdésekkel, hogy elmondom-e Kristófnak, hogy az este mire jöttem rá (erre se tudtam a választ) és, hogy

miért zaklatom az angollal mikor a másik kettő kérdésére kéne válaszolnom.(ezen meg már elmosolyodtam és utána válaszoltam)

- Azért mert ha a másik kettő kérdésre válaszolok, akkor csak még többet kérdezel és mivel semmit nem tanultál angolból ezért próbálok én beléd tuszkolni egy kicsi angoltudást, hogy ne kapj egyest. - mondtam neki, mert amíg én a hétvégén tanultam addig ő a gépet nyomta.

- Jaj, ne már! Tudod jól, hogy így is úgy is max hármast kapok, mert utál a tanárnő!-mondta a fejét rázva. Ebben, mondjuk volt valami. Az angol tanár ki nem állhatja Kittit. A suli előtt már ott volt Szeli, Nándi, Tina, Bence, és Ádám aki nutellás kenyeret evett (??)

- Őőő...Megkérdezhetem, hogy miért eszel korán reggel nutellás kenyeret?- kérdezte Kitti.

- Egyrészt, mert éhes vagyok. Más, részt meg már fél nyolc van. Hol van itt "korán reggel"?- mondta Ádám.

- Neki még az van. Nem rég kelt hagyjad. - mondtam mosolyogva.

- Jól van. Le lehet szállni arról, hogy mikor szoktam felkelni. - mondta Kitti majd ásítozott egyet.

- Haladjál! Mire vársz tapsra? Egy, kettő! - mondta Réka és tapsolt kettőt egy kilencedikes srácnak mikor oda ért a sulinkhoz (a srác valószínűleg valami rosszat mondott vagy tett. Nem irigylem.)

- Ez meg mi volt?- kérdezte Szeli.

- Nem tudom, de sajnálom a srácot. - mondta mosolyogva Bence.

- Na, ez is el van intézve. - mondta Réka mikor oda ért hozzánk majd megigazította a haját.

- Mit vétett a gyerek?- kérdezte Kitti Rékát.

- Visszabeszélt. - mondta nyugodtan Réka majd megvonta a vállát.

- Szerintem néhány ember fél tőled Réka. - mondtam mosolyogva.

- Tegyék csak nyugodtan. - mondta majd elővette a telefonját és elkezdte nyomkodni.

- Ott jönnek a ti hős szerelmeitek. - mondta Nándi fintort vágva a hátunk mögé nézve. Nem értettem, hogy miért vágott fintort, de nem is akartam megkérdezni mert azzal voltam elfoglalva, hogy Dávid is jön és vele azóta nem beszéltem mióta volt az a "kis incidens" a múlt héten. Láttam, hogy Kitti hátra fordult úgy, hogy én is hátra fordultam, hogy lássam a két fiút. Kitti oda ment Doriánhoz és egy csókkal köszöntette. Én nem mertem oda menni Dávidhoz, mert őszintén szólva nem tudom, hogy most mi van velünk. Úgy, hogy ugyan úgy ott álltam Szeli mellett lesütött szemmel. Mikor felnéztem Dávid ott állt előttem mosolyogva majd megcsókolt.

-Ne haragudj a múltkori miatt!- suttogta miután befejeztük a csókolózást. Én válaszként rá mosolyogtam és megfogtam a kezét. Mikor visszafordultunk a többiekhez mindenki ránk mosolyogott. Pontosabban mindenki, két ember kivételével. Nándi, és Réka. Mert, hogy mind a ketten a szemüket forgatták. Réka az mindig is utálta Dávidot ez köztudat, plusz szerinte Dávid csak játszik velem. De Nándinak nem tudom mi volt a baja. Na, mindegy. Kicsit, még kint voltunk, ez alatt lemásoltam Ádámról a matek házit Kittivel és Szelivel együtt, aztán bementünk a suliba. Elmentünk a büfébe még, vagy is

hát inkább Réka, Kitti, és Dávid vettek kajákat meg kólát, és fantát mi többiek meg elkísértük őket.

- Jössz táncra szerdán?- kérdezte Kitti, Rékát mikor beértünk a terembe.

- Aha. Te?- mondta Réka.

