38.fejezet

Na Hali! :D Fogalmam sincs honnan jött ez a köszönés. :D Egy kicsit megoint sikerült géphez jutnom, vagy is pontosabban laptophoz. :) Szóval ezt kihasználva írtam egy részt. :) Egy kicsit lehet, hogy késni fognak a részek. Ugyan is az első jegyem év elején egy kettes, ami angolból van. (Ja, nem is mert matek ötös az első :D ) Szóval, mivel, hogy az új angol tanárom annyira "Imád" engem ezért gőzerővel tanulnom kell, +külön angolra kell járnom, ami kimondottan unalmas. :D Így hát tanulnom kell gőzerővel, különben karácsonyra nem kapom meg, se a gördeszkámat, se pedig az új laptopom. :D (Hozzá tenném, életembe nem gördeszkáztam még, csak ahogyan írtam a sztorimban, megtetszett, és most ki szeretném próbálni. :D ) Na, de nem is húznám az időt. :) ;) Jó olvasást Drágáim! :D <3
December 8., Hétfő

Reggel mikor felkeltem, gyorsan elkészültem. Átakartam menni Kittihez, hogy megbeszéljük a tegnapot, de nem volt a szobájában. Körbenéztem a házba, de sehol se volt. Ez fura.
A konyhában Alinát találtam.
- Nem láttad Kittit? – kérdeztem tőle, miközben ledobtam a táskámat a pultra.
- Úgy húsz perce ment el. – mondta miközben az életmentő kávét tolta elém.
- Köszi. – mondtam, majd miután megittam, felvettem a dzsekim.
- Elmentem. – mondtam, mikor kiléptem az ajtón. Még hallottam Alina „Szió” elköszönését.
A suliba menet zenét hallgattam, és úgy sétáltam. Az éjszaka esett hó kezdett megmaradni, de még nem annyira, inkább csak jég volt. Amin én sikeresen majd nem elcsúsztam. Szerencsére nem estem el. Ahogy a suli felé közeledtem, már láttam a többieket, ahogy egy kis csapatot alakítanak, és ott beszélgetnek a suli előtt. Eltettem a telefonom, meg a fül hallgatóm, ugyan is a fiúk már kezdték gyúrni a hógolyókat. Igen hát sajnos, annyi hó maradt, hogy a fiúk tudjanak hó csatázni. A lányokon már láttam, hogy a kabátjuk, sapkájuk, és szinte mindenük tiszta hó. 
- Ha megmertek dobni, végetek. – mondta a fiúknak fenyegetően feltartva az ujjam. Bence, Zoli, Ádám, és Csabi csalódottan megvonták a vállukat, majd egy csapat végzős lányt dobáltak meg. Nándi azonban csak mosolyogva nézett engem, és kezében még mindig benne volt a hógolyó. Ismerem ezt a mosolyt. Ez amolyan „véged, van, mert én nem fogadok szót neked” mosoly, egyben nézés volt. Nem foglalkozva bolond barátommal, oda mentem a lányok mellé. Hírtelen a nyakamnál valami nagyon hideget, és vizeset éreztem. Megfeszülve álltam meg, és szorítottam össze a fogamat. Kiszedegettem a havat a nyakamtól, majd megfordultam. Nándi mosolyogva nézett engem.
- Megmondtam. Véged van! – mondtam neki gonoszul mosolyogva, mire ő beszaladt a suliba. Szeli már tartotta a kezét jelezve, hogy adjam oda a táskámat, ő majd fogja, míg én kinyírom Nándit.
- Köszi. – mondtam barátnőmnek, a kezébe adva a táskám, majd Nándi után szaladtam.
Ahogy beléptem a suliba láttam őt szaladni, az udvar felé, én pedig neki iramodtam, és utána szaladtam. A többi diák közül, csak néhányan néztek minket nagyon, de amúgy mások nem. Nálunk valahogy megszokott, hogy pár dilis, szaladgál a folyosón.
