Te.Atya.Úr.Isten!
Mint látjátok a blog jelenleg "kissé borzalmas" kinézetbe van. Ahogyan a többi blogom is. Az éppen folyó blogokat még javítom (tehát másik linket csinálok, sajnos csak ezt a lehetőséget tudom), de ezt mint befejezett blogomat nem fogom. Sajnos ez így marad, remélem nem túlzottan zavar titeket és akik újak még talán idetévednek nekik nem megy el ezért a kedvük.
Nagyon régen írtam ide, de ez nem jelenti azt, hogy el is felejtettem. Még mindig nézem, hogy mennyi megtekintés van rajta, a kommenteket és válaszolok is ha tudok és minden egyebet is nézek. Szeretném most is megköszönni, hogy mennyien olvassátok,olvastátok!
*Na jóó, másként döntöttem így utólag. Amint sikerült megcsinálnom a többi blogot, megcsinálom ezt is és egy kicsit még bele is javítok + kicsit felújítom a designt.*
Nagyon Sok Pussz!
NiSzi xx
2016. május 9., hétfő
2015. február 28., szombat
Díjam
Sziasztok Drágák!
Amit most mondok, hát... Nem gondoltam volna, hogy megtörténik vagy ezzel a bloggal legalább is. Viszont nagyon örülök neki!
Kaptam egy díjat Kitty Charmmy-tól A szellemlány blog írójától. Amit nagyon-nagyon köszönök neked még egyszer Csajszi! :) ;)
.
Szabályok:
1. 12 éves vagyok, 4 hónap múlva töltöm be a tízen hármat.
Szabályok:
- Rakd ki kitől van
- Írj magadról 10 dolgot
- Válaszolj 10 kérdésre
- Tegyél fel 10 kérdést
- Küld tovább 10 embernek
1. 12 éves vagyok, 4 hónap múlva töltöm be a tízen hármat.
2.Imádok a zenét, a táncot, minden ami művészeti.
3.Hip-Hop, Modern táncolok.
4.Imádok enni, és ez sajnos egy kicsit látszik is rajtam.
5.Gyűlölöm a tesi órákat, kivéve amikor focizunk.
6. Van egy Kutyusom akit Málnának hívnak. :D
4.Imádok enni, és ez sajnos egy kicsit látszik is rajtam.
5.Gyűlölöm a tesi órákat, kivéve amikor focizunk.
6. Van egy Kutyusom akit Málnának hívnak. :D
7. Egyszer mikor kicsi voltam neki mentem a Tesco üveg ajtajának, mert azt hittem nincs ott semmi, ezért van a homlokomon, a hajam tövében egy kicsi sebhely. :D :3
8. Nővérem Antiszociálisnak gondol pedig csak van egy olyan határ nálam, amikor azt mondom az emberekre, hogy "Elég!" De amúgy örök-izgő-mozgó vagyok. :D
9. Van egy 22 éves bátyám, egy 23 éves nővérem, és egy 25 éves bátyám. Meg egy féltesóm is, akivel nem tartjuk a kapcsolatot, azt hiszem ő 28 éves. Ja, és fél-nagynéni vagyok, vagy mi. :D (féltesómnak van egy kislánya és kisfia)
9. Van egy 22 éves bátyám, egy 23 éves nővérem, és egy 25 éves bátyám. Meg egy féltesóm is, akivel nem tartjuk a kapcsolatot, azt hiszem ő 28 éves. Ja, és fél-nagynéni vagyok, vagy mi. :D (féltesómnak van egy kislánya és kisfia)
10. 7 év alatt hatszor költöztem.
Válaszaim a 10 kérdésre:
Válaszaim a 10 kérdésre:
1.Mióta írsz blogot?
11 éves korom óta, vagyis 1 éve.
2.Fantasy vagy valódi történet?
Fantasy, mert rengeteg hülyeség van az agyamban, Igazi mert a legtöbb dolog velem történt meg. :D
3.Mi szeretnél lenni?
Fúú hát nem tudom. Napok óta ezen gondolkozom. Bár, a gimiig van 2 és fél évem még. Azt hiszem vagy Fodrász (de valami jó helyen dolgozni, nem pedig azok a béna kis helyeken) vagy valami művészeti suliba mennék. De az is lehet, hogy Baba-Ápolónőnek megyek barátnőmmel tovább a gimiben.
11 éves korom óta, vagyis 1 éve.
2.Fantasy vagy valódi történet?
Fantasy, mert rengeteg hülyeség van az agyamban, Igazi mert a legtöbb dolog velem történt meg. :D
3.Mi szeretnél lenni?
Fúú hát nem tudom. Napok óta ezen gondolkozom. Bár, a gimiig van 2 és fél évem még. Azt hiszem vagy Fodrász (de valami jó helyen dolgozni, nem pedig azok a béna kis helyeken) vagy valami művészeti suliba mennék. De az is lehet, hogy Baba-Ápolónőnek megyek barátnőmmel tovább a gimiben.
4.Mit olvastál legutoljára?
Könyv: Egy ikerpár titkos naplója
Blog: HellDancer
5.Miért pont ez a blogod címe?
Azért, mert ennek köze van a történethez, mert én is táncolok, és mert nem tudtam mit kitalálni. :D (Nem vagyok jó cím adásokban :D )
6.Mi a kedvenc évszakod?
A tavasz és az ősz.
7.Ha te választhattad volna mi lenne a neved?
Szerintem maradna a Petra, de a Kinga is tetszik. Csak mert egyiket sem lehet nagyon becézni. :3
8.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
Úú, hát nem tudom. Rengeteg van. Színésznő valószínűleg Nina Dobrev, de ezen kívül még Rengeteg van!! :)
9.Írj egy-egy jó és rossz tulajdonságot magadról!
Rossz: Túl hamar bízok meg az emberekben.
Jó: Túl nagy a fantáziám, de ez nem csak jó, néha. :)
10. Mi az amit legszívesebben csinálsz?
Zenét hallgatok, Táncolok, és Rajzolok. Ezek azok, amik Mindig megnyugtatnak, de leginkább a táncolás. :3
10 Kérdésem:
1.Miért írsz?
2.Mi az amit mindennél jobban szeretsz /akár csinálni, akár tárgy/?
3. Legtöbbször milyen zenét hallgatsz ha írsz?
4. Mi a kedvenc hobbid?
5. Írj magadról, jó és rossz tulajdonságokat!
6. Milyen vagy? /Örök mozgó, vagy punnyadós/
7. Miért ezt a címet választottad a blogodnak?
8. Ki a kedvenc íród?
9. Mit érzel amikor írsz?
10. Milyen kultúra vonz Téged?
10 blog, akinek küldöm:
A vámpír nem jár egyedül
Könyv: Egy ikerpár titkos naplója
Blog: HellDancer
5.Miért pont ez a blogod címe?
Azért, mert ennek köze van a történethez, mert én is táncolok, és mert nem tudtam mit kitalálni. :D (Nem vagyok jó cím adásokban :D )
6.Mi a kedvenc évszakod?
A tavasz és az ősz.
7.Ha te választhattad volna mi lenne a neved?
Szerintem maradna a Petra, de a Kinga is tetszik. Csak mert egyiket sem lehet nagyon becézni. :3
8.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
Úú, hát nem tudom. Rengeteg van. Színésznő valószínűleg Nina Dobrev, de ezen kívül még Rengeteg van!! :)
9.Írj egy-egy jó és rossz tulajdonságot magadról!
Rossz: Túl hamar bízok meg az emberekben.
Jó: Túl nagy a fantáziám, de ez nem csak jó, néha. :)
10. Mi az amit legszívesebben csinálsz?
Zenét hallgatok, Táncolok, és Rajzolok. Ezek azok, amik Mindig megnyugtatnak, de leginkább a táncolás. :3
10 Kérdésem:
1.Miért írsz?