- Ja. - mondta Kittii is. Na, ezt gyorsan megbeszélték. Dupla matekkal kezdtünk, ami nagyon érdekes volt...De komolyan. A mellettem ülő Szelivel leveleztünk. Minden félét beszéltünk. Aztán, egy másik összegyűrt lap repült felém.(össze szoktuk gyűrni egy kis golyóba úgy könnyebb dobálni). Megnéztem, hogy ki írta és az írásból kivéve Réka volt az.

"Nem volt egy kicsit fura Dávidtól ez a mai reggeli?" Olvastam el.

"Nem tudom. Miért, lett volna az?” Írtam vissza neki.

"Nem tudom. Kicsit, fura volt szerintem, hogy csak úgy oda ment hozzád, lesmárolt, és ennyivel elintézte."

"Azt kifelejtetted, hogy bocsánatot kért"

"Mikor? Mert én nem hallottam"

"Miután "lesmárolt" utána súgta a fülembe"

"Na, ez meg a másik!A füledbe SÚGTA?!"

"Miért most mi van?"

"Hát csak az, hogy...Á nem semmi!"

"Na, mond most már. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz furcsának ebben."

"Nem, nem, semmi!"

"Ahogy akarod. De, inkább most már figyelek az órára. Vagy bealszom. Bár amilyen ez az óra szerintem az utóbbi."

"De hülye vagy."

Hát végül nem aludtam be, de halálosan unatkoztam. Egy ideig. Aztán elgondolkoztam, hogy Réka mit akart ezzel az egésszel mondani. Miért baj az ha a fülembe súgta?Szerintem eléggé romantikus. És amúgy is. Ez csak egy kis összedörrenés volt köztünk, semmi komolyabb veszekedés. Én meg szeretem ezért megbocsátottam ( a semmiért, mert mint mondtam nem volt komoly) De azért ezen eléggé elgondolkoztam,

Réka mire akadt kilyukadni. Egyszerűen nem értem. Bár ha bele gondolok már épp elég az is, hogy ő mondta. Ő mindig azt akarja, egyrészt ami mási más részt meg, hogy mindig mindenki össze legyen veszve. Hát, ő már csak ilyen. Mindegy. Azért még utolsó próbaként egy lapra írtam még Rékának, hogy:
 "Na, mond már, hogy miért mondtad!! Léccii " írtam majd odadobtam neki. A padjára esett ő meg gyorsan felvette a padról és a pad alatt megnézte. Elkezdett írni majd visszadobta.

"Nem, mondom, maradj már! Inkább aludj, mint, hogy ilyenekkel fárasztasz. És amúgy sem hinnél nekem...!!" Miután elolvastam felhúzott szemöldökkel néztem még a lapot. Komolyan, mit akar elérni? Tudja jól, hogy nekem az ilyenekből minél kevesebbet kell tudnom, ha valamit nem, akarnak elmondani, mert különben még jobban izgatottabb leszek, és csak ezen tudok majd gondolkodni. Áh. Mindegy inkább kivételes esetben figyeltem órán. De nem igazán sikerült, mert önkéntelenül ezen kattogtam. Miután (végre valahára) kicsengettek rögtön letámadtam Rékát.

- Mire gondoltál? Lécciii majd meg veszek, hogy tudjam!- mondtam neki könyörögve.

- Nem mondom, hagyjál már. - mondta nevetve majd kiment a teremből. Szuper.

- Miről maradtam le?- kérdezte Szeli felvont szemöldökkel megállva mellettem az ajtót nézve ahol Réka kirohant. Nem volt nagyon kedvem elmondani neki úgy, hogy csak az orra alá dugtam a papírt, amin beszélgettünk Rékával.

- Aha. Szerintem, valamit tervez azon kívül, hogy azt akarja, hogy elkerülj. - mondta a padra téve a lapokat, majd ő is megindult ki. Lehet, hogy valóban tervel valamit? Ki tudja. Én viszont az tutira tudom, hogy szükségem van egy kis kólára, ha nem akarok elaludni a következő órán.

- Oké nem mindegy mit tervel. Csak én ne legyek benne. Bár amennyire nem bír, simán benne leszek. - mondtam majd a lapokat összetépve kidobtam a kukába mikor megindultam Szeli után. Na, jó, mondhatom, hogy nem érdekel, de anyutól örököltem, hogy ha kíváncsi vagyok, de attól még eléggé kíváncsi voltam. Mikor, kimentünk a suli rádióból a Bella Thorne és Zandaya a Watch me című szám ment. Lementünk,

Szelivel a büfébe innivalót venni.