Nándit az udvaron sikerült elkapnom, de az is úgy sikerült, hogy mikor utolértem ráugrottam. Nándival előre estünk a hideg hóba. Igaz míg ő arccal bele, én addig Nándira.
- Te egy állat vagy. – mondta nevetve, miközben felállt, és az arcából söpörte ki a havat.
- Tudom. – mondtam, én is nevetve, Nándi pedig kezét nyújtotta, hogy felhúzzon. Elfogadva kezét, feltápászkodtam a földről a segítségével. Lesöpörtük magunkról a havat, és nevetve indultunk vissza a többiekhez.
- Kitti, amúgy hol van? – kérdezte Nándi, miközben az aulán keresztül mentünk már.
- Fogalmam sincs. – mondtam sóhajtva. Ahogy kiléptünk, megláttuk a 12/a-t. Azok a lányok nagyon… hogy is mondjam. Az öltözködésük, nekem túl kihívó. Olyan Avril Laving hasonmások. A hajuk pedig mindig színes. A legtöbbnek szőke haja van, és a végébe, rózsaszín van festve. Mindig hatan vannak. Most azonban egy igen ismerős arcot láttam. Kitti volt köztük, és éppen valamin nagyon nevetett a többi lánnyal. Egy fekete,hosszú cicanadrág volt rajta, fölé kockás szoknyát vett, amin oldalt lelógott egy lánc, amit halál fejes kis medálok dízsítettek. A szoknya bordó színből
kockáról-kockára váltott át feketére. Felül pedig egy fekete kabát volt, amiben csípője kint volt, így megmutatva, hogy alatta milyen színű felső van. Ami a legdurvább volt az egészben, hogy kivasalt, szőke(!!) haja omlott a vállára, és a vége rózsaszínre volt festve. Erősre festett füstös sminkjét simán láttam.
- Ez… - kezdte Nándi mondani, totál ledöbbenve.
- Ez Kitti, bizony. – mondtam, neki én szintén ledöbbenve, majd odamentem agyhiányos testvéremhez. Félre ráncigáltam, (szó szerint) az Avril-hasonmásoktól, amit ők nem néztek jó szemmel, de pont, hogy nem érdekelt.
- Ez, meg mi a franc? Mi ez a ruha? Na, és ez a haj? – mondtam, neki hajára mutatva.
- Hagyjál már! Mi közöd van hozzá? – kérdezte flegmán.
- Mi az, hogy mi közöm van hozzá? – ordítottam az arcába, de mivel elég sokan megnéztek minket ezért kicsit vissza fogtam a hangerőt – A testvérem vagy, és ha így viselkedsz azt vagy megkel gátolnom benne, vagy legalább is nem hagyhatom szó nélkül! – mondtam neki.
- Hagyjál békén! – mondta, majd oda ment az „Avril-ekhez” és bementek a suliba. Én csak dühösen, egyben döbbenten néztem utánuk.
- Jól vagy? – kérdezte halkan a hátam mögül Nándi egyik kezét vállamra tette.
- Én? Én tökéletesen. De úgy látszik Kitti nem! – mondtam mérgesen, majd odamentem Szelihez, elvettem tőle a táskám, és beviharoztam a suliba. Kitti idióta viselkedésén agyalva, mentem be a termünkbe. Ledobtam a táskámat a padom mellé, és összefont karokkal ültem le a székemre. Utána Nándi jött be, és miután ledobta (szó szerint) a táskáját a padjára, oda jött hozzám, és ráült a padomra.
- Beszéljek vele? – kérdezte halkan, arcomat fürkészve.
- Nem hallgatna rád. – mondtam, szintén halkan, és a fejemet rázva sóhajtottam. Közben felültem Nándi mellé a padra. Nándi magához húzott, és átölelt, én pedig vállába fúrva fejemet sóhajtottam.