2.Mi az amit mindennél jobban szeretsz /akár csinálni, akár tárgy/?
3. Legtöbbször milyen zenét hallgatsz ha írsz?
4. Mi a kedvenc hobbid?
5. Írj magadról, jó és rossz tulajdonságokat!
6. Milyen vagy? /Örök mozgó, vagy punnyadós/
7. Miért ezt a címet választottad a blogodnak?
8. Ki a kedvenc íród?
9. Mit érzel amikor írsz?
10. Milyen kultúra vonz Téged?
10 blog, akinek küldöm:
A vámpír nem jár egyedül
2015. február 23., hétfő
Írói utószó!
Írói Utószó!
Édes Drága Olvasóim!
Őszinte leszek. Gyűlölök búcsúzkodni, szomorkodni és minden hasonló dolgot, aminek köze van ahhoz a szóhoz, hogy Vége. Most, hogy hivatalosan is vége a történetnek kénytelen leszek átírni a nevet; Táncoslány [Befejezett] Pfuu de utálom az ilyen dolgokat!! Boldog vagyok, amiért magam mögött tudhatom életem első blogát, de szomorú is vagyok emiatt.
Március 31.-én lesz, hogy egy éve nyitottam meg a blogot.
Annyi mindent tudnék mondani, írni de egyszerűen képtelen vagyok.
A történet írása rengeteg dolgon vitt keresztül. Volt, hogy a tudtotok nélkül, de kiöntöttem nektek a szívem. Legelőször Nővérem hiányát adtam ki nektek. Majd amikor barátnőimmel veszekedtem. Amikor minden rendben volt velem, akkor csak kitaláltam minden félét. Majd pár hónapja volt egy hatalmas veszekedésem barátnőimmel és egészen mostanáig nem is beszéltünk nagyon. Eddig a táncot is hanyagoltam. De a múlt héten kibékültem velük, ezért is határoztam úgy, hogy itt kell, hogy vége legyen a történetnek. Hiszen ha az én életem rendben van (már pedig rendben van) akkor nem tudok mit írni Kinga bonyolult életéről, mert a bonyodalmak megírásában vagyok jó.
Érdekes, hogy minden van az agyamban, de most leírni nem tudom. Igazából még som mindenen mentem át, amíg írtam a részeket és kiöntöttem nektek a szívem, de most hirtelen ezek jutottak az eszembe. De ott volt még az is amikor Pesten voltam, az osztálykirándulás, a bolond osztálytársaim beszólásai, bátyámmal a hülyéskedés, ami jobban mondva Dani hülyéskedései is voltak, és még sorolhatnám őket. Egyszerűen... Most nem tudok ennél több mindent írni.
Viszont egy valamit még igen; Köszönöm!!
A történet végére 10 feliratkozó lett, több mint 12000 oldalmegjelenítés, és összesen 16(!!) országból kattintottak a blogomra. Kenyától kezdve egészen Indonézia, India, Románia, Szerbia, Németország, Az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Hollandia és még nagyon, nagyon sokan. Eddig nem is néztem, de ma megnéztem és egyszerűen nem tudtam megszólalni. Vagy tíz percig a képernyőt néztem és csodálkoztam. Köszönöm nektek a rengetek oldalmegjelenítéseket, a kommenteket, amikből egyre többet kaptam az utóbbi időben, a Chatben kapott üzeneteket. Mindent! Nem tudjátok el képzelni, hogy ez nekem mennyit jelent, de csak, hogy tudjátok; Rengeteget!!
Aki esetleg még nem tette a Facebook Csoportot oldalt találjátok, ami továbbra is élni fog, ugyan is ugyan azt a csoportot fogom fenn tartani a további blogaimnak is.
Még egyszer nagyon Köszönök Mindent! Remélem még találkozom néhányotokkal más blogaimban, vagy bárhol bármikor bármiért! :)) ;)
Puszi Édes Drága Olvasóim!! Szeretlek Titeket! <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
Goodbye!
Édes Drága Olvasóim!
Őszinte leszek. Gyűlölök búcsúzkodni, szomorkodni és minden hasonló dolgot, aminek köze van ahhoz a szóhoz, hogy Vége. Most, hogy hivatalosan is vége a történetnek kénytelen leszek átírni a nevet; Táncoslány [Befejezett] Pfuu de utálom az ilyen dolgokat!! Boldog vagyok, amiért magam mögött tudhatom életem első blogát, de szomorú is vagyok emiatt.
Március 31.-én lesz, hogy egy éve nyitottam meg a blogot.
Annyi mindent tudnék mondani, írni de egyszerűen képtelen vagyok.
A történet írása rengeteg dolgon vitt keresztül. Volt, hogy a tudtotok nélkül, de kiöntöttem nektek a szívem. Legelőször Nővérem hiányát adtam ki nektek. Majd amikor barátnőimmel veszekedtem. Amikor minden rendben volt velem, akkor csak kitaláltam minden félét. Majd pár hónapja volt egy hatalmas veszekedésem barátnőimmel és egészen mostanáig nem is beszéltünk nagyon. Eddig a táncot is hanyagoltam. De a múlt héten kibékültem velük, ezért is határoztam úgy, hogy itt kell, hogy vége legyen a történetnek. Hiszen ha az én életem rendben van (már pedig rendben van) akkor nem tudok mit írni Kinga bonyolult életéről, mert a bonyodalmak megírásában vagyok jó.
Érdekes, hogy minden van az agyamban, de most leírni nem tudom. Igazából még som mindenen mentem át, amíg írtam a részeket és kiöntöttem nektek a szívem, de most hirtelen ezek jutottak az eszembe. De ott volt még az is amikor Pesten voltam, az osztálykirándulás, a bolond osztálytársaim beszólásai, bátyámmal a hülyéskedés, ami jobban mondva Dani hülyéskedései is voltak, és még sorolhatnám őket. Egyszerűen... Most nem tudok ennél több mindent írni.
Viszont egy valamit még igen; Köszönöm!!
A történet végére 10 feliratkozó lett, több mint 12000 oldalmegjelenítés, és összesen 16(!!) országból kattintottak a blogomra. Kenyától kezdve egészen Indonézia, India, Románia, Szerbia, Németország, Az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Hollandia és még nagyon, nagyon sokan. Eddig nem is néztem, de ma megnéztem és egyszerűen nem tudtam megszólalni. Vagy tíz percig a képernyőt néztem és csodálkoztam. Köszönöm nektek a rengetek oldalmegjelenítéseket, a kommenteket, amikből egyre többet kaptam az utóbbi időben, a Chatben kapott üzeneteket. Mindent! Nem tudjátok el képzelni, hogy ez nekem mennyit jelent, de csak, hogy tudjátok; Rengeteget!!
Aki esetleg még nem tette a Facebook Csoportot oldalt találjátok, ami továbbra is élni fog, ugyan is ugyan azt a csoportot fogom fenn tartani a további blogaimnak is.
Még egyszer nagyon Köszönök Mindent! Remélem még találkozom néhányotokkal más blogaimban, vagy bárhol bármikor bármiért! :)) ;)
Puszi Édes Drága Olvasóim!! Szeretlek Titeket! <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
Goodbye!
Epilógus - Együtt
Sziasztok Drágáim! Nos... Itt lenne az Epilógus is. Rövid lett, de annál tartalmasabb.
Mást nem igen tudnék hozzá fűzni.
Puszi Mindenkinek! <3 <3 <3
Epilógus - Együtt
- Gyönyörűek ezek a ruhák! - nézek le a lelátóról a színpadra, ahol gyönyörű menyasszonyi ruhákban modellek sétálnak. Anna elhozott egy divatbemutatóra, ahol csoda szép menyasszonyi ruhákban sétálnak a lányok, akiknek többségét ismerem személyesen is. Persze Kitti azonnal jönni akart és magával rángatta Zaynt is, én pedig Nándit.