- Úr isten, de utálom ezt a számot!- mondta elgyötört arccal Szeli, mert ezt tényleg nem nagyon szereti senki sem a suliban.

- Én is! - mondtam neki nyugtatás kép, hogy nincsen egyedül.

- Ezt senki sem szereti!- mondta az egyik végzős lány. Mi, Szelivel rá néztünk majd bólintottunk. Hát...úgy néz ki, hogy a suli rádiósokhoz lesz egykét szava pár embernek. Miután bevásároltunk (én egy kólát és egy túró rudit, Szeli meg egy lekváros buktát és forró csokit.) Mivel, kezdett lehűlni a levegő összehúztuk magunkon a pulcsinkat mikor kiértünk az udvarra, majd megindultunk a többiekhez, akik padoknál voltak.

- Komolyan nem értem. Tök sokan járnak, ebbe a suliba erre kitesznek három padot. -mondta felháborodva Dóri mikor oda értünk.

- Nyugi. Most csak az a bajod, hogy nem tudsz le ülni, mert én elfoglaltam a helyedet. -mondta neki Tina. Ők elvoltak ezzel a padtémával csak közben becsöngettek. Miközben mentünk vissza a termünkbe azon gondolkoztam, hogy alig várom, hogy szerda legyen, vagy is tánc. Egészen addig vártam, amíg eszembe nem jutott, hogy nekem még beszélnem kéne Kristóffal arról amire rájöttem, hogy mi már találkoztunk tavaly és valószínűleg megismert csak nem mondta. De még is mit mondjak? " Szia, tavaly már nem találkoztunk a centerben? És ha igen miért nem mondta el?" Mondjam ezt vagy mi? Ez annyira béna már. Áh, nem tudom. Egészen addig ezen gondolkoztam míg be nem jött a tanárnő, hogy elkell mennie foglaljuk el magunkat addig. Na, ennek mindenki nagyon örült. Csak mindenki máshogy. A fiúk füttyögtek, Kitti és Szeli

sikítoztak, Virág a nagy örömre bealudt (??) a többieknek meg semmi reakció. És hát, ha azt csinálhatunk, amit akarunk akkor mi lesz? Természetesen egymás mellé ülés, és hatalmas hülyülés. Én, Szeli mellé, Réka mellé Kitti, Tina meg a pad végére. Ezt, könnyen meglehetett így oldani, mert nem egyszemélyes padjaink vannak szerencsére. Nándi, töltött káposztát (??) evett, Bence lehajtotta a fejét a padjára és zenét hallgatott (az, hogy bealudt-e azt nem tudtuk) Csabi, és Zoli a zenét állították be, Ádám meg nézte, ahogyan a két fiú beállítja a zenét. Viki Ágihoz ült, akihez hátra fordult Dóri. Mi el voltunk, így öten úgyhogy nem igazán foglalkoztunk, hogy a többiek mit csinálnak. Hogy mi mit csináltunk? Kitti ötlete az volt, hogy, hogyha a fiúk beállították a zenét (csak halkan hallgattuk) akkor, hogy az egész osztály felelsz vagy merszezzen kivéve a két alvó. Nándi, kezdett, és Kittitől kérdezte, hogy felel vagy mer. Hát, mivel Kitti bevállalós ezért "mersz"-et mondott. Hát ezt kár volt, mert mivel Nándi mondta meg, hogy mit csináljon ezt rögtön Kitti is megbánta. Aztán, végül csak megvonta a vállát és belenyugodott, hogy, hogyha Nándi valami őrültséget mond (nyílván azt fog) akkor meg kell csinálnia.