 Becsengetésig csak a padomon ültünk, és néztünk ki a fejünkből. Mikor becsengettek mindenki elkezdett bejönni a terembe. Kitti jött be legutoljára, majd miután becsukta maga után az ajtót, ledobta magát a székére, táskáját a padjára dobta, és elkezdte nyomkodni a telefonját. Nándi is leült a helyére, és így vártuk a tanárt.

Egész nap elég nyomott volt a hangulat, Kitti hírtelen változása miatt. Ugyan is ő minden szünetben az Avrilekhez ment, Szeli, Nándi, és én pedig elég nyomottak voltunk, amiért Kitti így viselkedik. A mi hangulatunk pedig valahogy a többiekre is átvetült. Elég lassan telt a nap. Vagy is hát inkább változatosan. Egyszer úgy éreztük, hogy nagyon lassan telik, aztán pedig, hogy gyorsan.
Mikor utolsó óráról is kicsengettek Réka és én beszélgetve indultunk ki (Kitti megint elment a végzősökkel) a suliból. Kint Nessza, és Kristóf állt, a korlátnak dőlve, és beszélgettek. Elköszöntem a többiektől, majd odamentem hozzájuk.
- Sziasztok. – köszöntem komoran, nekik, majd Kristófhoz felpipiskedve egy gyors csókkal köszöntöttem.
- Miért vagy ilyen komor? – kérdezte Nessza. Ahogy ezt kimondta, mint ha csak hívtuk volna őket, Kitti, és a végzős lányok megjelentek, és nevettek valamin. Egy csapat (végzősnek kinéző) fiúhoz mentek, majd mikor odaértek, Kitti egy fekete hajú sráchoz ment, és megcsókolta.
- Ez elég kielégítő válasz, szerintem. – mondta Kristóf döbbenten bámulva, a már távolodó társaságot.
- Aha. – mondta helyeslően Nessza.
- Csak menjünk inkább. – mondtam sóhajtva. Ujjaimat Kristóf ujjai köré fontam, majd elindultunk.
Az út csendesen telt. Írtam egy SMS-t Alinának, hogy Kristóféknál leszek.
Amikor megérkeztünk felmentünk Kristóffal a szobájába. Leültem az ágyára törökülésbe, és magam elé húztam a táskámat, hogy elővegyem a matekot, és gyorsan megcsináljam a házit. Körülbelül negyedóra alatt megcsináltam. Ahogyan felnéztem láttam, hogy Kristóf még csinálja a háziját. Mosolyogva figyeltem, ahogyan értetlenül nézi hol a könyvét, hol a füzetében lévő írást. Úgy két perc után észrevette, hogy nézem, és először kérdőn, majd mosolyogva nézett rám.
- Mi az? – kérdezte mosolyogva.
- Semmi. – mondtam megrázva a fejem, és viszonoztam a mosolyát. – Én készen vagyok. Elmenjek, hogy ne zavarjak? – kérdeztem tőle.
- Nem kell. – mondta majd adott egy gyors csókot, és a könyve felé görnyedt. Összepakoltam a cuccaimat, majd a táskámat letettem az ágya mellé, és az ajtó felé indultam.
- Hova mész? – kérdezte Kristóf.
- Lányos trécselésre. – mondtam mosolyogva, mire Kristóf is elmosolyodott, én pedig átmentem Nessza szobájába. Mikor beléptem éppen Dorinával beszélgetett.
- Hali, na mizujs? – kérdezte Nessza, én pedig becsuktam magam után az ajtót és leültem Nessza kerek foteljébe.
A „lányos-trécselés” amúgy annyit takart, hogy két és fél órán keresztül beszélgettünk folyamatosan mindenről. Mikor visszaindultam Kristófhoz, ő már összepakolta a cuccait, és a tévét nézte.
- Rengeteget tudtok beszélni, tudsz róla? – kérdezte mosolyogva.
- Tudom. – mondtam mosolyogva, majd mellé feküdtem, hozzábújva, és néztem vele a tévét.