- Melyik tetszik a legjobban? - kérdi Nándi miközben hátulról átölel és állát vállamon pihenteti.
- Az. - mutatok egy pánt nélküli csodaszép hófehér ruhára. Derékig egészen sima, onnantól lefelé pedig kicsit fodros, de nincs túlzásba véve.
- Jól állna. - hümmög fülembe. Csoda szép az a ruha. Már az öltözőben is kinéztem magamnak, Anna pedig megengedte, hogy felpróbáljam. Nagyon szép, és nem is szoros annyira felül így gömbölyödő pocakom sem látszódott annyira. De hisz hova is gömbölyödne ha még csak pár hetes?
- Tudom. - felelek, és szembe fordulok vele.
- Tudod? - ráncolja szemöldökét értetlenül.
- Felpróbáltam. - mondom mosolyogva. Elsőnek hitetlenül néz rám, majd elneveti magát csendesen.
- Mi lenne ha elmennénk vacsorázni a kedvenc éttermedbe? - kérdi hirtelen témát váltva, amin csodálkozom.
- Oké. - vonok vállat, majd kézen fogva hagyjuk el az épületet. Amikor Nándi kocsijához értünk illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd miután beszálltam, megkerülte az autót és beült mellém. Út közben Kittinek dobtam egy SMS-t, hogy elmentünk, ne keressenek. Nándi valóban a kedvenc éttermembe hozott, ahol többnyire Spanyol illetve Olasz ételeket szolgálnak ki. A szokásos asztalunkat kaptuk, mivel már szinte törzsvendégek vagyunk. Még szerencse, hogy elegánsan öltöztem fel a divatbemutatóra így az étterembe is megfelelő volt az öltözékem.
- Meg kéne venned azt a ruhát. - mondja Nándi, amikor elment a pincér aki felvette a rendelésünk.
- Melyiket? - ráncolom értetlenül szemöldököm.
- Amit a bemutatón mutattál. - feleli. Miért fontos neki annyira az az esküvői ruha, ha máskor semmilyen ruhámmal nem foglalkozik?
- Miért kéne? - kicsit félre biccentett fejjel nézek rá kérdőn. Már nem tudott felelni ugyan is meghozták az ételeinket. Viszont a pincér nem azt hozta amit kértem. Egy kicsi süteményt hozott, ami előtt egy fekete doboz állt. A süteményre pedig feliratot is tettek. Kíváncsian olvastam el mit írtak marcipánnal a kedvenc süteményemre.
"Hozzám jössz feleségül?"
Amikor elolvastam elállt a lélegzetem is. Kezeimet szám elé kaptam és kikerekedett szemekkel figyeltem, amint Nándi feláll, elveszi a kis fekete dobozt a tányéromról, és letérdel elém.
- Szigeti Kinga Elena. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - nyitja fel a doboz tetejét. Tipikus filmbe illő jelenet volt.
- Igen! Ezerszer is igen! - felelek boldogan és hitetlenkedve nézem, amint Nándi az ujjamra húzza az egyszerű, még is nagyon gyönyörű gyűrűt. Boldogságtól csillogó szemekkel néz fel rám, majd miután felállt engem is felhúz magához. Szorosan tart derekamnál fogva és megcsókol.
- Ne tarts ilyen szorosan! - kuncogok fel szorítása alatt. - Még a végén valami baja lesz a lányunknak. - mondom mire ő elsőnek értetlenül, majd döbbenten végül pedig boldogan néz rám.
- Lányunknak? - kérdez vissza végül.
- Vagy fiúnknak. - bólogatok mosolyogva. Öt éve járunk, Kitti szerint épp ideje, hogy legyen egy aranyos kisbabánk. Húszon két évesen nem gondolná az ember, hogy olyan boldogságot is fog érezni, mint egy kamasz lány. A szívem hevesen vert, térdeim remegett és minden más érzés is társult, amit egy szerelmes kamaszlány érez.
- Ennél boldogabbá nem is tehettél volna! - suttogja aranyosan mélyen szemeimbe nézve, majd ha még lehetséges az, még gyengédebben megcsókol.
- Szeretlek! - suttogja amikor ajkaink elválnak egymástól.
- Szeretlek! - suttogom én is homlokomat az övének támasztva, míg egyik kezem akaratlanul is hasamra simul. Ott viszont Nándi kezével találkozik össze az enyém.
- Mindig, de mindig együtt leszünk! - teszem még hozzá, mire Nándinak egy aranyos mosoly kúszik arcára.
- Mindig! - Feleli ő is, és megint megcsókol.
Ezzel, hogy megkérte a kezem, és lesz egy kisbabánk sok mindent jelent, de nekem most egyből két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy ez is bizonyítja; Felnőttünk. Együtt nőttünk fel és együtt is maradunk mindig. A másik pedig, hogy ennél már csak szebb perceket élünk meg.
Együtt.
Mást nem igen tudnék hozzá fűzni.
Puszi Mindenkinek! <3 <3 <3
 |
| -Zene- |
Epilógus - Együtt
- Gyönyörűek ezek a ruhák! - nézek le a lelátóról a színpadra, ahol gyönyörű menyasszonyi ruhákban modellek sétálnak. Anna elhozott egy divatbemutatóra, ahol csoda szép menyasszonyi ruhákban sétálnak a lányok, akiknek többségét ismerem személyesen is. Persze Kitti azonnal jönni akart és magával rángatta Zaynt is, én pedig Nándit.
- Melyik tetszik a legjobban? - kérdi Nándi miközben hátulról átölel és állát vállamon pihenteti.
- Az. - mutatok egy pánt nélküli csodaszép hófehér ruhára. Derékig egészen sima, onnantól lefelé pedig kicsit fodros, de nincs túlzásba véve.
- Jól állna. - hümmög fülembe. Csoda szép az a ruha. Már az öltözőben is kinéztem magamnak, Anna pedig megengedte, hogy felpróbáljam. Nagyon szép, és nem is szoros annyira felül így gömbölyödő pocakom sem látszódott annyira. De hisz hova is gömbölyödne ha még csak pár hetes?
- Tudom. - felelek, és szembe fordulok vele.
- Tudod? - ráncolja szemöldökét értetlenül.
- Felpróbáltam. - mondom mosolyogva. Elsőnek hitetlenül néz rám, majd elneveti magát csendesen.
- Mi lenne ha elmennénk vacsorázni a kedvenc éttermedbe? - kérdi hirtelen témát váltva, amin csodálkozom.
- Oké. - vonok vállat, majd kézen fogva hagyjuk el az épületet. Amikor Nándi kocsijához értünk illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd miután beszálltam, megkerülte az autót és beült mellém. Út közben Kittinek dobtam egy SMS-t, hogy elmentünk, ne keressenek. Nándi valóban a kedvenc éttermembe hozott, ahol többnyire Spanyol illetve Olasz ételeket szolgálnak ki. A szokásos asztalunkat kaptuk, mivel már szinte törzsvendégek vagyunk. Még szerencse, hogy elegánsan öltöztem fel a divatbemutatóra így az étterembe is megfelelő volt az öltözékem.
- Meg kéne venned azt a ruhát. - mondja Nándi, amikor elment a pincér aki felvette a rendelésünk.
- Melyiket? - ráncolom értetlenül szemöldököm.
- Amit a bemutatón mutattál. - feleli. Miért fontos neki annyira az az esküvői ruha, ha máskor semmilyen ruhámmal nem foglalkozik?
- Miért kéne? - kicsit félre biccentett fejjel nézek rá kérdőn. Már nem tudott felelni ugyan is meghozták az ételeinket. Viszont a pincér nem azt hozta amit kértem. Egy kicsi süteményt hozott, ami előtt egy fekete doboz állt. A süteményre pedig feliratot is tettek. Kíváncsian olvastam el mit írtak marcipánnal a kedvenc süteményemre.