-Firkáld össze ezzel Bence arcát. - mondta Nándi majd egy alkoholos filcet húzott ki a zsebéből. Az, hogy neki miért van alkoholos filc a zsebébe inkább jobbnak láttuk, ha nem kérdezzük meg. Kitti kivette a kezéből az alkoholos filcet felállt a székéből majd megindult az alvó Bence felé. Mi is felálltunk a székünkről és utána mentünk, hogy lássuk tényleg összefirkálja-e Bence arcát. Szeli, már akkor röhögött mikor még Kitti el sem kezdte. Aztán mikor elkezdte Kitti, akkor már nem csak Szeli röhögött, hanem mindenki köztük Kitti is, aki a vissza folytott röhögés miatt egy kacskaringós bajuszt rajzolt Bence szája fölé. Aztán, annyira röhögtünk mindannyian mikor végzett (bajusz, szakáll, Harry Potter sebhely a fejére rajzolás plusz le is fényképeztük) utána mindenkinek ki kellett mennie a folyosóra, hogy nyugodtan tudjunk röhögni nehogy valamelyiküket, felébresszük. Kitti annyira röhögött, hogy már sírt a röhögéstől. Aztán, mikor már kellő képen kiröhögtük magunkat visszamentünk, és miután Zoli a kelleténél kicsit hangosabban csukta be az ajtót (a huzat miatt, mert nyitva volt az ablak is) azért

Virág felriadt.

- Komolyan mondom a Bábelről álmodtam. Amúgy, az egy könyv. - mondta mikor mindannyian leültünk a székünkre.

- Te olvastad a Bábelt?- kérdeztem, mert az egy irtó jó könyv. Vagy is az internnet szerint meg a tartalma is tetszett.

- Te szoktál olvasni?- kérdezte felvont szemöldökkel Szeli is.

- Te tudsz olvasni?- kérdezte már Tina is. Mi, meg mindannyian csodálkozva néztünk rá. Aztán páran elnevettük magunkat, mert azért, hogy tudott egy ilyen kérdést feltenni?

- Mi van? Hallottátok ti egyszer is olvasni?- kérdezte széttárt kezekkel. Én megráztam a fejem mosolyogva majd visszafordultam Virághoz.

- Igen, igen, és igen. - mondta mind a három kérdésre válaszolva.

- Kölcsön adod?Légysziii!!- mondtam neki könyörögve.

- Persze. - mondta majd előhúzta a táskájából.

- Köszi, köszi, köszi. - mondtam ugrándozva. Igen, lehet, hogy ciki, hogy így felvidít egy könyv, de akkor is, ez egy jó könyv!

- Mért hordasz magadnál könyvet?- kérdezte Virágtól Kitti.

- Miért ugrándozol így?- kérdezte tőlem Zoli, én meg erre legyintettem neki. Miután, befejeztem az ugrándozást eltettem a táskámba a könyvet. Szuper végre meg van. Mikor megfordultam Virág felvont szemöldökkel a még mindig alvó összefirkált arcú Bencére nézett felvont szemöldökkel.

- Ezt ti csináltátok?- kérdezte aztán elmosolyodott. Hát igen, azért ez még neki is vicces.

- Nem a mars lakok. – mondta alig hallhatóan Kitti.

- Ja. - mondta Ádám.

- De ugye engem nem firkáltatok össze?- kérdezte aztán mikor gondolom eszébe jutott, hogy ő is aludt.

- Nem. - mondta Zoli, Szeli, és Réka.

- Kinga?- fordult felém. Na, jó tudni, hogy így megbízik bennem, hogy, hogyha én mondom, hogy nem akkor el is hiszi. Én, erre aztán csak, meg ráztam a fejem mosolyogva.

- Akkor jó. Tényleg írjuk rá a nevünket a fejére. - jutott az eszébe. És ez tényleg jó ötlet.

- Oké én kezdem. - pattant oda Réka Bencéhez a filccel a kezében. Miután, (röhögve) ráírtuk a nevünket Bence fejére megint elkezdtünk röhögni, de erre már felébredt Bence is, aki álmosan nézett ránk mi meg röhögtünk. Ő zavartan körbe pillantott, de nem értette, hogy mint nevetünk ennyire. Végül aztán csak ő is elmosolyodott, és megvonta a vállát, aztán (mivel már kicsengettek) ki ment a teremből. Mi, dőltünk a nevetéstől aztán mikor már mindenki "kinevette" magát mi is kimentünk, és mosolyogva néztük, hogy mikor meglátják Bencét, vagy felnevetnek, vagy csodálkozva néznek. Szóval így telt az első kettő óránk. A többi óra viszont annyira unalmas volt, hogy ezért díjat kellet volna kapniuk a tanároknak. Angolon, írtunk egy dogát, aztán törin maratoni diktálás volt, majd két infó órán nem volt itt a tanárnő ezért azt csináltunk, amit akartunk. Én, megnéztem az e-mailjaimat, aztán Facebookomat. Ez, nem tartott olyan sokáig mivel a mailjaimat megnézve csak hírlevelek jöttek, a Facebook már érdesebb volt egy kicsit. Két levelem jött. Egy Kristóf, és egy Dani. Elsőnek Daniét néztem meg, mert nem