- Mit fogsz csinálni Kittivel kapcsolatban? – kérdezte kis idő múlva.
- Nem tudom. Szerintem semmit. – mondtam sóhajtva. – Ha meg akarnám akadályozni, hogy azokkal a lányokkal legyen, akkor már csak azért is csinálná. Csak remélni tudom, hogy hamar észhez tér. – mondtam hátra vetve a fejem, hogy szemébe tudjak nézni. Kristóf megértően bólintott, majd tovább néztük, az amúgy nagyon unalmas filmet.

Fél ötkor Kristóf haza kísért, majd ő is haza indult. Otthon mikor beléptem a házba senkit sem láttam, úgy, hogy csak felmentem a szobámba, és rajzolgattam egy kicsit. 
                                                                  [Saját rajz., Szerz.Megj.]

 Miután ezt is meguntam, lementem a konyhába csinálni magamnak egy meleg szendvicset. Miközben vártam, hogy kézen legyen a fülhallgatómat a fülembe tettem, és a telefonomon elindítottam a zenét. Éppen Victoria Justice – Shake című számát dúdolásztam, mikor hírtelen megfogta valaki a nyakamat a hideg kezével. Ijedtemben felsikoltottam, és arrébb ugrottam, miközben megfordultam. Dani nevetve nézte az ijedt arcomat.
- Idióta. A szívbajt hoztad rám. – mondtam neki a szememet forgatva kivéve a fülemből a fülhallgatót.
- Az volt a célom. – mondta mosolyogva. – Többiek merre? – kérdezte miközben kivett a hűtőből a dobozos kólát.
- Alina szerintem Tomival, Anyu nem tudom, Kitti meg gondolom az újdonsült barátaival bulizik. – mondtam neki, miközben elővettem egy tányért a szendvicsemnek.
- Milyen újdonsült barátaival? És milyen buli? – kérdezte értetlenül. Miközben kivettem a szendvicsem a meleg szendvics sütőből, és csináltam Daninak is egyet, közben elmeséltem, hogy mi történt Kittivel.
Miután elmeséltem, Dani eléggé kiakadt Kittire úgy, hogy azt hiszem, mikor haza méltóztatik jönni akkor majd kapni fog a fejére.
Danival megettük a szendvicsünket, majd mind a ketten a saját szobánkba mentünk fel. Zenét hallgattam közben megint rajzoltam, de ez most inkább csak firkálgatás volt.
Olyan fél kilenckor lementem, hogy igyak egy kakaót, és akkor láttam, hogy Kitti haza jött.
- Haza találtál? – kérdeztem tőle összefont karokkal a lépcsőn megállva, mire ő csak felnézett rám, majd kikerült és ment tovább. Nem foglalkoztam vele én se, és lementem a konyhába, azért amiért elsőnek akartam. A kakaó hamar készen lett, és mivel nem akartam felmenni még a szobámba, ezért a pultnak dőlve bámultam ki a fejemből, és ittam a forró italt.
- Mit iszol? – kérdezte hírtelen valaki, mire én annyira megijedtem, hogy majd nem elejtettem a bögrém.
- Szokásod megijeszteni? Amúgy kakaót. – mondta Daninak. – Kérsz? – kérdeztem tőle, mire ő csak bólintott, én pedig elővettem a hűtőből a tejet, és csináltam neki is kakaót.
- Kitti az előbb jött haza. – mondtam neki, csak úgy mellékesen.
- Beszélek vele! – mondta és a bögrével a kezében felment Kittihez.
Megittam a kakaót, majd elmostam a bögrét, és visszamentem a szobámba.
Leültem a babzsákomba ülve, megint zenét hallgattam, és rajzoltam. Úgy három perc múlva Dani lépett be a szobámba, és elég dühös volt. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, és érdeklődve néztem rá.
- Na? – kérdeztem tőle.