"Hozzám jössz feleségül?"
Amikor elolvastam elállt a lélegzetem is. Kezeimet szám elé kaptam és kikerekedett szemekkel figyeltem, amint Nándi feláll, elveszi a kis fekete dobozt a tányéromról, és letérdel elém.
- Szigeti Kinga Elena. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - nyitja fel a doboz tetejét. Tipikus filmbe illő jelenet volt.
- Igen! Ezerszer is igen! - felelek boldogan és hitetlenkedve nézem, amint Nándi az ujjamra húzza az egyszerű, még is nagyon gyönyörű gyűrűt. Boldogságtól csillogó szemekkel néz fel rám, majd miután felállt engem is felhúz magához. Szorosan tart derekamnál fogva és megcsókol.
- Ne tarts ilyen szorosan! - kuncogok fel szorítása alatt. - Még a végén valami baja lesz a lányunknak. - mondom mire ő elsőnek értetlenül, majd döbbenten végül pedig boldogan néz rám.
- Lányunknak? - kérdez vissza végül.
- Vagy fiúnknak. - bólogatok mosolyogva. Öt éve járunk, Kitti szerint épp ideje, hogy legyen egy aranyos kisbabánk. Húszon két évesen nem gondolná az ember, hogy olyan boldogságot is fog érezni, mint egy kamasz lány. A szívem hevesen vert, térdeim remegett és minden más érzés is társult, amit egy szerelmes kamaszlány érez.
- Ennél boldogabbá nem is tehettél volna! - suttogja aranyosan mélyen szemeimbe nézve, majd ha még lehetséges az, még gyengédebben megcsókol.
- Szeretlek! - suttogja amikor ajkaink elválnak egymástól.
- Szeretlek! - suttogom én is homlokomat az övének támasztva, míg egyik kezem akaratlanul is hasamra simul. Ott viszont Nándi kezével találkozik össze az enyém.
- Mindig, de mindig együtt leszünk! - teszem még hozzá, mire Nándinak egy aranyos mosoly kúszik arcára.
- Mindig! - Feleli ő is, és megint megcsókol.
Ezzel, hogy megkérte a kezem, és lesz egy kisbabánk sok mindent jelent, de nekem most egyből két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy ez is bizonyítja; Felnőttünk. Együtt nőttünk fel és együtt is maradunk mindig. A másik pedig, hogy ennél már csak szebb perceket élünk meg.
Együtt.
2015. február 22., vasárnap
70.Fejezet - Mindig!
Hola Drágák! Hát... Egyben jó, de rossz érzés is ezt utoljára mondani, de meghoztam a kövi részt. Nem tudom mennyire méltó utolsó résznek, de még lesz egy Epilógus, ami garantáltan tetszeni fog mindenkinek. Vagy hát legalábbis remélem. Tegnap volt, hogy pontosan 11 hónapja írom a blogot. Így most ma van, hogy 11 hónapja és egy napja. Az 1 év az már nem lesz meg ugyan is, még ma este elkezdem írni az Epilógus-t, amit maximum két nap múlva hozok is. Más hozzáfűzni valóm most nem is lenne. Még egyszer, utoljára jó olvasást Drágáim!
Puszi Mindenkinek! :) <3
U.i.: Nada köszönöm az ötletet hozzá! :) ;)
70.Fejezet - Mindig!
- Fent vagy még? - suttogta Nándi gyengéden simogatva arcom.
- Igen. - felelek csukott szemmel, és élvezem, amint Nándi minden érintése szinte tűzként égeti bőröm.
- Sosem tudok aludni, ha a közelembe vagy. - mondja mire álmosan nézek fel rá.
- Miért? - kérdezem egyszerűen.
- Mindig csak néznélek. Olyan aranyosan alszol. - mondja halványan mosolyogva, mire én is elmosolyodom és közelebb bújok hozzá.
- Még most sem tudom elhinni, hogy itt vagy velem. - suttogja, miközben puszilgatni kezd.
- Én sem. - kuncogok fel, amikor csiklandós ponthoz ért nyakam területén. Addig puszilgatott, simogatott gyengéden míg végül elaludtam.
- Menjünk a Centerbe, légyszi! - húzom el az "i" betűt, miközben ágyamon ugrálok. Reggel miután felöltözünk kitaláltam, hogy csináljunk valamit. Hát ez volna a "zseniális" ötletem. A center.
- Minek? - vonja össze szemöldökét, mire én megforgatom szemeim.
- Körül nézni, vásárolni, mozizni. - mondom a szavakat, egy-egy ugrálásnál. - Kapj el! - mondom és már ugrok is rá. Ismerte már ezt a trükköm, így hamar kapcsolt és elkapott. Lábaim dereka köré fontam, kezeimmel nyakánál fontam körbe.
- Együtt lenni. - teszem hozzá kérdésére a választ, és óvatos puszit nyomok szájára.
- Tudsz róla, hogy az utolsó indokoddal nem veszekszem. - mondja mintsem kérdezi.
- Tudom. - bólintok önelégült mosollyal arcomon.
- Ugye a ruháknál nem akarsz körül nézni? - vág fájdalmas arcot. Ismer már. Ha egyszer bemegyek ruhát venni, onnan csak órák múltán jövök ki.
- Nem terveztem. - rázom fejem mosolyogva. Megkönnyebbülten bólint. - De, akkor menjünk! - ugrok le öléből.
- Tudsz róla, hogy elég sok a Csabai rajongóidnak száma? - vonja fel szemöldökét.
- Szeretem a rajongóim. - vonok vállat mosolyogva. - Csak aláírást kérnek, néhányan képet, és megpróbálnak velem beszélgetni. Aranyosak. Hagyni kell nekik, ezeket hiszen te is odamennél egy hírességhez, ha látnál egyet. Főleg egy olyan dögöset, mint én. - kuncogok fel a végén.
- Főleg olyan nagyképűt, mint te. - forgatja szemeit mosolyát visszafojtva.
- Most mond azt, hogy nem vagyok dögös. - pörgök meg előtte szét tárt karokkal. Hirtelen elkap és magához ránt, így mellkasának ütközöm.
- Dögös, és az én barátnőm. - mondja, én pedig elpirulok. Önelégült mosoly terül szét arcán és gyengéden megcsókol. Csókunk egyre vadabb lesz, már csak azt vettem észre, hogy az ágyamon fekszem Nándi pedig felettem csókol engem, még mindig.
- Elég! - szólok rá erélyesen, megszakítva csókunk. Bűnbánóan néz rám.
- Sajnálom! - süti le szemeit. Így olyan volt, mint egy kis kutyus, amit a mellettem lévő telefonommal muszáj volt megörökítenem. Csodálkozva néz fel rám, mikor rájött, hogy lefényképeztem.
- Olyan voltál, mint egy aranyos kis kutyus. - indokolom meg tettem, mosolyogva. Viszonozza a gesztust és közelebb hajol egy pusziért.
- Nem kéne. Mielőtt, mind a ketten elvesztjük az irányítást. - suttogom amikor a puszi után még többet akar.
- Melletted szívesen elveszteném az irányítást. - kuncog fel, mire én csak szemeim forgatom.
- Menjünk mielőtt még méginkább leakarnál feküdni velem. - kelek fel az ágyról.
- Hm, jó program. - gondolkodik el, ezzel is csak húzva az agyam.
- De, nem most. - mondom miközben kinyitom az ajtót és kilépek azon. - Na, jössz már? - nézek vissza rá, ugyan is ő még mindig az ágyon van, ahogyan hagytam. Gyorsan fel kel és utánam jön.
- Center? - kérdi átkarolva derekam.
- Center. - bólintok mosolyogva.
A Csaba Centerben, ahova most mentünk megrohamoztak a rajongók, akik a neten olvasták, hogy haza utaztam. Hát persze, az interjúban említettem, hogy rögtön jövök is vissza, amint elintéztem a dolgaim otthon.