értettem, hogy miért írt, mert reggel találkoztunk, de mindegy. Ezt írta:

"Ne fészbukkozzál! :D" Oké hát erre nem tudtam mit reagálni nagyon, kb két perce küldte. Mivel, Kitti rettenetesen (!!!) hasonlít, Danira és azért Kittivel többet vagyok, együtt ezért már tudom kezelni a bolond testvéreimet. Úgy, hogy vissza is írtam neki.

Én: Ééééén??Sohaaaa :D

Na, ja, ez is értelmes válasz.

Dani: Látooom :D

Én:  ;) :D

Dani: Na, léptem csőő. Kittinek, üzenem, hogy: Mézes puszedli :D

Na, ja. A hétvégén Alina, Dani, Kitti, és én megnéztük közösen a Piroszkát. 

Én: Ok átadom :D

-Kitti Dani üzeni, hogy: Mézes puszedli. - mondtam kicsit hangosabban a mögöttem lévő sorban ülő Kittinek. Nem, fordultam meg, de hallottam, hogy felröhög, és nem csak ő hanem Szeli, Réka, Nándi, Bence (akinek a feje még mindig össze volt firkálva) és Virág is felnevetett.

- Oké én is neki, hogy: Mézes puszedli aranyom!- mondta ő is, és halottam a hangján, hogy még mindig mosolyog. Hát rajtam ne múljék én megírtam Daninak. Aki miután (gondolom) elolvasta már írt is vissza.

Dani: Én is szeretem őt...! :D

Írta aztán kijelentkezett. Én mosolyogva még megmondtam Kittinek, amit Dani írt, majd megnyitottam Kristóf levelét.

Kristóf: Ne mond, hogy nektek is infótok van? :)

Ezen elmosolyodtam és már válaszoltam is. (öt perce írt)

Én: De :)

Kristóf:  :)

- Kivel beszélsz King? Dani már kijelentkezett. - kérdezte Kitti, aki hozzá szokott, hogy "King"-nek hív. Már, próbáltam leszoktatni arról, hogy ne hívjon, így de lehetetlen.

- Kristóffal. - mondtam majd Nándi felöl valami olyasmit halottam, hogy "Pff".Erre én kérdőn oda néztem, de ő nem nézett rám csak tovább hallgatta a zenét a youtubeon.

- Kérdezd meg tőle, amit tegnap mondtál. - mondta Kitti.

- Ja, jó tényleg. De majd inkább személyesen szerdán. - mondtam. Na, ez kicsit kezdet kellemetlen lenni, hogy az egész osztály előtt beszéljük ezt meg...

Én: Figyelj, majd szerdán szeretnék kérdezni tőled valamit...

Kristóf: Oké :) Nem mondod el inkább most?Kíváncsi lettem :)

Én: Nem, ezt személyesen szeretném.

Kristóf: Oké.

Én: Mennem kell, kezdenek gyülekezni mögöttem a kíváncsi szemek...! :)

Írtam, mert Réka kezdet feltűnően sokszor a hátam mögött mászkálni.

Kristóf: Oké, szia :)

Én: Szia :)

Majd kijelentkeztem. Nem, volt kedvem gépezni úgy, hogy megnéztem mit csinálnak a többiek. Virág és Ági valami Stardoll nevű játékkal játszott, Viki, és Dóri Viki gépénél verseket olvastak. Nándi, Bence, Ádám, Zoli, és Csabi GTA-zott, Kitti, Szeli, és Réka facebookozott. Én, oda mentem Kittihez, és egy mögötte lévő üres széket mellé húztam és mellé ültem. Az infó füzetéből kitéptem egy lapot (az enyém az én gépemnél maradt) majd elvettem a ceruzáját is és csak úgy hülyeségből minden félét rajzoltam. Nándinak, köszönhetően ment a zene kihangosítva ( Chris Brown- Yeah 3x) és miközben csak úgy hallgattam, azon gondolkoztam, hogy még csak egy éve járunk egy osztályba, még is mennyi mindent megéltünk már közösen. Elkezdtem gondolkozni a poénokon, (pl: most is Bence feje, az osztálykiránduláson, hogy visszafelé mikor mentünk haza... És ezekhez hasonlóak) Ezeket a poénokat leírtam a lapra csak úgy össze vissza.