- Egyszerűen kikészít! Mindig csak azt mondta, „Nem érdekel”, „Hagyjál már” meg ilyenek. És az a haj… Jó, tényleg jó az haj, de könyörgöm! Még csak tízen hat éves! – mondta fel alá járkálva. Úgy látszik Kittinek sikerült Danit jobban felidegesítenie, mint engem.
- Én inkább már nem mondok neki semmit. – mondtam megvonva a vállam. – Nincs kedvem veszekedni. – mondtam majd tovább firkálgattam a füzetembe.
Danival még tíz percen keresztül Kitti viselkedéséről beszéltünk, de aztán elment aludni.
Dani után úgy három percre rá, Alina rontott be a szobámba.
- Mi az?  - kérdeztem felnézve rá. Alina is csak annyi ideig marad mint Dani, de bátyánkkal ellentétben, ő azért jött be, hogy elmesélje Tomival a napját, meg csak úgy. Mondván: „Egész nap nem is beszéltünk”
Már éppen lefeküdni készültem, mikor Kitti berontott hozzám.
- Komolyan, ebben a házban nem szokás kopogni? – mondtam már mérgesen, ránézve, széttárt karokkal.
- Jól van hiszti zsák, akkor nem mondom, hogy mi van Nándival. – mondta a szemeit forgatva, és megfordult, hogy kimenjen.
- Várj. – szóltam utána, mire ő széles mosollyal az arcán fordult vissza. – Mi van Nándival? – kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva. Kitti becsukta maga mögött az ajtót, majd folytatta.
- Szánalmas vagy. – mondta összefonva maga előtt karjait, mire én totál ledöbbenve néztem rá. Látva értetetlen, és csodálkozó fejemet folytatta. – Észre sem veszed, hogy már évek óta szerelmes beléd! – mondta mire én döbbenten néztem rá.
- Neked elment az eszed! – mondtam megrázva a fejem. Ugyan már. Nándi csak a legjobb barátom, de egyikünk se érez semmi többet, a másik iránt.
- Én szóltam. – tette fel a kezét Kitti védekezően, majd kiment a szobámból.
Nem akartam ezen a hazugságon gondolkozni, ezért elmentem aludni. Persze attól, hogy nem akartam rá gondolni attól még sajnos, folyamatosan ezen járt az agyam.
Komolyan Nándi szerelmes lenne belém? És ha igen, miért nem vettem észre ennyi év óta? Nem. Biztos nem szerelmes belém hiszen legjobb baráthoz méltóan észre kellett volna már vennem. Kitti csak hazudozik össze vissza, amiért azokkal a lányokkal lóg.
Miközben ezen gondolkodtam muszáj volt bekapcsolnom egy bzenét, mert etttől a nagy csöndtől, ami körül ölelt, csak még jobban katoogott az agyam. Megfogtam a laptopom, az ölembe tettem, és bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet. Birdy – Wings. ­
Arébb tettem a gépem, és ahogy törökülésben ültem az ágyon, csak bámultam ki a fejemből. Hírtelen ötlettől vezérelve, elővettem a telefonom, ésa gyors hívóból felhívtam a legelsőt. Második kicsöngésre felvette.
- Szia zavarlak? – szóltam bele a telefonba, mikor felvette.
- Dehogy is. – mondta Nándi, és hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Kitti totál bekattant. – mondtam felsóhajtva. – Most éppen azt a hülyeséget találta ki, hogy szerelmes vagy belém. – mondtam kínosan bele túrva a hajamba.
- Hát… Ez… Tényleg hülyeség… - mondta összevissza habogva.
- Nem értem miért mondta ezt mikor ő tudja a legjobban, hogy csak barátok vagyunk. – mondtam megrázva a fejem mint ha csak látná.
- Aha… Most mennem kell. Szia, jó éjt. – mondta és már le is tette.
- Jó éjt. – motyogtam a már csak sípoló készülékbe. Hátra dőltem az ágyamon, és a plafont bámúltam, miközben ment a zene. Egy idő után vége lett, és az én agyam is kikapcsolt, így aztán elaludtam.