Olyan kis aranyosak voltak. A többségük lány volt, szóval elég jól szót értettem velük. Természetesen kicsit beszélgettem velük, meg csináltunk képeket is. Az egyik lány volt olyan merész és rákérdezett mi van Harryvel. Hogy hogyan ismerkedtünk meg, hogyan jöttünk össze, és most mi van velünk, mert a neten látta, hogy egy képen Harry csókolózik egy másik lánnyal. Mosolyogva hallgattam végig, és szintén így válaszoltam az összes kíváncsi tekintetnek.
- Harry idegesítően tepert nálam mielőtt összejöttünk. Aztán végül magamnak is beláttam, hogy szeretem. A képet pedig csak azzal magyaráznál, hogy szakítottunk. Ő egy másik lánnyal boldog, akit én szívesen ismerek meg majd a közel jövőben, és én is boldog vagyok a legjobb barátommal, aki most már nem csak barát. - A végén pedig elpirulok. A lányok egy része "hú"-zott, de a legtöbben mosolyogva bólogatott.
- Csabai a barátod? - kérdi egy másik lány.
- Igen. - bólintok. - Ötödikes korunk óta ismerjük egymást, de jobban hetedikesekként lettünk barátok. Azóta egy osztályba jártunk egészen addig, amíg ki nem költöztem. - osztom meg velük ezt a hírt.
- Láttalak titeket a twitteren egy képen. De... A barátod nem ő? - mutat értetlen arccal mögém. Megfordulok és látom, hogy Nándi a tegnapi csajjal csokolózik. Arcomra kiült a fájdalom, akárhogy próbáltam takarni, nem ment.
- De. - felelek csendesen. - Szóval... - csapom össze tenyereim amint visszafordulok a lányokhoz, és mosolyt erőltetek magamra.- Szeretne még valaki képet? - kérdezem végig nézve a lányokon.
- Jól vagy? - kérdi a lány, aki rákérdezett a Harryvel kapcsolatos dolgokra is.
- Persze. - felelek még inkább mosolyogva, de érzem arcomon legördülő könnycseppet. A rajongók arcán együtt érzés suhan át. Velem egyidőseknek tűntek vagy hasonló korúaknak, így érthető az átérzés. A kérdéseiktől telefonom mentett meg.
- Bocsánat. - nézek fel a lányokra telefonomból, majd felveszem. - Mond. - szólok bele Kittinek.
- Wáo. Mi ez a morcos hang? - kérdi kuncogva.
- Óó, hogy mi ez a morcos hang? Hát Drága testvérem éppen most láttam a fiúm a volt csajával smárolni, aki nagyon úgy néz ki nem is a volt csaja. - mondom figyelmen kívül hagyva a rajongókat.
- Nándi? - csodálkozik el Kitti hangja.
- Nándi. - bólintok magam elé meredve. - De... Kitti én most leteszem. Majd beszélünk, puszi. - mondom és már ki is nyomtam. A rajongók sajnálattal néztek rám.
- Nos, én megyek. Örülök, hogy találkozhattunk. - varázsolok egy őszintének tűnő mosolyt arcomra, majd miután ők is elköszöntek elmentem. Szándékosan kerültem Nándit, de amikor mentem ki láttam, amint rám néz ijedten. Én csak elfordítottam a fejem és tovább mentem.
Miért csinálja ezt velem minden fiú? Oké, nem minden fiú, akkor helyesbítek. Minden Magyar fiú. De Nándi... Belőle néztem ki a legkevésbé. Mellkasom ismét szúrni kezdett és a rosszullét kerülgetett. Annyi minden volt már bennem, hogy egyszerűen nem tudtam sírni, vagy bármi. Csak póker arccal mentem előre, senkire sem nézve, és egyenesen a McDonalds-ba mentem. Ott vettem egy nagy adag egészségtelen, hizlaló kaját, amit ha Mike meglátna tuti az edző terembe küldene. Kint leültem egy asztalhoz és elfogyasztottam amit vettem, de előtte lefényképeztem és kiraktam Twitterre ezzel a felirattal:
"Az ember legjobb barátja, ha semmihez sincs kedve; az étel. "
Nos, ezt így is gondoltam. Nem volt kedvem semmit se csinálni, az idő is jónak ígérkezett, így csak ültem és élveztem a napsütést. A gondolataim csak úgy pörögtek, de konkrétan semmi különösen nem akadtak meg.
Gondolataimból ismétlően csörgő telefonom zavart meg. Megnéztem, de amikor láttam, hogy Nándi az, rögtön kinyomtam. Ez így ment még egy darabig.
Nem értem mit akar megmagyarázni. Egy csókon nem lehet mit magyarázkodni.
Már majdnem újból kinyomtam csörgő mobilom, amikor láttam, hogy ez Kitti.
- A csaj kapta le őt. - szól bele rögtön, amint felvettem.
- Csak azt ne mond, hogy beszéltél vele? - sóhajtok fel, majd lehunyom szemeim és hátra hajtom fejem.
- De, igen.
- Én viszont nem akarok.
- Nem akarás kérdése.
- De igen! Nem akarok egy férfi egyén közelébe se kerülni egy jó ideig.
- Hát, ha nem is férfi egyén, de Nándi egyén közelébe fogsz lenni.
- Nem, nem, nem és nem. Mondtam már, hogy nem? - teszek fel egy költői kérdést, unottan beletúrva hajamba.
- Nem fogom hagyni, hogy életed szerelmét így elküld a... - nem fejezi be, de mind ketten tudjuk mit akart mondani.
- Életem szerelmét? - nevetek kicsit lesajnálóan. - Édeském, ez a bizonyos életem szerelme, nemrég egy másik csajjal csókolózott. - mondom némi lesajnálással hangomban.
- Nem érdekel! Puszi, majd beszélünk. - mondja és már le is teszi. Én azért még levitatok vele egy SMS-t.
Sóhajtva ismerem be magamnak is, hogy amit először írtam Kittinek ízig-vérig hazugság. Hihetetlenül szeretem ezt a bunkó barmot, és nem tudok tenni ellene. Utálom, igen utálom mert nincs itt most velem, hogy megmondhassam neki, semmi gond, hiszek neki. De nincs itt és ezért utálom őt is, és magamat is. Ugyanis már nem hívogat, amiért elképzelhető, hogy feladta és nem is akar látni. Körül nézek magam körül hátha megpillantom, de csalódottan vélem felfedezni, hogy nincs itt a közelben.
- Csak nem engem keresel? - jön egy mosolygós hang, mögülem. Megfordulok és csak nézek rá. Pár pillanat múlva felállok és oda megyek hozzá.
- De. - mondom majd átölelem. Ő azon nyomban vissza ölel és bele puszil hajamba.
- Ne haragudj! Kérlek Kinga hidd el, hogy... - kezdi de félbe szakítom.
- Elhiszem! Akármi is az elhiszem, csak kérlek maradj velem! - nézek fel szemeibe, amik most csodálkozást tükröznek.
- Veled maradok. Mindig! - suttogja mélyen bele fúrva szemeit az enyéimbe, majd gyengéd puszit nyom ajkaimra.
- Mindig! - suttogom én is, immár lehunyt szemekkel, és ajkainkat megint össze érintem. Most nem elégszem meg a puszival csak úgy, mint ő sem. Gyengéd még is határozott csókunk után mosolyogva harapom be alsó ajkam.
- Menjünk a ligetbe! - csillannak fel szemeim. Ott találkoztunk először sulin kívül is, még általánosban.
- Oké. - kuncog fel, majd kézen fogva indulunk meg, miután összeszedtem a cuccaim. Végig csendben voltunk az úton, de mint mindig Nándi társaságában, most is kellemes csend volt, és nem kínos csend.