-Úr isten Kinga ez marha jó!- állt meg mellettem hírtelen Szeli kizökkentve a gondolataimból, az össze vissza firkálgatott sima nagy lapra nézve.

- Muti. - mondta Kitti. Én is megnéztem, hogy mi olyan jó rajta aztán észrevettem, hogy míg gondolkoztam le írtam/rajzoltam a lap közepére, hogy "10.osztály" és köré minden jó poént, amiket mondtunk az elmúlt egy évben. Jé, észre se vettem, hogy elkezdtem rajzolni. Pedig csak firkálgattam. Kis, időre rá már az egész osztály a lap fölé hajolva a rajzot nézte és a poénokat felolvasva röhögtünk. Igaz, Bence nem értette a "Bence összeírt feje" poént. Miután megnézték a rajzot és elolvastak minden poént, utána visszaadták nekem, hogy még kicsit dekoráljam ki. Én meg neki is kezdtem minden félét rá rajzolni. Pl: szív, meg ilyenek. Miután befejeztem a dekorálást mindenki alá akarta írni. Itt aztán lett a veszekedés, hogy akkor hova írjuk végül az lett, hogy össze vissza írtuk a nevünket rajta. Végül is elég jó lett úgy, hogy miután kicsengettek kitettük a parafa táblánkra a termünkben. Ezután még volt egy kémiánk, amit Nándi mellett voltam, akinek nem túlzottan volt jó kedve kb olyan infó óta. Nem tudom miért. Már úgy voltam vele, hogy megkérdezem, de aztán inkább nem kérdeztem meg. Kémián csak a telefonját nyomkodta kedvtelenül. Mi, lehet a baja? Infó óta tökre fura. Nem szól senkihez, hozzám se, még Bencéhez se. Pedig mi ketten vagyunk a legjobb barátai. Én a füzetembe firkálva ezen, gondolkoztam mikor egyszer csak eltette a telefonját, és a füzetébe írni kezdett, majd elém tolta. Másolom, hogy mit írt:

"Mit akarsz mondani Kristófnak?" Ezen kicsit csodálkoztam, hogy még is miért kérdezi, de végül is válaszoltam.

"Emlékszel a tavalyi kirándulásra?" Írtam majd elé toltam ő meg bólintott aztán visszavettem tőle a füzetet és írni kezdtem."Akkor az nap mikor a kirándulás után bementünk a Centerbe szerintünk (Kittivel) akkor ők léptek fel este és az estét is vele és a barátaival töltöttük. És mikor elsőnek volt tánc akkor eléggé nézett..." Miután befejeztem elé toltam a füzetet ő meg felhúzott szemöldökkel olvasta.

"Ja, lehet, hogy ő volt az. De attól mi van? És különben is ki ne nézne? Szép vagy." Miután elolvastam az utolsó mondattól elmosolyodtam.

" Köszi. Csak furának tartjuk Kittivel, hogy miért nem tette szóvá. Ennyi. És ezt szeretném (nénk) megbeszélni vele."

" Oké, de ti most jártok, vagy mi van?" Na, ezen elcsodálkoztam. Már, miért járnánk?

"Nem, honnan veszed?" Írtam majd miután elolvasta megrázta a fejét, és becsukta a füzetét, majd elővette a telefonját és tovább nyomkodta. Meg, böktem a vállát ő meg rám nézett én meg széttárt karokkal néztem rá értetlenül. Ő, csak megvonta a vállát.

- Szigeti valami probléma van?- kérdezte a tanárnő. Gondolom észrevette, hogy egy ideje nem figyelek. Upsz.

- Elnézést, Tanárnő, nincs. - mondtam és visszafordultam a füzetem felé és tovább firkálgattam. Aztán, inkább kitéptem egy lapot a füzetemből és írni kezdtem.

„Ne már legjobb barátok vagyunk! Mond már léccii!" Írtam majd elé toltam. Mikor elolvasta elmosolyodott, de nem igazi mosoly volt. Látszódott a szemén, hogy valami bántja. Csak tudnám mi.

"Nem, semmi, tényleg!" Írta vissza, de nem úgy tűnt, mint, ha tényleg így lenne. Ránéztem, mert legtöbbször, ha a szemébe nézek, akkor rá tudok jönni, hogy mi a baja. Most is a szemébe néztem, és ő is az enyémbe, de hamar elkapta a tekintetét és a tollát pörgette az asztalon. Hiába csak pár pillanatra nézett a szemembe. Vagyunk annyira jó barátok, hogy lássam, ami benne volt. És, ami benne volt nem igazán látom sokszor nála. Szomorúságot, és egyben dühöt láttam.

"Szomorú vagy valami miatt? Vagy mérges?" Írtam neki, majd elé toltam ő meg összevont szemöldökkel megcsóválta a fejét mérgesen és írni kezdett.

"Légy szíves Kinga hagyd abba, hogy a szemembe nézel, és ki akarod találni, hogy szerinted mi a bajom!!!Mert ez hatalmas baromság!Nem fogom meg mondani és kész!Miért nem tudod felfogni?Nem a sminkeken meg a ruhákon vagy a drága kis Kristófodon kéne gondolkozni, ha nem ezt felfogni!" Ilyén mérges még soha nem beszélt/írt velem, és most nagyon rosszul esett. Nem szokott így beszélni így beszéljen. Vagy legalább is nekem eddig nem mondott ilyeneket, pedig mi már nem kilencedik óta, ha nem hetedik óta ismerjük egymást, és az óta is legjobb barátok vagyunk. És ez, hogy ilyen mérgesen írt fáj is. Ahogyan kérte békén is hagytam és egész órán nem írtam neki, még csak rá se néztem, nehogy az legyen, hogy én vagyok a "gonosz a rossz, aki csak árt azzal, ha meg akarja tudni, hogy mi a baja a legjobb barátjának!"

Kicsengetés előtt pár perccel azonban, Nándi átölelte a vállam és összeborzolta a hajam és egy puszit nyomott a fejemre.

- Ne haragudj, nem gondoltam komolya!! Tudod, hogy szeretlek. - suttogta a fülembe (Mielőtt félre értés lenne, még az előtt mondom, hogy csak barátilag szeret.). Én erre csak elmosolyodtam, és fél karral én is átöleltem.

- Elnézést, hogy megzavarom a turbékoló párt, de éppen óra van!- mondta a tanárnő dühösen felénk pillantva. Visszafordultam a füzetem felé és elnézést kértem a tanárnőtől (megint).Nem, nem védekeztem, hogy mi nem is vagyunk szerelmesek egymásba vagy hasonló...A tanárok azt gondolnak rólunk, amit csak akarnak. Nándival még egyszer összemosolyogtunk aztán kicsengettek. Mindenki komótosan elkezdett összepakolni, és elindultunk haza.

- Lejöttök ma a pályára?- kérdezte Bence mindenkitől mikor még a suli előtt ácsorogtunk, mert Kitti visszament maci alakú (??) nyalókáért.

- Ne, inkább gyertek a ligetbe. - mondta Virág.

- Oké akkor oda. - vonta meg a vállát Bence. Miután megbeszéltük, hogy akkor ott találkozunk majd elindultunk haza, mert Kitti is kijött.(Végül nem volt macis nyalóka csak olyan, ami befogja a nyelvét. Mindenkinek vette egyet. Az, enyém lila.) Út közben mondtam neki, hogy majd hova megyünk, de csak azután miután megcsináltuk a leckét. Mikor, haza értünk anyu is ugyan ezt mondta, hogy csak akkor mehetünk

ha, kész a házink. Úgy, hogy mind a ketten felsiettünk a szobánkba házit csinálni (na, ilyet is ritkán lát az ember. Legalább is nálunk) Kitti olyan tíz perc után átjött, hogy hadd másolja le rólam. Nem mondtam semmit csak az orra alá nyomtam a kémiát, ami már készen volt, mert közben a matekot számoltam. Miután mindennel készen lettünk, már indultunk is. Volna. Mikor mentünk le akkor hallottam, hogy Alina a szobájában sír.