Mikor oda értünk ő beleült az egyik hintába és az ölébe húzott. Átkaroltam nyakát és ott kapaszkodtam ő pedig derekamnál fogott, hogy ne essek le.
- Hogy lehet ez? - kérdezem elveszve kék szemeiben.
- Micsoda? - kérdez vissza értetlenül.
- Hogy itt vagyok. Veled. Egy párként. - adom meg kérdésére a választ. Tényleg fogalmam sincs, hogyan történhet ez meg.
- Úgy Kicsim, hogy baromi sokat vártam rád és szerencsém van, hogy itt vagy velem. - mondja elmosolyodva.
- Ne hívj Kicsimnek. Ismerlek már. Akkor mondod, ezt ha valakivel úgy beszélsz, mintha te mindent tudnál, a másik pedig semmit. - fintorgok egyet, mire ő halkan felnevet.
- De Kicsimnek hívlak, mert ha nem vetted volna észre, mindig csak téged neveztelek így, és akkor is próbáltam nem azt mutatni, hogy azért hívlak így, mert legszívesebben minden percben csókoltalak volna. - feleli amitől nekem eláll a lélegzetem is.
- Ezt... nem tudtam. - motyogom. - Miért nem tetted meg hamarabb? - komolyodom el.
-Így is hónapok kellettek, hogy miután közöltem veled, hogy szeretlek rájöttél te is belém. Akkor mi lett volna hamarabb? - vonja fel fél szemöldökét.
- Nem meséltem még? - jut eszembe valami.
- Mit? - kérdi értetlenül.
- Hogy hogyan jöttem rá. - felelek mosolyogva. Ő is elmosolyodik és megrázza a fejét. - Kittivel veszekedtem arról, hogy nem akarok haza jönni, mert akkor nem lenne akkora bűntudatom, amiért nem mentem el a bulidra. Aztán addig veszekedtünk, amíg ki nem mondtam azt amit sosem gondoltam volna, hogy kimondok. Azt mondtam neki, hogy: Akkor nem éreznék többet, mint barátság. Aztán elrohantam. Minden felé mentem New Yorkban, de nem éreztem magam jól sehol sem. Úgy éreztem elvesztem, pedig egyszer megígérted nekem, hogy sosem engeded, hogy elvesszek. Úgy éreztem megfulladok és csak akkor fogom újra jól érezni magam ha mellettem vagy. Aztán... Minden elsötétült. Minden bizonnyal elájultam. Amikor felkeltem a kórházban voltam, és amikor felébredtem újra nem kaptam levegőt. A doktornak szólt Kitti, majd megint elsötétült minden. Aztán mikor újra felébredtem, nem bírtam beszélni, sem mozdulni. Mikor jobban voltam már saját akaratomból nem beszéltem és mozdultam. Harryt sem akartam látni, mert azt hiszem tudat alatt már tudtam, hogy nem szeretem. Kitti mindig beszélt nekem. Aztán később már hozzá szóltam de akkor sem nagyon. Amikor a reptérre mentünk a rajongók kértek tőlem képeket, de én nem akartam. Olyan voltam mint egy... Zombi. - fintorodom el itt. Nándi érdeklődve hallgatta végig mondandóm. Már mondtam volna tovább, amikor megcsókolt.
- Nem bírom tovább hallani, hogy szenvedtél! - suttogja miután eltávolodtunk egymástól. Halványan elmosolyodom mondandóján, és most én kezdeményezem a csókot.
- Egy valamit viszont még nem hallottál. - mondom mélyen szemeibe nézve. Érdeklődve néz rám, én pedig direkt húzom az időt.
- Mégpedig? - vonja fel szemöldökét érdeklődve.
- Szeretlek! - mondom ki teljes mértékben határozottan, ami neki még nagyobb mosolyt csal arcára. Megcsókol. Ha lehetséges egyáltalán, de most még gyengédebben, szerelmesebben csókol.
Azt kívánom sose legyen vége. Mindig így legyünk. Mindig együtt.
Mindig.
Puszi Mindenkinek! :) <3
U.i.: Nada köszönöm az ötletet hozzá! :) ;)
 |
| Sorry, ez kihagyhatatlan volt xdd -Zene- |
70.Fejezet - Mindig!
- Fent vagy még? - suttogta Nándi gyengéden simogatva arcom.
- Igen. - felelek csukott szemmel, és élvezem, amint Nándi minden érintése szinte tűzként égeti bőröm.
- Sosem tudok aludni, ha a közelembe vagy. - mondja mire álmosan nézek fel rá.
- Miért? - kérdezem egyszerűen.
- Mindig csak néznélek. Olyan aranyosan alszol. - mondja halványan mosolyogva, mire én is elmosolyodom és közelebb bújok hozzá.
- Még most sem tudom elhinni, hogy itt vagy velem. - suttogja, miközben puszilgatni kezd.
- Én sem. - kuncogok fel, amikor csiklandós ponthoz ért nyakam területén. Addig puszilgatott, simogatott gyengéden míg végül elaludtam.
- Menjünk a Centerbe, légyszi! - húzom el az "i" betűt, miközben ágyamon ugrálok. Reggel miután felöltözünk kitaláltam, hogy csináljunk valamit. Hát ez volna a "zseniális" ötletem. A center.
- Minek? - vonja össze szemöldökét, mire én megforgatom szemeim.
- Körül nézni, vásárolni, mozizni. - mondom a szavakat, egy-egy ugrálásnál. - Kapj el! - mondom és már ugrok is rá. Ismerte már ezt a trükköm, így hamar kapcsolt és elkapott. Lábaim dereka köré fontam, kezeimmel nyakánál fontam körbe.
- Együtt lenni. - teszem hozzá kérdésére a választ, és óvatos puszit nyomok szájára.
- Tudsz róla, hogy az utolsó indokoddal nem veszekszem. - mondja mintsem kérdezi.
- Tudom. - bólintok önelégült mosollyal arcomon.
- Ugye a ruháknál nem akarsz körül nézni? - vág fájdalmas arcot. Ismer már. Ha egyszer bemegyek ruhát venni, onnan csak órák múltán jövök ki.
- Nem terveztem. - rázom fejem mosolyogva. Megkönnyebbülten bólint. - De, akkor menjünk! - ugrok le öléből.
- Tudsz róla, hogy elég sok a Csabai rajongóidnak száma? - vonja fel szemöldökét.
- Szeretem a rajongóim. - vonok vállat mosolyogva. - Csak aláírást kérnek, néhányan képet, és megpróbálnak velem beszélgetni. Aranyosak. Hagyni kell nekik, ezeket hiszen te is odamennél egy hírességhez, ha látnál egyet. Főleg egy olyan dögöset, mint én. - kuncogok fel a végén.
- Főleg olyan nagyképűt, mint te. - forgatja szemeit mosolyát visszafojtva.
- Most mond azt, hogy nem vagyok dögös. - pörgök meg előtte szét tárt karokkal. Hirtelen elkap és magához ránt, így mellkasának ütközöm.
- Dögös, és az én barátnőm. - mondja, én pedig elpirulok. Önelégült mosoly terül szét arcán és gyengéden megcsókol. Csókunk egyre vadabb lesz, már csak azt vettem észre, hogy az ágyamon fekszem Nándi pedig felettem csókol engem, még mindig.
- Elég! - szólok rá erélyesen, megszakítva csókunk. Bűnbánóan néz rám.
- Sajnálom! - süti le szemeit. Így olyan volt, mint egy kis kutyus, amit a mellettem lévő telefonommal muszáj volt megörökítenem. Csodálkozva néz fel rám, mikor rájött, hogy lefényképeztem.
- Olyan voltál, mint egy aranyos kis kutyus. - indokolom meg tettem, mosolyogva. Viszonozza a gesztust és közelebb hajol egy pusziért.
- Nem kéne. Mielőtt, mind a ketten elvesztjük az irányítást. - suttogom amikor a puszi után még többet akar.
- Melletted szívesen elveszteném az irányítást. - kuncog fel, mire én csak szemeim forgatom.
- Menjünk mielőtt még méginkább leakarnál feküdni velem. - kelek fel az ágyról.
- Hm, jó program. - gondolkodik el, ezzel is csak húzva az agyam.
- De, nem most. - mondom miközben kinyitom az ajtót és kilépek azon. - Na, jössz már? - nézek vissza rá, ugyan is ő még mindig az ágyon van, ahogyan hagytam. Gyorsan fel kel és utánam jön.
- Center? - kérdi átkarolva derekam.
- Center. - bólintok mosolyogva.
A Csaba Centerben, ahova most mentünk megrohamoztak a rajongók, akik a neten olvasták, hogy haza utaztam. Hát persze, az interjúban említettem, hogy rögtön jövök is vissza, amint elintéztem a dolgaim otthon.
Olyan kis aranyosak voltak. A többségük lány volt, szóval elég jól szót értettem velük. Természetesen kicsit beszélgettem velük, meg csináltunk képeket is. Az egyik lány volt olyan merész és rákérdezett mi van Harryvel. Hogy hogyan ismerkedtünk meg, hogyan jöttünk össze, és most mi van velünk, mert a neten látta, hogy egy képen Harry csókolózik egy másik lánnyal. Mosolyogva hallgattam végig, és szintén így válaszoltam az összes kíváncsi tekintetnek.
- Harry idegesítően tepert nálam mielőtt összejöttünk. Aztán végül magamnak is beláttam, hogy szeretem. A képet pedig csak azzal magyaráznál, hogy szakítottunk. Ő egy másik lánnyal boldog, akit én szívesen ismerek meg majd a közel jövőben, és én is boldog vagyok a legjobb barátommal, aki most már nem csak barát. - A végén pedig elpirulok. A lányok egy része "hú"-zott, de a legtöbben mosolyogva bólogatott.
- Csabai a barátod? - kérdi egy másik lány.
- Igen. - bólintok. - Ötödikes korunk óta ismerjük egymást, de jobban hetedikesekként lettünk barátok. Azóta egy osztályba jártunk egészen addig, amíg ki nem költöztem. - osztom meg velük ezt a hírt.
- Láttalak titeket a twitteren egy képen. De... A barátod nem ő? - mutat értetlen arccal mögém. Megfordulok és látom, hogy Nándi a tegnapi csajjal csokolózik. Arcomra kiült a fájdalom, akárhogy próbáltam takarni, nem ment.
- De. - felelek csendesen. - Szóval... - csapom össze tenyereim amint visszafordulok a lányokhoz, és mosolyt erőltetek magamra.- Szeretne még valaki képet? - kérdezem végig nézve a lányokon.
- Jól vagy? - kérdi a lány, aki rákérdezett a Harryvel kapcsolatos dolgokra is.
- Persze. - felelek még inkább mosolyogva, de érzem arcomon legördülő könnycseppet. A rajongók arcán együtt érzés suhan át. Velem egyidőseknek tűntek vagy hasonló korúaknak, így érthető az átérzés. A kérdéseiktől telefonom mentett meg.
- Bocsánat. - nézek fel a lányokra telefonomból, majd felveszem. - Mond. - szólok bele Kittinek.
- Wáo. Mi ez a morcos hang? - kérdi kuncogva.
- Óó, hogy mi ez a morcos hang? Hát Drága testvérem éppen most láttam a fiúm a volt csajával smárolni, aki nagyon úgy néz ki nem is a volt csaja. - mondom figyelmen kívül hagyva a rajongókat.
- Nándi? - csodálkozik el Kitti hangja.
- Nándi. - bólintok magam elé meredve. - De... Kitti én most leteszem. Majd beszélünk, puszi. - mondom és már ki is nyomtam. A rajongók sajnálattal néztek rám.
- Nos, én megyek. Örülök, hogy találkozhattunk. - varázsolok egy őszintének tűnő mosolyt arcomra, majd miután ők is elköszöntek elmentem. Szándékosan kerültem Nándit, de amikor mentem ki láttam, amint rám néz ijedten. Én csak elfordítottam a fejem és tovább mentem.
Miért csinálja ezt velem minden fiú? Oké, nem minden fiú, akkor helyesbítek. Minden Magyar fiú. De Nándi... Belőle néztem ki a legkevésbé. Mellkasom ismét szúrni kezdett és a rosszullét kerülgetett. Annyi minden volt már bennem, hogy egyszerűen nem tudtam sírni, vagy bármi. Csak póker arccal mentem előre, senkire sem nézve, és egyenesen a McDonalds-ba mentem. Ott vettem egy nagy adag egészségtelen, hizlaló kaját, amit ha Mike meglátna tuti az edző terembe küldene. Kint leültem egy asztalhoz és elfogyasztottam amit vettem, de előtte lefényképeztem és kiraktam Twitterre ezzel a felirattal:
"Az ember legjobb barátja, ha semmihez sincs kedve; az étel. "
Nos, ezt így is gondoltam. Nem volt kedvem semmit se csinálni, az idő is jónak ígérkezett, így csak ültem és élveztem a napsütést. A gondolataim csak úgy pörögtek, de konkrétan semmi különösen nem akadtak meg.
Gondolataimból ismétlően csörgő telefonom zavart meg. Megnéztem, de amikor láttam, hogy Nándi az, rögtön kinyomtam. Ez így ment még egy darabig.
Nem értem mit akar megmagyarázni. Egy csókon nem lehet mit magyarázkodni.
Már majdnem újból kinyomtam csörgő mobilom, amikor láttam, hogy ez Kitti.
- A csaj kapta le őt. - szól bele rögtön, amint felvettem.
- Csak azt ne mond, hogy beszéltél vele? - sóhajtok fel, majd lehunyom szemeim és hátra hajtom fejem.
- De, igen.
- Én viszont nem akarok.
- Nem akarás kérdése.
- De igen! Nem akarok egy férfi egyén közelébe se kerülni egy jó ideig.
- Hát, ha nem is férfi egyén, de Nándi egyén közelébe fogsz lenni.
- Nem, nem, nem és nem. Mondtam már, hogy nem? - teszek fel egy költői kérdést, unottan beletúrva hajamba.
- Nem fogom hagyni, hogy életed szerelmét így elküld a... - nem fejezi be, de mind ketten tudjuk mit akart mondani.
- Életem szerelmét? - nevetek kicsit lesajnálóan. - Édeském, ez a bizonyos életem szerelme, nemrég egy másik csajjal csókolózott. - mondom némi lesajnálással hangomban.
- Nem érdekel! Puszi, majd beszélünk. - mondja és már le is teszi. Én azért még levitatok vele egy SMS-t.
Sóhajtva ismerem be magamnak is, hogy amit először írtam Kittinek ízig-vérig hazugság. Hihetetlenül szeretem ezt a bunkó barmot, és nem tudok tenni ellene. Utálom, igen utálom mert nincs itt most velem, hogy megmondhassam neki, semmi gond, hiszek neki. De nincs itt és ezért utálom őt is, és magamat is. Ugyanis már nem hívogat, amiért elképzelhető, hogy feladta és nem is akar látni. Körül nézek magam körül hátha megpillantom, de csalódottan vélem felfedezni, hogy nincs itt a közelben.
- Csak nem engem keresel? - jön egy mosolygós hang, mögülem. Megfordulok és csak nézek rá. Pár pillanat múlva felállok és oda megyek hozzá.
- De. - mondom majd átölelem. Ő azon nyomban vissza ölel és bele puszil hajamba.
- Ne haragudj! Kérlek Kinga hidd el, hogy... - kezdi de félbe szakítom.