- Én nem megyek. - mondtam Kittinek suttogva a fejemet csóválva. Kitti elsőnek értetlenül nézett rám, de aztán ő is meghallotta, amit én.

- Én se. - mondta majd elővette a telefonját, és szólt Virágnak, hogy nem megyünk, mert családi bonyodalom van. Miután, letette villámgyorsan berohantunk a szobánkba, átöltöztünk aztán gyorsan kirohantunk majd bementünk Alinához. A földön ült török ülésben a laptopjával a ölében. Én leültem a jobb oldalára, Kitti meg a bal oldalára.

- Mi a baj?- kérdezte Kitti, hátra rakva Alina hosszú barna haját.

- De-cember harma-dikán mehe-tek London-ba. - mondta szipogva a laptopja felé mutatva. Én, át öleltem, de úgy, hogy ne látszódjon, hogy könnyes a szemem. Kitti, elvette Alina öléből a laptopot és elolvasta a levelet majd félre tette az ágyra a gépet és ő is átölelte Alinát.

- Semmi baj, nyugi! - mondtam Alinának miután összeszedtem magam, hogy rá tudja nézni anélkül, hogy elsírnám magam. Az még két hónap és tizenhét nap. Miután, ebbe bele gondoltam egy könnycsepp gördült le az arcomon. Végén, aztán már az lett, hogy ő vígasztalt minket. Kb háromnegyed órán át bőgtünk, aztán Kittinek eszébe jutott, hogy nézzünk filmet. Ez jó ötletnek tűnt, és az is volt. Elkezdtük nézni a Másnaposok című filmet. Mikor kb a közepénél tartottunk akkor megállítottuk, mert lementem ropiért, és kóláért. Lent, Dani ült a kanapén, és nem úgy tűnt, mint akinek jó a kedve.

- Nincs jó kedved?- kérdeztem tőle majd a hűtőhöz mentem és vettem ki három kólát, aztán inkább kivettem még egyet hátha feljön hozzánk filmet nézni.

- Nincs. - mondta a fejét rázva és a telefonját nyomkodta tovább, de úgy tűnt nem igazán köti le.

- Üdv a klubban. - mondtam neki, fél mosollyal, erre meg ő is elmosolyodott. - Feljössz filmet nézni?- kérdeztem közben kibontottam egy nagy csomag ropit és egy magas bögrébe öntöttem az egészet.

- Mit néztek?- kérdezte.

- Másnaposok. -

- Akkor megyek. Segítsek vinni valamit?- kérdezte felpattanva a kanapéról a telefonját meg a zsebébe tette.

- Aha, légyszi a ropit hozod?- mondtam neki, ő meg bólintott egyet majd oda jött a ropiért és elindultunk fel.

- Új klubtársunk van. - mondtam mikor beléptem a szobába. Alina, és Kitti csak ránk mosolyogtak majd arrébb mentek, hogy mind a négyen elférjünk. Miután, megnéztünk, még a Nagyfiúk című filmet is megnéztük. Rengeteget, nevettünk rajta ahhoz képest, hogy mindannyiunknak rossz kedve volt.

- Erről tudjátok, mi jut eszembe?- kérdezte Alina, mikor már a Nagyfiúkat is megnéztük. Mivel mind kérdőn néztünk rá folytatta. - Caramelnek az egyik számában egy mondat."Láttam nevetést, szörnyű helyeken" Bár vannak, akiknek rosszabb...De mi sem vagyunk a legjobb formánkban. - mondta mi meg keserű mosollyal néztünk rá. El kezdtünk nézni aztán még a Horrorra Akadva harmadik részét. A vége felé mind

bealudtunk. Nem csoda annyit nevettünk a sírás után (vagy is mi Alinával és Kittivel sírtunk) Hát ennyit erről. Ki tudja mikor lesz még következőleg olyan, hogy csak úgy négyen nézünk filmet anélkül, hogy izgulni kéne, hogy Alinának például nem sokára megy a gépe vissza Londonba vagy hasonló. Ez van. És ez legyen is végszó.