- Elhiszem! Akármi is az elhiszem, csak kérlek maradj velem! - nézek fel szemeibe, amik most csodálkozást tükröznek.
- Veled maradok. Mindig! - suttogja mélyen bele fúrva szemeit az enyéimbe, majd gyengéd puszit nyom ajkaimra.
- Mindig! - suttogom én is, immár lehunyt szemekkel, és ajkainkat megint össze érintem. Most nem elégszem meg a puszival csak úgy, mint ő sem. Gyengéd még is határozott csókunk után mosolyogva harapom be alsó ajkam.
- Menjünk a ligetbe! - csillannak fel szemeim. Ott találkoztunk először sulin kívül is, még általánosban.
- Oké. - kuncog fel, majd kézen fogva indulunk meg, miután összeszedtem a cuccaim. Végig csendben voltunk az úton, de mint mindig Nándi társaságában, most is kellemes csend volt, és nem kínos csend.
Mikor oda értünk ő beleült az egyik hintába és az ölébe húzott. Átkaroltam nyakát és ott kapaszkodtam ő pedig derekamnál fogott, hogy ne essek le.
- Hogy lehet ez? - kérdezem elveszve kék szemeiben.
- Micsoda? - kérdez vissza értetlenül.
- Hogy itt vagyok. Veled. Egy párként. - adom meg kérdésére a választ. Tényleg fogalmam sincs, hogyan történhet ez meg.
- Úgy Kicsim, hogy baromi sokat vártam rád és szerencsém van, hogy itt vagy velem. - mondja elmosolyodva.
- Ne hívj Kicsimnek. Ismerlek már. Akkor mondod, ezt ha valakivel úgy beszélsz, mintha te mindent tudnál, a másik pedig semmit. - fintorgok egyet, mire ő halkan felnevet.
- De Kicsimnek hívlak, mert ha nem vetted volna észre, mindig csak téged neveztelek így, és akkor is próbáltam nem azt mutatni, hogy azért hívlak így, mert legszívesebben minden percben csókoltalak volna. - feleli amitől nekem eláll a lélegzetem is.
- Ezt... nem tudtam. - motyogom. - Miért nem tetted meg hamarabb? - komolyodom el.
-Így is hónapok kellettek, hogy miután közöltem veled, hogy szeretlek rájöttél te is belém. Akkor mi lett volna hamarabb? - vonja fel fél szemöldökét.
- Nem meséltem még? - jut eszembe valami.
- Mit? - kérdi értetlenül.
- Hogy hogyan jöttem rá. - felelek mosolyogva. Ő is elmosolyodik és megrázza a fejét. - Kittivel veszekedtem arról, hogy nem akarok haza jönni, mert akkor nem lenne akkora bűntudatom, amiért nem mentem el a bulidra. Aztán addig veszekedtünk, amíg ki nem mondtam azt amit sosem gondoltam volna, hogy kimondok. Azt mondtam neki, hogy: Akkor nem éreznék többet, mint barátság. Aztán elrohantam. Minden felé mentem New Yorkban, de nem éreztem magam jól sehol sem. Úgy éreztem elvesztem, pedig egyszer megígérted nekem, hogy sosem engeded, hogy elvesszek. Úgy éreztem megfulladok és csak akkor fogom újra jól érezni magam ha mellettem vagy. Aztán... Minden elsötétült. Minden bizonnyal elájultam. Amikor felkeltem a kórházban voltam, és amikor felébredtem újra nem kaptam levegőt. A doktornak szólt Kitti, majd megint elsötétült minden. Aztán mikor újra felébredtem, nem bírtam beszélni, sem mozdulni. Mikor jobban voltam már saját akaratomból nem beszéltem és mozdultam. Harryt sem akartam látni, mert azt hiszem tudat alatt már tudtam, hogy nem szeretem. Kitti mindig beszélt nekem. Aztán később már hozzá szóltam de akkor sem nagyon. Amikor a reptérre mentünk a rajongók kértek tőlem képeket, de én nem akartam. Olyan voltam mint egy... Zombi. - fintorodom el itt. Nándi érdeklődve hallgatta végig mondandóm. Már mondtam volna tovább, amikor megcsókolt.
- Nem bírom tovább hallani, hogy szenvedtél! - suttogja miután eltávolodtunk egymástól. Halványan elmosolyodom mondandóján, és most én kezdeményezem a csókot.
- Egy valamit viszont még nem hallottál. - mondom mélyen szemeibe nézve. Érdeklődve néz rám, én pedig direkt húzom az időt.
- Mégpedig? - vonja fel szemöldökét érdeklődve.
- Szeretlek! - mondom ki teljes mértékben határozottan, ami neki még nagyobb mosolyt csal arcára. Megcsókol. Ha lehetséges egyáltalán, de most még gyengédebben, szerelmesebben csókol.
Azt kívánom sose legyen vége. Mindig így legyünk. Mindig együtt.
Mindig.
Rajzaim, amiket a (net segítségével némelyket) a blog ihletett
| Drágáim! Hoztam nektek pár képet azokról a rajzaimról, amiket a blog
ihletett. :) Perceken belül pedig kirakom a következő fejezetet. Puszi Mindenkinek! :) <3  |
 |
| Ez fogalmam sincs miért, de a blog ihlette. Tényleg nem tudom miért |
 |
| Netről másoltam, de amint megláttam rögtön Kinga-Nándi jutott eszembe :) |
 |
| Azt hiszem leginkább ez, és az előző tetszik a legjobban :) |
2015. február 21., szombat
Facebook in Blog.....
Aki esetleg nem csatlakozott a Facebook csoporthoz, annak kirakom ide is, hogy ne legyen semmivel sem lemaradva. ;) :)
Sziasztok Drágák!
Annak aki még nem olvasta az újabb fejezetet, annak mondanám, hogy a következő rész az Utolsó lesz. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy máris vége. Érdekes számomra, hogy nem lesz 80.rész, 90.rész, 100.rész; 2.évad, vagy akár 3.évad. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen az utolsó fejezetben? Mit írjak nektek az utolsó fejezetbe? Miről szóljon az utolsó fejezet? És a legfontosabb, hogy legyen-e az utolsó fejezet után folytatás? Szívem szerint erre a kérdésre mindig Igen volt a válasz. Viszont az agyam tudja, hogy az a helyes, hogy Nem és most az egyszer az agyamra hallgatok. Kinga egy olyan jellem, aki sokszor inkább az agyára hallgat mintsem a szívére. Nálam ez fordítva van. Mindig a szívemre hallgatok (Barátnőm szerint, szavaival élve, ebbe fogok bele dögleni). De most én is az agyamra hallgatok és nem folytatom. Hiszen az már csak erőltetett lenne, meg nem is tudnék már mit írni. És őszintén: Kinőttem már ezt a történetet.
Természetesen fogok még írni, mert már az életem egy kis része az írás, képtelen lennék nélküle élni. Szeretnék írni Magamnak, Nektek, Mindenkinek! Újabb történetem is lesz nem sokára, és szerintem még sok, de az biztos, hogy még egy ilyen nem lesz, mint pl.: Legjobb barátok összejönnek. Ha csak az illetők nem melegek, mert tervezek írni egy ilyen történetet.. De az még jóval később lesz, nem is biztos, hogy megvalósul. A többi történeteimben valamilyen szinten a tánccal találkozni fogtok. Szeretek róla írni, hiszen én is csinálom már kicsit több mint egy éve, és nem tervezem abba hagyni a közel jövőben.
Nos...Ígérem nemsokára jelentkezem az újabb, egyben utolsó fejezettel! Akár mennyire is fáj ezt mondanom/írnom, de: Sietek vele!
Puszi Mindenkinek!
 |
| Nem is gondolná az ember, hogy milyen nehéz 20 db The End feliratú képet keresni, amit aztán meg is kell rajzolni, lefényképeznie, és összeszerkesztenie.... :D <3 |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)